Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Transformers Egy *Import - Angol hangot és angol feliratot tartalmaz* (DVD) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Derült égből család - Mozi Klub, 13:55 |
Tengernyi idő - Prime, 14:30 |
A randiguru - AMC, 14:40 |
Alkonyat - Napfogyatkozás - RTL, 15:10 |
Összeesküvés-elmélet - Film Café, 15:25 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Javier Cámara (58) |
Logan Lerman (33) |
Luke MacFarlane (45) |
Natassia Malthe (51) |
Antoine Fuqua (59) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Egek ura |
Christopher Meloni |
2011-12-18 14:28.51 |
Először is nem árt tudatosítani: szinte hihetetlen, de ez NEM amerikai film, hanem spanyol-angol, tehát az, hogy megidézik az 50-es évek Amerikáját, már eleve enyhén parodisztikus célzatú. A sok kikacsintós poén főleg a film első felében nagyon jól működik, a második felére kicsit talán leül a sztori és kiszámíthatóvá válik, de még itt is bőven marad benne annyi ötlet és eredetiség, hogy igazán szórakoztatónak nevezhetjük. Az animáció ha nem is éri el a legjobb Pixar- vagy Dreamworks-filmek színvonalát, azrt nincs okuk szégyenkezni, a figurák mókásak, az alien-kutya pedig engem megvett kilóra, megérdemelne egy önálló spin-off-filmet is akár... |
2011-12-18 14:25.27 |
Kicsit tartottam ettől a filmtől. Nagyon megosztja az embereket, vagy áradozva dicsérik, vagy szidják, hogy mennyire idegesítő - elsősorban természetesen a főszereplő figurájára, mert rajta van a hangsúly. egyszemélyes film ez, Sally Hawkins jutalomjátéka, aki valóban parádésan alakít, meg is kapta érte a Golden glober-ot. Rég láttam ennyire felszabadultan intenzív jelenlétet filmen; Poppy figuráját mintha egyenesen a színésznő alkatára és egyéniségére írták volna. Fülig érő szájjal viháncolja végig a filmet, csak az arcjátéka miatt is már megéri végignézni. Ugyanakkor nem önmagát játsza - a rendező egyik korábbi filmjében (Minden vagy semmi) totálisan ellentétes karaktert formált meg, úgyszintén kiválóan. Ugyanakkor azért tagadhatatlan, hogy egy kicsit mindvégig sok, de alighanem ezt kérte tőle a rendező és ő csak hozza amit elvártak tőle - mindvégig magas hőfokon. Csakhogy ez az alakítás megérdemelt volna egy jobb filmet. A forgatókönyv sajnos nem elég erős és tartalmas ahhoz, hogy elbírja ezt a rendkívül erős és impulzív alakítást, amely így valósággal leugrik a vászonról, bele a képünkbe, ezáltal a figura kicsit tolakodóvá válik. Vannak jelenetek, amiket egyszerűen nem értek, pl. amikor leáll beszélgetni egy részeg hajléktalannal - a jelenet abszurditása már-már egy Monty Python-szkeccsbe illik, de kicsit túl van nyújtva és nem fut ki sehová. Az autóvezetős szálból meg egész mást hoztak ki, mint amire számítottam - olyan se füle se farka lett így a film. Módot ad egy bájos és remek színésznő valóban ragyogó alakítására, miközben végig felemás érzésünk van. Ami persze nem egyértelműen rossz - csak éppen nem is igazán jó. A filmnek egyszer csak vége van és az ember néz maga elé - ennyi volt? És most akkor mi van?... |
2011-12-18 14:23.11 |
Szerintem is remek szórakozás, persze főleg a film elején elég magas a gore-faktor, így akik nem szeretik az ilyesmit, ne nézzék, de őket nyilván már maga a cím is elriasztja. Ez valóban nem horror, hanem vígjáték, méghozzá road movie, de mivel hőseink zombikat irtanak a film folyamán, így zombis vígjáték. A szereplők jól lettek összeválogatva. Woody Harrelsont nem kedvelem különösebben, de ha valami zakkant vidéki suttyót kell játszani, arra ő a tökéletes választás, szinte már specialistája az ilyen szerepeknek. Jesse Eisenberg alapvetően jól hozza a lúzer karaktert, a vicces narrátorszöveg is az övé, sajnos a magyar hangja elég gyengécske lett. Emma Stone-nal jó párost alkotnak, a csapatot pedig a Család kicsi kincséből megismert Abigail Breslin egészíti ki.
Szóval aki szereti a vérben tocsogó, fekete humorral átitatott road movie-kat, ne hagyja ki! |
2011-12-18 14:20.57 |
A film az utóbbi évek talán legnagyobb csalódása a fantasy műfajában. A Gyűrűk ura olyan magasra tette a lécet, hogy az alatt legfeljebb átsétálni lehet, megugrani aligha, jó páran el is buktak már, így az Eragon, a Tintaszív, a Holdhercegnő, az Arany iránytű de szerintem a Narnia se volt sehol Peter Jackson remekművéhez képest (pozitív kivételként egyedül a Csillagpor említhető). Nos, az Ébredő sötétség valamennyiüket messze alulmúlja. Semmi nincs a filmben, ami miatt megtekintésre ajánlanám. A sztori gyenge, a párbeszédek katasztrofálisak, a színészek szavalnak, a látvány sem elég ütős, meseszerű lények nincsenek, akció is alig-alig. Egyszerűen nem hiszem el, hogy ez tényleg egy 2007-es mozifilm, az egész helyenként kísértetiesen emlékeztet a 80-as évekbeli csehszlovák- és szovjet mesefilmekre, csak azokban jobbak voltak a szereplők...
