Mirai – lány a jövőből
(Hoszoda Mamoru: Mirai no Mirai, 2018)

Nem is gondolnánk felnőttfejjel, mekkora trauma egynémely négyéves csimotának, hogy a világ középpontja, ha csak pár méterrel is, de áthelyeződött. A távolság könnyűszerrel áthidalható izomerővel, ám a figyelmet, ami addig magától értetődően volt a privilégiuma, ki kell immár vívnia. Természetesen nem „kell”, senki nem kényszeríti rá, ám a belső késztetést nem mutatkozik sok kedve legyűrni.
Szerencse, hogy amikor már teljesen elkámpicsorodik, amikor felbőszül a közöny láttán, illetve a korlátokat megtapasztalva, ha méltatlannak ítéli szerettei bánásmódját, egy ajtórántásnyira várja a belső udvar, ahol csodás események zajlanak. Emberbőrből kacsint le rá Yukko, vagy egy ismerős tűzfolt éktelenkedik a nagylány tenyerén, aki vonatszórási okokat firtat Kuntól. Beletapasztal a kölök, hogy másoknak is fárasztó elpakolni, amit előtte szétterítettek, mások is megtanultak bringázni nyafogás nélkül. (A zárójel csendjében jegyzem meg, nem biztos, hogy a leggöröngyösebb terepen veselkedtek neki.)
Kun mintha csak különböző mesékbe csöppenne bele időutazásai során, s ezek a kiruccanások mind valami aktuális problémára kínálnának megoldási lehetőséget. Ezen kerti leckék során mindig akad önkéntes, aki vergiliusi kalauzként szegődik mellé, ahogy az ’Aeneis’ költője a pokoli bugyrokat és purgatóriumi köröket feltérképező Dantéhoz. Az, hogy Kun úgy érzi, odafigyel rá valaki, törődnek a lelkével, meghozza a gyümölcsét: a makacs és hisztis fiúcska sorban veszi az életben az akadályokat. Szinte észrevétlenül tanulja meg mások szemszögéből (is) vizsgálni az eseményeket – ennenmaga épülésére és az érintettek örömére.
Szélcsendes, gyertyafényes történet egy épp csak eszmélkedő gyerkőc keret nélküli szemüvegén keresztül.

Válságállapot - Vélemények

2023-03-01 00:38.14

Tavernier XX. század végi látleletében a francia szociális védőháló korcának feslettségét, egy-egy kötelének foszlóssá pöndörödését követhetjük figyelemmel. Egy óvópedagógus szemszögéből.
Daniel olyan szülőkkel vív, akiknek elegük van porontyuk vircsaftolásából, a katángkórótól lesik el nevelési módszereit; illetve akik valóságosan az enyészet fölött kifeszített hajszálon egyensúlyoznak nap mint nap, hónapról hónapra. És hogy gazdagon illusztrált kiadvány legyen hősünk mindennapjainak krónikája, ne vesszen bele a sok millió történetvázlat ingoványába, a családsegítő központ rátarti munkatársa packázik vele, a polgármester kioktatja, a körzet képviselője a saját vállát veregetve aljasodik lefelé, ameddig csak van hová. Hálátlan feladat a némaságra kárhoztatott gyengék érdekeit védeni a hencegéssel, a haszonelvű nemtörődömséggel, a csúcsra járatott ostobasággal és hitványsággal szemben. Csattan is az ostor számtalan módon az istápolás helyi bajnokának számos testrészén. Ráadásul az elkötelezett férfiú hátországa felől is hallani az emberes cserdítéseket.
Az Ouroboros-körkép nem más – zsigerfacsaró kerengés egy probléma körül, mely jól képzett hidraként fogadja a megszüntetésére irányuló csapásokat. S ha netalán medúzakócosan pattanna elé egy győzelme biztos tudatában sütkérező lovag, hamar rá kellene döbbennie az őket körülölelő fennsíkokból és bércekből, lankásokból és meredélyekből, hogy egyáltalán nem jutottak túl az Üveghegyen.

Kristálytollú madár - Vélemények

2023-03-01 00:08.53

Magyar vonatkozású pszichodráma bontakozik ki Rómában. Ha annak idején az Aranyágacskának nem született volna egy el nem ismert öccse, aki anyjuk, Tomasina Morosini nevét vitte tovább, e kedélyrogyasztó rejtélysorozat is más véget ért volna az Örök Városban. Leányokat vagdosnak halálra Róma-szerte, s arra sem ügyel az illető, közös motívumot hagyjon maga után a nyomozók munkáját megkönnyítendő.
Egy turistáskodó amerikai író egy kivilágított kiállítóterem előtt bandukol el, s mit ad Isten, egy gyilkossági kísérlet szemtanújává avanzsál. Üvegkeretezte csapdába esik maga is, de azért sikerül a galériai gavalléria, megmenti a hirtelen átpirosodott ruhájú Monica életét. Az ügyet vezető felügyelő eljátszik egy kicsit a gondolattal, hogy Samnek, a hazakészülő írónknak is lehet vajmi köze a bűntényhez, de a göndör művészt ettől függetlenül is nyugtalanítja valami. Zavar az erőtérben. Mintha nem is a taljánok földjén hesszelne, hanem Hamlet Dániájában.
Nyugtalanságát detektívmunkával kívánja orvosolni – pénze, ideje, mint a tenger. Dolgoznak is freakek a keze alá gondosan, ám egyikük sem képes megállítani a lassan kiélvezett, vérbő emberöléseket (hol bozótvágó késsel, hol borotvával, a változatosság, ha nincs jobb dolga, gyönyörködtet), hogy az éjszakában szendén tipegő vágykeltőből ne pont a már biztonságosnak remélt otthonában hozza ki az éjszín ruházatú titokzatos a sikoltozhatnékot.
Argento előszeretettel támaszkodott a giallóiban tudományos, féltudományos vagy egyenesen félremagyarázott tudományos eredményekre. Ez alkalommal egy akusztikai berendezés segítségével sikerül beazonosítani egy lokátorként is első osztályú madár hívójelét. És amikor már minden egy irányba – a Fiorentinánál és a Valenciánál egyaránt sikeres futballedző felmenője felé – mutat: sebtében felvázolt profil, tettenérés, vallomás a halálos járdán, azért még nem pihenhet meg mindenki.
Egy groteszk festmény és a cicafogyasztó alkotója kulcsszerepére ugyanis nem vetült, jut eszembe, megfelelő fény. Pedig Samnek a Carlót tovaserkentő enyelgést is partvonalra taszító akciója valami ilyest sejtetett. Az akkor még fürge prof később ugyanúgy mered, mint tőr a hátban, vagy a kerámiatörésre hangolt Julia (Sam kedvese) egy ágy alá hajtogatva.
Langy politikai töltet, csavar csavar hasán-hátán, trauma és mentális zavar… ha összeáll a kép, ha nem, igyunk rá egy… mit is? (Szerintetek miért meredez egy J&B-s palack permanensen a konyhaasztalon?)

A hülye - Vélemények

2023-02-24 08:00.17

Egyébként igazad van. Az iszap lelkiismeretes felkavarójának motivációi nem mindenki számára dolgozhatóak fel. Hülye, aki rosszra gondol. ;)

