Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Alien - Romulus *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (DVD) |
Escobar - Az elveszett éden (DVD) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Kapitány és katona - A világ túlsó oldalán - Viasat3, 21:00 |
Karácsony az utakon - Story4, 21:00 |
Halálsoron - Prime, 21:00 |
Panama - Filmbox, 22:00 |
Holtak hajnala - AMC, 22:00 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Jay Brazeau (71) |
Ralph Fiennes (62) |
Hector Elizondo (88) |
Guido de Angelis (80) |
Kamarás Iván (52) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Hetedik érzék |
Zachary David Cope |
2016-05-12 15:02.55 |
Az államapparátus – legalábbis a szellemi arisztokrácia i. e. VI. századra tehető lezüllése óta – érdeklődési köréből kirekesztődik a rá bízott közösség tagjainak a sorsa. A vezetők mind kevésbé alkalmasak... Mit alkalmasak? – képesek arra, hogy feláldozzák magukat, a magánéletüket azokért az emberekért, akikért látványos keretek közt felelősséget vállaltak; a kötelességtudat és a jobbító szándék helyébe a döntéshozói pozícióból származó privilégiumok, anyagi előnyök fontossága kerül.
A 'Bizalom'-nak is valóban (minimum) két olvasata lehetséges. Az egyik a (film készültekor) aktuális rendszer legitimizációjaként értelmezhető, ezt látszik alátámasztani az is, amit K.V.János írt alább. Hogy a november 22. és december 21. között születettek uralma mindennek az alja volt, ember embernek ennyire még soha nem igyekezett ordasa lenni. A másik nézet viszont egy le nem nyilazott madár távlatából láttatja az eseményeket és általánosabb érvényűen fogalmaz. Konkrét történelmi miliőbe ágyazza mondanivalóját, nyilván. S hogy szem előtt tartja kora "mecénásainak" igényeit, tagadhatatlan. De pont azzal, hogy gyakorlatilag a történések 90%-a a négy fal és a két főszereplő között zajlik, és leszámítva az egy Bezerédy-monológot, amit csupán a korabeli cenzúrának címezve is hallgathatunk (ezt épp libanoni cédrussága húzza alá); valamint Andorai azon beköpését a "kor tesz ilyenné"-ről, ami meg a legtisztább gyávaságforrásból fakad, ötlettelen reakcióként a nő kifakadására, hogy. Szerintem Szabó – még lebukva is, mert a mű annyira precíz és emberi – ránk, befogadókra bízza a döntést. |
2016-05-12 14:43.26 |
Mi történne Alice-szel, ha Csodaországból egyenesen Itália jellemzőiket ugyanúgy a végletességig karikírozott lakói közé csöppenne? Polanski fantáziája már a 'Zsákutcá'-ban is meglódult – több-kevesebb sikerrel, aztán vámpírvadászként is kipróbálta magát, de legmagasabbra (a realitás talajától legtávolabbra) ebben a stílusparódiában tette a lécet. |
2016-05-04 14:39.07 |
Jellemünk s ennek részeként arcunk általános hármasságát: amilyennek látjuk magunkat, amilyennek mások látnak és amilyenre törekszünk, hogy lássanak, tovább árnyalja a maszk, a szerepjátszók (színészek, bűvészek, egyéb előadóművészek) állandó(an változó) kelléke. Valóságos és képletes tükrök segítségével hátráltatva ráadásul még áttetszőbbé válik az illúzió és a valóság közt húzódó betonfal. Az "üvegtestű", a rezonőr szerepet magára vállaló, talált színész például háromszor hal meg a műben. Kétszer "ténylegesen", harmadszor már csak a látszat kedvéért.
