Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Deadpool & Rozsomák *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Gumball csodálatos világa - Cartoon Network, 00:00 |
Venom - Viasat3, 00:25 |
Jesse Stone - Az ártatlanság vélelme - Film4, 00:35 |
Törvényre törve - Film+, 01:10 |
Maga a pokol - Filmbox Premium, 01:30 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Scherer Péter (63) |
Gálffi László (72) |
Miguel Sandoval (73) |
Missi Pyle (52) |
Harry J. Lennix (60) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Rock zene |
Az Alcatrazban - Vélemények |
Rap,Hiphop |
Viccek! - Ha van Valakinek egy jó vicce, vagy poénja, akkor azt itt elmondhatja! |
Lady Gaga - Vélemények |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Az Alcatrazban |
Meredith Giangrande |
2022-10-11 13:01.41 |
Miért felfoghatatlan döntés az, „hogy hisznek-e a túszejtőknek, mielőtt még késő lenne”? Ez nem felfoghatatlan, netto bugyutaság. Senki nem képes eldönteni, hogy mikortól fog hinni valakinek. Február 2-án délután 5-től hiszek nekik, ha az még nem túl késő. Pazar, hogy funkcionális analfabéták írják le a filmek zanzásított szüzséjét. |
2022-10-11 12:43.41 |
Van film, amelyik „komolyan veszi magát”??? Amelyik önálló, gondolkozni képes entitás?
„Na és a mondanivaló: a sors mindenkire kihat.” Ezt ha sikerült volna megfogalmazni, még akkor is csak életlen kanállal meghámozott lufi lenne. |
2022-10-11 12:21.44 |
Macskabi–Vályúventus X
Kőben Van, Ha—Demens Eszter Sziti X Puszpáng–Jóhogybennvanafika X Dimangó–Salzburgonya X Celtic-tac–Leipzig-zag 2 Sodortmund–Késevilla 1 Don Yeck–Alma X Milángol?–Csempelszi 1 |
2022-10-08 01:27.35 |
Keserédes ünnepségre készül a 7. számú tűzoltóegylet. Egykori elnökük épp most tölti nyolcvanhatodszorra teli esztendeinek a bögréjét, de a közvetlen érintetten kívül mindnyájan tudják, utoljára teszi. Hálájuk, nagyrabecsülésük s ezernyi más, lepkekergető érzeményük tolmácsolására a ceremónia zenitjén egy művészien megmunkált csákányt terveznek átnyújtani neki díszdobozban.
Igen hamar rónaságnyi távlatok nyílnak meg a nézők előtt, nincs véka, mely meg bírná tartani a bendőjében az aktuális politikai berendezkedés fájdalmasan találó kifigurázását. A pódiumra tessékelt figurák – karaktereknek fejcsóválásra késztető lenne nevezni őket, szinte akármelyikük felcserélhető bárkivel a garnitúrából – oly szemet gyönyörködtetően navigálnak el egymás mellett a kommunikációs csatornákon, mint a babiloni vízfolyás. Nem eszmerendszerek, pártrigmusok vagy egymástól széltében-hosszában eltérő megtapasztalások ütköznek e provinciális környezetben egymással, szimplán senki nem ért senkit. Bódultan kóválygó szellemalakokat látunk, viselkedési minták után loholva, ahogy épp az eszüket hordja a szél. Jajveszékelhet, ahogy a torkán kifér, az életveszélyes helyzetbe került melós, a szakemberek csak a transzparenssel törődnek, de azt sem tudják (néhány teátrális és torzóban maradva totálisan hiábavaló mozdulatot leszámítva meg sem kísérlik) megmenteni. A jegyszedő, bár elismeri az empátia minimál követelményeinek jogosságát, a saját funkcióján esett csorbát sérelmesebbnek éli meg, mint hogy szembemenjen az emberséggel. Az élelmes kocsmárosnak nincsenek skrupulusai; amit a piac diktált neki a közgazdaságtan-órákon, egy életre bebiflázta. A havon is megél, ha ráhághat egy, a lángokból kimentett asztalra. Magában megálló, külön fabula-buborék a sztoriban az ad hoc szépségverseny, amit ennél koncepciótlanabbul már nem is lehetett volna lebonyolítani. A hölgyguberálás mikéntje, a kiválasztottak hozzáállása és motiválása, a kiképzésük, a felvonulásuk fogadtatása mind-mind ezer vérmérgezéstől sebző aktus. Nem is kellett látni ahhoz valódi bájerőpróbát, ha csak olvasott ilyesmiről az ember, tisztában volt vele, hogy annak egyetlen