Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Machete - AMC, 02:30 |
Erdély aranykora - Duna World, 03:00 |
Egy zuhanás anatómiája - HBO2, 03:30 |
Mama pici fia - TLC, 03:40 |
A Védelmező - HBO3, 03:50 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Mel Gibson (69) |
Szombathy Gyula (80) |
Danica McKellar (50) |
Zak Santiago (44) |
Florence Pugh (29) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg |
3000 év vágyakozás - Vélemények |
John Williams - Vélemények |
Harcos a ketrecben (sorozat) - Vélemények |
Mire gondolsz most? |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Stillwater - A lányom védelmében |
Glen Powell |
2024-07-21 21:17.18 |
Az első 15-20 perc nekem szenvelgős, de ismerem, tudom, érdemes türelmesnek lenni. S valóban, ahogy halad előre a film, egyre jobb, a vége pedig egészen remek! Nőknek valószínűleg jobban tetszik, de aki szereti az elegánsan érzékeny filmeket, örülni fog, hogy látta. Az olasz nyelvű részeket felirat nélkül néztem, az nyilván még inkább dob a filmen (akinek pedig néha bevillan akár a Keresztapa is, nincs egyedül). |
2024-07-12 20:16.46 |
1991 Cannes Film Festival • Grand Prize of the Jury
A négyórás magyar szinkronos változatot láttam: remek munka, igényes, szép film, megérdemelte a Zsűri Nagydíját Cannes-ban 1991-ben. Info: [link] |
2017-08-06 07:41.37 |
Nálam 2/3-os film: sajnos érthetetlenül/bántóan gyengére sikeredett néhány jelenet. Kár érte, mert kivételes, egyedi film lehetett volna. Mindenesetre látni kell, nem vitás. |
2016-09-10 20:41.16 |
Nagy vállalás, hatalmas tablók, remek képek, örök tanítás. |
2015-08-20 05:59.02 |
Semmi újat nem mondok azzal, hogy a filmtörténet klasszikusa. Külföldön Magyarország emblematikus filmje. A bevezető képsor (közel 9 perces) minden idők egyik legmesteribb filmkezdése: a köznapi valóság és a legfinomabb metafizika plasztikus egyneműsége. A film utolsó 2-3 jelenete pedig egyszer s mindenkorra eligazítja azokat, akik tájékozatlanok a világ dolgaiban. |
2015-08-20 05:32.09 |
Ponyván a mester. :)
Mindkettő maradt, mi volt. Kihívó, érdekes kaland, megérte. Igazán kíváncsi lennék, hogy kajálnák ezt a krimi- és multiplex-fogyasztók? (Bár nem hiszem, hogy volt/van/lesz forgalmazó, aki be merné vállalni.) |
2012-12-15 04:05.07 |
Halálának (1986. dec. 14.) évfordulójára:
[link] |
2012-11-08 13:56.49 |
Dégi István halálának 20. évfordulójára:
[link] |
2012-11-08 13:55.50 |
Dégi István halálának 20. évfordulójára:
[link] |
2012-11-08 13:55.19 |
Dégi István halálának 20. évfordulójára:
[link] |
2012-11-08 13:54.29 |
Dégi István halálának 20. évfordulójára:
[link] |
2012-11-08 13:52.24 |
Dégi István halálának 20. évfordulójára:
[link] |
2012-11-08 13:49.51 |
Halálának 20. évfordulójára:
[link] |
2011-11-03 14:16.31 |
Kereken 50 éve készült filmklasszikus: néhány pillanata ma is elementárisan és/vagy frissen hat, más részeit viszont már megette az idő. |
2011-06-25 05:10.12 |
Hullámzó színvonalú (felejthetetlen pillanatoktól a szirupos, elcsépelt, agyonrágott vagy épp mesterkélt, hatásvadász megoldásokig) film, melyet igazán élővé és elevenné a női főszereplő, Fernanda Montenegro játéka tesz (no meg néhány zsánerkép). Csúnyasága és ellenszenvessége, női mivoltának és életének gyakorlatilag teljes kudarca ad hitelt mindannak, ami vele és közben benne történik. |
2011-05-03 06:24.07 |
Schubert Gusztáv írja:
"...gondosan végiggondolt és mindvégig izgalmasra feszített mozgóképi performansz... A film végítélet-hangulatának – méghozzá provinciálisan kisszerű apokalipszisának (elég az: erre is rámehet élet és ország, vagy akár az egész léha faj)... az árulás az egyik legfontosabb forrása. 