Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Szamba - Magyar Mozi TV, 08:40 |
Vadon - TV4, 08:50 |
Karácsony a Cukorfalat utcában - Izaura TV, 09:00 |
Bajkeverő majom - M2, 09:15 |
Férfibecsület - Mozi+, 09:20 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Franco Nero (83) |
Vincent Cassel (58) |
Maxwell Caulfield (65) |
Pokorny Lia (53) |
Oded Fehr (54) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Aktuálpolitika azoknak, akik unják a trollt a választás topikban |
2022-es választás |
Dredd - Idézetek |
MR-9: Ölni vagy halni - Kérdések |
Szólánc igékkel |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Engedj el mindent! |
Philip Froissant |
2016-09-16 20:16.51 |
Visszanéztem a válaszért!:) Köszönöm, igazán finomságos így péntek estére (igazi gyógyír takonykór ellen):):) |
2016-09-16 20:13.19 |
Az internet csodája..., mint a negyven rabló kincsekkel tömött barlangja, és még aktuális jelszó sem kell hozzá...:) (na persze azért itt is érdemes szétválasztani az ocsút a búzától...
A lényeg, ami a lényeg: múltkoriban szemem elé került néhány "szalonképtelen" vers. Köztük két, Majakovszkij tollából előhúzott poéma is. Ím: "Úgy élek Párizsban, mint egy dendi: Nőim száma száz is lehet akár, s a faszom, mint egy kedvenc legenda szájról szájra jár...." és Nekünk baszás kell "Nekünk baszás kell mint kínaiaknak a rizs. A fasznak nincs elege a rádiótorony-ágaskodásból! Figyelni mindkét lyukra! Ne kapd el a szifiliszt különben az orvosok előtt fogsz hajlongani!" Bár ma sikerült megnéznem egy olyan filmet, amiben igen aktuális volt ez utóbbi vers. (egy kicsit le is hervadt a vigyor az orcámról) De ezek ellenére is elismerésem a költőnek: lám, a softpornót is lehet művészi szinten űzni... Köszönet a blogtulajnak (csúnyaszépirodalom) |
2016-09-16 19:56.25 |
"Amikor 1959-ben könyv alakban is megjelent a napló, tiltólistára helyezték. Mondván, hogy megsérti a német nők becsületét".
Megközelítőleg ezzel a felirattal végződik az Anonyma című film - és ezzel nem árultam el semmit. Ugyanis jóérzésű és gondolkodásra képes ember nem az állítólagos spoileren háborodik majd fel, hanem azon a képmutatáson, ami a könyv betiltatásához (nem csoda: a reakciók sokkolták a szerzőt, ő nem engedélyezte a további kiadásokat) vezetett. De hogy még nagyobb genyó legyek, úgy azt is kiírom, hogy van a filmben három mondat, ami tökéletesen meghatározza ezt az elmebeteg emberiséget. Sőt, le is írom: "Minden újszülött, aki a világra jön, háborúért sír fel. Ez az emberi természet, amin nem változtathat semmi. Csak a halál." Végignézve a (világ)történelmünket, tud valaki vitatkozni ezzel a kijelentéssel? Ám ugorjunk vissza a filmre. A II Világháborúval- ilyen-olyan szinten nyilván -mindenki tisztában van. Rég lezongorázott és könyvekbe bekerült adatokká és tényekké (de vajon mindig az igazat mondták, nem csak a valódit?) nemesült/silányult (attól függ ki foglalkozik vele) történelmi pillanatképek, leírhatatlan emberi szenvedés néhány oldalban mégis összegezve és leírva. Ki hiszi el, hogy mire képes egy háború, amíg a részesévé nem válik? Ki tudja milyen rettegésben és félelemben várni a "lesz-e még holnapot", milyen érzés egy falat ételért, egy korty italért testet-lelket eladva kibújni az emberbőrből? Nem, senki se gondolja, hogy tudja, amíg nem élte át. Csak sejthetjük mindezt (ha van némi beleérző képességünk), de ennek a kívülről-belülről való ismerete az valami egészen más. De miért kell az embernek megfosztania önmagát a lényegétől ahhoz, hogy az legyen, aminek született? Miért nem elég a mások tévedéseinek árán már megfizetett tanulópénz? Miért kell újra meg újra újabb leckékért sorba állni? Talán messzire mentem, de ez is hozzátartozik mindahhoz, amiről ez a névtelen berlini nő "mesél". Elmondja, milyen volt közelről megélni a "hős" szovjet hadsereg megszállását. Nem titkol el semmit, és nem gondolnám, hogy ezzel bárkinek is a rácsodálkozás élményét fogja nyújtani. Inkább az a döbbenet, hogy mennyire