Fórum - Kísérleti könyv

1 2 3 4 5 6 7 8 9

248. Z79 (2012-12-05 19:57.59)

..ismét fájdalmat érzett... lleesett a lováról, mint egy rongybaba. Vékony, de puha hórétegre zuhant, eszméletét vesztette. A délelőtti napsütés fénnyalábja ébresztette...kinyitotta szemét. Kopottas szobában egyszerű, de kényelmes ágyban feküdt.A kósza fénypázma egy ablak redőnyei közüött kúszott be a szobába.Úgy érezte, mintha éveket aludt volna.A szobában kis asztalon egy kancsó, lavór..kintről beszélgetés foszlányai... Nyakláncához kapott..a kis fiola, ami nyakában függött...igen megvolt.A fiolában három apró fénypázma pislákolt..a három szövetséges, ahárom másik Hős életének lángját jelképezve.. Döbbenetes felfedezést tett..az apró vörös láng, Sassin..kialaudt.Aztán hirtelen ismét derengeni kezdett, halványan, alig észrevehetően. Iwer elbizonytalanodott. Gondolataiból ajtócsapódás billentete ki.Középkorú, kedves arcú nő lépett a szobába, kezében kopottas agyagkancsó, gözölgő folyadékkal...a nő udvarias mosllyal helyzte a kancsót egy másik asztalra. -Hát felébredt-mosolyodott el. Néhány mérföldre az apró háztól, ahol Iwer magához tért, az erdő sötét, kusza rengetegében egy elszánt csapat tört magának utat. Komótosan haladtak..céljuk csak egy..a pusztítás. Kiátkozottak ők....kicsi, de kegyetlen csapat ..ami egy új taggal gyarapodott...

247. Z79 (2012-12-05 19:30.15)

Iwer fejébe tőrszúrásként hatolt a fájdalom...Sassin hangját hallotta, érezte..ahogy kétségbesve tudata felé nyúl..de hiába.A druidát pokoli fejgörcs fogta el...megszédült, hányinger tört rá. Hajszál hián kizuhant a nyeregből. Sikerült megtámasztania magát. Lova megtorpant. Hideg verejték gyöngyei borították el homlokát. Érezte, hogy Sassin él, de azt is , hogy valami visszavonhatatlan történt vele...

246. Z79 (2012-12-04 20:26.36)

A két asszony-bár nagyon különbözőek voltak-most mégis erős szövetségben olvadt eggyé...összekötötte őket egy láthatatlan kapocs...nem varázslat, nem mágia.... A szeretet, az aggodalom, amelyet lányaik iránt éreznek.Nem varázs, vagy mégis az...És talán együtt. de csak talán képesek lesznek megmenteni őket..legaláább egyiküket. A lehetőség mindenesetre adott...a tekercsek..azok bizony Levander Doen legendás, elveszettnek hitt tekercsei..

245. Törölt felhasználó (2012-12-04 01:05.31)

Istery, mintha nem is venne tudomást Amily öklendezéséről, elmélázó tekintettel nézte az élettelen Hexidist. Majd cipője orrával megbillentette a vén szipirtyó fejét, mire az egyik oldaláról a másikra fordult, miközben a nyakából még mindig szivárgott a vér. Hályogos szemei kihunyva meredtek a semmibe, úgy tűnt, mintha horgas orra nyitott, fekete barlangnak ható szájába hajolna. Istery undorodva húzta el a száját. -Vén dög. Remélem, a gazdád is hamarosan a te sorsodra jut. Ott akarta hagyni a tetemet, amikor pillantását egy apró csillanás állította meg. Újból odakapta a tekintetét, ezúttal a csillogás kivehetőbb volt és hosszabb ideig tartott. Istery kíváncsian guggolt le a holttest mellé. Kezét nyújtotta az öv felé, mikor Amily elhaló hangja megállította: -Kérlek, ne... Istery meg sem fordulva gúnyosan válaszolt: -Azt hittem, egy kicsit több bátorság szorult beléd. Nem tudom mire gondolsz, de ha attól tartasz, hogy most fogom felvágni a vénasszonyt, tévedsz. Csak van valami - egy kis szünetet tartott, miközben nyelve hegyével az ajkát érintette, míg Hexidis övéből elővette a csillogó tárgyat - ami érdekes lehet számunkra. A kezébe szorított zsákmányát, majd ruganyosan felállt és megfordult Amily felé. -Hálás lennék, ha végre összeszednéd magad és elindulhatnánk. Ez a kis tévedése az életnek - mutatott a boszorkányra - ugyanis most az egyszer jót cselekedett. Igaz a tudta nélkül, de ez már nem számít neki. -Mit vettél el tőle? - Amily hangja olyan volt, mintha a szája tele lenne rongydarabokkal. -Ez kedvesem jelentősen megkönnyíti az utunkat. Hexidis barátnőnk volt olyan szíves és ránk hagyta Warrick Damlord titkos kamrájának kulcsát, ahonnan szabad feljárásunk lehet erről az elátkozott helyről, bárhová. Ezzel diadalittas mosollyal szétnyitotta a tenyerét, amin egy különös, csillogó fekete anyagból készült, szépen megmunkált kulcs feküdt. - Most pedig irány Athiris, mielőtt még a démonok keresni kezdenék a vén banyát. Hűvös szél csapta arcon a két nőt, amint a temető közepén álló templom vastag tölgyfa ajtaján át kiléptek a sötét éjszakába. Amily fázósan húzta össze magán a köpenyét, Istery azonban túl izgatott volt ahhoz, hogy észrevegye a barátságtalan időt. Az egyik sírt jelölő kőlapnál megállt és szembefordult Amilyvel, majd nagyon halk, de ellentmondást nem tűrő hangon elsuttogta az utasításait. -Amily, igaz, hogy most visszatértünk a városodba, de mindkettőnk számára üdvösebb lenne, ha erről a látogatásról senki sem tudna. Főképp amiatt, amire most készülünk. El kell mennünk Heelwell házába, ahonnan meg kell szereznünk azt a tárgyat, ami a segítségünkre lesz a lányok kiszabadításában. Ezért kérlek, hogy a lehető legkisebb feltűnést keltve mozogjunk.Különösképpen azért, mert a városban a démontámadás óta hemzsegnek a katonák és állandó készültség van. Érted? Amily nem szólt, csak tágra meredt szemmel, tétován bólintott. -Jó, akkor most elmegyünk az ispotályba és megszerezzük a titkos könyvtárba való bejutásunkhoz szükséges kulcsot, ami, ha nem tévedek, Heelwell nyakában lóg egy semmitmondó kis bőrszíjon... Amily értetlenül meredt Isteryre: -És mondd, mégis hogy akarod megszerezni? Van valami láthatatlanná tévő varázslatod netán? A gúnyos hangra a boszorkány összevont szemöldökkel, haragosan reagált: -Képzeld el.... nincs. -Akkor mégis, mit gondoltál? Istery félrebillentett fejjel elmélázva nézte a másik nőt. -Eddig nem igen volt ötletem, de most eszembe jutott valami. TE leszel a csali... Ezzel Istery Amily füléhez hajolt és sebesen magyarázni kezdett, mire Amily döbbenettel vegyes elismeréssel nézett a boszorkányra. Amily a férje betegágyának szélén ült, és míg egyik kezével a szeretett arcot simogatta, a másikban Gjorik lesoványodott kezét tartotta. Végtelen szeretettel nézte a meggyötört embert, miközben szeméből peregtek a könnyek. Az ispotályban épp ellenőrző körútjára indult az egyik ápoló. Mikor meglátta a fogadós ágyán ülő alakot, erélyesen rászólt: -Kérem, asszonyom, ezt nem lehet..., De befejezni már nem volt ideje a mondatot, mert Amily megfordult és ránézett. A fiatalember már számtalanszor látta ezt az arcot a Gjorik nyakában függő medálon. Tudta ki ő. Szája elnyílt a csodálkozástól, kezéből kiejtette a vízzel telt ónkancsót, ami hangos csattanással ért földet. A víz szerte-széjjel fröcskölt, alaposan beterítve a fiút is, aki mit sem törődve a hirtelen hidegzuhannyal, hirtelen megfordult, és eszeveszett módjára kirohant az épületből, magára hagyva a titokzatosan mosolygó Amilyt. Nem telt bele néhány percnél több és az ápoló a tanácsnok és még néhány férfi és katona társaságában sietős léptekkel érkezett az ispotályhoz. Amily még mindig ugyanazon a helyen ült. Mikor a férfiak beléptek, tisztelettudóan felállt, és kedvesen elmosolyodott: -Jó estét uraim. A meglepett férfiak hátrahőköltek egy pillanatra, ám az egyik harciasabb katona előrántotta a fegyverét és Amily torkának szegezve így szólt: -Én ugyan nem ismerlek téged, asszony, de tudom, hogy pokolfajzat vagy. Ne mozdulj, vagy elvágom azt a kecses nyakadat.. -Erre semmi szükség, azt hiszem. Ugye, Tanácsnok úr? - Amily nyugodt tekintettel, kérdőn nézett Grad tanácsnok felé. -Igen, azt hiszem, tényleg nincs. Kérlek, Bener, tedd el a fegyvered. Talán úgy illendő, hogy ne itt folytassuk a társalgást. Ha nincs ellenedre, Amily, átmehetnénk a Tanácsterembe is. -Ó, igen, az nagyszerű lenne. Azt hiszem, szolgálhatok némi érdekes történettel odaátról. Ezzel Amily a férfiak gyűrűjében kisétált az ispotályból, ahonnan nem csak a tanácsnok és kísérete követte, hanem az ispotály személyzete is. A hír gyorsan terjedt, így hamarosan minden talpon lévő ember a Tanácsterem felé igyekezett. Istery egy vastagtörzsű tölgy mögül figyelte a jelenetet, magában hálát adva az emberi természet kíváncsi volta miatt. Mikor már teremtett lelket sem látott maga körül, kényelmesen besétált az ispotályba, megkereste Heelwellt és elvette tőle azt, amiért jött. -Bocsáss meg, öreg Gyógyító, de nekem erre most nagyobb szükségem van, mint neked. -suttogta az alvó férfinak, aztán sarkon fordult és sebes árnyként haladt Heelwell hajléka felé. Csak kis fejtörést okozott neki a rejtekajtó megtalálása, de mivel a kulcs tökéletesen illett a zárba, már nem volt más feladata, mint megkeresni azt, amiért jött. Ez egy kicsit nehezebb mutatványnak tűnt, de Twaia szavaira emlékezve végül is siker koronázta kutakodását. Hamarosan egy amulettel és néhány tekerccsel együtt távozott, amit a kamrában talált dísztelen tarisznyába süllyesztett el. Aztán rendes tolvaj módjára mindent visszazárt, a kulcsot pedig visszatette oda, ahonnan elvette. A tanácsterem ablaka előtt elhaladva megadta a megbeszélt jelet Amilynek, és elindult a temetőben található templom felé. Úgy egy óra múlva Amily is követte. -Azt mondtam nekik, hogy az árnyékszékre kell kimennem. Szegények, azt hiszem reggelig várni fognak. Csak azt ne higgyék, hogy arra is van egy lejárata a pokolnak... A két nő egymásra nézett, majd hangosan felnevetett. Csilingelő kacagásukat azonban hamarosan elnyelte a térkapu csendje.

