Panyolai hozzászólásai

Ugrás Panyolai adatlapjára
elejére ... 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 ... végére

Kémek a sasfészekben - Vélemények

2014-08-14 00:24.35

’Where Eagles Dare’ Ebben a műfajban kamaszkorom egyik legnagyobb filmes élménye volt ez a ’68-as mozi. Emlékszem, milyen nagy hatással volt rám, nagyon tetszett. S azóta is, akárhányszor megnézem, újra és újra le kell vonnom a nyilvánvaló következtetést: Brian G. Hutton rendező – aki két évvel később a jóval lightosabb, de szintén überkirály Kelly hőseit is összehozta nekünk – a világháborús filmek egyik legjobbját alkotta meg a Kémek a Sasfészekben-nel. Alistair MacLean, kinek nevéhez e témakörben számos bestseller fűződik (pl Navarone ágyúi) kiváló regényéből saját maga írta meg a forgatókönyvet – amely egy nagyon átgondolt, csavaros és izgalmas kémtörténetet rejt. Főszerepben két igazi legenda; az ez idő tájt már szupersztárnak számító Richard Burton, és az amerikai karrierjét ezekben az években beindító Clint Eastwood. Teljesítményüket tekintve abszolút nem túlzó kijelenteni, hogy csúcsformában küzdik végig a mozit. Sokan inkább Eastwood neve mellett jegyzik ezt az alkotást, s bár el kell ismerni, valóban fiatal kori legjobbjai közé tartozik, de mégis, itt az igazi ász a rendkívül agyafúrt szuperkémként minden részletre figyelő, s csapatát minden nehézségen átvezető Dick Burton Smith őrnagya. Hűvös profizmusa nagyon meggyőző. Ő az agy – érdemes megfigyelni; szinte senkit se lő le – míg Schaffer hadnagy (Clint) a kéz, mely viszont szinte minden fritzet nagyobb erőfeszítés nélkül likvidál, amelyik az útjába kerül. A film első fele elég feszült, ugyanis a furcsa halálesetek miatt egy darabig a csapaton belül mindenki gyanúsnak tűnik. Aztán az erődben történő nagy találkozáskor duplán, majdhogynem triplán csavarodik a történet, amikor is egy nem akármilyen kiselőadás keretében megismerhetjük a britek mesteri tervét, mely valójában egészen különbözik attól, amit a mozi elején hallottunk. S még ezek után sem lehetünk biztosak abban, ki kicsoda, s kivel van… Ami pedig ezután jön, arra minden néző csakis elismerően csettinthet: mivel a Schloss Adlerből történő kijutásról és az azt követő üldözésről nyugodt szívvel elmondhatjuk, a háborús filmek történetének egyik legizgalmasabb háromnegyed óráját nézhetjük végig. Hőseink menekülését heves géppuskaropogás és látványos robbanások tömkelege kíséri; a németek hullanak, mint a legyek, de jó szokásukhoz híven most sem adják fel, s csak a reptéren tudják őket levakarni, hogy aztán az utolsó, repülőgépes jelenet is tartogasson egy végső meglepetést… A készítők még a mai kor mércéjével mérve is elképesztő és hiteles látványvilágot teremtettek, s a tökéletesnél is tökéletesebb akciójeleneteket forgattak: a hajmeresztő magasságban zajló felvonós közelharc képei és a lenyűgözően megkomponált buszos üldözés ilyen téren megkérdőjelezhetetlen etalonok. Szóval, nincs igazán semmi, amiért el lehetne marasztalni a Kémek a Sasfészekbent – itt még Clint hihetetlen számokat produkáló náci-irtása is működik, mondjuk azért talán a hitelesség kedvéért egy karlövést bekaphatott volna…:) Feszültség, látvány, izgalom, akció, izgalom, akció…és így tovább, nincs olyan, hogy ’üresjárat’ – nagy volumenű klasszikus ez a fentebb sorolt erények mellett még két gyönyörű kémnővel és Ron Goodwin óriási, nagyszerű hangulatot teremtő filmzenéjével. Hibátlan, bármikor nézhető alap-kategóriás háborús film.

Darwin-díj - Halni tudni kell - Vélemények

2014-07-19 23:36.55

Nézhető kis film, egész érdekes témával, amiből talán többet is ki lehetett volna hozni, de összességében nem volt rossz. Winona drága pedig nagyon tetszett ezzel a frizurával (is) - igazából miatta adom a negyedik csillagot.

Hamlet (1990) - Vélemények

2014-07-15 01:00.24

Nem sok feldolgozását láttam eddig az örökbecsű, legendás darabnak, de ez a film nagyon tetszik. Zeffirelli abszolút hozzáértőn, jó érzékkel nyúl a történethez. A környezet megteremtése roppant hatásos, a szereplők játéka meggyőző - Gibson itt bizonyította végleg, hogy sokkal több mint egy szimpla akcióhős: szerintem remekel Hamlet szerepében. Nagyszerű feldolgozás.

Nincs bocsánat (1992) - Vélemények

2014-07-15 00:49.35

Á, én inkább csak alaposnak mondanám, mivel nincs nagyon írói vénám, stílusom, csak kiírom a gondolataimat, főleg a kedvenceimről. De van itt vagy féltucatnyi ember, aki valóban tud gyönyörű dolgokat írni. De azért köszi, régi kedvencem ez a mozi:)

