Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
A holló *Import - Angol hanggal, és angol felirattal* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Van Helsing - HBO2, 06:00 |
A titkos kert - Film+, 06:30 |
Gumball csodálatos világa - Cartoon Network, 06:30 |
Jerry és Marge lottó titkai - Mozi+, 06:30 |
Három Amigo - Moziverzum, 06:40 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Fisher Stevens (61) |
William Fichtner (68) |
Curtis Armstrong (71) |
Alison Pill (39) |
Michael Rispoli (64) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Szólánc (filmek nevével) |
Három betű - egy mondat |
Karakterlánc |
Filmlánc |
Szólánc igékkel |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Karácsonyi dallamok |
Jason Statham |
2015-03-07 22:39.38 |
Ajánlatom a következő: vonatkoztassunk el attól, hogy kiről is szól a film. Na persze igen valószínű, hogy egy névtelen akárki története nem döngethette volna ilyen erőteljes sikerrel az Oscar-birodalom cikornyás kapuját, de feltétlenül működőképes maradt volna. A könnycsatornákra, a jobb agyféltekére és a szív "titkos kamráira" mindenképpen.
Mert annyira nem a tudományos részre épített, hogy akár egy teljesen hétköznapi ember élete is lehetett volna. Nem attól volt szép vagy megható, mert egy létező legendát, egy ragyogó elmét toltak elénk, hanem attól, hogy míg az emberek nagy többsége egészségesen is nyavalyog a lét elviselhetetlen könnyedségén és egyfolytában panaszkodik mindenre és mindenkire, ami és aki csak él és mozog, addig vannak emberek, akik nyomorékon is próbálnak túlélni (sőt, akár még alkotni is!), és náluk már csak azok érdemelnek nagyobb tiszteletet, akik végigasszisztálják mellettük a mindennapokat. Ebből a szemszögből nézve meg bátran elhihetjük, hogy lehet, hogy egy-egy világmegváltó, korszakalkotó, zseniális, elképesztő vagy éppen hihetetlen ötlet/ találmány/ elmélet meg tudja változtatni a világot, de az élet lényegét egyetlen ilyen innováció sem fogja átfogalmazni. (az hogy ez micsoda, döntse el mindenki, saját maga, de ajánlom, hogy inkább emocionális, semmint racionális oldalról próbálkozzon megközelíteni a kérdést) Nem vitatkozom azokkal, akik szerint erősen érződik a filmen, hogy az Oscar díjra gyúrt, csak annyit jegyeznék meg, hogy vannak, voltak és lesznek is még hasonlóan hatásvadász alkotások a díjesőerdőben. Eddie Redmayne pedig vitathatatlan fénypontja az egésznek, azt hiszem, ez magyarázatra semmiképpen sem szorul. (egy pöttynyi érdekesség: annak idején a "jeges vödör kihívás" azért indult, hogy felhívja az ALS betegségre a figyelmet és pénzt gyűjtsön a kezelések támogatásához) A vége, a visszaforgatott idővel remek ötlet volt, a karakterek pedig sokkal közelebb kerültek a nézőhöz, mint a fekete lyukak odakint a végtelen Univerzumban... És van az az utolsó mondat a filmben, az a "nézd mit alkottunk", talán az felfogható egyfajta hitvallásnak is. Mert ezek szerint ha nincs kívül a Teremtő, akkor csak belül lehet. Bár az emberiséget ismerve, a pusztító találóbb elnevezés lenne számára. (Egyelőre csillagozás nélkül, valahol a négyes és az ötös között félúton) |
2015-03-07 22:36.41 |
Hm, dicshimnuszok és szuperlatívuszok filmje ez, ahogyan látom. De még mielőtt bárkinek is eszébe jutna egy laza mozdulattal, képernyőn keresztül, sebzési céllal áthajigálni a konyhakést, elmondom, hogy nekem is tetszett Edith Wharton vászonra adaptált írása. Bár imitt-amott kissé túlontúl hosszadalmasnak és enyhén unalomízűnek éreztem.