Buñuelt idéző víziók keverednek darabosan kivitelezett trükkökkel a 'Dr. Caligari'-ra vagy 'A Holló'-ra hajazó, irracionálisan ferde, torz miliőben. Hol ide, hol oda inog bennünk a bizonyosság, hogy mindez csak szemfényvesztés, avagy Vogler kisugárzása mégis valami földöntúli erő letéteményese...??? A természetfeletti és a materialista párharca aztán hiúsági kérdéssé silányul, de a tartuffi deus ex machina Bergmantól szokatlanul fényesre varázsolja 'A halál kocsisá'-ra immár cseppet sem emlékeztető fogat fölé az ég boltozatát. |
2016-05-04 14:27.13 |
A 'Két nap a völgyben' sokkal inkább csokréta, mint valami gerinces. A díszítésül körbetekert zöld fedezékéből jobbára csak felvillannak a karakterek, gyurma komplexitású lelki összetettségük szervírozásához nincsen szükség ásóra, max. egy dugóhúzóra. Amit, szerencsére, egy olyan sommelier kezel, aki elég ügyesen keveri a sablonos és az üdítően ható jeleneteket, fordulatokat ahhoz, hogy felismerjük a Hárslevelű fajtajellegét, s hogy a krémessége somlói eredetét teszi valószínűvé; ugyanakkor gyümölcsösségével meg is lep. Persze, szememre vethető az elfogultság, hiszen két – számomra – etalon színész is erősíti a stábot, de mielőtt bármire rábólintanék, bekapcsolom a buraként körülölelő vádlepergetőt. |
2016-05-03 14:06.27 |
Két fa nő egy tisztás közepén. Az egyik a brit kisemberek szürkére korlátozott életének bemutatásához a 'Szombat este, vasárnap reggel' és a 'Dühöngő ifjúság' hagyományából gyökerezik; a másikat az abszurditásnak a morbiditásig fokozott, inkább spanyol nyelvterületre jellemző, vérbő stílus élteti. Az 'Árvák'-ban e két fa úgy fonódik egymásba, hogy a közvetlen törzsek fölött már meghatározhatatlan, melyik ág melyik növényhez tartozik. Egyedi hangulat, őrült poénok, váratlan fordulatok köszörülik emlékezetessé a filmet.
Mi történik, ha puskát nyomunk egy onanizáló seggfej minősítésének előtagjához? Mit ne tegyünk, ha testvéreinket folyó ügyeik elszólítják a koporsócipelés feladatától? Hogyan kell egy babahordót rendeltetésszerűen használni? Ezekre s még sok más érdekes kérdésre kap választ a kedves, az 'Árvák'-kal szemező néző!!! |
2016-05-03 14:01.14 |
A társaság tagjai – egy kivétellel – 30 éve ismerik egymást. Jobban, mint magukat. Most egyszerre mégis közös erővel igyekszenek elbizonytalanítani a többieket ebbéli hitükben... A sznob, a troll és a csupor, no, meg azok, akikkel a beduinok nem ülnének le egy asztalhoz, sziporkázó szócsatája tölti ki az estét, de a konszolidált bulit hamarosan kitört fog, asztalláb és vulkán különbözteti meg egy szokványos összejöveteltől. Gyalázatosan magasröptű film! |
2016-05-03 13:51.40 |
A lélektani ábrázolást szikeként forgató Bergman ezúttal nem boncol, "csupán" zsonglőrködik mélyen szántó eszközeivel. Az eredetileg tévéfilmnek készült 'Próba után' amolyan ars poeticaként, művészi hitvallásként is felfogható. Az álomdarab (kettős értelmezés!) próbáját a színházban kipihenő rendező majd' minden kapcsolatlehetőséget felvillant az ismeretlenségből épp kitörni készülő ifjú tehetséggel és annak halott anyja szellemével (egykori szerelmével). Ez így, meglehet, kicsit misztikusan hangzik, de a díszletek gondoskodnak a játékosság kihangsúlyozásáról. S ezzel párhuzamosan a téma banalitása a drámaiságot – mind a rendezői attitűdöt, mind a színészeivel ápolt viszonyrendszerét illetően – a legköznapibb szintre szállítja le. A mű unalmasnak is hathat a tévés show-k útszéli handabandázásain szocializálódott nézők szemében; hiszen Bergman nem látványosan, de figyelmet igénylően, frappánsan és furmányosan mutatja be, milyennek látja magát s embertársait. |
2016-05-03 13:31.43 |
Kedves Gyermeklak stb.!
