Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Deadpool & Rozsomák *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Ébredések - TV4, 23:50 |
Gumball csodálatos világa - Cartoon Network, 00:00 |
Venom - Viasat3, 00:25 |
Jesse Stone - Az ártatlanság vélelme - Film4, 00:35 |
Törvényre törve - Film+, 01:10 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Scherer Péter (63) |
Gálffi László (72) |
Miguel Sandoval (73) |
Missi Pyle (52) |
Harry J. Lennix (60) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Az Alcatrazban |
Meredith Giangrande |
2022-09-23 00:52.21 |
Téma után ténfergő tájképfestő figyelmét soha magára nem vonó falucska Matyora. Egy sziget kellős kőzetén. A filmidő elején megtudják az itt lakók, hogy otthonuk a fejlődés útjában terül el. És ahogy a Föld lakói sem tudták érvényesíteni vétójogukat a hipertérsztráda útvonalát megmásítandó az Alfa Centaurin működő tervezőhivatalban, a matyoraiaknak is muszáj beletörődni a nekik jutó vogon flotta kérlelhetetlenségébe. Berzenkedhetnek, amennyi csak kifér a csövön, a vízügyi ítészek olyan távlatokban vizionálnak épülő-szépülő országukról, régiójukról, hogy egy-egy közösségnek a folyamattal együtt járó fizikai és pszichikai megsemmisülése, összetartóerejének szétforgácsolódása még csak porszemként sem irritálja retinájukat.
– Merre döntsünk? – Minél messzebbre magunktól! ’szt csókol anyád, Sára! Elárasztják a szigetet. A gyökértelenebbek, a világpolgárok, uzsgyi, össze is cuccolnak, van, aki még a szamovárt is letakarja a szekéren, az ostoba. A többség azonban eltéphetetlen szálakkal kötődik hajlékához s a földdarabhoz, melybe jövőjüket ültették és melyben szeretteik is örök álmukat alusszák. A csökönyösebbje – ahogy sikerül napokkal kitolniuk az evakuálás határidejét – buzgóbban reménykedik valami deus ex machinában, mint ahogy egy pópa mormolja az imát. Pedig a pusztítás egyre súlyosabb méreteket ölt szemlátomást. Fejfák a sírok fölül kitépve, arcképek a sárba tiporva. A tobzódó termékenységi rítus cinikus háztűznézőbe torkoll. Mindennaposak a vérfakasztó torzsalkodások. Még az Antikrisztusról is elhangzik, hogy eladta magát, bár azt senki nem firtatja, ki vette meg. Mondjuk, mit várjunk ezektől az egy életen át lézengőktől, akik hiába képesek könnyűszerrel megkülönböztetni a helyes utat a kerülendőtől, ha utána a kárhozatba kanyargó, egészségtelen ösvényt tapodják kényelmesen? S bár egyik ház formál koporsót a másik után, kopasz koboldok és elaggott nimfák ravatalozzák fel életüket szertartásosan a haladás oltárán; a film készítői nem győzik hangsúlyozni, hogy ködben tévelyegni – állásfoglalásainktól függetlenül – emberi dolog. S a tájékozódásban jottányit sem segítenek a járványszerűen szaporodó önkéntes fáklyák. |
2022-09-22 23:48.08 |
Az öregedő, özvegy Chu úr teknőcpáncélban párolja napjait konyhája magányában. Kolosszális séfként tartották számon egykor, de ízlelőbimbói mind kevésbé hajlandók megosztani vele tapasztalataikat. Szemére, tapintására és memóriájára hagyatkozva kreálja a válogatott finomságokat – laposkúszásban növekvő hibaszázalékkal. Ennek ellenére nem csak státuszszimbólum – ha a luxusétterem kondérjában sünnek mutatkozik a cápauszonyleves, érte riadóztatnak: megmentésre szorul a kincsesláda-fontos ezredesfi lakodalma.