De a fényképezés valóban csodaszép volt, Daniel Day-Lewis alakításait mindig öröm látni, akárcsak a szépséges Michelle Pfeifferéit. És nem tudom, ki hogy van vele, de ebből a szerelmi triangulumból nálam Day-Lewis karakteréé volt a legtisztább hang, a két nő, hááát, mintha egy kicsit hamisan csengett volna az ő kis dallamuk...Pedig ők voltak azok, akik az úri társaság színe-javával kiegészülve a keretét adták az ifjú Newland szenvedéseinek. De úgy gondolom, hogy itt a férfi szemszögéből láthattunk valamit, elsősorban őt illett volna megértenünk ahhoz, hogy elfogadhassuk, vagy ha ezt nem is, de legalább valamennyire felfoghassuk a döntései mögött meghúzódó motivációit. (Persze, eleve lehetetlen egy másik ember bőrébe bebújni és a fejével gondolkodni, vagy a szemével látni, de itt azért kapott annyi támpontot a néző, hogy volt miből kiindulnia.)És bár sokan elítélhetik fiatalemberünket, azért nem árt elgondolkodni néhány dologról. Például, hogy ennek a pedigréje megőrzése érdekében belterjes, mindenki-mindenkivel valamilyen szinten rokon, zárt közösségnek mindig bőven volt oka és indoka arra, hogy úgy viselkedjék, hogy egy, a megszokottól eltérő gondolkodású, ám a konvenciókat és hagyományokat mégis tisztelő férfi (vagy nő) kellően kényelmetlenül érezhette magát, még azelőtt, hogy a fejében alakot ölthetett volna bárminemű, a társasági illemszabályokba ütköző, és ott felettébb kínosnak minősített cselekedetekre ösztönző gondolatfoszlány is. Newlandot tehát kimondatlanul megítélték és elítélték, de közben meg világos volt, hogy ez a furcsa kettősség (mármint az "emincipált" felfogás és a konvenciók tisztelete) olyan elegyet adott ki, aminek a végén nyilvánvalóan az úriembernek kellett győzedelmeskednie a hősszerelmes felett. Igaz, a hölgyek sem viselkedtek éppen túl tisztességesen. Látszólag mindketten a szabad döntés lehetőségével kecsegtették a férfit, ám a háttérben megpróbálták őt magukhoz láncolni, olyan módon, hogy az úgy nézett ki, csupa önzetlenségből és jó szándékkal tették azt, amit tettek, és lehet, hogy ebben valóban volt egy csipetnyi igazság, de a végeredmény szempontjából ez már nem igazán számított Newlandnak. ----------------- Ő örök vágyakozásban élt egy nő után, akit sosem kaphatott meg, míg a másik, akivel összekötötte az életét, tudván tudta ezt. De hát a biztonságérzet és a birtoklási vágy sok mindent felülír, és végül is, lehet, hogy főhősünk is jobban járt ezzel a felállással. Legalább nem kellett átélnie a grófnő iránti tüzes vágyának a hétköznapok szürkeségébe való belehamvadását. ----------------- A keserédes, talán kissé váratlan befejezés valahogy nagyon is illett a történethez, aki hallotta már valaha Karády Katalint Mihály István dalszövegét (Mindig az a perc) énekelni, tudja mire gondolok. Mert hát a vágyálmok olyan képződmények, amelyeket a saját szánk íze szerint színezhetünk és alakíthatunk, és a legjobb az egészben, hogy ott tartjuk őket, ahol más nem férhet hozzájuk. Biztonságban, a fejünkben. (Scorsese az édesapjának ajánlotta a filmet. Kíváncsi lennék rá, hogy mégis miért....) |
2015-02-26 20:44.40 |
Akkor ebből csakis egyfajta következtetés vonható le:
ne dőlj be senkinek és semminek, amíg a saját szemeddel nem látod!:):):) (ám legyen, gondoltam, hogy máshogy fogod gondolni az Oscart, még jó, hogy ebben sem fogadtam magammal:):):)) |
2015-02-26 20:34.26 |
Hát engem az Osar-ja nemigen hatott meg, rajzfilmek esetén valahogy egy pöppet túllihegettnek érzem ezt a fajta jutalmazást. (valószínűleg én gondolom csálén és sokan nem értenek egyet velem)
