Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Alien - Romulus *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (DVD) |
Escobar - Az elveszett éden (DVD) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Az élet dicsérete - Epic Drama, 05:45 |
Mama pici fia - TLC, 06:00 |
Mesés szerelem karácsonykor - Izaura TV, 06:45 |
Az erdő harcosa - Moziverzum, 06:55 |
Újra boldog karácsony - TV4, 07:00 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Jess Harnell (61) |
Piros Ildikó (77) |
Nick Moran (55) |
Peter Medak (87) |
Joan Severance (66) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Romper Stomper - Vélemények |
A platform (2019) - Vélemények |
Lányok Dubajban - Vélemények |
Az őslakó - Vélemények |
Városbújócska - Vélemények |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Romper Stomper |
Jason Statham |
2020-09-16 22:29.56 |
’A zöld sárkány gyermekei’ elcsépelt üzenetét szokatlan kimonóba bújtatták alkotói, ettől aztán frissnek hat, de különben sem lehet elégszer elcsépelni, amiről a film pereg.
Egy halmozottan mulya ingatlanügynök értesül góréjától, hogy egy svéd mommeg szabadulna a birtokát képező raktárépülettől. Más nehézség is hátráltatja azonban terve megvalósítását, nem csak Jánosunk határozottan visszafogott értékesítési stratégiája. Kínaiak bérlik ugyanis a szóban forgó helyiséget, rendkívül változatos termékekkel teli dobozaik között él a 0–24 órában strázsáló Wu. Ettől még azonban nem dőlne a kardjába sem Andersson úr, sem az áruló, alias élő szerencsétlenség kávévázon; hiszen a bérleti szerződésben benne foglaltatik, hogy tulajdonosváltás esetén érvényét veszíti, felbontható. A bérlő viszont tervei szerint legalább két hónapig még mindenképp elterpeszkedne a hodályban. Az egymásra utaltság zsombékos mezején muszáj időlegesen a másikba kapaszkodniuk hőseinknek, a parancsokat vakon teljesíteni kényszerülő gyalogoknak. Segítő kezek, rúgó lábak, az érdekütköztetés látszólag elodázódik, a zivatar előtti fülledtség ellenben így is szomjoltó utáni vágyat ébreszt a porzó szájpadlásokban. Ugyanakkor teljesen nyilvánvaló, hogy nem napolható el a végtelenségig a Raktárkonfliktus szobrának leleplezése, s a vérmérsékletünk szerint szurkolhatunk, illetve fogadásokat köthetünk, melyik lúzer marad hoppon e ketrecet sem igénylő ketrecharc végén. |
2020-09-16 00:40.41 |
A metró mélységes mély bugyraiba alászáll egy legkisebb királyfi, a szegény ember legapróbb porontya (aki a legkevésbé sem puruttya). Még egy szalagszakadás sem gátolja meg abban, hogy merészen vállalja az ismeretlent otthonául. Az ismert, persze, nem szimplán undorítja, üldözi is. A cselekmény kibomlásával kiderül, hogy hősünk távolról sem az a Robin Hood-i zsáner, akinek a szerepében előszeretettel tetszeleg. Hölgyszívek elmarkolója, erszények – még ha páncélszekrény képében mutatkoznak is meg – magához emelintője.
