 |  |
 |
Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |  |
| Keress | |
Részletes keresés |
| DVD / Blu-ray premierek |
| A holló *Import - Angol hanggal, és angol felirattal* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
| További Blu-ray premierek |
| Hamarosan a TV-ben |
| Gumball csodálatos világa - Cartoon Network, 04:10 |
| Super Hybrid - Paramount Network, 04:10 |
| Gumball csodálatos világa - Cartoon Network, 04:25 |
| Lázadás - Film Mánia, 04:35 |
| Gumball csodálatos világa - Cartoon Network, 05:40 |
Teljes tévéműsor |
| Szülinaposok |
| Fisher Stevens (61) |
| William Fichtner (68) |
| Curtis Armstrong (71) |
| Alison Pill (39) |
| Michael Rispoli (64) |
További szülinaposok |
| Legfrissebb fórumok |
| Három betű - egy mondat |
| Karakterlánc |
| Filmlánc |
| Szólánc igékkel |
| Szólánc (filmek nevével) |
További fórumok |
| Utoljára értékeltétek |
György király   |
| Kimberley Sustad |
Törölt felhasználó hozzászólásai
Belső tenger - Vélemények
| 2015-06-27 16:49.47 |
| ... és eközben odakint a világban, az "egészségesek" halomra gyilkolják egymást...
Nem tudom, melyik a szomorúbb, és van-e ezen a kerek világon, aki igazságot tudna tenni bármiben is.:(:(:(:(:( |
Akihez beszél a föld - Vélemények
| 2015-06-27 16:41.22 |
| Na persze tudtam, hogy ha valahol meglátom, úgyse lesz türelmem kivárni, hogy hozzáférhető legyen szinkronosan is... (de Crowe hangja amúgy is éteri muzsika a fülnek, a félangoltudású meg vessen magára, hátha kikel belőle valami )
Mit is lehetne írni Russel első, sajátkezű rendezéséről? Talán azt, hogy nem volt véletlen a számtalan díj és elismerés, és most nem az elfogultság igazítja kezem alá a billentyűn a betűket. Mert ez igenis egy roppant erős rendezői debütálás, ahol Crowe bepillantást enged az évek óta rátelepedett macsósági álarc mögé: aki eddig azt hitte, hogy a bunkóknak nincs lelkiviláguk, most rájöhet arra, hogy apaként ez a fickó valami igazán különleges. (ha nem erre akarta volna kihegyezni a sztorit, akkor simán beérhette volna egy Ryan közlegény megmentése-féle eposszal is, azaz senki ne mondja, hogy ez nem tudatos választás volt a részéről) Mert az, hogy tisztelgés az I. Világháború poklában -névtelenül- nyoma veszett ezrek előtt, csak az érem egyik oldala, a másik sokkal személyesebb, hiszen abban a pillanatban, amint néhány, jól behatárolható emberre lebontva kapjuk meg egy tragédia kórképét, sokkal inkább át tudjuk érezni a kétségbeesés és a fájdalom szívszorítását, mintha egy egész népcsoport, vagy egy nagy tömeg életben maradásért folytatott küzdelmét kéne végignéznünk. (Érdekes lenne erről akár vitát is nyitni, mégis mitől van az, hogy amint felfedezzük a tömegben, hogy a másik is emberből van, vannak gondolatai, érzései, problémái, fájdalmai, sokkal könnyebben tudunk azonosulni vele és jobban megértjük a motivációit is. Talán a tömeg mérete az, ami félelmet vált ki az egyénből, de olyat, hogy nem lát mást, csak azt, hogy "ezeket el kell pusztítani, mert ha én nem teszem meg, akkor ők gyilkolnak le engem"?) Tartalmilag nagyjából megegyezik az adatlapján szereplő leírással a film, de ebbe nem is érdemes belemenni bővebben. Inkább érdekesebb az, amilyen érzéseket kivált a nézőből. Engem, példának okáért (és amellett, hogy volt egy nagyon erős jelenete, ami heveny könnyezési rohamot idézett elő) leginkább a hiábavalóság kétségbeejtő érzése és az emberi ostobaság iránt érzett legmélyebb undor