Gyorkos hozzászólásai

Ugrás Gyorkos adatlapjára
elejére ... 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 ... végére

Csengetett, Mylord? (sorozat) - Vélemények

2011-06-07 16:43.13

+1

Stohl András - Vélemények

2011-06-07 16:41.54

És úgy tűnik elég jól is taktikázik.

Kovács Krisztián - Vélemények

2011-06-07 16:40.17

Az időkalózok lehettek. Ellopták, elrabolták az időt. Még Öcsit is kifosztották.

Hahó, Öcsi! - Vélemények

2011-06-06 01:47.56

A sorozat címe: Csillagok küldötte (Spadla z oblakov) Itt megnézheti mindenki, hogy miről van szó: http://www.youtube.com/watch?v=zy5RiWECqts&feature=related 03:07-től pl. egy közeli a rettenetesen elmaszkírozott és - szerepe szerinti - kifejezéstelen arcáról, torzított hangjával. Szerintem kicsit ijesztő. Tündér Lalától én nem féltem sohasem, egyszerűen csak kicsit unszimpatikus volt a színészgyerek.

2011-06-06 01:26.30

Hát erre mit lehet mondani. Krisztián rajongójaként legfeljebb annyit, hogy ő nem csak Téged söpört félre az útból. Őt akkoriban nagyon-nagyon nehezen lehetett űberelni, ha egyáltalán... Felülmúlhatatlan gyerekszínész volt, a korszak ikonja.

Az idő pallosa - Vélemények

2011-06-06 01:18.51

Teljesen egyetértek az előttem szólóval. Bizonyos okok miatt (nosztalgia, nagyon jó témaválasztás, stb) én is jól felfelé kerekítettem a pontozásnál. Én ugyan sohasem láttam ezt a filmet akkoriban, nem is hallottam róla (valahogy kimaradt a videofilm palettámból, más filmeket vetítettek a közeli mozikban, passz...) magáról a kísérletről is csak jóval később olvastam az ezoterikus irodalomban (90'-es évek eleje, nagy fellángolás). A szinkron egyszerűen rettenetes, ilyen összecsapott fércmunkát soha nem szeretnék hallani többet. (Egy helyen pl. elfelejtették leszinkronizálni a filmet, angolul beszélnek pár másodpercig). Egyébként az amerikai nyolcvanas évek feelingje nagyon átjön a filmen. Az autók, a ruházat, a hajviselet, a tárgyak, a szöveg mind-mind a Reagen-korszak hangulatát árasztják, az ez iránt rajongóknak kötelező darab.

