Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
A holló *Import - Angol hanggal, és angol felirattal* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Béke, szerelem és félreértés - Viasat Film, 16:25 |
Szívörvény - Paramount Network, 16:30 |
Mona Lisa mosolya - Film Café, 16:40 |
A zöldfülű - Moziverzum, 16:40 |
Terminátor - A halálosztó - Mozi+, 16:50 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Fisher Stevens (61) |
William Fichtner (68) |
Curtis Armstrong (71) |
Alison Pill (39) |
Michael Rispoli (64) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
A texasi láncfűrészes gyilkos visszatér |
Maggie Smith |
2014-03-03 22:30.51 |
Na ezt majdnem bekajáltam... De aztán, mivel gugli a barátom, rákerestem a névre és kiderült, hogy ez az Elizabeth Taylor nem az az Elizabeth Taylor, akire én gondoltam. (na jó, magyarítok: a regény írónője és a „csodálatos Liz, kétszeres-ex-Mrs. Burton” nem ugyanaz a személy)
Joan Plowrightért pedig a Denisz a komisz Mártája óta rajongok, szegénységi bizonyítvány, hogy több filmet nemigen láttam az ő fő-vagy mellékszereplésével... Pedig egy tünemény a nő, az igazi angol kimértség élőszobra, de mégis tele kedvességgel, bájjal és olyan tartással, ami igazán csak a „régi” színésznők sajátja. (na jó, ebbe a kategóriába sorolom még azért Cate Blanchet-et is, pedig ő nem is olyan „régi”...) A film igazából egy édes kis semmiség, egy vasárnap délutánra szóló matiné, pont beilleszthető a kuglóf-haboskávé uzsi mellé, már ha van olyan hely, ahol még dívik az ilyesmi. A sztori is átlagosnak mondható, hiszen mindössze arról van benne szó, hogy a véletlen hogyan sodor egymás útjába egy idős hölgyet és egy bohém, fiatal fiút, akik megtalálják egymásban elvesztett szeretteiket, és a közösen eltöltött délutánok során végül egy nagyon szép nagymama-unoka kapcsolat alakul ki közöttük. A történet fűszerezését igazából a Clarmoint Hotel és annak állandó lakói adják, ahol főhősünk, Mrs. P. is megszáll egy időre. Mint említettem az előbbiekben, ez nem egy világmegváltó történet, de kedves és bájos, pont annyira, mint Joan Plowright, aki, mint kis kutakodásaimból kiderült, a színészóriás, Laurence Olivier három gyermekének édesanyja és természetesen, annak 1989-ben bekövetkezett haláláig (második) felesége volt. |
2014-03-03 22:25.50 |
Egy kedves történet Truman Capoti tollából, Walther Mattau fiának rendezésében.
Egy elárvult fiúról, az őt befogadó kőgazdag, ám rossztermészetű vénlány nagynéniről, annak kissé hibbant nővéréről, egy önmagát indiánnak beállító fekete házvezetőnőről és még számtalan olyan csodabogárról, akik egy isten háta mögötti kis porfészek egyszerű gondolkodású lakói. Természetesen itt sem maradhat el a konfliktus, amit a „különös” nagynéni hétpecsétes titokként őrzött , gyógynövényekből összeállított szerének receptje okoz, és aminek köszönhetően a városka életébe is beóvakodik apró, de biztos lépteivel a változás... Az ilyen történetek báját mindig a hangulat adja, az, hogy a karakterek akár a szomszédaink is lehetnének, és amit tesznek és ahogyan teszik az annyira ismerős, hogy a komótos nyugalom jóérzését váltják ki az emberből. Semmi egetrengető, eddig még nem látott, vagy hallott nem történik benne, mégis szerethető, főleg az olyan kis apróságok miatt, mint a fűhárfa, ami, ha meghalunk, majd rólunk is mesél egy történetet... |
2014-03-01 22:05.31 |
Rékának sok jókívánsággal a jövő hétre is.:)
(ki fog tartani egy hétig, olyan hosszú a link....:)) http://www.youtube.com/watch?v=Iw9amJbgRCc |
2014-03-01 21:59.40 |
Megdermedt és aláhullott...:):)
Gondolom, hogy mindig a legnagyobb gondossággal választja ki a szerepeit, de a biztonság nem mindig biztonságos... Persze, mondják majd a filmnézők, hogy "egy újabb Dicaprio-film, ő jó szokott lenni", de ami kiszámítható, az egy idő után unalmassá válik. Lehet, betyár szarok a megérzéseim, de én Leo "bebetonozott komfort-szerepválasztásait" a kölyökképűségének a számlájára írom. Gondolom, ő is tisztában van azzal, hogy legalább annyian utálják, mint ahányan csípik a buráját, és nem feltétlenül áldás az, ha valaki kinézetre a lányos anyukák és a "csipkedős nyanyák" álma... Bizonyításkényszere mind a filmek, mind pedig a csajok terén elég nagy, nem véletlen az, hogy míg a filmeknél a biztonságra, addig a nőknél a változatosságra hajt. Talán meg kéne próbálnia egyszer felcserélni a sorrendet...:):) |
2014-03-01 21:43.36 |
Bár a felvetés nem tőlem származik, mégis köszönet a korrigálásért. (a vitapartner - ebben az esetben én - nem volt annyira felkészült a témában, hogy erre kitért volna a válaszában - de ez nem csoda, hiszen én botor módon annak idején az Apocalypto-t is autentikusnak minősítettem...)