***SPOILER!*** A főszereplők kiválogatása nagyon nem sikerült. A kimondottan főgonosznak való Ian McShaine éppúgy hiteltelen a jó oldalon, mint a bájos és abszolút pozitív kisugárzású Amelia Warner gonosz boszorkányként. Teljes melléfogás továbbá, hogy 25 évével kétszer olyan idős mint a főszereplő kissrác, így aztán annak megpendítése, hogy esetlen valami legyen köztük, eleve hamvába holt dolog. Ja, és a hab a tortán: 12 éven aluliaknak nagykorú felügyelete mellett ajánlott? Az afölöttieknek meg inkább sehogy, ők ugyanis alighanem halálra unnák magukat rajta... Nagyon melléfogtak ezzel a filmmel, teljesen megérdemelt a bukta. Készülhetne már valami tényleg jó fantasy. |
2011-12-18 14:19.02 |
Kenneth Branagh sorrendben eddigi utolsó Shakespeare-adaptációja szerintem nem lett rossz, bár vannak vele fenntartásaim. Először is semmi értelme nem volt Japánba helyezni a sztorit, mivel még csak nem is ott forgatták és két mellékszerepőlő kivételével a szereplők sem lettek japánok. akkor meg minek? hogy egy szumóbirkózást el lehessen sütni az elején? Azért kár volt. Aztán Alfred Molina hajával szerintem nagyon túllőttek a célon. Túl azon hogy a színész teljesen röhejes lett tőle, sajnos nem is állt neki igazán jól a szerep, talán szerencsésebb lett volna valami vérbeli komikust felkérni rá. A többi színész megfelelő volt a szerepére. Eleinte Romola Garai ripacskodásba hajló játéka zavart kicsit, aztán később már kifejezetten tetszett, jól ellensúlyozta Bryce Dallas Howard visszafogottságát, aki a Falu óta a kedvenceim közé tartozik, itt is remek alakítást láthattunk tőle.
Mindent összevetve egy jó erős közepesre értékelem. |
2011-12-18 14:17.48 |
A film címe eléggé félrevezető, ez a film nemhogy nem Goya kísérteteiről nem szól (mi több, egy szó sem esik benne kísértetekről), de még csak magáról Goyáról sem, a festő csak mellékszereplő benne, és azt sem lehet mondani, hogy túl sok köze lenne a cselekményhez, vagy annak alakulásához. egyetlen vékony szállal kapcsolódik a sztorihoz: az ő egyik modelljének bebörtönzésével indul a film. A főszereplők valójában Lorenzo atya és Inez.
Milos Forman ismét elemében van, történelmi tablója kicsit emlékeztet hajdani remekművére, a 8 Oscart nyert Amadeusra, csak annál sokkal komorabb, mind cselekményében, mind pedig színvilágában. A színészi alakítások nagyon jók. Első helyen Natalie Portmant említeném, aki igazi drámai színésznővé érett, tulajdonképpen három különböző karaktert formál meg a filmben, és tényleg szinte mintha három színésznőt látnák, valóban lenyűgöző. Javier Bardem ezúttal is rutinosan hozza a velejéig romlott karaktert, (ha nem vigyáz, ugyanúgy beskatulyázódik ebbe a szerepkörbe, mint egy évtizeddel korábban Gary Oldman.) Stellan Skarsgard és Michael Lonsdale játékával sincs baj, a zene és az operatőri munka kiváló, és nekem a sztori se volt unalmas vagy vontatott, végig lekötötte a figyelmemet. Kár lett volna kihagyni. |
2011-12-18 14:12.04 |
Hát ez bizony nagyon gyenge volt. hiába a belezsúfolt rengeteg sztár, a forgatókönyv igencsak harmatos, a befejezés pedig kb. a 20. percben előre sejthető. Túl azon, hogy a film láthatóan nagyon szeretne hasonlítani az Igazából szerelem-re, ez nem igazán sikerül neki, kb. annyi a hasonlóság a két film közt, hogy mindkettőben színészek játszanak.
A film nagy részében sajnos Aston Kutchert kell néznünk, aki túl azon hogy irtózatosan pocsék színész, még tenyérbemászóan ellenszenves is, ráadásul ember nem hinné el róla hogy virágboltot vezet. Anne Hathaway a kedvenceim közé tartozik, de a karakterét teljesen agyoncsapták ezzel az idétlen szextelefonos ötlettel, s ha még nem lenne elég a valószerűtlen ötletekből, Julia Roberts katonát játszik, ráadásul a figurája teljesen felesleges, csak a játékidőt nyújtja meg. Még Jennifer Garneré talán a legjobb szerep, a film egyetlen igazán vicces jelenetét is ő kapta (az éttermi bosszúra gondolok). Jessica Biel és Alba valamint Emma Roberts és Taylor Swift a tetszetős dekoráció szerepét tölti be, szerepük nincs igazán megírva, csak téblábolnak a filmben, a férfiszereplőkról még ennyi jót sem tudok elmondani. Humor alig-alig van a filmben, nem romantikus vígjáték, CSAK simán romantikus film lett így, nyálas happy enddel, amelyből tizenkettő egy tucat. Nagy nevek - nagy csalódás. |
2011-12-18 14:09.22 |
Sosem voltam fanatikus Star Wars-rajongó, bár az új trilógiát azért én is megnéztem moziban (a régit pedig DVD-n), de azért nem kellett egy éjszakán át sorbaállnom jegyért és eszembe nem jutott volna betörni Lucas bácsi birtokára, hogy elcsórjam a félkész kópiát. Ezzel együtt jól szórakoztam a filmen, voltak benne fetrengős, térdcsapkodós poénok nem kis mennyiségben, amelyek valóban a Star Wars kedvelőinek jelentenek igazán valamit, a Star Trek-fanok nem tudom, hogy fogadhatták a filmet (ugyebár ők képviselik a "rosszat", az "ellenséget" a filmben. De hát ez legyen az ő gondjuk. szerintem még több Star Wars-cameo belefért volna szerintem, mekkora poén lett volna akár Harison Ford, Mark Hamill vagy Natalie Portman feltűnése ha csak pár másodpercre is! De így is élvezhető, mókás filmecske lett, de megtekintése kizárólag a Trilógia kedvelőinek javallott. |
2011-12-18 14:07.38 |
gyértelmű csalódás volt a film, bár messze nem annyira borzalmas, mint amennyire szidják. De ha 2009-ben farkasemberes film készül az ember joggal várná el, hogy legalábbis egy kört ráverjen az összes korábbi hasonló témájú opuszra. Ez pedig igencsak elmaradt, mi több, a film közelébe nem jön pl. John Landis 1981-es Egy amerikai farkasember Londonban c. filmjének, ami annál is fájdalmasabb, mivel mindkettő maszkmestere ugyanaz a Rick Baker volt, aki 81-ben Oscart is kapott munkájáért. Na persze azért pl. a Jack Nicholson és Michelle Pfeifer által fémjelzett botrányosan rossz, Farkas című szösszenetet így is lazán sikerült felülmúlni, de ez még nem egy szint.
