Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Éjféli látomás - Film+, 10:55 |
A szerelem markában - HBO, 11:00 |
Cuki hagyatéka - Filmbox Family, 11:10 |
Tiszta ügy - Film Café, 11:10 |
Mama pici fia - TLC, 12:00 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Michael Pena (49) |
Penelope Ann Miller (61) |
William B. Davis (87) |
Patrick Dempsey (59) |
Trevor Rabin (71) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Fémkeresők |
Ric Roman Waugh |
2014-10-03 22:07.18 |
jav.: az újról (Omen666) |
2014-10-03 22:05.36 |
A klasszikus Omen filmeket csak ajánlani tudom. Az újakról inkább nem nyilatkozok, mert még bannolnak a végén.:) Az Assassin's Creed-et én is kíváncsian várom, bár én eléggé pesszimista vagyok az eddig látott számítógépes játékok filmes adaptációi után (legutóbb a S.Hill volt óriási csalódás). A ME esetében remélem, igazad lesz! |
2014-10-03 21:57.23 |
Ez most nagyon eltalált, mármint hangulatban.:)
http://www.youtube.com/watch?v=Q9nQL9sGqCY |
2014-10-03 21:45.12 |
jav.: Gyűrűk Ura könyveket (és A remény Rabjai-t is, ritka kivétel nálam, hogy a film jobban tetszett):) |
2014-10-03 21:37.14 |
Előkerült két szó (rajongó és kedvenc), melyekkel kapcsolatosan reagáltam. Az, hogy én kimegyek egy koncertre vagy elmegyek moziba vagy letöltök valamit, nem vonja maga után azt, hogy rajongó vagyok vagy a kedvenc filmem, zenekarom. A futballnál persze egyértelműbb, bár ott is lehetnek hibaszázalékok (ha már matekozunk:)).
Azzal egyetértek Misafeco-val is, hogy nem a rajongók számát határozza meg. Én nem is ezt vitattam. A példákat illetően néhánnyal egyet is értenék, mivel én is úgy gondolom, hogy vannak filmek, melyeknek sokkal nagyobb rajongótábora van, de én csak azokat a példákat láttam, amelyik hozzászólásra reagáltam vagyis például A Király Visszatér-nek vagy A Remény Rabjainak van több rajongója, arra következtethetünk, hogy a Gyűrűk Ura filmeknek nagyobb sikere van, de persze ott is például rajongók közt sem egyforma a különböző részek megítélése és persze még az életkor is bizonyára számít (bár itt sem lehet egyértelműen általánosítani). Gyerekkoromban olvastam a könyvet és később a filmekkel is elégedett voltam, de ha választanom kellene, ez a film sokkal közelebb áll hozzám, mint bármelyik Gyűrűk Ura mozi. Ha tippelnem kellene, akkor A Star Wars-ra voksolnék a rajongók számát illetően vagyis én azt az érvelést nem találtam hülyeségnek, legfeljebb csak a példákkal kapcsolatban nem lennék annyira biztos. Amire viszont neked írtam, hogy rajongói létszámot könnyebb például zenekarok esetében meghatározni, na azt továbbra is fenntartom, hogy hülyeség, amit alátámaszt például az általam említett sci-fi mese is. Voltam már nem kevés koncerten, de például azokat az előadókat nem láttam élőben, akik zenéje a legnagyobb kedvencek. Ha meg letöltök valamit, az sem vonja maga után azt, hogy rajongó lennék. |
2014-10-03 20:49.57 |
Nincs mit! A többi daluk, albumuk (sajnos) nem ilyen csak azért linkeltem be, mert eszembe jutott az akkori Therion. Nem bántam volna, ha rákattannak erre a stílusra, persze ez nem feltétlen jelenti azt, hogy jobb lett volna, mint a Therion, csak kissé elragadtattam magam.:) A Therion-nak is (szerintem) jót tett a stílus váltás. |
2014-10-03 20:43.01 |
Akkor miért is könnyebb, mert filmeknél ugyanezt nem teheted meg (mozijegy eladás letöltések száma egyebek)? Visszatérve arra, amire korábban reagáltam, hogy ő megállapította a felsorolt filmekről, azok sokkal többek kedvencei. Nos, azt miből lehet megállapítani? Félek, mert tényleg egyre többel fogok...:) |
2014-10-03 19:37.36 |
Szerintem a Doom-nak nem sok köze van a Halálhajóhoz. Én csak azért hoztam fel példának, mert tetszett a sci-fi vonatkozása, az, hogy a számítógépes játékkal ellentétben arra a fajta gonoszságra (zombik, szörnyek) valamiféle tudományos válasszal reagált, így inkább a sci-fi került előtérbe és nem a horror vagyis a démonok igazából csak emberi roncsok voltak. Mondjuk nekem az a film sem tetszett a doom-feeling ellenére se. Remélem, a ME nem fog arra a sorsra jutni, mint a Doom, ha lesz egyáltalán filmadaptációja! Azzal egyetértek, hogy a Halálhajó nem egy igénytelen film. Nekem kizárólag mint sci-fi volt üresjárat, de horror filmként sem győzött meg, ami persze ízlés dolga. Számomra kicsit inkább komikus volt, mint félelmetes. Én Neill-t először az Omen-ben láttam, mint "főgonosz"-t (zseniális volt) és persze itt sem okozott csalódást. Abban lehet valami, hogy "szórakoztató hülyeség", csak én túl komolyan akartam venni, mert engem tényleg rohadtul érdekelt, mi történt a hajóval. Persze attól nem lett volna jobb a film, ha vírust, alient hoz magával, prothean technikát vagy akármit, de én többre számítottam annál, amit láttam. A csalódottságon meg általában még nagyobbat szokott lendíteni, amikor sokan, ismerősök, barátok ajánlják és még másik fórumon is, hogy Chris, ezt neked látnod kell, mert ez annyira szuper és mivel a sci-fi a kedvenc műfajod, garanciát is vállalunk (P.csába, miért nem fogadtam az ellenkezőjére!).:) |
2014-10-03 18:36.37 |
"egy filmet az is előrébb repíthet, ha az ellenségei "visszafogottabban" értékelnek alul" - Bizonyára. Ez meg mekkora ovi!:)) A film ellenségei, kik nem merik felvállalni véleményüket, inkább felülértékelik azt.:))
Itt lényegében arról van szó, hogy sokan azon sírnak, miért ez a film az első és nem saját kedvenceik. Basszus! Nem Godard Weekend-je az első, hanem A Remény Rabjai! Már aludni sem fogok tudni ezek után.:)) |
2014-10-03 18:20.42 |
"Szerintem sokkal többen vannak, akiknek a Keresztapa, a Sötét Lovag, vagy A király visszatér a kedvence"
- Erre reagáltam, mert ez a megállapítás miből következik, ha nem számokból? "Rajongói létszámot könnyebb megállapítani zenekarok vagy futballcsapatok esetében" - Tényleg? Ez úgy hülyeség, ahogy van. Zenekarok esetében például honnan tudod biztosan, ki rajongó és ki nem? |
2014-10-03 13:02.57 |
A Halálhajó számomra körülbelül annyit jelent, mint néhány szórakoztató akció, kalandfilm, melyek próbálnak némi borzongással körülölelni bennünket, hogy érezzük, a mi kis egyszerű (egyszerűen túlbonyolított) világunkon túl vannak rejtelmes, sejtelmes és misztikus, horrorisztikus dolgok is, melyektől félnünk kellene. Nyilván nem vagyunk egyformák. Sokan azon, hogy egy organizmus tökéletesen leutánozza egy másik élőlény sejtjeit, csak mosolyognak, valakik meg azon vigadnak, amikor egy űrhajó eltűnik a hipertérben, majd visszatér valami nagyon sejtelmes és gonosz érzéssel, melyben hősünk átalakul valamivé, amitől félnünk kellene, főleg ördögi, démoni külseje ébreszt bennünk félelmet. Nekem, mint sci-fi műfaj, már a Doom film is többet sejtetett a gonosz kilétéről a kromoszómaszámot tekintve és mint horror, ettől sem borzongtam jobban, mint a Doom filmen. A félelmetes Sam-et tekintve meg x órányi smink nélkül is borzongtam, amikor csak egyetlen gonosz vigyort is láttam tőle, Damien-től. Bizonyára nem rossz film ez, csak én nem találtam benne meg azt, amit mások felfedeztek. Addig izgalmas volt, míg Sam át nem változott valami csúnyává, ami persze gonosz is, mert nem kegyelmez az élőknek.:) |
2014-10-03 12:12.35 |
After Death - The Star Chamber Of Isis
http://www.youtube.com/watch?v=3oW8Y5S_uGU Nocturnus - Mummified http://www.youtube.com/watch?v=v9ECIH12ee0 |
2014-10-03 12:08.18 |
Majdnem annyira, mint az ördög Sam (cinikusan).:) Horrorban, misztikumban bizonyára nem rossz ez a film, de hogy némi komolyságot erőltessek magamra, a sztori röhejes. Számomra körülbelül olyasminek hat, mint, hogy a Föld korong és egyebek. Misztikumot meg bőségesen lehetne találni idelenn is. Például Havas Szaffi szerint a görögök bűne a hazugság mert tudjuk, valójában önkéntesek építették fel az egyiptomi civilizációt, nem rabszolgák emelgettek köveket. Már alig várták a társadalmi munkában való részvételt és persze minden álmuk az volt, hogy a sivatag homokja gyorsan elnyelje vérük, majd testük a célért, hogy a Sötétség Urai-t örök halhatatlanságra emeljék. Ebben a témában is csak olyan filmek születtek kábé, mint a Halálhajó. A film, mint film nem rossz, de mint nem film, hanem sci-fi, a béka segge alatt. Szimplán röhejes, mint elgondolkodtató, bár horrorként bizonyára üt. Én viszont Sam-től sem félnék jobban, mint Mordin-tól.:) |
2014-10-03 10:40.24 |
Egyszerű, ám fogós, riffekben bővelkedő zene volt, ami anno megfogott (a lázadó korban:)) és most is nosztalgikus hangulatot idéz bennem. Bírom őket, mármint, az akkori dalokat. Azt sem tudom, hogy vannak-e még vagy elmentek nyugdíjba a srácok.:)
Őket is kedveltem, bár nem minden szerzeményük ért célba nálam. Inkább a dallamosabb, fogósabb vagy mondanivalósabb nóták.:) http://www.youtube.com/watch?v=kf5KxSvjBfo |
2014-10-03 10:18.48 |
Szerintem meg "ők" sincsenek többen, mert azokra az alkotásokra is vonatkozhat ugyanúgy és mivel ezután már csak a számok, adatok maradnak, így a matematika segítségével arra következtethetünk, hogy ez a film mégis többek kedvence, mint az általad felsoroltak.:) |
2014-10-03 09:54.35 |
A világegyetem számtalan veszély forrása még fiatal és kiszolgáltatott fajunk számára, kik nem ismerik a kozmoszban rejlő sötét erőket.
[link] :)) A tag még Mordinnál is félelmetesebb.:) |
2014-10-02 16:13.21 |
Spoiler (és a 20. hsz is)! Ha kizárólag csak egy pontját érintené a filmnek az utcai tüntetés, akkor sem gondolom, hogy erős érve lenne a filmmel szembeni negatív kritikának. Ugyanezt gondolom a számítógépektől. Nem voltak felesleges díszletek. Bizonyára lettek volna lehetőségek mindkettőben, de ettől még én nem érzem, hogy kevesebb vagy rosszabb a film. A globalizáció elleni tüntetés, az IMF megemlítése kapcsán következtethetsz abból, hogy nagyvállalatok állnak a háttérben és utalásként ezeket célozza meg konkrétan anélkül, hogy szájba rágná, de amúgy a film már az elején említi, hogy "egyes cégcsoportok", "multinacionális cégek ellen tüntetnek". Nekem is lejött már korábban (a szünetbeli beszélgetéskor, de már azelőtt is őrá tippeltem, bár akkor még nem kötöttem volna fogadást), de akiknek nem, azok sem hinném, hogy "hülyék", hiszen bármire számíthattak a szereplőkkel kapcsolatosan és van egy pillanata a filmnek, amikor sokan azt mondhatják, tényleg mennyire egyértelmű volt a kérdésekkel, a lázadó, ám olykor feltűnően nyugodt temperamentummal és még sok mindent le lehet szűrni (hát még utólagosan). Mivel láttad a másik filmet, így gondolom, ott is voltak hasonló helyzetek, szituk így még egyértelműbbé válhatott a dolog számodra is, de ez csak feltételezés.:) Nekem szőrszálhasogatásnak tűnik a többi (is), mert olyan következtetéseket vonsz le a szereplőkkel kapcsolatosan, melyek nem feltétlen logikusak, hiszen miért kellett volna ott, rögtön megbeszélni, kérdőre vonni a másik felet, mert még aki előnyben van, az is megbukhat néhány apró dolgon. Lehetett volna ellenérv a munkatársak felé irányuló hozzáállás vagy konfliktuskezelés és persze akármi, melyen kibukhattak volna azok is, kik előnyt szereztek. Egyetlen hiba és it’s over.:) A nő megbántottsága sem logikátlan annak ellenére, hogy hibázott és a fickó miért ne szerezze meg az állást, legfőképp azért is, amit pont te írtál, hogy "nehogy már két szék közül a pad alá"?
Te milyen szerepet szántál volna még a számítógépeknek és hogyan képzelted el az inges sztorit konkrétan, hogy az számodra logikusabb legyen? |
2014-10-02 07:00.30 |
Nem láttam a remake-et vagy nem remake-et vagyis ebben nem tudok állást foglalni, melyik "nívósabb".
Az utcai tüntetés nem céltalan és nem csak az interjú egy bizonyos pontját érinti, mely meghatározza egy jelentkező további sorsát, hanem kritika a nagyvállalatok felé az interjún keresztül és persze az utolsó képsorok is sokat láttatnak, de felfoghatjuk a nagyvállalatok elleni küzdelem végkimenetelének is, melynek eredménye kizárólag az, ami marad azok után, de akár az is, amit maguk után hagynak a vállalatok. Miért kellene a számítógépeknek többet szerepelni?:) Bizonytalan volt, stresszelt, így könnyű volt átejteni. Abban a helyzetben nem csak a "hülyéknek" nem esik le, hanem azoknak sem, akikben több bizalom van a másik féllel szemben, mellesleg az IMF szöveggel és az egyéb ellenérzésekkel meggyőzően, hihetően érvelt a beépített ember. Az, hogy felcserélődtek a szerepek, már lényegtelen volt, mivel a titkárnő rögtön zavarba ejtette a feszült és ideges jelentkezőt. Az ingcseréről tudtak a cégesek. Amikor beléptek az irodába, Nieves behunyt szemmel pihent a kanapén, majd később a vitatkozó felekre koncentrált. Enrique levegőt nem kapott, nemhogy az ingekre figyelt volna. Ketten viszont összenéztek az ing kapcsán, mely lehet filmes hiba vagy inkább gunyoros vagy vicces szemrevételezés. A nő "megbántottsága" sem logikátlan, mivel neki korábban csak be kellett volna zárnia az ajtót, mégis inkább a férfi után ment. Én nem éreztem "zagyva katyvasz"-nak. Az egyik félt nehezebb volt érzelmekkel becsapni és magabiztos volt abban, hogy a másik engedni fog. Ezen logika mentén visszakövethetők a korábbi párbeszédek is. Szerintem is nagyon jó ötlet és bizonyára vannak hibái, bár én nem ezekben láttam. Viszont egyedi ötlet és van realitása. Lehet, a másik film "nívósabb", bár nem lehetett különösebb kihívás megvalósítani, mivel (te is írtad) az "alapszituáció" már tálalva volt. |
2014-10-02 06:54.11 |
jav.: spoiler |
2014-10-02 05:18.44 |
Az amerikai mozi-drámák többsége, melyekhez eddig szerencsém volt néhány kivételtől eltekintve olyan hétvégi családi limonádéknak tűnnek, ha eszembe jut néhány távol-keleti alkotás. Ilyen például a Ruang Rak Noi Nid Mahasan. Noi és Nid, a testvérpár neve szerepel az eredeti címben, de nem lényeges, mivel ezen is el lehet gondolkodni, hogyan lett Utolsó Élet Az Univerzumban a mű angol, majd magyar címe. Nyilván úgy, hogy elnevezte valaki, de hogy miért éppen utolsó élet és miért az univerzumban, erre is könnyű egyszerű választ adni. Az utolsó élet az aranyos (érvágós) mesekönyvre utal és persze hol, ha nem a világegyetemben képes minket az élet lenyomni a víz alá vagy felemelni egy kötél által vagy pihentetni párnával a fejünk alatt, azaz felett, szorosan és előfordul, hogy az egyetlen dolgot veszi el tőled, azt ami vagy aki épp a legfontosabb. Ebben a világban viszont az is megtörténhet, hogy a sors összeköti azokat, akik útjuk során rokon lelkekké válnak, akik különböznek és mégis felismerhető köztük a legszembetűnőbb hasonlóság. Ők azok a magányos lelkek a mesekönyvből, kik egymásba kapaszkodva léteznek tovább. Történetük nélkülözi a hollywoodi szerelmet és olyasmiket is, melyeket például nemrég láttam egy szintén művészi hatású filmalkotásban (bugyi, körték, tetkókkal díszített izmok, szenvedélyes ez+az, csináld, jó, most közeli képet). Kapcsolatukból nem hiányzik az intimitás, csak annyiban más a már-már megszokottnál, hogy nem a tabukat döntögető, hanem a messzi-messzi galaxisban való értelmezésében, például, hogy a nő a férfi vállára hajtja fejét. Így szolidan, visszafogottan is érezni valamit két ember között, ami több, mint a mindent elsöprő szerelem, szenvedély. Ettől még romantikusabbá válik az a megfoghatatlan érzés, ami körülöleli őket a szintén hozzájuk társuló búskomor hangulat ellenére is. A film bűvészmutatványok, nézőszédítő kameratrükkök százai nélkül, csilivili, hatásvadász képeket, fény és árnyjátékokat mellőzve is csodálatos. A komor színek mellé az időjárás is hozzájárult a már amúgy sem derűs atmoszférához. A hangulat azonban a filmben hallott zenei aláfestés által válik teljessé ( http://www.youtube.com/watch?v=FbZOL3a0_CM ), szinte tökéletessé. A történet az álmok és gondolatok által kerekedik ki, mely nem igényel részletesebb előzményt és nem hagy űrt a befejezést illetően (megfelelő képzeleterő, fantázia birtokában). A depresszív, melankolikus hangulat mellett némi humorban is lehet részünk közelítve a befejezéshez és olyasmit is láthatunk (hallhatunk), mely filmhősökre egyáltalán nem jellemző, hacsak vígjáték a szóban forgó műfaj.:) Annak ellenére, hogy a történet hosszasan, lassan halad a végkifejletig, egyetlen percét sem tartom unalmasnak. Harmadszorra láttam a filmet (Felirattal érdemesebb!) és valószínű, hogy nem utoljára. Különleges darab nagyszerű színészekkel, fantasztikus hangulattal. Elmélkedős, művészi, borongós, romantikus, kliséktől, közhelyektől mentes. Végül néhány gondolat (spolier-nek), hogy miről is szól ez a film :
"A gyík végképp magára maradt. Hiányzott a családja, a barátai. Még az ellenségei is. Még ellenségekkel is jobb élni, mint egyedül. Erre gondolt. Reggel óta ezen gondolkodott. Mi értelme az életnek, ha nincs kihez szólj." |
2014-09-30 13:41.43 |
Terrence Malick műveit sosem kedveltem igazán, de mégis mindig kíváncsivá tett, hogy vajon mi lesz, ami megint körülbelül ugyanazt az élményt fogja nyújtani, mint az előző, csak más történettel, körítéssel. Gondoltam, megint kapok egy gyönyörű képi világgal bővelkedő mozifilmet, amit magamban ismét szembeállíthatok más rendezők munkáival, korábbi művekkel, melyekben ugyanazokat a gondolatokat, érzéseket tapasztalhatom kevesebb hatásvadász művészi elemmel. A To The Wonder esetében sem ért meglepetés, de mégis, ez a film valamiben számomra különbözik attól, amit eddig láttam. Talán annyiban, hogy ez már valóban több annál, mint hatásvadászat, mint csupán giccs vagy érzelmi kavalkád. Ez a film valóban varázslat.
A To The Wonder-t nem érzem hibátlannak. Például a filmbéli karakterek hollywood-iak megjelenésükben, olykor viselkedésükben egyaránt. Utóbbiban azonban annyival kompenzál Malick, hogy bizonyos képekben, mozdulatokban hangok, beszéd nélkül is számos érzelem, jelentés kerül elő, mely talán elfordul attól, amit megszokhattunk más, szintén amerikai mozifilmektől, mozi drámáktól néhány kivételtől eltekintve (Pl.: O. Stone). Ezek a képek persze nem ismeretlenek, ugyanis korábbi művészfilmekben már láthattunk ehhez hasonló kifejezésmódokat. Néhány stilisztikai elemet nagyszerűnek tartottam, de úgy éreztem, rossz helyre kerültek. Például A Holtak Szigete, mely utalás, ám a hangulata és az azzal egyidejű cselekmény kissé disszonánsnak hat. Néhány kép emlékeztet pár korábbi filmes bakira, ahol egyszerű lett volna közelebb vinni a kamerát (zoom), bár ezek ebben a filmben nem hibák, hanem inkább talán "szándékolt" művészi eszközök. Persze, ha mondjuk egy Third Person Shooter game-ben tapasztaltam volna ugyanezeket, bizonyára nyomtam volna egy uninstall-t (érhetőbben, például a kamerahajó által keltett hullámok szemben a gabonatáblával és leginkább a kapkodó pillanatfelvételek) néhány közeli képre vonatkozóan illetve azok a hullámzó felvételek, amikor a kamera nem lineárisan követi az eseményeket. Mintha ott lenne a kamera, egy harmadik személy is a filmben. Ezek sem hatottak számomra az újdonság erejével. Beleolvastam néhány, a filmmel kapcsolatos észrevételbe, kritikába, melyekben mindenhol a szerelem és a romantika kerül előtérbe. Számomra a film ezen oldala inkább a körítés volt és nem az, ami a legfontosabb mondanivalót jelentette. Annyiban valóban, hogy az is a "csoda" része. Egyedül vagy és bolyongsz, majd megállsz. Hiszed, hogy amit akarsz, az valóban az, amiben megállapodtál. Harcolunk, bár nem tudjuk, miért. Nem kell félnünk, hisz az élet álom, melyben nem hibázhatunk, mégsem értjük, olykor miért zuhanunk. Mindenki keres valamit, hiszen mindannyian szomjazunk. Arra teremtettünk, hogy meglássuk, felfedezzük a csodát. Számomra ilyesmiről szólt a film és nem elsősorban szerelemről, párkapcsolatról. Igaz, a történet és a cselekmény ezen szálakon indult el és ezeken keresztül érzékeltette azt a mondanivalót, melyet a film címe is sugall. Számtalan kérdéssel találkozhatunk, de a válaszokat is megtaláljuk, mert ott vannak a szemünk előtt. A film gyönyörű képi világa mellett ott van a láthatatlan, de hallható világ. A hangok, effektek különleges atmoszférát teremtettek, melyek borongós, olykor nyomasztó hangulatot árasztanak magukból. A válasz persze, hogy legyőzzük ezt a fajta komorságot, félelmet és magányt, ott van a szemünk előtt és ha nem vagyunk bátrak, elkötelezettek abban, amit akarunk, amit a szívünk diktál, akkor a legcsodálatosabb képek is sivár és élettelen világot láttatnak velünk. Kedvelem az elmélkedős, elgondolkodtató művészfilmeket annak ellenére is, hogy nem egyformán vélekedünk velük kapcsolatosan. Épp ezért még érdekesebbé válnak, mert ilyenkor kerülnek elő azok az érzések mindannyiunkból, melyek a képzeletünkből fakadnak, amik olykor azonos, ám ami izgalmasabb, hogy olykor meg véleményekben szinte teljesen eltérőek, különbözőek. A To The Wonder számomra egy különleges filmes élmény. Csodálatos képi világa és a hangok, a zenék egyvelege alkotja ennek a filmnek a nagyszerűségét és persze a filmcím is sejtet valamit, egy egészen apró dolgot, mely hatalmasabb bárminél, hiszen ez motivál bennünket. Azok az apró kis csodák vagy maga inkább a csoda, mely nem egyedi ötletként került elő, ám mégis talán a legkifejezőbb, amihez köthetjük. A lényeg szájbarágósan, hogy ezekért a pillanatokért, csodákért élünk és ez nem csak a szerelem, hanem mindaz, amire vágyunk ebben a világban. (megjegyzésnek annyit, hogy amit a filmben láttunk, az nem lehetett igazi szerelem, mert az annál erősebb, minthogy kettéválasszunk két világot, hiszen abban csak egyetlen létezik). A To The Wonder számomra Malick talán legnagyszerűbb alkotása. Az Élet Fája mellett ezt a művet is kiemelkedőnek tartom, bár, nem a legnagyszerűbbnek. |
2014-09-27 17:43.19 |
GMK-zok. Még szombaton is. Gyűjtök az Azori-szigeteki nyaralásra.:) |
2014-09-27 17:39.43 |
A kis rafináltak. Összehasonlítottam a két tálcát (hungarocell) és most látom, hogy az egyik jóval nehezebb, mint a másik vagyis az a csirkecomb kevesebb, mint amennyit nyom. Ejnye! Még jó, hogy nem láttam, hányszor mosták le róla a penészt.:) |
2014-09-27 17:25.00 |
Hűdemegmontam!:) Azért, mert csúnyábbat nem akartam írni egy nyilvános fórumon.:) A remény hal meg utoljára és ennek tudatában hátradőlve mindenki csak remél. Én inkább megyek, dolgozom, mert most előtérbe helyezem önmagam szemben a közösséggel.:) |
2014-09-27 17:21.25 |
Otthon, a gép előtt vagy épp munkában vagyis többségben a hitetlenek, mint azok, akik legalább valamiben hisznek (lásd.: 2006-os őszi események). |
2014-09-27 17:15.12 |
Jav.: Ja, Izrael csak a szír háborúban volt érdekelt (édesvíz készlet - Golán fennsík), de már a kezdetekkor bánta (amikor az USA a szélsőséges szunnitákat támogatta). |
2014-09-27 17:13.12 |
Erről most rögtön Irak jutott eszembe, ugyanis a világ figyelmét az olaj köti le inkább és nem az, hogy az USA legbefolyásosabb partnere híján van az édesvízkészleteknek (pölö : Izrael, Szaúd-Arábia). Irak nem csak a szokásos, fegyvereladás, olaj és egyebeken kívül érdekes szempont még (amúgy meg száradjon szét az, aki harckocsival kínálta meg az isthar-kaput). Ovi előbb vagy utóbb szálka lesz valaki szemében, de addig bizonyára nem, amíg magyar tőkés oligarcháknak szellent virágillatot és amíg ők nem küldik el az igaz magyart Rachel-estül, cigányostul, falopós, traktoros bagázzsal együtt. Már pedig nem fogják, mert ahhoz elég egy elenyésző százalék is, hogy hatalomban tartsák azt, aki legalább annyit lendít rajtunk, mint anno a szocializmus.:) |
2014-09-27 16:56.57 |
jav.: Európában |
2014-09-27 16:56.06 |
Inkább Berlusconi, mint Csau, de hülyeséget írtam itt, korábban, mert akik most hatalmon vannak, azok annyira sem hülyék, mint az ellenzék, akiknek elég odadobni néhány morzsát és csendben maradnak. Inkább magukat áztatják, mint a karhatalmat. Néhányuknak biztos helyük van a parlamentben és persze az ilyen-olyan kapcsolataik is biztosítják (akár, mint Lengyelországban) azt, ami számukra a boldogságot jelenti. A szellemi sérültek világa általában a hitben gyökerezik, nem pedig meggyőződésben. Ez persze mindenhol örök érvényű igazság, de ha politikáról, gazdaságról van szó, főleg a volt szocialista országokat és azok állampolgárait illeti a kitüntető figyelem. |
2014-09-27 16:45.49 |
Nem akarok beledumálni, de igaz, hogy máshol nem engedték sokáig, leszámítva Olaszországot. Ott azért avatkoztak közbe, mert az ottani ellenzék szintén életképtelen volt és Berlusconi meg csak az egekbe beszélt, amit persze már Merkel is unt, nem kicsit, nagyon. Sajnos ki kell mondani, Magyarország gazdasága jelentéktelen az unió számára, ezért csak ott is csak a szövegelés megy velünk kapcsolatosan. Valójában nem tartanak ovi-tól, inkább az USA-tól, hogy ha rossz híreket hallanak felőlünk, EU-sokról. Bocs a beledumálásért!:) |