Mindazonáltal teljesen egyetértek veled abban, hogy statisztika ide vagy oda, egy halál is eggyel több a szükségesnél. (a becslésről meg az a véleményem, hogy nem megbízható tudományág:), de ezen az alapon szinte az összes történelmi eseményt, legalábbis amiről nincsenek cáfolhatatlan bizonyítékok, vitatni lehetne - más kérdés az, hogy mi számít cáfolhatatlannak, hiszen gyakorlatilag minden manipulálható - de ez meg már tényleg összeesküvés-elmélet...:):)) |
2014-02-27 23:38.36 |
:):):) Ötletes!:) |
2014-02-27 23:37.58 |
Aranyos szám, és gondolom, nem véletlen....:):)
Viszont most ránéztem az órára és frászt kaptam - mindjárt kelnem kell... Örültem a rövid "találkának", kellemes napot kívánok holnapra, mostanra pedig jó éjszakát.:) http://www.youtube.com/watch?v=eT6Hi3M13rU |
2014-02-27 23:31.06 |
Bocs, félrefogtam az értelmezést....:) |
2014-02-27 23:29.32 |
A válasz igen egyszerű: pénz, pénz és pénz.:) |
2014-02-27 23:27.00 |
Majd megbeszélem magammal, elvileg jóban vagyunk.:) |
2014-02-27 23:26.16 |
Jó, hát tuttam én, hogy ötszáz nincs belőle, csak a százada, de akkor is...:):):) Lesz majd hatos is belőle, amiben Willis majd koldus-és sétabotra jutva, megfáradt nyuggerként tesz majd rendet a világban?:):) (úgyis itt a szuperhősök feltámadásának ideje - gondoljunk csak Sly-ra.... - apropó, jut eszembe, láttad azokat a képeket, amik mostanában keringenek a hálón és az egyik festményen az akárhányadik akármilyen pápa (talán IX. Ince...:):):)) tökre úgy néz ki, mint Stallone?) |
2014-02-27 23:22.22 |
Sose tudom eldönteni, hogy melyik a jobb nekünk?:) Most, hogy már - szinte- mindenhez szabadon hozzáférünk, de így elvész a várakozás, a féltve őrzés varázsa, mert tudjuk, hogy gyakorlatilag minden pótolható, vagy az átdidergett, nehezen megszerzett felvételek "éjszakája", amikor az ember tudta, hogy rajta kívül még több ezren ülnek a rádióra tapadó füllel és hallgatják a csodát?:):) |
2014-02-27 23:17.21 |
Ez most komoly?:) (a kettőtől kezdődően nem láttam egyet se, pedig már van belőle vagy ötszáz rész...:):)) |
2014-02-27 23:13.55 |
Lélek-és nátha javító.:) Abszolút szerelmetes dalocska.:) |
2014-02-27 23:12.42 |
:):):)
(mozgása, mint a mi rongyláb-Tóninké, a hangja viszont betyár jó:)) |
2014-02-27 23:08.56 |
"Ídesemnek" volt orsós Teslája, a magnó a szalagokkal együtt eltűnt az enyészet ködében, de a zene megmaradt...:):)
(neki a női vonalból adódóan a subik voltak a kedvencei, erre halálos tisztán emlékszem a mai napig is:):)) http://www.youtube.com/watch?v=zBb1PVV69sI |
2014-02-27 23:02.42 |
Szépséges.:) |
2014-02-27 22:58.43 |
Hát ez tényleg nem begyere...:)
A gyógyulásról: azt mondják ki kéne feküdni (up to 3 nap:):):)), na erre a melóhelyen mi azt szoktuk mondani: majd a ládában és az nem három nap lesz...:):) Fel a fejjel, holnap vége a februárnak...:) (hétvégén meg csak több ideje lesz beszélgetni az "ígérősnek":)) Egy kis csimi-csemege: http://www.youtube.com/watch?v=IPhykNohgnk |
2014-02-27 22:43.56 |
Szia Lector!:)
Ezt de jó hallani.:):):)(különben sem kell mindennek a világmegváltásról szólni...:):) Nézd csak meg pl. a Boci-boci tarkát, se füle se farka, azt" mégis hogy szeressük...:):):)) |
2014-02-27 22:41.19 |
Milyen jó neked.:) Mit néztél meg?
