 |  |
 |
Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |  |
| Keress | |
Részletes keresés |
| DVD / Blu-ray premierek |
| Deadpool & Rozsomák *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
| További Blu-ray premierek |
| Hamarosan a TV-ben |
| Gumball csodálatos világa - Cartoon Network, 00:00 |
| Egy hölgy arcképe - Cinemax2, 00:11 |
| Venom - Viasat3, 00:25 |
| Jesse Stone - Az ártatlanság vélelme - Film4, 00:35 |
| Törvényre törve - Film+, 01:10 |
Teljes tévéműsor |
| Szülinaposok |
| Scherer Péter (63) |
| Gálffi László (72) |
| Miguel Sandoval (73) |
| Missi Pyle (52) |
| Harry J. Lennix (60) |
További szülinaposok |
| Legfrissebb fórumok |
| Rock zene |
| Az Alcatrazban - Vélemények |
| Rap,Hiphop |
| Viccek! - Ha van Valakinek egy jó vicce, vagy poénja, akkor azt itt elmondhatja! |
| Lady Gaga - Vélemények |
További fórumok |
| Utoljára értékeltétek |
Az Alcatrazban   |
| Meredith Giangrande |
VAL P hozzászólásai
A sértés (2017) - Vélemények
| 2023-01-07 01:02.44 |
| Lássunk távlatokat e vendetták uralta világban! Ahol az az alapelv, hogy fizessük vissza a túlparton fenekedő családoknak, népeknek, ellenpártiaknak a visszaharapásaikért, amikkel azt bosszulták meg, amiket visszakézből lengettünk be nekik. A gyűlöletbeszédek korában gyakorlatilag minden földi halandó lelke ezer sebből vérzik. Elenyésző azon fórumok száma, ahol nem kezdik el alázni a teremtés koronái pusztán a „tagságuk” alapján megvetendőnek tanult (esetleg keserűen megtapasztalt) csoportba tartozókat. Vagy ha épp hiány mutatkozna ilyenekből, bárki kárára pazar éreztetni csillogó kultúrfölényünket.
Bejrútban a palesztin akcentus is képezhet szikrát a teáscsészében, amelyben, mint kiderül, gyúlékony anyagokat is lötybölnek a fókuszunkba került kakaskodók. Népmesei fordulatokkal bonyolódik a cselekmény. Ha ellenszenves a kiejtésmódod, én szétverem, amin dolgoztál. Ha te szétvered a munkámat, nem leszek rest megállapítani a minőségedet. Ha te leminősítesz, kövess is meg érte! Ha tétovázol, nem teszed, magam is goromba leszek. Lehet, belehal egyikünk, csücsülhet a hűvösön is évtizedig akár, utcai harcok előtt tárhatjuk ki a kaput, s egy pizzafutár sem lesz biztonságban széles e vidéken. Megszokhatatlanul hétköznapivá vált jelenség az ilyen bizonyos területeken, van, ahol a beágyazódása épp most folyik, a puhábbak és az előrelátóbbak, a kevésbé vérmesek a verbális erőszaknál egyelőre nem mennek tovább. A járványszerűen elmestoppoló embergyűlölet azonban mindenütt felüti a fejét. Szöges buzogánnyal, sokkolóval, záptojással, ami akad. Egy nemzetközi kutatócsoport leszögezte, hogy az ellenszer, melynek főbb összetevői a különféle empatikumok, bármiben előfordulhat. Egy lefulladt motorban, egy kiprovokált gyomrozásban, egy vízelvezető vagy a másként gondolkodás elfogadásában. |
Előzés - Vélemények
| 2023-01-06 22:31.35 |
| Mária mennybemenetelétől kihalt utcák. Rómában sem cigihez, sem telefonhoz nem lehet hozzájutni. Csíkokban csöpög a hőség. És ekkor… váratlanul egy ablakból kikíváncsiskodik egy biflázástól tompa fényű szempár. A szakirodalom feletti ábrándozásaiban megzavart egyetemista egy gyors szóváltást követően és némi unszolásra harapni indul valamit a lehengerlő stílusú, középkorú imposztorral, ha már ilyen pompásan megismerkedtek.
Csakhogy az egyik trattoria zárva tartással üli meg az ünnepnapot, a másiktól sportkocsival tovasuhanó német bigék vonzzák el hőseinket. Mindig akad a tarsolyban egy indok, hogy északabbra és északabbra furikázzanak az Örök Várostól. A szíve hölgyét mindössze ablakon át, az utca túloldaláról csodáló, a csalódás és a csalódásokozás lehetősége miatt folyton hezitáló diák gyakorlatilag a komplementere az Élet Császára marcipánkosztümjében tündöklő Brunónak. Aki, igaz, hogy merőkanállal fal mindent, ami nem habostorta, de nem minden inggomb, ami fénylik a mellkasán – akad azon a domborulaton zsírfolt is szép számmal. A világ numero uno dörzsöltjének az imázsát alakította ki magáról, ennek ellenére (esetenként éppen emiatt) nem egyszer döccen kátyúba az ő szekere is. Csakhogy ő nem kudarcként éli meg egy-egy sikertelen húzását, füstbe ment tervét, fagyi-visszanyalást. Vagy úgy forgatja a szerencse Rubik-kockáját, hogy végül mégis őt ismerjék el a legrátermettebbnek, vagy lekicsinyli a rákenődött negatívumkrém jelentőségét, vagy egy szertartásos vállrándítással vesz tudomást sem a történtekről. Mintha a szerepet cserélt Sancho Panzát és Don Alonsót látnánk, ahogy átszáguldanak a napfényes közép-nyugaton Castiglioncello plázsáig. A felületes, de feltűnően vonzó himpellér hatására lassan, de biztosan oldódnak Roberto gátlásai. Ha azt nem is határozta még el, hogy gyökeresen szakít régi életével, de legalább képes élvezni azt – utakat is, nem csak akadályokat lát már maga előtt. Fura lesz számára két ilyen intenzív nap után visszaülni az íróasztala mögé. De visszaül-e egyáltalán? Talán ha a világűrjogban búvárkodhat. |
A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője - Vélemények
| 2023-01-05 02:27.43 |
| Greenaway színháza ezúttal egy etikettmániás gengszter éttermébe költözik. Az illemtant kizárólag másokra érvényesnek tartó dromedár a sleppjével vonul be esténként kedvenc, a közelmúltban einstandolt gyomorgyönyördéjébe a kedélyeken borzongorázni. Míg a mézeskalács édességétől a lehető legmesszebb tartózkodó konyhában sütik már a rántott békát, antihősünk, Spica ordít, mint a szamár, fittyet hány a legelemibb viselkedési normákra – kioktatóan aláz porba válogatás nélkül bárkit. (Franciásan affektáljon szervírozás közben a séf, fröcsögi, de abban, hogy neki kilóg a szájából az angolosan távozó kapanyél, nem lel hibát.)
