Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Ave, Cézár! - HBO2, 04:10 |
Minden út Rómába vezet - Filmbox Extra HD, 04:25 |
Bajnokszív - Film+, 05:10 |
A lovam, Árnyék - Filmbox Premium, 05:30 |
Jack Hunter - A fáraó sírja - Filmbox Family, 05:30 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Dougray Scott (59) |
Mark L. Lester (78) |
Peter Facinelli (51) |
Garcelle Beauvais (58) |
Tamsin Egerton (36) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Halálos bosszúvágy |
Courteney Cox |
2022-12-10 19:12.15 |
Ígéretes film igen, de az Ahol a szivárvány véget ér c. film története sokkal jobban tetszik! Én abban bízom. |
2022-12-05 17:28.20 |
"Szerettem egy nőt. Nem Suzanne-t. Egy másik nőt. Őrülten szerettem. Őrülten. Nem tudtam, hogy így is lehet szeretni. Vagyis azt hittem be vagyok oltva az ilyesmi ellen. De jött ez a nő. Belezúgtam ahogy egy betegséget kapunk meg. Nem akartam, de ugyanígy el is veszítettem. Matilde-nak hívták."
Én mint megrögzött romantikus véletlenül találtam a filmre. Megnéztem aztán pár nappal később (ma) megint és nagyon elgondoltam. Egy fájdalmas, de szép történet elevenedett meg előttem. Egy szerelem, egy sors története, mely túlságosan is életszerű volt. Nagyon megérintett. A film Anna Gavalda regénye alapján készült. Chloé-t a férje váratlanul elhagyja egy másik nőért. Az asszony teljesen összetörik, ezért apósa, Pierre elviszi őt és két kislányát a hegyekben lévő nyaralójukba, hogy kissé magához tudjon térni. Napok telnek el, az asszony szinte semmit nem érzékel a külvilágból. Aztán egyik este Pierre hirtelen megnyílik és elmeséli élete nagy titkát: házassága alatt egyszer beleszeretett egy fiatal nőbe olyan szerelemmel, amilyet csak egyszer érez az ember életében. De ő, a fiával ellentétben, nem merte vállalni az érzelmeit a családi béke és anyagiak miatt. Ezzel azonban nem csak élete szerelmét árulta el, de a feleségét is végérvényesen tönkre tette. Vajon a fia vagy ő cselekedett helyesen? A film egy kamaradráma. Egy férfi és egy nő, egy após és a menye szerepel szinte végig, az események pedig csak a férfi elbeszélése nyomán elevenednek meg. Minden történés múlt időben játszódik, és csak két emberről szól. Chloé mindvégig passzív marad, aktív csak a mesélő, azaz Pierre. Chloé-t éppen elhagyták, ezért szenved, sajnáltatja magát, nem törődik senkivel és semmivel, csak néz maga elé és szomorkodik. Sértett, de közben visszavárná a férjét. Vele ellentétben Pierre sztoikus nyugalommal bír. Szereti a menyét és a fiát is. Részvéttel van Chloé iránt, de a fiát sem ítéli el, hiszen megtette azt, amit ő annak idején nem mert. Pedig csak a szerelme mellett tudott önmaga lenni, csak ő szerette és csak őt szerette igazán, mégsem tudott lépni. Talán ha elment volna, akkor a gyerekeinek is jobb apja lehetett volna, mert megváltozott volna ebben az új kapcsolatban, és nem csak a munkájának élt volna. Ezért nem ítéli el a fiát, hiszen ha az rátalál végre önmagára, a gyerekeinek is többet adhat. Ő még - vele ellentétben - rendbe hozhat mindent, és boldog lehet. Ugyanis ahogy Pierre a mesélésbe belekezd úgy hullik le a maszkja és egy csupa seb ember lesz belőle. A férfi egy másik, talán jobb talán nem, de mindenképp boldogabb élet lehetőségét villantja fel, és ebben a villanófényben saját elvesztegetett lehetőségeinkre, eljátszott esélyeinkre ismerhetünk rá. A film nem mond ítéletet és én sem szeretnék. Nem tudom, hogy az ő helyébe ki mit tenne, de szerintem nem szabadna félni lépni és azzal lenni akit igazán szeretünk. Természetesen dönthetünk úgyis, hogy megfelelünk a társadalmi, családi elvárásoknak, így azonban mindkét fél szenvedni fog, gyakorlatilag élete végéig. Az ember hazudni fog mindenkinek, de legfőképpen saját magának. Persze semmire sincs garancia, az új kapcsolat is széteshet, nem biztos hogy működni fog, de akkor legalább tudnánk. "Nézz meg engem Chloé. Szenvedek. Pedig már 20 éve történt. Mindennap rá gondolok, minden reggel vele ébredek. De mázlim volt. Megmaradt mindenem, a házam, a barátaim, az utcám, a hentesem, minden. Ez jó. Mégis halott vagyok. Akárcsak Suzanne. Meghaltunk. Ugye érted? Halottak vagyunk." A film végén én vártam egyfajta feloldozást, de az sajnos elmaradt. Itt a vigasztaló is vigasztalan marad. Csak egy szebb nap ígéretével zárul, de szerintem néha az is elég. Aztán meglátjuk mit hozunk ki belőle. Én maradok pozitív és bízom. 5* |
2022-12-02 15:02.06 |
Gasztrohorror? Pszicho-thriller? Vagy a tényleges műfajaként meghatározott horror-vígjáték? Előbbi talán nem is létezik, utóbbi pedig abszolút nem állja meg a helyét, ugyanis humor nincs egy szál se. No de akkor mi is ez a különleges film A menü? Egy kőkemény szatíra.
