Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
A holló *Import - Angol hanggal, és angol felirattal* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
A fekete tulipán - Film Mánia, 18:45 |
Született bűnözők - Viasat Film, 18:55 |
Sully - Csoda a Hudson folyón - RTL Három, 19:00 |
A Maszk - Film Café, 19:05 |
Ave, Cézár! - HBO2, 19:30 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
John Larroquette (77) |
Christina Applegate (53) |
Joel Kinnaman (45) |
Billy Burke (58) |
Jill Hennessy (55) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Box Office |
Karácsonyi Zoltán - Vélemények |
2022-es választás |
Mire gondolsz most? |
Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Siyama - A harcosok városa |
Matt Dillon |
2015-06-12 10:20.28 |
tényleg nem bántásképp, de ezen így sokadjára mi nem világos még?:)) ha 87 helyett 89-et is írt, sztem a hsz-ekből leeshet, hogy a BP-kről van szó. |
2015-06-10 23:33.28 |
értem, amit mondasz, de az első mondatod az utóbbi évtizedekben nem áll, hiszen amikor néha igazi zsánerfilmek nyertek (Bárányok, Nem vénnek való vidék, Tégla), az nagy meglepetés volt. de a régebbi időkkel kapcsolatban is azt okoskodták ki a srácok it alább, hogy a western valahogy a reform előtt sem hasított. inkább a drámák, a nagyívű háborús, romantikus filmek voltak azok, amiket ez az alapvetően konzervatív ízlésű elit a magáénak érzett. |
2015-06-10 20:49.33 |
több filmnél is eljátszotta már ezt. elég szánalmas, de főleg ciki, mégis úgy tűnik, van aki így szórakoztatja magát. max jobbulást tudunk neki kívánni, meg hogy legyen élete, de igazából lehet hogy ez már így marad nála, én nem vagyok bizakodó. sok a gyökér. |
2015-06-09 20:03.20 |
Csodálatos humanista mű, ami pont azzal gyűri meg az ember lelkét, hogy nem agresszíven szentimentális, vagy túlzó, hanem végtelenül életszerű. Az árván maradt testvérpár nem átkozza a sorsot, nem roskad magába és az öklét sem rázza az ég felé, hanem gyermeki ártatlansággal a szívében egyszerűen csak percről percre túlél, anélkül, hogy elmerengene azon, hogy talán nincs is több holnap.
A film alapjául szolgáló könyv írója saját élményekből építkezett, egyik motivációja saját démonainak legyőzése volt, mivel a múltban az egyik húga alultápláltság miatt halt meg a háború sújtotta Japánban. Az önvád feldolgozása és a múlt egyfajta lezárása lehetett a könyv, amit szerintem csodálatosan kelt életre a film, ami a maga lírai tempójával és csodás képeivel szinte költemény jellegű. Minden helyzet fájóan valóságos, minden könny őszinte. Gyönyörű és fontos film ez, nem csak mint egy háború ellenes mű (ami a rendező szerint nem is volt célkitűzés), hanem mint lélektani alkotás: élet a halál árnyékában, ártatlanság egy romlott világban. A háború ehhez pont megfelelő háttér, de szerintem sem kerül rá túl nagy hangsúly, inkább a hatásai fontosak. Kötelező darab! |
2015-06-09 17:28.57 |
Marion Cotillard ismét remek, és külön öröm, hogy bár ő megkapta Hollywood kulcsait, továbbra is előszeretettel tűnik fel komoly európai filmesek kisebb munkáiban, ahol franciául beszél, nem visel sminket, és már-már olyan hétköznapian mer kinézni, hogy elmennél mellette az utcán. De az alakításainak ereje van, azok mellett nem lehet elmenni, és ez még hangsúlyosabb egy belga művészfilmben, mint egy százmilliós blockbusterben.
