Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Elhurcolva - Film Café, 18:55 |
Mr. Magorium meseboltja - Paramount Network, 18:55 |
Holiday - TV2, 19:45 |
Hang nélkül - HBO, 20:00 |
A remény rabjai - Film+, 20:00 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Gérard Depardieu (76) |
Jessica Harmon (39) |
John Amos (85) |
Maryam d'Abo (64) |
Timothée Chalamet (29) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Better Man: Robbie Williams |
Gérard Depardieu |
2021-12-31 14:43.19 |
Boldog Új Évet Kívánok Mindenkinek! :) |
2021-12-26 09:53.28 |
Silent Night, Deadly Night (1984)
[link] |
2021-12-21 14:54.08 |
SPOILERES!
Emberek a Pókember: Nincs hazaút egy igazi MOZI ÉLMÉNY volt, amit mindenkinek feltétlenül látnia kell, aki egy kicsit is szereti a karaktert és az eddigi filmeket! Komolyan nem sok jó dolog történt velem az elmúlt időszakban, de ez a film most alaposan kárpótolt. Mondanom sem kell én felültem a hype vonatra és izgatottan vártam már, hogy végre láthassam. Sajnos nagyon nehéz volt akár egy spoilert is elkerülni, mégis maradandó élménnyel gazdagodtam. Én nem szándékozom most a történetbe belemenni, azzal úgyis mindenki tisztában van, csak annyit mondok, hogy a film nem árul zsákba macskát, ugyanis mindkét korábbi pókember tiszteletét teszi benne, nem csak a gonoszok! Ez pedig kérem szépen mozitörténeti pillanat (!!!) mely számtalan nosztalgikus, vicces, drámai és katartikus pillanatot eredményez, bár ezen jelzők az egész filmet is jellemzik! Véleményem szerint az MCU a Nincs hazaúttal simán rákontrázott a Végjátékra! Alaposan, de nem vontatottan építkezik, rengeteg karaktert mozgat, de mind megkapja a maga pillanatát, s minden visszatérő színész kiváló alakítást nyújt (ez alól talán csak Gyík és Homokember CGI figurái a kivételek) a korábbi szerepében! Külön kiemelném Willem Dafoe-t, aki itt talán még félelmetesebb a hasadt személyiségű tudós szerepében mint korábban, s Jamie Foxx gonoszának is jót tett a ráncfelvarrás! Na de térjünk át a pókemberekre; Tobey és Andrew alakítására szavak nincsenek, én mégis Tom Holland-ot emelném ki, aki most igazán kitett magáért és sikeresen bebizonyította, hogy nagyon is jó helyen van nála a szerep. De egyébként hihetetlen mennyire remekül működik a kémia a három "pók" között, én még szívesen elnéztem volna őket, pedig szerencsére nem csak egy cameó erejéig lettek a filmbe visszahozva, hanem rendes szerepük volt a történet alakulásában, mely abszolút jó döntés volt a készítők részéről! Nem tudták és nem is próbálták ellopni a show-t Holland elől, ez az ő filmje, itt válik azzá az igazi hőssé, akinek eddig is lennie kellett volna, úgyhogy én már most várom a következő filme(ke)t! De nem is szaporítom tovább a szót, imádtam! 5* |
2021-12-10 11:02.53 |
A Zöld Lovag (The Green Knight, 2021)
[link] Fenyegető telefon (Party Line, 1988) [link] Gyilkosság utánvéttel (Murder C.O.D. 1990) [link] |
2021-12-07 06:09.42 |
Nyugodjék Békében! :( |
2021-11-03 06:55.21 |
100 éves lenne! Nyugodjék Békében! :( |
2021-10-30 12:19.46 |
Nyugodjék Békében! :( |
2021-10-26 16:32.26 |
Minden kritika egyfajta történelmi visszaemlékezéssel kezd az előző filmekre, én inkább a személyes élményeimmel szeretném.