szegmense sem rokon a tűzoltóbálon látottakkal. Látszólag azzal érünk a történet csúcspontjához, hogy a dáridózó tűzoltóink hazai pályán rúgnak öngólt, bár – mit sem törődve a következményekkel – a szirénahangot konstatálva átszellemült mosoly pillangózik át az arcukon. Várakozásainkkal ellentétben azonban a csillapodó félben lassúzó kedélyek attitűdjük még gyászosabb oldalával kénytelenek szembesülni a táncterembe visszaszivárogván. Forman ugyan a filmidő elejétől apránként porciózta nekünk, milyen ragály tombol a tombola körül, és épp e miatt a hangyányi meglepetést sem generáló „fordulat” miatt érezzük a zárlatban – Forman híresen humánus iróniájának egyik legsavasabb évjáratából szürcsölgetve –, hogy Shakespeare halhatatlan szavai a színészekről és a színésznőkről pejoratívabb értelmet nyertek, mint valaha. A marionettként is remeklő, többszörösen elfelejtett ex-elnök hólyagja szerencsére állja a sarat, hogy aztán szerkesztett köszönetnyilvánításával pukassza ki maga körül az összes hólyagot, akik esetleg még mindig önbecsüléssel áltatták magukat. |
2022-10-06 01:59.59 |
Fúsi. Az életrevalóságnak a legkisültebb árnyéka sem vetül erre a tömör emberre, mégis van valami megindító abban, ahogy a (bárgyú világtól a távolságot tartva) rutinosan rója a maga által kijelölt birodalom határmezsgyéit. S ez az emóció még el is törpül ama erő láttán, ami a velejéig visszahúzódó lélekből – a kék madár közelségének felismerésétől nekibuzdulva – tenni akarássá, másokon segíteni tudássá pukkan szét.
Medvénk egy alapos nagytakarításra szoruló nexusban éldegél édesanyjával. Bár birtokában van a tudásnak, nem mindegy, miket tetovál memóriánk a lelkünkre, s ez a szüleinkkel kapcsolatban hatványozottan igaz. Az izlandi reptér csomagrakodó Virgin Mountainje kitűnően ért a motrok életre bütyköléséhez, a maga gyártotta makettekkel ütközetek visszacsévéléséhez és a saját homokzsák-torzójára történő céltábla pingálásához. Míg odakint hordja a havat, Fúsi önmagába, az El-Alamein forró homokjába és a zúzós zenékbe burkolózik. Amennyire szomjúhozza a társaságot, a szeretetet, épp annyira kisilabizálhatatlanok számára az Élethez mellékelt tájékoztató elmosódott hieroglifái. Kenyérre lehetne kenni morózus hallgatagságával együtt, ám ösztönösebb a külső alapján (meg)ítélni Hera édesapjának, a lögreglan-zubbonyosoknak, Elvaréknak, még Sjöfnnek is… Egy napsugarat kósza híresztelésekből sem ismerő napon azonban Fúsiért is bejelentkezik a szerelem. E fennkölt érzemény, mely a bálnásan tipegő kolosszust csípőből küldi el melegebb éghajlatra. A Radio 2 műsorvezetőjével cimboraságot ápoló rocker e sugallat hatására nem átallja a behízelgő Parton és a szellőlágy Rogers duóját kívánni valamelyik ütős kedvence helyett. Az sem érdekli, virágillatos mezőn vagy szeméthalmokon át vezet a boldogsághoz vezető rejtekút, csak legyen otthon mindig tej. Velem együtt szurkoljatok Fúsinak, hogy az általa nagy nehezen fellelt ösvény ne egy csalitosba torkolljon! |
2022-10-06 00:46.02 |
A tiltással, fenyítéssel nevelésről a makarenkói pofonosláda ellenzői pontosan tudják, hogy esetenként gerincsérülést okozóan át bír esni a ló túlsó partjára. A cseppet sem like-érzékeny Andrew Volstead előtt is próbálkoztak már civilizációszerte a szesztilalommal – a csatornában landoló cefre azonban túlnyomó többségében olajnak bizonyult a heves ellenállás tüzére. (Mert korlátokat törni jó. Egészséges. Bizonyos mértékig… és… persze, korlátja válogatja.) Ám akik májzanzával is üdítőnek remélik a létezést addig, amíg agyuk delfin-nekifutamodásokkal röpköd, észre sem veszik, mikor tompul e kreatív szárnyalás groteszk bicegéssé. Inkább az örvény, mint a törvény, kesergik, bár minden, zátonynak csapódó sorsot a tilalommal magyarázni egyenértékű az okozatnak az ok előidézőjeként történő megjelölésével.
