Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Nagy durranás 2. - A második pukk - Mozi+, 07:30 |
Az ítélet eladó - Film4, 07:30 |
Twisters - Végzetes vihar - HBO, 07:45 |
Boldogító igen, vagy nem - Film Mánia, 07:45 |
Összeesküvés-elmélet - AMC, 07:45 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Franco Nero (83) |
Vincent Cassel (58) |
Maxwell Caulfield (65) |
Pokorny Lia (53) |
Oded Fehr (54) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
MR-9: Ölni vagy halni - Kérdések |
Szólánc igékkel |
Három betű - egy mondat |
2022-es választás |
R.I.P. |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Eretnek |
Johannes Nussbaum |
2018-04-01 13:05.10 |
Szia Lector,
nekem csak annyi kérdésem lenne: hányan lesznek a lelkiismeretükben feltámadottak, és ami még fontosabb: mire/kire adhatják le a voksukat? Van normális alternatíva? Alapjaiban kéne megváltoztatni az egész rendszert, mert ez eddig tényleg csak módszerváltás volt... A mostani "választék" mellett legfeljebb ha konzerválni lehet a szart. Na jó, talán némi friss levegőt még beengednek majd az elején, de aztán visszacsavarják a befőttesüveg fedelét. Ebben biztos lehetsz. Nem, nem kell ezt elfogadni, csak én nem látok annyi potenciált egyik tömörülésben sem, hogy elhiggyem, tényleg az ország és az emberek érdekeit tartják szem előtt a sajátjuk helyett. (Bár globálisan szar a helyzet, mindenhol megkínlódnak az emberek azzal amit a nagy liberális, hazug szabadságra és esztelen fogyasztásra épülő handabanda a nyakukba zúdított. ) |
2018-04-01 11:34.31 |
Várjál, nem csak antik, hanem sóher is. Csak az első szám a tiéd.:D |
2018-04-01 11:32.08 |
Chris, cuki vagy, mint mindig. :)Itt a húsvéti ajándékod:
http://www.youtube.com/watch?v=1ROA-sT7eYQ (igaz, kicsit már avétos, de az antiknak nagy értéke van...:D:D) |
2018-04-01 11:28.56 |
Nem az okoskodás vezérel, mely a tett halála és még képzeljetek ide egy rakás egyéb bölcsességet ezzel kapcsolatban.
Mindösszesen egy emléket szeretnék megosztani azokkal, akiket érdekel: néhány éve volt "szerencsém" részt venni egy helyi (értsd: önkormányzati és nem régiós vagy országos) szintű döntéshozatal előtti vitán. (iskolákat érintő átalakításokról volt szó) A döbbenet akkor ért, amikor vitaszünetben az addig egymásnak fa-testápolót és bőrradírt ajánlgató képviselők bratyizva odaordítottak egymásnak: "Sutyikám, akkor kávé a büfében?" Akkor esett le a papírtantusz. Tökmindegy kire szavazol. Van egy határ, amit senki sem léphet át, ha meg akarja tartani a zsíros kis állását. Nyilvánosan lehet egymásra kígyót-békát kiabálni, de azon túl már a legnagyobb egyetértésben kerül fel a századik bőrréteg a politikusi arcokra. A választási időszakban megy az ígérgetés meg a szép szavak, meg a "honfitársaim", aztán ha megmelegszik a pad, bársonyszék és egyéb ülőalkalmatosság a "honatyák" valaga alatt, a tisztes választópolgárok hirtelen besorolódnak a "hülye birkák" kategóriába. Ezek a szarháziak tudják, hogy szinte bármit le lehet nyeletni az emberekkel, mert mindenki félti az aktuális kis helyzetét. Addig itt nem lesz semmiféle komolyabb változás, amíg csak újabb rétegeket szelnek rá a hordóban rohasztott káposztára. Ahelyett kiöntenék az egész trutyit és valamiféle átlátható és számon kérhető jogviszony jönne létre az emberek és a vezetés között. (de ennek oda-vissza kéne működnie, gondolok itt a vállalati szintű mutyizásokra is pl) A legelső lépésnek talán a felelősség bevezetésével kéne kezdődnie. Minden pozícióba kerülő politikus/tisztségviselő/vezető a saját vagyonával legyen elszámoltatható mindazért amit tesz. (És nem ér hajléktalanokra íratni a birtokot, asszonyt, házat stb-t.) A másik a mentelmi jog megszüntetése. Mert, mire föl védjük azt, aki szarházi? Vagyis elszámoltathatóság és visszahívhatóság. És társadalmi szintű együttműködés. Szeretjük hangoztatni, hogy fejétől bűzlik a hal, de az az igazság, hogy nálunk (is) nagyon megy a zavarosban halászás művészete. Nem tudom, mindez hogyan lehetne megvalósítható. A tragédiát ott látom, hogy az oktatás- és egészségügy színvonalának drasztikus és szándékolt lerontásával egyre csökken a lakosság esélye arra, hogy túllátva a napi problémáin kiköveteljen magának egy olyan vezetést, ami nem csupán a saját zsebére gondolva tevékenykedik. |
2018-03-31 22:56.18 |
Húsvétnak alkalmából egy József Attila gyöngyszem, 1925-ből:
Isten Én az Istenem úgy szeretem, Hogy a szívemet földbe vetem, Megérik, akkor learatom, Fölösét pedig másnak adom. Meg is köszöni, akárki az, Akárha huncut, akár igaz, Ha mindörökre, ha csak percre, De az Isten fölébred benne. Ha lány az, hozzákomolyodva Rongyos kabátom megfoltozza, Hogyha meg ember, csak megállít, Ki is kisér az ajtajáig. Ha éppen főzik az ebédet, Ottan marasztnak várt vendégnek S ahol az asszony sose hamis, Meghínak ott még máskorra is. Aztán csak amikor dolgoznak, Rólam is el-elgondolkoznak. S hogy munkaközben megpihennek, Erejét érzik a szivemnek. Nem csinálnak egymás közt mozit, Bennük már Isten álmodozik, Álmodik tágas, erős égről, Kicsiny fiának nagy szivéről. |