Megfosztva mozgásszabadságától így sem érné meg a másnapot, amennyiben nem hasalna bele egy gyökeresen más világba a kazamatarendszer mélyén. Ahol senki nem firtatja, honnan érkezett. Big Bill lefeszíti csuklójáról a bilincseit, Rollerrel és a virágárussal csalárd tervet főz a boszorkánykonyhájában. S bár jó mulatság kibabrálni a szuperhősök neveit bitorló ragadozókkal, akik elhitetik magukkal, hogy a törvényt képviselik; a valós cél egy zenekar összeverbuválása. Egy kultikus bandáé, akik a punkoktól a nyugdíjasokig mindenkihez üzennek. Fred és Héléna az eszmények emberei, akik hirtelen szembesültek a fallal, mely útjukat állja akkor is, ha nem igyekeznek sehova. A lendületüket, a hitüket töri miszlikekbe, és a nyárspolgárság Jitka Zelenohorská fenekét nem érintő bélyegzőjével hitelesített minden egyes téglája. Besson ekkor még nagyon tudott, és akart is rendezni. Olyan tempóváltások, a lényegesnek gondoltnak a lényegtelennek feltételezettel történő egybemosása jellemzi, amit kevesen tudtak ennyire pöpec mód végigvinni egy alkotáson. Lambert is az egyik legremekebb formájában, nem véletlenül kapkodtak utána a nagy stúdiók, hogy felhígítva tálalják a szélesebb érdeműnek. Adjani pedig gyönyörű és hibátlan, mint általában. Visszaköszönnek – bohócjelmezbe öltözötten – a ’70-es évek francia krimijeinek gyakori megoldásai is, kifigurázásuk számomra különösen szórakoztató. A csúcs természetesen a tűzijáték, a mindenkit elbűvölő fényszikrák surranása, a legmeghittebb pillanat. Sokakat és sokféleképpen ihletett meg a ’Metró’, művészi nívóját azonban (véleményem szerint) még karcolgatniuk sem sikerült egyetlen lektűrnek sem. |
2020-09-16 00:02.53 |
Milyen megindító kép! A megtört aggastyán aggodalmaiba burkolózva, porba sújtottan mered maga elé, a kandalló pattogó lángjai delejezik tekintetét. A párkányon egy bronz Zichy Jenő-mellszobor, a háttérben Verdi ’Requiem’-je matat diszkréten.
Túszejtő, váltságdíj-érdekelt, nihilista kontra bumburnyák fenegyerekek, valamint a tarifájával bemutatkozó Nyuszi az egyik oldalon; önérzetes milliomos, hiperszenzitív Keljfeljancsi és az előbbi ízlésfrizzantés leánya a másikon. Vagyonalapú küzdelmük kereszttüzébe csöppen egy félreértésből levizelt szőnyegnek köszönhetően egy bowlingozó trió. Egy harsány, Vietnám-mániás szociopata, egy kifejezetten hiteltelenül hamukázó balek és a visszakérdező-bajnok eminenciás. Az események turbulens áramlásába önkéntelenül sodródva aztán egyre több oldal tünedezik fel előttük, sőt, el is mosódnak azok határvonalai, ahogy az örvénylésből kipislognak – ki kivel van és mi a szerepe, mik a valódi motivációi? Vagy ez pusztán a Fehér Orosz koktél mértéktelen fogyasztásának a következménye? A kahlúás palack mindenesetre üresen ásítoz… Mit tehet ebben a zűrzavarban egy érzelmi gondokkal (a pacifizmuson felül, természetesen) küzdő munkanélküli, aki egy nehéz nap éjszakáján nem bírja már elviselni az Eaglest? Álmodozzon? Bepancsolnak neki, amitől olyan földöntúli szárnyalásba kezd, amivel a ’Visszanyal a plágium’ végső összecsapását is megihleti majd (csak abban még lőnek is az agancsával kormányozható, repülő szarvassal). Ernyedjen el egy illóolajokkal megtámogatott, teli fürdőkádban? Naná, hogy a céltalanok ekkor érkeznek, hogy mormotával sokkolják céljaik elérése érdekében. Autót vezessen esetleg? Csak Walter bemutatóját megússza ép bőrrel, amit „Minő lehetőségek rejlenek egy Uzi hajigálásában” címmel tart. A cowboyokkal szimpatizáló Tökinek alaposan fel van adva a lecke, ha ki akar mászni ebből a kulimászból. Főleg, hogy már rég immunis Sobchak biztatásnak szánt mormogására: „Nyugi! Mindjárt küldenek egy helikoptert!” |
2020-09-15 23:40.22 |
Monsignor Colombónak elege lett az Örök Városban eluralkodó, parttalan káoszból, a gyengekezű, a keresztény értékrendből csúfot űző földi helytartóból. Ezt fogalmazná meg felmondólevéllé, de abszurd, mennyire szétszórt, zaklatott.