2023-02-24 02:08.00

A büszke, erkölcsi tartással rendelkező és jószándékú polgárt, előfordul, hogy a saját édesanyja is lehülyézi, mert nincstelen. Hiszen a szellemi képességek fokmérője, mennyire érvényesül a társadalomban a delikvens. Véletlenül sem a gyomra sorozhatóságáé, vagy a háta hajlíthatóságáé. Dimitrij Nyikitin egyike azon keveseknek, akik kiállnak az utcai padok jogaiért, embereket látnak egy lepukkant háztömb vegetációjában, akikben tenni akarás buzog szakmai alázattal és éleslátással kart karba öltve.
Egy díszpinty addig randalíroz a neje arcán, amíg el nem törik egy fűtőcső a fürdőben, forró gőzzel kínálva meg az okvetetlenkedőt. Az egész épületben el kell zárni a vezetéket, és Dima száll ki a részeges illetékes helyett – a filmben végig, ha nem érhető épp tetten ott, ahol pedig igényt tartottak volna a magyarázataira, kiderül, hogy az illető életvitelszerűen tütükézik –, s megállapítja, hogy itt bizony huszonnégy órán belül borul a bili. A frissen aszfaltozott (sic!) tetőről aláengedett palack jó három méterre fog havat, ami Pisával ugyan nem veszi fel a versenyt, de ettől függetlenül végstádiumban lévőnek számít építészberkekben.
Mint amikor gesztenye koppant az almafa árnyékában sziesztázó Newton kobakján – revelációként éli meg a mi Dimitrijünk, hogy itt és most, fittyet vagy bármi mást hányva a hierarchiára, szócsővé kell nemesednie. Neki is buzdul az étteremnek, ahol az agyonajnározott polgi, per mama 50. születésnapján pucsít, waxol a plénum, a nómenklatúra még lábon állni képes hányada. Merthogy Galaganova asszony felszóvirágoztatta a várost, ahova költözni életcéllá vált, amit csak a tűz körül csörgők engedhetnek meg maguknak.
A korrupció – a fentieknek némileg ellentmondva – kevés híján magyarországi szintű. Ha általános felújítás címén lemázoltatják a ház huzatát, már sokat költöttek az előzetesben lévő vagy már el is ítélt véglényekre és pereputtyukra; akikből semmivel sem lesznek hasznosabb tagjai a populációnak, mint mintaadó felmenőik.
Hajlamos lennél döntéshozóként eltöprengeni a javak újrafelosztásán? Ne tedd! Ha mindenkinek ugyanannyit juttatnál, egyformán szegény embereket kapnál. Kellenek a befektetők, akik meglátják a tehetséges titkárnőkben az ambíciót, akik ellenszegülő humán erőforrásokat tépetnek testtájaikra, akik mások helyett is jól élnek. Akik – megtehetnék ugyan, de – a kisujjukat sem mozdítják, hogy 820, embernek látszó tárgy evakuálása problémamentesen folyjon le a Volgán. Bevált módszerük – így, télvíz idején – a bűnbakállítás és a bámulatosan jól égő dokumentáció hőértékének a tesztelése. Ezt követően már a Galaganova hanghordozásában beállt változás is arra utal, visszatalált a magas ló nyergébe.
Már csak az egy szarkavaró hőzöngér nem képes lenyugodni. Önfeláldoz. Egyetlen szerencséje, hogy olyanokért, akik megfelelően díjazzák erőfeszítéseit.
Bikov, ha meg nem is haladta ’Az őrnagy’ színvonalát, ’A hülyé’-vel hasonló magasságokból rántja le a leplet. Könyörtelenül rideg mélységekbe.

Saját lifttel a pokolba - Vélemények

2023-02-24 01:05.58

Daniel sztár. Elhalmozzák. Főleg az élet. Ő pedig lebeg. Az egyszerű halandók feje felett. Zagyválásuk az egyik fülén, még ha utat is tör magának, elmeemésztetlenül hagyja el csontbarlangját a másik fülén át. Per pillanat a karakter, melynek megformálására törekszik, és annak motivációi kötik le teljes figyelmét. A szereplő, akire csupán utalni ajánlott, egy szupertitkos angol nyelvű franchise-ban bukkan majd fel (csak nem Zemo az, he-he?), ami miatt parkoltatja a nagyobb művészi kihívást jelentő Beethoven-filmet. Is. Érthető hát, hogy hősünk nem kész bárki csip-csup dolgaival foglalkozni.
Mathis, a danieli asszisztens simítja is el útjából az akadályokat serényen, ő meg még a londoni gép előtt betér törzshelyére, ahol Maria, Katrin vagy hogy hívják Hildét, marhahúst szervíroz neki. Azt se tudni, minek rendelte, hiszen casting előtt talpig görcsbe rándul mindig a gyomra.
Ez alkalommal azonban egy kellemetlenkedő alak is terpeszkedik a Zur Brustban (adjuk meg, miként a császárnak és Istennek is, ami az övé, ami jár neki), és valamiért azt az ideát dédelgeti magában, hogy Danielt legalább nyomokban fogja érdekelni, ha megosztja vele ex-stasis, hitelkártya-kontroller, agilis haszonhúzók rongálta életének válogatott részleteit. Bruno áldott lélek, csendül fel több győzelmi ének, ám érhetik meglepetések. Ujjcsonttörések ide, viráglocsolások oda, kevéssé hatják meg az utazás lázában égő előadóművészt a kinyomtatott számlakivonat-másolatok. Conchita tenyerének csattanása, valamint a Barcelona és Hamburg között hirtelen megnőtt távolság már koncentráltabb reakciók kiváltóinak bizonyulnak. S hol vagyunk még a végkifejlettől?
Bruno lépésről lépésre felépített stratégiája úgy puhítja a húst Daniel szíve körül, Shylock szájában is összefut tőle a kalmárnyál. Ez még ugyanaz a Bruno lenne, aki nemrég elfelhősödött arccal morgott a spekulánsokra?
Ha túl sok csavar és csattanó nem is gazdagítja, pazar ornamentikájú kamaradarab a ’Nebenan’. Kedvem is szottyant egy berlini lakás megvásárlására – napsütötte terasszal, privát elevátorral, információ-elteltségtől szunyókáló szomszédokkal.

Családi karácsony (2018) - Vélemények

2023-02-23 01:24.23

A karácsony – Wednesday Addams-en és a Grincsen kívül, mondhatjuk – mindenkit elérzékenyít. Család… meghittség… mesterséges fények… gejl „zene”… megbolondítva frusztrációinkkal, évtizedek óta gennyedő keléseinkkel. Még jó, hogy szesz is jut a vöröskáposztához és az innovatív narancssalátához. Meg egy tékozló leány. Akinek nincs szülő, aki szívéből megbocsájtana. (Az elnézés körül amúgy is bűzlik valami Dániában.) Érzékeny az orrunk. Ami nem saját kútfőből árad, az nehezen befogadható, s ugyanilyen, hogy mások a mi milliméterről grammra kialkudott korlátainkat nehezményezik.
A kötelező körök miatt – amik szemmel láthatólag kihagyhatatlanok – gyakorlatilag már eleve idegzsába-televény minden résztvevő. Kötelező szertartás, de ki teszi azzá? Anya, aki a lányai jövőjét előre betáblázta? A hipererőtlen, torzsalkodásokba belefáradt apa? A prédikátorsica, akiről a képmutatás hernyószobrát mintázták meg több európai nagyváros főterén? Tudálékos férje, aki szerint a létra tehet arról, hogy a padláson van? Esetleg pont a háziasszony, aki csípőből ítélkezik, mit neki erdő, hóvihar vagy kutya hátát nem borsództató paradigmák?
A ’Születésnap’ farvizén beelőző alkotás köntörfal nélkül szembesíti azt, akit illet a szentség és a felhajtás közötti indiferrenciáltság. Olyan dehonesztáló amúgy e folyamat, hogy még karácsonykor is le kell szögezni, barátom, hogy ez az ünnep nem terólad, a sérelmeidről és a megigazulásaidról szól. Hanem.

Mater Johanna - Vélemények

2023-02-23 00:55.04

Egy szerzetes bukkan. Már az is kérdés, hogy fel vagy le. Mindenesetre a közeli apácazárda felé tart. Aki látta Ken Russell piszok erős moziját, az tudja, miért. Az a film e remek remake-je.
Suryn atya, mondja, szeret?! Nem szeret? Tud egyáltalán ördögöt űzni? Mi az, hogy! Katolikus papként, rabbiként ugyanazzal a lendülettel. Totalitárius rendszerek, ha találkoznak. Hiszen boszorkányt nem kizárólag a spanyol inkvizíció üldözött előszeretettel. Itt van mindjárt ez a gombafejű dalolátor, a Joseph McCarthy is. Nem véletlen, hogy a kricsmiben kajánul kanalazónak dagad a mája, amikor Suryn atya értetlenkedik a dolgok felett. A kisasszonyok miképp tudhatnak mindenről? Ám e kulcskérdés mellett vakartatóan viszketnek a kisebb horderejű kérdőjelek is: Beengednek férfiembert a kolostorba? (Naná! Ki taglózná le a borjút, bárányt?) Ezek szerint húst sem átallnak magukhoz venni a fityulások? Senki – Monty Pythonékat is beleértve – nem számított arra, hogy a nyolc démont egyszerre tulajdonló nőszemély és inkvizítora közt valami személyes kezd kibontakozni. Az arcába köp, véres tenyérlenyomatot hagy a falon, hogy egyebet ne mondjak. Az ördögűzés egy bizonyos ponton annyira bensőségessé válik, hogy Johanna lemegy hídba.
Csal-e az angyalkosztümös? Vagy tényleg megszállott? Színpompás elméket foglal le e kérdés. Istenkáromlás-e megtáncikáltatni a nővéreket, miközben az executor keresztjébe kapaszkodik? Ha leszíjaznak is, töltekezz szeretettel! Vezekelj! Akár az angyalok a porhóban, úgy engedelmeskedj, merre meddig! Tárd ki szárnyaid! Galamb vagy? Minél mélyebben dekoltált, annál kedvemre valóbb… Amúgy sem tudni, a kiűzött ördög kibe fészkeli be magát. Remélem, nem belém. Az asszonyok meg hadd szenvedjenek, ez az asszonyok sorsa.
A végletek embere, mondjuk, simán kijelentheti: Ha szent nem lehetek, legyek inkább átkozott! Csak azt a középszert, csak azt ne kelljen lenyelnem! Hm… akkor végül is az egóm miatt vagy felebaráti szeretetből cselekedtem?
Összetett kérdéseket boncolgat a félelmes, lélekvisszhangos mozi. Mindenkinek ajánlott, aki fogékony az ilyen ajánlásokra! Mert lebilincselő egy mű.