2018-03-31 22:42.06 |
A legjobb legrövidebb vélemény, amit valaha is olvastam. :) |
2018-03-31 22:29.00 |
Mindenféle leírások nélkül:
ez a film még most is zseniális. (elcsépelt szó ide vagy oda, ezt nemigen lehet máshogy leírni, vagy ajánljon valaki jobbat, és boldogan ráállok a cserére) Jó hosszú idő után láttam ismét, valami reklámokkal befertőzött adó adta le, de annak ellenére, hogy imitt-amott megkopott az aranyozás, ez még mindig a filmtörténelem egy olyan darabkája, aminek ott helye a "feltétlenül megnézendő" listán. (ettől zseniális) Meg a szereplőktől. Olvastam: ez a rögtönzések filmje volt, még jó, hogy Coppola elég rugalmasnak bizonyult. De szinte biztos, hogy ezek a "kilengések" is kellettek ahhoz, hogy a film elnyerje a "kult" jelzőt. Annak mondjuk határozottan örültem, hogy Orson Welles-t nem engedte Vito Corleone szerepének a közelébe, hanem ragaszkodott Marlon Brando-hoz. (aki a forgatáskor mindössze 47 éves volt...) Az nekem volt meglepi, hogy a Don lányát játszó Thalia Shire tulajdonképpen Coppola húga, és a későbbi rendezőnőt, Sofia Coppolát is láthatjuk, igaz, akkor még újszülöttként... Na, a lényeg a lényeg, aki még nem látta, az feltétlenül pótolja, kedvcsinálónak talán elég, ha belehallgat Nino Rota hasonlóan zseniális zenéjébe. Cheers |
2018-03-31 21:36.26 |
Bocsi, hogy nem célzottan válaszolok.
Ezek jó kis teóriák, a neten keringő számtalan agymenés is jól mutatja, hogy mennyire foglalkoztatja a rajongókat a téma. Lehet, csak meg kéne szerezni Kit Harrington iPadjét, amilyen kilengései vannak mostanában, talán nem is lenne nehéz...:) Varys Melisandre-nak tett megjegyzése alapján arra tippelnék, hogy egyikőjük sem lesz rajta a túlélő listán. Arra mondjuk kíváncsi lennék, hogy mennyi időt fog felölelni a lezáró évad. Elvileg Martin eléggé le van maradva a könyvekkel a sorozathoz képest. Pont most ásogattam bele egy kicsit a témába. Érdekelne, milyen séma alapján működik az egész. Martin adja az ötleteket, vagy a stáb diktál, ő meg belemegy és annak alapján alakítja a könyveket? Vagy nagy ívben szarik arra, hogy mi történik a filmben és akkor is úgy írja meg, ahogy akarja? (mivel azért a könyvek az "ő gyerekei"...) Viszont találtam olyat, hogy Martin és az Apple együttműködésének köszönhetően már 2016 óta elérhetőek a könyvek az iBookson. (interaktív formában, sok-sok kiegészítővel) És egy másik, amire szintén most bukkantam rá: [link] (remélem működik a link, és sorry, ha már ismert infókat osztottam meg....) |
2018-03-30 10:51.57 |
Üdvözletem Mindenkinek. :)
Lector: láttam a válaszod, csak már reagálni nem volt rá időm. De mielőtt itten elrongyolnék melóba, ím itt a mente"S"ített változat: http://www.youtube.com/watch?v=mYjBikKgfGs (az én kedvenc előadási módozatomban... élek-halok az unplugged cuccokért...:)) Remélem még összefutunk. :) Ha mégsem fújna vissza a szél valami miatt, akkor mindenkinek a legjobb húsvétot kívánom, a szüli-és névnaposoknak pedig a kétszeresét mindannak a jónak, amit csak kívánni tudnak maguknak. :) |
2018-03-30 10:39.33 |
Nem értek egyet. Mármint Aryát és Brendont illetően.
Arya gyerekkorát nehezebben viseltem, viszont mióta elkezdett "tökösödni", kifejezetten csípem a kiscsajt. Azt mondanám, most nőtt bele igazán a karakterébe. A "varázslás" meg nem véletlen, elég sok mindent magára szedett ott Braavosban. Szerintem sokkal laposabb lenne a karakter, ha csak simán torkokat nyiszogálna... Ami Brendont illeti: ő már valami nagyon nem evilági depressziósba ment át, félek, hogy ha esetleg a "rossz" kimúlásával (olyankor egyébként mi lesz? globális felmelegedés és jégolvadás?:):)) ér véget a történet, akkor őt is kinyírják... (szolgálatai és érdemei elismerése mellett) Az ő figurája egyértelműen a "varázsláshoz" kötött. Ami viszont engem nem hagy nyugodni, az Havas Jon nagy szerelmének (Ygrittenek)a "szála"... Szerintem ezzel kapcsolatban még lesz némi meglepetés. (Vagy csak nekem tűnt fel, hogy Melisandre -bocs, ha rosszul írtam a nevét - mit mondott Jonnak, miután megpróbált rámászni, de a derék legény elhessegette? "Nem tudsz te semmit, Havas Jon." Na és kinek volt ez a kedvenc mondása???) Persze lehet, hogy ez megint csak az én fantáziám szüleménye, egyelőre még nem vettek be a forgatókönyvírói csapatba...:) Amúgy meg igaz, király ez a sorozat, mindenestül. |
2018-03-07 15:47.38 |
Üdv Mindenkinek:)
Lectornak: https://www.youtube.com/watch?v=mYjBikKgfGs (megtöröm, mert talán többet ér, mint a csend...:)) |
2018-03-07 15:29.38 |
Az utóbbi időben volt szerencsém beszerezni néhány filmet, és a beletrafálási arányt jól jellemzi, hogy a javaknak mindösszesen csak a felét vinném vissza az üzletbe, ha és amennyiben lenne ilyen opció. De mivel nincs, így kénytelen leszek megbirkózni azzal a tudattal, hogy mindez most már a nyakamon marad, mint kupecén a szemüveges teve a kisnyenyéteri sajt-és lóvásáron.