2014-07-14 23:43.05

A legendás színész-rendező végső búcsúja az őt híressé tevő western műfajától. Ám ebben a darabban hiába keressük a régi filmek hősies felütését face to face pisztolypárbajokkal pattogós zenére gitárral és trombitaszóval. Nem, itt nincs egyértelmű határ jó és rossz között, nincsenek igazi hősök vagy antihősök, Eastwood teljesen deheroizálja ezt a világot. Persze ez a szemlélet már jelen volt Leone örökbecsű spagetti-westernjeiben is, de az egykori Szőke még ennél is tovább megy, tulajdonképp egy korábbi munkája, a Fakó lovas kesernyés hangulatát, realizmusát viszi tovább. A film elején disznószarban csúszó-mászó, kétgyerekes, megözvegyült és kiöregedett William Munny-ról nem éppen egy vadnyugati pisztolyhős és bandita jut az ember eszébe. Mint kiderül, nem igazán megy neki a gazdálkodás, szűkös a megélhetés, de a láthatáron felbukkanó és hozzá érkező „Scoefield kölyök” munkát ajánl neki. Olyan munkát, melyhez régi, 11 éve hátrahagyott énjére lenne szüksége. Ugyanis egykori feleségének hála rég letette a fegyvert és a piát, felhagyott a bűnözéssel. Csakhogy a szükség nagyúr, s bár „hősünknek” a célzással már komoly gondjai vannak, és szintén kiöregedett lovára is eléggé nehezen tud felmászni, de végül csak beszáll a „balhéba”. Kettejükhöz még bevonja harmadiknak egy régi, szintén megállapodott életet élő társát, akit a mindig meggyőző Morgan Freeman alakít. Így indulnak el teljesíteni az ezer dolláros megbízást, ami nem más, mint bosszút állni egy késsel összeszabdalt arcú kurváért. Nem túl nemes, ugye? A helyi seriff (Gene Hackman briliáns, Oscar-Díjas alakítása) nem igazán tesz semmit, mindössze néhány lovas „pénzbírságra” ítéli az elkövető cowboy-t és a társát. A prostituált „munkatársai” kevesellve a büntetetés mértékét, pénzt gyűjtenek bérgyilkosokra…itt jönnek ugye a képbe Munnyék. A helyzetből következik azonnal a kérdés: ha egy ember életét tönkre teszik, az megéri másik két élet elvételét? Főleg úgy, hogy a második cowboy nem ártott semmit a nőnek, még igyekezett is lefogni vagdalkozó társát, valamint úgy, hogy ezt a bosszúhadjáratot a sértett nem is igazán akarta… Jogos-e, jogos lehet-e bármikor az önbíráskodás, ha a törvény őre és képviselője elégtelen büntetést szab ki, minden bírósági eljárás nélkül? S megéri ebbe az ügybe másokat is belerángatni és veszélybe sodorni a kecsegtető vérdíj által? De lehet-e egyáltalán az ilyeneket sajnálni, mint a Richard Harris által játszott Angol Bob bérgyilkos figurája, aki, mint kiderül róla, élvezettel gyilkolászik, s pénzért lődöz kínai munkásokat? Válaszolhatnánk mindre, hogy nem, vagy megtehetnénk főbűnösnek Little Bill seriffet, aki nem csukta le azonnal és nem küldte bíróság elé a bűnöst. De akkor itt illik megjegyezni azt, hogy abban az időben még annyiba se vették a prostikat, mint manapság, nem volt szakszervezetük, a köz szemében alantas, megvetett páriák voltak, s vehetjük úgy, hogy a seriff valahol csak a közvélekedés jegyében járt el. De ez sosem ilyen egyszerű: a kezeletlen sérelem haragot teremt, bosszú bosszút követ, vér vért fakaszt…és az események végül odáig fajulnak, hogy William Munny is visszavedlik régi önmagává, s főleg személyes bosszúja jegyében a poklot hozza a városkára. Nem mondhatni, hogy sosem látott, eredeti panelekből építkező western-sztorival állunk szemben, ám a rendkívül realista és deheroizáló bemutatás, a remekül felépített és eljátszott karakterek, a lassú, keserű hangulatú, de mégis érdekes rendezés, valamint a komoly erkölcsi kérdések, miket a mű felvet…nos igencsak nagyszerű filmmé avatják az Unforgivent. Egyébként amit szösszenetem elején írtam, ti. hogy itt nincsenek hősök és antihősök, az nem teljesen igaz. Mert az események alakulásával és a szereplők ezekből következő reakcióival fokozatosan kialakulnak a vékonyka „határvonalak” jó és rossz, vagyis inkább jobb és rosszabb között. Bill Munny múltjából például mindvégig csupa rosszat, a végjátékban pedig kimondottan rettenetes súlyú bűntetteket tudhatunk meg, mégis érdekes módon alakja egyre pozitívabbá válik. Mivel egy jó útra tért embernek ismertük meg, aki megbánta bűneit, szégyelli korábbi önmagát. Ezt a képet a végső kocsmai leszámolásnál kifejezetten félelmet keltő aurája, metsző tekintete, – Eastwood nagyszerű volt! – a korábbi szánalmas viselkedésével homlokegyenest ellentétes kőkemény fellépése és kíméletlen, de úgy vélem minden néző által jogosnak ítélt bosszúja kegyetlenül meggyilkolt barátjáért sem halványítja el bennünk. Ezzel szemben Little Bill figurája a túlkapásai és kegyetlenkedései miatt egyre sötétebb lesz, nem hiszem hogy sokan sajnálták, mikor Munny szétlőtte arcát. Bár egy végső fricskát még odaszúr: „Nem érdemeltem ezt!” – tovább árnyalva a mozi erkölcsi dilemmáit. Megemlíteném még a szép fotózást, és Lennie Niehaus kellemesen simogató egyszerű zenéjét, mely jól hangsúlyozza azt a fájdalmat és nosztalgikus érzést az elmúlt régi szép időkről, ami az egész filmet átjárja – erre legjobb példa az a rész, mikor a két öreg lovagol a tájban, hogy utolérjék a kölyköt. Kiváló alkotás ez, mely lényegében egy legendás figura szomorkás búcsúja, végső tisztelgése egy sokak által teljesen elavultnak ítélt műfajtól – nem véletlen ajánlja művét a stáblistán Don Siegel és Sergio Leone emlékének. A mű erényeit az Akadémia is elismerte; Eastwood és alkotógárdája 4 Oscarral távozhatott a gáláról, és a film még számos más egyéb díjban is részesült. Sokan a Farkasokkal táncolóval együtt a Nincs bocsánatot tartják az utolsó igazi nagy westernfilmnek. Ezt én sem tudom vitatni, a film elkészülte, vagyis 1992 óta nem készült ilyen magas színvonalú western.

A midwayi csata - Vélemények

2014-07-14 23:04.02

Kellemes háborús film, bár klasszikusnak nem nevezném, de nincs nagyon messze ettől. Mindenképp meg kell dícsérni a valósághűségre törekvés, és az egykori ellenség démonizálásának teljes kerülése miatt - sőt, a japán admirálisok mint tiszteletre méltó, nagy szaktudású stratégákként jelennek meg, ahogy A híres tengeri összecsapás pedig valóban ilyen kevésen múlt, az amerikaiak nem kis szerencsével annyi idő alatt, míg egy tojás lefő, megfordították a csendes-óceáni háború menetét.

X-akták - Hinni akarok - Vélemények

2014-07-14 22:45.32

Ennyi? Tényleg mindössze ennyi tellett az alkotóktól?? Semmi összeesküvés a háttérben, se ufók, semmi ütős fordulat? Ez a vontatott és unalmas folytatás nyomába se ér az első filmnek, de a sorozat is sokkal különb epizódokat termelt ki. Ritka nagy csalódás.

A holnap határa - Vélemények

2014-06-27 23:38.35

Nem volt rossz. Élvezetes és izgalmas scifi, melyben Tom igazán kitesz magáért. Blunt kisasszony eddig nem játszott ilyen kemény csajt - hm, nem áll rosszul neki...:)

Halálos nyugalom - Vélemények

2014-06-13 00:09.50

Remek, hangulatos thriller, sokszor láttam már. Phillip Noyce /Férfias játékok, Az angyal, Salt ügynök/ jó érzékkel teremt feszültséget, és nagyszerű színészek dolgoznak a keze alá - itt bizony Billy Zane-re sem lehet panasz. Greame Revell pedig ide is kiváló thriller-zenét komponált. Ütős szórakozás még napjainkban is.

Másfélmillió lépés Magyarországon - 32 év múlva (sorozat) - Vélemények

2014-06-12 23:53.13

Nekem nagyon tetszett. A kamera csodálatos vidékeket, különleges hangulatú helyeket barangolt be, amit tanulságos, elgondolkodtató, sokszor költői szöveg kísért. Igényes alkotás.

Másfélmillió lépés Magyarországon (sorozat) - Vélemények

2014-06-12 23:46.07

Örök érték, gyönyörű tájakkal, egy már akkor is eltűnőben lévő falusi, népi világ remek, emberközeli bemutatásával. Mindig szívesen nézek bele, ha vetítik. Illene mindenkinek ismerni.

