Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Vadon - TV4, 08:50 |
Bajkeverő majom - M2, 09:15 |
Férfibecsület - Mozi+, 09:20 |
Ragadozó Városok - HBO3, 10:15 |
A bűn árfolyama - Film Café, 10:15 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Franco Nero (83) |
Vincent Cassel (58) |
Maxwell Caulfield (65) |
Pokorny Lia (53) |
Oded Fehr (54) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Aktuálpolitika azoknak, akik unják a trollt a választás topikban |
2022-es választás |
Dredd - Idézetek |
MR-9: Ölni vagy halni - Kérdések |
Szólánc igékkel |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
A fiók |
Philip Froissant |
2016-10-03 19:28.38 |
Erre megy egy lájk!:) |
2016-10-03 19:27.57 |
Ugyi?:) Remélem lesz folytatás.:)
Hogy szolgál kedves egészséged e nedves időben?:) |
2016-10-03 19:18.58 |
Sziasztok!:)
Mosolygós minden jókat kívánok nektek!:) Zenét nem, de egy kis rajzfilmet hoztam magammal: http://www.youtube.com/watch?v=iE8v5WDbbC4&feature=youtu.be És Kimikének üzenem, hogy réges-rég egy messzi galaxisban hagytam neki egy kis Ewan M. csemegét a topikjában.:) |
2016-10-03 19:14.41 |
Bocsi, nem direkt hagytam le a választ az előbb.
Nem tudom, hogy intézik az ilyesmit, de gondolom előtte mindenféle vizsgálatot tartanak. Ebbe lehet, hogy belefér egy pszichiátriai is. Ismétlem, nem tudom, mi ilyenkor a "protokoll", de a józan ész ezt diktálná. Mondjuk szerintem az, aki "csak" téveszmés, simán beéri nőként való viselkedéssel (ruha, smink), nem hinném, hogy eljut a műtét gondolatáig. Oké, de akkor is furcsa az ismerősöd. (de ez az ő dolga) És végül: addig, amíg hagyják... És legvégül: ahhoz képest, hogy nem akartam belefolyni a vitába, sikerült...:) - ezt leginkább Karesznak írom. |
2016-10-03 19:03.32 |
Ez övön aluli volt Chris.:):):) |
2016-10-03 16:17.57 |
Chris, igazad van. Abban legalábbis, hogy a családon belüli erőszak helyett inkább legyen a szingliség. Legalább a gyerek nem issza a levét a felnőttek baromságainak.
A képmutatás szerintem meg inkább abban merül ki, hogy régen volt az az "az asszony köténye legyen elég nagy, hogy mindent eltakarjon" szlogen, amikor még általában elég volt egy kereső a családban és a nő gyakorlatilag betöltötte a háztartási robotgép szerepét. Nem volt miért nyivákolni, ha nem tetszett valami, lehetett választani a nyomor meg a megalkuvás között. (a nyomor alatt most azt a verziót értem, amikor a nő volt annyira "tökös", hogy otthagyta az "urát") Senki sem annyira ostoba, hogy azt feltételezze, hogy régen csupa holtig tartó hűség meg madárdalos boldogság jellemezte a házasságokat. Naná, hogy ment a körbe-körbe karikába és a többi, de akkor még azt is tudták, hogy a család az alapja mindennek. A társadalom legkisebb egységeként legalább működött valamennyire. Ma már azt sem. Nem véletlen ez a gyökértelenség... Az a legnagyobb baj, hogy az emberek jelentős része csak kapni szeretne, adni már kevésbé, ennyi önzést meg általában egy kapcsolat sem bír el. De szerintem ez nem 1/1 az emberek hibája. Valahogy ez most benne van a levegőben és mintha nem a véletlenek közjátéka lenne... Bocs Chris, még tele vagyok ilyen bölcsességekkel és csomó felesleges betűvel, de most rohannom kell. :) Ha van rá kereslet, folytatom.:) |
2016-10-03 15:41.27 |
Amennyit elbírsz + még egyet a biztonság kedvéért.:D |
2016-10-03 15:38.13 |
Ez egy nagyon jó összefoglaló volt részedről. De komolyan.
