Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Karácsony a csillagok alatt - Izaura TV, 13:00 |
Bocsánatos bűn - HBO, 13:05 |
Brad helyzete - Filmbox Extra HD, 13:05 |
Tomboló ököl - Film Mánia, 13:15 |
Igazi kaland - SuperTV2, 13:25 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Franco Nero (83) |
Vincent Cassel (58) |
Maxwell Caulfield (65) |
Pokorny Lia (53) |
Oded Fehr (54) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Öreg gyilkos, nem vén gyilkos |
Hugues Hariche |
2015-08-03 21:50.36 |
Hát mindjárt rosszul leszek, miket kell itt olvasnom...:(:(
Na, pénteken megpróbálok jelen lenni, ami sok az sok, hogy semmit se tudni rólad, amikor ilyen kesze-kuszaságban vagy... (elszomorító, hogy nem hatott a boszi-varázs...) |
2015-08-03 21:47.09 |
Oké, oké, ez a példa az álságosságra. (nagyon találó és helytálló, akár szó szerint veszed, akár nem :))
Viszont a "megváltoztatta" címűhöz tartozóra is hozhatnál "anyagot", már ha nem "nem publikus" kategória a mesélni valód. |
2015-08-03 21:36.22 |
Igen, ezzel tisztában voltam.:) (mármint azzal, hogy nem fogod tudni néhány sorban elintézni a mondandódat - mégis mit gondolsz, miért volt a végén a vigyorjel?:):):)
Ez a "nem tartotta rá érdemesnek az embereket" egy veszélyes dolog, kb. mintha az Asterix és Obelix dalnokára gondolnál, aki mellőzöttségéért szintén a tudatlan hallgatóközönséget okolta...:) (szánom-bánom, de a filmet -V, Ch. B. még nem láttam) |
2015-08-03 21:28.52 |
Te jóember, ne duplázd má' a betűket, mert a rendszer agyára mész...:D:D (csupán csak az "s"-t kell kiírtanod a http után) Azért majd meghallgatom a zenédet.:)
De mélységesen meg vagyok bántódva azon, hogy csak Mosit várod péntek esti traccspartira.:):):) Remélem jól vagy, kitartást ahhoz, amit csinálsz, és még mindig egy büdös sort se voltál képes írni a Slash-Miles koncertről.:):) |
2015-08-03 18:16.27 |
Igaz, sok beszédnek sok az alja.:)
Vitán kívül, záróbeszédként annyit tennék hozzá: a híradók és az oktatás felhozatalát csak azért láttam fontosnak, mert ezekből kiindulva igencsak érthetővé válik, mit miért és hogyan reagál le egy szélesebb nézőközönség. Az említett számos példáidból legalább néhányra tényleg kíváncsi lennék, az pedig még jobban érdekelne, hogy hogyan is tudod bizonyítani azt a bizonyos álságosságot. (nem kekeckedés, és ha úgy érzed, fölös energia, hát vedd úgy, hogy semmit sem kérdeztem :)) |
2015-08-02 18:21.22 |
Amerika valószínűleg már akkor is sokkal másabb kategória volt. Fiatalabb, a konvenciók által kevésbé korlátozott, liberálisabb társadalomként egész másként működött arrafelé minden, mint a jó öreg Európában. Elsősorban az öreg kontinensre vetítve írtam, hogy a moziba járás talán kevésbé volt tömegszórakozás, mint Amerikában.
