Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Deadpool & Rozsomák *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Gumball csodálatos világa - Cartoon Network, 00:00 |
Egy hölgy arcképe - Cinemax2, 00:11 |
Venom - Viasat3, 00:25 |
Jesse Stone - Az ártatlanság vélelme - Film4, 00:35 |
Törvényre törve - Film+, 01:10 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Scherer Péter (63) |
Gálffi László (72) |
Miguel Sandoval (73) |
Missi Pyle (52) |
Harry J. Lennix (60) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Rock zene |
Az Alcatrazban - Vélemények |
Rap,Hiphop |
Viccek! - Ha van Valakinek egy jó vicce, vagy poénja, akkor azt itt elmondhatja! |
Lady Gaga - Vélemények |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Az Alcatrazban |
Meredith Giangrande |
2023-03-20 14:29.00 |
https://www.youtube.com/watch?v=X81s2RhNzTc
(Horse Thief: I Am The Bear) |
2023-03-20 14:23.39 |
Meg is szűnt a Fiorentina, gengszter tulajdonosai miatt, akiket évekkel később le is tartóztattak. Sem a játékosokat nem fizették ki, sem azzal nem törődtek, hogy a fenntartási költségekre hagyjanak pénzt a klubban. A negyedosztályban kezdte újra a mai Fiorentina, amely nem jogutódja a korábbi, hasonló nevű egyesületnek. Az átszervezéseknek köszönhetően gyorsabban lehetett feljutni, mint máskor, így csak két elsőosztály-mentes idényt kellett kihagyniuk a firenzei foci szerelmeseinek.
Kurrensen is zajlik hasonló, a Chievo két éve csak az emlékeinkben éldegél. |
2023-03-20 12:58.56 |
Simán megbocsájtok, ha ismeretlen lennél, akkor is. Én alapvetően nem a színek miatt választottam. Első külföldi maratonom helyszíne, szervezői, az ott élők, az egész atmoszféra elbűvölt. Csodás volt. Korábban soha eszembe sem jutott volna https://www.youtube.com/watch?v=C-05Sn-V7F0 csapatnak szurkolni. Tudatlanságomból fakadóan. Mert a Kánézyjenő-féle, faragóricsibe is átültetett taljánimádat alapból taszított. |
2023-03-20 01:50.51 |
1968. Falfirka keletkezik Aradon, mely azt javasolja, a sztálinisták vonuljanak. És még csak nem is a vágóhídra. A nyugdíj bőven elég a rebellisek szerint. Ha nem bűnhődik meg ezért valaki (akárki), félő, gyengének mutatkozik a hatalom. Mindegy, hogy láttál-e valakit, ha a portás, aki senkit sem látott, azt látta, hogy te láttál. A tervezett családi utazást Drezdába célszerű minél előbbre hozni – bár egy ripityára veretést még így is beillesztenek az indulás elé az illetékesek.
Dubček „emberarcú” elképzeléseire időközben a történelemkönyvekből ismert módon reagálnak a szocialista tömb országai. A csehek elleni invázió az épp külföldön utazgató magánszemélyek korlátozását is maga után vonja. Mi, magyarok elmondhatjuk ugyan, hogy a sátor a mi château-nk, az NDK-ban lekapcsolt románoknak, dunai sváboknak azonban csak egy közös tornaterem dukál. A műtét lehetősége egy pillanat alatt oly messzire illan, mint a Beatles-dalok hangfoszlányai. A besúgást életvitelszerűen folytatókat nem is érdemes lekenyerezni, de a konyak azért maradjon az asztalon, ha már ki lett egyszer téve. Rikoltozhat, akitől távol rekedt a gyermeke, de a terhes hölgy is, az állambiztonságtól bűzlő tarlón célt nem érhetnek – vállrándításnál, somolygásnál többet nem várhatnak a karhatalom uniformisba bújt fogaskerekeitől. A kényszerű körutazás során egy egyszerű kérdést kell hőseinknek megválaszolni. Vonzóbb-e az otthon melege a gondolkodókban fenyegetést látó hatalom ködének ölelésében a csupán egyszer megmászható hegyorom tüdőt tágítóan szabad, jeges levegő élvezetes szippantgatásánál? Előfordul azonban, hogy elhamarkodottnak bizonyulnak az egyszerű kérdésekre adott, alaposan megfontoltnak vélt feleletek is. |
2023-03-17 08:31.00 |
Illúzió? Mint az idő? Az ebédidőről már nem is beszélve...
https://www.youtube.com/watch?v=oopaZCVDpFE (Psycho Mutants: Time in Time) |
2023-03-17 01:49.56 |
Petr – identitását kereső hazáját szimbolizálva – gyámoltalanul ténfereg fel-alá. Már nem gyerek, még nem felnőtt, közben kicsit ez is, az is. Apja pompás tanácsai egyrészt elkésettek, másrészt esélyük sincs rezonálni a jelen kihívásaira. Az öreget viszont, ha kelletlenül is, kritikával kezelve, de elfogadja a suhanc – akkor működik egy tekintélyuralmi struktúra, ha tősgyökeres, ha megcsontosodott. Anyja jámbor, visszahúzódó tudatlanságára ezzel szemben kifejezetten allergiás tüneteket produkál Péterünk idegrendszere.
