Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Ikrek - SuperTV2, 06:55 |
Bajkeverő majom - RTL, 07:10 |
A fiú - HBO3, 07:40 |
Ezüst harangok - Film4, 08:00 |
Karácsony Evergreenben: Levelek a Mikulásnak - Izaura TV, 08:20 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
John Lynch (63) |
Gryllus Dorka (52) |
Jared Leto (53) |
Temuera Morrison (64) |
Kit Harington (38) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Mit hallgatsz most? |
A kék róka (1920) - Vélemények |
2022-es választás |
Filmkeresés rövid tartalom alapján |
Jákob rabbi kalandjai - Vélemények |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Piszkos zsaruk |
Matthew Goode |
2010-12-20 23:13.34 |
Juj!
Legalább tényleg nem rosszindulatú szegényke. |
2010-12-20 23:02.05 |
A közeli jövőben járunk, ahol egy NASA balesetet követően földönkívüli fertőzés és populáció terjedt el az USA határa és Mexikó fővárosa közötti igen csak nagy területen. Az ottani zónában a hadsereg próbál rendet teremteni több-kevesebb sikerrel. Egy fotóriporter pedig egy fiatal nőt próbál a határ végére átjuttatni, de kénytelenek a zónán keresztül nagyrészt gyalog átmenni, szembenézve az ott lévő ismeretlennel.
Izgalmas felütés, nem igaz? A film fő alkotója Gareth Edwards író/rendező/operatőr/speciális effektkészítő debütálásának zsánerbeli felépítésében sem szarozik, magas ambíciókra tör. Egyszerre akarja ötvözni a poszt-apokaliptikus road movie-t, a "ismeretlentől való félelem" típusú filmek suspense hangulatával, és némi erős társadalomkritikával és a két főszereplő között kibontakozó romantikával. Egyik se sikerült neki. Ilyen hihetetlenül érdektelen és dögunalmas másfél órában nagyon ritkán volt részem, elvégre két olyan emberrel kell eltöltenünk akikről alig tudunk meg valamit és hamar eljutunk arra a pontra, hogy magasról teszünk rá túlélik-e ezt az egészet, az őket alakító színészek a kisemberszerűséget próbálják kihangsúlyozni de átesnek a ló túloldalára, kémia köztük zéró, amikre a nagyrészt improvizált dialógusok rádobnak egy lapáttal. A film még súlyosabb hibája saját döntésképtelensége, se a történettel, se szereplőivel nem tud mit kezdeni utaztatja őket A és B pont közt, beszélteti őket de se a szavaknak, se a cselekedeteknek nincs súlya, ahogy az ügyetlenül erőltetett társadalomkritikának sincs, és tulajdonképpen még azt se tudja eldönti milyen zsanérba kívánja sorolni magát és tulajdonképpen miről is akar szólni. Mert, hogy másfél óra múlva meg lehet számolni a két kezünkön mennyi izgalmasabb momentum volt az már biztosabb. De persze mit panaszkodok, hisz vannak szépen fotózott helyszínek, hangulatos zene és.....olyan hozzá nem értő és helyenként még művészieskedini akaró rendezés, hogy a hajam is égnek állt. Kissé rossz érzés írni a fentieket, hisz az emberben benne van némi elismerési vágy a készítők elszántsága és kemény munkája iránt, hogy képesek voltak ilyen kis összegből alkotni. De ha ez abból áll, hogy a tökömet morzsolgatják 90 percen át, kösz de nem asszisztálok hozzá. UI: Ha már a filmbeli két jómadárnál járunk, mi a ráknak szállnak le a zónán némi rizikófaktorral de biztosan átjáró vonatról? Jaj de buta vagyok, mert ha nem így lenne (úgy viselkednének mint ahogy a józan ész diktálja) nem is lenne film. |
