Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Valld be, Fletch - HBO, 16:20 |
Gyakornokok - Direct One, 16:30 |
A férfi mögött - Film4, 16:35 |
Brad helyzete - Filmbox Family, 16:35 |
A jeges pokol - Filmbox Extra HD, 17:25 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Cuba Gooding jr. (57) |
Tia Carrere (58) |
Kate Bosworth (42) |
Paz Vega (49) |
Taye Diggs (53) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Barátnőt felveszünk |
Nam Joo-Hyuk |
454. Vera47 (2011-10-03 18:24.35) |
Megrázó és elgondolkodtató, igazi filmélmény volt. |
453. Miss bambi (2011-10-03 14:08.25) - (válasz Independence 452. hozzászólására) |
Azért volt mit olvasnom,hál' Istennek.:)
Tudom közhely de Én is egyetértek minden szavaddal és meglátásoddal-e dolgokat illetően. A szerelem mindentől független,ez is igaz,méghozzá nagyon is. Biztos,hogy van minden ember életében egy olyan másik személy aki fontos számunkra így vagy úgy életünk során,végigkísér bennünket,mindennapjainkat,még ha nincs is velünk. De gondolunk rá,foglalkoztat bennünket,nem hagy lelkiismeretünk nyugodni,hogy mi is lehet vele,mit csinálhat éppen,kivel van,kivel beszél,kik azok az emberek akikkel kapcsolatba lép,gondol-e viszont ránk és,hogy még szeret-e. Ha viszont,netán,az érzés nem kölcsönös,még akkor is megmarad nekünk ez a "valami",amit senki sem tud,csak mi,ott legbelül,a szívünk mélyén,amit senki el nem vehet tőlünk halálunk napjáig. Egyébként a holokausztra direkt nem éleztem ki az írásomat,mert a vélemények úgy is megoszlanak-e téren és jobb ha mindenki magában dönti el ezt a dolgot és próbálja emberi módon feldolgozni. |
452. Independence (2011-10-03 13:15.21) - (válasz Miss bambi 444. hozzászólására) |
Leírtál mindent, most mit írjak én? :)
Nyilván nehéz, egy olyan filmről bármi újat mondani, amihez ennyi hozzászólás született már.Az ember csak csatlakozni tud, vagy ismételni, de ez a film megér annyit, hogy mégis... Sok helyről olvastam, hogy megint holokauszt, egy "hivatásos" filmnéző, meg egyenesen egy megrontás megfilmesítéséről írt. A beszűkült látásmód, azért működik, az egy sémára gondolkodás szépen virul, ha állandóan locsolgatják az ehhez hasonló elméncségekkel. A szerelem, teljesen mindegy, hogy ehhez a szerelemhez, adott esetben a nyers testiség nyitja meg az utat, még ekkora korkülönbség esetén is működőképes. Abban a korban, mikor vér helyett tesztoszteron folyik az erekben, meg természetes, mint a levegővétel. Abban a korban, amikor egy nő, egy valódi nő megérintése, bőrének illata, kezének játéka testünkön, olyan állapotba hozhat, hogy szinte eszünket veszítjük, abban korban nem mérlegeljük, hogy melyikünk hány éves, nem hezitálunk egy pillanatra sem, nem állunk meg moralizálni, ugyan már... Sehol nem mondjuk ki könnyebben azt a szót: szeretlek, mint az ágyban, néha, sokszor, tartalom nélkül.Hát itt bizony megtelik tartalommal a szó is meg az érzés is. Egy világnyi szakadék a két ember között, a nő egyszerű, már-már együgyű, a fiú finom, érzékeny intellektuális, és ezen ellentmondásos viszony fölé, egy addig-ameddig tartó, de mégis bensőséges, érzékiséggel, és mindkét fél számára új élményekkel teli burát képesek építeni. A fiú, bár ekkor még nyilván nincs tisztában vele, mert a pillanat élményeit éli át, de életre szóló érzést, a nő pedig, valami izgalmasan új szellemi táplálékot, és megértést kap. Egyfajta elismerést. Hannah nyilván tudja, akármennyire egyszerű lélek, de élettapasztalata, és a hátán cipelt súlyos terhek