Nem szeretném túlragozni, ezért csak egy-két észrevétel: - a bármilyen meggondolásból történő polgárpukkasztás olyan, akár a fing a lufiban. Szétpukkad, bebüdösít mindent, aztán elenyészik. (viszont lehet kivételesen jópofa is, vagy csak az idő miatt válik azzá, ha visszamenőleg "értékel" az ember) Egyébként pedig mi más, ha nem egy nagyon extravagánsnak képzelt, lerövidített pofon, aminek az a lényege, hogy "ilyen vagyok, nem változom senki kedvéért sem, különben is, le vagytok szarva", aztán egyszerre csak hopp, ez a nagy lázadás szépen beletörik a hétköznapokba, mert a hosszú-hosszú évtizedekig kívülállóként élés jövőképe talán nem is olyan kellemes... (mondjuk van, aki annyira komolyan veszi a "figuráját", hogy nincsenek hosszú-hosszú évtizedei, amiket megélhet) A család iránti igény már nem elérhetetlen a "mások" számára sem. Nemcsak az örökbefogadásra van lehetőségük, hanem - pasik esetében - béranya (saját "anyagból" dolgozva"),csajoknál pedig donor igénybevételére is. Szóval azért a helyzet nem annyira lehetetlen. (ez pedig nem kioktatás volt, bizonyára te is hallottál már ilyesmiről) A "pirulás" ismerősödről olvasva elszomorodtam. Nem a lehetőség igénybevételén, hanem azon, hogy mi juttatta el a gondolatig? (gondolom, neki önmagát nem sikerült elfogadnia) Hogy heterónak lenni szerencsésebb? Nézd meg a válások-, és a szinglik egyre bővülő számát, az elkallódott embereket, a szétesett családokat... Nem azt mondom, hogy változzon meg a családmodell. Sőt! Az élni és élni hagyni elvét ki kéne terjeszteni az egész világ mindféle-fajta lakosára, hátha lenne még remény... |
2016-10-03 13:55.39 |
Nem nekem szólt, de csak azért is elolvastam.:) E-mail-t láttam, majd írok.:) |
2016-10-03 13:54.47 |
Mi ilyenkor a helyes reakció?:) Exhibicionista énem örömmel és köszönettel veszi a visszajelzést. Amikor ideírok, egy-két olvasónál többre tippelni sem mernék, de azért csak írom rendületlenül az agymenéseimet...:)
A szelíd humort vitatnám (néha tényleg átkeresztelhetném magam Alpár-ra, de ez is hozzám tartozik) Én is szoktam olvasni az írásaid, felületesnek abszolút nem vagy nevezhető, és valóban vannak hasonló gondolataink.:) |
2016-10-03 13:31.16 |
Langelus, mit szólnál, ha ilyen megközelítésben tálalnánk a problémát:
adott egy egyszerű, sima, ízletes csokoládé, aminek a gyártási jogát egyszer csak megörökli valaki. Tudja, látja, ismeri az eladási számokat, ám nem elégedett vele. Mit fog tenni? Úgy van. Átalakítja a receptúrát. Felturbózza, újragondolja és voilá, piacra dobja. Osztatlan sikerre számíthat az új termék? A vállalkozó kedvűek számára minden bizonnyal, sőt, akár nagyobb sláger is lehet belőle, mint az eredetijéből. Tehát ki járt jól vele? A régi ízek kedvelői biztosan nem, de ezt senki sem kéri rajtuk számon. Ha ügyesek voltak bespájzoltak a megszokott ízből, bár ez nem túl jól hasonlat, mert a csokinak, sajnos le szokott járni a szavatossága... (de néha azért egy könyvnek sem árt, ha "felfrissítik", ettől az még nem szentségtörés) De véleményed szuverén, ezért békén hagylak én. :) |
2016-10-03 13:20.05 |
Jajjjj...:) Ezt nehéz lesz elmagyaráznom, mert úgy látom, kezd előtérbe kerülni a kevésbé elfogadó oldalad és "lelki szemeimmel" látom, hogy hogyan "kúrod fel magad" a képernyő előtt ülve.