Margot a barátjával, Tyler-rel egy szigetre tart, ahol egy igazán exkluzív vacsorán vehetnek majd részt. A neves Julian Slowik séf egy minden eddiginél innovatívabb menüvel készül vendégeinek, akik nem is sejtik hogy talán ez lehet számukra az utolsó. Expozíció nincs, rögtön azzal indítunk, hogy hőseink felszállnak a hajóra, ami elviszi őket a szigetre. Egy tucat emberről beszélünk, akik mind-mind csupa sztereotip karakter. Van itt ételkritikus, filmsztár, bróker, tehát csupa tehetős ember. Sugárzik belőlük az arrogáns, burzsoá stílus. Gazdag yuppiek, sznob gourmet, kiüresedett gazdagok, akiknek semmi sem elég jó már. Ezek között ott az átlagember, de ott a toxikus rajongó is, aki talán mindegyiknél unszimpatikusabb, sőt veszélyesebb, illetve maga az alkotó, a művész, vagyis a séf és csapata. Nem kevés társadalomkritika, feszültség, abszurd jelenet és magas színészi játék (Ralph Fiennes, Anya Taylor-Joy) jellemzi a filmet. Egy igazi mix, amiben az az egy negatív van, hogy karakterei túlságosan egydimenziósak. Alig tudunk meg bárkiről bármit is, noha ez talán rendezői koncepció is lehetett. A lényeg a végkifejleten, a jól kiszámított és előre megtervezett eseménysoron volt. Egyedül a séf kapott némi hátteret, motivációi érthetőek, depressziója, céltalansága, érzelmi kiüresedése sajnos a modern világunk rákfenéje, melyről beszélnünk kell. Összességében nekem, aki rajong a gasztronómiáért, különleges csemege volt. Tetszett, ahogy a konyhaművészetet kontrasztba állította az élettel, mindezt szatirikusan ábrázolva. A fogyasztói társadalom ugyanis nem csak a művészetet, hanem magát a művészt is ellehetetleníti. Elvész az egész lényege. Nem lesz már benn több öröm. Futószalagon előállított termék lesz csak a végeredmény – még ha nagyon ritka és értékes is. Az alkotás, a mű elkorcsosul, elenyészik, meghal. És vele hal az alkotója is. Ezt a fájdalmas igazságot prezentálja nekünk A menü. 5* |
2022-11-25 11:35.50 |
Nagyon megfogott az előzetese, már vagy 5x megnéztem! Várós és mindenképp moziba nézős lesz! |
2022-11-19 10:17.51 |
Bret Easton Ellis: Amerikai psycho |
2022-11-17 14:59.11 |
Nyugodjék békében! :( |
2022-11-14 17:08.19 |
*szakértő |
2022-11-14 17:07.31 |
Nem vagyok "nagy horror szakártő", és nem jön be minden horror, de tény hogy kissé elfogult vagyok a műfajjal. Tehát ha tetszik egy horror film, akkor az nagyon is, de ez szubjektív vélemény, én ilyen vagyok. Ellenben a Démoni fény nem igazán tetszett. Sőt csalódtam, mert benne volt egy átütő, félelmetes és különleges ördögűzős film lehetősége, ám ez sajnos csak ígéret maradt. Középszerű, ilyet már láttunk típusú, tehát semmi újdonságot nem hozó film lett, amit egyszer megnéz az ember és aztán nagy valószínűséggel többet soha.
