Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Végszükség - Film+, 16:10 |
Midway - Mozi+, 16:15 |
A bűn árfolyama - HBO3, 16:35 |
Két apának mennyi a fele? - Film Mánia, 16:55 |
Badman - A nagyon sötét lovag - Paramount Network, 17:10 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Dougray Scott (59) |
Mark L. Lester (78) |
Peter Facinelli (51) |
Garcelle Beauvais (58) |
Tamsin Egerton (36) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
- Filmes Sámánok Rendje - |
Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg |
F mint foci - Avagy vélemények a bajnokságokról |
Rap,Hiphop |
Kati és a vadmacska - Keresem |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Dr. Halál |
Cailey Fleming |
2008-07-16 21:06.35 |
Öreg néne bőrizéje, Hókefélke, A bolygó neve: Anál, Perverz család, Kínzókamra 1,2,3... XD |
2008-07-16 16:59.32 |
Nekem is megfordult a fejemben, hogy talán ezt a leszbikus szálat ki kellett volna hagyni, mert elvonja a figyelmet a lényegről, és hogy talán nem szerencsés összedolgozni két, ilyen önmagában is szerteágazó kérdést.
Ugyanakkor, a film alapját az képezi, hogy Lee igazán megszeret valakit, és ezért nem végez magával. És tekintve, hogy milyen élete volt és van, ez a valaki nehezen lehetne férfi... (Egyébként meg totál el tudok képzelni ilyen viszonyt, ez is azt igazolja, hogy a homoszexualitás az esetek többségében nem genetikai, hanem pszichológiai eredetű.) |
2008-07-16 16:52.21 |
Ez a pokoli film egy szerencsétlen nőről szól, aki nagyrészt a körülmények folytán, de azért saját rossz döntései nyomán is, prostituált lesz, és eljut a legmélyebbre, ahová csak el lehet jutni. Kemény már a kezdete is, ül az esőben egy autópályahíd alatt, és öngyilkos akar lenni. De előbb meg akar inni egy sört. Van nála öt dollár, azt akarja elkölteni, mert ezért a pénzért szopta le az utolsó faszt, és nem akarja, hogy haszontalanul nála maradjon, amikor agyonlövi magát. A bárban, ahová betér, ismeri meg a fiatal Selby-t, és ha nem is egyszerűen, de gyorsan egymásra talál a két magányos lélek.
A múlt keserveit és szörnyűségeit azonban hiába felednék, ha nincs jövőjük, és ha a jelen minden pillanatáért is meg kell küzdeniük. Még pedig nagyon, nagyon keményen... Charlize Theron-t eddig is kedveltem, mostantól viszont kiérdemli az 5 csillagot, ahogyan megérdemelte az Oscar-t is, amit az ebben a filmben nyújtott alakításáért kapott. Elképesztő, hogy ez a nő, aki itt nyomorult, kiégett, slampos, igénytelen, szánalmas kinézetű, negyvenesnek tűnő kurvát alakít, ugyanebben az évben eljátszotta az ügyeletes széplányt az Olasz melóban, majd két év múlva szinte kortalan szépségként mutatta meg magát az Aeon Flux-ban! [link] -ebben a filmben, [link] -és az utóbb említettben. Döbbenet! És nem csak a külseje, a játéka is hiteles. A Monster azonban nálam nem tud öt csillagos lenni. Jó film, sőt, nagyon jó film, óriási alakítással, valódi, húsbavágó és szívbemarkoló történettel, de összességében kicsit torzó maradt. Nem bontja ki igazán a két nő szerelmét, de a mintha az általuk megélt helyzetről sem adna teljes képet. Az első gyilkosságot megelőző brutalitás után valahogy elfojtottá válik, és bár tartogat még meglepetéseket (a kerekesszékes fényképpel, vagy az utolsó gyilkossággal), összességében egy kicsit beáll, besül, majd véget ér. Azért mégis, csak ajánlani tudom mindenkinek. |
2008-07-16 16:04.46 |
Cool! :D |
2008-07-16 13:42.18 |
Elképzelhető, hogy olyan verziót láttam, amihez te készítettél magyar feliratot? |
2008-07-14 13:37.49 |
Szegény lengyelek! Jó 120 esztendőn át országuk sem volt, majd a második világháború első felvonásaképpen éppen új hazájukat foglalták el a németek. És a németekkel egyetértésben a Szovjetunió, amiről sokáig egyszerűen nem volt szabad beszélni. 1990-ig ez a lényeges tény a történelemkönyvekből is kimaradt. Megtanultuk a leckét: A hitleri Németország elfoglalta Lengyelországot, aztán világhódító útra kelt és sok más ország után megtámadta a nagy Szovjetuniót is, amely végül legyőzte, és barlangjában pusztította el a fasiszta fenevadat, és felszabadította a rabigájában senyvedő népeket.