Lehet, hogy túl rákészültél a filmre, általában ilyenkor jönnek a csalódások... De hát szerintem túléli a Disney, hogy többeknek nem jött be ez a film, remélhetőleg nem ez volt a stúdió utolsó alkotása...:):) |
2015-02-26 20:23.57 |
Igen, ez a tényleges kölcsön-hatás.:):)
Bár az "iparosok" valószínűleg jobban kiszolgálják a közízlést, mint az önfejűek. Azért arra mondjuk kíváncsi lennék, hogy mi alapján szoktak témát választani egyesek - filmes feldolgozásra. |
2015-02-26 20:17.34 |
Na mostan meg mán tessen kötekedni...:D:D Persze, hogy jobb a bizsu, mégiscsak megfizethetőbb...:)
De viccet félrerakva: kinek mi számít kincsnek, ugye... Akárhogy rakosgatjuk és osztályozzuk is ezeket a "kavicsokat", teljesen szubjektív a besorolás, mert nagyon sok minden közrejátszik abban, hogy egy filmmel képesek-e megszólítani bennünket az alkotók, vagy sem. |
2015-02-26 20:10.15 |
Basztikum, nem elég, hogy hazudok, még a memóriám se jó hozzá...:D:D
Egyébként mér', volt valami fura benne?:):) Azt hiszem, nagyjából vágom, hogy mi volt a gondod a filmmel, ahogy az is valószínű, hogy ízlésbeli különbségekről beszélünk. Igaz, hogy voltak hibái a filmnek, de mindenen túl lehetett lendülni, számomra például pont a két tesó közötti kapcsolattól vált ennyire értékessé a mese, és ha belegondolsz, azért csak érdekes látni, hogy az ember mit meg nem tesz azokért, akiket szeret, még akkor is, ha csak razfilm figurából van... |
2015-02-26 18:20.30 |
Oké, így már érthető, hogy mire gondoltál, csak kicsit rövid volt az elsőre hozzáfűzött mondatod. (bocsi, ha "nagyarcúnak" tűnt, amit írtam, egy hangyapöcsnyi rossz gondolat sem volt mögötte) |
2015-02-26 18:16.08 |
Hát gondoltam.:D
(még jó, hogy nem fogadtam magammal, igen nehezen tudtam volna kifizetni magamnak a nyereményt...:D:D) |
2015-02-26 18:14.50 |
Csak azt nem tudom, hogy a filmalkotók alakítják a közönség ízlését, vagy a közönség a filmalkotóékét? :)
Szerencsére mindig is voltak olyanok, akik mertek szembemenni a tömegbizsuval, de végső soron az sem rossz, hogy ezek a bizsuk vannak, mert igaz, hogy akadnak köztük egész jók is, de azért a gyémánt az igazi...:) |
2015-02-26 18:05.29 |
Rövid üdvözlet Mindenkinek, aki betér ide.:):)
Azon tanakodtam, hogy valaki tényleg megalkothatna egy olyan időnyerő szerkezetet, mint amilyet Hermione kapott Macgalagonytól az "Azkabani fogolyban"...:) Viszont, hogy ne csak így üres kézzel járjak már errefelé, hoztam egy kis különlegességet. Szerintem óriási a csávó, akárcsak a szája, amin nagyon kellett nevetnem.:D:D http://www.youtube.com/watch?v=pNIRMZSOewY |
2015-02-26 18:00.17 |
Nem mellesleg így vált River-ből legenda... Vitatható, hogy ki járt ezzel jobban, de teljesen felesleges és méltatlan az állítás, mert ki tudja, hogyan hatott volna a kábszerfogyasztás River további karrierjére?
(Személy szerint örülök annak, hogy a "másik" Phoenix legalább még itt van, és az is biztos, hogy Leo-t is megtalálták a szerepei, és ehhez nincs köze annak, hogy kivel kellett volna megküzdenie értük.) |
2015-02-26 17:45.19 |
Az első mondatoddal egyetértek, de a retkes CIA-s ribanc mögött ott állt a kormánya, innentől pedig már csak az irka-firkámra tudok visszautalni...
Szamurájnak viszont tök igaza van abban, hogy ezt a tapasztalt vén rókát úgy vezették a falnak, hogy rossz volt nézni. Elkúrta, mert félretette a gyanakvását, holott korábbi tapasztalataiból tudhatta volna, hogy ez a nő egy két lábon járó szarkeverő kanál, aki másodszor is bele fogja állítani a kését a védtelen hátába. |
2015-02-23 10:58.54 |
Kibaszott politika, kibaszott vallás és kibaszottul elmebeteg emberiség.