Élményekkel, mert a Halloween az egyik kedvenc horrorom amióta láttam, márpedig ha úgy vesszük az nem is volt olyan régen; szűk tíz évvel ezelőtt egy nyári napon néztem meg Carpenter klasszikusát és olyan zsigeri félelmet hozott ki belőlem amit legutoljára kisgyerekként éreztem az unokatestvéreim társaságában egy horror közben! Persze azóta számtalanszor láttam már, és elismerem hogy nem öregszik túl jól a Halloween, akkor mégis így hatott rám. Aztán később megnéztem a második részt is - tetszett -, a H20 is, a Boszorkányos időszak viszont értékelhetetlen volt számomra, a többit pedig már ki is hagytam. Még a remake-t is, amelynek egyébként a feléig ugyan eljutottam, folytatni se azóta se máskor nem fogom. Aztán eljött 2018, 40 évvel a klasszikus film után ott ültem a moziban és a jól ismert Michael-t néztem amint egymás után végez mindenkivel aki az útjába áll. Hát konkrétan álmomban nem gondoltam volna, hogy egyszer ez így megvalósul, méghozzá egy olyan film képében amely ilyen kiválóan s a klasszikus horror szellemében folytatja a sztorit, ignorálva minden korábbi agymenést. Erre egyébként szükség is volt, hiszen az új filmekkel együtt nem kevesebb mint 5 (!) idővonal létezik, ergo akkora káosz uralkodott a franchise környékén mint egy horrorikonnál se! Megérdemelt volt hát David Gordon Green mozija a rajongóknak, és mint minden jól sikerült és pénzügyileg is jövedelmező alkotás, úgy Green filmje is folytatásért kiáltott. Jelen filmünk a Gyilkos Halloween 1 év halasztás után robbant be idén a mozikba és már nagyon vártam! Először is leszögezném, hogy az előző rész színvonalát ugyan nem éri el, de nekem nagyon tetszett és nincs szívem lejjebb pontozni! Nincs, mert egy tiszteségésen és magas színvonalon (!) elkészült slasher-t láttam, amely egyrészt kiválóan folytatja az előzőt, másrészt mer újítani! Laurie ugyanis ezúttal parkolópályára kerül, helyette Haddonfield lakói szállnak szembe Michael-el, lehetőséget adva a készítőknek némi társadalomkritikára is! Ez pedig abszolúte megvalósult, a tömegpszcihózis ilyen hatásos megjelenítésére én egyáltalán nem számítottam, ahogyan arra se, hogy egy egyszerű slasher ilyesfajta gondolatiságot vigyen a sztorijába. Kár, hogy túlságosan is belemagyarázósra sikerült, hisz a képek többet mondanak minden szónál, fölösleges volt kommentálni azt. Ezzel, és a jól ismert horrorklisék értelmetlen kidomborításán kívül semmi bajom nem volt a Gyilkos Halloween-el, sőt, a flashback jelenetek pazar beillesztése, régi/új szereplők visszahozása és Michael misztériumának kitágítása tökéletes lett! Ahogyan a gore is, mert abban aztán nem szenved hiányt a mozi - elképesztően véres és egyben ötletes gyilkosságoknak lehetünk szemtanúi! Összességében bár volt pár dolog ami nem tetszett az új filmben, én elégedett voltam vele és már most várom a következő filmet! 5* |
2021-10-24 11:16.29 |
Méltatlanul elfeledett, kevéssé ismert film a Betyár, és bár elsősorban gyerekekhez szóló családi mozi, azért nem kevés drámát is tartalmaz. Gondolok itt a végére, mely egyszerre megható és gyönyörű. Az amikor az apa a fiának a halál visszafordíthatatlanságáról, és a gyász feldolgozásáról beszél az a maga egyszerűségében is nagyon szép. Ahogy az egész film az! Nekem nagyon tetszett, szerintem mindenkinek legalább egyszer látnia kéne, főleg azoknak akik - akárcsak jómagam - szeretik az állatokat. 5* |
2021-10-23 14:31.49 |
Részvétem az elhunyt családjának! Szörnyű tragédia. Szegény Brandon Lee esete jut róla az eszembe. Felfoghatatlan. De Alec Baldwin-t is nagyon sajnálom! Azzal a tudattal kell leélnie az életét, hogy embert ölt. Borzalmas lehet. |
2021-10-18 18:13.28 |
SPOILERES!
Mike Flanagan jó pár nagyszerű horrorral bizonyított már, s a vámpíros filmeket is kedvelem, így nem is volt kérdés, hogy a Mise éjfélkor nézős lesz! Nekem nagyon tetszett, noha nem erre számítottam, ugyanis a sorozat egy meglehetősen katolikus ellenes mű lett, pontosabban a római katolikus egyház dogmáinak és hívőinek képmutatásáról szól. Ezen belül - ami a horrort képviseli - a vallás és a vámpírizmus egyfajta összemosása, mely nem gondoltam volna, hogy ennyire fog működni! Na de ezt most kifejtem kicsit részletesebben is! A katolikus tan lényege a transzubsztanciáció: a pap az Egyház és Isten rá ruházott ereje folytán képes átváltoztatni a mise során a kenyeret és a bort Krisztus húsává és vérévé. Jóllehet Krisztus híveitől Istent szellemben és nem testben való imádást követeli meg, a transzubsztanciáció pedig azt jelenti, hogy csak a Fiúnak volt hatalma arra, hogy a kenyeret és a bort húsává és vérévé változtassa, ami megváltást ad, lévén Isten húsáról és véréről van szó. A kenyér és bor közönséges anyagának (szubsztanciájának) ez az átalakítása isteni hússá és vérré azonban nem szó szerint értendő, hanem Krisztus megváltó tettének hasonlata: ahogy az emberré vált Isten föláldozza magát az emberiségért, és változik bűnösből megváltottá, úgy alakul át a közönséges anyag az Isten testévé. Ezen a hasonlaton kétezer év óta vitatkozik a kereszténység: a római katolikusok szerint az átalakítást konkrétan kell érteni és a mise során konkrétan meg is történik, ezt az