VAL P hozzászólásai

Ugrás VAL P adatlapjára
elejére 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 ... végére

A gyűlölet (1995) - Vélemények

2023-02-12 00:59.19

Három tégla kering a létviharban. Valójában több millió köröz, lődörög és üldögél tanácstalanul széles e földtekén. Várakoznak. Szeretnék minél szórakoztatóbban elfecsérelni életüket. Ezúttal csak az első mondatban szereplő háromra fókuszálunk, s arra a néhányra, akikkel közvetlenül kapcsolatba kerülnek. Hatalom után sóvárognak barátaink, automatikusan járó tiszteletre, kóbor numerákra számolatlanul. Erkölcsi aggályok elvétve okoznak csak fejfájást nekik. Triójuk nem épp a legtradicionálisabb felállású – a fekete-afrikai Hubert bokszzsákokon játszik, a zsidó Vince a pisztolyos hőzöngér, a szövegfelelős menedzser pedig a marokkói Saïd. Szétbarmolt edzőterem, kiégett autók, indok nélküli letartóztatások, túlkapások, pattanásig feszült idegek: pillanat alatt ellenséggé válhat a haver is, ha mást gondol valamiről. Lényegtelenségénél fogva fel sem merül a kérdés, ki kezdte el lenyomni a többieket a kondér aljára, hogy a vállukra, fejükre állva kidughassa a kobakját a fortyogó levesből. Akár szándékosan, akár önkétlenül, de mindenki fullasztja a körötte lévőket. Mérhetetlen fájdalom és parttalan gyűlölet csapkodja tégláinkat más, pörgő, ténfergő vagy veszteglő téglákhoz, faragják őket lendületesen. És a legvisszásabb – pásztázhatunk akármerre, nem látunk közöttük se eszményit, se velejéig megátalkodottat. Csupán pozdorjává zúzott, véső mentén eltört, repedezett, csorba és ép téglákat. Ez utóbbiakról azonban általában kirajzolódik, hogy a hibátlan külső keserűre morzsolt lelket takar. Aki szégyenlős, ráfizet. Senkit nem érdekel, milyen is vagy igazán. Egyedül az számít, melyik téglagyárban égettek ki. Évtizedekig hitegetheted magad azzal, hogy ez tévedés, de előbb-utóbb téged is torkon ragad a predesztináció. És – ha máshol lébecoltál addig, akkor is – a helyedre kerülsz. Téglahéjakat gyalulnak le rólad a hírek Abdelről, forgácsol a tréfás kedvű Asterix, a higgadtságára ügyelő szadista, a nyomor, a bábeli dialógusok, de legfőképpen saját magad. Felőröl a fékezhetetlen haláltánc, melyben hol áldozatként, hol üldözőként ropod – akár másodpercnyi különbséggel. Megőrjít a várakozás, hiszen érzed magadban az erőt, hogy többre vagy hivatott az acsarkodó vegetálásnál, amiből sem a csavargó, sem a tűzrakóhely köré épített téglák nem képesek kitörni. Az emberségesek (téglaságosok) pillanatnyi eredményeit is úgy eltörli a pár percnél előrébb nem látó téglák áradata, mint a boldog mosolyt Caligula megjelenése egy esküvői szertartáson. Saïdékhoz tizenkilenc és fél órán át szegődhetünk útitársul, de kevesebbel is bőven beérnénk. Ez már a madáchi képzeletet megvalósító eszkimóvilág, épp csak fagyoskodniuk nem kell a benne feszülőknek. A pokol kazánjait ugyanis alaposan megpakolták.

Eldorádó (1988) - Vélemények

2023-02-10 01:38.17

– Vigyázz, Gombacsik! – fenyegetőzik hetykén és rutinosan a múlt, a tűzközeli tapasztalat. – Vigyázz, Monori! – feleli rá szinte szánakozón a jövő hírnöke, aki látja, hogy mint osztályidegen daganatot, ki fogják vágni a vele szembenállót a társadalom sártestéből. Kusza idők járják. A háborúnak bealkonyult. Korog a szegénység. Egyesek örülnek, hogy élnek, s előre tekintenek. Másokat fogva tart a könnycsikorgató emlékezet. A piac törvényei egyelőre változatlannak tűnnek, de azért már érezni, ahogy új szelek is próbálgatják oroszlánkörmeiket. A stand, a kocsma, a kupleráj állják a XX. század sarát, a kórházról ez már csak úgy mondható el, ha hozzátesszük gyorsan, hogy „a maga módján”. A hatóságokról ne is beszéljünk! A piac kiskirálya, Sanyi bácsi ül a szemétbányává silányult város közepén, hőzöng és szétrúgja a száját annak, akinél célravezetőnek látja. Parancsolgatáshoz szoktak ajkai, de hajszáltévedhetetlenül tudja, kivel meddig mehet el. Mikor kifizetődőbb, ha alkuképes orcáját fordítja oda, mikor muszáj meghunyászkodnia. Ha kedve tartja, kitaníttatja a tolvajt, ha olyan bónája van, ékszerekkel megrakottan bocsájtja útjára. Élelmesnek áll a világ, vallja. Sohasem panaszkodik, inkább torinói módra, ostorral hizlalja paripáját. Ha a világégés borzalmain különösebb megrázkódtatás nélkül átevickélt, ugyan mi szeghetné kedvét ezután? Legvadabb álmában sem sejtette, létrejöhet olyan államhatalom, amely, ha másutt nem is, a kereskedők pultjai előtt megvalósítja az egyenlőséget az emberek között. Már-már Harrison Bergeron-i, ahogy a kazánfűtőből kreálnak minisztert, dorbézoló svihákból besúgó piacfelügyelőt. A korábbi túlkapásaik miatt elnézést kértek, akiktől lehetett – jellemzően már csak a hozzátartozóktól –, ha azok nyuszistílusban ráültek a szájukra. Sanyi bácsi egzisztenciális lejtmenetét eközben hűen tükrözi a folyamatos változás az általa értékesített termékek fajtája és mennyisége között. Ennek ellenére még szürke verébként is meg tudja különböztetni a mályvát a kankalintól. Ismeretanyagát azonban lassan már csak a tulajdonaként kezelt unokájának adhatja át. Hallgatósága kikopott mellőle, Imrétől pedig a zavart pislogásnál sokkal többet nem várhat. Szerencsétlen kamaszt a mostohaapja neveli, aki nem bánja, ha a pipacsmezőkön és a szegfűkből, tulipánokból, rózsákból a vérszínű példányokon kívül letarolnak minden virágot. Csak őt hagyják békén! A kibírhatatlanul arrogáns Monorin végül beteljesül a jóslat, ami, csakúgy, mint Hóman Bálint esetében, elhangzásakor teljességgel lehetetlennek tűnt. Az akrobatikus pontossággal előadott bukássztori mellett a magába szippantó atmoszférának – a vibráló muzsikáknak, a statiszták és mellékkarakterek fel-felvillanó jeleneteinek, a brillírozó főszereplőknek – köszönhetően került az ’Eldorádó’ nemzetközi mércével mérve is a legkiemelkedőbb alkotások közé.

Minden az éjszaka miatt - Vélemények

2023-02-08 02:11.00

Még hogy Hitchcock nem rendezte Bogartot? Dehogynem! Csak Vincent Sherman álnéven. Az ártatlanul megvádolt Gloves (nomene rossz ómennek bizonyul majd) a nyitányban egy Capra-komédiában érezheti magát: míg az ínyencek magabiztosságával várja kedvenc sajttortája érkezését a kistányéron, csak ő nem sejti, hogy Miller péksége aznap nem szállított árut. Számos alkalommal derülhetünk még ezután is: a Hammett nevével fémjelzett fanyar irónia, mint tű a varrónő kezében bukkan fel újra meg újra. Barney permanensen nyafogó, valamint Sunshine bumfordi, kétballábas karaktere akár mintául is szolgálhatott a Disney-rajzfilmeknek a főhős körül sertepertélő „humorfelelőseihez”. Amikor pedig Gloves-nak náci összeesküvőként kellene beavatnia az egybegyűlteket a terepszemléje után kialakított haditervbe; frappánsabban vágják ki magukat szorult helyzetükből, mint Fiorellóék kenderszakállú pilótáknak álcázva a ’Botrány az operában’ vagy a bilincsfoltos Hannay a ’39 lépcsőfok’ analóg szcénájában. Sunshine görbe tükréből pedig a karjukat hisztérikusan lendítgető nemzeti szocialisták öltönye alól kipirosló bohócokra látunk rá. Mert, hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, kémek férgese szervezkedik New Yorkban, s kegyetlenkednek a jóravaló mesterekkel, akik nem hajlandók előmozdítani illegális tevékenységüket. Zsarolás, gyilkosság, merénylet gyűlik szépen a számlájukon. De amellett, hogy veszélyesek, a fiatal szerző nevetség tárgyává is zülleszti a megzabolázandó gonosztevőket. (Nyilván még Pearl Harbor előtt forgatták le a ’42-ben bemutatott alkotást.) Donahue-ék, akik egyébként többnyire a törvénnyel szemközti parton szoktak szorgoskodni, nyomozásba kezdenek a neve hótisztán remélt visszaszerzése érdekében, mint Berlin alvilági figurái tették az ’M’-ben. Nem egyszerű a vállukra szakadó feladat, hiszen egyrészt a csirkefogók kitűnő szervezettséggel vonulnak fel ellenük, másfelől a hol gyámolítandó, hol brutális Leda kisasszonyon, az ügyeletes femme fatale-on kiigazodni önmagában is koncentrált figyelmet igénylő mutatvány. Üde színfolt az ’Egész éjen át’ nem csak Bogie életművében, a legszélesebb spektrumú filmtörténetben is. Összesűrítették benne, amitől a kortárs közönség megnyalta mind a két szemét, és az évtizedek malomkerekei sem koptatták el, a bunyókat leszámítva a mai napig élvezetes, hibátlanul működő alkotás.