A per (1962) - Vélemények

2023-02-23 00:32.22

Amikor Welles 1967 márciusának elején Budapesten vizitált, egyrészt a ’Halhatatlan történet’-éhez keresett helyszíneket, másrészt a dolgok akkori állása szerint a szintén tervezési fázisban lévő ’Kísértet Lublón’ rendőrfőnökét, Nowogradszky Pétert keltette volna életre. Ennek ellenére a lelkes rajongók, de még a kevésbé olvadozók is, mint Latinovits Zoltán, nem a leendő művek iránt mutattak érdeklődést, a ’Falstaff-ot, ’Az óra körbejár’-t, ’A per’-t méltatták a fenomén előtt.
Joseph K. történetét, mely görcsbe rántja a gyomrunkat. Mely az undorító és az agyzsibbasztó között mozog valahol. És milyen hajlékonysággal, elegánsan teszi Welles érzékeny, rutinos irányítása nyomán!
Egy vérbeli film noir feszességével és acélosságával indít az abszurd dráma Joseph K. – zsurnaliszták kedvenc elnevezési módja lett bal- és bűnesetek beszámolóinál – bérleményében. A rövidítés utalhatna az íróra is, de a kleiner Mann (kisember) az igazán passzentos puzzle-darabka. Kafka nem személyes kálváriáját öntötte papírra kalamárisából, nem is csupán a korára jellemző jelenségeket karikírozott ki. Napjaink halandói közül aki nem tart titkárt, titkárnőt, hogy ügyes-bajos dolgait elintézze helyette, belekóstolt a dörzspapírral kibélelt államgépezet, a bürokráciát nyolcadik szabad művészetként értelmező intézmények cementfújtós menüsorába, melybe Asterixéknek is kis híján beletört a foguk.
Visszatérve a film noir zsánerhez – Welles legmaradandóbb rendezései e műfaj alappillérei – a baljós, fenyegető nyitójelenet közben határozottan halljuk a puskadördülést, ami majd csak ’A szabadság fantomjá’-ban fog visszhangozni. Ez csak tévedés, tévedés, tévedés lehet. Godard ’Alphaville’-je… nem is tudom… létrejött volna-e a trialógus nélkül. Aztán a krimiszál szinte észrevétlenül oldódik társadalmi gúnyirattá. Swift és Gombrowicz elégedetten dől hátra, s kortyol bele italába.
Welles izzón köpi szemünkbe Kafka poros, szürreális vízióját az életidegen – hol szűk, hol rideg, hol túlzsúfolt – terekkel, minél értelmetlenebb, annál olajozottabban prosperáló szabályaival, miket kimondani szentségtörés, megszegni főbenjáró bűn. A korszerűsített olvasatban számítógépek is manipulálják a pókhálószövésű architektúra nyálkáján fennakadtakat. A korrupció olyan magától értetődő, mint a levegővétel, és bár a festőtől az ügyvédig mindenki leszedi a sápját, nem hogy eredménnyel, de még csak kedvezményekkel sem kecsegtet a rendszerrel való együttműködés, ha egyszer már megbélyegeztek. Ám K. nem ebből a kultúrkörnyezetből érkezett. A tévedésekkel, anomáliákkal teletűzdelt vádirat hallatán azt hiszi, magas ló, amin ül, s ennek megfelelően okítja hallgatóságát. Csakhogy célja eléréséhez értő fülek is kellenének. Itt mindenki megfélemlített, kushad. A logikát szemétdombra vetették, a per, a hosszú per szuper! Hatalma a diáknak van, no meg a hízódisznónak, aki – még csak nem is egy Napóleon, de – büszke rá, hogy meghunyászkodnak őpuhánysága előtt, sőt, Megváltóként éltetik.
A mefisztówellesi ügyvédfigura zsenialitása hátborzongató, a világról a ’Psycho’-ból átmentett allűrökkel rendelkező, de a saját térfeléről a mélyvízbe gurított Perkins édestestvérünkké bilincseli magát. Szabaduljunk ebből a falanszterből, emberek! Vagy a köd, amivé enyészünk, évszázadokat betemet. Tetten érhető, datálható az elembertelenedés folyamata, vagy csak atlantiszi illúzió, hogy volt valaha is emberséges hatalom?
Akinek az ingerküszöbéig nem bír nyújtózik fel ’A per’, de nyitott e témában, mint politikus előtt a trezorajtó, tegyen próbát esetleg Gilliam ’Brazil’-jával!

Az élet nem gyáváknak való - Vélemények

2023-02-22 23:58.27

Mindig lélekmarcangoló egy szívünkhöz közel álló lény elvesztése. Különösen az, ha utolsó szavainkkal épp melegebb éghajlatra tanácsoltuk az illetőt.
Nem tudjuk, milyen lehetett korábban Kimék családi élete, de a hajcsár anya eltűntével egy üres csigaházra emlékeztet, amit maga után hagyott. Amit a nagyi még feltölt levessel ebédre, de aztán más elfoglaltságai lesznek neki is.
Az önsajnált sebek nyalogatása óhatatlan ez idő tájt, s a kipattanó szikra sem csillagszórót gyújt – fotóalbumot éget. Rá sem kell fújni, ellobban magától. A bátorságnak is mi értelme? Kilépni a megszokott labirintusból, hogy egy üdítőbb, távolibb komfortzónában lebzseljünk? Mennyire hitelesített ez a mersz? Nem nemtörődömség inkább a lelkem? Ködfátyol a szemen?
A road movie-ba áthajló történet – szerencsénkre – nem csócsál lerágott csontnak is kevés igazságokat. Azokat ismeri mindenki filmvásznon innen és túl. Egyszerűen azt láttatják a szerzők, hogy a leghétköznapibb dolog ledobni a láncot a valós, saját magunk által kitűzött célok nélkül ledarálandó évek panorámájától. Kitörési lehetőség meg nem nagyon mutatkozik. A személyes kapcsolatokat még szögre akaszthatja az ember, mielőtt odébbáll pár országgal, de a társadalmi konvenciók fonákja általában ugyanolyan elrettentő mindenütt, ahol a színét igényelné az útkereső delikvens, hogy az elvárásainak megfelelő legyen.

F mint foci - Avagy vélemények a bajnokságokról

2023-02-21 13:32.48

A legutóbbi KSH-kimutatás szerint már csak Kamerun, Eritrea és Észak-Korea nem utálja a magyarokat. Uruguay pedig kizárólag Gangsta Zolee miatt közömbös irányunkba.

Underground (1995) - Vélemények

2023-02-21 08:58.10

8(
Melyik ponton?

Miller Zoltán - Vélemények

2023-02-20 10:00.22

Nekem sikerült egy Miller Zoltán-alakú kitűzőt beszereznem tegnap. Ráapplikáltam az egyik könnycseppemre, így akarok a hétvégi Screamin' Jay Hawkins-koncertre zarándokolni.
Remélem, sikerem lesz vele.