Én is tisztában vagyok azzal, hogy a média akkora lufit fúj mostanság a témából, hogy az már inkább visszataszító, semmint egészséges, de ezzel együtt azt állítom, valószínű, hogy a "mások" normális rétege hányni tudna az ilyesmitől, mert ez a fajta rákényszerítés mindent szül, csak elfogadást nem. (nem lehet, hogy pont ez a cél? legalább addig sem a valós problémákkal foglalkozik a többség, mint például, hogy milyen bűvésztrükkökkel tüntetik el a jövőt) A polgárpukkasztás mögött sincs más, csak az elfogadás iránti igény. Ki a tökömnek játszanák meg az agyukat, ha a kutya se venne tudomást róluk? Ezt általában nem az intelligensebb réteg követi el, hanem azok, akiknek már eleve mindenféle problémáik vannak, vagy egyszerűen csak feltűnési viszketegségben szenvednek. Az elfogadás meg talán ott kezdődne, hogy "élni és élni hagyni", és ennek hiányát az igazán értelmesebb réteg szenvedi meg, a divatból azzá lettekkel úgysem lehet mit kezdeni. Hát persze a bajusz az orr alatt... Minden attól függ, milyen megvilágításban akarják láttatni. És igen, továbbra is azt állítom: az elfogadás a kulcs, ami a megértésből ered. Vagy legalábbis abból, hogy azt lássam meg: a másik is ember, függetlenül attól, milyen bemenetelt használ az ingerenciái kielégítésének csatlakoztatásához. (Abban viszont tökéletesen egyetértek veled, hogy az ember rohadtul telhetetlen) |
2016-10-03 13:03.58 |
Aszongyák a legújabb pletykák, hogy Daisy felszáll az Orient Express-re.:) Az Agatha Christie "klasszikust" Kenneth Branagh viszi vászonra, állítólag, és ő lesz Poirot is... (Na kivi vagyok - nem, nem a szőrős és ütődött, bár ki tudja? - hogy milyen lesz Branagh a tojásfejű belga bőrébe bújva)
Daisy viszont együtt játszhat Judi Dench-csel, úgyhogy világ mázlistája.:) |
2016-10-03 12:54.56 |
* feltétlenül |
2016-10-03 12:50.51 |
Ne haragudj, de attól, mert ismersz néhány "érintettet", akik úgy definiálják az állapotukat, ahogy, még nem válsz szakértővé. Gyanítom, hogy ezeknek az embereknek igazán csak egyvalami hiányzik az életükből: az elfogadás. Senki sem szeret kirekesztve, megbélyegezve, hovatovább illegalitásban élni, miért lennének ők kivételek? Elvégre mindenki ezt keresi: a megerősítést, hogy nem hiábavaló az ittléte ezen a sárbolygón. Az értelmét meg általában a visszaigazolások adják, mivel társas lények vagyunk.
Gondolkoztál-e például azon, hogy miért is nem akarnak változtatni a "mások" a szexuális beállítottságukon? Amit most te állítasz, az annyi, mintha azt mondanád: ezek az emberek kényszeres cselekvők. (nem akarják megtenni, nem akarnak részt venni benne, de kell, mert így vannak kódolva) Vagy szerinted esetükben működhetne egy kémiai kasztrálás? Az megoldaná, akárcsak a pedofilok helyzetét? Nem vagyok a téma szakértője, még csak irányultságomban sem, ezért csak azt mondhatom el, amit gondolok. Ha ezek fantáziák, hát fantáziák. (megjegyzem: mindezzel együtt érdekes dolgokat írtál le, de millió emberből tíz véleménye csak egy szeletnyi reprezentatív "hangadás", ami nem biztos, hogy feltétel vonatkoztatható a maradék 9.999.990 érzéseire) |
2016-10-03 12:24.35 |
Oké, maradjunk az "egyszerűbb" résznél. Abszolút egyetértés abban, hogy szó sincs betegségről a "másság" esetében. (A betegség meghatározásával kapcsolatban az értelmezésével nem vagyok kibékülve, mert számomra pl. egy vak nem beteg, a szó klasszikus értelmében, persze ha a szervi elváltozást vesszük, akkor meg mégis az. Nem tudom, ez így érthető-e, és ezt most nem azért írom, mert "én ülök a magas lovon", hanem azért, mert nem biztos, hogy "átmegy" a gondolatmenet.)