Az iskolapadot teljes szellemi vértezetben elhagyó ifjonc munkát vállal egy nagyobbacskának számító önkiszolgálóban. Rögtön belevásik a bicskája a szóbeli munkaköri leírásába: Legfontosabb a bizalom, ezért figyelj mindenkit! Fejcsóva, ha lesír róla: tolvajkiszúrásban utazik – a prevenció eredményessége a legnehezebben mérhető. Ám továbbra sem kapja el a fonalat, mit is várnak tőle. Követ egy „elillanó”, potenciális áruorzót, aztán mint aki jól végezte, amit el sem kezdett, kikapcsolódik. Ennyi, épp a gyengeségeivel hivalkodó srácot talán sosem hordott még össze egy étterembe a szél. A nemi szerepek vaskalapot és rozsdálló abroncsszoknyát hordanak még ekkor, pörögjön az a fakanál! Megnyugtató, hogy a művészeteknek sincs sok esélyük behálózni a tévutakra extra fogékony ifjakat. Éretlen tacskók és értetlen „gazdijaik” sétálnak, futkároznak, ahányan, annyi felé egy, az érinthetetlenek érzékelhetően érvénytelen rendszerét érdes érdekeikből kiköpülő érában. |
2023-03-17 00:21.05 |
Szerintem is rémrendes, hogy letöltve, a fibí istennő-császárnő, a két pasi meg, akiknek a nevét a mosodába küldött nadrágom zsebében felejtettem... Ha a húgy a háttérben van, totál No 1. ez is, persze, de ha igazán keményet akar valaki, mint az agyban menőket; akkor teremjen neki babér, amikor síléc a köbön! Én boldog vagyok, hogy megmondtad a tutit, de legközelebb kevesebb gyógyszert guríts a fikusz virágföldjébe, mert az áPoLóK ( https://www.youtube.com/watch?v=dtdCiR5FASU ) úgyis észreveszik ám, hogy valami nem kóser a háztáji táján! |
2023-03-16 23:34.43 |
Megint győztünk, mint a szééééééél!
Egy hónapon belül zsinórban hatodszor. Még ha az AC Milan volt is a legfajsúlyosabb ellenfél. Forza Viola! https://www.youtube.com/watch?v=zpDj0UtE4us |
2023-03-15 01:16.37 |
Zseniálisnak, mondjuk, szerintem mindössze ketten nevezhetők a díszes kreátor kompániából, akiket úgy hagytál ki a felsorolásból, mintha nem is léteznének. Szerencsére a nárcisztikus igényteleneket (spielbergcruise) nem felejtetted ki. |
2023-03-13 01:05.09 |
Az erőszakot, bármennyire igyekszünk is, nem tudjuk az életünkből gyökerestől kiirtani. Hát még ha nincsenek is ezirányú ambícióink… Ránk telepszik a helyzettől függetlenül ténymegállapításként is értelmezhető, verbális tüskeszúrásoktól („Svédország” keres) egészen a magzatok nemének átérezhetetlenül brutális leellenőrzéséig.
Bier nem ítélkezik, nem célja lenyomni a filmjével torkunkon az általa preferált megoldást az összetett problémára. Épp azért, mert szerinte sincs általános érvényű recept. Látunk esetet, amikor egy jól irányzott biciklipumpa (szóma, ha mondom) segít a gondon. Ám nincs az az önbizalomtréner, követendő mintaként kezelt megigazulás, mely ne rejtené magában a magasabb polcról végrehajtott tévedés veszélyét. A lelkiismeret, a tolerancia és az önvédelem rop itt ellipszistáncot a bosszúéhséggel, a hatalmaskodással és a felelőtlenséggel kart karba öltve. Ember legyen a talpán, aki megjövendöli, a centrifugális erő hatására melyikük kit hogyan talál meg! Kések, lőpor, rák, harag, a növendékek egyirányú utcából történő megítélése, sivatagos egészségügy, a kommunikáció teljes csődje, válás, terrorvédjegy kosárlabda… Csoda-e, ha még egy ennél is jobb világért zsolozsmázik valaki? Apró, a mű tablószerű szerkezetéből fakadó hiányérzet bosszantja csak a nézőket. Nevezetesen az, hogy amit a horizontális réven nyerünk az ábrázolt összefüggések megtekintése közben, az természeténél fogva nem tud teljes pompájában kibontakozni a vám mélységeiben. |
2023-03-12 02:31.02 |
Alig két évvel a „száraz guillotine”, a cayenne-i fegyenctelep felszámolását követően készítette Kertész Mihály a gyanúsan idealizált körülmények közül menekülő trió, Jules, Albert és Joe kalandjait megörökítő filmjét. A gyilkosságért, illetve főkönyvek slendrián vezetése miatt száműzött kóficok ugyanis a szeretet ünnepén épp egy önazonosságát nem annyira kereső (így meg sem találó) család tagjainak a torkát készülnek átvágni, azután, hogy kialudták magukat a kikötőben felhalmozott zsákokon, s miután – elmosogattak. Hiába, ha a bűnüket le lehetne olvasni az emberek ábrázatáról, a falakról, pipereszekrényekről és sminkasztalokról nyomban eltűnne minden tükör.
