Fórum - Kísérleti könyv (3. oldal)

1 2 3 4 5 6 7 8 9

188. Z79 (2011-07-17 11:37.33)

Iwer a főbejárat felé tartott Mattival.Velül szemben testőrök csapata bukkant fel. Mindannyian vörös karszallagot viseltek,az elit alakulat logójával.Iwer térdre vetette magát,Mattit is magával rántotta. -Suspira lelever..kiáltotta a katonák felé A csapat lassított.Iwer Szent nyelven szólt hozzájuk..amolyan titkos kód ez Uw ethanar szolgálói között,a hagyomány szerint nekromaták nem képesek használni, bár az utóbbi napok, hetek eseményei után Iwer ebben már nem volt biztos. Az egyik katona egészen közel lépett hozzájuk, kardját döfésre készen tartva.Négyen körülvették a két térdelő alakot, a többi katona óvatosan haladt előre a folyósón. A háttérből egy tiszt és őméltósága titkára bukkant elő.

187. Z79 (2011-07-14 19:48.13)

Iwer a folyósó falához lapult.A robbanás beszakította az oldalfalon lévő apró bejárót, ahol a szolganép járt be takarítani a főpapi irodába...Ezen- az Iwer által feleslegesnek és megalázónak tartott- kis bejárón sikerült sikerült Iwernek óvatosan kikúsznia a dolgozószobából.Nem volt más lehetősége...nem tudta volna felvenni harcot Warrickal és a titokzatos támadóval.ezenfelül Mattit is meg kell keresnie.A folyósóról nyíló fogadószoba üres volt..mindefelé halott testőrök hevertek..testükön nem látszott külsérelmi nyom . -Fekete-mágiával felvértezett árnymás pusztított a folyósón..-gondolta. Mattit sehol sem látta.A folyósó apró kápolna felé veztett.A kápolna díszes oltárát gyönyörű terítő borította.Iwer egy pillanatra megtorpant érezte, hogy valaki a lelógó terítő alól figyeli. elméjét a rejtőzködő idegen felé fordította... Matti rémülten ,lélegzet visszafolytva guggolt az oltárasztal alatt. Jobbjában az egyik meggyilkolt testőr tőrét szorongatta.Érezte, valaki közelít rejtekéhez....felkészült az összecsapásra... -Matti..fejében ismerős hang csendült.. karját Iwer keze ragadta meg.... -Gyere fiú...-szólt a hangtalan üzenet..meneküljünk.. Warrick Damlord-jelenlegi testében-tehetetlenül feküdt a márványpadlón.A vunesca-méreg akár órákra is megbéníthatja az embert..ez idő alatt pedig nagyon sok minden történhet egy tehetetlen testtel..különösen, ha egy orvgyilkossal van egy szobában..aki éppen nekikészült,hogy módszeresen lekanyarítsa a mellette heverő főpap fejét..

186. Z79 (2011-07-13 22:35.15)

Próbált átlátni a vastag ajtón,próbálta megérinteni a titokzatos támadó elméjét...nem sikerült..az ajtó recsegve-ropogva feltárult...a Vallató előtt magas, fekete köpenyes férfi állt, arcát csuklya takarta... -Engedelmeskedj...szólt az elme kapuját döngető üzenet..de hiába..a szemben álló alaknak ugyanis nem volt megérinthető elméje...pusztán egy félrevezető képmás volt..olyan bűbáj amelyet a Vallató testébe bújt nagyúr is alkalmazott korábban..Tévedését későn ismerte fel..az első nyílvessző a lapockájába hatolt, a második vállába fúródott..megpördült, a harmadik vesszőt már könnyedén hárította..a negyediket is...Az első két vessző bénító kábszere azonban már vérébe hatolt.Lassan de biztosan gyengülni kezdett. Az erkélyre leereszkedett a köpenyes alak..a valódi.A vallató előre lendült. Rövid kézitusában egy pillanatra sarokba szorította a rejtélyes idegent,aztán lassan elsötétült előtte a világ.Eszméletlenül rogyott össze. A merénylő körbenézett. A földön tehát két eszméletlen férfi hevert..kettő.pedig úgy látta, hárman vannak a szobába...A fal mellett, ahol a harmadik fefüdt..csak egy véres folt maradt..

185. Z79 (2011-06-26 12:40.57)

Evelyn alig tért magához a döbbenettől.. "Testvére"még a szokottnál is sápadtabbá vált,tétovának, bizonytalannak tűnt..tekintetét az úton álló őszhajú férfire szegezte..mozdulatlanná dermedt.Evelyn Agoushoz kiáltott, mindhiába..érezte, hogy az esményeket egyik fél sem képes uralni.Agous és az Úrnő tehetetlennek mutatkozott,a démonok irányítás nélkül támadtak, de a legfurcsább az volt, hogy tisztán érezte,valakik, vagy valamik itt olálkodnak a zűrzavar közelében..erősek, félelmetesek, és támadni készülnek.Evelyn leugrott a kocsiról,megpróbált behúzódni aközeli bozótosba,de ekkor hirtelen erős kéz szorította meg nyakszirtjét,és visszarántotta.Owen volt az, emberszerű arcán torz mosoly ült. -Nem mész sehova...nem mehetsz.. Evelynt hányiger kerülgette, alig kapott levegőt. A világ elhomályosodott körülötte,a csatazaj távoli morajnak tűnt. Megpróbált elméjével Owen felé közelíteni..ahogy Bereldien is tanította..a démon kissé elbizonytalanodott... A lány érezte, hogy eredményes lesz, bár a pokolfajzat szorításától lassan az ájulás szélére került...és ekkor..Owen arcára döbbenet ült ki....szájából lassan vér kezdet szivárogni..szorítása villámgyorsan enyhült.Evelyn leugrott a kocsiról, a kerekek mögé húzódott. Mindezt az utolsó pillanatban tette.Owen görnyedt testét egy hatalmas, rozsdás pallos szelte ketté...

184. Z79 (2011-06-13 10:27.04)

Agous újabb energiafelhőt hozott létre,azonban nem kocsi mellett álló démonra célzott, aki épp támadni készült..Úrnője tiltáse ellenére. Agous elhajította a színes energia-gömböt..a démon ujjaiból sötét villámok törtek elő..a két energia középütt találkozott....szétfolyt a levegőben..színes, áttetsző függönyt képzett az elllenfelek között...Agous számára megállt az idő..a függönyön át meglátta a másik lányt.. Nem halott és látott mást, csak őt...nem halotta, hogy Sassin sikít, ahogy szárnyas lények emelik magasba..és azt sem, ahogy Bereldient.valakik..akik a démonoknál is rosszabbak elhurcolják a cserjésből...

183. Z79 (2011-06-13 10:16.34)

a

182. Z79 (2011-05-22 13:48.19)

A szekér lasított. A bakon ülő démon, Oven felemelt jobbját. -Veszély..sziszegte halkan. Bereldien Agous háta mögé meredt. -Itt vannak...egészen közel. Agous megpördült.Az éj söttjében még nem láthatta szekeret, de a lovak nyerítését és a gonosz jelenlétét maga is érezte. Oven nem várt úrnője parancsára...biztos volt benne, hogy egy elf tartózkodik aközelben..egy ellenség. Leugrott a kocsiról.Jobbját előrenyújtotta,keze felett sötét örvény jelent meg. -Mit művelsz..az Úrnő jelent meg a ponyva mögül.Elég legyen. Oven kérdőn nézett a lányra. -ne kelts feltűnést-üzente gondolati úton csatlósának. Agous és Bereldien az út menti cserjésbe húzódott. Kémlelni kezdték gondolataikkal az éjszakát. Bereldien megérezte Evelyn jelemlétét. Agous azonban mást is érzett....tisztán érezte a másik lányt..és azt is, hogy az érzés kölcsönös. Mindkét fél várakozott.hosszú percek teltek el. Nem vették, veheték észre,hogyaz erdő mélyéről más is figyeli őket..egy tucatnyi Kiátkozott. Az úrnő kiadta a parancsot. -fogjátok el őket.. Néhány,eddig a kocsit távolból követő lény bukkant fel.Látszólag csuhás zarándoknak tűntek. Az úrnő egyetlen kézmozdulatára azonban csuhájuk foszforeszkálni kezdett,lassan leolvadt, testük két oldalán pedig a kavargó massza szárnyakat képzett.Torz arcú, emberszerű, szárnyas lények álltak az erdő szélén.Evelyn döbbenten figyelte a történteket. -Ne félj, nem esik bántódásuk-sziszegte az úrnő. Arbar és Sassin is felbukkantak az úton, óvatosan közelítettek a többiek felé.Ekkor csaptak le a szárnyas lények... Agous nyakában felvillant ereklyéje.. Tenyereit az ég felé fordította,halványvörös energiafelhő képződött felettül.felkiáltott, megpördült.A fényt az éppen lecsapni készülő lények felé hajította.Az egyik lényt sikerült eltalálnia, a többi viszont ügyesen manőverezett.. elkanyarodtak, Arbarékat vették célba.. A Kiátkozottak vezére egy magas, erős alkatú alak, kezét előre lendítette. -Most támadunk, amíg egymással vannak elfoglalva..hangzott szavak nélküli üzenete..