kerített hatalmába, és azt hiszem, lesz aki a véleményt olvasva erős késztetést fog érzeni arra, hogy "lehülyepicsázzon", én mégis vállalom a mondandómat: ide jutottunk azzal, hogy a férfiak irányítják a világot, és valahol nyíltan, valahol burkoltan, de a nőt még mindig valamiféle másodrendű lényként kezelik. Mert ugyan ki hiszi el azt, hogy az emberi fajnak szüksége van háborúkra (ó, igen, tudom, néhány évtizedenkénti "tisztogatás" csak fellendíti a technikát és a gazdaságot egy időre, hogy utána újabb hanyatlás következzen be, és kb. ennyit is ér az egész) a saját -szuperlatívuszos fajtája - fenntartása érdekében? Amikor az egyik népcsoport elhiszi magáról, hogy jobb, több, szebb, kiváltságosabb, mint a másik, na, akkor jön el az ideje annak, hogy a Halál beadja fenésre a kaszáját, mert hótziher, hogy beindul a bolt, és tuti tömeges lesz a pusztulás. És mindezt miért? Mert szebbek, jobbak, többek, okosabbak vagyunk a másiknál? Vagy mert "Isten", "Allah", a "Teremtő apámfasza" és még ki tudja milyen néven elhíresült, ám sosem látott entitások követelnek maguknak még több tiszteletet, amit különféle vallási vezetőkön keresztül nyilatkoztatnak ki? És minél manipulálhatóbb egy nép, annál jobban bele lehet húzni a szarba? És azt ki veszi észre, hogy a tömegek tulajdonképpen emberi egyedekből állnak össze, akik a harctéren, széttépett végtagokkal, az utolsó leheletükkel, azt az asszonyt hívják, szólítják, aki életet adott nekik? Ugyan, kit milyen hatalom ruházott fel arra, hogy elvegye egy másik embertől a létezés lehetőségét is? (sokféleképpen lehet megnyomorítani valakit, ebben az emberi faj olyan találékony, hogy ezen tulajdonsága aztán tényleg kiemeli az állatvilágból, hogy a szentség törné be a koponyáját annak a sok elfajzott, ferde, kiégett lelkű és kielégíthetetlen vadbaromnak, aki embernek nevezi magát) Végtelennek tűnő eszmefuttatásom végül is összefoglalható lenne egyetlen mondatban is: "sok van mi csodálatos, de az embernél nincs deviánsabb állat a Földön". A végére hagyott happy end -féleséggel Russel talán annak a súlyát akarta enyhíteni, ami a nézése közben szakadt az ember vállára, és persze újfent megkapjuk azt az örök érvényű igazságot is, hogy mindnyájunkat ugyanaz a napfény, víz és levegő éltet, és ha ezeket megpróbáljuk elvenni egymás elől, ugyanolyan nagy árat fogunk fizetni érte, mint bárki más, mert bizony sem jobbak, sem szebbek, sem többek, sem okosabbak és még kiváltságosabbak sem vagyunk egyetlen embertársunknál sem, csak még nem tudom, hány háborúba és életbe fog kerülni az emberiségnek az, amíg ezt az egyszerű tényt felismeri és elismeri. Mert lám, az ausztrálok mérlege is 8709 halott és 19441 sebesült volt a Dardanellák ostrománál a -büszkén mondhatják ki - semmiért. Vagyis hogy is mondta Crowe? : "nem még több földért, hanem az elvekért harcoltunk." Milyen elvekért kiscsillag? Na erre nem ad választ egyetlen háborús film sem, még ha a legtökösebb fajtából való is. De ezen nem is csodálkozom. Mert erre nincs józan magyarázat, csak az örök fallosz állandóan égnek nyomuló szobra, amely büszkén vezeti a pusztulásba ezt az egész elbaszott világot. Szóval jó, hogy vagytok fiúk. De az még jobb lenne, ha a bré és az egó szava helyett néha odafigyelnétek a ketyegőtök mondanivalójára is. |
St. Vincent - Vélemények
| 2015-06-27 16:24.14 |
| Láttunk már ilyet? Láttunk már ilyet. Az, aki egynél több filmet megnézett életében, biztosan.