A képek eleinte szép, gótikusan sötét, borongós tienkilencedik századi hangulatot árasztanak, azonban ez még kevés egy jó horrorhoz. Ami magát a farkasembert illeti, ha nagyon cinikus akarnék lenni, azt mondanám, hogy Benicio del Toro felkérésével a smink nagy részét sikerült megspórolni, ugyanis a színész már az ominózus átváltozása előtt is elég ijesztően néz ki, a maszkkal már nem sokat tettek hozzá. És tényleg, bár maga az átváltozás elég jó lett, a végeredmény mégsem elég ijesztő. Van egy-két letépett fej, kitépett belsőség, de az utóbbi évek Fűrész-sorozaton vagy Motelen edződött közönségének ez már édeskevés, több kéne a nagy durranáshoz. A sztori is meglehetősen lassan csordogál, bár nem ismerem a Lon Chaney-féle eredetit, ez annak a remake-je, és gondolom, nem akartak nagyon eltérni tőle, csak hát ma már nem ugyanott van az ingerküszöb, ahol 70 évvel ezelőtt. És ez bizony így ma kevés, gyenge, nem elég horrorisztikus. Sir Anthony Hopkins is nevét adta a filmhez, sokak szerint méltatlan a pályafutásához ez a szerep - nem nagyon mernék velük vitázni, de azért nem kizárólag remekművekben szerepelt eddig sem. Emily Blunt-ot bizonyos (nem egyértelműen pozitív) szerepekben bírom (Szerelmem nyara, Az Ördög Pradát visel), ebbe a viktoriánus környezetbe valahogy nem illett bele, túl modern nő ehhez a miliőhöz, a szerepe pedig nem volt elég jól megírva, úgyhogy sápatag, szürke alakításra futotta csak. Mindent összevetve egy gyenge közepest megérdemel, ugyanennyi pénzből sokkal jobb is lehetett volna, de egyszeri megnézésre szódával elmegy. |
2011-12-18 14:06.23 |
Túlzás nélkül állíthatom, rég nevettem ennyit filmen! Eszméletlen jó szórakozás, a legfurább az, hogy a romantikus szál egy vérbeli screwball-vígjátékba van ágyazva, és rengeteg a vizuális poén, ami a műfajtól enyhén szólva szokatlan. Bár a happy end természetesen előre borítékolható, mégis olyan ügyesen van felépítve a sztori, hogy szorítanunk kell a főhősnek, mert valahogy nem akar összejönni a dolog.
Remek a szereplőgárda: Anna Faris pont az ilyen hülye szerepekre született, a Házinyuszihoz képest is rátesz egy lapáttal, most egy hamisítatlan Britney-karikatúrát játszik, nyilván tudatosan, Ryan Reynoldsban sem kellett még csalódnom, ideális az efféle szerepekre, bár ezúttal lúzerebb a szokásosnál, Amy Smart talán még sose volt ilyen tündibündi, és a mellékfigurák is mind jók. Igazi térdcsapkodós móka, bátran ajánlom mindenkinek. |
2011-12-18 14:05.19 |
Nagyon kíváncsi voltam, mit hoznak ki ebből a sztoriból - hát nem sokat. Sajnos a szereplők se valami jól lettek összeválogatva. Uma Thurman nem kifejezetten vígjátékokba való színésznő, ezt ezzel a szereplésével is bebizonyította, kifejezetten ellenszenves a főszerepben, egyáltalán nem lehet neki szorítani, a végén a happy end egyenesen erőltetett lett, Luke Wilson nagyon halvány teljesítményt nyújt, Anna Farisnak pedig a karikatúra-szerepek jobban állnak mint amit itt kellett megformálnia, bár még talán ő tetszett leginkább. A többiek említést sem érdemelnek. A sztori alapötlete nem lenne rossz, de valahogy elmennek a lehetőségek mellett, úgyhogy gyenge közepes. Még az Uma Thurman-rajongóknak sem ajánlom igazán, mert ők is csalódni fognak kedvencükben. |
2011-12-18 14:02.23 |
Tim Burton igazi Disney-filmet csinált, cukormázasat, látványosat, negédeset, igaz, helyenként még átdereng valami a saját egyéni látásmódjából, de ez már nem ugyanaz a Burton. Kérdés, vissza tud-e még találni régi önmagához?