2010-12-20 14:50.17 |
Mi a magasságos pöcshuzattyú van az adatlapokkal és az adott illető összes hozzászólások részével? Az enyémen is olyan káosz van mint az ország gazdasági rendszerében. Remélem sürgősen megjavítják és nem fog automatikus törlődésekhez vezetni. |
2010-12-19 19:29.17 |
Betonegyszerű, de pörgős és élvezetes akciófilm a fiatalon elhunyt Brandon Lee főszereplésével, ahol a lényeg nem a karakterek vagy a sztori mélységein, hanem a látványosan megkomponált és a brutalitást sem nélkülöző harcokon és tűzpárbajokon van. Tipikusan az a fajta mozi, amiben sok különleges nincs mégis mindig le lehet venni a polcról unaloműzés esetére. |
2010-12-18 19:44.49 |
Egészként tekintve a film sajnos bizonyos szinten csalódás, mert amilyen jó felütése és kezdése van, olyannyira eltrafált lezárása. A megszokott átlagnyitány után, miután főhősünk átkerül a kibertérbe, olyan félórás szakasz következik, aminek szórakoztatási faktorával csak az Expendables fináléja mérkőzhet meg. Lélegzetelállítóan részletgazdag, grandiózus mégis némileg visszafogott hamar megszokható és nem tolakodó látványvilág, pörgős, kreatív és egymást gyorsan követő akciójelenetekkel mindez a legpazarabb zenei aláfestéssel párosulva, csak bólogattam hogy milyen értően adagolja ezeket egy elsőfilmes rendező, nemegy momentumtól a hideg futkosott a hátamon. Aztán sajnos mikor beindul a cselekmény, úgy megy a film lefelé a lejtőn, mint a bicikli fék nélkül. A forgatókönyv nem elégszik meg a sokszor látott "jó kontra rossz" féle sablon biztonságos elmondásával hagyva, hogy a látvány párosulásával egy egyszerű de hihetetlenül szórakoztató mivolta miatt sokszor nézhető darab legyen, magasabb ambíciókra tör. Az egydimenziós szereplőkre akar egy izgalmasnak szánt, szövevényesebb történetet, amibe még némi filozófiát is lehet csempészni Jeff Bridges a digitális létformák teremtésének moráljairól szóló monológjai által (tán a Mátrix folytatások óta nem érzetem ilyen erősen a "miről is van most szó feelinget"). Csak hogy erre az építési vágyra nemcsak a kire, hanem a hogyan, hova és miért kérdések is feltehetőek szép lassan aláásva a beleélés lehetőségét, a forgatókönyv nekiáll a dramaturgiai kapkodásnak, huzigálja elő a plot device-okat mint a bűvész a színes szalagot a kalap mélyéről, de ezek nem adnak jó alapot az izgalomfaktor növekedésére. Főleg azért sem mert a fent felsoroltaknak a vizualitásba ölt fantázia esik áldozatul, a későbbi akciókból és úgy magából a film második feléből hiányzik a lelkesedés, az egyediség érzete, az ötlettelenség az ürességérzet és az önismétlés csapdájába esve. Ezek után kiszámítható fordulatok jönnek, a színészek teszik a dolgukat ebben a feldíszített de üres karakterek által népesített világban átlagpárbeszédekkel, amiket informatikai bombafrázisokkal díszítenek.