tudatában, tudnia kell, ez pünkösdi királyság.De ameddig "él", próbája élvezni. Persze ő az egyik fő vesztes, ő kerül bíróság elé, ő menekül "előre", hogy az írástudatlanság szégyenét ne kelljen feltárnia, ő kerül börtönbe.De börtönbe zár magával együtt még valakit, Michael-t. Méghozzá egy élere. Michael soha nem szabadul ezen viszony emlékétől, soha nem szabadul az asszony személyétől, attól az élménytől, amit tőle kapott, és a csalódás, végkép olyan terhet rak rá, amivel, együtt élni, nem egyszerű. Egy a távolság ködébe vesző, istenített, és idealizált szexuális, és szerelmi viszony, túlléphető, de ilyen brutálisan lerombolva látni egy bennünk élő mítoszt, meglátni a gyarló, egyszerű, bűnös embert, látni ledőlni az idolunk szobrát... Egy kellően érzékeny és fogékony ember számára, sokkoló. Hogy a holokauszt téma, így, ebben a formában előjön a filmben, mi ezzel a gond? Pont, hogy nagyon is árnyalt, különleges, több síkú, új szempontok vezérelte, ez a szembenézés. Bűn vagy kötelességteljesítés, egy ennyire egyszerű lélek, miként élte ezt meg, mennyire volt képes a mélységeibe bele látni? Csak, úgymond, tette a dolgát? Felment ez bármi alól is? Miként viselkednek a volt társak a vádlottak padján ülve? Megannyi súlyos, morális kérdés, sokféle lehetséges válasszal. Nincs kollektív bűnösség, ez egyszerűen ostobaság, mi több, még a felemlítése is vétek. De egészséges hátranézés, feltárás, eltöprengés, szembenézés, kell, hogy legyen. Van, amitől csak úgy szabadulunk, ha kibeszéljük. A szemérmes hallgatás, a lesunyt tekintet, az esetleges hőbörgő hárítás, és tagadás, nem segít. A film második felének történései, a felnőtt Michael, és Hannah, erről olyan szépen leírtál mindent, szívhez szólóan, nem is fűznék hozzá semmit. Kate Winslet személyével kapcsolatban felmerülő kifogás, miszerint, egy ilyen szenvedő karaktert eljátszani, hálás feladat, borítékolt siker, ez neki jól áll, marhaság. Ha vannak szerepek, amik túl és egyben alul-játszhatók, na, ezek azok. Egy tekintetnek akkor kell üresnek lenni, amikor az, ott, és abban a pillanatban indokolt, akkor kell érzelemmel telni, ha azt a helyzet megkívánja, ott kel előjönni a drámának, ahol katarzist ad. Ha valaki azt gondolja ezt könnyű eljátszani, szerintem oltári nagyot téved. Hannah egyszerre érzékeny, és egyszerre nyers, egyszerre őszinte és egyszerre hazug, minden rezdülése pontosan telibe talál, néhány jelenetben őszinte együttérzést vált ki belőlünk, máskor meg hitetlenkedő dühöt. Szerény véleményem szerint kolosszálisat játszik, mint, ahogy nagyon tetszett az ifjú Michael is. Ralph Fiennes nekem kicsit kétesélyes, de ez szubjektív, Bruno Ganz-ot meg mindig öröm látni játszani. A végére és is csak azt tudom mondani, amit Te, csodálatos film, kihagyhatatlan!!! |
451. Csernakakos (2011-10-03 09:47.07) - (válasz Miss bambi 450. hozzászólására) |
Jaj, de jó! :) Majd figyelem a vélemények topikot, ha írsz róla! :) |
450. Miss bambi (2011-10-03 09:45.56) - (válasz Csernakakos 449. hozzászólására) |
Szia,köszi.:)
Még nem de ma megyek és levadászom ezt a filmet és szerintem azt is,különben depis leszek.:)) |
449. Csernakakos (2011-10-03 09:42.42) - (válasz Miss bambi 444. hozzászólására) |
OFF
Szia! :) Nem hírérték, hogy értékes véleményt írtál. A szabadság útjaiban láttad már Winsletet? Ha esetleg nem, nézd meg mindenképp (eredeti hanggal), kihagyhatatlan film! |
448. Miss bambi (2011-10-03 09:26.24) - (válasz Shikaka 446. hozzászólására) |
'Ön mit tett volna?'
