Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
A holló *Import - Angol hanggal, és angol felirattal* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Felpörgetve - AMC, 07:45 |
Karácsony szelleme - Mozi Klub, 08:15 |
Segíts, Mumus! - Film+, 08:30 |
Nagy durranás 2. - A második pukk - Mozi+, 08:30 |
Nyár Bretagne-ban - Film4, 08:45 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Fisher Stevens (61) |
William Fichtner (68) |
Curtis Armstrong (71) |
Alison Pill (39) |
Michael Rispoli (64) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
A szarvasvadász - Vélemények |
- Filmes Sámánok Rendje - |
Szólánc (filmek nevével) |
Három betű - egy mondat |
Karakterlánc |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Rémálmok háza |
Jason Statham |
2010-07-15 01:09.36 |
40 fokban úgysem tudok elaludni, szóval... :)
Nem tartom jónak ezt a filmet, több okból kifolyólag. 1. Hogy célja az emberi bestialitás mélységeinek ábrázolása, és hogy ezt de Sade márki munkásság nyomán teszi, az még rendben lévő lehet. A gond az, hogy szerintem ebben nem jut elég mélyre, nem lesz igazán borzalmas, nem lesz igazán megrázó. Persze, elég durva anyag ez, de közel sem annyira, mint amennyire az ember tényleg az tud lenni, de még csak nem is annyira, mint amennyire de Sade fantáziája elrugaszkodott. Lehetett volna sokkal brutálisabb, de valamiért mégsem mert/akart az lenni. Meghátrált. Kevésnek bizonyult. Nekem legalábbis valahol színház maradt, ripacskodás, polgárpukkasztás, kitöltve sok-sok pucérkodással, szarral, művészi lila köddel. Sokkolás ez, igen, de csak azoknak, akik elve sokkolhatóak, akik elve érzékenyek az ilyesmire, akiknek az ilyet jellemükből kifolyólag nem veszi be a gyomra. Nálam viszont nem érte el igazi célját, nem ment le abba a mélységbe, ahová indult. Ha 5 csillagról indítom, ezért már leveszek legalább 2-t. 2. Nem csak, hogy nem elég brutális a film, de szerintem néhol kimondottan nevetséges. Vannak benne erősen pampalínis zenei részek, meg önmagukban röhejes jelenetek, pl. amikor az urak matróztáncot járnak selyempapucsban, vagy a végén a mikrofonfejű géppisztolyos hobbitok keringője, s mindehhez Szacsvai László hangja... hát, ezek így együtt nálam sokat könnyítettek a szerintem amúgy is félresikerült filmen. Ettől volt olyan érzésem, hogy ez bizony tipikusan rossz értelemben vett műűűvészfilm. (Mondjuk ez valahol szórakoztattott is, az "olyan szar, hogy az már jó" színvonalán. :)) 3. A filmben megjelenő áldozatok viselkedése szerintem hiteltelen. Nem lázadnak, nem harcolnak, nem is nagyon ellenkeznek, sőt, néhányuknak nem is azon jár az esze, hogy miként léphetne meg, hanem azon, hogy a hogyan lóghatna át a csajokhoz szexelni. Mintha egy börtönből nem kiszabadulni akarnának a halálra ítéltek, hanem csak átszökni a női részlegre, mert ott lehet jót izélni. Ez nekem valahogy nem áll össze, mint lentebb írtam. Ha semmi cselekvési szabadságuk nem lett volna, ha totális terror alatt lettek volna, az sokat erősítehetett volna a filmen, ez így viszont, tovább gyengítette. 4. Értem, hogy miért ültette át fasiszta miliőbe Pasolini a cselekményt, ezt nem is negatívumként hozom föl, csak megjegyzem, hogy szerintem ez (is) hiba volt, mert sokat rontott a film megítélésen, egyes csökött elméjű lelkeskolbászok antifa alapműnek kiáltották ki, más csökött elméjű náciak meg éppen ezért köpködik le. 5. Ezeket gondoltam a film nézése közben, ami egy idő után fárasztott, untatott. Nyilván nem olyan jelenetek vannak benne, amiket szívesen néz az ember, nem szívesen fárasztom magam ilyenekkel, egyébként is, láttam már sokkal durvábbakat is, sokkal érdekesebbeket is. 6. A film után elgondolkodtam azon, hogy normálisak-e azok a figurák, akik ezért a sok mocsokért heteken, hónapokon át képesek voltak melózni, színészkedni, energiákat ölni ebbe a filmbe? Szóval valahol talán a színészkedésnek is van egy határa, amit nem kellene átlépni, de ebben mondjuk nem foglalok állást, csak úgy megjegyezetem, elképzelhető, hogy talán annyira nem egészséges dolog ilyen filmeket készíteni. 