Burton Alice-verziója nem remake, hanem inkább folytatás. A Disney-jelleg azért is fura, mivel Burton saját állítása szerint utálta az eddigi feldolgozásokat, bár véleményem szerint sokkal gyengébb lett a filmje, mint az 1951-ben készült Disney-rajzfilmváltozat. Alice szinte már felnőtt nőként tér vissza gyerekkori kalandjai színhelyére, és természetesen találkozik régi ismerőseivel, a Bolond Kalapossal, a Fehér Nyuszival, a Vigyorkandúrral, a Vörös királynővel és a többiekkel, ez eddig rendben is volna. A végső összecsapás a sárkányos jelenettel pedig a Harry Potter legjobb pillanataihoz méltó. Azonban maga a forgatókönyv sajnos nem valami erős, és vannak mozzanatok, amikre bizony a "kínosan ciki" jelző is ráillik (Depp táncikálásával az élen). A látványvilág azért eléggé ütős lett, a fantázialények jól mutatnak, ezen a téren nem okoz csalódást a film. A szereplők... hát, sokan Depp-et emelik ki legjobbként, én rosszul voltam az itteni szereplésétől, kifejezetten idegesítő figura volt. Semmi újat nem hoz, hanem valami összemixelt elegyét adja Willy Wonkának és Jack Sparrownak, a szerepet szinte eljátsza helyette irritálóan vörös haja és színes kontaktlencséi. Szóval a Depp rajongóknak innen üzenem: csínján a szuperlatívuszokkal, ez a teljesítmény majdhogynem méltatlan napjaink legagyonsztároltabb színészéhez! Helena Bonham-Carter viszont nagyon elemében volt, ő valóban kiemelkedett a színészgárdából, bár a fejének felnagyítását én kissé túlzónak érzem, de tényleg mókás figura volt, hozzá Für Anikó szinkronhangja - tökéletes. Sajnos a Fehér királynőt játszó Anne Hathawaynek nagyon nem állt jól a fehér haj és az eltúlzott smink, és játéka is eléggé affektálós volt, gondolom, rendezői utasításra - kár érte. A címszereplő Mia Wasikowska eleinte nem volt valami rokonszenves, később megbarátkoztam vele. Mindent összevetve: lenyűgöző látványvilág, gyenge sztori és közepes szereplők - ez bizony csak egy közepesre elég nálam. Burton, leülhet, később még javíthat! :-P |
2011-12-18 14:00.33 |
Akik Peter Jacksontól eddigi munkáinak ismeretében feltétlenül valami ultralátványos gigaprodukciót vagy esetleg valamiféle horror-vígjátékot várnak el, azok szinte biztosan csalódni fognak a rendező legújabb opuszában, ami leginkább a Csodás álmok jönnek vagy a Ghost című filmekkel rokonítható (már ha emlékszik még valaki ezekre egyáltalán). Kissé sokat markol a film, egyszerre akar családi dráma, krimi, és mesés túlvilági fantasy lenni, így mindenből kapunk egy kicsit, de egyik sem uralkodik el teljesen a filmen, így egy furcsa, keverék-műfajú alkotás jön létre.
Hogy a film mégis működik az nagyrészt a főszerepet alakító Saoirse Ronan érdeme akit a Vágy és vezeklésért ,már jelöltek Oscarra is és filmről filmre egyre jobb, itt egyenesen elviszi a hátán a mozit, ellopja a show-t. Pedig van honnan kiragyognia, mivel a partnerei igencsak nagy nevek, sőt két Oscar díjas színésznő is van köztük, Susan Sarandon aki immár beleöregedett a nagyiszerepekbe, és Rachel Weisz, akinek sajnos elég hálátlan feladat jutott. Aki a legkevésbé sem tetszett, mi több,kínos melléfogásnak tartom, az Mark Wahlberg, akinek már jópár filmjét láttam, de még mindig nem sikerült rájönnöm, miért foglalkoztatják Hollywoodban. Kevés nála kifejezéstelenebb arcú antiszínészt ismerek, érthetetlen, hogy a producerek mit látnak benne. Stanley Tucci is volt már jobb, de azért még elmegy. Mindent öszevetve bár Jackson filmográfiájából meglehetősen kilóg, nem rossz filmecske ez, érdemes egy próbát tenni vele. |
2011-12-18 13:53.39 |
Enyhe csalódás volt, sokkal jobbat vártam tőle. Persze a látvánnyal nem volt gond, helyenként egészen ütős lényeket és csatákat vittek a vászonra, na de ez egy ennyire beharangozott fantasytól ma már alapvetően el is várható. A film legfőbb baja - akárcsak sok más hollywoodi társának: a forgatókönyv gyengécske mivolta. A sztori igazából csak alibiként szolgál a látványos akciószcénák összefércelésére, ami pedig a szereplőket illeti, az igazi nagy nevek megint csak percekre tűnnek fel, és akkor is el vannak maszkírozva, a főbb szereplők pedig hagynak némi kívánnivalót. A Perszeuszt játszó Sam Wortington véleményem szerint igazi antiszínész, mimikai készségek nélkül, kizárólag egyféleképpen tud nézni - mondjuk ezzel nem áll egyedül Hollywoodban (elég csak Jason Stathamra vagy Christian Bale-re gondolni) az elképzelhető legegysíkúbb alakítást nyújtja, Gemma Arterton és Alexa Davalos pedig a mozgó dekoráció szerepét töltik be csupán. Mads Mikelsen ezúttal kevésbé irritált, mint a Casino Royale-ban, Fiennes és Neeson pedig hozták a formájukat szűkre szabott szerepükben.