Rómában az utókor által még boldoggá avatni sem restellt IX. Piusz zuávjai tomboláznak a „rovott múltú” Garibaldi feltüzelte forradalmárokkal. Utcai csetepaték, szigorú őrjáratok, partizánakciók. A XIX. század harmadik harmada pár éve indult csak útjára, amikor detonáció repteti meg elcsukló ívben a pápa zsoldosainak laktanyáját; majd huszonhárom holttestet húznak ki a romok alól. A monsignor minduntalan falakba ütközik – csömörének okát fel sem fogva –, alapossága, hűsége, megkérdőjelezhetetlen tudása miatt nem engednék visszavonulni. Nem hatná meg különösebben a dolog, ám szembesülni kénytelen a ténnyel, miszerint a) felnőtt fia van, és b) az illető egyike a robbantással gyanúsított letartóztatottaknak. Mit sem törődve addigi meggyőződésének irányával, ismét ringbe száll hát a magasabb cél érdekében; bár nem fűz vérmes reményeket az ifjak triójának megmentéséhez. Hogyan cselekedjünk, ha embertársainkon segítenénk – szem előtt tartva, hogy a szimpla jó szándék akár a guillotine-hoz is vezethet, ha megfontolatlansággal párosul? A civil „katonák” védelmében a keresztényi szeretetre és a papi mivoltukra apelláló Colombo tudja, a pápai legfőbb törvényszék szavazásának eredménye rá nézve is bármikor lehet egyöntetű: „Ön egy tetű!” |
2020-09-15 23:22.36 |
Szia, Mütyürke!
Az említett érthetetlenség 14 éves koromban gyötört álmatlan éjszakákon leginkább. Azóta valamelyest ráhangolódtam a célba érkezésre. A határok megácsolása korlátolt érzékszerveink kielégítése végett lehet praktikus, úgy vélem. A felfoghatatlan felfogása viszont már igazi kihívás. =) Szép az Aleah-dal! http://www.youtube.com/watch?v=XEUC8hSr0pI (Kontroll Csoport: A félelem háza) |
2020-09-14 23:09.42 |
A szememben a ’Halál egyenes adásban’ leginkább a ’Bolond Pierrot’ egy sci-fi környezetbe átültetett parafrázisaként működik. (Duhamel itteni kompozíciója kísérteties alteregója a tizenöt évvel korábbi munkájának, de erre hajaz a narráció, a két főhős karaktere, s számos helyszín és jelenet.) Tavernier ugyanakkor nem csak átvett, inspirált is egyszerre – ’A világ végéig’-et képekbe öntő Wim Wendersre pl. kétségtelenül emberesen odahatott. A sci-fi környezet meglehetősen sajátságos egyébként a műben. Inkább építkezik jövőbeli tudományos eredményekre, a fantasztikum diszkréten háttérbe húzódik közben az amúgy teljesen reális, korabeli környezetben.
Roddynak, aki csupán játszani érkezett a Földre, kamerát ültetnek be a bal szemébe, hogy pöpecül megvalósítsa általa a munkaadóinak, a televíziózás forradalmasításán ügyködő, amorális férgeknek a műsortervét. Premier plánból közvetíteni egy halálos betegség elmarta írónő agóniáját. Persze, bárki, aki legalább egy löketnyi empátiával meg van áldva, nem tévesztené össze a „fogjuk a kezed a végső búcsú előtt” ideáját egy gyakorlatilag idegen személy haláltusáján való csámcsogással. Ám amíg szórakoztatósági rátájukat méricskélve, a bennük rejlő üzlet kiaknázási esélyeit fontolgatva közelítenek az emberekhez, a fentiek elválaszthatatlanul egybe fonódnak továbbra is, mint a bogáncs és a tépőzár. A koncepciót eleve szétfeszíti az ellentmondásosság. Szerződéskötésre kívánják rávenni a kiszemelt áldozatot, Katherine-t, de míg Schlemihl Péternek vagy doktor Faustusnak nyíltak választásilehetőség-virágok a kertjében – még ha közben démonjuk acélos erővel nyiszálta is az Achilles-inukat –; addig az egy komputer jóváhagyta panelekkel „író” nő előtt nem titkolják: bármint dönt is, a média a saját szájíze szerint tálalja majd az fejleményeket. Előbb-utóbb be kell tehát adnia a derekát, és a szignóját a tévéseknél hagynia. Hölgyünk, akinek már a neve (Mortenhoe) is azt firtatja, hogyan huny ki élete mécse, időt kíván nyerni, s teret is – nyilván. Míg azon