Fórum - Filozófia - Miért van inkább valami, mint semmi? - (256. oldal)

elejére ... 247 248 249 250 251 252 253 254 255 256 257 258 259 260 261 262 263 264 265 ... végére

1588. KicsiRéka (2008-07-31 17:37.33)

ráadásul olyan deja vum még soha nem volt, amikor mondjuk sáskának láttam volna magam :)

1587. KicsiRéka (2008-07-31 17:37.07)   - (válasz Don Capone 1586. hozzászólására)

de igen szokott, de sztem ez akkor sem lehetséges.

1586. Don Capone (2008-07-31 17:30.53)   - (válasz KicsiRéka 1584. hozzászólására)

Miért? Az egész Világegyetem folyamatosan mozgásban van. A csillagok, a galaxisok, a fekete anyag. Ez az állandó körforgás. Ahogy az évszakok is követik egymást. Miért pont a lelkünk lenne egy bebetonozott pont? Amúgy 1000 év kozmikus méretekben mérve semmiség, egy szempillantás. Nincsenek néha olyan érzéseid, hogy már voltál ember, vagy hogy már megtörtént veled egy csomó minden?

1585. Fémszívű (2008-07-31 17:28.35)   - (válasz KicsiRéka 1584. hozzászólására)

A lélekvándorlásban én sem hiszek. Megpróbáltam elképzelni, hogy milyen lehet, de egyszerűen képtelen voltam rá. Szerintem dajkamese az egész.

1584. KicsiRéka (2008-07-31 17:25.54)   - (válasz Don Capone 1583. hozzászólására)

én nem hiszek a lélekvándorlásban --a hiszek erre olyan hülye szó--inkább nem tudom elfogadni--sztem túl valószerűtlen hogy mondjuk már 1000 éve szálldogál a lelkem, és bi-be mászkál testek között, néha egy szöcskéjébe, néha egy ganajtúróba, néha meg egy emberébe belebújik aztán újra szálldogál.

1583. Don Capone (2008-07-31 17:16.12)

Én személy szerint hiszek a lélekvándorlásban. Nem azért mert bármely vallás követője lennék, vagy mert nem tudom elfogadni, hogy testünk megsemmisül. Egyszerűen azért mert így érzem, ezt tartom a leg valószínűbbnek. Ezt azért is gondolom, mert szerintem a tudásunk a lelkünkbe van ágyazva. Amiatt ne aggódjatok, hogy kevesebb a hozzászólás. Akit érdekelnek ezek a témák azok úgy is előveszik a fórumot. Úgy sem a mennyiség számít, hanem a minőség :o)

1582. Whyteangel (2008-07-31 16:36.03)

Nagyon érdekes a pokol-mennyország kérdés is...erről az a véleményem, hogy nincs, csupán mi találjuk ki, hiszen megnyugtatóbb úgy készülni a halálra, hogy azt mondjuk magunknak, utána valami jó jön. A pokol tudatában pedig jobban figyelünk arra, hogy jó emberek legyünk, hiszen a jóra vágyunk, nem a rosszra, halálunk után is szeretnénk jó helyen lenni, nem tűzben égni. Egyébként szerintem nem létezik, csupán nehéz szembe nézni a gondolattal, hogy egy sötét koporsóban, a föld alatt végezzük. Akkor már valóban jobb egy felhőn csücsülve nézni az életet a szeretteinkkel, akikkel azt hittük már sosem találkozunk :)