A híradóról pedig ismét csak azt tudom "mondani", amit Entersp-nek is írtam: a manipuláció csálé szemüvegén át csorgatott információ már akkor sem fedte a valóságot. Nagyszerű találmány a mozi, de hogy világképbeállítás-módosító funkcióval nem rendelkezik, az is biztos...:) |
2015-08-02 18:15.03 |
Már miért lenne meghökkentő az álmodozás funkció?:) Szerinted a nézők többsége nem azért ment a moziba, hogy a kedvenceit láthassa? A férfiak epekedhettek álmaik asszonyai után, míg a női nézők szívének dobbanását abnormális ritmusra hangolta az akkori "macsó-palkó" felhozatal. Ebben nem álságosság van, hanem az, hogy mit is akartak éppen láttatni az emberekkel. Híradó? Nézd meg, ma is miről szól az egész. Nincs független híradás, valamilyen szinten minden médiaszerv elkötelezett valamerre. Ha pedig azt veszed, hogy mekkora cécóval és örömrivalgással vágott bele a "halandóság" a háborúkba, nem is tudom, miért csodálkozol?:) Vagyis azt mondanám, nem a mozinézők álságosak, hanem az a médiarendszer ami (be)eteti őket. |
2015-08-02 10:52.35 |
Természetesen igazad van abban, hogy teljesen más funkciója volt a mozinak az említett időszakban, csakhogy ahogy most is meghatározza a célcsoportok műveltsége és befogadóképessége a kínálatot, úgy ez a harmincas években sem volt másképp. A filmek legfeljebb ha álmodozásra sarkallhattak, de az iskolákban közben meg feltétlen engedelmességre és a fennálló rend elfogadására (vagy legalábbis tűrésére) tanították az ifjakat. (a felnőtt lakosság nagy része meg éppen azzal volt elfoglalva, hogy hogyan teremtse elő a napi betevőt, és különben is, őket már jóval azelőtt bedarálta a rendszer, mielőtt még világmegváltó gondolataik támadhattak volna) Az amit a filmvilág tudott nyújtani pedig igencsak szűk körhöz tudott amúgy is eljutni. Nem mindenhol volt tömegszórakozás a mozi, mert esetleg nem jutott rá pénz. (persze nem éltem a harmincas években...) |
2015-08-02 00:32.04 |
Elgondolkodtatott az elgondolkodásod a katartikus filmélmények és a változtatás iránti igény összefüggéséről. Szerintem leginkább arról van szó, hogy a filmművészetre -úgy általában - olyan fikcióként tekint az emberek nagy része, ami ideig-óráig ugyan "kivarázsol" a hétköznapok viharából, de mégsem bír olyan erővel, hogy tettekre tudjon sarkallni. Elvégre egy fotelből, kényelmesen nézelődni nem ugyanaz, mint a valóságban is átélni valamit...Én legalábbis még nem hallottam olyasmiről, hogy egy film hatására bárki is gyökeresen megváltoztatta volna akár az életvitelét, akár a gondolkodásmódját. De az is lehet, hogy mindez az élettapasztalattal és a különböző életperiódusokkal függ össze, hiszen elég, ha csak az itt megjelenő véleményekre gondolsz. Ritka eset, hogy egy-egy alkotás ugyanolyan hatást vált ki minden egyes nézőjéből, és ha egy ilyen szűk rétegből indulunk ki, akkor nagy valószínűséggel szélesebb körben még markánsabbak ezek a véleménykülönbségek, azaz nem biztos, hogy mindenki ugyanazt a filmet látja, még akkor sem, ha valóban ugyanazt a filmet nézi...
Elnézést az o(ff)koskodásért, és be kell valljam, kissé csodálattal vegyes irigykedéssel viseltetek "korszak-körbejáró akciód" iránt. |
2015-08-01 10:47.09 |
http://www.youtube.com/watch?v=Aj5xDpAHEQk
Nemcsak versekben volt verhetetlen, hanem a szinkronhangja is valami páratlant tudott hozzáadni az általa "magyarajkúsított" karakterekhez. Köszönet a maradandó élményekért. |
2015-07-30 13:43.54 |
Már ne is haragudj, de erről az írásról eszembe jut a Bagi-Nacsa-féle Schmitt Pál újévi köszöntő...:D:D:D
Ne legyél má' ennyire savanya. Az élet néha szar, és gondoskodik róla, hogy ezzel tele is menjen a szeme-szája mindenkinek. Átlagban meg inkább azt mondanám, hogy ha ma holnapután lenne, az is kevés lenne, de hát mint tudjuk, mindent a maga teljes szépségében kell megélni.:D:D:D Azért tényleg üdvözlet mindenkinek. Neked külön is.:):) |
2015-07-30 13:38.15 |
Mihez képest, és mikortól számítva?:) Tomi, téged olvasva olyan érzése támad az embernek, mint a megrögzött Speed fogyasztónak...:D (egy nap minimum ötöt ér....:D) |
2015-07-30 13:37.09 |
Upszi, remélem azóta meggyógyultál...