A jobbján szenvedő nején is nagy boldogsággal köszörüli gasztroköltemények után sóvárgó nyelvét. Csoda-e, ha Mrs. Céltábla a budoárban keres menedéket dúvad ura elől? Ahol csakhamar csatlakozik hozzá egy különc könyvmoly, a flamand vagy a spanyol barokkot idézően cicomás ételkimérés egyik törzsvendége, aki még a ’Perzsa levelek’-et is röptében… S mert a vécéromantika beteljesületlenül is magasabbra korbácsolja vágyaik hullámait, pásztorperceket töltenek el a cipók és péksütemények raktárában, felejthetetlent enyelegnek a felaggatott fácánok tollainak takarásában. Greenaway sokszínű vízióját a metaforikusra festett terekkel árnyalja a legsejtelmesebben, de a már említett barokkos túlburjánzás az étekkreálmányoktól a tekergőző féreghadtestekig, a „sapkásan” felszolgált eleganciától a rothadó pusztulatig is rendesen növeli erejét, komplexitását. Az ezúttal is pokolian sötét képi világot kínáló rendezőről első blikkre nekem az ugrik be, hogy imádja sokkolni a nézőit. De nem zsigerbizergátor rémtörténetekkel csikar ki undort, szégyent, megvetést, nem is azzal, hogy idegborzoló szituációkba pöccinti szereplőit. ’A szakács’-ban, mint életműve nagy részében, teátrális mozdulatokkal ugyan, de a maga nyers valójában mutatja be érzéketlen, csodállatias haláltáncunkat: tehetetlen birkák és őrjöngő ordasok egymásba kapaszkodásának unalomig ismert koreográfiáját. |
Pauline a strandon - Vélemények
| 2023-01-05 01:04.47 |
| Önjelölt filozófusok – a szerelem, a vágy, a szexualitás témájára szakosodottak – tárulkoznak ki egymás előtt vallomásszerűen, de mellőzve a lobogó érzelmeket, mintha csak egy bonyolult étel különböző elkészítési lehetőségeit vitatnák meg.
Igazi íve nincs a cselekménynek, az Elvevő/Megkapó, a Fellángoló/Kialvó, a kapcsolataiban suta Állandóságért Lelkesedő, a Hódításra és a Megismerésre Törekvő ötös fogatának kötőfékjét rángatja meg unaloműzés gyanánt a pusztán Mulatni Vágyó. Van köztük, aki vár, akad, aki bármerre bátor lépni, megint más a többieket figyelve okulna. (Már ha lenne két egyforma viszony.) És mindenekelőtt beszélgetnek, diskurálnak, megpróbálják megértetni hallgatóságukkal motivációikat. Folyik ugyan a bor, ropják szórakozóhelyen, ágyban egyaránt, mégsem gyullad fel a szenvedélytől a breton, apály–dagály fésülgette föveny. A karakterek tudományos igénnyel vizsgálják elsősorban a szervezetük termelte emócióikat, de az Ámor nyilaival érintett partnereik érzéseinek kiértékelésére is fogékonyak. Rohmer bő másfél évtizeddel korábbi munkáját, ’A férfigyűjtő’-t juttatta eszembe ez a nyárutón alácsorgó történet. Bár abban lényegesen mélyebbre merített a rendező úr – kevesebbet markolva is többet fogott a Pink Floyd-fal graffiti-világát tovább örökítő plakáttal hirdetett ’Pauline’-nél –, a miliő, a narráció és a főtéma mellett azért a címszereplők frizuraszegélye is közeli rokonságot mutat egymással. |
A nagy ábránd - Vélemények
| 2023-01-05 00:33.32 |
| A II. világháború előestéjén készült mozinak vitathatatlanul erőssége, hogy az ellenséges egyenruhásokat ugyanolyan, vágóhídra vezényelt érzőlényeknek mutatja, mint saját birodalma kutyájának a kölykeit. Egyik nép sem hitványabb vagy nemesebb lelkű, minden oldalon kimutathatók gyengék, erősek, ügyeskedők és elesettek egyaránt. Gazdagon összefonódott jellemvonások nélkül homunculus (lenne) csak az ember, mindegy, mely nemzetnek fia/lánya. Egy-egy higgadtságkritikus szituáció szakadékot szánthat két bajtárs közé, míg egy másik egy asztalhoz ültetheti a korábban egymást attakolókat.
A lövészárkok idegtáncoltatásairól elhíresült világégés csatáiból mazsolázva megvalósíthatatlan lett volna celluloidtalajba plántálni ezen eszmét, a gyilkolás arctalanul tűnhet ugyan kevésbé brutálisnak a közelharcnál, kevésbé embertelennek azonban semmiképpen. Ólomböglyök rajzásában az anyaföld méhébe belemagzatpózolni, miközben a bajtársak sarlózott kévékként dőlnek ki melletted, s arra sem vehetsz mérget, hogy a mozdulatlanság vagy a barikád nyelven beszélő tereptárgyak megvédenek a haláltól. A fogolytáborokban viszont a széttapicskolt sársorsok, ha meg nem is száradnak, ha fel nem is melegednek, közvetlen életveszélynek nem voltak kitéve, kivéve a charrière-i értelemben pillangózókét. (A mostoha körülményekről a csomag-kiosztási protokoll alapján azért meglehetett a Debreceni Református Kollégium növendékeinek a véleménye. Nyilas Misié tutkeráj!) A fronttól távol, a háború-tornádó csendesre hunyt szemében tépelődnek a miként továbbról bankárok, hentesek, kőművesek, kiknek a derekát életbe törte a könyörtelen politikai játszma csontkovácsokkal készíttetett vasdorongja. Visszatér-e valaha a régi világ, s ha igen, kik tapasztalhatják majd meg mosolyra húzott szájjal? Ki merre nyeshet magának majd utat… hazaérve… az álomképébe? 1937-ben, sajnos, nem szükségeltetett hozzá váteszi tehetség, hogy a közeljövőt is a címerállatok egymásnak feszülése jegyében, önmagukat megnyomorítottakként, földönfutókként lássák a nyitott szemmel járó-kelők. S ekkor már az ötöd százada elporlott de Boeldieu-k és von Rauffensteinek sem enyhíthettek valamelyest a kiosztott kínokon. De valóban ők lettek volna az utolsók, akik ellenfélként és nem ellenségként tekintettek a más színkombinációjú zászlók alatt felvonulókra? Nyilván akadtak később is emberségből csiszolódott „gyémántok” a szénkupac gyomrában, ám ezek a partizánok már nem ugyanabban a kávéházban szívták magukba az anyatejet, mint arisztokrata kollégáik, kiknek a szemében a ’játékszabályok’ szóösszetételének mindkét tagja ugyanakkora fontossággal bírt (nem csak a mundérban feszítve), míg a bábokként tologatott massza tányérjába csak a szabályokból jutott. |
Még egy kört mindenkinek - Vélemények
| 2023-01-01 02:30.08 |
| Én a magam részéről inkább maradnék a Katzenjammernél... https://www.youtube.com/watch?v=tCX2KkW4Wxs |
Összeomlás - Vélemények
| 2022-12-31 23:56.00 |
| Ne aggódj, Enter, már nem sok sziporka maradt talonban, nem sokáig rontom itt a digitális levegőt. Pont azért, amivel indoklod. Hogy jöhetnék én ahhoz?