A szomorúság háromszöge - Vélemények

2023-02-08 01:19.14

Nem lehetsz félmeztelen a félmeztelenek között, ha nem tudod megakadályozni, hogy büntetésből egy motorossal menekítsenek meg egy programon kívüli mészárlás elől. Más bezzeg szivacsként hörpölheti a Champagne-t, pedig még be sem fejezte a gyomortartalmától szájon át kivitelezett elkülönülését. Mennyire cinikus, hogy a reklámnárciszok közül az lesz a befutó, aki legügyesebben lazítja el a szomorúság-háromszögét. Aki nem tud tüzet csiholni a fövenyen, de eloltja másét az ágyban, vigaszágon még ropihoz juthat. A melegséggel felpumpált szív garantált, amikor saját gyártású finommechanikai termékek hatékonyságát tapasztaljuk a bőrünkön. Ha pedig nincs mogyorókrém reggelire az óceán közepén, lehet hozatni utazószéfben is – fellépés kérdése az egész. Életképek egy, a lejtmenet során sarkaiból kifordult társadalomról, mely több tojást és csonthéjast tartalmaz nyomokban, mint égalitét. Minden, öt esztendőt megért lurkó, aki glóbuszunk ún. civilizált térfelén szocializálódott, tisztában van azzal, hogy nem teljesítmény-, hanem banxámla-alapú a felnik rendszere. (Már ahogy a felnőtteket ők nevezik.) Ám ha még az alkalmazott Iustitia előtt sem, vajon milyen pályán bizonyítja megbízható mérleg, hogy az emberek – egyenlők?! Egyiknek makula a pötty az arcán, másiknak a szexepilje. Érdemes-e zsörtölődni, hiszen a pénz mindegyőnk szagát elviseli boldogan? Ha a kipárolgásunk aromája közt nem is tesznek különbséget a bankók, a döntéseinket már közel sem egyforma mértékben kultiválják. Ha például tehetségesen láttatod a formás tested, s az ajkaid közt képzett rést is az elvárt mértékben prezentálod, megfogtad az Isten labdát rúgó lábát. Ha számos területen hasznossá tudod tenni magad, de az önmenedzselés valahogy nem a te asztalod, jó eséllyel csak a labda lehetsz a képletben. A testvériség ideájára fikarcnyit sem hat a nehézségi erő, éteri magasságban tűnt el a közönyös és manipulációra 0–24 órában kész szemek elől. Nem is vesztegetnek szót rá az alkotók, idejétmúlt barlanghasonlat az egész. Még Therese sem, pedig ő folyton a felhőkről beszél. A tökéletes szabadságot ezzel szemben legalább Carlnak sikerül végül elérnie, megcáfolva Vlagyimir Iljics híres aforizmájának a velejét. Egy Tarantinót idéző dialógus után friss, izgalmas jelenetek érkeznek ’A szomorúság háromszögé’-ből a szemünk elé, ahogy az a nagy, paneltaszító géllel bemázolt forgatókönyvben meg van írva. Az emberiség rendkívül szórakoztató stílusban megírt és kacagtató hanghordozással felolvasott halálos ítélete. (Nu, csak sikerült úgy megírnom, hogy egyszer sem használtam a ’sznob’ jelzőt.)

A vándorló palota - Vélemények

2023-02-07 00:14.19

A Jó és a Rossz nem tehet mást – ez az ősi gyakorlat –, ádáz dühvel összecsap. Esetenként szövetségre is lépnek, ha valamely túl nagyra törő kókler szarvát találják közös érdeküknek letörni; de akkor is az egymással való viaskodás marad a lételemük. Ebben az ámulatba ejtő képi világú regében a misztikus párbaj lényegében a halandók bensejében zajlik. Alkalomadtán az eredendően empatikus, pozitív személyiségek is igénybe vesznek démoni segítséget céljaik eléréséhez, s vagy kordában tudják tartani a rakoncátlan szövetségest, mint a bánatában zselésített takonymasszává szétcsúszó Howl, vagy eltűrik, hogy átvegye felettük az irányítást, mint a puszták száműzött farkasként szalonnásodó boszorkánya. Jekyllkedik és Hyde-ol itt minden létező, csak különböző mértékben és arányban. A Gonosz másik megjelenési formájában egész városok elpusztítására is alkalmas hadi gépezetek szántják fel az eget, borítják lángba a koordinátákkal meghatározott épületeket. Személytelen monstrumok, a szomszédos birodalom láncos ebei. E titokzatos királyságnak a háborúval elérni kívánt céljairól nem tudunk meg pontosabbat; csak annyit, hogy az illetékes herceget – aki inkább helyezkedik el a jekylli tartományban Stevenson halmazelméletében –, hogy eltakarítsák az útból, sötét erők pattogó karójú szalmabábbá dokumentálják. Őt például érdemes lenne megszabadítani az átkától. Akit nevén neveztek a moziban, illetve felfedte arcát a nézők előtt, mind a békés életben keresi a boldogságot. Sophie a Pendragon kalapboltból közvetlenül a háború előtti mozgósítás idején két kék zubbonyos kéretlen érdeklődését váltja ki maga iránt. Egy settenkedve odatoppanó ismeretlen bűbájt alkalmazva elhessenti a tolakodókat, de még mielőtt hálaimát rebeghetne a lány, iramodhatnak is tovább legott. A külsejére irtó kényes ifjút ugyanis egy kaptárnyi fekete paca üldözi. E kulimászlények hoppon maradnak ugyan, amikor a varázsló vertikálisan kezdi átszelni a teret légi kísérőjével; szipirtyó megbízójuk azonban elismerésre méltóbb sarlatán náluk. Átkot hint a hazatérő Sophie-ra, hajlott hátú matrónává bűvöli őt. Addig viszont nem terjed már a tudománya, hogy fel is tudja oldani az általa mormolt mágia hatását. Sophie útra kel, hogy visszaszerezze fiatalságát, ám kalandjai során e törekvése kezd háttérbe szorulni. A vándorló palotában Markllal és Calciferrel, a Howl szívét melegséggel óvó tűzdémonnal takaros otthont dagasztanak hármójuk, no meg Répafej, a ragaszkodó madárijesztő és a hol váratlanul megjelenő, hol villámtávozó Howl számára. Meghitt családi fészket teremtenek, ha már a szeszélyes uralkodók megbízhatatlansága szmájlit biggyeszt a világmegváltó tervek mellé. A palota egyébként nem csak vándorol rétről városba, hegyek közül tengerpartra. Rolling Stones-nyelvével a légi járműveket is röptükben falja be, s egy tárcsa elforgatásával négy különböző földrajzi ponton hagyható el az ingó ingatlan. S ahogy a térben, úgy az időfolyamban is delfin módjára fickándozik. Szertelen csapongása közepette úgy összekavarja a privát időket, hogy jobban se kell. Az oldalborda: férjének a nagymamája lehetne, az apa: fiának a bátyja. A boszorkánypalánta Kiki megpróbáltatásai mellett ez a – már csak a komplexitása miatt is – többször nézős ötletbörze került a szívemhez legközelebb Miyazaki meséi közül.

A mérkőzés - Vélemények

2023-02-06 01:46.12

Egy vécécsészén szétvert fejjel végződik az NB II-es rangadó. Hülye bíró, mir keresett itt ilyen puha koponyával?! Egy meg nem adott gól váltotta ki a heves indulatokat, az ajándékba kapott, keselyűtollakkal szárnyaló hatalmon ejtett vele (kapuskirúgást ítélve) csorbát. A kivagyi dölyf ezt el nem nézhette. Simán elsikálható affér a haláleset, a csordaszellem szélsőséges megnyilvánulásainak egyike, nyújtanak a történtekről hiteles tájékoztatást a hivatalos szervek. Szerencsétlen baleset. A fiktív elemeket bőségesen tartalmazó verzióval szembe tempózna Balla Bálint újságíró, ha hagynák. Hangyák szorgalmával gyűjtik be a renitens firkászt a fogdmegek – boldogan táncolnak úgy, ahogyan Rigó elvtárs fütyül. Az egykori iskolatársak közt ideológiai síkon bontakozik ki elsősorban a harc, de a pártfunkcionárius főkapitány-helyettes nem szégyell korrigálhatatlan lépéseket sem megtenni. Az önigazolási kényszer promenádján halad hétmérföldes csizmában bűzlő lábbal. Beérné ő Balla lelkiismeretével is, ám ha az tovább dacol vele, nem fog ismerni sem Istent, sem embert. Balláné is ugyanerre a következtetésre jut, s meglátását világossá teszi az ideiglenes kiskirály csettintésre szökkenő csatlósa, a szabaddá vált terepen mindig körülötte Dongó előtt. Senki nem hibáztathatja érte, kifejezetten éles eszű nőszemély, s az eszmefuttatása gondolkodóba is ejti a lakásukba befészkelt rendőrt. Arra azonban nem számíthatott, mit ragadnak majd a reggelizőasztaltól felkelve kezükbe a feldúlt. áldozatibárány-bőréért aggódó Dongó, s az ifjabb Balla, akiben egy illuzórikus világ omlott mozaikjaira az utóbbi néhány nap leforgása alatt. Kurucz elvtársnak lesz mit kikozmetikáznia a rókára bízott tyúkólban most, hogy hazatért a fejtágító szemináriumról. Nem kell azért féltenünk, minimum akkora mestere a ködösítésnek, mint Rigó, ha nem is annyira elvetemült. Nem csak visszafelé él a hatalmával, hisz is a fennkölt eszmékben. Ki tudja, még meddig?

A sorompók lezárulnak - Vélemények

2023-02-06 00:54.24

– Hogy lehet manapság 18 000 lírából megélni? – méltatlankodik a nyugdíjas ex-hivatalnok egy szétugrasztott tüntetés záróakkordjaként. – Elterülve esetleg az elíziumi mezők vadvirágos lepedőjén… Addig azonban, amíg erre az elhatározásra jut, sok víz lefolyik még a Teverén. Ínségkonyhán harap valami húsfélét, megosztva adagját kutyájával, Flaikkal. Korgó gyomra karórája eladásában lát fantáziát – eredménytelenül. Rosszullétet színlel, hisz a kórházban legalább néhány napig ellátásban részesül, amíg kivizsgálják. Végül még a koldulással is kísérletet tesz, de olyan szinten szégyelli, hogy léhűtőnek tarthatják, hogy amikor már pénzt pergetne kinyújtott markába egy járókelő, megfordítja tenyerét. Mintha csak azt vizsgálná, szemerkél-e az eső. Égetni való csótányok és Maria, a mindenes várja haza, bérelt szobájába. Az orrát egy emelettel feljebb hordó házinéni nem annyira. Ő szívrebbenés nélküli kipenderítéssel fenyegeti idős lakóját, amennyiben elsejéig sem rendezi a tartozását. Végül nem bírja már cérnával az ősz Umberto, egy lényegesen kevésbé megalázó miliőbe vágyódik, s ha vonatjegyre nincs is pénze, a Termini felé zakatoló szerelvények egyike másképp is segíthet rajta. Nosza, felnyalábolja hát Flaikot, s keres egy könnyedén kijátszható sorompót. A vonatokról tudjuk, hogy nem várnak, a kutyákról pedig azt, hogy az ember legjobb barátai. Ebben a kiélezett helyzetben vajon melyikük: a fémmonstrum vagy a házikedvenc vonzereje fogja felülírni a másikét? Közeleg a mindent eldöntő pillanat… visítva, füstöt okádva… De Sica naturalizmusa mellőz minden teatralitást és modorosságot. Nem a nézők megríkatása a célja, a főszereplő sorsán keresztül arra ösztönzi kortársait, több empátiával forduljanak, ha lehet, a környezetükben szűkölködő Umbertók felé. Nem csócsál mondanivalót, helyette egyszerű eszközökkel mutatja be a nyers valóságot Róma utcáin, bérleményeiben (akár egy pásztorórába is botolhat a szobájába a vártnál korábban benyitó lakó) és sintértelepein. Carlo Battisti mintha nem is tudna róla, hogy Aldo Grazieti kamerája követi, amerre (publikus helyeken) jár. Amatőrként bámulatos természetességgel alakítja Ferrari apó figuráját, leheletnyi alakoskodásra sem tapintunk rá egyszeri és megismételhetetlen művészetében. ’A sorompók lezárulnak’ a brüsszeli 12-be is beválogatott bátyjának a kevesebb reflektorfény beragyogta, ám ugyanolyan tálentummal megáldott öccse.

