Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Pesti mese - Duna World, 03:40 |
Szégyenfolt - AMC, 03:50 |
Utolsó éjszaka a Sohóban - HBO, 03:58 |
Ave, Cézár! - HBO2, 04:10 |
Minden út Rómába vezet - Filmbox Extra HD, 04:25 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Dougray Scott (59) |
Mark L. Lester (78) |
Peter Facinelli (51) |
Garcelle Beauvais (58) |
Tamsin Egerton (36) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Halálos bosszúvágy |
Courteney Cox |
2024-02-21 19:00.23 |
Ma 15 éve, hogy a Filmkatalóguson vagyok. |
2023-11-15 17:55.32 |
https://www.youtube.com/watch?v=N52AXWTU-bk |
2023-11-04 09:46.22 |
Hát igen több kritika is így kezdte, de aztán írták, hogy nem az. Viszont fertőzött mint (horror) kategória tudtommal nincs, ennek ellenére valahova be kell sorolni a filmet. De én is csak zárójelbe hivatkozok rá mint zombi film, amúgy nem az. |
2023-11-04 05:16.14 |
"A Szomorúság első ránézésre egy zombi film, de csak első ránézésre! Itt nem klasszikus élőhalottakról, hanem fertőzöttekről van szó, akiknek megmarad a tudata, de fekete szemű, perverzen mosolygó emberi szörnyekké válnak." ... |
2023-11-03 17:39.26 |
Ennyire felhypeolva még mostanában nem voltam, főleg nem egy horror kapcsán, így szinte napok óta remegve vártam már, hogy végre megnézhessem!
Nem csoda hisz komoly hírverést kapott ide haza, hogy végre magyarul is nézhető hála a Scream nevű egyetlen magyar horror streaming szolgáltató jóvoltából. És hogy mi ebbe olyan különleges? Hát az, hogy az eddigi legvéresebb és legbrutálisabb zombihorror ami eddig készült! Nem új film egyébként a Szomorúság, Rob Jabbaz kanadai rendező még 2021-ben, a COVID járvány közepén forgatta azt Tajvan-ban, és közben nem hagyja szó nélkül mindazt, amit a pandémia alatt átéltünk. A rendező beszól a kizárólag a saját érdekeiket néző politikusoknak, az összeesküvés-elmélet hívőknek, de megkapja a magáét az inkompetens kormányzat és a vírust a saját felelőtlenségükkel terjesztő emberek is. A Szomorúságban azonban az aktuális társadalomkritika sosem kerül a középpontba, inkább csak ürügyet szolgáltat ahhoz, hogy Jabbaz filmre vigye nekünk a maga rémisztő vízióját az emberi világ végéről. Itt ugyanis a világ még agonizál egy utolsót, mielőtt véget érne, a vég pedig egyáltalán nem méltóságteljes, hanem nyomorúságos, véres, ocsmány és rémisztő, és nem menekülni kell előle, inkább csak reménykedni abban, hogy a szenvedésünk mielőbb véget ér. Kemény szavak ezek tudom, de igazak. A Szomorúság első ránézésre egy zombi film, de csak első ránézésre! Itt nem klasszikus élőhalottakról, hanem fertőzöttekről van szó, akiknek megmarad a tudata, de fekete szemű, perverzen mosolygó emberi szörnyekké válnak. A kór egy "Lysse" vírus nevű, s általa okozta influenzából mutálódik afféle veszettséggé (amit meg "Alvin" vírusnak neveznek), a berobbanását pedig egy fiatal pár szemszögéből nézhetjük végig, akik reggel még gyanútlanul azon kapnak össze, hogy a férfi miatt nem tudnak elmenni a tervezett vakációjukra. Pár órával később pedig már az életükért küzdenek a metróban, Tajpej utcáin, valamint egy lezárt kórház folyosóin, miközben végignézhetik, ahogy a fertőzöttek tömegei alázzák és gyalázzák meg embertársaikat minden létező értelemben. Ezekre az eseményekre némi áltudományos választ is kapunk, mert a cselekmény során ki fejti egy tudós, hogy az Alvin az agyban a