morfondírozik, hogy: Tényleg, hogyan fogja bedobni a törölközőt? Mint Juanita egy szállodaszoba ágyára? Amikor a tenger szemben lesz vele, s egyedül neki hullámzik? Gyógyszeres fiolát sederítve elő lép az elmúlás útjára, midőn beleremeg az épület a helikopterfuvallatba? Vagy a természet lágy ölén éri utol a végzete, hova csak a kutyaugatás hangzik el? Szóval, mindeme töprengések közepette elszökik vigyázói elől egy putri forgatagát kihasználva. Az élő kamera, a kamerád azonban egy templom hajléktalanszállásán is rálel. Rálehelni viszont nem lehel rá. Bár kicsit dilettáns road-movie-juk során adná magát az alkalom, de Tavernier ki akarta lúgozni a testiséget kettejük kapcsolatából. Roddynak anélkül, érintésmentesen feladata ráébredni, minő játékban is vesz részt. Sajnos, a dialógusok több helyütt is meglehetősen suták. Nagy-nagy jóindulattal lehetne szándékoltan robotszerűnek, a kiüresedett emberi kapcsolatokat élénk szürke színnel vászonra vivő megoldásnak tekinteni, engem azonban enyhén bosszantottak, utóbb már untattak a vonatkozó, didaktikus „üzenetek”, megfogalmazások. S mert valószínűleg rossz a májam, ezért az is megfordult a fejemben: Nem Godard-t igyekszik-e koppintani a rendezőnk e pontokon is, csak nem a legszerencsésebb kézzel nyúlt a Nouvelle vague-os elidegenítő törekvések átpalántázásához? Bár lehet, nem ez jött át konklúzióként, de tényleg nem gondolom rossz mozinak a ’Halál egyenes adásban’-t. Talán a legerősebb vonulata a filmnek, melyben azt mutatja, milyen könnyen manipulálhatják bármelyikünket, ha hatalmat is morzsolgat a markában az, aki kipécézett magának. |
2020-09-14 22:29.24 |
46. Zöldhatár – akár... |
2020-09-14 22:24.43 |
Miként szerkesszük újra, s egyben levelestül-ágastul élvezetessé az akciófilm-paródiák műfaját? A ’Golyózápor’ készítői nem kisebb fába vágták a jatagánjukat.
Szülés levezetése pocakon pattogó töltényhüvelyek, esztétikai lófarktalanítás és réparágcsa közepette… „Asszonyom! Összenyom.” Köldökzsinór ellőve… Már Cromwell tollba mondta, hogy tartsuk szárazon a puskaport. De mi a tennivaló, ha a pisztolyunk másodpercekkel a profi bérgyilkos érkezése előtt landol a húggyal teli vécécsészében? A magatartáskutató szakember véleménye szerint az ördög a részletekben rejlik. A megoldás dettó. Közlekedési és életmód-tanácsadás gyakorlati feladatokkal. Lőfegyvergyár, ha művészi alkotásban felbukkan, a szerkóját, a tetkóját is takarhatja, első pillanatban tudja mindenki, ő a mumus. De vajon bonyolultabb vagy átláthatóbb lesz a történet, amikor színre lép az elnökjelölt szenátor, aki csontvelő-donorokra támaszt igényt? Őrületes hentelés, vérbő vígjáték, mely az említett zsáner klasszikus elemeinek egyedi kifigurázását végig(!) magas nívón prezentálja. S amíg az AC/DC lüktetésének az ütemére fényesítem az acélt, egyetlen kérdésem maradt megválaszolatlan a várólistán. Ugyan miért szennyezzem az agyam negatív gondolatokkal, amikor a harag egy triptofán hidroxiláz nevű enzimet szabadít fel benne, ami átmeneti IQ-csökkenést okoz? |
2020-09-14 21:54.53 |
Adam gonosz. Börtönviselt neonáci, akinek egy isten háta mögötti templom körül sertepertélve kell letöltenie kiszabott idejét, mielőtt visszatérne egyenfrizurájú kollégái körébe. Ivan jámbor. Nagyjából. Rózsaszínhályog okozta részleges vaksága nem ismer mértéket, amennyiben valós problémával kell szembenéznie, apró-cseprő ügyekben viszont, melyek birizgálják a csőrét, végtelenül kicsinyes. Ők ketten nem is állhatnának távolabb egymástól az Élet polifoamján. Az anyag átlóval összeköthető csücskein gubbasztanak, fel ne pöndörödjön. Ráadásul a forróságban úgy vibrál előttük a felhevült levegő, esélyük sincs felismerni a gyékény közepén heverő, naptejjel feltöltött tégelyt.