Hőseink átkígyózva az utánuk kajtató fogdmegek között, Ducotelék kereskedésébe veszik be magukat, míg az alkalmas pillanatra várnak, hogy elhagyhassák a szigetet, mindenféle feladatot magukra vállalnak. Tetőt renoválnak, szemüket legeltetik, használhatatlan tárgyakból kreálnak álmot – így sózzák rá a betérőkre, s még a hátsó lugast is felvirágoztatják. Egy pulyka a sármos Joe nyomába szegődik, levakarhatatlanul. Pedig ő még nem is látta, a rózsaszín mennyire kiemeli a fegyenc szemének a színét. A megmentett szenteste balzsamos bájjal ken fel meghitt mosolyt az arcokra, zsongítja a szívizmokat. A fő probléma azonban nem vesztegel már sokáig a karanténban. Kisemmizésre bármely pillanatban készen telepedik unokafivére ügyetlenül összekártyavárazott üzletébe. Az alamuszisága ellenére is szívet tipró Paullal, kiről kifejezetten szívderítő megtudnunk, hogy sütnivalója nem fedezi egy kéttagú család zsemleszükségletét. Nőhet-e szárnyuk ilyen körülmények közt a szökevényeknek, hogy azokat kiterjesztve az egyre ingoványosabb talajon lépdelő Ducotelék hóna alá nyúlhassanak? Vagy Rathbone-nak a holmes-i attitűdből egyedül a pedantériát átmentő, előítéletes, kapzsi és rosszhiszemű karakterébe eleve belekódolta vesztét a teremtője? Ember, mulass jól a ’Nem vagyunk angyalok’-on, és bízva bízzál! |
2023-03-12 00:58.44 |
Könnyűvérű primadonna vadidegenekkel vodkázgat. Elkacarász közben, de már nem sokáig. Annyira bekómált, hogy még a testüregvizsgálatra sem ébred fel, csak másnap a zárkában. Öntudatosan, majd egyre csökkenő garral firtatja az ellene lefolytatott „eljárás” okát, a bűnösségében tántoríthatatlanul hívők, írd és mondd, minden egyes részletről tudni akarnak, ami őt érinti. A művésznő figurájának kafkaiságát megtárgyalhatjuk éppen peren kívül, amennyiben az ügyvédeink konszenzusra tudnak jutni.
A nagyobb baj, hogy hősnőnk semmibe veszi az autogramgyűjtő rajongóit. Így aztán bekasztlizva kell maradnia, s a legfájdalmasabb módokon fürdenie, ha a kihallgatótiszteknek – akik nem majmolják az amerikai tradíciót: a rossz zsaru mellett jó helyett egy még rosszabb zsaru a hölgyeknek jutó alternatíva – épp olyan bónájuk van. Ellankad még az elakadt lemezjátszótű is hosszú hónapokon, éveken át toporogva ugyanabban a barázdában, nem így a szellemi, ideológiai fölényük biztos tudatában sötétlő lélekmiskárolók. Változatos módszerekkel csákányozzák a nevüktől (már-már Rejtő Csontbrigádjához hasonlóan) megfosztott áldozataik rojtosra nyűtt önbecsülés-darabkáit. 8-as fölötti amplitúdóval megrázó film arról, milyen egyszerűen, minimális eszközökkel is porig lehet alázni bennünket, mennyire ki vagyunk szolgáltatva az épp regnáló államgépezetnek, ha valamely okból feni ránk a fogát. |
2023-03-10 13:08.08 |
Nachát, tudod Te ezt! És mi az, aminek szintén PC a rövidítése, de nem kapcsolódik sem a számítógépekhez, sem a https://www.youtube.com/watch?v=35PS3CN6Vo4 -hoz, ám sokkal mételyezőbb hatású?
Szónoki volt a kérdés. Különben is a delfinekkel ügetek egy totálisan másik P. C-lel, D. A-nek köszönhetően nyilván. https://www.youtube.com/watch?v=r03V9OEJlgg |
2023-03-10 12:44.20 |
Ciánnal dúsított főzet.
Ami engem illet, maradok a https://www.youtube.com/watch?v=ByhQtT0vvzU -nál. És erre ösztönzök mindenki mást is. |
2023-03-10 01:07.34 |
Rudolf Lombard, akit többnapos vonatútjukra is szívesen magukkal vittek szöszke lánykák, úgy tűnt el mára a netpásztázta köztudatból, mint a sztori jelenidejében egy szerencsétlen gyorsasággal áldozattá foszló asszony gyilkosa. A Balti-tengerhez, Helbe zakatoló vonat számos tévelygő átmeneti tégelye, s közülük nem keveset a rablógyilkosságból családi drámává átfodrozódó országos ügy tart lázban.