Viszont ami bejött, az nagyon is úgy volt, nem is beszélve arról, hogy a Fúsit már azon emberi időszámítás óta meg akartam nézni, mióta valamelyik sajtótermék kidoboltatta, hogy na emberek, ilyen is van. (Pukkantásom sincs róla, hogy hol olvastam, mellesleg kit érdekel, már rég a filmről kellene írnom, de juszt se.) Mert ugye hátha már itt és most feladják a további szemelgetést azok, akik amúgy is csak azt szűrnék le, hogy na, már megint egy szócsicsába csavart, túllőtt okoskodás következik, és én igazán csak egy kis esélyt akarok adni nekik, hogy megkíméljem őket egy félnyilvános érfelvagdosástól... Vagy hajrá, ha az jobban tetszik és a soraimmal maradnak ezután is.) Ám de most már vissza a forráshoz, mert hogy ez az ötezer-kétszáz soros előszavi monológ kb úgy illik e filmhez, mint báli ruhához a tehénszaros gumicsizma, bár ízlések és ficamok.... Merthogy ez a film minden túllihegés nélkül úgy finomságos, ahogy van. A maga puritán módján, a főhős nevére redukált cím igencsak jelentéktelen, ám van neki egy "kiterjesztése is", ami annál beszédesebb: "Virgin Mountain" És valóban. Mert itt van a nézőnek ez a sokszor hülyeségig jóindulatú Fúsi, akinek gyakorlatilag köze sincs a saját életéhez, és az ember sokszor csak úgy ráordítana, hogy ne legyél már hülye vagy.....De aztán inkább megölelgetné ezt a bambán jólelkű óriásmedvét, mert a szíve mélyén tudja, hogy a világ sokkal jobb hellyé válhatna, ha az egy négyzetkilométerre jutó Fúsik száma jelentősen megemelkedne. Itt nincsenek kérem szájbarágott, hatalmasnak kikiáltott igazságok, meg látványos jellemfejlődés meg flitterben fürdő álomgyári hepi -és fitnessz, itt csak valaki megtesz egy lépést végre saját magáért is, de csak miután a maga módján köszönetet mondott valaki másnak, aki szintén nem egyszerű eset.... Ez tán nem hangzik épkézlábnak, pedig így van. A filmet tulajdonképpen három tömör mondatban összefoglalva el lehetne mondani (nem az én stílusom), de a mögötte rejlő történettel senki sem lenne tisztában. Ahhoz bizony több idő szükségeltetik és persze nem árt kinyitni egy parányi kis ablakot szíven és lelken egyaránt, máskülönben úgy jár az ember, mint a hétköznapjaival.... Darálja egyiket a másik után és észre sem veszi, amikor egy pirinyó csoda meglegyinti, mert ..... Mert fáradt, süket, kiábrándult. Vagy tudomisén mi minden van még ebben a neurotikus világban. (jaja, én is ritkán figyelek) És még csak annyit tennék hozzá az itt leírtakhoz, hogy az, akit idegesítenek a monoton pillanatok (Jó sok van belőlük, akárcsak egy hétköznapi életben), vagy az, akit egy kövér ember láttán elfut az utálkozás vagy a pulykaméreg, az tényleg a közelébe se menjen ennek a filmnek, mert utálni fogja, mint ecceri adófizető az Orbán stadionokat. |
2018-03-07 15:05.35 |
Szia Anita,
ismét egy 'jó volt olvasni' vélemény.:) Máténak is köszi a gondolatmegosztást. Érdektelen lábjegyzet: A filmet nem láttam, de nem is biztos, hogy most feltétlenül vágynék rá... Anita: reagálás az utolsó mondatodra: vannak/voltak... csak elég rövid a szavatosságuk...(és ezt nem tiszteletlenségből írom) [link] [link] |
2017-08-08 17:12.59 |
No, ezt majdnem elfeledtem, pedig tényleg.