Wilder furára ferdített ’Férfiszenvedély’-ét (vö. Blake Edwards ’Míg tart a bor és friss a rózsá’-jával) amiatt ruházzák fel utat törő jelentőséggel, mert homlokegyenest szembe futárkodik a iszákosokat a mozgóképeken egész addig bohémnek, léhának, rosszabb esetben nevetségesnek ábrázoló attitűddel, kikerülhetetlen függőségüket a maguk mezítelen valójában mutatja be, azt a pokoli gyötrődést és döntéshozatali képtelenséget, amivel gyakorlatilag permanensen kell megbirkóznia a poharak fenekén vegetálóknak. A művészek receptorairól köztudomású, hogy érzékenyebbek a monoton munkát végző társaikénál. A lejtőn meredeken elinduláshoz megfelelő mennyiségben feltöltekezett írót, aki arra sem emlékszik mindig, hogy dugipiái otthonának mely zugaiban türelmetlenkednek ajkai után, egy apró-cseprő ügy is kihozza a sodrából, ha porzik a szájpadlása. S képtelen alkotni. Kommunikálni. Egyáltalán: viselkedni. Minden erkölcsi mázat nagyvonalúan lehámoz magáról. A kiürült üvegek csörömpölésével a csömör is mind zaklatottabban zakatol koponyájában, s a gondolattalanság újabb pár kortyért sikolt. Ördögi a kör, mint egy hányavetin kitöltött szesz gyűrűje a pulton az éppen aktív poharak után. Hiába, nem avanzsálhat mindenki Bukowskivá, aki a malterevő egeret evő denevértől sem riadt vissza, hanem – Don Birnammel ellentétben, aki a tervezési fázison átjutni képtelen – lazán beépítette készülő művébe. |
2022-10-06 00:23.42 |
Ahhoz képest, hogy foci-kamikaze vagyok, elég hebrencs módon végzem a dolgom. Eddig legalábbis. |
2022-10-05 13:19.11 |
Mi teszi emberré az embert? A hite? (Mely szerint ő a kiválasztott a világgal megterített asztalnál?) A kultúrája? (Ahogyan az étkeit elkészíti s szervírozza?) A nyelve? (A táplálkozás kedvenc fogaskereke, mellyel mindent az íze szerint osztályoz?) A selyemhacukák, márványkupacok és digitális létalternatívák takarásában ugyanolyan, biológiai szükségszerűségek vezérelte egyedek bámulnak ránk a tükrökből, mint akik először pattintottak szakócát. (A jelenlévőkre és szeretteikre – nyilvánvalóan – nem vonatkozik ez az állítás.)