A sziget szellemei - Vélemények

2023-02-05 19:35.52

Már az elején kiderül, miért. Nem ezt boncolgatja, illetve titkolja McDonagh. Az egyedi emberi reakciókat kóstoltatja meg a nézőivel. Kerek a történet, bár azt senki sem szavatolhatja, hogy nem lesz idegesítő esetleg a zárlat. Kerülnek az alkotók minden sablont.

Underground (1995) - Vélemények

2023-02-05 01:54.30

Az időtlenséget meddő kísérlet korlátok közé szorítani. Sorjázhatnak az események dacos kronologikussággal egymás után, fejlődhetünk, fonnyadhatunk fogantatástól elporladásig – a se másodpercekben, se évezredekben ki nem fejezhető örökkéről üveggolyókként pattanunk le kisszerűségünk teljes pompájában, elménk rizsfehér gödröcskéiben szikrázó skatulyázási impulzusaink rabjaként. S lám, a szintén megfoghatatlan fény és világi cimborája, az árnyék is kedvére játszódik velünk: segítve, gátolva, jutalmazva, megtébolyítva és elpusztítva szándékainkat. Csillárszex és libidónövelő bombázás kontra perpetuum rokkantkocsile. Évtizedeken át húzódni meg egy óvóhely sötétjében – borzasztóan hangzik, de pont ilyen félelemmel tölti el a minden képzeletet felülmúlóan tágas tér minden benne mozgóval és mozdulatlannal a világéletében vakondként élőt. Szerelemben és háborúban minden megengedett, fanfározza Kusturica. Legalábbis igen szép számban poroszkálnak a látóterében olyanok, akiknek ez a hitvallása. Egy elefántokként mulatva síró, évszázadokon át katonáskodó nép egyszerű gyermekei. Akik komolytalannak tartanak, ha békéről karattyolsz előttük. S ha a legjobb cimborád egy hamisítatlan amoro-zodiákus, akinek mindössze a frizuráját kócolja einsteinivé a kínvallatás, s a vezetékeket röptükben harapja ketté (szerb villanyszerelővel ugyanis képtelen kibabrálni az elektromosság); szóval, ha egy ilyen fazonnal ugyanabba a színpadra termett spinébe fektetnétek vágyaitok hozamát, valami hosszútávon működőképes fondorlatot fundálj ki a félreállítására, ha nem akarsz úgy járni, mint a fal, amelyik a harckocsizó csimpánz útját állta. Így, magasztos érzelmeivel indokolja szükségszerűvé Marko a csalárdságát, csak az a baj, nem véletlenül kezd el rohadni minden eresztékében e szövegeivel párhuzamosan a szájpadlása: svindlijeivel akarva, nem akarva, de sutba dobja a hazaszeretetét is, amit nem csak az öccse, Ivan fájlal keményen. Ha a sok lúdnak a disznó felett aratott győzelmétől megittasul egy kevély gúnár, csipkedheti akár egy tigris bajszát is. Amíg el nem szakad a cérna a csíkos bundájúnál. Az időtlenséggel, láthatjuk, az emberek nem tudnak mit kezdeni. Örömmel ragadnának ugyan bele egy-egy boldog, önfeledt pillanatba akármeddig, hisztérikusan toporzékolnak azonban, ha nincs az eléjük terített katalógusban ilyen opció. Márpedig rendszerint nincs. Tényleg csak a legritkább esetben fordul elő. Mondjuk egy eltűnési lehetőség a kíváncsi és közömbös, irigykedő és rosszindulatú tekintetek elől, egy vérbő dínom-dánom résztvevőjeként, azokkal, akik igazán számítanak, egy mini saramagói kőtutajon, amely Kharón ladikját helyettesítve kereng egy parttalan vízfelületen, amíg világ a világ.

A sziget szellemei - Vélemények

2023-02-05 01:09.07

Inisherin szellemei dévaj koboldok. Megbolondítják, aki a közelükbe kerül. Persze, segítségükre siet az Írországot megfüstölő polgárháború is, ami nem vonul ugyan be az Aran-szigetekre, cserébe azonban… hm… elszigeteli (ha-ha-ha) az itt élőket a külvilágtól. Egyikük azon tanakodik, mire használhatna egy kampós botot, a másikat egy akasztás ceremóniája tenné boldoggá, megint másik teáskannával csépeli lassú észjárású magzatát. Az elszórtan felhúzott kalyibáktól kevéssé meglepő, hogy minden út a kocsmához vezet. A fókuszunkba beóvakodó Colm és Pádraic is itt lel második otthonra, ahol sörhabos orral már nem szenvednek hiányt semmiben. Amíg az utóbbi arra lesz figyelmes, hogy az előbbi nem áll vele szóba egyáltalán. Mivel nem bal lábbal kelt fel, megpróbálja kipuhatolni, italos fővel bántotta-e meg barátját. Colm magyarázata, miszerint nemes egyszerűséggel ráunt Pádraic-nak pusztán a hangja hallatásáért felbugyogó fecsegésére, mellőz dühöt, szatirikus élt. Őszintén sajnálja a srácot, de a maga számára is váratlanul megváltozott, kéretik ezt tudomásul venni. A kies szépségű, ámde ingerszegény környezetben fantáziátlanul ténfergő Pádraic „miért?”-jére e válasz nem több egy foghegyről odavetett „csak”-nál. Újra s újra megkísérli kiugrasztani a nyulat a bokorból, amivel annyit ér el, hogy Colm abszurd retorziót helyez, ha nem változtat a hozzáállásán, kilátásba. E húzásával azon nyomban lelki rokonává avanzsál a túszejtésben úttörő metódust alkalmazó örmény terroristanőnek, Gatou Vardebediannak, de a velencei Shylockot is eszünkbe juttathatja egy csacsietetés erejéig. Pádraic azonban legalább annyira tipikus kos, mint a komája, kockázatos lépésre szánja hát el magát. A mű erénye, hogy se konklúzióval, se semmi, kirakatba tehető végérvényessel nem szolgál. Az ékegyszerű cselekmény mozgatórugói végig megmaradnak a balladai homály felségterületén. Mély, emberi érzelmek igyekeznek a maguk hétköznapi kiszámíthatatlanságukban utat törni más, kedvelt lelkek magmaközelibb rétegei felé. Ónos esőtől visszatükröződő pályán, mely fájdalmas és megnevettető egyszerre, kitárt kapuval tragédia és bohózat irányába egyaránt. Ha lenne egy időgépem, visszarepülnék vele a XVII. vagy a XVIII. századba, abba, amelyikben Mozart is élt, tudjátok, a zeneszerző. Azért, hogy lecsekkoljam, kedves ember volt-e. Az örök vitát ugyan ezzel az első kézből szerzett információval sem dönthetném el – hogy a kortársakra gyakorolt pillanatnyi vagy az utókor által is élvezhető, időtállóbb hatásunk érdemel magasabb polcot; de azért jó móka lenne.

Az ördöngősök - Vélemények

2023-02-03 23:49.06

Nem mindennapi szövetség kibontakozását követhetjük figyelemmel egy vidéki francia magániskolában. A gazdag, de verébszerénységű Christine nyeli már egy ideje a keserű pirulát – ura a semminél is kevesebbe veszi, nyíltan lődöz a szőke házinyúlra. De mivel nem előző nap foszlott toprongyossá a válásnak már a gondolatától is fázó M. Delasalle lelke, szeretője ábrázatát látványosan kidekorálja, s még ezek után sem átall az áldozat bürkéjében pózolni. A két terrorizált nő felismeri, hogy egységben a girl power, így aztán, mint említettem, egy nem mindennapi szövetség kibontakozását követhetjük figyelemmel. Hátborzongató tervükhöz csatlakozik egy bronzoroszlán, egy adag pre-partidrog és egy náthás malacként szörcsögő fürdőkád. Míg Nicole elvégzi a munka dandárját, Christine az infarktusát táplálja sápadtan. Az idegességtől reszkető összeesküvőknek ráadásul meg is kell utaztatniuk az elejtett fenevadat alibijük biztosításához. Közszemlére is tehetnék a gyűlölt férfit, ám az önfeljelentés nem illeszkedik hibátlanul a koncepciójukba. Az odakészített utazóláda ellenben jótékonyan fogadja bendőjébe a tocsogó–szivárgó testet. Christine nem győz a szívrendellenességéhez kapkodni, midőn egy ittas baka hemperedik – vehemens tiltakozása ellenére – a rendeltetési helyére igyekvő hulla mellé. Ez az élmény azonban csekélység ahhoz képest, amilyen nyomokat hagynak benne a medence környékén zajló események: labdástól, gereblyéstől, kulcsostól, a melegebb éghajlatra tovaúszó Delasalle-cápástól. A racionális elméknek fityiszt mutató bizonytalanság elképesztő méreteket ölt, amikor kissé mereven visszatér alma materébe Michel öltönye. Moinet úrfinak rendre meggyűlik a baja a pedagógusokkal, akik szerint az igazmondás terén akadna fejleszteni valója a srácnak. S egy Szajna visszaadta koma révén Maigret zömökebb bátyja is bekapcsolódik a hajmeresztő történet vérkeringésébe. Clouzot fantasztikus atmoszférateremtő képességétől korábban is leesett már nem egyszer a mozilátogatók álla, életművére, gyanítom, mégis az ’Ördöngösök’-kel tette fel a koronát. Az élet gyakran imitálja a művészetet, amin nem minden esetben derülnek az érintettek. Öt évvel e remekbe szabott thriller bemutatója után a tachycardiától össze-összeomló Christine szerepét pompásan játszó Véra Clouzot élete végére egy szívroham tett pontot 47 esztendős korában.