félrevezették - már akkor is - az embereket. Vagy talán nem is ez a jó kifejezés, Talán a hagyták magukat csáléra festett, ám jól hangzó ideáktól becsapni, találóbb lenne. Felfoghatatlan, hogy mire gondolt az átlagpolgár, mi történik, amikor katonák százezrei menetelnek a háborúba, hogy leszámoljanak az "ellenséggel"... (az, hogy a másik oldalon is emberek vannak, aligha bír jelentőséggel - addig a pillanatig, amíg az a "másik oldal" is meg nem szólal) És nem, nem a szavak értelmezése változik meg a háborúban - ahogy ez elhangzik a filmben, hanem az érzelmek, amiknek a lefedésére használják őket. Na és persze a lényeg: női szemmel látni és láttatni a borzalmakat... A férfiak világában nőnek lenni mindig is kemény feladat volt (és az is marad), de ez nem menti fel a női nemet az alól,amit kilátásba helyezett háború esetén tennie kéne. Jelesül, hogy ne a férfi kezébe adja a fegyvert, hanem vágja vele pofán, hogy még időben kijózanodjon... De túl mindezeken, a legsajgóbb pont mégsem magukban a történesekben keresendők. Hanem a megbélyegzésben, és ehhez kapcsolva egy olyan bűn felszín alá parancsolásában, amit nem titkolni, hanem ami ellen fennhangon tiltakozni kellene. Nem az áldozat tehet arról, hogy olyan szerepbe kényszerül, amiben elveszti az emberi méltósághoz való jogát. Nem az áldozatnak kéne szégyenkeznie. (de ennek megértetése is el fog tartani még néhány tesztoszterontól csepegő, izzadtságszagú évtizedig....) Persze korántsem hiba nélküli filmről beszélünk, ahogy az is igaz, hogy látszólag indokolatlanul nyúlik meg néha és néhol a játékidő. De azt hiszem, hogy ez leginkább a dráma kihangsúlyozását volt hivatott szolgálni. És lehet, hogy nem mindig érték el vele a kívánt hatást, ám ez a film mégis megérdemel némi figyelmet. Legalábbis jóval többet, mint amennyire a hozzászólások (és osztályzatok) számából következtetni lehet. |
2016-09-10 19:24.44 |
Üdv Mindenkinek!:)
Lectornak küldöm szeretettel: http://www.youtube.com/watch?v=lyR5ILdlYMk (igaz, nem rock, és nem is túl vidám, de azért zene, olyan szívet melengető...) |
2016-09-10 19:07.38 |
Ne essünk túlzásokba... (itt a túlvilágon se rossz, csak olyan élettelen minden...):D
(nem csoda, hogy penetráns az illatmeghatározás...) Micord? Ezt bővebben fejtsd ki, ha kérhetem. (az új őrületedet) A nyűgös-szorongós "bagázshoz" kitartást!:):):) Rusty a hal(l)ott |
2016-09-10 19:04.01 |
Döcögősen bár, de az első évad végére értem és belekezdtem a másodikba is. Pont emiatt lett négy a csillagok száma. Valahogy kezd fáradni a történet (vagy én), vagy csak az esélyek számát kéne még növelnem...
Mindegy, mert a lényeg az, hogy a szereplőit nagyon szeretem. Annyira, hogy William H. Macy kiérdemesült nálam egy nézői különdíjra (ebben a percben alapítottam). Eddig is csíptem a manust, de amit itt leművel, az erősen szuperlatívuszos. |
2016-09-10 18:57.30 |
Határozottan van valami bája az ilyen jellegű blődliknek. A legelső az, hogy imádom az angol vonalát. A második az, hogy tartalmaz egy kis fricskát a nézők számára, egy jó adag humorpirula közé törve, csak hogy könnyebben menjen a csúnya igazság lenyelése. (nem következik szájbarágás, amellett, hogy undorító még higiéniamentes is)
Viszont a film úgy jó, ahogy van. Nem mellékesen a szereplőinek köszönhetően. Úgymint pl: -a beszédhibás főgonosz szerepében tetszelgő "ha láttál filmet, na ő benne a néger" Sam L. Jackson baromi jót alakít, miközben meg olyan, mintha Will Smith kiöregedett karaktere lenne a "Kaliforniába jöttem" címen futó sorozatból, -Colin Firth-re pedig - szerintem - a zakójával együtt rászabták a szerepét is, elképesztően jól állt neki mindkettő, szóval részemről csak remélni tudom, hogy bevállal majd még ilyesmit a jövőben. És a többiek is r(k)émesen jók voltak. (itt a rémes abszolút pozitívan értelmezendő) Vígjátékokhoz amúgy is mindig nehéz írni. De minek is? Nekem tetszett, oszt jónapot. |
2016-09-10 18:55.21 |
Nem volt rossz - ez az első mondat, ami eszembe jutott a film megnézése után.