Chu úr, a tajpeji Lear király nem osztja fel gasztro-birodalmát három leánya közt. Kizárólag az ő főztjét fogyaszthatják otthon, de ezen felül nem korlátozza őket semmiben. A legidősebb, Jia-Jen szilánkosra tört szívvel tanít kémiát egy középiskolában, a keresztény eszmény hatja át szoprán lelkét, szabadidejében pedig, ha épp nem szerelmesleveleket gombócol, röplabda-csokrot hajigál. Jian-Chient, a középső lányt az üzleti élet (rep)terén kényszerűen szerzett, de annál gyümölcsözőbb szakértelme predesztinálja Amszterdamba, elemi erővel tekergőzik benne a saját otthon megteremtésének a vágya, mert – bármilyen banális legyen is – él-hal a szakácsművészet gyakorlásáért, a szerelemről alkotott felfogása láttán pedig még Bovaryné is elismerően csettintene. Jia-Ning almája esett legmesszebb a fájától. Egy gyorskifőzde pultja mögött forgolódik szokatlanul rugalmas munkaidejében, és bár szinte akármiről el tud beszélgetni egy Dosztojevszkij-fan motorossal, övé a legkevésbé kidolgozott karakter. Mindegyikük életében – Chu urat is beleértve – akad kiemelten különleges személy (a családtagokon kívül), akik döntések meghozatalára, komfortzónájuk elhagyására serkentik őket. A fordulatos és kimondottan hangulatos alkotás a szó legnemesebb értelmében emberi, mégis kerüli az örvénylő tragédiákat. A hétköznapok rutinját viszont sajátos fűszerekkel kombinálva meséli el, teszi gazdagabbá. Hiszen egy pillanat alatt feledésbe fulladhat akár egy évtizeden át óvott letargia is, de a gyermekkori kenyérkarkötő és tésztagyűrű érintését bármikor elővarázsolhatja az emlékezet. |
2022-09-20 15:07.47 |
Binder Lipót világsztár. Nincs ezen mit szépíteni. Kitalálta magát, az meg betalált a közönség előtt. Ha ki sem kelt az ágyából, akkor is a Csomolungmán érezhette magát – az egész világ a lábai előtt hevert. És van az az ováció, ami miatt a magaslati levegőhöz kívánatos hozzászokni. Illuzionistánk olyasmivel rukkolt elő, amivel rajta kívül senki – 30 órán át relaxált egy jégtömbben. Nem tudták utánozni, de valamiért meg sem próbálták. Az emberek más – nem okozott fejfájást, ha kevésbé művészi – utakon igyekeztek szabadulni nyűgjeiktől.
Egy fél évszázad porlott alá a homokórán. A Lipi nagyszerűségétől boldog tűzijáték utolsó petárdáinak visszhangja is rég elült már, füstjük kiszimatolhatatlan. Léteztek egyáltalán? Aki elhitte, miatta mozog a Föld, a nemzetközi figyelem középpontjából eljutott egy szebb napokat látott szálló legmattabb lakosztályába, hogy átsakkozgassa a napjait – önmagával. Ilyen, lelkileg lerongyolódott állapotban nyitja rá az ajtót az ifjabb Sajek, s amilyen lehengerlően csak telik tőle, előadja, milyen klassz helyen lenne őnála a philadelphiai produkció. A legvégsőkig elszánta magát, ha el- vagy odaadja neki Lipi bácsi a számát, szakmányban nyomná le a műsort (matiné gyanánt is), öregbítve ezzel a Mester hírnevét. Nem sejti ekkor még, milyen macska–egér játékot eszel ki a múltban és negédes jégmosolya árnyékában élő szabadulóművész, hogy próbára tegye. Hogy több irányból is átélje az eszkimógalaxist: a dermesztő magány nem csak a nagyság kellemetlen mellékhatása. Persze, nincs az a zimankó, ami megakadályozhatná a fagyit abban, hogy visszanyaljon. |
2022-09-20 14:44.17 |
Jó bohócok. Ahogy Cedric sikálja a cint...
Psychotrónon üldögélni... Akad annál jobb elfoglaltság is. És az 'In My Darkest' végén az a pogóra, repkedésre serkentő zúzás, az nagyon bejött akkoriban. Mostanra már fáradt vagyok ilyesmihez https://www.youtube.com/watch?v=qShuBP6q888 (Danzig: Tired of Being Alive). Vagy csak lustra? https://www.youtube.com/watch?v=A28K8Tb13B0 (Lustra: Mark Foo) |
2022-09-20 12:32.41 |
Gomolyfelhők fodrozódnak, úsznak az esőben, amit kisírni készülnek. Dúdolják közben az ’Ay Carmelá’-t. Dalukat dobhártyarepesztő dudaszó sepri a kavicsszőnyeg alá. Őrmester elvtárs uram és a büfé pincére–üzemeltetője várták már a hivatalos szervek kiszállását ide, az Isten háta mögé, de nem ekkora csinnadrattával.