Defekt (1977) - Vélemények

2023-02-03 01:49.03

Egy magát megnevezni nem kívánó országban, melynek miliője kísértetiesen hasonlít a magyarországira, titokzatos körülmények között válnak köddé bizonyos hölgyemények. Nem köti össze az eltűnteket sem lasszó, sem lakhely, sem ismeretségi kör, sem zsáner. Gedeon nyomozó veszi a bátorságot és kidolgoz egy teóriát arra nézve, merre haladhattak Wells fénytörést kutató Griffinjének asszisztensnői autóháton. Véleménye szerint az ország belsejében egy 40 km sugarú körre szűkíthető valamely rosszéletű által s. k. készített Bermuda-∆. A pikírtségig kiábrándult felettese úgy véli, Gedeon eszmefuttatása nem több fantazmagóriánál, így nem is támogatja a terület átfésülését pedzegető ötletet. A detektív arra, hogy a többnapos ünnepet szélvédőn innen töltsék, csak egy őrmestert tud rávenni, kinek banális tragédiájára fölös is szót vesztegetni. Cirkulálnak a mondott vidéken fáradhatatlanul, szerencséjük, hogy nem ők esnek áldozatául az oroszosan italozó (ami üveg, kiürülve repülhet a váll fölött) anonimok hanyagságának. Nincs azonban ilyen malaca egy trabantos hölgynek. Ő aztán találkozik olyan alakkal, aki visszaél a bizalmával, de kérdéses, hogy az említett áldozatok nyomozók kereste légneműsítőjével keverte-e egy pakliba a sors. Kitömött és bronzkutya okoz majd fájdalmat, a kőbánya világos, hogy őrizetlen, s furcsa jógapózban veti hátát a falnak a trabis hölgy lakása előtt egy huligán kinézetű. A nőszemély ugyanis nem okult adrenalinlöket kalandjából, másodszor is vadidegenre bízza kiszolgáltatottságát. Nem hallgathatom azonban el, hogy a film végére – örömmel konstatálhatjuk – jellemfejlődésen megy keresztül. Amin, mintha rétestészta lenne, elnyújtottan, fáradságot nem kímélve ügyködött korábban, azt egy laza csípőmozdulat kíséretében veti a vérebek elé prédául. A ’Defekt’ 1977-ben durvec thrillernek számíthatott a hazai palettán. Bár a mai ingerküszöbbel már nem kompatibilis, a színészi játék és a fényképezés kárpótolja a nézőket a mű pigmenthiányaiért.

Az Orheim század - Vélemények

2023-02-03 00:58.03

Terje sértődött dúvaddá válik az italtól. Mellét düllesztve tetszeleg ilyenkor Megmondó kapitány hatásvadász rucijában családja mély bánatára. Neje egyéniségét színezi lilásra, fia megalázásában látja kikristályosodni saját nagyszerűségét, keserű köpetei cuppanva landolnak a szülői ház ünnepi asztalán. (Csak előttük toporzékol, a külvilág felé elfogadónak, barátságosnak és lazának mutatja lényét.) Nem sokakat lep meg talán, hogy Terje az alkalmak döntő többségét megragadja, hogy felöntsön a garatra. Melegséggel szívében gondol a szeszektől gátlástalan énjére. Annak ellenére, hogy Jarlében ott zsibong még a közös focizások emléke, felkéri nézőközönségét arra, az vesse rá az első követ, aki nem lázadna fel egy ilyen apa ellen. Az otthon melegébe integrálódott lelki terror fojtóhurkánál még Helge is szimpatikusabb alternatívát kínál, a magát kommunista–anarchistának valló ifjú, aki Dead Kennedys-lemezt lopat tejfelesszájú követőjével. Példaértékű módszertani művelet. Jarle az általa választott környezetben éjszakákat átdorbézolva, pajzán ábrándokat meglovagolva igyekszik szakítani a szemétdombra hajítandónak ítélt létformával. Hogy pontosan abba az irányba halad ezzel, amitől ezerrel távolodna? Dehogyis! Masszívabb az önuralma, felelősebben gondolkodik és edukáltabb faterjánál. Szóval, nem lesz gond. Ő sosem fogja bidéöblítéses hajmosásra kényszeríteni leendő csimotáit. A züllésre is csak rövid távon kipipálandó tapasztalatszerzésként tekint, ő aztán nem válik az alkohol rabjává, mint Terje, aki, ha leteszi a poharat, borítékolható, hogy valami svindli húzódik meg a háttérben. A tamáskodó tinédzser azonban nem nyúl érinti meg nevelője sebeit. Már annyira undorodik tőle, azt sem hiszi el neki, amit a saját szemével lát, a saját fülével hall. Sosem lesz olyan büszke az őseire, mint Terje a náci csodafegyvert felrobbantó szabotőrökre. Véletlen-e, hogy ezt az időszakot, amikor fabatkát sem ért az emberélet, nevezték meg a harcosok a legboldogabbjuknak? Elfeledték volna, hogy ki voltak téve a csont- és kedélyfagyasztó időjárás viszontagságainak, az éhezésnek, szomjazásnak, a lankadatlan figyelmet követelő tevékenységek idegcafrangozásának? Aligha. A közös cél ezzel szemben egységessé kovácsolta őket. A hasonlóságokra tevődött közöttük a hangsúly, nem a különbözőségekre. És amikor az utóbbiak kerültek szóba, akkor sem áthidalhatatlan problémaként. Vállt vállnak vetni csak egymás mellett állva lehet, kompenzációs gúlába rendeződve rendkívül bajos. Eszményi, persze, „mester és tanítványa”-állapotba rendeződni, ahogy lépdelnek az öröktől változatlan, örökké változó hullámok vasalta fövenyen (szaladhatnak is akár, mint a ’Kiss Kiss (Bang Bang)’ Felixe kezében a lurkóval), de azt, hogy felnézzenek az emberre, egyrészt nem árt kiérdemelni, másrészt el kell tudni fogadni az eleve túlzott csodálat idővel bekövetkező apadását s az önállósodást. Az idill foszlékony egy állat, s nincs, mi pótolhatná. Emlékezni rá sem mindenkinek adatott meg. Futószalagon gyártott egyéni céljaikra fókuszálva masíroznak előre, amerre a madár se, és az Orheim század se járt.

Dementia 13 - Vélemények

2023-02-02 00:23.04

Coppola első két, erotikus töltetű filmje után átsomfordált a szembenálló szekértáborba. Ahol nem lazító szándékkal készítik a ponyvákat, hanem éppen ellenkezőleg: teljes erőből kifeszítik azokat, amíg bírják idegekkel a horrort a nézők. Sőt, még azon is túl. Az első figyelemre érdemes e munkái közül a ’Dementia 13’, melyben egy mindennapos családi problémával találkozunk. Famíliájuk ősi fészkébe látogatnak haza a testvérek, hogy édesanyjuk vezénylete mellett leróják tiszteletüket a hét évvel korábban vízbe fúlt húguk emléke előtt. A két idősebb fivér nejjel is bír, ők sem maradhatnak távol, bár, később napfényre kerül, a gyászszertartáson sem vehetnek részt. Nem alaptalanul érzi magát fenyőfadísznek szobrász férje mellett Kane. A dolgok közepébe vágva John, a középsődik Haloran éjszakai csónakázásra szánja el magát a kastély melletti tavon. Oldalbordája kelletlenül csatlakozik hozzá. Azt azonban, hogy a szívbeteg ficsúr hova készült az éjszakában, s élete aggódó párját mi okból kóstolgatta kajánul, sosem tudjuk meg, mert az egybe nyakú pasasér egy infarktus következtében jobb létre szenderül. A mozi szövetén egyébként át- meg átsejlik a szereplők motivációinak a hiánya, s nem csak addig, amíg a figyelem fenntartásának a szándékával titkolóznak az alkotók. A képkockák eresztékei közül kicsorgó hangulat viszont kárpótol minket a forgatókönyv zökkenői miatt. A cselszövő meny fortélyai, a zegzugos, ódon kastély folyosói, az emberi számítás szerint már elporladt Kathleennek a legváratlanabb pontokon megjelenő, szemmel láthatóan ép teteme – hogy csak néhányat említsek a címét egy neurodegeneratív betegségtől eredeztető picture erényei közül. Bár a ’60-as évek elején még óvatosan kellett duhajkodniuk a mészárlásos jelenetek felvételei közben a hihetőségre törekvő művészek, azért a minden lében (így az ominózus tóban is) kanál, pénzsóvár menyecske lehentelését egy elégedett csettintést feltétlenül megszolgáló munkának tartom. A lány és a kegysufni bélését kifürkészni vágyó fejszetulajdonos kilétét pedig takaros ködfodrok fedik el előlünk és az önkéntes detektívek elől. Talán mindörökre…

Mennyire szerettük egymást - Vélemények

2023-02-01 01:33.49

Nem sokkal a második világégést követően összeesik egy gazellasudárságú, színházlátogató hölgy Róma egyik utcáján. Csinos pofikája még lábadozása közben is életet lehel a kerekesszékhez kötött, féldemens bácsikba, akaratlanul is elbűvöli az őt hódolattal ápoló Antoniót. Az egykori partizán szíve akár egy ököré, mersze nagyobb hányadát Gianni haverja rendelkezésére bocsájtotta – jól jött az ambiciózus srácnak a harckocsik aláaknázásakor, ahogy békeidőben az ügyvédi praktikákkal kéz a kézben járó törtetés foganatosítása közben is. Gógyi legtöbb közös harcostársuknak, Nicolának jutott, olyan típusú tudás, ami a publicisztika, az irodalom és az olasz filmművészet területén kamatozik szerfölött. Négyük 1945-től figyelt életének fontosabb állomásait hímezte falvédőjére Scola. Az itáliai Karamazov-testvérekét, és a szívritmusuk tempójában szeretett nőét, Lucianáét, aki közel sem mindegy, milyen hangsúllyal mond „Soha többé ne lássalak!”-ot a reménykedő, hófehér mentőskocsival érkező lovagnak. Olyan mikroklímába nyerhetünk betekintést ezáltal, melyben az értelmiségit az hozza ki a sodrából, ha igazat adnak neki; a kolduló barát „itt a Szent János, hol a Szent János”-ozik három szentképpel, ha akad, aki hajlandó tippelni; a kvízműsorban félrevezetően, csúsztatva teszik fel a mindent eldöntő kérdést; s még egy apácát sem szégyellnek leütni politikai nézetei hangoztatása miatt. Ezen opusban lehetünk szem- és fültanúi mosolyra késztető ügyefogyottsága ellenére is az egyik legtalpraesettebb szerelmi vallomásnak. Amíg az öngyilkosságok megrekednek – komolyabb hegek nélkül – kísérleti fázisukban, Róma lakói megőrzik derűjüket, csak jusson mindenkinek teríték az asztalra. A legnagyobb fél adag picchiapo, s hozzá pár nyelet asztali vörös, hogy jobban csússzon. Lélekdögönyöző film a tarkabarka szenvedélyek partmorzsoló áradásáról, amit hosszú távon a legritkább esetben engednek a hétköznapok zsilipei regényesen csapongani a csillagokig.