Miért? - Mert annyira tényleg nem volt rossz. És ezen még az sem igazán változtat, hogy némileg beleástam a háttérbe, és elég érdekes dolgokat találtam. Például azt, hogy Chris Kyle könyvének megfilmesítési jogait még 2012-ben Bradley Cooper vette meg, aki első körben David O. Russell-t szerette volna megnyerni rendezőnek. A második kört maga a nagy Spielberg vitte volna el, aztán végül is Eastwood mesternél kötött ki a "dirigens-pálca". Hogy jót tett-e ez a filmnek, vagy sem? Nos, annyi biztos, hogy miközben Eastwood háborúellenes alkotásnak szeretné beállítani művét, addig az igencsak megosztja a közönségét. Erről én meg azt gondolom, hogy valamilyen szinten hihetek Eastwood-nak, mert számomra inkább kritikaként "jött le", ahogyan a rendező bemutatja, miféle nevelési és erkölcsi elvek mentén válik valaki azzá a biorobottá, akit aztán be lehet vetni idegen földön, hogy hazájától jó messzire óvja és védje az övéit... (hát persze, hiszen nem birka, hanem pásztor ő, aki megőrzi a nyájat) De valószínűleg ebben sem lennénk egy véleményen Clint-tel, ugyanis szerinte a háborúellenesség abban van, hogy Kyle mégiscsak mutatott némi megbánást a tettei miatt. Erre meg azt mondom, hogy egy kivirult, csilivilire pucolt nagy lótökét bánt meg az a fickó, a könyveiből átvett és közzétett szemelvények szerint legalábbis mindenféle kritikai érzék hiányzott belőle, egyszerűen csak egy agymosott "hazafi" volt, aki élvezte, amit csinált. (és naná, persze, hogy itt is belekerült néhány népmesei motívum a történetbe, hogy azért mégse legyen olyan síkegyenes a vonalvezetés...) A statisztaként szolgáló arab népegység és az eredendő gonosz közé ismét sikerült egyenlőségjelet tenni, bár ez nem meglepő. Mindig az a rohadt szemét, aki ellen harcolnak. (a dolog pikantériája a "ki kicsoda" kérdésben rejlik) Ezek után inkább tűnhet úgy, hogy nemes egyszerűséggel "lefikáztam" a filmet, ám nem ez a helyzet. Határozottan volt benne valami, ami a középszertől egy iciripicirit feljebb húzta. Még akkor is, ha szintén hivatkozott oldalon az "Amerikai mesterlövész" német fordításaként az alábbi videót osztották meg: http://www.youtube.com/watch?v=ejF8LjohO-Y Büszkeség vagy balítélet? (vagy ez már egy másik történet?) |
2016-07-27 16:01.48 |
Háááát, nem is t'om... Olyan izé nagyon bigyó és kissé, de nem feltétlenül az. Nem érted ugye? Hát én se. Van ez a borzasztóan megosztó Adam Sandler (ha most megkérdeznéd ismerőseidet, tuti, hogy 50-50 % az imádom kontra utálom pártiak száma, és ezek közé még azok is beletartoznak, akik nem is ismerik fent nevezett urat) és próbál valami drámaiba oltott vígjátékot végigjátszani, de ez nem mindig áll jól neki.
