![]() | ![]() |
![]() |
Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak | ![]() |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Gyerekjáték (2019) (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Erin Brockovich - Zűrös természet - HBO2, 19:30 |
Hazaúszom - Cinemax, 20:00 |
Kótyagos szerelem - Film4, 20:00 |
Hook - Cinemax2, 20:30 |
Megtévesztve - Izaura TV, 20:55 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Billy Zane (59) |
Barry Bostwick (80) |
Edward James Olmos (78) |
Ben Miller (59) |
Rob Morgan (52) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
És mi van Tomival? - Vélemények |
Dolgok, amik nagyon idegesítenek |
Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg |
Szólánc melléknevekkel |
Három betű - egy mondat |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
A majmok bolygója 4. - A hódítás ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() |
Erica Durance ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() |
2020-05-08 23:41.22 |
Fantasztikusan jó sci-fi horror, mely napjainkban is üt, hát még akkor mekkora szenzáció lehetett. A látvány annyira pöpec, hogy eszembe sem jut, én most éppen 40 éves mozit nézek: az idegen bolygó, ahol leszálltak, az Alien tojások és persze maga az Alien is egytől-egyik szuperek. Jerry Goldsmith zenéje csak még tovább borzolja az idegeket, és érdemes megfigyelni a macska ebben a filmben is feltűnik, mint intelligens élőlény, tudja, hogy valami rosszal áll szemben. Én az eredeti mozis változatot választottam, amely nem tudom, miben különbözik a rendezőitől, de nem is izgat különösebben, mert ez a változat maga a tökéletes, idegtépő és körömrágó szórakozás. |
2020-05-07 23:05.12 |
Második alkalommal látom, és a véleményem mit sem változott: remek elsőfilmes munka, melyet 50 évvel később is jó nézni. Jó nézni, mert ötletes, van stílusa, és a szerény költségvetés ellenére nincs műháttér, se kamu felvétel, mindent élesben vettek fel, és ez akkor is dicséretes, ha mondjuk ahhoz vezet, hogy a végén látszik a kamion nyitott ajtaja. Amit én különösen szeretek ebben a moziban, az a road-movie jellege, és annak is egy olyan változata, amit nem sok filmnél láttam: jelesül, hogy bele tudom magam élni a szerepbe, én is lehetnék az egyszerű autós, aki nem szuperhős, nem akciósztár, nincs fegyvere, csupán autózik (mégha kicsit szerencsétlenül is) egy fontos megbeszélésre, ám egy őrült (na ilyet simán létezhet) ezt mindenáron meg akarja gátolni. A film egyik legerősebb jelenete, mikor a Chuck Caféban premier plánban hallhatjuk a verejtékező Dave belső monológját, amint magában latolgatja a lehetőségeit. Bár nekem kissé hihetetlen, hogy a teljes kaland alatt még véletlenül sem találkoznak össze, és nem láthatja az arcát, de ezt leszámítva bizony nincs okom panaszra, ugyanakkor a maximum osztályzatot én úgy vélem, nem érdemli meg. |
2020-04-30 22:43.53 |