limbikus rendszert támadja meg, ami a gátlásokért felelős. Így egy minden emberségüket levedlő szörnyetegeket kapunk, akiknek egyetlen célja, hogy megkínozzák, megerőszakolják és megöljék az áldozatukat! Persze ez az újítás leginkább azt a célt szolgálja, hogy minden eddiginél kegyetlenebb, és szadistább jeleneteket lehessen bemutatni. Mindenesetre Jabbaz bő negyed órát ad nekünk mielőtt az első gyilkosság megtörténik, s onnantól kezdve nincs megállás! Végig pörgős, és feszült filmet kapunk, ami valósággal tobzódik az emberi aljasság, gonoszság és vérszomj képeiben, és sokat segít a hatásosságában az, hogy szinte kizárólag praktikus effektekkel és maszkokkal dolgoztak a filmesek, CGI-t csak mutatóban használtak. Azt olvastam, hogy a forgatást megelőzően három hónap (!) volt mire minden vért, belet, maszkot stb. legyártottak a filmhez! Ez hatalmas szó tekintve, hogy egy elsőfilmes rendező alacsony költségvetésű filmjéről van szó. Mindez azonban semmit sem vesz el az értékéből, sőt számomra a Vonat Busanban mellett a kedvenc ázsiai (zombis) horror filmem lett! Csak erős idegzetű horror rajongóknak ajánlom! 5* |
2023-11-03 15:42.47 |
Tévesen gondoltam anno hogy a Post Mortem az első magyar horror, mert azt már sokkal előbb, 1977-ben Fazekas Lajos Defekt címmel elkészítette!
Horror ha nem is inkább krimi-thriller, kis Psycho utánérzéssel (hangulat, fekete-fehér képi világ, magányos nőgyűlölő pszcihopata), némi slasher (meztelenség, szex, gyilkosság) jegyekkel is ellátva, nagyszerű színészek tolmácsolásában! Jó volt Kern Andrást és Szabó Gyulát ilyen fiatalon látni, előbbi már itt megalapozta a később általa hozott okos de kissé ügyefogyott rendőr szerepét, Márkus László elég kifejezően alakította a gyilkost, a hideg is kirázott tőle, Gyöngyössy Katalin pedig mint női főhős szerintem több mint jó volt! Hihetetlen hogy ilyet is tudtunk, főleg abban az időben! Persze nem hibátlan a film, de nekem nagyon tetszett! Mindenfajta klisét elkerül, teljesen máshogy alakulnak benne a dolgok mint ahogy azt ember gondolná, és csak azt sajnálom hogy olyan rövid. Biztos megfogom még tekinteni, s ajánlani tudom mindenkinek! 5* |
2023-11-01 19:36.06 |
SPOILERES! Abszolút az egyik kedvenc horrorom Az ördögűző c. alkotás, s most kereken 50 évvel később kapunk egy újabb, kvázi az eddigi részeket figyelmenkívül hagyó folytatást. Mondanom sem kell nagyon vártam már A hívőt. Az eredeti film szellemiségében készülő, félelmetes, nyomasztó és tabudöntögető horrort szerettem volna látni, amely végre helyre teszi a megszállós filmek renoméját! Szükség is lett volna erre, hisz a '73-as klasszikus óta az Emily Rose véleményem szerint az egyetlen valóban jól sikerült film, a többi átlagos. Példának okáért legutóbb A pápa ördögűzője, tavaly pedig a Démoni fény maradt alul a várakozásoknak, s az előzetes kritikák alapján sajnos a mostani filmünk is. Így pedig minden fajta elvárás nélkül sikerült beülnöm rá a moziba, ami által jobban tudtam élvezni azt. Tiszta sor, hogy egy horrorklasszikust folytatni nem kicsit hálátlan feladat, mert ez nem csak óriási elvárásokat szül, de mindenki kicsit szigorúbb, kritikusabb szemmel nézi. Ennek ellenére a legnagyobb baj az, hogy ha nem Az ördögűző (méltó) folytatása akarna lenni, akkor is mélyen elmerülne az ilyen témajú filmek mocsarába, és azt hiszem ezzel mindent elmondtam. Inkább azokat szeretném kiemelni