Gérard Depardieu - Vélemények

2011-06-06 01:02.14

Vagy akár nemdohányzóként a szerep kedvéért dohányoznak. :-(

Az idő pallosa - Vélemények

2011-06-05 16:05.56

Erről szól a film: A Philadelphia-kísérlet Ahogyan azt a mindenki által ismert, ősrégi magyar közmondás is állítja, nincs karácsony összeesküvéselmélet nélkül. Ennek égisze alatt mai posztunkban egy állítólagos amerikai katonai kísérletről számolunk be azon olvasóinknak, akik a karácsonyfa díszítése előtt (helyett, alatt, után) nem találtak jobb elfoglaltságot maguknak, mint egy újabb konteó olvasását - és a bloggazda fikázását. A katonák (és főleg a nagyhatalmak hadseregei) mindig is híresek voltak arról, hogy élen jártak a tudományos eredmények alkalmazásában, továbbá arról is, hogy nem áll távol tőlük a határterületek (tudomány/fikció) elméleteinek gyakorlatba történő átültetése – vagy legalábbis az erre hajazó próbálkozás. A Philadelphia-kísérlet ez utóbbira jelent kiváló példát, és ragyogóan bemutatja: mi is történik (történhet, avagy történhetett volna (a nem kívánt - ízlés szerint - törlendő), ha az illetékesek elszámítják magukat és többet tételeznek fel magukról, mint amennyire valóban képesek. A címről egyeseknek biztos valami meleg, AIDS-es dolog ugrik be, másoknak meg egy krémsajt-reklám, de biztosíthatok mindenkit: most egyikről sem fogtok hallani. A körmönfont bevezető után lássuk magát a történetet. A második világháború alatt a US Navy agytrösztjei és kutatói minden izmukat megfeszítve azon (is) dolgoztak, hogy egy (a természettudományos lehetőségekhez képest) tökéletes álcázási technikát/technológiát fejlesszenek ki hadihajóik számára. Az elméleti hátteret az einsteini általános relativitáselmélet és az elektromágnesesség jelenségének ötvözése adja, s az a lényege, hogy ha egy test (jelen esetben egy hadihajó) körül egy megfelelő erősségű mágneses mezőt alakítunk ki (gerjesztünk?), úgy a test (vagyis a hajó) az ellenséges radarok számára láthatatlanná válik. Igen, előre is köszönöm a fizikusi képesítésű és előképzettségű olvasóinknak a pontosításokat és a kioktatásokat, de tisztelettel emlékeztetem őket (is) a blog tematikai irányultságára: összeesküvéselméletek. Köszönöm az értelmezésre fordított hatványozott erőfeszítést. Ahogyan az katonáéknál már megszokott, az egész folyamat kapott egy fedőnevet (Szivárvány-terv - Project Rainbow), valamint annyi pénzt, amiből harmincezer lélegeztetőgépet lehetett volna vásárolni, ha léteztek volna akkoriban lélegeztetőgépek. Helyszínül az amerikai haditengerészet philadelphiai kikötőjét és hajójavító dokkjait szemelték ki, laboratóriumi egérként pedig a DE-173-as hadrendi számú USS Eldridge kísérő rombolót (1300 tonna vízkiszorítás egy egérnek nem rossz teljesítmény…), amelyet tokától bokáig felszereltek minden olyan szerkezettel, amit a huszadik század közepének technikája produkálni tudott. 1943 kora tavaszán kezdték az elméleti résszel (kockás papír, ceruza, radír, rengeteg cigi és kávé), majd júniusban vettek egy nagy levegőt és (állítólag Roosevelt elnök rábólintása után) kipróbálták élesben is, hogy működik-e a Nagy Mágneses Rezonátor. Hát, szo-szo. Szemtanúk és résztvevők utólagos beszámolója szerint az Eldridge pár pillanatra egy hatalmas, zöldessárgás ködbe burkolózott, majd úgy a radarok, mint pedig az optikai megfigyelők számára 10 (más források szerint 14) percre láthatatlanná vált, hajótestestől, fegyverestől, legénységestől, vasmacskástól, mindenestől (mintegy száz tengerész tartózkodott a fedélzeten a kísérlet során). Egy másik verzió szerint a zöldes köd szabad szemmel végig érzékelhető volt a hajó hűlt helyén, illetve figyelmes (vagy kukacoskodó) szemlélők a hajótest lenyomatát látni vélték, mint egy furcsa mélyedést a kikötő vízében. A kísérlet végén látszólag minden visszatért az eredeti állapotába, csak a teljes állomány sugárban hányt, mint a lakodalmas kutya, továbbá erős fejfájásról, szédülésről és végtagremegésről számoltak be még napokig. Pár macskajajos tengerész nem számított túl nagy árnak, ezért a Vezérkar tudományos tanácsa úgy határozott, hogy finomítanak a berendezés beállításain és megismétlik a kísérletet. Erre októberben került sor, amikor is szándékon túlmutató eredmény született – hogy ezzel a számomra roppant kedves, büntetőjogból ismert fordulattal éljek: a köd eleinte ismét ott terjengett ugyan a hajó helyén, de a harmincadik másodpercben egy kék villanás következett be, majd a hajó úgy eltűnt a megfigyelők szeme elől, hogy sem köd, sem mélyedés a vízben, sem semmi nem maradt utána. Ugyanebben az időben a Philadelphiától mintegy 350 kilométerre fekvő norfolki haditengerészeti bázis radarján (illetve a közelben horgonyzó SS Andrew Furuseth kereskedelmi hajó legénységének szeme előtt) pár percre megjelent az Eldridge, majd ismét eltűnt (a már-már családiasnak nevezhető zöldes köd, illetve az azt követő diszkrét kékes villanás kíséretében), hogy felbukkanjon eredeti