Jagoda, avagy eper a szupermarketben - Vélemények

2023-02-20 02:23.45

Meskete tele reális elemekkel, s olyanokkal vegyesen, melyekről csak szeretné Dušan Milić, hogy így működjenek. Az sem keseríti el, ha e két halmazban foglaltak kioltják egymást. (Rogyásig van vásárlóval az önkisz, de a hőzöngő fegyverest ünnepli a bolt előtt toporgó tömeg.)
Egy Törzs Jenő sármját bíró, snájdig úriember robbantja ki akaratlanul az események láncolatát. Puszta megjelenése az amerikai tulajdonú unyivermágban rivalizálásra sarkallja a munkáltatójuk iránt amúgy sem túl elkötelezett, hetyke kasszás spinéket. A kles egyértelmű győztese Ljubica, ez pokróccá lényegíti a szöszi Jagodát. Hiába érkezett hát három átszállásnyi távolságból eperért a mamó, ha kasszazárás után fizetne. Képzeljük most magunk elé azt a várost, amelyben ennyit kell utazni egy szimpla gyümölcsvásárlás miatt! Az eper egy szülinapi tortán landolt volna, amitől már herótja van a szeretett unokának, mert mindig az dukál ilyenkor, bár állítása szerint az ízére sem emlékszik – vagy húsz év telt el azóta, hogy utoljára kóstolta. Mint látható, frankó ellentmondáskollekcióra leltünk ezúttal a filmespolcon. A terroristává a semmiből előlépő Ratnik hadászati ismereteit kamatoztatva összefóliáztatja az uniformisba öltözött lányokat, kivéve Jagodát. A kommandós Citrom titokban csörtetését a kockásfülű nyúl is meghallaná a tetőn, s miután Ratnik kifakad Amerikára, egy dobozos kólával csillapítja füstölgő haragját. Ám ezek, valljuk be, nem is lényeges momentumok.
Ebben az elméletileg két világnak: a merkantilista, felfaló és az emberséges, odafigyelő opponenseknek az ugyanazon satuba préseléséről szóló műben nem csak a fentebb kiragadott példák, gyakorlatilag semmi sincs a helyén. Senki nem ért a feladatához (nem is érdekli őket igazán, mi a dolguk), senki nem úgy viselkedik, ahogy egy ilyen szituációban az elvárható lenne. A lobbanékony nagyibosszuló egy tálca eperért, Jagoda a bolondokházából szalasztott, most megismert kóficért áldozná fel életét, a mesterlövész foltot ejt a nadrágja ülepén, és még a könnygáz is környezetbarát, készítői szemük előtt tartották az emberi jogokat.
A mű kulcskérdését talán a speciális alakulat vezetője fogalmazta meg: „– És mi, akik teszünk a demokráciára, mit tegyünk?” Bele is fojtja ezzel a szót Nebojša főfelügyelőbe, akit már csak amiatt is kiröhög a szájtáti úri közönség, mert kihullott a haja. Szerb humor. Adjunk nekik egy kis ideggázt? Csak úgy… informatív jelleggel.
Könnyed hangvételű – „cukkeráj, bitte?” –, a rábízott panelekkel merészen zsonglőrködő picture a ’Jagoda’. Nem egyszer támad a nézőnek az az érzése, hogy középiskolások írták és rendezték, holott Dušan Milić-ből ekkor már 2,5 gimnazista is kijött volna. Ám ez nem von le semmit ifjonti bájából.

A megtévesztés művészete - Vélemények

2023-02-20 00:41.46

Valós események némileg átszínezett olvasatát láthatjuk a nácikkal kollaboráló, versus azokat az orruknál fogva vezető festő és képkereskedő Han van Meegeren történetének. A führerrel műkincsgyűjteményük tekintetében (is) rivalizáló Göring csillagászati áron vásárolt van Meegerentől holland kulturális értékeket, melyeket a Harmadik Birodalom összeomlásának fülsiketítő zajára Ausztriába menekített.
A sztori szerint a II. világégést követő restauráció idején a különc, nagyvilági exhibicionista – akivé Guy Pearce varázslatos tehetséggel lényegül át –, előbb a szövetséges biztonsági szolgálat látómezejébe, onnan pedig az állami áristomba huppan. Szemmel láthatóan nem nagyon viselik meg a fényűző életmódhoz szokott Hant a korlátozások. Pláne azután, hogy a szabóból lett nácivadász, Piller elintézi neki, hogy festőkellék-arzenáljának és whisky-készletének számottevő hányadával továbbra is egy levegőt szívhasson. Nincs irigylésre méltó helyzetben a kapitány, hiszen alaposabban megismerve a körülményeket kezd hinni a gyakorlatilag közutálatnak örvendő, nárcisztikus pozőr – oh, azok a kackiás szemöldökök! – ártatlanságában. A sértett, meg nem értett művész nem védekezik, ügyvéd kabátszárnya után sem kapkod, irigylésre méltó lelki nyugalommal figyeli a fejleményeket. (Az igazságra, az a legjobb, ha az ember maga jön rá, nemde?!) Azok nem is váratnak magukra, a holland kormány átveszi az irányítást, megsokasodnak a köztereken a járókelők szeme láttára levezényelt kivégzések.
A zsúfolásig megtelt tárgyalóteremben Hollandia kárára elkövetett személyes haszonszerzéssel vádolják van Meegerent, s azzal, hogy aktívan segítette a megszálló rezsimet céljaik elérésében. Két alkalmi jogi képviselője: egy nyugalmazott ügyvéd és Piller kapitány tesznek meg mindent azért, hogy kihúzzák a bájgúnárt a slamasztikából.
A művészet velejébe is belemélyeszti kérdéseit a szenvedélyes vádlott. Hogyan lehetséges, hogy a műalkotások, melyekbe teljes, abszint felbirizgálta lelkét belefestette, lefitymálják, míg mesteri kivitelezésű szolgai imitációi – szerzőségük meghamisításával – általános rajongás tárgyai? A sznobizmus és az hivatalos értékítélet privilégiumát egy szűk körben őrző gyakorlat ellen a ’Harci Kakas’ névre keresztelt, általa szerkesztett sajtóorgánumban is ki-kirohant, jelentősnek semmiképp nem mondható eredménnyel. Túl sokan ücsörögnek még a sötétben fénynyalábra várva. Bár ők legalább várnak valamire. Ha nem is veszik feltétlenül észre, hogy rég ott kavarog az orruk előtt. Másoknak bőven elég, ha annyit vedelhetnek, amennyi elfeledteti velük, mi várja őket a kinti életben, s azt se bánják, ha még egy segglyukat éget beléjük a „tüzes víz”.
Azoknak, akik ismerik a megtörtént eset krónikáját, a filmadaptáció némi meglepetéssel szolgál, a valóság ugyanis nem minden ponton illeszkedett a teatralitást kedvelő alkotók koncepciójához. Akik viszont e mozi kapcsán találkoznak először a kollaboráns(?) utánzó(?) kálváriájával, egy izgalmas, esztétikai ingoványra is bemerészkedő tárgyalótermi drámát csaphatnak a hónuk alá.
Én azért a válogatott rajzok kötetét nem vetettem volna tűzre. Legfeljebb a dedikált lapot, ha már annyira félteném a hőst vagy azokat, akik hisznek benne.

Bikaborjak - Vélemények

2023-02-19 01:40.58

Rimini, 1953, Miss Siren-választás a szélviharban kavargó fövenyen.
Az operatőr lencséje elé az életükkel mit sem kezdő legények úgy tapadnak, mint ízeltlábúak a légypapírra. Akad köztük munkás fia, a múltban rekedt, jómódú család sarja, konyhaasztalon egy pohár bor mellett alkotó költő, himpellér és fantaszta egyaránt. Huszonéves tengődők. Ihlete egyedül Leopoldónak támad, melynek papíralapú inkarnációi a hozzá hasonszőrű művészekén kívül csak botfülekre lelnek. A többiek megelégszenek a hullámzás tűnődve szemlélésével, azzal, hogy hébe-hóba csapják a szelet egy csinos pofikának, autókáznak, pénz után áhítoznak, s hogy történjen végre valami. Tisztára mint a várótermi székek, melyeket soha nem hív be az irodájába az Élet, hiába rendel non-stop.
Riccardo áriázik, de ambíciótlanul. Alberto bohóckodik, a moralizálásra hajlamos Moraldót az újságkihordó Guido lelkesedése hatja meg. Fausto a féket, gátat nem ismerő csélcsapságával kirí a társaságból, vele szemben az atyai nadrágszíj váratlanul bizonyítja a „sohasem késő” szlogen helytállóságát. Szoknyapecér sógorának, mintha mi sem lenne ennél természetesebb, Moraldo falaz. Szereti ugyan a húgát, akit Fausto kényszerűségből vett el, de a bajtársiasságnak talán nem a legszöveghűbb fordításából ismert kézikönyve felülírja szemében az általánosan elfogadott erkölcsi kódexben foglaltakat. Legyen szó a varieté művésznőiről, a régiségkereskedő nejéről vagy az orsolyitáknak szánt angyalról.
Érdekes, hogy bárhol is lásson napvilágot a halandó széles e planétán, kis ráhagyással kijelenthetjük, vagy egy álmos porfészekben, vagy egy lélekölő betondzsungelben eszmélkedik a világra. Ami Pangloss mester követői számára lehet ugyan a létező legjobb, a vélemények azonban szignifikánsan megoszlanak. S az elvágyódás fő indikátora az esetek többségében nem is a „hova?”, hanem a „honnan?”. El innen, akárhova vetett is a sors, de minél hamarabb! Oda, ahonnan mások menekültek el, nem érzékelvén a lehetőséget, amit majd az ábrándozó aknáz ki lendületesen.
A restség vagy az ismeretlentől való félelem persze Oblomovvá avat sok-sok ábrándozót. Feltolják szemüvegüket az orrukon, s széttépett álmaik kukázását követően a mólóig araszolnak vagy retúrjegyet vesznek az állomáson. Így vagy úgy – beletörődve a megváltoztathatatlanba vagy sokkal fájdalmasabban –, minden kor bikaborjai felett elsüvít az idő. Ahogyan apáik és nagyapáik, ők is beállnak a sorba, s legfeljebb néhanapján gondolnak vissza nosztalgiával ifjúi döntéseikre és nem-döntéseikre, melyek egész életükre kiható befolyását fel sem tudták anno mérni.
Ebből a szempontból – bár nem ennyire fajsúlyos darabok – a Fellini nevét ismertté tevő gyöngyszemet egy polcra tenném Verdone ’Az oztálytalákozó’-jával és a Vanzina jegyezte ’A tenger zamatá’-val.