181. Z79 (2011-05-21 15:18.19)

Arbar asekély vízbe ugrott,magához szorította a kötelet.Némi küszködés után az egyik cölöphöz rögzítette.A parton jelzőfények világítottak,néhány deszkaház és egy kőfalu kocsmaépület állt a közelükbe.Az útjelzőtáblán alig kivehetően a Norham felirat volt olvasható.A kikötő kihalt volt, néhány csendőr-egyenruhás fickó állt csak a tüzek mellett.Agous hozzájuk lépett. -Üdvözletem, Kirpa szigetéről érkeztünk, Pyarrallonba tartunk,megpihennénk.. Az egyik barátságtalan csendőr felé fordult, amásik leplezetlenül Sassint méregette. -Ti is szentfazekak vagytok..?-felnevetet amagasabb fickó.Agous rögtön látta, hogy nyakában alivafüzért visel, tehát Sámán-hitű,nem Uw Ethanar imádója. -Nem mondanám kezdte barátságosan Agous... -Fiúk, több tiszteletet avendégnek..belőlük él ez a porfészek.-alacsony, kövér férfi hangja csattant az éjszakába. -Bal,Us vagyok, kocsmáros és kikötőmester, jöjjenek Sassin szinte megölte pillantásával azőt méregető csendőrt.Elindultak akőépület felé,a talaj szokatlanul agyagos volt és erősen felázott. -Itt ritkán esik..de pár napja volt itt egy fickó, na ő..amikor itt járt..akkor aztán állatira szakadt. Agous felkapta a fejét. -Mikor? Mikor járt itt... -Tegnapelőtt talán..keresett valakit...de nem tudtam segíteni. A lovasszekér ponyvája alól Evelyn az eget kémlelete.Próbált semmire sem gondolni..nem is sejtette korábban, hogy ez milyen nehéz lehet. Utitársa látszólag aludt,Evelyn azonban semmiben nem lehettt biztos. Az úrnő valóban pihent. Hű démonjai őrizték őket, biztonságban volt. Álmot látott..nagyon régen, talán egy évtizede is van, hogy álmodott.Egy férfit és egyí nőt látott... Majd hirtelen tenger hullámai tűntek fel előtte..egy hajó..ugyanaz a férfi, de teljesen ősz.és szinte, szinte hallja gondolatait.. -Lehet, hogy..hogy van egy lányom? Felriadt. Soha nem tapasztalt érzés fogta el. Agous kilépett a kocsma teraszára. Gondolkozott..a szokatlan időjárás..jel lehet. Valaki, aki mágiával bír, de nem a sziget szülötte..máshonnan jött. Beleszippantott a fűszeres levegőbe.Idős koldusra lett figyelmes a tornác tövében.Szerzetes kora óta mindig adott valami apróságot a rászorulóknak.Egy réz érmét nyomott a férfi markába. -Hova vezet az az út?-kérdezte az erdő mellet futó ösvényre mutatva. -Az istenek áldják meg az urat..egy tisztáshoz..az meg három felé ágazik..egy megyen Pyarrallon felé, a maguk szentjei felé..a másik az , az valami Athiris felé kanyarog..de azt mondják vagy öt nap ide az a város,egyszer démonk is megtámadták, halotta az úr? Agous halványan elmosolyodott, megcsóválta a fejét -A harmadik meg..-folytatta a koldus-meg az erdő mélyibe a lelketlenekhez.a -Kiátkozottakhoz-fejezte be Agous -Úgy uram..de már régen nem látta őket senki..aztat mondják, most már újra démonok lakják az erdőt.. biza Agous újabb apró fémpénzt adot akoldusnak, majd akocsma felé indult, de ekkor..felvillant előtte a fekete hajú lány képe..ahogy alszik..Megdermett. -Öreg milyen messze a tisztás? -Egynegyed óra, ha fürge az úr.. Agous olyat tett, amit nagyon régóta nem. Pusztán érzéseire, nem eszére hallgatott. Elindult az úton Mi történt?-kérdezte Evelyn -Furcsa..álmodtam-mondta az úrnő. Majd miután maga is meglepődött milyen bizalommal fordult a másikhoz, így folytatta: -De ez az én dolgom... Hallgatott, nagyon hosszasan Evelyn a szemébe nézett. -Gyakran álmodom-mondta -Miről?-az úrnő kiváncsi gyermekként csapott le a kérdéssel. Evelyn gondolatai védett mélységében próbálta megtalálni ahelyes választ. -A családomról.. Az úrnő egy pillanatra meghökkent..nyugalmat erőltetett magára. Ám ekkor ismét fura érzés fogta el..megint az álmában látoot férfira gondolt.Felpattant aszekér padlójáról. -Oven! Emberformájú lény bukkant fel, akinek állkapcsa tűhegyes fogakat relytett. -Van itt valahol egy kikötő, nemde? -Igen úrnőm, úgy egy mérföldre nem többre... -nézzük meg.meguntam azötykölődést... A szekér lassan elindult.árnyékként követték az őrszemek..de nem mindeggyik......néhányan élettelenül széthasogatva hevertek az erddő közelében..a Kiátkozottak némán kacagtak tetemeik felett..érezték azűrzavart..erősödtek..elég erősnek érezték megukat, hogy egy településre támadjanak..a közeli Norhamre.. Agous sietve haladt az úton. lassított. tisztán érezte, hogy követik.Megpördült Bereldien állt mögötte. -Barátom..hova ilyen óvatlanul-kérdezte az elf Agous habozott. nem válaszolt. A következő pillanatban lónyerítés törte meg az éj csendjét.Egy szekér bukkant fel az úton..

180. Z79 (2011-05-21 14:12.33)

A szél felerősödött, előbb csak dagasztotta a vitorlákat, később azonban valósággal le akarta szakítani őket az árbocról.A hullámok egyre magasabbra csaptak,és bár a hajó örvendetesen gyorsult-Bereldien számításai szerint alig két nap alatt célba érhetnek-láthatóan egyre nehezebben tudott ellenállni a tenger haragjának. -Ki kell kötnünk-kiáltotta Agous..felborít a szél..csak annyi időre, amíg csendesedik a tenger. Megpróbálta ahjót apart felé kormányozni.A távolban apró kikötő fényei pislákoltak.

179. Z79 (2011-05-21 13:49.56)

Agous arcán nyoma sem volt bármiféle érzelemnek, gondolatai, érzései azonban szédítő iramban kavarogtak. -Terv..mindössze annyi, hogy megpróbáljuk felvenni a kapcsolatot Evelynnel vagy Iwerrel.Más nem jut eszembe. Meg persze az, hogy mindannyiunknak fel kell készülnie arra, hogy előbb utóbb szembekerülünk a Nagyúrral. -Is...-vágott bele Sassin -A fekete hajú lányra gondolsz?-kérdezte Agous Sassin bólintott. Agous hosszan hallgatott. -Nem vagyok benne teljesen biztos..de..Meséltem, hogy Isteryt valahonnan régről ismerem, igaz? -Kérlek, ne köntörfalazz-válaszolt a lány. Arbar bukkant fel a fedélzeten. -Szépen együtt vagyunk....-Agous szája félmosolyra húzódott.-Igen, nagyon régen, évszázadokkal ezelőtt néhányszor együttt voltam Isteryvel.De másban, nem vagyok biztos, ennyi. -De az a lány...-Sassin nem volt elégedett a válasszal. -Ugyan..ki tudja hány emberrel és pokolfajzattal szűrte össze alevet az a céda!-csattant fel Agous. elég legyen !-hangjában szokatlan indulat csendült. Társai némán a csillagos égre függesztették tekintetüket.

178. Z79 (2011-05-21 08:07.04)

A lenyugvó nap sugarai bíborszínűre festették a tenger vizét.A hatalmas víztükör felszínét könnyű, kecses hajó szántotta,melynek vitorláit hűvös, őszi szél dagasztotta.A kormánynál magas,hófehér hajú alak állt, avitorlák mellett egy nagydarab, szakállas fickó szorgoskodott.Az apró kabinból egy őszhajú férfi és egy lány lépett a fedélzetre. -Bereldien,leváltalak-mondta Agous Az elf bólintott,megvárta amíg Agous mellé lép, majd óvatosan átadta a kormányt. -Köszönöm, barátom, rám fér a pihenés.. -Arbar, hagyd a köteleket-intett Sassin -Na , majd te vigyázol avitorlákra, egyszállbelű-vágott vissza a barbár -lehet, hogy karcsú vagyok, de több bennem a mágia, mint azt gondolnád..-hangzott a válasz. A szél lassan mérséklődött.A hajó lassult, az alkonyi égen megjelentek az első csillagok. Agous és Sassin magukra maradtak -szélcsend van..hallgatlak-kezdte a lány.

