Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Karácsony a világítótoronyban - Izaura TV, 19:00 |
Holiday - TV2, 19:45 |
Hang nélkül - HBO, 20:00 |
A remény rabjai - Film+, 20:00 |
A varázscipők - Film4, 20:00 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Gérard Depardieu (76) |
Jessica Harmon (39) |
John Amos (85) |
Maryam d'Abo (64) |
Timothée Chalamet (29) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Nagypapa hadművelet |
Gérard Depardieu |
2024-07-12 09:20.07 |
Nyugodjék Békében! |
2024-07-11 16:58.24 |
Alapvetően két ősi félelemre épül A figyelők. Az egyik az ismeretlentől való félelem, a másik pedig a sötétségtől. Ezenkívül ide vehetjük még a nagy és átláthatatlan erdőségek okozta félelmet is. Ezen kívül a lépten nyomon felbukkanó apróbb metaforák jeleznek egy sokkal átgondoltabb filmet mint ami elsőre látszik. Példa a film elején parókában elvegyülő főszereplőnk és az alakváltó tündér, vagy a valóságshow-t bámuló emberek és az őket kívülről néző figyelők. Nem nagy dolgok tudom, de tetszettek.
Még egy dologról beszélnünk kell és az a dráma. Nem vártam egy ilyen filmbe ilyen mélységű drámát mint ami a főszereplőben dúl. Részletesen nem szeretném kifejteni hogy mi történt vele, de áttudtam érezni és megértettem, hogy miért viselkedik így. Dakota Fanning kiváló alakítást is nyújt! Én csak ajánlani tudom mindenkinek, aki szereti a folklór-horrort mint műfajt, és szeretne egy picit borzongani. Nem váltja meg a világot, de szerintem egy jól sikerült darab A figyelŐk. 4* |
2024-07-11 16:40.41 |
SPOILERES!
Nagyon megfogott a története, szóval nagyon vártam már ezt a filmet. M. Night Shyalaman-al nekem személy szerint semmi bajom, így kíváncsi voltam hogy a lánya mit hoz ki ebből a koncepcióból. Szerintem minden adott volt, és én komolyan régen izgultam ennyit egy filmen. Jól indul tehát, az izgalom, és a feszültség szinte tapintható. Mivel regényadaptáció, ezért a történet további alakulásárt nem felelős a rendezőnő, lévén egy már leírt alapanyagból táplálkozik, de egyébként is szerintem kiválóan oldja meg a feladatát. Összességében tetszett a film, mivel amúgy is imádom a folklór-horrorokat, ezért alapból előnyből indult, s az egész mű olyan jó ideig mint valami rémtörténet. Aztán megkapjuk a válaszokat, Shyalaman utódhoz mérten pedig a csavar(oka)t is. A -1 csillag nálam is emiatt van. Nyilván kell a filmnek válaszokkal szolgálnia, ám a közepétől túlságosan is átcsapunk fantasy-ba, mely egy kissé zavarossá és feszültségmentessé teszi a további látnivalókat. |
2024-07-10 16:26.45 |
The Incubus (1981) [link] |
2024-07-10 16:25.54 |
Unwelcome (2022) [link] |
2024-07-10 16:24.20 |
Tom és Huck (Tom and Huck, 1995) [link] |
2024-07-10 16:22.59 |
Fenyegető telefon (Party Line, 1988) [link] |
2024-07-06 13:28.04 |
Isten éltesse még sokáig! :) |
2024-06-21 12:21.35 |
Megrendültem olvastam az előbb, hogy elhunyt. Nyugodjék Békében! :( |
2024-06-14 18:01.46 |
Mindig hálátlan feladat amikor egy (horror) klasszikushoz kell előzményfilmet forgatni. Az 1976-os Ómen ráadásul az egyike a legnagyobbaknak, melyhez egyáltalán nem lehetett könnyű hozzá nyúlni! Annak delejező hangulatát és nem kevés feszültséget árasztó képsorait megismételni szinte lehetetlen vállalkozás, úgy hogy ráadásul annak végkifejletét is ismerjük már. Az első ómennek pedig nem is sikerült.
Nagyon jól indult a film, sokáig nagyon tetszett, jól idézte meg a klasszikus némely jelenetét is, azonban mindez nagyon hamar érdektelenségbe és önellentmondásba fulladt. Pedig nagyon igyekezett, s alapvetően egy technikailag piszok jól összerakott pszichológiai horrorról beszélünk. A gond nem is a megvalósítással, hanem a forgatókönyvvel van. Még a történet sem lenne rossz, bár túl sok átfedést éreztem Sidney Sweeney idei Szeplőtlen c. horrorjával. A film vége pedig több kérdést vet fel mint amennyit megválaszol! Az első ómen ugyanis előszeretettel nyúl bele és írja át itt-ott az eddig ismert "Ómen kánont", holott egy előzménytől szerintem a minimum elvárás lenne, hogy következetes maradjon az eredetivel szemben. Az egyébként ötletes sztorivonal, amik bemutatják az egyház törekvéseit arra, hogy az emberek miként találjanak vissza az Úr tanításaihoz, nem ténylegesen kiaknázott és érdekes témák a filmen belül, hanem pusztán ürügyek arra, hogy ez az egész előzménysztori egyáltalán megszülethessen. Kár érte. Ahogy az egész filmért is! 3* |
2024-06-14 17:30.09 |
Szerintem Bob Marley egyike azon keveseknek, akinek neve az egész világon ismert életkortól, érdeklődési körtől és zenei ízléstől függetlenül. Jómagam is nagyon kedvelem a zenéjét, és bár csak 36 évet élt, de ezalatt nem csak hazája zenéjét és kultúráját ismertette és szerettette meg az emberekkel, hanem sajátos életfilozófiáját és gondolkodásmódját is! Dalszövegeiben aktuális problémákra hívta fel a figyelmet és fontos kérdéseket fogalmazott meg békét, megértést, elfogadást és szeretetet hirdetve. Érdekes, hogy ezidáig életéből nem készült még film, így nagyon megörültem amikor megtudtam, hogy mégis, azonban a One Love elég felemás érzéseket hagyott bennem.
Maga az egész film Bob életének mindössze néhány fejezetét ragadja ki, kezdve azzal hogy Jamaicában polgárháborús állapotok uralkodnak és az akkor már általános ismertségnek örvendő Bob Marley úgy dönt, hogy egy nagyszabású koncerttel egyesíti a politika mentén megosztott nemzetet. Amikor azonban fegyveres támadás éri otthonát és ő maga is súlyosan megsebesül, hogy családját biztonságban tudja, Bob zenésztársaival úgy dönt, hogy Londonba teszi át székhelyét, ahol felveszi Exodus című lemezét, majd európai turnéra indul. Majd kiderül, hogy súlyos beteg és ennyi. Néha úgy éreztem csak jelenetek egymásutánját látom mindenféle kohézió és érdemi tartalom nélkül. Ugyan látjuk a Ritával való megismerkedést, a rasztafári vallás és a zene világába tett első lépéseket, azonban mindez elég felszínesen hat és túl sok mindent kihagy. Én egy sokkal részletesebb életrajzi filmet vártam. Pozitívum a polgárháború sújtotta ország és Bob élet igenlő lazaságának szembeállítása, és a főszereplő páros Kingsley Ben-Adir és Lashana Lynch alakítása. Jócskán alulírt karaktereik ellenére meggyőző alakítást nyújtottak! Összességében nem tudom azt mondani, hogy egy cseppet se élveztem a filmet, hiszen mégis csak Bob Marley életéről szól, ráadásul a film végi koncert, valamint a valós, archív felvételek bemutatása nagyon sokat dobnak rajta! Nincs szívem lepontozni, s akit érdekel a zenész élete és munkássága annak minden negatívuma ellenére is bátran ajánlom! 4* |
2024-06-14 16:51.15 |
Van abban valami nagyon félelmetes és durva amikor egy középkorú nő egy férfit zaklat. Hiszen mindegy ki kit zaklat, férfi nőt vagy nő férfit, a zaklatás az zaklatás. Nem tolerálandó dolog. A Szarvasbébi pedig erről szól, és akkor kezdődik amikor általában a true crime sorozatok véget érnek: egy harmincas férfit látunk, aki besétál a rendőrségre. Zavarban van, jelenteni akarja, hogy zaklatják. Elmondja, hogy az üldözője egy nő, akivel soha semmilyen kapcsolata nem volt. A vele szemben álló rendőr értetlen, de azért megkérdezi, hogy mióta tart ez. A férfi elmondja, hogy hat hónapja. Mi tartott ennyi ideig, kérdezi erre a rendőr. Ekkor a férfi fáradtan belenéz a kamerába, mély levegőt vesz, majd megjelenik a főcím, és a főszereplőnk narrálása mellett visszamegyünk az időben, hogy megtudjunk mindent. Például azt, hogy az egész a sajnálat érzésével, és egy egyszerű ingyen teával kezdődött egy bárban...
Nem könnyű írni erről a sorozatról, mert annyi érzést és gondolatot ébreszt az emberben amit nehéz szavakba önteni. Olyan mintha belelátnánk egy ember legtitkosabb gondolataiba – azokba, amiket még névtelenül sem biztos, hogy el merne mondani bárkinek. Arról, hogy milyen az, amikor megaláznak, amikor áldozat vagy, amikor tehetetlen vagy, amikor a saját frusztrációd miatt rosszabb az életed, amikor a környezeted nem akar, vagy nem tud semmit tenni érted, amikor pontosan tudod, hogy rossz az irány, amerre tartasz, te viszont semmiképpen sem akarsz változtatni és kezdődik minden elölről. A sorozatbeli Donny Dunn élete pontosan ilyen, ami pedig az őt játszó Richard Gadd-al történt valós eseményeket dolgozza fel. Donny (ahogy az életben is Gadd) egy komikus, aki jellemzően kisebb közönség előtt fellépve mutatja be kissé kaotikus és egyáltalán nem vicces produkcióit. Egy nap azonban váratlanul a közönségének mesélte el, hogy fiatalkorában egy ismertebb brit szórakoztatóipari dolgozó megerőszakolta őt. A sorozat központi témáját is ez adja, mely által választ kapunk Donny furcsa viselkedésére és a Martha-val való "kapcsolatára" is. Ugyanis ez az elszenvedett trauma az ami egy önutálatba hajló, nemi identitászavarral, súlyos félénkséggel és frusztrációk tömkelegével sújtott fiatal férfit eredményeztek. Aztán megjelenik Martha és főszereplőnk egy soha véget nem érő spirálba jut, ami azt eredményezi, hogy a nő nem kevesebb mint hat évig zaklatta őt és a családját, követte, és úgy általában pokollá tette az életét. És hogy fajulhatott el ez idáig? Azonkívül, hogy - mint kiderült - a nő egy "profi" zaklató, annak rajongása, pozitív megerősítései akaratlanul is hatottak Donny önbizalmára, amire egy idő után már szüksége van. Magyarán legitimálta a nő zaklatását, akinek a napi bárbéli látogatásai később rendszeres, napi százas mennyiségű e-mail üzenetekkel, majd váratlan személyes felbukkanásokkal egészültek ki. Martha minden lehetőséget megragadott, hogy közel kerüljön a férfihoz, helyesírási hibákkal és elütésekkel teli leveleit, kellemetlen becézgetéseit (innen a Szarvasbébi cím) megtapasztaljuk mi nézők is, a fejünkbe pedig garantáltan felgyullad az a bizonyos piros lámpa, mely jelzi, innen futni kell. Donny azonban mégse teszi. Martha egy notórius hazudozó, konstans ellentmondásokban, akinek otthona pont olyan rendezetlen, mint lelki világa. Vele szemben Donny bénázik, hazudik, elhallgat, rosszul kommunikál, titkon talán vonzódik - tehát rengeteg érzést, gondolatot, szempontot megismertet velünk Richard Gadd, hogy mi ment végbe benne abban az időben, amikor ezek az események megtörténtek vele. Nem könnyű sorozat a Szarvasbébi, brutálisan kínos jelenetekbe csap néhol, és ezalatt nemcsak a zaklatásokat és a stand-upos lebőgéseket kell érteni, hanem a nemi erőszakot és Donny szexualitásának feltárását is, amik garantáltan okoznak majd kellemetlen perceket. Már-már túl személyes és durva néhol a sorozat, de szerencsére Richard Gadd pontosan tisztában van azzal, mikor kell humort csempészni az alkotásba. Richard Gadd tanítani akar, és megmutatni, hogy a gyengeség felvállalásában mennyi erő lakozik. Ő így tette túl magát saját megpróbáltatásain, amelynek fontos része volt az önvizsgálat és a kritika. Martha bár tipikus antagonista, a szerző nem mond felette ítéletet: innen lehet tudni, hogy már tényleg nem ez határozza meg a mindennapjait, és nincsenek miatta álmatlan éjszakái. Már egy szabad emberként tud élni, aki a tragédiából komédiát formál. Összességében ritkán látni egy ennyire igényes és összetett sorozatot, sőt, amblokk ilyen alkotást, szóval nekem nagyon tetszett! Nagyon sokáig nem tudtam érdemben nyilatkozni róla - idő kellett, hogy leülepedjen az élmény és összeszedhessem a gondolataimat. Én abszolút ajánlom mindenkinek! 5* |
2024-06-06 19:22.09 |
https://www.youtube.com/watch?v=cb9saDsdyUY |
2024-05-31 18:16.50 |
Nagyon vártam már, hogy végre megnézhessem ezt a filmet, most meg nehéz összeszedni róla a gondolataimat. Annyi bizonyos ha a kritikámat én is egy kis történelemmel kezdeném, akkor az nem Godzilla filmes történelmét venné górcső alá venni, hanem Japánét. Na lássuk.
A második világháború végén, 1945-ben Japán kénytelen volt kapitulálni és a vesztesek oldalán zárt, minek után a szigetország 1952-ig amerikai megszállás alá került. Japán ekkor romokban, a hadereje egyenlő a nullával, nagy a szegénység és a nyomor. Megtépázott városok, és lelkek. A film ennél a történelmi felállásnál veszi fel a fonalat és gondolja azt tovább a címszereplő behozatalával, s mond egyúttal éles kormány- és rendszerkritikát. Ugyanis a Godzilla Minus One minden korábbi szörnyfilmnél mélyebbre megy a japán lelket meghatározó generációs traumák feltárásában azzal, hogy egy megfutamodott kamikaze pilóta szemszögéből mutatja be a szörny tombolását. Eddig az emberi szál mindössze fölösleges időhúzásnak hatott, míg Sikisima drámája önmagában is egy kiváló filmet eredményezne! Itt az ő tevékenysége kényszeríti a többi szereplőt arra, hogy szembenézzenek a háborús múlttal és megpróbálják feldolgozni azt. Mert a Godzilla Minus One arról szól, hogy Japán fő ellensége a háborúban bizonyos szempontból önmaga volt. Hogy értelmetlenül pazarolta el a népét. A felismerésről, hogy a kamikazepilóták halálában nem volt semmi magasztos. Fölösleges volt. A film szintén minden korábbi résznél erősebben próbál visszatalálni az alapokhoz. Sőt, a „Minus One” alcím sem arra utal, hogy előzményfilm lenne, hanem a filmbéli Japán állapotára. Ahogy a rendező fogalmazott: a háború lenullázta Japánt, Godzilla pedig a mínuszba löki azt. Adott tehát a kérdés, hogy ezt a szörnyet mégis miképp győzheti le egy olyan háborúban megtépázott ország, melyet mind az Egyesült Államok és mind a saját kormánya magára hagy? Csakis a közösség erejével! Zseniális az a végső és kétségbeesett terv amit Godzilla megállítására találtak ki, mindezt pusztán a közösség összefogásával! Az a fajta nacionalizmus ez, ami elismeri és kritizálja a múlt hibáit, miközben hisz abban, hogy együtt, összefogva még a legnagyobb katasztrófa után is van az esély az újrakezdésre. A film legfőbb témája a túlélők bűntudata. És bár konkrét városrészeket rombolnak le benne, valójában a jövő építéséről szól. Arról, hogy nincs abban semmi szégyen, ha túléled a háborút és Godzillát. Még japánként sem. Élni ugyanis mindig érdemes! Ajánlom mindenkinek a filmet! 5* |
2024-05-31 12:23.50 |
Ma 94! Hihetetlen egy életkor. Isten éltesse még sokáig! :) |