Adva van az ’El hoyo’-ban egy lehetőség, hogy ha az ügyfél szeretne kihuppanni egy időre a taposómalomból, ha örökre elpöckölné a Sátán utolsó végbélkúpját, ha csak olvasgatna elmélyülten és enne, legyen hol meghúznia magát. Még a kedvenc ételét is felveszik a menüsorba. (Persze, melyik az a harapnivaló, amibe fél év minden egyes napján örömmel markolnánk? Ilyen átgondoltak ezek a mai gesztusok.) Egyeseknek lehetőség, másoknak kényszer a Vertikális Önmenedzselő Központban tölteni az idő-drágát, melynek mechanizmusával kapcsolatban még a legbennfentesebb adminisztrátort is érhetik meglepetések. Az, hogy a Fortuna – Isten?, spéci algoritmus? viselkedéselemzői szimpátia? –forgatta kerékből a VÖK (közkeletű nevén: Gödör) hányadik szintjén pottyannak ki egy hónapra, másképp és másképp teszi próbára a delikvenseket. A mindenséget szimbolizáló üreg felső régióiban ujjgyakorlat megőrizni a civilizáltság látszatát, de van annyira lent, ahol már a lehetetlenséggel határos. Pedig az ékegyszerű szabályok egyformán vonatkoznak mindenkire. Egymás mohó farkasának, a szemellenzőn kívül mindent felfalánk kárörvendőnek lenni viszont nem tilos! Egymásra utaltságuk képlékenységével a konstruktivista barlang összes pernahajdere és bölcse tisztában van, és a nem-evő eszközök is rendelkezésükre állnak ahhoz, hogy ha boldognak nem is mondható, de mindnyájuk számára elviselhető életet alakítsanak ki az étellift uralta térben. A szolidaritás, tapasztalhatjuk, mégsem hatja át kellő intenzitással a célba vett lelkeket. Drasztikusan, fekáliával díszítve is csak ideig-óráig. Ketten ezért kifundálják, üzenetet juttatnak el a külvilágnak, ahol az ínyencfalatokat nap mint nap összeállítják számukra. Feltételezik ugyanis, hogy ami valóságosan zajlik a platform vonzáskörzetében, az nem egy mephistophelesi terv bárányvállakat vonogató manifesztációja. Kérdés, maradt-e még elég erejük és reménytartalékuk az üzenet fontosságát mindvégig szem előtt tartani, s azt célba juttatni. |
2022-10-05 12:08.44 |
RB Leipzig–Celtic 1
Salzburg–Dinamo Zagreb 1 Benfica–Paris SG X Chelsea–AC Milan X Juventus–Maccabi Haifa 1 Mancy–Köbenhavn X Real Madrid–Sahtyar Donyeck 1 Sevilla–Borussia Dortmund 2 |
2022-10-04 14:12.05 |
Bayern vs. Plzen 1
Marseille vs. Sporting 1 Porto vs. Leverkusen 1 Frankfurt vs. Tottenham 2 Ajax vs. Napoli 2 Liverpool vs. Rangers X Bruges vs. Atletico 2 Inter vs. Barcelona X |
2022-10-03 15:00.03 |
A mókus is elhitte, hogy nem mindegy, előre vagy hátra. Büszke is volt a sebességére, amivel mindenkit lesepert a porondról. Simán győzött előre menésben úgy, hogy versenyt sem írt ki senki. https://www.youtube.com/watch?v=Wbzwoz9Oxy8 |
2022-10-03 12:57.15 |
Merd azt mondani, hogy ezt nem a mocskos baloldal intézte el nekünk még Horn Gyula pufajkás segge alatt!
Vannak csaták, amiket a figye'sz? hiába is próbálna megvívni, mert akkora az ellenszél szegények orcájába. Aki nem hiszi járjon Huth Gergely után. |
2022-10-03 12:51.37 |
Szerintem azután, hogy belengette, a tusványosi faji keveredést Bécsben kulturális síkon kellett volna értelmezni, eléggé elárul mindent. És mindenkit.
Mi lenne most, ha CR2 nem ötödáron vette volna a gázt az oroszoktól? Már augusztusban megfagytunk volna. |
2022-09-30 00:22.50 |
Szegény, ronggyá használt Varsó – legalábbis e sorozat tanúsága szerint – megrekedt valahol Gotham City és a sportalmanach megidőutaztatásával alternatív identitásba gyömöszölt Hill Valley között félúton.
