Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Ave, Cézár! - HBO2, 04:10 |
Minden út Rómába vezet - Filmbox Extra HD, 04:25 |
Bajnokszív - Film+, 05:10 |
A lovam, Árnyék - Filmbox Premium, 05:30 |
Jack Hunter - A fáraó sírja - Filmbox Family, 05:30 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Dougray Scott (59) |
Mark L. Lester (78) |
Peter Facinelli (51) |
Garcelle Beauvais (58) |
Tamsin Egerton (36) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Halálos bosszúvágy |
Courteney Cox |
2017-01-08 10:01.22 |
Nyugodjék Békében a Király!!! :( |
2017-01-07 09:52.30 |
Na este megnéztem én is a Richard Donner-változatot. Nagyon tetszett, ahogy anno is nyilatkoztak a rajongók, a Lester-féle moziváltozathoz képest sokkal pörgősebb, komolyabb és az első rész szellemiségéhez közelebb álló folytatást kaptunk. A sokak által kifogásolt idő visszapörgetős vég valóban kilóg kicsit és önismétlésnek hat, de ha Donner nyugodtan befejezhette volna a filmet, akkor nyilván jobb végeredmény született volna. A film szerintem így is rendben volt, és nagyon örülök, hogy végre láthattam!
Ami pedig a szinkront illeti; Superman, Jor-El és Perry White a régi hangján szólalt meg, ami külön öröm, viszont a többieké sem sikerült rosszul, szóval abszolút elégedettek lehetünk! |
2017-01-06 19:18.05 |
Épp ellenkezőleg, ez szinte egy másik film. De majd este meglátjuk! |
2017-01-06 19:11.17 |
Ha tudnám, én szívesen felvenném és felraknám. De örülnék neki én is. |
2017-01-06 19:10.25 |
Megnézni akartam, legalább magyar felirattal. |
2017-01-06 14:20.27 |
Na de jó! Már úgyis évek óta próbálom megnézni a Donner-féle változatot, most végre megtudom, ráadásul magyar szinkronnal. Köszi az infót! :) |
2017-01-05 17:35.00 |
Adrian Lyne alighanem az egyik legfélelmetesebb, legnyomasztóbb, ugyanakkor legzseniálisabb filmet alkotta meg a Jákob lajtorjájával, melynek központi témája a vietnámi háború és annak borzalmai, egy gondolatébresztő, erősen bibliai töltetű és jelképekbe csomagolt rémálom az élet és halál keresztútján ragadt remek Tim Robbins tolmácsolásában!
Valami történik Jacob Singerrel. Állandóan visszatérő rémálmok gyötrik, melyben megjelennek emlékei a vietnámi háborúról és halott fiáról. Később azonban valami még rettenetesebb esemény veszi kezdetét az életében. Hallucinált démonok jelennek meg előtte. Jacob, az őrülettől fél, felkeresi pszichiáterét, akiről azonban kiderül, hogy nem sokkal korábban meghalt. Barátnője azzal a magyarázattal állt elő, hogy Jacob démoni látomásai valamiféle lelki problémával magyarázhatóak. Ezt a férfi egészen addig el is fogadja, amíg nem találkozik régi, háborús bajtársával, aki elmondja neki, hogy őt is hasonló hallucinációk gyötrik. Újra feléledő barátságuk azonban rövid életű. Jacob bajtársa ugyanis nem sokkal találkozásuk után szintén életét veszti... Már a film elejétől fogva lehet érezni, hogy itt valami nincs rendben. Az egész mint valami rémálom gondoltam magamban akkor még nem is sejtve, hogy mennyire igazam van. A Jákob lajtorjája ugyanis annak ellenére, hogy elsősorban a vietnámi hábrúról s egy haldokló férfi belső útjáról szól a megtisztulás felé, egy rémálom. Jacob ugyanis egyszerre járja meg benne a Mennyet és a Poklot is, haldokló tudata egy hamis életminőséget hoz felszínre, melyben minden egyes apró utalásnak jelentése van, mindennek megvan a maga oka, miközben ő mintegy folyamatosan megtisztulva járja fokról-fokra azt a lépcsőt (lajtorja), mely végül a megbékéléshez, a halálhoz vezet. Jacob ugyanis retteg tőle, és kétségbeesetten kapaszkodik az életbe, így beszorulva élet és halál közt egy totális szellemi purgatóriumba. Lyne pedig ezt tökéletesen jeleníti meg; koszos, lepusztult utcák, romos épületek, összefirkált, penészes alagutak, rothadó falú, vérben, és testrészekben bővelkedő kórházi folyosók - ami a film legrémisztőbb, leghátborzongatóbb jelenetének a színhelye -, s igazi nem e világi lét benyomását képes kelteni. Ha pedig