Az ilyen cocktail fogadásoktól mentsen meg a jóisten...inkább eret vágok, és sajnos a film is ennyire volt érdekes és izgalmas számomra. A technikai részletek mondjuk érdekesek, és bár mai szemmel a város háttérképe inkább vicces, mint látványos, azt azért elismerem, hogy 70 évvel ezelőtt minden bizonnyal nagy szám volt, különösen az esti jelenetekben. De a párbeszédek kábé annyira izgalmasak, mint egy-egy Szomszédok epizód, és az is végtelenül unalmassá tette az egészet, hogy minden egy szobában játszódott. Színházban oké, de filmben nekem nem, vagy csak jó sztorival...ám én ezt nem nevezném annak. Számomra csalódás, Hitchcock korábbi, Angliában készült krimijei százszorta élvezhetőbbek. |
2020-04-25 22:45.02 |
Hiába a sok helyszín, a látványos jelenetek, repülőgépes és helikopteres üldözések, épület robbantások, lássuk be ebben a részben csak az nem volt, ami nem is létezik... ez nekem akkor sem jobb közepesnél. Néhol kimondottan untam, és már-már olyanokon járt az agyam, hogy ha Madeleine többször is járt az apjával a L'americanaban, akkor vajon hogy nem tudott arról, hogy ott van egy fal mögötti titkos szoba, de továbbmegyek: az apja azt minden alkalommal befalazta, dolgát végezve? Szóval ez most nem tetszett annyira, sem most, sem anno a moziban, és még azt sem mondhatom, hogy a Skyfall után.. mert ez önmagában nem nagy eresztés véleményem szerint. Ha nem James Bond film lenne, azt mondanám, hogy túlgondolt darab, amit addig csavartak, hogy végül az egész kicsavarodott. Így azért kissé visszafogottabban csak annyit: szódával elmegy. |
2020-04-24 22:29.27 |
Mindmáig Harrison Ford egyik legjobb akciókrimije, és én is osztom a véleményt, miszerint a Vörös október mellett a sorozat kiemelkedő darabja. A könyvhöz nem volt szerencsém, nem tudom az mennyire akciódús, vagy inkább "száraz" krimi, de Phillip Noyce remek érzékkel vegyítette ezeket, Ford pedig csukóból kirázza a bátor, vakmerő, de a terepen sután mozgó ügynököt. Lehet velem van a gond, de úgy érzem ez a műfaj komoly károkat szenvedett, és mintha nem is készülnének hasonló szintű, akcióban dúskáló thrillerek, pedig borzasztóan hiánycikk. |
2020-04-21 21:51.10 |
Nagyon erős mozi, megkockáztatom, hogy eddig ez tetszett a legjobban tőle, mert itt nem csak a poénkodás megy, sőt... ez a film inkább egy rettentően jól megírt dráma, amolyan Woody Allenes elbeszélésben. Parádés szereposztás, ennél jobbat el sem tudnék képzelni, pláne, hogy Michael Caine is felbukkan a remek brit akcentusával, őt mindig élvezet eredeti hanggal nézni. Tökéletes történet, a szokásos jazzes dallamok, ezúttal mérsékelt poénkodás, és ha ezt összekeverem, máris kész a Hannah és nővérei, a maximális osztályzat egy percig sem kérdéses. |
2020-04-19 22:44.21 |
Hemzseg a kisebb-nagyobb hibáktól, mégis nem lehet nem szeretni, mert van stílusa és hangulata, mégha előbbi olyan is amilyen. Adott egy rendkívül csavaros sztori, miszerint öt jóbarát felmegy a hegyekbe, mert egyikük kibérelt egy faházat valakitől, és a faház ráadásul igen régóta érintetlen, hát airbnb-n biztos nem kapna öt csillagot a "host" az egyszer fix. Szerencsére egészen hamar jönnek az izgalmas részek, és naná, hogy főhőseink páratlanul vannak, mert így adott egy szereplő, aki amúgy még a széltől is fél, de azért kimegy egyedül az éjszakába, és nagyjából olyan messzire elkóborol, mint ide