Na és nem szabad elfelejteni hogy Packinpah általad felsorolt stílusjegyei nemcsak nyugaton, hanem keleten is nagy hatásukat tették... főleg John Woo-n akinek egész életművét lazán le lehetne ebbe a fórumba vésni.

The Expendables - A feláldozhatók - Vélemények

2010-09-07 18:29.26

Gratulálok drága barátom, ritkán csipázok ennyire igénytelen és primitív, kommentnek se nevezhető légypiszkot! De legalább tartotta a másik 9 megnyilvánulásod színvonalát.

Ong Bak 2. - A bosszú - Vélemények

2010-09-07 17:13.39

Én láttam a "csokis" filmet és tényleg marha jó! Amúgy kicsit sajnálom Jaa-t ha netán átadná a rendezői stafétabotot másnak, jobban menne a szekere.

Dühöngő - Ha ne bírod tovább

2010-09-06 19:51.09

Istenem de gyűlölöm az iskolával járó korai keléseket! És pluszban még náthás is vagyok.

Könnyező harcos - Vélemények

2010-09-06 19:35.26

Marc Dacascos életművének legjobbját Christophe Gans francia rendezőnek köszönheti, aki tán az össze nyugati direktor között a legjobban tudta a keleti filmekre jellemző egyedi hangulatot és stílust megjeleníteni. Persze a történet egyszerű, a színészi játék és a dialógusok nem fognak Oscart kapni, és kissé lassan folynak az események, mégis egyszerűen élvezet nézni a filmet. Thomas Burstyn operatőri munkája és Patrick O'Hearn zenéje olyan atmoszférát teremt, amit nem is lehet nagyon szavakkal körbeírni, a belassított és profin koreográfiát akciójelenetek balettszerűsége már már költőivé teszi a vérontást, a legjobb John Woo mozikat idézve fel. Nem egy időtlen remekmű, de bármikor elővehető kiváló akciómozi, ami lazán felveszi a versenyt a mai kínálattal.

Memento (2000) - Vélemények

2010-09-04 22:24.40

Christopher Nolan zseniális thrillerjének már alapszituációja sem hétköznapi, mert egy olyan ember keresi feleségének gyilkosát, aki nem képes hosszútávon emlékezni ezért semmiben sem lehet biztos ahogy a néző sem. De a időrendi sorrend teljes megfordításával igazi agytornásztató kirakós játékot tár elénk, aminek mesteri felépítésének köszönhetően nem válik sem kaotikussá viszont lineárissá sem. Guy Pearce kiváló és energiától vibráló játéka remekül passzol a filmet uraló bizonytalansághoz, a rendezés és a forgatókönyv felépülése páratlanul intelligens és magával sodró, David Julyan zenéje első hallásra is beleég az ember agyába. Műfaján belül igazi remekmű, sőt kötelező munka!

Bánffy György - Vélemények

2010-09-03 21:34.44

Nyugodjék békében!

Vesztesek bosszúja - Vélemények

2010-09-03 17:45.09

Bődületesen gyenge akciópetárda, ami képregény alapján készült és nagyon is képregényfilmnek próbál látszani csak mind stílusban mind mélységben annyira üres mind karaktereinek jellemében. Az akciójelentek fordulatszáma a legalacsonyabb és néha a szupermarketnél való bevásárlásban is több izgalom van mint bennük, egész egyszerűen a koreográfia, a vágás, a repülő felrobbanása a finálénál... anyám borogass egyszerűen trék, na kimondtam! Igen kis költségvetésű darab és tudom hogy a kevés zsé néha jót tesz egy akciófilmnek kreativitás szempontjából...na kérem itt pont ennek az ellenkezője valósul meg sablon, sablon hátán totális dögunalom az egész. Van pár jó poén, Jason Patric ripacskodásán is lehet vigyorogni, Zoe Saldana pedig szép, de nem ez nem az a fajta agykikapcsolósdi amire érdemes befizetni.

Szörnyek szigete (2004) - Vélemények

2010-09-02 22:18.10

És pluszban még a csillagozást is elrontom, na így már jobb!