Hát jó, akkor nem "koca-", hanem amatőr, részleges, dilettáns fórumozó. A lényeg, hogy igyekszem minél kevesebb időt tölteni a gép előtt, minél többet egy másmilyen gép nyergében. Az ornitológus szerintem más lehetett, nem én. 1968-ban én még egy korábbi életem éltem, melyre ezzel a szellemi tudattal lehetetlen visszaemlékeznem. Bergman-filmhez írtam legalább egyszer ('Szerelmi leckék'), de gyorsan összedobok még egyet. Meglehet, nem sok köszönet lesz benne. 8D Szép napot! |
2016-04-29 13:38.58 |
Nem baj, ha az ember nem kóstolt még belga whisky. Nem baj, ha nem tudja kimasszíroztatni magából a fájdalmat (ha van, aki megtegye helyette). Nem baj, ha nem ismeri Ippolito Nievót, a Cicadát vagy a Bluenecket. Ezek értékéből az mit sem von le.
Ahogy Pierót sem kell megismernünk személyesen. Ha mégis rászánunk másfél órát, kisebb-nagyobb mértékben magunkra fogunk ismerni egy-egy karakterben önéletrajzát látva. Semmi extrát nem akarnak a film készítői bemutatni. Semmi reveláció értékűt. Csupán azt, hogy nincs értékesebb az életnél! Persze, rengeteg szenny tapad hozzá, de sosem lesznek lényegi elemei. A leghétköznapibb élethelyzetekkel és figurákkal találkozunk e filmbe csöppenve, mégis... olyan atmoszférába csomagoltan, amitől akárhányszor nézőssé válhat bármely háztartásban. A derű talán ennek az oka, amely minden képkockáról felénk tárja karjait, a szilárd értékrendre épített életigenlés egyszerű filozófiája. |
2016-04-29 13:34.15 |
Egy végtelenített, hideg megfázás árnyékából inkább irigyeltem az izzadás miatt panaszkodó szereplőket. Persze, láttam már júliusban is, akkor valahogy együttérzőbb hangulatomban kapott el a film. 8D
Welles ekkoriban már egyáltalán nem annak a szimpatikus csókának a bőrében szokott mutatkozni, aki Rózsabimbón szánkázott vagy aki az elvarázsolt kastély tükörtermében bonyolódott adok-kapokba. A gonosz öreg allűrjeit itt is felvonultatja, miden adott a teljhatalmú Will Warner sötét oldalának kibontakoztatásához. Még akkor is, ha Faulkner jellemszínezési technikája pregnánsan árnyaltabb a sakkfigura-készítőkénél. Aztán láss csodát! – hova lyukadunk ki a történet végén? A szanatóriumból hazatérő, cinikus keserűséggombócból ki nézte volna ki, hogy pont az ő szivarja fog elkeveredni a szalmában? Newman színe változása már egyértelműen kiszámíthatóbb. Az ifjú titán, akit inkább tenyészállatokhoz hasonlítgatnak a filmben, kitanulja a svindlerség csínját-bínját, hogy majd Fast Eddyként (nem a Motörheadben XD) tetőzze be, amit itt elkezdett. Szegény nézőknek is csak "a legalkalmasabb pillanatban" vall gyújtogatási szokásairól. A koszt tehát képletesen is a szőnyegen hagyja a Warner-farmra érve (amit a kis Lebowsky is utána vinne kitisztítására sarkallva az elkövetőt, nemhogy a kisisten Will leáykája), s lesz – az állati hasonlatoknál maradva – "tiszta élő gyapjú" a világ szemében is. Kettejük párharcának, majd szövetségének mozgatórugója – meglepő fordulat – a nő, Warner pártában maradt leánygyermeke. Az ő jelleme is alapos változáson megy át a játékidő alatt. Kevesebb szentimentalizmus, több humor és bátorság a kihívásokkal szemben. Amihez azért kellett a konfliktusok kellő mederbe történő terelődése is. Bárcsak minden ilyen flottul menne az életben! (Mert jószerivel csak a népmesékben és a hagyományos építkezésű vígjátékokban szokott...) |
2016-04-29 13:27.31 |
Hát, sajnálom... Talán ezután több "szerencsével" jársz majd. Bár már 6 éve is írtam neked, én csak egy kocafórumozó vagyok. |
2016-04-27 13:09.55 |
https://www.youtube.com/watch?v=rXlFKsslJpE
(Chase: Bochawa) |
2016-04-27 12:56.51 |
Spoilerallergiások számára elolvasás előtt elégetendő!!