A családi tragédiákba burkolózó tanár is velük jött, egy palack mandarinlikőr után fel is adja a számtanleckét: Hány ember fér el egy dzsipben, ha mindegyikük jó (kettő kivételével, de nélkülük is disznót győző ludak)? Illetve: 1 betört koponya + 6 összetört pohár hányszor kerülhet ugyanabba a folyóba? A kenyérre kenhető ügyész kirí környezetéből patyolatfehér szerkójában (hát még amikor halotti maszkját magára öltve ejtőzik!), státuszához képest túlteng benne az empátia, belátó. Vegytiszta segítő szándékkal sarazza be a korábban részegen randalírozó sihedereket újra és újra, megint és ismét; egy oktatófilm apropójából: Hogyan és mit ne tegyetek, kedves, italozásra hajlamos fiatalok?! A környezet annyira kelet-európaian idilli, szinte vártam, mikor gördül be Rudolf Hrusinský egy trakesszel kormányozza Škodáját az árokba. S amíg ezen ábrándoztam, a hatósági dzsip fúrta az orrát a hegyi patakba. Készséges, „Eej, uhnyem”-en szocializálódott karok segítenek rajta, hogy dolguk végeztével enerváltan csüngjenek ismét alá. Amikor nem pohár után nyúlnak épp. A szabadság cseppet sincs túldimenzionálva errefelé. Abszolút értéke egy karcsú notesztől függ. Attól, birtokolja-e aktuálisan személyi igazolványát a delikvens, avagy sem. És nem csak azért, mert irányításfüggő illetők kitalálták ezt a rendszert, hanem mert a többiek is – akár a természeti törvények működését – elfogadják. Megállapodás, konvenció kérdése az is, a négyütemű gyakorlat fenyítőeszközként történő alkalmazása embertelen-e, a libaháton hibátlanul sadaró mentős könyörtelen-e, a mindenbe belekotnyeleskedő hegyi nimfa szemtelen-e. Megeshet itt bármi, harag, gyűlölet nem feszíti a kebleket. Egy kosárból majszol málnát vert és veretlen, a röpke románc után sem köpködnek egymásra. A jószándékkal megkonstruált út azonban ezúttal is unalomig ismert helyszínünkre vezet. És – bár épp megtapasztalták, mi rejlik az összefogásban – Megmondó kapitány szerepére is akad jelentkező, nem is egy. Nyugodtan otthon maradhattak volna. Igaz, amíg érezzük, mennyire fáj, legalább tudjuk, hogy élünk… |
2022-09-19 08:29.35 |
Amíg egy talpgörcs vissza nem terel a helyes útra, mert nem mindegy, hogy hosszában, átlóban vagy keresztben. |
2022-09-19 01:19.27 |
Plympton már az 1996-os ’Plympmaniá’-ban teljes fegyverzetében vonultatja fel, milyen furfangokra képes egy általa animált emberi testtel. Az ’Idióták és angyalok’-ban abból az alapvetésből indult ki, hogy még a legHyde-abb Hyde valamely zegében vagy zugában megbújik egy kisebb-nagyobb porció lelkiismeret. Még ha eltökélten küzd is ellene, előfordul, hogy a 21 gramm lepöcköli magáról a 16 tonnás súlyt, mely Damoklész kardjaként ír le spirálokat a fejünk felett. Folyamatosan.
Hősünk, aki személyiségi jogokra hivatkozva meg kívánja őrizni anonimitását, szerencsésebb figura az Arthur Seaton-féléknél – ugyanis a monoton, l’étezés pour l’étezést elviselendő nem kizárólag a hétvégéken tekergi körbe tapadókorongjaival a dimenziószínező szeszbérleményeket –, bár ezt ő lenne az utolsó, aki elismeri. Rosszindulat, düh, ego-lego. A fókuszunkba került Tóbiás azt tapasztalja, tettei következmények nélküliek. Kár, hogy annyira csökevényes a fantáziája, képtelen a legcsekélyebb konstruktivitásra is. Hintaló helyett például ha nefelejcsként kezelné a koreográfiája láttán meredeken pályát tévesztett takarítónőt… ajjaj, nem épp találó a példa. Leszakítaná. Nem tudok virágnyelven beszélni. (Amióta egy húsevővel próbáltam társalogni.) A lényeg, hogy a madárgyűlölő pukkancs egy meg nem határozott reggel fejletlen, szárnyszabású nyúlványokra lesz figyelmes a lapockái agglomerációjában. Két plafon magasságában berág eme elváltozás miatt. Bezzeg ha Georg Samsával konzultálna, milyen is az, amikor sokkos állapotba kerül önnönmaga látványától a… mi is?... hát ez az! Névtelen Tóbiás ekkor még nem is sejti (nem is sejtheti), hogy már sohasem találnak vissza a megszokott mederbe a napjai. Plympton le sem tagadhatná, hogy kedvenc nyaraló- és munkahelye: Szürreália. Meséjét a Jóba vetett hitről elvetemülten csípős fűszerkeverékkel turbózza fel, képi világa üdítően viszolyogtató, alakjai összetéveszthetetlenül öntörvényűek – még ha a sorsuk a műfajra (fabula) jellemzően predesztináció alá vettetett is. Érdemes figyelnünk, hogy megfejthetetlenül kanyarognak végzetük felé a nyílegyenes úton. |
2022-09-17 02:37.35 |
– Derűs napot kívánok! A nevem Bean és alkoholista vagyok!