2010-09-02 22:17.29

Élvezeti értéke, mintha a bekacsolt fűnyírót véletlenül rányomják lábfejedre, miközben a best-of-újkori-Steven-Seagal válogatást kell nézned...nem, nem, még az is nagyobb élmény mint ez a trágya.

The Expendables - A feláldozhatók - Vélemények

2010-08-31 21:27.12

Nincs mit!:) Amúgy eredetileg rövidebb véleményt akartam írni, csak kikívánkozott belőlem a mai akciófilmekről való gondolataim és kicsit személyesebbé akartam tenni az egészet...hip-hop máris kisregényt tákoltam össze.

2010-08-31 15:54.45

Minden évben jön egy olyan mozi, aminek nézése közben rögvest látom hibáit, de mégsem kötök bele, mert a szórakoztatást igaz alacsony intelligenciaszinten mégis bájosan naivan és teljes odaadással és őszinteséggel teszi pont, ahogy Stallone legújabb akciófilmje. De mielőtt belefognék a mondókámba, külön „köszönetet” szeretnék nyilvánítani a hazai forgalmazóknak, amiért töketlenkedésükkel felrakták az utolsó csörgőt a bohócsapkára és ezzel teret engedve türelmetlenségemnek kénytelen voltam az internetet segítségül hívni… na mindegy ne beszéljünk róla, mert szégyenletes történet, még jó hogy egyáltalán kijön szerencsére van olyan jó a film hogy moziba is befizessek rá.
Nos maga a film… hát igen ÉLMÉNY volt olyasvalami, amit ritkán élek át. Elösször Sly a lehető legtisztesebben küldte nyugdíjba karrierjének két leghíresebb figuráját, majd néhány mai és régi hozzá hasonló akciósztár segítségével ismét kisgyerekké változtatott. Azzá a kisgyerekké, aki kisiskolás éveit taposva minden délután hazajőve várta, hogy testvérével vagy apukájával a tévé előtt ülve bámulja az acélosan kemény jófiúkat, akiket nem fogott se golyó, se semmi (csak ha a forgatókönyv ezt megkívánta), akiknek tőmondatos egysorosait lehetett idézgetni naphosszat, azzá a kisgyerekké, aki rongyosra nézte, a néhol tévéből felvett néha külföldről szervált hangalámondásos akciómozikat, leste a látványos pirotechnikai megmozdulásokat, bunyókat és lövöldözéséket. És szerintem mindenki, aki a 80-as és 90-es évek akciófilmjein nőtt fel az jól tudja, miről beszélek, és mindenkiben legyen akár milyen öreg, megkeseredett és cinikus mozirajongó ott szunnyad ez a kisgyerek, ami csak arra vár, hogy egy mozi ismét felélessze. Igen itt nyomom ezt a szentimentális hülyésséget, mert egy korszak végleg elmúlt és ehhez hasonló visszaemlékeztetőket érdemes megbecsülni. Ma már két részre oszthatjuk az akciófilmeket: vannak a realizmust és az intenzitást rángatózó kézikamerával és gyors vágásokkal megjelenítő direktorok, főleg Tony Scott és Paul Greengrass filmjeit lehet ebbe a csoportba besorolni. És vannak a csilli-villi szűrőkkel telenyomatott nullintelligenciás, kikapcsolt aggyal mégis szórakoztató CGI eposzok, ezen fajta csúcstermékeit a Bay-Emmerich-Sommers-Cohen négyes adja. Ám mégis hiányzik belőlük (főleg a második csoportból) valami, amiért oda lehetne tenni a gyerekkori kedvencek mellé. Lehet ráfogni a felgyorsulásra operatőri munka és vágás terén, az alacsony korhatárra való hajtás miatt vértelenségre, a komputertechnika egyre nagyobb teret nyerésének ám az igazság az, hogy mindegyiknek ugyanakkora szerepe van abban, hogy a vérző, érző (igaz csak módjával), kőkemény mégis szerethető figurák egyre jobban háttérbe szorultak.
