Fórum - Kísérleti könyv (4. oldal)

1 2 3 4 5 6 7 8 9

158. Törölt felhasználó (2011-03-24 18:38.24)

Istery arcát dohos levegő csapta meg, amint belépett a sötét barlang bejáratán, amelyet a rúnavarázslat tárt fel előtte, hogy aztán ugyanolyan gyorsan vissza is zárja azt, ahogyan kinyílt. Istery megállt, hosszan beleszagolt a nedves, penészszagú falakból áradó áporodottságba és várt, hogy szeme hozzászokjon a sötétséghez. Ez azonban nem ment túl könnyen, már csak azért sem, mert a barlangot varázslat védte a hívatlan betolakodóktól. A boszorkány jól tudta, hogy rokonai az évezredek során védőmechanizmusok egész sorát fejlesztették ki, amire nagy szükségük is volt, saját túlélésük érdekében. Nem kellett sokáig gondolkodnia a sötétséget kioltó varázsszavakon. Magától talált utat Istery elméjéből, s öltött hangalakot az igézet: "Levander Doed, mutass utat a visszatérőnek, hogy újult erővel imádhassa nevedet!" Ahogy a nekromanták istenének neve, s a könyörgés elhangzott, hirtelen fáklyák sora gyúlt fel az érdes, rothadásszagú sziklafalakon, egyik a másik után, sorfalat alkotva világították be az utat a ki tudja honnan megtért alattvalónak. Isterynek le kellett hunynia a szemét a hirtelen támadt világosság miatt, és ez az idő bőven elegendő volt arra, hogy gondolatban végigjárja a nagyterembe vezető utat. Csak remélte, hogy minden ugyanúgy van, ahogy azelőtt, amikor még ő is a családhoz tartozott. Mikor már úgy érezte, szembe tud nézni a fénnyel és mindazzal ami rá várhat, gyors, elszánt léptekkel elindult arra, amerre a nagytermet sejtette.

157. Z79 (2011-03-20 11:39.32)

Terpherodion palotája a város szélén álló dombra épült.Őméltósága ennek köszönhetően mind az öblöt, mind a várost szemmel tarthatta lakosztálya erkélyéről.A hatalmas épületeggyüttes előtt jókora , kör alakú tér terült el, közepén egy szökőkúttal,mely Uw Ethanar egyik hősies küzdelmét ábrázolta egy kígyóra emlékeztető gonosz lénnyyel.A Főpapi palotát minden oldalról erős kőfal védte, a központi épület mögött jókora szépen gondozott kert terült el,melyet további szökőkútak és szobrok tarkítottak. Leviatharn és Iwer a palota egyik oldalszárnyában kapott elhelyezést,Awar afőpap meglepően barátságos titkára volt segítségükre. -Őméltósága már ma, az esti imát követően fogadja önöket.-kezdte a titkár.-Remélhetően ez egyértelművé teszi, hogy Őméltósága fontosnak tartja az ügyüket.Addig is pihenjenk, önökért fogok jönni, ha elérkezett az idő.-meghajolt, majd távozott. Iwer elgondolkodott.Ismét meglepődött. Korábban időhúzásnak érezte a Főpap kérését, most mégis azt tapasztalhatta, hogy szinte azonnal hajlandó találkozni velük.Persze lehet, hogy ez is csak az ő érdekeit szolgálja.... -Ha akarja, magára hagyhatom, talán könnyebb úgy rendezni a gondolatait.-a Valltó hangja szinte együttérzően csendült. Iwer bólintott.Leviatharn elhagyta a szobát. A druida fejében kavarogtak a gondolatok. Érezte, hogy többről van szó, mint egyszerű segítségnyújtásról..minden szavát meg kell gondolnia majd. És itt a Vallató is...nyílván a Főpaphoz lojális, de akkor is..megmentette az életét, másrészt az egész út során meg sem kísérelt agondolataihoz férkőzni. Pedig ilyen téren egy Vallató számára még Iwer sem jelenthet akadályt.És persze itt van a gömb is...Valahol itt a városban. Igyekezett erre eddig nem gondolni..Ledőlt ágyára, tovább gondolkozott, de egyúttal gyengítette elméjének védelmét,hiszen ez rendkívül fárasztó volt már számára. xxx Leviatharn már a folyósón sétált, de még ilyen távolságból is megérezte a druida rezdülését. Óvatosan megpróbálta vizsgálni Iwer elméjét... Terpherodion valójában nem esti imájának szentelte idejét.Azzal a felderítő csapattal vetttte fel a kapcsolatot akiket a legnagyobb titokban már két napja útnak indított Athiris felé.. A testőrség háromszáz, jól felfegyverzett katonája pedig már behajózásra várt..ahogy féltucat varázsló-pap is..bármelyik pillantban útnak indíthatja őket. Útra is fogja...szinte biztosan..bármit is mond a druida.. Ha csapatai felszabadítják Athirist...megteszi az első lépést az Új Birodalom felé. Egy győzelem,a Gonosz ellen, akirályi sereg nélkül.Hatalmas lépés Uw Ethanar erejének növeléséhez.Ha továbbiakban is minden az elképzelése szerint alakul, hamarosan akirály is könyörögni fog neki, hogy védje meg hatalmát..és ő lesz kegyes megvédeni, persze megfelelő ellenszolgáltatásért..mondjuk alegfőbb tanácsadói címért..legalábbis egyenlőre.

156. Z79 (2011-03-14 10:41.35)

-És persze ott van az egyik olyan személy is, aki kiűzött belőled..no meg a nagyúr is..földi, esetlen testben..-gondolta az úrnő

155. Z79 (2011-03-14 10:39.16)

A következő, amit látott maga előtt, egy kopott, mégis méltóságteljes, szürkés, faragott mennyezet volt.Érezte, hogy teste puha ágyba süpped.Lassan felült. Apró szobában volt, egy puritán ágyban feküdt,mellette asztal, rajta Uw Ethanar megcsonkított kegytárgyai.. -Végre feléberdtél... Gyengéd, mégis rideg hang ütötte meg fülét. Az ágy mellett egy hozzá megszólalásig hasonló lány állt.Arcvonásaik, magasságuk pontosan egyezett..a lány szeme azonban vakítóan rideg volt, bőre szinte tejfehér, haja pedig ébenfekete. -Te vagy..-Evelyn hangja elcsuklott -A testvéred..-fejezte be az Úrnő a mondatot. Evelyn összerezdült -Ne félj..kérlek..beszélnümk kell. Az Úrnő leült az ágy szélére. Elmesélte Evelynnek, hogy ki is ő..a kiűzött démon, aki azonban magán viseli Evelyn tulajdonságait is... Az egyesítő varázslatról azonban hallgatott. -nem kell, hogy megbízz bennem..-folytatta az úrnő -Az viszont biztos, hogy ha összafogsz velem, együtt uralkodhatunk...de persze választhatod Warrickot is.. -Választhatom? -Mit gondolsz, mit akar tőled..nem tűnt fel.,hogy élve akar? Hányszor meghalhattál volna..hány démon téphette volna ki a szíved az elmúlt idők során ?Gondolkozz! -Tudtam, hogy célja van velem...-mondta Evelyn -Célja?...hát igen..van egy legenda a pokolban.. ha egy Fehér Úrnő-nagy ritkaság az ilyen-és egy boszorkánymester frigyre lép, akár kény szerből, akár önként..gyermekeik minden földünkön élő lényt képesek lesznek igába hajtani..ez a te esetedben még érdekesebb lenne, hisz van benned egy csipetnyi démon is.Lásd be magad is..önként, vagy kényszerből, de velem kell tartanod. Pyarrallonba kell mennünk..van ott valami, ami fontos Warricknak..legalább annyira mint te. Bár biztosan még magam sem tudom mi az..

154. Z79 (2011-03-14 10:19.33)

Az úrnő homlokáról kövér verejtékcseppek götdültek le,úgy érezte, a hideg őszi éjszaka ellenére elolvad.Zihált, tüdejét szinte égette a kapkodva belégzett levegő.Térdre rogyott. -Nem megy..-mondta elfúló hangon a mellette álló emberszerű lény. -Nem megy. nem megy...próbáld újra !-az Úrnő hangja ellentmondást nem tűrő volt. -Nem tehetem, mindketten belepusztultok-az emberszerű démon fejével a talapzat felé bökött. A hideg kövön az átkozott-rúnákkal telefestett Evelyn feküdt rángatózva, orrából és szűájából is vér szivárgott. A talpzaton heverő Evelyntől alig egy méterre térdelt testvére, balján a tnácstalan démon-mester állt. Körülöttük félkörben több tucatnyi lény. Pokolfajzatok és az erdőben hosszú évek óta rejtőzködő nekrometák.. Az Úrnő felpattant, megszorította a démonmester karját.. -Segíts... a tied leszek..-mondta arcán pajzán mosollyal. -Tudod, hogy mi démonmesterek nem élünk a kéj aján- dékaival..Nem tudlak titeket egyesíteni, nem ..ha egyáltalán lehetséges, arra is szükségünk van , aki szétválasztottt titeket..együtt sikerül. -De a tekercsek, Warrick tekercsei.. -Az csak elmélet..embert és démont választottak már szét, ha csak ritkán is volt ez eredményes..újraegyesítés..elméletben lehetséges..de így, hogy elf-vér is van benne-és pesze egy cseppnyi benned is-hát nem tudom. Az Úrnő elhallgatott.Ha egyesülnének..mindenkinél erősebbek lennének..elfnél, nekromatánál, talán az istenekig is felérnének. Evelyn lassan magához tért. Érezte, hogy torkán vér csordogál, szédült, émelygett..felnyitotta szemét..meglátta a felé hajoló Úrnőt.

153. Törölt felhasználó (2011-03-14 00:56.27)

A boszorkány elszántan folytatta tovább az útját. Bár szíve még mindig a torkában dobogott az iménti kis közjáték miatt, tudta, most már egyre közelebb jár... Hamarosan beért az erdőbe, amely furcsa módon nem teljesen sík területen nyúlt el. Istery inkább érzékelte, semmint látta az előtte álló fákat. Már nagyon sötét volt. Bár az észrevétlenségét kockáztatta vele, de kénytelen volt varázslathoz folyamodni. Köpenye redői közül egy kis golyóbist vett elő, a tenyerébe szorította, majd halk, különös nyelven mormolni kezdett. Mikor szétnyitotta a kezét, a kis golyóbis, amely a tenyerén ült, tompa fénnyel világítani kezdett. Fénye nem volt túl erős, de ahhoz mindenképpen elégséges, hogy megkímélje gazdáját az orra bukástól. Istery lába előtt szinte percenként változott a talaj. A sík területet enyhébb völgy követte, majd az út hirtelen emelkedni kezdett, hogy aztán ismét lankásabb terepnek adja át a helyét. Már egy ideje gyalogolt, amikor hirtelen egy sziklafal állta el az útját. Istery vére felpezsdült, szíve hevesebben vert. "Igen, ez az... De hol a bejárat? Merre keressem?" Kezével végigsimította az érdes falat és próbált rájönni, hogy mi volt a titok nyitja. A hold váratlanul erős fénnyel vágott be az erdő fái közé, sugarai megvilágították a sziklát. Istery csak nézte a jelenséget, aztán eszébe jutott: "Rúna varázslat! Aki ismeri, bármikor beléphet, de a betolakodók előtt zárva marad a bejárat! Ahhoz, hogy a messziről megtértek bejuthassanak, szükségük van a varázsszóra, amelyet a nekromanták a falba véstek, és amely csak valamilyen fény hatására válik láthatóvá!" "Na lássuk csak..." Istery lágyan érintette a hideg köveket, kezével félkörívet írt le, amelynek nyomán lassan előbukkantak a rúnák... Istery, száját a sziklafalhoz érintve, elsuttogta a varázsszavakat, mire a sziklába vájt rejtekajtó feltárult, a boszorkány pedig elindulhatott, hogy beteljesítse a Pokol urának végzetét.