Bocsánatot kívánok a rajongóktól, de szerény nyomott véleményem szerint ez a sztori annyira volt ütős, mint a falmatricának álcázott állóóra kongatása. Pedig szép reményeket fűztem Downey Jr.-hoz, de -ismét csak szerintem- kb. annyira lehetett szüksége erre a szerepre, akár kicsiny országunknak arra a bizonyos kétharmados többségre. Ennek megfelelően aztán kellően afféle "na jól van pubikáim, beugrottam, aztán most már vége a gyereknapnak" fílingű alakításra futotta tőle, ami számomra csalódás volt, de hát így jártam. Tudom én, hogy ez Pókmuki sója lett volna, és annyira cuki meg édi meg mittomén mi minden volt, hogy a mögöttem lévő sorban sóhajtozó tinilányok heveny ájulásközelibe kerültek tőle, de könyörgöm, ennyire kretén még egy nagykamasz se lehet, még akkor se ha éppen csak elkezdett a szuperhős szerepére gyúrni. (Főleg mert még így is járhat) [link] Michael Keaton szódával elment gonosznak és ahogy most kezdek visszagondolni a filmre (kb két hete láttam) valami foszlányok derengenek belőle, de tulajdonképpen az egész úgy felejthető, ahogy van. Amúgy meg humorilag is elég gyenge póklábakon ingadozott a film, de már tényleg annyi rosszat írtam róla, hogy már én érzem magam kényelmetlenül miatta. Ennek kiegyensúlyozására álljon itt valami pozitívum is: + (Ennél többre nem futotta, de köszi a munkát a készítőknek. Legalább megpróbálták.) |
2017-08-08 16:27.47 |
Szia,
és egy kérdőjel: http://www.filmkatalogus.hu/Az-eltakaritono--f14914 ? :) |
2017-08-08 16:21.31 |
Szia,
vess egy pillantást erre, hátha, talán....:) http://www.filmkatalogus.hu/Mit-er-egy-elet--f16387 |
2017-08-07 21:24.39 |
És még mindig tuti. Egyetlen baja van: egy rész egy hét.
Vagy Speed-et kéne szedni, vagy fogadóirodát kéne nyitni. (Tét vascoin-ban, főnyeremény egy hét nyaralás az Éjkirály rezidenciáján, megspékelve egy Euron Greyjoy hajótúrával és alkalmi próbaüléssel a Vastrónon. Többlet kívánságokkal a "Hegy" foglalkozik.) |
2017-08-07 21:11.27 |
Ajvékolás helyett (sajnos még nem nőtt ki se a szakállam se a pajeszom, hogy tépkedni is tudjam, tudod, csak az autentikusság miatt):
látom a film helyezése mellett a leírtak tartalmát sem sikerült felfogni. "Mire is számíthatunk?" Szerintem tegyél még egy-két kört, hogy jobban érezd magad tőle. Én meg nem vitatkozom, mert tartok attól, hogy lehúzol a szintedre és legyőzöl a rutinoddal. Nem merném megkockáztatni innen a tanulatlansággal bélelt ostobaság mocsarából. (hátha kiderülne, van még lejjebb is) Na, most tekergesd a nyenyerét, "szörnyecske".:) |
2017-08-07 16:52.03 |
Ékes példája ez a többször nézős filmeknek. Tegnap leadták az egyik reklámokkal spékelt adón (tudod, ahol a kilencvenperces játékidő is legalább kettőszáz-tízre nyúlik), de ez sem rettentett vissza attól, hogy megnézzem.
Gondolkodtam rajta egy kicsit, vajon mitől lehet, hogy egyesek ennyire ádázul "Shawshank-ellenesek". Számukra vajon miért annyira mérvadó, hogy hányadik helyen tanyázik a film, vagy, hogy éppen mitől ennyire népszerű? Akárhogy is osztok - szorzok, a végeredmény mindig ugyanaz marad. Az ízlések és pofonok kitételnek mindig is kijáró legalapvetőbb katonai tiszteletadás mellett vagy ellenére is arra jutottam, hogy a "gyűlölészek"-ben annyi empátia lehet, mint amennyit egy leves szokott tanúsítani a belepottyant légy iránt. Nem nagyon akarnék én itt pont hétfőn a vasárnapi példabeszéd megtartójának szerepében tetszelegni, de néhány "fára", ami éppen eltakarja az erdőt azért felhívnám a becses figyelmet. Az, hogy az ember éppen mitől érzi magát embernek, talán eléggé elvont és felesleges kérdésnek tűnhet, ám többé nem az, ha időszerűségét és jogosságát egy adott helyzet aktualizálja. A mindennapokban persze még fejtörést sem okoz az ilyesmi, pláne ha a pillanataink a jól megszokott medrükben csordogálnak. De mi van akkor, ha valami repedést üt ennek a komfortzónának a falán és hirtelen már nem is lesz annyira természetes, ami addig annak látszott? Mi történik vajon, ha a dögmeleg idején, a munkában megizzadt és megfáradt testnek lehűlést és megelégedést hozó, a hidegtől gyöngyöző palack söröcske (vizecske) nem egyenlő azzal, hogy megállok egy pillanatra, benyúlok a hűtőbe és ott van a megváltás? Mi van akkor, ha mindez csak képzeletben létezik? (Vajon attól fogom magam embernek érezni, hogy megvan a képzeletem, amivel vizionálhatom ezt a mini oázist, vagy attól, ha megvan a lehetőségem arra, hogy ha odanyúlok, akkor tényleg ott lesz az enyhet adó nedű?) Vagy ott van a zene például... Az a jelenet megvan, amikor Andy bezárkózik az irodába (sőt, még a klotyóajtót is rápattintja az őrre...)