Meg aztán ott van ez az igencsak szórakoztató alapötletből kiinduló helyzet, amiből aztán valami egészen más lesz, mint aminek - szerintem - eredetileg elképzelték. Maradva a kaptafánál: olyan, mint egy tűsarkakon billegő makkos kialakítású, acélbetétes cowboycsizma gumiból.(na jó, ennyire azért nem volt durva) Dustin Hoffman meg mintha beleragadt volna Mr. Magorium meseboltjába, de annyira nem volt számottevő, mint abban. Ellen Barkin felépítményeiben pedig olyan, mint Cameron Diaz kora harmincas éveiben, csak sokkal idomosabb és dögösebb, annak ellenére (vagy azzal együtt is), hogy jóval idősebb nála. Busceminek viszont olyan bárgyú szerep jutott, hogy néha azt hittem, mondat közben alszik el. Azért ezt sem kell ám ennyire komolyan venni. A filmben igenis voltak értékelhető, sőt kifejezetten vicces pillanatok is, meg incirifinciri kis drámácska is, és Adam Sandler annyit járt mások cipőjében, hogy remélhetőleg nem fog a mások hirtelen elítélésének bűnébe esni... (Jah, most, hogy ezt írom, milyen lenne már egy "Tizenkét dühös ember egymás cipőjében" címmel készült új remake, amiben az összes szerepet természetesen A. Sandler alakítaná?!) Vagyis nem egy vállalhatatlan mozi ez. Mindenesetre kellemesebb időtöltés, mint a bükkösszentaljagallyai javasasszony szemmel verés elleni vuduzását nézni valamelyik rém menő és színvonalas adón. |
2016-07-10 22:10.44 |
Megható film. Szép film. Jó film. Érzelmeket kiváltó film. Elbűvölő. És magával ragadó.(és néhol kicsit hosszú)
Ha két(-három)szavas véleményt akarnék írni, nyilván ez lenne mondanivalóm veleje, és ezzel a kín letudva, ám ennyivel nem úszhatja meg egy ilyen volumenű alkotás, mint a "Vadon". Mert a kétszavasok mögött azért sokkal-sokkal több ez a film . Például mindjárt elsőnek annyival, hogy milyen nagyszerű volt a két női alakítás. Viszont nem túl nehéz eldönteni ki a jobb - Laura Dern karakterét jobban szeretem, mint Reese Witherspoon Cheryl-jét. Abszolút főszerep ide vagy oda. (úgysem a mennyiségi, hanem a minőségi jelenlét számít...) Olvastam, volt aki a hosszas visszaemlékezések miatt orrolt meg a filmre, úgy gondolta, egy road-movie-ba nem fér bele ennyi hátratekintés, pedig szerintem minden "úti film" egyúttal egy másik utazást is rejt magában. Mégpedig egy olyat, ami a fizikain túl egy mélyebb és fájdalmasabb célhoz vezet. És amíg az út tart, a lélek sokszor erősebben törik, mint a test... Egyik lépés a másik után, ingerek nélkül. Nincs más, csak a csend. A csendben pedig óhatatlanul elkezd befelé nézni az ember, és amit ott talál.... Nos, egyezzünk meg abban: nincsen hiba és vétség nélküli ember. A feloldozás pedig nem egyházi feladat. De még mennyire, hogy nem az. Ha kisiklik az élet, ha a kelleténél több a viharfelhő, ha önmagunk elől önmagunkba rejtőzünk el, nincs erő, ami kirángathatna onnan. Csak saját magunk. Ironikus módon a Szent István Bazilika timpanonja alatti párkányfelirat jutott eszembe. "Ego sum via veritas et vita", ami annyit tesz, hogy "Én vagyok az út, az igazság, az élet". Ezek Krisztus szavai, aki Isten gyermeke. Akárcsak -állítólag - minden ember ezen a világon. Miért bírnának hát kizárólagosan isteni jelentéssel ezek a szavak? Nem gondolom, hogy Cheryl Strayed fejében megfordultak volna ezek a gondoltatok, ő azért eredt útnak, mert elszámolni valója volt. Önmagával. Hiába is állította, hogy fel akart nőni ahhoz a képhez, amilyennek