Most itt van az Expendables, ami olyan szintű nosztalgiaérzéssel töltött el hogy ihaj. Igazi tesztoszteron antológia, ami megtestesíti a zsáner minden elemét, teljes valójában feléleszti mindazt, ami jó és kritizálható benne (csak mi ezt nem tesszük), és képes teljesen old-school hangvétele ellenére az új iskola szabályi szerint érvényesülni mindenkit kielégítve. Stallone kőkemény zsoldos, akinek csapata tele van hasonlóan macsó fazonokkal és veszélyes küldetéseket teljesítenek szerte a világban. Nem meglepő hogy éppen rájuk van bízva egy banánköztársaság szétszedése, a cinikusabbja már bólogat igen, igen ezt már láttuk nem is egy műben és valljuk be a sztori mind alapötletben mind felépülését tekintve csavarmentesebb a vonalzónál. A csapat tagjait sorra véve mindenki telitalálat. Sly, aki nemcsak mint főszereplő, hanem rendezőként és forgatókönyvíróként is megjelenik a stáblistán, teszi a dolgát, ahogy kell akcióhősnek született és az is marad. Én hatvanévesen jó ha le tudok hajolni a cipőmet megkötni, ez a pasas meg továbbra is úgy sprintel, lövöldözik és bunyózik mintha feleannyi idős lenne. Statham továbbra is bizonyítja miért ő a mai generáció fenegyereke, pusztán orgánuma miatt is érdemes legalább egyszer megnézni a filmet eredeti hanggal. Jet Li látványosan rúgja szilánkosra az ellent, harca a svéd óriás Dolph Lundgrennel igazi unikum. Randy Couture és Terry Crews főleg a film második felében teszik oda magukat, de senki sincs elhanyagolva mindenkinek, van legalább egy tökös akciómomentuma vagy jó beszólása. A cameok is igaz nagyágyúk, itt persze mindenki a templomjelenetre gondol Willis és Arnie megjelenésével, hát mit mondja én se hittem volna, hogy ilyesmit láthatok valaha, még ha elég rövid is volt emlékezetes mindenképpen. Mickey Rourke sem mutatkozik sokat, de a film közepén van egy olyan hatásos monológja, amitől teljesen lepadlóztam megsüvegelendő színészi teljesítmény. A gonoszok közül egyedül Eric Roberts-et lehet kiemelni, ő viszont tipikusan az a klasszikus, hátrazselézett hajú patkány, akit szívből lehet utálni és várni mikor lesz jól feltrancsírozva.
Az alapok megvannak, a kivitelezésre pedig nem lehet rossz. A felépülő történetben jó ütemmel van elhelyezve mint a humor, mind a minimális dráma és az akció. Igen az akciójelenetek nincsenek nagy számban a film háromnegyedéig, mégis csonttörő intenzitásuk betölti a vásznat, nincs finomkodás, csak kemény ütések, vért spriccelő lövések, elvágott nyakak mindezek profi koreográfia társulásában. A rendezés magabiztos, a kamerakezelés kicsit többet mozog a kelleténél de, meg lehet szokni egykettőre, a vágás hipergyors, Brian Taylor pedig pályafutásának egyik legjobb zenéjét sikerült megkomponálnia. De ez még csak az első 75 perc volt és mi érezzük, hogy az olyan badass momentumok, mint a hidroplán kontra kikötő jelenet ellenére ez még csak vihar előtti csend volt. És akkor belecsapunk a húrok közé, eszméletlenül látványos leszámolást kapunk a képünkbe, ahol huszasával kaszálják az embereket, a robbanások száma vetekedni kezd a Transformers mozikkal, nincs más, csak szinte művészi szintre felvitt gyilok, fegyverropogás, bunyó Steve Austinnal és Gary Danielssel, Crews automata shotgunnal szed szét élőt-holtat, tüzérségi gránátot hajítanak egy helikopterbe puszta kézzel… nem folytatom, mert nem lehet szavakkal átadni, látni kell!
Igen van hibája nem is egy, de felvállalja őket. Bele lehet kötni, hogy ostoba alkotás, amiben nincs eredetiség vagy bármi elgondolkodtató, de kérem nem ezekért nézünk akciófilmeket, különben is Stallone alkotása vérprofi darab, ami nemcsak korszakot idéz vissza, de a lehető legmagasabb számon szórakoztat és ez a lényeg. Októberben ott leszek a moziban, mert ez a film megérdemli, hogy ott is végigüljem ezekkel a kemény, de laza izomemberekkel teli remekművet.
A stábnak meg csak annyit: köszönöm az élmény srácok, már nagyon kellett egy ilyen!