Forma 1

2014-06-12 22:50.08

Épphogycsak. 2008-ban adta ki igazán a foga fehérjét ez a dolog. Igaz, abban az évben megint nagyon peches volt - egy 4-es nulla sorozata is volt - de látszott emellett, hogy enervált, kedvetlen, demotivált... Nem igazán passzolnak össze ezzel a csapattal, a McLarennél és a Lotusnál is sokkal jobban ki tudta hozni magából a maximumot. S ráadásul Alonso mellé érkezett, a Ferrari pedig, úgy vélem, az ő csapata. Már azt pletykálják a paddockban, hogy ez év végén megválnak Kimitől...nagyon remélem, hogy mihamarabb visszarázódik a régi kerékvágásba, és odavág kritikusainak, és Alonsonak...

2014-06-11 00:36.20

Pocsék egy idény, legalábbis Kimis szempontból mindenképp. Tudtam, hogy nem kellett volna oda mennie, sosem illettek össze a Ferrarival...

Jerry Goldsmith - Vélemények

2014-06-11 00:24.00

A Ragadozók (The Ghost and The Darkness) című filmhez szintén lenyűgöző kalandzenét szerzett. Ehhez a műfajhoz hihetetlen érzéke volt a Mesternek.

A bukás - Hitler utolsó napjai - Vélemények

2014-06-11 00:09.56

Adolf Hitler: 1933-1945 között Németország náci diktátora, aki a hatalomra kerülése utáni években tagadhatatlanul talpra állította a németeket az I. világháborús vereség negatív következményei és a nagy gazdasági világválság megrázkódtatásai után, a valóban elhibázott versailles-i békerendszert ostorozó, már-már hipnotikus erejű szónoklataival pedig lelket öntött beléjük, s mindezt egy új eszmerendszerrel megerősítve újra tartást adott nekik. Ha 1939 előtt meghal, talán minden idők egyik legsikeresebb német államférfijaként emlékeznének rá – abban az időben pl némi hezitálás után még Churchill is beválasztotta nagy kortársairól szóló könyvébe. Ám, mint tudjuk, tovább élt, s így lett a II. világháború kirobbantója, a zsidóság mészárosa, "a világtörténelem legnagyobb gyilkosa" – vagyis a legtöbb ember számára joggal a megtestesült gonosz, és…talán a legismertebb német név a világon. Bizony. Ez már önmagában jelzi mekkora súllyal nehezedik alakjának sötét árnya ma is népére. E szégyenteljes múlt máig kísérti a németeket, s noha megmásítani már sohasem tudják, de igyekeznek minden módon szembenézni vele, feltárni, értékelni, és levonni a tanulságot, hogy a szörnyűségek soha többé ne ismétlődhessenek meg. Ez a mindenképp dicséretre méltó szemléletmód az utóbbi évtizedben a filmgyártásuk terén is nagy lendületet kapott, és olyan kiváló alkotásokat eredményezett, mint az egykori NDK besúgó-lehallgatórendszerét, emberi sorsait bemutató 'A mások élete', és talán a leghíresebb és legsikeresebb ilyen filmet; A bukást. A film Hitler bunkerének utolsó napjait dolgozza fel, főleg a titkárnő; Traudl Junge szemszögéből. A filmterv egyeseknél kicsapta a biztosítékot, - mondván; minek ez egyáltalán, minek a szörnyetegből mártírt csinálni?! Természetesen ezek alaptalan félelmek voltak, a neves producer és a rendező Oliver Hirschbiegel célja egyáltalán nem ez volt. Sőt, e vádnak - már hogy Hitlert pozitív(abb)nak állít(hat)ja be a film - inkább csak akkor lehetett volna némi alapja, ha az egész életét feldolgozzák, vagy beleveszik a nagy győzelmek korszakát is (1939-'41), pl flashback-ek közbeiktatásával. De itt szigorúan csak az utolsó napokra koncentráltak, és igyekezetek a Führer személyiségét a maga valójában elénk hozni. A kutyája iránti rajongás és a nőkkel való udvarias viselkedés mind jellemző volt Hitlerre, nem dohányzott, nem ivott, vegetáriánus volt...de ezek bemutatásával a készítők nem jobb embernek akarták láttatni, csak megpróbáltak minél hitelesebbek lenni, igyekeztek a valóságnak megfelelően ábrázolni a köztudatban végletekig démonizált alakját. Ami igazán naggyá teszi ezt a filmet, az a bukás közeli bunker szürreális atmoszférájának, Hitler közvetlen környezetének hihetetlen aprólékos és élethű bemutatása. Mindent beleng az agónia, a kilátástalanság, az egyre közelgő vég nyomasztó hangulata. Elképesztő, hogy ez a szemmel láthatóan fizikailag és idegileg is legyengült ember még a szakadék szélén, az utolsó pillanatban is teljes körű hűségre számíthatott, minden őrült és irreális parancsát igyekeztek végrehajtani - már ugye Speer kivételével. Döbbenetes az az álomvilág és a teljesen lehetetlen reménykedések, amikben ezen emberek többsége ringatta magát...szinte teljesen elveszítették a kapcsolatot a valósággal. Közben a józanabb patkányok hagyják el a süllyedő hajót (Göring, Himmler, Speer), a reménytelen helyzetben a tisztek vedelnek, Hitler pedig nemlétező fantomhadseregekkel akarja megállítani a tízszeres túlerejű Vörös Hadsereget, gyerekeket tüntet ki – és küld a halálba, de továbbra is ő a Führer, senki nem mer nyíltan ellent mondani neki – elképesztő, hogy még ekkor is micsoda tekintély és tisztlelet övezte lerobbant lényét. A számtalan öngyilkosságba menekülés jelzi mennyien voltak képtelenek szembenézni a vereséggel. Mondván, ők nem kapitulálnak, nem élhetnek nemzetiszocializmus nélkül...megdöbbentő, ijesztő és érthetetlen ez a fanatizált viselkedés így mai szemmel - főleg a Göbbels-gyerekek megölése saját szüleik által...borzalom. Mindeközben azért a lerombolt város utcáin dúló elkeseredett harcokról, a lakosság szenvedéséről szintén rendkívül hiteles és drámai képet kapunk. (egyébként a szentpétervári forgatás ellen szovjet veteránok is felemelték a szavukat, s noha ez részükről teljesen megérthető, a filmet semmiképp sem lehet oroszellenességgel gyanúsítani) A nyomasztó légkört oldandó azért jól elhelyezett humor is található a moziban; pl: a Göbbels-gyerekek érkezése „Hitler bácsihoz”, a srác felkiáltása a pisztolylövés hangjára, vagy ahogy a tisztek rögvest rágyújtanak a nemdohányzó Führer halálhírére…:) A tökéletesen megírt és filmre vitt történet mellett a mű legnagyobb aduja egyértelműen Bruno Ganz zseniális, tökéletes átéléssel megformált Hitler-figurája. Bámulatosan jeleníti meg a náci vezér durva hangulatingadozásait – az egyik pillanatban még végtelenül udvarias a hölgyekkel és lelkesen tervezget, aztán a valós helyzet közlésekor dührohamot kap és őrjöng, majd elkeseredetten magába zuhan, s végül görnyedt, kézrángásos alakja megtörten elvonul…felejthetetlen pillanatok. Egyébként nyilvánvaló idegi szétesése ellenére olykor vannak abszolút tiszta pillanatai is, pl Speerrel való beszélgetése a Germania-makett mellett, vagy a „Micsoda lehetőségeink voltak: egy karnyújtásnyira kerültünk a világuralomtól”-mondat, amivel egyáltalán nem túlzott. Aztán ahogy Nagy Frigyes képét bámulja elmélyülten egy gyertya fényénél…vagy mikor idegjében a ceruzát töri el némán Speer vallomásakor…áh, egyszerűen minden jelenete óriási! Persze a többi színészt szintúgy csakis dicsérettel lehet illetni, és nem lehet szó nélkül elmenni Stephan Zacharias zenéje mellett sem, mely a maga egyszerűségében is megérint – nagyon eltalált, szép munka. Hm, dehát van egyáltalán olyan momentuma ennek a filmnek, amibe érdemben bele tudnék kötni, s ne tetszett volna? Nincs, véleményem szerint az alkotók egy minden részletében pompás mozit készítettek, amely a náci diktátor utolsó napjainak kiváló filmes ábrázolása. Nem véletlen az a 8.3-as átlag sem az imdb-n…a valaha készített egyik legjobb német film; mely lehangoló témája ellenére sem hiányozhat kedvenceim sorából.