Mint rendkívülien szétszórt néha földönkívüli életformát mutató, kevésbé normális egyed (hahaha, nem is, mert inkább Egon:))ezúton kérem tiszteletteljes elnézelődésedet afelett, hogy nem tartottam be e-mail ígéretemet. (kislapát, seprű elveszett, azóta sem tudtam összerámolni magam :):), de ígéret helyett egyszercsak megy majd valami üzi :):):)) Addig is minden legeslegjókat, pussssssszi.:) |
2015-07-30 13:31.45 |
Hihihi, nehogymá' kimaragy a szórásból, a te véleményedet is várom.:) Kíváncsian. Női szokásból. Döncsél melyik a szimpatikusabb.:D |
2015-07-30 11:51.06 |
Csak a topik névadójának védelmében - becsülöm benne azt, hogy tökéletesen tisztában van a ténnyel, amit kis is mondott:nincs a világ legjobb hangjának birtokában. Sőt, igazából túlságos énekhangja sincs. De ha azt vesszük, hogy milliószám rohangásznak falramászására ingerlő, apróhangú dalnokok-és jelöltek, Ákos esetében a helyzet nem is olyan rossz.
A gondolkodásmódját is bírom, hallottam, olvastam vele készült riportokat, számomra szimpatikus volt. De nyilvánvalóan van a fickóban valami, nem hiszem, hogy ikon lehetne abból, akire senki sem figyel. A politikai hovatartozásával kapcsolatban meg annyit tudnék mondani, hogy ebben a köpönyegforgató világban becsülendő, ha valaki vállalja a nézeteit, még akkor is, ha ez mások szemében hibás döntésnek tűnik is. (de legalább nem olyan, mint a rapperek többsége, akik belecsöppenve a hírnév-gazdagság útvesztőjébe, olyasmiről énekelnek, amivel már sokkal korábban elvesztették a kapcsolatot) Vagyis, mint közszereplőről, nyilván szabadon lehet róla is véleményt nyilvánítani, mindenesetre kész szerencse, hogy aki nem bírja annak sem szorítanak fegyvert a homlokához, hogy őt hallgassa éjt nappallá téve... (írom ezt úgy, hogy sem rajongó, fidesznyik meg aztán végképp nem vagyok, és ezzel a kijelentéssel csak megelőztem a fölösleges kérdéseket és támadásokat) |
2015-07-30 11:28.03 |
Kénytelen nem vagy rá, és az sem garantálható, hogy annyira jónak fogod találni, mint én, de remélem, hogy tényleg tetszeni fog.:) Vidulni nem lesz okod, ám a szomorúság az érző szívű és gondolkodni tudó ember sajátja, és ez valamilyen szinten nagyon is jó.