2024-05-12 07:24.15 |
https://www.filmkatalogus.hu/Sid-67-A-tokeletes-gyilkos--f2323 |
2024-05-11 09:42.49 |
Jack Ketchum: Ivadék |
2024-04-25 12:01.31 |
Nemrég lemondtam a boldogságról, de az élet megadta, és most boldogabb vagyok mint valaha! :) |
2024-04-06 18:23.08 |
Megmondom őszintén nekem tetszett a film. Imádom a régi olasz horror/thrillereket és tetszett a hangulata is. Ráadásul Budapesten játszódott, az is dobott rajta. |
2024-04-06 11:49.46 |
The Spider Labyrinth (Il nido del ragno, 1988)
[link] |
2024-04-06 11:47.07 |
Tom és Huck (Tom and Huck, 1995)
[link] |
2024-04-06 11:43.45 |
Deadstream (2022)
[link] |
2024-04-04 11:32.47 |
Ma lenne 45 éves. Nyugodjék Békében! |
2024-03-19 20:42.13 |
Kedves vagy hogy érdeklődsz, de nem szeretnék itt siránkozni, meg hosszú is lenne.. nem is kellett volna ide leírnom csak kikívánkozott belőlem. Azért köszi. |
2024-03-19 11:13.28 |
Ma lenne 80 éves. Nyugodjék Békében! |
2024-03-17 08:22.18 |
Lemondok a boldogságról. |
2024-03-15 09:39.08 |
Kertész István: Nagy Sándor, a hódító |
2024-03-08 17:00.37 |
Boldog Nőnapot Kívánok Minden Kedves nő fórumtársamnak! |
2024-03-04 16:14.52 |
A pókok birodalma (Kingdom of the Spiders, 1977)
[link] Egy olyannak mint én, aki retteg a pókoktól, igazán borzongató élmény ez a film! Mivel egy '77-es alkotásról beszélünk, nyoma sincs CGI-nak, hanem igazi madárpókok százaival forgatták a jeleneteket! A főszerepben pedig a Star Trek-ből is ismerős William Shatner-t láthatjuk. |
2024-02-27 18:40.09 |
Pár hete jött velem szembe a film, és egyből eldöntöttem hogy látnom kell. Úgy éreztem, hogy így egy kicsit bele láthatok a világ legszebb hivatásának a gyakorlásába.
A Szülésznők című film két kezdő szülésznő, Sofia és Louise szemszögéből mutatja be, milyen egy szülészeten dolgozni. Ők ketten egy albérletet bérelnek, és jó barátnők: amikor együtt megérkeznek az osztályra, Louise-t azonnal bedobják a munka közepébe. Beosztják az egyik legrutinosabb szülésznő mellé, aki a háta közepére kívánja az újonc betanítását. Olyan tempóban magyarázza Louise-nak a tudnivalókat, hogy vele együtt én is belezavarodtam a sok új információba, de itt nem sok idő van a csevegésre, és még újoncként az apróbb hibákra sem. Amikor a kollégája egy nehéz esetnél magyaráz a leendő édesanyának és édesapának arról, mi várhat rájuk, neki a háttérben állva együtt érzően könnybe lábad a szeme. Ezek után elképesztő lecseszésben lesz része, hiszen szülésznőként neki az a dolga, hogy tartsa a lelket az édesanyákban, hogy ő legyen a nyugodt erő. Egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy elérzékenyüljön, miközben persze empátiát is kell mutatnia. A kezdő szülésznők közül eleinte Sofia tűnik a rátermettebbnek, Louise pedig az elveszettebbnek. Előbbi gyorsan tör előre a hivatásában, és kifejezetten azt kéri, hogy terheljék, nem futamodva meg a legbonyolultabb esetektől sem, míg az utóbbi eleinte úgy tűnik, nehezen találja a helyét a kórházban. Aztán történik valami. Sofia egyik esete során komoly életveszélyre kerül sor, és amikor a lány először szembesül azzal, hogy a kezei között akár meg is halhat egy baba, egy kicsit megzuhan. Túl óvatossá válik, túl sokszor kéri ki a kollégák