átváltoztató képességet kapják meg a papok. A reformált egyházak szerint a mise során végrehajtott átváltoztatás csak szimbolikus, szellemben és nem az anyagban történik meg. A problémát csak tetézi az, hogy az Újszövetségben Krisztus testi föltámadást ígér meg követőinek az örök életre való föltámadás után. Vagyis joggal mondhatja valaki azt, hogy a transzubsztanciáció konkrét anyagi, nem csak szimbolikus, hiszen elővételezi az örök életre történő testi föltámadást. Egyszer majd tehát halhatatlan testünk lesz. De vajon mikor? A mennyben vagy már most a földi életben? Flanagan a római katolikus tanítás félreértelmezését úgy mutatja be, hogy már itt a földön megkapnánk ezt a halhatatlan testet. Crockett sziget papja, Monsignor Pruitt szentföldi zarándoklata során egy vámpír áldozata lesz, aki őt magát is vámpírrá változtatja, mert agónikus delíriumában angyalnak nevezi a denevérszárnyú lényt. Az ősbűn megtörténik: a kereszténység az e világ urát, azaz a bukott angyalt, a sátánt emelte védő angyalává. A följebb vázolt szellemi bukás ennek az egyházi ősbűnnek az oka: ahogy az átváltoztatást konkrét anyagi átalakításnak értette a katolikus egyház, úgy hitte a saját földi hatalmát az egyedül valóságos, szubsztanciális (lényegi és anyagi), fontos hatalomnak. Már nem a lelkek túlvilágra eligazítása lett a fontos, hanem az anyagi hatalom fölépítése. Ennek az ítéletnek az egyszerre szimbolikus és konkrét kifejtése a film. Konkrét, mert a film történetsíkján a vámpír vére konkrét testi halhatatlanságot biztosít, és szimbolikus, mert a vámpír és a véréből származó testi halhatatlanság a sorozat önértelmezése szerint az egyház képmutatását jelenti, azt, hogy az egyház vámpír módjára becsapja és tévútra vezeti az embereket, amikor halandóságukból fakadó gyöngeségüket kihasználva ígér örök életre gyógyulást, de csak az e világi hatalom, a sátán és egyháza tovább élését alapozza meg ezzel. A sorozat hőseként bemutatott Riley Flynn, akitől a néző a szituáció megmentését várja, öngyilkos lesz, mert fölismeri a testi halhatatlanság sátáni jellegét, nem úgy, mint az erre hivatott lenne pap, aki félreismeri a vámpír természetét, az Úr angyalaként dicsőítve azt. Monsignor Pruitt-ot megtévesztette a testi halhatatlanság, a megfiatalodás igézete. A sátán félrevezette, ő pedig nyáját vezeti félre. Az Egyház, a hívők közössége Krisztus teste, a test a sátán vére által fiatalodik meg (a vér a vámpír-mítoszban az életerő hordozója; a sorozatban a vérségi kötelékek nem hogy megállítanák a vámpírokat gyermekeik átváltoztatásban, hanem a katolikus tan össze zagyvitása miatt ezt az átváltoztatást még krisztusi tettnek, és a megváltás művének hazudják). Mire a pap fölismeri tévedését, már az egész nyáj átalakult vámpírrá világi támogatóinak hathatós segítségével. A büntetés nem marad el: a fölkelő Nap, azaz Krisztus fénye elégeti az egész közösséget. Szimbolikába csomagolt éles kritika tehát a sorozat, az egész Nyugati világ éles bírálása; Flanagan szerint az emberiség megérett a pusztulásra, a végső ítéletre, a tisztítótűzben való elégettetésre. Ezt az egészet pedig teszi a kevesebb több elvével: a rövid horror szekvenciákat hosszas dialógusokkal tölti ki, mely sok nézőt elijeszthet, ugyanis ilyenkor túlontúl terjengőssé válik a sorozat. Negatívumnak hangzik, de nem feltétlenül az. Az első 1-2 rész után hamar a közösség részének érezheti magát a néző, oly részletes betekintést kapunk az életükbe. King könyvei jutottak eszembe, nem csoda hogy a mesternek annyira tetszett a sorozat, ahogyan az sem, hogy Flanagan értő King adaptáló (Bilincsben, Álom doktor). A vámpírokkal együtt pedig a sorozat erős Borzalmak városa utánérzés, s kicsit a 30 nap sötét éjszaka is felrémlett, mégis egyedi élménnyel szolgál. A színészek közül kiemelném Pruitt atya szerepében Hamish Linklater-t, valamint Samantha Sloyan-t, Kate Siegel-t és Zach Gilford-ot, de le a kalappal a többiek előtt is! A sorozatot nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek! 5* |
2021-09-24 11:27.58 |
Wong Kar-wai épp egy nagy költségvetésű filmjének utómunkálatai közben folytatott 3 hónapos szünetében forgatta le a Csungking exoressz-t még '94-ben. Ennek ellenére ez egy mestermű, szó szerint, a karcos képi világával, néha videoklipszerűen rángatózó, máskor melankolikusan lassú vágásaival, szimpatikus színészeivel egy rendhagyó romantikus film, melyben a lejárt szavatosságú ananászkonzerveket éppúgy mint a tárgyakhoz való beszélést is képes a rendező szerelemhez kötni. Ahogy az időt is egyfajta romantikus eszközként használja fel (a levél, az 1 évre később szóló beszálló kártya), a vágyódás, a már beteljesült de véget ért kapcsolat és egy új szerelem kezdete ugyanúgy érzékeltethető vele. És teszi is Wong Kar-wai gyönyörűen két történeten keresztül, melyben mindkét főszereplő rendőr (223-as és a 663-as), mindkettő épp szakított a barátnőjével és szerelmi bánat gyötri, és mindkettő életének főhelyszínévé ugyanaz az sarki étkezde lesz. Jobban mondva egyikének a kapcsolat végét, a másiknak pedig egy új kezdetét szimbolizálja (223-as rendőrt mindig ott várta a barátnője, míg 663-as beleszeret az új felszolgálóba).