az édesanyja akarta őt látni, ebből legfeljebb erőt meríthetett, és inspirációt, mást aligha. Az anyai szeretet ugyanis nem feltételekhez kötött. Lépeget hát előre ez a törékeny lány a végtelen hosszú úton és közben befelé mozizik. A mozijegy árát számvetésben és átértékelésben mérik. Hoz ez az út magával még néhány találkozást is, és a felismerést, hogy leginkább csak önmagunktól kell félnünk, minden más - kisebb vagy nagyobb szerencsével - kivédhető. Ahogy Lao Ce fogalmazott: "Aki másokat legyőz, erős. Aki önmagát legyőzi, hős." Cheryl Strayed-nek sikerült. Valószínűleg nem fog hősként bevonulni a történelem hirtelen változásoknak kitett olvasmányoskönyvébe, de nincs is szüksége rá. Elvégre legyőzte saját magát. |
2016-07-10 22:06.00 |
Nahát, ebben semmi gonoszság sincs, mert célzott volt a márkanév használata.:):)
Nyugi, nyugi, ne feszülj, különben meg most én leszek aljas, de remélem nem a portugáloknak drukkolsz, mert... Na majd meglátod.:) (persze tévedhetek is):):) És mivel Lala egy fiú, így én maradok simán csak státusznélküli Rusty.:) |
2016-07-10 20:45.27 |
Kedvesem, tudtam, hogy a te jóindulatodra is bizton számíthatok.:):):):) |
2016-07-10 20:44.43 |
Ezek szerint a végeredmény 42 és sosem fogok rájönni a rájönnivalómra.:) Határozottan ügyes rávezetés.:)
[link] |
2016-07-10 20:14.20 |
A kutya mindenit uram, vagy a maga célzóvize rossz, vagy az én gépem nem kompatibilis a feladatra, mert csak egy Error jött ki belőle. Vagy ez lett volna a cél?:):) |
2016-07-10 18:33.17 |
Asszem ezúttal kevés vagyok, akár Surdában a vérnyomás, vagy Téli szalámiban a hóesés, ahhoz, hogy pontos meghatározást tudjak arról adni, hogy hol szorít ez a film. Mert hogy valami nem stimmel vele, az biztos, ahogy azt is gyanítom, hogy mondanivalóm végére se fogom megtalálni a választ.
Kedvelem a jól megcsinált, motivációsnak nevezhető filmeket, jó látni, hogy a hernyóból tényleg válhat pillangó, csak néha úgy érzem, hogy a nagy fináléban, amikor úgy összejönnek a dolgok, hogy attól jobb (és igazabb) már semmi sem lehet, a tetemes cukormáztól összeragad a szám. Valahogy ezt a filmet is eléri ez a végzet, pedig különben nagyon jó a sztorija, és visszaköszönnek belőle a "Napos oldal" gerincét építő színészek is, de mindez még mindig vajmi kevés ahhoz, hogy a Joy-ból TOPJoy legyen. És akkor most néhány morzsa és gondolatfoszlány a filmről: Szögezzük le: a család néha tud kibírhatatlanul idegesítő lenni, és ezzel legfeljebb azok a túlkeresztényizált,és magukban jó erősen megideologizált légtéglából családmodellt építgető idealisták tudnának vitatkozni, akiknek általában sem családjuk, viszont gyerekük végképp nincsen. Szövevényes háló a család nevű intézmény, és bizonyos rokoni fokok esetén nincs választási lehetőség - kapod, amit húztál, és amit adtak mellé. Főhősnőnk pedig igencsak jól belehúzott a dolgok közepébe, ő ugyanis azt a játékot volt kénytelen játszani, amit úgy hívnak: egyet előre hármat hátra, és ezen még szegény drága jó nagyija (aki a történet elmesélője is egyszemélyben) és az ő motivációs mondatai sem tudtak lendíteni. Apropó, család: kételkedem abban, hogy cél lett volna egy ennyire irritáló közeg létrehozása, bár lehet, úgy gondolták, minél neccesebb a családi háttér, annál inkább felértékelődik Joy és az ő összes erőfeszítése. Erre meg azt mondom, hogy egy kicsit visszafogottabb tálalással is tökéletesen révbe