Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Alien - Romulus *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (DVD) |
Escobar - Az elveszett éden (DVD) |
Fehér éjszakák (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Oszkár - AMC, 09:40 |
Majdnem barátok - Filmbox Extra HD, 09:45 |
Elveszett paradicsom - Magyar Mozi TV, 09:55 |
Az erdő harcosa - Mozi+, 10:10 |
Csillagok között - HBO, 10:22 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Steven Spielberg (78) |
Brad Pitt (61) |
Casper Van Dien (56) |
Rachel Griffiths (56) |
Katie Holmes (46) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Bezárva |
Zoe Saldana |
2011-01-29 02:22.33 |
"Nem is azt mondom, h kell még "4 fegyveres faszagyerek", hanem legalább egyikük lenne meg a potenciál a vezetésre.
Az Asgardoknak volt néhány bolygója, amit megvédtek és oda nem is mentek a goa'uldok (ld. Thor's Hammer). Első 2-3 évadban lazán letudták volna nyomni őket (ld. Thor's Chariot). Szimplán nem akarták." Azért ez így erős. Legalábbis a hivatalos Asgard verzió az volt, hogy szívatják őket a replikátorok, és nincs elég erejük kétfrontos háborúhoz. Ez szerintem a sorozat végére (SPOILER), amikor az Asgardok tömeges öngyilkosságot követnek el (ami számomra tán az egyik legnagyobb OMGWTF pillanat volt a Csillagkapu történetében, és nem a jó értelemben), be is bizonyosodott, hogy ez nem csak kifogás volt, a szürkék egyszerűen tényleg nem annyira erősek, mint amennyire elsőnek látszanak. "Nem is azt mondom, h kell még "4 fegyveres faszagyerek", hanem legalább egyikük lenne meg a potenciál a vezetésre." Szerintem Rush elég tökös hozzá. (SPOILER) Ahogy a Malice-ban csapdába csalja a megszökött Luciant, és leszarja, milyen információi vannak, fejbelövi, mert nem alkuszik terroristákkal és ezt már a rész elején eldöntötte, majd elsétál, mint aki jól végezte dolgát (mert tényleg jól végezte)... Ez az ember tud valamit. Mások az elképzelései, mint a "brühühü, menjünk már haza" bagázsnak, és mivel az első évadban még az utóbbiaknak állt a zászló, kicsit erkölcstelennek tűnhetett, dehát ő az a sorozatban, aki felfedezni akar, és ez egy sci-fi sorozat hajtóereje. "A To'krák mindig is kevesen voltak ahhoz, h legyőzzék őket. A Tollanok meg összeálltak a goa'uldal és benézték." De hogy ezek a csoportok mind a tíz év alatt bebukjanak, pedig évszázadok óta tartották magukat, az nagyon valószínűtlen. Ha fel akarnál rajzolni egy Csillagkapu timeline-t, akkor azt vennéd észre, hogy a történelmi fordulatok 95%-a az utóbbi pár évben történt. "A 10 év alatt nem tűnt fel, h az SGC titkos??? XD Kb a 7. évadtól próbálkoznak a nemzetközi jelleggel... kisebb nagyobb sikerrel... Az SGA pedig abszolút vegyes. Zelenka lengyel." Nem az a lényeg, hogy titkos, vagy hogy mennyire nemzetközi. Pusztán a beavatottak, pláne a frontvonalban lévők nagyon csekély LÉTSZÁMA az, ami miatt azt mondom, hogy ezeket a háborúkat nagyon valószínűtlenül nyerte meg a Föld. "Hogy miért úszta meg az emberiség és a föld sértetlenül? És a 4 faszagyerek hogy úszta meg mindig? Ez egyszerű! Mert sci-fi és ők a főszereplők! :P " Hát, mondjuk egy Star Trekben azért kevesebb az EKKORA és ENNYI szerencse (bár a Voyagerben már viccelnek is vele, hogy mennyi mindent megúsztak, azt hiszem van egy jelenet, amiben Tuvok beleszámítja a túlélési esélyekbe az eddigi szerencsét is, de ott legalább az embereknek már fézerágyúi vannak, nem csökött géppuskái), a BSG-ről meg akkor még nem is szóltunk. "Mennyi esély van arra, hogy a maradék 10 rész olyan erős lesz, h egy kis késessel ugyan, de folytatják a sorit??? :$" A SyFy már kimondta, hogy nem kér többet a SGU-ből, az lenne a megoldás, ha egy másik csatorna venné meg a sugárzási jogokat, mondjuk a Showtime (azt hiszem az SG-1 is ott indult eredetileg). De a sorozat nézettsége katasztrofális, szóval nem sok esélyt látok. Hiába lesznek jók az új részek (ha ugyan jók lesznek), ha az emberek már rég megunták az egészet, most meg már nem akarnának újra a sorozathoz pártolni, mert lemaradtak az egész Chloe bekékül/Rush titka/új küldetés vonalról és már nem értenék, miről van szó és ki kivel van. |
2011-01-29 01:51.22 |
Nem az interpetációs aktus az, aminek analitikusnak kell lennie. Maga a film analizál, és ezt szerinem még egy kicsit didaktikusan is tolja a néző arcába (olyan egyértelmű szimbólumokkal, mint az a hajó, ami egy-az-egyben leképezi az intézmény "tudati" felépítését: a hajó orrán boldogan énekelgetnek valamilyen Internacionálé-mutációt, a hajó kívülről nem látható belsejében pedig özönlenek a testnedvek). Nagyon könnyű értelmezni ezt a filmet szerintem, és nagyon könnyű megérteni, miért olyan durva (miért KELL olyan durvának lennie), amilyen. |
2011-01-27 05:33.02 |
"A Rush-Young-Wray háromszög pedig inkább idegesítő számomra. Egyik sem alkalmas a vezetésre. Egyik sem tudja kivívni a többiek tiszteletét. Rush alkalmatlan, mert csak az álmait kergeti és ezért semmin sem hajlandó osztozkodni. Young alkmatlan, mert nem képes meghozni a döntéseket, amiket és amikor kell. Wray pedig el van varázsolva."
Épp ez lehetett volna az erőssége a sorozatnak: hogy nem négy gépfegyveres faszagyrekről szól, akik laza tíz év alatt lerendezik a galaxis összes hódító civilizációját, akiket évezredek alatt se az Asgard, se a To'kra, se a Tollanok, se senki nem tudott legyőzni. Ráadásul (SPOILER) ezek a fajok le is morzsolódnak, el is pusztulnak a földlakók.... bakker, nem is a földlakók, hanem az amerikaiak... bakker, nem is az amerikaiak, hanem az SGC-ben dolgozó kb. 300 ember, de főleg a négytagú CSK-1 színrelépése óta, míg az űrkorszakot éppen csak kapirgáló Föld végig sértetlen marad. Tele volt ilyen eszméletlen valószínűtlenségekkel az SG-1 és az SGA is. Ehhez képest a Universe a legjobb Csillagkapu-sorozat lehetett volna: ne erőltessük a "mentsük-meg-a-galaxist-EZEN-A-HÉTEN-IS" sztorikat, ne egy tévedhetetlen szupercsapat, hanem gyarló emberek legyenek a szereplők, akik ráadásul véletlenül keveredtek az egészbe. Ebből egy nagyon jó sci-fi dráma kisülhetett volna, csak egyszerűen az íróstáb nem volt elég jó a feladathoz. Nem tudtak egy ilyen szinten pszichologizáló sztorit vezetni. Ki kellett volna hagyni az Ős testcserélő köveket a picsába, a Földön játszódó dögunalmas részeket kivágni, kb. az ötödik-hatodik rész tájékán bedobni Rush "eltűnését" és a kék idegeneket, a Lucian szövetséges cliffhangert nem a szezon végére, hanem a közepére tenni, és kb. az első évad végéig eljutni oda, ahol most tart a sztori. Így lehetett volna egy tömény, a nézőknek minden héten izgalmakat kínáló sztori, de a szerzők egyszerűen nem ekkora formátumúak, szóval benézték. Igaz, a második évadra már szereztek új írókat, és így született is pár említésre méltó rész (sőt, állítom, hogy a 'Malice' a legjobb Csillagkapu rész, mind a három sorozatból, EVER), de most már késő, a nézők bizalmát eljátszották az eddigi dögunalommal. |
2011-01-27 04:23.22 |
Lol vazzeg, látod ezért volt az a bevezető félév szakosodás előtt, látom ellógtad.
Mondok egy szót: pszichoanalízis. Az emberi tudat felosztása tudatos, tudatelőttes és tudatalatti szintekre. A tudatalatti szinten a legegészségesebb lelkületű embernek is ilyenjei vannak, hogy mittomén, félelem a kiheréléstől, koitusz lóval, koitusz az anyával, prosztataorgazmus elérésének vágya szklet visszatartásával, stb. Na most ugyanezt a felosztást meg lehet csinálni intézményekkel is. Tudatos tartomány ~ az intézmény felszíne, homlokzata. Tudatalatti tartomány ~ obszcén szupplementum. Na most ha a pszichoanalízist, illetve a tudattalant filmre visszük, és vizualizáljuk, akkor elkerülhetetlenül bemutatásra kerülnek ronda dolgok. Főleg, ha nem is egy ember tudattalanjáról van szó, hanem a történelem egyik legbetegebb társadalmi rendszerének felszín alatti gondolatvilágáról. Igen, akkor előkerülnek ilyen dolgok, hogy egymás szájába hányják a kaját, meg ötpercenként aláznak meg embereket. For fucksake, mégis miről szólt a kommunizmus, ha nem erről? Makavejev elvégzett egy kegyetlenül következetes pszichoanalízist a kommunizmuson, illetve kevésbé hangsúlyosan a korabeli amerikai kapitalizmuson. Neki nem kenyere az érzelgősködés, ő egy ilyen todományos rendező. Mellesleg egy nagybetűs Badass Motherfucker, aki farkasszemet mert nézni annak idején még a Láncos Kutyával is. |
2011-01-27 03:13.00 |
Jó, de akkor már legyen fenn az összes videóklip, reklámfilm, meg minden, ami mozgóképből van, és azok is legyenek a listán, "ha már lúd legyen kövér" alapon. |
2011-01-27 03:04.07 |
Lassú lefolyású, pesszimista vízió, amelyben szétrothad az újrakezdem-az-életem mítosz. Nem egy Mandzsúriai jelölt, de Frankenheimer értékes filmjei közül való. |
2011-01-27 02:56.30 |
Kb. a '90-es évektől nagyon meredeken zuhanó karriert tudhat magáénak, de addig csomó zseniális filmet készített. |
2011-01-24 21:12.49 |
A Rampage kimondottan jó film, von Trier-es beütésű formanyelvvel, elmebeteg sztorival és Uwe Bolltól teljesen váratlan elmés csavarral a végén. |
2011-01-24 21:08.25 |
Mivel a Faster, Pussycat! Kill! Kill! nincs az adatbázisban, pedig még az imdb szerint is van magyar címe (Gyorsabban, cicamica, ölj, ölj!), a film helyett a rendezőt pontozom, pedig nem szoktam alkotókat pontozni, amíg nem láttam legalább két-három filmjüket.
Na szóval mivel a filmnek értelemszerűen fóruma sincs, a véleményemet is ide írom: a forgatókönyv alapján egy kifejezetten jó akcióthriller is kerekedhetett volna a filmből (tele van jó beszólásokkal, minden szereplő viselkedése kellőképp motivált, okosan bánik az információadagolással is), és akkor nem csak a korában szokatlan mennyiségű erőszak/immoralitás és az exploitation műfaj megelőlegezése miatt lenne híres. Ezt leginkább a színészi játék húzza le a középszer szintjére, a casting nagyjából az "adjuk el csöccsel és muszklikkal a filmet" szellemében történhetett, így se az apja pszichózisát öröklő együgyű fiú, se a bandát otthagyni akaró Billie, stb. jelleme nem jön át, pedig viszonylag jól megírt karakterek mind. Így max a filmtörténeti jelentősége miatt figyelemreméltó a film, amúgy csak egy egyszernézős cucc. |
2011-01-12 06:45.57 |
Hát, lehet hogy nem sok filmjét adták ki magyarul... |
2011-01-11 17:23.27 |
Nehezen kódolható film. Egy sci-fi eszközökkel operáló film, ami a jövőben játszódik egy idegen bolygón, de annyira az utolsó gépkocsiig meg televízióig az alkotás idejének itt-és-mostjának néz ki, hogy ezt nem lehet szó szerint venni.
Van nekünk egy szikár, tökös, ugyanakkor ilyen Hemingway-esen érzelmes főszereplőnk, aki átutazza a Galaxist (ismétlem, egy nyamvadt helikopter nem látható a filmben, nemhogy csillaghajó), hogy kémtevékenységet folytasson Alphaville-ben, egy bolygón, ahol megölik az illogikusan és érzelmesen gondolkodókat. Szembekerül a disztópikus rendszerrel, találkozik a Nővel és megkísérli megmenteni, lövöldözik néha, tehát a sztori az többé-kevésbé összeáll, de a prezentálási módja... hát igen, ez egy vérbeli hatvanas francia újhullámos mindfuck. Olyan, mint az éti csiga, vagy van az embernek gusztusa hozzá, vagy nem, de a tápérték az tápérték. |
2011-01-11 07:46.13 |
Fekete férfi ku-kluxos csuklyát eszkábál egy párnahuzatból, és egy fehér Amerikáért szónokol. Egykori atomtudós a negyedik napocskát rajzolja egy pont-pont-vesszőcske rajzra. Egy férfi azt mondja, öt hónapos terhes. Túlsúlyos férfi énekelget a kórteremben éjszaka, a kés csúnya fegyver, mondja. Kalapos férfi újrajátssza Gettysbourgöt papíron, és szalutál. Gitáros férfi elmeséli, hogy volt Koreában és látta a Fujit, és vonatokat, vonatokat, egyiket a másik után. Nők egy szobában rajzolnak a falra, a szobába lépő férfira ragadozókként vetik rá magukat, "az enyém vagy, az enyém vagy, az enyém vagy", kántálja egy nő, aki állva maradt. Valaki megölte Sloant. Valaki megölte Sloant a konyhában. Hallottad a tettes nevét, de nem emlékszel. Őrültebb vagy, mint mikor bekerültél. Amerika az amerikaiaké, ordítja újra a fekete férfi. Zuhog az eső a folyosón. |
2011-01-09 10:18.05 |
Teljes összhangban van a téma a stilisztikai megoldásokkal, minden egyes színész kihozza a maximumot a karakteréből. Remekmű, 10/10. Féltem, és örültem, hogy félek. |
2011-01-08 18:59.34 |
A kellemesen erotikus főcímtől a rómaipingpong-bajnok kreatívan berendezett lakásában lejátszódó leszámolás-jeleneten át (ahol még nem lehet tudni, igazságosztás vagy valami betegesebb indokokkal bíró dolog történik) a végkifejletig (a film első és utolsó kiejtett mondata ugyanaz) mesterien megszerkeztett erotikus thriller. |
2011-01-07 09:52.42 |
Ha egy furcsa ködbe kerülsz a tengeren, ami csillogó porszemeket hagy rajtad, hat hónap múlva pedig azt veszed észre, hogy bő rád az inged, akkor van egy rossz hírem számodra: a macskád nem lesz mindig az a doromboló kis szőrcsomag, aminek megszoktad.
Az alapötlet abszurditásához képest önmagát komolyan vevő és viszonylag komolyan is vehető stílusban elénk tárt történet fő erénye a rendkívüli jelenség fokozatos beteljesedése, ami orvosi laboratóriumoktól a társadalomtól való teljes elidegenedésen át a puszta túlélés módjának hihetetlen megváltozásáig (és talán tovább) vezet. Van pár gyengéje a filmnek (nem számítom ebbe bele a látványt, nyilván a korhoz képest értékelendő), pl. a viszonylag harmatos színészi játék, vagy hogy a történet középtáján megjelenő cirkuszi törpék eljátszására nem akarták/merték bevállalni valódi törpenövésűek szerepeltetését, de összességében a lehetőségeket ha nem is kimerítő, de azokban kellőképp tobzódó feldolgozása egy igen valószerűtlen, de az ember fantáziáját annál inkább megmozgató alapötletnek. |
2011-01-06 08:45.42 |
Baromi jól kigondolt szerkezetű film, elejétől a végéig. A brillírozó James Dean alakította karakter iránti szompátiát már az elején megteremti (felkinálja a kabátját a kiskölöknek, stb.), így végig azonosulni lehet vele, annak ellenére, hogy tényleg kaotikus lelkületű ürge. Hihető mind a szerelmi szál, mind a balhé, mind a kettő bizarr összefonódása. Beszédes a fordulat, ami a karakteres rosszfiú Buzz helyébe annak jellegtlen, egyszerűen gonosz és gyáva falkatársait állítja - az egész balhézás és bandázás mögött nincs semmilyen méltóság, itt mindenki csirke. Zseniális központi motívumok a planetárium és az elhagyatott kastély... mit nem mondtam még? Ja, a Plato kiskölök is ott van a szeren, apahiánya teljesen érthetővé teszi paranoid viselkedését, a szülők és a rendőrség viselkedése kíméletlenül rombolja szét a konzervatív amerikai család mítoszát - beszédes, ahogy a kölkökről beszélnek a zsaruk: mindig "in trouble" vannak, sosem okozzák a gondokat, a "trouble" valahol a levegőben van, vagy a társadalom struktúrájában magában, leselkedik és igazából semmit nem lehet tenni ellene.
10/10, klasszikus. |
2010-10-03 09:31.42 |
Sztem nem sok újat mutatott. Ahogy a Lucián-szálat megoldja, az valahogy túl könnyű ahhoz képest, mekkora ellenségként lettek bemutatva az első évad utolsó két részében, arról meg, ahogy TJ gyerekét kiírják a sorozatból, spoiler nélkül csak annyit tudok mondani, hogy áááááááá. Persze ha később még visszatérnek erre a kérdésre, akkor lehet, hogy utólag nem fogom annyira gagyinak tartani ezt a megoldást. |
2010-09-23 18:18.14 |
De kábé akkora művészi értéke van, mint egy kertitörpének, és annyira szórakoztató, mint a repedéseket bámulni a falon. Az, hogy az akkori embereknek ez kellett, egy dolog. A '30-as évekbeli németeknek az Akarat diadala kellett, a mai amcsiknak a Bay-hulladékok, mindnek biztos megvan a történelmi/szociológiai oka, de ettől ezek a filmek nem lesznek értékesebbek. |
2010-09-23 18:12.18 |
Őszintén? Kettőt (legalábbis az utóbbi években). De mind a kettőt mint az aktuális román filmművészet élvonalbeli remekeit prezentálták, és mindkettő teljesen érdektelen volt. |
2010-09-23 17:51.25 |
Azt kötve hiszem, hogy Bollnak túl sok rajongója lenne, sőt, inkább az a jelenség figyelhető meg, hogy a gyűlölői annyira elszántak, hogy még a normális filmjeit is - látatlanul - egyesre pontozzák az imdb-n. Ezért állhat a Stoic is 2.8-on, egy csomó szavazat érkezett rá, amíg pár fesztiválon kívül be se mutatták sehol. Én azt mondom, ha ezentúl tud jó vagy akár nézhető, értelmes filmeket csinálni, akkor leszarom a gagyi játékadaptációit, végül is amit a vásznon kapsz, az a film, nem az ő személyes sztorija. |
2010-09-22 20:02.29 |
Az imdb szerint dokumentumfilm lesz, szóval nem hiszem. Lehet, hogy tényleg az van, hogy kezd megkomolyodni a csávó, a Stoic meg a Rampage egyáltalán nem voltak olyan hulladékok, mint a korábbi filmjei. |
2010-07-28 13:47.26 |
Bergman azért nagyon ritkán alkalmazta az erőszak olyasfajta ábrázolását, amit obszcénnek vagy tényleg sokkolónak lehetne nevezni. A Szűzforrásban talán, de nagyon rég láttam azt a filmet. Emellett az általam példának hozott Sweet Movie és Taxidermia lényegesen másképp működik, mint egy Bergman-film: Bergman kidolgozott, életszerű karakterek történeteit mondja el pszichológiai realizmussal, míg a Sweet Movie és a Taxidermia szereplői inkább allegóriák, a cselekményüket pedig tudattalan mintájára létrehozott "szürrealitás" szervezi (persze Bergman-filmekben is vannak szürreális elemek, jelenetek, de ezek vagy az elmebetegséget [pl. Farkasok órája], vagy az álmodást, visszaemlékezést, stb. [pl. A nap vége] szemléltetik.
És a Ryan közlegény-féle filmekben is van pszichés előzménye az erőszaknak, az öldöklésnek, nem sztori nélküli torture-pornt látunk: van két oldal, mindkettő megsemmisítendő emberférgeknek tekinti a másikat, mert a vezéreik azt mondták nekik. |
2010-07-27 18:56.13 |
"Persze, csak azért a fejlett pszichológiai ismereteink ne gátoljanak meg abban, hogy személyiség és jellemfejlődésre törekedjünk. (a linket köszönöm, de ilyen szinten nem megy az angol, sajnos)"
A cikk nagyjából annyiról szólt, hogy minden emberszabásúnak (még az embernek is) van egy korlát a fejében, hogy mennyi fajtársát tudja ténylegesen személyekként érzékelni és elraktározni. Ez az embernél 150. Ezért vagyunk előzékenyek a család szegény barátjával, míg különösebb gondolkodás nélkül belerakunk egy törött üvegekkel teli szatyrot a szemétledobóba, nem gondolva arra, hogy a szemétszállító, aki ugyanolyan csóró, mint a barátunk, esetleg megvághatja vele a kezét. Ezért nem lop a legtöbb ember a szomszéd öreg nénitől, miközben nagyobb lelkifurdalás nélkül hackelnek maguknak ingyen kábeltévét, nem gondolva arra, hogy a kábeltársaságot is hús-vér emberek alkotják, akik között esetleg dolgozhat egy öreg néni mondjuk takarítónőként, akit esetleg pont az általuk okozott bevételcsökkenés miatt fognak kirúgni. De messzebb is el lehet ezt a gondolatmenetet vinni, társadalmi konfliktusokig, rasszizmusig, háborúkig (a cikk meg is teszi). A monoteista vallások épp ezt igyekeznek ellensúlyozni azzal, hogy az ember fejébe ültetnek egy személyes istent, aki úgymond az "ismerősöd" lesz, és azt mondja, hogy "akárkit bántasz, azzal engem bántasz." "Apropó, az előző hozzászólásom rendszerváltó leírásához tartozhatna még egy külön fejezet, amely a nyugatról bejött töménytelen sok kulturális mocsok és szemét leírását tartalmazná." Minden nemzet, műfaj és korstílus alkotásainak nagy része hulladék, felejthető vagy gyenge, csak azok nem kerülnek be a kánonba. Így Hollywoodban se csak remekművek készülnek. Én azért örülnék, ha a Magyarországon manapság készített filmek minőségi átlaga a feléig eljutna a hollywoodiaknak, és nem kellene beérnünk ilyen Európa expressz-álom.net-Kis Vuk szerű szarokkal. És ez nem pénz kérdése, hanem a forgatókönyvíró és a rendező akaratáé és tehetségéé. A Ford Farlaine kalandjai szerintem roppant vicces, és a trágárságával kapcsolatban megjegyzendő, hogy a magyar szinkron egy jókora lapáttal rárakott az eredeti szövegkönyv szókimondására. "Az előítéletességről (pl. a rasszizmus vonatkozásában) pedig azért sok film szól (főleg ugye USA filmek) A témával őszintén foglalkozó, amerikai alkotások megtekintése után egyre inkább az a véleményem, hogy semmivel sem jobb ott a helyzet mint nálunk, sőt, bizonyos szempontból még mindig jobb itt, ott pedig nagyon súlyos problémák vannak ezen a téren (területileg változó a helyzet)." Rasszizmus terén iszonyú sok változott akár a hatvanas évek óta is, ezt bizonyítja az is, hogy színesbőrű elnökük van. A rasszizmussal foglalkozó filmek közül most az Amerikai história X ugrik be, ami tényleg durva, de azt nem szabad elfelejteni, hogy bizonyos szubkultúrák körében játszódik, akik enyhén szólva nem a legjobb helyen nőttek fel. "...azért egy háborús filmben is inkább akkor elviselhetőbb az öldöklés látványa, ha teszemazt a tankról géppuskázó katona sortüzében a katonák jó látványos esésekkel csak távol elesnek és úgy halnak meg, és nem úgy, hogy minden másodpercben kinyomott szemek, repülő agyvelődarabok a ruhán és a földön fetrengő végtagok látványa SOKKOLJA a nézőt. Az első esetben az ellenfél halála csak számbeli esemény (Nézd, öt katona ott elesett!), utóbbinál viszont mindenképpen egy durván érzelemre (negatívan) ható (vagy hatni akaró) filmes trükk, rendezői fogás. Kétségtelen, hogy ha a cél az, hogy ki akarja domborítani az ütközet vérességét, durvaságát, erőszakosságát, a kegyetlenkedést, akkor élni fog ezekkel az eszközökkel. Kellhet is, ilyen esetben nyilván ez egy lehetőség, bár azt kell mondjam, hogy szerintem így a dolog könnyebb végét fogja meg a rendező. Nehezebb a dolga, ha mindezt a néző fantáziájára hagyja és nem eteti meg a szemével." Hát igen, viszont a néző fantáziája az általában a könnyebb és elviselhetőbb utat keresi, menekül a sokkolás elől, és szereti azt hinni, hogy a távolról érkező sortűztől eleső emberek csak névtelen ólomkatonák. Ha az arcába tolják, hogy ezek emberek, húsból és vérből, sokkal intenzívebb a hatás. "...a Hitchkock féle Pszicho filmben a zuhanyzós jelenetben nem, (vagy csak a másodperc töredékrészéig) mutatja a kamera nő összeszabdalt, át- meg átvágott nő testét, csak képi és a hanghatásokkal éri el a vérfagyasztó hatást, mutatja a csempén - széttárt ujjakkal - lecsúszó kezet, a zuhanyrózsából ömlő vizet, és ahogy összegyűlik a vér és a lefolyóba, meg a halott nő kidülledt, meredt szemét, mégis így rettenetesebb és ijesztőbb a gyilkosság ténye és folyamat, mint ha naturisztikusan a kibelezést mutatták volna." Azért azt vegyük figyelembe, hogy valószínűleg sosem fogjuk megtudni, hogy ez mennyire volt Hitchcock saját intenciója, és mennyire egy kompromisszum, amit az érvényben lévő cenzúra miatt hozott. Későbbi filmjében, a Madarakban például már folyik a vér rendesen, vannak kivájt szemű emberek meg minden efféle. "Nem tudom, ha erre a gondolatomra céloztál "De egy finoman elejtett elgondolkoztató tőmondat iszonyatosan hatásos tud lenni, bár elismerem, hogy valamivel nehezebb elmebeli munkát igényel, mint odavetni valami csattanósat és zaftosat a másiknak.", amit a ledorongoló, megszégyenítő , káromkodó lehordással szemben igyekeztem ellentétbe állítani, akkor nagyon félrecsúszott valahol az értelmezés." Nem erre a gondolatra jutottam, egyszerűen arra gondoltam, hogy zéró trágár szó használatával is porig lehet alázni és az őrületbe lehet kergetni egy rendes embert, anélkül ráadásul, hogy az agresszor felfedné agresszor mivoltát. Ez szerintem sokkal gusztustalanabb, mint a szimpla trágár anyázás. Az - egyébként általam borzasztó gyengének tartott - Hídemberből egy jelenet maradt meg számomra: amikor - azt hiszem a dunai nagyárvíz idején, de nem biztos - egy nemes azzal vádolja a maga elegáns modorában Széchenyit, hogy ő a nemzet ellensége és romlásba taszítója. Szerintem ez sokkal irritálóbb, mint azt mondani, "te kis faszkalap". A történelmet meg ismerjük: Széchenyi debil, korrupt és ellenséges kortársai miatt végül elmegyógyintézetben végezte - kötve hiszem, hogy bármelyik kortárs túl sokat bazmegelt volna a jelenlétében. "Én úgy gondolom, hogy a brutális erőszak ("folyik a vér az agyvelő, repkednek a testrészek") megjelenítése egy felszínesebb módja a művészeti információközlésnek." Távolodjunk el kicsit a Ryan közlegény-féle hollywoodi kvázi-realizmustól, és vizsgáljunk meg olyan filmeket, mint Makavejev Sweet Movie-ja vagy Pálffi Taxidermiája. Itt jön be a képbe az a sokat szivarozó ausztriai zsidó fazon, akit Sigmund Freudnak hívtak. Megalkotta a pszichoanalízis elméletét, rámutatott, hogy a kisgyerekeknek milyen sok "csúnya" gondolat jár a fejében, és milyen sok szar, húgy, hányás, erőszak és perverzió van az emberek tudatalattijában. Persze - csöppet antiszemita - átlagos kortársai legyintettek, hogy ha ez a zsidó ilyen elméleteket alkot, akkor biztos ilyen gondolatai lehetnek EZEKNEK. De Freud elméletének alapvetései - pár kivételtől eltekintve - ma tudományos ténynek számítanak. És bizony ez kivetíthető a történelemre is: a tudatalatti-tudatosság kettőssége a történelem, és főképp a diktatúrák során nagyon nagy jelentőséget játszott/játszik. Ott van a náci birodalom, a zászlójuk - valljuk be - egész esztétikus, szép nagy giccses épületeket emelnek, a vezérek hazafiasságról meg felemelkedésről szónokolnak a tömegnek, és máris kevésbé fetűnő, hova tűnik az a sok millió zsidó. A szovjet diktatúra nagyvonalakban ugyanez: giccses, életvidám munkásindulók, vezérek vigyorgó arcképei és szobrai, és az egész fátyol alatt szar, vér, korrupció és több mint százmillió hulla. Makavejev Sweet Movie-ja egy iszonyúan obszcén film, ami pont azért jó, mert allegorikusan megmutatja, mit csinálnak egyes birodalmak (a szovjetek és az amerikai kapitalisták) az emberrel, hogyan értelmezik az emberi testet. A Taxidermia is hasonló módon értlmezhető: megmutatja a II. vh. alatti frusztrációt (és annak tudatalatti, szexuális dimenzióit), és feltárja a szovjet rendszer felszíne mögötti véres hányást. Ezek azok az esetek, amikor a vizuális obszcenitás semmiképp sem nevezhető öncélúnak, hiszen épp olyan dolgokról szól a film, amiket az arcunkba tol: az emberi tudattalan mocskait. Ezt pedig nem igazán lehetne másképp, utalásokkal, stb., mert a tudattalan épp arról szól, hogy ez az a részünk, amit letagadunk magunk elől. |
2010-07-24 18:13.23 |
"Tudom én, de nem az lenne a feladatunk itt a földön, hogy mindannyian azon munkálkodjunk, hogy Savonarolák, Assisi Szent Ferencek és ha kell Jeanne d'Arc-ok legyünk? Vagy inkább Szent Pálok, Szent Péterek, Mária Magdolnák, stb?"
Jeanne d'Arc-ot inkább hagyjuk, skizofrén semmiképp sem akarok lenni :) Asszem pont Teréz anya mondott egyszer valami ilyesmit, hogy ő mindig arra az emberre gondol, akin éppen segít, ha az egész emberiségre gondolna, egyszerűen nem tudná folytatni, amit csinál. Az ember agya az egyszerűen így van bedrótozva, a barátaival, közvetlen ismerőseivel szemben mindenki máshogy viselkedik, mint idegenekkel szemben, még ha azok a barátok hasonló jellemhibákkal is bírnak, mint az idegenek (noha én erősen igyekszem szűrni bizonyos jellemhibákkal bíró egyedeket a barátaim közül). Egyébként minden bizonnyal a szentek életében is előfordultak erkölcsileg kifogásolható dolgok, persze ezeket nem örökítették meg a szentek által képviselt gondolkodásmód terjesztésében érdekelt történetítók. Érdekes adalék a témához: [link] "Nekem személy szerint is meggyőződésem és a környezetem számára is egyértelmű, hogy óriásit romlott a közerkölcs a rendszerváltás körüli években és utána." Ebben nagyon nagy valószínűséggel igazad van, huszonnégy év nacionalista rendőrállam, egy év nyilas terror és kb. negyvenöt év szovjet rémuralom után egy ország nem is lehet más, mint egy kígyófészek. De én nem konktétan Magyarországra gondoltam, a szabad világban sokkal inkább az figyelhető meg, hogy az emberek kicsit többet foglalkoznak egymással, kicsit kevésbé előítéletesek - és közben káromkodnak, mint a gép. "Lehet, hogy ez sokaknak tetszik és ettől aztán rendkívül át fogják élni a háború borzalmait (bár én kétlem ezt), de lehet, hogy csak egy jó, brutális, horrorrisztikus jelenetekkel tűzdelt filmre ültek be. (A negatív érzelmek elvárt hatása miatt)" Nagyon sok múlik azon, milyen kontextusban jelenik meg az erőszak, az adott film külső narrátora milyen mértékben határolódik el tőle vagy épp teszi lehetővé az azonosulást az erőszaktevőben, stb. Egy slasher-film, amiben a maszkos szociopata feldarabolja az idegesítő nőszemélyt, nyilván máshogy kezd el működni az ember agyában, mint A zongorista vagy a Ryan közlegény. Meg a befogadó szempontjából is sok múlik azon, hogy áll úgy a húsos-véres dolgokhoz a való életben. Én pl. falun nőttem fel, láttam rahedli sok disznóvágást meg hasonlót, maga a vér meg az agydarabok látványa nem kelt bennem visszatetszést, viszont az, hogy ez emberekkel történik, megteszi rám az érzelmi hatást. Ha valaki úgy nőtt fel, hogy kevesebb belet meg májat meg efféléket volt alkalma látni, akkor számára lehet, hogy a részvétkeltés helyett inkább az lép működésbe, hogy ez tabu, ez obszcén, nem emberi szemnek való, nem akarom látni. "A trágárság... Egy másik emberrel szemben használni - szerintem - a türelem és finomság, a megértés és a méltánylás ellensége." Igen, de kötetlenül és bizalmasan beszélni komoly témákról (ahogy én tettem kb. húsz hsz.-szel ezelőtt) nem ez a kategória. Meg persze más azt mondani egy élő emberre, hogy "te egy szar vagy", és rámondani valamire, ami szar, hogy szar. Megjegyzem, nyájasan és képmutatóan is méltánytalanul a földbe lehet döngölni valakit, a trágársággal legalább nem akar az agresszor másnak látszani, mint ami." "Viszont a párbajban a mesterien ábrázolt rettegés, a fenyegetettség érzése, a küzdelem, ezeket nehéz igazán jól ábrázolni, ehhez kell a tudás, a nagy tehetség..." Ez tévhit szerintem: a zsigeri erőszak-ábrázoláshoz legalább akkora tehetség kell, akkor sokkal inkább a penge élén táncol az alkotó, fennáll a lehetősége, hogy átcsúszik öncélúságba vagy hogy félreérthető lesz - az ilyesmik elkerüléséhez bizony kell a tehetség. |
2010-07-23 10:16.45 |
A példám csak teoretikus volt, nem történt meg konkrétan, pár hete olvastam valamelyik blogon, hogy reggel egy zebrán, kikapcsolt közlekedési lámpák mellett lapítottak ki egy pórázon vezetett kutyát, arról jutott eszembe. Szerintem ember nincs, aki a kutyája kifordult beleit látva nem anyázna.