amik tetszettek a filmben; kezdve a Haitin játszódó felütéssel, amivel szerintem kellően sikerült elkapni a hangulatot. Maguk a szereplök is szimpatikusak voltak, a lányok beleéléssel tudták hozni a megszállott szerepét, sőt egyikőjük halála alaposan meglepett! Egyébként azt hadd jegyezzem meg, hogy az egész ördögűzéses jelenet elég összecsapottra, és sajnos feszültségmentesre sikeredett! Viszont a 90 éves Ellen Burstyn rövidke szereplése számomra még így is emelte a film színvonalát, s én Linda Blair felbukkanásának is örültem! Összességében akárcsak a film a véleményem is elég hullámzóra sikeredett, de a lényeg azt hiszem így is benne van. Csalódás. 3* |
2023-10-29 07:00.00 |
Nyugodjék békében! :( |
2023-10-28 10:11.37 |
Köszönöm az ajánlást! Valamelyik nap sort kerítek rá! :) |
2023-10-24 16:52.26 |
Véletlenül akadtam rá a filmre ahogy itt filmkatalóguson kattintgattam, és nagyon meghozták a kedvem az alant olvasható pozitív vélemények. Engem amúgy sem nehéz rávenni, hogy romantikus filmet nézzek, és az sem ijeszt meg, hogy egy '39-es alkotásról beszélünk. Sőt kimondottan szeretem a régi filmeket, és szerintem senkit sem lepek meg azzal, hogy nagyon tetszett a Love Affair! Nem találhatóak meg benne a mai romantikus filmekre már oly jellemző klisék, az életszerűtlen és fölöslegesen "nyálas" jelenetek. Persze most mondhatná erre bárki, hogy "mert régi film". De nem, a Love Affair mindenfajta kiszámíthatóságot kikerül, nagyon szépen és finoman ábrázol két embert a közös szimpátiától kezdve a szerelemig. Emellett egy percig sem válik túl nyújtottá vagy unalmassá, és két kiváló alakítást is láthatunk! Charles Boyer és Irene Dunne is nagyon szerethető és hihető a szerepében, s gyönyörű párt alkottak. Szó szerint rátapadtam a képernyőre ahogy haladtunk a film vége felé, reméltem hogy happy end-el zárul. Itt jegyezném meg, hogy aki kíváncsi a filmre az semmiképp se olvassa el a leírást, mert az egyfelől spoileres, másfelől meg bocsánat a csúnya szóért, de baromság. Ajánlani viszont nagyon is tudom mindenkinek! Szerintem maradandó alkotás, én biztos hogy megfogom még nézni! Fél év múlva találkozunk. 5*
"Azt szeretném elérni, hogy fél év alatt megtaláljam a szavakat hogy mit érzek irántad." |
2023-10-20 05:22.36 |
Nyugodjék békében! :( |
2023-10-14 14:57.03 |
Több mint ötven évvel ezelőtt mutatták be William Friedkin kemény, kiábrándult és egyben időtálló bűnügyi filmjét, a Francia kapcsolat-ot. Az öt Oscar-díjat nyert alkotás az amerikai rendőrfilmek egyik, ha nem a legnagyobb klasszikusa – nem szépíti a valóságot, sőt, kendőzetlenül tárja fel a drogellenes nyomozók veszélyekkel teli életét, nyakig elmerülve velük a bűn mocsarában. Hovatovább William Friedkin úgy rombolja le a törvény rendíthetetlen és tévedhetetlen rendőrének ó-hollywoodi mítoszát, hogy két, jellemükben rendkívül összetett nagyvárosi nyomozó jóformán hiábavaló küzdelmét állítja a középpontba, és ezzel összefüggésben ábrázolja a morált vesztett valóságot. A két New York-i nyomozó, Jimmy "Popeye" Doyle és Buddy Russo elkeseredetten igyekeznek megtisztítani az utcákat a drogtól, de csak kisebb kábítószer-kereskedőket képesek letartóztatni, ezért amikor kiszagolják, hogy nem sokára hatalmas heroinszállítmány érkezik a városba, azonnal az ügyletet irányító marseilles-i drogbáró, Alain Charnier nyomába erednek. A főleg megérzéseire hallgató és