Miközben Adam a vérmérsékletétől a lehető legtávolabb álló feladatot vállalja magára: a templomkert díszéről, a metaforafáról szüretelt gyümölcsökből almás lepényt süt; megismerkedik itteni élete új szereplőivel. Az egykor verhetetlen teniszezővel, akit Adam kleptomániája okán rendszeresen elver, és aki ma már teniszpályányi testébe számolatlan pohárral dönti a piát. A szaúdi (amúgy csak per ’paki’) benzinkút-fosztogatóval, aki Robin Hood-i küzdelmét téves címzettel folytatja. (Az egyik jelenetben pedig, miután lelőtt két embert, lesütött szemmel, magyarázatokat mormogva nyújtja át pisztolyát az „óvóbácsinak”.) Ádám agresszivitásának köszönhetően rendszeres látogatói lesznek a közeli klinikának, ahol a kárörvendő doki következetesen keveri össze a humort a kreténséggel. Pál is felbukkan, gyakran fordul – amíg teheti, a ’Biblia’ pedig minduntalan az istenfélőt szenvedéssel sújtó, a bűnöst javakkal elhalmozó Úrral példálózó ’Jób könyvé’-nél nyílik ki… Megismerkedve a fenti mellékalakokkal egyre koncentráltabban fókuszálhatunk arra, sikerül-e az almás lepény kihívásának eleget tenni. Kezdetben legfeljebb Ádám hozzá nem értése és érdektelensége gördíthetne sziklaakadályt a munkamenet sínjére, ám a problémák lassan, de biztosan sokasodnak. Hollótollas TIE-vadászok lepik el a lombkoronát, a sütő bekrepál, villámlások jelzik Isten nemtetszését a földi dolgok alakulását illetően. Ugyanakkor miközben Iván arca egyre élénkebben emlékeztet Homunculuséra, illetve egy mértéktartóbb Picasso-portréra, védenceinek egymás iránti megnyilvánulásai mind bajtársiasabb színt öltenek. (Mire kirabolják a Statoil-üzletet, már nyíltan felvállalják, milyen érzéseket táplálnak egymás iránt.) A cselekmény bonyolódásával mind nyilvánvalóbb lesz, hogy Jensent az a kérdés izgatja, hogyan juthat el a két főhős a bőrüket megmentő tubusért, tudván, hogy kizárólag egyesült erővel érhetik el a céljukat. Az extravagáns karaktereket látva egyikünknek sem kell attól tartania, hogy akármilyen szájbarágós válasszal kell beérnünk. |
2020-09-14 15:26.21 |
Sajnos, tény, hogy léteznek bagózok, igen, fertőzve undorító szennyükkel minden élőt, létezőt. |
2020-09-14 10:52.34 |
Mára egy kis „teve-dózis":
http://www.youtube.com/watch?v=veGMJ8uxD3M (KoЯn: Cameltosis) |
2020-09-14 10:40.37 |
Mondjuk, a Szürke Bagoly sem annyira nehéz... |
2020-09-13 22:23.15 |
Anno megvolt a vinyl. Érdekes, hogy ahhoz képest, mennyien dobták össze, azért elég Dio-dal fílingje lett a nótának. Meg ez a csillagok vagyunk, akárhogy is... Nnna, mindegy. Sokat hallgattam a lemezt ifjan. Erre az égboltra még nem kúsztak fel a szóban forgók.
http://www.youtube.com/watch?v=NFHkhEIpJg8 (Kosheen: Under Fire) |
2020-09-13 22:20.27 |
Japp! Szólhatna neki valaki, akire hallgat, hogy http://www.youtube.com/watch?v=4OFETRuPouM (Koufax: Come Back To Life) Life alatt akár a fórumozót is értve... Vagy nem. |
2020-09-13 22:18.41 |
Shirley szerint is.
http://www.youtube.com/watch?v=UErFMNfOEbQ (Kovacs: Shirley) |
2020-09-13 21:00.17 |
Na, igen! Tényleg de.