Én köszönöm, hogy olvastál, és kíváncsian várom a véleményedet a filmről. |
2015-07-30 11:21.00 |
A globális változtatásban egyetértünk, ám a tempóban nem. Senki sem figyel azokra, akik ezerrel kongatják a vészharangot: az utolsó utáni órákban vagyunk. Sajnos nem tudom a megoldást, mert ahhoz, hogy bármi, pozitív irányba történő elmozdulás történhessen az emberek fejében és értékrendjében kéne rendet tenni. Ami már csak azért is nehéz, mert "meghatározhatatlan" köröknek pont ez az érdekük, és amíg ők így gondolják, addig nem is fog érdemi változás történni. (megrögzött összeesküvés-elmélet párti vagyok, és valahol egy olyan "Pusztító" -féle "megcsinált" világot tartok elképzelhetőnek a nem is olyan távoli jövőben, persze az is lehet, hogy ettől csak sokkal rosszabb lesz minden - és mindenkinek szíve joga ezt károgásnak tekinteni, és szabadon röhögni rajta, attól még tényleg nagy gebasz van) |
2015-07-30 11:12.34 |
Kezdem azzal: nem láttam az első részt. Csak nyomokban kiragadott jelenetek belőle, amiket cizellált hahotabajnokok (akiket imádok egyébként) tartottak feltétlenül fontosnak és kihagyhatatlannak ítélve megmutogatni szegény nekem, olyan pillanataimban, amikor inkább kívántam volna egy legelésző tevekaravánt kalmárostul, beduinostól, homokviharral körítve az udvarunkba, mint ezt...
Pedig úgy általában nincs bajom Seth-hel, csak néha nem áll szintben a humormutatónk, de erről, amellett, hogy nem érdekli, nem is ő tehet. Viszont az is igaz, hogy az első rész kihagyása nem okozott semmiféle hiányjel-traumát, a film tökéletesen érthető volt az "eleje" nélkül is. (na jó, talán az a parányi visszautalás a gonosz "illatosítós fickóval" kapcsolatosan okozhatott volna némi szemöldökrángást, de ezt simán túl lehetett élni) Amúgy meg voltak benne tényleg nagyon jó poénok, és igazából egy ilyen film kapcsán lehet lemérni, hogy mekkora különbség van ember és ember humorérzete között - a jelenetek helyett néha inkább azon röhögtem, hogy a mellettünk ülő fickó mekkorákat derül, de legalább innen is látható: a nevetés ragályos. Szerintem a szétreklámozott "rövidvágatból" mindenki halálosan tudja, miről is szól a történet, ám az csalódást okozott, hogy az előzeteshez képest voltak kimaradt jelenetek. Akik eleve szívükbe zárták a plüssmacit és lökött gazdáját azoknak most sem lesz okuk fanyalogni, mindkét idióta (a legpozitívabb értelemben mondom) jó formáját hozta. Amanda Seyfried viszont meglepett, nem feltételeztem volna Miss Gülüszemről ezt a komikai vénát. Amúgy meg biztosan és határozottan lehet valami ebben a filmben, ami légypapír módjára magához tudott vonzani olyan neveket, mint pl. Morgan Freeman és Liam Neeson is... ( utóbbi nyúlfaroknyi felbukkanása tényleg a film csúcspontjai közé tartozott) Szerintem tök fölösleges bármiféle ajánlóval élni, aki tudja, mit várhat Seth-től, meg is kapja, ám széplelkűek óvakodjanak a filmtől: a vulgármutató a MacFarlane-skála felső fokán tetőzik. |
2015-07-30 11:09.49 |
Azt utálom a Szamurájban, hogy amikor nagyon is egyetértünk egy film kapcsán, megfogalmazza és leírja szinte az összes gondolatomat.:):) Na de akkor se hagyom magam, mert én viszont nem a műértő, hanem a tökéletesen amatőr, mondhatni dilettáns, mezei nézőközönség vagyok, aki megpróbál nem dobálózni olyan kifejezésekkel, amikhez fittyf@szt se ért (vagyis abszolút szakmentes), cserébe viszont elmondja amit gondol, még ha az nem is helytálló.:) Ezek után ím, a saját tálalású vélemény:
Ugye ismerős a mondás? "Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni". Aki eddig nem értette a mondat velejét-lényegét, most erősen kapaszkodjon a székébe: megrázó lesz a felismerés - mintha belevezették volna a 220-at az ülőfelületbe. Utaltam rá, hogy létezik egy nagyon is jól behatárolható mezei nézőközönség (ahol én is stabil tag vagyok), akinek általában van valamilyen elvárása egy filmmel kapcsolatban, és annak vagy meg tud(?) felelni egy alkotás vagy nem. Ám az ilyesfajta filmeket, mint a Whiplash, nem azért néz meg a halandó, hogy lássa, milyen jól mutat, amint egy vércsepp századmásodperces lassítással keringőzik a levegőben, majd robbanásszerűen széttoccsan egy szépen polírozott felületen (na persze ez is a játék része, mert a hatáshoz tartozik, de nem ez a lényeg). Hanem sokkal inkább azért, mert az ilyen filmek távtartóként épülnek be az "ecceri"' ember mindennapi mókuskereke és az azt körülzáró "szívatásfal" közé, így csökkentve azt a súrlódási felületet, ami a zakkanás szélére képes kenni az embert. Mert hétköznapi hősökre és eseményekre (nemcsak a filmekben, sőt, elsősorban nem ott, hanem megélt mindennapjainkban) bizony szükség van ahhoz, hogy elhihessük - az élet színe nem minden esetben a jellegtelen szürke. És lehet ugyan, hogy nem mindenki találja megfelelőnek ezt a "hétköznapi hős" kifejezést, ám azt szinte mindenki sejti, hogy valaki vagy születik valamire, és ezért akár az életét is feláldozza ( képletesen, vagy átvitt értelemben), vagy nem, és akkor semmi dolga az ismeretlenség határain kívül. Ám ha valaki úgy gondolja, hogy valamire hivatott, de nem, vagy alig tesz érte valamit, akkor a középszernél, annál a bizonyos "elég jónál" sosem lesz jobb, és pont ez az az mezsgye, ami elválasztja a "megszállott szent bolondokat" a másfél perces csillogású tiszavirágoktól, akik lehetnek jók, de nem annyira, hiába is takarják ki-be-el-meg-szét-össze és vissza önmagukat. (Celebvilág gyufalángnál, hamar ellobban az idő felettük és akkor már senki sem emlékszik rájuk.) Ha pedig ezt a belső égésű kényszert valaki nem érti, akkor semmit sem fog fel abból, hogy milyen mennyiségű könny, vér és verejték lapul egy-egy sikertörténet mögött. De nagy valószínűséggel azért csak "fogja" az emberek többsége ezt, mert enélkül nem lehetnének sikeresek az ilyen és ehhez hasonló témájú filmek. És amíg drukkolunk az önmagával küzdő "zsenipalántának", addig lehet, hogy mély megvetéssel figyeljük azt, aki nem éppen kesztyűs módszereivel ostorozza a delikvenst még jobb, még tökéletesebb teljesítményre. Ám jó, ha tudjuk: az ilyen "szadista hajcsárokra" is szükség van, mert tulajdonképpen sokkal többet tudnak, mint azok a bizonyos zsenipalánták - ők ugyanis a saját tökéletlenségük tükrében látják azt, hogy mire képes az, aki valóban megáldatott a TEHETSÉGGEL, és tesznek is azért, hogy ez a képesség ne sikkadjon el. Óriási film ez, elsöprő erejű alakításokkal, és én a magam részéről örülök neki, hogy nem csilivili nevekkel forgatták le. (Pont tegnap olvastam egy színészek "top tíz" kedvence alapján összeállított százas listáról, ahol a Whiplash elég előkelő helyet foglalt el.) Ahogy az elején is írtam: "aki dudás akar lenni".... és nem készül saját jogán erre, akkor nyugodtan kövesse Andrew-t a pokolba, elvégre páholyból mindig sokkal kényelmesebb szemlélődni.... (csak aztán óvatosan az epés megjegyzésekkel, ami a sikeresek útját szokta szegélyezni) |
2015-07-16 00:27.16 |
Meg leginkább hol nem...:) Szehbusz, kéhlek alássan, kedves boszitáhs. (mint látod, a "szent kocsma is bezárt", elérte a válság szele, ami ha vet, akkor vihart arat. Sebaj, majd a betakarítás után újraéledünk.:):):))
Addig is sok-sok jót, majd összeszedem zilált gondolataimat és írok emilt.:):) |
2015-07-16 00:18.55 |
Egy székely mondás szerint a "sör nem alkohol, a tészta nem étel, az asszony nem ember, a medve meg nem játék", ehhez biggyesszük is gyorsan hozzá a rend kedvéért, hogy a minion pedig nem mignon, még ha úgy hangzik is. De ez az apró nyelvi eltérés csak egy jelentéktelen botlás a film életében, a nagyobbik orra bukás az maga a kivitelezés, mert maradva a sütis hasonlatnál, olyan, mintha mondjuk a Ruszwurm kínálatát vetnénk össze a Tesco gazdaságossal. Oké, oké, tömegfogyasztásra nyilván ez is, az is megfelel, de azért mégsem egy színvonal a kettő.
