Még pénteken láttam a filmet a tévében, csak eddig nem volt időm véleményezni pedig szerettem volna. Először is már régóta kerülgettem a filmet, valahányszor adta a tévé kicsit mindig belelestem. Most viszont megnéztem és összességében tetszett, mert őszintén próbált mesélni két fiatal kapcsolatáról. Egy kapcsolat szépségéről, nehézségéről és fájdalmáról, a kezdeti szerelemtől az elhidegülésig és végül szakításig, hogy aztán a szokásos módon (kicsit nyálas) happy end-el záruljon. Kár, mert úgy kitudott volna lépni a többi romantikus tinivígjáték közül, meg bár a valóéletben is visszatérhet az akire vágytál az életedbe, az nem mindig fog happy end-del végződni. Megváltozhat a gondolkodásuk, az egyik érettebbé válik a másiknál stb. és már nem feltétlen lehetnek boldogok együtt. Szóval a végét lehagyhatták volna, addig egészen jó volt a film annak ellenére, hogy a főszereplők játéka nem. Viszont mivel kedvelem a színészeket, és mert a film próbált egy komolyabb témát boncolgatni, nincs szívem lejjebb pontozni. 4*

Christopher Plummer - Vélemények

2021-02-06 05:39.12

Nyugodjék Békében! :(

Post Mortem (2020) - Vélemények

2021-02-05 17:44.05

Iszonyat izgalomba jöttem mikor láttam az előzetesét. Végre egy magyar horror - gondoltam magamban és tetszett is a trailer! Nagyon szerettem volna hát moziba megnézni, de egyelőre még nem lehet közben viszont felkerült az internetre úgyhogy ott pótoltam.
Összességében nagyon tetszett a film, bár elég nehezen állt össze a sztorija. Lassan indult be és folyton bevágtak egy-egy olcsó jumpscare-t is, szóval először féltem. Aztán egyre jobb lett, van egy para hangulata, a karakterek szimpatikusak, a végére pedig szó szerint elszabadul a pokol! Komolyan itt aztán minden van; járkáló és égő hullák, lebegő falu stb. igazi horror lett a Post Mortem. Szemmel látható különbségek voltak közte és egy átlag nyugati/amerikai kísértetes horrorok között! Csak ajánlani tudom hát mindenkinek aki még nem látta és esetleg tervezte hogy megnézi, mert érdemes! 4*

Mank - Vélemények

2021-02-01 11:36.20

Már a Mank előzetese felkeltette az érdeklődésemet. Mostanában azonban sem kedvem, sem időm nem volt filmet nézni, így idáig váratott magára. Meg kell mondjam nagyon tetszett a film, bár ehhez az is hozzátartozik, hogy mind a rendező David Fincher korábbi filmjeit, mind pedig a filmkészítést mint olyat kedvelem és szívesen nézek róla bármit. A Mank pedig egy korszakos mű, az Aranypolgár készítéséről szól elsősorban a főhős Herman J. Mankiewicz szemszögéből. Ám ahhoz, hogy megértsük a filmet nem szükséges az Aranypolgár ismerete. Jó ha az ember legalább egyszer látta, lévén vannak áthallások a két mű között, a Mank azonban legalább annyira szól a szókimondó alkoholista forgatókönyvíró életéről, mint az akkori hollywoodi stúdiórendszerről vagy a média véleményformáló hatásáról és az ezzel járó felelősségről. Mondatni Fincher egy hiteles korlenyomatot ad és visszarepít minket a 30-as, 40-es évek Hollywoodjába. Beállításai, díszletei, hangulata és képi világa olyannyira autentikusak mintha tényleg 80 évvel korábban forgatták volna. A Mank aprólékosan megszerkesztett mű akár Welles klasszikusa, az időben ide-oda ugrált cselekmény pedig még inkább hasonlatossá teszi hozzá. Nem egy könnyű film, befogadni csak az tudja akit érdekel a filmkészítés és az akkori kor minden szépsége. Lassan hömpölygő cselekménye is ezt szolgálja, élő és lelégző karakterei a legutolsó mellékalakig emlékezetesek, az igazán átütő alakítást azonban a címszereplőt alakító Gary Oldman nyújtja. De Amanda Seyfried, Lily Collins, Tom Burke, Charles Dance, Tom Pelphrey is kitesz magáért, le a kalappal előttük is.
Összességében a Mank David Fincher eddigi talán legszemélyesebb alkotása. Így pedig jóval megosztóbb is, témája nem mindenkinek lehet érdekes, viszont aki vevő rá, annak egy emlékezetes élményben lesz része. Herman Mankiewicz maga válik a róla szóló film Charles Foster Kane-évé, azaz Aranypolgárává. 5*