(a tököm se kér elnézést a káromlásért, akinek nem tetszik, lapozzon tovább, nem a kisdedóvóban vagyunk) A film végénél úgy éreztem, hogy Seymour Hoffmannal együtt robbanok fel a dühtől, az elkeseredéstől és a hiábavalóságtól. A világ egyik legnagyobb gerinctelensége mással kikapartatni a gesztenyét, aztán egy jó nagyot beleturházni a fortyogó levesbe. Na, erről is szól többek között a politika, és ezért is olyan ellenszenves és nekifutásból gyűlöletes. Én meg kezdek rájönni arra, hogy ezek a nagykutyák játszótérnek használják az egész világot. Mert mit számít néhány száz millió ember nyomora, bánata, amíg lehet miért versengeni, addig minden le van szarva, azt' hadd hulljon a férgese. Olyan ez, mint mondjuk a Pál utcai fiúk grundharca, csak itt sokkal nagyobb a tét, és nincs se becsület, se tisztesség. Egy rakás gerincnélküli, pénzzel kitömött szarjankó viszont van, akik hol vallási, hol hazafias, hol meg államérdekekre hivatkozva verik egy többszázezres, jól kiképzett háttéranyag farkával a csalánt - a mások kárára. Az emberiség meg ott követi el a legnagyobb hibát, hogy nemhogy savval locsolgatná és szögesdróttal simogatná ezeket a tetűvirágokat, hanem még fel is néz rájuk. Bár ha jobban belegondolok, amilyen anyagias és rohadt világot teremtettek körénk, minden megoldható pénzzel, ahol ez meg nem játszik, ott még mindig be tudják vetni a vallási fanatizmust, akit meg egyik sem motivál, annak a húzóerő az, hogy alkalomadtán büntetlenül kiélheti a beteges/perverz/szadista hajlamait. De hát hajrá, hajrá, így kell ezt csinálni. Először tegyük tönkre az oktatást és az egészségügyet, süllyesszük le a fizetéseket a béka segge alá, aztán kiabáljunk jó hangosan, hogy a kapitalizmus lényege a verseny, aki meg nem bírja az iramot, az végezze húskonzervként. Ugyanez a helyzet a vallási alapon működő társadalmaknál is, csak ott arra tanítanak, hogy legyél engedelmes, és aztán, ha az elvárásoknak megfelelően viselkedsz, gyilkolhatsz, erőszakolhatsz, bármit megtehetsz, úgyis feljutsz a hetedik mennyországba. És az a legrosszabb, hogy nemigen van választás. Csak azt hisszük, hogy demokrácia van, meg szólásszabadság és a többi hangzatos hülyeség, de még senki sem vette észre, hogy lakóhelyétől függetlenül, akár aranyból, akár rozsdás vasból van a lánca, attól még mindig csak egy nyomoronc rabszolga. Ez a szerencsétlen emberiség már az utolsó fákat vágja maga alatt, a politikai- és gazdasági elit meg addig fog játszadozni, amíg el nem fogy mellőlük minden használható ember, aztán söndörgethetik a csoffadt kis farkukat, míg éhen nem halnak, mert kiszolgáló személyzet nélkül totálisan életképtelenek. Csak azt sajnálom, hogy ennek már senki nem lehet szemtanúja, pedig igen szép látványosság lenne. Hát ennyi volt, amit a film így nagy hirtelenjében kihozott belőlem, pedig csak részben érintődött ez a téma benne.( Igazából titkosszolgálat, kémkedés és terrorelhárítás voltak a hívószavak, de mivel ez is politika, így jutottam el a képeslapszerűen bájos gondolatokig, amikről írtam.) Mindenesetre egy okosan felépített, végtelenül elegáns, nagyon magával ragadó, és a sodró lendületet mellőzve is kellő feszültségű alkotást pakolt le elénk Anton Corbijn és John le Carré, na meg a stáb. És hadd ne dicsérjek egekig minden szereplőt, nem hinném, hogy szükségük lenne rá. Az viszont biztos, hogy, ahogy Szamuráj is megírta az előzőben, Seymour Hoffman hiánya a fájón túl még valami egészen más is lesz. Mert bármilyen jó színész is valaki, azért ilyen jellegű szerepeket nem tudna hitelesen eljátszani, ha üresen lötyögne a feje. Vajon kire várnak majd a hasonló kaliberek figurái ezután? Kizárólag csak az alakításai révén tudok bármit is P.S.H.-ról, de minél több filmjét látom, annál inkább meg vagyok győződve arról, hogy valahogy a szerepei is belejátszottak a halálába. Ennyi szennytől és mocsoktól, ami egy- egy történetben benne volt, nem igazán lehet a pillanat törtrésze alatt megszabadulni. Túl sok ez egy gondolkodni tudó embernek. Na ja, persze, tudatmódosító szerek, pia, cigi, meg még ki tudja mi, egy rövidre szabott élet kellékei ezek, de a kiábrándultság az első útjelző tábla a biztos pusztulás felé. Hát, kedves és nagyon szeretett Seymour Hoffmanom, egy emlékezetes film zseniálisra vett (nem mintha ez meglepő lenne Tőled) főszerepével sikerült búcsúznod a showbiznisztől. Ezermillió köszönet érte. |
2015-02-22 19:15.08 |
"... a legjobb filmek nem a vásznon, hanem bennünk játszódnak" - ez egy nagyon jó mondat volt, de ez tulajdonképpen ugyanígy érvényes az egész véleményedre is. (itt nincs honosítva a "lájkolás", de vedd úgy, hogy "tetszikeltem":)) |
2015-02-22 19:02.50 |
Hát de most komolyan...- ez jutott eszembe, miközben széles vigyorom kíséretében lefutott a végefőcím is a képernyőn.