2014-06-11 00:09.11

Adolf Hitler: 1933-1945 között Németország náci diktátora, aki a hatalomra kerülése utáni években tagadhatatlanul talpra állította a németeket az I. világháborús vereség negatív következményei és a nagy gazdasági világválság megrázkódtatásai után, a valóban elhibázott versailles-i békerendszert ostorozó, már-már hipnotikus erejű szónoklataival pedig lelket öntött beléjük, s mindezt egy új eszmerendszerrel megerősítve újra tartást adott nekik. Ha 1939 előtt meghal, talán minden idők egyik legsikeresebb német államférfijaként emlékeznének rá – abban az időben pl némi hezitálás után még Churchill is beválasztotta nagy kortársairól szóló könyvébe. Ám, mint tudjuk, tovább élt, s így lett a II. világháború kirobbantója, a zsidóság mészárosa, "a világtörténelem legnagyobb gyilkosa" – vagyis a legtöbb ember számára joggal a megtestesült gonosz, és…talán a legismertebb német név a világon. Bizony. Ez már önmagában jelzi mekkora súllyal nehezedik alakjának sötét árnya ma is népére. E szégyenteljes múlt máig kísérti a németeket, s noha megmásítani már sohasem tudják, de igyekeznek minden módon szembenézni vele, feltárni, értékelni, és levonni a tanulságot, hogy a szörnyűségek soha többé ne ismétlődhessenek meg. Ez a mindenképp dicséretre méltó szemléletmód az utóbbi évtizedben a filmgyártásuk terén is nagy lendületet kapott, és olyan kiváló alkotásokat eredményezett, mint az egykori NDK besúgó-lehallgatórendszerét, emberi sorsait bemutató 'A mások élete', és talán a leghíresebb és legsikeresebb ilyen filmet; A bukást. A film Hitler bunkerének utolsó napjait dolgozza fel, főleg a titkárnő; Traudl Junge szemszögéből. A filmterv egyeseknél kicsapta a biztosítékot, - mondván; minek ez egyáltalán, minek a szörnyetegből mártírt csinálni?! Természetesen ezek alaptalan félelmek voltak, a neves producer és a rendező Oliver Hirschbiegel célja egyáltalán nem ez volt. Sőt, e vádnak - már hogy Hitlert pozitív(abb)nak állít(hat)ja be a film - inkább csak akkor lehetett volna némi alapja, ha az egész életét feldolgozzák, vagy beleveszik a nagy győzelmek korszakát is (1939-'41), pl flashback-ek közbeiktatásával. De itt szigorúan csak az utolsó napokra koncentráltak, és igyekezetek a Führer személyiségét a maga valójában elénk hozni. A kutyája iránti rajongás és a nőkkel való udvarias viselkedés mind jellemző volt Hitlerre, nem dohányzott, nem ivott, vegetáriánus volt...de ezek bemutatásával a készítők nem jobb embernek akarták láttatni, csak megpróbáltak minél hitelesebbek lenni, igyekeztek a valóságnak megfelelően ábrázolni a köztudatban végletekig démonizált alakját. Ami igazán naggyá teszi ezt a filmet, az a bukás közeli bunker szürreális atmoszférájának, Hitler közvetlen környezetének hihetetlen aprólékos és élethű bemutatása. Mindent beleng az agónia, a kilátástalanság, az egyre közelgő vég nyomasztó hangulata. Elképesztő, hogy ez a szemmel láthatóan fizikailag és idegileg is legyengült ember még a szakadék szélén, az utolsó pillanatban is teljes körű hűségre számíthatott, minden őrült és irreális parancsát igyekeztek végrehajtani - már ugye Speer kivételével. Döbbenetes az az álomvilág és a teljesen lehetetlen reménykedések, amikben ezen emberek többsége ringatta magát...szinte teljesen elveszítették a kapcsolatot a valósággal. Közben a józanabb patkányok hagyják el a süllyedő hajót (Göring, Himmler, Speer), a reménytelen helyzetben a tisztek vedelnek, Hitler pedig nemlétező fantomhadseregekkel akarja megállítani a tízszeres túlerejű Vörös Hadsereget, gyerekeket tüntet ki – és küld a halálba, de továbbra is ő a Führer, senki nem mer nyíltan ellent mondani neki – elképesztő, hogy még ekkor is micsoda tekintély és tisztlelet övezte lerobbant lényét. A számtalan öngyilkosságba menekülés jelzi mennyien voltak képtelenek szembenézni a vereséggel. Mondván, ők nem kapitulálnak, nem élhetnek nemzetisz