Lacháza. De mindez nem zavart, mert egyrészt sötétben néztem, egymagamban, és ezért szégyen vagy sem, néha érezhetően hevesebben vert a szívem, másrészt élveztem, mert szeretem az olyan mozikat (és ebben Carpenter szokott jeleskedni), amelyek kis büdzséből építkeznek, és megpróbálnak ötletesek, hangulatosak lenni. Na mondjuk a végén a halottak elpusztulása inkább volt vicces, mint ijesztő, nekem a fehér folyós trutyiról a jó kis menzai tejberizs jutott eszembe... de volt ott borsófőzelék is, én meg közben rájöttem, éhes vagyok. Ja és az sem zavart, hogy Ash arcára körülbelül háromszor spriccelt nem kevés piros lötty mindenhonnan, de a következő snittben a nyaka olyan tiszta volt, mint egy kiadós zuhany után, és az arcán is csak pár csíkban volt vér. Így jó ez ahogy van, első nagyjátékfilmnek meg pláne! |
2020-04-19 12:44.49 |
A szokásos Woody Allen film, nem kevés öniróniával... az egyik mellékszereplővel ki is mondatja, azt amit végül is én magam is gondolok a filmről:
"Megáll az eszem. Ez ebből meg tud élni? Én szeretem a szomorú, meg a vidám zenés filmeket is, ha szólnak valamiről. De ez a filozofálás..." Elképesztő ez a pali, már többször írtam, hogy szinte minden munkája 4-5 csillagos, pedig olykor-olykor annyira egyediek, hogy azzal könnyű lenne elutálni a nézőt. Itt például rendszeresen keveri a fantáziálgatásait valódi eseményekkel, időben ide-oda ugrál, filmben meséli el a történet egy részét, hiszen épp egy filmen dolgozik... és ezeket úgy váltogatja, hogy azok nem lesznek zavaróak, hanem inkább élvezetesek. Az pedig már csak mellékes, hogy vajon a filmbeli Sandy mennyire azonos a valódi Woody Allennel, van-e köztük hasonulás... azt hiszem meglepődnénk. |
2020-04-18 22:48.20 |
Nem sok második világháborús filmet láttam, de azt előre borítékolom, hogy ennek bérelt helye van a legjobbak közt. Hihetetlenül látványos, néha el sem akartam hinni, hogy 1970-es filmről van szó...nesze neked modern technika és CGI, ha egyszer ezt így is lehet. Az elbeszélés sem akármilyen, a történtek kettős nézőpontból történő bemutatása nem csak összetettebb képet ad az eseményekről, de izgalmasabbá és fordulatosabbá is teszi a mozit. Én a magam részéről nem is koptatnám tovább a billentyűzetet, kötelező darab a háborús történetek, filmek kedvelőinek. |
2020-04-17 23:02.55 |
Le a kalappal a megvalósítás előtt, nem tudom mennyire bonyolult így összevágni és elkészíteni egy mozit, de tényleg úgy mozogtak az emberek, és olyan volt az összhatás, mint a régi fekete-fehér ősfilmekben. Komoly, már-már érdekes témát boncolgatunk Woody Allen stílusban, az átlagosnál jóval kevesebb nevetéssel, legalább is ami engem illet. Alapvetően nagyon kedvelem és tisztelem a munkáit, de olykor nem tudom, hogy művészi amit látok, vagy szimplán egy rendező próbálkozása, ami nem működik..de sebaj, kipróbálta. A Zelig esetében is ezt éreztem: nagyon kreatív a megvalósítás, de mintha annyi energiát ölne bele, hogy közben a szórakoztatás, az élvezetek elmaradnak. Egyedi darab, tetszett is, meg nem is, így hát közepes. És fix, hogy még egyszer nem állnék neki! |
2020-04-16 23:05.07 |
Kakas és Török.