és néhány percnyi gyönyörűséget szerez az udvaron ácsorgó rabtársaknak, csupán azzal, hogy elindít egy lemezt? Persze az, akinek minden feltétele megvan a zenehallgatáshoz nem fog belegondolni abba, hogy milyen lenne, ha mindez nem lenne... Apró, lényegtelennek tűnő dolgok ezek. Csak az a baj, hogy éppen ezek az apró, lényegtelennek tűnő dolgok teszik ki az élet értékelhető és élvezhető részét. Dolgok, amiknek nincs pénzben kifejezhető értékük, mégis felbecsülhetetlenek, főképp akkor, ha kikerülnek a "természetes, hogy van" feliratú "halmazból". Vagy felhozhatnám az öreg Brooks példáját, ahogy fel is hozom, mert akárhányadszorra is látom a filmet, mindig szíven üt a tragédiája. Bármennyire is szomorú, fájdalmas és szánalmas is egyszerre, az ember bizony a szokásainak és ezzel együtt a körülményeinek is a rabja. Mennyi ideig tarthat mire valami annyira rögzül, hogy már szokásnak lehet nevezni? Hónapok, évek, évtizedek? Ötven év biztosan elég hozzá. Ötven rohadt hosszú éven át egy helyen, sőt, egy helyben élni, nap nap után ugyanazt a rutint végigcsinálni, mi lehetne ennél veszélyesebb, függőséget kiváltó "szer"? Aztán egyszer csak azt mondják, itt a vége, menj, szabad vagy, legyél a magad ura, boldogulj, ahogy tudsz. Ötven év tömör megszokás után. Mintha csak egy félszáz éves fát ásnának ki gyökerestől a földből, hogy máshová ültessék... Mennyi a túlélési esély? Hát persze, persze. Csak erősnek kell lenni. Kössél a veréb nyakába mázsás súllyal teli társzekeret és mondd neki, hogy irány a hegycsúcs. A végeredmény nem a verebet minősíti (szerintem). Szóval csupa-csupa ilyesmi pillanatból áll össze ez a film. Kapunk az emberi természet minden szegletéről egy-egy kanálnyira való ízelítőt, de az egész végül azzá a tartalmas és ízletes levessé áll össze, ami sajnálatos módon nem fog semmiféle érzelmet táplálni a belehullott légy iránt. És hiába is fordulnak meg a szerepek, a léggyel szemben (is) mindig a levesnek lesz igaza. Mert a levest soha nem érdekli, hogy eszik-e vagy isszák, vagy esetleg csak szimplán beleköpnek. A leves csak van. És soha nem fogja erőltetni, hogy megegyék. |
2017-07-03 21:26.50 |
Imádom.
És örülök, hogy annak idején lemaradtam az évadok különböző időpontban történő vetítéséről, mert nagy valószínűséggel heveny agyf@szt kaptam volna a várakozástól. Így viszont beszereztem mind a hat évadot, ami most ereklyeként csücsül szerelmetes filmjeim között. És hogy mit szeretek benne a legjobban? Bitang jól ábrázolja az embereket és ráadásul amikor már azt hinnéd, hogy az éppen látott genyóságnál nagyobbat lehetetlenség kigondolni és elkövetni, mindig kiderül, hogy dehogyisnem... Szóval csodálom ezt a törpe "ámokfutót", -valaki fontosnak tartotta megosztani Georg R. R. Martin magasságát, ami kerek 168 centire rúg - ugyanis filmes tettestársai segítségével valami nagyon jót és maradandót hozott el a képernyőkre.(a könyveket még nem olvastam egyébként) Most jövök rá, egy kicsit kibactam magammal, mert még van pár nap a következő évadig, de sebaj, mert addig elő lehet venni a régebbieket. |
2017-07-03 21:02.33 |
Olyan ez a film, mint két szelet vajas kenyérrel nekiindulni a Himalájának. De komolyan. Végül persze megéri a fáradtságot, aminek az a legékesebb bizonyítéka (számomra), hogy nálam olyan áthallásokat indított be, amik lehet, hogy ott sem voltak.
Szikár, nyers és lényegre törő, de olyasmiről beszél, ami a világnak ebben a részében talán már feledésbe is merült. (Pedig nem kéne így lennie) Az utókor pedig elég lusta ahhoz, hogy utánanézzen bizonyos dolgoknak. (pedig ennek sem kéne így lennie) Viggo, akiben lakozik némi társadalmi érzékenység és aki előszeretettel nyúl elgondolkodtató és érzelmeket kiváltó témákhoz, valamint alkotótársai csak nagyon nehezen tudnak áttörni az üzenetükkel. Persze lehet, hogy csak egy bizonyos, arra fogékony rétegközönségnek szánják mondanivalójukat pedig jó lenne, ha többen hallanák. Mondjuk nem tudom mennyire volt szándékolt 2014-ben lefújni a port egy 1957-ből származó novelláról és egyúttal át is írni azt, mindenesetre én legalábbis párhuzamot vonnék a jelen és a