Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Deadpool & Rozsomák *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Ébredések - TV4, 23:50 |
Gumball csodálatos világa - Cartoon Network, 00:00 |
Venom - Viasat3, 00:25 |
Jesse Stone - Az ártatlanság vélelme - Film4, 00:35 |
Törvényre törve - Film+, 01:10 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Scherer Péter (63) |
Gálffi László (72) |
Miguel Sandoval (73) |
Missi Pyle (52) |
Harry J. Lennix (60) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Buliszervíz 3. - A gólyák éve |
Meredith Giangrande |
2022-12-01 14:03.44 |
Szintén zenész. (Minden vonatkozásában.)
Öröm tehát ilyen tájt minden: https://www.youtube.com/watch?v=bdl5qzX9l44 (Teatro degli Orrori: Una giornata al sole) |
2022-12-01 00:12.40 |
Egyszer volt, hol nem volt, volt kétszer egy világégés. A későbbi során a tengelyhatalmak attól tartottak, messziről érkező ellenségeik a Dán Királyság nyugati partvidékét készülnek kikötő, reptér gyanánt szolgálatukba korbácsolni. Mit ad Isten, tengersok szabadidővel rendelkeztek a Berlin—Róma-vektor felrajzolói, ráértek hát elültetni kétmillió meg kétszázezer aknát a mondott hely homokjában. Lesz, ami lesz alapon.
Egyszer azonban minden lendületnek el kell fogynia. Véget ért e háború is, s mivel Normandia jóval délebbre terebélyeskedik Skandináviánál, a zsákbamacskák érintetlenül várakoztak leendő gazdáikra. A strandolók igényeit is szem előtt tartó felsővezetés úgy döntött a kritikus pillanatban, ideje a föveny vastartalmát számottevően lecsökkenteni. A gyermekmunkát per pillanat nem tiltotta törvény, ezért a perverzzé óvott Jensen hadnagy a prológusban gyűlöletittas fenevadként ábrázolt Rasmussen őrmestert rendelte ki egy tucat ex-hitlerjugendista gardírozására. Ahol a tűzszerész-tangót ropniuk kell, az egy fekete zászlókkal négyszögletesre skatulyázott partszakasz, amely 45 000 dezintegráló szerkezetet rejt magában. Ezek hatástalanítását és begyűjtését nyerték meg Helmuték, mondhatni életcélul tűzték eléjük, mint szamár elé a hátán rögzített bot végén fityegő répát. És ha nem nagy kérés, három hónap alatt takarítsák el az összes vendégküldőt. Természetesen nem csak a szorongás tartja életben a feszültséget, hogy melyik tinédzser éli túl a megpróbáltatásokat – amellett, hogy egy óvatlan mozdulatra felrobbanhatnak, éheznek, s válogatott módszerekkel alázzák sárba őket a győzelmi mámortól önmagukat félisteni pozícióba hallucináló tiszt urak –; a pesztrának jelölt, vélhetően család és barátok nélkül maradt őrmester lelkitusája különböző irányokból megközelíthető állomásainak variabilitása is borít hozzá naftát. Miként jut el a dán sereg pankrátora addig, hogy ne csak undorító, a puszta létezésükkel is bosszúságot okozó mócsingokat lásson a srácokban. Pöttöm problémáink feldolgozásához is gyakran hiányzik napjainkban az emelkedettség minimuma, egy, a frontharcokat frissen át- és túlélő vitéz háborgása miért ne lehetett volna északi-tengeri mértékű?! Lélektesztelő idők járták, célzottan: filozófiával, etikával és/vagy empátiával szorgalmasan trenírozott 21 gramm szükségeltetett a démoni(zált) ellenségkép demisztifikációjához; hogy ne csak a halott indián lehessen jó. Emberként – vagyis mozgatható testtel, be nem csavarodva és nem visszafordíthatatlanul eltorzult lélekkel – kerülni ki ebből a minden egyes szereplő, a smasszer számára is embertelen szituációból… nemesebb cél hirtelen nem jut eszembe. Az egymásrautaltság pedig még labirintusszerűbbé nehezíti a megteendő utat, hiszen akadnak szép számmal, akik meg sem kísérlik abszolválni a társasban meghatározott szabályokat. Ostobaságból? Dölyfük hajtja őket? Érzéketlenségükről rántják le magatartásukkal a leplet? Morfondírozni is felesleges ezen, amíg az ő kezükben a karmesteri pálca, a gyeplő, a kivégző osztagot vezénylő kard. |