megszállott Doyle minden alapvető rendőri szabályra fittyet hányva indít hajszát a drogügyletet lebonyolító banda ellen. A Francia kapcsolat stílusát a nyers dokumentarista realizmus uralja, s a forgatókönyv kiindulópontja Robin Moore 1969-es, azonos című tényregénye, amely kimerítő alapossággal mutatja be két valós nyomozó, Eddie Egan és Sonny Grosso fáradhatatlan küzdelmét, hogy lebuktassák a New York-i droghálózat "francia kapcsolatát". Egan és Grosso fel is tűnik a filmben (előbbi rendőrkapitányt, utóbbi FBI-ügynököt alakít), miközben technikai tanácsadóként is részt vettek a munkálatokban. A szakértői felügyelet Friedkin értő rendezése mellett is meglátszik. Ugyanis a hosszan kitartott, precíz részletességgel bemutatott jelenetekben Doyle mellett olyan mintha mi is részt vennénk a megfigyelésekben, követésekben és nyomozásban. Teszi mindezt úgy, hogy közben egy percig sem válik unalmassá a film. Sőt a Francia kapcsolat egyik leghíresebb jelenete rá licitál még a Bullitt legendás San Franciscó-i autós üldözésére is. Ezúttal nem két autó kergeti egymást, hanem Doyle üldözi autóval a brooklyni magasvasúton menekülő Charnier jobbkezét. A ma is lenyügöző és izgalmas jelenet letaglózó szabályszegéssel ér véget: a metró lépcsőjén Doyle hátbalövi a korábban az életére törő francia bérgyilkost. Ez nem csupán a nyomozás szempontjából baklövés, de a néző jól érzi: igazságszolgáltatás helyett felindultságból elkövetett gyilkosságot látott. Mit is eredményezhetne mást ez a cselekmény mint az általam eddig látott krimik legkiábrándultabb, és legpesszimistább végét. A Francia kapcsolat végeredményben egy olyan rendőr története, akit teljesen felemészt a drog elleni háború. Gene Hackman alakítása pedig ezt tökéletesen leköveti, sőt, a színész alakítása az egyik legjobb a rendőri alakítások között! De Roy Scheider és Fernando Rey is több mint kiválót nyújt. Összességében aki hozzám hasonlóan eddig még nem látta a Francia kapcsolat-ot, az sürgősen pótolja. Kiváló film! 5* |
2023-10-14 07:06.49 |
Az túlzás, hogy vidám vagyok, de egy számomra még mindig nagyon fontos személy küldte el annó ezt a számot, s ahogy akkor együtt úgy most én egyedül is jót nevettem rajta. :) |
2023-10-14 06:50.23 |
Jó volt újra meghallgatni ezt a számot, szerencsére nincsen semmi gond a szomszédaimmal. :D |
2023-10-13 20:20.16 |
https://www.youtube.com/watch?v=-dQ_3KPrVpw |
2023-10-13 20:14.14 |
https://www.youtube.com/watch?v=hhp_ExSjY7M |
2023-10-12 16:39.22 |
1984-ben az amerikai cenzorok fejüket vakarták az Indiana Jones és a végzet temploma láttán, mivel a családoknak szánt kalandfilm túl erősre sikeredett, ezért kitalálták egy új kategóriát, mely 13 éven aluliaknak szülői felügyelet mellett ajánlotta a film megtekintését. Alig öt évvel később a tengerentúlról új mozi érkezett, mely ismét megdolgoztatta őket. Bár a cenzorok pontosan tudták, mi jár egy kivillanó mellbimbóért vagy egy túl véresen megjelenített lövésért, de nem tudtak mit kezdeni a kannibalizmussal, az állati ürülék elfogyasztásával vagy a gyermekkínzással. Peter Greenaway filmje, A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője alapjában rengette meg az addig szilárd talapzaton nyugvó cenzúrakategóriákat, így a döntéshozók a produkció kedvéért létrehozták az NC-17 kategóriát, ezzel mentve meg a filmet a halálos X besorolástól, melyet főleg a pornónak tartottak fenn.