Fando és Lis - Vélemények

2023-02-19 00:56.04

Kietlen, csak-a-por tájon nem baj, hogy nem látsz virágokat. Ha szuperál a fantáziád, így is tudod nézni őket. Ja, hogy neked már fákat is regisztrál a retinád? Az ilyen egyénieskedő úgy kell, mint púposkodók a hátamra.
Az áldozatkész Fando nem könnyű eset. A járásképtelen Lisszel elindulnak a letarolt pusztaságban, hogy megkeressék Tart, az eszményi vagy legalábbis élhető várost. Ami Misi Mókusnak az örökké termő fa, ami Buddy-nak Lost Vegas, az a fandangózó Fando és a gramofocipéden tolt lány számára Tar. Ahol nem lángol a Jerry Lee Lewis-i zongora, a rommá bombázott épülettorzók között nem dülleszkednek nyikhajok, mintha valami jazzbódulat estélyén lazulnának. Ahol az ollókezű bábjátékos és a nemes patrióták nem figurázzák ki a gyüttmentként kezelt idegeneket. Ahol a felmenők nem madzagolják magukhoz az embert ementálivá furdalva a lelkét, s ahol a pudingsűrű posványban dagonyázó, marhakoponyák halmain kéjesen nyújtózó kétlábúak nem malacokat szülnek.
A kliséket, a szerkesztési, történetvezetési és filmnyelvi rutinokat messze kikerülő alkotásban a férfi- és női sztereotípiákat a másik nem képviselőire osztva pellengérezi ki Jodorowsky. Öregasszonyok barackbefőttel édesgetnék magukhoz Fandót, aki csak buzi lehet meglátásuk szerint, ha nem áll kötélnek, menekül. A fiatalabbak barack helyett dinnyéket használnak, s a permanens rovardöngés közepette feltűnik a méhkirálynő: a zöld szemű ostoros. Nem sokkal később magukat női kelmékben kellető hímek rajzanak hőseink köré. Az egyházi férfiú pedig az általa vezetett vak megsegítésére apellál – vért vesz konyakospohárba Listől, amit önmaga hörpöl fel.
Labirintus a Tarba tartók körül a kanyon, neuronpróbáló, elbizonytalanodásokkal tarkított az út. Szabadulnának a kisszerűség fojtóhurkából, de tehetetlen kapálózásukban már egymás idegeire is rámásznak. Habzsolás és halál, torkosság és temetők, az öntudat nélkül lófrálók némi mocskot, magukat és élelmiszereket kennek fel másokra, s egymás kezébe adják a kilincset sírhelyeik hűvöséhez.
A chilei születésű, provokatív парень хоть куда első nagyjátékfilmjének premierjéről a nézők cirka négyötöde viharzott ki ideje korán, mielőtt Fando és Lis beteljesedett volna. Valóban nem túl felemelő szembesülni azzal a képpel, amit a direktor rajzolt az emberbőrbe bújt fenevadakról. Diagnózisára azonban azonnal érkezett az azóta legendává patinásodott megerősítés: Emilio Fernández, a gyakran foglalkoztatott filmszínész és rendező a bemutató után nem győzte hangoztatni, hogy megöli, ha a szeme elé kerül a mozi alantas indíttatású megcsúfolója [értsd: Jodorowsky]. Ám miután még aznap este a whisky-s üvegek fenekére nézett, amiket gyűlölete kiváltója juttatott el hozzá, azt nyilatkozta az újságíróknak, Jodorowsky rendezőasszisztense lesz a következő produkciójában.

A fehér öltönyös férfi - Vélemények

2023-02-19 00:14.12

Valószínűleg nem csak nekem juttatta eszembe Teslát a világmegváltó ambíciókkal rendelkező, hányatott sorsú Sidney Stratton figurája. Egy olyan pazar társadalomról látunk érintőleges vázlatot, amelyben egy találmánynak, mely nem csak az emberiség egészére nézve gyakorolna pozitív hatást, hanem a Föld bolygóra is áldást hozna, amennyiben sérti az élősködő elit egy szűk körének és egy meló nélkül maradó, szélesebb társadalmi csoport érdekeit – még ha ez utóbbi fontossága el is enyész a döntéshozók markában –, a süllyesztőben látják értő kezek alaposságával megvetendő helyét.
Egy eltitkolt textilipari válság beszámolóját olvashatjuk le a pergő képkockákról.
Kicsiben kezdődött a káosz, az egyik feltörekvő textilgyár kísérleti termében bugyborgó kémcsövek rejtőznek egy félreeső zugban, melyekben senki sem sejti, mi lappanghat. A 73 845. iktatószámú engedély abszurdum, így a sommás ítélet, az üzem tulajdonosa egy tollvonással visszavonja. Strattont, egy elnyűhetetlen és beszennyezhetetlen anyag megálmodóját azonban nem lehet ilyen könnyen félreállítani. A végtelen hosszúságú molekulaláncokkal folytatja a kísérleteit.
Újabb mecénásjelöltje, a Birnley Textilművek igazgatója burleszkbe illő körülmények között szabadulna meg a polimerizáló fenoméntől. Csakhogy van egy lánya, akit felvillanyoz az éhkoppantó tudós ideája. Olyan ügyesen habosítja az Alec Guinness életre keltette, szürkeállománya fogaskerekeit fegyverként kattogtató feltaláló ötletének várható hozadékát, hogy kiürítik az intézmény laborját, ne szivároghasson ki onnan semmi. Legfeljebb a robbanásokat kísérő füst. Azok szállingózhatnak bátran.
Nem lövöm le vele a poént – hisz nem ebben a vonulatban rejlik a sztori drámai mélysége –, ha elárulom, Stratton fedél alá hozza az előirányzott struktúrájú, szintetikus ruhaanyagot. Birnley mint egy gyerek örül a hírnek. Textilmágnás kollégái annál kevésbé. Pisai toronyként látják bedőlni az egész iparágat, ha a gyártósorokra kerül a termék, melynek prototípusa fehéren fénylik Strattonon, mint a tej John Aysgarth tálcáján.
Felpörögnek az események, Sidney eltűnik. Vagy csak egy olyan búvóhelyet talált, ahol nem látni, hogy a mogulok tenyeréből mazsolázik? Hajmeresztő mutatványok és rafinált megoldások követik egymást, Stratton küzd, hogy eljusson Manchesterbe – szétkürtölné a sajtó előtt a felfedezését. Ám akkor kezd csak igazán vergődni, amikor a textilmunkások szakszervezetének oszlopos tagjairól (személyes ismerőseiről) kiderül, épp olyan veszélyforrást látnak a forradalmi kelmében, mint a gyártulajdonosok. Vergődik, de nem inog. S míg ő úgy menekül az éj minden szintetikus anyagot nélkülöző leplébe bújt utcákon, mint Serge Miller a Zachanassian asszonyság vérdíja által megbabonázott gülleniek elől; segédje, Wilkins a labor magányában váratlan felfedezést tesz…