Lehet, már azzal is hibát követtem el, hogy szinkronosan néztem a filmet, de Végvári Tamás legendásan jó hangja volt a legendásan jó hangú Pacinonak, és ez az utolsó közös "munkájuk", így nem tehettem másként. De így szinkronosan nagyon nem tudtam komolyan venni a Kakas és Török beceneveket, ennél még az is jobb volt, mikor pár éve Steven Seagalt illették a "Villám" jelzővel. Na de lapozzunk! Attól, hogy két legenda ismét összeáll, még nem lesz jó egy mozi, és ezt Jon Avnet tökéletesen bizonyítja, kár, hogy ennek annyira nem örül senki. Mert ez a film némi jóindulattal is csak egyszer nézhető, (mégha én másodszorra teszem is) B kategóriás, unalmas, kiszámítható és mikor jön a nagy csattanó, addigra már el is aludtam. Természetesen nem így volt, mert kettejük miatt az ember azért lát némi pozitívumot is... csak hát ennyi kevés a jóból. 2020-ra azonban már örömmel nyugtázhatjuk, hogy az Írrel sikerült menteni a közös repertoárt. |
2020-04-13 22:58.16 |
Clint Eastwood azóta, hogy maga rendezi filmjeit, szemmel láthatóan változatosságra törekszik: egyszer westernfilm, aztán kalandfilm, majd vígjáték, krimi és így tovább... de a Zöldfülű talán az egyetlen ízig-vérig akciófilm a repertoárjában. De mindenképpen kicsit más, mint a többi, és Clint sem úgy viselkedik, ahogyan azt tőle elvárjuk, inkább igyekszik a nagy sikerű akciósztárok lezser, hanyag stílusát hozni, a szivarozás kimondottan idegen volt tőle, és ezt nehezemre esett megszokni. Viszont, ha nem a szokásos Clint moziként tekintek rá, akkor be kell lássam, hogy jól sült el ez a próbálkozás, még az a része is, hogy itt inkább Sheen a főszereplő, és ő legfeljebb csak a társ ebben a moziban. Látványos akciók, autótörés tucatszámra, és egy szokatlan habitusú Eastwood karakter teszi emlékezetessé ezt a munkáját. Érdemes belegondolni, hány filmjében ütötték, verték, lőtték meg ennyiszer, és vérzett ilyen sokszor? Mert szerintem egyikben sem, ezért is tartom ezt kivételnek, és az összes többi krimijétől "elszakadottnak". |
2020-04-09 23:16.50 |
Másodszorra látom, a megjelenése után már volt szerencsém megnézni, akkor nagyot szólt, így tartottam tőle, hogy 9 éve ide vagy oda...nem fog lekötni. Hát borzasztó nagyot tévedtem. James Franco egyszemélyes színpadán nincs lehetőség hibázni, mert csak ő van és a kamera, ami ráadásul premier plánban veszi majd egy órán át. De ő nem hibázik, és Danny Boyle mesterien ért a feszültség és az érdeklődés fenntartásához, olykor-olykor bedob egy flashbacket, egy emléket, mindig valamit, ami megtöri a történet menetét, és felfrissíti a mozit, ahogy egy korty víz főszereplőnket. Kevés a szó, hogy pazar vagy kiváló, pedig a 127 óra egyszerű, mint a bot, ám iskolapéldája annak, hogy minőségi munkához nem kell feltétlen egy láda pénz vagy minden percben látványos robbanás, néha az élet adta történetet kell csak elmesélni és az is tökéletes. |
2020-04-07 22:21.42 |
Hogy mi volt 1984-ben, amiért Brian De Palmát Arany Málna díjra jelölték ezért, azt el sem tudom képzelni...