A zene klassz, igazi útravalós.:) Semmi különös errefelé, "ippeg" csak felnéztem. (sajna a kórság úgy ragaszkodik hozzám, és kb. annyira is szükséges, mint egy kabátra ragadt pálpusztais csomagolópapír...)De még élek, vagy ahogy a klasszikus is tartja: ép testben épp hogy csak...:) És feléd minden oké? |
2014-02-27 22:32.00 |
Hát nem igazán, de ettől még nagyon is jóóóó.:)
(mingyár hallgatom a linked) |
2014-02-27 22:30.46 |
Miért is? (fejtsd ki lécci, mint a babot, úgy, hogy egy felbélyegzett sznob is értse - tehát egyszavas válasz, miszerint "csak", nem ér:)) |
2014-02-27 22:21.20 |
Megdöbbenéssel olvastam én is a hírt az egyik portálon. Ott ezzel a sokak által hallgatott és népszerű dallal búcsúztak tőle:
http://www.youtube.com/watch?v=hq2KgzKETBw |
2014-02-27 22:16.13 |
Egy kis időutazás - piszkosul jó hangzású piszkos kis dalocska a gombafejűek előadásában:
http://www.youtube.com/watch?v=uk3vLw44YmY#t=13 |
2014-02-27 22:08.15 |
Na jó, hát ez is csak egy "független szubjektívek" = tévedésképes hobbiítészek (legalábbis nem tudom, hogy van-e valamelyikőjüknek ilyenirányú hatalmas és végtelenített képesítése, továbbá rendeztek-e már filmet, avagy szerepeltek benne valaha, ha igen, akkor itt követem meg mindahányukat :):):))által jegyzett "netlapocska"...:)
Szóval nem árt néminemű osztót beszerelni, miközben olvas az ember, de ez most elég jól összeütött cikk volt, nekem meg fel se tűnt benne az általad kiemelt mondat, annyira csak az esélylatolgatásra koncentráltam...:) (Különben fogalmam sincs, hogy miért kellett így nyilatkozni, bár tény és való, hogy D.Day-Lewis mindig átkozottul jó a filmjeiben, a Django esetében nálam viszont S. L. Jackson "emberimádó" karaktere vitt mindent - ettől függetlenül nem mondanám, hogy ez vagy az jobb volt a filmben, mint Leo. Az Aviátort meg SOS pótolnom kell, már mióta porosodik a polcon, de valahogy csak nem akarózott megnézni...) Ami pedig Leo szerepvállalásait illeti: szerintem is elég biztonsági játékot játszik, pont olyan, mint a Taft hajlakk reklám- minden időben, mindenhol tart... (csak nehogy úgy járjon vele, mint a termékkel lefújt őszi légy...:):)) Én azt mondom, ha rám hallgat a csávó, van annyira tehetséges, hogy nyugodtan adhatja a nevét valami kevésbé komolyhoz is, mert így olyan, mintha nem tudna magán nevetni. (de lehet, hogy csak nehezen múló és akut Oscar-görcsről van szó...:)) |
2014-02-24 23:17.40 |
No, "itten" van némi esélylatolgatás meg magyarázkodás, hogy miért is nem, ha nem?:) (Oscar és Leo személyes találkozójáról beszélek):
[link] Van ebben némi (jó sok) ráció, szerintem se fog nyerni, idén sem. Bár nem láttam a Wall Street farkasát, de én jóval nagyobb hibának rovom fel az Akadémiának azt, hogy annak idején a Gilbert Grape Arnie-jának megformálásáért nem adták neki oda a díjat. Eh, de mindegy is. Ami késik nem siet, és aki valami jóra vár, az nem vár hiába, de gyanítom, hogy ez Leot kevésbé vigasztalja. Ha olvasná a katot, most elmondanám neki, hogy a tehetség nem grafitceruza, amit minél többször használnak, annál jobban kopik... Hajrá Leo, míg nincs itt a világvége, mindig van új esély.:):) |
2014-02-24 23:00.50 |
Még mindig röhögök, ha eszembe jut az első villásreggeli "kinyitott a húsbolt" poénja....:):)