Ha szottyos körték levéből kísérelt volna meg reneszánsz emberalakokat ábrázoló festményt felvinni egy spricdekre, Pierre 'Önelégült' Lachenay akkor sem maradhatott volna méretesebb hoppon – pofára esve két szék közül a pad alá. "Hősünk" egész lénye beleivódott megszokásaiba, s miután munkásságát széles körben elismerik, összetéveszti az emberhez méltó életet a napi rutinnal; megelégszik azzal, hogy tudja, mit miért tesz, de hogy kiből milyen reakciót vált ki, már kívül esik az érdeklődési körén. Na jó, felszínesen egy picit figyel. (Csak annyira, hogy közönye kirívó ne legyen, ne szúrjon szemet!) Utóvégre ő a formaságok embere! Ezért mélypont, kilencedik bugyor Reims. Stendhal, Balzac, de elsősorban Pierre Lachenay érzései, gondolatai tökéletesen kiszorítanak minden mást emberünkből, ami a külvilágból érkezik. És senkinek sem könnyű beletörődni, hogy pusztán a hatása; az, amit ad a másiknak, érdekes az előtt, akit szeret. |
2016-04-27 12:47.49 |
– Járt utat a járatlanért... – dünnyögte maga elé Robert Aldrich a 'Baby Jane' sikerén felbuzdulva, s elhatározását tett követte. Csak az nem jutott eszébe, hogy kétszer nem lehet ugyanabba a folyóba lépni. Még akkor sem, ha veled tart a tökéletes Bette Davis...
Még négy évnek kellett eltelnie, hogy Amerikában is bevezessék a korhatáros filmek rendszerét, de ennek hiányában sem verbuválták össze gyerkőceiket apukák s anyukák, hogy a család együtt csapjon egy görbe (vagy inkább csonka? 8D) estét e filmmel a moziban. |
2016-04-26 12:28.28 |
Hatásos film arról, hogy mennyire számíthatunk – önmagunk védelme érdekében – egy ál-demokratikus szólamokon egyensúlyozó rendszer apparátusára. A válasz egyértelmű. De mi a következő lépés? Önbíráskodás? Vagy nyeljünk egy nagyot, s engedjük messze szállni a békegalambot? (Rettegve, milyen alakban tér vissza...)
Kényes kérdést vetnek fel az alkotók, mert, bár mindenki látja az "ember embernek báránya"-attitűdnek a hátrányait, a veszélyt, a kiszolgáltatottságot; de ha nem találja el azt a hangot, azt a célra vezető módszert, amit a Fawcett alakította BS (8D), azon kaphatja magát, hogy a farkastörvények paragrafusai nem az ő oldalán sorakoznak fel lóháton... |
2016-04-25 12:38.07 |
Biztos időben megtárgyalták a hogy s mintet, ki mennyit, különben elég emlékezetesen kiverte volna a biztosítékot a szerzőnél a "lektűrkedés"... ;S
Egy csepp lengyel csemege: https://www.youtube.com/watch?v=5whn4_-0j0s (Riverside: Hyperactive) |
2016-04-23 18:09.10 |
Van ilyen! Pl. az It's a Beautiful Day sem kérdezgette Purple-éket, honnan merítették a 'Child in Time' intróját... 8D
https://www.youtube.com/watch?v=jEKg9qyEQmw |
2016-04-15 12:38.40 |
Korlátok és minták,
Embert festő tinták – Fogával épp kínt rág... Él, mint betonhinták- On lógázó finn rák. Kart nyújtasz vagy flintát? (fűzfapoéta a XX. sz-ból) |
2016-04-15 12:21.09 |
'Az öltöztető'-t elsősorban (írom, de valójában azt gondolom: kizárólag) a színészek miatt érdemes programként számításba venni. Amit Finney és Courtenay előad, legfeljebb zenébe önthető, szavakba aligha!!!