7. Utánanéztem, elolvastam Pasolini nyilatkozatát a filmről, és egyre inkább azt kellett gondolnom, hogy emberünknek valami kis zűr volt a fejében. Merthogy ezt a filmet a 70-es évek olaszországi elnyomása ellen készítette. Én ugyan nem éltem a 70-es évek iszonyatos Itáliájában, de azt hiszem, Pasolini sem volt még elnyomva sose, olyan szinten, hogy azt elnyomásnak lehetne nevezni. Na, hát ezért tartom én ezt összességében gyenge, félresikerült, elbaszott filmnek. Érteni vélem a célját, valahol még értékelni is tudom az újító szándékot, az útkeresési kísérletet meg a művészi merészséget, vágom, hogy ez a 70-es években még nagy újdonság volt, de hiába, szerintem ez nagyon mellé ment. Egyébként nem zárkózok el a művészfilmektől, a Sztalker nálam csillagos 5-ös (pedig nem is értem :)), a Tamarát szintén remekműnek tartom, 4 csillagot toltam olyanokra, mint a Taxidermia, vagy a Rosszcsont Bubby, (pedig utóbbi masszívan vallásellenes, atom ateista film), annyit adnék a Begotten-re, ami elég meredek anyag, nem zavar a naturalizmus és a szexualitás sem, még az extrémebb sem (Táncoltass a dalomra – 5 csillag), szóval nem hiszem, hogy beszűkült fazon lennék. Viszont annyira azért vagyok szabadgondolkodó (vagy csak gyanakvó), hogy ha egy filmben beteges részeket látok, akkor automatice nem csak az két lehetőség jut eszembe, hogy a művész úr itt most vagy társadalomkritikát akart megfogalmazni, vagy pedig a művészi szabadság korlátait feszegette, hanem az is megfordul a fejemben, hogy egyszerűen talán picit beteg a buksija. |
2010-07-14 23:40.42 |
Mi kellene, konkrétan? Talán egyszerűbb, ha keresek pár linket, aztán azokhoz fűzök pár szót. :)
Tömörítő/kicsmagolóprogramod van? Pl. 7zip, WinRAR. |
2010-07-14 23:09.36 |
Már órák óta nem írt! :D |
2010-07-14 23:03.59 |
Saint alexis :) |
2010-07-14 23:02.58 |
Maholnap majd az eddigiek fényében kifejtem kicsit bővebben álláspontomat, mely valamivel összetettebb és megalapozottabb annál, mint amit véleményem szerint pillanatnyilag gondoltok róla. :) |
2010-07-14 21:17.08 |
Szerintem meg egy beteg szar. Persze nem kötelező felismerni. |
2010-07-14 19:51.13 |
Ohne problem, de hát ez nem egy horror. Valami barom beírta annak, de ez abszolúte nem az. Vannak ilyen bakik, a Pénzhamisítok pl. kriminek van kategorizálva, közben meg haláltáboros holokausztfilm. De nem a film hibája, ha sötét alakok elkúrják a kategóriát. Képzeld azt, hogy elkezded nézni a Constantine-t, mint vígjátékot, mert el lett nyomtatva a szöveg a DVD-borítón! Vígjátéknak tényleg szar, szóval akkor 1 csillagot adnál rá? :)
Amúgy nem tudod még, milyen az, ha én valakit támadok! :D |
2010-07-14 19:43.10 |
Nem nézem én ezt a filmet idealista szemszögből, meg a másikat sem. Adva van pár beteg állat, akik foglyaikat gyötrik, mindenféle eszközökkel, lelkieben is, és az elejétől nyilvánvaló, hogy a foglyok élete szart sem ér, és jó eséllyel meghalnak mind a végére. De a móka több napig tart, egy nagy kastélyban, és több olyan helyzet is adódik, amikor lehetőség lenne minimum a gyors halálra, de még pár genya kinyírására is, sőt, sanszos, hogy még eredményes szökésre is. De senki semmi ilyesmivel nem próbálkozik, én erre példát nem láttam. Most őszintén, mennyire reális (s nem ideális!) az, hogy szadista állatok fogságában, a halál torkában azon mesterkednek a foglyok, hogyan tudnának kilógni a szobájukból, és átsurrani a csajokhoz, kefélni, mint valami osztálykiránduláson?