2022-11-29 16:02.12 |
Annyi tehetség grasszál(t) fel-alá, lehetetlen átlátni mindenki mozgását. Nino Ferrer is megér egy(-két) misét, ha már... Még ha ez nem is az ő topikja: https://www.youtube.com/watch?v=BRsU6gbxVxU |
2022-11-29 15:40.23 |
Amely kommunikáció már ott sántít égbe kiáltóan, hogy az Eu nem adott és nem is ad pénzt bér jellegű juttatásra, fizetésemelésre. De amíg a rezsicsökkentés tart, és amíg Magyarországon a legboldogabbak az érdekképviseletük miatt világszerte irigyelt emberek, én nem szűnök meg hinni a Fideszben. |
2022-11-29 15:25.23 |
Igen, Bébé volt jelen azon a felvételen. Bevallom, én erősen mazsolázom a munkásságát. Tőlem a sanzonos dolgai is távol állnak. Az ilyesmit csak Piaftól és Arletty-től szeretem. Az ilyesmik lelkesítenek, serkentenek újabb s újabb lehallgatásra: https://www.youtube.com/watch?v=0bVHBegCq4o
Gainsbourg szerteágazó tehetsége szűkösebb befogadóképességem ellenére is megkérdőjelezhetetlennek tűnik. |
2022-11-29 15:14.33 |
Csak 1 ötlet, merre tovább (ha nem ismernéd, bár nyilván dehogynem):
https://www.youtube.com/watch?v=fpdXKMMDXz0 (Mark Lanegan: Emperor) https://www.youtube.com/watch?v=2F2oEpif-6k (Isobel Campbell—Mark Lanegan: Come Undone) https://www.youtube.com/watch?v=EgfIOkOk1Qo (Mark Lanegan: Smokestack Magic) https://www.youtube.com/watch?v=8orcyiJFcXc (Mark Lanegan: Gray Goes Black) |
2022-11-28 13:44.56 |
Hmm... moháCSI TUlajdonság ez a fennhéjázás. Rá is fizettek már elődeink 496 évvel ezelőtt alaposan.
8) |
2022-11-28 13:40.56 |
Én is szeretem, több dala is etalon a lejátszási listámon. Kettőt mindenképp bepakolnék az általad felvezetett csapatba. Az elsőhöz még egy furcsa félreértés is dukál. A 'La horse' átütő erejű muzsikájáról van szó, amit mindenhol csipkészoltánosan 'A ló'-ként fordítanak. A Gabin-filmben említés szintjén sem mutatkozik a kedvelt patás, annál nagyobb figyelem hárul az eltulajdonított hasis irányába, ami a francia szlengben szintén: la horse. https://www.youtube.com/watch?v=SthGlQY4ZJI
A másik nagy kedvencem már nem annyira https://www.youtube.com/watch?v=GAp0E0N04KY -es, mint a hasis, de azért jó lesz vele is vigyázni. Főleg, amennyiben egy https://www.youtube.com/watch?v=XfJl_IZFevc -gal repeszt az ember halandó fia/lánya. |
2022-11-28 13:31.35 |
Grazie! Ma non proprio. Solo un pagliaccio, chi si perde da qualche parte https://www.youtube.com/watch?v=5sDJzezOmHw |
2022-11-28 13:20.46 |
La scorsa settimana siamo usciti sul prato per uccidere quel brutto maiale, e non abbiamo accidentalmente ucciso il calcio? Gesù sulla croce, ovviamente! Ci scusiamo sinceramente con tutti coloro che volevano vedere il calcio mentre erano ancora in vita. Siamo davvero dispiaciuti! |
2022-11-28 01:28.12 |
Harry Fabian álmodozó. Ábrándjai minduntalan két – egymással thermopülai relációban lévő – témakört nyargalnak körül, a könnyű élet és a gazdagság futószárától meg sem próbálnak elszakadni. Hetente két-háromszor csak egy adag zöldhasú választja el attól, hogy talpra álljon, de vagy hiába ácsingózik steksz után, vagy összeguberálja ugyan az indulótőkét, akkor viszont hamarosan padlóra küldi bizniszét a krach. Optimizmusa irigylésre méltó – szűnni képtelen balszerencséje (sőt, a nagy számok törvénye alapján megkockáztathatjuk: üzleti érzéketlensége) ellenére töretlen lelkesedéssel vág neki minden egyes napnak.