De persze lehet, hogy csak én savazom túl a dolgokat hisz hőbörgéseim ellenére a Tron: Örökség egy szórakoztató év végi limonádé, ami tökéletesen kielégíti a látványpékségre való nézőket, csak egyszerűen számomra hiába a dizájnba, látványba, trükkökbe ölt kőkemény munka és a zseniális soundtrack, ha mind emögött hiányzik az összetartó kapocs, valami gerinc legyen bármilyen egyszerű és triviális, valami amitől igazi nagybetűs moziélményt adó FILM lesz. Mert ez így csak egy jól felvezetett, de sokáig emlékezetes élményt nem tartogató petárda és én (lehet kissé elitistának fog hangzani) túl sok filmet láttam ahhoz, hogy azt mondjam igazi csúcspont nélkül is lehet valami kiváló. |
2010-12-18 14:16.07 |
Isten éltesse még jó sokáíg, reméljük ebben az évtizedben is sok remek filmet tesz le az asztalra. |
2010-12-17 18:52.49 |
Alejandro Amenabar történelmi filmjét bepótoltam, ami nemcsak itt a fórumon de a filmes sajtóban is kapott hideget meleget egyaránt. Eléggé vegyes érzelmekkel álltam fel a képernyő után, hisz számomra rengeteg dicsérhető dolog van benne, de ugyanannyi sebből vérzik is egyben. A rendező tehetsége teljesen tetten érhető (főleg a tömegjeleneteknél vagy a befejezésnél), az operatőri munka és a zene gyönyörű, a díszletek és az ókori hangulat megteremtődésében látszik a 75 milliós költségvetés minden egyes centje. Viszont maga a történet, ami az erős, független és intelligens filozófusnő belső küzdelmeiről szól nem éppen hálás filmtéma, Amenabar pedig sajnos nem is nagyon tudja kibontani a lehetőségeket benne. Inkább a biztosra megy, a látványt maximumra tekeri, hőseinek érzelmi megmutatkozását a két végpont közé, és némi mondanivalót is kíván betuszkolni az egyházakról és a vallásról, de itt is a lehető legnegatívabb sztereotípiákat és általánosításokat alkalmazza. Az eget kémlelő, magánéletet megtagadó és életét a tudomány békéjének szentelő hősnőnknél ezerszer érdekesebb figurák a kegyeiért küzdő két férfi, igazi színészi bravúr Rachel Weisz-től, hogy egyáltalán képes együttérzést és érdeklődést csiholnia iránta, a film pedig csak két óra ám néhol sokkal többnek éreztem, különösen a második felében. Ugyanis a csillagászati vizsgálatok, a városban dúló politikai küzdelmek ellenére a film néha olyan unalmas (igen végre kimondtam), nyögvenyelős és száraz, hogy nem egyszer kívántam egy egykilónyi csőtészta formájú medvecukrot egybe lenyomni a torkomon, hogy miután alul kijött még csomót is köthessek rá.
Tudjuk hogy a vallási fanatizmus, a könyvégetés, a hit nevében elkövetett pusztítás, gyilkolás mind rossz és hogy a keresztyén egyház kezéhez igen sok vért tapasztott a történelem, de akkor már tessék ezt kevesebb szájbarágással és érdekesebben tálalni. |
2010-12-17 13:20.15 |
Bírósági eljárás folyik ellene balesetokozásért pia és drogbefigyeléssel, de ideje és pofája bohóckodni a retekklub minőségtelenségiében és játszani a bűnbánó most már bölcs embert persze hogy van...emberileg lent mint a Marina-árok pedig nem rossz színész. |
2010-12-12 12:56.36 |
Lehetséges SPOILEREK!