még ez sem lenne elég, Lyne olyan befejezést tartogat, mely felér egy arcul csapással. A rendező mellett azonban a színészekre sem lehet panasz, Tim Robbins páratlan alakítást nyújt, mellette Elizabeth Pena vagy Danny Aiello is kiváló, s apró, nyúlfarknyi szerepekben is olyan színészek bukkannak fel mint például Ving Rhames. Továbbá remek zene és aprólékos, mesteri forgatókönyv jellemzi a filmet, mely többszöri megnézés után is tartogathat még meglepetéseket. Mondanivalóját többszöri megnézéssel lehet csak teljesen megérteni. Adrian Lyne máig hatásos, később nem egy filmet és tévésorozatot megihletett filmjét mindenkinek látnia kell. Fajsúlyos, nehezen emészthető, de a halállal való megbeszélés talán sosem volt ilyen ötletesen és emlékezetesen prezentálva mint amit a Jákob lajtorjája felmutathat. 5* |
2017-01-04 17:45.12 |
The Autopsy of Jane Doe (2016)
[link] Austin Tilden és fia Tommy halottkémek, ám egy napon egy rejtélyes esettel szembesülnek. A halott elvileg öngyilkos volt, ám a halál okát képtelenek megállapítani. Ahogyan próbálnak Jane Doe halála okának végére járni, és minél több mindent derítenek ki, annál több furcsa dolog történik a halottasházban. Vajon kicsoda Jane Doe, és milyen rejtély állhat a halálának hátterében? The Autopsy of Jane Doe igen jól sikerült horror, a tavalyi év egyik meglepetése számomra! Az alkotók teljes egészébe bevonnak minket a sztoriba, és részletesen láthatjuk hogyan zajlik pontosan a feltérképezés és a boncolás folyamata. Minden részletre kitérnek, és ahogy egyre több furcsaság történik, úgy ráncoljuk egyre inkább össze mi is a homlokunkat, és tesszük fel a kérdést: mégis mi folyik itt? Eközben rendszeresen vissza-visszatérnek Jane Doe arcára, ami igencsak hátborzongató és bizarr. A film két főszereplőjére - Emile Hirsch és Brian Cox - sem lehet panasz és teljesen hitelesen hozzák a szerepüket. A csavar pedig különösen tetszett, nekem eszembe se jutott volna, le a kalappal a készítők előtt! Még inkább különlegessé tette a filmet, és ezzel végképp kiemelte a tucatdarabok közül. Szépen építkeztek, mindent jól megmagyaráztak, és a vége is nagyon ütősre sikeredett. Összességében egy ötletes, végig izgalmas, feszült - sőt nem egyszer félelmetes film a Jane Doe, a végén egy igazán nagyszerű csavarral, mely végül mindenre magyarázatot ad. Csak ajánlani tudom mindenkinek! |
2017-01-01 21:50.35 |
Nagyon Boldog Új Évet Kívánok minden fórumozónak! :) |
2016-12-30 16:04.25 |
Amióta láttam az első előzetesét azóta kíváncsi voltam rá. Gondoltam az év végéhez közeledve láthatok még egy ütős horrort. Tévedtem.
A történet szerint dr. Seth Ember egy tolókocsis ördögűző, aki megszállottan hajszol egy démont, aki tönkre tette az életét. A hagyományos katolikus ördögűzőktől eltérő módszerei vannak azonban. Saját életét kockáztatva képes belépni a démonoktól zaklatott emberek tudatába és belülről mintegy kitaszítani a megszálló gonoszt. Ezt a képességét egy az egyben a bosszúja eszközéül használja. Amikor megtudja, hogy a démon, akit üldöz, egy 11 éves kisfiút szállt meg, a végső megütközésre készül. Érdekes, ám kiaknázatlan alapötlet, kevés feszültség és elnagyolt karakterek jellemzik A démon arcát, melyben azonban bőven benne volt egy jobb horror potenciálja. Komolyan egyedül Aaron Eckhart karaktere kapott valós motivációt, valamennyire kidolgozott kerettörténetet, és az ő karaktere így szerethetővé is válik. A kisfiúról sem tudunk meg sokat, ahogyan a többiekről sem. Az ijesztgetések pedig kimerülnek a szokásos elcsépelt kliséken, emellett a megszállt elmékbe bepillantós jelenetek is totál kiaknázatlanok maradtak. A végére azonban beerősít a film, és okoz néhány borzongató és kellemes percet, míg a lezárása nekem abszolút bejött. Félig-meddig happy end csak, amely természetesen egy esetleges folytatás kedvéért nyitva maradt. Az érdekes alapötlet, ama néhány ijesztő jelenet, a vége és Aaron Eckhart miatt 4* |
2016-12-29 14:47.55 |
SPOILERES!