Erre a kérdésre nem is kapott választ,csak mély hallgatásba burkolózott a bíró és az összes ember aki ott jelen volt. Bár a mély hallgatás is egyfajta válasz a kérdésre,csak szégyellték volna kimondani,nem úgy mint Hanna aki felvállalta tettét,sőt még azt is amit nem ő csinált(aláírás). |
447. Trashfan (2011-10-03 09:25.26) - (válasz Shikaka 446. hozzászólására) |
Minden szavaddal egyetértek. Magam is teljesen hasonló gondolatokat fogalmaztam meg annak idején erről a filmről. |
446. Shikaka (2011-10-03 09:18.50) |
Nehezen tudok ezzel a filmmel kapcsolatban 5/5-nél rosszabb jegyben gondolkodni.
A két történet mindenképp egyedi, stílusos és újszerű. Láttam már egy csomó romantikus filmet, nagyon jókat is, de ennek a filmnek a szerelmi része nagyon életszerű. Nem azért, mert idősebb nő és fiatal fiú, hanem azért, mert a szereplők szomorú de érthető, a film logikájának megfelelő reakciókat adnak helyzetekre, nem pedig a romantikus vígjátékokban "elvárt" döntéseket hoznak. (legjobb példák azok a jelenetek, mikor Michael bemegy a sittre Hannához. Mindkét jelenet nagyon ütős) A film másik vetülete szerintem még ennél is jobb, nem tolakodóan dolgozza fel a témát, hogy milyen lehetett egy nemzetnek szembenézni az előző generáció bűneivel, és azt, hogy mennyire lehet bűnösnek tekinteni egy embert, aki az akkori törvényeknek megfelelően végezte a dolgát. Van egy nagyon jó jelenet, mikor a bíró provokálja Hannát (azzal, hogy végül is ő döntött hogy ki él és ki hal), mire a lány visszakérdez, hogy 'Ön mit tett volna?' Alapvetően igaz, hogy a mai ember nehezen tudja elképzelni, hogy a rendszer kiszolgálói nem tettek semmit, de ugye a legkönnyebb a biztonságos fotelből ítéletet hozni és okoskodni. Szerintem Magyarországon is nagy szükség lenne ilyen témájú filmekre. Lehet a németeket akárminek tartani, de az biztos, hogy sosem félnek a kényes témáktól, legyen szó haláltáborokról vagy a stasi-ról. |
445. Trashfan (2011-10-03 09:18.29) - (válasz Álfrödulson 442. hozzászólására) |
Nem figyeltél a filmre szerintem kelő képen. Hiszen elmondta a tanárának a helyzetet, és szerintem ebbe nem kel többet belelátni. Arról van szó, hogy a nő nem akarta, hogy a titka kiderüljön, mert szégyellte magát. Ennyi. Hannah ha akarta volna ott és akkor a bíróságon elmondhatta volna, hogy sem írni, sem olvasni nem tud, ebből kifolyólag a parancsot sem írhatta meg.
Szerintem arról van itt szó, én legalábbis úgy érzem, hogy a fiúcska tiszteletben tartja Hannah döntését és ezért nem szól. Hiszen abban az ominózus párbeszédben el is mondja, hogy tud valamit, ami enyhíthetné a büntetést, és a tanára meg is kérdezi, akkor miért nem mondja el. A fiúcska mit is mond erre? A nő titkolni akarja. Szerintem ennyi ennek a dolognak a nyitja. Pontosan, hogy nem azért nem szól, mert megveti, vagy mert már nem szereti, hanem az ellenkezője az igaz. Szereti, és tiszteletben tartja azon döntését, hogy az írástudatlanságát jobban szégyelli Hannah, mint azt, ami akkor és ott a templomban történt. Én legalábbis ezt gondolom. |
444. Miss bambi (2011-10-03 09:05.14) |
Eszméletlen jó film,annyira a hatása alá kerített,hogy nehéz volt még levegőt is vennem a végén,szinte lelkig tiport.