– Szia, Bean! – Azzal a határozott céllal emelkedtem szólásra, hogy amíg a beszédem tartom, egy korty sör nem sok, de annyit sem gurítok le a gigámon. (Glugy-glugy.) Mostantól. A mondókám tehát a következő: Foglalkozásomra nézve királylány vagyok – az elátkozott fajtából. Apám egy örök fiatalságra áhítozó tulok, aki szoborrá mérgeződött anyámat egy szalamandrával helyettesítette trónján és ágyában – két szomszédos királyság békés egymás mellett élése érdekében. Azért a békétlenségnek is akad számos szurkere minálunk. Belterjes szekta a kazamatákban, kérlelhetetlen törpék, ogrék, fabáb, polip, sárkány-zeppelin… felsorolni is bajos e sokaságot. Szürreális triumvirátust egy, a nyaka menetéig cinikus démonnal és egy félig manó, félig azság teremtménnyel alkotunk, ők a legjobb barátaim. A pokolba is aláereszkednék értük. Lehet, elsőre furán hangzik, kikkel pendülök együtt estéről estére, de ha belegondolunk, hogy a helyi Diogenész hordójából énízű löttyöt kínál; vagy hogy a kastélyunk egy, a tenger fölé kikúszó sziklanyúlványra épült, ahol együtt kétéltű és medve féltestvéremmel osztozom a trónra lépési esélyeken. Szóval, pompásan elvegyülünk Csodafölde olvasztótégelyében. Elfo sem szúr szemet, Lucit pedig előszeretettel nézik macskának. A manók, ha már Elfo szóba került, meglehetősen követhetetlen egy népség. Erdőmélyi falujukban a vihánctörvény az úr, az édességfeldolgozó apróságok életük árán is megvédelmezik láthatatlan falaikat, de elég pár pillanatra elfordítanom a fejem, és már saját negyedükben nyomorognak az emberek között, a várunkban. Náluk is zsibbasztóbb, amit a technokrata Gőzföldén tapasztaltam. Mintha csak Fritz Lang és Katsuhiro Otomo lázas vízióiból érlelték volna cuvée-vé, ami e birodalomban zajlik. Szóval, az vesse a korsómra az első követ, aki ilyen körülmények között nem csavarodna be annyira, hogy az italba kapaszkodjon. És akkor még nem is beszéltem arról, hogy kevés híján egybekeltem az Ördöggel… meg másféle patással is… hmm, szorult helyzet volt mindegyik, de a vőlegényjelöltek azért pocsékabbul jártak. A Fényesre Suvickolt Tojásarchoz, teremtőnkhöz viszont szinte csak nekem nem volt szerencsém. Igaz, a félkegyelmű Jerry-n kívül menekült is a fellegvárából, aki csak tehette… Azon morfondírozom, szerelhetnénk libegőt az alvilágtól az ősi királyi fészkünkön áthaladó útvonalon a mennyországig, akkora forgalmat bonyolítunk le rokonaimmal, ismerőseimmel. Akkor nem kellene a griffek aktuális táncrendjétől függenie, mikor meddig zuhanunk. Már az is megfordult a fejemben, lehet, hogy halhatatlanok vagyunk. Ennél mostohább sorsot nem is kaphattam volna a nyakam közé, végignézve halmozottan hátrányos helyzetű famíliámon. Sokszor érzem azt, hogy már csupán én tartom magam valamelyest a normalitáshoz, a hagyományos értékekhez, bár némiképp belerondít az összképbe, hogy mindegyiküknél több ember halála szárad a lelkemen. Ez lenne az oka, hogy rémálmaimban folyton önmagamat üldözöm? Oly sokat járatom a szám, mintha megint bedrogoztak volna. Istenuccse, porzik a torkom. Megdobna valaki egy krigli folyékony tönköllyel? A kiszáradás miatt, semmi másért. Nem? Senki? Na, várjatok csak, legyek újra én az uralkodó, meglátjátok, mimet fogom kitörölni az ócska klubotokkal! |
2022-09-17 02:04.52 |
Ezúttal is az élet és a művészet agyongyepált szimbiózisa, seveled-senélküled kapcsolata kerül terítékre. Általános érvényű igazságokat nyilván felelőtlenség lenne bárkinek is megfogalmazni, a szerzők egy szeletét szervírozzák annak a folyamatnak, mely évszázadok óta ingerli a kreatív fantáziát: miként inspirálja a valóság a fikciót – és vica versa –, mely ösvényekre tereli egyik vagy a másik a közös kalandozásukat, s melyek leágazásához ácsol (a tettestárs számára) sorompót a feldühített. Termékenyen hathatnak egymásra, de a szélirány Pál-fordultával bármikor érvényteleníthetik, máglyára küldhetik ad hoc ellenségként kezelt partnerüket. Dacára annak, hogy szerves, kivételesen szoros kapcsolatukra nap mint nap látunk példát: művészi színvonalon végezheti munkáját a pék, a masszőr vagy a pincér, de a lakását felújító szomszéd is akár, ha azt vélelmezzük közben, hogy hanglemez pörög.