Nem fogom kerülgetni a forró kását és nyíltan kimondom azt, amit a kritikusok Amerikában már tényként kezelnek: a Strausse testvérek kiváló effekthegesztők és pokoli rossz rendezők egy személyben, és ennek szemléltetésére ennél a filmnél jobb alanyt nem lehet keresni. Az idegen inváziókról szóló filmekről a Függetlenség napja óta le lett húzva 1000+1 bőr, másfajta szemszögekhez kell nyúlni, hogy a közönség le legyen nyűgözve, két éve például Matt Reeves Cloverfieldje, tavaly Neil Blomkamp Distric 9-e állt újszerűen a témához, kiforgatva vagy megtartva a stílusjegyeket de mindezt ötvözve áldokumentarista stílussal valamint átlagos embereket realisztikusan és hihetően alakító színészekkel, az effektek pedig a sztorihoz idomultak nem pedig fordítva. A két testvér ehelyett a trend helyett, inkább a régi iskola szerint dolgozta ki a "filmet" csakhogy inkább azoknak minden negatív kliséje látszik meg rajta. És hogy miért rakta a "film" jelzőt már fentebb is idézőjelbe? Mert teljes értékű mozifilmnek nem nevezném, hanem inkább egy tévésorozat elő három epizódjának összeömlesztésének tudtam értelmezni, amin annyira látszik a folytatásban való bizakodás, hogy nem fáradoznak egy-két dolgot megmagyarázni. Amint letudjuk a első negyedórában a karaktermegismertető flashbacket, már jönnek az égőből jövő űrhajók, hőseink kis csoportja pedig megkezdi, a vontatott üldözésekkel megspékelt dilemmázást: Felhúzzuk a rolót vagy nem? Kimenjünk az épületből vagy nem? Nézzük meg mi van a szálloda többi lakójával vagy nem? Ne jó nem húzom tovább, a film első órája maga a csúcsszintre pörgetett dögunalom, mert a karakterek egysíkúak mint a papírgyár futószalagján kijövő termék, a nagyrészt tévéstábból összetalicskázott színészi gárda pedig hiába próbálkozik, ilyen vérgyenge forgatókönyvvel nem lehet nagyon mit kezdeni. És bizony jönnek a már említett negatív sablonok, a logikusnak látszani akaró de gyerekesen civakodó és döntésképtelen szereplőktől kezdve, a nyílt lopásokon át (a idős fazonnál lévő konyhajelenet egy az egyben a Világok harcából való pincejelenet indigómásolata), az idegtépően sablonos párbeszédekig és lelkizésekig. És említettem már hogy nincs pár dolog megmagyarázva? Csak néhányat így fejből: Kik és mik ezek az idegenek? Miért támadtak meg a Földet vagy miért éppen a Földet? Miért van az általuk kibocsátott kékes fénynek hipnotizáló hatása? És hogy a rákba tud egy atombombával szétszedett anyahajó csak úgy regenerálódni? Hála istennek a utolsó húsz percben megérkezik a hadsereg és film mind tempóban, mind élvezeti faktorban szinteket ugrik, ott már lehet némi apokaliptikus hangulatot és a küzdelem kilátástalanságát érezni , van némi Zimmer által inspirált heroikus zene, David Zayas halála pedig egész stílusos momentum, meg némi camp hatás is befigyel. A CGI minősége ingadozó, az idegenek kinézete és a szétlőtt anyahajó lezuhanása nagyon pöpecül van megalkotva, de a légicsata vagy a helikopter lezuhanása...jóságos tollkupak mintha egy nagyköltségvetésű Aslyum filmet néztem volna. És igazából az egész filmről ordít az előbb említett cégre jellemző munkastílus miszerint minden pénzt a csilli-villi effektekbe, a többit meg majd két pisiszünetben hozott anyagból összerakjuk majd lesz ami lesz. Ezerszer lerágott és látott kaptafa, de még így jobb mint az AVP2, az ugyanis tényleg nézhetetlen. |
2010-12-10 17:48.58 |