A 223-as számú rendőrt április 1-jén hagyja el barátnője, May. A dátum miatt sem veszi teljesen komolyan, ezért minden nap vesz egyet a lány kedvenc ananászkonzervéből május elsejei lejárattal (amely egyben a férfi szülinapja), hogy mintegy égi jelként kezelje: ha lejárnak a konzervek, lejár a szerelme szavatossága is. Eközben egy drogcsempész nőt átver a bandája, menekülnie kell előlük. Egy bárban fut össze 223-as és a nő, felmennek egy hotelszobába is, de ott a nő elalszik. Másnap a sarki étkezdében új lány, Faye kezd dolgozni, de a tulaj unszolására se kelti fel 223-as érdeklődését. Nem úgy 663-as rendőrét, aki szintén ott eszik és szintén elhagyta barátnője. Az ex a rendőr lakásának kulcsát az étkezdében hagyja 663-asnak, de Faye ahelyett hogy visszaadná, titokban odamegy minden nap kicsit rendbeszedni a lakást. Mire a férfi rászánja magát a randira, Faye elutazik világot látni, mielőtt megállapodna. Mindkét történet a szakításról és az újrakezdésről szól, két nő és két férfi érintkező, de nem összefutó útjáról, akik ha találkoznak is, nem feltétlenül történik köztük semmi és kommunikálni se tudnak igazán egymással (a szőke nő az első történetben nem akar beszélgetni, Faye üvölteti a zenét, 223-as nem éri el telefonon az exét, 663-as pedig a tárgyaihoz beszél). Az időt már említettem, de központi szerep jut az ételeknek is, minden karakterhez tartozik egy étel, ami talán még szimbolikusnak is mondható: lejárófélben lévő ananászkonzerv, ínyencsaláta, szardínia...stb. Emellett világsláger dalok is köthetőek a karakterekhez; Faye pl. arról ábrándozik, hogy Kaliforniába költözik világot látni, így ő állandóan a California Dreamin'-t hallgatja. Apró momentumok, de értékesek. Összességében nekem nagyon tetszett a Csungking expressz. Egy gyönyörű, minden elemében nagyszerű romantikus film az élet legszebb és legkeserűbb érzéseiről. Nincs mindegyik történetben beteljesülés, nem végződik mind happy enddel, ahogy az életbe se, de próbálkozni és remélni, az érzéseinket - akár jó, akár rossz - megélni jelenti az életet. 5* |
2021-09-11 10:00.49 |
Tegnap eltemették szegényt. A tiszteletére újra megnéztem A profit. :( |
2021-09-06 18:41.46 |
Nyugodjék Békében! :( |
2021-09-05 08:37.08 |
Isten éltesse még nagyon sokáig a ma 70 éves Michael Keaton-t! :) |
2021-08-30 17:51.24 |
A Zöld Lovag (The Green Knight, 2021) [link] |
2021-08-29 15:28.24 |
Az új film kapcsán újranéztem ezt az óriási klasszikust.
Kampókéz... A tükör előtt ha ötször egymás után kimondod ezt a nevet, akkor megjelenik egy alak, aki lesújt rád a kampójával és halálra kaszabol. Legalábbis egy legenda szerint, amely valóságként él Cabrini Greenben. Helen és társa a disszertációját írja Kampókéz legendájáról, kutatásuk során pedig egyre mélyebbre ásnak, aminek aztán nem várt, ám annál véresebb következményei lesznek. 1992-ben Bernard Rose elhozta nekünk Kampókéz alakját és ezzel egy újabb ikonikus horrorkaraktert adott a világnak. A forgatókönyvet Clive Barker történetéből írta, tehát borítékolható a hátborzongatás. Mondanom sem kell, Rose nagyszerű munkát végzett, a Kampókéz mára már egy igazi klasszikus horror lett, köszönhető ez Tony Todd játékának és a szépen felépített misztikumnak. Rose ugyanis lassan és okosan építi fel a cselekményt. A nézők is végigélik a történeteket erről a tragikus sorsú, ám rendkívül fenyegető férfiről. Szépen beszippant minket az alakja, még egy percig se láttuk, de már félünk tőle. Mert a történetek tényleg hátborzongatóak. Aztán pedig eljön a pillanat, amikor megjelenik Kampókéz alakja. Ez egy igazán katarktikus pillanat a filmben. Tony Todd színre lép és egyszerűen megbabonáz mindenkit. Ez a fickó egy igazán félelmetes jelenség. Így természetesen dől a vér és nagyon brutális jelenetek kapunk, de Rose ennél sokkal tovább megy. Nem csupán vérrel, félelemmel és kegyetlenséggel, hanem valósággal is megtölti a filmet. Cabrini Green-t egy autópálya választja el Chicagotól, mégis olyan, mintha egy teljesen másik világba csöppennénk. A lakónegyedben tombol az erőszak, a kilátástalanság. A gyilkosságok, a rablások, a mocsok és a szegénység uralja ezt a környéket. Ez pedig igazán senkit sem érdekel. A jó környéken élő, többnyire fehér emberek élik a világukat és úgy tesznek, mintha Cabrini Green nem is lenne. Az itt élők meg beletörődtek a sorsukba és nem tűnik úgy, hogy nagyon tenni akarnának ez ellen. A faji szegregáció nagyon erőteljesen jelenik meg a filmben és nagyon jól mutatják be ennek az amerikai mindennapokban lecsapódó meglétét. Nyíltan és tényleg reálisan beszélnek az etnikai feszültségekről. A rendező ügyelt arra, hogy ne legyen szájbarágós tanmese a filmje és a kliséket is nagyon ügyesen elkerüli. A városi legendák valós félelmekből táplálkoznak és aztán ezek éltetik tovább. Helen szembemegy azonban mindennel, ami