Ez volt az a film amire még egyedül is hajlandó voltam elmenni. A premierről a haverokkal lemaradtam, de még így is nagy élmény volt, hogy láthattam! Sose voltam pedig egy nagy Star Wars rajongó, a régi trilógiát azonban szeretem, s a VII. rész is nagyon-nagyon tetszett. El is kapott akkor egy kicsit a láz, s vártam a Zsivány Egyest is, annak ellenére, hogy lényegében tudni lehet hová fut majd ki a történet. Amelynek végén egyébként nagy meglepetésemre s örömömre persze végre megmerte lépni a Disney azt a lépést, és ezúttal elhagyni a happy endet. A hangulatot, és azt a bizonyos Star Wars érzést is sikeresen megragadták, remekül hozzáigazítva az időben később játszódó Egy új reményhez! Nyugodtan ki lehet hát jelenteni, hogy rajongói film készült ismét, amely mérhetetlenül tiszteli a felmenőit, ezért olyan 130 perces visszautalás-cunamit zúdít a nézőjére, amilyet korábban még nem tapasztaltunk a nagyvásznon. Az eredeti trilógia - amit én úgy kedvelek - a legkisebb mozzanataitól kezdve, lényeken, szereplőkön és konkrét jeleneteken át, vérbeli fan legyen a talpán, aki az összeset felismeri. Mégis hangulati világában az erdős, sivatagos bolygóival leginkább A jedi visszatér-t darabot idézi meg, természetesen vizualitásában és képi világában pedig mint már említettem az eredeti Csillagok háborújához lett igazítva. A filmvégi csata is remekül sikerült, s mind vizualitás, mind pedig koreográfia tekintetében nagyon rendben volt. Az eddigi legjobb SW film készült el, Gareth Edwards nagyon oda tette magát olyannyira, hogy apránként rávilágít arra is, hogy a háborúban nincs jó oldal, az embert próbáló döntések a szabadság érdekében aljas húzásokra kényszerítik a résztvevőket, amely magában hordozza a gonosszá válásuk lehetőségét is, ez alól pedig nem nyerhetnek feloldozást. A Zsivány Egyes akár saját lábára is állhatna, ám Edwards-nak esze ágában sincs nagyot kockáztatni, s mozija inkább nosztalgiafaktorként működik, tökéletesen megjelenítve miként kerülhetett a Halálcsillag tervrajza a Lázadók birtokába, továbbá megválaszolva azt is, hogy miért van egy gyenge pontja. Karakterei érdekesek, ám az amúgy potenciállal bíró szereplői egyikéről se tudunk meg sokat. Ellenben a sötét oldalon bemutatkozó Orson Kennric a Star Wars univerzum eddigi legjobb beemelt antagonistája. Apropó sötét oldal, Darth Vader megjelenése és összes jelenete leírhatatlan élmény volt! Amit pedig egy csapat Lázadóval művelt a végén; egyenesen félelmetes! Úgyhogy összességében abszolút jól sikerült film lett az első Star Wars spin-off, a Zsivány Egyes. 5* |
2016-12-29 10:55.02 |
Micsoda tragédia egy nappal a lánya halála után... Nyugodjék Békében!!! :( |
2016-12-27 19:46.08 |
Először nem akartam elhinni... aztán látom a rengeteg hírt és megosztást, és szépen lassan felfogom a felfoghatatlant, hogy elment. Az Erő legyen veled és Nyugodj Békében!!! :( |
2016-12-26 10:19.29 |
Úristen, most olvastam a hírt. Először el se akartam hinni, nagyon-nagyon megvagyok döbbenve, és épp karácsonykor. Szegény. Nyugodjék Békében!!! :( |
2016-12-24 15:23.59 |
Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Kívánok Minden fórum tagnak!!! :) |
2016-12-21 17:27.37 |
Isten éltesse még nagyon sokáig Demjén Ferencet 70. születésnapja alkalmából!!! :) |
2016-12-18 14:52.48 |
Edgar Allan Poe-tól sajnos nem sok művet ismerek. A neve azonban nem először és nem is utoljára merült fel egy-egy zseniális film kapcsán, még ha sajnos sokat nem is láttam. Ezúttal azonban Roger Corman álmodta filmvászonra a rémisztgetés mesterének egyik művét, Az Usher-ház bukását, a zseniális Vincent Price-szal a főszerepben.