Addig pedig, míg nem akad horgára a jackpot, vendégfogásból él, elszedi szerelme keresményét. Folyamatosan mozgásban van, s nem csak azért, mert semmi eredetiről nem szeretne lemaradni, de hitelezői is rendszeresen tartanak neki erőnléti tréningeket. Aki engedi, ahhoz odadörgölőzik, annak reményében, csurran-cseppen számára is annyi, amiről elrugaszkodva ő is „valakivé” válhat végre. Tegnap étteremben gondolkozott, ma az agárversenyek csiklandozzák, holnap a birkózásszervezésben fog látni fantáziát. Nincsenek skrupulusai, bármi jöhet, csak működjön! Le is csap egy naiv görög veteránra, akivel sakkban tarthatja a konkurenciát. Ötlete beválik, egyik trükkje előrébb viszi az ügyét, mint a másik. Persze, azért, mert biztató részeredményeket tud felmutatni a pszichológus–szélhámosi pályán, az ő fagylaltja is bármikor visszanyelvelhet. Közhely az is, hogy a pusztán pillanatnyi érdekekre kártyavárazott viszonyok a legritkábban állják ki a langy szellőnél izmosabb légmozgások próbáját. Bűnbakká süllyedni pedig egy pillanat műve annak a szemében, akinek a bögyében már amúgy is tövisként vesztegelt az ember. Így aztán Harry-nek soha nem volt ekkora szüksége a szaladozás terén szerzett szakértelmére. S mert a heves mozgás agya bőségesebb vérellátását eredményezi, rögvest el is kezdhet töprengeni: hova tova? Forgatja, forgatja is elméjében a kérdést nagy erőkkel, s ezerszer is megbánja, hogy pont akkor hiányzott az iskolából, amikor a célhatározót tanulták. |
2022-11-28 00:26.51 |
A módszeresen kirekesztők jelentős része puszta erőfitogtatásból pécézi ki áldozatait, mert az illetőnek vagy a pellengérre állított csoport tagjainak a normálisnak „kodifikálttól” eltérőek a szokásai, haj- vagy bőrszínük elüt a többségétől, vagy egyszerűen védtelenebbek, kiszolgáltatottabbak társaiknál. Az önkéntes alázók egy kevésbé ostoba, de véletlenül sem szimpatikusabb rétege preventív aktust hajt végre verbálisan vagy tettleg bántalmazva kiszemeltjeit. Inkább kezdi karikírozni ő valaki másságát, mielőtt még vele tennék ugyanezt. Mintha egy elkerülhetetlen folyamatról lenne szó. És köröttük trappol még a cinkosok néma siserehada, akik nem forgatják ugyan a feketének feltüntetett bárányokban a nyársukat, ám maguk is furának, privát szférájuktól távol tartandónak tartják őket.
E lesajnálós mentalitás miatt lett már gyerekkorában kiütéses és introvertált a törpenövésű Finbar, akire egyetlen barátja hagyományoz a végrendeletében egy New Jersey-i bungalót a kies semmi kellős közepének a legszélén. A valaha állomásfőnökinek épített kalyiba funkcióját vesztve árválkodik egy időközben megszüntetett vasútvonal sínpárja mellett. Az örökölt pénzből, Fin úgy dönt, eléldegél egy darabig Jólelkű Joe lakókocsija szomszédságában. A legkevésbé sem ütközik meg azon, hogy Cleo csodabogárnak tartja, hogy a pénztáros csitri észre sem veszi; Olivia dodzsempályán szerzett jogosítványt sejtető vezetői stílusára azonban igazán nem számíthatott. Az ismerkedés rutinszerű formái elől eleve elzárkózó, különc Fin más-más okból, de bevonzza a helyiek érdeklődését. Nem mintha itt nem találkozna humorérzék tekintetében a négy-ötévesek szintjén megrekedt csókákkal, de maga is meglepődik azon, milyen tartalmas kapcsolat kezd kiépülni közte és a nálánál kevésbé látványos összetevők miatt magányos sorstársai között Bábel tornyának széthordott köveiből. Sérült–zsibbadt lábujjakkal araszoló egymás felé tapogatózás indul meg „hőseink” lelkében, óvatos, leheletnyi mozdulatokkal, hiszen melyikük ne emlékezne korábbi zsombék mellé lépéseikre a barátság lápvidékén?! ’Az állomásfőnök’ mérföldkőnek számít a Finbar McBride-ot megszemélyesítő Peter Dinklage karrierjében. Első főszerepében lényegesen több lehetősége nyílt színészi rátermettsége díszítményeinek prezentálására, mint a ’Csapnivaló’ álomjelenetében vagy az ’Árnyak és köd’ cirkuszában, hogy – a szónál maradva – a csapnivaló filmek mellékszerepeit ne is említsük. |
2022-11-27 21:26.56 |
Amyas Crale (Christie ’Öt kismalac’-ából) női megfelelője díva, s a fellépésekért mindenre hajlandó zongorista férje zöld szemű szörnyetegének őszinte viszketegségére. Mulatótulajok, színpadi húzónevek, filmproducerek csapják a szelet a kacér hölgynek, aki boldogan érvényesül(ne továbbra is) a közönségtől rajongva övezett territóriumon belül. Egy perverz helyi Quasimodo Jenny-irányú közeledése különösen felpaprikázza a csíkosra karmolt gyomrú Martineau-t. Előbb az illető páholyában kompromittálja magát a béketűrését elveszítő zenész, majd egy pisztoly támogatását élvezve úgy dönt, pontot tesz – akármi is zajlik szíve hölgye és a kujon Brignon között – a végére.