Mit tehet az ember, ha vagyona startra kész, a mögötte lebzselő infrastruktúra is az ukázban kiadott ritmusban ketyeg, ám egy mozifilm révén bezsebelendő hírnév eléréséhez édeskevés az illető tablettákon, kúpokon, kenőcsökön és pasztillákon pallérozódott ízlése? Apaként zavarba ejtően zavarba eső, ezzel szemben a forgatás kezdetét olyan körítéssel celebrálja, mintha egyszerre örülhetne az Arany Medvének, az Arany Pálmának és az Arany Oroszlánnak. Egyszerűen nem tehet mást, parancsba adja, nézzenek utána, ki a legmegbízhatóbb punkfunkcionárius a mozgókép-készítés bugyraiban. A belső terek minimáldizájnerei folttá olvadnának a megkaparintott pozőr rendezőnő stúdiója láttán, aki be is vonz két élet-álom-art-mosodást a hírnévmágnes ellentétes pólusairól, akik, meghazudtolva minden fizikai törvényt, zsigerből taszítják egymást. Egy kizárólag nívós műveken fennköltködő egyetemi tanárt, többször díjazott karakter-megformálót, valamint egy ünnepelt mozisztárt. Duójuk egy Nobel-díjas regény tervezett fivérklónjaiként teátrális körülmények között ismerkedik frissen rögzített korlátjaival, miközben próbáról próbára közelebb kerülnek Altman ’A játékos’-ának parafrázisához. Iván és Félix (ahogy Martínez és Banderas is) döbbenetes hitelességgel ábrázolják a lelki pingpongozást egy parmezánreszelőn átsmirglizett megfelelési kényszer és egy nárciszborította fennsík peremén heroikus pózba merevedett állapot együttes nyomása alatt. Sajnálatos, hogy a porszívócsövet monofonként használó, az ihletre serkentést a luddizmussal fájdalmasan összekeverő Loláról lerí, nem képes felkapaszkodni a munkatársai által meghódított bércekre (ahogy – ez alkalommal – a bőrébe bújt Penélope sem). Igaz, Sherlock is távolabbra tanácsolta famulusát, Watsont, mielőtt egymásba karmoltak Moriarty-val a Reichenbach-vízeséseknél; csakhogy itt egyre feketébbe játszón a demiurgoszok nőnek a Teremtő fölé. |
2022-09-16 11:55.22 |
Nantes ugyan nincs messze Lorient-tól – francia viszonylatban –, de a 15. (vagy a 9., ha a tavaszvégi eredményt vetted alapul) a 4. helytől azért... Tudom, hogy nem ez a lényeg.
Szerintem Belgrádban 2:0 lesz nekik, Pesten 5:0 ide. (Vagy valami egészen más.) |
2022-09-16 09:25.33 |
A Fort Knox makettjét nem ismertem eddig. Kedvencem nem lesz, de üde színfolt a zenei palettán.
Tömeghaláléktól pont a Lucretia volt a kedvencem az album megjelenésének idején. Ééés tényleg nem buszok (de még csak nudisták sem), Mazdára jobban hasonlít: https://www.youtube.com/watch?v=0g7IFdD4k24 (Bartosz Chajdecki: Jazda) A punkos vonalhoz is hozzájárulnék eggyel. Lehet, ismered is őket, a nótázó tagot mindenképp: https://www.youtube.com/watch?v=raCRIj7yMYk (At The Drive-in: Torrentially Cutshaw) |
2022-09-15 21:21.17 |
Le is szedtem az első kettőt, nem rosszak. A 'Smash' meg valóban maga mögé utasítja a másik Cohen-muzsikát is.
Ezt meg csak csatolom, ha már úgysem került szóba: https://www.youtube.com/watch?v=e35GN0VIUI4 (Megadeth: Use The Man) |
2022-09-15 21:07.43 |
A fordítás: „Siessünk a halálba!" Ezzel csak tisztelegni akartam a rendező emléke előtt amúgy godard-osan, hiszen ő egyáltalán nem sietett. |
2022-09-15 20:24.14 |
Azt gondolom, érdemes vele egy próbát tenni (bár többek szerint nem), ha szembejön az emberrel egy vetítéshez elsötétített sikátorban... |
2022-09-14 17:14.06 |
Senkit nem tesz boldoggá, ha tipikusnak minősítik. Sem magánszemélyt, sem egy közösséget. A predesztináció gondolata is ösztönös ellenkezést vált ki a jól csikorgó fogaskerekek többsége felől, hát még ha a magasabb értelemtől, természetfeletti rendezői elvtől megfosztott vadhajtásával bélyegeznek meg… Hm, nem is értem, hogyan akartam ezzel felvezetni Lombos felemelkedésének eszmetörténetét.