Dardenne-ék tolmácsolásában ezúttal egy depresszióval küzdő nő hétvégi pokoljárását követhetjük szemmel, amely során egyenként keresi fel tizenhat kollégáját, hogy meggyőzze őket, mondjanak le éves bónuszukról, hogy ő megtarthassa állását. A filmben bár nyugat-európai számokkal találkozunk, a problémák mégis lefordíthatók magyar nyelvre, és a hétköznapi, ha úgy tetszik kisemberek élete köszön vissza. Kritikát kapunk a nyugati társadalmi berendezkedésekről, a profitorientáltságról, és az egyes embernek a nagy képben elfoglalt jelentéktelen szerepéről, miközben tudjuk, az élet ezen a féltekén sem könnyű, és bár nem a napi egy pohár vízért küzdünk, alkalomadtán nehéz lenne a legtöbb embernek odaállni felesége, párja elé azzal, mondjunk le egy-két havi fizetésről, hogy xy megtarthassa állását – mert az élet már megtanította nekünk, hogy ezen a világon csak magunkra számíthatunk, a másik boldogulása ebből a szempontból sokadlagos tényező. Valahol provokatív filmről van tehát szó, de talán többekben megkondítja a vészharangokat, hiszen bármennyire is dúl a globalizáció, meg a feltörekvés, jó lenne közben embernek maradni. Tetszett, ahogy a fivérek tálalták a témát, minden látogatás egy újabb szemszög, újabb emberi tulajdonság megnyilvánulása volt, és talán többször magunkra ismerhettünk gyarlóságok, vagy épp nemes hozzáállás láttán. A látottak viszont mindenképpen hagynak valamilyen nyomot, kiváltanak reakciókat, és ez nagyon fontos szerintem, néha meg kell állni, hogy emlékeztessük magunkat: emberek vagyunk mindannyian, ebben a sokszor embertelen világban. |
2015-06-09 14:35.30 |
Ez de jó volt! Azt hiszem, Tim Burton-nek többször elő kéne bújnia a mesevilágából, mert nagyon üdítő élmény volt látni, ahogy ezúttal a való világot álmodta újra az egyedi látásmódjával. Hamisítatlan Burton-film tehát ez is, a sajátos vizuális látásmód, az ötletesen abszurd, groteszk vonások mind jelen vannak, de most külön élmény volt mindezt a hús-vér világban látni, ráadásul rögtön egy megtörtént eseménysorozat köré építve.
Cristoph Waltz meg…ez a pasi tuti, hogy nem normális, de ezt szakmailag a legjobb értelemben mondom, megint fergetegeset játszott. Nagyon jól állnak neki ezek a szerepek, amik papíron megkockáztatom, még furán hathatnak, de ahogy ő megtölti ezeket a karaktereket élettel, onnantól képesek elvinni egész filmeket. Itt most éppen olyan sunyi, gátlástalan, tenyérbemászó féreg volt, akit jobb érzésű ember élből minimum elagyalna, de hogy lopta a jeleneteket, az is biztos! Waltz érdeme, hogy a figura egyszerre volt ellenszenves, komikus és szánnivaló is, én azt mondom, le a kalappal ezúttal is, és várom az újabb varázslatot! Bár Amy Adams karaktere a történet főszereplője, egyértelműen övé volt a "csendesebb" alakítás, de ez nem jelenti azt, hogy gyengébb volt, maximum hogy a felületesebb szemlélő könnyen elsiklik mellette. Érdemes viszont figyelni minden rezdülését; a visszafogott, ártatlan, kiszolgáltatott nő összes vágya és félelme visszajön a játékából, és amikor erősnek kell lennie, abban is ott van a múlt minden árnya és a remény utolsó szikrája is. Igazán érett alakítás egy színésznőtől, aki számomra már sokszor bizonyította sokoldalúságát és tehetségét. Örülök hát én is, hogy ezúttal nem valami gótikus vámpírsztorival állt elő a kedvenc színészével karöltve ez az igazán sajátos stílusú filmes, mert a végeredmény egy igazán szerethető alkotás lett, ami a humorával együtt is drámai, ám minden keserűsége ellenére is felemelő. |