A jégkocka hangja - Vélemények

2023-01-31 00:26.21

– Ez száraz fehér, de amúgy mindent szeretek! – gajdolja Lovasi Andrással a Goncourt-díjas szerző, aki a jégvödröt csak maximálisan megindokolt esetben ereszti el. Asztal mellett ülve, ha a vadászpuskáját használja, amikor önkívületben fetreng, mint napos gödény, akit keljfeljancsivá gúnyol a tojáshéj a fenekén, ha a medencéjében rója a hosszokat, és alvás közben. Slussz. Charles, a fentebbi iszákos pazar villájában, távol a külvilág ezerízű zajától éldegél, hörpölgetve kedvenc, dívaalakú palackba kimért borcsemegéjét. Elitta az életcélját vagy a nihilizmus késztette pohárperemek lesmárolására? A tyúk vagy a tojás elsőségének a dilemmája. Átengedi magát az időmúlás úthengerének. Egy, a fonnyadásának a derekán járó, ránézésre házvezetőnő (e megnevezést következetesen visszautasítják, holott tényleg ilyen feladatkörrel rendelkezik) gondoskodik emberünkről, akinek a látszat ellenére nem áll szándékában kinyiffanni. Olyannyira nem, hogy valósággal meg is hökken, amikor egy kellemetlenül rámenős és gyanúsan jól értesült figura kezdi gyakorolni a nem tágítás művészetét a kapuja előtt. Bebocsáttatásra vár – saját bevallása szerint szereti megismerni azt, akit el fog pusztítani. Charles irigylésre méltó érzékkel valósítja meg az Assissi Szent Ferenc háromosztatú imájában foglaltakat: az elűzhetetlen kórság-mandróval rezignáltan osztja meg létösszegző gondolatait, partra vetett érzéseit. Már pár óra elteltével bajos lenne meghatározni, miben különbözik a M. Faulque és a szélfútta bongyorságú Rák úr között kialakult viszony attól, amit a legbensőbb bizalmasunknak szokásunk fenntartani. Dialógusaikat ráadásul a kísértettörténetekből és ’A császár új ruhájá’-ból ismerős miliőben kénytelenek lebonyolítani: aki őszintén szereti a híres írót, az látja csak beszélgetőtársát. Blier, a rafinált abszurd egyik leglelkesebb rajongója és művelője, ezúttal is kitett magáért. A permanens magányra ítélt halandók karikatúráját skiccelte vászonra, miközben vitustáncot kocogtak a jégkockák a hóna alatt. A homo socialis társainak legfeljebb apró-cseprő örömeiben s bánatmorzsáiban képes osztozni. Léleklifteztető megpróbáltatások – mint egy halálos kimenetelű sejtburjánzás tudomásul vétele –, valamint akadálydetonátor boldogsághullámok kisujjamként találják a klienst, akárhányadik emeleten tart is vele aktuálisan a páternoszter. Az Örök Élet kapujának küszöbében felbotló Charles-hoz, anélkül, hogy tudnák, ellátogat az a néhány ember, akik nem tökéletesen közömbösek a számára, búcsúzkodásaik inkább melankolikusak, nem robbannak teátrálissá az érzéseik. Blier azonban nem lenne Blier, ha nem vonultatná fel csavarkészletét a tragikus vég előtt. És ezen a ponton vagy azt kell mondanom, hogy a forgatókönyvíró ismeri Kivirähk munkásságát, vagy bátran idézhet az ’Ördöngös idők’ észt szerzőjének a ’Mazsola és Szulti’ című örökbecsűből: „– Nahát, Andrus, te egyet gondoltál velem!”

30 ezüst (sorozat) - Vélemények

2023-01-30 23:41.36

Ki tudja, mi az, amiből Napóleonnak három volt, és rögtön jégeralsót húzott, amikor arról értesült, hogy Moszkvában bukkant fel a negyedik? Mi az, amiből Hitler ötöt gyűjtött össze, és tudta, mi a teendője, amikor megsúgták neki, hogy egy zsidó birtokában is lapul egy? Az az ereklye, amit bitorolva a Gonosz minden képzeletet felülmúló hatalomra tehet szert. Azok az ezüstdénárok, amiket az iskarióti kapott Krisztus elárulásáért. Azért cselekedett-e ekképp, mert erre konkrétan Jézus szólította fel (csak így teljesedhetett be az isteni terv: feláldozhatta magát az emberiség megváltásáért, mielőtt feltámadt), vagy nagyobb vagyont remélt hitszegéséért, mint amennyi egy megölt rabszolga ára volt? A készítők nem boncolgatják túlzott műgonddal, ezért számunkra sem lehet e helyt kardinális a kérdés. Annál több figyelem vetül arra, hogy a néhai Giacomo alkarjából előbúvó érme, mely Vergara atya közvetítésével jutott Elenához, mikor teszi teljessé a Santoro püspöksüvegén elhelyezett kollekciót. Csigaegyformasággal csorognak a napok a kasztíliai Pedrazában, amíg egy szépnek véletlenül sem nevezhető napon emberpalántát nem ellik az egyik tehén. A kijelölt nevelőanyja mi mással is ütné agyon az időt, voodoobábut hajlítgat a porontynak. Egy temetői ouijázás is nem várt eredménnyel rebbenti fel a síremlékről a fiatalokat. Egy falitükörből merőben szokatlanul verődnek vissza a fénysugarak. Lincshangulatot babonáz a falu apraja-nagyjába egy túlvilági erőfitogtató, hitoktató testének belsejéből. Száz szónak is egy a vége, a józan észnek ellentmondó események borzolják kifésülhetetlenné a pedrazaiak idegeit. S ha esetleg az eddig felsoroltak egyike sem verte volna ki valakinél a biztosítékot, a kizárólag a falu területén szerteáradó tejfölködnek már fel kell nyitnia az illető szemét: itt valami nagyon nem stimmel. Az erővonalak viszonylag gyorsan kirajzolódnak – bár a vélemények e tekintetben megoszlanak. A tantusz az attraktív állatorvosnőnek, Elenának esik le először, a sületlen okoskodások helyett valós magyarázatok után kezd kutatni. A közösség jóllétéért határozott lépésekre bármikor kész polgármesterben lel, ha nem is azonnal, szövetségesre. Paco rendkívül változatos arcú neje a zöld szemű szörnyeteg villogó tekintetével lesi, milyen kunsztokat bemutatva ugrik férje a már jó ideje egyedül élő doktornő mind gyakoribbá váló füttyszavára. Egyike azoknak, akik némi útmutatással szolgálhatnak a Watsonok e Holmes nélküli duójának, a szellemileg egészen más dimenzióban tartózkodó Antonio. Ő egyfajta médiumként nem kíván tevőlegesen résztvenni a történésekben, tájékoztató jellegű információkat azért potyogtat hébe-hóba, ha nem eszméletlenül hever épp. Hőseink másik bizalmi embere a – bár más megfontolásokból de szintén – húzódozó Vergara atya lehet, aki fegyverarzenált ápol a sekrestyében és a bokszzsákon vezeti le a felgyülemlett méreganyagokat. Az ő vállát a kiválasztottakra nehezedő teher gravitálja a pokol felé, ezért tartaná távol Pacóékat a veszélyzónától, de ha egy lavina megindult…. illuzórikus abban reménykedni, hogy megállítható, akár hóból, akár homokból tapadt össze a természeti katasztrófa. De hogy egyik szavam a másikba ne öltsem, egy felettébb izgalmasan tálalt, horrorelemekkel gazdagon meghintett, misztikus sorozat kerekedett a ’30 ezüst’-ből, tele panoptikumérett figurával. Aki viszont nem ért egyet ezen állításommal, annak ügyesen becsúsztatok majd egy „szentet” ábrázoló, Angelótól származó kártyát a belső zsebébe, a nézeteltéréseket elsimítandó.