Mert ez minden esetleges hibájával együtt is tökéletes mozi, majdnem 40 év telt el bemutatása óta, és ugyanúgy nézhető, sőt annak ellenére, hogy közel 3 órás, korántsem eseménytelen vagy unalmas. Tipikusan az a film, és a gengszteres mozikra ez általában jellemző, mely egy karakter fejlődésére, változására koncentrál, bemutatva őt a kezdetektől a jelenig, és Palma ezt úgy oldja meg, hogy az elvileg unalmasabb részek is élvezhetők. Bevallom, nekem úgy telt el a játékidő, hogy észre sem vettem, és ez nagy ritka dolog. A film ütőere minden kétséget kizáróan Al Pacino: ez az ember forr a vásznon, a szemében tűz, az arca minden rezdülése közöl valamit... fantasztikusan jó, itt is, most is, mindig és bármikor. Stílus, jó 80-as évekbeli zenék (GTA Vice City rajongóknak igazi csemegék), nem semmi öltözékek, és brutalitás minden mennyiségben, amit elvárok egy ilyen mozitól azt hozza, sőt talán túl is teljesíti, és mivel a Carlito útjára 5 csillagot adtam, akkor ez legyen 6 csillag. |
2020-04-04 23:14.48 |
Jeff Bridges és John Goodman, két nagyszerű színész jutalomjátéka egy olyan középszer moziban, ahol sok ismert arc tűnik fel több-kevesebb időre, ám kettejük játéka nélkül mit sem érne az egész. Ők ketten "kúlak", lazák voltak, a többiek sokszor erőltetett poénokkal, helyzetkomikumokkal próbáltak mosolyt csalni az arcomra, sikertelenül. Bevallom az volt a benyomásom mindvégig, hogy ennek a mozinak nagyobb a hírneve, a körítése, mint amit ténylegesen nyújtani tud. Krimivígjáték, ahol a krimiszál elhanyagolható, és valójában a félreértésekből kialakuló konfliktusokon kéne nevetnünk, és ez esetemben sokszor meg is történt, ám nagyjából ezzel le is tudtam a pozitívumait. John Goodman vietnámi sztorijai és Jeff lazasága még dobott az összképen, ám például szegény Buscemi olyan idióta és semmit nem érő szerepet kapott...sajnáltam őt, pedig a Gengszterkorzóban milyen nagyon alakít.
Száz szónak is egy a vége: nem olyan nagy durranás ez a mozi, mint azt az őt körülvevő kultikusságból sejtettem, nekem ez csak középszer. |
2020-04-03 23:18.51 |
Abszolút egyetértek, annyival kiegészítve, hogy kicsit rosszul érzem magam, amiért egy 90 évvel ezelőtti filmet lepontozok...mert hát lassú és unalmas volt, de akkor minden bizonnyal ilyenek voltak a mozik. Amiért nem érzem magam rosszul, azok olyan Hitchcock rendezte filmek, melyek alig pár évvel ezután készültek (39 lépcsőfok, Londoni randevú) és ma is nézhetők, mi több a műfaj legendáiként tekintünk rájuk...ebből viszont az következik, hogy egy 85 éves film is lehet izgalmas. De a Csalást semmiképpen nem sorolnám ide, nincsenek külső helyszínek, és egy mai szemmel túljátszott, piperkőc alkotás, el is felejtem gyorsan. |
2020-04-01 23:00.00 |
Időszerűsége miatt néztem meg, amúgy bőven elsétáltam volna mellette, pedig ilyen stáblistát sem látni minden nap. Soderbergh ezúttal nem szórakoztat, inkább sokkol, olykor meglehetőség dokumentarista jelleggel, kicsit szárazon, de annál érdekesebben. A film egyik legerősebb jelenete a vége, repked a denevér, majd látjuk a disznókat, amelyek közül egy a hentes kezei közt végzi, aki aztán ... na nem lövöm le, aki látta tudja miről írok. Hihetetlenül sokkoló, és a legdurvább az egészben, hogy mikor nincs járvány, mikor nem szól erről minden nap a tv, rádió, újságok...akkor mennyire meg tudunk feledkezni erről. Hogy amúgy mily könnyedén meg tudunk fertőződni. A film tökéletesen mutatja be az átlagember dühét és haragját mely elsősorban a tehetetlenségből és a védtelenségből fakad, illetve a kutatók, orvosok áldozatos, kockázatos és erőn felüli munkáját. Köszönet érte! Kísérlet itt, kísérlet ott, és közben ők is kockára teszik az életüket. Mondjuk azt nem értem, Kate Winslet miért nem viselt legalább egy maszkot... bízom benne, hogy csak filmes baki, és a valóságban azért nem így lépnek be egy fertőzött helyszínre.