2015-06-08 15:40.26 |
Ez a film sokaknak megfeküdte a gyomrát…vagy mondjuk inkább úgy, sokan nem tudtak vele mit kezdeni. Tény, nem kifejezetten a hagyományos narratívát követi a mozi, mintha hiányoznának a tradicionális hullámhegyek, hullámvölgyek, amik már az ókori történetmesélés óta mintegy mankóként segítenek az adott mű befogadásában. Itt csak helyzetek vannak, nagyon ismerős helyzetek, de magyar nézőként jó látni Amerikának ezt az oldalát is néha, lám ott sem minden csupa csillogás, ott is van szegénység, vannak átlagemberek, akik sokat dolgoznak, keveset keresnek, egyedülállóként nevelnek gyereket…még ha mindezt illik nem is innen megtanulni, jó látni, hogy erre is reflektálnak filmek. A három főszereplő neve pedig szerintem garancia a minőségre, még ha a mindig tökéletes Arkin valóban Oscar-díjas szerepét újrázta is. Érdemes lehet tenni hát a filmmel egy próbát, hacsak nem egy kövér rózsaszín felhőn ülünk éppen – van itt érték, csak kell hozzá némi nyitottság is. |
2015-06-08 15:26.02 |
Úgy hiszem, kockázatos vállalkozás a gyermeki szemszögből filmet készíteni, pláne ha nem is kifejezetten gyerekeknek szánt szórakoztató moziról van szó. Néha viszont születnek ilyen gyöngyszemek is, ahol az alkotók nem a zsibbadt poénokra építenek, és nem butítják le az egészet annyira, hogy a gyorséttermi sültkrumpli is biztosan be tudja fogadni a mondanivalót.
Tomm Moore második filmje óriási szeretettel merül el a gyermeki fantázia világában, magyarázatot keresve arra, hogyan dolgozza fel ez a korosztály az élettől méltatlanul kapott pofonokat, krízishelyzeteket. Gyönyörű szimbólumok és metaforák kísérik utunkat a főhős lelkének mélyére, melynek során újra megtapasztalhatjuk, hogy a sokszor egyszerűnek tartott gyermeki szívben rejlő ártatlan szeretet milyen csodákra képes. Műfajának egy igazi kincse jelen alkotás, hiszen az ír filmes amellett, hogy komoly témákhoz mer nyúlni, igazán kreatív látványelemeket használ, amik már önmagukban egy egyedi élménnyé teszik műveit. De érdemes azért itt egy kicsit lejjebb is kapargatni a felszínnél. |
2015-06-07 21:55.41 |
Hollywood erkölcstelen, aljas, elfajzott, kegyetlen, hazug, álságos és önpusztító.
Nos, amellett, hogy ez egy rettentően sarkos és leegyszerűsítő kritika, újszerűnek sem lehet nevezni. No mindegy, fátylat rá, Cronenberg egy művész, ő lerágott csontból is tud újszerű alkotást, egyedi ízt kreálni, gondolhatnánk. Igaz, a filmnek van is egy sajátságos hangulata, és átjön a szerzői jelleg, de az egész üzenet olyan mélységesen egyoldalú és elfogult, hogy én nem kifejezetten tudtam átélni a problémákat, vagy kellőképpen komolyan venni a különböző szituációkat. Hiába épül sokszor nyilvánvalóan valóságos helyzetekre, néhol már inkább karikatúra-jellege van a filmnek, ami egyfelől semmiképp nem lehetett cél, másfelől könnyen lehetett volna segíteni rajta, ha az alkotók nem akarják foggal-körömmel bebizonyítani, hogy az Álomgyár és holdudvara a jó, mint olyan szikráját is nélkülözi. Mert ez egészen egyszerűen nem igaz. A színészekre viszont nem sok panasz lehet, Moore sziporkázik, Wasikowska megint erős és Cusack-nek is jól állnak ezek az indie szerepek. Igaz, közben a fiatal Benjie-t játszó színész egyáltalán nem volt szimpatikus, mondjuk az ő szerepe