Randal fórumtárs szakértői véleményéhez nem igazán tudnék hozzátenni semmit, legfeljebb ha annyit nem, hogy aki egy, az értelmiséginek álcázott csacskaság áthatolhatatlan ködébe burkolt, remekül megalkotott szatírát akar látni, az ki ne hagyja a filmet. Igen jó szórakozást ígér ez az egy híján száz percnyi játékidő, amit Whit Stillman rendező tizenhárom év hallgatás után követett el. Persze nem mondom, hogy nem érik érdekes hatások közben a nézőt, ennyi díszcsomagolásba öntött ökörséghez régen volt már szerencsém ilyen tömény mennyiségben, megkockáztatom, ha engem próbáltak volna meg lebeszélni a főhősnők az általuk fenntartott prevenciós központban az öngyilkosságról, hát inkább választottam volna az érfelvágást vajazókéssel. (kb. ennyi lehetett a hatékonysági rátájuk is) Az abszolút pálmát mindenképpen a vallási szöveggel behúzott análszex vitte el, ehhez képest a többi, felhőalapon mázsás súlytalanságú, savval lemaratott entellektüel szóhalmaz egy ártalmatlan, gumikalapácsos fejbeverésnek hatott. A főszereplő csajok, kivéve a vezérszónok Violetet (aki egy kicsit fajsúlyosabb egyéniség volt), abból a bájos kismadár fajtából valók, akiktől az ember nem is vár mást, legfeljebb annyit, hogy lehetőleg gondolatátvitellel kommunikáljanak, beszéd helyett meg használják másra a szájukat. (mindenki jobban jár vele) Ezzel eszem ágában sincs leszólni a női nemet, sőt, nagy megnyugvásomra szolgált, hogy nemcsak nálunk vannak valóságshow figurák, és nem tudom, hogy hogyan is sikerült ráakadni Sarka Kata színes bőrű kiadására, mindenesetre jó ötlet volt őt leszerződtetni a filmre. Ami szintén pozitívumként említhető, az az, hogy nemcsak a lányokat állították legyőzhetetlen akadályok elé, az értelmességi kihívás legalsó szintjét a fiúknak sem sikerült megugraniuk. Mint érzékelhető, vidám kis társaság gyűlt össze a nézők szórakoztatására, bár valószínűleg néhány óvatlan filmmegtekintő úgy fogja érzeni, hogy na ezt nem, de vegyen erőt magán, kárpótlásul a fim végén hozzájuthat a szambola leírásához. Nem bonyolult. Csak nyolcig kell tudni elszámoni hozzá.:):):) http://www.youtube.com/watch?v=alR5PopJW2o És igaz, hogy a filmnek kb. annyi értelme volt, mint a címének, de mivel jól szórakoztam rajta, ezért bőven megér egy fényeske-négyeskét.:) |
2015-02-21 00:04.24 |
A film, aminek tanulsága nagyjából úgy summázható, hogy a gyógyszeripari lobbi süllyedjen el jó mélyre, valahol félúton a sebtében piacra dobott és a hosszútávon még bizonytalan mellékhatású csoda szir-szer-szarjai között. (És ezzel az egy mondattal nagyjából le is zártam azt a gyógybigyó-gyártók ellen tett hosszas kirohanásomat, amit első rohamomban szándékoztam közkinccsé tenni, vélemény formájában. )
Egy viszont biztos: keményfejű főhősünk, Ron Woodroof, annak ellenére, hogy semmilyen szemszögből sem tekinthető egy Florence Nightingale reinkarnációnak, elég nagy utat jár be ebben a fura törvények és agyament engedélyeztetési procedúrák által szegélyezett labirintusban, miközben úgy tűnik, hogy a széllel szemben vizelés meghitt műveletének is emlékművet állít. Úgy vélem, hogy Matthew Macconaughey-re egy néma panaszsikolya sem lehet senkinek, úgy bravúrozza végig a filmet teljes hosszában, hogy egyetlen percre sem érzünk szánalmat iránta, sőt, a tahó pofátlanságot olyan szintre emeli, hogy arra már csak kalapot lehet emelni: ez az ember tényleg rászolgált arra, hogy az orvosok által jósolt harminc nap szavatossági idejét még megtoldja úgy laza hat-hét évvel. Jared Leto-ra meg egyszerűen nem találok szavakat, ha Mcconaughey munkáját bravúrosnak neveztem, akkor az ő alakítása minimum egy szuperlatívusz-maximusz-lenyűgözőikusz, és pont jó helyre került az a melléki Oscar, amit a kezébe nyomtak a tavalyi gálán. Olvastam egy cikkben, hogy bár a forgatókönyv már 1992 óta létezett, összesen 87-szer vágták ki különböző stúdiók és produkciós cégek, mint macskát szarni, míg végül 2013-ban, igen alacsony -mindössze ötmillió dolláros- büdzsével, (amibe még Mcconaughey és Leto is beszálltak) tető alá tudták hozni a filmet. És bárkinek is akarták adni eredetileg a