http://www.youtube.com/watch?v=2FqJz2jaB-Y (Lenny Kravitz: Fly Away) |
2020-09-13 17:42.00 |
Utána meg http://www.youtube.com/watch?v=bC5nrujomSY (Kretens: Nem lesz majd) |
2020-09-13 17:20.26 |
Valóban nem a kreativitás az erősségük, de koncerten azért pörgős, amit adnak. Úgyhogy nem lettem tőle http://www.youtube.com/watch?v=AZ95dxEhviY (Krobak: Broken) ;) |
2020-09-13 17:02.29 |
Trendhagyó szerelmi történet két vacogó lélek között, akik szavak nélkül tökéletesen megértik egymást. Nem: is, hanem: kizárólag. Amint sután formált szavakba öltöztetnék gondolataikat, érzéseiket – zavar, félreértés, megszokással elegy egyéni mitológia sarcolja egyikük idegrendszerét, a másik viszont mintha dupla átmérőjűre állította volna át a váliumadagolóját.
Egyedül a muzikalitásuk összekötő kapocs a fejlett érzelmi intelligenciájú kémián túl. A hegedűk életüknek meghatározó társai. Egyikük szervizeli, gyógyítja a hangszereket, másikuk felvételeket rögzít a segítségükkel, pódiumokra irányított fénycsóvák céltáblája. A kedvezőnek semmi szín alatt nem nevezhető körülményeket élettelenségre valló lenne, ha meg sem próbálnák legyőzni; ám kérdés: kellemesebb-e egy kenyértörés finn szaunájában elevenen megfőni? Szép, érzékeny, de cseppet sem érzelgős darab arról, hogy a boldogság szabadságaként is meg lehet élni azt, amiben a hétköznapiság csak béklyót képes tapasztalni. |
2020-09-13 16:34.50 |
A ’Hamlet’-ből szökött a mozinkba in medias res a két sírásó? Vagy Stan és Pan duójának japán verziója csetlik-botlik előttünk szánni valóan nevetségesen? Disztópiába vagy burleszkbe vezet ködben úszó útjuk? Attól függ, kikkel sepri össze őket a kifürkészhetetlen sors. Hasonlóan kisszerű alakokkal vagy nemes célért küzdő személyekkel? Mindkét halmazba tartozókhoz lesz majd „szerencséjük”…
Yuki hercegnőnek, hogy reális reménye legyen újjáépíteni az épp széteső Akizuki birodalmat, el kell jutnia a szövetséges Hayakawákhoz. Az út azonban a Yamanák által ellenőrzött területen vezet át, akikkel gólyákként, gémekként állnak hadilábon. Az ifjú leányzó leghatékonyabb támasza Rokurota generális, aki démoni halálangyalként suhan lóháton, tábornyi katonát tart fel egymaga, és még a húgát is feláldozza szemrebbenés nélkül a fenségesért. (Temetésén, hiába kérte, nem játszották le az ’Ob-la-di, Ob-la-dá’-t.) Történetünk idején kincs a víz, a ló, de kincs a kincs is, az aranylapok, amiket rőzsékbe rejtve igyekeznek átcsempészni, kimenekíteni hőseink. Kalandjaik – értelemszerűen – számosak, és meglehetősen rövid ideig korlátozódnak a nem túlságosan frappé ízű címben megnevezett területre. Furfangos cselek, gatyaféken szánkázás a kőzúzalékokon, némasági fogadalom kontra öntömjénező teherhordók, lándzsapárbaj, álomőrző kővetővé előléptetett, felszabadított rabszolgalány, a tűz elmaradhatatlan ünnepéről már nem is beszélve. Kész szerencse, hogy lehet alapozni a parasztokra. A kapzsiságukra. Kedvenc jelenetem: mielőtt a generális végleg tovalovagolna, búcsúzásképp még odaböffent az alá rendelt közkatonáknak. „Bocsássátok meg ezt az árulást!” (A ’Szappan’ c. operában hányszor hasznosítják majd még újra ezt a karaktert, tejóég!) A ’Rejtett erőd’ azonban még a fentebbi bukfencet szem előtt tartva is egy felettébb élvezetes, exkluzív operatőri és rendezői teljesítményt felvonultató, összetett alkotás. Csak ajánlani tudom. |
2020-09-13 16:07.48 |
„Jó bébiszitterre bukkanni piszok nehéz, de még nehezebb jó gyereket találni.”