A tanú - Vélemények

2023-01-30 02:31.03

Amikor 1992 tavaszán egymás kezébe adtuk az osztályban a ’Jön a medve!’-VHS-t, még nem sejtettem, hogy a Dunából cinkosan felkacsintó békaemberekkel fogok találkozni. Ürgebőrbe varrva. Miután megtudtam, hogy az élet rejtélyes hősköltemény, nem akaródzott jobb lábat a bal után, balt a jobb után helyezni a tévéhez. Miután felcsendültek – átvéve Laáréktól a porondot – egy velejéig ismeretlen film első képkockái (pontosabban nem is a legelsők, mert csak József Attila borjúszájas idézetével és az arra történő reflektálással indult a felvétel), már indokért sem kellett átmennem a szomszédba, miért nem mozdulok meg se. 1950-be repít vissza a mozigép varázsereje, az aranykorba, amikor a törvény még mindenkire egyformán vonatkozott. Vagy mégsem teljesen egyformán? Pelikán József gátőrnek – bármilyen furfangos is – börtönbe kell vonulnia, miután Dezső maradványait lelocsolták petróleummal, szolgálhassanak bizonyítékul a per során. A vélhetően huzamos ideig magukra maradó gyermekeire egy (összetett) feladatot bíz: „A gátra figyeljetek! Ürgén, vakondon ott legyen a szemetek!” A cellában gyűlölt ellenségével, egy kétbalkezes fogászati asszisztenssel hozza össze balszerencséje. S amikor már nem csak ólálkodnak a feje körül, hanem sátrat is vernek fölötte az ólomszürke viharfellegek, személyesen kér tőle elnézést az oda deusexmachinálódott börtönigazgató. A Kreibich Nándor utca lakója számára azonban rossz ómennek bizonyul szigetnádasdi címének névadója. A szerencsétlen épp úgy elvesztette a fonalat, amikor a Retek utcai Kahn-féle csapszékből üres házba ért haza, ahogyan a Virág elvtárs anakondaszorítású karmai közé pottyant Pelikán a különböző, sebtében neki ácsolt posztokon. Jegyet kér, nem revolvert, lélegzet-elállító kalandra invitálja a szocialista szellem vasútjára kíváncsiakat, s névadója lesz a magyar gonzó újságírás első sajtótermékének. A nép bölcs vezérének minden szituációra ráhúzható egy frappáns mondása, Virág Árpádból ezzel szemben harapófogóval kell kihúzni, mit akar. Kerülgeti kérése megfogalmazását, mint macska a forró kását, vagy mint Gogolákné a hanyatló nyugat ópiumát. Kéréséét, mely szégyenteljesnek ígérkezik, de borítékolható, hogy a cél ezúttal sem rest szentesíteni az eszközt. Hiszen az összeesküvés liánjai a legmagasabb bástyákig kúsznak fel, ahol tűpontosan tudják, hogy: mit miért, kinek merre és hogyan tovább?! Tűz is pusztít, víz is gyilkol, veszélyes korral kell a halandóknak megküzdeniük. Pelikán pedig talpraesett katona szeretne lenni a harcmezőn. Legjobb tudása szerint felelne meg a feléje támasztott elvárásoknak, belátva, hogy nem ő a legélesebb kés a fiókban – egy szóra sem emlékszik azok közül, amik a fogpiszkáló előtt hangzottak el. Ébersége azonban fejleszthető: az első pillanatban felismeri, nem az előre megírt vallomását nyomták a kezébe, hogy fussa még át közvetlenül a per előtt, hanem az ítéletet. Keserédes diagnózis egy jól homokozott államgépezet működési elvéről (Ha nincs homok, majd csinálunk!), melynek karikatúra mivoltába kényelmesebb ringatni magunkat. Hogy mennyire nem eltúlzottak a filmben látottak, jobb, ha bele sem gondolunk. Szauna elvégre az egész világ, melyben nyírfavessző-csapásokat adunk és kapunk mindnyájan, s még ha az utolsó átüvöltött gőzpászma is semmivé foszlott idővel, mantrázzuk azért makacsul, hogy a statuálás volt itt a lényeg!

Zazie a Metróban - Vélemények

2023-01-30 01:27.47

Queneau-t olvasgatva azt gondolnánk, ezen írásművek zamatát lehetetlen mozgóképes nyelvre átkonvertálni. Azzal a nehézséggel találja szemben magát az ember, mint amikor egy eredeti szójátékokra, nyelvi leleményekre épülő szöveget kísérel meg lefordítani. Amikor gyakorlatilag teljesen más alapanyagból vállalja egy kőműves, hogy ugyanolyan hatást keltő építményt húz fel, amilyen a mintául szolgáló mű. Ám bármennyire kivitelezhetetlennek tűnik első blikkre az elhatározás, akadnak elmét gyönyörködtető megoldások, mint ’Az Álmodó Könyvek Városa’ – Tandori Dezsőnek köszönhetően. Ezen sikerült alkotások közé sorolom Malle Zazie-mozaikját. Méltón adaptálta a rendező úr a felnőtté válást negligáló gyermek szabadon (és szabadosan) szálló fantáziájával kreált, szóficamokat és kalandos fordulatokat felvonultató, formabontó stílusú regényt. Egy tízéves forma gombafejű kislányt a nagybátyja gondjaira bíz hétvégére édesanyja, míg ő kiereszti a fáradt gőzt egy felszabadult társaságban. Zazie-val madarat lehetne fogatni, annyira örül, hogy végre kimetrózhatja magát, de vagy Gabriel bácsi gondol mást, vagy le van zárva épp az állomás, valami állandóan meghiúsítja a hőn áhított földalattizást. Queneau mindent átitató játékossága, véletlenszerűnek ható ötletei filmes gegparádévá avanzsálnak a szemünk előtt. Nem várt irányból, ruházatban és számban bukkannak fel a szereplők. Felbukkannak, majd el is tűnnek. Előbb Zazie, mire a felkutatására indulók egy padra telepednek, hogy háborús élményeiken merengjenek. Aztán Gabriel bácsit rabolja el egy csinibaba-különítmény, s a párizsi utcák kakofóniájában egy kasztniját levedlő autóval erednek a nyomába a barátai. A forgalomban kevert zűrzavart azonban zárójelbe helyezi az éttermi káosz csinnadrattája. Némafilmes burleszk vígasság fogan meg a csintalan kiskamasz lába nyomán, bármerre is halad. Lakatot sem tesz a szájára, a tomporának felemlegetését bármilyen kontextusban képes beleszőni a mondataiba. Zazie-nak, miután egy szatírt is kikerül, aki a ballonja alatt nem pőrén, rendőruniformisban mutogatja térbeli kiterjedését, meg kell tapasztalnia, finom társaságban milyen gyorsan repül az idő. Azt már korábban is sejtette, hogy nem vagyunk egyformák – a farmertolvajok indítékait is csak az értheti meg igazán, aki éhezett már napokon át –, egyszeri, megismételhetetlen entitásokká cseperedtünk mindannyian (Aki nem, az most hallgasson, mint a sír!), de hogy a metrófetisizmusa nem talál értő fülekre, ez valóban szíven üti. Az élet apró örömei fűszerezik ugyan élvezetessé a szerencsések (és az öntudattal rendelkezők) hétköznapjait, ha valamire nagyon rákészül az ember, amit egyáltalán nem vagy nem úgy kap meg, ahogyan elképzelte; úgy jár, mint az egyszeri kófic, aki a paradicsomot jobban kedvelte a banánnál, ám amikor a meghámozott déligyümölcsbe harapva paradicsomíz vette birtokába érzékszerveit, kiprüszkölte az egész falatot.

Semmi (2022) - Vélemények

2023-01-30 00:45.00

A „Spiler” alatti három sorban foglaltakkal teljes mértékben egyetértek. Mintha csak a 'Tótágas' szülők által elhagyott városában élnének a csimoták. Meg ilyesmik is, hogy a zászló olajnak bizonyult a mélyben a válás felé izzó szülők közt, de Krisztus senkinek nem hiányzott. A 'Hullám' viszont eléggé másról szól szerintem, mint a 'Semmi'. Ha mindenképp előzménytörténetet akarnék sederíteni ide, 'A legyek urá'-t több ponton érzem rokoníthatónak vele.

A buborék (2022) - Vélemények

2023-01-25 01:34.36

Buborékok mindenütt. Gondolataink, érzelmeink buborékokba konzerváltan igyekeznek összekapaszkodni másokéival. Kellemesebb esetben sikerül nekik, teleppé szerveződnek. Egy irányba szalasztja őket a légmozgás. Jaj, csak szét ne pukkadjanak! Hja, ha mégis, gyártunk újabbakat, szervezetünk, elménk megköveteli a maga buborékmennyiségét. A kis aranyosak jelzik, mikor hol a határ. Hol az intimszféránk sorompója. Mekkora képernyőre szegezzük elbűvölten a tekintetünk. Kivel milyen stílusbuborékból kommunikálhatunk. És a legváratlanabb pillanatban felüti fejét egy világszerte virulens pandamánia, arra kényszerítve, hogy alapjaiban értékeljük át az egészségügyi intézkedésekről alkotott fogalmainkat. Karantén, horgolt maszkok, homloküregig kalandozó nyálkagyűjtő pálcák. Az idegileg enélkül is kizsigerelt színészek elviselhetetlen luxuskörülmények között várják, hogy megkezdődjön a forgatás. A célközönség intelligenciahányadosát térdmagasságba belövő akciómozi soron következő etapjának, a ’Sziklavadak 6’-nak a felvételei. Szatirikusra vették ’A buborék’ alkotói a figurát, s szem előtt tartva, hogy de gustibus non est disputandum, szerintem példaértékű minőségben tették: pezsegnek, s ülnek a poénok. Kiégett, féltékeny, törtető egók próbálják körtánccá formálni hullámmozgásukat, de egy pillanat alatt bárki megállapíthatja, hogy nincsenek rendesen megkoreografálva. A rendezőn és a szadista biztonsági főnökön kívül gyakorlatilag senki sem akarja ezt a filmet, tele van a hócipőjük a sikertelenséggel, a korlátozásokkal, általában az emberekkel, akik nélkül ki nem bírnák. Többre hivatottnak érzik magukat. Egyikük ráadásul, bár nem a Mikulásnak tette ki az említett lábbelijét, mégis egy téglát talál benne. Két, villámló bottal hadonászó sámán viaskodik az éji mezőn, isteni segítségért bevarázsgombázva. Egyikük a moslékként a nagy közös kultúrvályúba kidöntött „erre van igény”-nyel takarózik, másikuknak a művészi önkifejezés ambíciója omlik le a válláról. Ismerős kép a világformáló értékrendek helyett pusztán az egyénre szabott, vegyes impulzusoktól képlékeny legóerkölcsöcskéket felvonultató XXI. század reggelén.