Mindent összevetve: nézhető de felejthető popcornmozi, egy erős közepest azért megérdemel (a látvány miatt). |
2011-12-18 13:48.06 |
Nagyon vártam ezt a filmet, már az előzetes alapján borítékoltam, hogy az év egyik legnagyobb durranása várható. Nos, ilyenkor szokott következni a csalódás, és a film mégsem váltja be a hozzá fűzött reményeket. Részben most is ez történt. Kezdem a jóval: látványban a film maga a tökély, az animáció talán minden eddiginél pazarabb, a figurák elképesztően kidolgozottak, karakteresek, az ember elsőre fel se fogja szinte amit lát, annyi a vásznon a látnivaló. A film közepe táján olyan üldözési jelenetet látunk, ami egyszerre humoros és izgalmas. DE mindehhez a káprázatos látványvilághoz sajnos nem társul hasonló színvonalú forgatókönyv, a poénok száma nagyon alacsony (és azok egy része is talán a fordító érdeme), a sztori elég lapos, bár a western műfaji sajátosságait szinte a teljesség igényével kipellengérezték (szebb kifejezéssel szólva megidézték), az egész mégis egy kicsit öncélúnak tűnik. Jó kis westernparódia ez, és mint animáció rendkívül látványos, DE az a pezsgő humor ami általában jellemző egy animációs filmre, itt bizony hiányzik. |
2011-12-18 13:14.34 |
Könyörgöm egy mozifilm megítéléshez miért kéne ismerni a alapjául szolgáló regényt? A filmnek önmagában kell megállnia a lábán - illetve ez esetben bizony ki KELL állnia az összehasonlítást a korábbi Bond-filmekkel és szerintem nemhogy nem állja ki, hanem feje tetejére állítja. Hogy az író így álmodta meg és az eddigi Bond filmek nem voltak hűek hozzá? Hát ez esetben ez abszolút nem számít sajna, ugyanis ezek a filmek nem regényadaptációk hanem akciómozik. Az meg hogy a kritikusok és a nézők mit gondolnak végképp irrelevánsa számomra. De ilyenkor szokták azt mondani hogy akkor együnk szart, mert százmilliárd léágy nem tévedhet... :-)) |
2011-12-18 13:07.21 |
Valószínűleg eztán sem leszek túl gyakori vendég itt, de most gondoltam egyet és feljöttem. |
2011-12-18 13:03.38 |
Delpiero, ha egyszer Bond filmnek csinálták, akkor nem lehet és nem is kell elvonatkoztatni - szerintem. De ezen nem veszünk össze. Craig nem csak szerintem katasztrófa a szerepben hanem nagyon sokan ezt írták. főgonosznak jobb lenne, ezt fenntartom, akció meg elég kevés volt benne. |
2011-12-18 13:01.49 |
Végülis nem volt rossz, a kicsit uncsi 5. részhez és a rettenetesen elbaltázott hatodikhoz képest ez határozottan jobban sikerült, de a két legjobb, 3. és 4. rész színvonalát nem sikerült elérni (remélem a legutolsó résznek sikerül felülmúlni azokat is...)
A főszereplők száma immár háromra csökkent, így a film nagy része valóságos kamaradrámává redukálódott, a korábbi részekben főszerepekben látott jeles angol színészek ezúttal csupán cameofellépéseket kaptak (Alan Rickman, Brendan Gleeson, David Thewlis, és mások), jópáran pedig meg sem jelentek a filmben, ami végülis érthető, hiszen ezúttal nem a Roxfortban zajlanak az események. Kicsit sok volt a nyűglődés, a kitöltetlen jelenet, bár a feszültség is adagolva volt eléggé, és az a pár akciójelenet ami volt, elég jól sikerült, de azért kissé érezhető, hogy a puskapor nagyobb részét majd a következő és egyben legeslegutolsó részre tartogatják (csak aztán nagyot szóljon!) Csatlakozom azokhoz, akik azt írták, hogy Emma Watson határozott színészi fejlődést mutat a korábbi rézkehez képest, ugyanez a két srácról már sokkal kevésbé mondható el. Ron-nak az a permanens bamba nézés már tényleg sok volt, Radcliffe pedig ahogy nő, egyre faarcúbb lesz... |
2011-12-18 12:58.47 |
Gondoltam hogy felkavarom ezzel egy kicsit az állóvizet de hát semelyik film nem tetszhet mindenkinek nem még hogy egy rossz... ;-) |
2011-12-18 12:55.30 |
Ha nem tudtam volna hogy Disney filmet nézek, az első 10 percben rájöttem volna. A legutóbbi, A hercegnő és a béka című rajzfilmjük után sajnos ismét egy "agyonmusicalesített" klasszikus mesét tártak elénk, és bizony szerintem kevesebb több lett volna. Mármint hogy a dalból volt túl sok, a szereplők minduntalan dalra fakadnak, sokszor eléggé indokolatlan pillanatokban is. Ettől a film gördülékenysége nagyon sokat veszít. A dalbetétek ráadásul nem foghatóak a korábbi klasszikusok legjobb dalaihoz, bár a szerző itt is ugyanaz érdekes módon valahogy mégsem lett az igazi. amikor viszont prózában megy a cselekmény, nagyon humoros és bájos mesét látunk. A sztori pont annyira lett közel hozva a mai stílushoz, hogy ne hasson túl régimódinak de ne is legyen nagyon modern. A főszereplő aranyhaj hercegnő szerintem túl gyerekesre sikeredett, főleg hogy többször is hangsúlyozzák hogy 18 éves, azaz nagykorú, tehát nem ártott volna ha kicsivel idősebbnek rajzolják. Ezzel együtt az animáció pazar, az akciójelenetek mozgalmasak, és még képi humort is kapunk egy mókás kaméleon illetve a Dreamworks Irány Eldorádó-jából "kölcsönvett" fehér paci jóvoltából.