Az áruló (2008) - Vélemények

2010-08-29 19:13.58

Jeffrey Nachmanhoff izgalmas akcióthrillerje kifejezetten többet mond a terrorizmusról és annak üldözéséről, mert mindkét oldalt úgy mutatja meg, hogy az átlagos "gaz arabok kontra hős amerikaiak" sablont jó messze hajítja és mivel kis költségvetésből készült ezt jól ki is használja. Külön kiemelném Don Cheadle és Guy Pearce remek színészi játékát, nekik köszönhetően igazi macsak-egér párharc érzés uralkodik a vásznon, valamit a történet bár egyszerűen indul és csavarjai nem éppen hiperhanyattvágósak, de egyszerűségük ellenére mesteri módon vannak időzítve és képesek ütni. Akcióból nem sok van és kissé puritának, dramaturgiailag sem éppen tökéletes és bár többet nyújt az álomgyári átlagnál, mégsem merül témájába túl merészen. Jófajta szórakozás érdemes elővenni.

A kilencedik légió - Vélemények

2010-08-28 20:32.52

Vegyes érzelmekkel jöttem ki a moziteremből Neil Marshall legújabb művének megtekintése után. Egyrészt iskolapélda arra, hogy milyen az amikor a kis költségvetés totálisan betesz egy történelmi filmnek az epikusság szempontjából (ezt max a gyönyörű tájak tudják ellensúlyozni) és az egészről ordít a B filmes hozzáállás. Ezt főleg a cselekmény és a szereplők jelleme szenvedi meg, a történéseket tapasztalt filmnéző két babzsákozás közben ki tudja találni és olyan karakterekkel töltünk el másfél órát akik inkább kardcsörgető potenciális hullazsáktöltelékként funkcionálnak jobban.
Ennek ellenére a film mégis nézhető és szórakoztató mert van hangulata (piros pont a zenéért) és egy kifejezetten jól összerakott menekülős akciófilm az Apocalypto és a Rambo első részének vonulatán. Michael Fassbender igazi tökös katona (a monológjai néha fájdalmasan sablonpufogtatóak), az összecsapások látványosak és fürdenek a vérben valamint a végtagokban, viszont sajnos Marshall áthozta előbbi filmjéből az a rossz szokását, hogy a vágóollót sűrűbben csattogtatja a kelleténél. Ha nem vár tőle az ember sokat elszórakoztathatja, mivel nincsen tele hatalmas baromságokkal, nyúlásokkal és hülyének sem tekinti a nézőt hanem szórakoztatja. Ebből a tekintetben sokkal jobb a Végítéletnél (40%), csak az a celluxal odabiggyesztett és összecsapott befejezés ne lenne!

Gyilkos robotok - Vélemények

2010-08-26 22:59.06

Michael Crichton mozija egyidőben jött ki a Terminátorral, lehet is hasonlóságokat észrevenni a két mozi között mint például az eredetileg emberiséget szolgáló gyilkossá váló gépek, sötét jövőkép... mindenesetre kora ellenére mai napig izgalmas és nézhető alkotás remek színészi játékkal, ötletes akciókkal és Jerry Goldsmith hangulatos zenéjével.

Volt egyszer egy vadnyugat - Vélemények

2010-08-25 09:59.09

Időtálló, zseniális mestermű persze minőség tekintetében Leone mást nem is nagyon tudott rendezni. Epikus hossza és költői lassúsága miatt érdemes kipihenten nekikezdeni, de a hangulat megteremtésben ismét sokat segít Morricone zenéje.

Légió (2010) - Vélemények

2010-08-23 22:51.32

Na ezt hívom, rövid, tömör és a film minőségét ismerve ütős jellemzésnek!