Már rég láttam ennyire hiteles alakítást színészektől,kik bemutatták eme történetet,tökéletes hitelességgel. Nem tudom,hogy miért de úgy éreztem,mintha mindig is Kate Winslet-re írták volna ezt a szerepet,nagyon jól megformálta a karaktert,és még talán ideáig egy filmjében sem érzékeltem ekkora,az emberre gyakorló érzékiséget amelyet itt kiváltott.Látni az arcán a csalódottságot,néha dühöt,és a reményt azaz,azt az egy embert aki egész élete végéig fontos volt neki,hogy szeresse és megértse őt. Az a rész,a vége felé, mikor meglátogatja a börtönben a már férfivé érett Michael,leül vele szembe az asztalhoz,egymásra mosolyognak és a Hannah kinyújtja lassan a kezét a férfi felé,ezzel azt éreztetve,hogy még mindig fontos neki,az évek nem számítanak,látszik,hogy Michael egy másodpercig hezitál,majd végül Ő is kinyújtja kezét a nő felé,ez amolyan megnyugvást jelent neki,de persze ez is csak egy pillanat,mint az is,hogy Hannah öröme túl korai volt. A lezajlott beszélgetés során Hannah érezte,hogy már semmi nem lehet olyan,mint régen,és talán titkon remélte,hogy még lehet valami kapocs kettőjük közt,ami talán már nem szerelem,hanem egyfajta mély kötődés a másik iránt,de a Michael túlzott "ridegsége" és távolságtartása felébresztette benne,hogy ennek már vége. Érezte,hogy már csak szívességből és talán merő szánalomból segít neki,a fájdalom kiült arcára,ami még a halovány mosolyát sem tudta leplezni amit a búcsúzáskor intézett a férfi felé.Úgy érezte teljesen magára maradt,elveszett ebben a reményvesztett világban és már nem volt egyetlen kiút sem,csak egyet tehetett,ami talán nem a legjobb választás volt,de már nem érzett célt maga előtt,lezárult a legfontosabb szakasz ami jelentett neki valamit is az évek alatt. A börtönben töltött idő erőt adott neki,lelkileg s mind fizikailag,főleg Michael-től kapott kazetták,amin a gyönyörű történetek voltak felmondva,hallotta a férfi hangját,megtanult írni-olvasni,volt cél ami mozgatta,de már ezek sem voltak fontosak,miután a személyes találkozásra került a sor.Ott volt Ő teljesen egyedül,magányosan,szíve tele fájdalommal és még csak el sem mondhatta senkinek,még Michael-nek sem,mert ennél nagyobb csalódottságot és fájdalmat nem akart okozni neki,annak az embernek akinek oly sokat köszönhetett. Ralph Fiennes alakítása most is elbűvölt,és Bruno Ganz-ot is vele egy szinten éreztem. Csodálatos film,kihagyhatatlan. |
443. Carolyna78 (2011-09-08 22:54.57) - (válasz Álfrödulson 442. hozzászólására) |
én okolom a már férfivá vált fiúcskát, hogy nem ment be a mi kis írástudatlan hölgyeményünkhöz...Mellesleg miatta ment el, és vállalt új munkát.. Persze félt , hogy kiderül a tikta, de véget kellett vetnie a viszonynak... |
442. Álfrödulson (2011-08-30 20:50.41) |
Nem értettem egy dolgot. A bíróságon ugyebár felhozták, hogy volt egy írott parancs, amit elvileg Hannah írt, de mint tudjuk és a fiú is tudta, a nő nem tudott se olvasni, se írni. Végül miért nem hozta fel sem a bíróságon, sem később ezt a tényt? Gondolom először félt, hogy kiderülne így a kapcsolatuk, de mégis, nem gyötörte ez a férfit később? Mert ha nem ő írta, akkor neki sem járt volna ki olyan mértékű büntetés. Vagy azért nem segített rajta, mert a férfi annyira elítélte a nő tettét, hogy minden régi dolgot, ami köztük volt sutba dobott hirtelen? Pedig a fiú elvileg már akkor is tudta, hogy a Hannah csak azért vállalta magára a vádat, mert nem akarta, hogy kiderüljön, hogy nem tudott írni. És erre fel 20 évvel később sem tudott neki megbocsátani. Szerintem az utolsó találkozásukkor nagyon jól látszik, hogy Hannah mennyire küszködik magában, hogy még szeretné a másikat (főleg a kapott kazetták után gondolta, hogy talán még szereti), a férfi viszont hidegen távozik végül. És úgy vélem pont ez vezetett az öngyilkosságához nem pedig az, amit Mangilla mondott, hogy korrekt lezárás. Szerintem Hannah úgymond elvesztette ezzel utolsó, személyes kapcsolatát is a világgal, akire még támaszkodhatott volna, ezért következett be az öngyilkossága. |
441. Pelikanbence (2011-08-26 00:19.33) |