Arról már nem szóltak a történelemórákon, hogy a lengyeleket speciel kétszer is. Nem csak 1945-ben, hanem már 1939-ben is, csak ezt az első felszabadítást szemérmesen elhallgatták, elkenték a marxista történetírók. Mi történt valójában? (Történelmi háttérfestés következik, akit nem érdekel, az ne olvassa el a következő részt.) 1939 augusztusában Hitler és Sztálin titokban megegyeztek Kelet-Európa felosztásáról. Többek között az alig két évtizeddel korábban, 1918-ban újra megalakult Lengyelországot is két részre osztották, keleti fele a Szovjetunióé, nyugati fele Németországé lett. Zsebében ezzel a megállapodással Hitler pár nappal később, 1939 szeptember 1-én meg is támadta Lengyelországot, és ezzel kezdetét vette a második világháború. A német hadak hetek alatt legyőzték a lengyel hadsereget, és miután az összeomlott, Sztálin is megindította kelet felől a szovjet hadakat, hogy azok elfoglalják a kialkudott területeket és ezzel betetőzzék a lengyelek tragédiáját. Sok tízezer lengyel katona került német és szovjet fogságba. Ezeket aztán idővel leszerelték és hazaengedték mindkét oldalon, de a szovjet fogságból valahogy kevesebben tértek haza. A tisztek közül szinte senki. Mi történt velük? Meggyilkolták őket. 1940 tavaszán zömüket Oroszországba, egy Szmolenszk közeli, Katyn nevű falu erdeibe vitték, majd agyonlőtték őket. Az NKVD (szovjet titkosrendőrség, a KGB előde) dokumentumai szerint összesen 14 787 személyt. A halottakat jeltelen tömegsírokba földelték el. A titkos műveletet maga Sztálin hagyta jóvá. Hogy miért? Mert ezek a művelt és hazaszerető férfiak útjában voltak a kommunista Szovjetunió hódító törekvéseinek. Így hát a lengyel tisztek nyomtalanul eltűntek, családtagjaik pedig nem tudhatták, hogy már hiába várják őket haza... 1941 nyarán aztán a németek megtámadták a Szovjetuniót és a lengyel tisztek maradványait rejtő rögök fölött német katonák jártak. A tömegsírokat 1943-ban fedezték fel, és a Vöröskereszt képviselőinek jelenlétében exhumálták az oszlásnak indult tetemek ezreit. Bebizonyosodott, hogy az 1939-ben szovjet fogságba esett lengyel tisztek földi maradványait találták meg, és a tömegsírok fölött azóta kinőtt facsemeték életkora bizonyította azt is, hogy a kivégzéseket még 1940-ben, tehát a szovjet uralom alatt hajtották végre. A németek nyilvánosságra hozták a felfedezést, és felhasználták azt szovjetellenes propagandájukhoz. De a háborút elvesztették, és 1945-re Kelet-Európa, és így Lengyelország is ismét szovjet megszállás alá került. A katyn-i mészárlás tényét persze már nem lehetett a szőnyeg alá söpörni, ezért a szovjetek szemrebbenés nélkül azt hazudták, hogy az a német nácik műve volt, sőt, nagy hangon hirdették a hitlerista fasiszta bandák