tényleg nagyon karikatúra-szerű volt, de nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy csak egy befolyásos producer nyomta be a forgatásra, mint rokonát. Pattinson meg…hát ez alapján azt mondom, nem sanszos, hogy valaha színész lesz belőle, hacsak nem vesszük feltétlen eredménynek azt, hogy végig olyan leszedált volt, mint akit fejbe csaptak egy péklapáttal. Összességében az tetszett a filmben, hogy nem volt tucatalkotás, szerintem kellenek ezek az egyedi élmények, azt viszont sajnálom, hogy inkább köpködés hangulata lett, és meg sem próbálta az érem mindkét oldalát bemutatni. Emiatt érzem azt, hogy nem érte el nálam a kívánt hatást. |
2015-06-07 19:55.01 |
szerintem Miller jó eséllyel magát szedte elő...:) |
2015-06-06 21:33.35 |
Allegrinek félidőben ki kell valamit találnia, mert ez így kevés, nincs erő a támadásokban. látszik nagyon, hogy nem voltak korai gólra felkészülve, egyelőre keresik a tökeiket. |
2015-06-06 17:19.41 |
Hollywoodnak alapvetően úgy kellenek a női témák és a nők főszereplésével készülő filmek, mint egy falat kenyér, és én támogatom is az erre irányuló törekvéseket…ez viszont borzalmas. A nők főszereplését sikerült is komolyan venni, hiszen férfiak körülbelül olyan súlyú szerepet játszanak, mint a tapéta a háttérben, de maga a téma, és annak tálalása elszomorító. A film üzenete pedig rendkívül negatív.
A központi téma, az esküvő-fétis már önmagában elég hihetetlen dolog, de aki ilyen szinten űzi, mint a két főszereplő, az szükségszerűen egy szobanövény érzelmi és intellektuális szintjén áll – sajnos ennek tökéletesen meg is felel Hathaway és Hudson karaktere. Ez a recept így elég is lenne egy tipikus limonádéra, de a film sajnos továbbmegy. A két hölgy számára ugyanis az esküvő hajszolása abszolút életcél, és a férfi, mint olyan, csakis ennek a fétistárgynak alárendelt eszköz lehet. Nem akarok idealista himnuszokat zengeni, de alapvetően szeretnék abban hinni, hogy a házasság (melynek előfeltétele ugye az esküvő) egy pár közös ügye, a kapcsolatuk egyfajta megkoronázása, a kölcsönös bizalmuk elmélyítésének jele. Semmiképp nem lehet ilyen önző életcél, ahol a másik ember csak egy felhasználandó eszköz, nem más. Mivel a film viszont nem ítéli el ezt a nézőpontot, így szerintem egy rossz üzenetet közvetít, és az hogy emellett még csak nem is humoros, szinte már egy másodlagos történet. Aki meg azt a rengeteg sipákolást szájhúzás nélkül tudta elviselni, annak innen küldöm gratulációmat, és őszinte elismerésemet… |
2015-06-06 16:58.48 |
még be kell bizonyítania, hogy tud hibázni, addig nem hiszem el:D |
2015-06-06 16:51.56 |
nem láttam, de érdekel, nekem pont Chastain neve egyfajta garancia arra, hogy ha más nem is, ő tökéletes lesz a filmben, és így már nagy csalódás nem érhet:) amiket eddig hallottam a filmről, az alapján érdekesnek hangzik, de nem csodálom, ha nem von mindenkit feltétlen a hatása alá. |
2015-06-06 16:46.16 |
Minden ember a saját ingerküszöbével ül be a Halálos iramban-széria soron következő részére – valakinél már egy-egy hétköznapi akciófilmes eszközökkel (értsd, némi túlzással) élő üldözés kivágja a biztosítékot, más meg simán elnézegeti, hogy egy karakter egy ablakon keresztül átugrik egyik 200-zal száguldó autóból a másikba, mindezt egy farolás alatt. Nincs ezzel baj, mások vagyunk, de egy ilyesmi mozin azért kéretik nem számon kérni az összes ostobaságot.