Márpedig, ha elvárásai vannak a "fogyasztónak", akkor bizony számít, hogy mit tesznek le elé (főleg ugyanazért az árért)... Ha a film nem is, de a mozilátogatók legalább hozták a formát: bár leginkább a gyerekek voltak oda és vissza, de mindenkin érezni lehetett a "na végre, itt a várva várt film" izgalmát, elvégre ezek a cuki sárga kis "kinder-tojás belsők" teszik majd a dolgukat, és igazi nevetésorkánt csalnak elő mindenkiből. Hát nem egészen így lett. Féltávon már kezdett kissé unalmassá válni a történet, a kacagásra szomjazók már minden egyes kis poén- pöttyért hálásak voltak, de az az igazi nagy aha- élmény csak nem akart létrejönni. Talán hiányzott néhány összetevő, vagy csak annyi történhetett, hogy a nagyon hirtelenség és az átgondolatlanság bosszút álltak ezen az előtörténeten, mert leginkább azt lehetett érezni rajta, hogy "oké, ha most nem lovagoljuk meg a népszerűségi hullámot, később már nem lesznek menők a kis sárgák, ezért izibe' dobjunk össze valami egész estére valót, aztán a valószínűségszámítás elvén magától is dőlni fog a lóvé". Ezzel a készítők nem is tévedtek nagyot, hiszen a film rendesen kaszál a mozipénztáraknál, ám az, hogy a fogadtatás milyen, más kérdés: de hát a sárga skacok immár önálló életre keltek és elviszik a hátukon az egész showműsort. És ez az oka annak, hogy a nézőközönség megbocsájtó és elnéző a kissé lagymatag sztorival szemben, ezek a félmediterránhalandzsa nyelven hadováló kis izék ugyanis teljes erőbedobással beveszik -világszerte -a vetítővásznakat. Nem mondom én, hogy rossz ez, á dehogy (sőt, tündéri a maga nemében), csak annyit állítok, hogy annak, aki nagy durranást vár, meglehet, hogy csak egy apró pukkanásban lesz része, vagy a lécet kell lejjebb tennie a hatásfok elérése érdekében... Azaz, visszautalva a mignonokra: ha a belga csokiból készült krém helyett megfelel a kevésbé puccos, "mezítlábas" kakaós is a töltelékbe, akkor gond egy szál se, úgyis minden attól függ, mennyire van kiéhezve az ember az édességre. (Cseppnyi spojlerség: arra a felvetésre, hogy az egyáltalán nem gonosz minyonok miért akartak mindenáron velejéig romlott gazdát szolgálni, csak egy logikus magyarázat létezik: a jó pusztulásával senki sem szimpatizál, márpedig a sárgaságok gazda-amortizációs mutatója igen magas értékeken tetőzött az idők folyamán...:):)) |
2015-07-10 12:00.38 |
Atyajóságos ég, ezt már milyen régen meg akartam nézni és bizony, hogy nem hiába.