Mindenesetre most szólok, ha egyszer a fórumozók kedves közönsége kerül be rabként egy ilyen szadokastélyba, engem ne várj az ágyadba éjszakára! :D |
2010-07-14 18:23.54 |
Aztán ott van az Angyalszív, amiben Robert de Niro alakítja az Ördögöt, ha nem láttad volna, ki ne hagyd Az ördög ügyvédjét (Keanu Reevs, Al Pacino), valahol talán ide sorolható a Stigmata is, ezek 5 csillagos filmek (szerintem). |
2010-07-14 18:16.53 |
Hát, pl. az Angyalok és démonok nagy siker volt, 5 része is készült, voltak benne jó megmoccanások, de nekem nem különösebben jött be egyik rész sem. |
2010-07-14 16:40.38 |
Na, pont úgy szartak a fiatalok a faluban azoktól a piros akármiktől, mint te. Így sokkal érthetőbb, és főleg átérezhetőbb volt, hogy miért nem mennek be az erdőbe. Becsapva érezted magad? Na akkor gondold el, mennyire érezte magát becsapottnak a vak csaj, akinek nem 2 órát vett el az életéből a kamu rémisztgetés, hanem 20 évet!
Egyébként ez a film nagy mértékben a hitről szól. (Mint mondjuk a Jelek is.) Nem őt küldték, ő akart menni, mert hitt benne, hogy segítséget tud hozni. És hitt ebben az apja is. |
2010-07-14 16:32.06 |
Az alábbi három hsz-t (14100-14099-14098) egy hsz-nek szántam, de csak három részletben tudtam elküldeni. |
2010-07-14 16:30.46 |
Múlt héten Fontenelle 1702-ben megjelent munkáját, a Beszélgetéseket olvastam. Némileg meglepődtem azon, hogy szerzője a Földön kívüli élet valószínűségéről ír. 1702-ben? Nekem a témáról a NASA meg a SETI ugrik be elsőként, esetleg a Világok harca, legfeljebb az a pacák, aki a századfordulón azt hirdette, hogy a Marson csatornák vannak, tehát értelmes lények is kell, hogy legyenek. De eszembe nem jutott, hogy már a Rákóczi-szabadságharc előtt tudományos elméletek tárgya lett volna a kérdés! Abban a tudománytalan, sötét korban, a gonosz papok szörnyű terrorjának idején? Vagy lehet, hogy nem is volt itt akkora antitudományos elnyomatás? Kicsit utánajártam.
Elterjedt hiedelem, hogy a vallás, a kereszténység de legfőképp a Katolikus Egyház a haladás kerékkötője és a tudományok nagy ellensége. Az most is, és az volt régen is, hiszik sokan azok közül, akik egyáltalán foglalkoznak a kérdéssel. Ezt az elképzelést számos formában, számos fórumon terjesztik harcias ateisták, sőt, mára e sztereotípia szinte közhellyé vált, ezért is lehetnek népszerűek az olyan propagandafilmek, mint például az Agora. Kétségtelen, hogy a kereszténység és az egyház 2000 éves történetében több olyan epizód található, ahol eme erők valóban a tudományos elképzelések útját állták, és kétségtelen, hogy nem egy nagy gondolkodó pályáját nehezítette meg, sőt, időnként törte derékba a vallásos túlbuzgóság, az egyházi korlátoltság és klérus rosszindulata. Ennek ellenére azonban az a gondolat, hogy a vallás, a kereszténység és az egyház összességében hátráltatta a tudományok fejlődését, nem csak hogy egyoldalú és torz, de alapjaiban téves. A Római Birodalom széthullásának idején és a népvándorlás zavaros évszázadaiban Európában gyakorlatilag nem létezett tudományos élet. Az Európán túli világot, Észak-Afrikát és a Közel-Keletet pedig a VII. század végére uralma alá hajtotta egy dinamikusan fejlődő új vallás, az iszlám. (Amivel nem kívánok itt foglalkozni, csak mellékesen jegyzem meg, hogy e vallás (is) éppen hogy tudományos fellendülést hozott az uralma alá hajtott területeken, sok görög bölcs munkáját az arab nyelv őrizte meg az utókornak, Damaszkuszban és Bagdadban már a IX. század elején csillagvizsgálók létesültek, az iszlám világ többek között ismerte különböző optikai lencsék használatát és a camera obscurát.) A