"Bevallom őszintén, hogy minden ilyen esetben átkozódtam, tehát én sem vagyok jobb a deákné vásznánál, de ez nem jelenti azt, hogy mindenkinek így kell tennie, vagy hogy ez a helyes." Nem hat és félmilliárd Kalkuttai Teréz anya rohangál a világban, ez teljesen természetes emberi reakció. "Silányul a nyelvünk, borgőzös, kocsmai beszélgetések szintjére züll a hétköznapi emberek kommunikációja, általános értékvesztés tapasztalható itt is, mint szinte minden területén az életnek (a siker és a boldogság mérője egyedül a pénz, a ház, az autó (dzsipó)) és ez nem jó irány!" Nem hinném, hogy a trágárság terjedése és az általános erkölcs romlása közt bármilyen összefüggés lenne. Sőt, erősen kétlem, hogy az erkölcs romlana. Gondolom, egy tizenkilencedik századi nemesnek is többet számított az imídzsében, hogy milyen drága barokk köcsögök (sic!) sorakoznak a polcán, mint az, hogy hány árva gyereket etetett meg. A történelmi múlt misztifikálása hihetetlenül kártékony. "A művészvilág egy része is egyre inkább behódol ennek a tendenciának (azt hiszem erre utaltál), ennek én személy szerint nem nagyon örülök és aggasztónak tartom." Itt van például a vizuális erőszak. A második világháború borzalmairól megnézhetsz mondjuk egy olyan már-már gyerekbarát filmet, mint a Sorstalanság, meghatódsz kicsit, kisétálsz a moziból és pár héten belül elfelejted. Oké, booorzalmas dolgok történtek, ez van. Viszont ha megnézel mondjuk egy olyan filmet, mint az orosz Philosophy of a Knife, amiben tételesen és naturalistán bemutatják a japánok által a második világháborúban végzett emberkísérleteket, akkor az beleég a fejedbe, és egy életre lesz róla képed, hogy mi is az a borzalom valójában. A trágárság véleményem szerint a vizuális erőszak bemutatásának verbális megfelelője. Lehet úgy fogalmazni bizonyos dolgokkal kapcsolatban, hogy politikailag korrekt legyen, ne sértődjön meg senki, de akkor nem is döbben meg és nem is gondol bele _komolyan_ senki. Viszont ha úgy fogalmazunk, hogy érezni lehessen, hogy basszameg, itt mennyire súlyos és húsbavágó dologról van szó, azzal erősebb hatást lehet elérni. Ehhez pedig néha bizony kell a trágárság, noha nem mértéktelenül vagy a tartalom rovására. |
2010-07-19 09:53.07 |
"Talán azért, mert a mindennapi kommunikációnkban - a mindennapjainkban általában - egyre gyakrabban találkozunk ilyen stílussal. Jó teszt területe ennek a közlekedés(i) (morál[talanság]) nálunk."
Ebből az következik, hogy moráltalan vagyok, ha köcsögnek hívom a köcsögöt, aki a zebrán üti el a kutyámat? Mert a tárgyalt kérdés pusztán a kommunikáció mikéntje, és nem a szabályok/törvények betartása. "A színészek, írók, parodisták, mint szép anyanyelvünk jeles művelői érthetően kezelik kiemelt érzékenységgel a beszélt nyelvben történő negatív tendenciákat és a maguk lehetőségeivel fel is lépnek ellene." Miért negatív tendencia a - megfelelő szövegkörnyezetben használt - trágárság vagy a szleng (melyeket egyre több színész, író és parodista is használ, tegyük hozzá)? |
2010-07-19 04:33.31 |
Ne nézze meg többé senki a filmjeit, és haljon éhen vagy lapátoljon havat. És ez tényleg csak rajtatok múlik, ezt tényleg meg tudjátok csinálni. |
2010-07-19 04:03.05 |
Közszolgálati rádió rögzítette ezt a jelenetet, ugye? Látszik.
Mert mit is üzen? Hogy milyen igazságtalan dolog is az, hogy napjaink Győztese ez a maga együgyű módján gyakorlatias fiatal "üzletember", aki "sokkal jobban él", mint az idős professzor. Nem a simabeszédű politikusokkal van a baj, nem a gyerekszüléshez adott fájdalomcsillapítóért tízezreket diszkréten a zsebükbe csúsztató orvosokkal, nem az állami milliárdokból szemetet gyártó ilyenekkel: http://www.filmkatalogus.hu/Gat-Gyorgy--sz175775 , hanem ezzel a szerencsétlen, őszinte hülyegyerekkel, aki Dopeman "Bumm a fejbe" című számát hallgatja (ami nem is Dopeman, hanem Ganxsta Zolee egyébként, de mellékes). Álljuk körbe és röhögjük ki, kedves láthatatlan közönség. De sajnálom az öreg profot igazából: a tartalmat is értékelhetné a Hamletből, nemcsak a stílust, levonhatná a következtetést belőle, hogy aki hülyén él, az hülyén is hal meg, akár Polonius. Ajánlom figyelmetekbe Scorsese 'A tégla' című filmjét. (SPOILER!) Ki az egyetlen szereplő, aki erkölcsileg sem sározódik be a cselekmény során, és életben is marad a film végén: a szabadszájú és kíméletlenül őszinte nyomozó, a mérleg nyelve a tehetetlen hatóság és az erkölcstelen maffia közt, aki, ha épp úgy érzi szükségesnek, lelkifurdalás nélkül odavet beszélgetőtársainak egy kurva nagy bazmeget. |
2010-07-19 01:15.53 |
Egyébként ha már a köcsögöknél és a klasszikus művészetnél tartunk, nekem ez a John Keats-féle naiv-romantikus "A Szép: igaz s az Igaz: szép!" köcsögség sose volt a barátom.
Nem tartozik szorosan ide, de vegyünk egy példát, vagy inkább mindjárt kettőt. Igaz-e, hogy a második világháború végén hazánkba bevonuló szovjet katonák úgy erőszakoltak meg gyermekes anyukákat, ahogy narkós szociopaták az útszéli kurvákat szokták? Szép ez? Méltó ez egy gyermekes anyukához? Se nem szép, se nem méltó. De színigaz, szégyenszemre. Igaz-e, hogy a második világháborúban német katonák úgy öltek meg hatmillió zsidó civilt, ahogy a vágóhídon a barmokat szokás? Szép ez? Méltó ez egy zsidó civilhez, vagy bármilyen emberi lényhez? Se nem méltó, se nem szép. De színigaz, szégyenszemre. Én így állok a valósághoz. |
2010-07-19 00:59.19 |
Attól tartok, az ilyesmi nem kor kérdése :( |