A "nem akarok belefolyni a vitába" annak szólt, hogy olyasmi került megint szóba, aminek sem a biológiai sem pedig a megítélési módján változtatni nem lehet. Ezt vagy elfogadja valaki (akár "érintett", akár kívülálló) vagy nem. Vagy tud ezzel együtt is értelmes, tartalmas életet élni, vagy nem. (a kívülállók is törődhetnének a saját problémáikkal, mindaddig, amíg a "két kör" nem zavarja egymás terét, addig üdvösebb lenne az elfogadás, ellenkező esetben meg egyik fél se csodálkozzon a beszólásokon) A keresztényi megítélésnek a legkevésbé kéne mérvadónak lennie, az egész úgy álszent, ahogy van, hiszen fennen hirdetik, hogy mindenki Isten teremtménye, és ha ez így van, akkor egy köztörvényes szemétládának miért elég három miatyánk a megtisztuláshoz, míg a "homokost" legszívesebben a pokolra száműznék? Meg hát azért ugye az sem utolsó szempont, hogy olyan tőről fakad a keresztényi hit is, ahol általánosan elfogadott volt a "buzulás"? (Ezer bocsánat a vulgáris kifejezésért, de az ilyen hülyeségektől felforr az agyvizem, aztán majd nem kell elemezgetnem, hogy betegség-e vagy állapot, ami utolér?:)) Na, dióhéjban ennyi lenne az én meglátásom. Ami a mondandód második részét illeti: azt hiszem itt sem voltam egyértelmű. Nem erre az egy, konkrét vitára írtam, amit, hanem úgy általában a kettőtök szóváltásaira. Abban viszont igazad van, hogy bármennyire is kedvel az ember valakit, nyugodtan ellentmondhat neki. Nem emlékszem vissza valamennyire vitánkra, de úgy saccolom, hogy én is inkább a külsőségekre figyeltem, semmint a mondanivalóra... Lector közel áll hozzám, ezt soha nem is fogom eltagadni, veled kapcsolatban viszont az a helyzet, hogy sokszor inkább "kukacoskodásnak" éreztem amit írsz, de valószínűleg "csak" arról van szó, hogy az agyad jóval analitikusabban működik az átlagéhoz képest. (ez kifejezett elismerés, mielőtt még hozzám vágsz valami éleset) És igen, valóban, Lectorban is ott van a "kisördög", de ha megnézed, az esetek nagy többségében bocsánatot kér, ha messzire ment. És egyáltalán nem tettem egyenlőségjelet a különböző személyek és viták közé, csak egy meglátás volt a kettőtök közötti súrlódásokról, ezt írtam meg, és nem többet. (tényleg nem vagyok jártas a fejetekben - a vigyorjel nem gúnyból volt - de mivel te is és Lector is megírtátok, hogy mi ezzel kapcsolatban a véleményetek, tiszta a sor, legalábbis számomra) |
2016-10-01 19:36.28 |
De vajon kell-e újat festeni?:) Kinek, minek? Egy rakás arctalan, egymás számára -szinte- ismeretlen ember használja ezt a felületet "önkifejezési játszótérként" (beleértve jómagamat is), amibe belefér sok minden. "Nem ismersz, nem tudsz rólam semmit"- "hangzik el oly sokszor, de ha figyelsz, azért vannak árulkodó jelek...:) Most óhatatlanul eszembe jutott az a mondat, ami a "Szemekbe zárt titkok"-ban hangzik el a szenvedélyekkel kapcsolatban, és ami képes akár lebuktatni is az embert... Az ember ugyanis ritkán képes kibújni önmagából... Egy tét nélküli felület tét nélküli "küzdőterén" persze el lehet játszani millióféle szerepet, de ez leginkább csak valamiféle kompenzáció...