múlt között. Bár Viggo Mortensen azt mondja egy nyilatkozatában, hogy a "Távol az emberektől" különbözik minden más, az algériai függetlenségi háborúval foglalkozó filmtől, mert a "Far from men" inkább egy minden ideológiai szempontot nélkülöző, személyes dráma. Aztán hozzáteszi, hogy ha a világ különböző pontjairól származó, különböző hátterű emberek egyszer csak rákényszerülnek az együttműködésre, előbb-utóbb belátják, hogy nem is különböznek annyira egymástól. Szerinte ennek bemutatása talán segítséget nyújthat nekik abban, hogy szembenézzenek egymással." Bár lehetetlennek látszik összehozni embereket a vallási, gazdasági, faji, osztálybeli, politikai és anyagi különbségeik miatt, mégis, ha meg sem próbáljuk, semmi sem fog változni. " - teszi még hozzá és teljesen igaza is van. Nekem mégis az jutott eszembe, amiről a világ vagy legalábbis annak egy része megfeledkezni látszik. A migráció kezdi beindítani felőrlő malmait és Európa hajdani, a gyarmatosítói "iparágban" sikeres (?) karriert befutott nagyhatalmainak ideje szembe nézniük azzal a szellemmel, amit annak idején egy lezárt palackban ott hagytak a leigázott területeken és aminek a dugóját most mások sikeresen eltávolították. A szellem pedig előbújt a palackból és kétség sem férhet hozzá, ködös markában ott van a kiegyenlítésre váró számla, aminek "vevő" rovatában nem egyetlen ország, hanem egész Európa van feltüntetve. Bár persze lehet, hogy én lihegem túl, mindazonáltal elég beszédes, hogy egy hatvan éves történet aktualizálja a mát. A film főhőse Daru, a hajdani katona, aki franciát és egyéb tárgyakat oktat Algéria egy világtól elzárt kis zugában a vonzáskörzetében élő arab gyerekek számára. A napjai viszonylagos eseménytelenségben telnek mindaddig, amíg a közeli csendőrség meg nem bízza egy olyan feladattal, amit a derék tanerő igencsak vonakodva fogad. Egy távoli faluból származó fiatal férfit kell "leszállítania" az egynapi járásra lévő nagyvárosba, hogy ott a francia hatóságok mondjanak ítéletet "vendége" felett. Az úton aztán történik néhány dolog, ami némileg rávilágít arra, hogy milyen lehetett az élet arrafelé abban az időben, de ez édeskevés ahhoz, hogy mélyebben vigye bele a nézőt a hajdanvolt konfliktusba. Valamiért viszont az az érzésem, hogy a film kulcsmondata akkor hangzik el, amikor Viggo-Daru a származásáról beszél a fogolynak. (Daru ugyanis andalúz felmenőkkel büszkélkedhet, akik a franciáknak dolgoztak Algériában. )A mondat így hangzik: "a franciáknak arabok voltunk, most meg az araboknak franciák vagyunk." Jó is az, amikor egy kalap alá lehet venni embercsoportokat, ami viszont még ennél is jobb, amikor a származás dönti el, hogy ki milyen ember....(?!) De ki tud ebben igazságot tenni? A tengernyi "tiszta" búzaszem között ott van mindig az ocsú is. Néha talán több is van belőle, mint magából a haszonnövényből. Ilyenkor a türelmetlen ember az átválogatás helyett, inkább kidobja a rosszal együtt a jót is.... Ki hibáztatható? Ez a "történet" is elkezdődött egyszer valahol. Mondjuk ott, amikor az ember azt hitte, hogy a saját maga által választott helyen túl is van keresnivalója. A "semmi nem elég" érzése egy feneketlen tarisznya, ami végül felzabálja azt, aki a nyakába veszi. Hibás gondolatmenet? Lehet. Én mégis riasztónak tartom azt, ami a mai világban végbemegy. Egyre-másra jelennek meg cikkek olyan technológiai fejlesztésekről amelyek eddig elképzelhetetlennek tartott lehetőségekkel ajándékoznák meg az emberiséget amitől az gondtalanul és örökké élhetne. A világ nagy része ezzel szemben a napi megélhetés szintjén küszködik... Lám, még a béke is elérhetetlen sok helyen, a szenvedés száraz kórói tömegek torkára akadva hozzák el a végzetet az arra kiválasztottaknak. Sebaj, a megmaradt rész majd élhet gondtalanul tovább. Örökké. (reménykedjünk, hogy addigra nemcsak a megélhető életkort lehet majd beszabályozni az emberen, hanem mondjuk a gondolkodásmódot is) (És basszus, ez már tényleg nem a filmről szólt.) |
2017-07-03 20:54.28 |
Azt hittem dobok egy hátast amikor megláttam az újságban a képet. Öles címszó alatt - Mel Gibson visszatért - egy helyi mikulásversenyre készülő nagyapó vigyorgott le hatvannégy foggal a fotóról. Aztán az első döbbenet után megláttam a táruló karokat kétségkívül hatásos beállítás - és arra gondoltam, igen, ez a pasi teljesen rendben van magával.
A riport önmagában elég érdektelen volt, de mivel hosszas tervezgetés után végül sikerült megnéznem a filmet, rögtön eszembe jutott ez a cikk és úgy gondolom Gibson joggal érezheti magát jól a bőrében. Ez a pasas valami elképesztő jó érzékkel pécéz ki megfilmesíteni való témákat magának és szerintem a rendezéseinek a titka abban rejlik, hogy egyszerűen szerelmes a történeteibe (gondolom másképp hozzájuk se nyúlna...) Említette is az interjúban: imád mesélni. Az igaz, hogy ezek elég véres mesék, de az erőszak meg a hit olyan elegyével vannak a vászonra ültetve, ami ritkán viszi rá a nézőt arra, hogy elítélően vélekedjen a főhősről és/vagy annak "társaságáról". Gibson hősei ráadásul homlokegyenest ellentétei a "megalkotójuknak".Mel ugyanis saját bevallása szerint se nem bátor se nem vérmes, de ezekre nincs is szüksége, hiszen minden, önmagából hiányzó tulajdonságot bármikor átpakolhat filmjei szereplőibe. Ami meg a filmet illeti: meglehet, ihletője nem akarta mozicsillagként tündökölve viszontlátni önmagát, én mégis köszönetet mondok Mel Gibsonnak azért, amiért vászonra citálta a történetét. Esetleg elgondolkodtató is lehetne az üzenet az állandó pusztításban élő világ számára:ha nemcsak egyvalaki tagadná meg a fegyver viselését és használatát, talán az ember győzne az érdek és a kapzsiság felett... Egy háború, a magasztos eszmék és hangzatos jelszavak mögé bújtatva sem több pőre mészárlásnál, értelmetlen halálok tömkelegénél. (mondhatni: a harcra fogottak csupán "keresztapát" váltanak a csata után, akinek az a legfőbb ismérve, hogy okos tanácsadói segítségével mindig újrakereszteli mohósága torzszülötteit, "akiket" aztán újabb háborúk árán tart életben és ez így megy mindaddig, amíg lesz egy talpalatnyi föld vagy egy fél gyémánt vagy egy csepp olaj, amit még birtokolni lehet) És akkor akad valaki, aki ebben a vérgőzös, kiontott belekkel és leszakított végtagokkal kevert, mindenféle váladéktól sikamlós őrületben hű tud maradni ahhoz, amiben hisz, és saját félelmeivel leszámolva életeket ment a pusztításban..... És ez azért valahol jóval több, mint a gyávaság hiánya. De túlmutat bármilyen bátorságon is. Örök érvényű igazság: a legnagyobb elkeseredésében a legmegátalkodotabb ateista is Istent szólítja -még ha a vész elmúltával ezt csak egy egyszerű nyelvbotlásnak is hajlamos minősíteni... Itt viszont az egymást irtó hadfiak között valóban megjelent az isten. Úgy hívták hit és emberség, és egy fűszálnak csúfolt fiatal férfi képében botladozta, kínlódta végig a csatamezőt. Aki szerint ez a film giccs meg hatásvadász, az nézzen inkább valami mást. Ahogy azt olvastam valahol, ha az ember elég sokáig bámul a sötétségbe, az előbb-utóbb visszanéz rá. (és még mielőtt valaki valami felsőbbrendű kioktatást sejtve a háttérben leütné az első betűt a visszavágáshoz, gondoljon arra, hogy a sötétség nem csupán és minden esetben a gondolkodás hiányát jelenti. ) A sötétségben ott él minden, amit az ember elég gyűlöletesnek tart ahhoz, hogy száműzze a normálisnak vélt életéből. Mégis, időről időre belebámul és rémesen elcsodálkozik amikor a kiszabadított förtelem nyomában megjelenik a pusztítás. És lehet, hogy ez az élet rendje, de akkor az emberiség valóban megérdemli azt, amit önmagának előidéz. Szóval köszi Mel még egyszer. Igaz, Andrew Garfielddal egy pöppet nehezen barátkoztam meg, de látva az "eredeti" Doss-t, teljes magyarázatot nyert a színészválasztás. És ahogy az interjúban említetted, van még pár ötlet a tarsolyodban. Munkára fel, én biztosan várni fogom a következő életre kelt történetet is. |
2017-03-28 16:56.52 |
Helló T.:)
Ha benézel a krimóba: tudom, még van idő, de a memóriámat már csak tokban tartom és azt is folyton elhagyom, úgyhogy rákészülök jó időben, és ezúton és előre is, fogadd szeretettel: [link] :):):) |
2017-03-28 16:35.51 |
Úgyszintén.:) |
2017-03-28 16:00.14 |
Nagyon szép ( a kék szemek mögött, ki tudja milyen a mély a tenger...) |
2017-03-28 15:57.25 |
..."mindig hajnal előtt a legnagyobb a sötétség"
(tudod, ezt az ilyenkor szokásos bla-bla-bla-blák helyett szántam, nem vissza a feladónak jelleggel, bár az is benne lehet a pakliban...:)) (közhelyekkel már úgyis tele lehet a padlásod, gondolom) |
2017-03-19 17:55.30 |
Ismerős az arcod.... - Eowyn...
Ja, bocs. A neved ismerős. Z...:):) Jókívánság visszafelé menetben is érvényes!:) Jó a hasonlatod. A moziból egyszer mindenkinek ki kell jönnie... De ki ám. Csak az a baj, hogy nem veszekedhetsz a rendezővel, ha nem tetszett a film. Ráadásul még a jegy árát sem adják vissza, új vetítésre meg végképp nincs lehetőség... Kérdés: kell-e egyáltalán? Nemrégiben olvastam óriási kedvencemtől (M. Robotham, rajongásig imádom a fickót - olyan stílusban és annyi jóféle fanyar humorral követi el a könyveit, hogy nem lehet nem szeretni)az alábbiakat: ".... Egyszerűen csak átsiklott a sötétbe, ami egyáltalán nem egy rossz módja az elmenetelnek. Sokkal jobb, mint recsegve-ropogva minden lyukon át eresztve megöregedni. Ez a pozitívum abban, ha valaki fiatalon hal meg. Nem kell túl sokat búsongani a rengeteg elkövetett hibán és nem nehezedik ránk a megbánás terhe a számtalan ember miatt, akikkel igazságtalanok voltunk, sem az álmok miatt, amelyeket nem sikerült beteljesítenünk." Hát, ez lehet, hogy önmagában lehangoló, de sok igazság van benne. Sőt, csak az van benne. A hígulásról meg legfeljebb annyit: minden aranykort egy hanyatlás követ...:):) Vigyázz magadra nagyfiú és fel a fejjel.:) |