Mindent összevetve kellemes szórakozás volt. |
2011-12-18 12:55.02 |
Szia! :-)
Semmi különös, gondoltam, bedobok pár kritikát, elvégre 3 éve nem jártam erre... |
2011-12-18 12:53.52 |
***SPOILER lehetséges!***
Immár tetralógiává duzzadt Veréb Jakab kalózkapitány mozis sagája, a kultikus első, a pörgős második és a nézhetetlenül gagyi harmadik után itt a negyedik folytatás - és bár az első két részt nem sikerült überelni (ugyan melyik mozifilm sokadik részéről mondható ez el?), de a zagyva és unalmas harmadiknál azért pár fényévvel jobb lett, ezt leszögezhetjük. Ez nem kis részben annak köszönhető, hogy a sztori jóval követhetőbb, lineáris, mellékvágányok nélkül fut, ettől talán kissé primitívnek is hathat egyesek számára. A látványra igazából nem sok panasz lehet, bár én nem 3D-ben láttam, viszont akcióból meglepően kevés van, például tengeri csata sehol, kardozás is csak nagyon módjával, voltaképpen a film két legjobb jelenete Jack szökése a film elején illetve a kb 10 perces sellő-támadás, de még az is a film első felében. Ezt aztán nem sikerül felülmúlni később sem, pedig onnantól még több mint egy óra van hátra a filmből. Elizabeth és Will ezúttal már nem szerepel, helyettük kapunk egy velejéig gonosz Feketeszakállat (Ian McShane), és a lányát akit Penelope és Monica Cruz domborít felváltva, mivel előbbi terhességét valahogy palástolni kellett... Illetve van még egy kidolgozatlan mellékszál, egy pap és egy sellőlány "szerelme" amely talán a következő epizódban domborodhat ki (bár ezt kétlem). Az első rész főgonosza, Barbossa is színre lép, a két vicces kalóz viszont már nem, a majom is csak két villanásra. Johny Depp ezúttal is laza ujjgyakorlatként hozza Sparrow figuráját, ahogy azt megszokhattuk, a többiek egydimenziós karakterek, különösebben emlékezetes momentumok nélkül. Mindent összevetve nézhető, kellemes nyári popcornmozi, de az első két rész pörgőssége nélkül. |
2011-12-18 12:52.56 |
***SPOILER***
Nem olvastam egyik könyvet sem, és nem is hiszem hogy valaha el fogom, de készséggel elhiszem a rajongóknak, hogy a filmek csak halvány viaszlenyomatát adják a könyvélménynek (hiszen a Remény rabjai kivételével ez majd minden filmes regényadaptációra igaz). Nem vagyok tehát Potter-fan de az összes filmet láttam moziban és meg is vannak DVD-n is. Ezt az utolsó részt váram a legjobban annak ellenére hogy Yates bizony eléggé elszúrta az 5.-6. részt (a könyveket nem ismerve is gyenge filmeket csinált), de a Halál ereklyéi első részéből már sejteni lehetett, hogy talán az utolsó lesz a nagy dobása. Nos, így is lett - az előző három filmjéhez KÉPEST. Mert azért valljuk be, a Gyűrűk ura-léptékű epikus csatajelenet elmaradt, Roxfort ostroma kb. negyedórát tesz ki a 2 és fél órás filmből, több hasonló nagyszabású jelenet meg nincs benne. Számomra a csúcsjelenet az volt mikor a fehér sárkányon Hermione vezetésével kimenekültek a film elején a bank alatti barlangból. Az viszont már csalódás volt hogy a sárkánynak a továbbiakban semmiféle szerep nem jutott, azt hittem,majd a csata hevében meghálálja nekik h megmentették. Maga a látvány most is kidolgozott, mondhatni ütős, de ez az ilyen filmeknél alap, és hát azért az Avatartól vagy Star Wars-tól messze van szerintem. A színészi játék is rendben volna, a korábban két legellenszenvesebb mellékszereplőnek, McGalagony-nak és Pythonnak pedig van néhány nagy pillanata, amikor már-már emberként viselkednek. Ami a sztorit illeti, a meseszövésen érezhető, de korábbi hozzászólók is írták, hogy igencsak csorbát szenved néhány dolog, ami a könyvben rendesen el van magyarázva, itt csak érintőleges, utalásszerű, a könyveket nem ismerve annyi, mintha nem is volna. A másik kedvenc jelenetem a vége volt, amikor is 19 év elteltével mutatták őket, bár szerintem öregíthettek volna rajtuk még egy kicsit, de jópofa volt így is. A Harry és Voldemort közti összecsapás volt a nagy csalódás nekem, ott tényleg valami nagy durranást vártam, így azért elég könnyen el,lett intézve. A bodzapálca eltörése nem tudom, így van-e a könyvben de ez így nagyon rossz volt, ez talán a film legbénább jelenete, nyugodtan kihagyhatták volna. Mindent összevetve két és félóra kikapcsolódás, a nagy epikus végkifejlet azonban kicsit el lett mismásolva. |
2011-12-18 12:52.04 |
2011-ig kellett várnunk hogy a két zsánert a westernt és a sci-fit összeeresszék, azaz egy (amúgy sem túl békés) vadnyugati kisvárosra jól rászabadítsanak egy űrhajónyi gonosz és vérszomjas űrbéli idegent. Hát ez a rászabadítás igencsak jól sikerült. A két műfaj keveredéséből tényleg született valami eredetien új és ötletes elegy, míg ha külön-külön képzelnénk el két filmnek, talán sablonosnak, elcsépeltnek is nevezhetnénk, így azonban valóban igaz, hogy ilyet még nem láttunk. Ahogy olvasom a véleményeket, sokan berzenkednek, hogy hogy jön össze ez a két dolog (alighanem a fanatikus western-rajongóknál veri ki leginkább a biztosítékot a film, míg a sci-fi kedvelők a "nem high-tech miliőt" kifogásolják). Nos, engem egyáltalán nem zavart a két, látszólag cseppet sem összeillő stílus keveredése.
