Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Hunter Killer küldetés - Film+, 18:30 |
Anyák napja - RTL Három, 18:40 |
A bűn árfolyama - Film Café, 18:40 |
Az emlékek őre - Film Mánia, 19:10 |
Tuti terv - Filmbox Extra HD, 19:25 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Dougray Scott (59) |
Mark L. Lester (78) |
Peter Facinelli (51) |
Garcelle Beauvais (58) |
Tamsin Egerton (36) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Tippjáték (Foci) |
A nagy kék jelzés - Vélemények |
2022-es választás |
Hiányzó filmek a Filmkatalógusról! |
Into the White - Vélemények |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
A gyönyör rabjai |
Susan Sarandon |
2014-08-22 14:24.43 |
Tudományos halandzsa, akadémia, miegyebek. Én arra lennék kíváncsi, ki mit gondolsz egy bizonyos műről és miért gondolja az illető, hogy az egy ilyen és olyan alkotás. Sokszor olvasok pátoszos, magasztos, emelkedett hangulatú filmkritikákat, de nem ritkán érzem azt, hogy a kritika csak azért van, hogy csöpögjön az illető, hogy felhívja a figyelmet olykor a nagy semmire és nem azért, hogy konkrétumokban kifejezze azt, amitől számára a mű jelent valamit is, ami maradandó (esetleg). Olyat, amit nem felejt. Ami rögzült a kis buksijába az illetőnek. Nekem az akadémia kábé annyi, mint amikor valaki a pride mozgalommal jön meg az akármi juhtúróval. |
2014-08-22 14:11.03 |
Nem, de nem is hozzám, legalább is, ha a gyengébbek kedvéért a válasz erre opcióra kattintanál, még azt hinném, mégis csak. Fasza volt, amit a Don Jon-hoz írtál, de azt kevésbé értem, miért ne mondhatnád el, mi az, amit más nem úgy gondol, mint amit te (esetleg, és talán közérthetőbben, mint amire te is olykor mutogatsz másokat illetően).:) |
2014-08-22 14:03.26 |
"keresztmetszet a ma társadalmáról" - Ezért is "ezerszer jobb", mint akár a "valóságshow-k megrendezett világa". Én is csipem az oldalt, mert mulatságos is és persze jó okulni abból, amit visszaolvasok (mondjuk magamtól), amin más nevethet esetleg és nem csak éppen én másokon.:) |
2014-08-22 13:50.46 |
Én meg már azt hittem, hogy nekem (is) írtál (a konkrétum kapcsán). Oké, ha nem nekem jött a válasz. Ennyit talán én is megértek. Milyen akadémia?:) Ledger vagy csak magadban beszélgetsz, ahogyan most én is?:) |
2014-08-22 13:45.14 |
Visszatért Cartman a millió levél hatására, melyet neki írtak. A francba, most aztán bizonyára sokakat szomorúsággal tölt majd el az érzés (és nem közömbösen)!:) |
2014-08-22 13:35.36 |
Nem csak ebben az esetben. |
2014-08-22 13:28.20 |
Gyermeklakó ezért kap oly sokszor sokat, mert nem ír konkrétumokat, nem közérthető az ő mondandója.:) |
2014-08-22 13:23.37 |
Ez esetben éppen fordított arányosság esete áll fenn (szerintem).:) |
2014-08-22 13:21.44 |
A hozzáértők a művészetet látják, nem a racionalitást.:) |
2014-08-22 13:18.31 |
Így van. Neked mondjuk ami az Őrület Határán, nekem az A Burmai Hárfa.:) |
2014-08-22 13:13.33 |
Igazad van.:D Pont ez a lényeg, amit írtál, nem veszekedni, hanem vitatkozni.:) Más megérteni valakit, mint elfogadni, hogy elemi erővel, orkánnal, hurrikánnal tör elő az igaza és nem pedig nyugodt, ésszerű, racionális érveléssel.:) |
2014-08-22 13:03.42 |