Egy pitiáner és egy nagyobb stílű szélhámos érkezett a községbe, hogy összegereblyézzenek némi betevőre valót, mikor szem-szájkerekítő erővel felzubog a kertek alján a fintorgató, ám ásványi anyagokban gazdag folyadék. (A Maison aux Pois Sauvignon Blanc előfutára.) Az ügyeskedő duó fortélyosabbja, V ráadásul szegről-végről rokonom; szombati gyerek lennék magam is. Félix első blikkre madártávlatból látja át a lehetőséghálózatot, s kezdi el precízen pengetni a célakkordok felé tisztán annak póknyáltól rugalmas húrozását. Persze, a szomszéd tehene mindig zöldebbre dögöljön meg; nehogy már más is hasznot húzzon a közkinccsé aknázhatóból! Szombathy elvtárs szerencsére minden helyzetben feltalálja magát, s azokat is, akik előmozdíthatják a büdösvíz ügyét, melyen minden érintett csak nyerhet – még ha nem is egyforma mértékben, s ez már oidipuszi probléma. A végkifejlethez azonban nem a hetedik, hanem a tizedik parancsolat megszegésén keresztül lejt az út. Teiresziaszi (vagy inkább a folyón átkelni vágyó skorpióra emlékeztető?), hogy Félix a projekt elején váteszként emlegeti fel az ominózus banánhéjat, melyen a génjeibe kódolt, hogy újra meg újra elcsússzon. A fanyar mese a sajátos perspektívák egymás mellett éléséről azon művek táborát erősíti, melyek felvetik a kérdést, egy-egy törvényt betűhíven vagy a szellemét szem előtt tartva boldogsághintőbb követni. |
2022-09-14 01:44.31 |
Egyet az értés. Ennyi erővel lehetne akár 17-féle mez is, és a végén már semmi jelentősége nem lenne annak, milyen is a csapat színe. Nem lenne neki olyan. Egyik hétvégén kökény–bézs összeállításban pompáznának, a másik fordulóban mahagóni–indigó csíkosban. De ha olyan lövése van fent valakinek, előkapják az aligátorzöld–grafitszürke felszerelést vagy a ringlólila–patyolatot, mert az már régen volt kimosva, bár a levendula pont passzol hozzá a szekrényekben. |
2022-09-14 01:19.47 |
Sahtyar Donyeck vs. Celtic X
AC Milan vs. Dinamo Zagreb 1 Glasgow Rangers vs. SSC Napoli 2 Chelsea vs. Salzburg X Real Madrid vs. RB Leipzig 2 Köbenhevn vs. Sevilla 1 Juventus vs. Benfica 1 Maccabi Haifa vs. Paris Saint-Germain 2 Manchester City vs. Borussia Dortmund X Hát, legalább álmaimban ezek lesznek az eredmények. Mondjuk, a PSG veresége jobban fűszerezné a pudingot, de annyira elvakult talán még én sem. Vagy de? Isten orra. |
2022-09-13 23:25.54 |
Akinek elGodard a gyógyszere, annak már úgyis mindegy... Ezt sosemvolt latintanáromtól tanultam: https://www.youtube.com/watch?v=lpxLhqEthZ8 (Luc Arbogast: Ad mortem festinamus) |
2022-09-13 22:58.40 |
Vagy arról van szó, hogy bizonyos csapat mellett, illetve ellene kell dönteni, ha lehet, ezt láttuk évtizedeken át, konkrétan a Juve is haszonélvezője volt nem egyszer. Hát, az új rendszer, amíg nem MI üzemelteti, amit nyilván félre is programozhatnak (erős részrehajlásra), addig semmivel sem jobb, csak elméleti szinten, mint az elődje. Vakok vezetnek világtalanokat. |
2022-09-13 22:54.20 |
Csapattól függetlenül minek 3. mez bárkinek is? Hátha az idegenbeli meccsen valaki bekolbászol, akinek a szerkója hajaz valamelyest a Mari néni kötényére, amiről mi is vettük a mintát? Qrva béna ennek a háttérüzemágnak az üzenete, egyáltalán a létjogosultsága. A denevérek is fehér-feketében nyomják. Ha a hazai csapaté hasonló, akkor narancsszínben. Kész. (Kéne, hogy legyen, de nem!) Minden más, valljuk be, ordenáré pénzherdálás dizájnerék bankszámlájára tökfeleslegesen. A köbön. |
2022-09-13 22:35.18 |
Intergalaktikus oktatófilm arról, hogy a sókristályokkal, a humanoidokkal vagy a fikuszok mögé rejtőző vérdelfinekkel érdemes felvenniük a kapcsolatot a marslakóklereknek. A történetvezetés kimondottan misztikus mocsárban mozog, a kielemzésére folyóba borított csapvíz lenne egy szót is vesztegetni; hiszen itt semmi sem az, aminek látszik.