A szereplők közt a húzónév Harrison Ford, aki tőle szokatlanul eléggé kevéssé szerethető figura bőrébe bújik, aztán ott van még Daniel Craig, aki ezúttal is a tőle szokásos kőből faragott mimikával adja a hallgatag amnéziás hőst - hát vele sem könnyű éppen azonosulni. A mellékszereplők már érdekesebbek, van itt kisfiú, kutya, balfék doki, és hogy ne csupa hímnemű szereplő legyen, Olivia Wilde személyében egy elég érdekes női karakter is felbukkan. Az idegen lények kellően rusnyák, gonoszak, agresszívak, és baromi gyorsak, a valóságban ezeknek a cowboyoknak a világon semmi esélyük nem lenne ellenük, de ez ugyebár mozi, ráadásul kalandfilm, ahol (majdnem) mindig a jó győz. Mindent összevetve két óra nagyszerű agykikapcsolós moziban volt részem, nem bántam meg, hogy moziban néztem meg. |
2011-12-18 12:50.24 |
Szerintem jó kis filmecske lett ez, igazi retró-hangulattal, Spielberg korai sci-fijeit illetve a rendező által producerként jegyzett Cloverfield-et idézi meg elég sok helyen, tehát eredetiségről szó sem lehet (akárcsak a hollywoodi filmek 99%-a esetében). Viszont a gyerekek kimondottan jól játszanak, élükön Elle Faninggal, akinek komoly színészi karriert jósolok. A film talán legfőbb hibája az alacsony költségvetésből adódik: nem lett elég látványos és nagyon keveset mutatják benne a lényt (még a fele ennyiből készült Coverfield-hez képest is keveset), ami az utóbbi évek sci-fijeivel látványban összemérhetetlenné teszi a filmet. De ha nem várunk sokat tőle, akkor kellemes szórakozásban lehet részünk. |
2011-12-18 12:42.42 |
Amíg a moziban ültem, végülis egész jól szórakoztam, de azért ez már nem az az "Indy-feeling", mint a 80-as években volt (mindhárom korábbi részt is moziban láttam először). Tény, hogy azokban is voltak valószínűtlen elemek, de amit itt a forgatókönyvírók sztori címén összegányoltak, az azért nem teljesen méltó a kultikus trilógia várva várt folytatásához. a szereplők nagyjából rendben vannak (bár nekem LaBeouf piperkőc figurája elég tenyérbemászó volt), a humoradagot is megkapjuk, de azért ez nem vígjáték hanem akció-kalandfilm, és helyenként bizony sikerült túllőni a célon. Az atombunkernek használt hűtő láttán alighanem mindenki felszisszen, az ufóknak se igazán van keresnivalója egy Indy-filmben (persze, a misztikum eddig is jelen volt, na de sci-fi-vonalat belekeverni?!...) A vízeséses jelenet pedig már tényleg rajzfilmbe illően eltúlzott, nem beszélve a fináléról, amiről óhatatlanul is a Múmia 2 jut az ember eszébe, az óriáshangyákról meg már egyenesen a Skorpiókirály; - eddig a Múmia tűnt kissé Indy-utánérzésnek, hát most sikerült elérniük az alkotóknak, hogy fordítva legyen, ami azért nem semmi... De van itt sokminden egyéb idézgetés is, kevesebb több lett volna ezekből is (pl. a Marlon Brando-paródia azért talán nem kellett volna bele).
Hogy valami jót is mondjak: az akciójelenetek ezúttal is profin kivitelezettek (még szép), Ford ezúttal is hozza a formáját (persze az eltelt húsz év meglátszik, de ennek ellenére jól teljesít), Karen Allent is visszahozták az első részből, ami szintén érthető, elvégre a 65 éves Indy nehogy már egy fia-korabeli fruskával szűrje össze a levet... Cate Blanchett is elmegy, mint főgonosz bár ezúttal nem örülhetünk maradéktalanul a szinkronnak, a máskor kitűnő Für Anikó hanghordozása nem igazán passzolt a figurához. Sajnos nemcsak Indy öregedett meg, hanem bizony Spielberg és Lucas is, az pedig, hogy nem sikerült megfelelő forgatókönyvírót találni, elég szomorú. A mérleg tehát: nézhető, bár kissé agymenéses kalandfilm, Indy-filmnek elég gyengécske, de azért magában megállja a helyét a mai szűkös kínálatban. |
2011-12-18 12:40.10 |
Ha más értelme nem lett volna ennek a filmnek, mint hogy alkalmat adott Anne Hathaway-nek egy Oscar-esélyes alakításra, már ezért is megérte volna leforgatni. Az eleddig jobbára ártatlan vígjátékocskákban domborító színésznőt a magam részéről eddig is bírtam és elég sok filmjét láttam is, szerintem épp ideje volt már, hogy végre komolyan is vegyék. Na ehhez kellett ez a szerep, mely vitathatatlanul eddigi pályafutásának legfajsúlyosabb szerepe, és bár eléggé rémes frizurát csináltak neki, és végig szinte smink nélkül látjuk, így is messze kiragyog a népes szereplőgárdából és kiváló játékával el is viszi a hátán a filmet, amelynek ugyancsak nagy szüksége van erre, mert önmagában elég gyengécske lábakon áll. A szüzsé engem is a Születésnap c. dán dogmafilmre emlékeztetett, persze nem egy az egyben, de jellegében és stílusában, kamerakezelésben mindenképp. A mellékszereplőgárda jól asszisztál a főszereplőnő játékához, talán még Rosemarie DeWitt érdemel külön említést, elvégre övé a címszerep. Sajnos a filmben valóban elég sok az üresjárat: véget nem érő pohárköszöntők, dögunalmas és meglehetősen nívótlan zenei betétek, jónéhány feleslegesen elnyújtott jelenet, szóval az egésznek van valamiféle nyűglődés-jellege, mintha mindenáron ki akarták volna tölteni valamivel azt a fránya két órás játékidőt. Talán ha 20-30 perccel rövidebbre vágták volna, könnyebben emészthető ugyanakkor feszesebb tempójú lett volna, de persze így sem lett rossz, csak kicsit nyögvenyelős. |
2011-12-18 12:38.47 |
"A nevem Bond. Anti-Bond'" - ez lehetne a jelmondata a Casino Royale-nak, amely óriási fityiszt mutat a filmtörténet legnagyobb, több mint négy évtizeden keresztül ívelő mozisorozatának és megalkotja a tökéletes antitézist: milyen lenne egy James Bond-mozi, ha pontosan a szöges ellentéte lenne az összes eddiginek? Ehhez persze kellett egy olyan főszereplő, akiből vegytisztán hiányzik MINDEN, de tényleg minden Bond-os tulajdonság, azaz mindenfajta olyan tulajdonság, ami a korábbi filmekben Bondot annak ellenére szerethető figurává tette, hogy végtére is csak egy szexista hím-soviniszta macsó. Daniel Craig kőböl faragott arcán ne keressüknk mimikát, akár diafilm is lehetne ennyi erővel, annyira nem játszik semmit, a humoros beszólások végképp elmaradnak, nem sármos, de kicsit se, annyira elegáns mint egy középkategóriás szórakozóhely kidobóembere, ráadásul szőke, és túlzás nélkül állítom, hogy a legtöbb korábbi Bond-film főgonoszai is rokonszenvesebbek voltak nála. (Az már csak hab a tortán, hogy Stohl András szinkronhangja nemigen passzol a karakteréhez.) Mikor először megláttam, azt mondtam magamban: milyen korrekt főgonosz lehetne Brosnan Bond-ja mellett. Akár ezt a filmet is megcsinálhatták volna úgy, de hát ugyebár nem ez volt a koncepció, hanem az anti-Bond-film létrehozása, és bár Brosnan azt nyilatkozta, hogy szívesen eljátszotta volna ötödszörre is a szerepet, muszáj volt letérni a bevált útról. Ezt pedig nagyon következetesen végigvitték. Mivel előzményfilmről van szó, Q még nem szerepel, így ezúttal nincsenek kütyük sem, nincs évődés Moneypenny-vel, a vodka-martini helyett idióta nevű koktélokat szürcsöl, de bár ez lenne a legnagyobb baj, mert hát bizony, elmaradnak a látványos akciók, ejtőernyős zuhanások, autós- helikopteres- vagy épp motorcsónakos üldözések, a film kifejezetten akció-és látványszegény, de nemcsak napjaink akciófilmjeihez mérve, de még a hetvenes évek Bond-filmjeihez képest is, ez pedig iszonyú ciki. Az meg már egyenesen hihetetlen, hogy a filmet ugyanaz a Martin Campbell rendezte, aki az egyik leglátványosabb epizódot, a Goldeneye-t. Sic transit gloria BOndi...