A Thing-et illetően szerintem a lényeget kiveséztük. Te így látod, én úgy és persze vannak közös pontok. A Prometheus filmmel kapcsolatosan én sem írtam le a sztorit teljes egészében, bár nem vagyok optimista. Lehet, hogy összehozzák majd úgy, hogy az passzentos legyen az első alien filmmel. De az a folytatás és nem az első film, amelyben szerintem mindketten láttuk, mik azok a hibák, melyektől hemzsegett az amúgy nem kis költségvetésű film nem akármilyen rendezőtől. Ezt azért is írom, mert visszatérve a másik témára, én például az ilyen "szuperpolipos" filmeket osztályzásra sem méltatom, mivel vannak olyan filmek nálam olyan rendezőktől, mint például Cronenberg, akinek x filmjét nem tudnám összehasonlítani például az általam kedvelt kígyós, anakondás filmmel:), de említhetném példának mondjuk az Omen remake-jét, mely szintén nem összeegyeztethető x trash filmmel. Olvastam egy hozzászólást, miszerint a legrosszabb film x fórumozónak a P volt. Nem azért, mert nem látott annál rosszabb filmet, hanem azért, mert a feltételek jóval többet kínálhattak volna (pénz, világhírű rendező, technika, egyebek...) és mégis annyit kapott, mint néző, hogy megnéz egy szinte null költségvetésű filmet gagyi sztorival. Nálam például jobban kicsapja a biztosítékot, ha R. Scott és mondjuk sok kápé mondanivalót tekintve ugyanott van, mint a leggyagyibb x-edik trashfilm. |
2014-08-22 12:24.54 |
Mennyire feelinges (ha már "esztétika"), hogy Quorthon pózol a sziklákon, kezében egy kerek testű (nem full metal kinézetű) Gibsonnal és közben ilyen dalokat tol (-t), mint a Gods Of Thunder vagy a The Ravens.:)) Utóbbi nálam is etalon, akárcsak a Song To Hall Up High. |
2014-08-22 11:52.33 |
jav.: és addig |
2014-08-22 11:49.47 |
Évente rá kell találnunk a másikra? Tenni azért? Miért és mit? Én azt hittem, elég csak önmagunk lenni. A többi szerintem "automatikus". A "rá kell találnunk a másikra" önmagában hülyeség. Mit kell rátalálni? Kötelező? Nem akkor jó, ha mindig azt érzem, "rátaláltam"?:) |
2014-08-22 11:25.07 |
A költözésnek csak a gondolatára is hogyan reagált Celine? Itt a vég. Amikor türelmesen végighallgatták egymást, Jesse egyetértett Celinenel, majd mi következett? Ismét felesleges attak. A végén már a világ összes globális problémájáért őt okolta, mert a férfiak...:) Aztán jött a békülés, melyből megtudhatjuk, Jesse nem egy H. Miller.:) A "piszkálódás"-ra szerintem nem lehet hárítani, de lehet, igazad van és nem voltam eléggé figyelmes. Meg kellene néznem még egyszer. A plüss példa viszont találó és maximálisan egyetértek. Nietzshe, az antik hagyományok paradox dogmatikai rendszerére való utalás jutott eszembe. Amúgy is "kell", hogy mások lássák és mi is biztonságban érezzük magunkat, úgymond bebiztosítva, hogy nem vagyunk egyedül. A "minőség" másodlagos. Ha gond van, jön a portörlés és minden megoldódik.:) |
2014-08-22 10:59.03 |
Ha már szóba került...:)
Bathory - The Lake http://www.youtube.com/watch?v=45-spf_cdm4 Bathory - Hammerheart http://www.youtube.com/watch?v=pX1Swx9MJv8 Bathory - Song To Hall Up High http://www.youtube.com/watch?v=6zSrdqkiks4 Bathory - Blood Fire Death http://www.youtube.com/watch?v=0ZYa5-LWAYQ |
2014-08-22 10:55.27 |
"Semelyik másik black metal bandában nincs ennyi esztétika."