Én azt becsülöm Benned, hogy olyannak mutatod Magad, amilyen valójában vagy. Szóval minek festenél más képet? Szerinted szükséged lenne rá? |
2016-10-01 19:20.08 |
Hát megpróbálok én sem... Mármint zöldségeket beszélni. Legalábbis túl zöldet vagy sokat. (attól még sikerülhet)
Na szóval (tudom, ez már a második stilisztikai hiba) egyetlen jelzővel illetve a filmet: bájos. Franciásan az. (És hiába is állítják Germain-t, a film főhősét párhuzamba Forrest Gump-pal, ott ordít kettejük között az a hatalmas, óceánnyi távolság, és ez nem csupán földrajzi kérdés. Ugyanis pont ettől a távolságtól válik Germain igazán a "mi saját, különbejáratú dilinyósunkká".) A történet egyszerű, akár egy póréhagyma földből kiálló szára, amit Germain anyja olyan lelkesen lopkod a fia kertjéből, mert az hiába kínálja, a mamának jobban esik, ha a visszautasított zöldségek helyett maga "szüretel", titokban. Az ilyen és ehhez hasonló momentumok rajzolják fel az anya és fia között feszülő ellentétek karcolatát, és a néző, a jelen- és a múltból megidézett képeket elnézve, ráérezhet arra, hogy mit is jelent a szeretetlenség és egy gyerek kiszolgáltatottsága. Persze, nem mindenki olyan szerencsés, hogy legalább egyszer az életben találkozzon a jótündérével, ám Germain-nek ez megadatik. Mint egy kárpótlásként az életben addig elszenvedett megaláztatásokért és lenézettségért, egyszer csak belép az életébe Margueritte, a törékeny, igencsak élemedett korú nyugdíjas tudós, aki ráébreszti a férfit, hogy valójában mennyivel többet ér annál, mint amennyire a környezete tartja. Kettejük barátságának megkapó története a film, és bizony, nem csak a Germain-féle "nehézfejűek" döbbenhetnek rá arra, hogy a tudás néha fájdalmas... Próbáltam utána keresni a könyvnek, de úgy láttam, a magyar könyvpiacon se híre se hamva Marie-Sabine Roger "La tete en friche", avagy "My afternoons with Margueritte" című (ha jól láttam, 2009-es) regényének, amiből a filmet forgatták. A késztetést a kutakodásra az adta, hogy míg a filmet néztem, nekem szent meggyőződésem volt, hogy a film alapötletét Derpadieu, Lionel Duroy-jal írt önéletrajzi írása ("Ez már csak így volt") ihlette, de ezek szerint tévedtem... Aztán egy, a film rendezőjével, Jean Beckerrel készített interjúból kiderült, hogy az egész film G.D.-re épült, ő pedig, ahogy Becker fogalmazott: "Mindent beleadott a szerepformálásba, mert ifjúkori önmagát teremtette újra; ugyanígy kezdhette, tudatlan falusi fiúként, akit aztán elragadott a művészet világa." De mindez talán nem is olyan fontos. Ami számít az a filmből áradó otthonosan jó érzés, megspékelve az emberi csetlés-botlással, a múlandóság gondolatával, a -nem csak a könyvek által szerezhető - tudás becsben tartásával és megkoronázva a szeretettel, ami minden élőnek kijár(na), és aminek a legnehezebben beszélhető nyelve van az egész világon... Talán ezért is nem boldogulnak vele sokan. |
2016-09-30 19:37.46 |
Szia, nincs kiábrándítás, a rákérdezésben úgyis benne volt, hogy "amennyiben publikus". De köszi a választ.
Ami a közted és Lector között zajló "pengeváltást" illeti, csak egy gondolat: ti már annyira előrehaladott állapotában vagytok annak, amit zsigeri "meglátom a nickjét és nem állom meg szó nélkül" állapotban vagytok, ami gyakorlatilag helyrehozhatatlan és ráadásul ebben benne van az is, hogy eleve a legrosszabb szándékot feltételezitek a másik minden mondata mögött. De mivel nem mozgok otthonosan egyikőtök fejében sem:):), így ez természetesen csak puszta feltételezés. Tényleg nem szeretnék belefolyni a vitába, mert parttalan és nagyjából felesleges is. De mivel te is válaszoltál az én kérdésemre, hát illik viszonozni a "szívességet".:) (ez itt valódi szmájli ám) Én is hallottam erről az agyi rendellenességről és igen, ha úgy vesszük, hogy