„Az egyetlen logikus magyarázat az oroszlán, de ők nem csinálnak ilyet.” „Tudja, ki az ellensége! Megbosszulja mindannyiunkon.” „Nem akarom, hogy a semmi közepén fogyjon ki a benzin. Inkább megnézem, el tudom-e látni a sebed.” Személyes kedvencem az a hupikék sísapkás punk pojáca, aki bécsiccsentve lecsúszott a Kilimanjaróról gatyaféken, és zavaros monológjával további italba fojtogatásra sarkallja a nézőket. Leó-szakértő nímandunk, aki a filmidőben semmihez nem konyít, a helyzet magaslatán csücsül, miután (a színfalak mögött) rávette a berzerkerré vadult, hedonista oroszlángácsért, ne torokra, még csak ne is mellkasra támadjon. Szaggassa meg a combját, épp úgy fog fájni az neki, s ha ki tudnak egyezni amúgy feketelovagiasan döntetlenben, húzza be egy tetszőleges fa alá, ahol nem tűz rá a nap, és különben is a hirtelen kurrenssé váló bakancslistáján előkelő helyen szerepel Buddha aprópénzre váltása. Apu is viharléptekkel hozzáedződik a kontinensre jellemző légköri viszonyok („Figyeljetek! Ez itt nem valami turistafalu, hanem igazi hely (sic!), ahol emberek élnek.”) káros hatásaihoz; úgy magukra hagyja csimotáit a legveszélyesebb szituációban csak azért, hogy öltözőszekrényeket obszerváljon – mintegy utolsó kívánságként –, mintha Ruben Östund ’Laviná’-jának Brady-jét tekintené szabópéteri lelki vezetőjének. A napnál is világosabb, olyan irritálóan vágásérett a filmben szereplő csapat, hogy bármely zombi apokalipszis Lord Humungusa örömmel díszítené velük járgánya spoilerét. Mert már attól a holdra lúdbőrzik, ha eszébe villan, milyen barnamoszatszintű dumákat nyomnak Samuelsék egymás közt: „– Szent Isten! – Súlyos? – Nem.” * „– Lélegezz! Klasszul csinálod.” * „– Jól vagy? – Jól vagyok. – Az jó.” Bevallom nőiesen, elvéreztem, elfogytam. Ahogy az Appleton Estate is, az Epicurean is a kínálóból. |
2022-09-13 17:41.04 |
Och, az az agyontépázott, porrá gyalázott XVII.! Több mint négy évszázad távlatából is az utolsó sikeres hadjáratunk százada! Poquelinék Molière-e nem sokáig operál már. A Sátán billogát magán viselő év kataklizmája után még esélyük sem volt magukhoz térni a derék londoniaknak…
Bourbon Lajos számára, lassan 25 év névleges + tényleges uralgás után – meglehet, már csak a mássalhangzók összecsengése miatt is – túl pórias a párizsi fartő… izé… fertő. Valami igazán különlegesre vágyik. Vidéki fertőre. Luxus körülményekre, hogy megszámlálhatatlan ablaka közül egy se akarjon már panorámát nyitni a nincstelenségre, a messze kerülendő, kellemetlen szagkompozíciót párolgó toprongyosokra, az éveken át érlelt koszon átsütő elégedetlenségre. A fándlival, metszőollóval és vésővel realizált vízióját Európa-szerte és évszázadok elteltével is kopírozzák tehetősek s telhetetlenek. A fáraók holdudvarában ugyanakkor áristomszagúvá képes áporodni a dőzs, a pompa, a féktelen orgi-Borgia; ha olyan csökönyös és rövidlátó a dirigens, mint a jó Lajos. Még hőn szeretett öccse, az orléans-i is menekül, ha teheti. Akár a harctérre is. Persze, érthető, hogy körülményesen silabizál ki bármit is őfelsége, miközben ringlispílként pörög koronára termett feje a palotáját benépesítő kémek, intrikusok, orvgyilkosok és – mély sóhajjal kapjunk a szívünkhöz! – protestánsok gyűrűjében. Ahogy a Vatikán és az orániai a birodalmára, úgy fenekedik ő Spanyolországért. Tanyasi tahóként rúg patkót kedvenc Lipótunkkal (Hej, ha IV. Ferdi élete nem formázott volna hirtelen zsákutcát, hol lehetnénk ma?!), afro-európai sír fel neje méhéből előtüremkedve, s a vasálarcossal is egészen más körülmények között köt ismeretséget, mint ahogy azt a Nagy Dumás olvasatából ismerjük. A XIV. kerületi Lajos kis- és nagyszerűségét egyaránt feltérképezi ez az alaposan átgondolt és sikerorientáltan felépített széria. Ez az előítéletmentes állást nem foglalása, valamint a szerethetővé–gyűlölhetővé gyúrt karakterek teszik minden manírossága és plázatudományossága ellenére is erőteljes, frissnek ható alkotássá. |
2022-09-12 18:41.05 |
Plzentől Interig 2
Sportingtól Tottenhamig is 2 Liverpooltól Ajaxig legyen X Bayerntől Barcelonáig 1-esen át visz az út Portótól Bruges-ig pedig X-en Marseille Frankfurttal szemben otthon tartja az 1-est Leverkusen Atletico ellen pont jó egy 2-esre |
2022-09-11 18:57.53 |
Baltimora? Tarzan Boy? Közös nevező a '80-asok közepéről. Szerencsére sokat fejlődött a világ (legalább ezen a téren). https://www.youtube.com/watch?v=ecifdHB3ZkA → https://www.youtube.com/watch?v=LWzULDjtSyA (D |
2022-09-11 10:58.18 |
Japp, próbálom ezeket úgy írni, hogy akik látták az adott filmet, értsék, akik számára viszont ismeretlen a mű, azoknak spoilermentesen hozza meg a kedvet hozzá. Vagy tántorítsa el őket még messzebbre. |
2022-09-11 00:32.13 |
A 19 éves Arthur Rimbaud felhagyott a költészettel és az emberkereskedelem felé fordította a figyelmét, miután szerelme, filmünk egyik ennivaló címszereplője azért szakított vele, hogy lelki társával, Dalì tizenhetedik leánygyermekével együtt irokéz harci díszben dorbézolják át, szintetizálják újra, majd vessék be sóval a rutinszürkéből pikareszkké pszeudo-slendriánkodott hétköznapjaikat.