fő-és mellékszerepet, mindenképpen hálás vagyok azért, hogy nevezett urakon kívül senki más nem látott benne elég fantáziát, és szerintem nem kell elragoznom eme kijelentés miértjét. Bár a filmhez eleddig még igen kevés véleménynyilvánítás érkezett, azért remélem, ez nem azt jelenti, hogy mindössze ennyien látták. Én mindenesetre erősen lobbiznék a megtekintése iránt, és azt hiszem, sokkal tisztesegesebb ajánlat az enyém, mint bármelyik gyógyszergyártó cégé. Ráadásul a kockázat is elenyésző, mert nem tetszés esetén egy gombnyomással, mindenféle mellékhatások nélkül, ártalmatlanítható a "termék". Erre azért elég nehéz rálicitálni, nem igaz? |
2015-02-20 23:59.07 |
A hírnek jól szabott ára meg értéke van, és mindig az értéke szabja meg az árat. Az érték pedig nagyban függ attól, hogy éppen mivel akarják etetni a célközönséget. És mivel nem mindenfajta hír hozzáférhető (száz év titkosítási idő letelte után feloldott akta legfeljebb már csak kuriózum, egy olyan szóda, amiből már kiszállt a buborék), ezért lehetőleg olyasmivel kell foglalkozni, ami megbotránkoztat/elkápráztat/megdöbbent, vagyis mindennel, ami kielégítheti a természetes és veleszületett emberi kíváncsiság nem túl szalonképes kinövéseinek (pletykaéhség, botrány-vágy, kárörvendés, vagy együttérzés-hullám /mert szeretünk azzal a tudattal élni, hogy nekünk ilyenünk is van, közben meg örülünk, hogy jaj de jó, hogy a rettenet mérföldekre tőlünk és nem velünk esett meg/) étvágyát, és nem mellesleg csodás nézettségi-és olvasottsági mutatókat produkál az ennek az igénynek a kielégítését kiszolgáló média-polipok számára.
Ezek után pedig nem igazán tudom, hogy miért a megbotránkozás, hiszen mindenki tudja, hogy a világ mi felé halad. Ráadásul manapság már nem kell heteket várni arra, hogy megérkezzen a postakocsi a kéthetesen is aktuálisnak számító hírekkel, hiszen már megszámlálhatatlanul sok forrásból, szinte valós időben hozzá tudunk jutni mindenhez, ami számot tarthat az érdeklődésünkre. Főleg, hogy mindig vannak és lesznek is olyanok, akik hivatásszerűen űzik az ipart, azaz mások nyomorúságát konvertálják át (vagy inkább silányítják) néhány másodperces színházzá. Pont a felsoroltak miatt válik olyan kiváló alkotássá az "Éjjeli féreg" is, hiszen egyszerre kegyetlen és lelketlen, mégis elgondolkodtató. És miközben néztem Jake Gyllenhaal-t, nem tudtam elvonatkoztatni attól a kényelmetlen érzéstől, hogy tulajdonképpen egy modern kori Uriah Heep-et látok, annyira utálatos képződmény volt a karaktere. (szerintem nem nyúltak mellé a címmel a fordítók, Lou Bloom egy igazi gerinctelen, nyálkás csúszómászóra emlékezteti az embert) Sosem "ítélkezem" tudományos szempontok alapján egy filmről (nem értek hozzá), de ez talán nem is baj. Mezei nézőként úgy gondolom, hogy ez a mozi is mindenképpen érdemes egy egész estés rápillantásra. Már csak azért is, mert talán a játékidő alatt meg tudjuk fejteni azt a fura talányt, hogy ha nem tartjuk önmagunkat az első bekezdésben felsorolt átlagnézőnek, akkor valami, amit ennyire visszataszítónak találunk, mégis hogyan képezheti a mindennapjaink szerves részét? |
2015-02-17 23:37.07 |
Helló Z,
remélem, hatásos volt a drukkolás...:) (nem a gép hibádzik, hanem az idő) A kép, amit linkeltél, jó.:) Én erre lennék kíváncsi: http://www.youtube.com/watch?v=JALDIrbyIeA (egy gasztroblogban bukkantam rá, nem is tudtam, hogy ilyesmi készül a filmes-konyhán :)) Ez meg arról, hogy - többek között - miért ne cseréljünk eszmét filmnézést közben: [link] :):) Tyborgnak is üdv.:) |
2015-02-17 23:19.15 |
Szia,
tavaly decemberben játszották ismét az Urániában, de, gondolom, ezt Te is tudod. Esetleg őket tudnád felhívni további infókért. (06 1 486 3400) Egyébként a legnagyobb videómegosztón is fent van, csak 15 "részletben" és sajnos, ennek megfelelően, meglehetősen rossz minőségben. |
2015-02-05 11:01.32 |
Akármennyit is gondolkozom rajta,hogyan tudnám a legjobban megfogalmazni a filmmel kapcsolatos érzéseimet, a legtalálóbb hasonlat, amivel eljutok bármeddig is, az az, hogy bennem egy elmosódott fénykép hatását keltette az egész történet.