a változás kulcsa. Persze ezért nagy árat kell fizetnie. A film végkifejlete éppen ezért olyan megható is. Úszunk a vérben és a mocsokban, de feloldozást is hordoz magában a történet. Ezt a brutális képi világot kifejezetten széppé tudják tenni. Pontosan ugyanaz a kettősség jelenik meg előttünk, mint amilyen kettősség jellemzi Kampókéz karakterét. Minderre pedig ráerősít a zene, ami az egyik leggyönyörűbb a horrorfilmek történetében. Összességében velem egyidős ugyan a film, de egyáltalán nem látszik ez rajta. Mivel a vizualitást nem vitték túlzásba, ezért nem is öregedett rosszul. A végkifejlet pedig megmutatja, hogyan élnek tovább és változnak idővel a legendák, amik mindig is az emberiség szerves részét képezték, hiszen a félelem is mindig ott van velünk és bennünk. A Kampókéz időtálló, csodálatos, erős társadalomkritikával bíró klasszikus, egy igazán ikonikus karakterrel a főszerepben, amit érdemes minden horrorrajongónak időről-időre elővenni. 5* |
2021-08-27 16:58.47 |
Robert Redford nemrég töltötte be 85. életévét, s mivel nagyon kedvelem a színészt, gondoltam megnézek tőle egy filmet. A Tisztességtelen ajánlatra esett a választásom, mellyel már régóta szemezgettem. Lássuk milyen lett.
1993-ban Adrian Lyne rendező (A hűtlen, Jákob lajtorjája, Végzetes vonzerő) nagy dobásra készült, hiszen Jack Engelhard kőkemény témájú könyvét elővéve, megpróbált az eddigi alkotásaihoz mérhető produkcióval előrukkolni. Ez nem igazán jött neki össze, sőt – szerintem iszonyú túlzó módon – 7 Arany Málna jelölést is kapott, amiből hármat el is "nyert". És ugyan ez a mozi nem vált klasszikussá, de valamiképp mégis az. Furcsa kettősség jellemzi ezt a filmet, hiszen egyfelől nagyon is érezhető, hogy nem használták ki a benne megbúvó lehetőségeket, másfelől viszont mégis benne van a köztudatban. A Végzetes vonzerővel nem versenyezhet ugyan, de akkor is egy olyan alkotásról van szó, amit érdemes legalább egyszer látni. A rendezésben nincsen semmi különös, egyértelműen nem Lyne legjobb alkotása, a forgatókönyv sem lett varázslatos, és még a három főbb színész sem nyújtja a legjobbját. Ebből az következik, hogy egyedül a sztori az, ami említésre, illetve kiemelésre méltó. Ez sajnos így is van, de azt is le kell szögezni, hogy ez a film egyáltalán nem Arany Málna szint. Főszerepben Demi Moore és Woody Harrelson, akik nem működnek jól együtt, külön-külön mindketten jobbak, de együtt nem. Igazából a szenvedély hiányzik mindenki játékából, de főleg az övékből, hiszen kettejüknek kellene eljátszani azt a feszültséget, amit Robert Redford karaktere kelt köztük. Párosuk erőtlen, nem szikrázik köztük le levegő, szerelmük sem tűnik valódinak, ahogy a veszekedés és fokozatos elhidegülésük is hatástalan. Na már most a történet szerint a fiatal házaspár nagy boldogságban éli az életét, igyekeznek megalapozni a családjuk jövőjét, amikor is anyagi mélypontra jutnak és a veszély nagyon is valóságos, hogy a bank kisemmizi őket. Végső elkeseredésükben Las Vegasba utaznak, hogy annyi pénzt nyerjenek össze, amennyiből egyenesbe jöhetnek. Persze a pénzt elveszítik, de Diana-ra felfigyel egy ott játszogató milliárdos, John Gage, és előáll azzal a bizonyos címadó ajánlattal: egy millió dollárt ad nekik, ha egy éjszakát eltölthet a nővel. A páros eleinte elzárkózik ettől, de aztán megegyeznek, hogy ez csupán a szexről szól, a pénzre viszont szükségük van. Ám a következményeket nem mérték fel rendesen és a későbbi bonyodalmak ebből származnak. Létrejön az egyesség, de utána a házaspár kapcsolata rohamosan romlani kezd. Nyilvánvaló, hogy nem tudják megemészteni a történteket - főleg a férfi nem - és meg is feledkeznek arról, amit eddig a legfontosabbnak tartottak. Arról, hogy szeretik egymást. Életükön eluralkodik a feszültség, amit képtelenek kezelni, egymást hibáztatják, bántják a másikat, míg el nem válnak útjaik. Mindketten élik tovább az életüket, miközben tudat alatt tisztában vannak vele, hogy kizárólag egymásra van szükségük. Erre utóbb rá is döbbennek. A történet remekül hangzik, de a benne lévő potenciál kihasználatlan maradt. Drámának kissé erőtlen, a romantikus szál pedig pont a szereplők miatt nem működik. A pénz hiánya is tönkre tehet emberi kapcsolatokat, de ha van pénz, az is árthat. A produkció felveti azt örök erkölcsi dilemmát, miszerint mindennek megvan az ára, vagy van, ami megfizethetetlen? Erre a kérdésre könnyű rávágni a helyesnek vélt választ, miszerint van, ami nem eladó, de ha kicsit jobban elgondolkodunk, oda jutunk, ahová a szereplőink. Ők sem tudták felmérni a következményeket és eleinte szilárdan tartották magukat a meggyőződésükhöz, de aztán a pénz ígérete megrészegítette őket. A kérdésfelvetés mindenképpen érdekes, ha valaki őszintén elgondolkodik rajta, érdekes megállapításokra juthat. Ezt tehát mindenképp Lyne filmjének javára írhatjuk, vagyis hogy elgondolkodtató. Összességében talán kissé negatív kicsengésű lett a véleményem, pedig nem bántam meg, hogy megnéztem! Redford miatt 4*, az utolsó jelenete a filmben, igazán szép lett! |