Mindenkinek a legboldogabbat!!! |
| 2022-12-31 15:45.31 |
| Egy pattanásig feszült bekattanás vérzivataros balladája.
Eleve kellett egy kis difinek lennie Bill fejében. Többségünk mélyebben szocializált ahhoz, hogysem bármely piszlicsáré, erőszakra való látens hajlam tetten érhetővé manifesztálódjon bennünk. Még ha az utolsó cseppek csak úgy záporoznak is a poharunkba. Túl bonyolulttá vált a civilizációostorral megidomárolt életünk. S azoknak, akik az egyszerűséget sírják vissza – az eszményi helyett – a primitívség csattan a tarkóján. Az ego-fény makacs szennyeződés, akár közlekedni, akár étkezni, akár bandázni vágyunk, akkor is, ha csak békésen üldögélünk a melóhelyen, levakarhatatlanul motiválja tetteinket, szavainkat, gondolatainkat. Persze, megerősítően balzsamos, ha mások is osztják a véleményünket, s egy egész, megigazulás-élményt nyújtó rokonlélek-galeri ölelésében nekünk nyílik a legimpozánsabb rálátásunk a világra, mint repkénynek a falra – maga mögé utasítva habarcsot, téglát, járdát, árkot. A színeváltó égboltot. Ameddig el tudjuk hitetni, hogy a repkény a fal lényege, megtartó ereje, bármilyen bélyeget rásüthetünk a kérdőjel-biggyesztőkre. Egyedi tájolású iránytűket és önkényesen torzított lencséjű távcsöveket gyárthatunk, ameddig a fal csak árnyékot vet. A gazdaságilag életképtelen létezők összefogásától semmit nem kell tartanunk, természetük akadályozza őket abban, hogy közös platformot alakítsanak ki ellenünk. Legfeljebb egy újonnan nemtelenített repkényfaj veszélyeztetheti megmondói státuszunkat. Fura, hogy évgyűrűim sokasodtával egyre távolodik lényegtelenségemtől Bill, s válik mind érthetőbbé Prendergast. Dacára annak, hogy eredendően inkább az előbbi szemléletébe simult házihiúzként az enyém, a papucsimitátor zsaruét fel sem fogtam. Az élőszövetet méltánytalanság-vázon azonban évzizedekkel ezelőtt sem követtem. Simán kicsipkéztek volna már az elején a fénymásolt gangszták 9 milliméteres Uzijukkal, így E.T. is előbb ért volna haza, mint én. |
3 legütősebb filmes társadalomkritika
| 2022-12-28 17:23.37 |
| Aki nem kedvezményezettje bármely velejéig rohadt rendszernek, az kritizál. Vagy szavakkal, vagy tettekkel. Tízből kilenc lapít, de József Attila is csak arra szólít fel minket, hogy a hetedikek legyünk. Nehéz kiutat találni. Még machetével is.
Hiszen a cinikus rendszer (1. Összeomlás 2. Szekrényország 3. Egy kezdő hóhér első ügye) boldogan darálja le a semmibe vett, bármikor pótolható kisembert (1. Pacsirták cérnaszálon 2. Elborult világ 3. Védőszínek); legyenek akár gyermekek a tankok elé sodródottak (1. ha... 2. A tigrisek nem félnek 3. Cápafióka). S hogy ne legyen sosem elég ellenerő az alternatív utakon haladáshoz, megosztja a dzsondókat és dzséndókat, rekesszék ki a másként gondolkodókat (1. A festmény 2. Bomb City 3. Dogville). Persze, humorba ágyazottan is meg lehet ezt a rémmesei káoszt fogalmazni (1. Utópia 2. A glória 3. Kika). |
| 2022-12-27 02:11.44 |
| 3. 'A platform' lekötözős jelenete.
2. 'A leleplező' ENSZ-békefenntartói. 1. Harrison Bergeron szülei. |
Izlandi amazon - Vélemények
| 2022-12-25 02:47.07 |
| Innen, a vidáman permetező magánrepülőm laptopjáról üzenem a filmben lázadozó Hallának, hogy Robin Hood-i küldetésének – dacára annak, hogy a legmesszebb menőkig egyetértek a célkitűzéseivel – abban rejlik a rákfenéje, hogy ezek a fránya multinacionálisok már rég kíméletlenül kiaknázták az emberek hajlamait, hogy az élővilág legeldugottabb zugait is gondolkodás nélkül feláldozzák a szellemi restség pöcegödörré silányított oltárán. Annyi drónt nyilazhat le, amennyit a karja elbír, s simulhat üldözői elől thermo polifoamja alá a hazája repedéseit tenyere-jól ismerő amazon, partizánháborúja végére ő csak Fekete Péterné lehet, az elbukottak táborát szaporíthatja.