Mégis, a St. Vincent bája fölülír minden klisét és látottat, mert emberi, mert hétköznapi és mert hihető. Főhőse a kisember, aki ezernyi tragédiájával kitömve próbál egyensúlyozni egy keskeny pallón a sorscsapások zuhataga felett, egyik kezével a semmit, a másikkal a reményt szorongatva, miközben szorgosan kapkodja el fejét a lentről felcsapódó szarpermet elől, annak biztos tudatában, hogy fentről sem mindig az égi áldás érkezik... Hát ilyen bájos kis bigyó ez az élet nevű társasjáték, és ha néha úgy fordul a dobókocka, hogy kiesik a talaj az ember lába alól, akkor azért még mindig reménykedhet abban, hogy talál egy mentő fogást valahol, mielőtt végleg lecsúszik... Ebben a történetben kisembernek számít az összes szereplő, akiknek, életük egy szakaszában összeér a sorsuk, egybefonódnak a gondjaik és mégis: megtalálják egymásban azt a kapaszkodót, amire éppen akkor és ott szükségük van. Tanítják egymást és tanulnak egymástól. Leginkább emberséget és tartást. Merthogy azt is lehet. Sőt kell is. Annyira, hogy bizonyos helyeken, bizonyos körökben kötelezővé is kéne tenni. (az más kérdés, hogy ezek a bizonyos körök nem taníthatóak semmire, mert kő az agyuk, a szemük üvegből van, a szívük helyére meg összerohadt rongycsomót tömtek) Na de ne szaporítsuk itt a fölöslegeset. Kedvesen és hétköznapian lökött történet ez, ami sziruposság nélkül vall mindarról, amiről az előzőekben már írtam. Lefogadom, hogy nem mindenkinek lesz hozzá elég érzékeny a radarja, de valójában óriási meglepetés lenne, ha ebben a félrecsúszott világban nem lennének olyanok, akik nemtetszésüknek adnak hangot. És nincs is ezzel semmi baj, mert ízlések és pofonok... Akik a kivitelezésben találnak hibát: filmesztéták, akik a tartalomban: azok a jóérzésficamosok. Kettejük között csupán annyi a különbség, hogy míg a kritikus véleménynyilvánítása csak szűk körben és rövid ideig hat, addig a ficamos képes (a mindennapokban) jó sok ember napját hosszantartóan elbaszni. Ja, és ne feledjük: míg a kritikusnak van (szintén vitatható) ízlése, némi szépérzéke és szaktudása, a ficamos tanulás nélkül, csupán génhibájára és neveltetési hiányosságaira támaszkodva olyan amilyen. |
Rock zene
| 2015-06-20 00:35.57 |
| Lectorom, nem térek nyugovóra búcsú nélkül.:) Nem sokszor futunk össze manapság, de mindennek oka van, ezt remélem Te is tudod...
Kívánok jó zenélést és nyugodalmas jó éjt. (nálam fellőtték a pizsit, hajnalban tipli van:):)) |
Filmkereső
| 2015-06-20 00:32.49 |
| Tipp:
http://www.filmkatalogus.hu/Veszedelmes-viszonyok--f4379 :) |
Ronin Gai - Vélemények
| 2015-06-20 00:22.13 |
| Na ez ám a valami. Mintha európai művészfilmesek ültek volna össze japán történészekkel, ahol egyik sem beszélte a másik nyelvét...