tudták volna kalauzolni ugyanezt a törekvést, mert ez így olyan volt, mint extraslicc a gatyán, ami nemcsak látványnak zavaró, ráadásul haszna sincs. Kaptunk persze hatalmas neveket a stáblistáról, és jó, jó, meg oké, de talán a túlparádézott szereposztás is ludasnak mondható abban, hogy ennyire félrement a végeredmény. (és tudom, hogy egy hamisítatlan szemétláda vagyok, de nekem pl. a Joy férjét alakító Edgar Ramirez-ről a Family Guy "Kegmájör"-je jutott eszembe...) Egy szó, mint száz, a Joy-nál vannak rosszabb filmek, de jobbak tucatjával is. (és még mindig tényleg nem tudom, hogy mi zavar igazán benne) |
2016-07-10 18:15.17 |
Nana, én is csak belekotyogó voltam!:):) De ettől jó a fórum, lehet eszmét cserélni, amíg valaki ránk nem dörren.:):) |
2016-07-10 18:02.56 |
Na persze, mert Mátyás király óta tudjuk, hogy orvosból van a legtöbb a világon.:) Mennyé' má, hát egy kis offolódás is baj?:):):) |
2016-07-10 18:01.28 |
Önző módon utólag olvastam csak el a hsz-edet. Valami ilyesmiről írtam én is. Egyetértünk. |
2016-07-10 18:00.02 |
Ó, dehogynem. Egyébként köszönöm a feljogosítást.:) (Crowe miatt mindenképpen meg kell nézzem a filmet, ez biztos)
Csak a kijelentésből értelmeztem, hogy nem érted. Az ó dehogynem pedig annak szólt, hogy pedig bizony ugyanarról van szó. Gondolj bele: egész álló nap mások bajával küszködni, meghallgatni, tanácsot adni... Ez kivesz egy jó adag energiát az emberből. Aki emberekkel dolgozik, pontosan tudja, miről "beszélek". A saját bajára nemigen jut ideje és ereje az igazán jó szakembereknek, akik hivatásként élik meg a munkájukat. Másfelől nem is egyszerű a dolog. Gondolom Te is jártál már úgy, hogy képtelen voltál akár csak egy lépést is hátra lépni a problémádtól. Hogy "külső", "idegen" szemmel nézd és lásd. De ez nem csoda, hiszen benne éltél. Ahogyan a pácienseknek szükségük van az útmutatásra, úgy a szakember is pácienssé válik, ha a saját bajáról van szó. Legalábbis ez az én álláspontom az ügyben, ami nem mérvadó, sőt, szabadon vitatható. |
2016-07-10 16:50.27 |
Bocsi, hogy belehápogok, - filmet még nem láttam amúgy sem - de egész érdekes kis írásfolyam sodródik most itt a kék felületen.:)
Az "offolódásba" azzal kapcsolódnék be, hogy nem értem, mit nem értesz. Amit Te érdekesnek és megdöbbentőnek titulálsz nem igényel mást csak két egyszerű kérdést: HOGYAN és MIÉRT? Biztos hallottál már arról, hogy suszternek a cipője, szabónak a ruhája lyukas... De csak azért, mert nem jut ideje rá. (vagyis magára) Aztán már nem is lesz fontos. A kiégés hamar eléri az Általad említett szakmákat, a körülmények és a (szakmai és anyagi) megbecsülés hiánya pedig elvégzi a többit. |
2016-07-07 15:21.28 |
Kimikének sok szeretettel, ha errefelé jár:
http://www.youtube.com/watch?v=SAAqiO_Z9Vs (a főszereplőn kívül kéretik figyelni a rendezőre is:):)) (állítólag nálunk nem feltétlenül lesz elérhető, de hát -technikai - csodák mindig vannak...:):)) |
2016-07-07 15:13.27 |
Na, sikerült igazán faszányosan utánanéznem...:D:D:D
Köszi a kiigazítást.:) |
2016-07-06 22:38.32 |
Nemcsak haladó szobalányok számára szervezett tanfolyamokon hangzik el olykor-olykor a felszólítás, hogy poroljuk le ezt vagy azt, mint ahogy nem csupán fizikai értelemre vonatkoztatható az érzés, hogy megfulladunk-e közben, vagy valami egészen új élménnyel leszünk gazdagabbak. (de ugye ki fene tudja, hátha valakit a fulladás elégít ki....)