244. Z79 (2012-12-03 21:10.50)

Iwer visszagondolt az indulás előtti beszélgetésre.. Agous gondolati úton kommunikált barátjával... -Hiába erős a Nagyúr..ereje nélkül nem a régi..Ereje olyan mint ajátszó gyermek szétszórt kockái....az egymásra illesztett kockákból vár épül..Warricknak azonban még össze kell szedegetnie a kockákat, hogy felépítse a várát... Az egyik kocka..Evelyn...a másik az erő visszanyerése..és ehhez ránk is szüksége van.. -Akkor miért akarod, hogy kövessem?? Bizonyosan csapda vár rám... -Fiam..a hajad szála sem fog görbüni..ahogy Evelyné sem...de..mégiscsak aközelében leszel..másrészt..másrészt...emlkészel a szétválasztás éjszakájára?? Iwer összeráncolt homlokát.... -lehet azt elfelejteni?- Kérdezte Agous elmosolyodott.. ....mindannyian felejtünk..próbáltad valaha visszaidézni a szöveget.a varázsszöveget? Iwer eltöprengett.. -Tíz éve is lehetett, hogy próbálkoztam vele..de nem..talán pár sor... -mert nem tudod, elfelejtetted..mert ezt akartuk.ahogy én is csak a szöveg felét tudom... Az egész szöveget egyedül idős pap barátunk ismerte, aki nem sokkal később el is költözött...majd magas rangig vitte...amikor pedig pár éve megpróbálta valaki kicsikarni a szöveget tőle.inkább véget vetett életének.. ..vizsont, ahogy te is tudod..egy hiányos újregyesítő/szétválasztó szöveg... -Akár meg is ölheti, de legalábbis megnyomoríthatja az alanyt..-csattant fel Iwer -És egy gyenge, vagy nyomorék Nagyúr is erősebb egy fáradt Agousnál..de te barátom..egy alakmas pillanatban, akár meg is...meg is szabadíthatod tőle a világot..Ez hát a tervem..ésmg valami.. ha nem is tudod elpusztítani..bizonyosan megsérül..mi pedig időt nyerünk..midannyian..a végső összecsapáshoz..

243. Z79 (2012-12-03 20:44.39)

Iwer úgy egy órányi járhatott a tábortól.Az erdő fenyegetően csendes volt,a kopár, dérlepte faágak csontvázujjként nyúltak ki az enyhe ködből, mintha megakarták volna érinteni a lovast.A druida folymatosan pásztázta tudatával a környéket, Evelyn tudatár azonban továbbra is csak távoli, halvány jelzőfényként érzékelhette.. távoli gyenge útmutatás volt tehát,de egyértelműen a lánytól származott. -Csapda, ez napnál is világosabb..iwer félhangosan ki is mondta, amit gondolt... Igen, csapda...de ezt előre tudták, mindketten. Agoussal hosszasan beszélgetett indulása előtt...

242. Z79 (2012-12-03 20:35.11)

A Nagyúr azonban hiába hozakodott elő abizalom ígéretével, korántsem árult el mindent..azt sem, hogy amíg ereje teljességét nem szerzi vissza, bizony hiábavaló is lenne bármilyen próbálkozás Evelynnel..ezért.és nyílván ezért nem is bizonyította ígéretét..gyenge még..bár erről alánynak nem kell tudnia.

241. Z79 (2012-12-03 20:27.51)

A Nagyúr visszatért a terembe..Evelynhez lépett a lány felsóhajtott.. -Ha valóban képes vagy...megtenni amit állítasz, rendelkezésedre állok... _Képes vagyok..természetesen hamarosan be is bizonyítom neked, hogy képes vagyok ígéretem beteljesítésére..és azt is elárulom, mi lenne célom veled..tekintsd ezt amolyan előlegnek,hogy megszolgáljam bizalmad...tekercsek, legendák és kutatások bizonyítják jelentőséged..erről nyílván már tájékoztattak. Lehet, hogy arról is tudsz, hogy régi leírások szerint egy sötét nagyúr és egy fehér úrnő frigyéből származó ivadék a világ ura lehet....de lagalábbis a szigeté.. Ez célom lényege....