Meg a kofák szafaládéi, almái. Akad, aki könyörög, hogy nőül vehessen egy „szajhát”. Mások megelégednének annyival is, ha felvágott nyelvek és erek társasága nélkül, háborítatlanul juthatnának el célállomásukra. Dúskálnak azért a vándorok hirtelen impulzus alapján kialakított, rövidtávú tervekben is. Például egy remek lincselésben aktív részvétel vagy flörtölés a fűvel, ha a fával nem jött össze a légyott. A körmenet a hullámpaskolta földnyúlványon már csupán látványosságként érdekes, a részvételtől inkább meghátrál a fókuszcsoport minden érintett tagja. A Graham Greene isztambuli vasparipájával egyazon műhelyből kikerült szerelvényen szállított, – aktuálisan Cary Grant (húzó)nevével is többször megtámogatott – hitchcocki zsánert konfekcióöltöny helyett valós méretre, lengyel divat szerint igazítva kínáló filmre sandíthatunk fejfák takarásából; a tehetősségük szerint különböző osztályokba soroltakat cezúraként elválasztó üvegajtóhoz tapadva; hálófülkébe zárkózva egy kimondottan kellemes útitárssal; avagy rendőrök kíséretében távolodva az egész „rendszertől”, úgy, ahogy van. Minden esetben más és más panoráma fog hatni ránk inspirálóan vagy tartja tőlünk a közöny három lépésben minimalizált távolságát. |
2023-03-10 00:43.43 |
Tizenhat jelentkezővel tesznek kísérletet egy minden elemében tudományosnak beállított viselkedésvizsgálat során. Börtönhelyzetet szimulálnak – hogy az összeverbuváltak fele a rácsok egyik, fennmaradó része a másik oldalán töltse az elkövetkezendő két hetet. Állítólag számítógép szortírozta, ki hova kerüljön, bár erre vonatkozóan nincsen megbízható adat. Miután önkéntes a vállalkozás, szabályok meg alig kötik az eleve bevételre elszántakat, életük legsemmitmondóbb tizennégy napja is lehetne a behaviorista gyakorlat. A néző azonban már nyilván úgy ül le ismerkedni az opusszal, hogy sejti, egy ilyen történetből nem gyártottak volna le egy filmet.
Naivan mondhatnánk, a tejallergiás nélkül a történések szépen csordogáltak volna a maguk medrében, amennyiben figyelmen kívül hagyjuk, hősünk, az agent provocateur jelenléte a biztosíték arra, hogy ha tea került volna a vacsoraasztalra, akkor is kiókumlálta volna, milyen úton-módon fricskázhatná meg a hirtelen hatalomhoz jutott foglárok orrát. „Szikra pattan, olthatatlan, ég a munka, forr a katlan.” Mindenkit fel lehet piszkálni valamivel. Hisszük, nem hisszük, mindannyiunkban ugrásra készen lapul a fene-Hyde. Csak ismerni kell a kódot egy rosszakarónknak, ami mozgásba lendíti a pokolba kívántat. Olykor egy leereszkedő hangsúly vagy megfogalmazás, egy ártatlannak vélt kérdés is kiugrasztja a nyulat a bokorból, de a halálfélelem feszültsége a legjámborabbakból is kihozza azt az én-részt, amely megrugdossa a padlót fogott támadót vagy bosszantóan szakszerűtlenül használja a porraloltó-készüléket. (Nem mintha a többiek az előírásoknak megfelelően pörköltek volna oda azzal a kvarcszerű izével.) A XX. század végi német bűnbakológiára épülő mozit (hányan szimpatizálnak vajon a nézők közül a török Tarekkel, hányan az árja-álom stewarddal?), azt gondolom, jogosan smirglizi számos kritika. Dora romantikusnak, izgatónak vagy nem igazán tudom eldönteni, minek szánt jelenetei egy szoftpornó oldal értelmezési tartományán kívül úgy lógnak a semmi felett, mint repülő tehénen a gatya. Aztán itt van a jelenlegi tapasztalatszerzést élete főműveként megélő Thon professzor esete. Azé az emberé, akit elméletileg elfogadnak führerüknek a friss sütésű smasszerok. Tűnhet kákán való kánkánozásnak, de miért a teszt közepén kell csapot-papot hátrahagyva pofaviziten megjelennie? Miközben a napnál is világosabb, hogy közveszélyes kölykeit hazudja a doktornő és saját maga előtt is pusztán csintalannak. Azt a nővért juttatja eszembe a szakmaisága, aki megrázza óvatosan a beteg vállát: „– Ébredjen, Szabó bácsi! Meghoztam az altatót!” A kósza, univerzális csavarhúzót pedig jobb lenne minél hamarabb elfelejteni. Tagadhatatlan ugyanakkor, hogy a Holdig kilógó lólábak ellenére virágzik az ültetvény, hat az önreflexiós cucc, figyelemre érdemes a mozi. Extra pacsi ezért a castingosnak. Ha hagyja az ember, hogy magukba szippantsák az események, a színészek gondolattempóval repülő szőnyegként tartják alá a vállukat. Bleibtreu teljesítményét eleve nem nagy kunszt magasztalni, az övé és a féltégla Berkelé mellett a hovatartozása tekintetében talán legőrlődőbb karakter megformálójáét, von Tempelhoffét emelném ki. |
2023-03-09 14:27.59 |
De gondolhatnál ennyi erővel a 2002-ben a Liverpoolt és a MU-t is maga mögé küldő csapatra, akiket ippeg meg tudtak verni a galaktikusok.