44 perc - Vélemények

2010-08-23 22:46.39

Négycsillagos film, de bevezetést ilyen lassan és vontatottan kezdeni eléggé gáz mivel a karakterek nincsenek rendesen kibontva, Santoroval egyetértve lazán lehetett volna hosszabb, úgy talán lett volna rá esély. A színészi játék is eléggé gyenge, Michael Madsen aki emlékezetesebb, de a lényeg magán az epikus hosszúságú tűzpárbajon van, ami azt kell hogy mondjam TV mozihoz képest kegyetlenül jól van megcsinálva. Nézhető, szórakoztató alkotás, nyugodtan elő lehet venni ha éppen nincs más.

Az utolsó dal (2010) - Vélemények

2010-08-23 17:28.46

Ha kellemes nem is, tanulságos élmény volt végignézni Nicholas Sparks legújabb regényadaptációját. Az utolsó dal ugyanis maga a nagybetűs hollywood-i drámafilm, csak a lehető legnegatívabb előjellel. Amolyan össznépi mindenki, főleg a fiatalabb korosztály által fogyasztható coming-of-age sztori, aminek minden momentumán érződik a profizmus csak annak ellenére, hogy érzelmek dúlásáról szól, rideg, üres és érdektelen. Méghozzá azért mert két órát kell töltenünk olyan karakterek társaságában, akik a papírvékonyjellemű szerepgyár legalsó polcáról húztak ki, egy olyan történetben melyet a „legdrámaibb” pillanataiban is egészségtelen mértékű pátosz hatja át.
Van egy lázadó kamaszlány, aki öccsével leutazik rég nem látott apjához, akit persze utál és jönnek az unalomig ismert dolgok: szerelem kockahasú röpissráccal, lassú kibékülés apa és lánya között, az elfeledett zenetehetség újbóli fellángolása majd a kötelező tragédia és a megindulás a felnőtté válás útján. Már ebből is letűnhet az ami a film tán legnagyobb rákfenéje. Az ember nem várna el egy ilyen sztoritól és a forgatókönyvtől semmi különöset és újítót nem vár, csakhogy ezt a magas labdát a készítők olyan erővel ütötték le, hogy egyúttal a saját töküket is telibe kapták. Sparks és Julie Ann Robinson rendezőnő alkotása félelmetes módon utasít el bármilyen innovációt vagy a téma újszerű megközelítésére való kísérletet. Maradnak nekünk a 2352618363-szor látott sablonok és klisék, csókolózásban végződő veszekedés a két fiatal között, barátnő zűrös fiúval, aki csak bajt okoz, az apa életművét a lány fejezi be, stb, stb. Nem vagyok ezeknek a történetbeli dolgoknak alapból ellensége, csak ezeket ilyen formálisan látva….unalmas. Mint ahogy a film is azzá válik rövid időn belül. Mert a karakterekkel se lehet, főleg a hősnővel sok együttérzést vagy szimpátiát tanúsítani.
Egyrészt azért, mert a karakterfejlődés minimálisra van korlátozva (már ha van), másrést a színész játék. Miley Cyrus-t nem ismerem személyesen, zenéjét se hallgatom, lehet hogy kedves csaj és nem dobálja kővel az elhaladó autókat, de kérem szépen minden csak nem színésznő. Nem is ripacskodik, hanem másfél óráig megelégszik az ajakbiggyesztéssel, grimaszolással, a durcizással és a kínos mosolygással miközben darálja a szövegét monotonon a kamerába. A többiek meg olyan laposak hogy szót nem érdemes vesztegetni rájuk, egyedül Greg Kinnear megértő édesapja emelkedik ki őmiatta lesz végigszenvedhető az alkotás.
Ennek következtében azt kell, hogy mindenki számára, aki 10-15-nél több drámát látott már életében értelmetlen a megtekintés. Mert hiába van másodpercre kicentizve a pont ahol meghatódni, sírni kell, hiába a jól összeválogatott soundtrack, érzelmet nem fog kiváltani a tapasztalt filmnézőből, mert nincs egyetlen őszinte momentuma, hiányzik belőle a szív és a lélek, ihlettségnek, kreativitásnak szikráját vagy bármi jelét, annak hogy ki akar törni a rózsaszínes geilből ami, körbeveszi nem találtam.
A cinizmus kvantiesszeciája ez kérem szépen, egy precízen létrehozott, giccsel teli, pofátlanul manipulatív közhelyparádé. Ráadásul abból a fajtából, ami a nézőt hülyének is nézi azzal, hogy takargatni se próbálja hatásvadász mivoltát. És hogy miért csinálnak a mozgókép megszületése után 120 évvel is ilyeneket? Mert tinisztárral még mindig kifizetődő.