Bocsánatot kívánok, én igazán értem, hogy ehhez minimum japán lélekkel kéne rendelkezni, de a világ összes szamurája és roninja is kevés lenne ahhoz, hogy meggyőzzön arról, hogy ez a lapos és áttekinthetetlen, amúgy meg vérgyenge krimiszállal átitatott film jó. Különösen azon akadtam ki, hogy valószínűleg az elaggott japán színészeknek fenntartott otthonban tarthatták a castingot, mert, hogy ebben a filmben a pasik átlagéletkora a hatvan és a halál között mozgott, az biztos, és nem is lett volna ezzel semmi baj, de azért ebből már erősen leszűrhető a feszültség erőssége... Amúgy meg mutatott némi rokonságot letűnt idők ismeretlenül is ismerős korszakával: nem volt ennivaló rizs, de a szaké dőlt, mint Szarospista hátsójából a must szüret idején. Nem volt rossz, de jó se, vagy csak nem értek japánfilmül. |
Dolgok, amik nagyon idegesítenek
| 2015-06-20 00:06.00 |
| Akár az is lehetne, de most másra gondoltam.:)
Jó, ha ilyen irányultságaid vannak, akkor gondolom elég, ha felveszed a kapcsolatot a "menekültügyiekkel", biztos örülnének a felajánlásodnak.:) Te viszont nem biztos, hogy hasonlóan jól járnál egy "zsiliptáborban" lakóval...:) |
| 2015-06-20 00:04.04 |
| S teniszezz, hogy el ne hízzál.:):):)
Nem gondolnám, hogy riogatás lenne a vég kezdetéről szóló "látomás". Nagyon rossz irányba megyünk és egyre rosszabbak azok, akiknek a kezében a hatalom összpontosul. (persze minden időben voltak ilyen jóslatok, de addig-addig ordítjuk a farkast, amíg az végül megjelenik...:)) |
A nagy Gatsby (2013) - Vélemények
| 2015-06-19 23:59.59 |
| Nem láttam a R.Redford nevével fémjelzett változatot, de lehet, hogy nem is szükséges mindig farokösszemérős versenybe húzni az eredetit a remakkel, ízlések és pofonok megélés szintjén dőlnek el.
Sokan dicsérték a zenét, bevallom, velük aligha tudok egyetérteni, számomra ugyanis inkább egyfajta kakofóniába torkollott az időben megugrasztott muzikális aláfestés. Vagyis a tolakodása révén inkább zavart, mert a jófajta filmzenét szerintem az teszi naggyá, hogy beleolvad a történetbe, azaz úgy van jelen, hogy fel sem tűnik, mégis kifejezetten érezhető a jelenléte. (gyorsan egyszerűsítek, mert a végén én sem fogom érteni a saját mondandómat: a filmzene a történet szürke eminenciása :-) ) A képi világ néha túlontúl meseszerűnek tűnt, mintha külön hangsúlyozni akarták volna azt, hogy igen emberek, ez itt végül is csak egy regény vászonra álmodása, mindennemű egyezés az élettel csak a vakvéletlen játéka. (Persze mindenki tudja, hogy ennek a fele se igaz, mert a Gatsbyhez hasonló fickók, ha nem is ezerszám, de szaladgálnak a világban, és vagy a szerencse fiaiként, vagy gátlástalan maffiózóként, esetleg pofátlan politikusokként ismeri őket a világ. ) Ennek okán aztán néha úgy tűnt, mintha Willy Wonka varázslatos, ám sosemvolt birodalmába kapott volna belépőjegyet az óvatlan néző, de hát álomszerű történetek álomszerű díszleteket követelnek, még akkor is, ha néha túlzásokba estek vele. (de ez már megint ízlés dolga) Egyébként meg iszonyúan jó mondanivalója van a történetnek: ugyanis vannak az egyenlőek és a még egyenlőbbek (ez utóbbiakat általában származásra és vagyonra mérik), és tök mindegy, hogy milyen magasra kapaszkodik fel valaki, ha nem büszkélkedhet pedigrés családfával, csak annyit ér, mint gyémántnyakéken az üvegberakás, amit a hozzáértők első blikkre kiszúrnak, és nem szalasztják el az alkalmat arra, hogy ezt