Hanem ha fenti állítást ráhúzzuk erre a régi, nevezetesen éppen csak hogy egy évvel a hatvanadik születésnapja előtt járó filmre, máris világossá válik, hogy a por alatt bizony igazi értékek bújnak meg a rájuk erőszakolt pókhálós csendben. Legalábbis szerintem, mielőtt még vérmes argumenterjogi képviselők felbukkannak a szócsatamezőn. Utánanézegettem egy pindurkányit a filmnek, és a nem túl bő információs anyagból kiderült, hogy eredetileg a televízió számára készült Reginald Rose műve, ami 1954-ben adásba is került, és sikere végül filmadaptációt eredményezett. Lumet-et, akinek ez volt az első nagyjátékfilmje, Rose és Henry Fonda kérték fel rendezőnek, és ugyanők voltak a film producerei is. Szóval, ahogy mondani szokás - szívvel és lélekkel történt a "zsengekécske" tévés cserépből mozis dézsába való átültetése, a "kertészek" munkáját pedig díj jelölésekkel és egy Arany Medvével jutalmazta a szakma. Mai szemmel azért akadnak a filmben érdekességek, de ez inkább időbeli sajátosság, hatvan évvel ezelőtt még természetesnek hatott az, ami mára talán pátosznak és manírnak látszik. Viszont a témája annyira eleven, húsba maró és örök aktuális, hogy remake-ért kiált. Érdekes lenne például más összetételben látni az esküdteket, ahogy azt is, hogy miféle eszközökkel tudná meggyőzni egymást "tizenkét dühös ember" egy fiú életének megmentése ellen avagy annak érdekében. Sokan tartották és tartják ma is a befejezetlensége okán hiányosnak a filmet, elvégre semmiféle támpontot nem kap a néző a fiú bűnösségével vagy éppen ártatlanságával kapcsolatban. De szerintem nem is ez volt itt a lényeg. Sokkal inkább az, hogy különböző neveltetésű és hátterű emberek hogyan viszonyulnak egy olyan szituációhoz, amiben egy kicsit isten szerepbe helyezik őket. Elvégre nincs másról szó, mint hogy néhányan élet-halál kérdésben döntenek, a törvény védelmező tenyere alatt. Óriási a felelősség és a feladat egyaránt, amihez nem árt felnőni, mert az érvelések sorába nemigen fér bele egy "nyolcra jegyem van baseball meccsre, nem érek rá szarakodni" kijelentés... Bár ez is lehet támpont, ahogy az is, hogy ki hogyan verné le egy idegenen a saját fia miatt érzett csalódását. Sok minden kiderül az emberi természet mibenlétéről, ami aligha változik, csupán a díszlet lesz más évtizedről évtizedre, a kirekesztésre, a megbélyegzésre, az eleve feltételezésre, és a megismerés nélküli ítéletre való hajlam olyan állandó, mint a korlátoltság, ami biztonságos (pozitív fejlődés elleni) hülyeséggel veszi körül az emberiséget. (úgy általában) De nagyon jó volt hosszú idő után újra találkozni ezzel a gyöngyszemmel, tizenharmadik dühös emberként határozottan nem volt gondom a beleéléssel. Persze azok, akik valamilyen oknál fogva utálják a cselekmény nélküli, elgondolkodtató szópárbajokra épülő filmeket óvakodjanak tőle, kiváltképp, hogy egy darab színestechnikát sem mellékeltek hozzá, amivel legalább a szemet ingerelnék. Az ingereket egészen máshová helyezték, de ezek megtalálásához tényleg végig kell ülni, és -nem seggel- nézni a filmet. |
2016-06-21 14:58.57 |
Szerintem esélyes, hogy nem lennél oda érte... (bár tévedtem én már nagyobbat is:):):):))
Ez a választás igazi szabadsága.:):) (nézni vagy nem nézni) Majd írj róla, ha megnézted.:) |
2016-06-21 14:56.05 |
Na, ezóta lefolyt kerek tizennégy nap a Sztüx-ön is, és őszintén remélem, valamennyi problémád alaposan meghalva úszik lefelé az Alvilágba... Ami, lássuk be, sokkal lejjebb van, mint a padlószint, tehát úrifiú (ezt de rég írtam már neked!:):):)), még nincs veszve semmi.:) Képzeld csak el, ha minden KO. után kiütött bokszolók százai fetrengenének a ringben... mindig új csarnokokat kéne építeni, és akkor hová lenne a focistadionokra szánt pénz?:):)
Fel a fejjel, elvégre nem eshet mindig az eső... Vagy mégis?:) http://www.youtube.com/watch?v=G1E2A4eNsKQ |
2016-06-21 14:39.02 |
Drága picsorkista költőuram, tán csak nem, hogy nem látta/olvasta a Charlie és a csokigyár-at? (mer' akkor tudná, honnan a név):):) |
2016-05-31 16:26.27 |
Helló Z:):) (ezer év, meg se ártott neked...:):):))
Köszönöm kérdésed: ebben a sorrendben, és van amikor fordul, és fejreáll. Vagy tudomisén...:):):) Rövid életleírásodra annyit reagálnék dióhéjban: nem semmi.:) Deadpool-t nagyot áhítottam meglátni, de valahogy nem jött össze. A "Rendes fickók"-hoz én is dobtam pár sort. Visszatérőt láttam, a Saul fiát még nem. Bár kíváncsi vagyok rá, de úgy érzem, ezt most nem akarom én igazán... Amúgy is elég random módon nézek filmeket és már van előjegyzésben egy pár. Kész szerencse, hogy nem vagyok szálloda, csődbe mennék az előjegyzések és teljesítések összefüggésének tekintetében...:):):) |
2016-05-31 16:20.31 |
Dobáljanak meg akár három hónapja moziszék alatt rothadó nachos menü maradékával, vagy égessenek meg a legrosszabb filmek tekercseiből összehordott máglyán, én mégis azt mondom: "nem gyütt be annyira". Pedig ó, de vártam. Még moziba is elzarándokoltam érte.