Ami tetszett: a története (annyira elszaporodtak a megszállások, hogy ördögűzőképző iskolákat alapítottak, és egy ilyen helyen játszódik a film), az hogy pap helyett ezúttal egy apáca lesz az ördögűző, a főszereplő színésznő, illetve egy-két jelenet, köztük a kislány első exorcizálása. De ennyi. Inkább a '73-as klasszikust vagy az Emily Rose-t veszem elő továbbra is, ha ördögűzős filmet akarok nézni. 3* |
2022-11-08 15:23.41 |
Sokak által az év horrorjának emlegetett és agyon dicsért filmre, a Barbár címűre naná hogy én is kíváncsi voltam, így nemrégiben megtekintettem.
Egy fiatal nő, Tess, állásinterjú céljából érkezik Detroitba, ahol kibérel egy lakást. A gond csak az, hogy az ingatlan már foglalt. Tess óvatos, ám ennek ellenére ott tölti az éjszakát. Hamarosan azonban rá kell jönnie, hogy bent jobban félhet, mint kint. A sztori elsőre klisésen hangzik, no de ami ezután történik az igazán félelmetes és beteg! A mai ingergazdag világban nincs olyan film vagy sorozat amiről már előzetesen ne derülne ki szinte minden. Hány olyan eset van amikor a trailerek körülbelül az egész filmet elmesélték. A Barbár esetében szó sincs ilyenről, mert itt aztán tényleg nem lehetett tudni, hogy miről is szól valójában. Ez ad egy plusz izgalmi faktort a látottak mellé. Ügyesen játszik az elbeszélői stílussal is, ugyanis a rendező kétszer (!) is teljesen más irányba viszi el a filmet. Újabb és újabb mellékszálakat emel be, ami mégsem hat időhúzásnak, mert érződik a tudatosság, és az hogy minden okkal történik. A főszereplő is nagyon szimpatikus, azonosulható karakter, aki elővigyázatos, nehezen oldódik fel és veszélyhelyzetben racionálisan gondolkodik. Az első fél óra egy nyugtalanító expozíció, amely közben végig tudjuk, hogy valami történni fog, csak azt nem, hogy mi és mikor. A hatás pedig szerencsére nem marad el. Részletesebben nem szeretnék belemenni, mert ezt látni kell! Jó, gyakorlott horror nézőknek sok újdonságot nem hoz, a logikájába is bele lehetne kötni, ennek ellenére csak ajánlani tudom. Nekem nagyon-nagyon tetszett. 5* |
2022-11-04 15:53.17 |
Hasonlóan voltam vele mint A hatalom gyűrűivel (amellyel természetesen párhuzamosan néztem végig a Sárkányok házát is, csak a sok munka és a tanulás mellett alig bírom utolérni magam), először nem örültem hogy elkészül, végül az eredmény sokkal tetszetősebb lett mint vártam!
Dőreség tudom a két sorozatot összehasonlítani, de nekem is jobban bejött a Targaryan-ek története mint a "gyűrűké". Közel sem tökéletes, nem ér a nagy előd nyomába, de szerintem is nagyon rendben van. Ráadásul külön öröm, hogy a mai trend ellenére sem "szelídült" meg a sorozat, s a Trónok harcához hasonlóan szókimondó, nyers - a sokat emlegetett szülési jelenetek tényleg felkavaróak -, és tele van ármánykodással. Emellett jók a szereplők, és az őket alakító színészek (külön kiemelném a Viserys királyt játszó Paddy Considine-t, de tényleg mindenki nagyszerű), szuper a látvány, és egy unalmas része sincs. Engem az idő ugrások sem zavartak, szükségesek voltak ahhoz, hogy elérjünk végre a polgárháborút kirobbantó történésekig és konfliktusokig. Apropó polgárháború, ezek után tuti elfogom olvasni a regényt is, mert engem eddig tényleg megfogott a sztori, nagyon érdekel a kimenetele, és sajnos elég sokára jön csak a következő évad. Mindenesetre én várom türelemmel, addig is az első évadot ajánlom mindenkinek, aki szerette a Trónok harcát, vagy csak egy jó és igényes fantasy sorozatot szeretne látni. 5* |
2022-10-30 16:17.35 |
Úgy néz ki majd egyedül leszek a véleményemmel, de nekem olyannyira tetszett a Mosolyogj, hogy felkerült a személyes top 10-es kedvenc horrorfilmjeim listájára, sőt jó ideje egyik legjobb mozis élményemet is okozta! Végig nagyon nyomasztó, hatásos, kiszámíthatatlan és okos horror szerintem. Hasonlít egy másik kedvencemre a Valami követ c. horrora. Ezenkívül sok mindenről mesél, feldolgozatlan múltbéli traumákról és félelmekről, függőségről, mentális betegségekről, úgyhogy nem könnyű film, ha már az ember egy kicsit mögé lát. Jómagam a végén azt hittem, hogy a démon legyőzése az egyfajta szimbolikája annak, hogy a főhős feldolgozta az édesanyjával történteket, de jött a csavar, győzött a démon és ezzel a film megadta a kegyelem döfést. Úgyhogy engem abszolút kicsinált, de jó értelemben. Ajánlom mindenkinek, de főleg horrorrajongóknak. Szerintem az utóbbi évek egyik legjobbja. 5* |
2022-10-29 17:18.26 |
SPOILERES!