A német impresszionista operatőrök kézjegyét magán viselő produkció ekkor tájt vált hirtelen zsánert, a molière-i alapszituációból egy zaklatottak macska–egér játszmájába sodródunk át az életben maradt szereplőkkel. Zaklatottak, bizonytalanok, kapkodnak – egyszóval: gyanút ébresztően viselkednek. Dora, a fotográfus, Jenny és Maurice közös barátja, aki (bizonyos jelek ez irányba mutatnak) többet (s jobbat) szeretne mindkettejüktől, bennfentesebbnek látszik a kelleténél – bizonyítékokat semmisít meg, hamisan tanúskodik, csak az nem világos, hogy kinek az érdekeit védi ezen a módon. A kulimásznak az átláthatóvá hígítása, amit az alaposan beijedt gyanúsítottak kotyvasztottak, s amit egy már korábban nyilvántartásba vett bandatag még mézgásabbá kövesztett, Antoine felügyelőnek jut osztályrészül. Ő derekasan neki is veselkedik, hogy mihamarabb rákattintsa a bilincset a hozzá illő csuklókra. Jouvet a tőle megszokott eleganciával parádézik a precolombánus (sic!) nyomozótiszt szerepében; tehetsége nem egy jelenetben földöntúli fénnyel ragyogja be a világégésből feltápászkodni vágyó Párizs üszkös–kormos díszleteit. A klasszikus szépségű detektívtörténet Clouzot értő kezei között (ahogy szinte minden rendezése) úgy bomlik ki, mint sárga rózsa Gül, a dervisből lett baba kertjében. |
2022-11-26 23:03.43 |
Az Amazonas buján fűszeres kigőzölgéseiből állt össze az általunk s a többi halandó által ismert glóbusz. Az arupanik és a ya’arikawák legalábbis tényként kezelik ezt az elképzelést. A kételyáztatta füleinkben légből kapottként csengő eredetmondát hihetőbb sztaniolba csomagolják az ősi, teremtő és fenntartó tudás birtokosai (az ilyen Yua-forma, Ushe-féle sámánokra utalok e jelzős szerkezettel), akik a hétköznapiság leplébe burkolják habtestüket. Ám ha a szükség úgy hozza, kisebb csoportokat is láthatatlanná bűvölnek Vadonanya hathatós közreműködésével. Belelátnak a körülöttük szorgoskodókba, kiapadhatatlan gyógyerővel rendelkeznek, és a halhatatlanság Atlasz-tesztelő súlyát is a vállukon cipelik. A valós térből a pulzálással leállni képtelen szívük akár ember nem tapasztalta, csillagporos dimenziókba is repítheti képlékeny atomjaikat.