2017-03-19 17:37.48 |
Nos, kezdésnek van egy történetem. Két-három éve hallottam, szerintem remekül passzol ide. Ismerősöm fia annak idején, frissen végzett fiatal fővel, bekerült új munkahelyére. Természetesen a szülők rögtön rákérdeztek:
"Na, hogy tetszik az új hely?" "Egész klassz, - hangzott a válasz - csak olyan furcsa, mert mindenki olyan öreg." "Öreg?" "Persze. Olyan harmincasok és afölöttiek." Szülők összenéztek, bölcsen elmosolyodtak, majd ennyiben is maradt a faggatózás. Az évek, mint az már szokásukban vagyon, elcsordogáltak szép csendben... A fiatal fiú immáron átlépte a harmadik X-et. Volt torta, meg minden egyéb, ami ilyenkor szokás. Amikor a fiú elfújta a gyertyákat, a szülők ránéztek és enyhe kis csipkelődéssel megkérdezték: "Na és mondd csak, most, hogy már harminc vagy, milyen érzés öregnek lenni?" Vagyis Keats-nek igaza volt, amikor azt állította, hogy "soha semmi nem válik valóságossá mindaddig, amíg meg nem tapasztaljuk". Tökmindegy, hogy egy lelkiállapotról, egy problémáról vagy éppen a korról beszélünk. Ebben a filmben meg aztán dögivel vannak korosztályi ütközések. És mindenkinek van mit tanítania a másiknak, még akkor is, ha néha kicsit idétlenül sül is el a dolog. Bridget Jones pedig újra visszatér, elvesztett kilói az éveinek számát gyarapítják, de a válság még mindig ugyanarról szól, és ő még mindig az a kissé hebehurgya, de csetlés-botlásaival együtt is ugyanúgy szerethető nőszemély, mint eddig volt. Na jó, talán az álmai a fullos hercegről a fehér lovon egy kicsit meghalványultak már, de a helyzet nem annyira rossz. Elvégre két férfi is vergődik az apaságszigetet körülölelő kétség-tengeren... Ebből meg aztán megannyi vidám helyzet kerekedik, és a végére még az is kiderül, aminek ki kell derülnie. Lehet, hogy csak azért, mert a brit humorral egyébként is jó viszonyt ápolok, de szerintem ismét sikerült a legjobb bridgetjones-szellemben elkészíteni a folytatást. Szerettem a filmet az utolsó képkockáig, még akkor is, ha néhol kicsit, nos, fogalmazzunk így, az élet még papíron sem ilyen. De kit érdekel? Amikor a papírforma szerint a papírforma sem tévedhetetlen. |
2017-03-12 21:49.41 |
Beleválasztottam. De komolyan. Emberi témában könnyeden szórakoztató történetet kaptam, jóféle humorral megfűszerezve.
Egy afféle "aki másnak vermet ás" sztori - és itt nem az jön, hogy az a sírásó -, mert ebben az esetben egy szívsebészről van szó, aki a saját cselszövésének az áldozata lesz, aminek következtében elkezd megváltozni körülötte a világ. Vagy nem is a világ változik meg, hanem ő? A világ meg csak igazodik az ő változásához... És többé már nem lesz érdekes az sem, hogy mire ment ki ez a nagy veremásás, mert... (akit érdekel, nézze meg) Aztán ott van még az is, hogy létezik-e egyáltalán Isten? Erre, egy jó filmhez méltón, nem ad választ senki, úgyhogy akik ilyesmit gyanítanak, ne tartsanak ettől. Nincs szájbarágás, nincs dráma, nincs megbánás, nincs gyónás, egyáltalán semmi ilyesmi sincs, csak egy közel másfél órás szórakoztatás, amiért igazán hálás lehet a néző a szereplőknek. (különös tekintettel Marco Giallinire és Alexandro Gassmanra) |
2017-03-12 21:47.23 |
Hát nem is tom... Jó volt ez, de mégsem annyira.
A téma nem új keletű - családja életét féltő, jó sok pénzmosást látott és irányított pénzügyi főmókus próbál cserealku segítségével kiválni "a" szervezetből, ami, - minő meglepetés - némi bonyodalommal jár. Ez esetben csak annyi újdonságocskát raktak a történetbe, hogy egy civil házaspárt is belekevernek az ügyletbe, akik aztán - táttátám, ismét meglepi következik - személyes szimpátiát növesztenek az őket "bajba" keverő és annak családja iránt. Mindez nem baj. Stellan Skarsgard és Ewan McGregor párosa egész jól elműködik a képernyőn (bár meg kell hagynom, Stellannak nem minden esetben tudtam elhinni, hogy az, akinek látszani akar) valahogy mégis olyan felemás, vagy inkább hiányos az egész. A történet egyrészről nem volt kibontva másrészt viszont túl volt működtetve egyes jeleneteknél. Viszont ha ezen túl tudja tenni magát az ember, akkor se fog letaglózódni attól a hírtől, hogy a politikusok egyáltalán nem különböznek a "rosszfiúktól", a pénz számukra is csacsog, döngicsél, zenél, főleg ha szép tisztára van mosva. A cél szentesíti az eszközt, és mivel a pénznek nincs szaga, a világon senki sem fogja érezni rajta sem a vér- , sem az egyéb testnedvek, de még a hullák szagát sem. Az ilyen pénz már tökéletesen alkalmas egy tisztes bank megnyitására, ahol aztán az intézményesített rablás mellett még a mosodát is hivatalosan lehet működtetni. Ugye milyen egyszerű? Csak pénz és kapcsolatok. Az egyszeri számlatulajdonos meg eltűnődhet mi hiányzik az életéből, amitől a számlája mindig olyan konszolidáltan szerény.... A pénz vagy a kapcsolatok? A film meg, még egyszer mondom: nem olyan rossz. De nem is olyan jó. És ez is csak egy vélemény. |