177. Z79 (2011-05-10 22:46.59)

-Indulás előtt, nem ártana figyelmeztetni Iwert..vagy akár a Szent város valamely tisztségviselőjét..-Ulf felvetése elárulta, hogy alig ért a mágiához. -Több száz mérföld a távolság , barátom...hiába a varázslat, Iwer elméjének megérintéséhez még mi is kevésnek bizonyulnánk..a Szent város..ha Iwer és a Vallató is ott van, utóbbi gondolom már mindent megtett, hogy elhárítsa a lelepleződést-mondta Agous. Azért tán egy üzenet megér egy próbát..az ispotály kápolnájában van egy Szent Kő..A GYógyítók között pedig van olyan aki képes használni...üzenjetek hát, de fogalmazzatok óvatosan.Pyarrallon egész hadereje, de legszentebb emberei sem bírnának el a lelepleződött Nagyúrral...-Agous hangja vészjósló volt.Nekünk most, azonnal indulnunk kell.. Athiris kikötőjének vízén tucatnyi halászhajó,és két nagy kereskedő-bárka mellett egy karcsú, könnnyű vitorlás ringott.A hadsereg hajója volt,de nem csatákra szánták.Az ilyen hajók gyakorláésra szolgáltak.Az újoncok ezzel tehették próbára rátemettségüket anyugtalan tenger habjaival szemben.Pont ezért esset rá Bereldien választása.Gyors, ugyanakkor könnyen kormányozható alkotmány volt,kicsit hasonlított az elfek legendás Szélhajóira...meg Grad tanácsnok repülő szerkezetére.Néhány katona ívóvizes hordót és elemózsiás zsákokat cipelt a fedélzetre. -Minél kevesebb terhet barátaim..annál sebesebben tudunk haladni.-hangzott az elf intelme.Arcár elégedettség fénye ragyogta be. Egyszerre tűnt szépnek, fiatalnak, ugyanakkor végtelenül korosnak.Agoushoz fordult. -Nyílván tudod, hogy népem évszázadokon át szelte a tenger habjait..vagy az ég kékjét..jó érzés ismét vízreszállni-elmosolyodott. Agous megértően bólintott.Bizony sok mindent tudott az elfekről..és bárki másnál jobban megértette őket..hisz ő maga is természetellenesen hosszú időt élt meg a földön..miként az elfek többsége is. Gondolataiból Ulf szavai ragadták ki. -Búcsúzom..pár nap alatt másodszor.. -Parancsnok..itt a helyed ,óvnod kell avárost, ahogy magd is mondtad. -vigyázzatok..magatokra..Evelynre..és ránk is-mondta tiszt.Agous elmosolyodott. -Szertnék még borozgatni a leszerelési ceremóniádon...két év? -Azt meg is kell élnünk, mágus-mondta Ulf. hangja ezúttal nem volt határozott. Sassin meghajolt a Városparancsnok előtt,Arbar kezét nyújtotta. -Őrmest..parancsnok..nehéz megszokni-Arbar felkacagott.Ulf megrázta az erős jobbot. Grad tanácsnok is megérkezett..még botra támaszkodott ,kínozták a támadás sebei. A hajó lassan siklott az öböl vizén, távoli célja felé... Ulf és Grad együtt sétáltak a kikötői őrház meelett álló szekérhez. A tiszt felsegítette a tanácsnokot. -Köszönöm..parancsnok, ha alkalmas, ma este egy beszámolóra várnám..de nem a tanácsházán..tekintse egy könnyű, baráti vacsorának.. -Tanácsnok Úr..megint egy régi történet?-kérdezte Ulf korábbi beszélgetésükre utalva. -lehet, hogy nagyon is új , barátom... A hajó egyre gyorsabban szelte a habokat. Athiris öble már csak távoli folt volt a horizonton. -Jó szélben..két , két és fél nap..nem több.-Bereldien elégedetten csettintett. Sassin mosolyogva nézte az elfet, akinek arcvonásai továbbra is földöntúli örömt árasztottak.Arbar a vitorlákat szabályozta gy kötél segítségével, míg az elf koprmányzott. -Megtudhatnánk, mi a terved?-kérdezteAgoustól Sassin. -Meg..szélcsendben-hangzott a cinikus válasz. Az igazság persze az volt, hogy Agous terve egyenlőre csak egy elemből állt: fel kell venni a kapcsolatott Iwerrel, vagy Evelynnel..azzal, aki előbb aközelükbe kerül...a többit meg majd ráérnek utána kitalálni..már ha lesz rá idejük..

176. Z79 (2011-05-08 13:53.39)

-Beérni?-kérdezte Bereldien.Sehogy.Tegnap este rabolták el Evelyn-t,előnyük behozhatatlan.Bár Agous állítása szerint szekérrel haladnak tovább. -Ha rövidesen hajóra szállnátok, talán csökkenne a lemaradás.-folytatta Ulf.Az is lehet, hogy így eléjük vághattok, előbb értek Pyarrallonba...

175. Z79 (2011-05-08 10:34.13)

Agous felhajtotta a kupa tartalmát, majd felsóhajtott.A szobában csend honolt,mindannyian a friss információkat próbálták feldolgozni. Agous előrehajolt. -Összegezném.Evelyn a mi Fehér Úrnőnk..fogságban van. Elrabolta egy rá rendkívüli módon hasonlító teremtmény,aki maga is a Gonoszt szolgálja... -Nem, ő valószínűleg a saját hatalmát, érdekeit nézi, ezt magyarázza a démonok összecsapása Evelyn elrablásakor-vágott bele Bereldien. -Tehát a Pokol megosztott....ez jó. Az már kevésbé, hogy egyértelműen kijelnthetjük,a titokzatos Fekete Úrnő Evelyn testvére, ha nem is aszó hagyományos értelmében. Hordozza Evelyn tulajdonságait, csak fordított arányban. Elsősorban démon, valamennyire ember, és van benn egy cseppnyi az elfek véréből is, de csak nagyon kevés.Warrick valószínűleg nem sejtette az úrnő árulását, most már tisztában lehet vele, hisz a szobájában van egy látókő, Prohíri-varázslattal felvértezve.Ez azt jelenti, hogy a kő elsősorban kiválasztott személyről, Evelynről illetve az Úrnőről készít megfigyeléseket. Az látottakat pedig időnként-pár naponként-képes továbbítani gazdájának....ez persze sok mindentől függ, leginkább attól, hol a gazda..És elértünk Pokolbéli utazásunk második fontos eredményéhez... nem csak a Fekete Úrnő titkát ismertük meg, de az is kiderült, hol van most Warrick nagyúr... Ulf szeme kerekre nyílt.... -Azt gondolod, nem véletlen, hogy az öreg templom mélyén nyílt kaputok.. -Nem bizony..a pokolból egy különleges, személyre szóló kapun jöttünk fel, csak a Nagyúr használhatja..evilágon pedig oda nyílik, ahová a Nagyúrnak éppen a legfontosabb...persze egy ilyen kapu csak pár napig képes működni és nagy tudás kell használatához..meg a használó vére... -Amiből ugye -egy pár csepp mindannyiunk amulettjében van-mondta Sassin, miközben Arbarra mosolygott. -Tehát a Nagyúr.... -nem más mint a Vallató..-Ulf és bereldien szinte egyszerre kiáltott fel -Aki most Pyarrallon felé tart Iwerrel.. -Miként- a látókő szerint-Evelyn és elrablója is.- fejezte be amondatot Agous.felpattant az asztaltól.Mire várunk hát barátaim, irány a Szent Város...Már csak az a kérdés hogyan tudnánk beérni a többieket.

174. Z79 (2011-05-05 23:53.24)

A lépcsősor tetején egyszerű vasajtó állt.Dísztelen és fekete volt volt,felszíne teljesen sima. Kilincsnek, zárszerkezetnek nyomát sem látták.Agous felerősítette az apró mágusfényt,melyet ujjaiból csalt elő.Sassin finom, tolvajláson edződött ujjaival végigsimította az ajtót. -Csak egyetlen pont...bármi..bármi ami arra utal, hogy nyitható..-mondta magában a lány. A sötét lépcsősor mélyéről halk neszek törtek elő. -Te lány, hát hiába tanítalak...mágia, mágia a kulcs...-mondta Agous. Gondolatait gyorsan pörgette, miként egy jól ismert könyv lapjait.Hamar rátalált a megfelelő mágiára.Kezeit az ajtó lapjához érintette, halkan kántálni kezdett.Sassin fülét nyikorgásra emlékeztető zaj ütötte meg, hátrafordult... elakadt a lélegzete.A mögöttük hagyott folyósó,életre kelt.Hullámozni, szűkülni kezdett, mint egy hatalmas féreg. -Agous..kiáltott a lány. Hiába, a mágus a varázslatra koncentrált. A folyósó lassan szűkült,egyre közelebb kúszva a hősökhöz.Akár egy éhes vadállat lassan összezáródó állkapcsa.Agous megtántorodott, arca verejtékben úszott. -Csapda..-hörögte a mágus. Sassin átkarolta Agoust. -Tartalak, Agous-mondta a lány. -Én tartalak kislány-az öreg mágus arcán halvány mosoly futott át. -Ne bohóckodj öreg..mindjárt meghalunk-fújtatta Sassin.Valahogy ki kell nyitnunk az ajtót..az átjáró ajtaját. -Nincs ajtó..nem érted..csapda..megérintettem mágiámmal és most a bűbájos folyósó elemészt minket... Sassin az ajtó felé fordult... -Minden zár, minden ajtó nyitható-ötltöttek Sassin agyába nagybátyja szavai.Ha a mágia nem használ..talán csak a Nagyúr nyithatja ki.Elmosolyodott. -Agous..az ereklyénk..amit a nyakunkban viselünk. Azután adtad nekünk, hogy legyőztük a gonoszt. - Amíg pislákolnak fényei.mind életben vagyunk...-mondta a mágus -Nem ez a lényeg . ..Ősi északi szokás szerint az ellenség vérébe mártottad..azt mondtad, nem árt ha mindig magunknál tartunk valamit, ami ellenségünké volt...hasznát vehetjük. A mágus szeme kerekre nyílt. A keresztre emlékeztető medál alján apró tégely pihent, benne egy vércseppel.. -A nekromaták vére sosem alvad.. Sassin úgy érezete a folyósó bármelyik pillanatban összeroppanthatja őket.Letépte a medált mindkettejük nyakából,az aljukon lévő apró tégelyeket pedig teljes erővel az ajtóhoz csapta.. A sima, sötét felszín hullámzani kezdett. Helyén lassan örvénylő kapu nyílt. Agous felnevetett..Sassinra támaszkodva belépett az örvénybe. Néhány pillanat múlva már egy másik ajtó előtt álltak. Agous félrehúzta a rácsos kaput.A régi templom kertje alatti pincében álltak.lépcsősor vezetett az egykori kápolnába, mely amolyan tárgyalóhelyiséggként, fogadószobaként funkcionált.Óvatosan a bejárat felé indultak.Lassan nyitották ki az ajtót.. -Állj,kezeket fel!-fiatal katona hangja hasított a levegőbe. Bereldien , Arbar és Ulf még mindig a parancsnoki szobában ültek, Grad tanácsnokkal együtt.Ismét Owak lépett a helyiségbe. -Uraim..a mai nap tele van meglepetéssel...vendégeink érkeztek.