Nem csoda hát, hogy amikor négy nővér hullalyukas testére találnak az esőerdőben bóklászó suttyók, néhány páfránytömbnyire Ushe megcsonkított, kivéreztetett porhüvelyétől, a Bogotából születési helyére visszanyomozó „Cachicamo”, akinek szintén a beavatottak megkülönböztetett állományú vére gyorskorcsolyázik ereiben, nem veszi félvállról az esetet, dacára annak, hogy a helyi hatóságok élénk rosszallását vívja ki döntésével. A természettel szoros harmónia kikerülhetetlenségét, a féreg-stíl kizsákmányolás tarthatatlanságát realisztikus környezetbe ágyazott rémmesén keresztül sugalló, az idősíkok közt ide-oda trampolinozó sztori premierje után három nappal döbbenetes képsorok jelentek meg a széltében-hosszában heteken át lángoló Amazonasról – mintha csak a film csorgott volna át a nagybetűsbe. A „Föld tüdeje” sarokba szorított rongybabaként esett áldozatául a brazil kormány „gazdaságpolitikájának”. |
2022-11-25 15:41.21 |
Eredet 2.0 – bármerre szabadon kalandozhat a fantáziád, a kreativitásnak a csillagos nagybőgő sem szabhat határt, hiszen ha nem tudsz lezárni logikusan egy jelenetet, akkor azt csak álmodták/képzelték a szereplők. És tetszőleges mennyiségben és irányban ismételheted meg ezt, ameddig csak el nem unod. |
2022-11-25 12:09.56 |
Egy analfabéteszes zsurnalisztával. „hírordal”, „világbajnokság során”, „elmegy vasárnap a templomban” – ez utóbbinak legalább van értelme, de nem hiszem, hogy nagy dobra verné (ki). Hányinger ez az igénytelenség, amit újságírás címén kiokádnak magukból ezek a szarházinak is kevés bértollnokok. Olvashatatlan.
A tartalmával, amit a cím sugall, Fernando Santos véleményével egyébként egyetértek, a PHIPHA Katarra nézve kedvező döntésének kihirdetése után kellett volna minél előbb minél több szövetségnek valóságos bojkottot hirdetni, ahogy olimpiák esetében is láthattunk erre precedens értékűt '80-ban, '84-ben. Mintha csak most ébredtek volna rá Csipkerózsika-álmukból, hogy hova utaznak vébézgetni. Szolidaritok az elnyomottakkal, ezért nem néztem, nem nézek egyetlen meccset sem. Na, ez pont annyira készteti számvetésre a Svejkeket és a ka-PUFÁ-t, mint a német focisták bohóckodása. |
2022-11-22 13:54.48 |
Ahogyan írod.
DE Camus még (úgy–ahogy) gondolkodott, és legalább a saját szóképét értette (ha megkérdőjelezhető is annak az igazságtartalma); ami nem mondható el az őt citáló majomkezdeményről, aki még azt sem vette észre, hogy az idézet analógiája szerint magát és elvtársait minősíti hamisaknak. |
2022-11-22 13:51.09 |
Yes. mylord!
Körmönfont körmölésemben: seggfő = niedermüller, de azzal érvelni bayernek ellene, eszerint olvasandó a továbbiakban gépelt szakasz. |
2022-11-22 12:30.42 |
Eszembe sem jutna védeni a seggfőt, de azzal érvelni, hogy aki okosabbnak hiszi magát, az buta, úgyhogy beláthatná már ez az xy buta, hogy okosabb vagyok nála... Szerintem mindent elmond a bazsaygó szellemi színvonaláról. Ez egy „átgondolt” beszéd volt, bakker, nem hirtelen fröccsenet a zsírtámadta epéjéből. |
2022-11-22 12:15.58 |
Klasszikus magyarról lévén szó: https://www.youtube.com/watch?v=JyIfxH2xIGs (Akosh S. Unit: Azértis) |
2022-11-22 12:09.48 |
Szerintem buta mint a talajvíz. 2020 elején elhangzott beszédében leleplezi gyakorlatilag saját pártját, mégis megéljenzik, és boldogan tovább gurul, ahelyett, hogy lenyelné magát:
„A világ, úgy tűnik, végképp kezd (sic!) kifordulni önmagából. Albert Camus, a legtisztességesebb [???] és legnagyszerűbb francia író és értelmiségi már a ’60-as években papírra vetette [elhunyt 1960. január 4-én] a következő sorokat: Azon a napon, amikor a bűn az ártatlanság képében tetszeleg, érdekes áttétel folytán az ártatlanságot szólítja fel önigazolásra. Idézet vége. Gondolják végig most Albert Camus szavait! Ugyanis, tisztelt hölgyeim és uraim, az a szomorú hírem van, hogy ez a nap elérkezett. […] Egyszóval itt az idő, barátaim, hogy Niedermüller Péter és az összes többi beteglelkű bűnelkövető végre igazolja magát!” |
2022-11-21 00:59.50 |
Csillagtalan éjszakákon sztereóban cafrangozza Marco őrnagy, a koreai háborúból hazatért veterán (és életben maradt fegyvertársainak) idegeit ugyanaz a – bizarr részleteiben azért variálódó – rémálom. Annak ellenére, hogy a fiatal Raymond Shaw mentette meg az őrjáratra kivezényelt különítmény többségének az életét, a visszatérő lidércesekben hol egy nőegylet, hol az ellenséges tisztikar zsúrján ásítozik szakaszuk; majd – mintha csak egy Ionesco-darabból elevenedtek volna elő – liftben, metrón közlekedős közönnyel piszkálgatják körömfeketéjük, amíg Shaw (kérésre!) fojtást tesz az általa legkedveltebb Mahoney-ra, s kifröccsenti a vigyori kabalakölyök, Bob Lambeck agyát. Minden jóérzésű ember szirénázva olvasztja ilyenkor semmivé vízióit, vélnénk első blikkre, ezek azonban jobban utánagondolva némi önellentmondás-tócsát hagynak a paplan, párna huzatán. Megragadhatatlan ugyanis a pillanat, mikor és mitől válnak a poszt-cipollás szeánsz hipnotizáltjai ismét öntudattal rendelkező létezőkké. Kívülről tekint a felettes énjük szellemileg felpelenkázott önmagukra? Álmunkban is bonyolult hadművelet ilyesmit elkövetni…
De haladjunk tovább, hisz a cselekmény – politikai thriller – sava-borsa azonban még a kondérban rotyog. A hőssé kitüntetett Shaw fura, zavart viselkedésével, szenátornyi mostohaapja a vádaskodásaival, széltében-hosszában kommunista veszedelemmel riogatva a népet, hívja fel magára a gyanakvó kevesek figyelmét. Őrnagyunknak ráadásul már az is komoly erőfeszítésébe kerül, hogy kikászálódjon az idegrendszerét megcsáklyázó támadás romjai alól. Ehhez eleinte csak a lidércálmaiban tapasztaltak és a hivatalos híradások egymásra rímelő részleteiben talál mankóra. Állhatatosan kutat tehát, s bár azt nem tudja megakadályozni, hogy a hazaáruló mesterkedéseket átlátó szenátort dobozos tejen ne lőjék, sem azt, hogy Shaw önként és némán csapjon fel Nemecsek-imitátornak, abban azonban teljes szívével bízik, hogy az elnökjelölt más tészta lesz. Ki is teríti az 52 egyforma lapból álló pakliját az asztalra; de mert abszolút zöldfülű e téren, nem veheti biztosra, hogy a szuggesztív(nek szánt) performansza elérte a kívánt hatást. Az izgalmak (természetükből adódóan) a fináléra fokozódnak. |
2022-11-20 23:37.56 |
Az autokrata-korhellyel és geolokalizációs appal felturbózott mobilok korában akad-e még valaki, akinek hiányozna egy falánk és goromba fényképész a házasságkötése szertartásán? Ha nem lenne a fotós Guy régi cimborája, az esküvőszervezők gyöngyét, Maxot e kérdés egy percig sem izgatná.
