Fórum - Istenről, hitről, vallásról (311. oldal)

elejére ... 302 303 304 305 306 307 308 309 310 311 312 313 314 315 316 317 318 319 320 ... végére

16269. Giotti (2011-03-22 23:03.37)   - (válasz Leeandra 16259. hozzászólására)

Nekem legutóbb a hétvégén volt szinkronicitás-élményem. Olvastam arról, amit írtam is, hogy a magányt a Remete-kártya szimbolizálja a tarot-ban. Két nappal később a feleségem kártyát vetett. Sejtettem, én melyik lapot húznám. Kértem, hogy magyarázza el, hogyan kell értelmezni. Példaként elővette a... na melyik, a Remete-kártyát, azon magyarázta el. Akkor már csak mosolyogtam, de nem mondtam semmit. Aztán jól összekeverte, kiterítette, én pedig húztam a 22 lapból. A Remetét.

16268. Biscuit (2011-03-22 23:01.23)   - (válasz Leeandra 16267. hozzászólására)

Igen, ezért is mondják, hogy az út, megtalálni a benned élő gyermeket :)

16267. Leeandra (2011-03-22 23:00.11)   - (válasz Biscuit 16264. hozzászólására)

Pedig amég gyerekek voltak többet láttak lehetőnek:)

16266. Biscuit (2011-03-22 22:58.49)   - (válasz Giotti 16265. hozzászólására)

Olvastam Drunvalo könyvét, megláttam benne 1 ábrát, magaménak kezdtem érezni, azóta a jobbvállamat díszíti. Bár itt a szimbólum talált meg engem, nem én a szimbólumot :)

16265. Giotti (2011-03-22 22:56.47)   - (válasz Biscuit 16261. hozzászólására)

Nem, olyanokra gondolok, amit Leeandra írt.

16264. Biscuit (2011-03-22 22:56.10)   - (válasz Leeandra 16262. hozzászólására)

Igen, hátrányból előny... :D rém egyszerű dolog, csak az ember eredendően nem fogadja el az egyszerű dolgokat... mert az hihetetlen, az nem lehet... :D

16263. Leeandra (2011-03-22 22:55.00)   - (válasz Leeandra 16262. hozzászólására)

Bach, na!

16262. Leeandra (2011-03-22 22:54.17)   - (válasz Biscuit 16256. hozzászólására)

Ezzel megbékéltem én is. És rájöttem hogy ha megismerem és elfogadom a korlátamat, elkezdenek nekem dolgozni. Backtól olvastam ilyen megfogalmazásban.

16261. Biscuit (2011-03-22 22:53.51)   - (válasz Giotti 16257. hozzászólására)

Szerintem nincs véletlen. A dolgok megtörténnek de az okot nem mindig tudjuk meg :D Egyébként nap mint nap történnek dolgok, pl feljöttem a filmkatra, veletek beszélgetek. 1 dolog kétszer nem történik meg, csak valami nagyon hasonló megtapasztalás szerintem. :)

16260. Leeandra (2011-03-22 22:53.17)   - (válasz Biscuit 16255. hozzászólására)

Nem. Neked jó:)

16259. Leeandra (2011-03-22 22:52.31)   - (válasz Giotti 16251. hozzászólására)

Igen, sokszor. Egy nagyon imádott apró példám erre, hogy nem olyan rég, a neten kutattam a Bhagavad-gítá után, mert nincs saját példányom és ahogy beírtam, nagyon éreztem hogy szeretném, hogy igazán szükségem van most erre, és akkor vki bekiabált. Kimentem, megkérdezte mi érdekel: főzés, történelem, filozófia. Mondtam filozófia. És a kezembe nyomta azt a könyvet. Tök jót beszélgettem vele, Krisna völgyből jött, meghívott magukhoz. Akart ajándékba adni egy könyvet mert szimpi voltam neki. Ez nagyon feltöltött. De sokszor teremtek magamnak. És van valaki akivel nagyon durván műkszik a telepátia:)

16258. Leeandra (2011-03-22 22:48.45)   - (válasz Giotti 16252. hozzászólására)

"The dual substance of Christ—the yearning, so human, so superhuman, of man to attain to God...has always been a deep inscrutable mystery to me. My principal anguish and the source of all my joys and sorrows from my youth onward has been the incessant, merciless battle between the spirit and the flesh... and my soul is the arena where these two armies have clashed and met." /Nikos Kazantzakis - The last temptation of Christ/ Magyarul: "Krisztus kettős lényege - a vágytól égő mélyen emberi, s az Istenséget elérő emberfeletti ember, mindig is mély, kifürkészhetetlen rejtély volt számomra. Ifjúkoromtól fogva a test és szellem közti szakadatlan, kíméletlen harc okozza legfőbb gyötrelmeimet, s ez minden örömöm és bánatom forrása is... A csatatér pedig, ahol ez a két hadsereg megütközik: a lelkem." Hírtelen, írtam hozzá és nagyon ciki lett.

16257. Giotti (2011-03-22 22:48.18)

Szinkronicitás: Jelentős véletlen, amiről érzed, hogy nem lehet véletlen, például ugyanaz a "véletlen" többször megismétlődik. Ezek általában sorsfordító pillanatok.