Lehet, hogy 45 évvel ezelőtt gyengék voltak, 21 éve viszont kicsit sem. És egyiknek sincs köze ahhoz, este milyen erők kezdenek el a különböző kapuk felé törni. |
2023-03-09 14:21.20 |
Pontyosan. Ezek miatt írtam a lentebbit. A lexarabbak a kötelezőnek kikiáltott győzelmek, amiket egy, a saját romjaiból épp feltápászkodni próbáló csapat vagy simán abszolvál (fogja is), vagy kifejezetten égő lenne, ha kisiklana. |
2023-03-09 12:35.48 |
Szerintem a legnagyobb szívás a Sivassport megkapni ellenfélül. (– Ellenfél? Ül!) Csoportelsők voltak, így az előző kört ki is hagyhatták. A bajnokságban a 14. helyen sütik a rántott békát. Remélem, átmentik a hétvégi formájukat mára.
Forza, Caroberto! |
2023-03-09 00:32.12 |
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy nemes, akinek már jellemével harmonizáló neve is emlékeztette környezetét extra minőségére. Higgins professzor az ő viselkedéstanóráin sajátította el a módszereket: hogyan nyúljon a Doolittle kisasszony-féleségek hóna alá.
A Gondviselés utcában emelkedő, évszázadok óta ledes izzókkal kivilágított kastélyába özönlik ma éjjel a vendégsereg. És zavartan, megmagyarázhatatlan, ösztönszerű félelemmel szívében szivárog tova a személyzet. Történelem előtti korokban edzett az ideg, mely megérzi előre a vulkánkitörést, a napfogyatkozást, mely menekülésre késztet a bezártsággal sújtó pallos elől. A ’Lammermoori Luciá’-t tekintette meg az afterparty előtt a nagyérdemű, hogy aztán koedukáltan adják elő – Mankiewicz után szabadon – az ’All about Adam and Eve’-et. Bújhatnak csirkelábak a retikülben, gyülekezhetnek kiválóan kvalifikált, művelt világfiak a szalonban, terelheti szabadkőműves mackó a bárányokat a lépcsőházban; bebizonyosodik, hogy az ember a másik puszta létezésétől a falra mászik. Szaglik, jártatja a száját, igényei vannak, kellemetlen ránézni, mint tükörképre – nem lehet fajtársunk, aki ennyire messzire gurult alma az önmagunkról dédelgetett ideál fájától. Kopott ajakrúzsú lámák, kezdeményezőképességből jelesre vizsgázó hiénák, szívcsepp hiányában kómás krokodilok szorításában megfulladunk, a szűkre szabott privát élettér felszámolja a civilizációs tojáshéj burkot. Legyen nyugodtan öngyilkos, aki nem bírja elviselni a lecsupaszodást, az legalább magasztos. Fennköltebb, mint lassan, de biztosan beleőrülni abba, önmagunkban mennyit érünk. Bajban ismerszik meg az ember, a jelen helyzetben pedig már a legkülönbek is kezdik ledobni a láncot. És bár meglehet, hogy a nép ópiuma, semmi sem lehet ilyenkor hatékonyabb, mint egy ima. Szerencse, hogy sok jó polgár elfér Isten felszentelt házában. Korlátaink azonban, akarjuk, nem akarjuk, mindenhova elkísérnek minket. |
2023-03-09 00:05.57 |
Azt hiszem, nincs ott minden rendben, ahol egy hadgyakorlat kiagyalói az izmosodó gabonatáblákon csörömpöltetik át harckocsijaikat. Alig valamivel tűnnek kevésbé megkérdőjelezendőnek a gáztámadások kivédésére szakosodott egység módszerei és azok hatékonysága. Hálaimát rebeghet azonban az a falu, mely lakói sorában tudhat egy szaunalovagot, akiben, ha megfelelő feszességűre cipzárazza arcát, országszerte felismerik Kotov hadosztályparancsnokot.