Már a Gyilkos Halloween kapcsán említettem, hogy mennyit jelent számomra ez a horrorfilm sorozat, lévén a klasszikus '78-as film huszonéves fejjel is képes volt zsigeri félelmet kihozni belőlem! Így hatalmas élmény volt beülni a 40 évvel későbbi folytatására, s nekem tavaly a Kills is tetszett. Ott már David Gordon Green rendező egy kis gondolatiságot is próbált bele vinni filmjébe, mégpedig a "Mumus" a lakosságra gyakorolt hatását, amit az Ends első pár percében (!) kiválóan tovább is tudott vinni. Hogy aztán mi történt az jó kérdés, mert nem egy trilógia méltó lezárása, hanem inkább a meggyalázása történt az biztos. Ugyanis kiválóan felvezetnek egy új karaktert a film első harmadában, aki aztán Michael-t megalázva lép egy kicsit annak örökébe, hogy aztán kukázzák ezt a megközelítést is, és a film utolsó pár percében (!) visszahozzák kedvenc gyilkosunk, hogy Laurie-val egy kis cicaharc keretében leszámoljanak egymással. Pontosabban Laurie Michael-el, ezúttal véglegesen, hiszen egy röhejes össznépi felvonulás alkalmával sikeresen bedarálják Michael (holt)testét. Remélem érződik a csalódásom, mert az vagyok. Szinte csak hibákat tudok felsorolni. És hogy pontosan mi ment félre? Szerintem az, hogy David Gordon Green egy nagyon más filmet akart készíteni mint az eddigiek, miközben elfelejtette hogy épp egy lezárást kellene levezényelnie. Nem mondom, hogy rossz szándék volt benne, hiszen eddig érezhető volt a rendező elhivatottsága, inkább úgy mondom, hogy nem tanult a korábbi filmek hibáiból. Sőt hovatovább a Péntek 13 5. része jut az eszembe, ahol először (és utoljára) helyettesítették Jason-t egy másik személlyel. Sajnálatos és én tényleg nem gondoltam volna, hogy ennyire nem fog tetszeni és csak negatívumokat tudok majd írni, pedig ez van. Most pár évig biztosan pihentetik a franchise-t, de aztán Halloween-kor még biztos hogy visszafog térni a Mumus. Mindenesetre én kíváncsian várom, és bízom benne, hogy ezúttal méltó filme(ke)t kap majd. 2* |
2022-10-24 17:37.56 |
The Exorcism of God (2021)
[link] |
2022-10-24 17:35.24 |
Terrifier (2016)
[link] Terrifier 2 (2022) [link] |
2022-10-24 17:32.17 |
A Jeffrey Dahmer-szalagok (Conversations with a Killer: The Jeffrey Dahmer Tapes, 2022)
[link] |
2022-10-24 17:29.37 |
Mindig is érdekeltek a sorozatgyilkosok, így Jeff Dahmer esetét már régebb óta ismerem. Pár éve még Ted Bundy, most pedig Dahmer folyik a csapból is. Annó Bundy karakterét sikerült túlzottan romantizálni, holott a fickó több mint 30 fiatal nőt mészárolt le brutálisan. Most ebben a PC woke világban pedig, hogy Dahmer rémtetteit is vászonra varázsolják még kapóra is jött. Kidomboríthatják így az olyan jelentéktelen dolgokat minthogy egy szőke hajú, és fehér bőrű férfi feketéket gyilkol. Azért mondom, hogy jelentéktelen, mert Dahmer nem rasszista indíttatásból ölt. Az tény, hogy az áldozatai nagy része színes bőrű volt, de ez semmit sem jelent. Az egész eset alapból szörnyű, fölösleges volt ebből faji kérdést csinálni. Ahogy a több karakterből összegyúrt szomszéd, Glenda szerepét is túlerőltetni. De ennyi lenne számomra a negatívum, mert egyébként egy minden téren nagyon nívósra sikeredett sorozatról beszélünk. Dahmer lakásától kezdve a bírósági tárgyalásig mindenre nagyon aprólékosan odafigyeltek a készítők, a főszereplő kiválasztásáról nem is beszélve. Ugyanis Evan Peters alakítására szavak nincsenek! A férfi a kinézetétől kezdve minden apró rezdüléséig, apró nüanszáig tiszta Dahmer, sőt alakítása olyan elementárisra sikeredett, hogy több néző is szimpatizálni kezdett vele. Bevallom volt amikor én is szántam, pedig nem érdemelte meg. Vannak nehéz sorsok, én sem vagyok boldog, de attól még nem kezdek el gyilkolni. Ahogy más sem. Szóval itt egy feltehetően beteg emberről beszélünk, akinek ráadásul az élete is alaposan félre siklott. A tettei alól viszont nem kaphat felmentést, és szerencsére a sorozatban se kap. Sőt amennyire objektíven csak lehet Ryan Murphy-nek és csapatának sikerült kellően bemutatni Amerika egyik leghírhedtebb sorozatgyilkosát, Jeffrey Dahmer-t, és annak életét. A témája miatt senkinek sem ajánlom, de amúgy tényleg nagyon jól sikerült sorozat. 5* |
2022-10-20 15:50.32 |
SPOILERES!
Nem nagyon örültem amikor először jöttek a hírek, hogy az Amazon egy gyűrűk ura sorozaton dolgozik, mert nem akartam a mára már klasszikus és tökéletes trilógiát újra feldolgozva látni. Aztán végül kiderült, hogy nem a gyűrűháború idején, vagyis a Harmadkorban, hanem a kevésbé ismert Másodkorban fog a sorozat története játszódni. Na ez már sokkal inkább bizakodásra adott okot, mert nagyon sok izgalmas esemény történik ekkor Középföldén, ami vászonra kívánkozik, még ha csak kis képernyőre is. Csakhogy van egy nagy bibi, mégpedig az, hogy nincsenek meg az Amazonnak ezen események adaptálásához a jogai, lévén a készítők csak A Gyűrűk Ura és a A Hobbit leírt anyagából táplálkozhatnak. A Másodkorról pedig csak előbbi függelékében van szó, arról is csak egy vékonyka anyag, így kizárólag csak abból meríthetnek. Nincsenek meg tehát sem A Szilmariloknak, sem Tolkien más művének a jogai. Na ezt felejti el sok ember és ró fel a sorozatnak a sok egyébként létjogosult kritika mellett olyan bagatell dolgokat is minthogy Sauron csak később jutott el Númenor-ba és hogy a "szép" formája az eredetiben egy tünde és nem ember. Az, hogy évszázadok eseményeit sűrítik össze, miközben a sztori alig döcög előre és olyan unalmas epizódok váltják egymást, hogy ihaj már csak hab a tortán. Ezekkel egyet tudok érteni. Őszintén, lehet egy epizód eseménytelen és mégis izgalmas, lásd a Sárkányok háza, de az, hogy A hatalom gyűrűi utolsó részébe próbálnak a készítők minden eltervezett történést belesűríteni, szerintem kiábrándító. Nagyon sok jó pontja van amúgy a sorozatnak a lenyűgöző és minden aprólékos részletre kiterjedő látványtól kezdve Elrond és Durin barátságának ábrázolásán át az olyan új és nagyszerű ötletekig mint Délfölde Mordorrá való formálása, vagy a mithrill eredete, míg Elendil vagy Halbrand (Sauron) karaktere telitalálat, addig pont a sorozat főszereplőjén, Galadriel-en csúsznak el. Iszonyúan karakteridegen módon ábrázoltak egy már ekkor is több ezer éves tündét mint az írott alapanyag, mint Cate Blanchett változatához képest is. A színésznővel semmi bajom, sőt tökéletesen hozta azt a karaktert amit írtak neki, itt inkább utóbbival van a baj. Az, hogy látunk fekete tündét, törp asszonyt, gyaplábút (hobbit) először engem is zavart, de ezt hamar elengedtem. Ilyen világot élünk. Tolkien rajongóként amúgy is nehéz sajnos ezt a sorozatot objektíven nézni és értékelni. Mindenesetre jó volt ismét ebben a csodálatos világban elmerülni, értékelem az erényeit, de látom a még több hibáját és bár sokkal alacsonyabb értékelést érdemelne, még sincs szívem lepontozni. Főleg mert már most várom a folytatást, hisz a lehető legjobb részeknél sikerült A hatalom gyűrűit befejezniük. 4* |
2022-10-15 08:28.04 |
"Nincs Roxfort Hagrid nélkül."
Nyugodjék békében! :( |
2022-08-22 10:23.24 |
:'(
https://www.youtube.com/watch?v=Ez8pVQ40xq8 |
2022-08-20 11:56.56 |
SPOILERES! Egy dolog nem tetszett igazán Baz Luhrmann filmjében: hogy az ezredest tette meg a film narrátorának. Így olyan volt néha mintha Elvis csak másodhegedűs lett volna a saját filmjében! Szórakoztató volt ugyan, hogy az ezredes próbálta magát nekünk nézőknek jobbnak beállítani, mint amilyen valójában volt, ugyanakkor a készítők, szerencsére, leszedték a fejéről a keresztvizet. A másik az, hogy én jól ismerem Elvis életét, rengeteget olvastam róla, rengeteg dokut, koncertfelvételt ecetera láttam róla, épp ezért hiányoltam oly sok mindent a filmből. Félreértés ne essék, tisztában vagyok vele, hogy minden nem fér egy filmbe, ugyanakkor szinte csak végig rohantunk az életén. Sem az édesanyjával, sem a Priscillával való kapcsolata nem lett rendesen bemutatva, a Memphis maffia is csak van, de hogy kik ők az nem derül ki, holott Elvis életében legalább olyan fontos szerepet töltöttek be, akár az ezredes. Szó se róla Tom Hanks kiváló alakítást nyújtott, de Austin Butler jobb volt most nála! Kiköpött Elvis volt, a mozdulatai, a nézései, a gesztusai, le a kalappal! Nem kis teljesítmény, amely mögött még hatalmasabb munka áll. Elismerésem tényleg. Összességében élveztem a filmet na, annak ellenére is, hogy annyi negatívumot felsoroltam. Ugyanakkor ez még nem az a mozi, amilyet Elvis Presley valójában megérdemel. A színészek, a zene, a külcsíny (jelmezek, díszletek, egy-egy jelenet élethű adaptálása) miatt 4* |
2022-08-19 13:37.09 |
SPOILERES!
Emlékszem mikor jött a hír, hogy új Predator film készül, először kiakadtam. Gondoltam magamban: most komolyan egy 50 kilós indián NŐ fog legyőzni egy yautját? Túlzott feminizmust kiáltottam én is és elzárkóztam a film elől. Aztán jöttek a pozitív kritikák - a 90-es második rész óta nem készült ilyen jó Predator film -, és hasonlók, s elkezdett érdekelni. Bevallom nagyon tetszett. Jó, vannak hibái, a CGI például sokszor gyenge, ellenben a Predator piszok jól sikerült! A készítők még arra is figyeltek, hogy kevésbé modern fegyverekkel szereljék fel, hisz bő 270 évvel az első film előtt járunk! Persze így is jóval fejlettebb fegyverzettel rendelkezik mint mi később, de itt egy szikárabb, ösztönösebb és vadabb Ragadozót kaptunk! A csontszerű maszkját szerintem nagyon eltalálták, az akciók is rendben voltak, vér is volt, szóval én teljesen elégedett voltam a filmmel. Térjünk át a túlzott feminizmus kérdésére. Manapság ugye a faji sokszínűség mellett a nők egyre jelentősebb szerepét erőltetik, sokszor túlzóan is már, ezekben a filmekben pedig a nők mindre képesek: szépek, okosak, ügyesek, erősek stb. míg a férfiak pedig mind gyávák, ostobák és balfaszok. Na már most itt ilyenről szerencsére szó sincs. Naru-t senki nem veszi komolyan, sem a társai, sem a Ragadozó, és épp ebben rejlik a legnagyobb ereje. Szépen felvezetik ahogyan a Predator folyton elmegy mellette, nem tekinti ellenfélnek, és pont ezért válik a lány azzá! Naru a félelme legyőzése után, saját csapdái, a prémvadásztól és magától a Ragadozótól megszerzett fegyverek felhasználásával győzedelmeskedik. Amber Midthunder pedig igazán csodálatos és szerethető volt a szerepben, míg a kutyája illetve a vele való kapcsolata pedig nagyon aranyos volt. Összességében én megértem azokat is akiknek nem tetszett a film, nekem viszont pozitív csalódás volt! Az első két film után végre ismét egy kiváló Predator mozit kaptam, amit biztos, hogy megfogok még (sokszor) nézni! 5* |
2022-08-13 18:22.34 |
Köszönöm szépen!
Bennem szánalmat keltett a végén, holott igazad van, igazából nincs benne semmi szánandó, a gyilkosunk szimplán egy beteg ember, akit inkább elmegyógyintézetbe kellett volna zárni mintsem börtönbe. Persze az embereknek volt egy harmadik opciójuk is ugye. Sorozatgyilkosos-thriller igen inkább, bár akkor ez inkább a horror kategóriába volt sorolva, és nem véletlenül. |
2022-08-12 13:17.48 |
Már közel 100 évvel ezelőtt ontották magukból a stúdiók a horrorfilmeket, ám ezeknek jó része egyáltalán nem voltak hatással az emberek mindennapjaira, hiszen nem ezzel foglalkoztak. Fritz Lang rendező viszont valami olyat tett, amit előtte még senki: bevitte a horrort a nézők otthonaiba.
A történet szerint egy brutális sorozatgyilkos szedi áldozatait egy német nagy városban. Az áldozatok gyerekek, akiket szép szavakkal és édességgel csábít el a gyilkos, hogy aztán végezzen velük. A rendőrség nagy erőkkel nyomoz a tettes után. Éjszakai razziákat tartanak és folyamatosan járőröznek, ami nem vezet túl sok eredményre, ezért a helyi alvilág, valamint a lakosság is bekapcsolódik a keresésbe, és megpróbálják kézre keríteni a gyilkost. Lang jóval a Hetedik és A bárányok hallgatnak előtt megalkotta a klasszikus sorozatgyilkosos-nyomozós horror műfaját, majd mintha ezzel se lenne elégedett, egyszer csak csavar egyet a történeten, és kapunk egy mély lélektani drámát is. Ez a dráma pedig két síkon halad. Egyfelől megismerhetjük belülről egy sorozatgyilkos pszichéjét, másfelől azt, mit érezhet és gondolhat egy gyászoló anya akkor, amikor megismeri azt, aki elvette tőle a gyermekét. Az M - Egy város keresi a gyilkost mesteri film, és egyben - az arra fogékonyak számára - nem egy könnyen emészthető darab, még ennyi idő távlatából se. Ahogy halad előre a sztori, egyre inkább megismerjük a gyilkosunkat. Először az árnyékát pillantjuk meg, ami vészjóslóan rávetül egy kisgyerekre, majd a grimaszát láthatjuk a tükörben, végül megismerjük az embert magát és vele együtt a lelkivilágát. A rendező bemutatja, hogy az, akit mindenki szörnyetegnek hitt, nem is biztos, hogy az. Sokkal inkább egy szánandó, szerencsétlen, aki egyszerűen nem képes uralkodni gyilkos vágyain. Az M, egy város keresi a gyilkost nem egy vidám jövőképpel kecsegtető film. Hozzátartozik, hogy egy elvesztett világháború után, a weimari köztársaság végnapjaiban forgatták a filmet, éppen ezért teljesen áthatja a kétségbeesés és a zord jövőkép. Ez pedig kiválóan beleillet egy ilyen film hangulatába, mely így ha lehet még hatásosabb lett. Amit még érdemes kiemelni, az a színészi játék. Az egyébként magyar származású Peter Lorre egyszerűen tökéletes választás volt a sorozatgyilkos szerepére. Ő képes volt arra, hogy egy kegyetlen gyilkos és egy szánalmas, beteg ember legyen egyszerre úgy, hogy semmi ripacskodás vagy túlzás ne legyen a játékában. Összességében nekem nagyon tetszett a film. Itt nincsenek még durva jelenetek vagy vér sem, Lang a szimbolikára törekedett, és nagyon sok mindent rábízott a nézők képzeletére, így pedig elérte azt, hogy ne tudják magukat függetleníteni a látottaktól. Ez teszi igazán erős horrorrá még ma is filmjét, mely szerintem minden téren egy úttörő alkotás, amit csak ajánlani tudok mindenkinek. 5* |
2022-08-07 18:29.00 |
https://www.youtube.com/watch?v=QqRyqOorYA0 |
2022-06-24 15:53.25 |
[link] |
2022-06-23 10:30.56 |
Egyetértek az előttem szólók szavaival!
Láttunk már olyat - főleg horrorokban - és nem is keveset, hogy a főszereplő frusztrációi egy másik "lényként" manifesztálódtak. Na már most itt is ez a szituáció, csakhogy ez semmilyen szinten nem lett kihasználva! A gyenge trükkökről és a szereplők milyenségéről (ahol a főszereplő lányon kívül egy jellemtelen apa, egy idegesítő testvéren és egy nárcisztikus pszichopata anya van jelen) már volt szó az előző hozzászólásokban is, ezeket csak megerősíteni tudom, A keltetés egy groteszk és elvont horror (?) amely nem tud semmi olyat felmutatni, ami igazán maradandóvá tehetné. Pedig az alapkoncepció még ígéretes is lenne, ahogyan a közösségi oldalakon bemutatott mézesmázos és idillikus család/kapcsolat/élet hazugságaira is kifejezetten jól reflektál, de őszintén szólva nem tudom, hogy mi akart ez a film lenni. Nyugodt szívvel senkinek nem ajánlanám. Elvetemült horrorrajongók esetleg tehetnek vele egy próbát. 2* |
2022-06-17 11:38.34 |
Lapics a kis cipész (Cudnovate zgode segrta Hlapica, 1997)
[link] Gyerekkorom egyik sokat látott és kedvelt, amúgy német-horvát koprodukcióban készült rajfilmje, egy árva, kis cipészinas egérkével a főszerepben. Lapics kalandjai során ott segít ahol tud, és eközben megismert karakterek mögött elég nehéz és szomorú sorsok húzódnak meg, melyekről gyerekként fogalmam sem volt. Aranyos kis szösszenet ez, egy egyszerű, de szép és pozitív üzenettel a végén (tiszta szívvel és kedvességgel bármely akadály legyőzhető és cél megvalósítható). |
2022-06-14 15:55.40 |
Bud Spencer egy sorozatgyilkosos filmben?! Ezt látnom kellett.
A sorozatgyilkosos filmek hallatán amúgy is mindig felkapom a fejem, s bár itt kezdettől fogva tudjuk ki a gyilkos, és inkább a krimire mentek rá a készítők; egész jó lett! Bud szerepe maga elhanyagolható, hiába ő a felügyelő - itt egy bírónőn és magán a gyilkoson van a fókusz -, a jelenléte mégis üdítő! Gyilkosság nem sok van, ám nyomasztó hangulatban és izgalomban nincs hiány! Lydia Bosch, mint a főszereplő bírónő is nagyon szimpatikus volt! Csak ajánlani tudom mindenkinek, főleg azoknak akik jómagam mellett imádják a színészt, s bár A végső határ c. munkája nem váltja meg a világot, túl hamar vége lesz és inkább egy régimódi krimire mintsem egy igazi sorozatgyilkosos thrillerre hajaz, nekem mégis nagyon tetszett! 4* |
2022-06-07 14:20.13 |
Isten éltesse sokáig a ma 70 éves Liam Neeson-t! :) |
2022-06-04 13:49.06 |
Fogalmam sincs mit tennék, ha valaki elrabolná és brutálisan meggyilkolná a lányomat, mert sajnos nincs gyerekem, de az biztos, hogy az utolsó civilizációs és morális gát is leomolna bennem és akkor jaj lenne az elkövetőnek. Az izraeli Csúnya, gonosz bácsik c. film pedig pontosan erről szól.
A bosszúfilm klasszikus műfaj, bizonyos szinten könnyű azonosulni vele, hiszen ha az ember szeretteit bántják, akkor mindenkiben elpattanhat valami, és előkerülhet az ősi ösztönös én, ha bántottad az enyémet, akkor visszabántalak felállás, és bár ettől persze nem fog megoldódni semmi, de legalább arra a pár percre jobban (?) érzi magát az ember, míg a másik is szenved. A Csúnya, gonosz bácsik egy olyan történet, amiben egy apa úgy dönt, hogy leszarja a törvényeket, a jogot, és az igazságszolgáltatást, s ő egy személyben lesz a vádló, a bíró és a hóhér is. A probléma csak ott van, hogy fogalmunk sincs, hogy a ránézésre a légynek sem ártó teológiatanárról miért gondolják a rendőrök és az apa, hogy ő felelős több kislány elrabláséért, megerőszakolásáért és megcsonkításáért. Mert ez nem derül ki a filmből. Nem tudjuk meg, miért pont Dror-t gyanúsítja a nyomozó Micki és igyekszik kiverni belőle egy vallomást a film nyitójelenetében. De ez az egyetlen negatívum a részemről, hiszen akkor nem lenne a film, és nem kerülne elő Gidi az egyik meggyilkolt lány apja sem, aki készpénznek veszi, hogy Dror bűnös, és egyfajta bibliai igazságszolgáltatóként elhatározza, hogy ugyanannak a tortúrának veti alá a férfit, amit ő elkövetett a lányok ellen. A film nagy része egy helyszínen, egy vidéki ház pincéjében játszódik, ám én egy percig sem untam. A feszültség végig tapintható, a cselekmény pedig sokszor nem csakhogy brutális, de idegőrlő is, megspékelve némi komikus és már-már szürreális jelenettel s párbeszéddel (a felhőtlen torta sütés, Gidi anyjának telefonálgatásai, majd apjának váratlan megjelenése, közös vacsora evés stb.), emellett a rendezőknek még arra is van ideje, hogy az örökös zsidó-arab ellentétre reflektáljon, sőt éles kritikát mondjon róla (az arab lovas feltűnései és megjegyzései Gidi-nek). Mindez ha nem lenne elég, nagyszerű színészi játék és egészen az utolsó képsorokig tartó izgalom is van, hiszen nem egyértelmű, hogy a tanár valóban bűnös vagy sem. Gyenge gyomrú nézőknek nem, ám azoknak akiket nem zavarnak a kínzások és a vér, valamint egy különleges filmre vágynak, nyugodt szívvel ajánlom! 5* |