Ajánlónak : Celtic Frost - Into The Pandemonium (1987) Emperor - In The Nightside Eclipse (1994) |
2014-08-21 19:24.37 |
Sejthetjük, a varjak valójában nem lehettek suttyóbbak a csejeneknél és a csejenek meg legalább annyira trógerek voltak, mint a varjak. A történet azonban egy nagyon szép mese, mely azonkívül, hogy szórakoztató, ha felszínesen is, de némi betekintést nyújt az akkor élő indián törzsek életébe. Hallhatjuk például saját nyelvüket és láthatjuk, hogyan éltek. Néhányan biztosan emlékeznek, anno a tévében is tolták. Mesék, ifjúsági filmek kedvelőinek érdemes megtekinteni, bár tudom, ez nem az a fúdejó az ork háromdében, meg a potter gyerek. Csak egy egyszerű mese egy indiánról, akinek még akad dolga idelenn, mielőtt az örök vadászmezőkre illetve múzsájához koccol. Szerintem méltatlanul elfeledett alkotás. |
2014-08-18 17:02.14 |
Az idő múlásával ez a történet is eléggé megfakult. Elveszett belőle sok minden és itt nem a romantikára gondolok elsősorban, mivel nem okozott meglepetést a film témája, mondanivalója. Azonban mintha elvesztette volna azt a varázsát, hogy mindkét karakter hasonlóan érdekesnek, különlegesnek vagy olykor egyformán hétköznapinak hasson a néző számára. Mintha a film inkább Jesset próbálta volna pozitív színben feltüntetni Celinenel szemben. Celine például azonkívül, hogy kevésbé higgadt természetű, még akkor is, olykor enyhén fogalmazva is primitíven, obszcén módon viselkedett, amikor nem éppen jópofáskodott. Ehhez persze még rátett egy lapáttal heves vérmérséklete. Mintha a korábbi egyensúlyt kettejük közt nem csak az együttélés konfliktusai változtatták volna meg. Celinet mintha kicserélték volna. Én úgy éreztem, a színészi alakítás tekintetében azonban Julie Delphy itt is sokkal őszintébbnek, természetesebbnek bizonyult, mint Ethan Hawke. A korábbi filmekkel ellentétben már túlságosan erőltetettnek éreztem a párbeszédeket. Linklater egy korábbi filmjében (Az Élet Nyomában) tökéletesen működött az a fajta eszmefuttatás, amely ebben az alkotásban viszont már-már képtelennek és néhol inkább nevetségesnek, szánalmasnak tűnt, mint elgondolkodtatónak. Nem működött még annyira sem, mint a korábbi két filmben, pedig ez volt, ami feldobta korábban a sztorit, ettől hatott még különlegesebbnek ez a történet. Mindenesetre jó ötlet volt elkészíteni a harmadik részt is. Érdekes volt végigkövetni a történettel változó, korosodó színészeket és az általuk életre keltett párt, ahogyan a kamaszok felnőtté váltak, ahogyan változtak, gondolkodtak az életről, a szerelemről, a párkapcsolatról, családról és ezeken kívül nem utolsósorban a környező világról és magáról az életről. Mindezek ellenére én az első film után ugyanezeket a történéseket inkább más sztorival és szereplőkkel láttam volna szívesebben. Az első film erőssége nem csak abban a romantikus találkozásban rejlett, ami valóban különleges és a nézők számára is érzelmekben, gondolatokban egyaránt bővelkedett, hanem, hogy mindenki fantáziájára bízta a folytatás lehetőségét. Azaz, hogy lesz-e folytatás vagy sem. Bergman műveihez viszonyítani, hasonlítani ezt a filmet szerintem kissé túlzás, de még talán Truffaut Antoine Doinel sorozatához is, mivel például Bergmannal ellentétben itt a mélyebb mondanivaló, tartalom elsősorban nem az emberi lélek rejtelmeiben való elmerülés és annak pszichológiája, megértése, hanem az emberi kapcsolatok, azon belül legfőképp a párkapcsolati kérdések és válaszok, a férfi és nő, a társadalom és az egyén kapcsolata. Az említett zseni műveiben is megtalálható mindez, de talán nem egy történetbe sűrítve. Az újra és újra egymásra találás és a "kell" számomra egy kicsit olyan, mintha egy hosszútávú kapcsolat nem létezhetne ezek nélkül, mert közben kíváncsiak vagyunk, elkalandozunk, eltávolodunk, majd rájövünk, hogy mégis jó, "ami" van, mintha mindig fel kellene fedezni a másikban azt, amiért őt válasszuk. Ezzel nem feltétlen értek egyet, de valóban nagyon jó gondolat, ha általánosítunk. A film mondanivalója azonban nem törvényszerűség, nem mindenkiről szól, hanem mindenkinek. Linklater before filmjeit érdemes megnézni, elgondolkodni rajtuk. Én mindenkinek nyugodt lelkiismerettel ajánlom, stílustól, műfajtól függetlenül. Ez egy olyan sztori, amit kár lenne elmulasztani. Én az első részt tartom a legjobbnak és bár, akkor még nem elsőről beszéltünk, sajnos annak a filmnek az akkori feelingje a későbbi történet halovány ismerete által már másképp hatja át azokat a nézőket, akik először látják, de tudják, a történet folytatódik. Sajnos a rendező erre kevésbé gondolt. |