Lenyűgöző és elgondolkodtató film a Holocaustról a nagyszeru Kate Winslet és Ralph Fiennes FANTASZTIKUS alakításával! 2008 egyik legeslegjobbja a Batman-A Sötét Lovag és a Végítélet-Doomsday mellett. |
440. Pelikanbence (2011-08-26 00:18.34) |
Még 2009-ben kaptam születésnapomra DVD-n és akkor meg is néztem és máig ott őrzöm a DVD polcomon
Lenyűgöző és elgondolkodtató film a Holocaustról a nagyszeru Kate Winslet és Ralph Fiennes FANTASZTIKUS alakításával! 2008 egyik legeslegjobbja a Batman-A Sötét Lovag és a Végítélet-Doomsday mellett. |
439. Comarca Lagunera (2011-06-22 09:37.39) |
Nagyon jók a színészek és a történet is, Kate Winslet nagyon jól játsza a durva, de mégis nagyon érzékeny, sokszor borzasztóan együgyű nőt, talán a tárgyalások a legkomolyabbak, ott derül fény sok mindenre az ő lényével kapcsolatban, annyira fel sem fogja a helyzetet, hogy az már sajnálatra méltó. Nem látja át egyáltalán a történteket, a táborban történt felolvasásokkal kapcsolatban meg ugye az derül ki, hogy a meggyötörtség kölcsönös, de mint egyszerű naív lélek, pont mint egy gyerek, így állt bosszút sérelmeiért. Jó film, a második fele nagyon erős, nagyon mély, fájdalmas. |
438. Mcec (2011-05-06 09:47.00) - (válasz Yiihaa 433. hozzászólására) |
Hát, ezek szerint mégsem mindig... |
437. HMáté33 (2011-04-12 15:53.27) |
Húha, ennél sokkal többet vártam, nagyon csalódtam! Gyenge! 2* |
436. Agskorpi (2011-03-08 09:54.58) |
Most mmár többedjére futok bele pontatlan filmleírásba. Nem a segítségével gyógyul ki és sárgasága van, és nem hálából marad ott amiért kigyógyította. Rosszul lesz az utcán a fiú, a kalauznő hazakíséri és aztán a fiú felkeresi, a többi meg megnézendő.
Amúgy szép film és bár hosszú, de igazán jó alakítások vannak benne és nincs túl giccsesre sem véve. SPOILER a végén lévő párbeszéd a túlélőel is nagyon jó lett, mert valahogy tényleg ilyen lenne a valóságban és nem olyan szirupos mint ahogy néha az ilyen beszélgetéseket tálalják. 5 csillagot érdemel |
435. Mr Htvds (2011-02-14 17:16.56) - (válasz Yiihaa 433. hozzászólására) |
Olykor a legnagyobbak is tévedhetnek:)
Pl sok több Oscar-mentes film is van, ami megérdemelte volna- egyes vélemények szerint:) |
434. Mangilla (2011-02-04 16:20.14) - (válasz Yiihaa 433. hozzászólására) |
Szerintem meg néha te is tévedhetsz:) |
433. Yiihaa (2011-02-04 12:36.59) |
(F)El szoktam ismerni, ha egy film mestermű, de ez sajnos nem az, szerintem köze sincs hozzá. |
432. Tysonrichie (2010-12-18 14:48.42) |
Érdekes film, kategóriájában jónak számít. |
431. Tömö (2010-12-06 11:39.03) |
végre megnéztem.
ez az egy film-eddig-,amiről itt nem Akartam olvasni,hogy mi szösz is akar lenni,legyen meglepi. Meglepődtem,de tényleg. Nekem fogggalmam sem volt,miről fog szólni ez a film,sőt,hogy ki-kit fog alakítani,mert ugye csak a szereplőkről volt némi infóm. Szeretem az ilyen filmeket. Kultiválom. Véleményt már annyian írtak,ez oldalon tetszik pl.a Birka írása,jah,ilyenek is tud?:D Kate szereplése szteem,annyira nem volt átütő,azért nem döngőlt le(ráadásul a öreg Holeanyós sminkje is lehetett volna jobb is),inkáb a "fiúcska",talán mert többet volt a vásznon? A film egyik-témájáról,nem szólnék,arról meg van mindenkinek a véleménye,nekem is.Ha az lett volna a forgatókönyv írójának is,mint nekem,nem lett volna,azért ideje megtanulni,ööö esélye!! megtanulni Hannának olvasni,írni. 4* |
430. Kövyvtáros (2010-11-10 07:57.14) |
Nagyon érdekes és elgondolkodtató volt.Az első fél órában még azt gondoltam,ha ennyi a történet,nem rossz,de elég lapos.De aztán olyat fordulta sztori, hogy érdemes volt figyelni.Kate Winslet színészi játéka volt igazán jó,nem is gondoltam hogy ilyen drámai szerepben ilyen jól tud.A Mesterségem a Halál című Merle könyv jutott erről eszembe.Meg a ragaszkodás,a szerelem,a szenvedély,a szenvedés,a kötődés.Jó film volt,jó négy csillag. |
429. Mangilla (2010-11-03 09:08.28) |
Kevés infóval rendelkeztem a filmről a megnézése előtt, s bár némi SPOILER-ről tudtam, a történet egésze ismeretlen volt számomra.