Amikor már a romlottság fölött nem csupán szemet hunyni tetszik üdvösnek, de az alaposan áthomokozott gépezet alkotóelemeivé avanzsálni is olajozottabb távlattá terebélyesedik, milliókban kezdi el verni a tamtamot az eszmélkedés szükségessége. A többséget azonban a közömbösségig elkerüli a fülsiketítő lárma, sőt, az akolmeleg megnyugvásával tölti el őket, ami a szemeik előtt zajlik. Kevés olyan kétszereplős darab létezik, melyben minden fazon, aki rajtuk kívül feltűnik a vásznon, karakter nélküli, mondhatni, láthatatlan. A Pedersoli—Girotti-kalandok is általában egy jelentékeny gonosztevő terveinek a meghiúsítását célozzák, a Laurel—Hardy-gegekben pedig többnyire feltűnik egy hölgy, aki puszta jelenlétével új lendületet dekorál Pan ambícióira. Chytilová Marie-jait azonban nem e kaptafából faragták. A neglizséjükre fércelt farzsebükben hordják Marinetti futurista kiáltványát, ahonnan már csak egyetlen kabócaugrás a vásottság mellett dönteni – egy fantáziátlanságból és (a hierarchiától és a novitásoktól való) félelemből karikatúrt társadalom szeme közé. Semmit komolyan nem véve, egyetlen viszonyítási pontot fogadva el csupán a külvilágból: a másik Marie-t. Na, jó, meg a vécésnénit. Egy kicsit. Őt még úgy-ahogy emberszámba veszik. Az elbeszélői nyelv, ahogy a lányok, szakít minden hagyománnyal. Különböző színszűrőkkel és effektekkel ötletszerűen sakkozva, mintha egy távírász végezte volna el a vágással kapcsolatos munkálatokat. A filmidő 97%-át kitevő tombolásban ráadásul nyomokban sem lelhető fel ráció – a játék szórakoztassa őket, ez munkál mindössze a változékony nevű Marie-kban, oszt csudajó napot! Nincs miért tornáztatniuk agytekervényeiket, hiszen többnyire nincs is szó semmiről, még csak a szemantika lebontásáról és elterítéséről sem a szemiotika mezején. Legfeljebb az ösztönről, mint sajátos fok-mérték határozóról. Reakciók nélkül azonban a legöncélúbb, legzagyvább mulatozások, rombolások is szemlátomást veszítenek sosemvolt fényükből. S ha csak átlag tízezer tempózást követően, de előbb-utóbb elkerülhetetlenül kerül mindenki örvénybe, képez a vádlijában vályút a görcs. Nem marad hát más a túlélők számára, mint a lucullusi disznó-burleszk után azt játszani, hogy rend a lelke mindennek. Aztán, ha megnyugodtak a kedélyek, kezdődhet az egész elölről a zsolozsmázó Ady Endre mellett ücsörögve egy kocsi-úton az éjszakában. |
2022-09-10 14:03.51 |
Remélhetőleg emlékezetes lesz. (Memorable helyett most csak remembering jut eszembe, nem pont passzentosan.)
https://www.youtube.com/watch?v=o6vptqMYk3g (Avishai Cohen: Remembering) |
2022-09-10 13:59.43 |
Portishead, Nine Inch Nails, egy csipet James Bond Theme-mel... Ők a belga Hiperkarma. Ha-ha-ha!
Hát, ha a hátbajt ujjbajra lehet cserélni, az mindenképp pozitív irány... (Persze, sejtem, nem erről van szó konkrétan.) Örülök neki, ha tetszetősre tudtam figyelmet felhívni. Ezek meg tingliznek tanglizva, de szeretem őket (is). https://www.youtube.com/watch?v=4A_hNm6ursA (Vundabar: Smile Boyo) |
2022-09-09 13:50.45 |
Mielőtt még egymás torkának ugrotok, felvetnék egy marsbolhás/halemberes kérdést: A Fradi nem pesti csapat? Mert ahol így lebarnulnak a vitézek, azon a területen szignifikánsan több szőlőt kellene ültetni, hogy a dicsőségére váljon a mennyei manna Szűz Máriától IV. Károlyig minden piedesztálra állítottnak. (Onnantól viszont nyilván senki ego-bajnoknak ne!) |
2022-09-07 09:15.19 |
Ami engem illet, igyekszem szorosan leszakadni már az elején.
Ajax vs. Glasgow Rangers 1 1tracht Frankfurt vs. Sporting CáPa 1 Atletico Madrid vs. FC Porto 1 Club Brugge vs. Leverkusen 1 FC Barcelona vs. FC Viktor itta Plzeň 1 FC Internazionale vs. Bayern München 1 SSC Napoli vs. Liverpool FC 1 Tottenham Hotspur vs. Olympique de Marseille 1 |