2021-08-22 13:28.57 |
Biztos mindenki tud olyan filmeket mondani, amiket ugyan nagyon nem kellett volna, de mégis gyerekként látott először. Számomra egy ilyen élmény volt A légy, amiről tudtam hogy nem nekem való, mégis megnéztem anno vhs-n, hogy aztán a film 35 éves jubileumának apropóján újból elővegyem, és szembe nézzek "a félelmemmel". Most így felnőtt fejjel sokkal inkább tudtam értékelni David Cronenberg egy tudós átváltozásáról szóló - melyet sokan a rák allegóriájaként is értelmeztek - horror-sci-fijét, amivel egyúttal az alkotó legkiválóbb és legteljesebb rendezéséről is beszélünk.
Márpedig Cronenberg groteszk sci-fijének erejét mi sem mutatja jobban, minthogy ami 1986-ban egy felkavaróan explicit trauma volt, az ma, 2021-ben sem csak a látvány tekintetében, de drámájában is oly módon működik, amihez fogható azóta se nagyon hagyta el Hollywood kapuit! Seth Brundle egy visszahúzódó feltaláló, aki életének szinte minden idejét egy olyan teleportálófülke tökéletesítésére áldozza, ami nem pusztán az emberi közlekedést, de azzal együtt a mindennapi életünket is megváltoztathatja. A magányos férfi kísérletezésekbe kezd - először majmokon, amik aztán kifejezetten biztató eredményeket is hoznak, a végső teszthez azonban elengedhetetlen, hogy egy emberi létforma is épségben helyet változtasson. A berendezés molekuláris szinten bontja szét az alanyokat A pontban, majd építi fel újra őket B pontban, ám ehhez elengedhetetlen, hogy az adott személy egyedül tartózkodjon a fülkében. Seth egy átmulatott éjszaka után végül magán próbálja ki a gépet, ám nem veszi észre, hogy vele együtt egy légy is a fülkében van. Őszintén ledöbbentem azon, hogy az 1982-es A dologhoz hasonlóan nem csak, hogy jól tartja magát ez a film vizuálisan, de a gyomorforgató, sokszor zavarba ejtően explicit képei annyira igazinak hatnak, amihez hasonlót ma egész egyszerűen már nem láthatunk Hollywoodtól. A praktikus effektek aranykorának köszönhetjük, hogy A légyről ma már nem egy értékelendő, de mégiscsak röhejes kis próbálkozásként, hanem egy olyan felkavaró élményként tudunk beszélni, ahol sokszor tényleg szerencsésebb nem nézni, mi is történik a képernyőn. Bevallom én még most is volt, hogy félre néztem, elvégre a film legnagyobb dobása az, ahogyan egy ember a szemünk láttára, fokozatosan valami egészen förmedvényes lénnyé alakul át, Cronenberg pedig nem félt premier plánban megmutatni ennek az átváltozásnak a leggusztustalanabb pillanatait sem. A légy egyik legkiválóbb húzása viszont az volt, hogy a magába zárkózó Seth nem egyedül megy végig a transzformáción. Az újságírónőből múzsává avanzsált Veronica figurája megtestesíti mindazon reakciókat, amiket maga a néző is átélne egy ilyen helyzetben. A valóéletbe is egy párt alkotó Jeff Goldblum és Geena Davis közt tökéletes a kémia, ám a film leggyengébb és legkidolgozatlanabb szála mégis a szerelmi. Ennek ellenére a színészeket nem érheti panasz, sőt! Jeff Goldblum relatíve kis szövegkönyvvel a kezében kellett, hogy mélységgel és emberséggel töltse meg az alapvetően zárkózott karakterét - ezt pedig, a legkisebb nüánszokra is odafigyelő alakításával hibátlanul tette meg. A légy fináléja nem kérdés, hogy az egyik legmerészebb és meghökkentőbb, amit a zsáneren belül láthattunk: nincs happy end, nincs lelki feloldozás, hanem a film drámai csúcspontját követően azonnal felvillan a stáblista! Mesteri lezárása ez egy vélhetően kortalan mesterműnek, ami egyszerre a sci-fi és horror műfajok megkerülhetetlen alkotása, Jeff Goldblum talán legerősebb alakításával az élen. Megrázó, de közel kihagyhatatlan élmény David Cronenberg filmje mindmáig. 5* |
2021-08-22 11:28.04 |
Hogy miként veszett össze James Gunn a Marvel-al és jutott el odáig, hogy a konkurens DC-nek készítsen filmet; most nem akarok belemenni. Ennél jobb dolog viszont azt hiszem nem történhetett velünk filmkedvelőkkel, ugyanis Gunn filmje alaposan kiköszörüli a csorbát Ayer félresikerült próbálkozása után, mert az új Öngyilkos osztag pontosan olyan lett mint amilyennek egy ilyen filmnek lennie kell: elborult, őrült, vicces, látványos és véres! Hatalmas gratula hát a rendezőnek, hogy ezt mind megmerte lépni, bár az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy Gunn-nál szabad kezűbb rendező nem sok van már Holywood-ban! Mehet is majd vissza a Disney-hez és elkészítheti a Galaxis Őrzői 3-at is, ám előbb ezzel az igazán átütő filmmel javította ki az előző minden hibáját, úgyhogy mondanom sem kell, nekem iszonyatosan tetszett! Kétszer is megnéztem, ám mostanában nem igen volt időm írni róla!