az irányítóközpontban van a "hiba", akkor nagy valószínűséggel valóban ehhez van köze a "dolognak". Ám ettől én ezt nem nevezném betegségnek. Inkább egyfajta "rendszerhibának", ami egy rossz kódolás eredménye. Számtalan genetikai eltérés nehezíti/keseríti az emberiség egy részének életét. Ezeket általában szintén "betegség" címkével illetjük. Pedig szerintem inkább egy állapot. Mint pl. az aki vakon, siketen vagy mozgásában korlátozottként születik. Ezek valóban betegségek lennének? Vagy csak azért hívjuk így őket, mert egyes "állapotoknak" megvan a nevesített kórokozója? És mitől betegség egy betegség? Szerintem attól, hogy gyógyítható vagy legalábbis kezelhető valamilyen szinten. Az állapot viszont állandó. Nem tud sem javulni sem romlani és gyakorlatilag befolyásolhatatlan. És szerintem ilyen a homoszexualitás is. Őszintén nem tudom, hogy a "mások" hogyan definiálják önmaguk beállítottságát, már ha foglalkoznak ilyesmivel, de az tény és való, hogy nekik ugyanolyan joguk van mindenhez, mint a heteróknak vagy a transzneműeknek, vagy egyáltalán bárki emberfiának ezen a földön. Sajnos belőlünk, emberekből a kisgyerekkorral együtt tűnik el a teljes elfogadás, bárki bármit is mond, szerintem abban a pillanatban, amint aktív résztvevőivé (nagy közösség) válunk ennek a hazugságokkal terhelt világnak, hipergyorsasággal ürül ki a szervezetünkből az abszolút tolerancia a másik ember iránt. |
2016-09-29 17:07.52 |
Na de kérem, ne tessen alábecsülni a zanzásított irodalmat, mert például milyen jól jön az egy olvasmánynapló összehadoválásakor...:):)
De szent igaz, a különbség tényleg akkora, mint pl. a Balaton helyett egy lavór vízben strandolni... Sajnos nem tudok érdemben vitatkozni Veled (ehhez hiányzik a kiinduló filmalap), de emlékeim szerint ott inkább a szempontok egybemosódásáról volt szó. Teljesen érthető volt minden úgy is, sőt, ha lehet ilyet mondani, engem megviselt annyira, hogy egy darabig ne is akarjak a közelébe menni se neki (her), se neki (him). De pótolom, már csak azért is, hogy ellenőrizni tudjam saját magamat, ami az értékelésemet illeti...:) Addig viszont marad a Reader's Digest-es kiadás...:) |
2016-09-29 16:55.27 |
Viccelsz? :) Bármikor bukkanok fel, nézem a hsz-eket, bele-belelapozok ide-oda, a neved meg sehol.Persze, hogy feltűnik. :)
Várom én is, hogy mit fogsz írni a filmről. |
2016-09-29 11:58.47 |
Hello Karesz,
jelzem, nem szeretnék belefolyni a vitába, de olvasgatva a hsz-eket, megütötte a szemem az utolsó mondatod. Milyen hobbiról és tanulmányokról van szó? Csak úgy érdekelne, már ha publikus. ( mindenféle hátsó-vagy bántó szándék nélkül kérdezem) |
2016-09-29 11:43.45 |
És azok a "kurva oroszok" :):):):) megint kitaláltak valamit.:) És nem elég, hogy kitalálták, hanem még ötvözték is, nem is akármivel. :)
[link] |
2016-09-29 11:35.17 |
Vitatkoznék, de nem kekecbe...:) Nekem pl bejött (Them), de nem ragozom, a többi benne van a Frodo-nak írt válaszban. :)
(hihi, bár úgy tűnhet, de nem cél, hogy utánaolvasásra kényszerítselek...:):)) |
2016-09-29 11:32.44 |
Szia Frodo, ritkán vagy mostanság...:)
Bocsi, hogy belekotyogok, de én pl a Máté által említett "Them"-et láttam, és számomra nem volt értelmetlen. Sőt. De nem tagadom: elképzelhető, hogy a "szimpla" kiadások megnézése után meg fog változni a véleményem, erre most nem töröm össze a méregpirulát. (mire eljutok a filmekig, addigra kimegy belőle a hatás...:)) Mivel nem láttam a két különálló részt, azt nem tudom mondani, hogy melyiket kéne megnézned először. Mondjuk talán hasznosabb, ha a hangulatodra hagyatkozol. (szerintem érteni fogod, mire gondolok, mert ez amolyan "női dili" nálunk....:):)) |
2016-09-29 11:20.02 |
Üzenet a palackból... Vagyis inkább apró múltidéző egyszervolt - és szerencsére még ma is van - nagyjainkkal.