Schindler listája - Vélemények

2014-06-10 23:56.40

„Aki egyetlen lelket megment, az a világot menti meg” Steven Spielberg díjakkal elhalmozott alkotása számomra is kedves darab mind a mai napig. Egy az emberiség történelmének leggyalázatosabb gaztettéről, vagyis a holokausztról szóló mozi elkészítése régóta foglalkoztatta a világhírű rendezőt. Thomas Keneally igaz történetet feldolgozó könyvében kiváló alapanyagra talált, de még sokáig nem érezte magát késznek a megfilmesítésre. Végül 1993-ban vágott bele a munkába…és elkészítette minden idők legnagyszerűbb filmjét a témában. Az említett könyv az emberségről és jóságról szól a legsötétebb, legembertelenebb időkben, egy olyan főhőssel a középpontban, aki képes változni, felismerni, mi a helyes, és végül szinte mindenét feláldozva emberéleteket menteni a nácizmus karmaiból. Ez az ember a német Oscar Schindler gyártulajdonos volt, és több mint 1100 zsidó köszönhette neki életét. A film igyekszik hiteles képet festeni személyéről, nem kendőzve el kezdeti érdektelenségét munkásai szenvedései iránt, valamint gátlástalan pénz-, és nőhajhászását. Ám ezekkel együtt is ez az életet nagy kanállal habzsoló, közvetlen, másokat ügyesen kezelő, ugyanakkor rendkívül határozott és erős egyéniségű férfi már itt szimpátiát vált ki belőlünk. Említett hibái s büszkén viselt horogkeresztes pártjelvénye ellenére egyértelműen észrevehető: nem egy elvakult fajgyűlölő nácival állunk szemben. Érzékelhető az üzleti köreihez tartozó, a zsidók szörnyű sorsához a legjobb esetben is cinikusan viszonyuló egyenruhás rohadékokhoz képest kimagasló embersége és jóindulata. E jellemvonásai a film előrehaladtával pedig egyre jobban kiteljesednek – midőn a krakkói gettó brutális felszámolásakor szembesül a rettenetes valósággal, arcáról már nem a haszonleső érdektelenség tükröződik; hanem aggódás, együttérzés és őszinte sajnálat. Liam Neeson jó kiállású, nyílt tekintetű alakja tökéletes porhüvely ehhez a karakterhez, nem mellékesen amúgy is kiváló színész, aki ebben a filmben egyszerűen remekel; játéka valóban Oscar-jelölést érdemelt: hibátlanul visszaadja az imént leírtakat. Kedvenc jeleneteim tőle: mikor meghallgatja Helen panaszait, majd próbálja Göth-öt a „megbocsátás” felé terelgetni. Szintén nagyszerű a lista összeállítása is, ahol közbevágva láthatjuk, amint egy másik gyártulajdonost győzköd arról, tegye amit ő, így ketten együtt „akár 4000 embert menthetnének meg”, ám az nem mer lépni. Ez jelzi egyrészt a Schindler által vállalt hatalmas kockázatot, másrészt azt, hányan tehettek volna úgy, mint ő, de mégse cselekedtek. S persze nem lehet Neesont dicséret nélkül hagyni a végső, gyűrűs jelenetért sem. Ez a rész a film egyik legerősebb, s egyben talán leggyengébb pillanata is. Azt hiszem, a megmentett zsidók részéről egy ilyen gesztus abszolút elfogadható, ahogy a főhős felismerése is a sok-sok elherdált pénz és további életek megmentése közti párhuzamról. Mindez kiváló játékkal előadva mind Neeson, mind Ben Kingsley részéről…csak érzésem szerint túlzásba vitték: „ez az autó-4 ember, ez a pártjelvény-2 ember”…ez már kissé erőltetettnek érződik, de még így is a film egyik legszebb, legmeghatóbb jelenetéről van szó. Schindler után – vagy akár mellett – a legfontosabb, legemlékezetesebb szereplő a plaszów-i munkatábor parancsnoka, Amon Göth. Ez nagyban köszönhető Ralph Fiennes szó szerint zseniális alakításának. Megkaphatta volna az Oscart, annyira jól hozza ezt a kegyetlen, sokszor élvezettel gyilkoló, félig-meddig már őrült figurát. Különös tekintete miatt némileg passzolnak is hozzá az ilyen karakterek – lásd pl a Vörös sárkány c. Lecter-filmben szintén remekel. Itt talán a film legemlékezetesebb szereplőjét hozza: sosem felejtem el, ahogy a tükörbe mélyen belenézve mondja: „Megbocsátok!” – de nem tetszik neki amit lát és visszatér régi gyilkos énje, ami az imént elengedett srácnak az azonnali halált jelenti. Aztán ott van különös vonzalma a cselédlányhoz, akitől zsidó mivolta miatt egyrészt undorodik, másrészt viszont mint nő, nagyon tetszik neki. Az a jelenet kettejük között a pincében…-innen dicsérném meg külön a lányt játszó Embeth Davitz-ot; nagyszerűen hozta a törékenynek látszó, belül mégis roppant erős Helen Hirschet. (Ahogy felnéz a számára akkor már szokatlanul kedves, érdeklődő Schindlerre…aki figyelmesen végighallgatja, megnyugtatja, s végül egy vigasztaló atyai csókkal lelket önt belé…nagyon szép, emberi pillanat) Göth-tel kapcsolatban egyébként lehetne még sorolni a nehezen felejthető jeleneteket, mint pl a helyesen érvelő építésvezető nő kíméletlen agyonlövetése, mondván „ezekkel vitatkozunk”, a reggeli lődözéseket az erkélyéről, vagy akár közbenjárását Schindlerért, mikor azt letartóztatják, vagy a már említett vonzalmát Helen iránt – lám, volt neki is emberi oldala, igaz, már nem sok maradt meg a fajgyűlölő ideológiával átitatott gyilkos szörnyetegen belül. A további szereplőkön végigtekintve mindenképp illik még név szerint megemlíteni az Itzhak Sternt játszó Ben Kingsley-t. Nagyon jó volt ő is. Imádom azt a részt, mikor elképedve, ámulattal vegyes csodálattal néz Schindlerre a lista befejezésekor: „Mondja, mégis mit szólt mindehhez Göth? Maga csak megmondta, hány emberre van szüksége és…Csak nem fizet értük?? Fizet minden egyes emberért?” – zseniális az az arckifejezés. Amúgy fontos szál az övé is a történetben: Kezdetben szemmel látható büszke távolságtartása Schindlerrel szemben – ezt jelképezi, hogy sokáig nem hajlandó vele inni. Aztán ahogy fokozatosan megismeri, s látja kibontakozni segítőkészségét és jóságát, szkepticizmusa kezdetben szimpátiává, végül egyenesen odaadássá és csodálattá alakul át. Végül pedig ejtenem kell néhány szót a film azon eleméről, mely valósággal megkoronázza az alkotást: ez John Williams csodálatos, Oscarral jutalmazott filmzenéje. Talán a legjobb szerzeménye. Tudom, számos közismertté vált, dúdolható klasszikus fűződik nevéhez, de szépségben és mélységességben a Schindler listája-zene mindet felülmúlja. A jellegzetes főtéma egybeforrt a filmmel, bármikor azonnal felismerhető. Zongorán, vonósokkal, hegedűvel is felcsendül, s mindannyiszor zsigerig hatol. Elképesztő tökéllyel érzékelteti a történet lényegét: szomorkás, ám emellett érezni benne a humánumot, a reményt, jóságot – csodálatos zene, mely megérinti az embert. De vannak még nagyon eltalált tételek: az auschwitz-i jelenetnél az a szomorú hegedűszóló rendkívül jól fejezi ki a leghírhedtebb haláltáborban mindent átjáró rettenetes atmoszférát, valamint a vonatállomáson, mikor bemutatják a bevagonírozott, halálba induló zsidók csomagjainak kifosztását, ahogy elveszik mindenüket…s mikor a fényképekhez ér a kamera, egy rendkívül kifejező, síró fuvola(?)dallam hangzik fel…sosem felejtem el azt a jelenetet. Spielberg azon döntése, hogy fekete-fehérben forgatta le a filmet, egyfajta dokumentumfilmes-hatást keltve, csak még hitelesebbé és hatásosabbá tette a művet, amit áthat a rendezőre oly jellemző pátosz és humánum, de úgy vélem, ezek itt egyáltalán nem zavaróak. Sőt, én ezért is nagyon szeretem ezt a mára klasszikussá vált, 7 Oscarral jutalmazott filmalkotást. Első pillantásra egy nagyon szomorú, fájó témának tűnik, ám valójában egy nagyszerű emberi cselekedetről, egy igazi hőstettről szól, egy rettenetes korban, olyan emberekkel, akiket származásuk miatt kitaszítottak a társadalomból és halálra ítéltek, de egy jellemében nagyot fejlődő férfinak köszönhetően megmenekültek. Sokszor lehangoló, megrázó, néhol elborzasztó (–meg kell hagyni, vérfagyasztóan hatásosak azok a fejbelövések), ám mégis egy csodálatos és felemelő mozi ez, melyet nagyfokú odafigyeléssel, tisztelettel és humánummal készítettek el. Úgy vélem, témája és örökérvényű üzenete miatt nem csak hogy illik, de kötelező ismerni, s tanulni belőle.