Nálam az ötödik rész tudott működni, nem szúrtak szemet a butaságok, mert az egy jól megcsinált film volt. A hatodik mozi viszont átesett a másik oldalra, szerintem ott annyi és olyan súlyú túlzás volt, ami még egy akciófilm feszültségét is ki tudta nyírni. Az új film mintha a kettő között lavírozna: az ejtőernyős manőver, vagy a felhőkarcolók között való ugratás nyilván lehetetlen, de ott és akkor működik, a drónos marhulászás, vagy az egyébként szerethető Rock belépője meg…nem. Arról ne is beszéljünk, mennyire hiteltelenné tesz mindent, ha a szereplők már szikláról is letolathatnak kisebb karcolás nélkül…miért kéne hogy egy szikrányit is érdekeljen így, hogy mi lesz velük? Szóval kicsit vegyes képet ad a mozi, alapvetően élvezhető, de néhol szerintem átlépi azt a határt, amit a jobb részek el tudnak kerülni. Talán kicsit túl hosszú is, az a bizonyos utolsó jelenet viszont tényleg kárpótol. Nem ezt várja az ember, amikor egy alapvetően a horror műfajában járatos rendező akciófilmjét nézi, de az a pár perc egy gyönyörű főhajtás, ami minden erőlködés nélkül csal könnyet a szemünkbe. Sokan azt mondják, a hatalmas siker csak a körülményeknek köszönhető, de ne legyenek illúzióink: rengeteg pénz van ebben a szériában. Az viszont, hogy az illetékesek jóra használják-e ezt a lehetőséget, már a jövő zenéje. |
2015-06-06 16:05.24 |
tehetségét illetően számomra szemernyi kétség sem merülhet fel: rendkívül sokoldalú színésznő, számos műfajban, sokféle karaktert formált már meg, mindig ugyanazzal a maximalizmussal és kreatív energiával. szerintem generációja legnagyobb színésznője, de ez valóban szubjektív lehet, meg áradoztam már más fórumban:)
nem hiszem, hogy csak 15 filmet láttál, de ha esetleg kimaradtak volna még egyes Chastain-mozik, akkor talán a jövőben változik még a te véleményed is:) |
2015-06-06 12:00.21 |
van egy kis kavarás a bejegyzésben, azt írja a Juve 2, a Barça 3 BL-t nyert eddig.
ha BEK/BL-ről beszélünk, akkor ez az arány 4-2 a katalánok javára, ha viszont tényleg csak a BL-győzelmeket vesszük figyelembe, ahogy az író, akkor az 3 Barça- és csak egy Juve-siker. nem tudom, ki írta, csak gondoltam nem árt a pontosság:) ma este meg hajrá Zebrák, mi, United-fanok láttunk már elég katalán serlegemelgetést. |
2015-06-05 22:00.11 |
hát ha világszépnek valóban nem is mondanám én sem (bár ez ugye ízlés kérdése), a különleges jelzőt mindenképp megérdemli szerintem. egyáltalán nem a tizenkettő-egytucat verzió, pláne Hollywoodban ez azért feltűnik. |
2015-06-04 23:41.11 |
igen, tudom, azért írtam, hogy elhúzódtak a dolgok. reméljük, megérte:) |
2015-06-04 21:45.35 |
igen, a tipikus Pixar-hangulat:) azért sajnálom, hogy így elhúzódtak a dolgok, hogy tavaly nem kaptunk tőlük filmet, idén meg kettőt is... nehezen tudom elképzelni, hogy az Inside Out ne homályosítson el idén mindent, az valami fantasztikusnak tűnik egyelőre:) |
2015-06-04 17:30.19 |
év trollja díj:))) az ezzel járó egyperces néma virtuális vállveregetést fogadd óriási büszkeséggel, hiszen nagyon komoly konkurenciát sikerült magad mögé utasítanod:) |
2015-06-03 23:22.21 |
"A Mad Max név önmagában nem garancia a sikerre."
