Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Alien - Romulus *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (DVD) |
Escobar - Az elveszett éden (DVD) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Kapitány és katona - A világ túlsó oldalán - Viasat3, 21:00 |
Karácsony az utakon - Story4, 21:00 |
Halálsoron - Prime, 21:00 |
Panama - Filmbox, 22:00 |
Holtak hajnala - AMC, 22:00 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Jay Brazeau (71) |
Ralph Fiennes (62) |
Hector Elizondo (88) |
Guido de Angelis (80) |
Kamarás Iván (52) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Fertőzés |
Zachary David Cope |
2017-05-03 13:19.48 |
Nino Manfredi minden rezdülése Élmény e rendkívül szellemes eszmefuttatásokra és a tragikus szüzsé ellenére is megannyi humorral átitatott dialógusokra alapozó filmben!
Más megközelítésből: – http://www.youtube.com/watch?v=eLLKVQN1ZSA (Povera me)! http://www.youtube.com/watch?v=zBKZpugBI8I (Io cerco te) http://www.youtube.com/watch?v=ZybMNOV8oZg (Direzioni diverse)... Van-e http://www.youtube.com/watch?v=3rEunBeTZ2g (Speranza) http://www.youtube.com/watch?v=petATpaki9g (L'exécution) elkerülésére? Adj http://www.youtube.com/watch?v=vTNtsHbsxzc (Cosiglio)-t, mit tegyek! Csak a http://www.youtube.com/watch?v=LEZBwCkPma0 (Vita mia)-mel törődjek, vagy esetleg figyelmet érdemlő lehet http://www.youtube.com/watch?v=-whS3PD53qE (In un'altra vita) is? Végül is http://www.youtube.com/watch?v=D3aP8XnXbyM (La vita è un girotondo) akkor is, ha http://www.youtube.com/watch?v=pK1wX-Ra6Rc (Niente di spirituale). http://www.youtube.com/watch?v=W3_5gl9DHfs (La mente vola), s ha http://www.youtube.com/watch?v=CCMDrCdDNCk (Marcia trionfale)-ben teljesíti http://www.youtube.com/watch?v=ohZWq2TJBSM (Parangelia)-át, elmondhatjuk, hogy http://www.youtube.com/watch?v=MzuGOtG7N8c (L'uomo) http://www.youtube.com/watch?v=SSmHN8IIKYg (Il più grande spettacolo dopo il Big Bang)... http://www.youtube.com/watch?v=ZCAK8OsXIco (Viva)!!! |
2017-05-03 13:07.23 |
A társadalmi és rokoni kapcsolatok kiismerhetetlen erősségű védőhálója fölött egyensúlyozva elég nehéz megállapítani, kire számíthatunk úgy igazán. Te viszont már tudja, megtapasztalta. Vagy rojtosra lyuggatta övét az Élet, vagy nem is rendelkezett vele soha. Nem tudhatjuk – Te semmit sem árul el magáról. E szilánkokra vadított lény vág önkéntelenül rést a csendes elszigeteltség málladozásában is szilárdnak tetsző bástyájába. Kettejük normalitásról szőtt álmainak csetlő-botló ütközeteiről osztja meg nézőivel perceit ez az emberi történet. |
2017-01-04 13:53.53 |
Két fura kófic megtudja, hogy más a biológiai apjuk, nem az éppen elhunyt. Egy szigeten aztán a vehemens szülőkutatás bővérű tesópüfölésbe torkollik, s a szülőket körüllengő rejtélyek, nevezetesen: az apa permanensen pihen, s az anyák mind egy szálig rámennek utódaik világra hozatalára, kezdi megteremteni a Laughton/Lancaster/Brando eljátszotta doktor magányos miliőjének diszkréten gyomorforgató visszatükröződését. Persze, a csalóka képmások közt valaki Billy Bibbitre is ráismerhet, egyeseknek Lennie Smallt idézi a felvillanó figura... Az önmagán is túltenni igyekvő rendező koktélja majdnem olyan bizarr ízűre sikeredett, mint az örökké kísérletező kedvű Evelio teremtményei, a kovászolt vas vagy egy nemes kótyag... Ej-ej, Jensen mester! :(
S hogy mi a tanulság? Hogy Einstein után minden relatív, ami az egyik szemében maga a borzalom, az a másik szívébe költözött idill. |
2017-01-04 13:44.29 |
Kissé taposómalom-hangulatú lett az amúgy nagyobb durranást ígérő mozi. Az építmény íve egy rájáéval vetekszik. És nem az szomorított el a filmben, hogy tizen-egynéhányszor halljuk ugyanazt a szöveget, mintha egy ügynököt kísérnénk végig egy hétköznapján, hanem mert Sandrán kívül csak motiváció nélküli, felskiccelt árnyalakokat látunk. Verbálisan zajlik az egész dráma, s így felszínes marad (a stílus sem siet a segítségére), ráadásul kicsit didaktikus, iskolás is. Semmit nem tudunk meg arról, miért költözik el Anne otthonról, mit akart Julien a nevek ismeretében, hogy Yvon csak azért változtatott-e véleményt, mert a fia (miért is?) földhöz teremtette, Timur síró rohama is a levegőben lóg, s még sorolhatnám. Még a férjről sem derül ki, megalapozott-e Sandrának a kapcsolatukat érintő félelme.
A hab a tortán pedig, hogy a késélre menő titkolózást követően mindenki nyíltan vállalja, mire adta le a voksát. (D |
2016-12-30 12:16.24 |
Ravasz, fantázia-megmozgató címválasztás. Vajon mi lehet az? De hát úgyis tudja mindenki, lett légyen nő, férfi vagy gyermek, hogy – a horgászás!
Általában nem a legszerencsésebb konstelláció, ha olyasmit árul a porhüvelybe zárt mása Istennek, amihez fikarcnyit sem konyít. Roger Willoughby viszont oly szakavatottan lavíroz az elcsipegetett információmorzsákból dagasztott hullámokon, hogy még Grálként kezelt könyvet is ír a soha ki nem próbáltról. Sikertörténet!!! Egészen addig, míg egy kotnyeles fruska bele nem kényszeríti, hogy megmérkőzzön a Wakapoogee-tónál rendezendő versenyen. Sablon-vígjáték emlékezetes jelenetekkel: a zongoramúzeumtól a felfújható nadrágon át a fáról alácsüngő pisztrángig. Morális kérdések taglalásával is spékelgetik a filmet: Ha a vak tyúk talál is szemet, azért még ne füllentse magát kakasnak! Arra már nem fókuszál lételemző szemlélődésük – s itt újfent a jól bevált paneleknél tartunk –, vajon miért szeretetreméltóbb a "hős" életébe berobbanó "hősnő" a már menyasszonyi babérokat elért "vetélytársánál". |
2016-12-30 11:56.05 |
"Amit mindenki szeret/Olyat játsszunk, gyerekek!" – szól a rigmus. Aztán a versezetből kiderül, hogy nem létezik olyan játék, amibe minden állatkölyök szívesen beszállna.
Archie a színpadra termett. Élete a játék, a show, a szórakoztatás. S bár kap kisebb horderejű meghívásokat, elkötelezettségét kevesen értékelik, tehetségét barátai is vitatják – fantáziát agg, beteges apjában is többet lát egy impresszárió, mint benne. De nem pusztán a szakember, a közönség is. Lawrence Olivier alakítja a csapolt sörbe és önfényezésbe temetkező, https://www.youtube.com/watch?v=yqvyCygtXkk előadót, ki a színpadi fortélyait átmenti civil életébe, a végletekig színlel a családja, ismerősei előtt. Saját műsorának mindenek feletti fontossága óhatatlanul átragad önértékelésére is – vegyes (de összességében nem kifejezetten hízelgő) érzéseket váltva ki közvetlen környezetéből. Magasabb polcról, persze, nagyobbat is lehet esni. Amire azonnal érkezhet a replika: zuhanás közben viszont több tereptárgyban lehet gyönyörködni. 8D |
2016-12-20 11:08.54 |
E filmélményét idézi fel Woody Allen az 'Annie Hall'-ban: "Bárcsak minden ilyen flottul menne az életben!" Bár elég lenne egy kényszerítő ok, amivel sakkban tarthatnánk életünk szerelmét – aki észre sem vesz, esetleg megvet minket –, s bele kellene törődnie, hogy 4 napot velünk töltsön! Ez idő alatt nyilván kiderülne számára, hogy nem egy szürke s kéjsóvár sárkányfog-veteménnyel vagyunk azonosak, hanem egy érző, sőt, érzékeny lénnyel, aki, ha piedesztálra nem is emeli Őt, de tiszteli, imádja s odafigyel rá. Emellett kívánja is, nyilván, de szerelmet akar ébreszteni, nem elég a néma s keserű beletörődés!
Bárcsak ennyin múlna! Ööö... vagy... tényleg nem is kell hozzá több? Persze, nem csak a vásár az, ami kettőn áll. (S akkor még arról a vetületről nem is beszéltünk, hogy mindez Stockholmban is megeshetett volna.) |
2016-12-20 11:03.11 |
A lét meghatározásához tisztában kell lennünk a nem-lét érzékelésének megnyugtatóan körülírt definíciójával. A shakespeare-i töprengítmény látszólag időt álló szerkezetét ültették át jelen időbe a szerzők. S mivel 1942-t írtak a kalendáriumok, önmeghatározásként, a művészek szócső-szerepének kiemelt fontosságát hangsúlyozó darabként (is) funkcionál a 'Lenni vagy nem lenni'. A könyörtelen elnyomás humorral történő ábrázolása felett pálcát törő s tapsoló nézőpontok kibékíthetetlen ellentétével rögtön a nyitányban szembesülünk, óva intik a nézőt: csak az maradjon a moziban, aki erőt merít a hatalom fonákságainak és kisszerűségének kifigurázása láttán, s nem törpíti még mélyebbre a félsz.
Propagandafilm? Rá lehet épp húzni ezt a vizes lepedőt, de akkor is el kell ismerni, rendkívül ügyes! Kortörténeti érdekesség: mily meglepő hasonlóságra bukkanunk, ha összevetjük a mindössze 3 évvel korosabb '5 óra 40' gyilkosának s az itt hazaárulóként is az észt osztó Siletsky professzornak az alakját. |
2016-12-20 10:49.58 |
Egy leölt bika vendettája, s annak utórezgései Delphin Gleize szószátyárnak a legnagyobb rosszindulattal sem nevezhető filmjében. Ahogy az a papnál is világosabban kiderült már rég, aki nem szolga mód tekint Altman mesterre, túl nagyot már nem tévedhet. |
2016-12-20 10:45.14 |
Igaza van Csabagának! Jószerivel csak kedvcsinálókat írok a filmekhez, ha sikerül megnézned az 'Annál súlyosabb'-at, bizonyára könnyebb lesz a helyükre tenni a dolgokat.
Bár próbáltam anélkül is érthetővé faragni soraimat... B) (Köszönöm a dicséretet!) |
2016-12-18 08:37.34 |
Reed kedvenc írójához fordult ismét filmötletért. S kikötött a mélyben igencsak izzó Kubában (még a rakétaválság előtt járunk). Hawthorne titkos ügynök és Segura kapitány is tudja ezt, épp csak a frissen beszervezett kém, a porszívó-kereskedő Jim Wormoldnak nincs lövése sem a dologról. Annyira hihetetlen belecsöppenni a valóság egy másik, alternatív szférájába – mintha csak álmodnánk. A dorgáló levelek aztán ösztönzően hatnak, hogy az apanázstól ne essen el a figyelem középpontjába robbanó boltos, kreál egy, számára csupán fiktív, de minden érintett szemében létező világot. A játék azonban pont ezen ellentét miatt komollyá válik hamarosan, egyik konfliktust szülve a másik után, hiszen az üzenetekben leírtak egészen más szemantikai síkon mozognak a kommunikációs folyamatban résztvevők számára. Olyan visszafordíthatatlan folyamatok lavináját indítja meg, amiről Wormold még legvadabb álmaiban sem fantáziált.
O'Harát kifejezetten szeretem, Ives-t is bírom, de itt egészen eltörpülnek Guinness és Kovacs gigászi párbajának árnyékában. |
2016-12-18 08:26.56 |
Kamaszos reménnyel szívében jelenik meg Amerika kéklő ege alatt az Andok Vadembere, hogy világbajnoki babérral ízesítse krumplifőzelékét. De ha egy kósza pillantást vetne a saját grabancára, vérben forgó szemű, magyar származású keselyű karmai közt látná enmagát. Akárhogy is, lélegzet-elállító látványt nyújt. A gondot csak az okozza, hogy a púderpamacsököl üvegállkapoccsal kombinálva elmegy egy hegedűművésznél vagy egy irodistánál, de egy boxolásból megélni szándékozónál... Burleigh Sullivan—Toro Moreno—Tony Banta: egyenes vérvonal! BD Szükség van tehát mindenek előtt reklámra és szervezésre! Itt jön a képbe a jó nevű újságíró, akinek nemrég szűnt meg a lapja.
Tényfeltáró romantika, dokumentarista hatásvadászat jellemzi Bogie utolsó moziját; tényleges öklöző-nagyágyúkkal is tovább hitelesítik az üzenetet (Jersey Joe Walcott, Max Baer); de az igazi csemege a tévésorozatok világából kilépő, fiatal Steiger játéka, amilyen impulzívan formálja meg a mindenkin átgázoló üzletrókát. |
2016-12-14 12:08.01 |
Szembenézni a ténnyel, hogy vagy fura példányai vagyunk egy rovargyűjteménynek, vagy felismerhetetlen cseppek egy "jól" olajozott gépezet alatt összegyűlt tócsában – lelki nagyságot kíván! |
2016-12-14 11:59.39 |
A közéleti cinizmus (ahogy az "orránál fogva vezetés" szókapcsolat is) új értelmet nyert Martin Cahill lépésről másodpercre publikus magánéletével. A mániákusan önkéntes elefántember teljes mellszélességgel kiállt a kretén, minden élőt pusztító drogosok ellen, diabéteszes testét ennek ellenére szurkálhatta inzulininjekciókkal a sors fintorának kereszttüzében. A holyfieldi csibészek öntörvényű Messiását, Rodin 'Gondolkodó'-jának megelevenedett mását a harc élteti, s amíg ötletekben nincs hiány, s zokszó nélkül felsorakoznak mögötte – megállíthatatlan, mint Napóleon, utánozhatatlan, mint James Joyce, megfoghatatlan, mint a politikusok lelkiismerete. De hiába a gógyi, a Ku-Klux-Klan madárijesztői a golfpályán vagy a köztisztviselők flambírozott autója – módszere egy idő után kiismerhető, társai is egymás után dőlnek ki a sorból, mozgástere szűkül. Robin Hoodnak sétagalopp volt az élete hozzá képest, a sherwoodi erdőben nem kellett együtt élnie a nottinghami seriff, Guy of Gisbourne pribékjeivel. Megtörni, felőrölni a gránitot – igazán magasztos cél a törvényt védő(?) férgeknek. Gerinctelenség, görények, lepaktálás az IRA-val – ilyen "jófiúk" környezetében értelmüket veszítik a normalitásról, az erkölcsről alkotott fogalmaink, csak egy, a zakónkról lepöckölendő hajszál marad az emberi természet és viselkedés társadalmi megítélése. |
2016-12-08 13:42.42 |
Szürke az ég az esőtől. És zöld a fű az esőtől. És lila a taxi, mely megvéd az esőtől.
Egy írországi kis faluba vonul vissza Philippe Marcal, hogy felejtsen. Nem tehet róla, akaratlanul is magára vonja az emberek figyelmét (nőkét, férfiakét vegyesen). Első látásra barátságok, első látásra rajongások. Lehet-e így felejteni? A karakterek eléggé egytónusúak, gyakorlatilag csak a keresztény misztikusokat vagy a szúfikat idézően sejtelmes Marcal félbeharapott mondatai, gondolattöredékei tartják életben a sztorit. No, meg a váteszi képességekkel rendelkező orvos a lila volán mögött, a közösség saját ültetésű, óvó lombsátrú Életfája. |
2016-12-08 13:37.01 |
Film a filmben, de nem nem Mészöly Miklós ösvényén taposva, amúgy 'Veled is megtörténhet' módjára. S ha már a belgáknál tartunk, Poirot lassan, de biztosan felépül szado-mazo túráját követően. Egyszerű érzések, mint pl. az anyai szeretet vagy a barna szósz univerzalitása, váltakoznak bonyolultabb elemekkel: a kelta miszticizmus hatása a bűnüldözési statisztikákra, mennyire bántó az 'idős' szó használata face to face, mennyire viselhető el a házasságtörés bűze, kigyógyítható-e egy farkaskölyökből a Dávid-komplexus? (Az erőszak sosem old meg semmit.) (Hivatalosan.) Felénk úgy látják a városatyák, hogy "egyre kevesebb helyen uralkodnak királyok, és ahol uralkodnak is, kiment a divatból a koronázás"; itt meg még a szánalomra apelláló kocsmatöltelékben is rögtön dübörögni kezd az uralkodhatnék, a virtus, amint egy másik kerekesszékes gurul a pulthoz.
Gyöngyszem-korzó szerteágazó útvonalakkal, melyek rendre keresztezik egymást. S mivel az utazás a fontos, nem az érkezés, megyek is menni s figyelni, ellesni a miérteket és a hogyanokat, a változások mozgatórugóit. |
2016-12-07 11:42.43 |
Amikor a környezeted unalomig ismert tereptárgyai idegenebbek már nem is lehetnének. Amikor a célját vesztett monotónia kiállhatatlanná őrölte hétköznapjaid kényszerű szereplőit. Amikor már sem az önsajnálat, sem az arrogancia nem lehet mentsvár, megbukott problémáid megoldóképleteként. Amikor már azt csépeled, aki vigyázón közeledik feléd, segítő kezet nyújtva, s már nem csupán ötletszerűen húzol be neki, hanem szisztematikusan, kéjjel sorozod – elmondhatod fogolytársaidnak, hogy az ideg-összeroppanás (olykor): jó barát. |
2016-12-05 12:25.44 |
Míg az ókori filozófiát tanulmányozók számára angolszász területen Aristotle az etalon, addig a franciáknál Platon. Szókratész nem véletlenül rejtőzik marginális pozícióba, dacára annak, hogy előbbi mesterének, egyben az utóbbinak a mestere – mivel "tanításait" nem rögzítette semmilyen módon. "Tanításait", így, macskakörmösen, hiszen nem dolgozott ki semmilyen eszmerendszert, nem fésülte össze meglátásait tételekké; módszerének lényege abban állt, hogy a konkrét problémával kapcsolatosan tett fel kérdéseket, s beszélgető partnere válaszait kiértékelve, s összefoglalva adott hangot véleményének, melynek végkövetkeztetése – az élet bonyolultságából fakadóan – esetenként eltérő, akár ellentétes jelentésű is lehetett.
Rossellini az öreg és beteg gondolkodó utolsó napjait mutatja be. Eszmefuttatásai révén ízelítőt kapunk világlátásából, az emberekhez és a környezetéhez való viszonyából, s bepillanthatunk az általunk ismert történelem első koncepciós perébe is. A film nyelvezete meglehetősen puritán, szinte már tévéjátékot idézően az, a grandiózus látványelemeket nagy ívben kikerülő. Valószínűleg a formát is a tartalomhoz szándékoztak igazítani az alkotók. Minden philo-szophosznak (a bölcsesség felé tudatosan tartó embernek) ajánlott alkotás. Már csak a vita kedvéért is. :) |
2016-12-02 14:27.30 |
'A szuka' kicsit a 'Kék Angyal' farvizét kihasználva érkezett anno a mozikba. Egy, már a nevetségességig joviális öregúrban a legmagasztosabb érzelmeket ébreszti egy, a strigójáért rajongó utcalány. A lila köd gepárd sebességével veszi át a hatalmat "hősünk" látómezejében. Ez – egyedi stílusú festményeivel megspékelve – új lehetőségek kiaknázására sarkallja a nőt s fiúját. Legrand, ha fa lenne, a hölgy közelségének hatására új leveleket hozna. Ha tenger, elpárologna belőle a só, cukor cirádázná hullámait. Ám lassan, de feltartóztathatatlanul – sejtheti mindenki –, tragédiába torkollnak az események.
A sztoriból már 1945-ben elkészült az ame-remake ('Vörös utca' címmel), ami árnyaltabbra, megrázóbbra sikeredett az eredetinél. Főleg ami a zárlatot illeti. Arról már nem is beszélve, Bennett Lulu szerepében hány kört ver Maréze-re |
2016-12-02 14:12.21 |
A negro naturalizmus egyik keménykedős előfutára. A krimiszál nem túl érdekes – nem lévén a filmben valódi nyomozás. Az egymásrautaltság és az egymás torkára taposás békétlen egymás mellett élésének drámaiságára hegyezte ki ceruzáját a forgatókönyvíró. Rajzolt vele felhőnyi nemzedéki ellentétet, fuvallatnyi korrupciót, de az igazán nagy vihart a rasszizmus bemutatásával szándékozta learatni. Ugyanakkor félt is ennek a nyers ábrázolásától, szinte csak verbálisan jelenik meg a műben, pufogtatják, ki mindenki az, de pl. Mattelli figurája is csak egy baltaarcú tulok, több tojás kér meleget egy kakukkfészekben, mint amennyi fajgyűlölet tetteinek mozgatórugója. |
2016-12-02 14:04.23 |
Logikátlanság-tűvel és hiteltelenség-cérnával összefércelt szalon-western. Szerzői gyakran operálnak a tízes évek közepének filmes eszközeivel, gegjeivel, megoldásaival. Hogy miért? Az a forrástalanság homályába vész. Nézhetővé Widmark és Stewart jelenléte teszi a hol kínos, hol inkább megmosolyogtató, elnagyolt jelenetek sorát. |
2016-11-22 09:04.21 |
A szélborzolta kófic kiáll a tetőre. Rögvest meggyújtok egy Vasztut a banális exhibicionizmus-szag elnyomására. Rendőrünk is ma tudja meg, hogy eddig semmit sem tudott. Nem túl eredeti. S erre rátesznek azzal, hogy a legapróbb részletekbe belemenően ecseteli a repülni készülő fiatalember a jó szomszédi viszony ága-bogát, jó 80 percesre dúsítva a sztorit, melynek magva 5 alatt összefoglalható.
Aztán – elfogadva, hogy az egész csak fikció – hirtelen kezd valami kibontakozni az elcsépelt panelek árnyékából. OK, a szereplők múltjának taglalása egy Balzac-regény kereteit is szétfeszítené, de akkor is! Stílusos, üde, ha nem is túl elgondolkodtató, de a szándék tetten érhető. A világok találkozásának és konfrontálódásának 'Lejtőn' c. olvasata mindenesetre megér egy misét! ... ööö... vagyis... érdemes rálesni. |
2016-11-08 12:18.09 |
Lancaster ügyészként egy gyilkossági eset körülményeit igyekszik kivizsgálni, melynek során minden kihallgatott képes valami olyasmit elárulni, ami döntően más színben állítja be az eseményeket, komoly fejtörést okozva ezzel ügyésznek, nézőnek egyaránt: mit is higgyen, kinek higgyen – billeg a Justitia kezében tartott mérleg emberesen.
Érdekes kis film, de tűzijátékkal felérő katarzisra azért senki ne számítson! :) |
2016-11-08 12:12.28 |
Döbbenetes erejű film a rendőri munka, tágabb értelemben az Élet sötét oldaláról.
Amióta először láttam a 'Higgy neki, hisz zsaru'-t, mindig lehajtott fejjel az ajtóban állva liftezek, s addig nem mozdulok, míg fel nem lök valaki. Néha hat–nyolc utat is meg kell tennem így, de akkor is kivárom! Ilyen nagy hatást gyakorol rám ez a. Szívesen kipróbálnám azt az agyhalál közeli állapotot is, amibe a felbérelt sofőr került a raktárépület emeletén. Hogy a fegyvert letevő, a beszélgetést forszírozó rendőr helyett nekem is vonzóbbnak tűnjön a gyalogos és helikopteres, permanensen golyót szóró kommandós osztag, de ha ők nem találnának el, a szimpla lezuhanás is... Az viszont nagyon szomorúvá tett, hogy egy járőr mozgósíthat egy kommandót úgy, hogy nyilvánvalóvá teszi számukra, az ott lévő rendőröket is likvidálják nyugodtan. Könnyűimmel küszködök mindig az ilyen csúnya és éretlen viselkedés láttán. Az a szokásom is e filmből eredeztethető, hogy midőn a mentorom, valamely jóbarátom vagy a gurum készülök épp elárulni vagy eláztatni, feltárcsázom valamelyik rokonom, aki szintén közel áll az illetőhöz, hogy tájékoztassam arról, amit tervezek. Sokat gyakorolok, hogy ilyenkor legalább az én szövegem hangozzék életszerűnek, természetesnek. Nehezebb, mint gondolnánk. Király az is, sőt, zsír, ahogy Gere megszervezi Baldwin kilyuggatását, s aggódásra a balul kiütést követően sincs fikarcnyi oka sem azért, hogy bemártják vagy belé mártják a pengét. Hiszen valaki úgyis megsúgja neki időben, mikor és hol szándékoznak lecsapni a tanúra! Hát nem? S már megint itt vagyunk a kommandósoknál. Jaj nekem! Gombóc kaparja a torkom. Sosem értettem, mi csábította ki a publikumot pl. Andy Kaufman nőkkel "vívott" pankrátormeccseire. Hiszen, mint a jó dolgokat általában, ezt is csinálni kell, nem nézni! Ha az esküdt ellenségem azt mondja, lefeküdt a nejemmel, rohanok és nyilvánosan szénné öklözöm, ahol érem a nőt, hisz' az ellenségem ilyen dolgokban biztos nem hazudik. Mára már ez a legkedveltebb családi programunk. A kávézásra is kezdek rászokni, hiszen nem is nézhet ki frankóbban egy szolgálatát végző rendőr (se más, uniformist viselő személy), mint folyamatosan műanyag pohárral a kezében álldogálva. Nem is tudom... mind horizontálisan, mind vertikálisan annyi muníció rejlik Mike Figgis műalkotásában, hogy azt felsorolni itt lehetetlen. Kevés ilyen kimunkált, átgondolt és színvonalas kriminek örülhetnek a nézők. |
2016-11-07 12:48.08 |
Járt utat (vagy zárt utat kellett volna írnom?) még jellemfejlődési kalandozásaid során se hagyj el járatlanért!
Hogyan érheti el egy eminenciásnak is túl szürke kis veréb, hogy több kontinens hölgyei kedvencének társasága egyetlen macskára korlátozódjék? ----------------------------------------------- A "Kinek a gengszter, kinek a gengszterné." mókája után kiderül, ruhástól fürdeni még mindig jobb, mint autóstól. "Anyone for tennis?" – kérdi Marc, majd zuhantában a "Hátán a háza, kebelén kenyere." tapasztalatait ízleli. "Két nő, két kéjnő, két kémnő van az életemben" – dúdolja a slágert, hogy aztán töprengésre érezzen késztetést magában: "Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, ki rejtőzik s miért e vidéken?!" A misztikum köddé zsugorodtával aztán átveszi oroszlánrészét az "ember embernek farkasa"-parádé. Marc arra épít, hogy "la donna e mobile", s mert ez már mások fejében is okkal/ok nélkül szöget ütött, lehetne shakespeare-i az "Oszd meg és uralkodj!" végkifejlete. Hősünk is elérzékenyedik a "Minden jó, ha jó a vége!" dagályának finom paskolásától, ám ekkor derült égből villámcsapásként épül köré a nem kívánt fészek. Mert az egy dolog, hogy kétszer ugyanabba a folyóba nem léphetsz, de ha azok táborát erősíted, akik csak a saját kárukon tanulnak, ugyanabban a mocsárban még elsüllyedhetsz, amiben előtted már mások is melléléptek. No, nem baj! Innen szép nyerni! |
2016-11-07 12:35.44 |
A 'Végzetes vágyak bárja' óta mind divatosabb lett a bér- és sorozatgyilkosokat úgy ábrázolni, mint bármely más, társadalmilag elfogadott szakma mestereit. Hol fanyarabbra véve a hangnemet, hol a dokumentumjelleg dominanciájával, de többnyire azon az (első hallásra szemöldökrándító) alapötleten felbuzdulva kerekítik a koncepciót az alkotók, miszerint a gyilkolás is csak egy hétköznapi munka, aki ezt a foglalkozást választotta, azért még ember marad.
Skarsgård a megcsömörlés pohár szélén táncoltatásának utolsócsepp-szamurájaként libben elénk, hogy azonnal átnyergeljen egy bizarr bébiszitterkedés pej ménjére. Az in medias res-be csöppenés hozadéka, hogy kész kapcsolatrendszert tolnak a nézők arcába, elenyésző az indíttatásmagyarázat, az ok-okozati össze-visszafüggések taglalása. Ennek ellenére cool, ahogy több szálon is az erősebb és empatikusabb, a másikért nem csak tenni akaró, de cselekvő tanulhat s tanul is passzívabb társától. Kicsit flamingószín film, kicsit elvont (gengszterségesnek túl behúzott kézifékű is), de az életigenlés derűje árad minden pórusából! |
2016-10-21 15:24.32 |
https://www.youtube.com/watch?v=hv4WudngDvY
(Junius: Forgiving The Cleansing Meteor *****) |
2016-08-05 14:23.23 |
Minő talajtól elrugaszkodott ötlet: egy kísértetlakta, az itt élőket rendre levaudászó (sic! szójáték az eredeti cím alapján) kastély jelentse valakinek a földi Paradicsomot unalomfűszerezte vegetálgatásában!
Wise a 'Ketten a hintán' csendes holtágából átevezett a folyam jóval zajosabb, zúgókkal, vízesésekkel tarkított fősodrába. A társszomjazás csillapíthatatlansága itt is, ott is a drámai tétel, ezúttal azonban horrorisztikus klisék között, bár inkább a thriller eszköztárával operálnak az alkotók. A lüktető ajtó, a csigalépcsőn hasaló Nell, a nő valóságérzékének lassú tébolyba oldódását rendkívül érzékletesen tolmácsoló képsorok – megannyi momentum teszi emlékezetessé az áldozati bárány, Isten és az evangélisták kalandjait, sikerül-e meglelniük a választ a... de... fülsiketítő pánsíp-kakofónia záporoz alá a padlásról. Megyek, megnézem, mi okozza. |
2016-08-05 14:14.21 |
'A cingár feltaláló' egyáltalán nem a legsikerültebb regénye Hammettnek. Mégis Nick és Nora Charles detektívesdijének mozgó képes olvasatában láttak olyan fantáziát a filmmogulok, mint Tarzan győzelmeinek sorjázásában, ráálltak a szériagyártásra. 14 év alatt 6 alkalommal kísérhette figyelemmel a nyomozó házaspáros rejtély-megoldási technikáját a nagyérdemű. Népszerűségük mi sem bizonyítja frappánsabban, mint hogy a 'Meghívás egy gyilkos vacsorára' parodizált talány-felgöngyölítői közt ők is jelen vannak. (Míg pl. Herlock Sholmes már nem fért a díszes kompániába.) Sikerük oka, hogy humoros, könnyed csevegéssel, gegekkel bonyolítják a véres valóság izgalmait. Ahogy az idős komornyik mutatja a járást... XD
'A cingár férfi után' a második a Loy–Powell sorozatban. Megtekintése jobban esik a nyitó darabnál. Klasszikus szövésű pókhálóba keveredik a pisztolyos lány, kétségbeejtő szituációba őszeretetreméltósága. Ugye, csak nem ő a tettes, amikor annyi rosszarcú figura rendelkezik még indítékkal széles e vidéken?! A nézőnek, persze, könnyebb a dolga a nyomkövetőkénél, hiszen azt még Pelikán Józsefnek is sikerült a fejébe verni, hogy az a gyanús, aki nem gyanús... |
2016-08-04 13:10.04 |
Egy oda-vissza tökéletesen ambivalens kapcsolat keserédes, hirtelen sós, a dekantálás ellenére is savanykás, ódon, hosszú utóízekkel rendelkező aromakínálatát kóstolhatjuk körbe. Végig? Azt talán túlzás lenne kijelenteni. A rendkívül precíz, feszes tempójú kamaradarab – műfajának megfelelően – sokat követel a színészektől és sokat köszönhet is nekik!!! |