La Mancha lovagja - Vélemények

2014-06-10 23:38.23

Nem vagyok egy nagy musicelrajongó, de ezt igencsak nézhetőnek találtam. Persze Arthur Hiller alkotása olyan örökbecsű világirodalmi klasszikust dolgoz fel, melyet mindig is kedveltem. Peter O'Toole zseniálisan alakít, Sophia Loren pedig gyönyörű és szexi. Jó dalszövegek, fülbemászó dallamok...szóval tényleg igényes munka.

Knight Rider (sorozat) - Vélemények

2014-06-10 22:32.09

Nekem is valahogy így rémlett, de lusta voltam pontosan utána nézni. Az viszont tuti, hogy én még 92-ben nem néztem. Aztán viszont...hajaj:)

Ragadozók (1996) - Vélemények

2014-06-02 23:09.29

„Az emberek úgy hívták őket; a Szellem és a Sötétség. Ketten voltak, amire még nem volt példa. Mert az emberevők egyedül járnak. Övék volt az éjszaka, de nappal is támadtak. Együtt vagy külön, félsz és ok nélkül. Némelyek szerint halott kuruzslók lelkei voltak ők, kik rontást hozni tértek vissza. Mások szerint a Sátán küldte őket, hogy a fehér ember ne hódíthassa meg a világot. Én is ebben hittem, hogy ők voltak a Gonosz. És hova jöjjön a Gonosz, ha nem Tsavo-ba. Mert a Tsavo-szó azt jelenti, mészárszék” Stephen Hopkins rendező /Ragadozó 2, Időzített bomba, Lost In Space/ kevéssé ismert, nálunk dvd-n természetesen beszerezhetetlen 1996-os kalandmozija egy igazi gyöngyszem a maga műfajában. Az elképesztő, de valóban megtörtént eseményeket feldolgozó darab két emberevő oroszlán története, akik a 19. század végén addig és azóta is példátlan módon, párban támadva vittek végbe hatalmas pusztítást a kenyai Tsavo-ban vasúti hidat építő munkások között. Áldozataik összlétszámát száznál többre becsülték – ez ugye a filmben is elhangzik. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy az eladhatóság mentén mozogva ezt az ’igaz történetet’ is hollywood-i szokás szerint kissé „feljavították”. Pl. a vadász Charles Remington figurája nem létezett, nyilvánvalóan az amerikai közönség (és talán a producer Michael Douglas) kedvéért került a filmbe. Ám jelenléte erényére válik a történetnek, személyében a főszereplő egy hozzáértő társra, majd igaz barátra lel. A szürke és elcsépelt magyar címmel ellentétben az eredeti (’The Ghost and The Darkness’ – ’A Szellem és a Sötétség’) jól érzékelteti, milyen mértékben rettegték a két „emberevőt” s mekkora legenda szövődött köréjük. Végig érezni a filmben ezt a babonás, kissé misztikus atmoszférát, ami már önmagában feszültséget teremt. Emellett a ragadozók külső megjelenése, véres sörényük és fenyegető, emberhúsra éhező pillantásuk hatásosan fokozza a félelmet az emberben. Egyébként meglepő lehet, de én nem tudtam gyűlölni őket – ez van, végtelen állatbarát vagyok, s véres ténykedésüket én inkább a természet bosszújának tudtam be a mindent uralni akaró emberiséggel szemben. Oké, nagyrészt ártatlan munkásokat faltak fel, és hiába adják Remington szájába a barlangban, hogy „ezek élvezetből gyilkolnak”, de mégsem tudom úgy elítélni őket, mintha két ember cselekedett volna hasonlót. A színészfelhozatalt tekintve panaszra semmi okunk se lehet. Val Kilmer ekkor még sztár volt, a Mindörökké Batman után vállalta el a hidat építő mérnök, John Patterson ezredes szerepét, és nem is alakít rosszat – én nem jelölném Arany Málnára – ahogy a Remingtont játszó Mr. Douglas-szal sincs gond. A vadászat folyamán (persze itt néha kérdéses, ki a vadász, s ki a préda, mert igencsak dörzsölt nagymacskákról van ám szó) a két férfi kapcsolata igaz barátsággá érik. A szintén remek mellékszereplők közül pedig mindenképp ki kell emelni Tom Wilkinsont a kiállhatatlan Beaumont szerepében. S van még két nagy név, melyek megjelenése minden film stáblistáján komoly értéket és minőséget jelez: Az ilyen nívós kalandfilmnek mindig kijáró csodálatos, egyes képeknél kifejezetten szemet gyönyörködtető fényképezésért Zsigmond Vilmos felelt, a lenyűgöző, igazi Afrika-hangulatot árasztó zenét pedig Jerry Goldsmith szerezte. A mozi végjátékában remekül hág tetőfokára a mindvégig magas hatásfokkal dolgozó izgalom-faktor, a fenevadak látványos és szoros küzdelemben múlnak ki, nem mellőzve drámai pillanatokat sem. A két oroszlán ma egy chicago-i múzeumban látható, legendájuk pedig máig él – tudatják velünk a nagyon látványos, izgalmas és hangulatos film végső mondatai. Én nagy-nagy rajongója vagyok ennek a műfajnak, és azt hiszem a Ragadozók valóban hoz mindent, ami egy ilyen darabtól elvárható, sőt: ez egy nagyszerű, a sok mai cgi-kacat között gyémántként ragyogó vérbeli kalandfilm.