szakvéleményét, és pánikszerűen kezd viselkedni olyan helyzetekben, amikor ezt valójában semmi sem indokolná. Eközben Louise lassan, de biztosan kezd beletanulni a szakmájába, tanul a hibáiból és fejlődik általuk, és ő tisztában van azzal is, hogy itt bizony időnként nemcsak a születés csodájában, hanem tragédiákban is lesz része. Az egyikük összeroppan a saját maximalizmusának súlya alatt, míg a másik el tudja fogadni, hogy a kudarcélmények ebben a munkában sajnos elkerülhetetlenek. Sofia és Louise oldalán maradva közbe szép lassan megismerjük az osztály többi dolgozóját is. Léa Fehner rendezőnő tökéletesen adja vissza azt a szervezett káoszt, ami egy szülészet mindennapjait jellemzi, és kiválóan egyensúlyozik abban, hogy a szereplők magánéletéből is mutasson nekünk épp annyit, hogy még ne érezzük azt, hogy egy kórházi szappanopera sorozatot látunk. Állandó a pörgés, a szülésznők az egyik szülést végzik a másik után, sorra érkeznek az újabb kismamák, és mindig adódik egy olyan új eset, ami gondoskodik róla, hogy senki se tudjon csak rutinból dolgozni. Örömteli pillanatok váltakoznak drámaiakkal, és a film nézése közben egyre inkább azt éreztem, hogy ez már túl sok, túl nagy a terhelés, és minden tiszteletem ezeknek az embereknek, hogy nem roppannak össze a munkájuk súlya és felelőssége alatt! Amikor az egyik jelenetben a szülésznők egymás között arról beszélnek, hogy mindegyiküknek fut három szülése párhuzamosan, de épp most jött be egy új, és ki lenne az, aki vinni tud egy negyediket is, azt gondoltam, hogy ez nagyon nincs rendben. Amikor pedig megtörténik a baj, teljesen természetes, hogy próbálnak felelőst találni. Csakhogy az egyikük kimondja: biztosan terhel egyéni felelősség egy olyan szülésznőt, akit ennyire túlterhel a rendszer? Nem maga a rendszer a hibás? Lehetetlenné teszi a normális munkavégzést azzal, hogy nincs elég ember és nincs elég fizetés, de ha ebből következően egy baba vagy egy édesanya egészsége sérül, rögtön azt a szülésznőt veszik elő, aki hősiesen három-négy szülést próbált levezetni egyszerre. Az esetet aztán elkönyvelik egyéni hibaként, és minden megy tovább ugyanúgy. A film számomra legdrámaibb pillanatában még az a rutinos, vérprofi szülésznő is összeomlik, akiről korábban azt gondoltam, hogy a végsőkig képes kitartani. Ám amikor egyszer csak kifakad és egy kétségbeejtő monológban elmondja, hogy azt még elfogadja, hogy keveset keres, az is rendben van, hogy sokszor enni és pisilni sincs ideje, sőt még azt az áldozatot is meghozza, hogy a kisfiával is kevesebb időt töltsön a munka miatt, de azt már nem hajlandó elfogadni, hogy a körülmények miatt csak szarul tudja végezni a munkáját, akkor azt nehéz nem elérzékenyülve végig hallgatni. A Szülésznők egy társadalomkritikus film, ami mer kritikát mondani arról, mi történik az egészségügyben, ha túlterheled és kizsigereled a dolgozókat, és közben nem adsz tisztességes bért nekik a megélhetéshez. Hihetetlen, hogy ez egy nyugat-európai országban is valós probléma, amelybe azt hiszem nem nehéz belelátni a magyar egészségügy borzalmas helyzetét sem! A különbség csupán annyi, hogy ott mernek beszélni róla. Ennek ellenére szerettem volna bemutatni ezt a filmet, és csak ajánlani tudom mindenkinek! 5* |