Ez egy kissé erős bevezetőnek tűnhet, amely csak valamilyen undorító filmet sejtethet, pedig szimplán érdekességképp írtam le. A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője inkább egy szimbólumokba csomagolt erkölcsi tanmese, lenyűgöző barokkos díszletekkel és kiváló színészi alakításokkal megspékelve! Utóbbiak közt van a nemrég elhunyt Michael Gambon is, kinek tiszteletére tekintettem meg a filmet. Azt olvastam, hogy filmes pályának egyik legkiemelkedőbb alakítását nyújtotta Albert Spica szerepében, így nem is volt kérdés hogy mit nézek meg tőle. Kétszer is megnéztem, mégis nagyon sokat gondolkodtam, hogy írjak-e róla. Innentől kezdve a film minden egyes jelenetét s képkockáját elemezni lehetne, de ez fölösleges. A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője egy erősen szatirikus dráma. Peter Greenaway egyszerre állítja szembe benne a konyhaművészetet az élvezetekkel, és egyszerre akar sokkolni is. Alig néhány helyen játszódó audiovizuális orgia. A fő helyszín az étterem, ahol minden festményszerűen van elrendezve, a színek erőteljesek (a wc-n a fehér, az étteremben a piros, a konyhában a zöld, az utcán pedig a kék szín dominál, mindegy hol jár Georgina mindig olyan színű ruhában és olyan színű cigarettával van jelen az adott helyen), a szereplők viselkedésükkel tökéletesen leírják jellemüket, a kamera mintha festményt szemlélnénk oldalazva halad tovább, a zene pedig szinte belém égett annyira hatásos és jó. Míg a befejezése a filmtörténelem egyik legundorítóbb ugyanakkor kétségkívül leghatásosabb jelenete! Tökéletesen keretbe foglalja a cselekményt és levonja a tanulságot. Briliáns színészek, párbeszédek, fényképezés, díszletek, zene, mégsem tudom nyugodt szívvel ajánlani. Sokak számára nehezen befogadható lehet a film, ami bár nem egy tökéletes alkotás, nekem mégis nagyon tetszett. 5* |
2023-10-12 13:01.03 |
Carnifex (2022)
[link] Unwelcome (2022) [link] |
2023-10-12 12:58.47 |
The Incubus (1981)
[link] Látogatási idő (Visiting Hours, 1982) [link] |
2023-10-02 13:57.09 |
Nyugodjék békében! :( |
2023-09-19 19:33.08 |
https://www.youtube.com/watch?v=YcGtYGctgaI |
2023-08-25 19:28.48 |
https://www.youtube.com/watch?v=m5UOusLrBk0 |
2023-08-19 17:30.12 |
https://www.youtube.com/watch?v=BCK24bSxhJ0 |
2023-08-11 17:00.23 |
Nagyszerű film, amit nagyon vártam már, s amiről ugyanakkor nagyon nehéz beszélni,
annyi érzés és gondolat kavarog bennem egy héttel a megtekintése után is! Elsősorban azért, mert sokrétű, sűrű film az Oppenheimer, Christopher Nolan valóban eddigi legérettebb filmje. És amely csak látszólag szól az atombomba születéséről. Az Oppenheimer egy életrajzi film, azon is belül egy könyvadaptáció (Modern Prométheusz), így a tömegpusztító fegyver elkészítése csak az "atombomba atyjaként" aposztrofált zseniális tudós életének egy (igaz kétségkívül hosszú) fejezete. Az 1924-el kezdődő cambridge-i, majd göttingeni egyetemi évek az életrajzi kronológia legkorábbi, az 1963-ban elnyert Enrico Fermi-díj átvétele pedig az utolsó momentuma a filmben. Közel negyven évet ölel fel Nolan filmje, így tehát részletesen elmerül Oppenheimer életének a Manhattan terven kívüli epizódjaiban is, kezdve azzal, hogy ő volt a kvantummechanika amerikai meghonosítója, aki ha kellett, 6 hét alatt megtanult hollandul, hogy elméleti fizikáról tartson szemináriumot a