Knight Rider (sorozat) - Vélemények

2014-06-02 23:01.03

1993-94, a Magyar Televízió 1-es csatornája, szombat délután: egy poros sivatagi tájon a figyelmet rögtön magára vonó, majd cefet fülbemászóvá épülő főcímzenére éjfekete Pontiac sportkocsi közeledik, elején vörösen villogó sáv…majd kiíródik a cím, amit Bozai József hanggá változtat nekünk: Knight Rider. Azt hiszem, ezek a képek máig élnek rengeteg mai huszonéves srácban, de talán idősebbekben is. A jelenleg a tv2-n ismét műsorra tűzött kultikus sorozatba a minap belebotlottam, s jelen sorok íródásának oka mi más is lehetne, mint a nosztalgia szelének régi emlékeket, érzéseket előhívó jóleső érintése… Mert annak idején én is egy voltam a rengeteg kissrác közül, akik rendszeres nézői voltak és rajongtak ezért a legendás sorozatért. Emlékszem, minden korombéli fiú nézte. Már az oviban beszédtémánk volt, még midőn először leadta az m1, aztán mikor 97-98-ban az rtl-en ment, a suliban is népes volt a rajongótábor (mennyit beszéltünk a csuklónkhoz...:) Szóval, a mai napig kedves emlékeim vannak erről az időszakról, erről a sorozatról, de azért igyekszem most objektíven megítélni. Elsőre megállapítható, hogy egy tipikusan a 80-as évek divatját, feelingjét árasztó szériáról van szó: a Szupercsapat-hoz, Magnum-hoz vagy akár a Miami Vice-hoz, MacGyver-hez hasonlóan a Knight Rider sem tagadhatja le készítésének évtizedét, de ez egyáltalán nem hátrány. Sőt, számos mai agyonrealizált utódjukat nézve ezekben a sorozatokban olyan remek karakterek, hangulat, ízvilág volt, melyek miatt – az azért szembetűnő dramaturgiai-, technikai-, vagy pl séró-elavultság ellenére is – a mai napig nézhetőek és szerethetők maradtak (oké, némelyik csak egy darabig…) Michael Knight és beszélő csodaautója, K.I.T.T. kalandjait 1982-86 között forgatták, és hatalmas sikernek bizonyult mindenütt, ahol csak vetítették. Nálunk az elmúlt húsz évben a köztévé után a kereskedelmi adók szintén leadták, nem is egyszer, s még ma is emlegetik olykor: előforduló poén még mindig az órához beszélés. Címe közismert fogalommá vált, s ez önmagáért beszél. Persze mint minden tv-sorozatnál úgy itt is hullámzó volt a színvonal, voltak jobb-rosszabb részek: én mindenképp kiemelném a Góliátos, a K.A.R.R.-os epizódokat, valamint mikor a savas medencébe esik. Furcsa, de még mindig emlékeszem rá, hogy anno hogy megrázott az a rész… A főszerepet alakító David Hasselhoff egy csapásra világsztárrá vált, aki ugyan színészileg sosem volt egy Robert De Niro és egy-két b-filmet leszámítva (Lavina) nem is sikerült sosem betörnie Hollywood-ba, de ezzel a szereppel, majd a 90-es évek elején a Baywatch-al mégis örökre beírta nevét a filmtörténetbe. Igaz, a divatból azóta kegyetlen mértékben kiment sérója és szerkója azért külön kritikát érdemelne, vagy a kínos vizen szaladás Mitch Buchanan-ként a szintén kultikus vizimentős sorozata főcímében…vagy hogy hősünk azóta hova süllyedt (drog)…de ájcsi! – nem lenne elegáns nevét pont itt sárral dobálni, mert Michael-ként valóban kedvelhető volt, Forgács Péter hangja pedig olyan szinten összeforrt vele, mint Dörner Györgyé Bruce Willisszel, vagy Kránitz Lajosé a Dallas Jockey-jával. Kocsijának, s egyben társának, barátjának K.I.T.T.-nek remek karaktert teremtettek az alkotók. Jó szövegei voltak, emberivé tették számunkra jellemét. Ugyan számos képessége, mutatványa lehetetlenség, és sokszor talán túlságosan emberi, de az előbb említettek miatt lehetett szeretni, izgulni érte. Mellesleg gyönyörű egy járgány, az én szememben mindmáig az egyik legszebb dizájnú, kinézetű autó, amit valaha láttam. Amit még mindenképp ki kell emelni (már a csinos szerelő csajok, April és Bonnie mellett), az a zene. Mert egy jó filmhez hasonlóan egy jó sorozat sem működhet igényes zenei aláfestés nélkül, értve ezt legfőképpen a főcímzenére. Ez megvan a fentebb említett sorozatoknál, és nem hiányzik a Knight Ridernél sem. Don Peake művét minden ízében tökéletesnek érzem. Az évtizedben divatos szintetizátor-hangzásvilág jellemzi; nagyon hangulatos, fülbemászó, akár dúdolható – egyedisége révén nagyon sokan felismerik és azonosítják a sorozattal, s ennél semmi sem jelezheti jobban egy filmzene minőségét. Én mindig nagyon kedveltem, egyik kedvenc sorozat-zeném. Meg kell jegyezni azért, hogy az idő vasfoga műszaki téren a Knight Rider-t is jócskán kikezdte már; mai szemmel néhol kifejezetten megmosolyogtatóak a 80-as évek nagyon modernnek tűnni akaró technikai megoldásai, és nagyjából ugyanez a helyzet a korszak frizura és ruhadivatjával is. Mégis, a Michael és K.I.T.T. között fennálló, a tv-n átsugárzó baráti kötelék, valamint a fekete autócsoda még mindig látványos trükkjei és megoldásai továbbra is szórakoztatóvá és kedvelhetővé teszik a mára már kultikusnak számító sorozatot, mely abszolút méltó a mai fiatal srácok figyelmére. Egyszerűen van feelingje, lelke, egyedisége...egyfajta bája – de lehet csupán a magamfajta régi rajongó érzi ezt így, ám valahol csak ilyesmi okokból lett kult-klasszikus. Sőt, legenda...

Motel (2005) - Vélemények

2014-01-08 20:07.41

Élvezetes, néhol egész izgalmas kis trancsír-mozi, jó cickókkal az elején. Agyatlan kikapcsolódásnak számomra abszolút megfelelt.

Démonok között - Vélemények

2014-01-08 20:03.19

Nem mondhatnám, hogy egy "parázós" típus vagyok, de James Wan legújabb filmje bizony meglepett. Egyedül néztem, éjszaka, talán ez volt az egyik ok, nomeg ez az "igaz történetes" felvezetés - bármi is legyen az igazság - érdekes azért. Tetszett nagyon, régen tudott horror így megrémíteni. Pl a nő gyufával a sötét pincében, vagy mikor a szekrény tetején vicsorog... szóval ütős volt, s nálam jár neki az 5ös.

John F. Kennedy - A nyitott dosszié - Vélemények

2014-01-08 19:53.29

Zseniális film. Persze azért nem veszem készpénznek mindazt, amit Stone felvázol benne a lehetséges összeesküvésről, de elképesztően alapos, logikus, hiteles és meggyőző a verziója (és némileg rémisztő is...) A profi kivitelezés - a fényképezés, vágás, zene, a nagynevű színészgárda - már csak hab a tortán. Nagyon igényes, elgondolkodtató mozi.

Anyegin - Vélemények

2013-12-06 18:53.08

Az első mondatom mehet a kukába: ez egy nagyszerű romantikus film!

Kelly hősei - Vélemények

2013-12-06 18:28.10

A megunhatatlan háborús kalandfilmek táborába tartozó műben minden megvan, ami a tökéletes szórakozáshoz szükségeltetik; érdekes, könnyed sztori, hatalmas karakterek, jó humor, nagy dumák egy király szinkronnal, és Lalo Schifrin remek, fülbemászó zenéje. A T-34-esből átalakított kamu- Tigriseket leszámítva a háttérrel sincs különösebb gond. Bármikor nézhető, felüdítő klasszikus.

Oscar - Vélemények

2013-12-06 18:07.08

Sosem jött be ez a film. A gengszterfilmekért amúgy sem vagyok oda túlzottan, itt pedig a humor sem jött át. Nálam ez semmivel sem jobb, mint Sly másik vígjáték-próbálkozása, az 'Állj, vagy lő a mamám!' Az akció-ikonjaiból van egy rahedli kedvencem, de ez...nem tetszik.

Terminátor 3. - A gépek lázadása - Vélemények

2013-12-06 17:47.19

Andynknek és társának, Mario Kassarnak nagyon kellett a pénz, így semmi sem tűnhetett biztosabb vállalkozásnak, mint legnagyobb sikerük rajongók milliói által várva-várt folytatása. Ki ne lett volna kíváncsi minden idők egyik legjobb akciófilmjének újabb részére, így a bevételi oldalon nem is lehetett ok panaszra. Ám a film minőségét tekintve...bizony a közelében sem vagyunk a legendás T-2nek! Jonathan Mostow egyébként nem rossz rendező (A félelem országútján), de itt túl magasan volt a léc, J. Cameronnal nehéz felvenni a versenyt. A daruskocsis üldözés az egyetlen emlékezetes momentum a filmből, meg talán Loken kinézete, de mint gyilkos robot...hiteltelen, a T-1000 sokkal keményebb volt. Arnold azért továbbra is maga a Terminátor, nem rajta múlt a film középszerűsége ellenben Nick Stahl és Claire Danes szintén kilóg innen. Az pedig, hogy a filmben egy másodpercre sem csendül fel a klasszikussá vált, a korábbi két résszel egybeforrt Terminátor-theme, Brad Fiedel legendás zenéje...érthetetlen, ezzel tényleg majdhogynem a nullához közelít a régi feeling szintje. A második részt bármikor meg lehet nézni, míg ezt 10 év alatt jó ha 3szor láttam. Ennyi van benne.