Hiszen a zenekar helyett – akikkel a fellépés legapróbb nüanszait is lezsírozták – az utolsó pillanatban beugró banda frontembere és Adèle, Max jobbkeze olyan útszéli stílusban nem állhatják egymást, melynek láttán Benedek és Beatrice is vígan megnyalnák egymás ajkait. A főfogás gyanánt elkészített bárányok egy villanyborotvával közlekedő szabotőr áldozataivá romlanak. Nincs minden alkalmazottja bejelentve, a legtöbbjük ráadásul inkább féli, mint tiszteli, dacára annak, bármikor fordulhatnak hozzá szívességért. A vőlegény párját ritkító problémaforrás (bár a prológban láttunk nála cifrábbakat is), Max hipsterlaza pincérpótlék-sógora pedig kardiális sokkra tesz szert két évvel korábbi szerelmére ismerve a menyasszonyban. Jótékony, lelkesítően friss humorral átitatott dialógusok adják a gerincét az alkonyodó korú, váltásokon morfondírozó ceremóniamester és nem is annyira kis csapata egy ventillátorpörgésű reakciókat igénylő hétköznapjának. Nem csak találomra böktek – a XII. századi tragikus szerelmeseket idéző – Pierre és Héléna frigyére, hiszen ezen esemény előtt s alatt a megszokottnál több mérföldkő-döntés születik, de halasztódik is el számos szereplőben. Miközben rutinszerűen eltelítik a násznépet szardellás rétessel, XVII. századi lakájuniformisban feszítenek és verítékeznek, elhárítják a háború előtti dalokra vonatkozó kéréseket, s még az elsodródott, hipernárcisztikus férjecskét sietve összegereblyézik. Tetszetősen kusza gordiuszit gabalyítottak gömböccé a szerzők hétköznapi karaktereikből, akik esendőségük ellenére is valamennyien szerethetők, bár valószínűsítem, hogy nem mindannyiunk szemében azok. |
2022-11-20 21:40.43 |
A Browning—Chaney kettős az emberállatok kétszínűségéről–százszívűségéről értekezett közös munkáiban, amit tovább árnyaltak Chaney korát megelőző művészi sokarcúságát kamatoztatva. A némafilmszínész azon kevesek egyike, akik a lélekfaló belső drámákat is érzékletesen, ám a nevetséges manírokat, az eltúlzott mimikát hanyagolva tolmácsolták a nagyérdemű felé.
Egy illúziófelelős bűvész színpadi produkcióját látjuk, ahogy peregni kezd a film. Browningot ismerve a szemfényvesztő felesége–szerelme mi másból óvakodhatna elő, csakis egy koporsóból, ahol előtte egy csonttá lerágott váz tűnődött az élet értelmetlenségén. A szerelmi háromszög évszázadok óta kedvelt síkidoma irodalmi alkotásoknak, a filmvászonról sem hiányozhatott már a kezdetek kezdetén sem. A fejlemények kibontakoztatásával párhuzamosan alakul is szépen a romantikus trigónum, messziről látszik, hogy egyik szöge sem derék. Phroso, a mágus viszont ugyanezzel a lendülettel formátlanodik. S mert az egy évvel korábbi ’Az ismeretlen’-ben kezek nélkül abszolválta szerepe oroszlánrészét, ezúttal a lábai mondják fel a szolgálatot. Miután gerincére landol egy függőfolyosóról, fonnyadtan, holt súlyként lógnak csak farizmai alatt végtagjai. A gyötrődést, hogy imádott neje más oldalán készül rózsaszínben látni a világot, testi kínok húzzák alá postairónnal, ám ezzel még mindig nem zárul be Pandora tubákosszelencéje Phroso orra előtt. Hordószám dől szervezetébe az elviselhetetlen – mígnem bosszút esküszik, hogy abba mártogatja bele tönkretevőjét, az elefántmumus Crane-t. Ellenségét követve egzotikus környezetbe teleportál, Kelet-Afrikában kezd karrierépítésbe. A várakozásokkal ellentétben nem teázót nyit agyafúrtan, szeszektől teszi függővé, aki csak hajlik a szavára, voodoo-vesszőből font maskarákkal ijesztget, és mindent elkövet, hogy a nyomára bukkanjon egy lánynak, akit magára hagyott évtizedekkel korábban. Pompásan kifőzött terve mételyezőbb átabotában főzött brandy-jénél is, bár mindkettő csíp, mint a karikás. Olyan erős atmoszféra süt a ’Zanzibártól nyugatrá’-ban, hogy az ma, közel száz évvel később is átjön a monitorról, magába szippantja a nézőt. Nem véletlen, hogy röpke négy év elteltével el is készítették a sztori hangosfilmes remake-jét, majd 1954-ben ismét megpróbálkoztak a lekopírozásával. Ami erény tetten érhető e művekben, azok azok a momentumok, amiket egy az egyben átemeltek e mesterműből; egyik hangulata sincs köszönőviszonyban erőteljes elődjével. |
2022-11-18 14:54.52 |
Nem nyert. Hímnemű. |
2022-11-18 14:51.06 |
Zala megye + pék + ez a dal. Kire gondolhat a filmkat felhasználói közül az egyszeri mesüge?