én inkább innen csatlakoztam be, így jött a többi mondanivalóm is. de akkor viszont tényleg hagyjuk is, mert kellemetlen lesz tovább elemezni egy harmadik személy mondandóját:)) |
2015-06-03 23:16.37 |
hú, sokat kellett visszamenni, hogy megtaláljam az idézett részt:D
az "egyáltalán" szó az ott sánta, azt mondanám, "nem csak". |
2015-06-03 23:02.23 |
no mindegy, nagyon csűrni szerintem sincs értelme, de a magam részéről én már a legelején azt mondtam, hogy két komponensű a történet, és ha bármelyiket elveszed, csökken a bevétel:) |
2015-06-03 22:54.21 |
nem értem, miért ne lehetne ezt megbeszélni:D nem bántani akarlak, vagy személyeskedni, csak egy intelligens beszélgetést, de szerintem ezt te is érzed.
a bevételi statisztikák azt mutatják, hogy ugyanabban a franchise-ban általában többet hoz egy jó visszajelzésekkel rendelkező film, mint egy kevésbé körberajongott rész. tehát valószínűleg sikeres lett volna a Fury Road átlagos visszajelzésekkel is (nem biztos), de ahogy Zidane írta, mindenki 10/10-et dobált rá, és ezért már Mari néni Mucsarröcsögéről is az elvira-t nézegette, hogy tud eljutni a moziba, pedig azelőtt a Mad Max-ről lehet azt hitte, valami NDK-s pornó:) szerintem erre célzott az illető, majd kijavít, ha tévedek:) |
2015-06-03 22:41.14 |
"A sikernek semmi köze a Mad Max névhez" - ezzel nem értek egyet:D |
2015-06-03 22:39.54 |
szerintem erről volt szó, pont ezért írtam a beszélgetésetekhez, mert úgy látom, Misafeco nagyjából ezt akarta mondani:)
mégegyszer leírom a véleményem: sikeres lett volna valószínűleg a film, mert a Mad Max egy név. de a "hihetetlen hype" majdnem mindig érdeklődést vált ki, még ha Sivatagi Gazfickók is a film neve:) (egyébként nem tudom, miért nem ez a magyar alcím: Mad Max - Sivatagi Gazfickók. szerintem sokkal nézőcsalogatóbb:D) szóval én egyetértek Misafeco-val abban, hogy ha a siker mértékéről van szó, hiába Mad Max a film, a hype sokat számít. ha csak a név számítana, a Beyond Thunderdome is behúzott volna száz misit, ha pedig az örömódát zengő minősítések nem számítanának, az Age of Ultron felülmúlta volna az Avengers-t. tehát nagyon röviden: siker és siker között a hype adja a különbséget:) |
2015-06-03 21:38.14 |
de azért az tényleg nem mindegy (és főleg Amerikában), hogy milyenek a visszajelzések. a siker mértéke ettől is függ, hiszen 150 millió kevesebb, mint 400, nem?:) sok ember várta, ahogy alább is írtam, de sokan csak azt látták, itt egy akciófilm, amit mindenki körberajong. sok fiatal mozinéző azt se tudja, mi az a Mad Max, de 8,7 ájemdíbí, 98%-os kritikai minősítés, meg a Hardy és a Theron, már megéri a mozijegy árát:) arról nem is beszélve, hogy valóban nem voltak blockbusterek a korábbi filmek sem.
tehát szerintem egyértelmű, hogy rengeteg rajongó várta a filmet, de a bevételi adatokon sokat dobtak, így a kasszasikerhez nagyban hozzájárultak azok, akiket ez a hihetetlen hype győzött meg:) |
2015-06-03 20:04.21 |
nem hiszem, hogy kivétel vagy, sokan vannak így ezzel, már a itt filmkaton is látszik. Misafeco-nak abban valószínűleg igaza van, hogy a film nemzetközi sikeréhez sokat tett hozzá az abszolút pozitív visszajelzések sora, de ettől függetlenül nagyon sok ember várakozással állt előtte már régóta, és sokakat rajongóként vonzott a projekt. |
2015-06-03 19:20.44 |
szerintem is az a kérdés, hogy megüti-e a legmagasabb mércét az adott mű vagy sem. és ha igen, akkor onnantól mindegy, animációs vagy élőszereplős, mainstream vagy rétegfilm, fekete-fehér vagy színes stb:D ami nálam 5* például, az jöhet dvd-n is:) |