finnyázva és fennhangon meg ne említsék a kellő helyen és időben. Éppen ezért, vagy ezek ellenére, imádtam Gatsbyt a maga kényszeres hülyeségeivel egyetemben, csak egy örök gyerek hiszi el azt, hogy a múlt visszahozható és minden meg nem történtté tehető, ahogy azt is, hogy a pénz egy olyan eszköz, ami lehetőséget teremt ennek a tévedésnek a cáfolatára. DiCaprio már megint villantott a szerepében, az utolsó, ominózus jelenetben, a tágra nyílt kék szemében ott volt az a kisfiú, aki addig ment az álmai után, amíg meg nem valósította őket, csak még nem tudta, mekkora számlát fognak benyújtani érte... És persze a végén a fájdalmas felismerés: a pénzeddel és a hírneveddel egyenes arányban állnak az úgynevezett "barátok".... Különleges történet egy különleges fickóról, egy kis ausztrál giccsporral megszórva. Szomorúan szórakoztató, mert olyan tükröt állít, amin a foncsor még közel száz év távlatából sem kopott egy jottányit sem. |
Dolgok, amik nagyon idegesítenek
| 2015-06-19 23:31.28 |
| A válasz qrva egyszerű: piros gomb és világ gondjai egy csapásra megoldódnak.:)
(ha már képtelenség kiirtani a világból azokat, akik felelőssé tehetőek ezekért az állapotokért) (különben meg kár a gőzért, lehet ezt osztani-szorozni: nagyon nagy gebasz előtt állunk, és hamarosan nem az lesz a legnagyobb gondunk, hogy kit fogadjunk be, vagy, hogy befogadjunk-e egyáltalán valakit - és ez nem halálhurrogás, csak józanul végig kell nézni, mi zajlik a világban mostanság. Ha a természet nem végzi el a szelektálást, majd megteszik mások. Állítólag sokan vagyunk.) |
Férfiak, nők és gyerekek - Vélemények
| 2015-06-15 22:15.43 |
| "A felnőttek ennyire sötétek", na itt a lényeg.:-)
Nekem még nem volt szerencsém hasonlóan mélyreható tanulmánycsomaghoz így filmileg, valószínűleg ezért maradt ki a lerágott csont érzés.:-) Oksa és viszont.:-) |
Szólánc kitalált ételnevekkel
| 2015-06-15 21:58.59 |
| Akrilalapu kovászolt útilapu |
| 2015-06-15 21:54.21 |
| Körgalléros galócagánca |
| 2015-06-15 21:36.17 |
| Akkád kádban érlelt bosszúszomj |
| 2015-06-15 21:26.38 |
| Kékfestős chilisbab |
Férfiak, nők és gyerekek - Vélemények
| 2015-06-15 21:17.37 |
| Ez borzadványos lett, de remélem érthető is egyben...:-) |
| 2015-06-15 21:15.27 |
| Ejnye, ejnye, előbb a tánc, aztán a kép?:-) Merész fiú vagy te.:-)
Tudod, abból a szemszögből nézve nem tudok igazat adni neked, hogy ez a film kifejezetten a világháló emberekre és kapcsolatokra gyakorolt hatásáról próbált elmondani néhány nagyon is jellemző példát és talán egy pöttynyit még el gondolkodtatott a lehetséges megoldásokról és végkimenetelekről. Mivel specifikusan csak és ez a probléma állt a középpontban, nem gondolnám, hogy akár még csak említés szintjén is meg kellett volna emlékezniük a világ bármely más szegletében fellelhető gondokról és bajokról. Nyilvánvaló, hogy azokon a helyeken, ahol még csak nem is ismerik a számítástechnika minden áldását és átkát, egészen más miatt szenvednek az emberek és a gyerekek, de gyakorlstilag mindegy is, hogy a nyomor vagy a jólét szüli ezeket a gondokat, a vége mindig ugyanazt eredményezi: egy rakás lelkibeteg felnőttet, akiknek esélyük sincs arra, hogy egy maguknál jobb és erősebb nemzedéket hozzanak létre és neveljenek fel. Vagy csak én látom nagyon sötéten? Itt most nem tudok linkelni (akkorát):-) képet, de ami késik, az nem siet.:-) |
| 2015-06-15 20:30.35 |
| Na de miből válasszon az a fiatal, akinek tonnaszám ezt tolják az érzékszervei elé? Ezért lenne szükség a minél több, "minőségi" együtt töltött időre, olyan emberekkel, akik a kütyüjeik nyomkodásán kívűl máshoz is értenek, de az ilyeneknek rendszerint nem érnek rá, mert elfoglalja őket az, hogy megpróbálnak fennmaradni a rendszerben, ami meg ennek köszönhetően egyre szarabb. Szóval körbe körbe pörgünk, csoda, ha ilyen szédültek vagyunk?:-) |
| 2015-06-15 20:11.54 |
| (És különben is, egy agyrém erről a szarról írni, úgyhogy ez csak a csálé agymenésem egy része...:-) ) |
| 2015-06-15 20:07.20 |
| Basszus mondat közben sikerült elküldenem, mentségemre legyen mondva egy kölcsöntabletről rovok, és néha előfordul a bėnázás...:-)
Na szóval visszatėrve a felszínesség vádjára: szerintem annyira nem volt gáz, mert nem egyik percről a másikra történtek ezek a szakítások, mert mindegyiket egy jó adag lelki és testi tusa előzött meg. Ebből a szempontból nem éreztem hiányosságot, tekintve, hogy minimum négy szálon futott a történet, ezért inkább néha zavarosnak tűnt, de semmiféleképpen sem hiányosnak. De persze az sincs kizárva, hogy nálam van a hiba.:-) (Bocsi, hogy a múltkorira nem válaszoltam, de olyan vagyok, mint köszvény, csak rossz időben szaggatok...:-) ) |
| 2015-06-15 19:58.34 |
| Nagyon profi vagy, ha csak így csìpőből nyomod az átfutást...:-) /fú' micsoda egy képzavar:-) /
Úgy véltem, enyhén szólva is sok, amit elözőleg leírtam, bár igaz, ami igaz, maradt még pár sorra való.../megvettem az összes fellelhető betütésztát a régióban:-) / Hogy érdemben is válaszoljak az ìrásodra, az első, ami szembevágott a szenvedélyek megváltoztatásáról szóló megállapításod volt. Szerintem a dolog ugyanis nem ennyire egyszerű. Gondolj bele, ha nem lennének szenvedélyeink, mire építene számtalan, sikeresnek mondható "ágazat"? De ezen felül is ott van az, hogy mennyire vagy elhatározott, vagy hogy képes vagy-e egyáltalán szakítani a szenvedélye(i)ddel? Minden szenvedély valamilyen belső szükségletből ered, és általában valaminek a pótlására szolgál. Olyasmi, mint a kisbaba számára a cumi, ami "vészhelyzetben" megnyugtatja a kicsit. Elvenni tőle külön tortúra, és nincs ez másként egy viszonylag értelmes felnőtt ember esetében sem, ha valami olyasmitől akarod őt megfosztani, amire -érzése szerint- halálosan nagy szüksége van. Persze valójában az, ami ilyenkor hiányozni szokott egy ember életéből az egy, vagy több másik ember, mert társas lények lévén igencsak szükségünk van a -lehetőleg-pozitív visszajelzésekre és megerősítésekre. Pont ezért fordulhat elő ebben a mostani, eltévelyedett értékrendű világban ez a rengeteg jellem-és lélekbeli eltorzulás, ugyanis a példaképeinket már nem azokról mintázzuk, akik "valódiak", hanem sokkal inkább a talmi percemberek számítanak etalonnak, akik harsány valójukkal elárasztják a virtuális világ minden felületét. Vagyis nincs értékelhető teljesítmény, hacsak nem a decibel, a farokhossz vagy a műmell cm-ben mért nagysága számít. Ebből a szempontból pedig egyáltalán nem tűnt felszínesnek a film, |
| 2015-06-15 15:49.25 |
| Hát, kedves Chris, (tudom, háttal nem kezdünk mondatot, de hidd el, szemben ülök a képernyővel:)) ezúttal nem tudok teljes mértékben igazat adni neked, pedig jócskán volt találat a mondandódban. Csakhogy itt, legalábbis az én olvasatomban, nem pont és csupán a "bennszülött és a turmixgép" összefüggéséről mesélt a film, hanem jóval többről is...