1581. Variocsana (2008-07-31 16:25.14)

Valóban, máskor tele szokott lenni az aznapi témához írt hozzászólásokkal, reggel én is arra számítottam, de dolgom volt napközben és mostanában nem is fogok ráérni annyira, mint eddig... legalább őszig... A halál... engem egy ideje nem foglalkoztat. Az élet természetes része. De ahhoz, hogy élni tudjunk, meg kell halni, legalább önmagunknak. A fizikai részét ismerjük mind. De mi van a többivel? A tudomány nem mond semmit, mert nem tud mérni, darabolni... A másik oldal... van, aki szerint a lélek kilép a testből és megy, aztán vagy a menny vagy a pokol, esetleg purgatórium vár rá -kis kitérő. Van, ahol azt mondják, egy darabig pihen, aztán új testet keres. Engem valamennyire foglalkoztat a 21gramm elmélete, bár tudtommal nem pontosan 21 gramm, hanem 10-20 körül... De akik azt hiszik, hogy ez a lélek súlya, gondolnak az utolsó lélegzet súlyára? A mozgásnak lehet súlya? A lélek csak a testen belül van? Érdekes elgondolások vannak, pl. az egyiptomi halottaskönyv szerint 2 lélek van. A tibeti halottaskönyv sem a buddhizmus korai irányzatának valamelyikéhez tartozik. Van, ahol azt mondják, a lélek nem azonnal vagy nem egy pillanat alatt hagyja el a testet. Érdekes, hogy vannak jógagyakorlatok, amivel állítólag a tudatot át lehet ültetni másik személybe, ha jól csinálják, és állítólag van olyan meditáció, ami halálközeli mélységbe vezet. Az is érdekes, hogy egy könyvben olvastam egy békáról, amit egy darab kő üregében találtak, amikor szétvágták a követ. És a béka egy idő után életre kelt. A legjobb talán elfogadni, érezni és úgy élni, hogy mind csak jövünk és megyünk.

1580. Whyteangel (2008-07-31 14:00.09)

„Az élet nem más, mint utazás a halál felé.”

1579. Don Capone (2008-07-31 13:24.53)

A halál már gyermekkorom óta foglalkoztat.Sokat töprengtem rajta, és töprengek ma is. Aztán az ember szépen elfogadja, hogy előbb-utóbb meg kell halnunk, mint mindennek ami megszületett. A legtöbbünknek úgy 80 év adatik meg az életből, egyeseknek 100-110. Talán nem is olyan fontos a halálunk, mint amilyennek hissszük, hiszen azt a 80-100 évet kell megtöltenünk tartalommal. Én persze mindent megkérdőjelezek, még a saját létemet is. Emlékszem, életem egyik leg megrázóbb élménye az volt, hogy olyan 16-17 éves fejjel rohatam haza a suliból, mint ahogyan előtte vagy ezerszer. Egyszer csak megláttam a villamosmegállóban egy fekete fóliával letakart testet. Két női láb látszott ki a takaró alól, meg egy női táska hevert mellete, egy autó halálra gázolta. Nem ismertem azt az embert, lehet soha nem is láttam előtte. De akkor és ott valami történt bennem, borzalmasan éreztem magam. Olyan magányosan hevert ott a test a hideg aszfalton. Ilyenkor világosodik meg bennünk, hogy milyen egy véletlenen múlik az egész létünk, és mennyire törékenyek vagyunk. Semmi másra nem gondoltam, csak arra, hogy ez az ember szeretett valakit, lehet hogy reggel még át is ölelte, és hazavárják, mind hiába. Ilyenkor csak azzal a nézőponttal tudok egyet érteni, hogy minden napunkat úgy kell végigélnük, mint ha az lenne az utolsó. Hogyan is mondta valaki? "Élj úgy, ha lepereg előtted életed filmje, érdemes legyen végignézned." Hát én így vagyok ezzel, szeretnék utoljára egy jó filmet végignézni.

1578. KicsiRéka (2008-07-31 13:08.30)   - (válasz Whyteangel 1577. hozzászólására)

úgy gondolom a halál az élet természetes része, hiszen születésünktől fogva haldoklunk. persze néha nekem is eszembejut, akkor egy kicsit félek, és azon agyalok vajon hogy fogok meghalni, és olyankor azt kívánom h lehetőleg ne fájjon. de aztán elhesegetem ezeket a gondolatokat, mert tényleg paranoiássá lehet válni. hogy mi lesz halál után, úgyis csak akkor tudod meg amikor meghaltál.

1577. Whyteangel (2008-07-31 12:44.52)   - (válasz Don Capone 1572. hozzászólására)

Amikor én felnézek ide, akkor már másfél oldal meg van töltve hozzászólásokkal....De tegnap és ma nem nagyon írt senki....lehet, hogy az embereknek sok a teendőjük :)A mai téma is igen elgondolkodtató. Nem igazán szeretem én adni a témához az első hozzászólást, mert néha félreértelmezem azt, hogy miről kellene írni és egy más irányba kalandozom....de azért megpróbálom :) Szerintem a legtöbben úgy vagyunk a halál kérdéssel, hogy engem majd kikerül, én nem kerülök sorra...szerintem ez természetes, valamiféle ösztön lehet, hszen ha folyamatosan arra gondolnánk, hogy lehet, hogy ez az utolsó nagy, lehet, hogy ma elüt egy kocsi, lehet, hogy ma agyvérzést kapok...stb, akkor nem lehetne élni a folyamatos paranoiától. Sokan találgatják, hogy mi történik halál után... Szerintem nagyon egyszerű...olyan lesz mint azelőtt, hogy megszülettünk. Eltelt több mint 1000 év és mi sehol sem voltunk(elnézést kérek azoktól, akik hisznek a reinkarnációban, de valamilyen szinten rájuk is vonatkozik). Vagy vegyük azt amikor alszunk. 8-9 óra kiesik és ezalatt nem álmodunk folyamatosan,úgyhogy van olyan stádium, amikor nem történik semmi, csak nem veszel tudomást a külvilágban zajló eseményekről....szerintem ilyesmi lehet a halál is, nem fog történni velünk semmi, amit fel tudnánk fogni....

1576. Variocsana (2008-07-31 07:30.01)   - (válasz Whyteangel 1575. hozzászólására)

Azért néha akad egy olyan barát... családtagra meg elvből nem hallgatsz... :)

1575. Whyteangel (2008-07-30 19:45.18)   - (válasz Variocsana 1573. hozzászólására)

De ha szerelmes vagy, nem nagyon mérlegelsz, hogy most jó, hogy megtörténik vagy ne, megtegyem-e vagy ne, mert csak a szíved diktál. Az ember sok mindent elkövet, amit aztán megbán, mert bizony a rózsaszín köd ott van :)És ilyenkor nincs az a barát vagy családtag, aki jobb belátásra tudna bírni...

1574. KicsiRéka (2008-07-30 14:27.24)   - (válasz Variocsana 1573. hozzászólására)

sztem szerelmesnek lenni mindig megéri még ha boldogtalan is leszel--már csak azért is, mert mindegyikkel változol egy kicsit, és érettebbé tesz.

1573. Variocsana (2008-07-30 13:55.26)   - (válasz Don Capone 1572. hozzászólására)

Azt el tudom képzelni, hogy egy érzelemmentes korba haladunk, mert ezt sulykolja belénk a "fogyasztói társadalom": vedd, használd vagy ne, aztán dobd ki és vegyél újat. Ez igaz az emberekre is. Szedd fel, dugd meg és szedj fel egy másikat. Szerelmesnek lenni szerintem csak akkor éri meg, ha tudod, hogy véget fog érni és el tudod engedni. De nem tudom, hogy mennyire lehet még megélni és átélni az érzelmeket... Könnyebb, ha a lelked mélyére ásod őket, vagy ha sikerül végleg kiírtani, mert akkor nem vagy olyan könnyen sebezhető -és nagyon macsónak látszik és "divatos"- de ha megérzed a saját ürességed, akkor hiába... Vajon honnan tudja az ember, hogy többé már nem fog tudni szeretni? Amíg szembe nem jön az, aki feléleszti benne? És az milyen, amikor jó valakivel lenni, de érzed, hogy bármelyik pillanatban ott tudnád hagyni, mert nincs ami megfog benne, csak jó, hogy van kivel összebújni?

1572. Don Capone (2008-07-30 13:42.56)

Hát, ez a mai témánk nem iazán mozgatta meg a fantáziátokat. Lehet, hogy egy érzelmek nélküli korba haladunk? Ma már nem éri meg szerelmesnek lenni? Pedig egypár író és költő teljes könyvtárakat hordott össze a témáról. Na mindegy. A holnapi témánk lehet még komolyabb, a HALÁL! Mit gondolsz a halálról? Mennyire foglalkoztat? Mennem kell. Sziasztok.

1571. Variocsana (2008-07-30 12:39.40)   - (válasz Don Capone 1570. hozzászólására)

és sohasem értik meg egymást. :)

1570. Don Capone (2008-07-30 12:08.08)

Azért nem műkörik mert mindkét fél mást akar, a nő a férfit, a férfi a nőt. :DD

1569. KicsiRéka (2008-07-30 11:48.22)

:) az a féle kapcsolat inkább bejön :)

1568. Variocsana (2008-07-30 11:34.56)   - (válasz KicsiRéka 1567. hozzászólására)

Érdekes, van egy másik mondás is, ami nem közhely: hasonló hasonlót vonz. :)

1567. KicsiRéka (2008-07-30 09:44.44)

szerelem?:) erről eszembejut egy közhely: az ellentétek vonzzák egymást-ez igaz is, csak éppen tapasztalatom szerint, sohasem lesz tartós. max egy se-veled se-nélküled dolog.