Leszámítva a fenti közjátékokat, idilli körülmények között ejtőzik a prominens társaság a nyírfasuhogásos, (pozitív értelemben) vodkaillatú dácsában. Pedig többségük nem is annyira pártfogója a kurrens rezsimnek. Valahogyan mégis a kivételezettek térfelére tévedtek Kotov papa óvó szárnyainak fedezékében. Közeleg azonban a viharfellegléptű Mitya, a nyaraló nádszálkarcsú úrnőjének ismerőse, egykori vőlegénye. Régi sebeket tépeget fel körültekintően, könnybe lábadt szemmel. Fülledtté nosztalgiázza a fejeket, nyithatnak ajtót, ablakot, nem igazán jutnak friss levegőhöz. De ha már minden lehetséges ostobaságot elkövettünk, mi baj származhat egyáltalán? Az állítólag önéletrajzi elemeket is felsorakoztató sztori ereje meglátásom szerint abban rejlik, hogy a félinformációkkal lépre csalt, csupán az intuícióval magára hagyott néző Maruszjaként hajladozik a forgatókönyv lapjainak szisztematikus, manipulatív pörgetése által generált légáramlatban. Gyanútlanul ül fel Dmitrij elvtársnak, a főmufti egyik legtehetségesebb tanítványának a körhintájára, ahonnan Zagorjanka (vagy Zagorjonka) falu még dagadtra csépelt szemmel is könnyen kivehető, merre terül el. A címben feltűnő metafora értelmezése a filmben felcsendülő – lengyelektől átvett – dal ismerete nélkül sem túl bonyolult. A tápláló, ragyogó napfény (adott esetben Sztálin is betöltheti a szerepét) kettősségére utal, mely – akár Káli – a teremtésé mellett az elenyészés princípiuma is. Kiszáríthat, szilánkokra törhet családokat, máglya gyújtósává lényegteleníthet szálfákat, de ha túltöltekezik, mint a már nem is annyira kis gömböc, belepusztulhat habzsolhápságába, paranoiájába. Esetleg. Vagy bíborszínben pompázik a horizonton. Ki tudja, meddig? |
2023-03-06 13:09.31 |
Azért akad még, ami működik:
https://www.youtube.com/watch?v=1phe0lvmgU0 8) |
2023-03-05 23:48.18 |
Erik erőszakos természetű. Szíjjal hasított papírra ököllel írt szabályok szerint szocializálódott. Most pedig már csak túl akar élni. Valahogyan. Másképp.
A kéj, bármily banális, nem egyenlő egy adrenalinlökettel. A lenézés az erőegyensúly tisztán látásával. A hetyke pattogtatás a fegyelem elérésével. A diáktanácsba bekúszás az istenné válással. És amíg nem akad, aki helyére tegye ezeket a dolgokat, addig a szemhunyást sem lehet megkülönböztetni az üdítő pihenéstől. Egy véres kezű fiú jelentkezését, aki kezelhetetlenné küzdötte fel magát, Svédország-szerte utasítják el az oktatási intézmények, egy kollégium görnyedez csak saját savát öklendezve, tárt karokkal a gáton. Az ő körükbe történő integrálódásért mindent meg is tesz a lobbanékony suttyó. Szemléletet vált, annak ellenére, hogy nem is a damaszkuszi út vezet az elit magániskolába. Törekvései azonban ippeg a legterméketlenebb talajba plántálódnak. Ki hiszi azt, hogy mert olimpiára érdemesen úszik, bokszol, jegyzetel és szót fogad, meg is fog igazulni az ő kvalitásainak a töredékszintjén vergődők szemében? Feltehetően mindenki látott már ilyen témájú, különböző minőségű – a felnőtté válás felelősségteljesen kanyargó ösvényeit boncolgató – filmet a ’Ha…’ címűtől a ’Szentháromság és csokoládé’-n és ’Az osztály’-on keresztül a ’Holt Költők Társaságá’-ig. Håfström műve azonban, meggyőződésem szerint kiemelkedik ezek közül. A zárlat nélkül nem is igazán érthető, mennyire krisztusi szeren tornázik az opus. A nevelőapja brutalitásával leszámoló Erik önkéntes áldozatvállalása ugyanis nem valami patetikus lufi, és nem is a ’Vakság’-ban gyomorforgatóan kiváró hősnő attitűdjével rokon. |
2023-03-05 01:11.40 |
Az információ-elhallgatásnak és az információhamisításnak évszázados hagyománya lengi át civilizációnkat. Gondoljunk csak arra, hogyan alapozták meg Rothschildék Waterloo farvizén a vagyonukat! És ahogy Napóleon ellen össze tudtak fogni az európai népirányító dinasztiák – személyes ellentéteiket is a partvonalon kívülre vödrözve –, hogy elejét vegyék alattvalóik lázadás-kompatibilis hajlamainak, ugyanúgy próbálják meg az ellenőrzött csatornákon elhallgatni, annak lehetetlenségét megtapasztalva pedig náciszagúvá hazudni a magyarországi ’56-os forradalmat.
