Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Deadpool & Rozsomák *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Ha ölni kell - Film4, 02:15 |
Bosszú mindenáron - AMC, 02:35 |
Gumball csodálatos világa - Cartoon Network, 02:55 |
Gumball csodálatos világa - Cartoon Network, 03:15 |
Tökéletes gyilkosság - Film Café, 03:15 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Danny DeVito (80) |
Martin Scorsese (82) |
Stephen Root (73) |
William R. Moses (65) |
Sophie Marceau (58) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Kasszafúrók (1989) - Vélemények |
A hullahó-akció - Vélemények |
Indián blues - Vélemények |
Filmkereső |
Poltergeist - A kopogó szellem (sorozat) - Vélemények |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Kasszafúrók |
Meredith Giangrande |
2013-04-13 08:31.01 |
Persze. Jól tudod!! 8) |
2013-04-12 11:10.44 |
- Morzsázol, Tibor, ott a vackodon hátul. Hortyogsz... csöpögtetsz... csámcsogol... nyitott sliccel csorogsz! Mázolsz egyre, maszatolsz csak! Ezt a kocsit most vettem a minden pénzemen, édes Tiborkám. Olyan szegény vagyok miatta, mint a szar!
- Hééé! - Egész nap hallgatom ezt a lilát. A szememen jön ki táskákban ez a... kölyök! Ki hívta ezt? Senki se tudja, hogy került ez ide. Mindenki utálja! |
2013-04-12 09:04.33 |
Szégyen? Ugyan. És mit mondjon szegény, aki nem is ismeri őket? 8)
Gondolom, Faxnit is régen hallgattál... ;-) Felelevenítendő: [link] (Tegnap is, holnap is) |
2013-04-12 08:52.17 |
Le mertem volna fogadni, hogy túl lágy az ízlésednek. Én a Killing Joke-ban azt szeretem, hogy elég sokféle albumot készítettek, de nem úgy, mint Bowie vagy a Queen, hogy éppen az aktuális divatirányzatok kedvelőit szolgálják ki velük. Nagyon szeretem tőlük az 'Aeon'-t, a 'The Calling'-ot, az 'Eighties'-t és a 'Tabazan', vagy amit Te is linkeltél, az 'Unspeakable'-t, de az abszolút kedvencem tőlük a:
http://www.youtube.com/watch?v=ZG2r_-VdNu0 (Zennon) |
2013-04-10 17:04.56 |
Szia, Lector!
Még eszembe jutott, hátha nagyon lelassulsz az alábbiaktól, jó, ha valami felráz 8) http://www.youtube.com/watch?v=aJ-UR347qTQ (Killing Joke: Tiahuanaco) |
2013-04-10 16:56.00 |
SZÉP!
Hasonló(?) hangulatú két dalt rakok ide, hátha megmaradnak benned is. Belém teljesen belém ivódtak az évek során... (Bocs, ha már ismertekkel rukkoltam elő.) Lépnem, kell, muzikális estét!! http://www.youtube.com/watch?v=hF2GHHCLFTM (Trees: The Garden of Jane Delawney) http://www.youtube.com/watch?v=MuJSC0o_egI (Fresh Maggots: Rosemary Hill) |
2013-04-10 09:12.07 |
Én '95 szeptemberében egy kártyapartin ismertem meg a Dead Can Dance-t, a 'Toward The Within'-t tette be egy ismerős, rám is revelációként hatott, utána egyfolytában őket hallgattam (meg, persze, dEUS-t)!
Nagyon szépen írtál róluk, csak csatlakozni tudok hozzá, semmivel össze nem téveszthető a zenei világuk. Most egy kicsit más vizekbe merítkezem, a Rózsaszín Tündérekébe, ez is varázslatos, ha megérint... http://www.youtube.com/watch?v=9p2a8C8Ln8M (Pink Fairies: When's The Fun Begin) |
2013-04-09 15:41.16 |
Jó ez is, kicsit egy régi, lendületesebb kedvencemre emlékeztet, szintén tőlük:
http://www.youtube.com/watch?v=7eehMhx5VSI (Mesmerism) |
2013-04-09 14:21.58 |
Igaz, s ennek szellemében küldöm én is:
http://www.youtube.com/watch?v=EPFXAQiXu2A (Damnation of Adam Blessing: Lonely) kicsit Moody Blues-os... |
2013-04-09 11:29.22 |
Danny DeVito monológja Louie de Palmaként!!! ;) |
2013-04-08 13:55.45 |
http://www.youtube.com/watch?v=y1WBt7Xt2_I
Imádom! (Os Mundi: Overture) Billentyű-súlyzózás közben lendületesít. |
2013-04-02 13:37.07 |
Szia, Randal!