Innentől inkább csak az olvassa tovább, aki már látta! Ami miatt leginkább érdekelt, hogy egyik kedvenc színésznőm, Kate Winslet Oscart kapott érte (amit már elég régen kiérdemelt) - előrebocsájtom, hogy teljes joggal, mert eddig ebben a filmjében nyújtotta a legnagyobb alakítását! Nos, a filmről: a regényt nem olvastam, viszont a hsz-ek tanulsága alapján eléggé hűen követi azt a film, szóval ezt nem is ragoznám tovább. A történet első fele egy inkább erotikusnak nevezhető, nem túl eredeti, viszonylag lassú cselekményszál, amely egyfajta szemlélettel akár pedofilnek is nevezhető... de a későbbiek igazolják, hogy itt nem ilyesmiről volt szó… Aztán egy fordulattal teljesen új megvilágításba kerül a Kate Winslet által alakított nő mind a néző, mind ifjú szeretője számára. Amikor kiderül Hanna bűne, a fiatalember – úgy tűnik – érzelmileg eltávolodik a nőtől, vagy legalábbis gyávasága (?) miatt nem vállalja fel korábbi szerelmét… Passzívan, az események külső szemlélőjeként vesz részt a tárgyalásokon; helyette a többi szereplő: diáktársa, tanára, illetve a bíró teszik fel a kérdéseket, amelyek nemcsak a nézőt, de nyilván Michaelt is györtik; végül a – láthatólag cseppet sem elfogulatlan – bíró szájából hangzik el az a vád, amely Hanna válaszával együtt a film kulcsát jelentik (nem szó szerint idézve: „Maga inkább hagyta, hogy az emberek bennégjenek, mert az volt a dolga, hogy őrizze őket?” „Miért, maga mit tett volna?”). A tárgyalás utáni rész már számomra a mű sztorialapját jelentő írástudatlansággal foglalkozik, pontosabban azt, mint eszközt használja fel, hogy a fiú (illetve már elvált férfi) megbocsájtását, ezzel párhuzamosan a nő vezeklését bemutassa. A végére Hanna sorsa szükségszerűen következett be, és a Michael visszatérése a világba nagyon szép megoldás egyrészt a férfi érzelmeinek felvállalására, másrészt a példamutatásra, hogy miként lehet a történelmet személyes nézőpontból, mégis kulturáltan, bosszúvágytól mentesen átadni az ifjabb generációnak. És persze ez utóbbi vonatkozik Michael és a túlélő zsidó asszony beszélgetésére is. Nekem a film a benne lévő mély mondanivaló finom tálalása miatt nagyon tetszett; mint minden értékes alkotás, ez is több szinten értelmezhető, és élvezhető (már amennyiben egy drámát élvezni lehet). Hannát lehet elítélni (sőt, kell), de nem elsősorban a szembetűnő „megrontás” miatt, hanem korábbi tetteiért… és lehet őt nagyon szánni mélységes egyszerűségéért, úgy is mondhatjuk: butaságáért, melyből minden további rossz lépése következett… Az, hogy a börtönben összeszedte magát, és megtanult olvasni, nemcsak hihetetlen fegyelmezettségéről tett tanúbizonyságot, egyszersmind benne volt az is, hogy felismerte: így tud vezekelni (valamelyest) bűneiért, mind az áldozatokkal, mind Michaellel szemben. Öngyilkossága pedig az ő – és azt kell mondjam, a világ számára – korrekt (mondhatni: konform) lezárásnak tűnik, de személyes véleményem szerint nagyobb erkölcsi tartást tanúsíthatott volna, ha mégis inkább felvállal egy új, testileg-lelkileg megtisztult életet (melyben Michael is segíteni látszott neki). Még egy kiemelkedő momentum maradt a végére: Michael látogatása a túlélő zsidó nőnél. Ez a jelenet morális bravúr volt a rendező részéről*, egyfajta fricska is a holokauszt zászlóvivői felé: a bűnös náci nő öngyilkos lett a börtönben, míg a meggyötört egykori áldozat New Yorkban milliárdosként tengeti napjait… (*hozzátenném, hogy a tárgyalást