152. Törölt felhasználó (2011-03-14 00:21.39)

Istery lépteinek zaját a többi sok száz hangfoszlány közé zárta a láp, miközben a boszorkány megpróbált olyan halkan és puhán járni, mintha attól tartana, hogy a nesz, amit kelt, eljuthat olyanok fülébe is, akiknek jelenlétét nem vágyta. Keskeny gázlón vágott át éppen, amikor a mocsár sötét mélyéről egy csontos kéz kulcsolódott a bokájára, majd nem sokkal később felbukkant a kéz gazdája is. Úgy emelkedett ki a lápból, mint a legrosszabb rémálmok szellemei. A bőre szürke volt, akár a mocsár ragacsos talaja, ha napon szárad, itt-ott rothadt vízi növények tapadtak teste különböző pontjaira. Feje groteszk halálmaszkra hasonlított, a koponyáján néhány seszínű hajfoszlány, a szemgödreiben, mintha játékra váró golyók ülnének, a fogai teljesen kilátszottak, nem takarta őket jótékonyan sem bőr, sem egyéb szövet, az orra helyén pedig jókora lyuk tátongott. Az egész test erős rothadásszagot árasztott. Isteryben meghűlt a vér. De csak egy pillanatra. A lény megpróbált a nyaka után nyúlni, a ruhafoszlányaiból csöpögő vízcseppek sugárban szóródtak szét, ahogy a boszorkány bal kezét előre tartva, fejét hátraszegve valami ősi, mélyről jövő hangon, ismeretlen nyelven rákiáltott. A lény a varázsszó hallatán megdermedt, úgy állt a boszorkány előtt, akár egy kőszobor. Istery gyűlölettől eltelve nézett rá, majd kezével lángcsóvát idézett meg, és az élőhalottra irányította, aztán nézte, hogyan kap lángra az ősei által megalkotott iszonyat. Dahutrin, aki észrevétlenül követte a boszorkány minden lépését, amióta csak parancsot kapott rá, most elismerő mosollyal nyugtázta a történteket. "Tehát a vér nem vált vízzé. Vajon emlékszel-e még az útra is, kislány, vagy szükséged lesz némi segítségre?" - a nekromanta gúnyos, hideg pillantással mérte végig az erdő felé igyekvő Isteryt.

151. Z79 (2011-03-10 20:46.48)

Apró, elhagyott templomépület állt az erdő mélyén. A kertben, ahol egykor Uw Ethanar szobra előtt hívők tucatjai hajtottak fejet , pusztán egy kőtalapzat emelkedtt ki a gazos földből.A templom kőkerítése helyenként düledezett, a kékes futónövények indái szinte láthatatlanná tettték azt. A közeli tisztáson épületek romjai álltak,a démonháború szomorú mementójaként.Éjféltájt különös, füstfelhőre emlékeztető késpződmény ereszkedett le a sötét égből, aromok által határolt apró térre.A füst lassan szétoszlott,helyén két fiatal nőt hagyva maga után.Egyikőjük kihívó, testének egy részét fedetlenül hagyó ruhát viselt, mely a barbár harcosnők viseletéhez volt hasonlatos. Tartása büszke, egyenes volt, haja ében fekete, bőre természetellenesen világos.Másikójuk eszméletlenül hevert lábainál.Egyszerű, világos ruhát viselt, mmely csak sejtette testének vonalait, haja világosbarna volt,arca nem kirívóan szép, de kellemes. A düledező épületek mélyéről tucatnyi emberszerű teremtmény bukkant fel, kört alkotva a két lány körül.A sötéthajú csak intett,a lények meghajoltak. Majd a legmarkosabb ölébe kapta a még mindig eszméleztlen lányt.Lassan a templom felé indult vele.Az Úrnő követte, őt pedig atöbbi pokoli teremtmény... -Megérkeztünk, testvérem..arcán gonosz mosoly jelent meg..

150. Z79 (2011-03-09 23:57.07)

A Pyarralloni városkapu előtt hosszú sor állt. Zarándokok, kereskedők,betegek, kik az utolsó reményt látják apapi városban... A Vallató leszállt a kocsiról.Tőle néhány méterre a főpapi testőrség katonái álltak,megpróbáltak rendet, fegyelmet tartani a várakozók között.Elegendő volt felmutatnia a Vallatók Jelvényét..a sor mozgolódni kezdett..az úton sorban álló szekerek, gyalogosok, lovasok mind lehúzódtak, így Iwerék kocsija pár percel később már a városkapunál állt. Leviatharn néhány szót váltott a szolgálatban lévő ügyeletes tisztel.A hatalmas,fém kapuszárnyak megnyíltak az utazók bebocsátást nyertek a szent városba. A kísérő katonák megpihenhettek, de csak a falakon kívül, az egyik őrposztnál.Egyedül a szekeret hajtó tizedes jelentett kivételt. -Nem volt ez mindig így..-mondta halkan Iwer -Őméltósága...fontosnak tartja..hogy akirály katonái lehetőleg ne lépjenek a város falai mögé..ezzel is önnállóságát hangsúlyozza..persze emellett támogatja az uralkodót-reagált Leviatharn -Az ellenség..közös.Hallottam, hogy az új Főméltóság fejlesztette, erősítette a testőrséget, de azt nem gondoltam, hogy nem tűri meg királya katonáit-válaszolt szomorúan a druida. -Ezt a maga érdekében meg sem hallottam-hangzott a Vallató rideg válasza. A kora esti Pyarrallon csodálatos látványt nyújtott. A sötétedő égbolt alatt fehér márványtornyok törtek a fellegekbe.Száz torony városának is hívták, pedig valójában csak kilencven volt a tornyok száma..persze javarészt templom-tornyok voltak.A városban több mint nyolcezren éltek, de közülük csak öt-hatszáz pap és szerzetes volt. A lakosság jelentős részét a Főpapi Testőrség és a testőrök családtagjai tették ki.Rajtuk kívü kézművesk, kegytárgy kereskedők, az egyház szolgálatában álló építőmesterek, szobrászok is szép számmal telepdtek le a városban.Pyarrallon és az egyház saját hűbéres falvakkal rendelkezett, vagy egy tucattal.Többségük a közeli erdő tisztásain volt felllelhető, lakóik a hegyek mélyérő olajat bányásztak, vagy a sziklákból fejtettek kőtömböket, melyek aztán csodás szobrok, templomok anyagát adták. a domboldalakon elterülő falvacskák mezőgazdasági termékei pedig több nagyvárost is jóllakathattak volna.Pyarrallon gazdagságát tovább növelte, hogy hatalmas jövedelméből csak jelképes öszzegű adót fizetett akirályi kincstárba,nem úgy mint a királyi városok és falvak. -Ha már szóbahozta az ellenséget..gondolom van sejtése arról, ki áll az Athirisi események mögött..törte meg a csendet a Valltató -Ki más..Warrick Damlord-válaszolt Iwer -Úgy tudtam ő halott..legalábbis erőtlen.. -Én is ezt reméltem..alig több mint egy hete még. -válaszolt Iwer.-Nézze , Őméltósága előtt mindent részletesen feltárok..válszt kap a kérdéseire-zárta a beszélgetést a druida. Leviatharn bólintott -Remélem is..-gondolta elégedetten

149. Törölt felhasználó (2011-03-07 00:30.21)

Istery sötét árnyként suhant a lápvidék kusza növényzete között. Bár lábai szinte alig érintették a süppedős, ingoványos talajt, még így is felsértette tejfehér bőrét egy-egy éles levelű tekrinto-nádlevél, bokája köré pedig sűrűn tekeredett a hívatlan és merész látogatót marasztaló szúrós szárú spaldickfolyondár. A boszorkánynak minden erejére és koncentrálóképességére szüksége volt ahhoz, hogy megszabaduljon a kellemetlen növények hadától, így egy idő után úgy elfáradt, hogy kénytelen volt megállni. Biztos menedéket keresett magának, hiszen a hold szinte teljes fényével beragyogta a lápot, az ezüstös sugarak megcsillantak az itt-ott felbukkanó víztükrökön, utat mutatva a mocsár minden apró élőlényének. Istery hamarosan meglátta azt a széles derekú, V-alakban kettévált folktang fát, amelyet gyerekkora óta ismert. Sietve bújt a fa oltalmazó ágai közé, és csak hallgatta saját maga ziháló légzését. Túl sok volt az, ami az utóbbi napokban történt... Istery a fa törzsének támaszkodva, fejét az ismerős illatot árasztó kéregnek döntve most végiggondolta az eseményeket. Elméjében képek villantak fel: Evelyn, a Hősök, Matti, a présház, a démonok, a katonák, az út, amely idáig vezetett, a furcsa idegen a fogadóban. De mindezek közül a legkülönösebb módon egy valami volt, ami igazán mélyen megérintette. Egy szempár, egy férfi szemei, akit, úgy érezte, már az idők kezdete óta ismer... Megpróbált emlékezni, de a képzelete csúfot űzött vele. Mikor már úgy érezte, közel került, a képe egyszerre elillant. Istery szeméből patakzottak a könnyek. "Nem, ennek így semmi értelme. Szedd össze magad és csak a feladatra figyelj!" - parancsolta önmagának. Lassan, hosszan lélegzett, elnyújtva minden levegővételt és csak hallgatta a fejében támadt csendet, amit aztán apránként felváltott a külvilág zaja. A tücsökhöz hasonló tvirpenek zenéjébe a békák ugrásának nyomán felhangzó vízcsobbanás vegyült, néha egy-egy lápi ifrim hurrogásával és szárnysuhogásával kiegészülve. Istery megnyugodott. Lelkét átjárták az ismerős zajok és hangok, érzékei kiélesedtek, gondolatai kitisztultak. Hirtelen vágott belé a felismerés, mint egy térképet látta maga előtt az utat. Fürgén elrugaszkodott a fa törzsétől, majd ruganyos léptekkel vetette bele magát a láp mögött meghúzódó erdőbe. -Uram, errefelé tart. Ha óhajtod megállíthatom.- a félelmetes ábrázatú Dahutrin parancsra várva, kérdőn nézett a neki hátat fordító, éjfekete köpenybe burkolózó nekromantára. Kínos percek teltek el válasz nélkül, így Dahutrin újabb kérdésre szánta el magát: -Uram... - a mondatot Faarzadil egy kézmozdulattal fojtotta alárendeltjébe. -Ne tégy semmit. Úgyis régóta esedékes már, hogy elcsevegjek vele. Elég, ha csak szemmel tartod. És ne engedd, hogy a holtak hozzáérjenek! Dahutrin fejbólintással jelezte a parancsok tudomásul vételét, azzal elindult, hogy be is tartsa azokat.

148. Z79 (2011-03-06 15:42.14)

A kocsi gyorsan haladt a kövezett, szépen karban tartott úton.Jobbkéz felőől végtelen szántóföldek tűntek fel, bal oldalon számos kissebb út vezetett az erdő irányába.Táblák jelezték, hogy melyik falu felé haladhat rajtuk az erre járó utazó.Minden táblán-a települések neve felett -Uw Ethanar címere díszlett, jelezve, hogy a papi városhoz tartozó hűbéres falvakról van szó. -Gazdag szántók, dús legelők..mind Pyarrallon birtokában..-mondta Iwer -Nem..Uw Ethanar birtokában-válaszolta határozottan a Vallató.. Iwer elgondolkozva nézett maga elé. -A baj ..-elhallgatott Némán ültek az út hátralévő részén.Kora este az út egy emelkedőhöz ért.A szekér könnyűszerrel jutott fel annak tetejére, hála az erős lovak munkájának. Az emelkedő túloldalán.,lejtős szakasz következett, a lejtő alján egy rövid egyenes út vezetett..egyenesen Pyarrallon kapujáig. A város maga a tengerparton feküdt ,az útról csodás kilátást nyerhetett az erre járó vándor. Pyarrallon fehéren ragyogott a lemenő nap fényében. Tornyok tucatjai törtek az ég felé, a város központjában pedig Uw Ethanar kolosszusa magasodott.A zajos kikötő hat-hétszer volt nagyobb Athiris kikötőjénél,a városfalak szinte végtelenbe nyúlóan kanyarogtak,erőt és biztonságot jelentve az ott élők számára. A Valltó a város felé fordult.Lehunyta szemét, koncentrált.Szabadjára engedte érzékeit...gondolatainak hullámai már a város falain belül jártak..érezte..hogy itt van valami..ami hiányzik belőle.. óvatosságból azonban nem kutatott tovább..tartott Iwer erejétől.. -Még szebb lett..-mondta halkan a druida -Mikor..járt erre utoljára.? -kérdezte a Vallató Iwer gondolkozás nélkül vágta rá -A háború után..-elhallgatott A főpapi palota titkos szobájában a sötét gömb mintha egy pillantra életre kellt volna...belsejében furcsa örvény támadt..majd elhalt..