Na vissza; Margot Robbie, Joel Kinnaman és Viola Davis karaktereit már az előzőben se érhette panasz, annyira eltaláltak voltak, én egyedül Will Smith-t hiányolom. A helyette beugró Idris Elba mint Bloodsport azonban minőségi váltás lett, de John Cena Peacemaker-re, vagy a nagy kedvencem, Sylvester Stallone által megszólaltatott King Shark szintén telitalálat! Tehát még maga a csapat is sokkal jobb lett, színesebb, őrültebb kompánia, akik egy cseppet sem akarnak jónak látszani, s egymásra mint holmi "családra" tekinteni! Bár a történet itt is faék egyszerű, de a küldetés valóban "öngyilkos", míg a fő gonosz Starro akárcsak a csapat, jól eltalált s egyben nevetségesen bizarr. Összességében a DC két leggyengébb munkája is megkapta a maga újráját (Az Igazság ligája a másik), így én szeretettel várom a további filmeket is! 4* |
2021-08-21 12:11.36 |
Anno rendesen lehúztam, most meg vagy kétszer egymásután is megnéztem a tévében. Bájos, igényes és kellően humoros kaland-vígjáték a Krokodil Dundee, egy szimpatikus és szerethető Paul Hogan-el a főszerepben. Jó kis film ez. 4* |
2021-08-21 12:07.21 |
*volt. |
2021-08-21 12:05.33 |
Az új Öngyilkos osztag után rendesen leértékelődött a szememben. Anno a moziban valamiért tetszett, azóta se láttam, végig. Egyszer-kétszer ugyan elkaptam a tévében, és el is kezdtem nézni, de képtelen voltam befejezni. Nem is értem magam, talán az általam egyik legfelértékeltebb film Ayer műve. Jóindulattal 3* |
2021-08-21 12:01.26 |
The Final Terror (1983)
[link] |
2021-08-13 09:05.26 |
Ma lenne 122 éves. Nyugodjék Békében! :( |
2021-08-06 08:25.25 |
Pontosan. |
2021-08-05 17:56.02 |
Dan Gallagher sikeres new york-i ügyvéd feleségével, Beth-szel és 5 éves kislányával boldog és kiegyensúlyozott családi életet él. Dan munkája során megismerkedik Alex Forrest könyvkiadóval, akivel családja távollétében együtt tölt egy szenvedélyes hétvégét. Dan ezt egy egyszeri alkalomnak gondolja, amit Alex tudtára is ad, aki azzal is tisztában van, hogy a férfi nős, és először úgy tűnik, mintha a nő is elfogadná ezt a szituációt. Azonban nem kell sok időnek eltelnie mire kiderül, hogy Alex mindezt máshogy gondolja, és az is nyilvánvalóvá válik, hogy pszichésen sincs rendben. Dan újra tisztázza vele, hogy kettejük számára nincs jövő, hiszen boldog házasságban él, azonban a nő ezt képtelen elfogadni, és zaklatni kezdi a férfit, sőt nemcsak a férfit, de a családját is. Dan megpróbálja lerázni, ami egyre agresszívebbé teszi a mentálisan beteg nőt, ami miatt mindenki élete veszélybe kerül.