Aztán csak ültem és vártam az ütősnél ütősebb párbeszédeket, meg a NAGY megvilágosodást, és most olvasva ezeket a felmagasztaló kritikákat, magamba süppedve azon töprendírozok, hogy mi a jó francot néztem én tulajdonképpen? Más terem szinkronját adták volna be a film alá? Mer' a képanyag stimmelt, ezt onnan tudom, hogy mégiscsak Russel Crowe játszott benne, őt meg azért már csak megismerem... Meg hát ott volt ugye Ryan Gosling is, akiről nekem egy időben mindig Alf jutott eszembe, és egy ilyen figurát én nehezen tudok komolyan venni. Pedig biz'isten jó volt a csávó ebben a filmben. Legalábbis annyira, hogy néha simán lejátszotta Crowe-t a vászonról, ami azért, valljuk be, ez esetben nem volt túl nehéz. Merthogy Russel-bébi jött-ment és tette a dolgát, mint egy hosszú és eredményes bérgyilkos pályafutást magáénak tudható, rendkívül elégedett és nagyon fáradt Micimackó, akiből valahogy kifogyott a szufla, de még azért felkelt reggel, hogy megmutasson egy-két kunsztot a világnak... A Ryan Gosling lányát alakító hölgyike aranyos volt, meg minden ( azaz simán csak aranyos - a meg mindent szigorúan tilos ugyanis használni...) a játékidő nagy részében, de a fennmaradóban inkább egy pöppet irritáló. Na meg még az is a bajom volt a történettel, hogy nekem biza nem állt össze a kép. Mármint az a része, hogy MIÉR-t is volt az egész hajcihő? (értem én, érdekellentétek, meg lóvéhegyek, de akkor is) Aztán az is lehet, hogy én olvasok mostanában tökalmatlan sztorikat, de azért azokban valahogy mindig a helyére kerül az összes puzzledarab és kiadódik egy korrekt egész látkép. Ezt én itten hiányoltam valahogy. Azért van ám, ami a film mellett szólt: például a rengeteg ökölcsapás, a robbanások, a pisztolylövések, - ezek aztán jó hangosan. Na jó, félre a tréfát: volt néhány igazán vicces jelenet, és szemkápráztatóan megkomponált hetvenes évek retró, és egész kényelmes székek és egy mozijegy, az annyi, mint összesen... Na jó, négy csillag, de csak mert nagyon vártam, és mert Russel Crowe, és mert a traileren tényleg jókat vidultam. (A felülbírálás jogát meg fenntartom magamnak, mert hátha másodszori nekifutásra megvilágosodok, meg minden . Vagy csak megvilágosodok. Így simán.) |
2016-05-24 17:17.46 |
Egy kicsit más (valóban más) téma. Alicia filmes múltja közt kutakodva akadtam rá erre a -többszörösen díjnyertes - rövidfilmre, ami leginkább a témája miatt érdekes. Ugyanis a melegek között is előforduló nemi erőszakról szól, és a rendező barátjának történetét meséli el. (egyébként a forgatás első napján már "belefutottak" olyan megjegyzésbe, miszerint fiúkat nem szokás megerőszakolni és biztosan csak sárdobálni akarják a homokosokat...)
Vagyis ez a film leginkább azokról és azoknak szól, akik csendben maradtak a tett után... [link] (A Love név ebben az esetben kicsit megtévesztő lehet, mert a Louis illetve a Ludwig svéd módosulása) Alicia pedig úgy kerül a történetbe, hogy benne van.:) (icipici szerep, de tényleg látható az elején) |
2016-05-24 16:50.22 |
Ejnye, ejnye, ezek a fránya elvárások...:)
Személy szerint nem túl sok filmjét láttam, de mit ad ég, pont ma botlottam bele egy cikkbe a Port-on (A német, aki ír címmel), ami róla szól. (Ezek alapján az "Éhség"-et meg a "Shame"-et elő kéne bányásznom valahonnan.) Nevezett film (Assassin's Creed) biztosan jó lesz, legalábbis a játékot őszintén megcsodáltam. (nem "játszási szinten", ahhoz nálam rosszul vannak bekötve a szenzorok:)) (de inkább linkelem a cikket, hátha érdekel mást is): [link] |