gaztetteként, amit a jóságos Szovjetunióra akartak fogni a gaz náciak. Aki pedig nyikkani mert, hogy elvtársak, hát ez kérem nem igaz, azt elhallgattatták, eltüntették, akárcsak egykor a tiszteket. Csak a szovjet megszállás végével, 1989 után kerülhetett ismét nyilvánosságra az igazság. (Egyébként egészen eddig a szovjet vezetés azt is tagadta, hogy Hitler és Sztálin a háború előtt megegyeztek volna a térség felosztásáról.) A film ennek a tragédiának, a lengyel tisztek, és talán az egész lengyel nép sorsának állít emléket. És aki ennek tudatában ül le megnézni, az bizonyára csalódni fog, mert az utolsó 10-15 percig a Katyn szétszórt, vontatott, homályos, zavaros, lehangoló, semmilyen. Nincsenek benne megkapó karakterek, nem látunk látványos képsorokat, keserű a zene, fakók a színek, de a háborúból sem észlelhető sok, csak hol ez, hol az a megszálló harsogja a maga igazát a fásultan vergődő szereplők feje fölött. Azt hiszem, szándékos ez az ábrázolásmód. Idegen hatalmaknak meg a pribékjeiknek reménytelenül kiszolgáltatva nem sokat tehet az ember, csak néma kétségbeeséssel várja, hogy vége legyen, vége, mielőtt választania kell holtak és élők, legyilkoltak és gyilkosok között. Nem csoda, ha a néző meg azt várja, hogy bár a filmnek lenne már vége... De az utolsó képsorok meghozzák az áttörést. A napló egyszer csak véget ér. Az erdő homályában komor embertelenséggel pöfög egy bulldózer, a gödrök már készen állnak. Spárga a nyakba és a csuklóra. Van, akit a fák alatt lőnek agyon, másokat a pincében. Megcsillan némi fény a cementpadlót borító vértócsán, ahogyan egy NKVD-s ráloccsant egy vödör vizet. Aztán elnyel mindent a sötétség... Kemény. |
2008-07-12 18:57.53 |
Na, ez jó kis film volt. Csak a cím magyarítása borzalmas. "Nem vénnek való vidék." Még ilyen béna címet! A No country for old men szó szerinti fordítása, alliterációval elviselhetetlenné téve. Nem lehetett volna valami mást kitalálni neki? Mondjuk lehetett volna Irgalmatlan vidék. Sebaj, már az első tíz percben megfogott, lekötött, nem kalandoztak el másfelé a gondolataim, mint oly sok gyengére sikerült film nézése közben, és onnantól a címe sem zavart.
Leginkább a karakterek tetszettek, ezek az igazán egyedülállóan megalkotott figurák. Itt van mindjárt a főhős, Josh Brolin, akiről az életben nem hallottam. Nem lehet besorolni sem a kemény macsó kategóriájába, sem a vidéki tökfilkók táborába. Néha dörzsölt profinak tűnik, máskor, mondjuk amikor a családi állapotát látjuk, vagy a végén, amikor bizony keményen ráfarag, inkább a szerencsétlen balek jut róla eszünkbe, aki nagy tétben játszott, de ráfizetett. És amíg az ember ezen agyal, máris le van kötve az agya, mert próbálja belőni a figurát valami tipikus filmes karakternek, de