Mondjuk arról, hogy ebbe a kiüresedett életünkbe még ezzel a fene nagy világhálóval sem tudunk igazi tartalomfogást meríteni. Ugye milyen óriási /és látszólagos/ ellentmondás? Minél szélesebbre van tárva az ajtó, annál kevésbé tudsz átjutni rajta... És ráadásul minél több időt töltesz a virtuális térben, annál jobban elveszel a való világban... (bocsánat, az I/2. személy nem személyeskedés:)) Ezt a modern kori homo computericust én leginkább úgy tudnám jellemezni, hogy az érzelmileg félbéna rejtőzködő, aki a virtuális világban ugyan tökéletesen (?) ki tudja magát fejezni (akár még, vagy leginkább ordenáré módon is), de ha face to face (na jó, szemtől szembe) kerül valakivel, akkor egyszerre csak kifogy a szókészlet, mintha mindaz a kommunikációs készség, amivel rendelkezik, a kezébe csúszott volna a hangképző szervei helyett. Márpedig, ha elvész a beszédre való képesség, az meglehetősen kellemetlen, mert a mimika és a gesztikulálás csak rásegít a mondanivalóba sűrített érzelmek kifejezésére, ám ha valaki olyan, mint a pókerarcú sült hal, az úgy jár, mint a néma gyerek, akinek anyja sem érti a szavát... Ez a rohanó világ meg nem pont arról híres, hogy órákat áldozna valaki is arra, hogy megpróbálja megérteni a másikat. Persze most nagy hirtelen eszembe jutott egy csomó minden, Müller Pétertől kezdve a legkézenfekvőbb megállapításokig, de mivel ez a film témájába is vág, talán nem tekintődik off-nak. (ha igen, akkor is teszek rá :):)) Müller Péter most arról a kijelentéséről ugrott be, amit egy vele készült riportban olvastam, ahol azt mondta a kérdezőnek: "beleszeretek abba a nőbe, akivel beszélgetek". Nyilván ez egy hosszas párbeszéd esetén valósulhat meg, és nem tíz deka párizsi megvásárlásának a kapcsán, de teljesen hihető és életszerű, hiszen ahhoz, hogy megismerj és elfogadj egy másik embert, szükségeltetik a gondolatok szavakba öntött cseréje is. Még akkor is, sőt, akkor igazán, ha egy nagyjából ezer éve működő kapcsolatról van szó. (múltkor hallottam a sztorit az egymást végtelenül unó párról, ahol a férfi kijelentette, hogy ennyi idő után, amikor hozzáér a feleségéhez, olyan, mintha a saját seggét fogdosná... - gondolom itt a felek közti kommunikáció is hasonló szinten, azaz a "már a gondolataidat is ismerem, nem is kell, hogy megszólalj" szintjén szokott zajlani...) Vagyis értelemszerűnek tűnik az, hogy előbb-utóbb minden kapcsolat ellaposodik, vagy kiüresedik, vagy a kettő egyszerre és vannak változatok is.:) Mondjuk részemről csak a hazugságot nem tudom megérteni, ami nagy kegyesen egyben tart egy már semmire sem jó kapcsolatot is. Mert persze elég baj már az is, ha egy férfi eljut egy kapcsolatban addig, mint szegény politikus (!) a dutyiban, miszerint "eddig a feleségem volt a jobb kezem, most a jobb kezem a feleségem", és az sem válik egy kapcsolat előnyére, ha az unatkozó és elhanyagolt nő keres magának házon kívüli elfoglaltságot, vagyis az igény mindkét fél részéről ugyanaz, de a megszokás olyan vastag bevonatot képez közöttük, ami lehetetlenné teszi a közeledést, de akkor könyörgöm, mi a francnak kell konzerválni ezt az állapotot? Na ja, a gyerekek.... De azok se nem hülyék, se nem vakok, legfeljebb csak mélységesen bizonytalanok és sebezhetőek. A szülői példa, ami lehet követendő vagy elrettentő, mégiscsak egy példa, ami nem biztos, hogy meg tudja menteni a kamaszt a saját tévedéseitől, aki idejének