Szép kis firma - Vélemények

2010-08-22 22:43.46

Semmi extrát nem nyújtó, mégis nagyon nézhető és szórakoztató vígjáték főleg Dennis Quaid és Topher Grace párosának köszönhetően. Külön dicséret illeti a remek soundtracket.

Ragadozók (2010) - Vélemények

2010-08-22 12:27.35

Ahha... először is nézd meg a filmet és azután osztályozz.

A bombák földjén - Vélemények

2010-08-19 18:30.51

Mennyire jó olvasni egy olyan kritikát, ami nem ragad le a "túlértékeltoscartnemérdemlőpropagandamocsok" féle jelzőkkel való vagdalózásnál és kiemeli a film minden erényét. Köszönöm Szamuráj élvezetvolt minden sorát olvasni.

Ragadozók (2010) - Vélemények

2010-08-19 18:25.25

Robert Rodriguez egy hazai rendező segítségével gondoskodott róla, hogy Hollywood ne alázza végleg a porba a 80-as, 90-es évek két szörnyfigurájának egyikét a Ragadozót. Pedig megvolt rá az esély hogy John McTiernan és Stephen Hopkins sci-fi vadásza, lélektelen CGI hentelések szintjére degradálódik, főleg az AVP 2 után jobb nem gondolni arra a borzalomra. A vérfrissítés pedig sikeres lett.
Ha az ember túlteszi magát a kicsit irracionális alaphelyzeten, modván emberek hullanak az égből egyszercsak prédák lesznek, mit kap a pénzéért? 107 percnyi igazi oldschool akciózást! Antal Nimród tudja, hogy az ember legyen rajongó vagy laikus mozinéző mire számít ha egy ilyen mozira beül. Nem egy magát túl komolyan venni akaró logikátlanságokkal teli blődit, pocsék rendezéssel, idegesítő szereplőkkel és teljes stílustalansággal. Hanem egy igaz kissé sablonos mégis emlékezetes karakterekkel teli tökös mozit, melyben egyaránt jó arányérzékben van a látvány, az erőszakfaktor, a jól adagolt feszültség és a csendesebb momentumok. A színészek közül senki sem hiperemlékezetes, de amit karakterük megkíván, azt teszik amit kell és kifejezetten tetszett, hogy Adrian Brody mint cinikus, csak a saját bőrét menteni akaró főfigurája nem kívánt Scwarzi babérjaira törni. A hangulat ismét erőteljes, Padus Gyula operatőri munkája tömör gyönyör, az éjszakai jelenetek is tökéletesen láthatóak (nem úgy mint ala AVP 2), a vágás és a hangkeverés profizmusára se lehet panasz. Az akciók kellő intenzitással és időzítéssel vannak adagolva, látványos koreográfiával. A történet vonalzóegyenes jó ha két-három csavar van benne, az egész Predator mítoszt se újítja meg, de cserébe Nimród nem pakolja tele felfájdító hülyeségekkel, igaz a szövegkönyv nem egy mondatán lehetett volna kicsit csiszolni. És persze nem lenne igazi hangulat zene nélkül, John Debney tökéletesen használja fel Alan Silvestri motívumait.
A nyári szezon egyik legjobb moziélménye volt számomra, unalomnak még csak a szele se érintett meg.