1566. Variocsana (2008-07-30 08:49.40)

Sziasztok! Szerelem a meghírdetett téma? Nekem speciel fogalmam sincs, mi a szerelem, de abban biztos vagyok, hogy nem egyenlő a szeretettel... A szerelem talán csak egy gyűjtőfogalom, amibe beletartozik a vágy, kötődés, és hasonló dolgok, és egy Szepes Mária-könyvben olvastam jó mondásokat, talán épp A szerelem mágiája c. könyv volt -sajnos nem találom a jegyzeteimet-, abban írt olyasmit, hogy a szerelem addig jó, amíg be nem teljesül, mert előbb-utóbb kioltja önmagát. (jobb esetben szeretet lesz belőle) Sajnos nem emlékszem a pontos szövegre, de egyetértettem vele, amikor olvastam... Angel: "a szerelem olyan, mint a tűz. eléget élve, a csontjaidat is..." Fellobban, lángol és kialszik. Hogy én voltam-e szerelmes, fogalmam sincs... egyszer azt hittem, szerettem, de abban se vagyok biztos, sőt.. arra inkább rá lehet húzni a "szerelem" címkét. Érzéki vágy, ragaszkodás, a másik jelenlétének hiánya, és a végén az együtt vagy inkább egymás mellett töltött, de üres idő... De a "nagybetűs" szerelmet valami nagyon átható dolognak képzelem, így biztos észreveszem, ha az leszek... Ha van olyan egyáltalán...

1565. Whyteangel (2008-07-29 23:04.35)   - (válasz Don Capone 1564. hozzászólására)

Szia! Jó éjt!

1564. Don Capone (2008-07-29 23:03.44)

Mára nekem ennyi. Szia!:)

1563. Whyteangel (2008-07-29 23:03.22)   - (válasz Don Capone 1562. hozzászólására)

Akkor remélem sikerrel jársz majd :)

1562. Don Capone (2008-07-29 22:53.31)   - (válasz Whyteangel 1561. hozzászólására)

A helyzet hozza, igazából bárhol. Ismerkedtem már étteremben a pincérnővel, munkahelyen, bulikon.

1561. Whyteangel (2008-07-29 22:50.17)

És hol szoktál ismerkedni?

1560. Don Capone (2008-07-29 22:45.41)   - (válasz Whyteangel 1559. hozzászólására)

Az első szikrához elég egy szép arc, de a többihez a belsőnk kell. Szerintem sem lehet egy külsőre alapozni egy kapcsolatot. Persze működhet fordítva is, hogy a lelkét ismered meg elsőként. Fura, sok szépnek tartott ember azt mondta, gondot okoz nekik, hogy nem mernek közeledni feléjük. Nekem mondjuk nem tetszenek a modellek, ridegnek tartom őket, nem életszerűek. Kint az utcán a "hétköznapi" arcok sokkal szebbek. Egy kicsit úgy vagyok ezzel, mint a híres KFT-dalban: "...Az a baj, hogy a nők vagy csúnyák, vagy szépek és buták. De ha szépek és okosak, nem állnak szóba velem..." valahogy így van :D

1559. Whyteangel (2008-07-29 22:35.26)   - (válasz Don Capone 1558. hozzászólására)

Nem hiszem, hogy egyedül vagy így ezzel :) Szerintem az a gond az emberekkel, hogy mindig egy álomférfira vagy egy álomnőre vágynak. Épp a napokban jutott ez is eszembe...én ott látom a hibát, hogy akik szépek és mindenki rajong értük(itt nem sztárokról vagy híres emberekről beszélek), egoisták lesznek és talán egy kicsit érzéketlenek is. Ellenben akiket Isten nem áldott meg (az emberek szemével mért) különösebben előnyös külsővel, a gyerekkori "támadások" után sokkal érzékenyebbek lesznek és jobb emberek. Sokszor a külső vezérel és esetleg azért nem közeledünk valaki felé, mert nem egy szőke herceg, de nem tudom, hogy ki vágyna egy olyan férjre, akiért rajonganak a nők...egyrészt folyamatosan menne a féltékenykedés, másrészt a férfi előbb vagy utóbb elcsábulna és nem ismerek olyat, aki örül annak, ha megcsalják...

elejére ... 247 248 249 250 251 252 253 254 255 256 257 258 259 260 261 262 263 264 265 ... végére