A Fertőzés, sajnos azt kell mondjam, aktualitása miatt nagyobbat ütött, mint amilyen valójában, de azt meg kell hagyni, hogy korrekt munka. Csak a benne közölt számok ne váljanak valóra... |
2020-03-31 22:36.06 |
Te jó ég, mekkora mozi ez még 2020-ban is, bele se merek gondolni, hogy készültekor milyen szenzáció, vagy éppen botrány lehetett. A külső jelenetek, melyekben kívülről láthatjuk a tengeralattjárókat, szenzációsan jók, a belső jelenetek még jobban, de a legjobb, hogy egy árva percre sem ül le a film, végig körömrágóan izgalmas. Sean Connery a szófukar,de végtelenül bölcs kapitány szerepére több, mint tökéletes választás, és bár a későbbiekben Harrison Ford személyesíti meg Jack Ryant, de azt kell mondjam, hogy Alec Baldwin legalább olyan hiteles volt...sőt ide talán még jobban is passzolt. Ízig-vérig profi munka, itt egyszerűen minden rendben van, és meg kell mondjam: régen láttam már ilyen izgalmas és látványos akciófilmet, mely ennyire lekötött volna, úgy, hogy közben történet is van mögötte. |
2020-03-29 22:26.37 |
John Grisham egyik legizgalmasabb könyvében egy fiatal, de talpraesett ügyvédnek döntenie kell: feldobja az FBI-nak az ügyvédi irodát, ahol dolgozik, vagy fityiszt mutatva nekik, dolgozik tovább, miután megtudta, hogy az ügyvédi iroda amúgy a maffia pénzmosodája... puff neki, ez egy olyan helyzet, amiből az ügyvéd csak rosszul jöhet ki, és ezt a könyv olyan izgalmasan és érdekesen írja le, ahogy azt csak John Grisham tudja. Nagyon bírom a könyveit, főleg, amelyek tárgyalótermekben játszódnak, míg mások halálra unják őket, én pont ezeket komázom, na de vissza a filmre.
Igen tapasztalt rendező és egy komoly színészi stáb kapta azt a nehéz feladatot, hogy a Céget a képernyőkre vigye, és bár a végén kicsit változtattak, alapvetően nincs mibe belekötni, pedig ez adaptációknál sokszor előfordul. Már sokszor megfogadtam, hogy könyv után a filmet soha, mert hiába bitang jó utóbbi, ha egyszer a könyvnek hála tudom mi fog történni, nem tudok izgulni a film nézésekor, és a fordulatok sem ülnek úgy, mint ha nem fogtam volna a kezemben a papírost. Így inkább olyan szemmel néztem most, mint ahogy a tanár vizsgáztatja a diákokat... én tudom mit kell mondani, és azt figyelem, hogy azt vissza tudják-e adni. Sajnos ilyenkor az igazi élvezetnek lőttek, de azt meg kell hagyni, hogy Sydney Pollack korrekt munkát végzett: amit tudott belesuvasztott, pedig a játékidő már súrolta az emberek tűréshatárát. |
2020-03-28 14:44.51 |
Teljesen megérdemelt győzelem!