nagy részét a virtuális világhálóba gubancolódva tölti. (és már megint: hol a beszélgetés, a meghallgatás, az egymásra figyelés?) Mint láthatjuk:), jól és okosan szeretni piszok nehéz munka, de mivel emberből valók vagyunk, senki nem is várhat tökéletességet. De a baj nem is itt kezdődik, hanem ott, hogy meg sem próbáljuk, de ez megint csak a homo computericus sajátja: a virtuális térben olyan szinten elveszik az egyén, hogy már nem is találja meg önmagát, csak akkor, ha a való világban akkora önzéssel kompenzál, amekkora eltakarja előle a többi valós embert... (a figyelemre és szeretetre éhes ÉNke, aki nem tud rájönni arra, hogy hol a hiba, amit mindig önmagán kívül keres:):)) Vagyis egy rakás kérdést felvet ez a film, részemről mindenkivel megnézetném, aki kapcsolati válságban szenved, vagy kamaszkorú gyerekei vannak, vagy egyszerűen csak a kelléténél több időt tölt a virtuális világban (vagy úgy egyébként is, csak érdekli a téma). Nem azt mondom, hogy nem untam imitt-amott (néhol kicsit valóságshow jelleget öltött a film), de a végső igazság azért benne volt a történetben: csak azt hisszük magunkról, hogy hű meg ha, aztán "látjátok feleim szümtükkel mik vogymunk" - isa .... (nem írom tovább, még valaki meg talál sértődni :):)) |
Rock zene
| 2015-06-11 16:01.53 |
| Egy kutya hangot nem hallanék most, csak lelki füleimmel (mer' beszaróban a hangkártya), de hát ez így se kutya.:):) Az a három szólamú kánon benne...:) A kommentekben az egyik pasi azt írta róla:"libabőr dal". Hát no comment, mert ha németül is ezt érzik, akkor magyarán mondva ez szuperlatívusz-maximusz-csúcspontikusz.:):) |
Christopher Lee - Vélemények
| 2015-06-11 15:57.18 |
| Remélem, hogy hosszú-hosszú időre ő lesz az utolsó az én hőn szeretett stábomból, aki elhagyja Örökzöldért ezt a sárfészket....
Drága Christopher Lee, köszönet mindenért. http://www.youtube.com/watch?v=z16_mx1edG0 |
Ne engedj el! - Vélemények
| 2015-06-03 19:26.33 |
| Na, akkor majdnem eltaláltam.:)
Hasonlóképpen.:):):) |
| 2015-06-03 19:25.54 |
| Nem is beszélve arról, hogy az enyémet már visszapörgették úgy 300.000 mérföld után, ezért semmire sem mennél vele.:D De azért odaadnám, csak ne szidj miatta sokat.:D |
| 2015-06-03 19:24.21 |
| Ezt nem hiszem.:) Nagy szíved van Neked, csak jól titkolod, és csak azoknak nyílik meg, akik meg is érdemlik.:) (ugye, hogy igazam van?:):)) |
| 2015-06-03 19:23.27 |
| Jut eszembe:ellentmondok a címnek - el kell, hogy engedj ... és most nem a slágerre gondolok, bár kétségkívül hozzád is túl bolond vagyok :):))- mert tipli van, és csak remélem, hogy még lesz visszatérés számomra.:D |
| 2015-06-03 19:20.52 |
| Na akkor örömmel konstatálom, hogy ebben nem értünk egyet.:D
Egy lelketlen picsa vagyok, mert nem teccettek a klónok megszemélyesítői, és sajnos rajzolni sem tudtam volna jobbat helyettük, ergo lásd a megállapításomat.:):):) |
Megmaradt Alice-nek - Vélemények
| 2015-06-03 19:15.27 |
| Csak nyugodtan kötözködj, hátha kijön belőle egy sonka.:D (mert hol van még húsvét, nem igaz?:))
(A nick-kel kapcsolatban: én már csak egy ilyen tucat-cucc vagyok, de bizisten, nekem legalább közöm van Crowe-hoz :):):)- múlt héten kértem meg a kezét, de nem adta) |
Copyright © 2005-2018, www.FilmKatalogus.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Impresszum | Médiaajánlat | DVD üzletszabályzat, kapcsolat | Sitemap | E-mail: info@filmkatalogus.hu