173. Z79 (2011-05-05 22:06.04)

Lassan haladtak felfelé a kanyargós lépcsőkön. -Egy kapu a régi templomkertben..-mondta Agous -Mármint nem ott ahol..-folytatta Sassin -Nem ott ahol csapdába estünk.-fejezte be Agous A város főtere mellett áll a régi templom.Évtizedek óta nem használják már templomként.Szállás egyházi méltóságoknak....

172. Törölt felhasználó (2011-05-05 01:08.48)

Mire Amily visszatért a trónterembe, Agous és Sassin már menetre készen álltak az ajtóban. -Valami baj van? - Amily hangja őszinte aggodalomról árulkodott. -Baj? Úgy tűnik mostanában más sincs, csak baj.- Agous két tenyere közé fogta az asszony karcsú kis kezét és nagyon komolyan így szólt hozzá: -Amily, a segítségedre van szükségünk ahhoz, hogy kijuthassunk innen. Vissza kell térnünk a mi világunkba ahhoz, hogy pontot tehessünk annak végére, ami újból elkezdődött. És bár nem ígérhetek semmit, azon leszek, hogy valamilyen módon újra láthasd a lányodat. De cserébe neked is segítened kell. Kérlek... Amily könnyes szemmel, szinte esdeklően nézett a mágus szemébe. -Bármit, akármit megtennék, hogy újra láthassam Evelynt! Kihúzta kezeit a mágus kezei közül, kézfejével letörölte a könnyeit, majd elszántan felvetette a fejét, és így szólt: -Kövessetek! Agous várakozásával ellentétben nem a kijárat, hanem a trónteremben található másik ajtó felé vezette őket. A mágus megtorpant és bizalmatlanul meredt Amilyre. -Látom a szemedben, hogy nem hiszel nekem. Nem hibáztatlak. Túl sokáig voltam a Nagyúr szolgálatában. De esküszöm, hogy nem vezetlek tévútra titeket. Hinnetek kell nekem.-az asszony könyörgő tekintettel nézett a két, addigra már köpenybe és csuklyába burkolózott alakra. Azok némán, várakozás teljesen eredtek Amily nyomába, aki, mielőtt elhagyta volna a termet, levett egy égő fáklyát a falról és kilépett az ajtón. Sokáig csendben haladtak, az egyetlen zajt a talpuk alatt megcsikorduló kövek hangja és a fáklya lángjának sercegése jelentette, mígnem Amily egy újabb vasveretes ajtó előtt váratlanul megállt. -Ez az ajtó egy titkos folyosóra nyílik, mely hosszan kanyarog felfelé, mígnem egy átjáróhoz ér, amelynek másik fele a régi templomkertbe vezet. Fáklyát majd találtok, néhány lépésnyire. Nekem most vissza kell fordulnom. Az ég vigyázza minden lépéseteket. Agous és Sassin ellépett az asszony mellett, aki reszketett, ezt Sassin tisztán érezte, amikor búcsúzóul megölelte Amilyt. Agous azonban csak egy köszönömöt mormolt el, és már nyitotta is a nehéz vasajtót. Amily hangja azonban megállította: -Agous, kérlek ne feledd, hogy mit ígértél... A mágus röviden, de határozottan biccentett a fejével, majd Sassinnal együtt eltűnt a becsukódó ajtó mögött.

171. Törölt felhasználó (2011-05-05 00:32.30)

Az enyhet adó, boldogságos röpülés csak néhány gondolatnyi ideig tartott, s Agous máris a Nagyúr tróntermében találta magát, Sassin és egy réges-régen látott asszony társaságában. -Amily? - a nő meglepetten kapta fel a fejét és hitetlenül meredt a hirtelen testet öltött mágusra. -Nem tudom, hihetek-e a szemeimnek?- az asszony még mindig nem tért egészen magához a meglepetéstől. -Talán nem is kell mindent elhinnünk, amit látunk. Talán jobb néha a nemtudás jótékony árnyékában maradnunk, ahhoz, hogy elviselhessük, amit a sorsunk ránk mért. -Még mindig a régi vagy, Agous- Amily végre megengedett magának egy halvány mosolyt. - A Nagyúr megmondta, hogy eljöttök, de őszintén szólva, nem hittem, hogy igazat mond. -Warrick soha nem volt jó igazmondásból, de ezúttal nem hazudott. A dolgok rossz irányba fordultak Amily, és attól tartok, annak, hogy mi itt vagyunk, talán már nincs is jelentősége. Tudom, hogy nincs jogom ilyesmit kérni, de mégis megteszem. Kérlek, engedd meg, hogy néhány szót váltsak Sassinnal, négyszemközt. Amily habozott néhány pillanatig, de aztán beleegyezően bólintott: -Nem bánom. Addig készíttettek nektek egy kis harapnivalót. Gondolom, egy mágus sem a levegőből él...- ezzel egy fáradt félmosoly kíséretében elhagyta a tróntermet. Agous nem vesztegette az időt. Végigmérte Sassint, majd látva, hogy a lány nagyobb sérülések nélkül megúszta a testcserés kalandot, határozott, de kissé fojtott hangon rászólt: -Mutatni akartál valamit, ha elmém nem csal... Sassin tűnődve nézett a mágus szemébe, de a világon semmit nem tudott kiolvasni a rámeredő tekintetből, így vállat vont, és megindult a rejtekajtó irányába. -Itt van. Nézz csak bele bátran.- mire kimondta, Agous már a gömb előtt állt és meredten nézte a hideg követ. -Nem látok az égvilágon semmit. Mi ez, valami rossz vicc?- a mágus hirtelen a gömb fölé helyezte mindkét tenyerét és mielőtt még Sassin rákiálthatott volna, idegen nyelvű varázsszavakat mormogott maga elé, majd feszülten várta az eredményt. A kép hirtelen tisztulni kezdett. -Mi az ördög...? -Mit látsz?- Sassin izgatottan hajtotta közelebb a fejét a gömbhöz, a mágussal szemközti oldalon, de látni még nem látott semmit. Még jobban meresztette a szemét, mire észrevette, hogy mi keltette fel Agous érdeklődését. A kép, amit láttak, már nem a Pokolban volt. Egy szekér zötykölődött egy poros úton, a bakon, Evelyn mellett egy ébenfekete hajú, karcsú teremtés ült. A közte és az Evelyn között lévő hasonlóság döbbenetes volt, ugyanakkor volt valami az idegen lányban, ami megdobogtatta Agous szívét. Igen, a lány, bár szinte megszólalásig hasonlított a Hősök gyámoltjára, kétségkívül volt benne valami megfoghatatlanul ismerős. A mágus mély sóhajjal szakadt el a látványtól, és Sassin kíváncsi tekintetével találta magát szemközt. -Nos? - a lány orrcimpái kitágultak az izgalomtól. Bár Agous gombócot érzett a torkában, majdnem elnevette magát. -Mit akarsz tudni?- a férfi fegyelmezett hangja meglepte Sassint. -Kire hasonlít? Mondd, nem emlékeztet valakire? Felelj már, te vén kobold! Agous kissé rosszalóan húzta fel a szemöldökét: -Minek kérdezel ostobaságokat te démonok menyasszonya? Talán a te szemedet nem veri ki az Evelyn és a lány közötti hasonlatosság? -Tudod, hogy nem erről beszéltem! - Sassin hangja ingerülten csattant. - Nem emlékeztet valakire? -Mondjuk leginkább rád. Ugyanolyan méregzsák lehet, mint te, csak rá kell nézni. Sassin már kezdett vörösödni, készült, hogy valami frappáns választ vágjon a mágus fejéhez, de az félig bosszús nevetéssel belefojtotta a lányba a szót: -Persze, hogy én is látom. Nyilván nem véletlenül hasonlít Isteryre... De most nincs időnk, hogy feltárjuk a boszorkány családfáját. Ennél sokkal fontosabb dolgot kell megtennünk. -Éspedig?- Sassin lassan kezdett lecsillapodni. -Ha nem szuszogtál volna a fülembe, miközben azt a golyóbist bámultuk, talán többet is le tudtam volna olvasni a lányok szájáról. Így azonban csak egy valamit tudunk, de az bőven elég ahhoz, hogy sürgősen elhagyjuk ezt a helyet, és a két lány nyomába eredjünk. Ha pedig már fent vagyunk végre, kapcsolatba lépek Iwerrel, és mindent meg fogunk tudni. -Az ég szerelmére, Agous, velem is megosztanád, hogy mi volt az az egyetlen szó, amit sikerült elcsípned? Várj, ne is mondj semmit, lefogadom, hogy Athirisba vezet az utunk... -Ó nem, ettől egy kicsit bonyolultabb a helyzet.- a mágus, aki az imént hátat fordított Sassinnak, most fejét oldalra fordítva, a jobb válla fölött szólt vissza a lánynak: -Mondd Sassin, jártál már valaha Pyarralonban?

170. Törölt felhasználó (2011-05-04 23:34.58)

Agous gondolatai szélvészként kergették egymást. -Nem, az nem lehet... - észre sem vette, hogy hangosan gondolkodik. Rég elfeledettnek hitt, boldog órák történései tűntek elő az emlékezet szakadozott függönyfoszlányai mögül és a mágus egyre biztosabban érezte, hogy Istery és az ő szerelme valami mást is létrehozott azon a nyomorúságon kívül, ami mindkettejük életét örökre és visszavonhatatlanul megpecsételte. Természetesen el kell jutnia Sassinhoz, és bár legbelül már nem volt olyan biztos abban, hogy valójában kívánja-e gondolatainak a megerősítését, azzal tisztában volt, hogy már túl sokat időztek a Pokolban. A kapcsolat köztük és a csapat többi tagja között már rég megszakadt, csak az ég tudja, hogy mi minden történt azóta Athirisban. Ki tudja, merre járhat a Nagyúr? Hirtelen jutott elhatározásra: feneketlen tarisznyájának rejtekéből különleges üvegcsét húzott elő. A kristályhoz hasonlatos kis fiolában kékes színnel ragyogott egy meghatározhatatlan halmazállapotú anyag. Agous kinyitotta, majd a szájához emelte az üvegcsét, és teljes tartalmát lehajtotta. Hamarosan hatni kezdett a szer. Agous könnyűnek érezte magát, akár a szél, teste szinte megszűnt létezni, olyannyira, hogy úgy tűnt, lassan szétfoszlik a mindenségben... A mágus hátrahajtotta a fejét, elméjét őrületes boldogság járta át, miközben teljesen láthatatlanná válva, levegőként úszott a Pokol fojtogató atmoszférájában. -Vezess, merre kell menjek, hogy megtaláljalak?- az üzenet Sassin fejében tisztán, érthetően szólt, a lány pedig nem késlekedett a válasszal.

169. Z79 (2011-04-24 11:56.29)

Már vagy egy órája rázkódott a szekér a széles,görönygyös ösvényen.Nyoma sem volt az Athiris környéki gondosan ápolt , kövezett utaknak. Evelyn megébredt, testvére felé fordult. -Amikor elraboltál..repültünk..most meg ez a szekér... -Igen, lassú és kényelmetlen-hangzott a válasz. A repüléshez nagyon sok energiára, jól felépített mágiára van szükség. Most azonban tartalékolnunk kell erőnket, másrészt kerülnünk kell a feltűnést. Csak így lehetünk biztonságban..Egyébként közelebb vagyunk aszent városhoz mint gondolnád. Ha minden jól megy, holnap megláthatjuk tornyait.. Evelyn felült.Szemében könny csillogott. -Hiányoznak.. -Ha segítesz, és legyőzzük a Nagyurat..nem kell mások után sóvárognod..mindenki minket akar majd szolgálni..-szólt az Úrnő.-És hidd el ez a legfontosabb a világon..a hatalom, az erő..semmi más nem számít !Meg kell értened..ketten bármire képesek vagyunk.Ha elég erősek leszünk..még azt is megtehetjük, hogy barátaidat életben hagyjuk..nem kell elpusztulniuk..ahogy apádnak sem..és kitudja..tán anyádat is újra láthatod. Evelyn felkapta a fejét. -Anyát... -Igen ,őt.. -Mit tudsz róla? -Eleget.. Néma csend következett.. -És te..neked sosm volt..családod...rajtam kívül?-kérdezte Evelyn.Az Úrnő egy pillanatra lesütötte szemét. -Démon voltam....rokonok, anya és apa nélkül-hangzott a kemény válasz.-Most nekem van szükségem pihenésre.Magára húzta köpenyét és aszekér sarkába kuporodott.Elgondolkozott..igen, Evelyn előtt is volt kötődése a fenti világhoz..tudta, érezte..igen , neki is voltak valaha szülei..bár biztos halottak már.furcsa, érzés fogta el.A gyarló emberek mesélnek hasonlóról..ez az érzés többször is rátört, mióta Evelyn a közelében van.. Evelyn az utat nézte..és bízott benne, hogy testvérében tényleg lakozik valami emberi.

168. Z79 (2011-04-21 21:35.41)

Hajnalban indultak.Az Úrnő nem akart semmiféle bonyolult mágiát használni.Egy ilyen művelet hihetetlen energiát emészthetett volna fel és ezt most nem engedhette meg magának.Minden erejére szüksége volt,hisz nem tudhatta, mivel kell szembenéznie Pyarrallon szent városában.Egyszerű lovasszekér volt járművük,ruházatuk egyszerű és szegényes volt, mint alegtöbb zarándoké. A bakon két emberi rabszolga ült, az úrnő hű démonjai biztos távolból követték, óvták a kis csapatot. A két lány akocsi hátuljába húzódott, aponyva rejtekébe. Evelyn leplezetlen idgenkedéssel figyelte féltestvérét. -Örülök, hogy önszántadból tartasz velem.-kezdte negédesen az Úrnő.-Hidd el, megértem, ha tartasz tőlem,de tudd, a legjobb döntést hoztad.-szavai nem voltak mézes-mázasak, őszintének tűntek. Evelyn elfordította fejét. -Ha nem akarod, nem kell beszélnünk, legalábbis egyenlőre.-folytatta az Úrnő. Evelyn érezte, hogy elf tanítója minden szavának hasznát veheti..igen, Bereldien-ha csak pár napja is volt rá-sok mindenre próbálta felkészíteni.Féltestvére úgy viselkedett, ahogy ez elvárható volt aGonosz egy magasan képzett hívétől. Nem csak a félelem, fenyegetés eszközével élt..nem.meggyőző volt, de nem gyanútkeltően barátságos.És nem, legalábbis most nem próbált elméjébe férkőzni. Evelyn átlátta az úrnő játékszabályainak egy részét...és megpróbált ő is játszani..hisz egy vérből valók..többé-kevésbé.. -Aludni szeretnék egy keveset..mondta Végigdőlt a szekér padlóján, alvást színlelt, de elméjének zárt mélyén már azt fontolgatta, mi legyen a következő lépés..

167. Z79 (2011-04-13 18:52.34)

Elvégezte, amit eltervezett. Elültette alényeges gondolatokat Őméltósága fejébe.Iwer meg..egyenlőre az eszméletlenség bilincsében, még órákig...addig szépen mindent kiszed a fejéből. Természetesen ő, a Vallató is eszméletlen lesz, mikor rájuk találnak.Így Iwert tűntetheti fel merénylőként. Remek terv. Azonban számolni kell az igazi merénylővel is, már ha van egyáltalán. De ki lehet? Egy kósza, gyenge nekromata..vagy egy írigy, korrupt pap?Neki Warrick Nagyúrnak nem jelenthet igazi veszélyt.. Hátradőlt a székben, megpróbált afiú elméjéig jutni, hátha többet megtud az állítólagos orvgyilkosról.. Koncentrált.Elméjének polipkar szerű nyúlványai elhagyták a szobát.Lassan érezni kezdte Matti riadt lelkét.. A robbanás alapjaiban rázta meg a dolgozószobát.A hatalmas terasz ablakai betörtek, a légnyomás kirepítette a Nagyurat a székből.Villámgyorsan felugrott. A palota közelében lévő olajtároló lángjai oszlopként törtek a hajnali égboltra. A Nagyúr körbepillantott.Iwert a szoba falához csapta a nyomás, még mindig eszméletlen volt. Őméltósága rosszabbul járt.Az egyik vaskos üvegszilánk lemetszette jobb kezének több ujját,vére lassan szivárgott a padlóra.A dolgozószoba vaskos ajtaja mögül, a folyósóról kiáltások szűrödtek be. Kiáltások, melyek halálhörgésbe csaptak át, majd elhaltak..valaki megállíthatatlanul közeledett a szoba felé...

166. Z79 (2011-04-12 21:58.28)

-Itt vagyunk hát-mondta Terpherodion Tágas teremben voltak ,melyet vaskos ajtók védtek.A helyiségbe nem hatolt természetes fény, világosságot csak a druidák által létrehozott, kiolthatalan fehér mágusfények biztosítottak.Számos régi különleges tárgy volt itt felelhető, ősi szobrok, gondosan megtisztított régi kelmék, melyeken ősi írásjelek sorakoztak.A sarokban pedig..egy sötét. elsőre jelentéktelennek tűnő, teljesen sima gömb. -Uraim-szólt ismét a főpap.-Ez hát atárgy , amiről beszéltem..ismereteim hiányosak, de úgy tudom, köze lehet ahhoz a bizonyos Nagyúrhoz, valamint a nekromaták felerősödéséhez.Érzem, hogy végtelen hatalom árad belőle. Iwer döbbenten bámult a gömbre. Emlékek rohanták meg.Igen, ebbe zárták Warrick nagyúr erejének legsötétebb részét..hogy hova került, eddig pontosan nem tudta. Így állapodtak meg Agoussal.Senki nem tudhatott minden titkot agömbel kapcsolatba.Még ők sem..a szertartást úgy végezték, hogy senki ne ismerje a teljes eljárást. Később is csak annyit tudtak, hogy a gömböt olyan helyen őrzik, ahol gonosz erők alegnehezebben férhetnek hozzá.Így ha valaki a gömb titkát akarta nem volt elég az egyikőjüket szóra bírni....és-ha minden igaz-még ajó öreg Illiartes is hozzzátett a titokhoz..és sírba is vitte magával. -Uram..itt előttünk..e gömbbe zárva Warrick damlord lelkének legsötétebb része..pihen..remélhetőleg örökre. A Vallató nyugalamat erőltetett magára.Érezte, tudta, hogy megtalálta amit keresett.És ekkor..ekkor apró hibát vétett.. Egy picit közelebb lépett a sötét képződményhez.. Iwernek ez szemet szúrt, a főpapnak nem... A gömb sötétje örvényleni kezdett..egyre gyorsabban..vörös fénypázma jelent meg közepén..ficánkolt, ki akart törni rabságából. -Mi történik??..riadt meg Terpherodion Iwer fejében összeállt a kép. A Vallatóra nézett. -Te... A Vallató testébe bújt Nagyúr csak egy gondolattal volt gyorsabb..tőrt rántott... Iwer szintén..középütt a megdöbbent főpap.. -Te... te a Nagyúrt szolgálod..-csattant fel a Vallató.. -Nem..te magad..magad vagy Ő-vágott vissza Iwer Terpherodion körül lépdeletek, tőreikkel egymást fenyegetve..Őméltósága ijedtében nemes egyszerűséggel bevizelt. -Őméltósága..ez a druida.. a gonoszt szolgálja..a gömb megérezte közelségét.. -Én..soha..miért jöttem volna segítségért..miért?? -Hagyják abba- kiáltott fel a reszkető Terpherodion. Iwer előrelendült...iszonyú fájdalom hasított belé -Emlékezz..hörögte a Vallató..megmentettelek..ha rám támadsz a mágia ellened fordul.. Iwer megdöbbent...ezt sajnos figyelmen kívül hagyta.Összerogyott. Terpherodion hisztérikusan sikított. A Vallató felé fordult, de elkésett.Az teljes erőböl tarkón vágta.A főpap eszméletlenül terült el a földön, Iwer mellett. A Nagyúr elmosolyodott: -Na, drágáim... Gyorsan összegezte a helyzetet.Itt van ősi ereje.. ami nélkül Evelynt sem lenne képes teljes mértékben felhasználni..remek.Itt van Iwer..akiből kiszedi, hogy kaphatja vissza a gömbbe zárt erőt.Az idióta főpap..eszméletlen lesz egy darabig. néhány varázslattal azt ültet afejébe, amit akar.Kilépett ateremből nyíló ajtón. -Sehol senki..-gondolta.A fényóra szerint még két órán át senki nem lép a Főpapi lakosztályba...ezt maga Terpherodion parancsolta..Kivonszolta teremből a két ájultat.Beült a főpapi asztal mögé. Diadalát azonban távoli hullámok zavarták meg..egy démonmester kereste elméjét.. -Uram..a lányt...kora este elrabolták... A Nagyúr nem esett kétségbe. -Folytasd-válaszolt gondolati úton -Nem tudjuk pontosan merre lehetnek..de a Rejtőzködőink egy kihalt falu környékén észleleték az Úrnőt és híveit , Báz.. -Bázalla környékén..a bányavidéken..közel a Pyarralon felé vezető úthoz..-fejezte be a gondolatot mosolyogva a Nagyúr. Köszönöm Roder..keresni foglak..kövessék őket..tisztes távolból. -Remek...még a -lányok is helybe jönnek..-felnevetett.

165. Z79 (2011-04-11 21:25.45)

Iwer belekezdett.Elmondott mindent, próbálta a lehető legrövidebben, érthetőbben összefoglalni az eseményeket. Semmit nem hagyott ki, hisz tisztában volt azzal, hogy a Vallató úgyis áthatol elméjének védvonalán.Ha persze Agous is itt lennne vele...de nincs.. A hajnalodott, mire mondandója végére ért. A főpapi titkár féltucat tekrcset írt tele Iwer szavaival. -Köszönöm Iwer druida..minden kétségem elhárult az Athirsi eseményekkkel kapcsolatban.Segítségem nem késlekedhet tovább..Vörös, hadbahívó pecsétet ütött egy üres lapra. -Írd..-parancsolta titkárának Háromszázhúsz fő, hajón..köztük tíz druida és öt gyógyító...száz lovas, ötven íjász és gyalogosok. Délutánig álljanak készen...kedvező szelet jósolnak..legfeljebb két és fél nap, és befutnak Athiris kikötőjébe.Vigyenek kellő tartalékokat... Iwer arca felderült. -Nem..túl egyszerű-gondolta -De persze van itt még valami..a lányt, ezt az Evelyn-t..ide kell hozni..nem érdekel, hogy részben elf..ki kell vizsgálni a szerepét az eseményekben..ezenkívül, Iwer druida..még egy kérésem volna..-Arról meg, ugye, hogy a városka ezután Főpapi tartomány lesz nem kell tudnod-gondolta magában... -Hallgatom..-mondta csendesen a druida -Van itt nálam egy.. egy tárgy..nevezzük így. A vallató arcán egy pillanatra leplezetlen érdeklődés vettte át az eddigi közöny helyét.

164. Z79 (2011-04-11 21:02.31)

-Hozzátok be!-intett Őméltósága A szobába-néhány testőr kíséretében- Matti lépett be.A fiú arca sápadt volt, verejtékezett, az elmúlt közel egy hét esményei bizony jócskán faragtak súlyából.Homlokán apró jel volt kivehető, mely oltalmat ad a Gonosz erőivel szemben.Istery ajándéka volt, a nehéz, veszélyes útra.Bár a félelem nyílvánvaló jelei mutatkoztak rajta,mégis erőt vett magán, tisztelettudóan meghajolt. -Méltóságos Úr!Fontos hírrel érkeztem..kérem..méltóztassék meghallgatni.. -Beszélj, fiú...-Őméltósága hűvös és tekintélyparancsoló volt. Matti körbenézett. -Uram...Athiris környékéről menekültem..-itt elhallgatott.Nem akrta egyenlőre atöbbi körülményt megemlíteni.Határozottan folytatta. -Uram..a körülményekről majd később.. a legfontosabb....Norhamba vetődtem.. Őméltósága felegyenesedett. Norham közel feküdt Pyarrallonhoz, de meglepő módon Uw Ethanar egyetlen híve sem élt az egyre növekvő faluban.Bevándorlók és a sziget más tájairól áttelepült őslakók éltek itt.Többségük euzita és amaritánus volt, de rossz nyelvek szerint nekromaták is meghúzódtak a környékén. -A bűn ama fészkéből..mi van, ha nem mondasz igazat, vagy magad is a merénylő cinkosa vagy? A testőrök körbezárták a fiút. -uram Uw ethanar híve vagyok..járok templomba...mindenik hétvégén.. -Azt majd a Vallató segítségével bizonyítjuk... Ebben a pillanatban lépett be a szobába Iwer és a Vallató. -Matti..-kiáltott fel Iwer -Ismerik egymást?-csattant fel Őméltósága -Matti..ismételte Iwer -Druida..-csattant fel a főpap Iwer elsápadt, térdet hajtott -Uw Ethanart és Téged szolgállak-mondta halkan. -Így már jobb..-intett testőreinek, hogy engedjék el a fiút. -Hallgatom magukat..három testőröm és a Vallató jelenlétében.Kezdjük a fiúval.. -Uram-folytatta Matti-egy fura idegen, maga után kérdezősködött.A norhami kocsmában..a maga arcképét mutogatta..más földrő érkezhetett, furcsa vót a kiejtése.Olyasfélének tűnt, mint a nekromaták..akiket az iskolában láttam rajzokon, olyan vót afizimiskája.És ahogy..ahogy megjelent esni kezdett, de nagyon. Őméltósága elsápadt...az Inevi nekromata törzs..az esőhozók..hát megtalálták, annyi év után.. -Más, eszedbe jut, fiam? Matti a fejét csóválta. -Jó..vigyétek a fogadószobába..vigyázzatok rá-mondta kenetteljesen. -Druida..maga következik..beszéljen..ha végére ért,a Vallató is megvizsgálja..meg kell értenie. Iwer némán bólintott. -Iwer..a többiek..kisasszonka.. -Jól vannak fiú, jól-mondta Iwer, bár ebben maga sem lehetett biztos. Mattit kivezették. -Kezdjük...azt hiszem hosszú éjszakánk lesz-mondta Őméltósága

163. Z79 (2011-03-28 20:19.20)

Őméltósága bekísérte a Vallatót a dolgozószobába. A tágas helyiségben számtalan szobor és festmény hirdette Uw Ethanar dicsőségét.A főpap egy jókora faragott íróasztal mögöt foglalt helyet,egy leginkább trónszékre emlékeztető csodásan megmunkált ülőalkalmatosságban. A Vallató meghajolt előtte,a főpap intésére pedig helyet foglalt egy díszes karosszékbe. -Hű Vallatóm...vágjunk a közepébe.-Nem pusztán az Athiris nevű város, de az egész Sziget sorsa múlhat a mai estén.Ellenfeleink felerősödtek..nem csak a pokol szolgái,de a máshitűek is.Vissza kell állítanunk Uw Ethanar méltóságát! A főpap hátradőlt székében. -Ne gondold, hogy nem érdekel az ostromlott város..de lehet,hogy nem ott kell megnyernünk a csatát...legyőzhetjük..legyőzzük a démonokat! Könnyen..háromszáz katona vár az indulásra.És további háromszáz indulhat holnap..de agyőzelem.mit sem ér, ha a vezért nem sikerül leküzdenünk. A Vallató fészkelődni kezdett a székében. -Van egy tárgy..itt..biztos helyen. Kémeim szerint a nekromaták felerősödése nem pusztán a király liberalizmusáról van szó. Warrick nagyúr.. egyes hírek szerint ismét ő áll a háttérbe. És a tárgy..annak köze lehet a nagyúrhoz..és Iwer..feltehetőleg tudja mi köze van a tárgynak a nagyúrhoz.. A Vallató alig bírt uralkodni magán. -Uram Uw Ethanart és Téged szolgállak!-mondta rebegve. -Segíts engem..jutalmad nem marad el..és még valami..nem csak megvizsgálnod kell gondolatait.egy gondolatot el is kell ültetned a fejébe.. A főpap egészen közel hajolt a Vallatóhoz. -Ültesd el a fejében...hogy Athiris előljárói lepaktáltak a gonosszal.. a többit..bízd rám. Meg kell tenned..ezaz első lépés..a mi..-elharapta szavait..Uw Ethanar földi birodalmához. És ne feledd....nagy jutalom vár..de ha csalódnom kell.. A függöny mellől a fénybe lépett a néma szolga. -Nem csak néma..engedelmesség varázslat köti hozzám... A szolga hatalmas izmai még a bő ing alatt is tisztán kivehetőek voltak. A Vallató bólintott A főpap magára maradt.A hálóból nyíló terszról csodálta a várost..a tengert..a sziget alig látható, távoli partjait. Mindent, ami pár hónap esetleg egy év múlva már nem krályság lesz. Uw Ethanar Egyházi Fejedelemsége.Melynek élén Ő fog állni. Gondolataiból Avar zökkentette ki. -Uram..egy fiú,.. az őrök hozták a városfaltól.. azt állítja tud valamit..egy készülő merényletről..

162. Z79 (2011-03-27 11:16.00)

Arbar egyetlen mozdulattal rúgta be a kertesház kapuját.belökte az udvarra Bereldient, és afiatal katonát, asort Ulf zárta.Üres, lakatlan, új építésű ház volt,számos ilyen készült anyáron az Újvárosban, újabb betelepülőkre várva.Miután behatoltak a házba, mondannyian ajókora üvegablakkal ellátott tetőtérbe húzódtak, így szemmel tartahatták az utcán kibontakozó küzdelemt. -Ezek..egymást ölik..-hörgött Ulf Bereldien megpróbált nyugalmat erőltetni magára. -nincs egység..ez reményt ad-mondta az elf A tetőtéri abalkon át jól láthatóvaá vált az összacsapás.Az őrséget letaroló, falakon kívülről érkező démoncsapat gyorsan felülkerekedett az ellenfelein..vadállatok módjára marcangolták egy mást a pokolfajzatok..zőldes, kékes vérük lassan elborította az utca kövét.Az északi bástya felől fákylás lovascsapat érkezett, élén Owakkal. A megmaradt démonok ekkor felhagytak a küzdelemmel,kitörtek a városból. Owak tisztelgésre emelte a kezét. -Parancsnok Úr..a veszteségeink komolyak...az Újvárosi falon szolgáló katonák közül tizenöt elesett vagy eltűnt..több civil is meghalt.. -Tizenöten egyetlen támadásban..napk óta tart az ostrom..erősek, könnyen bevehették volna a várost.de mégsem..-mondta Ulf -Nem bevenni akarták..csak Evelynt..-szólalt meg aháttérből Bereldien Ulf felsóhajtott, Owakra nézett. -A veszteségeink..még nagyobbak..a lányt is elvesztettük..elrabolták. -Parancsnok Úr!-lovaskatona érkezett avárosfal irányából. -Parancsnok Úr..a felderítők jelezték..hogy néhány perce..a várost körbezáró csapatok..elkezdtek visszavonulni..legalábbis jórészük.. -Lehet trükk..-csattant fel Ulf Bereldien Ulfhoz lépett -Nem fiam..nem trükk..a lány mindennél fontosabb nekik.most már biztos..egy várost megszállhatnak bármikor, itt is megtehették volna, láttuk valódi erejüket..de nekik Evelyn kell És még valami bizonyosságot nyert..megosztottak..Warrick nem elég erős..ez előnyünkre fog válni. -Hogyan tovább, mit tegyünk?-tárta szét kezét Arbar.-Se Iwer, se Agous..se Evelyn -Bárhogy is alakulnak adolgok, egy városparancsnoknak avárosát kell védenie..-mondta halkan Ulf. Bereldien bólintott.Ulfhoz fordult -Mond csak a barátaid, akik..akik lennt vannak.tudsz róluk valamit? -Élnek..ez biztos.Agous mindannyiunknak adott egy talizmánt---mellkasára mutatott-még évekkel ezelőtt.Amíg tompa fénye világít, valamennyi viselője életben van.Ennyit tudok..többet nem... Bereldien felsóhajtott -Parancsnok, Arbar..meg kell tervetnünk akövetkező lépésünket..minél előbb..

161. Z79 (2011-03-27 10:44.44)

Leviatharn kilépett a teraszra. Arcát fűszeres ,langyos tengeri szél simította végig. A kikötő fényei megannyi apró mécsesként világítottak,a tenger tiszta, mélykék vizén ringatózva számtalan hajó töltötte jól megérdmelt pihenését.A látvány szemet gyönyörködtető volt. Leviatharn arcán azonban nem ezért futott át mosoly.Sikerült közelférkőznie Iwer elméjéhez. Itt, a palotában van az a tárgy mely magába temetve őrzi erejének legsötétebb részét.Valószínűleg afőpapi kincstárban találahtó. De ami a legfontosabb itt van Iwer is, aki segítségére kell, hogy legyen erejének újraegyesítéséeben.Hisz a szétválasztásnál is ott volt. Lehunyta szemeit, a tudatát védő falak kapuit óvatosan kitárta..keresett..kapcsolatot keresett Athiris környéki szolgáival.. Elméjében kavargó szavak és gondolatok halmazából lassan egy üzenet formálódott. -Nagyúr..tehetetlenek voltunk..az Úrnő..elrabolta.. Leviatharn szeme felpattant. -A cafka ereje nagyobb, mint gondoltam-futott át agyán-Elrabolta a lányt, így akar sarokba szorítani..még jó, hogy ezzel a lehetőséggel is számoltam... -Hű Leviatharn..-háta mögül negédes hang csendült A Vallató megfordult, majd térdet hajtott Őméltósága előtt. -Örömmel tölti elszívemet, hogy ismét a megszentelt palotában köszönthetelek-csendült ismét ahang A Vallató-kínosan ügyelve aszabályok betartására, elmormolta főpap három nevét, majd talpra állt. -Mielőtt elkezdődne a kihallgatás,váltanom kell veled pár szót..jer a dolgozószobámba. A két férfi lassan elindult a teraszról níló tágas folyósón.

160. Törölt felhasználó (2011-03-24 18:39.32)

Faarzadil tűnődő arccal hallgatta a múlt történéseit. Egy kérdéssel sem szakította félbe a megrázkódtatástól elcsukló hangon mesélő Isteryt. Mikor a boszorkány a történet végére ért, még egy darabig súlyos csend ült a termen. Aztán a nekromanta gyengéden végigsimította a boszorkány haját, és csendesen így szólt: -Régi bűnöknek hosszú az árnyéka. Mindannyian rejtegetünk valamit. Gondolkoztam a történeteden, aztán hozzátettem azt, amit a kémeimtől tudok. És ha igaz az, amit mondtál, ez csak egyetlen egyvalamit jelenthet! - Faarzadil hangjába újra diadalmámor vegyült. Egyre hangosabban lökte ki magából a szavakat: -A magát Úrnőnek valló lány a te véred! Tudod mit jelent ez? Ha összefogunk, legyőzhetjük a Pokol Nagyurát, és végre egy olyan örökös veheti át a hatalmat, aki igazán méltó rá! Egy nekromanta démonkirálynő! Egy olyan teremtmény, aki maga is halott volt egykor, akiben az emberek, nekromanták és démonok vére keveredik! Levander Doed, eljött a te időd! Az utolsó szavakat már szinte bömbölte. Nem vette észre, hogy az addig a lábainál ülő boszorkány most ájultan terült el a hideg, fekete márványlapokon.

159. Törölt felhasználó (2011-03-24 18:39.16)

Isteryt lenyűgözte a nagyterem mérete és komorságában is méltóságteljes és tiszteletreméltó volta. Őszintén szólva nem emlékezett már minden részletre pontosan, de most újra, szinte gyermeki csodálattal adózott az építészet ezen remekének. A nagyterem leginkább egy katedrális belsejére hasonlított, egy fekete katedráliséra. Csodálatos boltívek tartották a mennyezetet, amelyek éjfekete obszidiánoszlopokra támaszkodtak. Az oszlopokon különös rúnák váltak láthatóvá, amikor a kupolákban mesterien elrejtett fényforrások magukba szívták a hold ezüst fényű pompáját. Az oszlopokba vésett rúnák szinte csábítottak az érintésre. Istery pillantása továbbvándorolt, éhes tekintettel falta a látványt, miközben egyre beljebb lépkedett. Tekintete az oszlopokról a falakon függő mohandiar falikárpitokra esett, amelyek egytől-egyig mind Lavender Doed hőstetteit és nagyságát dicsérték. A boszorkány már éppen meg akarta érinteni a ritka anyagot, amikor a terem belsejéből egy mély, komoly orgánumú hang szólította meg: -Üdvözöllek hajlékunkban, Istery! A nő összerezzent az ijedtségtől, de a következő pillanatban már a hang forrását kereste. Szeme végigfutott a tizenhárom, obszidiánkőből készült trónszékhez hasonlatos ülőalkalmatosságon, amely a Nekromanták Bölcseinek szolgáltak ülőhelyül, a fontos kérdésekben összehívott tanácskozásokon. Most minden szék üresen állt. Egyet kivéve. Azon, kényelmesen hátradőlve, két kezét a szék széles karfáján nyugtatva ott ült egy éjfekete köpenybe burkolózott alak. Fejét, amelyet a köpeny csuklyája eltakart, mélyen lehajtotta, mindössze fehér hajának hosszú fonata kígyózott elő a csuklya rejtekéből, Isteryt leginkább egy gonosz kígyóra emlékeztetve. -Faarzadil?- a boszorkány félénk hitetlenséggel ejtette ki a nevet. -Meglep? - a férfi most váratlanul felnézett. Istery csak szemének izzását látta, de ez is bőven elegendő volt ahhoz, hogy újra éledjen benne az a mérhetetlen félelemmel vegyes tisztelet, amelyet minden lánygyermekbe beleneveltek férfi rokonaival szemben. A Faarzadilnak nevezett férfi most felállt, magassága ugyan eltörpült a terem méreteihez képest, tartása és kiállása azonban olyan, parancsoláshoz szokott emberről tanúskodott, akinek akaratát akadékoskodás nélkül, minden körülmények között szokás végrehajtani. Istery önkéntelenül meghajolt a férfi előtt, és csak akkor egyenesedett fel, amikor Faarzadil eléje lépett, és két ujjával a boszorkány álla alá nyúlva, felemelte a fejét. Hosszan, fürkészve nézett Istery szemébe, aki viszonozhatta a pillantást, hiszen addigra a nekromanta már hátratolta az arcát eltakaró csuklyát. Faarzadil arca kemény volt, akárha gránitból faragták volna ki, a szeme szinte fekete, a haja hófehér, az orra akár a karvalyé, keskeny szája pengeként hasította el az orra és álla közötti részt. A férfi még nézte egy darabig a boszorkányt, aztán elvette a kezét a nő álla alól, bólintott, mint aki pont erre számított, és mély, kellemes hangján megszólalt: -A végén tehát találkozunk. -Minek a végén, Faarzadil, mire célzol? A nekromanta gúnyos mosolyra húzta a száját: -Ugyan Istery, kisdedeknek néztél minket? Vagy te is azon botor, együgyü lények közé tartozol, akik már elhitték a nemzetséged végét? Nézz körül!- a férfi diadalittasan széttárta karjait, hátrálva lépett el Istery elől, a hangja szinte szárnyalt a hatalmas terem falai között. - Élünk! És vagyunk! Igaz, a számunk fogyatkozik, de a teremtményeink körülvesznek minket, és harcra éhesen várják azt a pillanatot, amikor a nekromanták csillaga újra feltűnik az égbolton! -Miért vagy olyan biztos benne, hogy ez megtörténik?-Istery hangja keményen szakította félbe Faarzadil túláradó dicsekvését. A férfi arckifejezése hirtelen megváltozott. Vonásai megkeményedtek, szemében újra felizzott az az ismeretlen fény, amelytől rettegtek az alárendeltjei. -Ki vagy te, hogy így merészelsz beszélni velem? Az elmúlt évszázadok nem tettek jót a neveltetésednek, látom! -Már nem vagyok az, aki egykor voltam, már...-Istery nem tudta befejezni a mondatot. Érezte, amint egy megmagyarázhatatlan erő mély meghajlásra kényszeríti, hiába is küzdött ellene, kezei már a földet súrolták, olyan mélyre hajolt, már-már elesett, mire egy másik erő hirtelen felrántotta őt egyenes helyzetbe. -A tulajdon nagybátyáddal beszélsz, arquverien! Tanúsíts tiszteletet!-Faarzadil hangja mennydörgésként hasított a levegőbe. Istery érezte, ahogy elsápad a szégyentől és a megalázottságtól. Az arquverien kifejezéssel a nekromanta nyelvben a legalacsonyabb nőnemű szolgákat illeték, akikkel a legmocskosabb munkákat végeztették el. -Most pedig a lényegre! Miért jöttél? Istery, bár érezte, ahogy az indulat álnok kígyóként kúszik fel a torkában, megálljt parancsolt kitörni készülő haragjának, és a tőle telhető legudvariasabb hangnemben válaszolt: -Azért jöttem, hogy a segítségeteket kérjem a Pokol Nagyurának démonai ellen. Faarzadil megengedett magának egy félmosolyt. -Ez így már jobban hangzik. Tudsz te udvarias is lenni, ha akarsz. De most az üzletre: mit ajánlasz cserében? Istery szinte lebénult a hirtelen válasz hallatán. Agyában vitustáncot jártak a gondolatok, nem értett semmit: -Meg sem kérdezed miért? Kiért? A férfi, aki eddig szinte sajnálkozva nézte a boszorkány vívódását, most hátat fordított neki, odalépett az egyik asztalhoz, és elmélyülten játszani kezdett egy, a sakkhoz hasonlatos játékkal. Hosszú percek teltek el így, Istery úgy érezte, tűrőképességének végéhez ért, mikor Faarzadil váratlanul megszólalt: -Tudod, az a baj veled és a többi ostoba népséggel is, hogy elhiszitek, hogy amit nem láttok, az nincs. Nem hallottatok mostanában nekromantákról, hát törvényszerű, hogy kipusztultak! De NEM!- a férfi hangja keményen dördült, kezével hirtelen lesöpörte a bábokat a tábláról, visszafordult Istery felé, és dühödt tekintetét a nő szemébe fúrta. -Hosszú-hosszú évszázadokon keresztül éltünk száműzöttként a saját földünkön! De ebből elég volt. Sokáig tartott, de felépítettem azt a kémhálózatot, amely lassan, de biztosan eljuttat minket a végcélunk felé. Jól tudom, mit akarsz. Azt a nevetséges kisvárost akarod megmenteni a biztos pusztulástól. Bevallom, nem tudom miért? Mi lehet olyan fontos Isterynek, a boszorkánynak, hogy képes érte elárulni hőn szeretett urát? Milyen kétségbeesett lépés ez? Talán régi szerelmedet akarod ily módon visszanyerni? De ne félj, nem te vagy az egyetlen, aki üzletet ajánlott. -Nem értem, miről beszélsz... -Tudom. De majd mindenre sort kerítünk. Előbb halljuk, a te ajánlatod jobb-e, mint azé a pokolbeli lányé? -Én olyasmit tudok felajánlani neked, ami biztosan elvezet a győzelemhez. A nagyúr gonosz lelkét, amely mindenkinél erősebbé és hatalmasabbá teszi őt. De csak akkor árulom el a rejtekhelyét, ha ígéretet teszel arra, hogy segítesz. -Nem vagy abban a helyzetben, hogy alkudozz! Az a lány, aki Úrnőnek nevezi magát, egyenesen a démonok szolgálatát ajánlotta fel! -Miféle Úrnőről beszélsz? Nem volt senki a Pokolban, aki... -Amíg te ott voltál, valóban. De most van egy lány, egy lány aki...- Faarzadil hirtelen elharapta a mondatot, elgondolkodva nézett Isteryre, majd alig hallhatóan megszólalt: -Levander Doed-re esküszöm, ismerős volt valahonnan. A szépsége... Bár az arcvonásai nem teljesen a tiedé, de a szeme és a haja... Ha nem tudnám, hogy gyermektelen vagy, azt hihetném, a lányod. Istery úgy érezte, hirtelen körbefordul vele a világ. Már semmit sem értett. Maga elé suttogva mondta ki a nevet: -Arienwehl...De ez nem...Én ezt nem... A nekromanta összevont szemöldökkel tanulmányozta a boszorkányt, majd dühtől egyre emelkedő hangon szólt: -Tehát mégiscsak igaz. Nem csak a szeretőd volt, nem csak a tisztességedet vette el, hanem a magját is elültette benned! Te utolsó áruló, te céda! Már emelte a kezét, hogy megüsse a boszorkányt, amikor Istery élesen rásikoltott: -Ne bánts! A lányom meghalt, már réges-régen...-ezzel zokogva roskadt a padlóra.

1 2 3 4 5 6 7 8 9