Péntek Barcelonában - Vélemények

2023-02-17 22:59.35

– Ki az, aki kapott útmutatót az élethez? Mert én nem.
Ez lehetne a mottója a válságzsombékról válságzsombékra sántikálva szökkenő vagy valamelyik szilárdabb felületén már csak céltalanul ücsörgő, középkorú férfiak katalán kompániájának.
A legbosszantóbb természetesen az, hogy nincs is kinek címezni a reklamációnkat a bédekker hiánya miatt. Azokra, akik utat, utakat mutattak gyermek-, tizen-, huszonéves korukban, igyekeztek nem odafigyelni. Hogyne! Hogy majd ők is észrevehetetlenné szürküljenek az évek során, mint az önkéntes tanácsosztók többsége?! Friss szemmel, életigenlő magabiztosságuknak köszönhetően fognak ők még körtét szüretelni narancsfákról. Vagy pont fordítva.
Aztán… egyszer csak vagy a pszichoterapeutánál találják magukat, vagy egy padon üldögélve, nejük szeretőjének az erkélyét sasolva. Nosztalgiával kívánkoznak vissza ex-nejükhöz, akit ők hagytak el, de időközben őket is elhagyta az, aki miatt elhagyták az akkor még ex- nélkülit. Annyira el vannak telve magukkal, észre sem veszik, hogy imádatuk birtokosa boldogtalan mellettük. Féltékenységgel, libidójuk gajra menésével, munkanélküliséggel küzdenek, vagy maguk sem értik, miért, de rástartolnak arra a kolleginára, akit tizenöt kilóval terebélyesebb állapotában nevetség tárgyává tettek rendszeresen. Minő tarkán kavargó sivárság!
E szkeccsfilmben – bár a szálak összefutnak – gyakorlatilag nincsen jelen időben zajló cselekmény. Minden mozzanatról a szereplők dialógusaiból értesülünk. Mintha titokban állt volna meg a stáb Barcelona utcáin, terein, épületeiben, hogy rögzítsék a spontán párbeszédeket, a gesztusokat, a hallgatásokat. A negatív, fájdalomgörgető folyamatok utólagos kielemzése, ha nem is ér többet, mint halottnak a csók, úgy, látszik, még megyeget hétköznapi (már majdnem hétvégi) hőseinknek. Több-kevesebb bátorsággal, őszinteséggel. Ám amikor még lehetne valamit tenni egymásért, szimplán grimaszolva, a cimbora párjától hallottakat emésztve várják a liftet, vagy nem is fecsérlik az időt találkozó megbeszélésére, hiszen úgyis tuti közbejönne valami.
Hagyatkozzunk mi is a véletlenre, bízzunk a telepátiában, a fiatalabbak pedig abban, ők nem fogják elkövetni ezeket a banális hibákat! Melengesse szívünk, hogy nem vagyunk egyedül kisiklottak, a mázlistákét pedig az, hogy lélegeznek náluk nagyobb csődtömegek.
Csípem a spanyol, de valójában a nemzetiségtől független iróniát, Cesc Gay filmjében pedig nem sok olyan pillanat akad, amelyben a sebeiket nyaldosó figurák ne a pódiumon csetlő-botló bohócokra emlékeztetnének.

Hullámtörés - Vélemények

2023-02-17 00:47.20

Bess zápulófélben lévő tojás, egy skót szigeten száll el felette épp az idő, ahol nincs más, csak fű, tomboló szél és vakbuzgó kálvinizmus. Az önmaga definiálását még csak meg sem kísérlő lány rendszeresen megbeszéli ügyes-bajos dolgait Istennel. Egy kvinttel mélyebb hangon imitálva teremtőjét, mintha felváltva lenne hol önmaga, hol a habtestébe költözött szellemlény médiuma.
Ebből a szűkre szabott, a mentális problémáit tovább mélyítő monotonitásból egy alig ismert férfival villámgyorsan levezényelt esküvő és az azt követő mézeshetek segítenek kitörni. A maga számára is meglepően pozitív változásokkal kínálja meg a házasélet; a Jan iránti szerelemben, érzi, ki tud teljesedni.
Újsütetű férje is viszontszereti, a távolság azonban, mint üveggolyó, végiggurul kettejük között, hogy Bess korábban megszokott életritmusa magánykarmolta próbatétellé nehezedjen. Istennel folytatott, kívülről póznak tűnő párbeszédeit kikezdhetetlen valóságként éli meg, s amikor fohászkodása „meghallgattatik”, csak nem épp a remélt formában, minden szellemi labilitását latba veti, hogy kiköszörülje a csorbát, aminek a létrejöttéért magát tartja felelősnek.
A válságos állapotban vegetáló Jan elméjéről kis híján az egész gombolyag fonal letekeredett, így aztán olyan drasztikus, jellemsmirgli ötletekkel traktálja hiszékeny és készséges nejét, amikről józan fejjel első hallásra elszörnyed minden istenfélő, hiszen tudható, hogy semmi jóra nem vezethetnek. Bess azonban nem tántorodik vissza a reá osztott „penitenciától”. Mintha csak egy közömbös gépezet lenne a teste, amit a porhüvelyén kívülről irányít.
Mégsem a játékbabákéval rokonítható legérzékletesebben a szerepe, sokkal inkább Jézuséval. Aki testi épségével mit sem törődve áldozta fel magát az emberekért. Tudat alatt érezhetik ezt a párhuzamot a megátalkodott suhancok is, aki amúgy a jó római módi szerint gúnyolják, alázzák, hajigálják az emelkedőn kerékpárját toló, keresztjét – a ruházata árulkodik róla messziről – hurcoló Besst. A Dogma 95-ben foglaltaknak megfelelően vérnaturalista, kézikamerával rögzített alkotás testén észrevehetően felszaporodnak a miszticizmus tünetei.
Lerágott csont a szabály emlegetése, hogy ha a színpadra behoznak egy puskát, az előbb-utóbb el fog sülni. Vajon ha arra hívják fel a figyelmünket a szerzők, hogy nincsenek a templomtoronyban – mert hivalkodásnak tekintendők – harangok, mennyi az esélye annak, hogy halljuk zúgni az ott nem lévőket?
Nem volt apelláta, Trier munkáira a ’Hullámtörés’ után muszáj volt odafigyelnem.

Nem félek - Vélemények

2023-02-17 00:19.07

Michelének igen korán fel kell nőnie.
A nagykorúság szelleme akkor dörömböl a tízesztendős fiú lelki berendezésén, amikor az – húga szemüvegét keresve a mindenfelől gabonatáblák határolta. elhagyatott majorság udvarán – egy veremre lesz figyelmes. Annak alján pedig egy falhoz láncolt, vele kb. egykorú kamaszra.
A ’70-es évek Itáliájában – ha nem is mindennapos jelenség, de – bevett gyakorlat volt az ellenség erőinek sakkban tartását, nyomás alá helyezését gyermekük, nejük, közeli hozzátartozóik elrablásával elérni. Szerencsétlen Filippo (a talált gyerek) ráadásul a rosszabb fajtából valókat fogta ki. Fizikailag nem bántalmazzák, épp csak helyváltoztatómozgás-lehetőségeit minimalizálják egy, a napfénytől tökéletesen védett üregben, így amikor Michele lehuppan mellé, egy tekintet nem sok, de annyit sem tud ráemelni.
Merthogy – egyik szavamat a másikba ne öltsem – Michelét torkon ragadja a dilemma. Nem hagyhatja sorsára a srácot, mintha mi sem történt volna, ez alap. Ugyanakkor azzal is tisztában van, hogy sem a lánccal, sem a lakattal nem boldogulhat, a fogoly kiszabadítására nincs szemernyi sansza sem. Azt sem tudja, kitől kérhetne tanácsot, a felnőttek suttogásokkal és hazugságokkal felputtonyozott világa annyira kiismerhetetlen… Ha nagy hatalmú ember fosztotta meg a szabadságától Filippót – márpedig vélhetően az, aki ilyet meg mer és meg tud tenni –, ki tudja, tán azokra is bajt hoz, akiknek elárulja, mit látott.
Ha ló nincs, még nem kell szamárságokat elkövetni. Egy öszvérmegoldás is megteszi: élelmet kezd hordani és információkat a bajba jutottnak, aki már a tévében is szerepelt, a bűnügy kapcsán emlegették. Milyen messzire került hirtelen a korhadt tetőgerendán egyensúlyozó haverjaitól! Míg korábban ő is, ahogy a többiek, a semmiért, puszta virtusból tette kockára nem egyszer az életét, most mázsás súllyal húzza le a virágágyások közé a felelősség.
A szikrát hányó hőségben még fullasztóbb lesz a légkör Michele számára, amikor egy drabális idegennel kell megosztania szobáját, s ekkor még mindig nem sejti, kik állnak a gyerekrablás hátterében. És igazából addig jó, amíg nem sejti, mert amilyen lelkiismeretes, még a végén valami tragédiába torkolló lépésre szánná el magát.

A tenger dala - Vélemények

2023-02-16 00:44.39

Élt egyszer egy szíve hasadt óriás. Macha, a boszorkány kővé keményítette Mac Lirt, hogy abbahagyja a zokogást, szűnjön meg szenvedni. Látta Macha, hogy működik a dolog, mire az elégedettség a kis Muck papucsában futkosott fel-alá az ereiben. És mert dunsztosüvegekkel tele volt a padlás, szófogadó baglyait küldte szerte – az ő varázserejével csökkentsék az ismert világ bánatmennyiségét.
Az óriás hátán éldegél Ben – előbb a szüleivel, majd édesapjával és húgával, kinek világra jövetelekor vált köddé édesanyjuk. Cúval, a hatalmas szívű bobtaillel egészül ki a család. Lepereg néhány év, és ahogy nem oszlik a tejfölrejtély Bronach eltűnését illetően, a cseperedő Saoirse némaságára sincs magyarázat. Úgy lesi a fodrozódó hullámokat, mintha ölelésükben lelhetne vágyott otthonára.
A pöfögve-dohogva érkező, szúrós szemű nagyi rosszabb minden csalánnál. És nem csak azért, mert hatástalan vele szemben a sóska, hanem mert mit sem törődve a sírás-rívással, autójába nyalábolja unokáit, hogy megmentse őket a tulajdon fiától. Bennek kvarcot fújt a szemébe a szél, pedig Saoirsének lenne inkább oka az aggodalomra.
Akárhogy is, csábító az alacsony ablak, s ami mögötte rejtőzik. Koboldok és koboldgyanús menhírek szegélyezik az ösvényt, merre a kavargó fénypelyhek vezetik a szökevény testvéreket. Akikre hosszú út vár – a dulifuli fivér az otthon kikötött Cú bundájába túrna bele lelkesen, húga meg a hófehér kabátkájába bújna bele teljesen. Nélküle ugyanis meg vannak számlálva az órái.
A földhözragadt srácnak leesik az álla, mikor édesanyja történeteinek figurái: a hétmérföldes szőrzetű Nagy Mesélő, a csínytevéseikről elhíresült, legendás manók vagy Macha és halálmadarakként is aposztrofált famulusai keresztezik útjukat. S miközben bátyja kezd hinni a fókatündérekben, a kagylósípját búgató Saoirse állhatatosan csökkenti a távolságot köztük és reményeik beteljesedése között. Deresedő halántékkal, rogyadozó térdekkel sikerül-e odaérniük? És ha haza is találnak, meglelik-e a nélkülözhetetlen szőrmét a habokban, hova Conor hajította elkeseredésében a ruhásládát.
E mese szövői életszerűvé árnyalták karaktereiket, senkit nem hagytak színfeketén vagy tejfehéren elsorvadni. A meghatározó jellemvonásaik ábrázolására kiválóan alkalmas, szimbólumhangsúlyos grafikai eszköztár – a könnyek potyoghatnak felfelé is, attól függően, ki ejti őket – közeli rokona a szintén Tomm Moore jegyezte ’Kells titká’-ban látottnak.
E regecsemege nem fél a szemünk közé vágni, hogy az ősi legendák, melyek mellett általában vakon botorkálunk el, beköltözhetnek akár az otthonunkba is, a természet szakralitása és a modern ember környezetét alakító vívmányok között azonban megmarad az antagonisztikus ellentét. Döntésre kényszerítve azokat, akiknek van lehetősége választani, s a predesztináció elfogadására azokat, akik meg kell elégedjenek ezzel a jussal.

Szalmakutyák (1971) - Vélemények

2023-02-16 00:10.32

Asztro-matematikusnak lenni privilégium. Egy telefirkált tábla és az elgondolkozva pislogások mellett az ugrálókötéllel véghez vitt szökkenések kettes számrendszerben történő követése vagy Montesquieu spontán citálása (– Mondd, ez ki?! – Ő!) meg sem kottyan az ilyen elme-embernek. Ahhoz pedig, hogy mérnöki precizitással zongorázza végig, melyik képlettel viheti előrébb a tudományt, nyugalomra van a tudósnak szüksége. Meg amerikai cigarettára. Meg egy fedett garázsra, ha már faképnél hagyta a békebeli Amerikát minden közbizonytalanságával, kakofóniájával és ihatatlan csapvizével.
Azért aki látta már a rendező úr opusait, cöccögve csóválja a fejét a Dustin Hoffman alakította David Sumner igényeinek hallatán. Az erőszak elől tovasátorozni egy Peckinpah-filmbe?! Mondja ezt az, aki szülinapi embercsapdát rögzít kandallója fölé. Kívánatos felesége Wakely-be valósi, és mert a múltban kitüntette figyelmével az egyik helyi menő csődört, nem a legszerencsésebb, hogy az előjátékhoz már a ház elé begördülő autóban hozzáfog a szögelni sem tudó intellektüel és intellektüelné. Charlie (az imént említett), Scutt, Cawsey és a negyedik bősz garázsrenovátor irigyen vetkőztető tekintete előtt. Amy ráadásul rendkívül előzékeny, több esetben is megkíméli őket az idomairól fantáziálás fáradságától. De nem lenne teljes a vidéki idill az épp kiengedett, fejben felettébb szerény mozgásigényű Henry Niles nélkül, akit kislányok molesztálásáért ítéltek el. Örömmel provokálják a szerencsétlent, kérkedve acsarognak rá, irigyei ugyanakkor azt kívánják, bárcsak ők is olyan gátlástalanok lennének, mint a gyermeteg lelkű Niles. Eme óhaj bekövetkeztének esélyein morfondírozva megint csak a filmdirektor személyére hívnám fel a figyelmet.
Szép lassan – bár fokozatosan gyorsulva, mint babakocsi az odesszai palotalépcsőn – erjednek az indulatok, (nem is annyira) mélyen fortyog a gyűlölet a békeittas cornwalli vidéken, ahol kacsavadászat ürügyével távolítják el a konkurenciát, poharat törnek záróra után, irtják, tenyésztik vegyesen a patkányokat, s válnak maguk is azokká.
Ha nem is hemzsegnek, akadnak azért szép számmal a tárgyalt műben szalmakutyák, „könnyű préda” címkéjű céltábla-ellenségek. Az áldozati bárányok szerepkörében legelésző földlakókkal pedig az a fő probléma, hogy vérszemet kapatnak az emberekkel, akik emberek farkasai, és önnön nagyszerűségük mellényét csupán mások földbe döngölése árán érzik boldogan feszülni szőrkócos lelkükön.

Késő ősz - Vélemények

2023-02-15 01:32.47

Ez a film az orruk hegyénél messzebbre látni rest emberfélékről tudósít félszegen. A saját elképzeléseikkel, világlátásukkal nem egyező megfogalmazásokat még csak nem is utasítják el – fel sem fogják, hogy létezhetnek ilyesmik. (Izzadni a huzatban, vihogni a kíntól, remeteként tojni arra, ki mit saccol róla stb.)
Három, évtizedek óta barát fog össze egy temetést követően, hogy elhunyt cimborájuk lányát – akarata ellenére is – kiházasítják. Érdemleges lépések lajhár tempóban tétetnek meg az ügyben, ezért új idea sarkallja őket tettre: az özvegy fejét célozzák meg előbb bekötni, hogy a nádszálvékony hajadon ne vonakodjon magára hagyni gwynplaine-i mosolyú szülőjét. Ötlet ötletet követ, félreértés átverést. Mintha ’A molnár, a fia meg a szamár’ példázatot dolgozták volna fel azzal a módosítással, hogy néha a címszereplők közül is kiállnak röhögni a másik kettőn… hármon, ha csatlakozik hozzájuk időlegesen egy arra járó.
Az elmúlásban az a jó, hogy maga is elmúlik. Az elvárásokban pedig az, ha magunk felé támasztjuk őket. Valaki tisztában van ezzel, más meg játssza a levegőben lógázó, héliummal töltött ballonokba kapaszkodó óriáscsecsemőt, és azzal vigasztalgatja magát, hogy távolodván az emberi koponyáktól átfogóbban látja át a történéseket bárkinél.
A tornácon csendesen pipázó, lélekbúvár alkotásnak még a premier előtt át kellett volna csörtetnie a szomszédba egy nagy adag szájbarágásért, ha csak valamivel avatatlanabb dirigens irányította volna a munkálatokat. Szerencsénkre azonban fel sem merült őfilmségében, hogy gondolatiságát megcsócsálva tálalja elénk.

Tippjáték (Foci)

2023-02-14 19:01.40

PSG–Bayern 2
Milan–Tottenham 2
FC Bruges–Benfica X
Dortmund-Chelsea X
Liverpool–Real Madrid X
Frankfurt–Napoli 2
Lipcse–Manchester City 1
Inter–Porto X

Kölcsönkért kastély - Vélemények

2023-02-14 08:23.38

A szerelem vermébe szárnyalón zuhantak egymás iránti lángra lobbanása és egybekelési szándékuk elfogadtatása egy merev, megcsontosodott szokásokra kókányolt hierarchiában – az egyik legősibb toposz. Az életben rendszerint tragikus vagy melodrámai lefolyású e nyavalya morfológiája. Ezért is találták ki a művészetet, hogy kozmetikázzon ezerrel a mámoros frigyek statisztikáján.
Történetünk szereplői szimpatikus fiatalok, örömmel járnának a végére, a házasság számukra révbe érkezéssel vagy csinos fejük rabigába hajtásával lesz egyenlő. A színre a Koltay klán és a Gruber família sorakoztatja fel erőit egy sziporkázó vígjátékhoz. Nyilván akad olyan idegrendszerhez bekötött szembogár, amely avíttnak ítéli a humornak e képkockákról kicsiklandozó változatát, én azonban élvezettel poroltam le, akárhányszor illesztettem a programba ’A kölcsönkért kastély’-t. Tudtam ugyanis, hogy érdemes ráhangolódni. A szerkesztési elvre, hogy az egyik jelenetben feltett kérdésre az aranykezű vágónak hála kapunk „választ” egy másik szituációba ágyazott karaktertől. Vagy a beugratósan dadogó Gruberre. Vagy a vonaton éltes úrral utazó, húsz körüli hajadont kutató Bálint arcra sederedéseire. De leginkább az utánozhatatlan Kabos Gyulára, aki ezúttal nem egy csetlő-botló hivatalnokot formáz meg egyéniségéből, épp ellenkezőleg – egy dörzsölt milliomost alakít, aki lyukat váj cipője talpára, hogy azt a látszatot keltse, ugyanolyan ágrólszakadtan tért haza Brazíliából, ahogy évtizedekkel korábban elindult szerencsét próbálni.
A – nem túlzás annak nevezni – shakespeare-i alapszituációban a játszók döntő többsége tévedésben ringatja magát a megjelentek egyikének-másikának kilétét illetően. Tapogatózva indul ettől függetlenül a kaland a kastélyban, de ahogy hőseink hibapontok nélkül veszik az akadályokat, vérszemet kapnak. Az indulataikat táviratozással levezető lovagok ekkor még nem sejtették, hogy elhamarkodottságuk miatt lavinával fognak találkozni.
Egy szó mint száz, grandiózus komédia kerekedett a műve sikerét már meg nem érő Pekár Gyula forgatókönyvéből. Vajda László messze legpazarabb rendezése azon kevés munkák közé tartozik, amely hatott a ’Brian életé’-t komponálók ízlésére.

A máltai sólyom - Vélemények

2023-02-13 01:37.59

Hammett harmadik regénye in medias res nyit ránk, az izgalomhömpölybe egy San Francisco-i magánszimattal együtt kapcsolódunk be, annak ellenére, hogy a városba érkező, világlátott kalandorok már korábban is ügyeskedtek eleget, kötöttek és árultak el szövetséget, mesterkedve törték egymás fejét, hogy megkaparintsanak egy 400 éves tárgyat, a címszerepben tündöklő, legendás madarat.
Samre bármelyik ablakból, dobozhegy vagy pisztoly mögül tekintünk, a hardboiled iskola, s annak mozgóképi fakultása, a film noir hősalakjának prototípusát látjuk. A modernitás bukott angyaláét, akit módszereiben és életvitelében gyakorta vékonyabb hajszál választ el a gengszterektől, mint a rend hivatalos őreitől. A detektívet, aki a minden hájjal megkent bűnözők, a gáncsoskodó, korrupt zsaruk és a szájukban aranykanállal született, befolyásos családok közt kifeszített kötélen egyensúlyoz nap, mint nap, azok észjárását és gyengéit egyaránt kiismerte rég, ezért mozog oly otthonosan minden közegben. Nem csak a férfiak világában, a női lélek is nyitott könyv előtte. Nincs az a femme fatale, aki az ujja köré csavarhatná a minden lényegesben szakértő félisteni attribútumaival rendelkező sármőrt; bár hogy hatnak rá, az elvitathatatlan.
A szigetországi szárnyas hollétének felderítésére irányuló nyomozás a kacskaringók áthatolhatatlan szövevényének bizonyul. Ornitológusok hada bukkan fel Szent Ferenc városában, s mind a Bogart-arcú sziklát próbálja az oldalára állítani, s a segítségével kigolyózni a konkurenciát. Így aztán nem csoda, hogy a pákászi vénával is rendelkező hősünk mellkasig süpped az ügy érintettjei által generált kulimászba. Kvalitásai láttán már féltávnál kérhetjük torkunkhoz az életlen, rozsdás bökőt, amennyiben nem oldaná meg a gordiuszival rokon problémát, de ebben a miliőben bárki koponyáját átfúrhatja egy eltévedt lövedék.
És anélkül, hogy vészmadárkodnék, csak megemlítem, hogy Hammett másik négy regényében nem szerepel Sam, csak egykori iskolatársai. Ennek is tudható be szerintem, hogy Spade neve sohasem vált olyan branddé, mint Holmes-é, Poirot-é vagy Maigret-é.

A nagy kékség (1988) - Vélemények

2023-02-13 00:46.41

Ami ’A Nagy Kékség’-ben még csak 98%-osan volt jelen – Bessonnak a tengermély iránti vonzalma –, az a három évvel későbbi ’Atlantisz’-ban manifesztálódott immár letagadhatatlanul. Ama pusztán a gyönyörködtetés szándékával megkomponált filmetűddel ellentétben itt egy életen át tartó vetélkedés ürügyével szállunk alá újra és megint a kéken zöldellő víztömegek sűrűjébe.
Két olyan, ember kinézetű entitás párharcát követhetjük figyelemmel, akiknek lételeme a H2O, és egészen bizonyos, hogy nem a devon idején megjelenő halak évmilliókkal későbbi leszármazottai –, egy másik bolygóról csöppenhettek csak a Földre. Kell vajon több a boldog élethez, mint úszni, delfineket, búvárokat menteni, víz alatt pezsgőzni, s hedonista–szerényen pörgetni a napokat… éveket, míg el nem dől, ki a jobb? Melyikük bír hosszabb ideig vagy mélyebbre merülni levegővétel nélkül, legyenek a görög szigetek karéjában, Peru jege alatt, a szikrázó Itáliában, kiépített medencében, bárhol? Legfeljebb egy púpozott tányér paszta és egy bódult táncikálás atmoszferikus búvárruhában valahol északon.
E mindent elsöprő szenvedélyen kívül nem sokban hasonlítanak hőseink egymáshoz, de a nőket illetően történetesen megegyezik az ízlésük. Mindent elsöprőnek írtam? A magának való, enyhe autizmus jeleit felmutató Jacques esetében azt is gondolhatnánk akár, nincs túl sok minden, amit el kellett e bolondériának söpörnie, hogy helyet biztosítson a maga számára. Ám az a kevés, rendszerint a legfontosabbnak tartott dolog is másodrendűvé fakul, ha a magnetikus hullámok a kihívói. Ahogy Enzo, a hétköznapi élvezetek megszállott rajongója is hajlandó bármit feláldozni azért, hogy egy sűrűbb közegellenállású élettérben bomolhasson.
Mindkettejük szervezetét áthatja a poetikus másság, a kívülállók számára dadogva, ha értelmezhető céljaik alfája és ómegája: a földrészszéles ultramarin bölcső → sír.

A gyűlölet (1995) - Vélemények

2023-02-12 22:38.25

Kösz, Chris! 8)
A légyott az én elmémhez kevésbé illeszkedett, de az isteni várost vágom. Belmondo riói kalandjára gondolsz, igaz?! ;D
Nem véletlen, hogy abból a januári miliőből a meggazdagodott Gruber Menyhért is haza kívánkozott. Míg rá nem jött, kölcsönkért kastély az, ahova invitálta lánya udvarlója.

elejére 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 ... végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk