Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Transformers Egy *Import - Angol hangot és angol feliratot tartalmaz* (DVD) |
Árok *Magyar szinkronnal - Import* (DVD) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Az árulás csapdájában - Filmbox Extra HD, 00:00 |
Golyóálló - RTL Három, 00:50 |
Street Fighter - Harc a végsőkig - Film Mánia, 00:55 |
Az élet dicsérete - DUNA TV, 01:20 |
Blackhat - Film+, 01:30 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Kern András (77) |
Elijah Wood (44) |
Ty Olsson (51) |
Lynda Boyd (60) |
Kathryn Morris (56) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Hamvas Dániel - Vélemények |
Box Office |
Filmet keresek, de se a címét, se a szereplők nevét nem tudom |
Donald Trump - Vélemények |
Mit hallgatsz most? |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Fekete pont |
Timo Räisänen |
2023-08-11 17:00.23 |
Nagyszerű film, amit nagyon vártam már, s amiről ugyanakkor nagyon nehéz beszélni,
annyi érzés és gondolat kavarog bennem egy héttel a megtekintése után is! Elsősorban azért, mert sokrétű, sűrű film az Oppenheimer, Christopher Nolan valóban eddigi legérettebb filmje. És amely csak látszólag szól az atombomba születéséről. Az Oppenheimer egy életrajzi film, azon is belül egy könyvadaptáció (Modern Prométheusz), így a tömegpusztító fegyver elkészítése csak az "atombomba atyjaként" aposztrofált zseniális tudós életének egy (igaz kétségkívül hosszú) fejezete. Az 1924-el kezdődő cambridge-i, majd göttingeni egyetemi évek az életrajzi kronológia legkorábbi, az 1963-ban elnyert Enrico Fermi-díj átvétele pedig az utolsó momentuma a filmben. Közel negyven évet ölel fel Nolan filmje, így tehát részletesen elmerül Oppenheimer életének a Manhattan terven kívüli epizódjaiban is, kezdve azzal, hogy ő volt a kvantummechanika amerikai meghonosítója, aki ha kellett, 6 hét alatt megtanult hollandul, hogy elméleti fizikáról tartson szemináriumot a leideni egyetemen, és a Berkley docenseként karizmatikus előadásmódjával mágnesként vonzotta a hallgatókat. Ahogy betekintést nyerhetünk (elsősorban nőügyei miatt) viharos magánéletébe is, illetve abba, hogy balliberális politikai meggyőződésében megjelent a kommunista ideológia, és mekkora szerepet játszott később ez a sötét múlt abban, hogy a háború után egyre inkább a nemzetközi atomfelügyeletet szorgalmazó Oppenheimert meghurcolják és 1954-ben megvonják tőle az atomenergetikai bizottsági jogosultságait. Utóbbi a film csúcspontja, az 1963-as részleges rehabilitáció epilógusként szolgál. Érdekes, hogy egy kihallgatás és nem maga az atombomba elkészítése, és kísérleti felrobbantása szolgálja a csúcspontot. Persze ez mind szépen meg is jelenik, ám Nolan inkább megmarad a tényeknél. Hirosima és Nagaszaki kérdését is csak Oppenheimer szemszögéből vizsgálja, erkölcsi kérdésekben állást nem foglal. Igaz ennyi év után igazán nem is lehet. Én mélységesen elítélem, és szerintem bőven elég lett volna elrettentés céljából a városok mellett felrobbantani, nem pedig azokra rádobni. De ez a gondolat csak így a margóra. Egyébként a tudomány felelősségét mélységében is bemutató Nolan végső soron nem veszi le a lelkiismeret terhét az atombomba gyakorlati megvalósításában résztvevő tudósok válláról, de az alkalmazás tevőleges felelősségét mégis nagyobb mértékben hárítja a politikai hatalom birtokosaira. Ahogyan a filmben Truman elnök is mondja: "Japánban senkit nem az érdekel majd ki készítette el az atombombát, hanem hogy ki dobta le". De a lényeg, hogy minden történés a filmben szigorúan a megtörtént tényeken alapulnak, és a narratíva elvárja a nézőjétől, hogy az mindezzel tisztában is legyen! Én beleástam magam J. Robert Oppenheimer életébe, de aki nem az hamar elveszti majd a fonalat. Ezen pedig nem segít az se, hogy Nolan szeret az idővonalakkal játszani, a történet hol a múltba hol a jelenbe van, hol színesbe hol fekete-fehérbe mutatja be az eseményeket. Utóbbi ráadásul a történelem széljárását hangsúlyozva mintegy második porté ként beemelt Lewis Strauss szemszögéből látatja. De ez szerintem az egyetlen negatívum ami felróható. Mind technikailag mind színészileg beleköthetetlen mű az Oppenheimer, utóbbi megformálásáért a szerepben szó szerint elvesző, az igazi tudósra megdöbbentően hasonlító Cilian Murphy természetesen külön kiemelendő, de Robert Downey jr., Emily Blunt, Matt Damon, Benny Safdie és Florence Pugh is kiváló munkát végzett! De rengeteg embert meg sem említettem, igazi sztárparádé van a filmben olyannyira, hogy szinte minden jelenetben felfedezhetünk egy-egy ismertebb aktort! Ilyen talán még nem is volt, bár nem csak ebben különleges film az Oppenheimer. Természetesen - ha eddig még nem lett volna nyilvánvaló -, nekem nagyon tetszett a film. Ajánlani viszont csak annak tudom, akit nem ijeszt meg a hosszú, fajsúlyos kérdéseket felvető, emberi drámákkal átitatott történettel rendelkező, több szálon és több idősíkban futó filmek, és akiket elsősorban érdekel a történelem és a tudomány. 5* |
2023-08-08 09:51.06 |
Torzó (I corpi presentano tracce di violenza carnale, 1973)
[link] Sergio Martino klasszikus giallo-ja. |
2023-08-07 22:22.48 |
Nyugodjék békében! :( |
2023-07-24 16:01.31 |
Egy sorozatgyilkosos thriller Jean-Paul Belmondo főszereplésével?! Ezt látnom kellett!