leideni egyetemen, és a Berkley docenseként karizmatikus előadásmódjával mágnesként vonzotta a hallgatókat. Ahogy betekintést nyerhetünk (elsősorban nőügyei miatt) viharos magánéletébe is, illetve abba, hogy balliberális politikai meggyőződésében megjelent a kommunista ideológia, és mekkora szerepet játszott később ez a sötét múlt abban, hogy a háború után egyre inkább a nemzetközi atomfelügyeletet szorgalmazó Oppenheimert meghurcolják és 1954-ben megvonják tőle az atomenergetikai bizottsági jogosultságait. Utóbbi a film csúcspontja, az 1963-as részleges rehabilitáció epilógusként szolgál. Érdekes, hogy egy kihallgatás és nem maga az atombomba elkészítése, és kísérleti felrobbantása szolgálja a csúcspontot. Persze ez mind szépen meg is jelenik, ám Nolan inkább megmarad a tényeknél. Hirosima és Nagaszaki kérdését is csak Oppenheimer szemszögéből vizsgálja, erkölcsi kérdésekben állást nem foglal. Igaz ennyi év után igazán nem is lehet. Én mélységesen elítélem, és szerintem bőven elég lett volna elrettentés céljából a városok mellett felrobbantani, nem pedig azokra rádobni. De ez a gondolat csak így a margóra. Egyébként a tudomány felelősségét mélységében is bemutató Nolan végső soron nem veszi le a lelkiismeret terhét az atombomba gyakorlati megvalósításában résztvevő tudósok válláról, de az alkalmazás tevőleges felelősségét mégis nagyobb mértékben hárítja a politikai hatalom birtokosaira. Ahogyan a filmben Truman elnök is mondja: "Japánban senkit nem az érdekel majd ki készítette el az atombombát, hanem hogy ki dobta le". De a lényeg, hogy minden történés a filmben szigorúan a megtörtént tényeken alapulnak, és a narratíva elvárja a nézőjétől, hogy az mindezzel tisztában is legyen! Én beleástam magam J. Robert Oppenheimer életébe, de aki nem az hamar elveszti majd a fonalat. Ezen pedig nem segít az se, hogy Nolan szeret az idővonalakkal játszani, a történet hol a múltba hol a jelenbe van, hol színesbe hol fekete-fehérbe mutatja be az eseményeket. Utóbbi ráadásul a történelem széljárását hangsúlyozva mintegy második porté ként beemelt Lewis Strauss szemszögéből látatja. De ez szerintem az egyetlen negatívum ami felróható. Mind technikailag mind színészileg beleköthetetlen mű az Oppenheimer, utóbbi megformálásáért a szerepben szó szerint elvesző, az igazi tudósra megdöbbentően hasonlító Cilian Murphy természetesen külön kiemelendő, de Robert Downey jr., Emily Blunt, Matt Damon, Benny Safdie és Florence Pugh is kiváló munkát végzett! De rengeteg embert meg sem említettem, igazi sztárparádé van a filmben olyannyira, hogy szinte minden jelenetben felfedezhetünk egy-egy ismertebb aktort! Ilyen talán még nem is volt, bár nem csak ebben különleges film az Oppenheimer. Természetesen - ha eddig még nem lett volna nyilvánvaló -, nekem nagyon tetszett a film. Ajánlani viszont csak annak tudom, akit nem ijeszt meg a hosszú, fajsúlyos kérdéseket felvető, emberi drámákkal átitatott történettel rendelkező, több szálon és több idősíkban futó filmek, és akiket elsősorban érdekel a történelem és a tudomány. 5* |
2023-08-08 09:51.06 |
Torzó (I corpi presentano tracce di violenza carnale, 1973)
[link] Sergio Martino klasszikus giallo-ja. |
2023-08-07 22:22.48 |
Nyugodjék békében! :( |
2023-07-24 16:01.31 |
Egy sorozatgyilkosos thriller Jean-Paul Belmondo főszereplésével?! Ezt látnom kellett!