Dario Argento legismertebb mozija és bár szerintem nem a legjobb, mégis megérdemli elismertségét. A történet itt egyszerű mint a dugóhúzó, egy amerikai baletttáncosnő egy ősi német táncakadémiára utazik továbbtanulásra, ám megérkezése után megmagyarázhatatlan és furcsa balesetek és gyilkosságok sorozata indul meg, amiknek célpontja a körülötte lévők. Fokozatosan kiderül, hogy az áldozatok közel jártak az iskola sötét titkainak leleplezésének és hogy természetfeletti erők okozzák az eseményeket. A történet eléggé kiszámítható és a színész játék is néhol kissé komikusan eltúlzott, a mozi fő ereje a vizualitásban rejlik. Ritkán láttam olyan filmet (pláne a horrozsánerban) ahol ilyen rikító mégis sötét, egyszerre álom és rémálomszerű atmoszférát képes teremteni maga körül. Burjánzó, dinamikus színek, árnyjátékok és kontrasztok, kicsavart, gótikus beállítások, barokkos díszletek, mindez a Goblin rockegyüttes minimalista ám rendkívül hatásos zenei aláfestésével, harminc éves elmúlt a film mégis igazi régivágású látványorgia CGI nélkül. De ez mégse válik öncélúvá (már akinek) lehet látni rajta, hogy a rendező ilyennek tervezte és szánta, hogy a lényeg az legyen, hogy a stílus diadalt üljön a szövegkönyv helyett, hogy maga a film képei beszéljenek a színészek helyett, hogy ne az legyen előtérben mi van elmesélve hanem az hogyan. Habár a halálnemek száma alacsonyabb mint amit a direktortól eddig szoktam (de nagyon kreatívak és emlékezetesek), a befejezés kissé összecsapott, és keveseket fog hangulata igazán megragadni, számomra egy remekmű, amivel érdemes próbálkozni azoknak is, akik eddig nem hallottak róla. |
2010-12-08 22:52.40 |
Tarnatino állítólag executive producer volt a megalkotásnál kíváncsi vagyok, hogy valóban látta is ezt a petárdát. Mert akciófilmnek nevezi pofátlanság. Sablonkötegekből építkező se füle se farka dramaturgiahalmaz történet néven, ahol flashbackek sorozatában bámulhatjuk, ahogy egy hetvenes öregúr az élet minden területén (beleértve a harcművészetet) tanítgat egy kislányt, mindez önéletrajzot persze hősnőnk mondja el, fellágyítva némileg a főrossz kemény szívét...ne ne fárasszanak. A rablók behatolásakor még reménykedtem némi szórakoztatásban, ám ekkor a film olyan tempót vesz fel, amit egy lajhár röhögve aláz. Ez az Alexandra Staden leányzó pedig valami döbbenetesen egysíkú színész játékot prezentál, és amikor ez a vasággyal harminc kilós csajszi bunyózni kezd, hát Mila Jovovich egész jó harci amazonná vált szememben.
Ne beszéljünk róla sokat mert igaz, hogy rövid minden perce bebüntetés a néző agysejtjei ellen, ha már DVD-re szánt eksönt akarunk bambulni még Van Damme-al is jobban járunk. |
2010-12-07 14:23.51 |
Ó de szeretjük a meglapozatlan általánosításokat!:) |
2010-12-05 18:57.09 |
Édes Jézusom de szívesen olvasnék egy normális szókátrányt azoktól, akik egy csillagot nyomtak rá. |
2010-12-05 15:07.29 |
Mintapéldánya az olyan akciófilmeknek, amiknek nagyobb a füstje mint a lángja. Főleg a realitást és a logikát pofánröhögő csavarokkal operáló forgatókönyv, a vérgyenge effektekkel megtámogatott akciók, és teljesen szürke karakterek turmixának köszönhetően lesz nézhető de tökéletesen érdektelen produkcióvá. Jolie-t most először érzetem az akciózsanérban hiteltelennek, Noyce-tól pedig láttunk ezerszer jobbat. |
2010-12-03 23:03.31 |