Több ez mesénél, a Coco minden korosztálynak fogyasztható, és ezt elsősorban a történetének köszönheti: a halál, az elmúlás, a szeretteink emlékének fontosságára hívja fel a figyelmet, és teszi úgy, hogy a kicsi gyerekek számára is befogadható, és ha ők ezt ennyire mélyen még átérezni nem is tudják -hála istennek- de ezek ilyen szintű tálalása nem is okozhat nekik semmi rosszat. Mert a mese közben gőzerővel megy előre, játékos, vicces, és a remek latinos zene már csak hab a tortán. |
2020-03-27 22:49.34 |
Először is le kell szögeznem: én a Batman filmeket sem bírom, legyen az régi vagy az új, Nolan-féle mozik közül egy. És hát itt van a Holló, amire kínos nem 4 vagy 5 csillagot adni, mert hát mindenki kábé azt ad, és amúgy is mérföldkő a filmtörténelemben, azért amiért. De nem tudok akkor sem ennél jobbat adni, mert tíz perc után untam, és bár végigszenvedtem, mégis azt kell mondjam, bár ne tettem volna. Brandon Lee pedig itt is jó, de nem tehetek róla, hogy akár a Kis Tókió, akár a Mint a tűz százszor, de százszor szórakoztatóbb mozi számomra, mint ez. Vagy csak szimplán rossz napok fogtam ki a nézésére...bár erre látok kisebb valószínűséget, inkább nem az én műfajom. Amiért mégis két csillag: az utolsó tíz perc király lett, a bajom csupán annyi, hogy ott már kábé annyira érdekelt az egész, mint a Vidi legutóbbi magyar kupameccse 70. perc után... |
2020-03-22 22:16.35 |
Őszintén megmondom: nem gondoltam volna, mikor a DVD borítóját olvastam, hogy 1 óra 45 percig képesek fenntartani a figyelmet és feszültséget, egy ilyen sztorival...mondom biztos jól hangzik, meg minden aztán majd szépen leül a mozi úgy 50 perc után. Aztán amiért mégis a nézése mellett döntöttem az David Fincher neve volt, a nem épp tucatmunkákról híres direktor a minőségi munkák embere és ez ebben a filmjében is tökéletesen megmutatkozik. Miközben néztem a mozit, folyton azon járt az eszem, hogy hol tudnék kiskaput találni, amire a készítők nem gondoltak...de itt minden mozzanat alaposan meg volt tervezve, és én szép lassan átadtam magam a mozi nyújtotta élvezetnek. Merthogy kiváló thriller, minőségi munka nem akármilyen színészekkel, bár szegény Dwight Yoakamot látva inkább a country zenék jutottak eszembe...de hát ez legyen az én bajom. Csillagos ötös! |
2020-03-21 21:08.37 |
Vicces, izgalmas, kalandos, látványos... egyszóval minden megvan, ami a tökéleteshez szükséges, ráadásul sztárözön tolmácsolásában. Bruce Willis hozza a nézők kedvenc karakterét, cinikus, félmosoly mindig a szája szélén, sőt még egy véres trikós jelenetre is futotta, de Ian Holm legalább annyira zseniális, talán Chris Tucker volt túlontúl idegesítő, de hát neki ez a szerep jutott... amúgy tiszta Dennis Rodman kinézete volt. A mozi nekem sokban hasonlít a Schwarzi féle Total Recallra, azzal a különbséggel, hogy ezt szórakoztatóbbnak találtam, és ha már előszedtem viszonyítási alapként, akkor ez a csillagok számában is mutatkozzon meg. Minőségi szórakozás! |
2020-03-21 17:21.50 |
Név szerint bizony nem, max. az lehet, hogy láttam már korábban (bár most ilyenre sem emlékszem) csak nem tudtam a nevét. |
2020-03-20 21:31.20 |
Annak ellenére, hogy egy-egy jelenet mai szemmel nézve már inkább mókás, mint izgalmas, esetleg félelmetes...baromi hangulatos időutazás. Aki szereti az Indiana Jones filmeket az is megtalálja benne, amit szeret (hieroglifák, kódfejtések, piramisok stb) és az sem csalódhat, aki a Star Wars mozikhoz hasonló sci-fiket komázza, ráadásul amikor megjelennek a különös állatok a sivatagban, tiszta Csillagok háborúja érzésem támadt. Egyedül a látványvilága hagy némi kivánnivalót maga után, de igaziból annak is inkább bája van így 26 év távlatából... a többi pedig garantálja a tökéletes szórakozást. |