Alien Vs. Predator - A Halál a Ragadozó ellen 2. - Vélemények

2010-08-19 12:48.18

Katasztrofális fércmű minden téren.
A történet a logikátlanságokat nemhogy teljesen átvette az első részből (példák: rekordidő alatt kifejlődő alien kolónia királynő nélkül, állig felfegyverkezett de tehetetlen katonák) de olyan túlvilági méreteket öltővé növesztették, hogy az ember legszívesebben kibelezné magát egy kiskanállal. A karakterek sablonosak, idegesítőek és pofátlan sok ideig törődnek velük, tele van fárasztó tinifilmes üresjáratokkal. A dramaturgiának se füle se farka, nyoma sincsen a két sorozat bármelyik részére jellemző felépülésnek vagy suspensenek. A zúzásban annyi élvezet mintha rángatózó fekete sziluetteket kéne abszolválni két órán át, az operatőri munka az egyik legrosszabb amit valaha láttam, finoman szólva is szánalmas hogy az esetek 90%-ban SEMMIT se lehet látni. Ehhez még adjunk hozzá, borzalmas vágást, szörnyű szövegkönyvet ("A kormány nem hazudik az embereknek!") valamint azt a tényt hogy a film öncélúan és érdektelenül fürdik a vérben és belsőségekben (a kórházas jelenet a kismamával a pofátlanság netovábbja) egyenlő totális mítoszgyalázás.

Alien vs. Predator - A Halál a Ragadozó ellen - Vélemények

2010-08-18 20:25.36

A két legendás szörny első egymásnak eresztésének eredménye igencsak közepes lett. Persze a technikai megvalósítás hibátlan, a díszletek perfektek nembeszélve az operatőri munkáról és az akciókról. Ám nem sikerült túl sok logikát erőltetni a forgatókönyvbe, a színészek Lance Henriksent leszámítva inkább hullózsáktöltelékként szolgálnak jól mint kidolgozott karakterekként.

Katonák voltunk - Vélemények

2010-08-17 23:40.00

Remek háborús mozi, a Rettenthetetlent jegyző Randall Wallace rendezésében. Nincs benne semmi újító, de ügyesen használja fel a zsáner megszokott elemeit, bár helyenként a pátosz és a patriotizmus eléggé erősen megmutatkozik, nembeszélve egypár nagyon erőltetett sablonmomentumról. Viszont ezt ellensúlyozza a remek színészi játék főleg Gibsontól és Sam Elliottól. A csatajelenetek látványosak, realisztikusak és helyenként döbbenetesen brutálisak. Külön dicséretet érdemel még Nick Glennie-Smith zimmeri motívumukat használó filmzenéje, tökéletes aláfestés.

Fűrész 6. - Vélemények

2010-08-16 20:23.18

Nos ezt a szériát lehet szeretni vagy utálni, de a kettő közötti ingázás a jellemző az én viszonyulásomra. Az első (90%) és a második (85%) nagyon bejött és a harmadikkal (70%) sem volt nagyobb problémám. Viszont az utolsó két rész (60%-45%) erőteljes mélyrepülést mutatott a színvonal tekintetében, kopni kezdtek a fűrészfogak. A történetek erőltetett és összecsapott felépülését és a gyengébb végső csavarokat (ami védjegy lett), a gore jelentetek növelésével kívánták kompenzálni. Nem túl sok sikerrel.
Igazából nem is vártam túl sokat a hatodiktól, gondoltam újabb rókabőrlehúzás, nem érdekel ez engem. És egyszercsak olvasni kezdem különböző fórumokon, hogy milyen jó, egyesek azt is mondták hogy ismét régi fényében csillog a sorozat. És meg kell mondjam kellemeset csalódtam, valóságos megtáltosodás az ötödikhez képest. A történet működik, mert bár a forgatókönyvírók nem újítanak semmit (nem mintha erre már van lehetőség), de kihozzák belőle a maximumot, és még némi társadalomkritikát is lehet érzékelni. A színészek nagyrészt no name arcok, viszont most meglepően jól játsszák a rájuk írt szerepet (és nem az áldozatokról beszélek), kiemelném Peter Outerbridge karakterét, főleg a Tobin Bellel közös flashback jelenetekben. Kevin Greutert rendezése pörgősebb és magabiztosabb, mint David Hackl-é, az atmoszféra és a fényképezés ismét lepusztult és mocskos, de ez mindig is a sorozat erőssége volt. Ha vérről és brutalitásról van persze ez az epizód se szarakodik, rögvest olyan nyitójelenetet kapunk, amitől bevallom kicsit elszédültem, persze ezek a filmek sose tartoztak a puhapöcsű alacsony korhatáros matinék közé. A csapdák ismét ötletesek, ugyan perverzitásuk terén meg se közelítik az előzőeket. A zene hatásos, és ott van a kötelező végső csavar, amiről azt kell mondjam, hogy tényleg váratlanra és ütősre sikeredett.
Nem váltja meg a világot, de másfél órára tökéletes volt, visszaadta a bizalmamat a franchise iránt és a rajongóknak persze kötelező darab. Ha a hetedik (és remélhetőleg tényleg utolsó rész) ilyen színvonalon mozog akkor nem fogok panaszkodni.