Nemrég láttam, egy nagyszerű kritika keltette fel az érdeklődésemet, és addig kutattam a neten utána, míg meg nem találtam. A kezdő képsorok egy igencsak visszataszító tájra kalauzolnak el minket. Lovas érkezik egy kihalt, ködös területen lévő romos, ódon kastélyhoz. A fiatalember szerelméhez jött, aki e különös épület falai között él. Philipet először nem is akarják beengedni, de addig erőszakoskodik, míg bebocsájtást nem nyer. Nagy rejtélyesség közepette találkozik Roderick Usherrel, Madeline bátyjával, aki egy végtelenül titokzatos és furcsa férfi. A jelenlétében még csizmát sem lehet hordani, mert állítása szerint annyira kifinomultak az érzékszervei, hogy fizikai fájdalmat okoznak neki a suttogásnál erősebb hangok. Roderick folyamatosan arra kéri a férfit, hogy hagyja el a házat, és felejtse el Madeline-t, mert a lány halálos beteg. Philip nem akar elmenni Madeline nélkül, így Usher kénytelen szállást adni neki. Közben a húga is előkerül, aki sápadtsága ellenére nem tűnik haldoklónak, csak nagyon idegbajosnak. Igazság szerint az egész család egy merő ideggóc. Abban a tudatban élik életüket, hogy a családjuk egy romlott família, ami el van átkozva, és minden Usher arra ítéltetett, hogy a kastély alagsorában lévő kriptában végezze. Phillip úgy véli, minden Roderick hibája, aki el akarja választani őt szerelmétől, és kínozni akarja testvérét az idők végezetéig. Elhatározza, hogy megszökteti a lányt, együtt elhagyják a kastélyt, leszámolnak Roderickkel és az Usher-ház átkával. Ám rá kell döbbennie, hogy nem csak Roderick, hanem Madeline is hisz az átokban, és egyáltalán nem lesz egyszerű dolga, ha ép bőrrel akarja megúszni a szöktetést. Valószínűleg Poe egyik legjobb adaptációja Corman filmje. Nagyon gótikus, földöntúli az egész mű atmoszférája. Nincsenek benne jump scare-ek, sem véres jelenetek, mégis az egész filmből árad a fojtogató légkör. Annyira nyomasztó az egész sztori, és olyan nyugtalanító a testvérek közötti feszültség. Ahogyan pedig a kastély falai folyamatosan repedeznek, úgy foszlanak szét az Usherek lelke is. Nem nagyon ismerjük meg a testvéreket, csupán csak annyit látunk belőlük, hogy rettegve, vagy éppen belenyugodva várják a végüket. Madeline-t a szerelem egy kis küzdelemre ösztönzi, de Roderickben az élet szikráját sem lehet felfedezni. Az őt alakító Vincent Price pedig zseniális! Azt leszámítva, hogy egy nagyon zaklatott és kétségkívül érdekes lélektani horror, Az Usher-ház bukásának megvannak a maga hibái. Én egyet emelnék most csak ki, a párbeszédeket, melyek egy idő után kissé fárasztóvá válnak, amint szereplőink egymást próbálják győzködni. Mindent összevetve Corman igazán kiváló munkát végzett, és egy nagyon gótikus, elegáns filmet készített, melynek központi eleme a mindent uraló és legyőző félelem. Az Usher-ház utolsó fél órája pedig igazán pokolira sikeredett. Addig csak pislákolt az őrület, de a végére teljesen elszabadul, és egy borzasztó haláltáncot nézhetünk végig. 5* |
2016-12-03 16:22.08 |
Észak-északnyugat
Szédülés Madarak Psycho Hátsó ablak |
2016-11-30 15:49.04 |
George R. R. Martin: A tűz és jég dala II. - Királyok csatája |
2016-11-27 11:45.35 |
Először is leszögeznem, én biztos vagyok benne, hogy nagyon sok jó film készül még ma is, rengeteg igényes magyar alkotás jut el a közönséghez, számos emlékezetes és fontos darab születik most is – ennek ellenére sajnos a hazai néző hajlamos nem a legjobbat elvárni, és marad az a téves és hamis kép, hogy a magyar film nem jó. Egyik haverom sem volt hajlandó eljönni velünk rá a moziba, mondván "még ha nem magyar lenne akkor megnézné". Nos szeretnék rácáfolni erre a rossz hírnévre és szorgalmazni mindenkit, hogy nyugodtan menjen el rá!