https://www.youtube.com/watch?v=Ti-p1yu_BZc |
2022-11-18 14:39.33 |
Hú, Péter, nem akartalak megbántani. Értem, hogy szerinted vannak filmek, amik öntudattal rendelkező élőlények, ráadásul a Lipótmező is évtizedek óta bezárt, és a lehető legteljesebb mértékben egyet értek veled abban a tekintetben, hogy nem nézel ki értékelhető választ belőlem egy olyan kérdésre, aminek a validitása azon a szinten mozog, hogy „Miért lobog a pöttyös befőtt, ha nem is fúj a szél?”, és ezt a kérdést te öklendezted fel magadból, semmi erre utaló magatartásformát nem követtem el. És nem is fogok. Örülök, hogy idetrollkodsz, saját bevallásod szerint sem értesz semmit, esetleg egy új cumit kérj anyukádtól, hátha az megnyugtat. Semmit nem vetettem a film margójára, csak arra próbáltalak figyelmeztetni (ahogy Entersp is intett cizelláltan), mekkora bonviván vagy a jégen júliusban. |
2022-11-16 20:02.55 |
– „Bőrirritáció!” – ropogtatja a szót a római gyógyszergyár egyik résztulajdonosa, Giulio Borsi. – Mennyivel ízesebben hangzik a „viszketés”-nél!
Bár ha a szeretőjével együtt töltendő hétvégére gondol, mégis ez utóbbi szinonimát használná felajzottsága körülírásához. Klasszikusan léha etűdje kottáját átírja azonban egy bankrabló trió, akik kakastaréj vörös gondolkodásmódjukat egy pillanatig sem rejtik véka alá. A kaviárszakértő iparmágnást a babájával együtt túszul ejtik a cipóból a karéjokat sarlóval és kalapáccsal leszelők, fittyet hányva a genfi egyezményben foglaltakra. A szituációból tragikus mélységű kanyonokba lehetne zuhanni, akut létfilozófiai polémiák előtt nyílnak meg az ajtók, Risi azonban ennél lényegesen árnyaltabban (felületesen nézve felületesebben) fogalmaz. A kasztok közti konfliktus ugyan folyamatosan ficereg, és némi expanzív eszmefuttatásnak is helyszínt biztosít Attilióék borral és nocinóval terített asztala; ezek azonban mintha csak keretet adnának Risinek egy gegekkel felstócolt road movie levezényléséhez. Nem mintha szarkazmus-tőrének ne lenne társadalomfricskázó éle… Gondoljunk csak az önkéntes humanoid-kilövőkre, a médiacsahosok karavánjára vagy a Frizz Mint reklámpartizánkodására! S miközben a 77 éves tatának inverz irányba tolódik el a potenciálja a tesztfázisban lévő Gerovit hatására; Daniela kisasszony élete párja ingerküszöbét nem éri fel a tudósítás, miszerint kedvese a menekülő gyilkosok prédájául esett. A filmtörténet egyik, ha nem „a” leglélegzetelállítóbb pisiszünetét is a ’Piszkos hétvégé’-ben látjuk, csak a világtalan szomszédunk nem, aki a moziban hallgat épp westernt. És bár elég necces önmagában a szkeccs, de még a kerékpáros papok szükségtelennek tűnő elfektetése is üzenetértékkel bír. A fentiek ismeretében senkit nem lephet meg, hogy a társadalmi ranglétrán oly távol, a politikai harcpalettán viszont pont egymással szemben felsorakozók egymásra fenekedésében Risi nem foglal állást. Se ebbe, se abba az irányba nem oszt észt, sem igazságot. Szócsöve sincs ebből adódóan. Egyetlen (a rendszereken) kívülálló testet ölt ennek ellenére, kinek szerepe (nézőpontja) az események előrehaladtával nyer szép lassan teret. Egyik „világ” képviselői mellett sem kötelezi el, bár mindkettőnek odaadja magát. Nem mert gyáva, nem is törtetésből – egyszerűen az számára a természetes, hogy szemlélődik, s mert érdekli, meg óhajtja ismerni, meg szeretné érteni a felfoghatatlant: mi inspirálja tettekre a környezetében élőket. Az ő kontaktlencséjén keresztül mindenki megkapja a megérdemelt jutalmát a fináléban. Személyét azonban fedje Maya spoilerfátyla! Jól áll neki. |
2022-11-15 12:59.52 |
A kérdés precízen így szól: Ma délben vajon mijében ébredt kommunista lábbal O1GVM? |
2022-11-15 12:08.47 |
Bocs, ha elragadtattam magam a '84-es 'Dűné'-t felcímkézve. Egyik legnagyobb csalódás volt számomra az a movie. De van, amiben egyetértünk, Villeneuve-től is sokkal többet vártam. |