Sir, a szenilitás tűzijátéka mögé rejtőző húzónév az egyik percben megkérdőjelezhetetlenül hiteti el velünk, hogy nagyobb a zavar a fejében, mint Scooby-Dooéban, a következőben viszont már valamely darab karakterének fedezékéből éppoly rutinosan, leheletfinoman jeleníti meg a ripacskodás gesztustárát A-tól Z-ig. Norman önmagában értéktelen, számkivetett tagja a társadalomnak, Sir mellett viszont megleli helyét, életcélját: csak az ő instrukcióinak köszönhetően avanzsálhat a reszketeg, önmagáról s a külvilágról mit sem tudó emberroncs estéről estére ünnepelt sztárrá. |
2016-04-15 12:03.45 |
Turmixolj össze egy kiadós adag cassavetesi hiperrealizmust egy jó merőkanálnyi menzeli fonákságokra világítással, fűszerezd meg cseh humorral, adj hozzá egy derékaljnyi tér–idő-kontinuum-felszabdalást, spékeld meg egy kis buñueli hangulattal, de csak annyira, hogy észre se lehessen venni, végül díszítsd oly bántóan sok premier plánnal, hogy az már a kafkai kényelmetlenségérzetet idézze, s már készen is vagy 'A fül'-lel.
De hogy ezzel a munkamódszerrel mikorra készül el az egész homunculus...? 8D |
2016-03-31 15:51.22 |
https://www.youtube.com/watch?v=vFw9fHN6Bhc
(A Perfect Circle: Passive) (régi kedvenc, de nagyon) |
2016-03-29 12:43.41 |
Lehet, hogy lesz benne, hisz az egész film egy nagy spoiler, a jelen állapotból fanfárokkal hirdeti, mi lesz a visszaemlékezés vége. Megteheti, mert nem is az az érdekes, mi történik Anne-nel.
Adott egy, a femme fatale-t kifejezetten fiús külseje ellenére is hitelesen játszó fruska, aki mindenre magasból belefelelőtlen, leánygyermekét az amit-csak-kívánsszal elhalmozó apjától a(z egyik) lehető legrosszabb mintát kapja követendő. Raymond-nál az egész játék, a könnyebb út, bármikor képes értékrendet váltani, ha a bal füle fölé rajzolt Raymond-angyalra hallgat, s elhessegeti a jobb fülébe sugdosó Raymond-ördögöt. (S vica versa.) Ám Cecile-ben törést okoz a számára értelmezhetetlen pálfordulás, a kettejük harmonikus világát felbukkanásával szétzúzó harmadik pont, mely az origót egy addig ismeretlen (illetve haszontalannak, ostobának ismert) területre helyezte. A történtek Cecile-re gyakorolt hatása az érdekes Cecil B. Demented kedvenc rendezője számára (gyanítom, a neve is innen), aki egyéb minta híján úgy (vagy még úgyabb) folytatja apjával, ahogy Anne előtt abbahagyták, de már anélkül, hogy élvezné. Kiüresedett, csupán életben tart egy emberforma vázat, melynek minden szövetébe beivódott az önmarcangoló szenvedés. |
2016-03-29 12:33.02 |
Szeretem az ilyen életszerű – az egyes túlzások nyilván metaforaként kezelendők, a tipikus kihangsúlyozása jegyében születtek –, a legzordonabb kihívásokat is mély humorral fogadó (olykor abszolváló, olykor belebukó) karaktereket felvonultató mozikat. |
2016-03-29 12:26.01 |
A 'Lear király' vagy 'A só' erkölcsi tanulságát népszerűsítő krimijében Melville még akkor is képes maigret-s, szürke lassúsággal tálalni az eseményeket, ha azok éppen egy Guy Ritchie-filmbe illő sebességgel zajlanak (vágásokkal, kihagyásokkal). A rendező egyik legnagyszerűbb alkotása szerintem, még akkor is, ha a legeslegvégét két (egymást követő) ponton összezagyválta, hogy az amúgy is komor, Krasker-feketeségű műbe véletlenül se keveredjen semmilyen világos színárnyalat, s azon töprengjünk a moziból kilépve, kije is volt Hamlet Lear királynak... |
2016-03-16 14:43.30 |
Ki ne próbálkozott volna meg legalább egyszer az öngyilkossággal? Az egyik legtermészetesebb reakció az élet nevű abszurditásgyár kihívásaira...
A ragyogó felvezetést követően azonban hamar kiderül, Haroldot egészen más impulzusok gyötrik. A játék, az illúzió és a valóság, pontosabban a nagy betűs Értékrend a Mauddal való megismerkedéssel fenekestől fordul fel az amúgy is az élete kártyavárát 0-ról újraépíteni igyekvő fiú agyában. Az extravagáns ifjú számára is meghökkentő életfilozófia – ezt kár lenne elhallgatnunk – azért olyan asszisztenciát is követel maga mellé, melynek tagjait az alkotók legszívesebben papi vagy rendőri egyenruhába bújtatnak. És ennek csak elenyésző része táplálkozik a Miss Marple–Szupernagyi-féle vérvonalból... Elgondolkodtató alkotás döntéseink hatósugaráról, s hogy a hatás–ellenhatás találkozása gyakran fájdalmasabb, mit azt bármelyik résztvevő is szerette volna. |
2016-03-16 14:39.29 |
Woody Allen összegyűjtötte Beckett, Mrożek és Gombrowicz legjobb, soha meg nem írt jeleneteit és dialógusait, kiválasztotta az egyik legtöményebb éjszakát, s leforgatta az 'Árnyak és köd'-öt.
Mondhatni, a leg-félemeletesebb filmje ez rendezőnknek, ám annyi moralizálással és frappáns poénnal spékeli meg Allen a sorozatgyilkos üldözésének egy éjszakáját, hogy nincs is idő összeijedni, a szemek elé kívánkozó ujjakat a mosolyra húzódó száj pöcköli le az arc elől. Akad ugyan egy-két levegőben lógó jelenet – néha olyan érzése támad a nézőnek, mintha Allen az egész földi életet bele akarná sűríteni ebbe a 75 percbe... Hogy hogyan sikerült neki? Ez rendkívül szubjektív. De, azt gondolom, aki a szándékot felfedezte benne, az már elégedetten távozott a moziból. |
2016-03-07 14:02.04 |
György – George király, Third George király vágtat fakó hálóingben, még maga sem tudja pontosan, hogy miért, nyomában három belső szolgával, akiknek aztán még a kék vizelettel is szembesülniük kell. György betegségét Porphyrionról nevezték el, akit Gaia Zeusz elpusztítására teremtett, s a még jóval egyszerűbb Porfirij is zátonyra futtatja majd az önjelölt zseni Raszkolnyikovot. Mennyi esélye lehet akkor ennek a szerencsétlen, öregedő királynak, aki épp most vesztette el a szívéhez oly közel álló gyarmatait?
Ha meggyengül az uralkodó alatt az ülőalkalmatosság, álljon az a világ bármely táján, pártoskodáshoz, trónkövetelők felléptetéséhez vezet. (Kivéve a ránk bűzhödt, pokoli bagófüstként telepedő Habsburgokat, ők valahogy a családi érdekeket mindig elé tudták helyezni a személyes uralomvágynak.) Itt és most sem történik másképp. Whigek és toryk csatároznak a parlamentben, míg egy hobbit az etikettet nem a legaprólékosabban követő módszerrel igyekszik visszalapátolni a király sütnivalóját. Komoly változások korszaka ez, s nem csak az észak-amerikai területek elveszítése okán. De nem erről szól a film. A politikai háttér csak az acsarkodás szintjén érdekes, a királynőt eltávolítják, s kudarc kudarcra jő, várakozással telnek a hetek – vajon kinek terem rózsát a türelem a végén? (No, aki teheti, azért ügyeskedik, helyezkedik, de lordkancellári mozgástérrel nem sokan rendelkeznek.) Hawthorne játéka már önmagában megtöltötte volna anno a mozikat, s akkor még nem beszéltünk Rupert Everettről, aki szépfiú-image-ét sutba dobva egy pillanatig sem hagy kétséget afelől, hogy atyja betegsége örökletes. (Mondjuk, a zárójelenetben a 12 éves forma kis srác a bal szélen csúcs, talán még őt is übereli.) S akit a színészi teljesítmény ilyen magaslatai hidegen hagynak, az a gyönyörű fényképezéssel, a hangulatos, élénk külsők és a komor belsők kontrasztjának élményével vigasztalódhat. |
2016-03-07 13:52.05 |
Egyedi hangulatú, üde noir. A megszokott, jól bevált panelekből építkezik. És e két állítás közé kifeszített ambivalencia teszi Preminger filmjét igazán élvezhetővé.
A panelekről: elég hamar megismerkedünk egy velejéig furmányos https://www.youtube.com/watch?v=sFmfqx-IxTQ -lal. A Treymane-házban élőkről aztán kiderül, sorozatszám is van az alvázukon, annyira skatulya-figurák. A szépreményű ifjú hős pedig nem olvasta a 'Vörös és feketé'-t, így aztán jellemgyengeségével – közvetve ugyan, de – elősegíti a tragédiát, aminek nélküle is be kellett következnie. Aztán színre lép az ez idő tájt nagy kedvenc, a kettős kockázat témája is, amit egy francia várlakó a lehető legfrappánsabb rigmusával illetne: "Hülye angolok! Angol hülyék!" – ordítaná, mielőtt egy tehenet katapultál. Preminger aztán továbbfűszerezi a filmjét azzal pl., hogy – anélkül, hogy a nézők megértésére akár a legcsekélyebb mértékben is apellálna – kibontja szépen Diane karakterét, láttatja, hogy a bírvágy már annyira elhatalmasodott rajta, egy az egyben a szenvedély irányítja a nőt, nem az a szenvedélyt. Ennek ellenére is jelentős átalakuláson megy keresztül, nem akarván úgy járni, mint az a dúsgazdag öregasszony, aki szintén megreparáltatta hőn utált veje autóját, de a lánya és az unokái is szörnyethaltak vele. Ettől olyan sokkos állapotba került, hogy teljesen lebénult, csak mesterségesen tudták táplálni, de a mert megengedhette magának, otthon feküdt, s az ágyával szemben lévő falra felakasztottak egy családi képet, az utolsót az elhunytakról. Melodrámává avanzsáló történetünk végére aztán egy üveg pezsgő tesz pontot. De hogy hogyan, az már annyira spoileres, hogy ha valaki tovább akarja olvasni, előbb meg is kell írnia! 8) |
2016-03-07 13:41.48 |
Egy hógolyó is okozhat lavinát, bár mostanában gyakrabban használt metafora a pillangó-hatás. Ha egy szélhámos meglát egy kiskaput, amin közlekedve – ha ideiglenesen is, de – egzisztenciát teremthet, nőt, otthont szerezhet magának, vagyis közelebb kerülhet Caprihoz, akkor a, le is csap a lehetőségre és b, a cucializmusban pórul is kell járnia. Még akkor is, ha az ok még annyira önkritikus is, mint a 'Vidám elefántkór' miliőjében, ahol étlap helyett rántott húst céklával ajánl a pincér, mert más nincs, de mire kihozza, a cékla is elfogyott, s a zenészek is azért cincognak délben az üres vendéglőben, hogy este hamarabb haza mehessenek! 8D
Slusz Béla született pancser. Élelmes, szó se róla, mindig kitalál valamit, hogyan verje át az embereket, de számításába rendre hiba csúszik. Hol egy elvásott rugójú kassza, hol egy túlbuzgó gyerkőc húzza át a számításait... Egy dobása látszott működőképesnek huzamosabb ideig, de azt annyian indultak lefölözni, hogy villámgyorsan kiszállt belőle. Persze, pont ebből! |
2016-03-07 13:33.54 |
Köszi a vigasztaló szavakat, de azért azt gondolom, nincs okom nagyon büszkélkedni, van még min javítanom! |