A pókerarcú és komótosan pörgő nyelvű – rendkívül fegyelmezett? spektrumzavaros? sztoikus nyugalommal felpumpált? szerintem mindháromból egy csészével – Kuba mindennapjait követhetjük figyelemmel e kockákon, aki a lengyel főváros utcáit rója fel s alá (rém)álomautóján. Maga sem tudja még, kivel, de bele kívánja szúrni a tekintetét Argentína napsütötte luxusarcába. Ám amint megvásárol két jegyet az egy héttel később induló repülőjáratra, akkurátusan lelakkozott élet-kártyavárának örvénylő légoszlop kezdi kóstolgatni mindegyik bástyáját. Pszichopata, mindenféle stiklivel megbízójának, Jaceknek is kicsúszni vizionált a mokaszinja alól a talaj; mintha a lánykájának a lagzija és/vagy Dario szabadulása a börtönből felborította volna az egész hormonháztartását. S ha már Dariónál tartunk: a misztikus erővel felruházott cápakövület megjelenésével mintha számottevő viharfelhők gyülekeznének Dél-Amerika küszöbe, az Okęcie reptér fölött. Az események az alvilággal összenőtt klisék – a kokain körül forog a világ, a gengszterek Damoklész kardjaként lógnak egymás feje felett, egyesek kórházi ellátásra szorulnak, másokat élve hantolnak el, megint más a saját mulatójára ölt lángnyelveket, de aki rossz csillagzat alatt született, a sajátját sem tudja a film végére, mindenki ígérget: néhány percnyi mámorért a permanens létbizonytalanság ellenében – feltuningolása, ha nem is novicsent újszerűen, de azért üdítő irányból megközelítve, egy, az érzéketlen hiénák skatulyájából kitörni kész drogelosztó szemszögéből kartografálódnak elénk. Dílerünk oly mértékben puritán, hajlamosak lennénk bedőlni, hogy kizárólag a dickensi körülmények áldozata Kubus, a szülői szereteté, valamint a legkevésbé törött fokú lajtorjákhoz igazított ambícióké. Ám az, amiben ül (vagy épp a forgácsolódó csigolyáin fekszik) – szédítő ringlispíl. Fél órával korábbi haverja az életére tör diót, majd – mintha mise történt volna – szívességre szomjúhozik. Aki poloskát lát benne és aszerint tapos, óvadékot stócol érte később a pultra. A pszichedeliának ugyan nincsenek, de a tűrőképességünknek azért megrajzolhatóak a találomra, pillanatnyi emócióink hatására megkonstruált határai. Kubáét pedig feszegetik vehemensen a muslicák. Amitől igazán egyedivé patinásodik narkó-kihordónk versenyszlalomja az idővel, az az a Vittorio de Sicát idéző megoldás, hogy a szürke eminenciás (fő)szerepére nem a színitanodák növendékei vagy a világot jelentő deszkákat tapodók közül taszítanak valakit a reflektorfénybe az alkotók. Ezzel párhuzamosan viszont a Paul Newman-i, Christian Bale-i felépítésű, nevenincs lelkifurdalás-pálcika mellett olyan nagyágyúkat sütögetnek el, mint a magnetikusságban élharcos Frycz vagy a (mostani szerepéhez képest) pozitívabb karaktereket megformáló Wieckiewicz. A kissé kacskán lezárt szériával két problémám akadt. Az még csípőből megideologizálható, hogy minél koszlottabb a szennyesed, annál kiterjedtebb az az otthonod üvegfelülete. Amellett viszont