vezető bíró erősen zsidó küllemű- és magatartású volt – valószínűleg szándékosan –, illetve vehemenciája oly karakteres, szinte színészkedő volt, ami egy kicsit példát statuálni szándékozó, szinte koncepciós perekre emlékeztető volt… de természetesen a vádlottak bűnei valóban nagyon súlyosak voltak, és az indulat is megérthető…) Ettől eltekintve azonban megint csak nehéz döntést kell meghozni az asszonynak: elfogadhatja-e Hanna pénzét? Megbocsájt-e ezzel neki? Párezer márkával meg lehet-e váltani a szenvedéseit? Véleményem szerint a túlélő személyesen neki megbocsájtott, de összességében a náciknak nem… A film kivitelezése minden más tekintetben is remek: Kate Winslet szerintem is legjobb alakítását hozta, de David Kross, vagy Bruno Ganz is… nem beszélve a zsidó nőt alakító Lena Olinról, akit nemrég teljesen más szerepben láttam… Ralph Fiennes volt talán a legkevésbé kiemelkedő – talán azért, mert ez neki skatulyaszerep volt, amelyet kisujjból kirázott. Nagyon tetszett a kor megjelenítése – mind képileg, mind a gondolkodásmódot tekintve (ezt elsősorban Michael pedáns famíliájára értem, de pl. a „koleszhangulat” is ott volt a szeren:P) És remekül adja vissza a németek – máig tartó, de a ’60-as években még erőteljesebben jelen lévő – önmarcangolását, amiért nemzeti szinten felelősnek érzik magukat apáik (illetve ma már nagyapáik, dédapáik-) tetteiért… A filmzene nem volt tolakodó – ezáltal kiemelkedő sem, de talán nem is baj, hogy a háttérben maradt. Végezetül ajánlom a Felolvasót mindenkinek, aki egy nagyszerűen felépített és előadott drámát szeretne látni, amely kis időre gondolkodni valót is biztosít a megtekintése után (sőt, még azzal is számolni kell, hogy a feltett kérdésekre mi sem fogunk tudni választ adni… szóval: „Ön mit tett volna?”) A holokauszt-téma szemellenzős lobbistái (akár mellette, akár ellene ágálnak) nyugodtan kerüljék el, mert ez a film egyik oldalt sem dicsőíti, maximum egyes sorsokat mutat be – nagyon hitelesen… |
428. Birka78 (2010-10-30 15:33.31) |
Hogy ki mit tenne egy adott szituációban, akkor derül ki, ha valóban belekerül. Lehet elítélni embereket azért, amit jó fél évszázaddal ezelőtt a zsidókkal vagy a többi kisebbséggel szemben elkövettek, de azt hiszem, ma is nagyon kevés olyan ember van, aki tiszta lelkiismerettel kijelentheti, gerincesen viselkedett volna ott és akkor. Kertész Imre könyvének címe – a Sorstalanság - nagyon találó: emberek millióit fosztották meg önkényesen attól, hogy valódi sorsuk legyen, kiszámíthatatlan, fájdalmakkal, szenvedéssel, de ugyanakkor reményekkel teli. A deportáltak sorsa egyszerűen a halál volt. Úgy kellett élniük, hogy elég egy rossz szó, egy tekintet vagy bármilyen külső, általuk nem befolyásolható körülmény, és vége az életüknek, vagy ha nem a sajátjuknak, a szeretteikének. Én azt gondolom, nemcsak a munkatáborokban, haláltáborokban, erőltetett menetek során kivégzettek váltak sorstalanná, hanem többségében azok is, akik velük szemben ezeket a megbocsáthatatlan és ép ésszel felfoghatatlan borzalmakat elkövették. A teljesen antiszociális, genetikailag bűnöző lelkületű, bűntudatot nem ismerő, igencsak kevés számú ember kivételével nem arra születünk, hogy gyilkoljunk, és normális körülmények között nem is tesszük ezt életünk során. Indulatból persze lehet ölni, egy anya pl. bármire képes lehet a gyermekeiért, de ez a „hirtelen felindulásból elkövetett”-kategória, egyszeri alkalom, nem tömeges emberirtás.