Ecce Homo, Homolka - Vélemények

2023-01-23 01:57.17

Szabad levegőn tornáztassuk tüdőnket vagy az áporodott lakásban korlátozzuk önként a mozgásterünk? Ha így fogalmazzuk meg a kérdést, egyértelmű, mit óhajtunk hallani. A válaszadó az erdő lágy ölén aztán megtapasztalja a hangyák csillapíthatatlan kíváncsiságát, s hogy az intimnek kialakított szférába nagy elánnak trappolnak bele egyéb szabadságszerető, de senkinek sem hiányzó individuumok. S mindennek a tetejébe vagy nyolc irányból kezd zengedezni a segítségért sikítozás. (Pedig már két tavasz is lepergett Prágában az óta a bizonyos óta.) Különben is rég elsajátítottuk már a konformisták létfilozófiáját: az győz, aki a konfliktus közelében sem bukkan fel. Vagy ha oda evett minket a fene, angolosan növeljük a szökési sebességünket! Mi lenne itt, úristen, ha tényleg törvény kötelezné az embereket arra, hogy kijárjanak a természetbe?! Ennél még a két és fél szoba, hall is élhetőbb lesz. Nosza! Időtöltésként pedig próbálkozzunk először a nép ópiumával! Hm, komolyan? Mikor még azt is másképp látjuk, merre dől a Krisztust hordozó kereszt? Harapjunk inkább valamit! A szafaládé csak megsült már! Nem csak megsült, össze is forrt a serpenyővel. S csak csökkenti az élvezeti értékét az emlékezet: a szabad tűzön elkészített húsnemű mennyivel zamatosabb szokott lenni. Intelligenciára lenne szükség egymás elviseléséhez, bár én inkább azt mondanám, birkatürelemre. Amíg nem sikerül odafigyelnünk a körülöttünk élőkre, termékeny párbeszédet folytatva velük. Középgyenge akaratok kakaskodnak, melyikük az erősebb kutya. Hangemberkedés: Én megmondanám neki a magamét. Persze, csak a te helyedben. Ha velem áll szemben az illető, kussolok. A vezérkutya sem ural azonban minden pillanatot; köldököntözően neki tud keseredni, milyen tapskollektor primadonna lehetne, ha leadna 50–60 kilót. Bőgjünk hát, tomboljunk, füstöljük tele a szobát, forgassuk fel az ágyneműt, parancsoljunk némaságot a gyermekekre! Ítéljük szobafogságra a renitenseket vagy önmagunkat, hogy nyugalomra leljünk! A meghunyászkodás érmének is kettő az oldala. S vigyorogjunk büszkén, hiszen mi sem bizonyítja pompásabban a kisunokák irántunk érzett szeretetét annál, hogy pont a mi kreténségünket kopírozzák. A szeretet pedig, feleim, nem szemétkupacra vetendő holmi. Az embernek még élemedett korában is jól jön egy kevés, csak legyen, ki sugározza feléje. Hallom, kopogtatnak. Remélhetőleg a várva várt intelligencia áll az ajtóban. Egy Edison- vagy Lenin-kaliberű titán. Bár, maradjon köztünk, még üdvösebb lenne a tévészerelő érkezése.

Külvárosi szálloda - Vélemények

2023-01-22 01:01.58

Kedélyes asztaltársaság fogyasztja vacsorára tálalt étket s kinines borpárlatát, a byrrh-t az Hôtel du Nord éttermében. Elsőáldozás ürügyén teszik, ám az egyik hangadó, M. Prosper nem először hoz áldozatot. Büszke rá, hogy rendszeresen bocsájt útjukra magából fiolába zárt, csinos vérmasnikat. Két táborra osztja ezzel hallgatóságát – a tetteit elismerőkére és azokéra, akik undorral fordulnak el a gondolatától is annak, hogy a vérük mások ereiben csörgedezzenek. Langymeleg a nyár, a falevelek korántsem pörkölődtek még vörösre, nem sárgultak haloványra; a 16-os szoba aktuális lakói számára mégis az elmúlás jeges fuvallata kínál megkönnyebbülést. Az ablakukra nyíló csatornapart balzsamos harmóniája ellenére is ocsmánynak érzékelik az őket s szerelmüket legyaluló jelent. Emberöléssel kilábalhattak volna a sorskátyúból, ha Pierre masszívabb lélekjelenléttel bírt volna, így viszont egyetlen lehetőségük maradt, vélik, Antonius és Kleopátra megoldáskarcolata. S valóban azokon a stációkon mennek keresztül, mint a római–egyiptomi pár. A fiatalon megfásultak, kiútra nem lelők kezdő artistákként dobálóznak életükkel, hogy utána még kietlenebb, még önmarcangolóbb csend telepedjen lélekféleségükre. Az Élet azonban (szerencsére) nem csak egy didaktikus tanítómester köpenyébe bújhat. Úgy megkeveri olykor a tarotpaklit, hogy az egymástól minden síkon legmesszebbre távolodottak is ráakadhatnak közös boldogságuk dimenziókapujára. Mások meg keserű szájízzel hajítják vadászaik elé fegyverüket. Sokféle karma megfér egymás mellett a nemzeti ünnep nyüzsgő forgatagában.

Ugecu története - Vélemények

2023-01-21 19:17.54

Igyekszem úgy lőni le a poént, hogy senki ne sérüljön meg komolyan: skuló helyett bársonyingem bőrgombjával. Történelminek induló, spirituális sakkjátszmába átsikló eseménysor pereg előttünk. Nem épp bitang magas szellemi nívón álló szamurájokról, visszaveendő ajándéknak tekintett faluról, az élőkhöz kísértetiesen hasonlító, a hétköznapokba szervesen beintegrálódott szellemekről. Isten lába után kapkodó férfiakról, akik számára nem is vágyaik racionalizálása lenne a legmegszívlelendőbb, hanem a harmonikus együttélés a női princípiumnak a kiszolgáltatottság bográcsában különböző módokon, de egyaránt feloldódó képviselőivel. A családtagok igényei ugyanis messze kívül esnek a magukat a legális erőszaktételtől többnek érző vagy a gyermekkori ábrándjaikat lepkekergető férfiak érdeklődési körén, s azokén is, akiket egyedül a saját mozdulataik generálta pénzcsörgés tölt el eksztatikus élménnyel. Holott a házi tűzhelyt sem ajánlott hátrébb sorolni az égetőkemencénél. Akárhogy is, ők sincsenek könnyű helyzetben. Veszély veszély hátáról leselkedik rájuk – a ’közbiztonság’ szót még meg sem alkották, így jelentéssel sem ruházhatták fel. A római hedonizmus ismeretlen előttük, ettől függetlenül ugyanannál a konklúziónál lyukadtak ki, mint az ókori élvhajhászok: élj a carpe diemnek! A szentektől kezük hajlítási irányát tanulták el, Ohama túlélési manőverezése pedig Baketamonéval mutat párhuzamot a ’Szinuhé’-ből. Még ha őt nem is a sértett gőg motiválta, hanem, mint láttuk, egyszerűen kényszerpályára állt. Kisszerű antihőseink elhitték, a nő, a feleség feladata(!) szárnyakkal látni el urát. Csak azt hagyták figyelmen kívül, a legstrapabíróbb tollvitorlákat is hiába kapják meg, ha túl lusták vagy ostobák ahhoz, hogy megtanuljanak repülni. A saját lábra állástól megfosztott hölgyek ezzel párhuzamosan tűrnek, figyelmet és megértést remélnek. A Hold és az eső (vagyis Ugecu) képviselőiként pontosan látják, hogy az életadó, délceg, ereje teljében tündöklő Nap mindent el fog pusztítani maga körül nélkülük.

Elveszett gyerekek városa - Vélemények

2023-01-18 00:30.16

Disztópia egy alternatív XIX. század végi városba helyezve. A technológia grandiózus fejlődése mellett (mesterségesen „életben” tartott, beszélő agyvelő, klónozás, álomtranszformátor stb.) a nyomor is boldogtalanul burjánzik széltében-hosszában, mintha muszáj volna neki. Ordibátor szajkózza, hogy egyre-másra lábuk kél a kiskorúaknak. De nem csak a dickensi utcakölyköknek, akik után nincs, ki pókhálórezgető–óceánjáró-kisiklató könnycseppeket hullatna. S nem csak azért nem siratják őket, mert egyikük sem vér a vérükből, idegrendszer az idegrendszerükből, szem a kamerájukból. A fondorlatos mihasznák céhbe tömörülve, a poszt-fagini Polip meghosszabbított csápjaiként siklanak be bárhova, ahol értéket sejtenek. S még az sem zsenánt nekik, hogy pallónak használják fel a szolgálat teljesítése közben a tüdőkapacitását tesztelő közeget. H. H. Holmes lubickolt volna e miliőben, ha a chicagói világkiállítás Walt Disney-t megihlető hófehér kastélya mellől nem Texasba, hanem a zavarosban halászás algazöld fátylán átszűrt Acélváros 2.0-jába vetette volna a sors. Egy vándorló, kommunikációs zavarokkal küzdő erőművész „kisöccsét” is a hónuk alá csapják a dróton rángatott küklopszok. Ámokot fut hát, de csillapítólag hat rá egy frissen bimbózó vonzalomegyüttes. Őt, a Radiátorkirályt egy tízéves lányka tudja megfékezni, akinek egyébként a mini huligánok is adnak a szavára. A csónakkal vagy búvárszerkóban megközelíthető fémtoronyban eközben folytatódnak a gyermekkísérletek; a kiégett Marcello pedig új desztinációkkal jutalmazza a kintornája Badalamenti-dallamaira szenzitív bolhácskáit. Annak ellenére, hogy szinte ki sem látszik az évszázados toposzokból a cselekmény, az egyik legeredetibb mintázatú meseszőttesnek tartom Morzsa és Valaki históriáját: miképp eveztek a hagyományos erényekben és jellemhibákban bővelkedő haladókkal egy csónakban egy szebb élet reményében távoli céljaik felé.

Bádogkoporsó - Vélemények

2023-01-15 01:52.02

Leningrádi lakótelep, fásult felmenők. Bár a szovjetek a győzelem-rubrikába striguláznak minden egyes napot, a mindenre kiterjedő lepukkantság a legalább három évtizeddel korábbi magyar viszonyokat idézi. Megróhatók-e érte a zabolátlan húszévesek, ha nem is az én hámból, de a sajátjukból mindenképp ki akarnak törni? Más kérdés, hogy dunsztosokból vodkázással milyen messzire hagyhatják maguk mögött a kapuk nélküli gangos udvarnak tapasztalt életteret. Hívogathatja ejtőzni a dácsája a leányembert, osztogathat felmenője utasításokat a pártbizottság éléről, érezheti, hogy a hatalom betakargatja óvó szárnyaival; ha egy aberrált szociopatával hozza össze egy felelősségvállalásra és lelkifurdalásra immunis hülye gyerek – gyomorforgatóan megalázó románcban vergődhet a csábereje lazaságát bilincsszorításra cserélő hölgy. A lófejfuvarozó Don Corleone is elkerekedett szemekkel figyelné, mi mindennel telik meg Angelika priccse. Angelikáé, aki kénytelen belátni a népi bölcsesség igazságtartalmát: Csak akkor fogj fegyvert valakire, ha el is mered sütni! Zsurov százados félrehegesztett elméje a családbővítési manőverrel vajon az állami hierarchiának szándékozott fityiszt mutatni? A normál körülmények között elérhetetlen magasságban piedesztálkodó szépséget kívánta magához: a málladozó retekbe, az érzéketlenség ködébe, a hasogató, szűnhetetlen kín elől egyfajta robotüzemmódba kapcsolt rezignáltságba süllyeszteni? A hontalan koreai mindenes és az asszonypáholó szabadnapos tag vélhetően vitatkozna ezen teóriákkal. Az ő válluk fölött szemlélve Zsurov elvtársat akció közben, egy dölyfös ősegóra nyílik rálátásunk, melyre körömfeketényi civilizációs máz sem tapadt, együttérzés vagy elképzelés a Jó és Rossz ideájáról sosem környékezte meg. Bennem csak egy kérdőjel motoszkál nyugtalanítóan: Mi célból settenkedett a tanya környékén a katonatiszt elvtárs? Legyeket szelídített leendő flottájához? Kegyetlen film a belőlünk – némelyekből feltétlenül – bármikor kitörni kész fenevadról.