Az NDK és Lengyelország határához közeli, német oldalon egy csoport, érettségi előtt álló diák vérbő csínyt követ el – antigramofonokká formálódnak 2 perc erejéig. Szembe kell nézniük azonban azzal, hogy miután hangtalanságot adtak szolidaritásuknak, a hatalom Achilles-sarkára tévedt gyermeki talpuk. A menthető megmentését ezután egy sportnyelven szólva „becsúszástól” remélik, ám csalódniuk kell keservesen. A méznek már csak a színétől hiperventillálni kezdő pártkatonák élethaláléharccá fújják fel a tinédzserek szelíd, általános érvényű szabadság- és véleménynyilvánítási vágyát. Olyanokét, akik legfeljebb egy-egy teszetosza tanárral mernek packázni, meghátrálnak az igazgató elől, nem is beszélve a suli kihallgató tisztjéről vagy a miniszter úrról. A tizenegy évvel ezelőtt véget érő háború mintha még mindig folyna, s bármit megengedhetnének maguknak a pusztán a jelen szereplésükkel is erőteljesen megkérdőjelezhető „eszmék” képviselői. Nyomást gyakorolnak a satuba terelt ifjoncokra: kit nemzője múltjának leleplezésével forgatnak ki a hitéből, kit a felmenője jelene miatt kísérelnek meg egyívásúvá menteni. Akár így, akár úgy, lelki kalapáccsal elintézett darabokra tördelésükre aspirálnak, akik valódi közösségként, tisztességesen, egymásért kiállva akasztják meg (ideig-óráig) a vörös fogaskerekeket, bár félő, hogy az ő gerincük roppanékonyabb a vérszín acélnál. Az utolsó jelenetekben ama szándék, hogy a bazaltszívűek pulzáló szervéből is facsarjunk ki kevés nedvet, tetten érhető ugyan, sajnos, összességében mégis megsüvegelendő az alkotás szerkesztése, színvonala. A párhuzamokat vonni kedvelőknek érdekes elfoglaltságot jelenthet az 1980-as ’Ballagás’ című munkával történő összevetés. E sztori magja szintén egy osztály esetleges kiakolbólintása körül csírázik ki még az éretté avatás rítusa előtt. A suhancok szembenállása a velejéig korhadt rendszerrel tevőlegesebb, ennek ellenére sem vizionál bele olyan mélyen bomlasztó veszélyforrást a társadalomkaszinó krupiéja, mint itt a vágott nyakú usankás vagy az Orient expresszen 1974-ben meggyanúsított Hildegarde nővére. |
2023-03-04 02:32.09 |
A bárkinek odamondogató, vadóc Bruce kikristályosodott, szilárd értékrenddel rendelkezik. Megnyilvánulásai felszínéről legalábbis gondosan megágyazott magabiztosság kaparható le. De lekaparható! Varánuszháton rodeózónak vizionálja magát, miközben még a szék is a padlóhoz van szögezve, amin ücsörög. S mert mindig van lejjebb, hamarosan szög sem kell ahhoz, hogy érzékelje a körtefákhoz közeli rokonságát.
Bár folytatólagosan adja a pőrén ágaskodó sziklát; amikor a fal felé fordul a priccsén elheverve bátyja meglehetősen puritán „legénybúcsú”-ját követően, azért csak kiszakad belőle a szeretetéhség. A környezetváltozás is lehet előremutató egy rendhagyó liftezés szövődményeként, de nem vagyunk egyformák. Pöszög, akit rút-kiskacsasága, dünnyög, akit az akciós termékek közé besorolása irritál viszketőbben. S még szerencse, hogy ez a Főnéni nem az a Főnéni. Aki teljes szívéből szurkolt a veronai szerelmeseknek, vagy a Vietnamba – csak oda – repjegyet váltó Claude-nak, a régi Héloïse-nak, Ursula nővérnek, érteni fogja, miért ennyire erős ez a film. |
2023-03-03 12:03.17 |
Tiszteletben tartva mindkettőtök véleményét, én azért nem tennék egyenlőségjelet a közé az állítás közé, hogy „egyetlen percre sem válik érthetővé, mit akar Martin McDonagh elmondani”; így, direkt nem folytatva a mondatot, mert szerintem eleve hibás megközelítés az, hogy az írekről, mint unikornisokról beszél. És a közé az megfogalmazás közé, hogy „egyetlen percre sem értettem meg, mit akart Martin McDonagh elmondani”. |
2023-03-03 01:08.10 |
Egy bogarász ejtőzik egy égből pottyant csónakban, miután egész nap rótta a homokot, a sivatagot, melynek, látjuk, miriád szemcséje egy-egy fantasztikus, önálló világ. Egymásba kapaszkodnak megszámlálhatatlan sorstársukkal, ugyanakkor felszabadultan kószálhatnak, nincs, ki kontrollálhatná őket. Akár a különleges egyedektől roskadozó társadalmunkban. Mindenki hóna alatt ott lappang valami tehetség, de vagy bepereg a porózus, laza összetételű massza elemeként egy véletlenszerűen kijelölt helyre, vagy kapkodhat fűhöz-fához – a semmibe markol, és senki észre sem veszi a hiányát.