Mi volt anno a Rec első része? Egy nyers, egyszerű alaptörténetű, mégis hatásos és kellően karfakitépős kamerahorror, ami ritkán jól eltalált atmoszférával és meglepően jó színészi játékkal rendelkezett és sikerült a zombifilmek stílusjegyeit a z új évezredben elterjedt áldokumentarista stílussal ötvöznie. Így nem csoda, hogy a remake-lázban égő amerikai filmgyártásra is hatást tett. Az eredmény egy Karantén című kissé felvizezett, gyengébb, mégis nézhető darab, most itt van az alapfilm folytatása, ami követi a folytatásokra jellemző dolgokat pozitív és negatív irányba is. Egyrészt a rendezőpáros a technikai oldalt tekintve nem aprózott el semmit: csiszoltabb képi világ, ügyes ötletek (sisakkamera), kegyetlenül ütős hangkeverés és díszletberendezés, zéró zene, akció és baljós atmoszféra. Lehetne a filmen rendesen párázni és lehet is ha nem gondolkodva nézzük a filmet. Viszont ha igen rájöhetünk, hogy a forgatókönyv nem lett rendesen megírva, a normális és hangsúlyozom logikus történetvezetésbe, ott rúg bele, köpi le, és tiporja sárba ahol csak lehet. Fel lett adva a lecke kegyetlenül, hogy nem szabad folytatást készíteni, a lényeget pár pontban emelném ki:
1. Ha már közvetlen folytatást készítünk, tessék ügyelni arra, hogy az alapfilm által lefektetett szabályok ne legyenek folyton felrúgva, ha pedig egyenest az eredeti helyszínre visz vissza a történet, akkor legyünk következetesek és ne variáljuk vissza se kívül se belül a dolgokat és most nem csak az épületbeli ajtókra, ablakokra gondolok, hanem az eseményekre. Ne érezzük azt, hogy az első rész felturbózott változatát nézzük. 2. Ha azt akarjuk, hogy a néző szimpátiát érezzen a szereplőkkel akkor jobb, ha cselekedeteik és a szájukba adott mondatok a józan ész és emberi logika határain belül maradnak, különben az eredmény az lesz, hogy az ellenfélnek kezdünk szurkolni. Ha pedig állig felfegyverzett katonákról van szó, akkor azok tartsák meg a kiképzés által beléjük vert hidegvérű profizmust, és ne úgy viselkedjenek már az első éles helyzet alkalmával, mint egy rakás tehetetlen szerencsétlenség. 3. Ami nincs eltörve azt nem szabad (mégha a néző megijesztésének és nyomás alatt tartásának logikája ezt diktálná) a pillanatnyi hatás kedvéért a földhöz vágni. Ne csináljunk agyatlan zombikból démonokat, vagy ha már igen ne beszéltessük őket, különösen ne masszív röhögőgörcsöt vagy szimpla dühöngést kiváltóan tré ördögűzések segítségével. És lehetőleg ne pakolgassunk a sztoriba több síkon mozgó szellemeket, titkos átjárókkal, mert pusztán létük több kérdést vet fel, mint amennyit meg tudnánk válaszolni. 4. Ne erőltessük rá egy olyan másik történetszálra az áldokumentarista stílust, aminek szereplői esszenciálisan semmit se tesznek hozzá a cselekményhez és sorsuk egy röhejes cliffhanger-rel van lezárva, mert ez csúnyán alááshatja az alkotás hitelét és a néző azt érzi, hogy a kifulladt mondanivaló felpörgetése miatt kellett behozni egy majd 20 perces se füle se farka huzavonát. 5. A sokkeffektusok ne csak az ezerszer ismert „hirtelen előugrok a sötétből + rázom a kamerás embert mint az állat” féle sablonokból álljon, akciójelentbe pedig ezt átültetni kész öntökönszúrás, mert akinek nincs nagyfelbontású szeme, annak ez a megoldás rövid távon idegesítő, hosszú távon garantált epilepsziát okoz. 6. Végül, de nem utolsósorban, ha már mindenáron visszahozunk egy halottnak hitt szereplőt, azt némi eszes felvezetéssel vagy jobban felvezetett csavarral tegyük, mert a hatásvadászat pallosa mindig ott lebeg az ilyen döntések felett. Sok beszédnek, sok az alja, a lényeg nem változik. A REC 2 alig 80 perc alatt vési be magát a tökéletesen elcseszett folytatások nem túl dicsőséges pantheonjába, külön szívfájdalom, hogy a Hegylakó 2-höz hasonlóan ez is az első részt megalkotók számlájára írható. Várható a közeljövőben egy prequel és még egy folytatás, de üzenem a készítőknek a következőt: Srácok jobb felkötitek a gatyát, mert ezt helyrehozni bizony jó mulatság, igazi férfimunka lesz! |