Aranypolgár - Vélemények

2020-12-12 12:22.01

A Mank című film apropóján tekintettem meg az Aranypolgárt! Szégyellem is magam emiatt rendesen, hiszen egy óriási klasszikusról van szó, amiről így lassan 80 év távlatából egyáltalán nem könnyű beszélni. Az első gondolat ami eszembe jut, hogy rám nem tett akkora hatást mint vártam. Lehet, hogy a hangulatom nem volt a toppon és akkor pedig ez az én hibám, de nem kötött le eléggé. Sajnos azok a dolgok amikkel az Aranypolgár megelőzte a korát (visszafelé elmesélt, időben ide-oda ugrált történet), mára már elcsépelt sablonná vált. Ennek ellenére nem lehet lehúzni ezt a filmet és nem is áll szándékomban! Alapfilm, ami joggal szerepel minden valamire való filmes toplistáján és amit tényleg mindenkinek legalább egyszer látnia kell!
Na de menjünk azért egy kicsit bele, hogy miért is akkora klasszikus ez a film. Az Aranypolgár Charles Foster Kane életéről szól, azonban nem hagyományos életrajzi film, inkább egy narratív kirakós: Kane rögtön az első jelenetben meghal, utolsó leheletével csak annyit mondva, hogy "rózsabimbó." Ezután egy filmhíradót látunk, ami elmeséli a férfi egész életét. A főszerkesztő azonban úgy érzi, hogy nem lett elég izgalmas a huszadik századi Amerika egyik legnagyobb alakjáról szóló anyag, így megbízza a riporterét azzal a feladattal, hogy derítse ki, mégis mit takar a rózsabimbó szó.
Kane élete tehát nem hagyományos elbeszéléssel bontakozik ki, hanem a riporter kutatásai nyomán, aki régi feljegyzésekből és a férfihoz közel álló emberek beszámolóiból próbál közelebb jutni az igazsághoz. A megkérdezettek, köztük Kane egykori legjobb barátja és második felesége, mind más oldaláról ismerték meg a férfit, életének különböző életszakaszaiban, így minden történettel új réteget kap a karakter. Mint írtam mára az ilyen jellegű lineáris történet mesélést felrúgó és efféle narratív játékokkal operáló filmek megszokottá váltak. Ebben viszont nagy szerepe van az Aranypolgárnak, hisz itt használták mindezt először.
Orson Welles teljesítményére szavak nincsenek. Filmjét nem hiába tanítják, aprólékos mindenre kiterjedő rendezése elképesztő, a története a végtelenségig kidolgozott - minden kirakósan gondosan a helyére kerül, a díszletek grandiózusak, a fényképezés pedig csodálatos! A rendkívül gondosan beállított kamerákkal és fény-árnyékkal adtak többletjelentést egy-egy jelenetnek! Vizuális ötletek és újítások hatalmas gyűjteménye a film.
A rendezés, a fényképezés és a forgatókönyv hosszas méltatása után azt sem szabad kifelejteni, hogy Orson Welles fantasztikus színészi alakítást (is) nyújt; tökéletesen hozza a pimasz huszonévest és a morcos vénembert is (természetesen a sminkelés terén is úttörő volt a film).
Összességében még akkor is csak szuperlatívuszokban lehet beszélni az Aranypolgárról, hogy ha az nem jut el annyira a mai kor emberéhez mint most hozzám. De biztos vagyok benne, hogy még megfogom nézni. 5*

Őrült gazdag ázsiaiak - Vélemények

2020-12-08 10:47.44

Egy számomra még mindig nagyon fontos és szeretett személy ajánlására néztem meg még a múltkor. Nagyon szeretem az ázsiai filmeket és ebben a filmben sem csalódtam!
A címe nagyon találó amúgy, kicsit túlzó is volt már ez a gazdagság, holott nyilván a valóságban is élnek ilyen családok.
Egyébként a film közepén volt egy nagyon szép esküvői jelent, az totál olyan volt mintha a keletet a nyugattal próbálták volna kombinálni. Nekem legalábbis fura volt a keleti környezetben tartott katolikus szertartás. Szépen kiaknázták a főszereplők közti ellentéteket is. Jó ideig azt hittem, hogy végül nem happy end lesz. Azon sem csodálkoztam volna, de ez most így volt jó.
Összességében még ha a fordulatai alapján egy átlagos romkomot is sejtet az Őrült gazdag ázsiaiak (vagy Kőgazdag ázsiaiak), nekem annál mégis jobban tetszett! Szimpatikusak voltak a szereplők és az is, hogy mertek kicsit jobban belemenni abba, hogy mi történik ha egy szupergazdag és egy átlagos személy összejön! 4*

Pécsi Ildikó - Vélemények

2020-12-05 20:54.10

Nyugodjék Békében! :(

Hugh Keays-Byrne - Vélemények

2020-12-03 12:17.17

Nyugodjék Békében! :(

Balázs Ferenc - Vélemények

2020-11-27 17:23.01

Nyugodjék Békében! :(

Casablanca (1942) - Vélemények

2020-11-23 12:51.55

Mi mást is írhatnék mint, hogy a filmtörténet egyik legnagyobb klasszikusa a Casablanca! Én csak azt sajnálom, hogy eddig vártam a megtekintésével!
Igen, annak a filmnek a megtekintésével, melyet azóta már milliók láttak szerte a világon, generációk ismernek, és gyakorlatilag a történelem része. A Casablanca szinte minden mondata idézhető és gyakran idézik is más alkotásokban. Ezt a filmet mindenki ismeri, mindenki szereti és főszereplőit mindenki csodálja.
Na már most a Casablanca egyrészt a két legendás színész: Humphrey Bogart és Ingrid Bergman játékától, másrészt (a magyar származású) Kertész Mihály zseniális rendezésétől és végül harmadrészt magától a történettől lett valódi filmlegenda. Pedig a sztori első hallásra nem tűnik különlegesnek.
A történet szerint az amerikai Rick Blaine közvetlenül a második világháború előtt épp Párizsban tartózkodik, ahol beleszeret a szépséges svéd lányba, Ilsa Lundba, aki ekkor szintén a városban él. A pár egymásra találva boldog lesz egy időre, ám közben kitör a második háború és a német hadsereg Párizs megszállására készül. A lány váratlanul eltűnik, Rick hiába várja a vonat pályaudvaron és kénytelen egyedül tovább menekülni. Célállomása pedig nem más, mint az afrikai Casablanca, ahol egy felkapott bár tulajdonosa lesz. Egyszer azonban váratlanul szintén Casablancában köt ki Ilsa is, ám nem egyedül érkezik, hanem egy férjjel az oldalán, aki nem más, mint a híres anti-náci és cseh ellenálló: Viktor László.
A Casablanca tehát mint már említettem több szempontból is zseniális. Humphrey Bogart cigarettázós, férfiasan lezser fellépését nők millió nézik azóta is sóhajtozva (miközben meg férfiak milliói próbálják utánozni), míg Ingrid Bergman nőies pillantásait, könnyben úszó szemeit pedig rendezők tucatjai kérik azóta is Hollywoodban. Persze soha senki nem tudta őket méltóképpen utánozni, mert ők úgy és akkor, fekete-fehérben, a háborús évek idején voltak nagyok, talán a filmtörténelem legnagyobbjai.
Egyébként az esőben várakozó és Ilsa elköszönő levelét olvasó Rick jelenete a film egyik legikonikusabb élőképe. Én akkor ott nagyon áttudtam érezni a főhős csalódását. Érthető volt megkeseredettsége és távolságtartása, a cinikus bártulajdonos képe azonban csak egy álarc, mélyen belül még mindig egy érzelmes és jó ember rejtőzik! Ilsa éppúgy álarcot visel; a férjéért aggódó feleségét, miközben belül még mindig Rickbe szerelmes. Kettejük végső jelenete mondanom sem kell, hogy a filmtörténelem egyik legismertebb és legromantikusabb befejezése.
Ezen párbeszéddel szeretném a véleményemet zárni:
"- Te Victorhoz tartozol. Te tartod benne a lelket. Ha most nem mész el, meg fogod bánni. Talán nem ma, nem is holnap, de hamarosan. Életed végéig.
- Mi lesz velünk?
- Nekünk megmarad Párizs. Elveszett mielőtt eljöttél Casablancába, de tegnap újra megtaláltuk.
- De én azt mondtam, nem hagylak el.
- Sohasem fogsz. Nekem is van dolgom. Ahova megyek, nem követhetsz, nem teheted amit én. Nem vagyok nemes lelkű. De világos, hogy három ember problémája nem sokat számít ebben az őrült világban. Egy nap majd megérted. Fel a fejjel, kölyök!" 5*