Persze, én is azt írtam Kék kereszt szónoki kérdésére - lehet, kár volt -, hogy kizárólag a témaválasztás miatt nevezhető átlagosnak e szösszenet. Muybridge-et azért mertem felhozni, mert - szerintem - már korábban érdekesebb ötletekkel rukkolt elő, és itt nem csak a lovakra gondolok. A meztelenül lépcsőző vagy fürdőző nők pl. mindenképp többet adnak vissza a mozgókép lényegéből, mint ez a - jóval statikusabb - munka. A kisbaba viszont okosabb géppel lett megörökítve, teljesen igazad van - s ezért nem is átlagos, magasabb polcra való a termék. Szóval, mélységes egyetértés. Ugyanazt írtuk, csak más szavakkal. ;) |
2013-03-27 10:52.37 |
Az Országimázs Központ fix, hogy nem emelte piedesztálra a 'Júliusban'-t. Hiszen amivel öregbíti országunk, konkrétan fővárosunk hírnevét, az nem igazán kidobolandó, nem kívánkozik senki öntelt dicsekvő nyelvére.
Azért csak nézze meg, aki teheti, még akiket a romantikus darabok - esetlegesen - jobban égetnek, mint Scaevola a kezét, ők is! Fatih Akinról a legkevesebb, ha azt mondjuk, hogy (ekkor még) igen egyedi látásmóddal rendelkező rendező. Mintha Kusturicát, Jeunet-t, Méliést és a Coen-fivéreket turmixolta volna össze, létrehozva egy olyan ízt, ami mindegyikre hajaz bizonyos vonatkozásaiban, mégsem hasonlít egyikre sem igazán. A Hamburg—Isztambul rallye két főszereplőjének minden ízében eleven románca többszöri belemélyedés után is pezsdítően hat; játékuk kiemelkedő (Bleibtreu-től már megszokhattuk); precíz forgatókönyv pergeti lapjait; életigenléstől harsogó hangulat kerít hatalmába. Kihagytam valamit? |
2013-03-27 10:34.42 |
Hogy egy bűnügyi történet címszereplője ekkora tetű legyen, nem hétköznapi ötlet. A színésznő érzékletesen mutatja be a cikkei iránt elkötelezett, első vonalbeli újságírót, a tökéletesen érzéketlen, önző és pökhendi férget.
Ettől azért még lehetne jó a mozi, hiszen pl. az oblomovi "erényekkel" bíró, mizantróp Nero Wolfe sem fér fel a legkedveltebb irodalmi személyek 100-as listájára, ennek ellenére Todhunter Stout kompozíciós készségének hála, alakjainak még (szándékos) hibáiból is erényt képes kovácsolni, amivel (+ a stílusával) a legnagyobbak közé emelkedett. 'Annika Bengtzon' ezzel szemben egy összegányolt, ötlettelen kása - hajmeresztő bakugrásokkal tartósítva. Magán viseli ugyan a mind népszerűbb skandináv krimik acélos hidegségének, kendőzetlen naturalizmusának, a Gonosz hétköznapjainkba furakodásának meghatározó jegyeit, de kliségúlájának egyben tartásához ez még édeskevés. |
2013-03-27 10:28.19 |
Egy lepattant, frissen szabadult börtöntöltelék találkozása speciális képességekkel megáldott jóakarójával. Mindkettőjük lelkét cafrangosra szaggatta az Élet szele. Szövetségük mégis: valami jó kezdete. Jó kis... félelem, reszketés, elagyabugyálás kíséri őket útjukon, de a mélyben pislákol valami remény... is. Erőszak és szókimondás szabatosan a helyén, zérus az önmagáért túlzó manír, a fellengzős pongyolaság. Ami azonban unikálissá teszi - a szememben - a filmet, az a tempó. Telehintve váltásokkal, mintha incselkedőn be-belassuló hullámvasúton ülne a néző.
Devos és Cassel emlékezetes produkciója a hab. |
2013-03-27 10:22.16 |
Túlélési gyakorlatot:
http://www.youtube.com/watch?v=Qo3CudewDcw (Bikini: Medvetánc) |
2013-03-27 10:16.57 |
No, igen. Nem utolsó szempont, hogy ilyes praktikákkal is szolgál a film a Fiatot illetően. Ha valaha is támadt volna ingerenciám egy ily kiskocsiban egyesíteni a Jint és a Yangot, egy életre eltántorított az e tevékenységet célzó koncepcióktól.
Volonté nekem meg ebben a közegben tűnt elementárisabbnak, de megegyezhetünk abban, hogy mindkettőben remek. |
2013-03-18 10:53.47 |
ÚTON
Két vándor poroszkált az úton. Az egyik megsebzetten, a másik azt hitte, hogy övé a világ. Oázishoz érkeztek, de egyikük, ahogy át akarta lépni az elhagyatott szeráj küszöbét, megtorpant, roppant fénysugár tartott tükröt orcájába. Nem fázott, de vitustáncot kocogtak fogai. Társa nyugtatgatta, elsiettek. Két megsebzett vándor ballagott az úton. |
2013-03-18 10:51.13 |
(Micsoda kép: az 1912-es bécsi eucharisztikus kongresszus díszmenetében a Ringre forduló lengyel papok önfeledten éneklik nemzeti himnuszukat, amit a rendező gárda gyorsan, a rendőrség meg hevesen igyekszik elnyomni.)
Kiket szabad meggyilkolni? Azaz, kiknek a likvidálása nem minősül bűnnek? A gondolkodók Raszkolnyikov óta filozófiai sziporkákkal igyekeznek elbizonytalanítani a Tízparancsolat szellemében nevelkedett személyek világképét. (Hiszen még Poirot(!) is gyilkosságra adja öreg fejét. Mon Dieu!!!) Hogy embertársunk jobb létre szenderítése milyen hétköznapi dolog, "foglalkozás" is lehet, számos demisztifikáló hajlamú alkotó filmesítette meg (pl. 'Veled is megtörténhet'; 'A pék'; Sugg 'Kiss Kiss Bang Bang'-je, 'Vérvörös', 'Piás polák bérgyilkos' stb.). Hasonló szándék vezérelhette Deardent is, hogy 1969-ben vászonra álmodjon egy nemzetközi szervezetet, akik csak olyan emberek mécsének kioltására vállalkoznak, akik meg is érdemlik, hogy ezt tegyék velük. Egy ambíciózus újságírónő elhatározza, kiugratja a nyulat a bokorból, s a hivatal vezetőjét önnön kivégzésével bízza meg. Az ezúttal is parádés Oliver Reed hamisítatlan logikával elfogadja a megbízást, s a tanácstagoknak szembesülniük kell, hogy vagy Dragomilov hagyja ott a fogát, vagy ők mindnyájan. Kezdetét veszi a belháború - értelmetlenségében híven metaforizálva a küszöbön álló világégést, sorrendben az elsőt. Hogy ki kivel van, miért és meddig? Barátok és ellenségek váltják egymást ingük cserélésének sebességével. Bejárjuk a filmet nézve 1914 Európáját, s bár a tragikus események egymást érik, a jelentékeny mondanivaló mellett is jól szórakozunk a történeten, mely nem a švejki vagy Ivan Csonkin-i értelemben komikus, inkább egy Verne-regény játékossága, kalandossága az, amibe kapaszkodva igyekszünk elhitetni magunkkal, hogy persze, de ez kizárólag máshol és más korokban eshetett meg. Velünk nem...! Ugye? |
2013-03-18 10:45.53 |
Ha valaki csak a Dalí-féle álomjelenetet nézi meg a 'Spellbound'-ból, már akkor is maradandó élmény részese. ('Dr. Caligari'; 'A költő vére' stb., tudom, hogy vannak előzményei, de ez akkor is brilliáns.)
Ballantine-nak gondok mutatkoznak a memóriájával, s a háttérben munkálkodó bűntudat inspirálására inkább bevall egy gyilkosságot, amire nem is emlékezik kristálytisztán. A csinos Constance egyrészt rögtön beleszeret, másrészt a szárnyai alá veszi, mint gyógyítandót, hogy közös erővel tisztázzák a különös rémképek és hangulatváltozások kiváltó okait. A feszültség fő forrásának szánt dilemma: Ballentine/Brown bűnös-e; tudván, hogy Hitch rendezéséről van szó, nem lehet igazán kérdés. Talán ez is az oka a film viszonylagos árnyékba húzódásának, egy az egyben visszanyúlt az angliai évek hírnevét megalapozó szüzsészerkezetéhez. (E munkája előtt utoljára a 'Gyanakvó szerelem'-ben vitte filmre kedvenc témáját, amiben viszont Granttel elérte (mert akarta is), hogy a mű végéig bizonytalanságban ringjanak a nézők!) A másik ok lehet az elfeledettségre, hogy ez a pszichologizáló szövegtest roppant darabosan illeszkedik a hitchcocki miliőbe, mondhatnánk: fölösleges alkalmazni, nehezék. Harmadszor pedig: a nyomolvasásnak mindkét vonulata meglehetős kurtán-furcsán zárul. Nem építészeti remek egyik sem. Pedig az 'Elbűvölvé'-nek is domborodnak erényei! Az idős prof borotvás "halála"; ahogy a pisztolyt tartó kéz a kamera alól visszafordul és a néző szeme közepébe süti el a revolvert - megigéző pillanatok. Az angyal elől inaló Peck pedig kifejezetten pazar! A színészek pedig - főleg Bergman - feledtetik a fanyarabb periódusokat. Hitchcock ezúttal sem egy letaglózó abszintot kreált, hanem egy jóval simulékonyabb, de az egyediség számos jegyét magán viselő ürmösbort. Egészségünkre! |
2013-03-18 10:29.36 |
Süt a hideg.
Néhány fa mutatóban, s a tökéletesen lecsupaszított rezervátum közepén egyedüli lehetőségként: az üzem. Nosza, meneküljünk be! Az agyonfrusztrált Lulu, aki hazai pályán már egyáltalán nem képes teljesíteni, csak úgy tud dolgozni, hogy Adalgisa kollegina tomporát képzeli maga elé. Ezáltal viszont olyan jól adja, hogy a többi géphez is őt hívják beállítani a normát. S mivel nem mindeni gondolkodik úgy, hogy dicsőség a gyártandó alkatrészekért kockára tenni az életét, őt is, mint Birkut elvtársat, annyira szeretik a munkatársai! Forró téglával ugyan nem kínálják, de azért megy a szájkarate - a digók ebben köztudottan leleményesek. Lulu aztán egy sérülést követően kezdi más színben kapisgálni a világot, az "egy segg, egy szeg"-nél göndörebb dimenziók nyílnak meg előtte. Az ordibátoros egyetemisták vállára állva küzdeni kezd a jogaikért, de... végül is ki ellen? A munkások kevésbé agresszív, tárgyalásokat favorizáló csoportja ellen? Vagy a személytelen gyárral birkózna? Esetleg az életének eddig keretet adó, épp a lélektelensége miatt elviselhető, üres munkafolyamat halálára tör? S kiknek a kedvéért lázad? A gyáriakért, akik aszerint üdvözlik vagy pfújolják, egyeznek-e épp a nézeteik egymással? A mással élő saját, illetve a vele élő, de nem-szeretem családjáért? Az egyik héten itt, másik héten ott buzdító hallgatókért? Töprengésre késztető kérdések ezek. De a munka addig, a megválaszolásukig sem állhat meg... |
2013-03-18 10:21.37 |
Habkönnyű - meglepően az, ha a keletkezésének idejét nézzük - történet az akadályokat nem ismerő szerelem erejéről, az álmok megvalósításának szükségességéről. Az iskolai élet mókás oldalának ábrázolását célzó vállalkozások általában ha nem is feltétlenül kirobbanó sikerre, de széles érdeklődésre mindenképp számot tarthatnak. Bizonyítja ezt a kis Nicolas-tól Adrian Mole-on át Titeufig számos reprezentáns.
A lányok idealizált sémáik ellenére is frissek, életszerűek; hát, a tanároknak ezt már kevésbé sikerült közvetíteni. S az egész középpontjában az ifjú Vittorio de Sica. Már csak őmiatta is érdemes egy próbát tenni a 'Maddalená'-val! |
2013-02-26 13:28.08 |
"Marie"/Catherine - akárcsak Gide-nél vagy Csehovnál - megelégszik a "bűnöző" világlátásával. Különösebb indok nélkül, hideg fejjel, a gyilkosságért önmagáért öl; se szenvedély, se kényszer nem rugója tetteinek. Misztikus kapcsolata a Szemmel nyilván egészen más megvilágításba helyezi, szimbolikus tartalommal ruházza fel minden egyes mozdulatát - a Magány fojtogatásában vergődők kétségtelenül extrém, mégis szívhez szóló segélykiáltásainak metaforikus jelentéstöbbletével.
Önpusztító, morális aggályoktól mentes kutatásuk a lelki társ, egy apa-lánya kapcsolat beugrója után gyakorlatilag bármikor beteljesülhet, tekintve, hogy úgyis túl késő már! Eredeti, erőteljes, hosszú lecsengésű filmnek gondolom. |
2013-02-26 13:10.46 |
- Érdekes hibrid, miliőjében, jellemeiben, de az elkövetés módjában is inkább a klasszikus detektívtörténetekre hajaz; holott a noirok jobbára a kemény iskola termékeit részesítették előnyben.
- Énközpontú értékrendszertelenséggel bírók tablója, ennek magáért beszélő eredménye: szerelemféltés az arcba. - Egy szénné égett világ romjain maradottak számára új biztonsági technikák szükségeltetnek; a detektív itt se szellemi fölényével, se élettapasztalatával, se fizikai erejével, se pozíciójával nem kérkedhet; jól működő, szeretni való fogaskereke a gépezetnek. Megnyugtató. - Kevés mű dicsekedhet azzal, hogy alapötletet kínált Agatha Christie-nek (a 'Rejtély az Antillákon'-hoz). |
2013-02-25 13:50.02 |
Banális történet, helyenként még kicsit direkt szituációkkal is gyengítve (lőfegyver kézügybe kerülése pl.), a karakterek is meglehetősek fakók, tónustalanok, a film mégis - a mai napig - hat.
Lenyűgöző, ahogy Carné beállította a romantika-adagolóját. Szikárságában is érzelmes, a naiv elképzeléseket permanensen ellenpontozza egy másik szereplő (többnyire kiábrándult) élettapasztalata - anélkül, hogy a sárba kívánná rántani amannak ártatlan reménykedését. Kivéve Valentint, természetesen. A boileau-i hármas egység tanpéldája lehetne az alkotás még akkor is, ha az emlékek aztán nem szűkölködnek a helyszínváltásokban, s a visszaemlékezés 3 hétnél is hosszabb időt ölel fel. Maga a cselekmény precízen betartja a nagy teoretikus által megfogalmazott szabályokat. Az idő rövidségének ráadásul figyelemfelhívó, fontos szerepe van abban, milyen kevés kell ahhoz, hogy a szárnyalás toccsanó bukásba torkolljon. Françoise gyermekien sugárzó lénye mintázza meg a mélyben szunnyadó pozitív erőket, melynek, kár lenne tagadni, fő forrása az ifjúság vitalitása. A fásult mackóként vegetáló François-ban is életre kelt valami derűt, szélesebb perspektívát csempész mindennapjaiba. Gabin figurája azonban nem hősszerelmes; világmegváltó, de még életnívó-javító gondolatok sem "gyötrik". Alapvetően hozzá illőbbnek találja Clarát, míg rá nem döbben, egy Françoise-zal közös élet milyen létminőségbeli lehetőségeket rejt magában. Az anno énekesként is rendkívül népszerű Arletty betekintést engedne karakterének hideg, megkeményedett maszkja mögé, többet vállal, kockáztat François szerelméért, négyük közül ő szomjazza legvehemensebben a törődést, a szeretetet; egyazon lendülettel a legbölcsebb alak is. Rezignált belenyugvása az élet nevű üzem megváltoztathatatlan rendszerébe nem késztetheti tragikus kimenetelű lépésekre. Az, aki az állóvizet felzavarja, egyben a legemlékezetesebb színészi teljesítményt is nyújtja a filmben, az Valentin megformálója, Jules Berry. Nem csupán velejéig cinikus és önző, nem elég, hogy élvezetét leli mások kínzásában, olyan ügyesen forgatja a szavakat, hogy a látszólag számára kellemetlen szituációkból is rendre pozitívan jön ki, támadólag lépvén fel addig csűri-csavarja, míg a másik érzi magát kínosan, amiért elítéli. Ha hazamegyek, lehet, meg is nézem újra... |
2013-02-25 13:44.35 |
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy 'Vera Cruz' c. film, amelyben G. Cooper és B. Lancaster (Denise Darcellel kiegészülve) kezdeti súrlódásaikat követően összefognak, hogy hosszú útja során védelmezzék a nőt, s a hozzá tartozó kincset, s mert kalkulációjuk szerint igencsak megéri.
Nem is tudom, miért írom ezt ide... Mert kísértetiesen hasonlít az itteni történetre mind egészében, mind számos részletében? Hm... Azt azért el kell ismerni, nem szolgaian másolják a nagy elődöket, s ez nem csak a külsőségekre igaz. Amennyit átlapátoltak, kb. annyit meg is változtattak, elég csak a végkimenetelre gondolnunk. Tony Curtis talán csak bostoni fojtogatóként nem humorizált, Sztankay hangján még a faviccei is mosolygásra késztetőek. Laza kis, szórakoztató darab, 8-10 évente újra elő lehet venni; kár, hogy azért pár, már ekkor is elcsépelt és bárgyú foltot is hozzáerősítettek a film vitorlázatához. |
2013-02-15 15:21.13 |
Nekem megvan magyar szinkronnal Godard frappáns látlelete emberi mivoltunk vadhajtásairól. (Jean Yanne Reviczky hangján.) Ilyen gépiesen barbár, líraian állatias peregrináción (mint hőseink) mindannyian átestünk már, s át is kényszerülünk préselődni újra, s megint, amennyiben humanoidok között morzsoljuk napjainkat, s nem Boldog Özséb, Waszlavik Velorex vagy az elméleti Rousseau példáját követjük. Mindannyian. Csak míg egyesek önfeledten pacsálnak kiterjeszthetetlen szárnyaikkal egyebek vérében, s önnön salakjukban; míg mások irtózattal határolódnának el az előbbiektől még akkor is, ha csupán illúzió-paravánokat használhatnak erre a célra; addig legtöbbünk csak sodródik, még csak arra is lustán, hogy ötleteljen: mégis hova, miért és milyen úton halad!!!
Godard legtermékenyebb korszakának is kimagasló - Buñuel- és Blier-ihlető - teljesítménye a 'Weekend', összefoglaló igényű, időtálló, sokszornézős, jellemformáló súlyzókkal megrakott film egy anonimoknak szervezett gyűlésről, ahol bemutatkozáskor mindenki kénytelen bevallani, hogy ő: ember. |
2013-02-15 15:09.25 |
A romantikus beállítottságú Stanley Donen előszeretettel szervezi egy sztár pár köré filmjei cselekményét. Részben ennek is köszönhetően hamar befutott rendezőként. Ami viszont fokozottan becsülendő benne, az a művészi igény, a fejlődési útvonal, melynek megfogalmazásához mind ügyesebben dirigálta stábját. A habosra vert lónyálat lerázva magáról a '60-as évekre érte el pályája zenitjét - három igen figyelemre méltó (ha nem is a legismertebb) filmjét mutatva be a nagyérdeműnek.
E sor középső darabja az 'Arabeszk', egy, a 007-es sikerén felbuzdult gárda egzotikus alkotása. Egy korosodó, édesszájú professzor egyszerre csak egy megszámlálni is kihívás, mennyi magaslati érdekeltség kereszttüzében találja magát. A zuhanyjelenet majdnem olyan híres, mint a 'Psycho'-é, s a tánc sem maradhat el: ezúttal azonban nem az esőben, hanem egy forgalmas autóúton. Szereplőink színváltósak, a femme fatale-t is beleértve kaméleonkodnak egymással (no, a tudós, triviális, hogy nem), s a teljes körű szórakozáshoz ismét Mancini biztosítja a zenei aláfestést. Impozáns darab, pedig ez a triumvirátus leggyengébb tagja... ;) |
2013-02-07 08:49.59 |
Koppintás?? Szerintem inkább egy, a fősodortól távolabb lavírozó olvasata a 'Lear király'-nak, melyben lényegesen több megértést tanúsít a "hűtlen" lányok indítékait, de cselekedeteit illetően is, mint általában az e tragédiát interpretálók szoktak.
Lentebb megfogalmazódik, hogy az apa gonosz lett volna. Talán csak egy mindig hirtelen cselekvő - megszokta, hogy mindig igaza van, s a mihez nyúl, az csak jól sülhet el -, öntörvényű apó, aki elveszíti élete értelmét az elajándékozott farmmal együtt, s ezzel nem tud megbirkózni, beleőrül. Vagdalkozik. De csak annyira gonosz, mint egy cápa, aki lemetszi a lábad, mert a gyomra ezt diktálja... |
2013-01-25 08:47.30 |
Világirodalmi klasszikusokat. Az 'A Fantastic Fear of Everything'-et Edgar Allan Poe-tól és Shakespeare 'Gyilkos Joe'-ját. ;) |