helyén, Philadelphiában. Ezt a második kísérletet a romboló legénysége nehezebben élte meg, mint az elsőt: számos sérülést, végtagtörést regisztráltak, sőt, több tengerész állítólag nyom nélkül el is tűnt (pontosabban nem tért vissza). Utólag olyan események is bekövetkeztek (persze ismét hangsúlyozom: állítólag), hogy bizonyos tengerészek (spontán módon) részleges vagy teljes láthatatlanságot produkáltak még hetekkel, hónapokkal a kísérlet után is, amit hidegrázás, hányinger, fejfájás és eszméletvesztési szindrómák is kísértek. A haditengerészet illetékesei rádöbbentek, hogy olyan erőkkel kezdtek el cicázni, amelyeket nem tudnak ellenőrzésük alatt tartani, ezért az egész Szivárványt lefújták és ad acta tették. Az ötvenes évek közepén bukkant fel egy magát Carl M. Allendének nevező, állítólagosan az Eldridge egykori legénységéhez tartozó személy, aki megosztotta emlékeit és élményeit egy Morris Jessup nevű amatőr csillagásszal és fizikussal (itt jobbra). Jessup felvette a szálat és elkezdett nyomozni: megszórta például a US Navyt százezer kérdéssel, amelyekre rövid és egyértelmű választ kapott: „az USA Haditengerészetének Kutatási Irodája (Office of Naval Research, ONR) soha nem kezdeményezett a beadványban leírt, és a láthatatlanságra vagy a teleportációra irányuló kísérletet, sem 1943-ban, sem azelőtt, sem azt követően”. Hát biztosan nem hazudtak. Hogy honnan lehet ezt ilyen bizonyossággal kijelenteni? Hát onnan, hogy az ONR-t 1946-ban hozták létre, \'43-ban pedig - ezek szerint - biztosan nem kísérletezhettek. Mellesleg Jessup – aki azt ígérte, hogy mindent ki fog deríteni erről az egészről, még ha élete kerül is veszélybe – 1959-ben Floridában, egy narancsillatú estén a szájába vesz egy gumicsövet, amelynek a másik végét autója kipufogójára erősíti, s ily módon követ el öngyilkosságot. William S. Dodge hadnagy, az SS Furuseth fedélzetmestere írásban tagadta, hogy bárki a hajójáról észlelte volna az adott napon Norfolk partjainál az Eldridge-t. Később az USA Hajózástörténeti Központja, a Naval Historical Center (anélkül, hogy erre bárki is kérte volna) közleményben hozta nyilvánosságra, hogy nyilvántartásai szerint az Eldridge 1943 júliusáig nem is futott ki a tengerre, tehát júniusban nem lehetett tárgya semmiféle kísérletnek. Ami az októberi második kísérletet illeti, az sem következhetett be, mert (szól a közlemény) az Eldridge szeptembertől november elejéig az Atlanti óceánon teljesített konvojkísérési szolgálatot. A legismertebb forrás, amely a Philadelphia kísérletet alaposan körüljárja, 1978-ban jelent meg Charles Berlitz és William Moore tollából. Később film is készült a sztoriból, amit a tudományos-fantasztikus dobozban lehet elhelyezni (van benne időutazás is a teleportáción és a láthatatlanná tételen kívül). Nem egy nagy dobás, de a műfaj kedvelői egyszer megnézhetik. Az X-akták sorozat egyik része (a Død Kalm) is innen inspirálódott. Na és nem hagyhatjuk említés nélkül a Final Countdown (Végső visszaszámlálás) című 1980-as filmet, ahol a Nimitz hordozó utazik vissza az időben Pearl Harborig… Kiegészítő adalékok a konteóhoz: - egyesek szerint az amerikaiak az egész ötletet (és a tudományos hátteret) a náciktól lopták (akárcsak az atombombát); bizonyos dr. Hans Friedrich Kammler SS Gruppenführer (kábé altábornagy, itt jobbra fent) tudós csapata foglalkozott behatóan a témával már a harmincas évek legvégén (a teleportációtól kezdve az antigravitációs mezőig), de közben az USA-ba menekült, nem kifejezetten árja származásúnak minősülő tudósok (pl. Einstein) magukkal vitték az okosságot. - egy másik alteória Nikola Teslát, a szerb származású, labilis lelkivilágú, elképesztő szellemi képességű zseni-feltalálót, Einstein (és Edison) szakmai ellenlábasát (itt balra, ezzel az érdekes fejjel) teszi felelőssé az egészért; eszerint a mágneses rezonancián alapuló teleportációs bulit ő dolgozta ki még 1939-ben, de szokásához híven megsértődött mindenkire és csak halála után kaparintották meg erre vonatkozó feljegyzéseit a hatóságok. - a harmadik alváltozat szerint a második kísérletnél az Eldridge teljes legénysége húsz perc abszolút időtartam erejéig előreszaladt az időben, és 1983-ban találták magukat, ahol is találkoztak az egyik (akkor már a kilencedik ikszet taposó) egykori mérnökkel, aki előre látta az egészet. A pasinak csak annyira maradt ideje, hogy köszönjön nekik és azt mondja: negyven éve várok rátok - majd a szerencsétlenek visszamentek \'43-ba... Szívás lehetett; még egy tőzsdei árfolyamjelentést sem tudtak megnézni. Ha ismersz láthatatlan embert, esetleg voltál már teleportáció alanya, netán jártál már a jövőben (minimum 10 év játszik csak; a jövő hét gondolata a lottóspílereket tudja csak feldobni, mi ennél nagyvonalúbbak vagyunk!), ne habozz: kommentelj! És persze boldog, konteóktól hemzsegő karácsonyt mindenkinek! Ez a poszt 2008. december 24-én jelent meg először egy másik blogszolgáltatónál. Forrás képekkel: [link]