Teljesen lenyűgözött az a mérhetetlen emberi árnyoldal-megjelenítés, amit úgy csomagoltak be, mint a legfinomabb lágysajtokat szokták: kiérződik ugyan a "bűz", és az ember orrát meg is facsarja egy kissé, de akkor is felér egy kulináris élvezettel a kóstolás - az íz ugyanis elnyomja a "szagot". Hát ebben az esetben is ez esett meg: a különálló sztorik mindegyike a bosszúról mesélt, ami ugyan kicsinyes emberi reakciónak tűnik, ám ha felmegy a pumpa, ugyan ki az a nagy jellem, aki szemmel tartja azt, hogy a "harag rossz tanácsadó"? Na most erkölcscsőszök és mindenek felett álló hibátlanok próbáljanak meg nem egyenlőségjelet tenni a fejben lejátszott lehetőségek és a megvalósult gonosztettek közé, nyilvánvalóan nem mindenki jut el odáig, hogy meg is cselekedje azt, amit kigondolt. Az "Eszeveszett mesék" meg pont ettől olyan nagyon jó: a humor mellőzése (bezony, bezony, az ember kénytelen elröhögni magát, ha úgy istenigazából és önkritikusan látja azt, amit néz), és állásfoglalás kikényszerítése nélkül mutatja meg, hogy hová vezet az, ha a forró vér felszáll a hideg agyba, és ott kicsapódik lilásfekete köd formájában. De ha már mindenképpen állást akarunk foglalni, hát tekinthetnénk úgy a filmre, mint valami prevenciós szerre, ami kimondatlanul is kimondja: ember, kétszer gondolkodj, mielőtt egyszer cselekszel, de hát végül is kétszer ad, aki gyorsan ad... (egyszer az "ellenségnek", egyszer meg saját magának, ami a következményeket illeti) Engem piszok mód elszórakoztatott a film, ami, másnak, ahogy látom, nem minden esetben jött be. De ez is ízlés és megítélés kérdése, és szerencse, hogy nemtetszés esetén sem kell bosszúval számolni, mert valószínűleg senkinek a nyakában nem fog landolni egy eltérített gép emiatt. |
2015-07-10 11:58.32 |
Hah, az írott sajtó "bája" - kézzelfoghatóvá válnak a hírek, célzok itt azokra a cuki promó-képekre, amik megjelentek a filmbeli karakterekről, amitől nálam beindult a "meglátni és megszeretni", az aznapi hangulat meg adta, hogy "Undor" lett a személyes szimpátiám nyerő alanya. Mondtam is, "na kispajtás, te vagy az én emberem, ez a zöld szín mindent visz, a zöld meg nyugtat, ezért aztán nyugodt lélekkel hányhatok az egész katyvaszra és pont." Aztán még nagyon tetszett Harag is, és ha már itt tartottam, akkor azt mondtam, hogy ezt azért már meg kell nézni és pont.
És mivel jöttek az első vetítések a moziban, pont így is lett. (csak nagyon zárójelben: hatos a karikája a filmnek, de azért családi mozizás előtt érdemes elmerengeni azon, hogy kis főhősnőnk, Riley éppen a tizenkettedik éve felé halad, azaz kiskamasz, kiskamaszos gondokkal, és ez a főcsapás, még akkor is, ha a történet bőven tartalmaz visszatekintéseket) Aztán eltelt pár nap, és rágódtam, hogy na vajon, de tényleg, és egyáltalán, kell-e nekem ehhez a kis bájművészetben gazdag, tizedtudományos lehengerlészeti mestermeséhez írnom akármit is, aztán, mivel többszöri nekifutás után is csak valami izzadtságszagú tökáltalános érdektelenség jött ki belőlem "véleményezés" címszó alatt, arra gondoltam, hogy nem erőltetem én ezt tovább és pont. De aztán rájöttem, hogy bár nem valószínű, hogy valaki pont az én irományom miatt kap kedvet a megtekintésére, ám mi van, ha mégis? Meg aztán az sem elhanyagolható