2014-08-17 15:31.51 |
Látom, elszabadult.:) |
2014-08-17 15:08.59 |
Mennyit kérsz a cuccért ("vodka")? Kápéban fizetem. |
2014-08-17 14:51.20 |
Amit kihagytam, a párbeszédek egy-két aranyköpésen kívül katasztrofálisak. |
2014-08-17 14:46.25 |
Számomra ami igazán emlékezetessé tette ezt a művet, kizárólag a mondanivaló és néhány nagyszerű gondolat. A road movie-k bizonyos életérzésének hasonlata, mint időgép, a fájdalmas, tragikus emberi sorsok, fiatalkori bántalmazások, szülői felelősség, dogmák, miegyebek. Ami viszont nálam nem működött a nem létező humorérzékemből kifolyólag, az a film komolyságán könnyítő burleszk jelenetek, mint például a hősünk lába előtt engedelmeskedő, elszabadult személygépjármű, a vontatmány külön élete vagy a helyi rendőri, inkább blődi erők kicselezése, melyekre még talán Chaplin is azt mondta volna, "ezt már Simpsonék megcsinálták". Nem értem, mi szükség volt mindezekre. A mozikban biztosan sokan felnevettek (Deja Vu, mikor a közönség mondjuk a nulladik típusú pofonon fél percig tapsolt). Egy másik dolog, ami szintén zavart, a kiszámíthatóság. Beúszik a háttérbe a komorságos filmzenének aposztrofált minimál szösszenet és látjuk a sátánt, mely FBI ügynökként befurakodott a történetbe. Először csak gonoszkodik néhány elejtett megjegyzéssel, majd kikezd a tipikusan butának látszó, ám nagyon is érzelmes és értelmes nővel, akit persze vajon ki védene meg, ha nem a rendező és filmsztár egyben, aki persze semleges karakter lenne, de tudjuk, hogy nem az, viszont rokonszenvezünk vele. A kritikusok szerint meg hű, de különleges szerepben látjuk őt és hősünket is, mert ők nem csak pozitív karakterek, nahát, és tényleg, kicsit hasonlítanak is ránk. A gonosz ügynök lesz az egyedüli, aki kezében snipert tartva célba veszi rokonszenves hősünket. Spoiler! - Fogadtam volna a tragikus végkifejletre. Számomra az ehhez hasonló művek tipikusan amerikai hatásvadász mozi-drámák. Bergman Csend-je még szájbarágás nélkül is izgalmasabb és persze életszerűbb, de, hogy ne legyek maradi, néhány nem hollywoodi produkció (Irántól Dániáig, Svédországig, de akár legyen Dél-Afrika vagy Új-Zéland) milliószor közelebb áll a valósághoz, még ha nem is kényszeríti ki a filmzene minden egyes pillanatban, hogy elérzékenyüljünk, sokkal valóságosabbak és átérezhetőbbek. Nekem jobban bejött a rendezőtől a kicsit könnyed, ám mégis drámai hangvételű Gran Torino vagy a "gonosz" japók szemszögéből bemutatott Ivo Dzsima, melyek talán már kivetkőzték magukból az amcsi filmgyártás minden sablonját. Összességében ez a film nem rossz és úgy gondolom, fontos momentumok által tette gazdagabbá a nézőt azzal, hogy minden szirup és klisé ellenére is mély és komoly mondanivalóval szolgált a nagyérdemű számára a körítés ellenére is. |
2014-08-17 00:37.35 |
jav.: Weaver alakítása |
2014-08-17 00:35.26 |