már tényleg nem mehetünk el szó nélkül, amit a készítők „zene” címszó alatt szolgáltatnak, olykor iszonyú hosszan. Nyilván nem bírná el a sorozat mocska a Strachy na Lachy vagy a Happysad muzsikáját, de még így is be lehetett volna izzítani (a változatosság kedvéért) a Koniec Światának, az Ørganeknek, a Clock Machine-nak, a Kultnak vagy az Akuratnak egy-egy, a szövegében is a történésekhez illeszkedő dalát. Ha másért nem, fülmosásként. Ahogy a fehér hollóktól lesték el az ornitológusok. |
2022-09-29 18:17.10 |
Amint kitör a zégiháború, a 3., qrvára mindeggyé satnyul minden kérdés. Addig meg marad az orbánbabaszottbájermünchenzsóti váteszünk: nem is lesz háború, he-he-he. Május 9-ig véget ér a háború, hö-hö-hö. Az is hülye, aki elhiszi, hogy háború lesz, meg CR2 amúgy is azt okádta, hogy elintézte, az oroszoktól ötödáron kapjuk a gázt, úgyhogy nem lesz gáz, a németek meg fagyjanak meg 19 Celsiuson. Ja, hogy ő is telibe hazudta a fürdőkádat? Inkább marad izzadságszagú? Úgyse veszik észre. Ganéból nem lesz cseresznye. |
2022-09-29 18:10.37 |
Úgy szar, ahogy van! Értem. Önmagában. DE muszáj megfejelni fals seggségekkel a „hírt” az illetékes analfabétának?! Mikor volt Németország Európa leggazdagabb állama? Egyetlen hónapot mondjon ez a szerencsétlen idióta, ami nem a Führer regnálásának az idejével esik egybe. |
2022-09-27 17:17.07 |
Tudom, Del, ugyanazon a platformon vagyunk! Csak ez a hiba már korábban is szemet szúrt. Bár ez lenne a a legnagyobb gondunk! Tudván, hogy ez is része annak, nyilvánvaló, úgyhogy egy pompás Scarabeus legyen a poharunkban, ha bírunk valaha koccintani, vagy Epicurean. Utóbbiból főleg a körtés fáint. |
2022-09-27 15:58.02 |
Ha már hárásó, szúrja meg mindenki a!
https://www.youtube.com/watch?v=R9ec4cuHUsM A legfinomabbakat, Chris! |
2022-09-27 15:23.26 |
Szerintem is.
Miután egyikük sem tudja olyan jól a matekot, hogy a felénél is kevesebb nem 2/3. Ugyanannak a kutyának a kibeba kölykei. Matek helyett marad a Motek. https://www.youtube.com/watch?v=Kpew0tug0lU Brüsszelből természepersze. |
2022-09-27 14:56.12 |
Egyetlen fontos észrevétel, korrigálás!
A 6. ponttal kapcsolatosan: nem a magyaroknak, az éppen kormányon lévő szarháziaknak adja azt a megálmodott pénzösszeget. Soha senki nem a magyaroknak adta a pénzt, csakis az épp regnáló kormánynak. Ha a magyaroknak adta volna, minden magánszemélynek eggyel több kényelmes háza lenne, mint amennyi jelen pillanatban a birtokában van. |
2022-09-27 12:49.47 |
https://www.youtube.com/watch?v=1BM2Cjn-Ld4 , szinte mindegy is honnan, a legsúlyosabb töményekig sújt, mekkora ostoba hangemberkedés, összeöklendezés megy itt, a Szent Korona egykori Magyar Királyságának bélflórájából sugárban. Tragikus. |
2022-09-27 09:27.12 |
Milyen egy tipikus gallego? Húszéves korára beutazza hajógépészként vagy matrózként a fél világot, imád sziklákról repülni, nagyhangú és szórakozott? Mindkét végén égeti a merőkanalat, amivel az Élet kondérjából falatozik?