Lányom nélkül soha - Vélemények

2011-06-04 19:09.14

Ez döbbenetes! Szemet szemért, fogat fogért élőben. De egyáltalán az is, amit tett az a broki, egyszerűen sötét középkor.

Szemüvegesek - Vélemények

2011-06-04 18:58.16

Szerintem kiváló vélemény a filmről a kritikus tömeg című honlapról Jereváni Rádió nevű olvtársunktól: "Szikár realizmus, leginkább ez jellemző Simó Sándor mesterművére. Egy pillanatra sem rugaszkodik el a valóság talajától, mindvégig könyörtelenül mutatja be a Kádár-rendszer tespedt, fojtogató légkörét. Látszólag ez egyszerű sztori, de a párbeszédekben, a fricskaként felérő „hivatalos” pártállami szövegek kivetítéseiben, a főszereplő sodródásában mind-mind kőkemény kritika fogalmazódik meg. Simó minidrámája tehetségről és tehetetlenségről, szabadságról és lehetőségekről, egyéniségről és szocialista masszáról, őrlődésről, pitiánerségről, a rendszer mindennap megkövetelt kompromisszumairól. Zseniális. 100%" Fantasztikus színészek játszanak minden főbb szerepben. Gyors vágások, pergő történet, érdekes sztori.

Soós Imre - Vélemények

2011-06-02 18:51.35

Feldobtam a youtubra egy videót az öngyilkosságával kapcsolatban: Domján Edit és Soós Imre öngyilkossága (MTV Múlt-kor c. műsorában) http://www.youtube.com/watch?v=vQ9Sl16AL9M

Domján Edit - Vélemények

2011-06-02 18:50.38

Feldobtam a youtubra egy videót az öngyilkosságával kapcsolatban: Domján Edit és Soós Imre öngyilkossága (MTV Múlt-kor c. műsorában) http://www.youtube.com/watch?v=vQ9Sl16AL9M

Vörös föld (1982) - Vélemények

2011-06-01 21:53.02

Szenzációs, elképesztő, rátapintott a lényegre, ma is ugyanez történik, csak talán még durvábban. Megy a hülyítés, az emberek becsapása, kihasználása és kisemmizése. Ma még ennyire sem értékelik az embert, a közösségeket. Az ember reménytelenül magára van hagyatva. (Az LGT Erőgép c. száma jut eszembe most. [link] ) A rendszer eltapos, útjába nem lehet állni, mert a gazdasági érdek lesöpör minden ellenérvet, a környezetvédelem, a kulturális érdekekek, hagyományok semmit sem számítanak. Egyébként talán nem véletlen, hogy pont ekkoriban ilyen témákról ihlettek meg a művészek. Én is csak javasolni tudom a film megtekintését. Félelmetesen kemény, realista film, ez nem egy leányregény.

Nostradamus - Vélemények

2011-06-01 20:56.43

Köszönöm az infókat!

Szegénylegények - Vélemények

2011-06-01 18:23.17

Én nem ajánlom neked a torinói ló alkotójától a Sátántangót sem.