Jaj, bocsi, még el se kezdtem, de már filmrészlettel szolgálok, hát igazán pofátlan megközelítés, de bánja kánya, hátha pont emiatt nézi majd meg valaki (esetleg elmegy tőle a kedve, ha nincs hozzá nedve - szóval fityulás apácák és apócák ne próbálkozzanak meg vele, mert a béka segge alá süllyed tőle az erkölcsmérőkéjük - különben meg abszolút nem vad film ebből a szempontból, de gondoltam szólok előre, hátha, mégis hat miatyánkkal lecsúszik:):)) Amúgy meg egy édes történet arról, hogy egy bizonyos kor után lévő exek mennyire el tudják balfaszkodni a szeretők szerepét, főleg ha fehér lepedős szellemként körülöttük kering az előző kapcsolatukból átmentett nász-frász az összes rossz tapasztalattal és az egymás fejére olvasott, felesemigaz negatív jelzőkkel együtt, amiket aztán végképp nem akarnak hallani egy új kapcsolatban. Na meg aztán persze kibogozni, hogy mikor és meddig lehet elmenni, mennyit egészséges eltűrni, hova esik a bizalom határa, amit már nem tanácsos átlépni? Szakasztott, mint a malom játék csiki-csuki része, csak itt a korong helyett a büszkeséget kell levenni a tábláról, hogy kijöjjön a vágyott alakzat... és akkor ne adj isten még a "sündisznópáncél" is lehull... Mint az az előzőekből remekül kitűnik, nekem igencsak bejött a film, mindazonáltal ez egy igen agyament vélemény, de ez mit se számít, mert a film a lényeg, az meg szórakoztató volt.:) (és igen, Gandolfini egy édes pofa volt benne, kár, hogy tavaly óta már ő is a filmvásznon túliak csapatában alakítja halhatatlan szerepét) |
2014-02-23 23:31.37 |
Remélem, nem bántódtál meg ezen...
Amiért én mulatságosnak találtam ezeket a képeket, az pont amiatt volt, hogy lám, ha nincs botox-kezelés, felvarrás, feltöltés, átszabás, átvarrás, hiper-szuper-mindenhétenváltozó-de kövesd egyszerű halandó, ha ránk akarsz hasonlítani - diéta, meg személyi edző, hanem van helyette negatív előjelű photoshop, talán még az utca embere is elhiszi, hogy ők sem istenek és talán a gonosz-médiavarázs-hatás alatt álló kislányok is tudomásul veszik végre, hogy ők is szépek, minden hókusz-pókusz nélkül is... Amúgy meg ötletesek a képek. Csak ennyi.:) De most már lépek is lefelé, mert holnap korai kezdés van. Jó pihit!:) |
2014-02-23 22:53.10 |
Ha ezt magyarázni kell, régen rossz....:):):):) |
2014-02-23 22:51.01 |
A három méltató vélemény után én kissé méltatlankodó leszek: nekem kevésbé jött be a film.
Pedig uram bocsá' csípem Vera Farmigát, de ez a szerep nem volt neki való. A mórikálós tinifíling-anyuci nem állt jól neki, valahogy olyan volt benne, mint az egy térfélen pattogó pingponglabda, ami nem tudja eldönteni, mikor essen át a háló másik oldalára - jelen esetben erősen őrlődve a túlhúzott, "ejdelazavagyokmegvidám" és a határozott, "majdénmegmondomatutit" hisztérika között. Mondjuk Andy Garcia pont méltó partnere volt ebben a könnyednek szánt, ám annál hullámzóbb hangulatú játékban, bár a karótnyelt szívsebész karakterében aligha lehetett több. (A gyerekeik meg egyenesen idegesítőek voltak, a hatvannégyfog-mosolyú, jól nevelt, tipikus amerikai szépfiú és az "azt hiszi magáról, hogy okos és szép, ezért aztán mindent szabad neki", hisztis lányka kettőse néhol biztosítékkiverési pozícióba terelte nálam a tűrésjelzőt.) De hogy valami dicsérőt is mondjak a filmről, három nagyon jó jelenet azért akadt benne: a színháztermes, a mozivetítős és "az együtt ebédelek a professzorral", ezenkívül elég bugyutácskán mentek a dolgok. Pedig kedves elgondolás volt az alapötlet: valóban megeshet, hogy két idegen embert, néhány- mindkettőjük számára ismeretlen környezetben- együtt töltött óra ráébreszt arra, hogy a megszokás szürkeségén túl is van élet... Csak ezt nem így kellett volna, vagy nem ezekkel a szereplőkkel. (szerintem Vera Farmiga nyugodtan hagyhatná másra az effajta szerepeket a jövőben) A három csillagot (majd következik, ám általában konzekvensen lehagyom) csak a rendkívül bájos helyszínek és a szép fényképezés miatt, no és persze az egyetem "látókörtszélesítőbulihangulata" miatt kapja. Ez persze csak egy teljesen önkéntesen és elfogulatlanul szolgáltatott magánvélemény volt (olvasni is ennek megfelelően kell), senki ízlése felett nem rendelkezem - ám részemről egyszeri megtekintés bőven elégnek bizonyult. |