rendre sikertelenül. És ennek ellenére Llewelyn Moss (Llewelyn, ez is micsoda név, az ember már erre felkapja a fejét) karaktere nem valószínűtlen, egyáltalán nem az! Akárcsak másik kedvencem, a Kelly MacDonald által megformált feleség, Carla Jean. Ő nem a "NŐ" a történetben, csupán egy egyszerű, vidéki fickó felesége. És itt beugrik az embernek a Született gyilkosok Mallory-ja, meg az ő kedves anyukája. Egy nő egy lepukkant texasi kisvárosban? Hjaj, akkor biztosan csak egy hülye kis liba lehet, vagy egy tévé előtt segget növesztő kövér banya. De Carla Jean nem ilyen, akárcsak férje, ő sem képvisel semmiféle megszokott típust. Csak egyszerűen egy egyszerű nő, egy elbűvölően egyszerű feleség. És ha belegondolok, hogy ilyet milyen ritkán lehet filmvásznon látni, hát, megint egy jó pont a filmnek. (Nem jöttem rá, amíg itt meg nem néztem, hogy honnan volt olyan ismerős, és lám, ő játszotta a Trainspotting-ban Diane-t.) És a kapcsolatuk sem valami klisés viszony, nem, ők egyszerűen(!) csak szeretik egymást és kész. Nincs veszekedés, se konfliktus, de látványos szerelmi élet sem, és mégsem unják egymást. Ilyet is ritkán látni, főleg ilyen jellegű filmben. Aztán a hidegvérű gyilkost játszó Javier Bardem...! Hú, na az még egy eszméletlen karakter, már a kinézete is lehengerlő, őrülten ellenszenves, annyira, hogy az már szinte rokonszenves. Ahogyan bánik az emberekkel, ahogyan hozzájuk szól, egyszerre roppant logikus és észszerű, mégis, rohadtul elmebeteg. És mindehhez még Woody Harrelson, meg Tommy Lee Jones, azt hiszem, erre mondják, hogy parádés! :) Jó volt, hogy nem zenélték agyon a filmet, sőt, emlékeim szerint talán egyáltalán nincs is benne filmzene, ez megint ad az egésznek valami szokatlan ízt, és kiemeli a (nem vénnek való) vidéki élet csöndjét, lagymatag, de nem kellemetlen egyhangúságát. S ha már a hangnál tartunk, a szinkron is remekül sikerült. Hogy nincs a filmnek befejezése? Nos, szerintem ez is egy csattanó, egy pofon a nézőnek. Én sem örültem neki. Mert még néztem volna további órákon keresztül. Naná, hogy 5 csillag. |
2008-07-08 12:30.57 |
Hát Legisfalk! :DDD |
2008-07-08 12:29.33 |
Köszönjük, hogy te is segítettél. :D |
2008-07-08 12:27.09 |
Akinek tetszett a Szamurájok és banditák, az ezt a filmet is kedvelni fogja. Ugyanaz a rendező, ugyanaz a főszereplő, az '78-as, ez '79-es film, mindkettő ugyanabban a korban játszódik, ugyanolyan karakterekkel dolgozik, ugyanolyan pocsék a zenéje, például annál a résznél, ahol egy félpucér nő vonaglik rá, nos, az szerintem nagyon nem autentikus. Máshol is megkérdőjelezhető a film hitelessége, nekem kicsit erős volt a lila színű fal, a díszletben feltűnő barokkos óra, vagy akár az, ahogyan a kimonós nő megfojtja a bérgyilkost.