Ullmann Mónika - Vélemények

2011-05-30 17:15.43

Ez egy régebbi műsor volt az MTV-ben, de itt is látható: Gyermekszínészek az MTV Múlt-kor c. műsorában http://www.youtube.com/watch?v=9o7uiTxeHXM

Szergej Elisztratov - Vélemények

2011-05-30 17:02.08

Ez egy régebbi műsor volt az MTV-ben, de itt is látható: Gyermekszínészek az MTV Múlt-kor c. műsorában http://www.youtube.com/watch?v=9o7uiTxeHXM

Moszkva tér - Vélemények

2011-05-29 22:04.13

Azt hiszem nekem is az marad a Liszt Ferenc repülőtér, ami volt előtte. Bár a Népköztársaság útját is megszoktam már az új nevén, meg egy sor más tér, utca és intézmény nevét (pl. Hámán Kató út, Zalka Máté tér (és katonai főiskola), Vöröshadsereg útja, aztán volt ugye a Szamuely laktanya, Marx Károly egyetem, stb) A Rooswelt tér átnevezése kicsit elgondolkodtat, annak a fényében, hogy ugyanakkor Elvis Presley teret csinálnak kicsivel arrébb.

Részeges karatemester - Vélemények

2011-05-29 21:55.33

Ebből csak két rész készült. Ez az első rész, az 1978-as. [link]

Moszkva tér - Vélemények

2011-05-29 21:23.01

:-)

Elpusztíthatatlanok (1988) - Vélemények

2011-05-29 21:22.07

Itt pl. megtalálod a linkeket. [link]

Részeges karatemester - Vélemények

2011-05-29 21:16.30

Igazi kung-fu stílus orgia. Micsoda edzési gyakorlatok! o_O :-) Elképesztő és lenyűgöző az a tudás és az a precizitás, amivel ezek a színészek dolgoznak! Mind igazi MŰVÉSZ a maga nemében, de a legnagyobb köztük Jackie. Ez a szöveg meg kész. Pl.: "-Ki tanított téged, talán Stewie Wonder? -Nem, anyád volt." "Há, öreg! Jobb vagy, mint az Esőember! Elviszlek Vegasba öreg. Isten bizony elviszlek." (Ez tényleg durva, 10 évvel később készült) "Nézd, a keze jobban remeg, mint egy Kennedyé!" "Ha te vagy az igazi Sam Seed, akkor én vagyok Diana Ross." A nevek pedig pl.: Freddy Robert Tomy(?) Bully Egyébként egy bugyuta komédia az egész. Valahogy zavaros ez a bukolikus környezet és a modern kiszólások, idegen nevek a filmben. Csodálatosan szép jelenet: A részeges mozgás megtanulása http://www.youtube.com/watch?v=BRJ-n6aMz2Y A harcjelenet a film végén: http://www.youtube.com/watch?v=Z4DoFNyXvcc&feature=related

24 (sorozat) - Vélemények

2011-05-29 17:51.55

Most fejeztem be a 7. évadot. Nagy durranás a vége (ennyi még talán nem spoiler). Egyben kíváncsi is vagyok mi lesz a következő évadban, hogyan folytatódik a sztori.

Joel Schumacher - Vélemények

2011-05-29 09:12.52

Nem sok filmjét láttam, de azok jók voltak.

Ryan közlegény megmentése - Vélemények

2011-05-29 09:08.37

:-) Velős megfogalmazás.

Michael Douglas - Vélemények

2011-05-29 09:05.02

Én is sajnálom, de tudomásul kell venni, hogy ez a betegség ezzel jár. (Pontosabban a kemoterápia is nagyban hozzájárul ehhez) Nekem nem új látvány, kórházban dolgozom, sok rákost látok, bizony rendszeresen előfordulok a hospice osztályon is. Vannak más betegségek, amelyek látványosabban roncsolják a testet. Köszönöm a képeket és az újabb híreket, reméljük győzni fog a betegség felett! Egyébként nagy színész, nekem az Összeomlásban tetszett a legjobban. (Nagy film!)

Robert Duvall - Vélemények

2011-05-29 07:45.14

Szuper színész, kedvelem azt a hamiskás mosolyát.

Kovács Krisztián - Vélemények

2011-05-28 21:03.08

Szia! Jó Szelet Mindenkinek!

Keleti pu. - Vélemények

2011-05-22 10:57.17

A hangulatot jól közvetíti, a végén a "csattanó" rendben van - teljesen így igaz. Mint film elég gyengécske, de sokszor jó humorú jelenetek vannak benne. Koherens történet nincs, csak eseményfüzér az egész.

Koportos - Vélemények

2011-05-21 20:53.20

Jó és értékes film. "Koportos Nem csak „cigány film” Csalog Zsolt Egyszerű történet. Csak egy falusi temetés. A cigány útépítő munkás pesti munkahelyén kapja meg a táviratot, hogy felesége meghalt. Hazautazik a távoli faluba, hogy eltemesse. Cigánytelep egy pocsolya partján, nyomorúságos viskók. Már csak Balog Mihály emlékképeiből tudjuk meg: itt voltak kettesben boldogok, meg persze boldogtalanok is. Ki volt a szép cigányasszony? Hűséges hitves? Falu kurvája? A hős nem nyomoz, számára most nem ez a kérdés. Az volt Rozália, aki nyomorúan szűk szerepe keretei közt lehetett – Balog ezt megérti, és figyelmét inkább másfelé fordítaná: a temetésre, mint tisztességének, presztízsének nagy próbájára. „Szép temetést akarok!” – és hozzálát az anyagi és fizikai erejét, társadalmi lehetőségeit meghaladó feladathoz. Belebukik. „Csóró temetés volt!” Meglopják, megszégyenítik, megverik és sárba tapossák, kudarccal és testben-lélekben összetörve jut el a dráma végpontjáig. Balázs József Koportosa, az elsőkönyves író kisregénye siker volt megjelenésekor (1976). A belőle készült forgatókönyv (Balázs József és Gyarmathy Lívia munkája) tisztább, homogénebb és koncentráltabb: levetkőzi a prózaszöveg terhesen felesleges forgácsait, csak a dramaturgiai szerkezet java marad meg (csak rövid képi utalások maradnak például a hős naiv halálélményéből, amely a kisregényben művinek hat és zavarja a főtéma dallamvonalát), s az irodalmi alapanyag így kitűnően állja az adaptáció próbatételét. (Ha van értelme az összehasonlításnak, hozzátehetjük: részleteiben is, egészében is sokkal jobban állja, mint a hasonló korrekciókat nélkülöző Magyarok). Jelentős szerepe van ebben egy korrekciós mechanizmusnak is, a Gyarmathy alkalmazta módszernek, amely szerint a színészek nem kész dialógusokat tanultak, hanem a helyzetek keretei közt, laza instrukciók alapján rögtönözték a szöveget – a szereplők korrigálta dialógusok hiteles tisztasággal csengenek. A végtermék, Gyarmathy Koportosa fegyelmezett kézzel vezetett, visszafogott dráma: végig izzik és feszül, de – hogy a faktúra hitelét a struktúra hitele is erősítse – a feszültségek hálója végül sem szakad fel, vagy nem hull alá petyhüdten, hanem a végsőkig fokozott feszültségben merevedik ki. Ütések csattognak és kés villan, de semmi nem hoz megoldást, ernyedést vagy lezárást. A hős kudarca sem tud a fizikai megsemmisülésig vezetni: az utolsó képben Balog torkából artikulátlan hang tör elő és az arc elfordul – ezzel ér „véget” a film. A filmnek a főhőssel egyenrangú főszereplője a környezet. A mindent átfogó sár. Kettőjük küzdelme a képben fogalmazott dráma: a sárban vergődik egy tisztaságra éhes ember. Gyarmathy nem csal, nem szépít, nem romantizál és nem patetizál: látja és láttatja a nyomor felszíni jelenségei mögött a nyomor embert és emberi kapcsolatokat nyomorító hatásait is. A sárban caplató hős esendő ember, nem idealizáltan tiszta, a rendező nem kíméli a sártól, amely minduntalan ráragad, belepi – Gyarmathy másképp védi: drukkol neki, bukásában is mellette marad. A környezet rajza, a konkrét és átvitt értelemben jelenlevő sár pontos képei, a nyomorvilág szerkezetének, törvényeinek értése és láttatni tudása: a dokumentarista iskolából jött rendező erénye. Ez a tudás, amely nem kapott teret a Minden szerdán fikciós konstrukciójában, itt bőségesen jövedelmez: eleven hitelű, fontos emberi problémák közelségébe férkőző filmet, és közönségszemmel is fogyasztható filmet eredményez. És engedmények, piacra kacsintás nélkül – ahogyan elutasítja az olcsó naturalizmus kínálkozó lehetőségeit, úgy tud nemet mondani a talmi folklorizmus