Fura ez az acsargó gyűlölet, mely hősnőnk kebelében lángol, hiszen a szófukar izlandiak technokráciája – népritkaságukból és metropoliszmentes vidékükből is következően – még mindig élhetőbb környezetben csapatja, mint a szigetország határain túl általában. Az eszményeket meg azért gyártjuk le, hogy a jacuzziban elnyúlva vagy egy idealista alkotó művészetét értelmezve eltöprengjünk pár perc erejéig létezésük fikcionalitásán, majd megújult erővel folytassuk önpusztítóan kényelmes, praktikusan puhány, egy üvegfalú váróteremmé szűkített világban zajló életünket. Odüsszeuszi kalandok, táltosi álca, valamint hétközprózai karvezetés és gyógytorna főzete gyógyítja a megszokottól igencsak eltérővé a fjordok parkourbajnokának ha tabu- nem is, de pilondöntögető matrónájának mindennapjait. A végén azért kiderül, hogy az önfeláldozás is akkor igazán ütős, ha kétirányú utcában lakozik. Az Ukrajna felé kacsintgató, egyedülálló nő leveti Macskanő-jelmezét, s úti poggyászába rejti. Kétséges, ha terve összejön, előkerül-e még szuperhős-felszerelése valaha is. |
Az ember tragédiája (2011) - Vélemények
| 2022-12-19 01:02.39 |
| Zúgolódik, nyelvel Luci Ferkó, a fényhozó ördög, Istennek bizonygatja pertuságukat. S ha már 23 évig kellett várni rá, fogadást ajánl a Mindenhatónak, próbálják fel a maguk hasonlatosságára teremtett koronát, az embert – melyikük fején mutatkozik látványosabbnak, melyikük gyakorol rá erősebb hatást.
Egy flottul lezongorázott kiűzetés-parafrázist követően kiszolgáltatottság, nélkülözés, az édeni komforttal köszönőviszonyban sem lévő gyötrelem lett a napi rutinja az első emberpárnak. A bukott angyal lidérces álmot bocsájt Ádám szemére – így tartja legexpeditívebbnek lezavarni az időutazás-turnét. Az álmodó – miközben egyik történelmi személy bőréből a másikéba inkarnálódik – eszméket eszményít, Lucifer pedig megtorpedózza azokat. Ez lenne a leosztás, mi meg szurkolhatunk, hogy sem a tudományos teóriák és a fennkölt érzelmek egymást kioltó lángjában edződött „halhatatlanok” sorozatos hajótörésének, sem a percemberkék nemes ideákat, értékeket bamba csordaként letaposó siserehadának a víziói nem fúvatják le Ádámmal a Föld benépesítésének a programját. Az alkotók minden egyes színt más és más technikával jelenítettek meg, hol a görög amforák, hol a sci-fi képregények képi kultúráját emelve át az adaptációba. Ha muszáj lenne versenyeztetnem őket, Dantonék trikolórfoltos tintaálom-az-álombanja mellett a Verne-kötetek rézmetszeteit idéző Kepler-kálváriára és a véglényekké silányulás chomet-i vonásokkal felvitt, londoni miliőjére voksolnék. E színben Jankovics az alkotói szabadsággal élve nem áll meg Madách disztópiájának kivesézésénél; aprítja a sűrűjébe az azóta lepergett másfél évszázad kárhozatos utalásait is. Ennek ellenére a zárlatban visszhangzó, vigasztalónak szánt Ige olvasata, nevezetesen az, hogy a csillagos éjbolton felvillanó képek tanúsága szerint a megpróbáltatásainkat kiporciózó Legfelsőbb Lény játszi jelenléte a jeges köddé szűkült eszkimó-horrorban mintha nem lenne tetten érhető; erősíteni hivatott minden (e filmmel behatóan megismerkedő) Ádám és Éva bizodalmát a predesztináció felülírhatóságában. – Aztán majd meglátjuk, mire lesz ez elég – dünnyögi Lucifer, ha már kifejezetten az Úr parancsára sompolyog közöttünk továbbra is, hogy tesztelje a tántoríthatókat. S közben x-edszer tekeri vissza az elejére a pazar soundtrack mesterszalagját. Félhangosan dúdolja Dukas ’Varázslótanonc’-át, Csajkovszkij ágyúsütögetős nyitányát és a húszfontos bankjegyeken Adam Smith előtt Sam Rockwell-esen bajszoskodó komponista csapból is hömpölygő indulóját. A favoritja természetesen a Filmkatalógus egyik kiszavazós versenyét is megnyerő ’Éj a kopár hegyen’. Az orosz hiedelemvilág temetőkultuszának Akunyinék novellafüzére mellett a leggyakrabban emlegetett reprezentánsát. |
F mint foci - Avagy vélemények a bajnokságokról
| 2022-12-16 10:03.41 |
| Szia! Nem a Primitivo, 3-mal lejjebb megírtam már Bordal kérésére.
(A portóis hordóban érlelt Plantation vagy sherry-st látott Peat's Beast, Rock Island akkor nálad is ott lehet a szeren. Vagy ezek úri huncfutságok a szemedben?) Gintonik-kozák, mi?! |
| 2022-12-15 15:35.53 |
| Halihó! Nem -p-vel kezdődik, az előző betűkhöz kapcsolva nyer értelmet. Csak ha egybeírtam volna velük, azok érvényüket veszítették volna a +p-vel.
(Valpolicella) |
| 2022-12-15 14:55.41 |
| Nekem sem a kedvencem, semmiképp nem erőltetném, de épp ez került legutóbb sorra. Akadnak egész pompásak is (meg kutyaütők is) köztük. Szeretem az egyedi ízvilágú nedűket. |
| 2022-12-15 14:52.14 |
| Bíztam benne, hogy meg fogod érteni. 8) Az itteni fedőnevem is ugyanúgy utal a szurkerségemre, mint a monogramomra. A +p pedig egyértelműsíti a leginkább preferált borfajtám. Ami szintén nem magyar, szánom a Bánk bánom, hanem olasz. Bár e téren a magyarok bármely nemzettel felveszik a versenyt. Ha nem is győznek minden esetben. |
| 2022-12-15 14:42.32 |
| A 3-ai Malbec-vaktesztünkön egyébként a dobogón csak argentin végzett (hiába francia eredetű a szőlő), 4. lett a legjobb magyar. |
| 2022-12-15 14:38.00 |
| Aston az a Villa, norwich-ival nem tudnék enni. Gyerekként nem motiváltak ideig ológiák, hogy milyen nemzetiségű. Örömet szerezzen a játékuk. Az döntött. |
| 2022-12-15 14:31.26 |
| Szerintem a szellemileg békafenékszinten, l'art pour l'art balhézók nem különíthetőek el nemzeti színek szerint. Aktuálisan azok szórják az okádékukat, akik könnyen kreálnak rá ürügyet. Ennyit próbáltam jelezni a Vidivel is. Nem tudom, soká lesz-e újra trófea a klubnál, de kibírom valahogy akkor is, ha sohasem. ;D |
| 2022-12-15 13:30.55 |
| Ha ez háború, akkor szerintem jobb, ha új szótárt alkotunk. Több francia fideszes laminálta magát a videóra, mint marokkói. Kettő algériait tudtam csak beazonosítani az észak-afrikai régióból, marokkói nincs közel s távol. Amikor a Vidi nyert bajnokságot, ennek a 300-szorosa volt Fehérváron. Szóltak is más kontinensekről, hogy nem kellene ezt, srácok, nem tudunk aludni. Oppardon! Henyélni. |
A hóhér (1963) - Vélemények
| 2022-12-14 14:52.07 |
| Franco caudillóskodásának kétharmadát már maga mögött tudta, amikor a mozik műsorukra tűzték ’A hóhér’-t. Ahogy a két címszereplő, José Luis és Amadeo családjának, az ibériai filmkészítőknek sem volt fenékig tejföl a ferroli diktátor országában átlavírozni a mindennapokat. Ellentétben az olasz, a német vagy az orosz rezsimmel, a katolikus egyházzal szövetséges hispán vezetés nem fedezett fel pozitív energiát a mozgóképgyártásban, akár népnevelésről, akár szórakoztatásról lett légyen is szó. Berlanga keserédes vígjátékai azonban rendre átsiklottak a cenzúra rostáján. Ezt – azon túl, hogy művei nyilvánvalóan megnevettették a publikumot – elsősorban szimpatikus, empátiacsiklandó, a hatalom magasából is vállalható karaktereinek és a tekintélyuralmi rendszer cizellált, metaforikus kritikájának köszönhette.
José Luis temetkezési vállalkozó, egy kollégája mutatja be neki az idős Amadeót, a nyugdíjazás előtt álló hóhért. Ők, a testek elhantolói sem bejáratosak ugyan a társasági összejövetelekre, de azért szemmel láthatóan van, aki páriább náluk is. A döcögős kezdés után lendületet vesz a történetmesélés, sorjáznak a klasszikus commedia dell’arte-elemek: szaladás a másik után annak elhagyott batyujával, szerelmesek in flagranti, szánalmasan csetlő-botló antihős. A humor azonban, amin átszűrték a sztorit, nem olyan harsány, vérbő, mint az itáliai eredetű műfaj reprezentánsaiban. Az árnyalt fogalmazásmódra jó példa a „szerelmesek” karikatúra-kontúrja. Bőven túlvannak mindketten azon a koron, amikor a családalapítás körül kalandoztak ekkoriban a népek nemiszervei. Társadalmi marginalizációjuk gondoskodott róla korábban, hogy ilyesmi szóba se jöhessen. Csendes, összesimult táncukkal is elviselhetetlenül károsítják a rádiót hallgató piknikezők szabadságélményét. A Nino Manfredi alakította ügyefogyott, sodródó Rodríguezben sokan magukra ismerhettek vetítés közben, kinek gyengeségéből – nevezetesen abból, hogy képtelen a légynek sem ártó árnyékát átlépni – más olvasatban akár erényt is lehetne kovácsolni. De a pacifizmus nem igazán dédelgetett gyermeke a mérlegelési és a döntésekbe beleszólási jogaiktól megfosztott, mindössze engedelmes parancs- és ítéletvégrehajtókra igényt tartó államberendezkedéseknek. A megbízható tisztviselőknek ezzel szemben különböző ízesítésű jutifalatokat is asztalukra pottyanthatnak a békeidők szelei. Komfortos lakás, utazás, kulturális programok nem juthattak bárkinek osztályrészül. Egy pontnál azonban felbomlani érezzük a José Luisszal való sorsközösséget. (Illetve nem vállaljuk fel büszkén, amennyiben mégsem.) A kurrens hóhér ugyanis a lehető legtermészetesebb módon veszi birtokába az új munkaköre után járó privilégiumokat, ám amikor meg is kellene szolgálnia azokat, nem hogy a helyzet magaslatán nem áll, de még a saját lábain is alig. Mintha kirántották volna alóla a talajt. A legszuggesztív jelenete a filmnek, amikor az elítéltet egy fehérre meszelt hodályon vezetik át a vesztőhelyre. A pálinkával, kávéval és pezsgővel meglélekerősített José Luis két fogdmegbe karolva tántorog utánuk, de – miután ő a tartalékenergiáit is felemésztve hisztérikusabban viselkedik – egyre többen csoportosulnak át az előbbi teamből a támogatói közé. Nehéz eldönteni, melyikük sajnálatra méltóbb. Míg a bűnösnek talált foglyot a fizikai, addig az ítéletvégrehajtót a lelki megsemmisülés mezejére kalauzolják. Ne menjünk el szó nélkül az Amadeo szerepében lubickoló Isbert alakítása mellett. A szeretetre méltó öregúr ahányszor csak a kamerák pásztázta térben virít – az aláírós színrelépését nem számítva –, fel sem ocsúdunk, miként, de zsebre teszi a show-t. Kiemelném azt a megmozdulását, amikor egy már eleve dedikált kötetet visz az ismert szerző standjához, hogy az kapásból felismerje. Az epilógusban váratlanul egy váltig ismeretlen vitorlásra közelít rá az operatőr. A testi-lelki nyavalyák gyötörte emberek bőrébe bújva fényképezi le, amit kínlódásuk közben átengednek reléik a környezetükből. Míg ők elanyátlanodva szenvednek, a világ vigad, köszöni szépen, remekül érzi magát, boldogan csordogál tovább nélkülük is. Ismét a kitaszítottak morzsa nem sok, de annyit sem látott tányérja került José Luis elé vacsora gyanánt. Ez az, amihez soha nem lehet igazán hozzászokni! |
Rövidlátók - Vélemények
| 2022-12-12 01:47.51 |
| Az utazási cél – olyan hely, ahol füstté válik a térerő – kipipálva. Azt gondolnánk, bőven elég lenne, ha a sajátját kikapcsolná a turista, de mindjárt elvetjük az ötletet, amint összefüggéseiben kezdjük látni a koncepciót. Igaz, a cselekmény betonlassú csordogálásával épp az lesz az élményünk, hogy az Okinava szigetén landoló Taeko látja át legkevésbé önnön döntése árnyaltságának fontosságát. A laza, fehér homokon például nem a leggördülékenyebbek bőröndje kerekei. Lehet, hogy azt is otthon kellett volna hagynia? Olvasmányokat szortírozott tavaszi üdülését feldobandó, most mégis megütközik a szórakozási lehetőségek homogenitásán.
A frusztrációi elől csendes szabadságra vonuló professzor ráadásul a számára szokatlan magatartásformáktól íjhúrként befeszül. Intim szférájába masíroznak étkezéseknél, ébredéskor. Unatkozik, viszolyog a kacsatánccal kombinált gyógytornától, és ki nem állhatja a jégkását. Egy átruccanás azonban a Marine Palace-beli, káposztatermesztő hippik közé nézetei felülvizsgálatára ösztönzi. Talán mégis az szolgál az utazó épülésére, ha ő asszimilálódik egészséges mértékben, elfogadja az itteni, akár különcségnek számító szokásokat is, s nem az ellenkezőjét várja el a helybeliektől. Ezen felismerés után pedig irigylésre méltó gyorsasággal tanul bele a partszakasz legreprezentatívabb időtöltésébe, a merengésbe. Nem csak kényszeredetten majmolja a mitikus alakká gomolygó Sakura-sant, valóban gyönyörűnek látja már a reggeleket. Míg Haruna – aki, valljuk be, szúróssága ellenére sem a legélesebb kés a fiókban – azon töpreng, hogy az élet megpróbáltatásaival kettévágásukat követően önálló entitásokként küzdő örvényférgek sosem pusztulnak-e el; míg a Taekót Okinavára követő Yomogi sörökben párolja gondolatait; Yuji pedig csak az idő múlását figyeli a páradús környezetben; ő a közösség javára fordítja a korábban kis híján a sutba dobott missmarple-ségét. A ’Rövidlátók’ egy igazán megkapó ballada egy, az értékeit (pl. egymás kölcsönös megbecsülését) konzekvensen konzerváló mikroközösségről. Ha türelmesen várna a sorára a kamra polcán valamennyi savanyított szilva, tuti, hogy máris csavarnám le a dunsztos tetejét. Bátran ígérhetem meg ezt, persze, mivel egyetlen üveggel sincs ilyenünk. |
New York árnyai - Vélemények
| 2022-12-12 00:50.16 |
| Bordó mezőn kék-fehér páncélos nyargal, nem is sejtvén, hogy nem több egy címermotívumnál. Ahogy égszínkékbe folyik át körötte a szélmalmok szabdalta háttér, szőrmekereskedők, algonkin indiánok és hódok poroszkálnak vele szembe, amiből rögtön megérti: kalandkeresgélés közben Nieuw Amsterdamba érkezett.
Három évszázaddal később a szürke felhőkarcolók tövében jazz kígyózik utcákon, klubokon, házibulikon végig. Hol elnyomja a motorizált forgalom érces pöfékelését, hol megadja magát neki. Váltakozó sikerrel. Alkotóvágya, valamint a rendezései és a színészként jegyzett filmjei között tátongó szakadék alapján engem Wellesre emlékeztető Cassavetes dokumentarista élű machetét forgatva készítette el első játékfilmjét három tengődő testvér hétköznapjairól, ami oda vezetett, hogy a stílusában úttörő jellegű film vetítése közben többen elpárologtak a nézőtérről. Tévesen a kommunista nyakkendős pionírokra asszociálhattak a jelzőből, de valószínűbb, hogy az atmoszférára és a szkeccsek életszerűségére összpontosító stáb merész opusza felkészületlenül érte idegrendszerüket. Az 1958-as premieren bemutatott mozit mi nem is ismerjük, mert a negatív visszajelzések hatására Cassavetes újabb jeleneteket rögzített 16 mm-es celluloidszalagokra. Vélhetően azért, hogy ha gerinccel nem is, legalább mankókkal megtámogassa történettelen mesterművét. Az összekalapozott forrásból megformált filmmérföldkőnél a következő évben pihentethette először a szemét, s amije csak fogékonynak bizonyult rá, a publikum. Ifjonti hév, szerelem, egymás dévaj ugratása, az összetartozás élménye kontra egzisztenciális vakvágányok, üzekedésre programozott szarvasbikák, műveltségi farokméregetés, kitörési kísérletek – valóságosak és hamvukban holtak egyaránt –, a fiatal felnőttek beilleszkedési nehézségei egy hömpölygő, mondén, arctalanító metropoliszban. A szabadságmozaikjaik feladásában nem egyforma szinten álló testvérek és kortársaik kapálóznak ugyan ellene, de érzik, sejtik, előbb-utóbb őket is bedarálja a konformitást bálványozó rendszer. Ha csak ki nem fundálnak valami eredeti, hosszú távon is olajozottan expeditív megélhetési módozatot. A muzsikálás tűnik a legkézenfekvőbb megoldásnak, ám a néhai detektívkirály árván maradt gyermekei sem bizonyos, hogy ráakadnának e tarka, érték-cseppfolyósító közegben a saját közönségükre. |
A glória (2021) - Vélemények
| 2022-12-11 23:53.15 |
| Dragojević triptichonja a körülmények szerencsétlen és/vagy szerencsés áldozatainak egy sajátosan megkoreografált haláltáncát mutatja be. A predesztináció ugyanazon kézzel komponált dicshimnusza és gúnyódája.
A glóriafelkelte egy profán pofa fölött egyesek szemében – mint kiderül – inkább baljóslatú, származhat akár az ördögtől is, látványán a nyomortanya újgazdag migránsai is kővé váltan vigyorognak. Zavarukban az üzemanyagot is valamivel tisztábbra keverik a megszokottnál. A társadalmi megbecsülés-létra legalsó fokán egyensúlyozó Sztojan, akit a fenti, kétes-fényes megtiszteltetés ért, mindenesetre hallgat a nejére, aki hallgat a gyóntatójára. Meggyőződése, hogy tapasztalt lukból hatékony szél fúj. Az egyházfiról pedig köztudott, hogy a Szent Márk székesegyház mintájára felhúzott odújában vederrel tölti magát degeszre és a sárga földig, mielőtt útnak indul erőszakoskodni az örömlányokkal. Sztojan eleinte még a Merdzsót is kelletlenül bámulja „irigykedve”, az oldalbordája patronálta pásztoróra is gajra megy, de aztán annyit diskurál Istennel, kinek eladdig a létezésén való töprengésre sem fecsérelt időt, hogy belejön a l’art pour l’art bűnelkövetésbe. Nagy kanállal falja mind a hét főt. A szárnyas oltár másik „végtagja” szintén egy fejlődéstörténetet láttat. Gojko, a huzatos koponyájú betanított vitéz teljes erőbedobással imádja a Szűzanyát, s mivel a pokolba vezető út megtételéhez megvan az átlagosnál fejlettebb jó szándéka, meg sem áll a legmélyebb zuhanásig. Hogy telefonszerelőként dicsőüljön meg, ember nem sejtette mértékben. Sztojan is felbukkan a mozgófestményen; örömmel konstatálhatjuk, hogy a jámbor villanybuheráló erőfeszítéseit olyan funkcióval honorálják az illetékesek, melyben képességeit maximálisan kamatoztathatja, melyben kiteljesedhet. A putrit a feledésig maga mögött hagyta rég. A főoltár a (szerintem) 33 évvel későbbi állapotokat ábrázolja. Midőn a konfliktus előbb a korábban egy epizódszereplői árnyékba búvó lánygyermek, Julija, valamint Gojko között gerjeszt tarajosokat, elcsitultával azonban országos méretű felfordulásnak lesz az origója. A felfedezés, hogy a „magas” művészet nem csak a kiváltságosok szellemi csemegéje immár, mióta az alkotásokat a valós tápértékük alapján is bárki kategorizálhatja, villámcsapásszerű tockosként landolt a kultúrát avar gyanánt műanyag zsákokba tömködő politikusok tarkóján. A blaszfém Szent Család-analógia triójának szétszóratása azonban még ezzel együtt is viszi a prímet. Az egyetemes (nem kizárólag a kereszténységhez köthető) értékek átrendeződésébe, a szégyenletesnek a pellengérről piedesztálra állíthatóságába viszont sokaknak kényelmes belesimulni, noha nem épp masszázsfotel. Másfelől jobban hajaz egy madáchi értelemben vett, kiútkutatásra késztető falanszterre. De hát nem vagyunk egyformák, ugyebár… ahogy a pofonok sem. |
Váratlan vendég - Vélemények
| 2022-12-09 13:28.58 |
| Eljegyzési gyűrű felhúzásától szegfűszegillatú, két konkurens cég fúziójától majd kicsattanó, meghitt, szűk családi kör. A jeles események tiszteletére van mit a tejbe aprítania „terülj, terülj, asztalkájára” a magát az 1900-as évekre a szövödetulajdonosságig (nem elhanyagolható mértékben a fogához vert schillingeknek köszönhetően) felküzdő apósjelöltnek, a lovagi cím várományosának. A vacsorát már elköltötték. Külön szalonokban telepednek le nemek szerinti elosztásban kvaterkázni, amikor egy rejtélyes alak érkezését jelenti be a szobalány.
Az ismeretlen, mindössze egy fényképpel felfegyverzett nyomozó kimért hangon közli a diszkréten dőzsölőkkel, hogy három órával korábban öngyilkosságot követett el egy fiatal lány. A végsőkig elkeseredett Eva Smith marólúggal öntözött meg mindent, mi értékes volt benne. Lelkét, szellemét, belső szerveit pokoli kínok közt emésztették fel a vegyület „lángjai”. A felelősségvállalást egyénre szabott szótárból értelmező gyáros és rokonai hindukat kenterbe verő professzionalizmussal nézik le a vagyonalapú kasztrendszer kárvallottjait; nem is cseng ismerősen a fülükben a perszóna non gratis (sic!) neve. Hamarosan fény derül arra, hogy nem mindegyikük ragaszkodik a szó szoros értelmében vett igazsághoz. A változékony nevű hölgy halálához vezető okokat rekonstruálni vágyó, a múltban visszafogottan vájkáló úriember a csalhatatlanok fölényével halad előre, leplezetten nem maradhat előtte cselekedet. S így a többi jelenlévő előtt sem. S mivel a bűn elkövetésével önmagában par excellence nincs gond, csak a lebukással… Mintha Zola tollából született volna egy Poirot-sztori. Hárítások, lelki a furdalás – ez utóbbi eredői személyenként igencsak eltérő pedigrével bírnak –, mind kuszább és zaklatottabb a légkör. A frissen vázolt arcképüket mind lenyelni, mind kiköpni képtelen, kétségbe zuhantan vergődő családtagok értetlenül pislognak a beszélő nevű felügyelő viselkedése láttán, melyre a nézők is csak a zárlat-ízű szcénát követően, miután az események máshonnan (majd megint egyéb irányból) kerültek reflektorcsóvába, kapnak „magyarázatot”. Inkább csak amolyan trailerfélét a megokoláshoz. A good ghoul is felkínál a tompa és öntelt szerzeteknek egy új esélyt: láttatja velük a változás, a változtatás szükségességét, akár a ’Being There’ szintén inkognitóban tevékenykedő Sellers-figurája. Priestley-nek azonban e műve pesszimistább a Kosinski-regény végkicsengésénél. |
A dicsőség ösvényei - Vélemények
| 2022-12-07 00:39.35 |
| Degenerált vén szadisták rángatnak mindannyiunkat húsba mélyedő dróton. Némelyeket selyemzsinóron, hogy a Próféta tanításaiban járatlanoknak rövid távon úgy tűnjön – bizonyos szituációkban az érintettek is így élik meg –, ők kivételezettek. Aki azonban szembemegy a birkaárral, úgy elsodorják, hogy mindene tótágast fog állni. Ha megússza, megvásárolják vagy elnémítják.
1916-ot írunk. A lövészárokharc, nem tanították sehol (mert vadonatúj módiként vonult be a XX. század második dekádjában a történelembe), türelemtesztelő állóháború. A fizikai kontaktust kerülő vágóhíd, ahova csak úgy özönölnek a golyóérett ideg- és izomcsoportosulások. Vezérkari magasságból élettelen sakkbábuk csupán, értékük pillanatnyi, bármikor pótolhatóak egy új játszmában más gyalogokkal, bástyákkal; hadvezérekkel is, ha minden kötél szakad. Előre-hátra tologatásuk unaloműző parti fahéjas bajszú, kisujjukat csészéjüktől szertartásosan eltartó tábornokok számára. Egyikük, a szavak értelmezési tartományával permanensen zsonglőrködő Broulard prímán odahat Mireau generális Achilles-sarkára, aki megveszekedetten tipor egy új, illatos plecsniért a zubbonyára. Hebehurgya haditervük kivitelezhetetlenségén duzzogva még a saját, golyózápor fésülte állásait sem átallaná lövetni. Most kínos csak igazán francúznak lenni! Elodázhatatlan a felelősségre vonás, hiszen a hadseregtörzs álma – sétapálcát pörgetve korzózni az Ant-dombon – meghiúsult. Halál a gyávákra! Százra? Egy tucatra? Háromra? Másodlagos kérdés. Pelikán Gizi is megmondta, hogy a statuálás a lényeg. Annyit is fogott fel az egészből, mint a jelen eset tábornokai. Még hogy pezsdítő hatást váltanak ki a teátrálisan gyomorforgató gyilkosságok?! A peches ateista, a szálka-a-szemben földi és a századából csak másodmagával megmaradt túlélő egyedül az önfeláldozás-oktató Dax ezredestől remélhet botot, puskát, akármilyen eszközt, melynek segítségével megmenekedhetnek a halál jéghideg ingoványából. A civilben ügyvéd főtisztnek nem szükséges bemutatni rosszpénz-feletteseit, mégis nekivág az önhittséggel fényesre suvickolt hártyájú, süket fülektől gőzölgő posványosnak. Töretlenül, katonásan… egyre sárosabban. Nem is annyira pokoli a harcmező? Az érzéketlenné torzult lelkek valójában mentsvárak a rugalmas ideológiák anakondaölelésében, a szellemi restség igazi áldás a céltalanság tobzódásának a ciklonmagjában. Embernek csak a halottak és a még náluk is drasztikusabban megalázottak viszonylatában érezhetik magukat a fás szárú hadfiak. Amíg fel nem rebben egy gúnnyal gúzsba kötött fogoly ajkáról egy német altatódal… |
Szerelem-hal - Vélemények
| 2022-12-05 21:27.39 |
| Kisimult arccal mosolyog, szája sarkából útra kelt nyálcsíkkal, aki sosem eszmél fel Csipkerózsika-álmából. Nem erőszakolja meg – pardon… az átírt változat szerint nem csókolja ébrenlétre – a valós életet szimbolizáló dalia. Így aztán fel sem veszi (még félvállról sem) az ölyvek parádéját, a pikírt csipkedést, mely az ő lelkére (is) leterített pléden zajlik. Hiszen létezik perspektíva, ahonnan összetartozás-élményt nyújt e sekélyes, l’art pour l’art marcangolás.
Mások a gyermekkorukban megszerzett műveltségüket képtelenek végérvényesen alkoholba fojtani. Pedig égetett szesznél gyengébb piára nem is pazarolják gigájukat, poharukból a hegy leve a lefolyóban végzi… A narkómámor is sokak számára jelent beutat (a sárkány gyomrába), de akiket józan állapotban is lenyűgöznek a kies tájból kilángoló előjelek és a termékenyítően gomolygó pára, azoknak talán nincs is szükségük tudatmódosító szerekre. May-Alice szerencsétlennek érzi magát, amiért felébresztette egy taxisofőr. Lábizmai használaton kívülre helyezésével másodvonalas színészi karrierje – az egyetlen dolog, amihez értett – múlt idejű igékkel kerülhet immár csak egy mondatba. Karizmai elhanyagoltak, karizmája erősen korrodált… Bérelt ápolónők adják egymás kezébe tóparti háza kilincsét. Egyikük engedelmes kutyát barkácsolna belőle, a másik lelki sárlehúzót. Hisztérikus, flegma vagy haszonleső épp a kurrens nővér, egy dologban mind egyetértenek: rámpa nélkül nem élet a vegetálás. A Horatius-kedvelő, aranyközéputat járó Chantelle, miután kimulatta magát egy életre, szintén rámpaparti lesz, azzal a különbséggel, hogy ő tesz is a közlekedés-megkönnyítő megvalósításáért. Minél kevesebb fájdalommal járó egymás mellé csiszolódásukhoz oktatófilmet is igénybe vesznek, együtt vonják le a ’Mi történt Baby Jane-nel?’ tanulságait. Ígéretesen összekovácsolódó duójuk repertoárját egy nőcsábász lótenyésztő és az egykor aligátorfog-nyakláncos papucsférj gazdagítja újabb színekkel. Beletörődni a megmásíthatatlanba Csipkerózsikázódás nélkül önmagában is emberpróbáló ukáz, a cél azonban ennél is több: megbékélve futtatni végig a tekintetet a beszűkült lehetőségtartományban. A klipszerű jelenetekből összeálló mozaikfilm csak az utazásnak a krónikása, mind az érkezés, mind az indulás kívül esik az érdeklődési körén. Bár határozott irányba tart May-Alice, az előbbi még, az utóbbi pedig már nem foglalkoztatja. |
2022-es választás
| 2022-12-05 14:30.34 |
| Nachát! Csak nem azt gondolta a szentem-gyurkám, hogy az alapítványokon keresztül kiszivattyúzott, elképzelhetetlen mennyiségű vagyon, amely varázsütésre „elvesztette közpénz jellegét”, majd csak megterem ideális időjárási körülmények között? Csak úgy, magától... |
- Filmes Sámánok Rendje -
| 2022-12-03 12:49.33 |
| Csak három jót láttam tőle... Nagyon másképp homokozott az agyam gépezete, mint azoké, akiknek a filmjeit készíti.
1. Párbaj 2. Különvélemény 3. Hook |
| 2022-12-01 16:01.16 |
| Megkövetlek, igazad volt. Az „iRyanyított sorsolás” alapján most is arra tippelnék, mint pár hete. Írhatnám, hogy örülök, hogy nem lett igazam, hiszen az Őslényparkban legalább egy kedvenc színész-rendezőm is munkálkodik, de miután Spielberg messze legkreatívabb, legemlékezetesebb rendezését nem is indították a kupában, bevallom őszintén, túl sok vizet nem zavar nálam, melyik film futott be az első helyre. |
Copyright © 2005-2018, www.FilmKatalogus.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Impresszum | Médiaajánlat | DVD üzletszabályzat, kapcsolat | Sitemap | E-mail: info@filmkatalogus.hu