2010-12-03 19:36.40 |
A Rec nevű spanyol kamerahorror kissé felvizezett, dramaturgiailag gyengébb, kockáról-kockáról való másolata, de mivel az alapanyag is erős volt, ez is teljességgel vállalható. Fejfájással vagy arra való hajlammal nem ajánlott az eszelős kameramozgás és Carpenter kisasszony elképesztő erejű sikolyai miatt. |
2010-12-03 09:21.17 |
Dario Argento alkotói aranykorának kezdete, az olasz thriller-krimi a giallo műfajának csúcsra pörgetett remekműve. Habár a történet a "sorozatgyilkos-után-átlagember-nyomoz" alapon nyugszik mint előző filmjei is, itt remekül kicentizett mégsem kapkodó és mégsem belassult tempóban, feszes dramaturgiával és jól megírt szereplőkkel folyik a nyomozás. De persze a film nagyon keveset érne hangulat nélkül, ennek megteremtésében a virtuóz operatőri munka jelesre vizsgázik. Róma utcái az éjszakában sötét noir feelinget sugároznak, a beállítások még egy egyszerű lakást is gótikus díszletté varázsolnak, a ódon villa meglátogatása megelőlegezi a sokat emlegetett Suspiriát mindez megspékelve olyan feszültséget árasztó kamerakezeléssel és hosszú snittekkel, amit a legjobb De Palma és Hitchcock filmekben lehet látni. Kreatív és látványosan véres gyilkosságok, a Goblin rockegyüttes pazar zenei aláfestése és a történet lezárása egy nehezen kitalálható duplacsavarral konkrétan nincs mibe belekötnöm. Zseniális film, a sorozatgyilkos filmek és a thrillerek rajongói számára több mint ajánlott. |
2010-12-01 17:58.16 |
Komolyanvehetőségi státusszal nem nagyon rendelkező akciómarhaság, de egyszer el lehet rajta vigyorogni. |
2010-11-29 20:01.38 |
Nyugodjon békében minden idők egyik legjobb folytatásának rendezője! |
2010-11-29 18:17.07 |
Robert Rodriguez már megint megmutatta milyen mozijaiért is szeretjük is őt igazán. Igaz a villanyoszlopegyenes történet csak csak azért van hogy legyen mire felhúzni a groteszk karaktereket és az abszurditástól csöpögő jeleneteket, de ez nem is gond hisz aki a csavarokért vagy a mély drámai karakterábrázolás miatt kívánja megnézni, az kéretik megnézetni magát az orvossal, elvégre ne abszolváljuk a pocsolya mélységét búvárruhában.:) Egyszerű, primitív és hipervéres akciótrash amiben Danny Trejo felkockázza a gonoszokat akik között ott van De Niro (karaktere jókora fityiszmutatás George Bush-nak), Jeff Fahley mint gerinctelen üzletember), Don Johnson mint seriffredneck és persze maga a színészet és az aikido 100 kilós nagymestere Steven Seagal (akinek a fűbe harapása a film egyik legjobb poénja). Persze segítség is akad a Michelle Rodriguez-Jessica Alba-Lindsey Lohan triász személyében, de ne feledkezzünk meg Cheech Martin shotgunos tiszteleteséről sem!
Ezek után szerintem lehet sejteni miről szól a film nagy része: vér, vér és a változatosság kedvéért még több vér! Eltúlzott és a valóságot jól pofánröhögő akciók sorozata, a hullák száma több Trejo teljes szövegkönyvénél, mindez remekül adagolt feketehumor, ütős zenei aláfestés és a Terrorbolyóra jellemző kellően "gagyi" technikai megvalósítással. Igen, az ilyen mozikért szeretjük ön Mr. Rodriguez kérjük szépen ne térjen le többet eme nemes útról! És azért a "bizonyos" cameoért külön piros pont. |
2010-11-29 14:27.33 |
Lehet mondani valamit? Nem nem lehet. A paródiamozik hétmérföldes színészóriása volt, faarca, dumái és a mozik amikben szerepelt Airplane, Csupasz pisztoly...jelenléte még a Horrora Akadva mozikba is hozott némi röhögnivalót.