2020-03-17 22:35.18 |
Állati jó atmoszférájú, hangulatos mozi, melynek minden pillanata élvezet dacára a szemmel láthatóan szolíd büdzsének (és játékidőnek). John C. Reilly -akiről eddig nem hallottam- simán vitte a prímet, szerintem magasan ő volt a legjobb, de ahhoz kétség nem férhet, hogy a sztori és a pazar kivitelezés jó alapot adott ehhez. Én a magam részéről bírom az ilyen vagány filmeket, melyben csak úgy pörögnek az események és nincs felesleges kertelés...Soderbergh rendszerint ilyenekhez adja a nevét. |
2020-03-15 23:00.17 |
Tipikusan az a mozi, aminek nézését nem bántam meg, de pár nap múlva már kevéssé fogok rá emlékezni, hetek múlva pedig lehet, azt is elfelejtem, hogy láttam. Pedig Samuel L. Jacksonnak bitang jól áll ez a szerep, ilyenkor tudja igazán megmutatni, hogy remek színész, csak sokszor nem hozzá méltó filmekben mutatkozik. Történetét tekintve elgondolkodtató munka, az ember kicsit el is ábrándozik a nézése közben...de valahogy az egésznek nincs súlya, stílusa, csak úgy van és kész. Nekem ez most kevés volt, Samuel miatt a közepes. |
2020-03-07 22:45.08 |
Hát nem éppen vidám darab, igazi művészfilm, mely nyers szexualitásával vált ismertté, és biztos vagyok benne, hogy ennek hiányában nagyjából eltűnt volna valahol a hullámok között...pedig igen erős mozi. Jópofa történetmesélés, Skarsgaard mint "hallgató" tökéletes, bölcs, megfontolt, higgadt és nem mellesleg igen komoly összefüggéseket hallhatunk tőle, kicsi történelem óra és tudománytan egyben, ám a legsokkolóbb az édesapa haláltusája a kórházban, így talán még sosem ábrázolták filmvásznon, nyers és hát emberi, mert ilyen az élet sajnos. Felkavaró és érdekes mozi volt, várom a folytatást. |
2020-03-01 12:03.20 |
Mivel nem különösebben vagyok járatos Margaret Thatcher életében, így a filmet ebből az aspektusból nem kívánom kommentálni, azt viszont kár volna tagadnom, hogy élvezetes volt, és nem csak a két főszereplő zsenialitása miatt. Ötletes volt az időben ide-oda ugráló elbeszélés, kalapemelés a maszkosok előtt, néha alig lehetett felismerni Meryl-t, és ha felületesen is, de némi betekintést nyerhettem a történelem ezen szakaszába a britek szemszögéből. Történelemtanárként vagy politikusként bizonyára lenne mibe belekötnöm... de így egyszerűen csak élveztem a filmet. És lássuk be, nagyon de nagyon nem lehet egyszerű magas rangú politikai szerepet betölteni, szerintem szörnyen terhes vállalkozás. |
2020-02-28 22:56.09 |
Mit lehet ilyenkor írni?
Lássuk be ez a mozi nem nagy durranás, és a szívemre teszem a kezem, ha nem szeretném és tisztelném Terence Hillt ennyire, akkor bizony két csillag ragyogna most a film címe mellett, így, miatta három. Mert dráma ide vagy oda, itt bizony nem történik semmi, és ezúttal a 2010-es évekre oly jellemző nyugodt és békét árasztó Terence Hill tekint sem volt elég, hogy másfél órára lekösse az embert. Ennek ellenére voltak kimondottan jó pillanatok, szép tájak, és egy kis kocsmai bunyó, igen, szigorúan Bud Spencer emléke előtt tisztelegve, amiért főhajtás az örök barátjának, szép gesztus. De a CGI madár, bagoly és róka már nem tudom miért kellett...ha közben igazi skorpió is lehet, és valahogy a sivatagi jelenetek kicsit feleslegesnek és vontatottnak tűntek. Összességében azért érdemes sort keríteni rá, márcsak azért is, mert könnyen lehet, hogy egy csodálatos filmkarrier utolsó állomását láthattunk, bár én nagyon bízom benne, hogy ha filmben nem is, de sorozatban még sokáig láthatjuk ez a nagyszerű embert.. |