szempont, hogy elkerekedett szemmel olvastam Langelus hozzászólását a felnőttek gügyögésével kapcsolatban, és azt feltétlenül és mindenképpen el akartam neki mondani, hogy: "kedves Langelus, nem minden gyereket szocializáltak ám úgy, hogy szalonnabőrt tűztek a rugdalózójára, aztán összeeresztették a kutyával játszani. Másrészt valóban vannak olyanok, akik szerint a gyerek csak kicsi, de nem hülye, ezért aztán gügyögni sem kell neki, hanem tessék csak szép, ízes-míves kiejtéssel belemondani annak a kölöknek a képébe a tutit. Hát, nem tudom, inkább a gügyögés, mint az évértékelő beszéd, vagy a szalonnás rugi..." (na, kipipálva, ezt is elmondtam) Na de ebből aztán senki nem fog megtudni semmit a filmről, de ez nem is baj, mert ha legyilkolódik minden poén, akkor hová lesz a motiváció a megnézésre? Annyit viszont biztosan mindenki tud róla, hogy a "kint"-et vezénylő "bent" csapatáról és az ő kis kalamajkájukról szól a történet, ami persze nagyban befolyásolja a "kinti" eseményeket is. Aztán meg nagyszerű bizonyítékot vezet ám elő a mese a "minden fejben dől el" -re, miközben a néző eltöprenghet azon, hogy az ő személyes vezérlőpultjánál melyik "agymanó" a góré, azaz ki is irányítja a hétköznapokban azt a tagot, aki a filmet bámulva, hol guvadt szemekkel, hol vigyorra, hol elkámpicsorodásra húzódó szájjal követi nyomon Riley életének röpke kis epizódját. Eltalált karakterek, eltalált történet, tele fantáziával és mondanivalóval, arról, hogy hogyan is működünk mi, emberek, és hogyan is épül újjá egy kiskamasz belső világa, miután az ártatlan kisgyerekkor pillérei meginogtak, vagy akár össze is omlottak... Más szóval kedves Disney és Pixar, köszönet a remekbe szabott kis meséért, és ezért feltétlenül és pont jár a pont. |
2015-06-27 21:22.48 |
A mi íróink már mindent jóval előre tudnak.:) |
2015-06-27 21:20.00 |
Hm, úgy látszik a szingliséget is sikerült tökélyre fejleszteni...:) |
2015-06-27 21:18.58 |
Az a Hegylakó és nem Teréz anya...:)
Egyébként az alaphangra visszaugorva: az eutanázia kérdése még mindig nagyon ingoványos talajnak számít. A Dr. Halál c. film nagyon okosan foglalkozik a témával. És az a legaggasztóbb, hogy a kegyes halállal kapcsolatos moralitás is igen kétoldalú. Vajon melyik az erősebb? Az emberi méltósághoz vagy az élethez való jog? (Spártában bezzeg erről nem nyitottak vitát, és lám, még nekik is sikerült elsüllyedniük a történelem mocsarában.) |
2015-06-27 21:05.12 |
Pedig milyen igazad van. (de nézzük a jó oldalát: négyszögletű Földről nehezebb lenne lecsúszni...:)) Viccet félretéve: ma már annyi mindennel tudnak machinálni - reméljük egyszer jutnak valami hasznosra is. (na igen, ez kicsit olyan Macskafogós zárójelenetet idéz, de nagyjából erről lenne szó) |
2015-06-27 20:35.09 |
Pár milkáért nem érdemes, még akkor se, ha lila tehénből van...:):):) |
2015-06-27 20:32.10 |
Lehet, ez csak nekem újdonság, de egy másik oldalon csak két nappal ezelőtt futottam bele a filmbe:
[link] |
2015-06-27 18:15.55 |
Isten pont az a semmire se jó senki, akinek a létezésében egyesek hisznek, akiket meg legalább azért lehet irigyelni, hogy hisznek egyáltalán valamiben. Vagyis az egész egy se füle se farka katyvasz, de az élet szép, főleg, ha az embernek van ideje elhinni ezt. |