Egyébként nem értem, hogy a szamurájfilmek cselekményét miért helyezik a Tokugava-bakufu időszakába, miért nem az azt megelőző polgárháborús hőskorba!? Ez olyan, mintha az indiános filmek jellemzően nem az 1800-as, hanem az 1900-as évek második felében játszódnának, aszfaltozott utakon, autók között, semmi ló, meg bölény.... :S |
2008-07-06 18:23.36 |
Pfuj, hát akkor is, hogy lehet egy (pornószínész)nőnek olyan valaga!? :D
Na mondjuk a film képvilága ez tényleg szenzációs, ez vitán felül áll. Amúgy üdv neked is! :) |
2008-07-06 18:18.19 |
Idézek a DVD hátoldaláról:
"Számos elképesztő harci képsora csodálatosan idézi fel a Japán történelmet." Na most attól eltekintve, hogy a "Japán" itt melléknév, és kisbetűvel kellett volna írni, ez a mondat egy baromság. Olyan 80 percet néztem meg ebből a 18 év alattiaknak nem ajánlott, lagymatag állóvízként hullámzó szerelmi filmből, és ezalatt egyetlen harci jelenetet sem láttam, de igazán mást sem, csak egy cicit, meg egy levágott fejet a végtelen teaszertartások közben. Mondjuk az is lehet, hogy csak elaludtam rajta. Barátok közt 20 perc alatt történik annyi kavarás, mint itt két óra alatt, de mivel előbbi, nálam két csillagos szappansorozat összességében egy nagy baromság, ez meg szimplán csak unalmas, Gonza a lándzsás megérdemel hármat. |
2008-07-06 18:06.48 |
Úgy tizenöt éves lehettem, amikor egy december végi éjszakán, egy mészárszéken dolgozó haverunk egy befőttesüveggel jelent meg a kocsmában, ahová inni jártunk. Az üvegben rózsaszín folyadékban embriók úszkáltak, disznóembriók, amiket aznap vágott ki egy kocából. Elénk tette őket és boldog karácsonyt kívánt. Bizonyára valamiféle sokkolás volt a célja, de engem aztán nem kavart fel a véres magzatvízben, húscafatok közt lebegő, parányi fehér holttestek látványa. Hiszen, formai értelemben, végső soron ilyen az élet.
A Taxidermia ezt az emléket juttatta eszembe, bár kezdetben egészen más gondolatokat váltott ki belőlem. Például azt, hogy vajon Molnár Piroska megnézette-e már orvossal az aranyerét? Mert a végbele kissé kitüremkedni látszott ama "kinyomod a belem" –baszós jelentenél. Apropos, egyáltalán, az ő pinája volt az, vagy egy statisztáé? Netán műpinát használt a rendező? Nem lenne meglepő, hiszen a deszkakerítés megbaszásakor is láthatóan a műfasz mellett döntött. Egy élő színész faszán minden bizonnyal valamelyest látható lett volna a fityma, illetve a bőr bizonyos mértékű hátracsúszása, megfeszülése... Persze tudom én, a merev műfasz a palánkban itt a XX. századi júdeokeresztény krízis népi-urbánus ellentétének kulminációs pontját fejezi ki. Pofonegyszerű, csak érteni kell a művészi szimbolikát és a posztindusztrialitás korának alkotói miliőét, ahogyan arra a kiváló dán filmesztéta, Anders Feröer Toepler már 1922-es remekművében, az "Anyám faszát szoptam"-ban rámutatott. Amúgy itt eszembe jutott Goebbels is, aki állítólag azt mondta, "Ahogyan meghallom a kultúra szót, előveszem a pisztolyomat!" Ezt egyszerűbben is kifejezhetem, rohadtul nem tetszett a film, ez művészieskedő hulladék fos nálam 1 csillag. És nem azért, mert megdöbbent, meg sokkol, meg jáj, én olyan prűd vagyok. Nem. Egyszerűen unom, hogy a mai filmesek nem képesek újat mutatni, csak nemiszerveket nagytotálban. Köszönöm, láttam már ilyet. Sőt, nekem is van. Ha akarom megtekintem, de egy filmet nem ezért kezdek el nézni. Ez nekem nem szint. Az meg kifejezetten felháborít, hogy ennyi elég ahhoz, hogy