Ugye mindenkinek ismerős az az érzés, amikor egy, vagy több, de számára mindenképpen kedves ember alakját látja viszont egy fotón? Azaz inkább csak sejti, mert az a fránya kép annyira életlen vagy rossz szögből készült. Az ember ránéz, meglepetéssel nyugtázza, hogy "jé, de jó, hiszen ez....", közelebb is hajol, aztán fejcsóválva leteszi a képet, és gyorsan iszkol vissza a múltba, hogy előhalássza a képpel kapcsolatos emlékeit. Csakhogy nemigen jön elő semmi, néhány, érdekesnek ígérkező foszlánynál, de mivel nem fűződik hozzájuk bővebb információ, így hamar abba is marad a találgatás. Valahogy ezt a fajta fura érzést kaptam vissza ettől a filmtől is. Bármennyire is egy hullámhosszon voltak a színészek, bármennyire is csodáltam az alakításaikat, ez kevés volt ahhoz, hogy igazán, szívből át tudjam érezni a gondjaikat, a szenvedésüket, mert nem tudtam, hogy voltaképpen miért is kéne sajnálnom őket. Próbáltam rájönni, hogy mi lehetett az a folyamat, aminek a végén ekkora szakadék tátongott apa és fia között, de annyira kevés volt az háttéranyag, amit a néző rendelkezésére bocsájtottak, hogy azzal csak a folytonos hiányjeleket sikerült a helyükre rakni, de a megoldást azt nem. Ennek okán aztán -------fiminfó----- a bíró "áldozatához" fűződő irreális és megmagyarázhatatlan "érzelmeit" sem sikerült teljes mértékben megértenem. Egész egyszerűen azért, mert nem ismertem a középső fia múltját. Makacs volt, nagyszájú, önző, vad és kezelhetetlen? Igen, ezt sejthettük. És a baleset? A következményéről hallhattunk, de a körülményeiről nem. És mi volt az anya szerepe a családban? Egy-két régi filmfelvétel alapján arra kellett volna következtetni, hogy ő volt a szíve-lelke-motorja az egésznek, akinek csak a játék jutott a fiaival, de a nevelésükbe nem volt beleszólása? Mikor és hol romlott meg minden? Nyilván nem egyik percről a másikra történnek meg a dolgok, és én ezt az "ívet" hiányoltam a történetből. ------vége--------- Olybá tűnt, hogy nagyon sokat akartak elmondani az alkotók, aztán ebből a sokból végül éppen a lényeg maradt el. (mint mondjuk, amikor egy étellel-itallal roskadásig megpakolt asztalról hiányzik a teríték, vagy éppen fordítva...) Mind érzelmileg, mind tartalmában komoly film a "Bíró", csodaszép fényképezéssel és valóban nagyszerű színészekkel. De ott van az a de, és ettől nem tud igazán "nagyot szólni", pedig képes lett volna rá. (Csakis az utolsó előtti mondatban foglaltak miatt kapja meg a négy csillagot) |
2015-02-03 10:16.43 |
Azért fura, hogy vannak "magától értetődő" emberek, akikről szinte semmit sem tudunk, mégis ha egyszerre eltűnnek, feltűnik a hiányuk is... Akár a kisollóé a varródobozban. (ha már Miss Marple-ről beszélünk, ugye...)
És érdekes az is, hogy vannak szerepeik, amelyekhez már hozzátársította őket a néző, más filmekben esetleg nem is rájuk figyelt az ember, pedig igencsak megérdemelték volna. Vagy csak velem fordult elő, hogy fel sem figyeltem rá a Kevin Kostner-féle Robin Hood boszorkányaként? Bárhogy is legyen, kedves Miss Marple, kérem adja át üdvözletem a krimi koronázatlan királynőjének, ha találkozik vele. És tudja mit? Mindkettőjüknek köszönöm.:) |
2015-02-03 10:04.45 |
Ha az élet nem lenne véges, búcsúra sem lenne szükség...