1956 rég volt, harminc éve, de nem lehet feledni, mert lassú méregként azóta is pusztítja a lelkeket, a konszolidáció lélekromboló kompromisszumára egy egész társadalom épült. Az árulás a filmbeli emberi viszonyok meghatározó eleme, bárkiről bármi kiderülhet, bárki bármikor megkettőződhet, bárki bármikor hátba döfhet bárkit... ez a romlott, bűzlő, emberi szörnyekkel zsúfolt kicsinyes fantom-világ megérett a pusztulásra. ... A világvége-menüt (lám, mindhalálig szabadon választhatunk), a későbbiekben még bőséges lábjegyzetekkel látják el a vidám kompánia tudós tagjai. A látványos, földközelben száguldó helikopterekkel, lobogó gyertyákkal (Jancsó legegyszerűbb, de hatásos szimbóluma: a gyász és az emlékezés jelképe, memento mori), égő szalmabálákkal, szörny lakta tóval, rejtelmes eltűnésekkel és gyilkosságokkal, megannyi rejtéllyel (amit az eseményeket megkettőző, időben eltoló videó-világ is tovább bonyolít) látványos valóság-kulisszában valójában vita-dráma zajlik...: értelmes-e a teremtés vagy pancser munka selejtje a világ és benne az emberiség? ... „szar az egész világ, s nem orvosi probléma, hogy az Úristen miért teremtette ilyennek.” „Az emberiség istene nem az igaz isten, csak kontár és gonosz. Nem akarta, hogy a világ és benne az emberek végtelenek és egyenlőek legyenek. Véges létet teremtett a halál kényszerével, ahelyett, hogy öröklétet teremtett volna a halál jogával.” ... A praxis végül egy süketnéma félkegyelmű képében avatkozik közbe, aki halomra lövi az eszmedráma párbajhőseit. ... a Halál éppúgy buffó-figurává válik, mint a hófehér overallban érkező Krisztus (Tarr Béla), „Megjöttünk a daruskocsival.” Így hangzik egy apokalipszis korabeli biblikus mondat, és ... a halottak föltámadnak. Hogy aztán az eszme-barrikádok ádáz harcosai (Bardócz és Komondi) rövid úton és közös akarattal pusztítsák el a daruskocsis megváltót. Ember itt rendet nem teremthet. (Igaz, Hernádi Gyula filmnovellájában helyreáll a rend, a játszó személyek visszatérnek… az elmegyógyintézetbe.) Ha isten elrejtőzött is, az eső azért még eleredhet. Utánunk az özönvíz." |
2011-05-01 18:56.26 |
Dajka Margit utolsó (tv-)filmszerepe. Döbbenetes látni. Fantasztikus. Bessenyei Ferenccel, Gobbi Hildával, Csákányi Lászlóval, Törőcsik Marival, Koltai Róberttel, Eperjes Károllyal, Varga Máriával. Aki tudja, nézze meg! |
2011-04-29 04:51.58 |
A film elején megijedtem. Az apró, ám annál bántóbb figyelmetlenségekre Tarrtól nincs hozzászokva az ember:
- az elemi orkánban a távoli, sőt, a félközeli fák meg sem rezzennek, - a kút fedelének a lehető legtisztátalanabbul és - gondatlanabbul való használata (folyamatosan az udvar porában fürdetve, visszatéve a kútra ilyenkor nagy kődarabbal illik lesúlyozni) - ítéletidőben (a kora reggel még alvó apára) nyitva hagyott házajtó - a takaréktűzhelybe egy szál gyufával egy pillanat alatt hatalmas tüzet gyújt a lány. Aki valaha is élt egyszerűen és szegényen, az pontosan tudja, hogy a kevés (mely egyúttal maga a lét) megbecsülése igen hamar zsigeri automatizmussá válik. Amit a végítélet sem tud törölni az emberből. Sőt! Ráadásul szerencsénkre Tarr éppen ilyesmire (mind bemutatni, mind érezni, mind végiggondolni) bőven és tudatosan áldoz időt. A miliő, a hangulat, a konkrét reálszituációk, maguk a karakterek és viszonyaik, valamint a dramaturgiai ív ereje is jelentősen sérül ezektől a meglepő felszínességektől. Nem csodálom, hogy Tarr most azt mondja: ez az utolsó filmje. Ennél kevesebbel ennél többet nemigen lehet mondani. Könnyen elképzelhető, hogy valóban nincs tovább. Erre. |
2011-03-08 05:47.23 |
Nyerő téma, karakterek, helyzetek sokasága, forgatókönyv és dialógusok, nyerő színészek (élükön Benkő Gyulával és Makay Margittal). Mindebből a felületes, esetenként ötlettelen, helyenként pedig szinte már igénytelen rendezés által majdhogynem fércmű jött össze. Remake-ziccer!! |
2011-02-09 07:20.37 |
Nem fergeteges, de mégiscsak vígjáték. Több mint 25 év múltán már sokat veszített frissességéből, lendületéből, de nem biztos, hogy ez a film hibája: lehet, hogy inkább az ingerküszöbünk lett azóta jócskán felstimulálva. |
2011-01-09 08:13.11 |
Mivel ebben a filmben rengeteg tragikum (változtathatatlan-ismételhetetlen-elkerülhetetlen) integrálódik, így vélemény helyett talán méltóbb időnként újranézni - és hallgatni. |
2011-01-08 14:59.57 |
Bár nem olyan erejű film, mint Ranódy László Pacsirtája, Törőcsik Mari és Mezey Mária mégis emlékezetessé teszi ezt az örök emberi kérdéseket feszegető Kosztolányi-adaptációt. |
2011-01-08 05:07.55 |
Egészen a végéig nagyszerű alkotás. A befejezés rendezői megoldása viszont érthetetlenül közhelyes, méltatlan. Ráadásul dramaturgiailag kifejezetten rossz.