Jean Latellier felügyelőnek nem sikerül elkapnia a hírhedt bankrablót, Marcuccit, ráadásul az akció közben egy járókelőt is halálos lövés ér. Minden energiájával szeretné jóvá tenni ezt a mulasztását, és Marucci-t kézre keríteni, de közben Párizsban egy magát Dante: Isteni színjáték c. művéből Minos-nak nevező elmebeteg sorozatgyilkos bukkan fel. A férfi a "jó erkölcs nevében" igyekszik megtisztítani a várost a szexuális fertőtől és egymás után gyilkolja meg az általa bűnösnek tartott nőket. Latellier felügyelőnek ezúttal nem csak betonkemény öklére, de logikájára és bravúros ügyességére is szüksége van ahhoz, hogy ezt a bűnügyet sikeresen meg tudja oldani. A Félelem a város felett azt hiszem Jean-Paul Belmondo egyik legkomorabb filmje, ami inkább egy thriller, mint krimi. A régi francia filmek koronázatlan királya ismét hibátlanul hozza a laza, de mégis szigorú és kemény felügyelő szerepét, s ami engem a legjobban lenyűgözött az az, hogy minden egyes kaszkadőrjelenetet saját maga csinálta! A mindig jó kondiban lévő Belmondo elképesztő ügyességről és bátorságról tett tanúbizonyságot, hiszen a film telis-tele van veszélyes akciójelenettel! A háztetőn való üldözéstől kezdve, a metró tetején való futkározáson át az autósüldözésig, vagy a film végén lévő helikopterből való leereszkedésig az akciók a mai napig példátlanul jók és időtállóak! Ahogyan Ennio Morricone által megkomponált zene is, melynek dallamai nagyon passzolnak a film minden egyes kockájához. Minos karaktere is eltalált, a Psycho-hoz hasonlóan a film végén a pszihiáter által elmondott személyiség elemzés is nagyon ötletes, a fekete humor is működik, s bár néha kicsit leül a sztori, semmi gond, teljes gőzerővel zakatol tovább. Apróbb hibái ellenére szerintem egy mozgalmas mestermű a Félelem a város felett, abszolút megérte megnézni. Aki még nem látta, és szereti Belmondo filmjeit, az sürgősen pótolja! 5* |
2023-07-24 15:23.20 |
Hortobágy-Pentezugba elkalauzoló, gyönyörű természetfilm a Przsevalszkij vagy más néven közönséges vadlovakról. Ezt az egykor kis híján teljesen kihalt, csodaszép állatot nem csak hogy sikerült megmenteni, de itt kis hazánkban van a világ legnagyobb ismert félvad állománya! Róluk szól ez a megkapó természetfilm, s néhány más itt élő állatfajról. A teljesség kedvéért rókák, vadnyulak, rétisasok, bíbicek, túzokok és sok más állat képez egyedülálló faunát Európa talán legnagyobb és legszárazabb vidékén! Látszik az a rengeteg munka amit a film elkészülésébe belefektethettek, számtalan elképesztő felvételt kapunk, s szó szerint a szemünk előtt nő fel egy vadló csikó! Minden természet- és állatbarátnak ajánlom ezt a természetfilmet! Nekem nagyon-nagyon tetszett! 5* |
2023-07-24 15:06.57 |
Clint Eastwood a Dollár trilógia után már 1973-ban új életet tudott lehelni az ekkor már kissé megfáradt western műfajába! Nagyon eredeti, misztikus hangvételű, meglepően véres és erőszakos, ugyanakkor mai szemmel sokaknak talán már kissé vontatott film a Fennsíkok csavargója. Eastwood szótlan figurájából csakúgy árad a coolság, a mozi minden perce aranyat ér, és a rég elhunyt seriff a halálból is visszatérő figurája azért, hogy bosszút álljon - ez akkoriban még nem volt elcsépelt húzás, s egy westerntől szokatlan, ám de érdekes történetet kölcsönöz. Méltatlanul elfeledett és mellőzött, műfajának egyik legkiemelkedőbb darabja, és Clint Eastwood egyik örökbecsű klasszikusa. Csak ajánlani tudom mindenkinek! 5* |
2023-07-24 11:00.09 |
A szalagavató fantomja (Prom Night, 1980)
[link] Turistacsapda (Tourist Trap, 1979) [link] Silent Night, Deadly Night (1984) [link] |
2023-07-22 12:45.09 |
A vér öble ( Bay of Blood, 1971) [link] |
2023-07-01 13:49.22 |
R. L. Stevenson: Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete |
2023-06-28 15:56.31 |
Nyugodjék békében! :( |
2023-05-31 15:06.12 |
Okozhat nagy bajt egy eltévedt SMS? Hozhat valami jót? Vagy elvezethet egy embert élete szerelméhez? Mira vőlegénye már két éve meghalt, ám a lány nem tudja elengedni: barátja régi telefonjára küldözget SMS-eket – de az a szám már valaki másé: és Rob nem érti, kitől származnak és kinek szólnak ezek a szerelemmel teli, bánatos üzenetek. Még szerencse, hogy Rob újságíró, és épp Céline Dionnal készít interjút. Amikor az énekesnő meghallja az érthetetlen SMS-ek történetét, rábírja Rob-ot, hogy az kinyomozza, mi lehet a titok. És ezzel persze mindent összezavar… aztán rendbe hoz.
Nagyon tetszett a film és nem csak azért, mert pasi létemre romantikus lelkületű vagyok, hanem azért is, mert jól ismerem a film témáját képző veszteség fogalmát. Szerintem már csak ezért sem tekinthető átlagos, klisés romantikus filmnek a Ráadásszerelem. Tudom, van már egy korábbi feldolgozás, illetve a könyv is most jelenik meg, de amióta először láttam az előzetesét azóta tudom, hogy megakarom nézni. Természetesen nem okozott csalódást, pedig legfőképp az elengedésről szól, amiben nagyon sokat tud segíteni egy új szerelem. Áttudtam érezni a fájdalmat, ugyanakkor rossz volt látni mennyire árnyékot vet a kibontakozó kapcsolatra. A végéig egész életszerű is volt a film, ami külön tetszett, egyedül ott rugaszkodtunk el kicsit a valóságtól, gondolok itt a cikkre, ugyanakkor ez kellett, hogy visszaszerezze a szeretett nőt. Én sajnálom, hogy a saját életemben nem tudtam megtenni ugyanezt. A főszereplő Sam Heughan és Priyanka Chopra Jonas párosa egyébként nagyon aranyos volt együtt, volt köztük kémia, és Céline Dion, ill. a dalai is rengeteget tudtak dobni az élményen. Aki szereti a romantikus filmeket, annak nyugodt szívvel tudom ajánlani! 5* |
2023-05-31 14:10.41 |
Szeretem az ördögűzős filmeket, illetve tetszett az előzetese is, így nagyon vártam már a filmet. Ebben a témában origó pontot képvisel a legelső és egyben az egyik kedvenc horrorom, a '73-as Az ördögűző c. film, valamint a 2005-ös Ördögűzés Emily Rose üdvéért c. Mindkettő a mai napig rám tudja hozni a frászt, de azóta egy ilyen témájú film sem, sajnos A pápa ördögűzője se!
Nagyon jó és ötletes a története egyébként, és Russell Crowe karaktere is piszok jól eltalált! Még a feszültséget is remekül építik - tudtam rajta kicsit izgulni, de a végére mint egy lufi pukkad ki. Emiatt -1* különben nagyon egyben van a film. Soha rosszabb ördögűzős filmet, csak egy kicsit több kreativitás még elfért volna, illetve mint mondtam félni abszolút nem lehet rajta. A feszültséggel jól bánnak, ugyanakkor a világot nem váltja meg. Ettől eltekintve nekem nagyon tetszett és várom szeretettel a folytatását! 4* |
2023-05-31 13:10.59 |
Horrorrajongó mivoltom révén nagyon vártam már az új Gonosz halott filmet, írni azonban sajnos nem volt időm róla. Na már most a klasszikus első és a 10 évvel ezelőtti remake nagy kedvenceim, pedig ha úgy vesszük az Evil Dead filmekben nincs is semmi különleges, s azok elemei (erdő közepén található ház, egy csapat fiatal, zombiszerű szörnyek) elég klisésnek hatnak, akkoriban ez még nem volt így. Ráadásul Raimi filmjének szokatlan megoldásai, brutalitása – ami a későbbiekben humorral is párosult – valamint ikonikus főhőse (Ash Williams) már a születésekor arra predesztinált az alkotást, hogy sikeres legyen. Két folytatás követte, majd 2013-ban Fede Álvarez a humort teljesen mellőző, komoly és vérgőzös alkotása szerintem minden idők egyik legjobban sikerült újragondolása! Az új film láttán se kellett szerencsére csalódnom!
Ellie, az egyedülálló anya, három gyermekével – Danny, Bridget és Kassie – egy bérházban él. Látogatóba érkezik a családhoz a nő húga, Beth, azonban a kellemes közös vacsora kínos véget ér. Az este további része sem alakul jól, mivel a környéket egy földrengés rázza meg és Danny egy mindaddig rejtett teremben egy különös könyvre és néhány régi bakelitlemezre bukkan a ház alagsorában. A hanglemezekre rögzített szavak azonban egy sötét entitást idéznek meg, amely átveszi egyikük teste felett az uralmat és rászabadítja a poklot a ház lakóira. Nos a történet semmivel sem összetettebb, mint amit az eddigi filmekben megszokhattunk, viszont a készítők szánnak időt a karakterek alapos bemutatására és ezáltal közelebb hozzák őket a nézőkhöz, elérve, hogy törődjünk velük és átérezzük sorsukat. Ugyanis a rendező itt olyan káoszt szabadít el, ami Raimi, sőt még az Álvarez által felállított mércét is bőven átlépi. Nem is szeretném részletezni mik történnek, elég legyen annyi, hogy a film vérben és gore-ban gazdag jelenetei láttán minden horrorrajongó elégedett lehet! Apropó gore, az alkotók a látványvilág terén igyekeztek hűek maradni a széria gyökereihez és leginkább praktikus effektekkel operáltak a filmben, aminek köszönhetően sokkal naturálisabb hatást értek el. Mindez azonban csak akkor válhat ennyire hitelessé és „valóságossá” ha a színészi játék is hasonlóan magas színvonalat képvisel, ami a remek szereplőválogatásnak köszönhetően szintén megvalósul. A Beth-et megformázó Lily Sullivan remekül formálja meg a fokozatosan anyatigrissé váló, kezdetben azonban bizonytalan, önmagában is kételkedő fiatal nőt, míg az Ellie-t alakító Alyssa Sutherland egyszerűen félelmetes, amit kihoz a karakteréből – ahogy az is, amit vele tettek a remek maszkmesterek! Összességében én abszolút nem hiányoltam sem Ash-t, sem a klasszikus helyszínt, annyira magával tudtak ragadni a történések és a színészek, és azt gondolom ez a legnagyobb pozitívum amit Lee Cronin és csapata elérhettek! Nem a legjobb Evil Dead, de dobogós az biztos! 4* |
2023-05-25 18:39.50 |
https://www.youtube.com/watch?v=UxQUx-CQbIg |
2023-05-25 11:00.00 |
Hát Ő is elment.. nagyon sajnálom. A világ most szegényebb hely lett nélküle! Nyugodjék békében! :( |
2023-05-23 22:42.33 |
Nyugodjék békében! :( |
2023-05-20 12:00.57 |
Jack Ketchum: Holt idény |
2023-05-07 17:49.35 |
Véletlenül akadtam rá, egész pontosan egy kritikát olvastam róla, ami után természetesen látnom kellett! Nagyon megfogott, nagyon tetszett és pont jól jött ki, mert most április végén kezdték el vetíteni a második évadot, így szinte azonnal folytathatom - nem bánom, mert iszonyú kíváncsi vagyok. Na de lássuk miről is szól a Kiút.
Egy kidőlt fával kezdődik minden. Hőseink egy látszólagos kerülőúton érkeznek egy erdőséggel ölelt névtelen településre, amely aztán később életük hátralévő részének kezdetét jelenti. Ugyanis ezt a helyet egyszerűen képtelenség elhagyni: a kivezető út ugyanoda visz vissza, ráadásul ez még mind semmi. Éjjelente különféle emberszerű vérszomjas lények bukkannak fel, akik mindenféle ravasz módon próbálnak rávenni, hogy az ablakon keresztül hívd be őket a házba. Az egyetlen védelmet ellenük egy misztikus kőből faragott talizmán, ám a település rejtélyei egyre csak fokozódnak. Így első blikkre legtöbbünknek a Lost vagy egy Stephen King-féle kisvárosi horror juthat az eszébe, és nincsenek is messze az igazságtól. A Kiút egy horror elemekkel operáló, természetfeletti-thriller sorozat, megkapóan jó hangulattal és izgalmas eseményekkel. Akadnak ugyan megmosolyogtató tényezők mint a városka jelenetről-jelenetre változó (vizuálisan mutatott) létszáma, de égető hibát nem tudnék mondani. Szereplőgárdájában semmi új nincs a nap alatt; jellemzően sokat látott sztereotípiákat találunk, mint a szétesőben lévő egykor boldog (gyermekét elvesztő) család, lázadó tinédzser, hippi-pár, leszbikus nővérke iránt plátói szerelmet tápláló seriffhelyettes, kíváncsi kisfiú, arrogáns IT-ficsúr és felfedezéseit magának megtartó öreg csodabogár stb. Ezek a karakterek ugyanakkor működnek, igaz az átlagos mélységnél jobban megismerni őket sajnos nincs is rá időnk. Egyedül a seriff karakterét éreztem kidolgozottabbnak. Technikailag (képek, vágások, effektek) teljesen rendben van, a gyermekrajzos-zenés főcíme pedig szintén klassz. Ami a központi rejtélyt, vagyis a települést illeti, vártam valamiféle választ, de az évad végére ha lehet csak még több megválaszolandó kérdést vetnek fel az alkotók. Kíváncsi vagyok miként válaszolják meg őket! Összességében szerintem a Kiút az utóbbi évek egyik legizgalmasabb sorozata! Misztikus és természetfeletti témák kedvelőinek feltétlen ajánlom, de igazából bárki megpróbálkozhat vele. 5* |
2023-05-07 16:38.37 |
Frank Tibor: Az Oszmán Birodalom diadala és bukása |
2023-04-19 17:04.01 |
Egy kórház kigyullad, a káoszban pedig két újszülött, Krisztián és Ági sodródik egymás mellé. A kislányt egy nővér, a kisfiút pedig a boszorkányos Ilus néni menti ki. Az időben előre ugorva ismét találkozunk Krisztiánnal, aki első munkanapjára indul egy halottasház éjszakai portásaként. Útközben összeütközik biciklin Ágival, a kezdeti ellentétek ellenére pedig megegyeznek egy randevúban másnap. Az új munkahelyén aztán hamar a feje tetejére áll minden, amit Krisztián addig gondolt a világról.
Az elhunytak az éj leple alatt életre kelnek, és elmondják a rémült fiúnak, hogy az Átjáróház arra választotta ki, hogy közvetítsen a nyughatatlan lelkeknek. Napközben oldja meg azokat a dolgokat, amiket megbántak vagy amiket még el szerettek volna végezni. Mindezt még azelőtt, mielőtt a Boncmester el nem ragadja őket egy holdforduló leteltével. Azonban másnap Ági is csatlakozik a hullaházhoz, immáron halottként. Iszonyatosan vártam már ezt a filmet, az utóbbi időben talán egyetlen egy előzetest sem néztem meg annyiszor mint az Átjáróházét. Nagyon aranyos romantikus fantasy, melyből árad a kedvesség. Szeretettel fordul minden karakter felé, mindegyikük nagyon szimpatikus, a történet pedig mesebeli: három próbával és tűzokádó "sárkánnyal" (a Boncmester). Emellett nagyon tetszik, hogy minden elejtett mondatnak és apró dolognak; az itt a piros, hol a pirostól kezdve a Rubik-kockán át a kő-papír-ollóig, jelentősége és szerepe van. Krisztiánt (akinek a karakterével egyébként roppant mód tudtam azonosulni) végigkövethetjük a hőssé válás útján és Ági is tisztába jön a film végére mi hiányzott eddig az életéből. A mellékszereplőkön keresztül belepillanthatunk hétköznapi emberek mindennapjaiba, ráadásul rengeteg kikacsintást tartogatnak ezek a jelenetek, számos meglepő cameóval. A főszereplők közül Bárnai Pétert ismertem már korábbról is, míg Rujder Vivient csak most láttam először, addig Kútvölgyi Erzsébetet és Kulka Jánost azt hiszem senkinek sem kell bemutatni. Nagyon jók voltak mindannyian, főleg szerelmes főszereplőink, kiknek párosa abszolút működött. Harmadik főszereplőként említhetjük főhőseink mellett a fantasztikus látványt. Egy korhoz, helyhez nem köthető mesevilágban járunk és nem csak azért, mert a filmben boszorkányok, démonok és szellemek is feltűnnek. Az emberek modern autókkal és ősrégi buszokkal egyetemben közlekednek az utakon, miközben mai híradók bejátszásait látjuk, még sincs egy multimédiás eszköz sem. Kicsit retró, kicsit modern, de mindenképp egy egyedi, megfoghatatlan és varázslatos világ tárul elénk. Egy szónak is száz a vége, bájos kaland lett az Átjáróház, nekem nagyon tetszett! Mindenképpen érdemes megnézni, én bárkinek tudom ajánlani. Senkit ne riasszon el a halottasházhoz általánosságban társított horror vagy nyomasztó hangulat, mert itt a holtak zenélnek és kártyáznak, s minden melankólia ellenére reménnyel tekintenek a jövőbe, bármit is hozzon az. Nekünk is ezt kell tennünk! 5* "Tudom, hogy azt gondolod még előtted az élet. De egyszer egy szép napon nem lesz többé, és akkor majd visszagondolsz és fölteszed magadnak a kérdést: mi lett volna ha adok egy esélyt? Tudom, hogy éjjelente lefekvés előtt arra gondolsz milyen szépen eltervezted az életed, de legbelül érzed, hogy valami hiányzik. Tudom, mert én is ezt érzem. És ami hiányzik, az te vagy." |
2023-04-16 18:53.53 |
Nem épp mostani sorozat, s el is kaszálták anno, mégsem bírtam ki, hogy ne nézzem meg. Egyszerűen imádom a vámpíros filmeket és sorozatokat, így neki álltam és két nap alatt le is daráltam. Talán ebből is látszik, hogy mennyire tetszett, noha látom a hibáit is. Sok esetben logikátlan, a cselekményben pedig olykor nem kicsi lyuk tátong, mégsem tudok rá haragudni. Tetszett a történet - jó ötlet volt behozni a klímaváltozás következtében olvadó jég alól kiszabaduló vírusfertőzés koncepcióját, + nagyon ügyesen és részletesen kibontják hogy miként fertőződik meg és válik vámpírrá főhősünk, tetszettek a karakterek, és tetszettek a vámpírok ábrázolása is. Végre mertek újítani, napfény, ezüst, kereszt, fokhagyma, mindet ellehet felejteni, vámpírjaink nappal is járkálnak és simán le lehet őket lőni. Persze gyorsabbak, erősebbek, hamarabb regenerálódnak, na meg ott a vérszomj is, de ezt leszámítva ők itt magukat "új emberfajként" titulálják. A kormány és a vámpírok álláspontjai, cselekedetei és szervezkedései, nem kevés politikai és társadalmi kérdést vet fel, amit sajnos jobban is kibonthattak volna. Én kevésnek éreztem ezt a 10 részt is, elnéztem volna még, és csak sajnálni tudom, hogy nem folytatták.
Na de beszéljünk még a színészekről is egy kicsit: Ian Somerdalder-t a legtöbben (beleértve jómagamat is) a Vámpírnaplókból ismerheti, ő otthonosan mozog már ebben a világban és szerintem nagyszerű volt a főszereplő dr. Luther Swann szerepében. Ellenpárja, és egyben egykori barátja, az első vámpír, Mike szerepében Adrian Holmes nem kevésbé volt számomra meglepetés. Szívesen fogadnám több filmben is a színészt. Összességében megértem ha sokaknak nem jött be a sorozat, de nekem minden hiányossága ellenére is nagyon tetszett. A színészek, a történet és a megvalósítás sokat dobott rajta, kellően izgalmas is volt, továbbá jó volt végre vámpíros témában valami újat is látni! 4* |
2023-04-09 11:14.03 |
Kellemes Húsvéti Ünnepeket Kívánok Mindenkinek! :) |
2023-04-02 12:03.44 |
[link] |
2023-03-31 16:16.34 |
Kereken 30 éve hunyt el. Nyugodjék békében! :( |
2023-03-10 17:31.29 |
Sokáig gondolkodtam, hogy írjak-e a filmről vagy sem. Azóta már háromszor is láttam - ez azt hiszem kellően jól szemlélteti, hogy mennyire is tetszett. Japán horrorhoz egyébként nem sok közöm volt eddig, ugyanakkor Takashi Miike filmjét nem is nevezném teljesen annak. A Meghallgatás drámának indul, majd romantikus film, később krimi, végül pedig kőkemény horror lesz, miközben végig áthatja egy igazán nyomasztó thrilleres hangulat is. Igazi műfaji kavalkád, mely észrevétlenül megy át egyikből a másikba, és ez (is) tetszett benne olyan iszonyatosan.
Aoyama hét évvel szeretett felesége elvesztése után fia javaslatára elgondolkodik végre a tovább lépésen, az újranősülésen. Mivel már középkorú, nem akar kísérletezni, nem akar randevúkra járni, hogy hazardírozzon, aztán vagy megtalálja álmai nőjét, vagy nem, ezért barátja segítségét kéri, aki egy filmforgatás ürügyén meghallgatást szervez neki. A cél, hogy Aoyama előre kiválassza a jelentkezők közül azokat a nőket, akik szóba jöhetnek, így ő velük a meghallgatás során találkozhat, és később randira hívhatja őket. Már az önéletrajzokat olvasgatva felkelti az érdeklődését egy fiatal lány, Yamazaki Asami, élőben pedig még inkább elvarázsolja a teremtés kedvessége, intelligenciája és szépsége, ezért nem sokkal a válogatás után el is hívja. Kapcsolatuk jól indul, de egy együtt töltött éjszaka után Asami eltűnik, ezért Aoyama, hogy szerelmét megtalálja, elkezdi végigjárni a lány múltjainak darabkáit, de sajnos későn ébred rá, hogy soha nem kellett volna találkoznia a rejtélyes nővel. Miért gondolkodtam sokáig, hogy írjak a filmről? Egyszerűen nem tudtam milyen szavakkal illethetném azt a romantikus drámát, mely nemhogy a kilencvenes évek egyik leghatásosabb, legintelligensebb horrorjába torkollik, de teszi mindezt egy olyan kínzó-csonkoló szekvenciával, melyért minimum fél lábukat adnák a torture porn rajongói. Ennek ellenére a vicc az, hogy azt olvastam a bő egy évtized alatt irdatlan életművet kitermelő Miike egyik legvisszafogottabb, legkimértebb filmjéről van szó. Erőteljesen megosztó rendező, filmje képies metaforikussága már-már idegtépő, mindenki másként értelmezheti a látottakat. Itt konkrétan Aoyama látomás jelenetére gondolok, mely annak ellenére hogy mennyire hatásos, ellentmondásos is egyben. A férfi ott oly dolgokat vizionál melyekről nem tudhat, rendezői hibának mégsem mondanám. Asami elborult elméjére kapunk is magyarázatot meg nem is, ki-ki eldöntheti miért teszi azt amit. A törékeny teremtés szemre Aoyama unokája is lehetne, mégis a férfi valóban őszinte érzelmekkel fordul felé. A szerep és maga a film ugyan zátonyra fut, az özvegy és a leány azonban szolid, udvarias éttermi randevúk sorozatával közeledik a révhez. Bár az önéletrajzi adatok leellenőrizhetetlensége hiába figyelmezteti Aoyamat a lány körül ólálkodó, megfoghatatlan fenyegetettségre, a teremtés sugárzó ártatlansága, fiatalsága önnön ráncait feledteti. Itt jön képbe a nyomozós szállal egy kis krimi, megspékelve egy megkapóan fenyegető atmoszférával, melyet a film képi világának mind sötétebb színekben való fényképezése kiválóan lekövet. A nő szinte már megfoghatatlan, későbbi tetteinek miértje ködös, mely nem fogható kizárólagosan a nehéz gyerekkorra. Asami mentálisan erősen sérült, viszont nem a családi, társadalmi alárendeltsége ellen lázad, épp ellenkezőleg mindössze kizárólagos szeretetet akar. Amiatt pedig fájhat Aoyama feje (és mindene), hogy ezt milyen úton is hozza tudtára kedvese, ugyanis Asami számára a szavak pusztán az udvarias-hazug formalitás kellékei, az őszinte önkifejezés nála ott kezdődik, ahol a felkészületlenebb néző elfordul - a kínzások okozta fájdalomnál, mert nála a fájdalom a kommunikáció eszköze, az egyetlen kommunikációé, ami hiteles. Hála istennek optimista véggel zárunk, mely nekem külön tetszett. A katarzis végére Takashi Miike kellő megnyugvást ad a nézőjének. Horror és az ázsiai filmek rajongóinak feltétlen ajánlom! 5* |
2023-03-04 14:06.18 |
Nyugodjék békében! :( |
2023-02-26 16:26.47 |
Ráadásszerelem (Love Again, 2023)
[link] Itt meg az előzetese, én már háromszor megnéztem: https://www.youtube.com/watch?v=ONUL2onlsrU&t=1s |
2023-02-20 14:41.32 |
Imádom Brian De Palma munkásságát. Kedvenceim a maffia filmjei, élén A sebhelyesarcúval, és eme (szintén nagyszerű) thrillerjéhez hasonló Gyilkossághoz öltözve c. filmje.
A történet főszereplője Michael Courtland, sikeres üzletember, akinek elrabolják feleségét és kislányát. A váltságdíj átadásakor azonban minden félresiklik, és Michael családja meghal. Ezt követően a férfi teljesen összeomlik, és elmerül a gyászba. Közel 20 év telik el teljes magányban és szomorúságban, mígnem egy nap Michael Olaszországban találkozik Sandrával, a fiatal restaurátor lánnyal, aki megszólalásig hasonlít mélyen szeretett, elhunyt feleségére. A férfi úgy érzi, hogy kapott egy új esélyt az élettől, és igyekszik újraélni a múltat Sandrával. Azonban boldogsága nem tarthat sokáig, hiszen az esküvő napján elrabolják Sandrát, és a rémálom megint kezdetét veszi. A Megszállottság egy nagyon összetett és igazán feszült alkotás. De Palma végig játszik a nézőkkel, és pattanásig feszíti azok idegeit. Érezhető a filmen, hogy a rendezőnek végig a történet végkifejlete lebegett a szeme előtt, és mindent a kívánt hatás elérése érdekében mutatott be nekünk. Talán ez a film egyetlen negatívuma, a végkifejlet bár meglepő volt, számomra nem ütött akkorát. Ha az ember kicsit mögé gondol kevésbé áll össze, de mindenképp érdekes. Ami a legjobban tetszett, hogy rengeteget merít Hitchcock Szédülés című kultfilmjéből. Imádom azt a filmet, ráadásul rendkívül módon átérzem milyen az amikor valaki a régi szerelmét keresi/látja mindenkiben. Na de vissza; De Palma sikeresen újraalkotta Hitchcock 1958-as alkotását úgy, hogy megtartotta az álomszerű történetvezetést és az idegtépő igazság utáni hajszát, ugyanakkor adott a történetnek egy teljesen új és eredeti köntöst. A kiváló rendezés és történet mellett nem szabad elmenni a zseniális zene és szereplőgárda mellett sem! A filmhez remekül passzoló feszült, komor és nyomasztó zenét Bernard Hermann szerezte, míg a szereplők közül elsősorban Geneviève Bujold-ot emelném ki, aki zseniális volt a kettős szerepében! Összességében nekem nagyon tetszett a film, és minden thriller rajongónak ajánlom! 5* |
2023-01-22 16:33.34 |
Közel 10 évvel ezelőtt ajánlotta egy csodálatos nő nekem ezt a filmet, s akkor ugyanezen nő szerettette meg velem a zombi filmeket. A horda is kifejezetten tetszett, igaz a párbeszédek és a színészek gyengék, de pörgős, feszült és eléggé véres! Van egy stílusa, és tetszett hogy pár rendőr félresikerült bosszú akciójával indul, még csak sejtetve hogy valami sokkal rosszabb közeleg. Ott működik igazán mint horror, kár hogy később veszít az erejéből, ám így sem lehet rá panasz. Sima akciófilmből egy ütős zombis horror lesz.
Zombi rajongóknak abszolút ajánlom, többször is elő lehet venni és egy másfél órára kikapcsolni vele. 4* |
2023-01-22 14:24.15 |
Imádtam anno az első részt, írtam is itt róla, így alig vártam már a folytatást!
A pszichotikus Leena Klammer, aki egy különleges betegség miatt úgy néz ki mint egy gyerek, sikeresen megszökik egy észt elmegyógyintézetből. Leena az őt kereső hatóságok elől egy gazdag amerikai család eltűnt lányának személyazonosságát ellopva igyekszik meglógni, és az Egyesült Államokba utazik. Ott új életet kezd a rég eltűnt Esther-ként, ám ebben az új "bőrben" egy olyan édesanyával találja szemben magát, aki bármi áron képes megvédeni a családját. Ha a túl sok "véletlentől" és logikai bakitól amivel a film indít eltekintünk, akkor egy egész jól sikerült és korrekt előzmény-folytatásról beszélhetünk. Az első résztől persze elmarad, de a film közepi fordulat alaposan felrázza a nézőt. Dicséretes, hisz a korábbi csavart megismételni már nem lehet, így ki kellett találni mást. Onnantól viszont ha lehet még feszültebb és izgalmasabb a First Kill, Isabelle Fuhrman pedig legalább olyan hideg rázós mint 2009-ben. Apropó, hiába telt el annyi év az első rész óta, a film készítői pazarul oldották meg, hogy úgy tűnjön Esther ugyanúgy néz ki mint korábban, míg a színésznő közben meg már felnőtt. Tudom, hogy ez ma már nem akkora kunszt, számomra mégis pozitívum. Eltudtam vonatkoztatni attól, hogy Esther-t már nem egy valóban tizenéves gyerek játssza. Összességében aki szerette Az árvát, annak bátran ajánlom a First Kill-t is. Nekem nem okozott csalódást! 4* |