Tiszta szívből szeretjük a két-jóbarát-polákokat! Pompás a több évszázados, koherensen kiépített kapcsolatrendszer a népeink között. Az alant ajánlott filmben azért szerencsére nem a cím sugallta visszautalással kell szembenéznünk Mészáros Márta adekvátnak semmiképpen nem érzett, „ki-tudja-mit-miért-csinálunk-csak-dübörögjön-a-beat!” gerjedelmű művére. Bizonyosságát leljük viszont annak, hogy limonádé-gengszteriádában (is) messze fejünk fölé nőnek választott bajtársaink. A képernyőn repedésszerűen szétfutó, majd összeérő cselekményszálak szereplői: az egy pénzes táskát a tengerpartról a nagyvárosba leszállító, ultrabrutál nehézfiúk (tudod, az a szikár típus), akiknek sündisznó, ember egyre megy. Kivasalják, kiklopfolják őket, szöget ütnek a fejükbe, ahogy éppen jön. Aztán itt hirtelenkednek az egzisztenciális gondokkal küszködő ifjú titánok. A hegedűs, akinek sorsát apja esküdt ellensége tervezi elboronálni a konzervatóriumban, meg a kilométerekről pattanásos gyógyegér, aki utcalányokkal felvázolt kapcsolatától reméli bőrére a gyógyírt. (Épp ezért már reggel magára öltötte a gumit.) Elénk kerül az életét a legmodernebb bura alatt áttévézgető „háemcsé” is, aki a maffiózó apu nélkül perceken belül az elveszett tárgyak osztályán találná magát. Már csak egy-két strigóra és műmájerre, valamint egy, a barátját elhagyó, mégis periodikusan fel-felbukkanó hölgyikére van szükség a sztorihoz. Éjfélkor, koboldok óráján, teliholdnál értő műgonddal összekotyvasztjuk a fent említett tételeket, de óvatosan, mert cseppet sem mindegy, ki kibe szeret, ki kit gyilkol le. Roncsolt térddel vergődő svihákok a toáléban, kilyuggatott szuperzakó. Pink, körtésre kötött pulóver, és: – Szakítok veled! – Hála Istennek! Töki szőnyegének kálváriájára rímel, ahogy afrikai szobrától fosztanak meg egy (erre) érzékeny lelket, aki nyilván úgy érzi, nem hagyhatja ezt annyiban. A procedúra – mire véget ér – ki is siklat, révbe is juttat életeket… mindenesetre mindenki levonhatja belőle a sajátját. Akinek mégsem sikerül, az vagy alulról szagolja már időközben az ibolyát, vagy még mindig röhög a reinkarnáción. |
2020-09-13 15:51.20 |
Ez valami hihetetlen. Épp a 'Defense Mechanism'-ot állítottam le, hogy meghallgassam, mit küldtél. 8D
Almodóvar ideösszeomlásos asszonyai óta kedvelem a gazpachót. Visszatérve a zenei motívumhoz, halálában szinte mindenki http://www.youtube.com/watch?v=apK0fmLp9U8 (Krokodil: All Alone) marad, úgy hiszem. |
2020-09-13 15:38.21 |
Köszönöm szépen.
Nem, író azért nem vagyok. Egy novellás kötetem jelent meg, de ez mellékszál az életemben. |
2020-09-13 15:36.37 |
Én nem fűzök hozzá ilyen vérmes reményeket, de neked legyen igazad!
Azért ez az „alak-lom” elég frappáns szójáték volt a csonkítós epizóddal kapcsolatosan. =D |
2020-09-13 15:21.50 |
Javier Bardem, Charlie Chaplin, Kieran Culkin... 8) |
2020-09-13 09:11.45 |
Vannak ilyen beugrásos beugratások, amikor az ember memóriája játszik a kisgazdájával.
Ez a szerelem? Ez meg a halál: http://www.youtube.com/watch?v=PeObx419zb0 (Krucipüsk: C'est la mort) |
2020-09-13 09:06.57 |
Akár, hiszed, akár nem, ennek a daluknak az ablakba emelése volt az első gondolatom, de aztán letettem róla a másik kedvéért. Nálam lényegében egy polcon vannak. És pl. a 'Parmakizi' sem egy íztelen kreáció tőlük. De most nem ez következik a turkoktól, hanem egy argentin szerzemény:
http://www.youtube.com/watch?v=yGUBd6491dM (Axel Krygier: Postcolombino) |
2020-09-12 21:44.00 |
Szenvedélybetegség hullámvasútján élni sokféleképpen lehet. A munka egyedül valósága vagy a technika ajkán történő szakadatlan csüggés egy bizonyos ponton túl éppen olyan függőséget okozhat, mint a drog vagy a játékszenvedély. Filmünk készítői – bár a címben beharangozottakkal ellentétben egyetlen pohár bor sem zubog alá senki gigáján – az alkohol alkotóelemeiben lakozó, bilincsszorítású démonokról kívánják lerántani az áttetsző, gintisztaságú leplet. E témában számomra Wilder ’Férfiszenvedély’-e az etalon, de ez más kártyalapra tartozik.