A film vezető színészei ma már szinte utolérhetetlenek. Páger Antal pedig egyszerűen világklasszis ebben a szerepben. |
2011-01-06 03:08.59 |
Alig valamivel több, mint a családi videók színvonala. Értéke az, hogy itt a nagynéni helyett minden idők egyik legnagyobb futballistáját láthatod, és hallhatod lesújtó véleményét pl. a politikusokról illetve a FIFA-ról. Miközben Kusturica saját filmjeit is igyekszik népszerűsíteni. Se nem portré-, se nem dokumentumfilm, még csak nem is lektűr. Megtehették, felvették, le- és eladták: nagyjából ennyi. |
2011-01-02 04:24.03 |
Kedves,emberi film. |
2010-12-23 03:57.27 |
1968-ban döbbenetes erővel hathatott ez a képünkbe nyomott jóléti iszony. Néhány mesterkélt és kimódolt részét leszámítva ráadásul végig tudja tartani saját szintjét. Egy régi kazak vagy baskír szólás jutott közben eszembe: Ki sokat nevet, sokat sír. Az operatőrnek fel volt adva a lecke rendesen :-) |
2010-12-21 06:36.16 |
Alapvető tévedésnek tartom, hogy ezt a vázlatot színesben készítette Jarmusch. Dinamikát, drámaiságot és kifejezettséget vesztett ezzel. Így inkább ez a film amolyan beéneklés. Az más kérdés, hogy egyértelmű: itt nem akárki skálázik. A mesterség fegyelmezettsége már itt is névjegy, még ha a tartalom képi megjelenítése max. egy tanulmányhoz, de nem egy műhöz elegendő. |
2010-12-03 08:42.01 |
Mindig különleges, élmény Tarr filmjeit nézni. Mégis, a végén mindig van bennem valami hiányérzet: nem tudom, mi lehet, nemhogy megfogalmazni. Talán túlságosan (és hamar is) hozzászokik az ember ehhez a gondos és finom kézhez, és még vár valamit. Az ördög, ha tudja, mit, de várja. |
2010-11-30 05:57.45 |
Ha nem baj, most nem írnék erről a (vizsga)filmről (az értékei és hibái úgyis látszanak). Inkább a témaválasztás kapcsán: változott bármi is 1977 (vagy régebb) óta? Mint ahogy nem is fog változni soha. |
2010-11-28 08:33.37 |
Páratlan fegyelmű és igényű munka, ami csak a klasszi(ku)sok sajátja. A brazilverő magyar válogatott árnyékában készült hiperrealista sorskatalógus a '80-as évek közepéről. A legnagyobbakhoz mérhető film lehetne, mindenféle szempontból. Szerintem egyetlen gyengéje: a szövegbeszéd. Ez a felmondásszerű kántálás számomra modorossá teszi a jelenteket. A vigasztalan, szinte kizárólag hárítástartalmú szövegeket papírzsebkendő-ízűen mondatni - sterilizálás. Persze, talán ízlés dolga. A kutyává lett ember csaholása a szarrá ázó elhagyatottságban sokkal inkább a helyén van. Talán jobb lett volna a szövegeket nem hallatni, csak feliratozni. Mindenesetre tanítani való film, az biztos. |