Szeretnénk fontosnak mutatkozni. Minél több és (a szemünkben) minél kvalifikáltabb embertársunk számára. Holott hallatlan eredmény, ha csak egy felfedezi bennünk a lényegünk – bármi legyen is az. Niki, az ízeltlábúvár csapdába hurkolódik. A homokkürtő mélyén átmeneti szállásnak felajánlott gunyhó satuként fog az aortájára. Lassan fogja fel, hogy a homok nem csak átmenetileg nyaldossa át alfától ómegáig a porcikáit, ahogy minden pórusa észrevétlenül telítődik kétségbeeséssel, felháborodással, kötöttségek nélküli talajmintával. Még ha termesszé tudna változni… sásbogárrá vagy fafúró cincérré… de az már egy másik történet. Lenne. Ebben a sztoriban kezd körvonalazódni benne, hogy együttműködés nélkül nem igazán fog előre haladni. Az egész falu léte függ tőle. A szerepétől. Be kellene adja a derekát legalább addig, amíg nem kovácsol valami helyre menekülési tervet. Ötletelhet azonban – a verem alján lekötözötten, minden méltóságától megfosztottan is a családját vesztett hölgy uralja a képlékeny teret, a folytonos pillanatot. Esetleg őt is meg lehetne győzni, Tokió mennyivel áldásosabb a humán létformák számára ennél a börtönnél. A Sziszifusz utcából azonban – és ez a legzavaróbb – esze ágában sincs kitörni az élettársává emelkedett fehérnépnek. A közösség összetartó ereje addig terjed, hogy live show helyszínévé forszírozzák a falu jótét lelkei a tornác helyén perzselő plázst. Az ismeretlen – a világutazók értetlenül tárják szét ennek láttán ikaroszi szárnyaikat – ordenáré hendikeppel determinált indulni a rutinszerű zombikörzéssel szemben. A csalfa bizonytalanság növeszthet szirénhangot is akár, az orgánuma miatt minden kocsmából kitiltott tapasztalat akkor is kenterbe veri, ha soha nem hallott Platón barlanghasonlatáról. Se Madách legmesszebb szálló igéjéről. S mi marad az embernek, ha már annyira szétcsúszott, hogy maga sem tudja, mit akar? Bízhat a hajszálcsövesség felhajtóerejében, s abban, hogy egészséges lesz a magzat. Mert az élet él és élni akar. Bármit is jelentsen ez a lózung. Bármely, hidegtől liluló lábra felhúzható. |
2023-03-03 00:24.53 |
Hogyan kényszerítsünk valakit intézményesített módszerekkel a züllés útjára? Ítéljük el más bűnéért a megélhetést a kelleténél komolyabban vevő tévelygőt, s ha egy Harper-szintű, szenvtelen smasszer gondoskodik a dutyiban a jólétéről, már sínen is van. Nem épp egy párhuzamosan futó sínpáron, de sín azért ez is. Olyan hengerelt szelvény, amelyen az életekkel törvényesnek kikiáltott keretek közt fensőbbségesen zsonglőrködnek, s egyenlőségjelet tesznek a pökhendi megalázás, valamint a javító-nevelő munka közé?
De mit is terveznek alapvetően megjavítani? Ne üljön be senki a hites ura mellé, amíg nem bizonyosodik meg arról, van-e nála mások ingerlékenységére olajként csöpögő eszköz? A babáját is szemrebbenés nélkül einstandolhatják – szigorúan javító-nevelő célzattal (hogyan másképp?) –, hogy kapálózhat a Kitty-kkel és Elvirákkal szemben, hangoztathatja fennkölt elképzeléseit a története folytatását illetően; bevonzhatná a normalitást, mint Naomie Harris az Oscart a szobrocska másolatával. Van azonban az a cica, van az a sötétzárka, van az a fodrász, aki meghátrálásra késztet, megtör, mintha nem lennél több egy diónál, megcsócsál és homeopátiásan lobotomizált állapotban köp ki. A tyúk vagy a tojás elsőségét firtató kérdésnél gyakrabban merül fel bennem: végére lehet-e járni annak, hogy az emberrel agglutináló rendszernek valójában ki/mi a haszonélvezője? Az isteni parancsolatokat homlokterében tartani kész polgár vagy a humánum torkára bográcsozni telepedő szisztéma? Bédekker: Ha tetszett a film, haladj tovább ’A vér kötelez’ (1993) irányába! |
2023-03-02 18:26.05 |
Ha nem is így kezdik, van az az állapot, amikor a szemérmesség háttérbe szorul. És nem csak annak a részéről, aki levetkezi épp a szövetet, hanem aki más körülmények között esetleg nyálcsorgatva, esetleg kuncogva vagy undorodva szemtanúskodik.
Különben bele is merülhet addig a vízbe, amíg a dolgát elvégzi, a csónakba kapaszkodva kívülről, hogy ne látsszon semmi, amit a vasárnapi misére érkezők ne láthatnának a templomtéren. |
2023-03-02 15:19.10 |
Benfica–FC Bruges X
Chelsea–Dortmund 2 Tottenham–Milan 1 Bayern–PSG X Manch Őrjárat–Lipcse X Porto–Inter X Coop–Liverpool 1 Napoli–Frankfurt 1 |