Én a Holocausttal kapcsolatban azt gondolom, meggyőző, hatásvadász szónoklatokkal, a tömegek befolyásoló erejével egy időre teljesen kiiktatták az emberek lelkiismeretét, és abban a pillanatban, amikor az őrök parancsra elkövették a kivégzéseket, azt szenvtelenül, „off-állapotban” tették, kb. olyan érzelmekkel, mint amikor egy lövöldözős számítógépes játékban elpusztítjuk az ellenségeinket. Ám egyszer befejeződik a háború, a népirtás, ott vannak az életben maradottak, vissza lehet(ne) térni a hétköznapokba, az apró-cseprő problémákhoz. És ekkor kezdődnek a gondok: ekkor tolakodik elő a lelkiismeret, a bűntudat, és innentől kezdve lesznek sorstalanok ezek az emberek is. A tudattal, hogy ártatlanokat mészároltam le, hogyan éljek tovább, hogyan adjam át magam a szerelemnek, hogyan legyek őszinte a gyermekeimmel, hogyan töltsem el szégyen nélkül a barátaimmal az időt? Hogy ne köpjem le a saját tükörképemet? Van olyan ember, aki tud így is ÉLNI, van, aki nem. Hanna Schmitz az utóbbi táborba tartozik. Titka megmérgezi kapcsolatát, gondolatait, igazi feloldódást, megnyugvást nem talál. Egy olyan viszonyban, ahol ilyesmit kell rejtegetni, szerintem csak megzavarodni lehet – mindkét félnek. Az egyiknek azért, mert képtelen többé igazán adni, a másiknak azért, mert nem érti, miért nem engedi közel magához a társa, miért nem tud megnyílni előtte. Én nem merem azt mondani, hogy különb vagyok, mint Hanna Schmitz. Azt sem, hogy azoknál különb vagyok, akik a bíróságon fújolták, kurvázták vagy éppen saját bőrük mentése érdekében őt kiáltották ki bűnösnek. Hanna egy teljesen átlagos nő, aki rossz helyre és rossz időben született. Vonnegut talán erre is csak annyit mondana: Így megy ez… Mindannyiunkban ott rejtőzik valahol mélyen az állat; kellenek bizonyos körülmények, hogy előjöjjön. Elég a rabszolgaságra vagy a középkori kínzásokra gondolni (gyomorforgató részletekért fordulhatunk Druonhoz) vagy ha a modern kort nézzük, ott vannak a börtönfilmek, pl. az egyik legjobb közülük, a Kísérlet. És ha az említettekhez viszonyítom, Hanna Schmitz tulajdonképpen nem is olyan nagy bűnös: ő nem lelt örömet, kéjt a gyilkolásban, csupán engedelmeskedett a felette állóknak. „Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra...” – írja Radnóti, és én úgy vélem, Hanna nem ez a kategória. Sokkal inkább öltek kéjjel azok a nők, akiknek nem a becsületük számított a vádlottak padján, hanem a bőrük mentése. Öt csillagot érdemel ez a film, mert sallangoktól mentes, mellőzi a giccset, a színészek játéka nagyszerű, szerepükben hitelesek. Döbbenetes, ahogyan Hanna kijelenti, azért nem engedte ki az égő templomból az embereket, mert parancsnak engedelmeskedett. Az a gesztus pedig, amit Michael tesz, hogy célt adjon egykori szerelme börtönlétének, a lehető leghumánusabb cselekedet, ami ebben a helyzetben elképzelhető. Megérdemelten kapta ez a film a díjakat és a jelöléseket. |
427. Liz-i (2010-10-27 22:12.22) |
Nagyon szép film, gyönyörű történet, szép fényképezés, a szereplőkkel jól betaláltak. |
426. Technokrata (2010-10-05 15:50.57) |
Felkavaró dráma.Nagyszerű és elgondolkodtató alkotás. |
425. Colby86 (2010-10-02 20:30.04) |
A nő nem tud az anyanyelvén sem írni-olvasni, de egyből angol nyelvű könyvvel kezd:) HIBA! Amúgy megható, szép film, jó színészek. |
Vélemények | Törölt felhasználó, 2024-10-10 10:38 | 574 hsz |
Kérdések | Cobycica, 2011-03-02 17:25 | 7 hsz |
Keresem | Losvanvan, 2009-07-14 22:33 | 12 hsz |
A felolvasó adatlap |
Eredeti cím: The Reader |
Évszám: 2008 |
Rendezte: Stephen Daldry |
Szereplők: Kate Winslet, Ralph Fiennes, Bruno Ganz, Alexandra Maria Lara, David Kross... |
További információk |