Az emberi lények ugyanakkor rendkívül törékeny szerkezetek, bármennyire jogos jussuknak érzik is az örökkévalóságot. Lényeges funkcióik csorbulásával, elvesztésével nem kunszt visszatottyanni a pólyás miliőbe. Bilincsként szorulni rá mások folyamatos támogatására. Felnőtt-aggyal azonban hiába érzi a törődést, patakként csoboghat ki a fülén a „szeretlek”-áradat a méltóságától megfosztott, kiürült váznak, megvalósíthatatlan tervroncsokká omlik össze jelen s jövő. Fontos érezni a szeretetteli gondoskodást, de mindenki számára világos, hogy más a testvéri vagy a szülői szeretet, a szerelem, mint a kötődés egy vegetatív létforma iránt, amilyen egy bonsai, egy paradicsompalánta vagy Ramón Sampedro. Mindenről lemondani csupán egyszer lehet, de mit tegyen az ember, ha a Minden mondott le őróla? Ha már csak mások életéhez fűzik laza, cafatokban lógó szálak? Hisz már a meccs elején kiállították, és a szemlélődésbe, a többiekért szurkolásba enyhén szólva belefáradt. A magatehetetlenség bosszantóan növeli szervezete házsárt-szintjét, bár „jobb napjain” ezt a tréfálkozókedve ellensúlyozza. Ramón – köztünk maradjon – gyanús, hogy csak megjátssza a külvilág felé a mozdulatlanságra ítéltetettet. Az intézményesített közöny és a lüktető demagógia azonban nem emiatt dobálja vissza formai és vallási okokra hivatkozva az eutanázia iránti kérelmét. Egyrészt egyszerűbb megfélemlíteni egy olyan közösséget, melynek tagjai előtt nem lebegnek példák arra, hogy ha a körülmények oly mostohák, önként is választhatja valaki azt, hogy kilép a mókuskerékből. Ramón szerencsétlensége, hogy pont a kegyes halál privilégiumáért száll síkra – mert diverzáns gondolatai miatt bőségesen megérdemelné ugyan, hogy múlt időbe helyezze az államapparátus, de ez esetben mindenki jutalomként értelmezné a fenyítésnek szánt tettet. Másrészt komoly, évezredekre visszamenő hagyományokat ápolnak, akik a szenvedő fél állításait kioktató hangnemben, rosszhiszeműen (önmagukból kiindulva) megkérdőjelezik. Bevillan az illetékeseknek, hogy a testünk felett nem rendelkezhetünk úgy, mintha a magántulajdonunk lenne, hiszen béreljük mindössze Istentől. Amikor viszont például az egészségügy teljes lerohasztásáról vagy a bagózásról esik szó, valahogy ez a nüansz elkerüli saséles figyelmüket. Túl nagy szájjal persze egyáltalán nem megerőltető ítélkezni, s hogy a méret ne okozzon problémát, arról gondoskodik a média. Ramón azért küzd, amennyire erejéből telik, hogy ha ő nem is éri el célját, legalább amennyit sikerül letaposnia a gáncsoskodó, emberi aljnövényzetből, annyival kevesebbet kell az utána érkező, ugyanebben a cipőben evezőknek félretolniuk. |
2022-09-25 17:45.22 |
McDowell Mike Travis-figurája e műben lép először a színre, hogy majd ’A szerencse fiá’-ban mutatkozzon be ődodekaédersége minden oldaláról, teljes valójában.
A Britanniában ötszáz éve öregedő bentlakásos iskola falai közé újra visszazubog az élet. A felajzott nemiszerv-merevségű hierarchia. Peckások melegítik elő a házparancsnokok számára a vécéülőkét, cígölik a holmijaikat, lesik fennhéjázó parancsaikat. A kiváltságos felügyelők azonban nem csak az alsósokat ugráltatják; jóváhagyásuk nélkül vagabond osztálytársaik sem pattannak ki a jéghideg tus alól, s a jámborabb tanárok is arra hajlanak, amerre ők fütyülnek. Az arisztokratikus csimoták döntő többsége eleve úgy bámul ki a fejéből, mint ugyanannyi adag tejbegríz a mosatlan tányér közepéről. A szónoki pulpituson tradicionálissá nemesített vasfegyelem pedig – a Free Cinema egyik apostolának olvasatában – a hiábavalóság posztamensén vert gyökeret, próbálkozik ezerrel, de senyved. Mert azt még fogadjuk el, hogy amíg az oktatásügy fejlesztése terén szabad kezet kapó Csipkerózsika szépeket s rémeket álmodik vegyesen, addig az ostoba, középosztályos hagyományokat agyonápolják az intézményvezetők, mondván: ha vérrel-verítékkel is, de erkölcsösségre nevelik a növendékeket. Erkölcsösségre! Ott, ahol a privilégiumok mindössze a hatalommal való visszaélést legalizálják, ahol az etika – szeszély. Nem álláspontokat ütköztetve kísérelnek meggyőzni arról, mi emeli magasabbra a közösséget, előterrorizálják a rájuk bízott nyájból azt az agyaghadsereg-mentalitást, ami meghozza a csupán néhányuk „lelkét” cirógató, alumíniumlufi ürességű elismerést: a ház stabil. Bárhonnan is nézzük, birkaelkölcsűek látszatéleténél többre nem is tudnak, de nem is szándékoznak előkészíteni. A homoszexuális Lindsay Anderson líraiságára a legérzékletesebb példa, hogy míg az élet-halál urai felügyelők nyíltan henceghetnek a velük azonos nemű peckásokkal átélt és tervezett kalandjaikról, melyek nem többek puszta szórakozásnál; addig a Roger Peyrefitte-i értelemben vett „különleges barátságot” a legminimálisabb testi vonatkozás nélkül, ám teljes érzelmi vértezetben festi le. Nem mehetünk el szó nélkül a film ironikus rekeszizommasszázsa mellett. A katedráig bebringázó tanerőtől a szekrényfiókban nyugvó tiszteletesen és a halál elviselhetőbb és kevésbé elviselhető módozatain agyaló suhancokon át a fognyakláncig. Történelemtanár: – Ki mondta ezt? … Nnna, Travis? – Plump?! – Ööö… lehetséges. A mélyben szunnyadó indulatoknak egy kerek történetben megrögzött szokásuk, hogy találnak olyan fordulópontot, ahol és amikor gejzírként törhetnek a felszínre. Vagy nedves sávvá lényegtelenednek, mint hullámverés a parti homokon. A ’ha…’ libikókája sokáig, megtévesztően hosszú ideig ingadozik e kettő közt. |
2022-09-24 00:20.47 |
Tiszteletben tartom, hogy a Fradi örök első, mint lentebb írtátok. Ebbe nem szólok bele. |
2022-09-23 21:10.37 |
A Fiorentinának, a Leipzignek, az Aston Villának, a Boavistának, a Toulouse-nak és mindnek előtt a Valenciának szorítok, hogy legyenek bajnokok. Megérdemlik és élvezetesebbé tennék vele a bajnokságokat. Eddig azért remekül altatnak.
A németek vajon hány perc után tudnak majd kiegyenlíteni? |
2022-09-23 13:35.15 |
Most komolyan, Cart, a mai magyar valóságra hol van nem 30, de 3% ráhatása annak az ellenzéknek, amit a jelenleg regnáló türannosz választott ki kedvencének, mint a legimpotensebb (ha lehet ezt fokozni egyáltalán) eunuchokat?
Viccelődni kellene a Habsburgok kárára? Vatáéra? A XIX. század közepi '48-as Pártéra? Horn Gyuláéra? Vagy hogy gondolod? Mekkora Miskakancsó volt már ez a Kuncze? Horn Gábor minek parádézik a Parade-on, ha nem buzi? Vagy ponchó, ha valaki gyurcsányozik agyba-főbe? Az minden szitura Jolly? |
2022-09-23 13:08.54 |
Ezt én is hallgattam anno. Féllábon állva.
Thor (kalapácsának a) gellerét nyilván bírónak szánod... A világ leghosszabb meccse lenne. Folyamatosan a VAR-t nézné. Olykor ötödjére is Sanyi, a ló. |
2022-09-23 11:49.14 |
A szívhang a lényeg, Anren! Szüld meg és helyetted is uralkodok. Valaki így fordította le ennek a degenerált, húgytócsától bűzlő trágyadombnak (értsd: magyar kormány) az ókori Róma mottóját. |
2022-09-23 11:39.16 |
Kik azok a mi? |
2022-09-23 11:37.35 |
Olasz győzelmet várok, és azzal (gyakorlatilag) minden meg van oldva. És kötve. Jancsó pepe-kapája sem jósolhatta volna szebben. |