Persze néhány egységnyi játékidő után kezd kicsit laposodni a történet és az az ugráló búvár jelenet inkább bosszantó volt, semmint vicces, mindazonáltal nem ez a lényeg, "elvtársaim az Úrban". (nem kell kikérni, egyrészt nem söntéspult, másrészt meg ingyen is viheti, akit zavar) Régi sztori, más rendszer, mondhatnánk, de ezzel megint csak nem súroljuk a lényeget. A kutya ugyanis pont ott, abba az egyetlen mondatba (meg az 54. perctől) van belecsomagolva és elásva, amit derék fürdőigazgatónk mond az ellenőrnek: "Tudja kedves Bódis elvtárs, nálunk az a baj, hogy a buta juhász meg a sánta szamár határozza meg a haladás ütemét." Ez mintha ma se lenne másképp, max. annyiban, hogy az ütem helyett az irányt szabják meg... (aztán csodálkoznak, hogy a nagy balra át - jobbra át-ban összegabalyodik a láb és pofára esés lesz a vége) A (gazdaság)politikai mondanivalón túlnézve a szem megállapodhat a kor divatján és szokásain, továbbá azon a momentumon, hogy valaki segítsen már ki: örökbecsű Gyuszi bácsink -még jóval a leitatása előtt- tényleg mutatott némi szalonspicc jegyeket, vagy csak én képzelődtem? (mindenesetre az irodából kijövet, az ajtófélfának való pattanását igen jól leplezte a papírok tanulmányozásával... - hah, színészóriások, bármit elhitetnek:)) Kellemes szórakozás, egy mosolybuborék a legvidámabb barakkból. (Akit érdekel az ilyesmi, annak ajánlom szíves figyelmébe Fehér Klára néhány könyvét. Pont ugyanilyen könnyed stílusban bökdösős, mint ez film. Ugye, hogy ugye, hogy elegánsan is be lehet szólni bárkinek?:)) |
2016-09-21 12:28.47 |
Na ez aztán az igazi középszerbe fojtott foscsitosság.
Néztem, néztem, és reménykedtem, hátha valami értelmeset is ki tudnak majd szabni belőle, akárha csak akkorát is, mint Atomanti szuperhősruhája. Reményeim ügyészünk erkölcsi hanyatlásával egyenes arányban hullottak alá. Mert mit lehet ragozni azon, hogy valaki besodródik az erotomániások klubjába? Az ég szerelmére, azt úgyis mindenki tudja, hogy feltörekvő prominens(jelölt)ként nem árt az ilyesmivel vigyázni, mert bukta lehet belőle. A tanulság két pontban összegezhető: - ha a pénzed és a becsvágyad nem áll egyenes arányban, akkor ne luxuskategóriás paypal-puncikkal kezdj, hanem költs inkább terapeutára - viszont a becsvágy meg olyan ingoványos talaj, ahol kártyavárként dőlhetnek össze addig állandónak hitt kapcsolatok és értékek, de persze Hillary óta -hivatalosan is - tudjuk, hogy nincs az a hatalomvágy, aminek a kedvéért ne lehetne lenyelni bármit. Átvitt és konkrét értelemben is. Jó kis csúszdapálya a politika, ahol simán cáfolatra talál az évezredes megfigyelés, ugyanis, hölgyeim és uraim: igenis lehet a szarból várat építeni - csak megfelelő kapcsolatok kellenek hozzá. |
2016-09-16 23:18.03 |
Jócccccakát mindenkinek és köszönet a zenékért!:) |
2016-09-16 23:17.03 |
Figyu Tomi, halálosan örültem, hogy végre válthattunk pár szót.:) De lassan kezdek én is kikopni, mint Mosi seprűszálai...:D:D Mielőtt elér a végzetes cecelégykór és még tudatom teljes birtokában vagyok (mekkora egy hazudós picsa vagyok...), elköszönök.
Sajnálom, hogy Tibi időközben lelépett...:( Remélem hamarosan újra talizunk!:) Pusszantás az orrod hegyire, legyél jó és vigyázz magadra!:):):) |
2016-09-16 23:12.41 |
Ja, jár a szám... vagy inkább a kezem.:):) (bölcsességek a kerítés mellől - Rusty különmagazninja....:) Bár tudnám, amit nem tudok...:)) |