De ez a térkép is csak úgy van megszerkesztve, hogy "tól" - "ig" tartanak a határok, és mindkét végén a közös nevező a fájdalom. Nagyon sokan elmentek tőlünk az utóbbi időben, és most újabb tag adja át méltán elnyert címét egy újabb, arra érdemesnek. Az itt maradott pályatársaknak "csupán" annyi a feladatuk, hogy felérjenek a múlt géniuszaihoz. Juhász Gyula verse szolgáljon köszönetül és búcsúzóul a Művész Úrnak és mindazon nagyoknak, akiknek már csak az emléke van velünk.: http://www.youtube.com/watch?v=PZ9KMmt69Kg |
2015-02-01 00:39.13 |
Ezek szerint nagy tisztelője lehetsz a hátulról mellbe felállásnak...:D:D (na, ennek még a leírása se hangzott kétértelműen)
Zenéket köszönöm, és eszem ágában sem volt álomföldre küldeni téged, de ha már így alakult, akkor tényleg kellemes durmizást kívánok.:D:D |
2015-02-01 00:35.26 |
Na jól van, ezt el is vártam, hogy csak úgy ne kapkodjál be mindenféle mérget.:D Minden másra ott a Mastercard, bár lenyelve az is biztos fulladás.:D:D
No de viccet félretéve: miért taszít ennyire két kultúra találkozása? Igaz, mondjuk nem feltétlenül lesz szép pl. egy bantunéger és egy gésa közös gyermeke, de maga a kihívás mindenképpen izgalmas.:D Jesszum, ezért a felvetésért minimum egy hét kitiltás jár..:D Máténak valóban igaza van: mályvacuki be fogja lopni magát a szívedbe, vagy ne hívjanak Rusty-nak. (ja, tényleg, nem is így hívnak):)Drukkolok, hogy mielőbb meg tudd nézni a filmet és aztán ne nagyon reklámozd, hogy mekkora jóstehetség vagy, még a végén szemet vetnek rád egyes körök...:D:D:D De koccolok lefelé, mert cudarmód késő van, és melónap következik. Jó 8-t!:):):) |
2015-01-31 23:39.32 |
A gépházéra gondoltál? Mert akkor Shazam-kazam, hátha dörzsölésre előjön...:D:D
Kis ravasz, micsoda számot választottál lelépőnek.:D:D Köszönöm és jóccakát neked is.:D Szijjjja.:) |
2015-01-31 23:30.56 |
Na, akkor kreálunk neki OKJ számot és elküldünk rá valami polihisztort a Duna- parti házból, mert azok úgyis mindenhez értenek.:D Bár nem tudom, hogy esetleg Vitézy Dávid ráér-e mostanában? Talán ő is megfelelő lenne a képzésre, főleg, ha államilag támogatott.:D:D |
2015-01-31 23:26.50 |
Igenis, értettem, de nem hinném, hogy nekem ehhez feltétlenül hozzá kéne piszkálnom.:) (özönvíz előtti gépről van szó, és örülök, hogy műkszik) Másrészt meg amellett, hogy technikai antitálentum vagyok, hadd kérjem már ki magamnak, miszerint minden takarítási munka a vászoncselédre tartozik, különösen, mert az én szaktudásommal maximum kiszidolozni tudnám, de helyrehozni semmiképp.:):):)
A lefagyással már elkéstél, mert ebben a foscsiban már meghűlt az atyaisten összes hangjegye is, és most emlékeimben kutatok a dallam után, de akkora a hangzavar, hogy az már zavar.:D:D |
2015-01-31 23:09.37 |
Na jó, hogy megjelentél, legalább zene is lesz, csak ne csapkoggyá lécci, bár lehet, hogy ettől jött rendbe a hangkimenetel ezen a szerencsétlen fostömlőn, amiről most írok.:D:D:D De ez törékeny boldogság, ami kb két számig fog tartani. Aztán vagy lefagy az egész, vagy elnémul.:D:D |
2015-01-31 23:02.46 |
Ez akkor biztosan a Disney szülőkre vezethető vissza...:D Szegény Walt és tesói, miken mehettek keresztül abban a nagy nemzetiségi keveredésben...:)Aztán meg azok a pletyók, miszerint örökbe fogadták...
Hát a jó ég tudja.:D Csak annyi biztos, hogy azért ogre szülők kölkének lenni mennyire menő már, és az is tuti, hogy egy patkánycsalád tagjának lenni, vagy egy víz alatti birodalom királyságához tartozni ezerszer izgibb, mint hagyományos emberpalántaként hallgatni az állandó "bla-bla-blát".:D De egy szakavatott filmpszichológus (aszta, lehet, hogy ez egy új szakma?:D) biztosan tudna rá kézenfekvő magyarázatot.:D Addig meg nyugodtan találgassunk csak, az nem kerül semmibe, legfeljebb csak mások idegrendszerébe, ha ezt végigolvassák...:D:D:D |