A szupercsapat (2010) - Vélemények

2010-08-08 19:02.10

Nos ez az a fajta mozi amelyet a legtöbb esetben közepesnek ítélek, de itt most sok minden közbejött. Attól kezdve, hogy van négy remek karakter akiknek jellemét jól eltaláltak a színészek, a nosztalgiafaktoron át, a puszta tényig hogy ez a film nem kíván többnek lenni mint ami feljebb húzta az osztályzatomat.
Volt ez a sorozat a 80-as évekből, ahol négy ex-katona emlékezetes zenére szedte szét a rosszfiúkat, kisgyerekként imádtam bár mostanra már csak halovány emlékeim maradtak meg róla. Joe Carnahan aki a Narkóval és Füstölgő Ászokkal bizonyított lerakott az asztalra egy kétórás agyatlanságot, amit bár nem lehet túl komolyan venni szórakoztató mivoltát se lehet tagadni. a folyamatos poénkodások nem válnak infantilissá főleg a négy főszereplőnek köszönhetően. Liam Nesson igazi vezető, Bradley Cooper kellően szépfiú, Quinton Jackson kőkemény, a District 9-ből érkezett Sharlto Copley pedig totál kattant. A négyes miatt működik minden ebben a filmben, a középszerűségből ők húzzák ki a filmet és ezt a jelzőt sajnos a film sok más aspektusára tudom használni. Patrick Wilson kellően jól gonoszkodik viszont Jessica Biel persze csinos, de viszont eszméletlenül egysíkú és tökmindegy ,hogy a karakterét vagy a színészi teljesítményét nézzük. A történeten persze próbálnak csavarni, de aki öt akciófilmnél többet látott életében, az két babazsákozás közben ki tudja találni az események menetét. Az akciókkal nincs semmi gond, a rendező úr jól adagolja őket látványosak, sok a pirotechnika, ám kicsit többet rángatja a kamerát a kelleténél és a vágok kezére is ráütöttem volna a helyében hogy csattogtassák az ollót olyan sokszor. A CGI tűrhető, )a tankos jelenetnél vigyorogtam ilyet se látni minden nap), viszont néha kicsit átesnek a használatával, a filmvégi konténerborulás kicsit komikusan gagyin nézett ki.
De a fene egye meg, most mennyit fikázók, jófajta agyrágógumi ez, tipikusan olyan amit az ember nyáron vagy unalmasabb óráiban nézhet, kár hogy nem szenteltek neki annyi figyelmet a nézők Amerikában, nem érdemelte meg az anyagi sikertelenséget.

Asylum studio - mit gondoltok róla?

2010-08-07 10:49.46

Pacifista ember vagyok, de ha megtalálnám a főhadiszállásukat, felrobbantanám 500 kiló TNT-vel és pluszban még a romokra zúdítanék egy tonnányi tehénszart.
Iszonyatos fostákolmányaikra egyszerűen nincs mentség, kevesebb rosszabb filmélményben volt részem, mint azokban amiket ők adtak.

elejére ... 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 ... végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk