Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Deadpool & Rozsomák *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Gumball csodálatos világa - Cartoon Network, 03:25 |
A Zodiákus - HBO, 03:26 |
Gumball csodálatos világa - Cartoon Network, 03:40 |
Hajszál híján - AMC, 04:10 |
Egy csodálatos elme - Moziverzum, 04:25 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Danny DeVito (80) |
Martin Scorsese (82) |
Stephen Root (73) |
William R. Moses (65) |
Sophie Marceau (58) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Szellemlovas - A bosszú ereje - Vélemények |
A bérgyilkos (1991) - Vélemények |
Kasszafúrók (1989) - Vélemények |
A hullahó-akció - Vélemények |
Indián blues - Vélemények |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Everest |
Bruce Willis |
2016-08-04 13:05.52 |
Ami az egyik ember számára – élete tragédiája, teljes összeomlás, az egy másik nézőpontból csak egy folt, egy árnyék a havon. Egy csinovnyik végső kapálózásának lehetünk szemtanúi. Hogy hogyan jutott idáig – bármily megrendítő is –, érdektelen. Az agónia a tárgya a műnek, a visszafordíthatatlanság (sorozatos) megtapasztalása, nem a kiváltó okok elemzése. Maga az utolsó csepp (a kiaknázatlan pénzhez jutás) is kinek véletlen, kinek kikerülhetetlenül sorsszerű. Döntse el, aki megnézi... A végtelen, üres terekben botladozó, máxemnyi embert. A kiúttalanság feneketlen bendőjében emésztődő személyes akaratot, törekvéseket. Hogy miként fordulhatnak ellenünk akár saját vágyaink is.
Kisebb hibái ellenére is ragyogóan megkomponált darab. |
2016-07-15 13:40.56 |
Mindenkinek!
https://www.youtube.com/watch?v=a1nrtRLhvuQ (Maybeshewill: Not For Want of Trying) |
2016-07-15 13:40.10 |
Banális történet a kiúttalanság kútjának vizében pancsoló keresés-feladásról. Az énkép kontra valóságos vágyak klasszikus patt-helyzete. Ki adja fel előbb elveit, avagy ki ébred rá előbb, hogy a saját boldogsága ellen mozgat meg minden követ?
A két legenda ragyogó alakítása, finom rezdülései teszik (tehetik) többszörnézőssé a mozit. |
2016-07-15 13:36.14 |
Egy erős lökésnyi "minden mindegy" után rendre szolidabb életérzések szokták az embert (ha még van kit) megsorjázni. Pláne, ha eleve nem a kínokat, csak a moirák fonalselejtezési technikáját akarta az illető megtapasztalni.
Új lakhelyén Jonathan kénytelen nézőpontot váltani, eltolódott társadalmi helyzetének irányába életszemléletét is kimozdítani. Felelősségre alapozott őszinte kapcsolatok, s egyéb szép, nemes érzések kísérelnek meg az önsajnálatba burkolózó lázadás mámora előtt új ösvényeket nyitni. Előbb kevesebb, idővel talán növekvő eséllyel. Talán, mert az egész miliő bizonytalansági faktora meglehetősen testes. Számos toll tanúskodik arról, jómadár hősünk fészkében kakukk (Ken Kesey) járt, de – szerencsére – nem csak odacserdítette tojását, kreatívan építette bele a kuckó esztétikájába, ezzel is gazdagítva a nézőkre ható hangulati elemek sorát. |
2016-07-15 13:28.22 |
Egyik legmeghatározóbb filmélményem. Nagyon jól, számos perspektívát felvillantva érzékelteti, milyen kisiskolásan egyszerű módszerekkel hatnak oda a politikusok (reménybeli) választóikra, s milyen csorba eszközökkel happolják el ellenfelük elől az elsőséget.
A vetítettek, sajnos, túlságosan is passzolnak a személyesen átélt eseményekhez, pl. amikor egy délutáni (nem kormánypárti) gyűlésen elhangzottak köszönőviszonyban sem voltak az esti hírműsorban leadott anyaggal. Vagy elég az öreg pufajkás – lehet, épp – Bob Robertstől ellesett, kevésbé drámai, de memóriába égetően látványos húzására gondolni, közvetlen a választási finisben. :) |
2016-06-24 12:29.08 |
Helyenként sutának, elnagyoltnak, még akár érthetetlennek is tűnhet ez a tárgyalótermi dráma, melyben valójában nem az ügyvéd (tudása, hozzáértése, ügyessége) az elsődleges. Olyannyira, hogy érdektelen lenne az egész mutatvány, ha a szerelmi háromszög asszonyainak misztikus mélységekbe hatoló kapcsolatára csak felszínesen (pl. fűnyírás közben) pislogunk.
A szoborarc erőt sugároz, szenvedélyt fátyoloz, s empátiát, de még milyet! Élete értelmét vesztett vetélytársa könyörgését élesebben hallja, mint maga az esdeklő. S hogy meddig bosszú, mettől könyörület a maláj tőr útja? Szerencsére Wyler nem boncolgatja. |
2016-06-24 12:25.08 |
Nem lehet, hogy csak fajsúlyosabbat vártál a színészgárdától? Ez meg itt "pusztán" egy fricskagyűjtemény. Annak viszont igencsak kiváló. Tudom, de gustibus... Mi mindenesetre rongyosra néztük anno a VHS-kazettát. :) |
2016-06-23 15:49.34 |
Francia Nyugat-Afrikáról sokaknak a 2000-es gall foci válogatott jut eszébe. E film viszont ténylegesen egy szenegáli porfészekbe kalauzol, a második világégés előtti napjaikat morzsolják épp az itt élők.
Lucien egy tutyimutyi töltelék, tisztázatlan, miként tett szert rendőrfőnöki posztjára. Hogy nem rátermettsége predesztinálta a feladatra, nem kockázatos kijelenteni. Langyosan vegetál a forróságban, erőtlenül, elvek nélkül néz fel az égre, bújik szeretőjébe, hunyászkodik meg rendre. Aztán egy fenéken billentés, pontosabban két(!) fenéken billentés hatására eltörik benne valami. Egy pohár, melynek tartalmát illetően így már érdektelenné válik vizsgálni, megvolt-e az utolsó csepp is – minden szétfröccsen, szétfolyik belőle. A felszínen ugyan nem, látszólag "malac, aki voltál". De a bensejében... Janus istennek két arca, az éremnek két oldala fénylik, de Luciennek...!? Inkább hasonlít egy folyóhoz, amibe nem lehet kétszer belelépni – mivel tele van piranhával. Egyik pillanatban Raszkolnyikovval mutat rokonságot, megízlelvén a gyilkolás nektárját önnön nagyszerűségébe vetett hitétől vezérelve. Mégsem ez a vezérelve. Máskor alázatosan sepri ki a településből a mocskot, ahogy Dicsőság szedi ki Viannál fogaival a folyóból mások rothadó szégyenét. A kollektív lelkiismeret áldozatos őrangyala. Szibillaként sejt meg jövendőmozaikokat. Vagy csak mint Norton, a büntetlenség távolából bujtogat s rendezgeti a szálakat, kit Poirot-nak sem sikerült a törvény kezére juttatni? Guillaume gróf, ki, ha ocsúra lel a gabonában, nem ismer tréfát. Vagy épp egy Till Eulespiegelhez fogható csínytevő, aki mások alatt vágja a fát... Szelíden filozofál, vallásos élményeit másokkal is megosztja, Hyde irányító ereje viszont csak akkor tudatosul őjekyllségében, mikor kis híján emberlángot olt ki, hol azelőtt tüzet gyújtott. Attól senkinek nem kell tartania, hogy Tavernier akár a legcsekélyebb mértékben is a szájába rág észrevétlen valamit. |
2016-06-23 15:31.12 |
A Twentyman fivérek mintha egy népmeséből vagy egy Andersen-féle műmeséből szöktek volna át Scott Roberts rendezésébe. Eposzijelző-alapanyagnak beillő, határozott jellemvonásaik célja: ha nem is tudsz mindőjükkel szimpatizálni, válaszd ki a lelkivilágodhoz legközelebb állót, s szurkolj, hogy ne ugyanaz legyen a jók jutalma, mint a csalfák büntetése. A forgatókönyv és a színészgárda frissítő hatása egyértelműen arra ösztönöz, hogy többször is bátran (persze, bizonyos idő elteltével) felhasalj a 'Kemény meló' masszázságyára. 8D |
2016-06-22 11:50.28 |
Hmmm! Akkor már inkább Bétaville. Bár lehet még cizellálni nyilván. (Beállítottság, személyes tapasztalatok alapján...) |
2016-06-22 11:47.55 |
Ööö... nem! Asszem, Mládekében: https://www.youtube.com/watch?v=ONzYMVrhTyk
Miért kérded? Ismered tán Veszélyes Hidegséget? Vagy annyira egyedi a nyelvezete? |
2016-06-21 14:51.17 |
"Valami bűzlik Dániában!" – látszik a Shakespeare-idézet chandleri átirata korunkban is visszatükröződni.
Stefan Jaworski sztorija párhuzamba vonható a stratford-upon-avoni költő drámáival abból a szempontból is, hogy kevésbé törekszik a szüzsé eredetiségére, sokkal nagyobb hangsúlyt fektet műve stílusjegyeinek kidolgozására, hangulati egységére. Svájci alabárdosoknak maszkírozott alakok szorítják sarokba a lovagias élet naivitás-paravánja mögül ébredező Jonas Bechmannt. Az apja halálába, s annak őrá szálló "bűnébe" beletörődő ügyvéd – nem látván ki a hirtelen ott termett pikaerdőből – őrült csapkodásba kezd, nem nézi, kit hogyan talál meg. Szélmalomharca eleve vereségre ítéltetett, hisz nem elég, hogy öt király is lapul ellenfele ingujjában, azt sem tudja, kivel játszik. Szimpatikus fiú, az ilyeneket szólítja el az Úr leghamarabb. (Bár nem minden esetben...) |
2016-06-21 14:43.09 |
Sziporkázó párbaj egy nyelvészeti táborral egybekötött konferencia előterében a tapasztalt, mizantróp és cinikus egyetemi docens, valamint egy feltörekvő tanársegéd között, kinek jószándékából és gerincéből legfeljebb féligazságokra futja. Ütköztetése értékrendeknek, melyek nélkül az ember képtelen fennmaradni a posvány tetején, bár ez az áthágásuk nélkül is csak igen keveseknek sikerül.
Az valami félelmetes, hogy az Őze Lajos, Philippe Noiret gesztuskészletével brillírozó Zapasiewicz karaktere mennyire szerethető és taszító is egyben. Tisztánlátását nem nyilvánvaló, hogy mindenki irigyli, bár aki átélte, a legvidámabb barakk miként vált a Szent István óta nem létező "nyugalom szigetévé", egy szánalmas Bob Roberts-imitátor rablófészkévé, útelágazódássá Elkúrtiába, majd Futbóliává, annak nem is kell taglalni, hogy miért. Minden porcikájában erőtől duzzadó, vitára – de legalábbis számvetésre – ingerlő alkotás!! |
2016-06-14 15:45.27 |
Az égi háború közvetlen okozói a bukott angyalok, akik aztán az emberek közül is sokak bukásának avatott előmozdítóivá váltak. Szó se róla, könnyű Katát táncba vinni...
Gabin – ifjonti báját s karcsúságát maga mögött hagyva – előszeretettel alakította az itt is központi, a magáét mindenkinek a képébe vágó, a világtól megcsömörlött figurát. Brassacon, a bölcs alkoholistán, a fellengzős szamaritánuson, az emberséges zsarnokon azért nehezebb fogást találni, mert tisztában van önnön hibáival, nem is rejti véka alá azokat, s másoktól sem vár el többet, mint saját magától. Nehéz, de nem lehetetlen. Kérdezzük csak meg Marie-t! Bár az is örök toposz, hogy legkönnyebben és legmélyebben azokat bánthatjuk, akik igazán szeretnek, akik legközelebb állnak hozzánk. Az egyetemes igazságokat a lehető legegyszerűbb eszközökkel közvetítő forgatókönyv és Gabin szuggesztív előadása, karakterének látszólagos ellentmondásossága a mai napig nem fakuló színfoltja a filmgyűjteményeknek, mestermunka a javából. |
2016-06-14 15:40.02 |
Pratchett szerint a trollok nem születésüktől fogva, csak a meleg hatására ostobák. Törmelék segédőr például a fagyasztókamrába zárva átlátja a legmagasabb matematikai összefüggéseket is. A 'Zöld hentesek' szereplői hasonló metamorfózison mennek keresztül:a hideg ráébreszti őket az élet kurtaságára.
Szénné frusztrált szociopaták felemelkedésének lehetünk tanúi, s az öldöklő sikernek, valljuk be, erősebb jellemek sem tudtak ellenállni ('Az utolsó vacsora', 'Kika', 'Jóságos szívek és diadémok' stb.), óvodás henteseink szemére se vethetjük, hogy meglovagolják. Anders "Don Grotesquo" Jensen tövises humora észrevétlen szövi át meg át indáival az egész drámát, s – ahonnan én nézem – nem annyira beteges, sokkal inkább szokatlan (volt keletkezése idején). |
2016-06-13 13:16.46 |
Mennyire lehetett merész, mennyire lehetett megrázó a 'Kétszínű igazság' moziba kerülése idején? (Az egy évvel későbbi 'Bob Roberts' pl. megítélésem szerint nagyságrendekkel mélyebb opus.) Azzal is mintha tompítaná a guillotine élét Ross, hogy általános érvényűen fogalmaz, inkább egy embertípusról rántja le a leplet, nem egy "foglalkozási ártalomról". Érzem így dacára annak, hogy Tim Gerrity többször is hangoztatja az általa választott pálya nemesebb és (társadalmi szempontból) hasznosabb voltát a politikusokénál. De lehet, épp ez az érzés indikátora, a néző óhatatlanul kritikával kezeli naivitását, s kissé távolabbról szemléli, mire megy ki a játék. (Hiszen már "Az Angyal"-nak is meggyűlt a baja olyan ügyvéddel, aki presztízsből (és jó pénzért) egyik gyilkost menti fel a másik után, de eszünkbe juthat 'Az ítélet' Paul Newmanje is, dilemmáján protézissel rágódva.)
Egy mozgóképes fejlődésregény (visszafejlődésregény?) eseményeit pásztázhatják tekintetükkel e filmet választva az érdeklődők. Ha valaki levedli a gerincét, a rinocéroszbőr alatt vág az esze, s értékrend helyett érdekrend mezsgyéjén kormányozza életét – meggyőzésképtelennek nyilváníthatjuk, mivel önmagán kívül ab ovo senki és semmi nem számít, csupán mint ideiglenesen segítő vagy hátráltató tényező. Vagyis semmilyen körülmények között nem veszíthet. Nincs mit. Mindent visz vagy őt viszik el. De milyen üresen tud kongani olykor a "minden" is... |
2016-06-13 13:09.22 |
Az írás fegyver, a meseszövés hatalom. Szereplőid, karaktereid sorsa egyedül a te kezedben. Illúziót valósággal, megtörténteket elképzelt dolgokkal vegyíthetsz, moshatsz össze, lehetetlen szituációkat teremthetsz, s ha ez sem elég, egyszerűen elkésteted "vetélytársad" a randevúról, miközben skatulyákat gyártasz a nők szerelme és a férfiak szerelme számára. S ha valaki a fejét csóválná – a tények téged igazolnak. Vagy te a tényeket? Majd megírod... |
2016-06-13 13:01.09 |
Hogy a civilizációs máz feszegetése – történelmi vagy földrajzi változások folyományaként – milyen attitűdbeli módosulásokat okozhat embereknél, mindenki belekóstolhatott, akit a '80-as, '90-es években flangáló német turistával hozott össze a sorsa széles e földtekén. A mereven fensőbbséges angolszászokat se kell félteni, csak egy példa erre az 'Úri passziók'. Míg az óhazában egy-egy légitámadás idején elkövetett bűncselekményt még szigorúbban toroltak meg, dekadens "hőseink" a hon szolgálatát hangsúlyozva Kenyába teszik át székhelyük, hogy ott az ősközösségi társadalomnak egy teaszalon szabályait szem előtt tartó változatát teremtsék meg maguknak. Sutba az értékként feltüntetett tartalmakkal, elég, ha a konvencionális formákat megőrizzük!!! S kulturáltan, kisujjunk a megfelelő szögben tartva fulladunk a saját mocskunkba. |
2016-06-13 12:55.20 |
Mennyire csal fintort az ember orcájára, ha éppen túlél, ráadásul megfejeli azzal, hogy az ellenség elé személyiséget váltva lép ki, mire azok – nem törődve a másodfokú spoilerveszéllyel! – saját kémüknek gondolván beavatják hadászatilag kulcsfontosságú titkaikba? Ha csal is, jól el kell rejteni. Sólyomszemék ha mégis felfedezik mikroszkópjuk segítségével, meglehetősen vegyes érzelmeket diagnosztizálhatnának, az öröm nyomasztó terhét – döntéseink árát nem tudhatjuk feltétlenül, mikor mivel kell kiegyenlítenünk...
Az osztrák mesteréhez fogható, komoly kritikával azért nemigen illették a művészek "saját katonai vezetésüket", pláne nem ennyire frissiben. |
2016-06-13 12:49.39 |
Elég fura, bélyegzőt ha mindenképp rá kellene sütni, ihletett lassúságú akciófilmként aposztrofálható alkotás került ki Mike Figgis keze közül 1988-ban.
Egy, a társadalmi lét peremén botladozók viszontagságait a Richardson-, Loach-, Frears-féle szikével feltáró, politikai hangvételű krimi. Ennek ellenére mintha a cselekmény nem is bírna feltétlen fontossággal a rendező számára. Nem csak a durvább jelenetektől viszi távolabb vagy egyenesen fosztja meg a nézőt, de esetenként az indokokra sem vesztegeti nagyvonalúan a képkockákat. Néhány megoldása kifejezetten megmosolyogtató. A hangulat az elsődleges számára, ennek tolmácsolására törekszik, a "mondanivaló" is alávetett szerepbe szorul, pusztán mankó a kilátástalanság feketéjével felvitt költemény átéléséhez. |
2016-06-07 12:31.47 |
Sok mű foglalkozik azzal a kérdéskörrel, ha a szerelmes ifjú a külső körülmények kényszerítő hatására rábízza legjobb barátjára vagy testvérére az imádott hölgyet, milyen változásokat eredményezhet kapcsolatukban.
Még több azzal a témával, hogyan ébred rá valaki önnön ferde hajlamúságára, s a megvetéssel vegyes tiltakozástól miként jut el a tény elfogadásáig. Se szeri, se száma azoknak a munkáknak, melyek az ambíció kibontakozásának megtorpanását ábrázolják (családtagokat, pénztelenséget jelölve meg bűnbakként), s hogy az többnyire végleg megreked. Akkor is, ha a nevezett indokok csak takaróként szükségesek hősünknek. Arévalo mindezt avatottan festi le remek mozijában, s lássuk csak, mit még?! Hogy a feltétlen bizalom kiszolgáltatottá tesz/tehet. Hogy az élet – megalkuvások sorozata, néha örülhetünk a kisebb rossznak is. Hogy az önsorsrontás mindenkinek megadatott, s elidegeníthetetlen joga élni vele. Hogy mennyire fontos az embernek, hogy úgy érezze, Ő választott. S hogy mindennek van határa! |
2016-06-07 12:21.48 |
'A püspök felesége' angyala ezúttal Tokióban bukkan fel. Szemmel láthatóan kevésbé tudatosan, de – "feladatát megismerve" – ugyanolyan hatékonyan. Igaz, ezúttal könnyebb a dolga, a szerelmes szívek összeboronálásában nem ellenfele a megszokás.
Kávéfőzés közben Rutland a frenetikus 'Amerikai fogócska' betétdalát dúdolja, Mancininek és Donennek köszönhetően ekkoriban a 2. legismertebb magyarországi település Söréd lehetett az USA-ban. 8) Burleszkszerű gegek a folyosón rekedéstől a fürdőhasználat körüli mizérián át a "minden szereplő fújja a magáét"-jelenetig, de a non plus ultra a nadrággal a karján türelmesen várakozó néni!!! Ha nem is felejthetetlen, de mindenképp egy jóízű romkommal zárta le Grant filmes karrierjét. Számos erősebb-gyengébb utalást csempésztek az alkotók életművének egyes darabjaira: a tej szállítása Christine-nek ('Gyanakvó szerelem'); a falmászás ('Fogjunk tolvajt!'), vagy maga az alapszituáció, hogy két ismeretlen férfi és egy nő kényszerül közös fedél alá ('A csintalan úriember') – hogy csak néhányat említsek –, mind egy-egy fricska. De a legelevenebb, hogy már senki (se barátnő, se üzlettárs) nem gondol romantikára az "öregedő" sármőrrel kapcsolatban. Csinos nőhöz legfeljebb rokoni szálak fűzhetik, vélik. Átadja hát a stafétát, ahogy az életben, úgy a szerepe szerint is, s a jól végzett munka örömével szívében hazatér. |
2016-06-02 13:13.51 |
Metaforikus utazás egy életen át, egy önzés és érdek-, ebből következően felszínes kapcsolatok fémjelezte életen át. Ahogy Lancaster medencéről medencére halad, lesz a kedélyes és örömmel fogadott, tetterős, mondhatnánk: "lancasteri hőstípusból" mind sérülékenyebb, zavartabb, fázósabb, nemkívánatosabb, sőt, taszítóbb.
Valami delejes titok övezi a semmiből előtermett emberünket, élete utolsó két–három évéről nem is tud számot adni. Igaz, olyan nagyon nem is kéri senki. Csak tessék-lássék módon. Ő maga nem lát tovább frissen ihletett vesszőparipáján, ahogy – a néző számára fokozatosan kiderül – mindig is viszonyult környezetéhez. Ideje, energiája nem jutott valóban odafigyelni másokra, még a verbálisan a rajongásig szeretett családtagjaira sem. De csupán a néző számára, hiszen a film elején origóként felbukkanó idol – meglehet, amnéziája hatására is(!) – éppen attól válik a nevetségességig kisszerűvé háza ajtajában, hogy képtelen ráébredni: ön- és mások ámítására összetákolt látszatélete nem csak tartalmatlanságával tüntet-büntet, de immár minden létjogosultságától is megfosztatott. |
2016-06-02 13:06.50 |
Amikor egy érzelem, egy szenvedély túlnő az emberen, lényegéből adódóan irányíthatatlanná válik, az hiába harcol ellene, minden ellentétes irányba tartó lépésével önmagából veszít el egy darabot, kénytelen kitartani mellette, még ha az érintett féltől keserű válasz csattan is olykor a lelkén, ha maga is vissza akar fizetni ezért, ha a romboló erő érthetetlenné teszi a kapcsolatot a külvilág szemében, akkor sem mondhat le a lehetetlen szükségszerű beteljesüléséről a szerencsés, hiszen azzal élete esszenciájáról is lemondana egyben. |
2016-06-02 12:55.40 |
Szia, Emmersson!
Fura a "nívósabb" jelző használata, miután meg is jegyzed, hogy az alapszituáción kívül nincs egyezés a két film közt. (Én, mondjuk, a spéci versenyhelyzet mellett megemlíteném még a beépített ember jelenlétét, de amúgy teljesen igazad van.) Hogy lehet összehasonlítani egy dal és egy vicc színvonalát? * spoileres kérdésekre spoileres válaszok következnek * 14 éves rokonunk is megmondta – még Ricardo kitárulkozása előtt –, hogy szerinte ő a tégla. És? Nem arra volt kihegyezve a történet, hogy ne lelepleződjön le. (Csak plusz bizonytalansági faktorként funkcionált.) Saját maga provokálja ki, hogy "színt kelljen vallania", tehát nem keveredtek (csak látszólag) "fordított szerepbe", hiszen – kezdve a "titokba történő beavatással", ami Julio búcsúja után valóban gyanút kelthetett volna Enriquében, hacsak nem osztotta addigra Niemes véleményét: nincs is tégla, csak rendes pályázó – tudatosan felépített, sarokba szorító stratégiát látunk. (Enrique a froclizásra válaszul kikottyant egy szót, de Arcszeszt meg sem említi, ezért "érthetetlen" (lenne) annak vehemens reagálása, ha nem az lenne, aki.) Az ingcserét – szerintem – azért nem forszírozta különösebben egyik érintett fél sem, mivel Carlos ellopta Fernando ruháját, az pedig, mivel csak maszturbékolás közben emelhette el ellenfele – inkább hallgatott. Niemes megbántottsága teljesen logikusnak tűnik, mikor Carloson észreveszi a változást. (Valószínűleg valami hasonló szituációtól félve nem hívta vissza korábban, hogy fájdalmat fog okozni neki, az őket elválasztó távolság miatt, vagy a "túl szép ahhoz, hogy igaz legyen"-érzés okán, mindegy is, nem bontják ki a filmben.) Csak most már beleélte magát a közös életük koncepciójába. Feladva az áhított álláslehetőséget is érte, lépni mert az álma felé. Carlos viszont nem adta fel egy pillanatig sem, ezt is másképp látjuk. (Ezért is jó a film, nem szájbarágós, a jelenségek értelmezését sokszor a nézőkre bízza.) Valószínűbb, hogy eleve azt tervezte, látszólag rááll a nő unszolására, s egyedül visszaliftezve annál látványosabban boríthatja ki. (Neki nem az volt a feladata, hogy Niemest bírja a terem elhagyására.) Ha megfigyeled, a dialógusuk közben végig úgy "vigasztalja", hogy érzelmileg minél előbb kifeküdjön, inkább nevezném a még lüktető sebben való vájkálásnak, mint együttérzés kinyilvánításának, amit művelt. Ő akarta, kereste Niemest az együtt töltött idő után, de nem annyira, mint ezt az állást. (Vagyis jól érezte a nő, hogy nem érdemes visszahívni.) Nem örült, hogy újból elválnak útjaik, de a liftből kilépve már tökéletes nyugalom, sőt, elégedettség fényezi az arcát. |
2016-05-30 13:21.11 |
A 'Fegyverbolondok' első ránézésre egy korai Bonnie és Clyde-feldolgozás élményét osztja meg nézőivel. Valamivel mégis több, legalábbis más.
Nagyobb hangsúlyt fektet a két főhős motivációinak különbözőségeire. Laurie klasszikus Éva-figura, akinek nincs egy fügefalevele, ami menne a hajához, ráadásul anyagelvűsége ki nem bontott, pszichés zavarokat sejtető, gyilkos ösztönnel párosul. Bart nemezise – szerencsétlenségére –, hogy pont ebben a nőben látta meg a tanszcendens Szépség leképeződését, tehetetlenül sodródik mind gyorsabban pörögve a Laurie keltette örvény közepe felé. Az ő hátterének kidolgozásába szemernyivel több energiát fektettek az alkotók, épp ezért lesz érdekes, hogy a zárójelenetben bevillan mesterlövészünknek, nem az (ő) volt az egyetlen jó az életében, akiről ez a meggyőződése kialakult. Kár, hogy a színészi eszköztár hagy némi kívánni valót maga után, játékuk elég színpadiasra sikeredett. Finoman fogalmazva. |
2016-05-30 13:13.32 |
Hlynur-madár fekszik a senkiföldjén, hókása lepi be testét. Nagyon nehéz feltápászkodnia, életet igenelnie... (Tipikusból, szokatlanból egyaránt olyanok jutottak osztályrészül neki, amik még döcögősebbé tették kommunikációs kordéjának útját a külvilágba.)
Ha nem csak azok tekintenek ránk úgy, mintha más bolygóról érkeztünk volna, akik közömbösek számunkra, de azok is más nyelvet beszélnek, akiket szeretünk, tapasztalhatjuk, hogy a kiúttalanság érzése ritka erővel képes lehúzni az embert, s gyökeres változtatásért kiált. Jó lenne a világot (pláne egy ilyen világot) átfazonírozni, de... mindenki be tudja fejezni ezt a mondatot. (Aki azért nem, mert szeme előtt lebeg Michelangelo vagy Napolèon, annak hajrá!) Szóval, ha a másság kínjai a Taigetosz szélére terelnek, s már nem tudsz nem tudomást venni üldözőidről, hogy a szikla pereme helyett elszigetelésbe burkolózva beljebb, biztonságosabb vidékre evezz; vagy megteszed a kajánoknak a szívességet, s eggyel többet lépsz, mint amennyit a gravitáció javasolt volna, vagy sürgősen találsz magadnak olyan nézőpontot, ahonnan a korábbi szürke nevetségesség is elviselhetőbb(nek tűnik), mint kilógni a sorból. |
2016-05-23 14:39.08 |
"Ha tevékenységeink tudatosulnak bennünk, az azzal a veszéllyel jár, hogy elerőtlenednek. Azok a tevékenységek ugyanis, amelyeknek nem ébredünk a tudatára, tisztábbak, tevékenyebbek és élőbbek lesznek; és az is bizonyos, hogy ha a jóakaratú ember eléri ezt az állapotot, élete intenzívebb lesz, mert nem szóródik szét a tudatban, hanem egyetlen pontban összpontosul önmagán belül." – írja le Porphüriosz az 'Enneászok'-ban Plótinosz tanítását. Annyi bizonyos, a neoplatonikus filozófusnak számos követője fordul meg rövid idő alatt Maura asszony – aki egy Csipkerózsikától származó recept alapján készíti a gazpachót és saját maga számára is meghökkentő módon kezdi a sátáni füstölgésről való leszokást – madridi lakásában.
Almodóvar az 'Asszonyok...'-kal behúzta a kéziféket autójában, mellyel a szexualitás sokszínűségét, furcsaságainak kiapadhatatlan tárházát publikálva, ordibátorába szónokolva haladt filmről filmre egy – legalábbis kifelé – merev erkölcsiségű világban. Az extrém hangulat helyett több gondot fordított a cselekményvezetésre s a humorral átitatott, pörgő dialógusokra. Megalkotva ezzel egy olyan növényt, mely – dacára annak, hogy számos hajtást hozott ('A Fenevad napjá'-tól 'A lakóközösség'-en át a 'Bűbáj és kéjelgés'-ig – Torrentét szándékosan nem említve), a mai néző számára is frissnek hat, élvezetes. Az obszcenitás, a vérbő humor és a pikareszk kalandok legzseniálisabb elegyét aztán majd a 'Kiká'-val teszi le az asztalra Pedro mester, oly magasra emelve a lécet, amilyen felhős tájon Boccaccio óta nem vesztegelt. |
2016-05-23 14:31.21 |
Fúsi óta, őt megismerve senki sem akar fusizni.
Az életrevalóság árnyéka sem vetül erre az emberre, mégis van valami megindító abban, ahogy a (bárgyú világtól menekülve) rója rutinosan saját birodalma csapásait. S ez még semmi annak az erőnek láttán, ami a visszahúzódó lélekből – a kék madár közelségének felismerésén nekibuzdulva – tenni akarássá, a másikon segíteni tudássá szublimálódik. |
2016-05-23 14:26.59 |
A könyörtelen akarnok, Bob Macklin, ha 40 évvel később él, Max von Sydow-i "Intactóvá" is válhatott volna, de nem bírta nem túlfeszíteni a húrt. Pedig – vagy épp ez az oka – tökélyre fejlesztette az utolsó pillanatban való visszakozás művészetét, a filmtörténet egyik legkedélyesebb, egyben legvisszataszítóbb polipját formálva meg ezzel.
Mindkét húzónévnek hasznos volt három évvel korábbi, lényegesen zajosabb fogadtatású szerepének a velejét átmenteni ebbe a produkcióba is. |