Jean Latellier felügyelőnek nem sikerül elkapnia a hírhedt bankrablót, Marcuccit, ráadásul az akció közben egy járókelőt is halálos lövés ér. Minden energiájával szeretné jóvá tenni ezt a mulasztását, és Marucci-t kézre keríteni, de közben Párizsban egy magát Dante: Isteni színjáték c. művéből Minos-nak nevező elmebeteg sorozatgyilkos bukkan fel. A férfi a "jó erkölcs nevében" igyekszik megtisztítani a várost a szexuális fertőtől és egymás után gyilkolja meg az általa bűnösnek tartott nőket. Latellier felügyelőnek ezúttal nem csak betonkemény öklére, de logikájára és bravúros ügyességére is szüksége van ahhoz, hogy ezt a bűnügyet sikeresen meg tudja oldani. A Félelem a város felett azt hiszem Jean-Paul Belmondo egyik legkomorabb filmje, ami inkább egy thriller, mint krimi. A régi francia filmek koronázatlan királya ismét hibátlanul hozza a laza, de mégis szigorú és kemény felügyelő szerepét, s ami engem a legjobban lenyűgözött az az, hogy minden egyes kaszkadőrjelenetet saját maga csinálta! A mindig jó kondiban lévő Belmondo elképesztő ügyességről és bátorságról tett tanúbizonyságot, hiszen a film telis-tele van veszélyes akciójelenettel! A háztetőn való üldözéstől kezdve, a metró tetején való futkározáson át az autósüldözésig, vagy a film végén lévő helikopterből való leereszkedésig az akciók a mai napig példátlanul jók és időtállóak! Ahogyan Ennio Morricone által megkomponált zene is, melynek dallamai nagyon passzolnak a film minden egyes kockájához. Minos karaktere is eltalált, a Psycho-hoz hasonlóan a film végén a pszihiáter által elmondott személyiség elemzés is nagyon ötletes, a fekete humor is működik, s bár néha kicsit leül a sztori, semmi gond, teljes gőzerővel zakatol tovább. Apróbb hibái ellenére szerintem egy mozgalmas mestermű a Félelem a város felett, abszolút megérte megnézni. Aki még nem látta, és szereti Belmondo filmjeit, az sürgősen pótolja! 5* |
2023-07-24 15:23.20 |
Hortobágy-Pentezugba elkalauzoló, gyönyörű természetfilm a Przsevalszkij vagy más néven közönséges vadlovakról. Ezt az egykor kis híján teljesen kihalt, csodaszép állatot nem csak hogy sikerült megmenteni, de itt kis hazánkban van a világ legnagyobb ismert félvad állománya! Róluk szól ez a megkapó természetfilm, s néhány más itt élő állatfajról. A teljesség kedvéért rókák, vadnyulak, rétisasok, bíbicek, túzokok és sok más állat képez egyedülálló faunát Európa talán legnagyobb és legszárazabb vidékén! Látszik az a rengeteg munka amit a film elkészülésébe belefektethettek, számtalan elképesztő felvételt kapunk, s szó szerint a szemünk előtt nő fel egy vadló csikó! Minden természet- és állatbarátnak ajánlom ezt a természetfilmet! Nekem nagyon-nagyon tetszett! 5* |
2023-07-24 15:06.57 |
Clint Eastwood a Dollár trilógia után már 1973-ban új életet tudott lehelni az ekkor már kissé megfáradt western műfajába! Nagyon eredeti, misztikus hangvételű, meglepően véres és erőszakos, ugyanakkor mai szemmel sokaknak talán már kissé vontatott film a Fennsíkok csavargója. Eastwood szótlan figurájából csakúgy árad a coolság, a mozi minden perce aranyat ér, és a rég elhunyt seriff a halálból is visszatérő figurája azért, hogy bosszút álljon - ez akkoriban még nem volt elcsépelt húzás, s egy westerntől szokatlan, ám de érdekes történetet kölcsönöz. Méltatlanul elfeledett és mellőzött, műfajának egyik legkiemelkedőbb darabja, és Clint Eastwood egyik örökbecsű klasszikusa. Csak ajánlani tudom mindenkinek! 5* |
2023-07-24 11:00.09 |
A szalagavató fantomja (Prom Night, 1980)
[link] Turistacsapda (Tourist Trap, 1979) [link] Silent Night, Deadly Night (1984) [link] |