csábításának is; a temetés köré zsúfolódó folklórelemek végig példásan funkcionális szerepben maradnak, akként jelennek meg, amik a jelenkori valóságban: a nyomor támadta létben az emberi tartás már ingatag, groteszk és egyben drámaian megindító kapaszkodói. „Cigány” film? Az is. Tagadhatatlan (de nem is tagadni való) a rendező szociális érdeklődése, és – ugyancsak a dokumentarizmusból hozott – konkrétsága: ha a film cigány környezetben játszódik, e környezet rajza teljes hitelű-értékű és önmagát jelentően konkrét; – ennyiben cigány film a Koportos. De ahogy a Feltámadás nem egyszerűen csak „orosz” regény, Reymont Parasztokja nem szimplán „paraszt”-regény, úgy nem csak „cigány” film Gyarmathy Koportosa sem. Az egyszeri alkotók sikerén túl értékelhetjük a Koportost mint a magyar dokumentumiskola sikerét is. Mert az irodalmi fogantatású, fikciós játékfilm mögött ott áll a mű teljes értékű dokumentumfele. Nem mai keletű, de egyre aktuálisabb és mostanában művek során követhető a dokumentalista iskolának az a törekvése, hogy a játékfilm műfaja felé lépve hasznosítsa megszerzett ismereteit, s így egyenjogúsodjon – nemcsak mű-értékben, hanem a használati értéket tekintve is – „a” filmmel. E folyamatnak akár csak a magyar filmtörténetben kivehető szála is külön tanulmányt igényelne – miképpen született meg a dokumentumfilm oppozícióban a játékfilmmel, annak reakciójaként, miképpen vált a (játék)film eleven lelkiismeretévé és mostohatestvérévé, mint hátrányos helyzetű kis királyfi mi mindent újított, tanult és tanított, s végül hogyan kezd felivódni minden vívmányával az ezzel megújuló játékfilmbe. Hosszadalmas elemzés helyett ezúttal csak egyetlen utalást: éppen egy „cigány” film, Schiffer Cséplő Gyurija (1977) volt e folyamat egyik fontos állomása. Más recepturával: ott a natúr dokumentum rendeződött történetté, formálódott játékként átélhető filmmé. Míg a Koportos esetében a dokumentum háttérként ötvöződik az irodalmi „játéktérrel”. És ez az „alkalmazott dokumentarizmus” stabil alapzatnak bizonyul. Külön öröm tapasztalni, hogy a dokumentarizmus korábbi áldozatos beruházásai miként hoznak most érett gyümölcsöket. A Koportos főhősének élettere csaknem homogén, majdnem zárt: pesti munkahelyén, a munkásszállón, a munkásvonaton és az ország sarkában a sárbaragadt telepen: cigányok, cigányok, mindenhol cigányok. A cigányvilág figuráit amatőrök: cigányok játsszák. Kitűnően. A róluk szóló drámát mélyen átélve és árnyaltan, gazdagon adják vissza. Csak egy-két apró bicsaklás – egy szerelmespár kétes hitelű mondatai a vonaton, a temetőben legeltető parasztember merev deklamációja – jelzik az amatőrökkel vállalt munka hallatlan nehézségeit. A végig a középpontban mozgó Balog Mihályt Rostás Mihály alakítja, civil életében (is) útépítő munkás – Gyarmathy filmjében ritka intelligenciájú, nagyszerű színész, invenciózus alkotótárs. A „külvilág” képviselőit, a cigány világba ékelődő „magyar” figurákat (egy fuvaros, egy bakter, egy erdőőr, egy pap – alig többek epizódszerepeknél) színészek játsszák; játékstílusuk csak annyira tér el az amatőrökétől, hogy a két világ – egyébként nem didaktikusan megvont – határait ezzel is jobban érzékeljük. És még egy kulcsszereplő: Pap Ferenc kamerája. Amely drámához, lírához, a sártenger hétköznapi sivárságához egyaránt adekvát színeket talál, ráérez a marginális világ rikító koloritjára, de nem csinál színparádét a folklórból – biztos ízlésű és alázatot ismerő operatőr vezeti. Szép film. Drámájával és a dráma hátterét adó élettér drámai rajzával egyaránt katartikus hatású film." Forrás: [link]

elejére ... 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 ... végére