Az oroszlánkirály (1994) - Vélemények

2013-10-26 19:34.20

„Nézz a csillagokra! A múlt idők nagy királyai a csillagok szemével néznek le ránk. Tényleg? Bizony. Ha majd nagyon egyedül érzed magad, emlékezz rá, hogy a nagy királyok odafentről figyelnek téged, s köztük leszek én is.” „Simba, elfeledtél engem. Dehogy! Sosem tudnálak… Elfelejtetted, hogy ki vagy, tehát elfeledtél engem is. Nézz mélyen önmagadba: sokkal több vagy, mint ami lett belőled! Foglald el a téged megillető helyet! De hogy mehetnék vissza? Nem az vagyok aki voltam. Emlékezz arra hogy ki vagy! Te az én fiam vagy, tehát vérbeli király. Emlékezz rá, hogy ki vagy! Emlékezz! Emlékezz! Emlékezz!” A napokban kezembe került a régi videókazi. A borítót szemlélve kellemes nosztalgikus érzések törtek fel bennem, s kedvet kaptam hogy újra megnézzem… és bizony számomra továbbra is minden idők legszebb mesefilmje Az oroszlánkirály. A kis Simba királlyá válásának megható története rajzfilmen talán sosem látott drámai mélységekkel rendelkezik. A Jó Mufasa király halála s az utána következő képek, ahogy Simba próbálja felébreszteni apját…a mozitörténet legszomorúbb jelenetei közé tartozik azt hiszem, s mindez nagyban köszönhető a nagyszerűen „életre rajzolt” szereplőknek: rendkívül kifejezőre sikeredett arcjátékuk – habár ez az alkotás minden kockájáról elmondható. (Néhol meg mintha egyenesen élő lenne a kép…(pl mikor megindul a csorda) A már-már Shakespeare királydrámáit idéző komoly alaphelyzetet remekbe szabott dalok és kellemes poénok színesítik, pl olyan telitalálatos mellékkarakterekkel, mint Timon és Pumba. S akkor itt hadd térjek ki a magyar fordításra, mert az valami parádés! S nem csak a párbeszédek szövege, hanem a betétdalok átültetése és előadása is remekül sikerült. Persze az angol hangok sem akárkiktől származnak (pl Jeremy Irons, Matthew Broderick vagy Whoopi Goldberg), de a magyar szinkronnak sikerült túlszárnyalni az eredetit. Talán elég lenne csak ennyivel jellemeznem: ’Mufasa - Sinkovits Imre’… Legendás színészünk méltósággal teli nemes orgánuma, érzékletes hangsúlyai roppant szerethető és tiszteletre méltó egyéniséggé teszik a király-apát. A többiektől sem lehet megvonni a dicséretet: Zordon cinikusan gonosz jellemét bravúrosan adja vissza Kristóf Tibor, a kis Simonyi Balázs majd Stohl Bucink teljesítményére szintén elismerő bólintás jár, Timon és Pumba behalás, és a hiéna trió, Zazu vagy Rafiki, a bolondos sámán-majom szintén vibrálóan életteli szinkronmunka. Óhh, annyit tudnék idézni…de inkább áttérek e páratlan mesefilm-élmény egyik legfontosabb összetevőjére, a zenére… A hihetetlen eltalált és sokszor csodálatosan szép zenére! Elton John és Tim Rice betétdalai maximálisan megérdemelték az Oscart. Legyen játékos, legyen romantikus; nem tudok olyat mondani közülük, amely ne lenne szerethető és eszméletlenül fülbemászó, ennél pedig nem is kell több. Aki pedig ismételten csak tökéleteset volt képes alkotni, nem más mint a szintén Oscart bezsákoló Hans Zimmer. Munkájában zseniálisan használt fel afrikai törzsi elemeket, lüktető akciómuzsikát (a csorda+szurdok jelenetnél), és szívfacsaró kórust (a kis Simba apja teteménél). Háttérdallamai valami olyan mélyről jövő mesei szépséget, drámaiságot és pátoszt képesek átadni, ami több mint lenyűgöző és szívhez szólóan felemelő. Amikor a végén Simba megindul felfelé a Trónszirten… – úgy vélem itt nem csak Zazu táthatja el száját… olyan óriási magasságokba visz bennünket a fenséges zene, majd az új király üvöltésével és a kividuló tájjal párhuzamban átvált egy fenomenális örömmuzsikába, afrikai módra… csodálatos befejezés. Nem meglepő hát, ha ilyen tetszetős értékekkel és nagy emóciókkal megtöltve a mű azonnali közönségkedvenc lett és hatalmas bevételeket hozott a Disney-nek. Jómagam is emlékszem, mekkora nagy jelenség volt ez a mese 94-ben (hm, milyen régen volt…), szinte kötelező volt látni. A régi vhs-t azóta is nagy becsben őrzöm. S ahogy ismét végignéztem, úgy idéződött fel bennem sráckorom, ahogy bámultam Simba szívet melengető, mély érzelmekkel teli történetét a családi kötelékek fontosságáról, igaz barátságról, szerelemről, a helyes út megtalálásáról és a Jó győzelméről a Gonosz felett. Több ez, mint szimpla gyerekmese, szélesebb rétegeket érintett meg, ezt sikere is világosan mutatja. Nagyon előkelő helyen áll itt a filmkaton is, de akinek ez nem elég, annak ott az imdb 8.4-es (!) átlaga. Én máig őrizgetem és nagy örömmel idézem fel újra és újra ezt a páratlan Élményt, s az évek során egyre jobban megértve/átérezve a történet mélységeit, e pozitív érzéseim egyre csak erősödtek. Nyilvánvalóan ezért abszolút kedvenceim egyike ma is ez a méltán klasszikussá avanzsált Disney-mese. Egyébként majd’ minden rajzfilmjüket kedvelem valamilyen szinten – van egy utánozhatatlan feelingjük – ám Az oroszlánkirály számomra mindig több marad, mindig ki fog emelkedni közülük. Persze nézhetném kritikusabb szemmel, taglalhatnám – az összképet tekintve egyébként jelentéktelen – hibáit is, de ehhez sose lenne szívem, mert: Csodás élmény és hatalmas kedvenc marad mindörökre.

A törökfejes kopja - Vélemények

2013-10-26 19:23.42

Meglepődtem magamon...mert bizony lekötött. A korával és minden gyermetegségével együtt egy kellemes, nosztalgikul ifjúsági kalandfilm(ecske), jó színészi játékkal, bár ugye ilyen nevektől mit is lehet várni:) Szerencsi Éva pedig nagyon bájos, szép...mit szép?! - gyönyörű! volt benne.

elejére ... 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 ... végére