Adrian Lyne egy figyelemreméltó alkotása a Végzetes vonzerő, mely így 34 évvel a bemutatója utána is egy okosan felépített és feszültséggel teli thriller! Nem mérhető az Elemi ösztönhöz, de kiváló film! A Végzetes vonzerő (erotikus) pszcho-thrillernek indul, de előbb neonoirba, - hol Alex a femme fatale, a végzet asszonya, míg Dan a hűtlen férj, az (anti)hős szerepében tetszeleg -, majd a végére a Pszicho inspirálta fehér csempés fürdőszobájával, késes gyilkosával és az odáig vezető suspense-el kész horrorba csapjon át! Lenyűgöző átmenet egy lenyűgöző színészi alakításokkal teli (különösen Glenn Close) filmben! Szinte kötelező darab! 5* |
2021-08-05 17:20.14 |
Gabriel Caine utolsó napjait tölti a hűvösön, ám ez nem akadályozza meg abban, hogy szökést szervezzen rabtársainak, amiből némi mellékesre is szert tesz, sőt már előkészíti a következő nagy dobást társa, Fitz segítségével. Tervük, hogy kifosztják Diggstown városának kiskirályát. John Gillonnak két szenvedélye van, a boksz és a fogadás. A helyiek kedélyét felkorbácsoló Fitz csaliként benyögi, hogy ismer egy bokszolót, aki akár tíz emberrel is elbánik az itteniek közül. Gillon ráharap a lehetetlen mérkőzés ötletére, Caine pedig egy kis trükkel ráveszi haverját, a koros Honey Roy Palmert, hogy térjen vissza a ringbe. A tíz meccs a megállapodás szerint éjféltől éjfélig tart, és mind Caine, mind Gillon beveti a maga módszereit, hogy megkönnyítse a győzelmet.
Méltatlanul elfeledett film az Éjféli bunyó, mely A nagy balhé és a Rocky valószínűtlen találkozása, jól megírt forgatókönyvvel, értő rendezéssel és pompásan összeválogatott színészekkel! Nekem nagyon tetszett a film. A cselekményvezetés pergő, akár a párbeszédek, és még humorban sincs hiány! James Woods-nak jól áll ez a szélhámos szerep, Bruce Dern mint fő gonosz több mint tökéletes, míg az idősödő Louis Gossett Jr. a bokszoló szerepében a gyorsan lezajló meccseknek, a gondos vágásnak és koreográfiának hála szintén működik! Emellett az alkotók okosan játsszák ki azt a kártyát is, hogy a megbundázott és a komoly meccsek kiszámíthatatlanul váltogatják egymást. Sose tudhatjuk, hogy melyik jön, mivel Caine és Gillon rendre csavarnak egyet a felálláson. Akár egy lezsírozott meccsből is vérre menő összecsapás lesz, és fordítva. A fő kérdés már nem is az, hogy Palmer kibír-e tíz bunyót egymás után, hanem, hogy Caine és Gillon mivel rukkolnak elő legközelebb! Mondanom sem kell, hogy a vége kellően kifektet! Összességében az Éjféli bunyó egy ritka jó film! Örülök, hogy ráakadtam és csak ajánlani tudom mindenkinek! 5* |
2021-08-02 15:28.17 |
Egy Németországból Egyesült Államokba tartó repülőgép felett átveszi néhány terrorista a hatalmat. Az utasok tehetetlenek, van viszont köztük egy anyuka, Nadja, aki rejtélyes betegségének kezelésére tart a tengerentúlra. A támadók tulajdonképpen sikerrel is járnának, ha Nadja kisfia nem kerül a célkeresztben. Ekkor ugyanis Nadja tüneteinek elburjánzása következtében vámpírrá változik, és a gépen elszabadul a pokol.
Vámpírok 10 000 méteres magasságban egy repülőn? Alig hanem ez egy olyan szituáció amit még egy filmben sem láthattunk, így gondoltam a Vérvörös égbolt megér egy misét. Szerencsére jól kiaknázták a történetben rejlő összes potenciált, a maszkmesterek előtt le a kalappal, a színészek nagyszerűek, a film az elejétől a végéig pörgős és izgalmas, a műfaji kavalkád pedig működik! Peter Thorwarth ugyanis az ezerszer látott thrillermotívumot (terroristák szállnak meg egy gépet), egy tradicionális horrorkontextusba helyez, míg a cselekmény jelentős részét pedig egy nagy flashback-be, ami Nadja fiának a beszámolóján alapszik, de a teljes konklúzióval mi magunk is csak a film végén szembesülünk a főszereplőkkel együtt. Így nem csak műfajilag, de dramaturgiailag is kiválót húztak a készítők! A Vérvörös égbolt pedig így válik egy igazán kellemes meglepetéssé a mostanában készült vámpíros filmek táborában! 4* |
2021-08-02 14:38.08 |
Véletlenül akadtam rá még a múltkor. Egy kritikát olvastam róla, ami iszonyú pozitív volt, majd utána néztem itt is és nem volt kétségem, ezt a filmet látnom kell!
Jobbat nem is tehettem, mert egy remek horrort láttam! Horror, pszicho-thriller, neonoir, mind igaz rá, s bár a Gyilkossághoz öltözve egyértelműen nem egy slasher, de hogy Brian De Palma egyik legjobbja, az biztos! Remek film, zseniálisan megkomponált alkotás. A színészek kiválóak; főleg Michael Caine remekel, de Nancy Allen-re és Angie Dickinson-ra se lehet panasz! Az operatőri munka fantasztikus, nincsenek jump scare-ek, egyszerű kameramozgással tudtak vérfagyasztó jeleneteket bemutatni. A zenei aláfestés telitalálat, a film egész játékidejét végigkíséri, megteremtve a tökéletes hangulatot. Emellett rengeteg hitchcocki utalással is tele van a film, nekem elsősorban a Psycho és a Szédülés jutottak eszembe. Összességében csak ajánlani tudom mindenkinek! Aki eddig nem látta, az mindenképp nézze meg, nem fog csalódni, aki pedig látta, nézze újra, mert sok apró mozzanat nekem másodszori nézésre tűnt csak fel! 5* |