Egyszóval hiányzik a filmből MINDEN, amitől igazán Bond-film egy Bond-film. Ja, és persze ezúttal nincs világmegmentés se, de hát miért is lenne, mi több: a filmnek több mint egyharmada abból áll, hogy egy rémesen dögunalmas pókerpartit kell végigszenvednünk, miközben Craig és a másik díszpéldány, a még nála is(!) sokkalta ellenszenvesebb Mads Mikelsen képét nézzük - hát komolyan mondom, szörnyű. Az egyik legunalmasabb, legvontatottabb Bond film lett ez, már ha Bond-filmnek lehet nevezni egyáltalán, én nem nevezném annak. Nagyon kell utálni a korábbi részeket, hogy másképp vélekedjen az ember. Hogy valami pozitívumot említsek, bár ez meg ízlés dolga: Eva Green talán az eddigi legszebb Bond-lány. |
2011-12-18 12:37.58 |
Elöljáróban leszögezném, hogy nem szeretem a sportfilmeket, sem a sportközvetítéseket, a pankrációt meg abszolút semminek nem tartom, egy kamusport, előre lezsírozott eredményekkel, műbalhékkal, ellenszenves, üvöltöző izomagyú vademberekkel, szóval kevés visszataszítóbb dolgot tudok elképzelni. Ezeket a film rendre pellengérre is állítja. Pl. amikor Rourke a hatás kedvéért pengével megvágja a homlokát hogy vérezzen, vagy amikor az öltözőben előre megbeszélik az ütésfajtákat, hogy majd mit fognak csinálni.
Ha nem játszana benne egyik kedvenc színésznőm, Marisa Tomei, biztos, hogy sosem néztem volna meg a Pankrátort, így viszont nem hagyhattam ki. És ha azt a nagy porhintést nem is értem, amit csaptak körülötte, azért végülis nem volt ez rossz film egynek, kellemesen csalódtam - igaz, nem is vártam tőle túl sokat. (Azért abba még belegondolni is vicces, hogy eredeileg Nicolas Cage játszotta volna a főszerepet...) A filmet úgy harangozták be, hogy ez Mickey Rourke nagy visszatérése. Nos, ez nem igaz, hiszen nemrég láthattuk a Sin Cityben, Marv nem éppen jelentéktelen szerepében, ezúttal pedig majdhogynem önmagát kellett alakítania. Tudjuk, hogy amikor a filmes karrierje alkohol- és drogproblémák miatt leáldozott, 91-ben profi ökölvívó-karrierbe kezdett, majd amikor később megjelent róla egy-egy fotó, szinte rá sem lehetett ismerni a Kilenc és fél hét vagy az Angyalszív egykori főszereplőjére. Ez a felismerhetetlenségig eltorzult, szétfolyt-szétbotoxozott arcberendezés azonban kifejezetten jól jön a Pankrátor szerepében. Sőt itt még az sem zavar, hogy beszédhangja is alig van, rekedtes motyogását talán még az angol anyanyelvűek sem érthetik meg könnyen, de mindent összevetve tényleg hitelesen adja a lecsúszott egykori híres pankrátort, bár az a hosszú, festett szőke hajzat nekem egy kicsit már sok volt. A film egyik csúcsjelenete a lányával való beszélgetés, ilyet korábban nem nagyon néztem volna ki belőle. Ha az Oscar jelölést és a rengeteg különféle díjat túlzásnak is tartom, de el kell ismernem, nem volt rossz tényleg, de ahogy színészberkekben mondják, pofán is csapta a szerep rendesen, akárcsak Marv-é a Sin Cityben. Hogy e két testreszabott szerepen kívül mi másnak tudnám még elképzelni - hát, nehéz kérdés. (Talán ha film készül majd Shakespeare Vihar-jából, ő játszhatná benne Calibant...) Na de nem csak őt jelölték Oscarra, hanem Marisa Tomeit is, akin nem fog az idő; 45 évesen vonzóbb mint valaha, legalább tíz évet simán letagadhatna, tökéletes formában van, alakját a huszonévesek is megirigyelhetnék, ráadásul eszméletlen kisugárzása van és kifejezetten jól áll neki a sztriptíztáncosnő szerepe, kár, hogy viszonylag kevés jelenete volt, azok viszont mind a film legjobb jelenetei közé tartoznak. (Sajnos nem ő kapta az Oscart.) Meg kell még említeni Evan Rachel Woodot is aki szintén nem sok időt tölt a vásznon, de így is emlékezetes alakítást nyújt. A film befejezetlensége sokaknak talán pozitívum, de én kifjezetten szeretem a happy endet, ezúttal olyan semmilyen érzésem volt a film végén. |