Egy vattacuki évődéssel induló, kialakulni kész párkapcsolatba nyerhetnek a nézők betekintést. A férfi bájos, ahogy megállíthatatlanul iszik, a nő valamiért pont az értelmet keresi a piálásban, s mivel olyat nem talál, csokit ropogtat. Távol tartja magát az emberektől – ugyanis minél jobban belemerül, annál mocskosabbnak látja a világot. Ennek ellenpontozásaként szülei idillinek tűnő, „Együtt a mennyben!”-kapcsolata lebeg lelki szemei előtt. Nem kell tehát elementáris erővel megbillentenie annak a kedves, jópofa, érdeklődő fiatalembernek ahhoz, hogy a kedvéért a likőrös kehelybe kapaszkodjon ő is. Mert kit érdekelnek az óceánban hányódó, üzenettelen palackok (róluk még a Police sem dalol), az önkéntes csótányirtás ellen protestáló közösség, vagy az, hogy a lift tulipánevő; ha az ember a szerelmével közösen gyakorolhatja az együtt-ivás művészetét, a tömény-cimboraságot? Hiszen ez ám az igazi Rock ’n’ Roll! (Majdnem annyira őszinte interpretáció, mint a mentális modulátort állítgató Aqualung a koncertjük előtt Jarpe regényében.) A legmélyebb, legszánandóbb „romantika” egyébként a motelszcéna, ütős! Házassággal egybekötött midlife crisis, önsajnálattal alaposan beolajozott, lejtmenetre állított életgépezet. Fennkölt, hangzatos ígéretek a leszokásra vonatkozóan – keresztbe igazított lábujjakkal, hiszen mindkét kézre a kiskapuk kikutatásához van szükség. A film korához képest meglepően eleven képsorokkal láttatja a pokoli kínokat, amiket a mélyponton rekedtek kényszerülnek kiállni, de – szerintem – Remick jelenléte érzékletesebb, hitelesebb Lemmonénál. Ő a moralizálásban jeleskedik inkább. És lehet, hogy a józan ész távolságtartása előtt a szerelem is kénytelen szárnyaszegetten elvonulni, de a fényreklámok hosszú távon emberesen el bírják bizonytalanítani a legállhatatosabb harcosokat is… |
2020-09-12 21:35.51 |
http://www.youtube.com/watch?v=hzx6Bo5X9ag (Kuanta: Sadece) |
2020-09-12 21:06.48 |
Bruno és Malik, valamint szívvel-lélekkel szakképzetlen csapatuk olyan autista, spektrum- és egyéb viselkedési zavaroktól szenvedő fiatalok 0–24 órás felügyeletére vállalkoznak, akiket minden intézetből eltanácsoltak, kipenderítettek, vagy a szirének énekére kíváncsi Odüsszeusz szerepére kárhoztattak. Hőseink mindennapjai a legkevésbé sincsenek szinkronban az általában „normálisnak” elképzelt/elkönyvelt élettel; de mert a nehézségekből, ugyebár, sosem lehet elegendő – a minisztérium ellenőröket ültet szervezetük nyakába. Szimatolásuk kendőzetlen célja: megfelelőnek ítélt garanciák híján bezáratják a perpill negyven ifjoncról gondoskodó otthont. A rendszer képviselői ugyanis már nem csak abban képtelenek hinni, hogy történhetnek még csodák, de azt is alkoholos filccel kérdőjelezik meg: Üdvös dolog-e egyáltalán hagyni, hogy ripsz-ropsz csodák történjenek partizánakciók eredményeként?
Hamar rájövünk, igazuk is van! Minek kihalászni roncstelepre kihajított életeket? Mi értelme felkarolni ezen antropomorf vegetációkat? Minő hasznot hajt törődni velük? Hiszen a tévedhetetlen rendszer egyszer már kijelölte a helyüket… |