Engem sem foglalkoztat különösebben, csak megjegyeztem, ha már létezik ilyen értékelési rendszer. Vannak, akik nem láttak egy filmet, mégis pontozzák vagy amit épp ezen a fórumon olvastam nemrég, hogy öt perc után már értékel egy filmet az illető, mert annyiból el tudja dönteni, mennyit ér vagy érdemel az a film. A fontoskodó vagy duzzogó meg lehet, a látottak alapján értékelt, stílus ide vagy oda. Mindenesetre szórakoztató és változatos ez a filmkat.:) Ezen, amiről már korábban is írtál, gondolkodtam, de akkor lefordítom. Szóval, ha egyik kedvenc filmed a szóban forgó téma és valaki semmit nem értékel benne, akkor az egy pöcs?:) Például az általad felsoroltak közül nálam kakukktojás a negyedik alien-film, mivel sem a története, sem a cselekmény, de még a karakterek sem tetszettek, nem beszélve a klónok külsejéről vagyis csak apróságok miatt változtattam a "szélsőséges" osztályzaton, mint például az idegenek (nem a klónok) külseje, Ripley alakítása. Szerintem nem rám gondoltál, hanem általánosságban vagyis nem azért említettem, mert éppen nekem nem, hanem, mert szubjektívnek tartom szélsőséges osztályzattól függetlenül is. Valakinek nem tetszik egy film története és azért nem fogja többre értékelni, mert mondjuk jól néz ki a plafon. Valaki meg annak ellenére is jobb osztályzatot ad egy filmre, hogy neki nem tetszik, mert lát benne értéket vagy tájékozottabb filmes téren és tudja, hogy mennyi munka, erőfeszítés van a film mögött. Ha valaki lehúzza azt, amiről ódákat zengenék, ha tudnék, akkor persze én is kíváncsi vagyok, mi lehetett az ok (kivétel néhány valóban szélsőséges példá-ny-t:)). Vannak, akik megindokolják így vagy úgy, lehet egyetérteni vagy sem, bár mégis van vélemény, ellenben azzal, amit a legjobban kedvelek, az ilyen sz*r és kész hozzászólásokat.:) Akkor a filmekről is néhány szó:) : Spoiler! Amit viszont összehoztak, az könnyedén kicsúszott az irányításuk alól és mivel titkos és fontos project volt, az óvatosság, körültekintés ott sem ártott volna. Még a JC-filmben is addig oké, míg Mac szerint Blair meghibbant ("vagy mi"), de miután már egyértelmű volt a veszély, azután is kettesével rohangáltak vagyis már korábban szem előtt lehettek volna egymásnak, ha nem szóródnak szét. A csészealjt illetően én sem arra gondoltam, hogy az Endorra készül. A regényben sem tértek ki komolyabban erre. Az viszont az író fejében is megfordulhatott, amiről korábban írtam, hogy mindezt mennyi idő alatt hajtotta végre a lény, ugyanis a könyvben Mac azzal magyarázza, hogy az állomáson történtek csak figyelemelterelés volt, hogy a lény egy része közben észrevétlenül megépítse bárkáját, amihez ki kellett ásni az alagutat (a könyvben csak egy kunyhó alapterületével megegyező gödröt), hogy aztán ott megépítse a repcsit) és angolosan távozhasson. Én ezért sem tartottam ezt a részletet jó ötletnek, mert az antarktiszi télen a fagyott jégbe gödröt, alagutat ásni, oda levinni a helikopter alkatrészeket, majd összeszerelni belőlük egy járgányt, mellyel eliszkolhat Tasmaniába, Dél-Amerikába vagy meglátogatni Mandelát a börtönben és mindezt észrevétlenül(?). Egyszerűbb lett volna visszajutni a hajóhoz. Mindenesetre lényegtelen a JC-film megítélését illetően. A könyvet viszont meg én érzem feleslegesnek, ellenben az előzményfilmmel. Azonkívül, hogy leírja ugyanazt, nem sok dolgot magyaráz meg. A végén például Mac sakkozni tanítja Childs-ot.:) A hajó engem is érdekelt volna részletesebben. A parlamentbe még fogtömés-tesztre sem lett volna szükség. Amelyik politikus igazat mond, arról rögtön megállapítható, ő csak egy imitáció.:) Nekem ez a film, a könyv, a pc-s játék is felidézte a JC-s hangulatot. A játék (utózmány:)) volt talán a legparásabb ezek közül. A végét szerintem egy kicsit elcseszték, de azért "megnyugtató" volt, hogy a főszereplő megmenekült. Eliszkoltak a helikopterrel és közben bemutatkozott a sofőr is, MacReady helikopter pilóta.:) A képregény felejthető volt. Az 51-es Thing nem rossz, csak épp az a hangulat hiányzott, mint ami a JC-filmben. A P esetében valóban volt saját sztori, de akár még jó is lehetett volna. Sokkal könnyebb dolguk volt. Nem voltak olyan kritériumai a filmnek, mint a 2011-es Thing esetében. Számomra az alien világába belemagyarázni az emberiség múltját a kigyúrt teremtőkkel, idegenekkel, arcra mászókkal több, mint nevetséges. Persze lehet jó filmet készíteni gyenge sztorival is, de még valahogy az sem jött össze a számtalan ésszerűtlen, logikátlan cselekménynek köszönhetően (szerintem:)). Ebben a filmben feleannyi nem volt, pedig igyekeztem belekötni a klasszikus után. Amikor először láttam, tíz perc sem telt el a filmből, de már fújjoltam, kötekedtem, értetlenkedtem. Utólag viszont (amiben valóban gyökeresen eltér a véleményünk) örültem, hogy majdnem annyira para volt a film, mint a Carpenter mozi. Számomra a hangulata, a történet felvezetése, a megvalósítás néhány klisés, bugyuta jelenettől eltekintve mindenképp meggyőző volt. |
2014-08-16 23:24.49 |
Nem rossz film. Nálam közepes.:) Kritika Hollywoodnak, ami talán szerintem nem csak az "álomgyárnak" róható fel, hiszen épp itt, ezen a fórumon is hivatkoztak a színésznő korára és persze általánosságban fontos megjegyezni mindenhol, mindenkivel szemben, aki híresség. Általában meg szoktunk öregedni, sajnos. Előfordul... A hölgyek meg kimondottan örülnek, ha a rég láttalak, jól nézel ki helyett, a menny má, hogy nézel ki aszaltszilva bókot kapják. Elgondolkodtató, hogy közülük is sokan ugyanúgy tolják, mint különböző nemű társaik. Itt külön kitérhetnénk a színészetre is, bár abban is van valami, hogy lényeges szempont, mit követelnek az aktuális trendek. Kritika a gyógyszereken, vegyszereken élő társadalomnak. Megkerülhetetlennek érzem, hogy ne említsem, nem a gyógyszerek, hanem azok nem rendeltetésszerű alkalmazása a legfőbb probléma. Gondolom, sokaknak feltűnt már, minden második, harmadik reklámban bogyók alkalmazását ajánlják a tévénéző figyelmébe. A nézőnek elcsöppen az orra a téli hidegben és rögtön bezabál egy tankerhajónyi meghűlés elleni pirulát. A tudatos rászoktatás tudatos marha nélkül nem működik. A másik véglet, amikor komolyabb egészségügyi problémáról van szó, mely gyógyszeres kezelést igényelne, néhányan viszont inkább leveszik a rontást vagy sámánt hívnak. És végezetül kritika a nemtudomminek, mert, mint társadalomkritika, zseniálisan műkszik, de a disztópikus jövőkép már kevésbé érdekes, sőt semmit nem tartogat azonkívül, hogy az emberek kettéváltak és míg az egyik horda drogozik, a másik nem a cucctól, hanem a léghajóktól lebeg. A kellemes, hangulatos, szép, olykor szomorkás zenei aláfestés, a nagyszerű animációk, a párbeszédekben rejlő tartalom dicséretre méltó. A filmcím, a rendező és a színészek miatt én egy kicsit jobbra számítottam. Kedvelem Lem munkáit és a hawking sorozatban is láttam a virtuális én-ünkről szóló dokumentum részletet vagyis a ledgömb sem lepett meg igazán. Tetszett a film, de sajnos a hatásvadász, érzelmekkel manipuláló, kissé fantáziátlan történet számomra felejthető. Jó lett volna látni legalább egy valamirevaló társadalmat, ha már előkerültek a jelenkorban is észlelhető dilemmák baljós jövőképként. Persze nem vártam mondjuk egy Szép Új Világhoz hasonlatos, részletesebb, tágabb összképet. Elég lett volna annyi, hogy például ahogyan a film indított, a virtuális én előnye és hátránya, annak alkalmazása. A jövőt illetően viszont csak annyit tudunk meg vagy feltételezhetünk, valaki jól megszedhette magát azzal, hogy eladta a kemikáliát. Akik alkalmazták, azok lehettek, akik csak akartak, örömködhettek. A valóság azonban egy lepusztult világ meg néhány Zeppelin. Hogy miért vagy mitől? A lázadó flotta és a drogbárók összecsapása netán? Nem tom, de nem lényeges. A készítők nem tulajdonítottak jelentőséget nékije. Kár. |
2014-08-13 12:42.16 |
A történet bizonyos szálait illetően igen. Azonban van különbség a között, hogy egy történet szálai homályosak, melyeket logikusnak tűnő, esetleg logikus észérvekkel is meg lehet magyarázni vagy amikor egyértelmű a logikátlanság, a blődség, az irracionalitás. |
2014-08-13 12:30.56 |
Én sem bántam volna, ha nem így, ebben a formában, hanem részletesebben vázolják fel a kerettörténetet, de annak legalább örültem, hogy nem hagytak olyan krátereket, mint mondjuk az alien előzményfilmben.:) |
2014-08-13 12:05.41 |
jav.: (sokadszorra:)) Akkor robbanthattak, amikor a lényt még nem találták meg vagyis akkor még nem fűzték a paleontológust sem. Az előzményfilm előtt. |