egy filmet körülrajongjon az úgynevezett szakma. Ennyi kell az elismeréshez? Gázálarcban beleállni egy hordó tökfőzelékbe és megdugni egy perzsamacskát? Hát anyátokat is... Viszont tetszettek a képek, és valahogy a film hangulata arra késztetett, hogy ne álljak föl előle. És nem bántam meg, hogy végignéztem, mert tényleg van benne ötlet, fantázia, hangulat, és az első fél óra után szakít a genitáliákkal is. Groteszk szatírává válik, a teknőnél még elcsépelt szimbolikája a 45 kiló kaviárnál már új dimenziókat feszeget, ugyanakkor nem foglal állást, nem bírál, nem kritizál, sőt, még csak nem is mutat semmit, legfeljebb sejtet, de leginkább csak kavarog, kígyózik, örvénylik valami kábult, álomszerű forgatagként az utolsó pillanatáig. (És mellesleg nagyon jókat derültem rajta.) Egy szó, mint száz, nézetem szerint a Taxidermia eleje alaposan el lett baszva, de a disznófarok levágásától ocsmány módon elbűvölővé válik a film. A három csillag részemről tehát nem átlagos alkotást jelez, hanem a szörnyű és a szenzációs kettősségét. |
2008-07-01 21:44.04 |
Na de oda nem írtál. |
2008-07-01 21:42.59 |
okés. :) |
2008-07-01 21:41.35 |
Igen? Azt hittem, az valami diszkós aszfaltparaszt stíl. :D |
2008-07-01 21:37.16 |
Nem, semmit. :)
Mi az a d'n b? |
2008-07-01 21:33.18 |
Ez a "hasonló stílus" ugyan igen tág fogalom, de azért eszembe jutott pár olyan mjúzik, amely bizony képes zeneileg megjeleníteni azt az őrületet, ami a fejükben megjelenik, és a pofont is becsülettel méri.
Pl. a Crisis, nagyon bírom ezt a számukat: http://www.youtube.com/watch?v=_F2FYBmSVhA (Egyébként is komálom a női "éneket". :)) Bdt mutatta ezt az általam egyébként nem ismert csapatot, Aphex twin, a klip is ütős, a zene is. http://www.youtube.com/watch?v=5Az_7U0-cK0 Kétségtelenül más kategória, de az őrületben szerintem rekorder a Burzum... http://www.youtube.com/watch?v=cty5aoOQT9Y És -a fene tudja miért- de nekem a Slipknotról néha eszembe jut a KoRn is. Daddy... Ez sem egyszerű szám. http://www.youtube.com/watch?v=0a0mT1udjZU |
2008-07-01 21:15.10 |
Nekem soha nem is voltak. :) |
2008-06-29 21:42.35 |
Akár át is küldheted. :) |
2008-06-29 12:33.34 |
Szerintem Hamilton egy divatpilóta, akit felkaptak, mert eddig nem igazán voltak négerek a F1-ben, holott annyira nem nagy tehetség, Kanadában is képes volt álló autókba belemenni.
Na de összességében engem nem érdekel a dolog, testvérem meg apám van ráállva erre, nekem ez leginkább csak zummogás. :D |
2008-06-29 12:28.49 |
Jól van, csak csendben utálom. :) |
2008-06-29 12:25.47 |
Jól van, a Kubi koma is jöhet! :)
De Hamiltont ugye utáljuk? :D |
2008-06-29 12:23.54 |
Nem félsz, hogy McDoglas, amiért szétoffoljuk a topikot? :D |
2008-06-29 11:53.32 |
Ehhez sem értek, de húgom Alonso-fan, úgyhogy ezt nem esett nehezemre leírni. :) |
2008-06-29 11:52.46 |
Megdumáltuk! :D Éljen Alonso! :D |
2008-06-29 11:49.44 |
Itt kinek hajrá? :D |
2008-06-29 11:49.24 |
Talán William Wallace volt az ősapám. :D |
2008-06-29 11:47.36 |
Persze, főleg Keleten. Már Buddha is azt mondta, hogy "a lábnyomok legnagyobbika az elefánté. A meditációk legkiválóbbika a halálon való elmélkedés." |
2008-06-29 11:46.34 |
Nem, nem naiv, inkább megkeseredett néha. Cunetomo több helyen megemlíti, hogy "rendkívül jó érzés" elítélteket lefejezni, egy helyen pedig ezt írja: "Azt mondják, ha egy arcot hosszában felvágsz, rávizelsz, és szalmaszandállal megtiporsz, a bőr le fog jönni róla." |