16256. Biscuit (2011-03-22 22:44.46)   - (válasz Biscuit 16255. hozzászólására)

Ja és nem érzem, hogy bele lennék zárva a testembe... bizonyos korlátokat szabhat, de semmiképp nem börtön amibe be lennék zárva...

16255. Biscuit (2011-03-22 22:43.54)   - (válasz Leeandra 16253. hozzászólására)

Jóideje nincs "párom" az életben, de még nem éreztem a magányt... lehet bennem van a hiba? :)

16254. Biscuit (2011-03-22 22:42.49)   - (válasz Giotti 16251. hozzászólására)

nem vagyok igazán képben a fogalommal, mit is jelent ez konkrétan?

16253. Leeandra (2011-03-22 22:42.01)   - (válasz Biscuit 16249. hozzászólására)

Hááát. Végülis mindeni csk magányos. Bele vagy zárva egy egy külön testbe és van egy egy külön tudatod. Talám ami elérhet lélektől lélekig az a totális őszinteség. Olyankor közös a valóság.

16252. Giotti (2011-03-22 22:40.03)

Láttam a filmet, mi volt az idézet?

16251. Giotti (2011-03-22 22:38.45)

Tapasztaltatok már szinkronicitást? Vagy telepátiát? Saját tapasztalatra gondoltam.

16250. Leeandra (2011-03-22 22:38.40)   - (válasz Giotti 16247. hozzászólására)

Hogy szeretnéd tanítani a többieket. Hogy hiába szeretettel fordulsz feléjük, az őszinte kritikát támadásnak veszik és nem érted. Hogy azt hsized, em több vagy, de többet tudsz és szeretnéd megmutatni hogy ők is tudják. És bízol sokáoig hogy majd hálásak lesznek. (dolgozok ellene, de az érzés valóságként itt van nekem és sokszor ráfázok, mert állandóan összevezsek magammal miatta) Láttad a Krisztus utolsó megkísértését? Vagy olvastad? A film elején ami idézet elhangzik, abba majd' belehaltam.)

16249. Biscuit (2011-03-22 22:35.20)   - (válasz Giotti 16245. hozzászólására)

Igen, de amikor vannak melletted, körülötted hasonlóan gondolkodó emberek, sosem vagy magányos, max. egyedül a világodban... de ez csak az én meglátásom. Hiszen már tudod, hogy sosem vagy magányos, utadon mindig van, lesz akivel találkozol, de az utadat egyedül kell járnod. Veled van az egy.. a "minden" (csak hogy Leeandrának is adjak magyaráznivalót ;) ). Remélem érthetően fogalmaztam :)

16248. Leeandra (2011-03-22 22:34.01)   - (válasz Giotti 16245. hozzászólására)

van aki nagyrészt egyedül nem magányos. Az indiánok pl olyan belső békére voltak nevelve(némely törzsben) amivel elvoltak csöndben, akár sokáig egyedül, mégsem voltak depressziósak meg hsiztisek.

16247. Giotti (2011-03-22 22:32.51)   - (válasz Leeandra 16243. hozzászólására)

Mik a tünetei? :)

16246. Leeandra (2011-03-22 22:31.24)

Olyan törvény nincs h Leeandra ne pofázz állandóan magadról?:DD

16245. Giotti (2011-03-22 22:31.13)   - (válasz Biscuit 16241. hozzászólására)

Szerintem az egyedüllét egész mást jelent. Egyedül sem vagy feltétlenül magányos, és társaságban is lehetsz magányos. A magány itt magában foglalja a meg nem értést és az út magányát is, akárcsak azt, amikor egy felnőtt magányos a gyerekek között.

16244. Biscuit (2011-03-22 22:28.52)   - (válasz Leeandra 16242. hozzászólására)

Ezért szól úgy a törvény, hogy hasonló hasonlót vonz, nem pedig azonos azonost :)

16243. Leeandra (2011-03-22 22:26.46)

Van akinek ismerős a Messiás komplexus?:D

16242. Leeandra (2011-03-22 22:25.03)   - (válasz Biscuit 16239. hozzászólására)

Na igen. De ez a lemaradás vonakozik rám is. Abszolut jó irány meg nincs. Csak személyre szabottan jó. Bár nem mindig gondolom így, csak azt tudom hogy végülis minden rendben van. Nem tudom megmagyarázni.

16241. Biscuit (2011-03-22 22:22.34)   - (válasz Giotti 16237. hozzászólására)

Én inkább az egyedüllét szót használnám a magány helyett, de teljes mértékben igazad van!

16240. Leeandra (2011-03-22 22:21.58)   - (válasz Giotti 16237. hozzászólására)

:) Igyekszem. Már rég megéreztem. Ovis koromtól inkább egyedül voltam, mert csak úgy volt helyén a világ. Minden más esetben akár gyerekek akár felnőttek között azt éreztem hogy nem tartozom oda és hogy ezek bármelyik pillanatban valami rosszat tehetnek, valami károsat. Mostmár konkrétan azt érzem , hogy mindenhol "gyerekek" vesznek körül és ráadásul taníthatatlanok. na most ez megint vérlázítóan hangzik, de nem olyan vészesen gondolom. Őszinte vagyok, az érzés meg itt van, igyekszem megzabolázni. Szóval egyedül mindig volt társaságom: én és valami más, nem tudom mi. talán a békém.

elejére ... 302 303 304 305 306 307 308 309 310 311 312 313 314 315 316 317 318 319 320 ... végére