Isten nyugosztalja hadnagy úr, hiányozni fog. |
2010-11-28 18:00.39 |
Habár a másodikkal fog teljes egészet adni, nagyon tetszett. Yates a döcögős és néhol nyögvenyelős V-VI rész után összekapta magát és végre kellően értő és egységes rendezéssel találja az eseményeket. A színészekkel és a szinkronnal nincs semmi gond, a regény sötét és nyomasztó hangulata nagyon jól lett áthozva a nagyvászonra (kedvencem volt, amikor hőseink a kietlen tájakon mennek miközben azt halljuk ahogy a rádió bemondja az eltűnt varázslók neveit). Az operatőri munka és a zene pedig a legjobb a harmadik rész óta, egyedül az akciók rövidségét és az eléggé hosszú játékidőt róhatom fel, szerintem lazán lehetett volna 10-15 percet faragni.:) |
2010-11-27 21:51.34 |
Ha az első rész sem volt, akkor a második miért lenne? |
2010-11-27 13:06.23 |
Cefet gyenge akciómozi, eredetiség, történet, színészi játék mind a nulla környékén helyezkednek el, az akciók pedig alkohol hamar kirepülnek a fejedből, Snipes mostanában ilyenekben tolja ez erősen kerülendő. |
2010-11-27 11:54.37 |
Ja.:D
Amiikor vége lett a filmnek, először felébresztettem magam, majd gyorsan hátrafordultam és végignéztem a közönség arcán (közel ültem a vászonhoz). Majdnemhogy mindenki komor, unott, hitetlenkedő, ideges vagy az unalomtól eltorzult pofát vágott.:) egy kisebb társasággal néztem meg visszafelé menet még beszélni is alig tudtuk róla olyan borzalmas élmény volt. |
2010-11-27 11:36.43 |
Régóta vártam már ezt a kritikát és most sem csalódtam benned!:) Én még rosszabbul jártam mert moziban néztem meg az ál 3D-s változatot (annyi sem volt benne a térhatás mint a Titánok harcánál). Amilyen földbedöngölést a kritikusoktól és a tengerentúli közönségtől (megjegyezem jogosan) Shyamalan kapott egyszerűen brutális, nem hiszem hogy hírneve valaha ki fogja heverni.
És még két folytatást tervez ennek...na attól mentsen meg minket a magasságos! |
2010-11-27 11:09.06 |
Még nem, általában DVD megjelenés után szokott írni friss mozikról. |
2010-11-26 23:53.37 |
Esik a hó! |
2010-11-26 22:44.01 |
Akkor nincs gond, mivel fórumon ritkán állok le némi szájtépésre, inkább átadom a terepet a profiknak!:) |
2010-11-26 22:42.06 |
Személy szerint én is egy ilyen átlag filmfogyasztónak tartom magam, aki néha néha feljár ide és irkál némi szókátrányt arról amit éppen látott. Hidd el én is iszonyatosan rühellek néhány az egekig dicsért és rajongott dolgot a filmvilágban, csak ahogy te is írtad, ezt általában a jóízlés keretein belül egyszer fejezem ki ne pedig oldalakon át fröcsögve. Ha valaki vitába száll vele észérvekkel próbálom véleményemet alátámasztani, ha esetleg tévedek beismerem mert emberi dolog.
Langelusnak szimplán sok a szabadideje és ilyen a stílusa, nem törődök vele max. röhögök néhány látványos kiborulásán (mégha párszor egyet is értek vele). |