Külön asztalok (1958) - Vélemények

2023-01-15 00:57.52

A La Manche nyaldosta Bournemouth szikláin felhúzott, helyre kis panzióba életcsócsálta személyiségek húzódnak vissza a tömeg zsibongása elől. Van, aki kényúrhölgyként szövi pókhálóját a lelkek köré. Tőle jobbra szelídített Münchhausen állomásozik egy félőlény és egy, a büszkeségén esett csorbát szeszes borogatással enyhítő bivaly társaságában. A szálló sorsrojtozta vezetője diszkréten, alázatos szorgalommal simítgatja el az életük lepedőjén esetlegesen keletkezett redőket. Kedves tabló is lehetne, örömgondozta arcokkal (a zavarttól az önelégültig terjedő skálán úszkálnának az orcákon a mosolyok), ha az unalom, a rosszindulat és a birtoklási vágy nem deformálná gwynplaine-i grimasszá a szájíveket a kamera elé felvonultatottak fizimiskáján. Az ördög azonban, látjuk most is, dolgos jószág, mételyhintés közben nem hagy ki egy négyzetmétert sem. A tabló ennek ellenére tabló marad, hiszen klasszikus értelemben vett története nincsen a mozinak, sztoriszilánkok csillannak csupán fel a kósza napsütésben; s a kiállított karakterek hasonlóan csendes napnak néznek elébe, amikor búcsút veszünk tőlük, mint első találkozásunk estéjén. Egyikük kellemetlenebbül érzi ugyan magát, másikuk kiteljesedettebbnek, legtöbbjükről azonban bizton egyik verzió sem állítható. Jellemfejlődésig vagy -torzulásig nem szaladnak el velük a lovak, érzeményeikkel kapcsolatos kétségeik nem tisztázódnak megnyugtatóan – a filmidő alatt bekövetkezett változások épp úgy lehetnek pillanatnyiak, mint végérvényesek. A The End feliratot követően bátran folytatódhatna a cselekmény Sibyl és Pollock őrnagy nyitányban látott találkájával. Újra s újra elhangozhat a világirodalom legrövidebb memoárja: Elszaladt az idő. Drámapetárdák pusztítása helyett egy vihar utáni teáscsészében hagyjuk magukra a Beauregard vendégeit. Igaz, hogy a többirányú lélekdúlás felajzott íjhoz feszítette hasonlatossá gerincüket, emócizmaik azonban olyan terhelésnek voltak kitéve már ideérkeztük előtt is, hogy villámgyors regenerálódásuk gyakorlatilag sorsközösséget formál belőlük. A leírtak alapján nem lehet kárhoztatni az olvasót, ha lelki szemei előtt egy közepes színvonalú, precízen elkészített tucatfilm képe ködlene fel. Arról, hogy ez megközelítőleg sincs így, a fantasztikus atmoszféra és a színészek (no, jó, helyenként azért maníros, de összességében megrendítően érzékeny) játéka gondoskodik. Jutalomszámba megy akárhányadszor is újranézni ezt a lelkünkbe óvatlanul besettenkedő remekművet.

Aranybulla (sorozat) - Vélemények

2023-01-14 02:23.49

A karddal kivitelezett Petur-lefejezés a kedvencem jelenetem. Imre szemétsége után, aki Andrással akart kitolni azzal, hogy a László nevet adta fiának, miközben a herceg épp frigyre lépett Gertrúddal, mely szertartáson 16 ember jelent meg mindössze egy reneszánsz tánc erejéig. Boldogsággal tölt el, hogy az ősi jogérzékünknek és a legmagasabb rendű moralitásnak a foglalata ilyen kincset érő köntösben, mint ez a sori, a jelen- és az utókorra hagyományozódott. Sikerült még egy emberes ásónyommal tovább mélyíteni a műkurucos magyarkodástudat és a szépérzék, valamint a tudományos kutatás között ásítozó szakadékot.

A rádió aranykora - Vélemények

2023-01-10 01:54.18

Bő négy évtized távolából kanyarította egy csokorba saját (vagy sajátjának vallott) emlékfoszlányait e művében a neurotikus New York-i zseni. Illatok, ízek, hangulatok – megannyi szkeccs kel életre a rendező–narrátor elméjében, ha az ifjonti éveit – mint kádban a leszüretelt szőlőt – lendületesen taposó rádiózásról mereng. Ő és a vele egy háztartásban élő, kiterjedt rokonság mely programokra hegyezte fülét (a hasbeszélő performansza nálam mindent visz); az akkor futó zeneszámok milyen életeseményeket, kalandokat idéznek fel benne; a műsorvezetőkről, rádiós személyiségekről milyen pletykák, kulisszatitkok kerültek a birtokába. Szórakoztatóan csapong, nosztalgia-pingpongozik, úgy, hogy foltvarrott alkotása frissebb, élvezetesebb, mint például az eltűnt időt kutatni Combray-ben. Miközben némi betekintést nyerünk a nyolcéves Joe családjának hétköznapjaiba, ilyen (és ezekhez hasonló) fel nem tett kérdésekre kapunk választ: Miként válhat rézbőrű testvérré egy rabbi? Milyen folyamat végén érti meg pont böjti nap a teltkarcsú, kardigános Abe bácsi, hogy a vallás a mákostészta távoli rokona? Miért tartanak hírzárlatot apa hivatásával kapcsolatban? Ekkoriban, a ’40-es évek elején született meg az amerikai fohász is: Bárcsak művelt betörőket vezérelne hozzánk az ég! A filmélmény minden egyes alkalommal – a bivalyerős, bensőséges és szelíd humortól illatozó atmoszféra hatására – gyerekkori emlékeket villant fel a koponyámban. Ahogy áttologatjuk a bútorokat öcséimmel, hogy bármelyikről át tudjunk ugrani valamely székre, ágyra vagy asztalra fogócskázás közben. A számban érzem egy már kihajított fenyőfáról leemelt konzum szaloncukor ízét. Belém hasít, hogy mi sem tudtunk visszajutni egy magdeburgi nyaralás során a szállásunk kapuján, miután kiszaladtunk az utcára bújócskázás közben, hat és fél évesen pedig annyiban merült ki a németnyelv-tudásom, hogy „bitte schön”, „danke schön”. Ezek egyike sem köthető azonban a rádiózáshoz – ha csak lehetőségem nyílt rá, szkipeltem az aranykorán rég túl lévő médiummal való bármiféle találkozást. Allennek a zajládához fűződő múltidézéseit viszont nagyon szeretem. Nem mintha minőségibb szórakoztatásban részesültnek irigyelném – hiszen jómagam is országos lepényhal-felismerő bajnok lennék. Egyszerűen arról van szó, hogy ha a technológiai vívmányokat magához édesgeti a földlakó, azok belopakodnak és hozzácsontosodnak a magánéletéhez. A ’Radio Days’-ben azonban e kettő elegyéből (a műsorszámokká szerkesztett világból és a legkomolyabb tétekre menő döntésekéből) még egy illuzórikusan emberi, értékrend-téglákból megkonstruált mikrotársadalom bontakozik ki a szemünk előtt.

To Live - Vélemények

2023-01-09 00:37.00

Kakukknak is lehet szerencséje. Még akkor is, ha a XX. század közepének Kínájában került az élők sorába. Így gondolja a bábénekes Fugui is, kinek játékszenvedélye, a kockavetés háttérbe kordonozza művészetét, szeretteit, mindenkinél és mindennél elementárisabb vágyat generál benne. Javait és jellemét tekintve egyaránt válik fokozatosan deficitessé a kófic, a családromboló csődtől titáni akaraterő tudná csak távol tartani. Ki gondolta volna ekkor, hogy a függősége fogja meghosszabbítani életét? Kell az embernek néha egy-két csárdás pofon az Élettől, hogy észhez térjen, de, sajnos, az Élet is könnyen át tud esni a ló másik oldalára. A fondorlatos Long’er után már Csang Kaj-sek Nemzeti Serege is túlzásnak tűnik Fugui kijózanításához; Maóról nem is beszélve. (Bár igen megható a nászdal, melyből kiderül – számomra, a jelenlévők rég a tudatában vannak annak –, hogy mindennemű boldogságnak, így az ifjú pár frigyre lépésének is a vörös népvezető a forrása.) Usque egy negyedszázadon át követhetjük figyelemmel Fugui csetledezéseit, aki olyan életbölcsességekkel pallérozhatja kisunokája elméjét, melyek több kört vernek Glauziusz bácsira és az ’Állami áruház’-ban elhangzott tanácsadó-altatójára. Ilyesféléket: Barátból lesz a legjobb gyilkos. A látszat gyakran, akár cserépszedés közben is csalhat. Ha a csúcson nem tudsz megállni, a lejtőn kell majd megtenned. A mértéktartás zsemlefogyasztás közben is erősen javallott. A tragédiába ásott kút olykor a legjobb szándékkal van kikövezve. A megbocsátás a nemes lélek erénye, ha évtizedes patina kell is ahhoz, hogy megszelídüljön a belé karmolt fájdalom. Az operaénekesi kvalitásokkal rendelkező mulattatót – akit bábosládája közel annyiféleképpen húz ki a csávából, mint Sündisznót okoska-botocskája – rongybabaként rángatta meg a fátum, s abban, hogy sztoikus nyugalommal tekint vissza a már lepergettekre, elévülhetetlen szerepet játszik Xu, lelki erejének tiszt- és tisztán tartója. A hányatott sorsú, a tömegből „találomra” kiragadott házaspár (a rendezői szándék szerint) nem ítélkezik, nem siránkozik, nem dühöng. Ezek a tevékenységek ugyanis elemi rostjaiban keserítik meg azt, ami mindennél előrébb való: (együtt) élni.

elejére 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 ... végére