Nos most először a történetet nem részletezném, könnyen hozzáférhető minden érdeklődőnek. Helyette szorítkoznék inkább csak magára a filmre, ill. természetesen az elérni kívánt hatás elemzésére. A nyitó képsor kellőképpen megalapozza az 50-es évek iparos mindennapjait a maga szürke és betonkemény valóságával és az egész filmből sugárzik az a koncepció, hogy itt minden valódi, amit látunk. A hangulat tehát azonnal beszippantja a nézőt, nagyon igényes a filmezés, az utómunka és a díszlet is. Komolyan ennyire élethű bábokat, sminket, maszkot régen láthattunk akár nemzetközi, akár hazai filmekben. A mozi pedig bátor, nem is akármennyire, ilyen nyers, brutális és véres képeket nem szoktunk meg magyar filmben. Látjuk a gyilkos művét, értjük és érezzük, miért olyan bestiális, nem szégyellős sem a forgatókönyv, sem az operatőr. A vér és a kín is élethű, ahogy a színészek játéka is. A forgatókönyv kellemesen izgalmas ütemű, egyetlen percre sem engedi el a nézőjét - egyszerűen nem vonhatjuk ki magunkat a hangulat alól. Emellett a film felnőttként kezeli a nézőjét, hagyja, hogy együtt gondolkodjanak, nem szájbarágós, nem akar minden részletet beleverni a szemlélődő fejébe – sok apró felismerésre a szereplőkkel együtt jövünk rá mi is, nincs szükség arra, hogy ki is mondják őket. Nagyon jól keveri a műfajokat is, és egy kőkemény horrorral találkozunk egy olyan környezetben, aminek minden szálát átszövi a politika és a párthűség, valamint az az üzenet, ami az egész Szovjetunióban mantraként hangzott: a szocialista-kommunista országokban nincs bűnözés - "ebben az országban nincsenek sorozatgyilkosok". Egyszerre politikai krimi és bestiális horror is tehát A martfűi rém mindamellett, hogy csodálatos érzékenységgel mutatja be a kor emberei közötti gyakran kényszerű és kiszolgáltatott kapcsolatot, melyben párhuzamosan jelent meg a félelem, a szégyen és a mérhetetlen jövőtlenség érzése is. Mindegy egyben van, Sopsits Árpád kiváló munkát végzett, úgyhogy mindenki jegyezze meg és higgye el, hogy egy magyar film is könnyen lehet jó! 5* |
2016-11-20 16:24.20 |
Könnyed, szórakoztató, humoros és aranyos film az Életem nagy szerelme. Emlékszem a nyáron mennyire tetszett az előzetese, mégis idáig váratott magára. Egyszerűen nem voltam valami romantikus hangulatban és a film végére se, így összességében nem tudott úgy megérinteni mint más hasonló alkotás.
Ez persze semmit sem von le az értékéből, ez az én hibám, és ennek ellenére azért tetszett. Tetszett, mert időnként túl mutatott egy átlag romantikus vígjátékon, és rámutatott arra a szomorú tényre, hogy mennyire képtelenek vagyunk a másság elfogadására, még a legnagyobb jóindulat mellett is. Hogy milyen piszkosul belénk vannak égetve a sztereotípiák, kicsinyes előítéletek. Igaz ez a potenciál a címből is adódva már benne van egy ilyen filmben, csak ki kell aknázni. Az Életem szerelme azonban nem az a fajta film, itt csak a felszínt karcolgatják, mert azért ennél mélyebbre nem akar hatolni. Persze, nem is romantikus film mint olyan kellene egy társadalmi önvizsgálathoz, és amit a műfajon belül meg lehet tenni, azt azért megteszi. Virginie Efira és Jean Dujardin aranyos párt alkottak és mindketten jól is játszottak. Főleg utóbbi. Összességében a műfaj rajongóinak mindenképp ajánlatos a megtekintése! 4* |
2016-11-20 11:34.16 |
Harry Potter iránti rajongásom nem véletlen, hisz együtt nőttem fel a filmekkel. Nem csoda hát, ha nagyon vártam már a Legendás állatok és megfigyelésüket is! Bevallom el is kapott egyfajta nosztalgia amikor elkezdődött, ám a Harry Potter kezdődő dallamaival véget is ért az átfedés, és egy teljesen más filmet láttam mint amit eddig megszokhattunk az írónőtől és világától. Létjogosultságának megkérdőjelezése tehát eddig tartott, ugyanis Rowling a már meglévő, alaposan bejárt univerzumát felhasználva előállt egy sokkalta összetettebb és komolyabb társadalmi problémákra fókuszáló cselekménnyel, mely az elmúlt 15 évben felnőtt rajongók számára igyekszik imponálni úgy, hogy a frissen belecsöppenő újoncokat is lekössék a látottak. Ez pedig mindenképp pozitívum pláne, hogy alaposan benne volt, hogy a nagy előd sikerét meglovagolva a legendás állatok bőrét csak lenyúzni szeretnék az eleddig hűséges rajongók pénzére pályázva. Ráadásul emögött már semmiféle könyv nem állt, így a közvetlen alapanyag hiánya is rányomhatta volna minderre a bélyegét. De nem ez történt és Rowling mindezt a javára fordította, igaz az ismerős varázsuniverzumból táplálkozik a film, ugyanakkor a határait feszegeti, így az egész mintha frissnek és újnak tűnne.
Tehát a varázslat működik, az írónő és David Yates még mindig tudnak meglepetést okozni. Jól sikerült filmről beszélhetünk tehát, mely a Harry Potter családi moziként kezdését és annak fokozatosan egyre sötétebb és komorabb világba való átvezetése helyett a Legendás állatokkal érte el a csúcspontját a hangulat. Érettebb és összetettebb darab lett annál, az 1920-as évek New York-ja pedig végtelenül korhűre sikeredett, míg a bennük élő emberek a mai kor szellemiségének megfelelő problémáktól roskadoznak. Míg a már-már horrorisztikus képi elemek mögött olyan aktuális társadalmi problémákat érint, mint a környezetünkben élő teremtmények óvása. Plusz mégis kihagyhatatlan adaléka egy ilyen történetnek, mely a film első felében még nem igazán sejlik fel, miért is érkezett valójában Göthe Salmander New Yorkba vagy hogy mitől is rettegnek annyira a varázslók. Ebben a világban már rutinosan mozgó Yates tehát ráérősen ágyaz meg a történetnek, hogy aztán a film második felében szó szerint szabadjára engedje a varázslatot! A film végére pedig azon kapjuk magunkat, hogy a magizoológus Göthe, a mugli (bocsánat magnix) Jacob Kowalski, és az ex-auror Goldstein legalább olyannyira a szívünkhöz nőnek, mint Harry-Ron-Hermione triásza. Szerethető karakterek pedig nincsenek remek színészek nélkül, s Eddie Redmayne, Dan Fogler, Katherine Waterston egyaránt dicséretben részesülhetnek! Összességében Rowling bőröndje olyan varázslattal van teletömve, amely a szerethető karakterei, fantasztikus lényei és a remekbe szabott fordulatai miatt az utolsó pillanatáig érdekes és különleges marad, egyszerre tölt el nosztalgikus- és újszerű érzéssel! Csak ajánlani tudom! 5* |
2016-11-19 15:50.09 |
Hát igen, elég fiatal vagyok még, és ennek ellenére amit írtam, koránt sem tapasztalt. Úgyhogy nyilván idő kell még, hogy az ember rendesen megérjen, és ami a legfontosabb; éljen! Legalábbis próbáljon, és majd minden alakul... idővel pedig boldog lehet!
Egyetértek, köszönöm. :) |
2016-11-19 09:26.30 |
Köszönöm a szavaidat! Nagyon jól estek! Rengeteg igazság van bennük! |
2016-11-17 18:39.40 |
Na igen. Nem véletlen, hogy úgy áttudtam érezni ezt a filmet... mert megéltem. Pedig nagyon fiatal vagyok (24), mégis tudom én már találkoztam a másik felemmel és tudom milyen az igazi szerelem! És sokáig azt hittem az élet megadja majd, de rájöttem, hogy sokkal kegyetlenebb és nem egy film. Évek kellettek, ilyen nagyszerű művek mint A szív hídjai is, és ilyen hasonló emberi sorsok mint a tiéd. Úgyhogy én 100%-ig megértelek és átérzem, azóta én sem vagyok már ugyanolyan ember és nem is leszek már! Fogalmam sincs hogyan tovább, de örülök, hogy megéltem azt, amit nem sok ember. Ezért megérte és egyetértek abban, hogy merni kell. Csak mi gyávák voltunk hozzá...
"Ugyanis szerelem és szerelem közt is van különbség." - szent igaz! |
2016-11-15 17:49.05 |
I Am Not a Serial Killer (2016)
[link] John veszélyes, és ezt ő is tudja magáról. Megszállottan érdeklődik a sorozatgyilkosok iránt, de nem szeretne hozzájuk hasonlóvá válni. Pedig óriási a kísértés… Mivel gyerekkora óta a családja által üzemeltetett halottasházban segédkezik, hozzászokott a holttestek látványához és meg is kedvelte őket. Azok legalább az élőktől eltérően nem kérnek számon rajta minduntalan emberi érzéseket. Amikor egy brutális sorozatgyilkos elkezdi áldozatait szedni a kisvárosban, kénytelen felülírni a maga számára alkotott szabályokat, amelyekkel eddig kordában tartotta a benne lakozó sötétséget. Nyomozni kezd a tettes után, akiről egyre inkább az a benyomása: emberfeletti képességekkel bír. Még múltkor néztem meg a filmet kíváncsiságból, és már akkor kerestem itt, de csalódottan láttam, hogy nincs fent. Pedig az I Am Not a Serial Killer egy nagyon okosan felépített thriller, egy szimpatikus főszereplővel a középpontban. John teljesen tisztában van vele, hogy egy szociopata, és e tudathoz való viszonyulása zseniális. Van fekete humor és jól működik. A képi világa is jól eltalált, az atmoszféra nyomasztó, a történet pedig tartogat akkora csavart már a film közepén, hogy leesett az állam! Bevallom amikor elkezdtem nézni a filmet, teljesen másra számítottam, mint amit végül kaptam, s ez pozitívum. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a film központi témája az embernek maradás kérdése. Lehetünk mi akármilyenek, és a környezetünk is tehet velünk bármit, csak a mi döntésünktől függ, melyik utat választjuk és hogy rajta maradunk-e azon az úton. Éppen ezért egy igen erős érzelmi szálat is beépítettek a történetbe, ami tényleg nagyon emberivé teszi az egészet úgy, hogy olyat kezdünk el sajnálni és szeretni, akit egyáltalán nem lenne szabad. A sztorit pedig keretezi a végig fenntartott kérdés: vajon Johnnak sikerül ebben az őrületben embernek maradnia, vagy pontosan ezek hatására fog ő maga is sorozatgyilkossá válni? Nincsenek jump scare-ek, nincsenek közelről bemutatott gyilkosságok (bár vért és némi gore-t azért kapunk), és nincsenek feszült üldözési jelenetek sem. Az érzelmek, a személyiség legsötétebb részei, az emberi kapcsolatok és döntések állnak a középpontban. Ha a végén nem lenne egy - más szóval nem tudom illetni - gagyi és totál érthetetlen jelenet, akkor maximálisan elégedett lennék vele, de összességében azt leszámítva nagyon rendben van a I Am Not a Serial Killer. Christopher Lloyd pedig egészen elképesztő; igaziból az ő személye miatt is néztem meg a filmet és csodálkoztam, hogy a filmkatalóguson nem található meg! Bátran ajánlóm! |
2016-11-13 18:31.49 |
The Monster (2016)
[link] Anno ütött az előzetese, ezért amint felkerült megnéztem. Egész jó volt! Nem csalódtam. Több volt ebben mint egy átlag szörnyes horrorban, bár az elején épp ezért féltem egy kicsit, hogy eldrámázzák, de szerencsére nem, s a szörnnyel együtt a feszültség is megjelenik. Egy szó mint száz; kis felüdülés a sok mai horror között, melyben véleményem szerint a szörny is jól sikerült! Nyugodt szívvel ajánlom hát mindenkinek! |
2016-11-12 15:12.02 |
Tim Burton a kedvenc rendezőm, ez vitathatatlan. Legújabb filmjére a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeire ezért régóta kíváncsi voltam már.
A regényt nem ismerem, így a történettel most találkozom először. Nagyon érdekes, bár sokan írtak, hogy kicsit az X-Men-re hajaz, és lehet, hogy láttunk már hasonló történetet - nem is keveset, én azért bizalmat szavaztam neki. Mondhatom rászolgált, mert tetszett a film, noha nekem is el kell ismernem, hogy Burton korábbi filmjeihez ez még mindig nem ér fel. A Nagy Hal viszont azért beugrott; amikor a nagypapa varázslatos történeteit meséli az unokájának - amit rajta kívül persze senki nem hisz el. Ez a motívum hasonló volt a két filmben, amúgy mindkettő teljesen más. "Tartalom helyett a forma", írta anno a cinestar és ennél jobban nem is fogalmazhattak volna, mert sajnos a történet kibontására kevés időt szán Burton. Ahogy magukra a gyerekekre is; közelebbről alig egy-kettőt ismerhetünk csak meg. Ennek ellenére minden érthető, a történet szépen összeáll és így is egy varázslatos filmmé növi ki magát a Vándorsólyom kisasszony a mindig remek Eva Green főszereplésével! Szándékosan őt emelem először ki, mert bár keveset szerepel, mégis simán ellopta a show-t. De persze a többiek is jók voltak, csak kevés teret kapott mindenki. Ennek ellenére Ella Purnell bájosan szimpatikus volt Emma szerepében (őt érdemes megjegyezni), míg Samuel L. Jackson-on meg nem egyszer nevetett a mozi, kellően szórakoztató volt a főgonosz Barron szerepében! Apropó gonoszok; az üresek azt hiszem sok kisgyereknek okoznak majd rémálmokat, és volt is egy-két meredekebb jelenet, amit én nem ajánlottam volna egynek se, ergo azért néha még visszaköszönnek a vászonról a direktor úr kézjegyei! Összességében nekem tetszett a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei. Nem lett hibátlan mozi, mégsem mondhatom, hogy csalódtam volna. Ehelyett inkább lelkesen várom Tim Burton következő munkáját! 4* |
2016-11-12 10:26.31 |
A remek pilot után meg is előlegeztem a sorozatnak az öt csillagot. Ez nem is csoda, hiszen új és egyedi történetet kaptunk Jonathan Nolan-tól, aki Michael Crichton egyik művéből merített. Bemutatni azt hiszem egyiket sem kell, főleg utóbbit, aki már akkor is egy zseni volt! Számtalan nagyszerű művet köszönhetünk neki, amelyek közül nem egyet olvastam!
Na már most a Westworld egy olyan víziót mutat be, mely egyszerre lenyűgöző és félelmetes is. Így a 4. rész után viszont mintha már most kezdene kifulladni a sorozat, kissé egy helyben topog, valóban zavaros és időnként unalmas kicsit, az újabb és újabb rejtélyekkel együtt pedig logikátlanság jár. Várom, hogy végre kiderüljön valami és beinduljon a sorozat. A színészek amúgy kifogásolhatatlanok: Sir Anthony Hopkins, Ed Harris, és Evan Rachel Wood is. Egyelőre marad az osztályzatom és kíváncsian várom, hogy hova fut ki Jonathan Nolan sorozata. |
2016-11-05 20:17.36 |
SPOILERES!
Mindig az üt a legnagyobbat, amitől nem is várnánk. Vagy inkább nem gondolnánk, mert várni azért vártam a Marvel legújabb hősét, s hiába olvastam bemutatása óta róla szinte csak pozitív kritikát, mégis meglepett. Kellemesen természetesen. Sőt mondhatni piszkosul tetszett! A világhírű idegsebész, Dr. Stephen Strange élete tragikus fordulatot vesz egy szörnyű autóbaleset következtében. Miután a kezeit attól kezdve használni képtelen orvosnak a hagyományos gyógymódok nem használnak, valószínűtlen helyen talál segítséget - egy titokzatos keleti rend, a Kamar-Taj az utolsó reménye. Strange hamarosan rádöbben, ez a hely nem pusztán a gyógyításé, hanem a hadviselésé is: láthatatlan, sötét erőket kell visszaverniük, melyek világunk elpusztítására törekszenek. A doktor rövidesen válaszút elé kerül: visszatér régi, vagyonnal és népszerűséggel járó életéhez, vagy hátat fordít múltjának és újonnan szerzett mágikus képességeit latba vetve a világ szolgálatába áll a valaha volt legerősebb mágusként. Röviden: azt kaptam amit vártam. A szokásos szuperhős paneleket meglovagolva 2 óra színtiszta szórakozást. Hogy kicsit jobban belemenjek: ismét nagyszerű Marvel film született, amiben egyszerre volt meg a tökéletes hősbemutatás, egy szépen kibontakozó történet a szükséges gonosszal, és olyan pazar látvánnyal, ami még így 2016-ba is tud újat mutatni, s az ember szájtátva nézheti! Nem vicc, a multiverzumok bemutatása, a tér hajlítás, a sötétség birodalma s a különböző varázslatok mind-mind lenyűgözőek! A színészek pedig remekek, élükön természetesen Benedict Cumberbatch-al, aki első látásra tényleg egy Tony Stark 2, ám azt gondolom sok nézőnek még nála is szimpatikusabb lesz! Nekem legalábbis az volt, pálfordulása hihető, tragédiája átérezhető, a kórházi jelenetei pedig legalább olyan izgalmasak mint a mágikusak! Apropó mágia, az Ősmágus szerepére Tilda Swinton is meglepően jó választás volt, míg Mads Mikkelsen-t hiába jó mindig filmben látni, karaktere a tipikus Marvel gonoszok csapdájába esik - képtelen kibontakozni, lóg a levegőbe, csak gonosz és kész. Mondhatnám az egyetlen negatívum a moziban, de ez se akkora, tekintve hogy az igazi veszedelmet nem is ő jelenti. Mordo is itt még csak mint szövetséges van jelen, s később lesz gonosz. De aki egy kicsit is ismeri a képregényt az tudja. Összességében nagyon elégedett vagyok a filmmel. Csak ajánlani tudom mindenkinek és szorgalmazni, hogy menjen el és nézze meg, mert megéri, ráadásul 3D-ben, mert nagyon jól sikerült az is, sőt a mostanában készült filmek közül megkockáztatom, hogy a legjobban! A humor sem maradt ki, jó időben és valóban remek poénokat lőnek el az alkotók. Csak dicsérni tudom a filmet tényleg, nekem nagyon tetszett! 5* |