A máltai sólyom - Vélemények

2020-11-17 18:52.39

A máltai sólyom a film noirok ("fekete filmek") alapja, egy igazi klasszikus! Napokkal ezelőtt olvastam róla egy oldalon és akkor elhatároztam, hogy megnézem. Amúgy is szeretem a régi és noir filmeket egyaránt. Na de mik is azok?
Egy az Egyesült Államokban született, a bűnügyi filmek családjába tartozó filmműfaj – vagy más vélekedések szerint: stílusirányzat. Az ilyen filmek jellemzően egy bűntől és korrupciótól sújtott nagyvárosban játszódnak, egy kőkemény ámde cinikus és magányos férfival a főszerepben, aki az igazság keresése során sötét ügyekbe és zűrős szerelmi viszonyba keveredik az ún. végzet asszonyával. Emellett e filmek szinte kivétel nélkül fekete-fehér nyersanyagra készültek, így bennük a fény-árnyék hatásoknak, illetve a világításnak rendkívüli dramaturgiai szerepük van.
A történet kezdetén Sam Spadet, a San Franciscó-i magándetektívet egy gyönyörű nő bízza meg: arra kéri, keresse meg a húgát, akit egy Thursby nevű erőszakos férfi csábított el. A magándetektív társa, Archer magára vállalja, hogy személyesen jár utána a dolognak, másnap azonban váratlanul Archert és Thursbyt is meggyilkolják. A nyomozást ezek után Spade folytatja, a megbízójáról pedig hamar kiderül, hogy hazug, s egy bűnszövetkezet tagja, aki magának akarja megszerezni a zsákmányt. Ez pedig nem más, mint a XVI. századból származó drágakövekkel díszített arany sólyom, amelyet a Máltai Lovagrend adományozott V. Károly spanyol királynak 1539-ben.
A film cselekménye nem csak nagyon izgalmasnak hangzik, hanem valóban az is! Senkit ne tévesszen meg a kora! De John Huston értő rendezése és a tökéletes szereposztás együtt az ami valódi élettel telíti a mozit!
Humphrey Bogart a tőle szokásos magabiztossággal formálja meg a szerepét. Ő már nem is színész, hanem egy IKON volt! A másik akit nagyon kedvelek és szerepel a filmben, az Peter Lorre és szintén jó volt. Igaz az Ő karakterén sokszor már nem igazán igazodtam ki.
Összességében A máltai sólyom az a film amin még az idő vasfoga sem tudott fogni! Fojtogató atmoszférájával, csavaros cselekményével, kiváló színészeivel és a megdöbbentő végkifejletével még ma is hengerel és erősen ajánlott minden noir és filmkedvelőnek egyaránt! 5*

Egy ember ára - Vélemények

2020-11-10 11:48.35

A mindenáron felemelkedni vágyó Frank a hagyományosan úri időtöltésnek számító sport világában könnyen érvényesül erejével, gazdagsága és rámenőssége mégis kevésnek bizonyul gyengédségre vágyó szállásadónője, az özvegy Margaret meghódításához.
Mindössze ennyi a film története, nekem mégis felkeltette az érdeklődésemet. Richard Harris-t nagyon kedveltem, de rájöttem hogy nagyon kevés filmben láttam eddig! Így hát mindjárt ki is választottam egyik legelső munkáját és jobb döntést nem is hozhattam volna! Első nemzetközi porondon történő bemutatkozása Oscar-jelölést hozott az akkor még fiatal, ámde már ekkor tehetséges színésznek! A főszereplő páros másik tagja, Rachel Roberts nem különben nagyszerű volt!
Miattuk és a mai is aktuális témák boncolgatása végett is érdemes megnézni az Egy ember árát. Ilyenek például; mennyit is ér egy játékos élete? Vagy hogy a hírnév és gazdagság egyenes út-e a boldogsághoz?
Olyan tehát ez a film mintha azt mutatná meg, mi történt volna azután, ha egy munkásfiú befutott a célba. Megjegyzem, sajnos semmi jó!
Annyi, hogy talán be lehetett volna mutatni árnyaltabban is a karaktereket, és kevésbé elmenni a melodráma irányába. Azonban nekem így is nagyon tetszett!
Összességében évek óta nem írtam ide egy kritikát se, de miután tegnap megnéztem a filmet és nem találtam róla sehol egy épkézláb véleményt se, gondoltam megtöröm végre a csendet! A filmet egyébként kíméletlen őszintesége, illúziómentessége miatt ajánlom minden filmrajongónak! 5*