147. Z79 (2011-03-01 20:33.51)

-A démonokkal való kapcsolatteremtés képességet egyetlen módon lehet fejleszteni, próbára tenni... csak démonok közelében...ezért hívtam ide Arbart és Ulfot is..-kezdte az elf Evelyn bólintott -Ahogy akarod mester. Higgadtnak tűnt, de szemében felparázslott a félelem tüze.Ulf, Arbar, Evelyn és a két katona testét védőrúnákkal festette tele Bereldien. -Induljunk-szólt az idős elf. Az Úrnő mély álmot küldött új csatlósára.Visszatér az apró melléképületbe, hű démonjai körébe.Lekupordott a földre, szolgái követték. Hangtalanul, pusztán gondolati úton tájékoztatta a démonokat..csak arról persze, amit nekik is tudniuk kell... -Itt vagyunk..kedveseim, a falakon belül..Bod segítségével még könnyebben szemmel tartható a testvérem.A Nagyúr-bár gyanút fogott-messze jár. A Vallató testébe bújt..erre a városiak persze nem döbbentek rá.Bod sem, csak annyit mondott, hogy Pyarrallon felé indult.. A Nagyúr démonjai körbe zárták a várost..a Nagyúr élve akarja a testvérem..nem vitás..nagyon akarja..a Pyarralloni titok most mégis fontosabb neki.Biztonságban tudja itt Evelynt, a körbe zárt városba.Ezt használjuk ki..foglyul ejtjük a testvérem..együtt vele erősek leszünk..majd irány Pyarrallon.. Az Úrnő hirtelen megdermedt..felpattant a földről..démonjai szintén talpra ugrottak. Az Újváros peremén jártak, közeledtek a városfalhoz. -Ne félj.-mondta halkan Bereldien -Kitehetjük ekkora veszélynek?-kérdezte Ulf -Ha túlélte a présháznál...ennél különb helyzetben is van esélye-hangzott a válasz. Evelyn arca elsápadt. -Itt vannak..-mondta halkan a lány. Közrefogták Evelyn-t ,lassan visszahátráltak az ispotály irányába.Evelyn arca könnybelábadt. -Hívnak..-mondta elfúló hangon. Az első lény a semmiből bukkant elő.Arbar nyakába mart, csak a vastag bőr nyakvédő mentette meg a barbár életét.Ulf az utca porába zuhant a támadás hevétől.A két katona ügyesn védekezett, Bereldien botjával súlytott le az ellenfélre.A sötétből azonban újabb lények bukkantak elő.Az egyik katona fejét egyszerűen leszakította egy emberszerű, sötétbőrű teremtmény... -Nem..csattant fel a démonmester. Mindez idáig a város közeli bozótosban lapult..látókövének segítségével pásztázta a várfalakat és közvetelen közelüket. Tisztán látta a lányt, ahogy segítőivel a városfal közelében jár..és amint rajtuk ütnek.. Tudta, hogy teljesítenie kell a Nagyúr parancsát..neki és társainak. Ha nem tudják a lányt megóvni, megőrizni a Nagyúr számára.. belegondolni sem akart... Evelyn megpördült. Mint aki álombó ébredt..testében furcsa tűz támadt. Irányítoota gondolatait, nem őt irányították. A démonok felé indult..őt nem bántották.Akarta..akarta, hogy rá figyeljenek. Az Ulfot szorongató lény felé fordult. A lány megérintette a lényt.Belefúrta magát annak tudatába. -Pusztulj.. parancsolta Ha lassan is de a lény elengedte a tisztet. A harcosok kis csapata összezárt..a megérintett démon felnyögött.. A többi lény dermedten megtorpant. -Működik..megint..-gondolta Evelyn. Nem vette-vehette észre, hogy a háta mögött a várfalon át lassan démonok serege hatol a városba. Szétszaggatva az útjába kerülő őrséget.. Evelyn érezte, hogy valaki megérinti elméjét.. -Gyere..velem biztonságba vagy.. Érezte, hogy valaki figyeli. Feje felett kavargó vízcseppekből furcsa , szárnyas lény formálódott.. felnézett. Nem tudott cselekedni.a furcsa örvény magába szippantotta..Evelyn mögött a ködös utcán egy fiatal, tejfehér bőrű nő jelent meg...a kavargó vízszerű massza őt is magába szippantotta.Az örvény felemelkedett, a sötét, csillagtalan ég felé.. Ulf, Arbar, Bereldien és az életben maradt katona döbbenten nézte a jelenséget. A támadóik eltűntek..legalábbis kettőt kivéve.. azok a várfal felől támadó démoncsapat felé rohantak..borzasztó sikollyal.. -Meneküljünk..amíg lehet..-ordított Arbar -Evelyn..ne.. elragadták-zokogott fel Bereldien kétségbeesve....

146. Z79 (2011-02-26 19:50.24)

Beköszöntött az ostrom harmadik éjszakája. Ulf fáradhatatlanul irányította, szervezte a védelmet.Arbar szükség esetén a falakon erősítette a katonaság sorait, máskor Evelyn és Bereldien épségét vigyázta, tisztes távolból.A támadások intenzitása csökkent,inkább tűntek félelemkeltésre szolgáló megmozdulásoknak, mint valódi erővel bíró rajtaütéseknek.Evelyn és Bereldien nem sokat érzékeltek az ostromból. Az ispotály egyik melléképületébe vonultak el, naphosszat gyakoroltak,csak rövid időre hagyták el a menedéket, hogy rövid sétát tegyenek az ispotály környékén.Arbar ilyenkor-bármilyen fáradt is volt-, mindig melléjük szegődött. -Úgy tűnik, csak te maradtál mellettem a Hősök közül...-mondta a lány a barbár felé fordulva. -Hát kicsi lány....úgy fest..-válaszolt -Vajon látjuk még a többieket?-kérdezte Evelyn Egy ideg mindketten hallgattak...Bereldien kicsit félrehúzódott..a fákat vizsgálta. Arbar szemében huncut fény csillant -Hát persze..remélem..-mondta. Elmosolyodott. Szemében mintha egy pillanatra könny csillant volna.-Menjetek gyakorolni..a városnak szüksége van rád és a képességeidre. Visszatértek az épületbe, Arbar elköszönt.Mester és tanítványa ismét az asztalhoz ült.Bereldien újra és újra támadást intézett Evelyn elméje ellen, a lány egyre gyorsabban,erőteljesebben volt képes fellépni az effajta ostrom ellen. Késő délután az elf elégedett mosollyal emelte karjait a levegőbe. -Bámulatos..tudom, hogy már korábban is gyakoroltatok néhányszor Iwerrel és Agoussal, de az, hogy az utóbbi alig két napban ennyit fejlődtél, csodálatra méltó. Evelyn fáradtan felsóhajtott. -Aludj néhány órát..folytatjuk a gyakorlást azzal a képességgel, mely különösen erős benned..gondolatolvasással..illetve démonokkal való kapcsolatteremtéssel.Elég sok olálkodik most körülöttünk..szerintem könnyen fog menni.. Bod szíve a torkában dobogott, kiálltani akart, de úgy érezte, elhagyta ereje, egyetlen hang sem tudott kitörni belőle.Az apró épület közepén vékony , formás nő állt,szabályos, de nem kirívóan szép arcal.Ami különlegessé tette, az tejfehér bőre, sötét hajzuhataga és csodás tekintete.De nem a lány lepte meg az ifjú tanácsnokot.Sokkal inkább a nő feje felett lebegő sötét fénygolyó és a körülötte kavargó, levegőben úszó vízcseppekre emlékeztető képződmények és a fénykörön kívül eső leírhatatlan sötétség. A lány előrenyújtotta balját: -Gyere... Bod elejtette kardját..úgy érezte nem ura önmagának. Bár nem akarta, közelebb lépett a lányhoz.A szépség megérintette arcát, hangtalanul szólt Bodhoz. -Segítőim vezettek hozzád..jól választottak. Tudd meg Bod Urtan..őseid miatt esett rád a választás..akik egykor itt éltek -Tudom..nyögött fel Bod -Ez az Ő földjük...Ők és a démonok..együtt uralták évszázadokon át ezt a vidéket...-Velem és démonjaimmal..újra uralhatod-folytatta a lány. -Csak igent kell mondanod... Bod fejében kavarogtak a gondolatok.A régi emlékek, nagyszülei gyakran suttogtak valamiféle szégyenről, tiltott vallásról..hogy ritkán jártak Uw Ethanar templomába..csak a kötelező ünnepeken. Igen..ő a nekromanták örököse.. -Igen...rebegte Bod Az úrnő megcsókolta.Új szövetségesre talált a városfalakon belül. Bod mohón visszacsókolta, karjaiba zárta. A sötétségben lassan vöröslő szempárok ragyogtak fel körülöttük...

145. Törölt felhasználó (2011-02-24 14:48.59)

Matti szinte kóvályogva foglalt helyet a sarokban meghúzódó Isteryvel szemben. A boszorkány rosszallóan nézett a sokktól még mindig tátott szájjal, tágra nyílt szemekkel bámuló fiúra. -Te jó ég, Matti, csukd már be a szád, mindjárt elcsöppen a nyálad is! Megbabonáztak a fogadósné terjedelmes keblei, vagy másféle bűbáj vett erőt rajtad? -Mi..?-Matti csak most eszmélt rá, hogy Istery voltaképpen hozzá beszél. A boszorkány megismételte a kérdést, mire Matti arca bíborvörösre vált. Zavartan dadogott: -Én, nem... nem én... Én csak.... Istery felvont szemöldökkel, érdeklődő tekintettel nézett a fiúra: -Ilyen sokkoló volt? Matti, úgy tűnt, kezdi végre összeszedni magát. Nagyot nyelt, aztán az asszony utolsó kérdését figyelmen kívül hagyva, újabb kérdéssel válaszolt: -Látod asztat a rosszarcú férfit ottan a pultnál? -fejét egészen közel dugta Istery arcához. -Mi van vele? -Há' csak az, hogy aszt 'iszem, valami rosszban sántikál ... A boszorkány úgy tett, mintha teljesen lenyűgözné Matti mondanivalója: -Nem mondod... Ugyan miből következtetted ezt ki? A fiú, büszkeségtől dagadó keblekkel vágta ki a tromfot: -Nála van a pyarraloni főpap képének a mása. Úgy tűnik, elszámolni valója van a kegyelmes úrral.... Matti legnagyobb meglepetésére Istery hátradőlt ültében és mély, rövid, de annál gúnyosabb kacajt eresztett meg: -Azt hiszem Matti, ez nem a hozzád hasonló kisfiúk játszótere. Jól látod, ez a férfi veszélyes és kiszámíthatatlan. Egy szigeten kívüli nekromanta, aki talán megbízatást teljesít. Azt tanácsolom, ne akadj az útjába, mert esetleg elveszítheted a fejedet... Matti még látta a boszorkány szemében felvillanó gonosz fényt. Hatalmasat nyelt és magában már századszorra fogadta meg, hogy soha többé nem tesz szóvá, vagy legalábbis nem lepődik meg semmin. Miközben ezen rágódott, a dús keblű fogadósné már hozta is megrendelt vacsorájukat. Kedvesen rámosolygott a boszorkányra, majd jó étvágyat kívánt, magára hagyva két vendégét. Istery elégedetten csapta össze két kezét. -Mire várunk? Ezt a vacsorát megszolgáltuk, úgy hiszem - azzal jóízűen falatozni kezdett. Mattinak csak nehezen csúszott az étel. Elrévedve nézte a szinte kéjes boldogsággal csipegető boszorkányt, akit egy idő után elkezdett idegesíteni, hogy bámulják. -Hagyd már abba, kérlek! Elhiszem, hogy nagy megrázkódtatásokon mentél keresztül ebben a néhány napban, de fogd fel végre: a kalandorok élete erről szól. Ma még itt, holnap ott. Nincs otthon, nincs biztonság, nincs nyugalom. A barátok pedig ritka kincsnek számítanak. Aztán, mintha megbánta volna iménti kitörését, egészen lehalkítva hangját, a fiú arcához hajolt. -Matti, én még ma éjjel utamra indulok. - Látva, hogy a fiú tiltakozni készül, kezét felemelve, ellentmondást nem tűrő hangon folytatta: -Nem, ne mondj semmit. Ezt az utat egyedül kell megtennem, rád pedig más teendők várnak. De ezt később még megbeszéljük. Egyelőre csak annyit, hogy ha nem térnék vissza holnap estére, indulj vissza Pyarralon felé. Kérj segítséget attól a híres főpaptól a városod számára. Ha ügyes vagy, tán még az életét is megmentheted... Ezzel felegyenesedett ültében, és furcsa, elgondolkozó tekintettel mérte végig az eddig a pultot támasztó nekromantát, aki most éppen arra készült, hogy elhagyja a kocsmát.

144. Törölt felhasználó (2011-02-24 14:11.39)

A Sassin testétől megszabadult démon a trónterem sarkában pihegett, szinte magzati pózba húzva össze undorító testét. Egyszerű agya föl nem foghatta a történteket. Azt érzékelte, hogy mintha egy másik akarat vezényelte volna minden tagját, amely végül is valamilyen úton-módon kijutott belőle. Félig öntudatlanul érezte mások jelenlétét is abban a furcsa teremben, ahol magához tért. Beszélgetésfoszlányok is eljutottak hozzá egy olyan nyelven, amit nem ismert. Mikor magához tért és elvonszolta saját, kiürült testét a sarokba, attól tartott, hogy végeznek vele. De semmi ilyesmi nem történt, ügyet sem vetettek jelenlétére. Most viszont nem tudta, hogyan is tovább. Nem kellett erőlködnie a probléma megoldásán. Ezt megtették helyette mások, méghozzá igen hirtelen és drasztikusan. Két, hatalmas termetű, ijesztő ábrázatú démonszolga lebegett hozzá, a hóna alá nyúltak, mint egy pillét megemelték, aztán egyetlen hang nélkül a palota bejárata felé vették az irányt, ahol nemes egyszerűséggel az utca porába hajították a meglepetéstől még mindig kába áldozatukat.

143. Törölt felhasználó (2011-02-24 00:03.58)

Sassin látszólag ájultan hevert a földön, miközben minden idegszálával a környezetében zajló mozgásokat figyelte. Szerencséjére a rabszolgákat hajtó démonok nem vették észre hirtelen kidőlését a sorból, vagy ha észre is vették nem adták tanújelét annak, hogy különösebben izgatná őket a dolog. "Milyen bájos. Leírtak fogyóeszköznek..."gondolta Sassin rezignáltan. "De Amily már igazán jöhetne. Persze lehet, hogy Agous tévedett, vagy ami még rosszabb egy vadállatot készül rám szabadítani...Nagy szarban vagy, Sassin, gyermekem. Legközelebb kétszer meggondolod majd, hogy egy ilyen kéjutazásba kezdj egy mágus oldalán...Na nem mintha egy druida társasága jobb lenne..." Sassin ilyesféle gondolatokkal próbálta elterelni a figyelmét a várakozás kínos perceiről. Már azon volt, hogy feláll és saját maga indul Amily keresésére, amikor egy fekete ruhát és csuklyát viselő karcsú alak bontakozott ki előtte. A démonszolgák tiszteletteljesen meghajoltak előtte, majd gondosan kitértek az útjából. -Ez a szörnyeteg kell nekem!-az asszony hangja ellentmondást nem tűrően hasította keresztül a susogást. A legközelebb álló démonhoz fordult, majd mély rekedtes hangon szólt: -Vitesd őt a nagyúr palotájába! Azt hiszem van némi információja hívatlanul elkóborolt vendégeinkről. Sassin érezte, ahogy a teste elemelkedik a földtől, majd egy rabszolga karjainál fogva végigvonszolja őt a por lepte utcákon, azzal sem törődve, hogy a hátát és lábait lehorzsoló köveken a lány kölcsönvett démonteste nagyokat döccen. "A fekete rossebb egye le a hámló pofádról a mócsingos cafkabőrt, te idióta, agynélküli, szánalomra méltó dróton rángatott kocsonyabáb!" Sassin démontestén át érezte az egyre növekvő haragot. Izmai pattanásig feszültek, gondolatban már megfojtotta kínzóját, és szüntelenül arra gondolt, ha rövid időn belül nem érik el az úti céljukat, hát tettlegességre ragadtatja magát. Dühét csak még inkább szította, hogy maga előtt látta a mágus vigyorgó arcát, aki türelemre és nyugalomra intette. "Majd hozzád is lesz egy-két keresetlen szavam"-válaszolt neki Sassin gondolatban, ám ekkor legnagyobb megkönnyebbülésére beértek a palota tróntermébe, ahol a rabszolga elengedte Sassin karjait, mire a lány feje hangos koppanással ért földet. -Elmehetsz. - hallotta Sassin Amily hangját, majd rögtön ezután még odaszólt néhány másik alaknak is: -Nincs szükségem a szolgálataitokra. Majd szólítalak titeket, ha kell. Távozzatok! Sassin egy darabig még kinyúlva hevert a padlózaton. Most tényleg jól esett a pihenés, emellett még Agous tanácsát is ki kellett kérnie: "Most mi legyen?" "Várj, amíg Amily kezdeményez."jött a válasz hamarosan. "A tested amúgy is hamarosan visszanyeri eredeti formáját." Sassin tehát várt. A szeme sarkából látta, ahogy Amily leült a trónszék előtti legalsó lépcsőfokra, csuklyáját visszahajtva fedetlen arcát a harcos lány felé fordította. Sassin magán érezte a kíváncsi tekintetet. Lassan az asszony irányába fordította a fejét, most kapóra jött, hogy Amily úgy hitte, a démon mellkasán lévő szem semmit sem lát. Sassin elnézte az asszony fájdalomtól elgyötört, de még mindig nagyon szép arcát. Amily vonásaiban Evelynt látta. "Agous, ha látnád... Olyan, mint Evelyn, csak egy kicsit.... itt hirtelen megszakadt a gondolatátvitel. Sassin teste görcsbe rándult. Az átváltozás megkezdődött... Néhány percig tartott csak, aztán a harcos lány újra önmaga volt. De érezte: testét kimerítették az elmúlt órák eseményei, nem volt képes felkelni. Hirtelen Amily térdelő alakját pillantotta meg a feje mellett. A nő kezében kecses ezüstkelyhet tartott: -Idd ki! Jót fog tenni.-ezzel ellentmondást nem tűrően megemelte Sassin fejét és a szájába töltötte a kehely tartalmát. Bármi is volt benne, Sassin érezte, új erőre kap. Először felkönyökölt, majd lábait maga alá húzva felült, testét fázósan ölelte át a karjaival. -Látom fázol. Tessék, itt egy köpeny, vedd fel. -Köszönöm nem kell. A ruhám azonnal alkalmazkodni fog a megváltozott körülményekhez.-Sassin kissé hűvösen utasította el Amily segítőkészségét. Az asszony azonban, mintha tudomást sem vett volna a kimért hangról, visszament előbbi helyére és újból leült a lépcsőre. -Ahogy kívánod.- majd kíváncsi tekintettel méregette a harcost, végül lágy hangon megszólalt: -Különös üzenetet kaptam az imént. A hang gazdája azt közölte, hogy a rabszolgák között találni fogok egy démont, aki segítségemre lesz abban, hogy újra láthassam a lányomat. Idehozattalak, és végignéztem az átalakulásodat. Mondd csak, te lennél az, akiről a Nagyúr beszélt? A lányom egyik barátja, aki leszállt a pokol mélyére, hogy titkokat fürkésszen ki Warrick Damlordról? Sassint meglepte, hogy az asszony milyen sokat tud. Viszont nem ismerte őt, ahogy a szándékait sem. Csak azt tudta, hogy Amily már elég régóta áll a gyűlölt ellenség szolgálatában ahhoz, hogy ne bízzon meg benne feltétlenül. Már azon gondolkodott, hogyan térhetne ki a válaszadás elől, amikor Amily váratlanul megszólalt: -Mondd, tényleg ismered a lányomat? Mi van vele? Mesélj, kérlek! - a mohó vágy, ami megcsillant Amily szemében, amikor a szeretett lényről kérdezett, eloszlatta Sassin minden gyanúját. "Hiszen ez csak egy gyerekéért remegő anya... Még van benne jóság... Még hisz, még bízik..." Hangosan azonban csak ennyit mondott: -Minden kérdésedre szívesen válaszolok, de ha nem haragszol szörnyen éhes és szomjas vagyok... Amily, mint aki mély álomból ébred, hirtelen megrázkódott: -Kérlek, bocsáss meg a figyelmetlenségemért! Azonnal intézkedem! Addig helyezd magad kényelembe! Ezzel Amily elhagyta a tróntermet. Sassin lassan felállt és hogy lábai erejét próbára tegye, elindult körben a trónteremben. De úgy ítélte, hogy a hely sivár és hideg az ő ízlésének, ezért tovább nézelődött. Hamarosan egy feketére pácolt tölgyfa ajtó vonta magára a figyelmét. Nem tudott ellenállni a kísértésnek, odament és benyitott rajta. "Egy férfi hálószobája"-gondolta-"ezt a ridegségéről és a szagáról is felismerem. Csak nem a Nagyúr kamrácskájához van szerencsém?" Gyors pillantással felmérte a terepet, de semmi különöset, vagy izgalmasat nem látott, így sarkon fordult, hogy elhagyja a szobát, amikor a szeme sarkából hirtelen furcsa tárgyat vélt felfedezni az ágy mellett elhelyezett piedesztál tetején. Kíváncsisága legyőzte abbéli félelmét, hogy Amily rajta kaphatja, amint éppen illetéktelen helyen kutakodik, és elindult az ismeretlen tárgy irányába. Csak akkor látta meg, hogy ami magára vonta a tekintetét, az nem volt más, mint egy simára csiszolt ébenfekete golyóbis, ami hívogatóan pihent a neki kijelölt helyen. Sassin nem bírt ellenállni a kísértésnek. Két keze közé kapta a gömböt, aztán csak állt és hitetlenkedve nézett.... Nem sokkal Amily előtt ért vissza a trónterembe. Az asszony megtartotta az ígéretét, démonszolgák hozták az ínycsiklandó ételekkel megrakott tálcákat. Sassin igazából nem akarta tudni, hogy mivel tömik, túl régóta éhezett ahhoz, semhogy válogatni lett volna kedve. Miközben evett és ivott, kedélyesen válaszolgatott Amily minden kérdésére Evelynnel kapcsolatban. Mikor végzett az evéssel, és Amily kíváncsiságát is kielégítette, az asszony egy, a trónteremtől nem messze fekvő szobába kalauzolta, ahol hamarosan magára is hagyta a kimerült harcos lányt. Sassin, mielőtt álomba zuhant volna, még felvette a kapcsolatot Agoussal: "Ezt nem fogod elhinni, Mágus! Ide kell jönnöd!" "Miért, nem bírsz egyedül a feladattal?" -érkezett a válasz. "Vicces fiú. De most jól figyelj! Ha nem a saját szemeimmel látom el sem hiszem. Warrick palotájában vagyok. A jó öreg gonosz ipsének van egy látóköve. Sose találod ki, kit láttam benne!" "Önmagadat?" "Ne légy ilyen humoros! Egy lányt, aki szakasztott olyan volt, mint Evelyn, mindössze csak a haja és a szeme volt más. Az olyan volt, mint Isteryé..." A válasz csak hosszú késés után érkezett, Sassint félálmából riasztott fel: "Azt hiszem, tényleg oda kell mennem."

142. Z79 (2011-02-19 16:43.14)

Dél körül érték el az apró helyőrséget. A Vallató felmutatta Uw Ethanar jelvényét. A kapuk megynyíltak,meleg étel került a vándorok asztalára, a laktanya-parancsnok pedig lovakat és kíséretet biztosított számukra.Rövid pihenő után szekéren indultak a papi város felé.Alf a bakon ült egy katona mellett, két lovas kísérte a kocsit.Iwer és a Vallató a szekér belsejébe húzódott. A druida némán figyelte a Vallatót.Érezte, hogy az nem próbálja megérinteni elméjét, csendben, nyugodtan szemléli a tájat. -Gondolom tudja , hogy az adósa vagyok..nem csak a szó hétköznapi értelmében. Leviatharn bólintott.Igen azzal, hogy megmentette Iwer életét, elszakíthatatlan kapocs alakult ki közöttük. -Ismerem a mágia szabályait..de ..nem hiszem hogy bármikor odáig fajulnak a dolgok, hogy emlékeztessem magát arra, mit tettem ..-válaszolta Iwer felsóhajtot.A mágiával rendelkező lények között van egy ősi törvény..ha egy ilyen lény megment egy másik hasonlót a közvetlen életveszélyből, a másik lény soha, semmilyen körülmények között nem törhet a megmentő életére. Iwer jól tudta ezt,és maga sem hitte, hogy ennek jelentősége lehet.Bármennyire is idegenkedett a Vallatótól és az egyház jelenlegi vezetőitől, nem hitte ,hogy ellentétük élet-halál harccá fajulna..különösen nem most. Persze Iwer nem sejtette ,ki is a Vallató valójában... Bereldien vizet töltött a kancsóból. -Fontos, hogy képes legyél a védőmágia használatára...saját érdekedben..-mondta Evelyn bólintott. Kézbe vette a vizespoharat, mohón nyelte a hideg szomjoltót.Szája teljesen száraz volt, hisz vagy egy órája beszélt..elmondta, hogy pontosan milyen érzései, megérzései vannak, ismertette, hogy az elmúlt alig egy hét alatt milyen tudást szerzett a mágiáról. -Erősek veleszületett képességeid,könnyen olvasol gondolatokban, könnyen lépsz kapcsolatba alacsonyabb rendű démonokkal, valamennyire befolyásolod is őket erre a gyakorlott varázshasználók közül sem képes mindenki...támadó mágiád azonban gyenge, indulatvezérelt.védőmágiád ennél is gyengébb egyenlőre.-foglalta össze a hallottakat az elf.-Gyakorolnunk kell..tovább -De..szükség lenne képességeimre ..akár a támadások elhárításánál.. -Fontos vagy, de még fejlődnöd kell...addig csak kockáztatnád az életed.-válaszolt Bereldien.-Néhány nap, nem túl sok....de a benned lévő erő ..hatalmas..csak meg kell tanulnod használni. -Akkor ne vesztegessük az időt..Mester-mondta határozottan a lány. -Jól van...a legfontosabb..elméd védelme...

141. Z79 (2011-02-18 23:21.38)

A Vallató egyetlen mozdulattal döfte át a tó sekély vízében ficánkoló halat.Alf tőrével rövid idő alatt tisztította meg az elejtett állatot,mely három darabba vágva hamarosan a tűz felett pirult. Az éjszaka csendje fenyegetően zárta körül az apró társaságot,se madárhang, se az erdő vadjainak zaja nem szakította meg a sötétség és a csend egybefonódó hálóját,természetellenes némaság uralkodott a tájon.Védettnek tűnő helyen, egy bozóttal benőtt szikla mögött ütöttek tábort. A szikla túloldalán, négy-öt méter mélységben, úgy húsz méter távolságra egy ösvény futott, mely kígyózva az erdő mélyéből egy távoli, de jól kivehető tisztás felé futott,onnan pedig-Iwer reményei szerint- valamely királyi főútvonalhoz haladt tovább. -Ha megsült a hal, el kell oltanunk a tüzet, veszélyes lehet..-mondta Leviatharn -Többször éjszakáztam már erdőben, de ilyen csendet még sosem tapasztaltam..-szólalt meg Alf Iwer felé fordult -A sziget közepét borító vadon peremén vagyunk..itt még vad is alig akad..csak sziklák és fák.. A druida elhallgatott..intett kezével.. -A tüzet..oltsák el.. Leviatharn bekapta az utolsó falat halat, majd egyetlen mozdulattal oltotta ki a pislákoló máglyát. Hosszú percekig csendben lapultak... -Semmi..-kezdte Alf A Vallató azonban a kormányos szájára tapasztotta kezét. Alig néhány percel később az avar zörgése, faágak reccsenése verte fel a néma erdőt. Iwer védővarázs létrehozásába kezdett, érezte, hogy Leviatharn is hasonlóképp tesz..Alf csak némán lapult,verejtékezett.A zaj elhalt.. -Nyugalom..nem látnak meg..varázslat.. Alf érezte, hogy Iwer szavak nélkül érintette meg elméjét.. Lassan ismét életre kelt a zaj. Közeledett..Majd egy tompa puffanás..valaki felugrott a sziklára. Majd lassan elindult, óvatosan, hogy betekintsen a szikla mögé.. Alf összeszorította szemeit, imát mormolt.. Iwer óvatosan felnézett.. A szikla tetején úgy két méter magas férfi állt..bal keze felett halvány mágusfény lebegett.. Láthatóan nem vette észre a rejtőzködőket.. Termete erőteljesnek, fiatalosnak tűnt..arca azonban másról árulkodott..Szemei szürkék, bőre ráncos, pergamenszerű, haja ritkás..fogai..hegyesek..és hiányosak.. Percekig vizsgálódott, majd lassan megfordult.. Intett baljával..lemászott a szikláról, majd társaival továbbindult, az erdő mélye felé. Iwer csak vagy negyed órával később szüntette meg az oltalmazó varázst. -Most..indulunk..-mondta Alig fél órával később már a tisztás közelében jártak, amikor a hajnal első jelei megmutatkoztak az égbolton. -Megpihenhetünk..biztonságban vagyunk.. -Mi volt..ez az egész..?-Alf riadtan fordult Iwer felé.-Nekromaták? Démonok? Csend következett -Kicsit rosszabb..-mondta vérfagyasztóan a Vallató -Van rosszabb?? -Csak röviden.nincs sok időnk..nem démonok, nem emberek..nem nekromaták..se isteneik..se pokluk.. Kiátkozottak..-sziszegte a Vallató -Magam sem hittem , hogy léteznek..úgy harminc éve azonban volt velük egy..kellemetlen élményem.. -folytatta Iwer.-Egykori nekromaták..kiegyeztek, legalábbis látszólag a sziget első királyával..feladták társaikat..aztám megszegték az alkut is..végül három erős boszorkány mester megátkozta őket..nem juthatnak a vágyott pokolba..de Uw Ethanar, vagy más istenek sem tartanak rájuk igényt..hisz a gonoszt imádták... büntetésük természetellenesen hosszú élet..nem halnak meg..csak ha megölik őket..ha viszont maguk ellen fordulnak..meghosszabbítják életüket.még tovább.. -Döbbenetes-mondta Alf -Az.. ezért hát mindent és mindenkit gyűlölnek..embert, démont, varázslót..erejüket ezek halálából merítik..még egy istennek is nekitámadnának, ha eléjük lépne..szerencsére kevesn vannak..tán pár tucatnyian..-fejezte be Iwer-De róluk most ennyit.ha jól látom, közeledünk a főúthoz.. A tisztást övező fák gyűrűjéből kiérve egy apró Uw Ethanar kegyhely bukkant elő-jelezve az út közelségét.Az istenszoborhoz érve Alf földig hajolt, Iwer fejet hajtott, halkan imát mormolt.. A Vallató-némi tétovázást követően- maga is így tett..ez a tétovázás..Iwernek szemet szúrt..de nem foglalkoztatta..ha főút..akkor helyőrség..lovak, esetleg szekérfogat..egyre közelebb a célhoz..csak ez számít most...

140. Z79 (2011-02-14 20:07.34)

Megpróbálta védővarázzsal körülvenni testét.A testet, amit csak kölcsönvett.Közben a hajó orra ..egyre erőteljesebben billegett.Felrohant a fedélzetre. A kormányos kétségbeesetten próbálta egyenesben tartani a hajót.Iwer mellette állt, hangosan kántált,bal kezével kapaszkodott,jobbjával valami rúnaféleséget próbált felrajzolni a kormányos homlokára.A repülő szerkezet orra lefelé irányult..egyre gyorsabban süllyedt. A Vallató alig bírta elhúzni fejét egy feléje zuhanó test felől..a csendőr ordítva zuhant a mélybe.. -Nem bírom tartani..-ordította Alf A Vallató előrenézett. A hajó orra fák csúcsának csapódott.A szerkezet valamelyest lassult,közel vízszintes állapotba került.A szárny-szerkezet recsegve elvállt a hajótól...a bárka alja egy a fák csúcsával egy vonalban lévő sziklának csapódott..végigszántotta annak sűrű fűvel benőtt felszínét.Leviatharn kizuhant a a hajóból.Alfot egy leszakadt kötél találta el, ő is a gyepre zuhant.Iwer alatt beszkadt a hajópadló.. A bárka végigsiklott a füves felszínen..leszaladt a szikláról,az alant elterülő tavacskába csapódott. -Használt a varázs-mondta halkan a Vallató Elégedetten nézett végig sértetlen porhüvelyén. Oldalt pillantott: Alf eszméletlenül feküdt tőle pár méterre. Lélegzett.Lepillantott a szikla pereméről.Négy méter mélységben látta meg a tavat, mely már elnyelte a bárkát. Óvatosan leereszkedett a tó parjára..tekintetével Iwert kereste -Segíts..-elméjét megérintette a druida Ebben a pillanatban a tó mélyén mágusfény gyúlt..megvilágítva a deszkák alatt vergődő Iwert. A Vallató elgondolkodott.. Élve, vagy holtan látná e szívesebben Iwert.. Ha most komoly mágiát alkalmaz, talán gyanús lehet, bár megmentené Iwert.. Iwer mégiscsak az ellensége.. de mégis..olyan titkok tudója is, melyek létfontosságúak számára... nem tudja biztosan hogy más birtokában van-e ennek a tudásnak..de abban biztos, hogy Iwer igen ! A vízbe ugrott..Iwer felé úszott, aki néhány kisebb deszkát képes volt mágia segítségével elmozdítani..de a legnagyobbat nem.. Egymás szemébe néztek..Iwert egy pillanatra furcsa érzés fogta el..de az tovaszállt. KOncentráltak..a közös akarat ereje elmozdította a gerendát.Mindketten a felszín felé úsztak. A parti kavicsos földön feküdtek.. Ziháltak.. -Köszönöm..-mondta Iwer -Nehéz volt..kimondani?-kérdezte a Vallató Iwer felnevetett.. A bozót ágaiból apró máglyát raktak..Iwer mágustűzzel lángokat csalt ki az ágak közül.. A sérült Alf is közelhúzódott a tűzhöz.. -Hogyan tovább?- kérdezte a Vallató -Ha minden igaz..az út közel felét megtettük..az öreg szerkezet nem is bírta ezt a sebességet. -mondta Alf -Tehát..ha tudunk lovakat szerezni..akkor is majd két nap..-Iwer lehajtotta a fejét.-Enyhe még az éjszaka, szerencsénkre..az viszont aggaszt, hogy a sziget belsejében lehetünk..távol minden településtől..a sűrű erdős-sziklás részen..amit igazán még senki soha nem járt át..Thorwadilt leszámítva több mint négyszáz éve A tábortűz fénygyűrűjétől távol a sötétben az éjszaka teremtményei gyülekeztek.Olyan lények, melyek még a Pokol idegen testbe zárt urának is fejtörést okozhatnak..

139. Z79 (2011-02-13 14:48.15)

A hajó még csak két órája siklott az égbolton, de már az utolsó Athiris környéki falut is maga mögött hagyta.A késő délutáni napfény beragyogta a fedélzetet, vöröses színűre festette a szárnyakon feszülő piszkosfehér ponyvákat.Iwer a hajó orrában állt, az alant elsuhanó tájat szemlélte.A Vallató mellé lépett. -Nem kell, hogy mi ketten barátok legyünk..de a céljaink, az ellnségeink közösek...-kezdte Iwer felé fordult -Az egyházban hosszú évtizedek óta nem neveztek ki vallatókat..nem szívelem a módszereiket. -Mégis szükség van ránk..ilyen világot élünk, a Gonosz új erőre kapott,a korrupció papjainkat is elérte.Sajnos nem egy Preadwell féle figurával találkoztam.. Mielőtt még azonban a Vallató túlságosan is közvetlennek mutatta volna magát-puszta óvatosságból-Iwer szerepére is tett egy megjegyzést -Persze, a maga fajta, a szabályokat sajátosan értelmező druidák se könnyítik meg az egyház dolgát... -Jobban haladunk, mint gondoltuk..holnap kora délután Pyarallonban lehetünk.-m ondta a kormányos. -Időt kell nyernem..-gondolta a Valltó, miközben a hajófenék felé tartott, hogy ledőljön kicsit. _Időt és Iwer bizalmát...tudatát erős háló védi és túl feltűnő lenne ha így próbálnék hozzáférkőzni a titokhoz észrevenné..rögtön...pedig a titok, elveszett erejének titka még Evelynnél is fontosabb..egyenlőre.. hisz Evelyn erősebb mint gondolta..Elszundított Este ébredt..furcs zajok, kiabálás szűrődött a kabinba..a hajó imbolygott.. -Zuhanunk..hasított a felismerés tudatába. Bod tanácsnok fáradtan rogyott le az asztalhoz. A rendkívüli ülés, a viták..a harc... Kinézett szobája ablakán,a nap lassan alábukott a horizonton. Háza az Újváros szélén állt. Kétszintes, új épület volt,melyet a jólmenő aliva-kéreg kereskedelemből tudott felépíteni..meg örökségéből, mellyel ideérkezett nyolc éve.. Mennyi mindent elért..jólét, tanácstagság.csak azt nem találja amit kers...ősei titkát..akik innen menekültek nagyon régen. Maga elé meredt, felhajtott egy kupa sert... Az asztalra bukva ébredt, kint már félhomály uralta a világot. Mintha valaki szólította volna...körbenézett.de nem látott senkit.A szomszéd szobába indult, hogy pihenjen. ...gyere..-hallotta újra Felkapta rövid kardját,a kert irányába indult, ahonnan a hang forrását vélte felfedezni.. A telek végében lapos régi épület állt, amolyan vendégház...oldalát borostyán futotta be.. ..gyere..testvér-hangzott újra... Sehol egy lélek...a szomszédban csak néhány üres telek, meg egy félbemaradt ház.. Óvatosan nyitotta ki az öreg faajtót.. Kivont kardal lépett a szobácskába.. Döbbenetes látvány fogadta..

138. Z79 (2011-02-11 21:09.43)

Miközben Iwer és barátai pihentek, Bereldient pedig egy gyógyító istápolta Ulf parancsára lovakat szerszámoztak fel,melyeket két harci mágus rúnákkal festett tele. A Vallató visszavonult szállására, a további lépéseket tervezve. Először gondolati úton ismét felvette a kapcsolatot a környéken ólálkodó magasabb rendű démonokkal.Tudta, hogy az erdőbe húzódva, magukat megtagadva a falvak szélén él még néhány nekromata..akik már mozgolódnak...parancsaot adott kapuk emelésére..melyeken ezernél is több lény képes átkelni..a folyamatos, városlakókat felörlő ostromra.De egyenlőre nem hozhatott át több alatvalót..ereje még nem volt teljes..és az Úrnőben már nem bízhatott. -A végén még átveszi odalenn a a hatalmat ... nem baj..ő is megkapja majd méltó büntetését-gondolta...Tervének másik része már bonyolultab volt..a hosszú úton Iwer bizalmába férközik..mindenképp..aztán a szent városban valahogy időt kell nyernie.hogy rájöjjön a titokra..végül..idevezetik a sziget talán legütőképesebb seregét..a biztos halálba.. Ő pedig..ismét Úr lesz a Démonok földjén.. Kora délután volt.Iwer szobájának ajtaján kopogtattak.. Az ajtóban Grad és pár jól felszerelt katona állt. -Mutatnék valamit..egyenlőre csak magának..halom utazni készül.. -Tanácsnok úr mindent hall..netán varázsló?-kérdezte Iwer keserű iróniával -Nem..csak politikus..válaszolt félmosollyal Grad -Azzal most nem sokra megyünk..lépett ki a szomszéd szobából Arbar...még békeidőben se..felkacagott -Jöjjnek.. A laktanya melleti apró oldlakapun lovagoltak ki a városból. A falak előtt démontetemek hevertek halmokban, másutt az áldozatoknak ástak tömegsírt..barikádok épültek, karók erdejét rejtő gödröket ástak..a faltól két háromszáz méterre felderítők cirkáltak.A kikötő felett vihar kavargott, mely még nem érte el a várost. Egy nagy, rúnákkal telemázolt épület felé lovagoltak, mely mögött szöllősorok kígyóztak egy koron..most csak elpusztított tőkék és gyümölcsös. Grad lépett elsőként az udvarra, nyomában a katonák.. -Tiszta..átnézték-mondta az öreg Az épülethez értek -Borraktárként is szolgált..de az előző háború után..sokáig el akartam innen menni..de a feleségem..és a gyerekek nem akarták..a jó öreg Helweel..és Barkus..a bolondos mester..aki mértant tanított az iskolában.istenek nyugosztalják..velük építettem..ha egyszer szükség lenne rá.. Egy pergamenről néhány rövid imát mormolt.. -védővarázs gondolta Iwer Az épület nyitott kapui mögött, a sötétségből egy sosemlátott képződmény bontakozott ki... -Szélhajó..kiáltott fel Arbar -Ami akár kétszer gyorsabban halad az égbolton, mint egy másik a vízen. -Sem fehér, sem fekete mágiával nem képes az ember ..legalábbis hosszútávon nem..a levegőben maradni..-szakadt ki a gondolat Iwerből.csak sárkányon..de sárkányt már ötszáz éve nem látott senki.. -13 éve.kipróbáltuk..megvannak a rajzok..Barcus fiával pár óra alatt rendbehozzuk..holnap éjjel már részt vehet a főpapi kihallgatáson barátom.. A tanácsos megszorította Iwer kezét.. -Tegye meg a városért ..a családomért..a szigetért..-szemében könnyek ragyogtak.Az öreg politikus diplomatikus álarca lehullott.Egy ember állt Iwer előtt..egy érző, őszintén aggódó idős,nem különösebben tekintélyt parancsoló férfi..szemében könnyekkel.. A druida bólintott. Két órával később a lovak kivontatták a szerkezetetaz épületből ...hatalmas..majd húszméteres merev szárnyai között erős ponyva feszült..alján néhány kocsikerék...testét egy kissebb bárka képezte.. Evelyn Iwerre nézett..hosszan..a druida lehunyta szemeit..ajkaik csak egy pillanatra értek össze.. -Ígérd meg..hogy visszajössz-mondta a lány Iwer némán bólintott A Vallató már a fedélzeten állt,a szerkezet leírását tartalmazó pergament tanulmányozta -Változott a terv..nem baj-gondolta..van még pár ötlet a tarsolyban..Két önkéntes csendőr volt a fedélzeten még..és Barcus fia Alf, felváltva irányították a vitorlázó szerkezetet..valaha tengeren szolgáltak.. A lovak először ügetnikezdtek..aztán egyre gyorssabbra fogták.. A várfalon tucatnyi bámészkodó..Ulf parancsnoki páncéljában intett a felszálók felé..mellette Evelyn, Arbar, és egy botra támaszkodva a még mindig kissé kába Bereldien.. A vontatókábeleket a csendőrök bárdja vágta szét..a szerkezet kerekei lassan elszakadtak a földtől..szél kapott a ponyva-szárnyakba..a szerkezet recsegve-ropogva a levegőbe emelkedett. A város lakói-karonülők, katonák, öregek-egy emberként morajlottak fel a csodálkozás hangján.. Hosszan bámulták a távolodó szerkezetet..mely talán az utolsó reménysugárt jelentette--Evelynen kívül..

137. Z79 (2011-02-11 20:05.05)

A fáradt barbár az újdonsült városparancsnok társaságában lépett be az ispotályba. Iwer röviden összefoglalta számukra a történteket, köztük az Őméltósága által küldött üzenetet. -Álszent disznó-fortyant fel Arbar -A felmérés szerint legfeljebb 2 hétre való készleteink vannak..a tél is közeleg..nem tudjuk feltölteni a tartalékainkat, hisz körbezártak minket, ha nem a démonok tizedelnek meg minket, akkor az éhség és a hideg. Az utolsó idei vásár pedig 20 nap múlva lenne.-mondta higgadtan Ulf -Becslésem szerint 3 nap alatt elérjük hajón Pyarallont,nem tudom hány nap alatt lesznek menetkészek a csapatok és mennyi időt vesz igénybe kihallgatáso m..-válaszolt Iwer -Egy egy-két század néhány óra alatt menetkésszé tehető, kezdeti segítségnek megtenné. Tehát legjobb esetben egy hét -mondta Ulf -De ne pusztán a legjobbal számojunk-vágott bele a Vallató.-Uw Ethanar viharfelhőket gyűjtött a kikötő felé, igen erős a szél az öbölben,a tengeren pedig vihar tombol..- gondolatban hozzátette:amihez nekem is van némi közöm.. -Marad a szárazföld...-Iwer lehajtotta a fejét. -Nincs más lehetőség...de mindannyian fáradtak, kimerültek vagyunk, néhány órát pihennünk kell.. Így legalább tíz nap mire visszatérhetünk... A Vallató bólintott Iwer szavaira. -Evelyn....még egyszer kérlek..-a druida hangja szinte könyörgő volt A lány közel lépett hozzá, megsimította a férfi haját. -Itt születtem, ha kell itt is érjen végzetem..az elmúlt alig egy hét eseményei..felnőtté érleltek.. a városnak szüksége van rám... Percekig neémán, egymás szemébe nézve álltak, Iwer megölelte.. -Kicsi lány..de nem hagyunk egyedül, Arbar marad... A barbár bólintott -Menjünk, néhány órát aludnunk kell indulás előtt..bárcsak itt lenne Agous-suttogta Iwer Evelyn és Arbar is bólintott.. Iwer érezte, szüksége lenne tapasztalt barátja segítségére.de most nem számíthatott rá..nem tudhatta most merre jár Sassinnal..csak az vigasztalta, hogy érezte, mindketten életben vannak. Legalábbis egyenlőre..

136. Z79 (2011-02-11 00:34.02)

Az ispotály kápolnájából apró kamra nyílt.A falba vágott üregben egy szabályos, halvány zöld színű gömb pihent.A gömb lassan gyengülő, majd erősödő fényt árasztott,sajátos zöld színben. Előtte idős férfi állt, kezét a gömb felé nyújtva, Szemeit lehunyta -A szent gömb..a nap minden órájában figyelnie kell valakinek..minden nagyobb templomban, kápolnában van, ha nehezen is, de képes gondolati üzenetek közvetítésére.-magyarázta Iwer a döbbent Evelynnek Az idős gyógyító halkan megszólalt. -Uw Ethanar földi helytartója üzent...Őméltósága.. Meghajolt a gömb előtt.A sima képződmény belsejéből tompa hangok törtek elő...üzenet volt..de nem segítő, támogató.sokkal inkább feltételeket szabó, ellentmondást nem tűrő.. -...és Őméltósága abban az esetben hajlandó paplovagjai életét kockáztatni, ha a városban tartózkodó hősök közül valamely papi ismeretekkel is felvértezett személy vezeti, készíti fel őket..előtte pedig személyesn számol be a történtekről... Az üzenet véget ért.Iwer dühösen fordult a Vallató felé.. -Értesül egy komoly támadásról és erre feltételeket szab? -Megteheti..mindkettőnk felettese..még ha maga hajlamos is erről elfeledkezni..-válaszolt Leviatharn hűvösen. -De ha a város közben elesik..-folytatta Iwer -Nem fogjuk csak úgy kockáztatni szent lovagjaink életét,..lehet, hogy Őméltósága közben inkább a szent város védelmére koncentrál..lehet, hogy úgy véli, a város megérdemli sorsát... A druida fenyegtően Leviatharn felé fordult. -Lassan a testel!Itt 1500-1600 emberről van szó, a Szigeten vagy 80000 ember él..a beszámolónk segítségével őket még megvédhetjük..-folytatta a Vallató -Martalék, csali leszünk..-szólalt meg Evelyn -Uw Ethanar kezében vagyunk.-mondta a Vallató Iwer a lányhoz fordult -Velünk kell jönnöd..ott biztonságban lehetsz... Evelyn felszegte fejét, ajkait összeszorította -Nem...most nem...itt nőttem fel, itt éltem..pár napja még veletek menekültem.. -De Evelyn, fontos vagy..és még mi sem tudjuk pontosan mennyire... talán az ott élő bölcsek, a könyvtárak közelebb visznek a megoldáshoz..-reagált Iwer -Fontos vagyok..fontos..talán a városom is! Kevés a varázsismerő..maradok..Bereldien majd képez.. Leviatharn elmosolyodott. -Remek-gondolta-A lány a körülzárt városban marad.Hű démonjai nem tesznek kárt benne.De az Úrnő sem fog..Ő pedig, ellenségével a papi városba utazik..érezte, hogy ott lappang a kulcs elveszett emlékeinek kincsesládájához..nem tudta, de érezte..

135. Törölt felhasználó (2011-02-09 00:21.21)

Istery és Matti jókedvét lassan felőrölte a várakozás és a hosszú út. Ahogy az öregasszonynak álcázott boszorkány egyre szótlanabb és nyugtalanabb lett, úgy némult el lassan a derék vörös üstökű fiú is. Eleinte még faggatta Isteryt, de amikor az csak egy "Hagyj békén, gondolkodom!" felkiáltással válaszolt minden unszolására, úgy döntött, inkább meg sem szólal az út hátralévő részében. Szívesen megmondta volna a boszorkánynak a véleményét, hogy mit van úgy felháborodva, hiszen nem Matti az, aki segítségre szorul, hanem ő, de valahányszor a nyelvére kívánkozott egy-egy goromba megjegyzés, keservesen bár, de visszanyelte. "Nem valami jó útitárs ez a némber itten...Befűzi az ember becsületes fiját, meg se mongya hova, merre, csak hajcsál Matti, oszt még egy köszönömöt se bír kipréselni magábó'. Rossebb egye az ilyen pokolfajzatot." Matti csak magában zsörtölődött, és egyre várta, hogy mikor érnek már el egy helyre, ahol kinyújtóztathatja a bakon elgémberedett tagjait. Már két napja, hogy elindultak a gazda présházából, azóta csak annyi időre álltak meg, hogy a szamár megpihenhessen egy darabig, Istery nem engedte kifogni az állatot a hámból. "Nincs időnk ilyesmire. Hamarosan elérünk Norhamba, ott tisztességgel kipihenheted magad, a szamarat is kipányvázhatod." Matti nagy szemeket meresztett a boszorkányra. "Norham? De hát az mán az északi Lápfőd bejárata. Mi keresnivalónk van minekünk arrafelé?" Bár Matti tudása nemigen haladta meg egy átlagos parasztemberét, a szigetet elég jól ismerte. Mielőtt ugyanis az öreg kocsmáros szolgálatába szegődött, dolgozott az ispotályban is. Az anyja minden álma az volt, hogy egy szem fiából gyógyító legyen, ám Matti nem tudott felnőni a feladathoz. Bár szorgalmas volt és kitartó, Heelwell mégsem engedte soha a gyógynövények és egyéb fortélyok közelébe. Meg is mondta egy szép napon neki: "Matti, te nagyon derék fiú vagy, de olyan egyszerű, akár a dombok alatt eredő Morionlon patak. Nem való neked a gyógyítás, de látom, a térképeket szívesen tanulmányozod, hát megtanítalak néhány dologra. De meg kell ígérned, hogy soha nem próbálkozol meg a gyógyítás nemes mesterségével." Matti megesküdött és cserébe megkapta a térképolvasás tudományát. Tisztában volt a városok elhelyezkedésével, a sziget remek adottságaival és a mások által ismeretlen területek kiterjedésével is. -Norham a gazemberek és szerencsevadászok kikötője. Asztat beszélik, mindenféle fura szerzet van abban a városban... -Ne aggódj, Matti. Tudom mit csinálok. Bár Mattinak erős kételyei voltak ezzel kapcsolatban, mégis befogta a száját és tovább hajtotta az egyre fáradtabb szamarat. -Aszt a hétrétgörnyedt vasfogú tűzokádóját nekije, há' micsoda idő ez? Matti prüszkölt az egész arcát beterítő sűrű esőtől. A gyeplő csúszkált a kezei között, a szamár kétségbeesetten bőgött, ahogy a cuppogós sárban mélyebbre süppedő kerekeket próbálta vonszolni, egyre keservesebben. Mindeközben Istery egykedvű unalommal húzta köpönyege csuklyáját a fejére. -Én mondom, nem normális dolog ez! Há' úgy esik, hogy két lépésre nem látok! Matti leugrott a bakról és a szamár fejéhez lépve megfogta a zablát, hogy úgy próbálja meg irányítani a szerencsétlen, elcsigázott állatot. -Ott, előttünk, az már a fogadó!- Istery hangja élesen vágott át az esőfüggönyön. -Ugyan, milyen fogadóról beszél maga...-kiáltotta vissza a bakra, de ekkor, legnagyobb meglepetésére valóban kirajzolódtak előttük egy viharvert kőépület falai. Az ablakokból barátságos fény áradt. Matti megkönnyebbülten sóhajtott, és már fordult volna Istery felé, amikor a nő váratlanul felbukkant, közvetlenül a fiú orra előtt. -Én bemegyek és szállás meg étel-ital után nézek. Fogd, itt van néhány ezüst. Vezesd a kordét meg a szamarat az istállóba, aztán, ha végeztél, gyere utánam! - Ezzel eltűnt a meghökkent fiú látóköréből. -Na, ehhez sose fogok hozzászokni...-méltatlankodott Matti, de igyekezett, hogy minél előbb biztonságba helyezhesse az állatot, és mi tagadás, saját magát is. A fogadóban furcsa élőkép fogadta a betérő Mattit. A pultnál egy végtelenül furcsa idegen támaszkodott, a kocsmáros pedig úgy izzadt, mintha most vett volna forró fürdőt, pedig a levegő megfagyni látszott a helyiségben. Matti gyorsan körülnézett, és legnagyobb megkönnyebbülésére egy sarokban gubbasztva felfedezte az összegörnyedt, átázott Isteryt. De még mielőtt elindulhatott volna felé, a pult mögül odaszólt neki egy megtermett, buja bájait kevéssé takaró ingvállat viselő fehérnép: -Te fiú, anyád már leadta a rendelését, de még nem volt időm kivinni neki. Itt a két kupa forralt bor, elviheted! Már készül az ételetek is! Ezzel a nőszemély visszatért a pult mögötti ajtón át a fogadó konyhájába. Matti így irányt változtatva, elindult a borért. Útközben az idegen háta mögött ment el. Nem mert ránézni. Ösztönösen érezte, hogy az ilyenfajta ember csak veszedelmet jelenthet. Ahogy nyúlt a két kupáért, tekintete óhatatlanul a kocsmáros és az idegen között a pulton fekvő portréra esett. A szája elnyílt a döbbenettől, a keze remegni kezdett. A képen szinte élőnek tetszettek a vonások,a férfi, akinek hatalmát rettegték, parancsait paplovagok lesték, akinek képe minden templomban az Uw'Ethanar szentségét hirdető tábla alatt ott volt, most komolyan nézett farkasszemet a szemlélővel: ő voltPyarralon főpapja, Terpherodion.

134. Z79 (2011-02-08 18:57.26)

http://www.filmkatalogus.hu/forum-33394 Itt-egyebek mellett meg tudjuk beszélni a történet menetét, fordulatait is.... Ha vissza olvasol, jobban betudod illeszteni a fejezeted.. :D

133. Pulber (2011-02-08 01:14.26)

Kora hajnal volt Norhamban. A férfi leszállt fekete lováról. Nagyon messziről érkezhetett, találgatták az emberek. Bőre sötét volt, és bár haja és sűrű arcszőrzete olyan ősz volt, hogy világított a holdfényben, nem nézett ki többnek negyven évesnél. Biztosan délről jött, az ismeretlen vidékről, suttogták, de pontosan honnan? Ki látott már vándort egy szaracén bőrével, egy vénember hajával és a legészakibb északinál is világosabb, természetellenesen kék szemekkel? Mialatt a fogadóba sétált, az emberek körülállták lovát. Az idegen szemlátomást nem törődött ezzel. A lován nem találhatnak semmi furcsát, azt rögtön megérkezése után vette. Formátlan aranyrögökkel fizetett mindenért, melyeket úgy vett elő kesztyűs kezével kabátja bal zsebéből (csak a bal kezén viselt kesztyűt), mintha kifogyhatatlan lenne. A pultra egy jókora aranyrögöt tett, amitől a kocsmárost kiverte a víz, és az ilyenkor még ott andalgó kevés iszákos mind felkapta a fejét, és döbbent morgolódásba kezdett. A kocsmáros gondolkodás nélkül tette le az éppen törölgetett korsót és lépett szembe az idegennel. Amikor a pultra nézett, látta, hogy az aranyrög mellett egy apró kép van. Keret nélküli, szemmel láthatóan nem grafittal, és nem is hagyományos festékkel készült, és valószínűtlenül élethű. - Ezt az embert meg kell találnom - szólalt meg az idegen először, mióta megérkezett az országba. Úgy beszélt a helyiek nyelvén, mintha itt nőtt volna fel, egy leheletnyi idegen akcentus nem volt kiejtett szavaiban. - Ez az ember nagyon veszélyes - szaladt ki a kocsmáros száján, aki a sosem látott idegen, az aranyrög és a hihetetlenül élethű, fényes felszínű apró kép együttes hatására még mindig nem hallotta saját gondolatait, csak az tudatosult benne, hogy minden egyes pillanatban egyre jobban kiveri a víz, pedig percek óta egyre csak hűlt a levegő. - Veszélyes - mondta az idegen, miközben odakintről fuvallat legyintette meg a pulton fekvő képet, és távoli villám fénye villant meg éjfekete arcán, amit néhány másodperc múlva halk dörgés követett. - És az én kezemtől kell meghalnia. A kocsmáros gyűjtötte az erőt, hogy megszólaljon, ehhez az aranyrögre összpontosított. Közben odakint az idegen kilétét firtató emberek szétszéledtek, ahogy sűrűn eleredt az eső. Akárhová érkezett a férfi, perceken belül eleredt az eső.

132. Z79 (2011-02-07 21:06.16)

Ulf és Arbar a templom előtti úton haladtak -Hullafáradt vagyok-mondta az őrmester -Én is..de megkeresem Iwert és Evelynt-válaszolt Arbar -Uram..egy fiatal tizedes loholt feléjük -Mi van fiam..-válaszolt Ulf -Ezt két halott lovasnál találták, pár méterre a várfaltól..most, hogy kimentek összeszedni az elesetteket Egy hengert húzott elő, rajta Ulf neve volt, alig látható betűkkel. Az őrmester egy pergament húzott ki belőle, magában olvasta Majd hangosan felnevetett.. ..pont most..na ne.. Hangosan olvasott tovább ..jogomnál fogva századnaggyá nevezem ki, felettesei az ezrednagyok illetve a király.Egyben megbízom az athirisi helyőrség irányításával..visszavonásig.. -Ez a rohadt kinevezés..három évet ültek rajta tovább nevetett -Ja ja..még késnek kicsit azt se Athiris, se Ulf.. röhögött fel Arbar Tovább nevettek..a fáradtságtól a kimerültségtől.. meg az örömtől. a fiatal tizedes is felnevetett... A nevetés nem csak Ulfnak meg a helyzet abszurditásának szólt, hanem hogy túlélték az ostrom első éjszakáját... Az elsőt az elkövetkezendő éjszakák sorából..

131. Z79 (2011-02-06 15:48.55)

Az ispotály tanácstermében ültek. Leviatharn sebes ajkát nyalogatta, miközben gondolatok kavarogtak. -Annak ellenére, hogy köszönettel tartozom maguknak,nem gondolhatják komolyan,hogy kérdéseket szegezhetnek nekem, ugye?-kezdte a Vallató -Ne vegye tiszteletlenségnek, de komolyan gondoljuk.-mondta Detrius Iwer a sarokba húzódva hallgatott. -Hatalmamnál fogva megtagadhatnám a válaszadást...-mondta ridegen Leviatharn.-De nem teszem, hogy mindannyian lássák nekem is fontos a helyzet tisztázása. -Halljuk-csattant fel Evelyn, aki eddig nyugalmat magára erőltetve ült Iwer mellett. Leviatharn felhúzta a szemöldökét -Maga vallatta apámat, aki azóta élet halál között van...-folytatta a lány -Kegyedben kit tisztelhetek?-kérdezte a Vallató -A hölgy szerepét később tisztázzuk.-szólalt meg Iwer. -Nocsak...ha jól tudom maga Uw Ethanar-ra felesküdött druida...mikor is járt utoljára a templomba?-vágott vissza a Vallató -Az ispotály kápolnájába, a segédlelkész miséire szoktam járni..nem Preadwell főtisztelendőére..azt hiszem az idő engem igazolt. Leviatharn elhallgatott.. -Hiszem Uw Ethanart...de az egyházszervezettel vannak gondjaim, különösen a Méltóságos Úrral. -Aki Uw Ethanar helytartója a szigeten.., maga pedig az ő alárendeltje..-replikázott ismét a Vallató. Evelyn közel lépett hozzá,az arcába nézett. -Hagyjuk a vitát, emberek, egy egész város forog veszélybe,ez most sokkal fontosabb.-hangja szokatlan módon ellentmondást nem tűrő volt. -Kérem..-mondta meglepően visszafogottan Leviatharn.Felállt székéből. -Mint tudják néhány napja érkeztem a városba, hogy tisztázzak bizonyos híreket a főtisztelendővel...hogy mit az nem tartozik magukra.Időközben a városban lezajlott egy démontámadás, és hát itt vannak a Hősök is, akiknek ebben a szerepük tisztázatlan volt.. Ártatlanságuk többé kevésbé bizonyossá vált számomra, bár még vannak kétségeim... -Merre járt az elmúlt majd két napban? Komoly démontámadás indult, szükségünk lett volna az erejére..-mondta Detrius,miközben maga is megdöbbent határozottságán. -Mély meditációban voltam, hogy átlássam a helyzetet.. -És Helweel, mi történt vele??-kérdezett ismét Detrius -Lassan a testel!Hova akar kilyukadni?-csattant fel a Vallató -Sehova..de mégis a maga szállásán..-mondta leszegett fejjel Detrius -Talán arról van szó, hogy Preadwell valamely csatlósa támadt rá, vagy esetleg a Hősök mégsem ártalanok-Iwerre sandított -Remélem Rólam senki..de senki nem meri feltételezni, hogy a Gonosszal cimborálok..-folytatta, miközben kihúzta magát.-Majdnem a szemük láttára ölt meg Preadwell.. Mindenki elhallgatott, ez elég komoly érvnek tűnt. -És apám?-kérdezte Evelyn A Vallató ránézett -Nem igazolódott egyértelműen a bűnössége,de lehet hogy magát is ki kell hallgatnom.. A lány fenyegetően közel lépett a Vallatóhoz, Ekkor felpattant a terem ajtaja. -Üzenet érkezett.. Pyarallonból-mondta a szobába lépő őr.

130. Z79 (2011-02-04 22:17.27)

Miután Arbar a tanácsnok karszallagját -bizalmas megbeszélés jeleként -egy közeli fa szélső ágára kötötte,Grad belekezdett mondandójába. -A sziget történetét ismerik,Ulf gondolom vizsgázott is belőle a kadétiskolában,Arbar...maga meg..akinek druida meg mágus barátai vannak..gondolom magára ragadt némi történeti tudás. A barbár elmosolyodott, Ulf meg egy pillanatra felhúzta szemöldökét, hisz eszébe ötlött egy kínos ótörténet vizsga apród korából... -Athiris-akkoriban Athir -első lakói 428 éve telepedtek le.. -425!-vágott közbe Ulf..Csak emlékszem az egyetlen dátumra amit megtanultam a vizsgára-gondolta -Igen barátom,a történelem-könyvek szerint.De nem a valóságban.-mondta határozottan Grad. Beleszippantott a fűszeres, enyhe őszi éjszakába és folytatta: -Thorwadill néhány évvel a sziget birtokba vétele után már délre is küldött telepeseket. Rendszeresen küldték innen a fővárosba a jelentéseket,csupa jó hírt.....a kitűnő termőföldről, a szöllőtermesztésre alkalmas domboldalakról, az itteniek által alivafaként ismert növényről, az Élet fájáról..melynek kérge gyógyít...és melyből a főváros környékét leszámítva csak itt találunk nagyobb mennyiségben..meg elvétve Edellis környékén.. Az élet fája..erről nevezték el szigetországunkat, csak épp Thorwadill ősi nyelvén.Aztán a jelentések megszakadtak..pár hét múlva csapatok érkeztek..csak a település néhány épületét találták elhagyottan. A következő tavasszal új telepesek érkeztek..minden szépen indult,majd furcsa mód megismétlődött.. Thorwadil ezután unokaöccsét és jó barátját Erőskezű Raffot bízta meg a következő csapat vezetésével... -Aki tengerbe veszett..-fejezte be Arbar Ulf egy pillanatra irigyen a barbárra sandított. -A történelemkönyvek szerint-mondta ismét Grad. Nem..azon a nyáron egy a fővárosból dél-kelet felé tartó egyházi bárka szenvedett hajótörést a sziklákon.Két túlélő volt..egy euzita hitről áttért idős szerzetes,ki Uw Ethanart kívánta szolgálni,és egy fiatal, fogadalom előtt álló szerzetes-növendék.A hajótörés után örömmel fedeztek fel egy gondosan ápoltnak tűnő települést..nagy megdöbbenésükre azonban csak néhány riadt embert találtak,akik éppen a halott Raffot temették volna, pap nélkül, hisz őt szintén meggyilkolták..Segítettek hát temetni,de nem csak ebben számítottak rájuk...kiderült,hogy a környéken élő pár tucat őslakos barbár csak Losportesnek,nyelvünkön Démonzugnak hívta a gyönyörű környéket.A szigetnek ezen a részén a hagyomány szerint a földfelszínt is a démonok uralták,csak a nekromatákat tűrték meg, akik a földi életnél és az Isteneknél többre becsülték a poklot.Ők pedig egyre sokasodtak...végül rátámadtak az új telepesekre, megölték papjaikat és vezérüket.Loorweel az öreg szerzetes az ifjú növendéktámogatásával mentette meg a falut,segítségül hívta Uw Ethanart ám végül a régi mágiát is be kellett vetnie, hogy elpusztítsa a nekromaták vezérét.Végül saját életét áldozta..áldozata elűzte a démonokat, de egy boszorkánymester,bizonyos Wootan Damlord megfogadta, hogy még visszatérnek és egyszer az egész szigetet birtokba veszik..mint egykor nagyon rég...Hát ennyi, nagy vonalakban.. -Ennyi?..-kérdezte Ulf döbbenten -Aztán jött a politika..mert hát Thorwadil ugye nem hagyhatta, hogy elterjedjen, jobbkezét démonok ölték meg.Mikor azzal hencegett, nincsenek is itt démonok..elég volt,hogy pár évig meggyűlt a baja velük a főváros ,meg a sziget belseje körül, még ez is..Mi lett volna a bevándorlókkal, a sziget fejlődésével, hatalmával? Akkoriban 3-4 nagyobb települést is létrehoztak..a késöbbi városokat..a tanácsadókon és Thorwadilon kívül nem sokan tudták pontosan hol..meg mikor..2-3 év ide vagy oda egy királynak nem számít, igaz barátaim? -És mi lett az első telepesekkel? És a szerzetes-növendékkel?-kérdezte szinte egyszerre Arbar és Ulf Az első telepesek....hát közülük származott Wootan Damlord is.szándékosan özönlöttek ide..a sziget más vidékeiről.vagy akár más országokból.. akik meg nem voltak pokolhívők..hát áldozatnak jól jöttek.. Az ifjú szerzetes pedig..hát ő lett-hallgatásáért cserébe- a falu első hivatalos lelkésze.Késöbb elvett egy csinos telepeslányt..született egy fiuk..bizonyos Grad Olmer..az első az eddigi kilencből..uraim önök meg a nyolcadikkal ülnek szembe.. A barbár és Ulf döbbenten néztek maguk elé. -A város titkos története...-mormolta Arbar -Az..apáról fiúra száll-mondta Grad..a mi családunk maradt fenn napjainkig az alapító kilencből..volt mely kihalt..többen elköltöztek. A történet jelentőségét először a démonháború idején éreztem meg,de mivel az véglegesnek tűnő győzelemmel zárult,nem tártam fel a titkot..úgy tűnik azonban, hogy most minden tudás jól jöhet a túléléshez.. Ulf egyetértően bólintott.A hajnali félhomály közben megadta magát a felkelő nap sugarainak...a város körül feszült csend honolt..

129. Z79 (2011-01-23 12:23.34)

Az őrmester és Arbar óvatosan a földre fektette Grad tanácsnokot,majd megfordultak. A sátorból a térképész rontott ki,nyomában két katona.Harmadik társuk holtan feküdt a bejáratnál. A megszállt katona emberfeletti sebességgel tartott feléjük.Arbar és Ulf kardot rántottak,de nem voltak elég gyorsak..a lény kitért előlük, és a következő pillanatban a közeli várfalon volt.Lehajította, az egyik-éppen a külső támadókat célba vevő- ijászt, majd egy önkéntes vállába mart.A falon káosz alakult ki.. a támadás újraindult, nem csak kívülről, de már belölről is. Arbar a falon termett,nyomában Ulf..miközben a megszállt katonát üldözték,a falról lepillantva démonok egész seregének látványa tárult eléjük. A hátsó városfal alatt,a temetőre néző oldalon vagy száz, többségében emberszabású lény támadt. A térképész megállíthatatlanul robogott előre a falon, sebesültekt és halottakat hátrahagyva.. Hatalmas lendülettel haladt, nem vette észre az előtte felbukkanó Arbart,aki már előreszegett kardal várta..A lény testét átfúrta a kard..a következő pillanatban hátulról is döfést kapott egy csendőrtől.Megtántorodott, a falról az alant gomolygó tömegbe zuhant.. Ekkor mintegy varázsütésre a támadók hátrahúzódtak,elcsendesedtek. -Megint visszavonulnak..-mondta Ulf -Persze..ahogy korábban is..csak pár percnyi pihenőt kapunk..-szólalt meg Arabar.. Ám Arbar tévedett..a lények valóban távolodtak.. negyed óra múlva csak néhány maradt hírmondónak,a falak körül kóborolva.. -Grad?-kérdezte Arbar -A sebeit látják el a templomkertben felállított sátorban..várja magukat-mondta egy fiatal önkéntes... Az őrmester és Arbar beléptek a templomkert oldalánál álló ideiglenes ispotályba..mindenütt sérültek, az egyik sarokban az ispotályban élő segédlelkész egy haldoklóért imádkozott.. Grad földre terített pokrócon ült, arca sápadt volt, mégis elmosolyodott ahogy meglátta a két férfit. -Köszönöm..ismét.-mondta -Én is..-biccentett Arbar A tanácsnok lassan talpra állt, egy botra támaszkodva. -Menjünk ki a kertbe-mondta Egy öreg aliva fa alatt álltak meg, Grad a fa tövébe kuporodott. -Itt az ideje, hogy elmondjam maguknak...nyilván azt tudják, hogy a Szigetet régen Démonok szigetének is nevezték.. Ulf bólintott -Elmondom most azt is, hogy a helyet, amit ma Athirisnak hívunk,miért nevezik az évszázadok óta itt élők Démonzugnak..

1 2 3 4 5 6 7 8 9