240. Z79 (2012-12-02 19:40.19)

Evelyn a teremben maradt... érezte, hogy a Nagyúr figyelemmel tartja, annak ellenére, hogy már elhagyta a termet.Elméje ép hogy csak a lány tudata körül forgolódott, de nem hatolt be a gondolataiba, nem volt erőszakos...Evelyn megpróbálta néháyn pillanat alatt végiggondolni a teendőket. ha most védőfalat emel tudata köré, azzal csak felkelti az érdeklődést.Átadta magát az elkeseredettségnek,minden mást száműzött magából.Feltört belőle minden fájdalom, ami az elmúlt hónapok során lerakódott.Érezte, hogy a Nagyúr óvatosan kémlelni kezdi tudatát..hiába azonban, nem szembesülhetett mással csak Evelyn egykor volt életének darabokra tört emlékképeivel..a kutatás abbamaradt..Evelyn pedig őszintén, szívből felzokogott. Iwer mégegyszer visszatekintett a táborra.Társai mindketten a kúp alakú ispotálysátor vendégszeretetét élvezték.Sassinról semmi hírt nem kaptak..csak az volt biztos, hogy még él.. Arbart látta már rosszabb bőrben is,bár egy ostromlott táborban napokig fekvőbetegként, nem túl jó kilátások még abivalyerős barbárnak sem.. de Agous..szavai és állapota egyaránt agasztották Iwert.Egy homlokára hulló kövér hópihe zökkentette ki gondolataiból.Lovát a hegyek felé fordította. Nagyot sóhajtva csizmáját erőteljesen az állat oldalához nyomta...a jószág lassan ügetni kezdett az ismeretlen felé.

239. Z79 (2012-05-28 13:12.19)

Evelyn magához tért... Egy kőfaragásokkal teli teremben ébredt.A terembe apró mágusfények lebegtek, mint tucatnyi vörösfényű mécses világították meg a helyiséget.A terem leghosszab falán számtalen elmosódott írásjel éketlenkedett, kusza összevisszaságban. Az írásjeleket egy nagytermetű férfi vizslatta közvetlen közelről...Evelyn előrehajolt..fel akart ugrani, de állni, de amágia láthatatlan bilincse visszahúzta. A férfi megfordult. Zengő, érces hangon szólalt meg. -Légy üdvözölve Fehér Úrnő...vagy Evelyn ...ahogy tetszik. -Ki vagy ?-kérdezte a lány...-Azt érzem, hogy kit szolgálsz..de ki vagy?? -Érzed hát a sötét mágiát..-a férfi elmosolyodott..kezét amellete heverő gömbre helyezte. -Sok mindennek neveznek, neveztek az évszázadok során..Gonosznak, Nagyúrnak...Az állam legfőbb ellenségének..de te szólíts csak Warricknak.. Evelyn akaratlanul is megremegett.. -Bizony, szemtől szemben.igaz még mindig egy kölcsöntestben...mit titkoljam, nagyon vártam a találkozást..gondolom te kevésbé..pedig olyan lehetőséget kínálok neked, mely páratlan... -Ugyan mit!-vágta oda a lány..Hatalmat? Barátaim életét?? ...amikor a saját életmet menthetelenül tönkretettted..és mások életét is romba döntöd általam.. -Amire a legjobban szomjazol , azt!-hangzotta férfi válasza...ha megteszed amire kérlek,örökre olyan életet élhetsz, amit szeretnél, azokkal akikkel szeretnéd..kapsz egy szeletetet a világból, ami csak a tiéd...a régi életedet, felelőség, áldozatok nélkül.és mindent elfeleljthetsz ami az utóbbbi hetkeben történt! A lány hallgatott.. -Nem kapsz sok gondolkodási időt..-mondta ridegen a férfi -Hogy,hogy lenne ez lehetséges? -Ha megteszed amit kérek..miután túl vagy rajta..visszatérhetzs szülővárosodba..ahol minden kívánságod szerint történik, életed végéig..és minden emléked-ez a beszélgetés is- meg nem történtté válik.... _mOnd , miért bízzak benned? Bármikor megölhetsz.. -Már halott lennél, ha akarnám, de élve, élve vagy számomra értékes... Most pihenj, vissza kell nyerned erődet-hangzott a férfi rideg hangja.Álmot bocsájtott a lányra. A szűk folyósó egy apró tisztásra nyílt. A napfényre kilépő férfi előtt meghajolt a félkörben álló három férfi. -Nagyúr-mondták egyszerre -Minden tev szerint halad? kérdezte Damlord -Igen uram,a csapda készen áll.... Az esti mészárlás nyomait próbálták eltakarítani...a katonákat a septében megásott sírgödörbe temették, druidák mormoltak imát leleki üdvükért.Arbar egy hordágyon feküdt, képtelen volt lábra állni. Iwer egy másik hordágy melllett térdelt. Az ágyon Agous feküdt, mlg mindig gyengén,de már tudatánál volt. -Fáradok, barátom...Arbar sebe is súlyos, ha nem élne benne csipetnyi mágia akár hetekig is eltartan, míg talpra áll. Egyedül..kell követned a nyomot..sajnálom.

238. Z79 (2012-05-28 10:47.28)

A támadás intenzitása mit sem változott.bár a testőrség számbeli fölénye gyértelmű volt, szemmel láthatóan megdöbbentették őket a támadó lények.....bár a többség derekasan küzdött, a fatalabb katonák között volt olyan aki riadtan, kardját is elhajítva próbált menekülni, míg mások harc helyett a z imádság erejében bíztak...A küzdelem nem csupán fizikai síkon, de a lelkek mezsgyéjén is folyt..nem csak kard, vagy vérszomjas, húsba maró fogak csaptak össze..nem. Ha így lett volna, a testőr különítmény viszonylag könnyen urrá lehetett volna a kisszámú támadó rajtaütésén.Különösen olyan, mágiával bíró személyek segítségével mint Iwer és Agous...A gonosz azonban-mint annyiszor a félelem fegyverét használta..a ködből előbukkanó gyilkosok, az agyagos sárból előbukkanó sárlények az ellenség olyan fajtáját jelenítették meg, amivel a katonák többsége sosem találkozhatott.Majd két évtizeddel a démonáború után a testőrség emberei legfeljebb rablókkal, vagy a nekromaták megygengült, mágiát alig használó követőivel csaphattak össze..néha.Elkényelmsedtek, és ezért most komoly árat fizettek.Agous és Iwer a mágia segítségével nem csak az ellenséget tizedelte, de mgepróbálták a katonákat is védeni..annál is inkább, mivel Iwer fejében egyre inkább körvonalozódot egy gondolat...mintha szándékosan kerülték volna őket a támadók...mintha a Nagyúr azt akarta volna, hogy ne essen komoly bántódásuk.. Gondolataiból Iwer ordítása billentette ki..a barbár két katona segítségére sietett az erdőszélre..az ingoványos talajra lépve azonban a sárból kiemelkedő támadók fogták közre...lefelé húzták a mocsokba..nem bírt velük..Iwer áttört a harcoló felek között, barátja felé rohant, miközben gondolati úton bíztató üzenetet küldött neki.. már csak méterekre volt..nem hagyhatja..ki tudja Sassainnal mi lehet..és Evelynnel.nem veszíthet el még egy barátot..Áldozótőrét az első sárlény képlékeny testébe döfte...Arbar ekőzben szószerint kivágta magát az őt körbefonó lények szorításából..Iwer karjátt nyújtotta felé..összekapaszkodtak..egymás szemábe néztek...Iwer mágiája már gyenge volt.elfáradt aharcba..nem pusztán varászra, de fizikai erejére is támaszkodnia kellett..rbar testét ismét iszapcsápok fonták körül.nyakát is..zihálni kezdett..a testében lakó csekéy mágia segítségével még nyerhet időt..de nem sokat..szinte könyörgően fúrta tekinteét Iwer szemébe..-barátom.. segíts! Iwer lehunyta szemét..érezte hogy lába alatt megcsúszik a talaj..tudta, hogy barátjaával együtt másodperceken belül elnyeli az ingovány..azt is tudta, hogy ő képes lesz kiszsbadulni..de vajon Arbar.. És ekkor...ekkor megragadta valami...testét egy kar.. tudatát páratlanul erős mágia.. -Tartsatok ki..feledkezzetek meg a fájdalomról! Az üzenet minden kötélnél erősebbnek bizonyult..Iwer nem törődve a karjában eluralkodó fájdalommmal, nem törődve az Arbar ujjjai közül kiszökkenő vérrel, az inak szakadásával elkezdte kifelé húzni barátját a sárlények szorításásból..miközben őt magát is tartotta valaki...Agous... Az öreg mágus szeme zöldes fényben pompázott..mágiája mintegy bódítószerként uralta el Iwer testét..hogy képes legyen.képes legyen olyan dolgokra, amire ereje fogytán már nem lenne mód. -Még egy mozdulat..hallotta elméjében Agous hangját.. Mindhárman hátradőltek..Arbar még mindig fújtatva, zihálva levegő után kapkodott.a támadó sárlények azonban Agous mágiájánk egyetlen koncentrált energiagömbjétől semmivé lettek.A csatazaj lassan elült körülöttük. Minden távolinak tűnt. Arbar fulladozva felkönyökölt. -..barátaim rebegte..-szemébe köny szökött. Iwer talpra állt. arcán megjelent jellegzetes félmosolya.Körbe nézett . Agous már előttük járt, egy harcoló kis csapat felé sietett...megtorpant. Iwer felé fordult..szeme fakó fényben tündökölt.. Összeesett...

237. Z79 (2012-05-10 20:29.37)

Az ugrásra készen álló katonák tehetetlenek voltak.Hiába álltak kivont kardal, kémleleték a közeli erdőt..a ködfátyol mögéjük lopózva, szinte a semmiből font szorító, halálos erejű karokat köréjük. Féltucat gyalogos egyszerre kiáltott fel.csigolyáik szinte egyszerre roppantak szét a gonosz szorításában..Arbar, nehéz bárdját forgatva rohant az első áldozatok felé, hiába..Agous koncentrált, szeme lassan vérvörös színre váltott..támadó mágiát készült előhívni.... Evelyn szeme lassan felnyílt..tudata azonban még mindig csak pislákolt..prbált emlékezni..a zuhanás..víz..nem sejthette, hogy ébredő tudatát máris egy sötét, hatalmas erő akarja megostromolni..

236. Z79 (2011-12-30 13:10.54)

Mindannyian ugrásra készen várták a betolakodókat..hiába. A mozgás megszűnt...Iwer előrelépett. Érzékeivel az erdőt pásztázta..megpördült..majd az égre nézett..ködfátyol úszott be a tábor felé. Villámgyorsan gondolati üzenetet küldörr Agousnak és Arbarnak..és ugyanekkor fel is kiáltott...de elkésett. A ködcsomó szétfolyt, a rétegből kilépő ködlények már körbefonták első áldozataikat..a támadás megkezdődött.

235. Z79 (2011-11-17 20:14.14)

Újabb lovas csapat érkezett.Idős tiszt vezette őket, arcán döbbenet ült. -Azonnal elindultunk felétek, ahogy megkaptuk a jelzést druidátoktól...felhagytunk anyomok kersésével...de..-nagyot nyelt. -Folytassa-intett az Agousék közelében álló hadnagy. -Van egy olajbányász falu, az erdő szélén, túl a megszentelt földön.A falu közelében..a temető.. Nemrég valaki, valakik feltörték a központi kriptát..mire odaértünk..a falu lakói, sámánhitűek..mind harci díszben voltak. Az előljárók annyit mondtak, hogy maga a Gonosz járt itt..lények, akik sárból teremtettek.mindenütt szétszórt maradványok..felforgatott sírhelyek. -Tiszt urak-kezdte Agous. Valószínű ,hogy a nagyúr, akit üldözünk komoly erővel bír. Menekülés közben arra is képes volt időt szakítani, hogy csatlósait mozgosítsa. Sárlények...ők az elsők...mindig megölnek valakit, egyszerű embert..hogy ő legyen a kalauzuk..aztán, ha egy mód van rá, megszentségetelnítenek egy temetőt.Van úgy, hogy a holtakból képeznek sereget, van úgy, hogy a holtakat átformálják.....ködlények formájában öltenek új testet..számos borzasztó megoldást ismernek. -Ez..igaz?-kérdezte egy fiatal tiszt -Igaz fiam-válaszolt a hadnagy.Kadétkoromban sokáig szolgáltam olyan vidéken, ahol nekromaták rejtőztek az erdőben..láttam, ahogy csatlósaik lecsaptak, ahogy élőholtak segítségével, gyermekket raboltak..láttam. Agous Iwerhez fordult... -Lehet,hogy tévedtem,..lehet,hogy ez anéhány óra túl nagy előny..-Agous lehejtotta fejét. Kürt harsant.. -Keletről..az erdő felől mozgást észlelünk.-kiáltott egy őrszem. Az erdő mélyén, arégi nekromata szentélyben a Nagyúr a földön térdelt. Balját a Gömbön pihentette. Arca kifejezéstelen volt. Jobbja Evelyn melkasán nyugodott.Erős volt, végtelenül erős..a lány erejét is képes volt használni..elszívta azt. Nyugodtan megthette, a lány elég erős, hogy túlélje.Két órája térdelt mozdulatlanul.A titkos szentélyben mindent érintetlenül talált.Néhány csatlóst már mozgósított..sárlényeket...segítségükkel további időt nyer..feltartják az üldözőket..mindent kézben tart ismét...

234. Z79 (2011-11-16 20:03.48)

-Tehát amikor visszatértünk Athirisbe..te már éreztde.. -De nem biztosan. Hittem, hogy úrrá leszek rajta..most már érzem, hogy nem. És nem..nem nyugodhatok úgy, hogy aköröm nem zárul be.. -Agous..-Iwer hangja, arca megdöbbentő volt. A megnyugtató, okos druida akár egy kisfiú, szinte fejhangon beszélt, sírásra görbült szája.. -Iwer öcsém..azért temetned még nem kell, bármennyire is vársz már erre..-szemében huncut fény csillant, tekinette megtelt erővel. Nem tudom mikor Iwer, csak azt, hogy kevés van hátra utamból..legfeljebb egy -két év, de lehet,hogy annyi sem..465 esztendő barátom.példátlanul hosszú idő. -Sokan, sokan a mágia által megérintettek közül megélték a 400 esztendőt..Avrius gyógyító 425 évet élt.. -A hagyomány szerint, barátom..én már csak asírját láttam.Nem Iwer..nem sok van hátra, de zet aküzdelmet még meg kell vívnom... Amúgy meg kár is a további latolgatás..ha nem tudjuk hamarosan visszaszerezni Evelynt, majd legyőzni a Nagyurat, napjaink meg lesznek számlálva...a tieid is.pedig neked még két évszázadod is lehet hátra.. Újabb lovascspat érkezett... Az erdő mélyéről ködfelhő kúszott elő..a sáros iszapos talajból lassan örvénylő, sötét testek melkedetk ki..a Nagyúr szolgái, köd és sárlények lassan ,nagyon lassan megindultak a távoli tábor felé...

233. Z79 (2011-11-16 19:51.54)

Iwer elgondolkozott..közel 200 éve ismerte Agoust. A mestere volt, az apja, a bátyja...mind egyszerre. Idővel pedig egyenrangú társa a gonosz és igazságtalanság elleni küzdelemben.Gyermekkora, papneveldében eltöltött évei,az évek Agous nélkül, mintha sosem lettek volna.Iwer viszonylag könnyen feldolgozta azt atényt, hogy a testében lakozó mágia akár több évszázados életet is adhat.Édesanyja korán meghalt,a noviciátusban töltött évekről jó emlékeket hordozott, de erős kötelekeket, kapcsolatokat nem alakított ki. Igazából sosem volt családja..a család számára elsősorban Agous volt...majd idővel Sassin, Arbar ... -Barátom..mindannyian elmúlunk egyszer.. -Miért most hozakodsz elő ezzel Agous? -Tudod jól..-folytatta a mágus -Elgyengültél.. -Igen..tegnap Evelyn is képes volt megbénítani..pár napja az érzelmeim rossz ösvényre vezettek.. -De hisz rábukkantál Evelynre.. -Igen..de felelőtlen voltam..és elveszítettük Sassint és Bereldient..lehet,hogy végleg.. Iwer.. -Ne hibátasd magad.. -Iwer..nem most kezdődött.. A druida elkomorodott. -Iwer..mielőttt alig két hónapja visszatértünk Athirisbe.. -Hallgatlak -Majd egy évig nem találkoztunk. Elvonultam Edellisre. Régi adóságot törlesztettem. Segítettem síremléket emelni Oren főpásztornak, és emllett a mágia természetét kutattam.. -Igen, majd értesültél róla, hogy Athiris közelében gyanús dolgok történnek.. -Nem Iwer.nem..-mély levegőt vett. Iwer..rosszullétek, gyengeség tört rám, többször..hamar magamra találtam, de mégis, korábban nem történt hasonló, soha...a történtek után egy jóshoz fordultam.Ő jelezte,hogy valami készülődik..és azt is.. azt is..hogy akör..a z ÉN köröm Athirisben zárul majd be.. -Agous... -Iwer..a démonháborúban aratott diadal...ez..amit hátrahagyok..de éreztem, akkor is, hogy a győzelem még nem a történet vége. -Igen..itt van Evelyn..akit meg kell védenünk.. -Iwer...nem csak azért fontos. mert Fehér Úrnő.nem ..példátlanul erős mágiát hordoz. Most mi vigyázunk rá..eddig nem sok sikerrel-elmosolyodott. De eljön az idő Iwer..amikor Ő vigyáz rátok..amikor a helyemre lép..veletek vándorol-ha kedve tartja-és oltalmazza a földet a gonosztól, az igazságtalanságtól...ezért is fontos alány, barátom... Iwer arcára döbbenet ült. -Igen Iwer..bárhogy is alakuljon..ez ..ez lesz az utolsó közös kalandunk...

232. Z79 (2011-11-01 10:54.39)

Úgy fél órányira járhattak a tisztástól. Kora délután volt.Az erdő egyre barátságtalanabb képet mutatott.A fák törzsét indák fonták át, az ösvények összeszűkültek,a talajt valóságos avartenger borította.A csapat csak lassan tudott haladni. Az egyik oldalirányban futó ösvényről egy másik csapat bukkant fel. A élükön egy alacsony, erős testalkatú druida lovagolt, balján a Pyarralloni zászlót emelte a magasba egy testőr. -Uw Ethanar legyen veletek-hangzott a druida köszöntése Iwer viszonozta a jókívánságot. -Alig fél órával utánatok indultunk útnak Iwer druida. Előbb észak felé indultunk,van ott egy falu, akörnyékét akartuk átvizsgálni..de ekkkor találtunk valamit.A folyó felé vezető ösvényen bukkantunk egy postás holttestére..lovasfutár volt, a csomagja sértetlen, csak pár pergamen a fővárosi hivataloknak. A lovát nem találtuk..viszont a nyomok ..erre vezettek. -Bizonyosan jó nyomon járunk tehát....-Iwer arcán egy pillanatra agggodalom futott át. -Jó nyomon járhatunk druida, de mit érünk vele, ha mindezt kimerülten tesszük.Egy óra pihenőt rendelek el. -szólt a hadnagy. Agous egy jókora fenyő tövébe húzódott.Szemeit lehunyta, halkan imádkozott. Iwer majd két évszázada ismerte Agous-t. Megtanulta, tudta mikor van szüksége barátjának némi magányra, elvonultságra..Érezte, hogy ez ilyen pillanat..ugyanakkor mást is érzett. Emésztő kíváncsiságot, kérdések sorát. Várt, amíg Agous lassan falatozni kezd, majd leült mellé.Agous lenyelte a falatnyi sajtot, majd tekintetét az avarra függesztette. -Iwer..nézz körül...avar, lehullot levelek,közelgő tél.. -És emellett harc, halál, szenvedés.. -Igen barátom...körülvesz minket az elmúlás..és mi, akiket az Istenek vagy a mágia.nevezzük bárhogy..természetllenesen hosszú élettel ajándékoz meg....mi..hajlamosak vagyunk elfeledkezni saját múlandóságunkról.. Bizony Iwer.mi sem vagyunk kivételek..

231. Z79 (2011-10-26 19:57.08)

Fél órányira járhattak Pyarrallontól.A folyó egyre kanyargósabbá, keskenyebbé vált.Az őszi reggel ködfátyolán át egy hajó elmosódott vonalai látszottak előtűnni.A csapat-úgy harminc lovas-lassított.Az elől lovagló tiszt magasra emelte karját.A közvetlenül mögötte lovagló három férfi erősen kirítt a katonák csapatából.Egyikük erős testalkatú, hosszú hajú, nagy szakállú fickó volt,a barbárokat idéző bőr öltözet borította izmos testét. Jobbján egy harminc év körülinek tűnő, magas, vékony ,szőke hajú fiatalember. Öltözék a druidák viseletét idézte.Harmadik társuk,- egy átlagos termetű, meghatározhatatlan korú, ám hófehér hajú-férfi, lassan előrelovagolt. Maga mögött hagyta a karját magasba lendítő tisztet,majd megtorpant.Előrehajolt lova nyergében, szemeit lezárta.Úgy tűnt, mintha hosszú percekig csukott szemmel kémlelené a ködös tájat.Kiegyensedett, majd lepattant lova nyergéből. A két másik szintén ezt tette. -Hadnagy. Felmegyünk a hajóra. Közvetlen veszélyt nem észlelek. A tiszt bólintott, embereit félkörbe rendezte, 10 katona pedig gyalogosan egészena a nádasig kísérte Agoust és társait. -Maradjanak a parton, kérem.-hangzott az ősz férfi szájából. A hajó orra a nádasba fúródott.Láthatóan megfeneklett a sekély vízben. Élettelennek, kihaltnak tűnt a fedélzet.Mindhárman figyelmesen, szélesre tárt elmével vizsgálták ahajót. a legkisebb jelnek is kiemelt fontossága lehet. A fedélzet végében, aponyva alatt,felhalmozott práémek mellett apadlón vérnyomok égtelenkedtek. Agous letérdelt. Megérintette az alvadt vértócsát, ismét lehunyta szemét. -Evelyn vére-mondta halkan. Iwer és Arbar arcán is aggodalom futott át. -Nem bántotta..megsérült az ugráskor... Arbar a hajófenék felé fordult. Agous apró mágusfényt küldött ahajó gyomrába...a fény végigpásztázta a sötétet. Nem láttak semmit..csak két tengerész tetemét.... Agous ismét a vértócsa felé emelte kezét, majd lassan ahajó fara felé indult.... -Itt..itt ereszkedtek avízbe.a hajó oldalán cvolt egy mentőladik...a túlpart... Iwer megpróbálta elméjével megérinteni Evelynt..de túl messze volt..vagy eszméletlen.... Megfordult.. -Hadnagy..milyen messze van a következő híd vagy gázló? -Úgy egy órányira ,druida.. -Induljunk.. -A hajó? -Gyújtsák fel....érezni rajt a gonosz szagát...-hangzott Agous rideg válasza. Az őszi nap nem volt képes áttörni aköd palástját. Szitáló esőben kelt át a lovascsapat a folyón. A távolban felsejlett a prémszállító hajó égő maradványa.A folyó túlpartján egyre sűrüsödött a növényzet.Késő délelőtt egy apró tisztásra értek. A tisztás közepén Uw Ethanar talapzatra helyezett, apró faragványa állt. Iwer egy pillanatra megtorpant. -Elhagyjuk hát a megszentelet földet... A hadnagy ,a katonák és Iwer Brack druida halkan egy imát mormolt...Agous ugyanezt tette..és Arbar is..mindannyian a saját istenükhöz fohászkodtak... Az őszi nap áttörte a köd palástját, mire a lovascsapat átkelt a folyón

230. Z79 (2011-10-19 20:16.13)

A Semmi Termében Iwer még mindig próbált a merénylő elméjébe férkőzni..de hiába...áthatolhatatlan fal védte a férfi tudatát. Egy dologban lehetett csak biztos adruida..a merénylő nem a szigetről való, de legalábbis régen elszármazott innen. Napbarnított bőre legalábbis erre engedett következtetni. Iwer felpattant. Indulnia kellett... -Hidd el...jó okom volt arra amit tettem..-szólalt meg a fogoly. Iwer megpördült. -Tudom ,kivégeznek, De hidd el..tettem nem volt hiába való...majd meglátod... -De miért?-Iwer kérdése visszhangzott a teremben. A fogoly csak mosolygott. Eszméletét vesztette. Iwer csatlakozott az indulásra váró lovascsapathoz. Ogden felé fordult. -Ogden palástos..tisztelettel köszönöm az áldást.. ..ha megengeded..egy javaslatot szeretnék tenni.már ha szerény véleményem számít. -Hallgatlak -Ha lehet, ne végezzétek ki a merénylőt, legalábbis egyenlőre ne... Egy biztos, nincs köze Warrick nagyúrhoz..ez az egy biztos.. -De ellenségünk...az életetekre tört.... -Csak azt kérem, alaposabban próbáljátok megvizsgálni.de ez csak egy egyszerű druida kérése..-meghajolt Ogden az ajkába harapott. -Nem egyszemélyben döntök, jól tudod,meglátjuk. Iwer lovára pattant..jobbján Arbar és Agous..elmosolyodott..bár egy ember hiányzott..Sassin..A kapu kitárult. Majd száz lovas száguldott ki a városból. Háromfelé válltak, így kezdték átfésülni akörnyéket. Minden csapatban több képzett druida és pap is lovagolt.. velük a Nagyúr sem tud majd könnyen elbánni... Iwer és társai gy középkorú hadnagy vezetésével afolyó felé vették az irányt, harnminc fegyveres társaságában. Távol Pyarralontól a rengeteg mélyén, alakatlan vadonbana Kiátkozottak csapata egy halvány fényt árasztó máglya körül ült. Foglyuk a fiatal sötéthajú nő egy fa tövében hevert.Száját kipeckelték,testét láthatatlan mágia szorította össze...Sassin csak abban reménykedhetett, hogy barátai mielőbb u rátalálnak. Egy magas, sovány figura lassan hozzákezdett elméjének megtöréséhez...

229. Törölt felhasználó (2011-10-18 20:45.09)

Istery Amily ruhaujját fogva húzta maga után a vonakodó asszonyt. Egy darabig szótlanul baktattak a dohos szagot árasztó folyóson, miközben Istery különös nyelven mormogott maga elé. Néha-néha hátrafordult, aztán megelégelte a másik nő kétségbeesett pillantásait és megállt. -Nézd, megteheted, hogy itt maradsz és megvárod, amíg mások döntenek a sorsod felől. De azzal számolnod kell, hogy hátralévő életed minden percében vádolni fogod magad azért, hogy nem siettél a lányod segítségére, amikor lehetőséged volt rá. És most menjünk. Sötétedésre el kell... Istery hirtelen abbahagyta a mondanivalóját, és homlokráncolva követte Amily tágra nyílt tekintetét. Csak néhány másodpercig tartott a meglepetés, ami átsuhant az arcán,miután visszafordította a fejét, aztán rendezte a vonásait. Elengedte Amily ruhaujját és teljes testével odafordult az előttük látomásként megjelent, végtelenül vénséges és ronda öregasszony felé. A boszorkány, aki előttük állt, hajlott hátú volt és töpörödött, koszos haja szénaboglyaként koronázta ezer ránccal barázdált arcát, aminek közepén hegyes, horgas orr trónolt. Köpenye szakadt volt és mocskos, visszataszító kotyvalékok szagát őrizte, amik keveredtek a banya öregség szagával. -Hexidis! Hát te még élsz? Azt hiszem nem kéne csodálkoznom, hiszen téged a gonoszságod tart életben. Mit akarsz, vén szipirtyó? A loboncos, fehér hajú boszorkány hályogos szemével rámeredt Isteryre: -Sokat beszélsz, mint mindig. - A hangja száraz ágak ropogására emlékeztetett, a szája pedig egy sötét üregre, ahogy előtörtek belőle a szavak. -Nem veled van dolgod, hanem vele. - ezzel fejével Amily felé biccentett. - Lépj arrébb, ha jót akarsz! Istery gúnyosan felnevetett. -Lépnék én, de a félelemtől földbe gyökerezett a lábam! Remegek, látod? - ezzel belehajolt a vénasszony arcába. - Mit akarsz tőle? - ezt már csak suttogta, de olyan hangon, hogy Amily ereiben megfagyott tőle a vér. Az öreg boszorkány mindkét kezével félretolta maga elől a nála jó fejjel magasabb Isteryt. -Nem érdekel, te mit csinálsz, de ő nem hagyja el a Poklot!- ezzel kinyújtott bal kezének mutatóujját Amilyre szegezte, miközben hályogtól elvakult, zavaros szemét belefúrta az asszony szemébe, és halkan mormogni kezdett. Úgy tetszett megállt az idő, olyan gyorsan történt minden. Amily tekintetét fogva tartotta a vén boszorkány tekintete, testét gúzsba kötötte egy láthatatlan kötél. Istery villanásnyi idő alatt felismerte, mire készül Hexidis, szinte berobbant a vénség elé, miközben ruhaujjából két, elvori kígyóméreggel átitatott tőr ugrott elő egy mozdulatára, amiket aztán két oldalról a varázsigéi mormolásába merült boszorkány nyakába döfött. Éles, velőtrázó sikítás kongott végig a nyirkos folyóson, amint Hexidis feje hátranyaklott. Szájából habos vér bugyborékolt elő, keze egy pillanatra a tőrökhöz kapott, de aztán le is hanyatlott, lábai, tehetetlenül kalimpáltak a levegőben, ahogy Istery a döféssel egyidőben elemelte őt a földtől és testének minden erejével ott is tartotta. Istery vérében áramlott a düh és az utálat. Egy őrült tekintetével nézte végig a boszorkány haláltusáját, szájából nyál folyt, szeméből könnycsepp indult útjára, mellkasa fel-le hullámzott az erőteljes érzelmektől. Amily halk, rekedt hangon szólalt meg a háta mögül: -Istery...kérlek.... Istery, mint aki rossz álomból ébred, mély levegőt vett, és hirtelen kirántotta a tőröket a szipirtyó nyakából. A holttest úgy csuklott össze, akár egy rongybábu. Istery undorodva lenézett és belerúgott az előtte heverő tetembe. Hátra se nézve mondta Amilynek: -Bemutatom Hexidist. Warrick Damlord szárazdajkáját. Ha lenne időnk, feldarabolva találnám a démonok elé. Amily elborzadt tekintettel támaszkodott a nyirkos dohot árasztó falnak és lassan, a térdére ereszkedve lecsúszott, majd öklendezni kezdett.

228. Z79 (2011-10-12 22:11.33)

Őszi hajnal.....hűvös szél, csepergő eső... A Nagykapuhoz közeli téren vagy harminc lovas várakozott.... Orhion és Ogden palástos kezében egy -egy kék festékkel átitatott ecset volt látható. Valamennyi lovashoz és lóhoz odaléptek, néhány rituális jelet festve rájuk -Uw Ethanar adjon erőt feladatotokhoz..Ő vigyázza utatokon biztonságotokat, adjon erőt a harchoz, és feloldozást, ha elbuktok... Uw Ethanar ereje legyen veletek! Orhion megfordult, miközben Ogden a szent nyelven folytatta... Orhion Arbarra és Agousra nézett, majd hangosan megszólalt: -És Uw Ethanar segítse nagylelekűen azokat is, akik más istenekben hisznek...légy velük elnéző, ó uram... Lassan méltóságteljesen meghajolt...és egy apró msolyt küldött a Hősök felé..Agous és Arbar viszonozta a meghajlást... Iwer alig egy órával az indulás előtt még mindig a merénylőt próbálta szóra bírni..

227. Z79 (2011-10-09 12:52.02)

-Tehát Evelyn még mindig nagyobb biztonságban van, mint mim , ha holtfáradtan utána indulunk.. -Így van barátom.. Iwer intézkedett,..kevés holmijukat áthozatták a Szürke Templomból,váltott pár szót Orhon palástossal, aki teljes támogatásról biztosította őket. -Egy szakasz már kora reggel elkíséri magukat Iwer.Háromszáz lovas pedig szükség esetén ugrásra készen várja a parancsainkat.Több embert nem tudunk biztosítani, sok a sebesült, két hajó pedig már Athiris felé tart..emellett a szent város védelmére is gondolnunk kell. Iwer alig 2 órát aludt.Arbar még mindig szúnyókált, alvó teste felett egy fiatal druida mormolt gyógyító imát.Iwer fejébe vette, hogy indulás előtt mégeygszer találkozik a titokzatos merénylővel.Távozáskor még Agousra is rápillantott. A mágusarca már jobb színben tündökölt,karján és csupasz mellkasán rúnák díszelegtek,miközben aliva olajjal töltött mécsesek füstje segített abban,hogy ismét erőre kapjon. Felébredt. Még több mint egy óra volt a tervezett indulásig.A mosdótálban lévő vízzel lemosta atestére rajzolt rúnákat,majd belekortyolt az ágy a melletti asztalon álló teáskorsóba.Sóhajtott..mindig tudta, hogy egyszer eljön az idő.Töb mint 460 éves volt.Tudta,hogy egy elf akár 6-700 évig is élhet..sőt kalandozásai során halott az Első Fehér Elfkirályról, aki állítólag kereken 900 esztendőt élt meg.Ha más fajok mágia által megérintett személyeiről van szó, már más volt a helyzet.Egy mágus..mint ő...három, akár esetben négyszáz esztendőt is tölthet az árnyékvilágban.. egy nekromata boszorkánymester...valamivel többet is..de ő..ő már több mint 460 éves..És érzi, érzi, hogy ereje, ha lassan is, de fogy...de társainak erről egyenlőre nem kell tudnia.. Kilépett az épületből...megint a régi Agousnak érezte magát. Legalábbis egyenlőre...

226. Z79 (2011-10-09 11:48.54)

-Reggel?-hördült fel Arbar Ekkora előnyt adunk a Nagyúrnak....hisz biztos, biztos, hogy Evelynnel van..hisz a kapuőrök..fekete mágia hatására támadtak ránk... Agous maga elé meredt -magam..magam is éreztem a közelségét miután Evelyn a vízbe ugrott..de ha most sérülten kimerülten követjük..nincs esélyünk..Evelyn tud magára vigyázni..és a Nagyúr élve akarja.4-5 óra pihenés.mindannyiunkra ráfér... A mágus az ispotály egyik üres terme felé indult. Iwer követte.Arbar szitkozódva a sarokban lévő priccsre vetette magát.Pár perc múlva hortyogva szunyókált. Agous arca még mindig sápadt volt.Iwer leült mellé az ágy szélére.Hangtalan kérdést intézett öreg barátjához. -Mi történt Agous? -Nem tudom...Iwer képes volt.képes volt egy rövid időre megbénítani..képes volt Iwer..erre legfeljebb egy képzett boszorkánymester, vagy egy elf lenne képes..talán.Borzasztóan erős.A származása körül..lennie kell még valami titoknak, ehhez nem elég anyai ágon egy- két elf ős. -Lehet hogy egyszerűen csak kitünő tanítvány?-kérdezte Iwer -Néhány hét alatt Iwer..nem juthat ilyen szintre.. de van itt más is barátom.. A gonosz, a pusztítás is felszínre bukanhat benne..szeletnyi démoni énje sughatta neki a menekülést.ki tudja menekülés volt e..lhet,hogy el akart pusztulni...Nézd , erős..a Nagyúr egyenlőre nem akarja a halálát...már megölte volna..és ne feledjük erős, de még mindig nem a régi.hál az isteneknek...

225. Annye (2011-10-04 23:51.27)

Azt a...ti aztán ügyeskedtek. ;)

224. Langelus (2011-10-04 22:03.59)   - (válasz Törölt felhasználó 221. hozzászólására)

Úgy azt tervezem, hogy az összes cikkemet a fő blogomról átnézetem helyesírásilag valami újságíróval vagy szerkesztővel, kinyomtatom, és könyvbe foglalom. . ) De ez még jóval odébb van.

223. Z79 (2011-10-04 21:00.16)

Iwer újra és újra beledöfött amár mozdulatlan testbe..szorítása lassan enyhült, egy pillantra elszégyellte magát.Nem erre esküdött, végülis druida, aki gyógyít, nem öl..de az évszázadok során annyi, de annyi minden történt. Elengedte a halott katonát,pár rövid szent mondatott mormolt áldozata lelekéért.A város felől egy tizednyi fegyveres érkezett, afalon is őrjáratok bukkantak fel. Iwer megfordulr, Arbart kereste. A barbár és akét katona óvatosan a víztükör felé hajolt. Mindannyian amélybe rántott társukat keresték. Iwer lélegzetvisszafolytva figyelt. Megpróbált kapcsolatba lépni a megtámadott altisztel..hiába. Az érkező katonák szétszéledtek,néhányan a fal környékét biztosították, mások távolabb vizsgálódtak. Iwer a katonák felé fordult. A csapat élén a testőrség főparancsnoka állt, szemében elszántság és düh lobogott. -Mi történt druida? Arbar még mindig a vizet kémlelte. Mint egy hatalmas lövedék, úgy ütötte át a víztükröt a támadó. Arbar hanyat vágódott,a jobbján álló katona élettelenül terült el.A véres, roncsolt arcú lény pokoli erővel vetette magát a másik katonára, aki ügyesen hárította a támadást. Arbar és Iwer szinte egyszerre sietett a testőr segítségére.. Ám ebben a pillanatban egy másik lény is áthatolt a folyó víztükrén.A megtámadott Iroin őrmester bukkant elő... Fehér lovának nyakát vércsík szegélyzte, az őrmester arca kifjezéstelen ,és sápadt volt.A ló patáival a harcolók közé csapott.. Iwer elterült, Arbar a lábán sérült... A véres lény Iwerre vetette magát...hatalmas lendülettel a vízbe rántotta. Arbar a hasára fordult,miközben a dühöngő ló felé nyílzápor zúdult. Mindhiába, az állatot körülölelő erős fekete mágia pajzsként verte vissza nyílveszőket. A nyeregben ülő egykori élőhalott katona az íjjait éppen feljzó kiscsapat felé irányította adühöngő lovat, míg ő maga leugrott a nyeregből. Arbar bárdját után nyúlt,de azt a megvadult ló patái közöttt látta.. Iwert örvényként húzta magával aroncsolt arcú harcos... Hiába a varázsigék...víz alatt mindig gyengébb a mágia...-zakatoltak agondolatok iwer fejében.-Gyengébb..a fekete mágia is... Összeszorította száját és hagyta, hogy a lény egyre lejjebb húzza... A csatorna fenekének csapódtak. Iwer belenézett a támadó még ép szemébe. Üres volt, sötét, mint a testét uraló bűbáj.... Arbar végre megkaparintotta bárdját... Az élőhalott altiszt a katonákra vettte magát. Az első testőrt egy pillanat alatt megölte, a másodiknak akrját törte el, majd mart... Tovább nem jutott.. -Sajnálom, Őrmester...a testőrparancsnok kardja tövig fúródott mellkasába.. Arbar bárdja megsebzett ló szügyébe csapódott..az állat kesevesen felvisított..testét nyílzápor borította el...elvágódott a kövezeten. Arbar a folyó felé bicegett..bárdját maga elé atrtva felkészült,hogy ahabokból újabb támadó bukkan elő..de nem. a víz felszínére a fáradt,ziháló Iwer bukkant fel.. -Arbar..utol kell érnünk..mindenképp. Iwer szavai elekadtak a kimerültségtől. A laktanya ispotályának folyósólyán Agous bukkant fel. Arbar egy botra támaszkodva köszöntötte. Iwer homlokát apró kötés borította, véres köpenye a sarokban hevert. -Harminc embert veszítettünk egyetlen nap alatt uram. Tízet amerénylő ölt meg, atöbbiek eset vesztek oda..-a testőrparancsnok orhionnak jelentett. -Agous..a lány.nála van.lépnünk kell.. -Lépnünk kell..de nem ilyen állapotban barátom...-hangzott Agous válasza..reggel, reggel indulunk...Egyet mondhatok barátaim.a helyzet..a helyzet szörnyű,de Evelyn, Evelyn erősebb mint gondolnánk.. A sötét, őszi éjszakán csak a hold fénye adott némi bíztatást, amint visszatükrőződött acsatorna vizén..

222. Z79 (2011-10-03 23:12.18)

A barbár megpördült.Talpa altt csikorogni kezdtek a börtönudvar kavicskái.Ellentmondást nem tűrően vágott utat magának a testőrök között.Belépett az épületbe,termetéhez képest meglepő könnyedséggel futott le a lépcsősoron.Iwer felé igykezett. Nem használhatott mágiát,nem élhetettagondlati kapcsolatteremtés képességével...Arbar testében élt a legkevesebb mágia a Hősök közül,de nem ez volt az ok..ehelyütt még Iwernek is kihívást jelentene a gondolatok továbbítása...a barbár nem akármilyen cella felé haladt.A folyósó végén a Semmi Terme állt... Az ajtón álló mágus pillanatok altt felmérte,hogy aközeledő valóban Iwer druida barátja.Engedelmsen feltárta az ajtót... A Semmi Terméhez vezető folyósót rúnák tarkították,nehéz ólomajtók védték.Itt csak a legveszélyesebbeket őrizték..Nekromatákat,sorozatgyilkosokat,gonosz mágusokat.. A terem belső falai teljesen simák voltak, ablaknak nyoma sem volt.A magasban druidák által életre hívott mágusfény lebegett.A terem közepén az egytlen fogvatartott hevert.Végtagjait könnyű szíjak szorították padlóhoz,testét egytlen ágyékkötő takarta.. Közelében Iwer és két másik druida, köztük egy Palástos állt...megpróbáltak férfi gondolataiba férkőzni.. -Iwer..Agous-t megtámadták... Iwer megpördült.. -Bocsássanak meg..folytassák nékülem a vizsgálatot.. Egy percel később már a testőrség lovainak nyergében ültek,négy katona társaságában robogtak a szürke templom felé.. -Hol? -A templom közelében..már amennyire értettem-válaszolt Arbar.-Iwer? A merénylő.. -Egyenlőre semmi..mágia védi..erős.. A piactérhez közeledve leugrottak a nyeregből. A szűk sikátoron át jutottak a csatornapartra,ahol a szürkületben megpillantották a sápadt Agoust... -A hajó..-hangzott szavak nélküli üzenete. Iwer körbenézett a mellvédről.Jókora távolságra, avárosfal zsilipkauján át egy gyors prémszállító bárka siklott át,a sziget belseje felé... A kapu becsukódott. Iwer Agousra pillantott -Menjetek, jól vagyok.. -Őrvezető!-kiáltotta Iwer-Maradjon vele..és fújjon riadót, most... Iwer, Arbar és a három katona ismét lóra pattant... A zsilipkapu majd egy kilométerre volt.A kötelező fáklyaláng a fal tetején lángolt,Uw Ethanar zászlója mellett. A kapu őrzésére kirendelt három katonából azonban egyet sem lehetett látni.. -Óvatosan-küldte társainak hangtalan üzenetét Iwer Megpróbálta gondolataival körbepásztázni a fal környékét...nem érzett semmit. Intett -Katonák! IRoin őrmeste vagyok! Azonnal nyissák ki a zsilip melletti szárazföldi kaput !-kezdte az egyik altiszt Semmi.. Iwer körbenézett.Az altiszt lovával szinte a víz közvetlen közelében állt. Egy katona jelent meg a fal tetején.Iwer megpróbált gondolataiba tekinteni.... -Rögtön Uram-hangzott a gépies válasz Iwer megérintette a katona gondolatait.. -Halott!-kiáltott fel. Ebben a pillanatban egy véres alak bukkant elő a csatornából. Természetellenesen magasra ugrott a víz mélyéről..egyenesen az őrmester nyakába. Az altiszt lovával együtt zuhant a mélybe.. A falon álló katona emberfeletti gyorsasággal hajította el lándzsáját Iwer felé, de a druida villámgyorsan képes volt nyergéből lepattanva hárítani a támadást. A ló mögé rejtőve megpróbált védőpajzsot vonni kis csapata mögé, de elkésett...a vízből még két fickó szabadult rájuk.Egyikőjüket Arbar terítette le,a másik fickót pedig a két kísérő katona tette ártalamtlanná.Pokoli erő lakozott benne,csak két lándzsa együttes ereje bírta megállítani..Iwer a falra pillantott..a lándzsát elhajító élőhalott hatalmas ugrással közeli bozótosban termett.A város felől egy gyalogos őrjárat bukkant fel,a riadózatott csapat előörse. -Megtámadtak!-az élőhalott eléjük vetette magát. Iwer megpróbálta megérinteni elméjüket, de egy pillanttal elkésett... Az első katona kilépett a sorból,segíteni akart.. Nyakát az élőhalott tőre járta át..társának lándzsája megdöfte ugyan a támadót,az viszont kitépte a katona kezéből az eszközt,és tompa végét teljes erővel annak arcába döfte..a harmadik testőrrre is a lándzsával sújtott, majd egyetlen mozdulattal eltörte nyakát..Iwernek csak egy pillanttal későb sikerült áldozótőrét szívébe döfnie..majd újra és újra..amíg csak mozgott...

221. Törölt felhasználó (2011-10-03 22:59.51)   - (válasz Langelus 220. hozzászólására)

Hogy a végén kezdjem: kis szerencsével talán még a vége előtt törlik a katról...:):)/Egyébként nagy valószínűséggel semmi sem történik a "könyvvel", mindössze szórakoztatni szeretnénk vele másokat is, és reméltük, hogy többen is be fognak kapcsolódni a történet írásába. Hát nem jött össze.../ És jó a meglátásod, ez a két filmnélküli topik egymásra épülve "mozog", de ide csak a könyvet írjuk... A tervezésben pedig minden egyébről szó esik. Még filmekről is. Lehet, hogy néha be kéne nézned!:):)

220. Langelus (2011-10-03 22:52.13)   - (válasz Törölt felhasználó 219. hozzászólására)

Ja, hogy ez összehangolt munka? : O Megbeszélitek előre, a tervezés topicban kiválasztjátok és csiszoljátok és azután írjátok le ide? Akkor bocsánat, nem láttam még olyat, hogy két film nélküli különtopic egybehangoltan működne permanensen. :) Akkor nem szólok bele a munkába. : ) De mi lesz majd a könyv sorsa, amit itt írtok?

219. Törölt felhasználó (2011-10-03 22:40.52)   - (válasz Langelus 218. hozzászólására)

Kérlek, fáradj a tervezés topikba, ott szabadon fikázhatsz, akár mind a négy, általad ismert nyelven is...:):) Nem tudom eldönteni, hogy irritálunk téged, vagy simán csak rühellsz minket? Na, szó-szó, vagy mindkettő egyszerre?:):)

1 2 3 4 5 6 7 8 9