középkori Európa a népvándorlás utolsó hullámainak (vikingek, magyarok) elülése után három alapkőre épült föl. A római múlt, a barbár örökség és a keresztény eszme volt ez a három alapkő, ezek összeolvadásából született meg az új Európa. Vajon a három tényező közül éppen a kereszténység volt az, ami hátráltatta a szellemi fejlődést? Vajon gazdagabb tudományos háttérrel bírtak a barbár népek, mint a kereszténység? Valóban a tudatlanság fenntartásán fáradozott a Katolikus Egyház? Tényleg a "sötét" középkort képviselik papjai évszázadok óta? Tudomány és vallás összeegyeztethetetlenek egymással? Ezekre a kérdésekre mind egy szálig egyértelműen nemleges választ kell adnia annak, aki ismeri a tudományok történetét, a történelmet, a tényeket. A kereszténységet, és főleg a Katolikus Egyházat a haladás kerékkötőinek, a tudomány ellenségeinek bélyegzők véres kardja egy név, Giordano Bruno neve. Hitük szerint ő volt a tudós gondolkodó, akit tudományos gondolataiért elégettek. Ám ha utánajárunk a történetnek, kisül, hogy kicsit sántít eme sommás megközelítés. Sőt, nem is kicsit. Giordano Bruno erősen vallásos családban született, és maga is pap volt. Éppen csak eretnek lett, tagadta a Szentháromság dogmáját és nyíltan ariánus nézeteket vallott, tehát azt hirdette, hogy Jézus Isten teremtménye, de nem egy idős Istennel. Miután eme nézetei miatt menekülnie kellett, kilépett a Domonkos rendből, majd kálvinista hitre tért Genfben, aztán evangélikus lett, miközben Európa szinte minden országából kiutáltatta magát. Utolsó éveiben a mágiáról írt értekezéseket, ennek vádjával adták végül az Inkvizíció kezére, amely máglyahalálra ítélte. Nem bizonyítható, hogy bármiféle csillagászati felfedezéseket tett volna, de ha így volt is, nem azokért végezték ki ezt a különös férfiút. Tehát még a precedensként sokszor hangoztatott Bruno esete sem bizonyítja, hogy az Egyház a tudomány ellensége lett volna. Emberünk domonkosként indult, ariánus elveket vallott, megfordult református körökben, végül a mágiánál kötött ki, lehetetlen tehát egyszerre azt állítani, hogy nagy tudós volt, és azt is, hogy tudomány és vallás kizárnák egymást. Ráadásul nem is "tudományos" munkássága miatt veszejtették el. Galileo Galilei neve él még úgy a köztudatban, mint a zseniális tudósé, akit az egyház megakadályozott a kibontakozásban, halállal fenyegették, tanai visszavonására kényszerítették, pusztán mert gondolkodni merészelt. Nos, érdemes ez ügyben elolvasni a peréről szóló írást a Wikipédián, én csak pár mondatot emelnék ki belőle: "Galilei továbbra is népszerű maradt egyházi körökben is. V. Pál pápa és a római kardinálisok ünnepélyes fogadásokat rendeztek a tiszteletére, és élvezettel hallgatták előadásait. A matematikus és fizikus Maffeo Barberini kardinális még dicsérő költeményt is írt Galilei munkájáról és biztatta, hogy folytassa tudományos kutatásait." "1623-ban a pápai trónra VIII. Orbán pápa néven Barberini bíboros, Galilei híve és csodálója került, aki ellenezte a tudós 1616-os elmarasztalását. Megválasztása után meghívta firenzei barátját és három hétig vendégül látta, hogy megbeszélje vele Kopernikusz elméletét." "Fontos megjegyezni, hogy Galileit nem zárták börtönbe, nem fenyegették kínzásokkal. Nem közösítették ki az egyházból és nem zárták ki a Medici Akadémiából." "1633. december 1-jén Galilei visszatért otthonába - a Firenze melletti Arcetriben lévő professzori luxuskúriájába, ahol az elkövetkezendő kilenc évben békében élt és dolgozott, gazdagon ellátva a Mediciektől kapott havi nyugdíjjal és az éves vatikáni járadékkal, melyet 1630-ban ígért oda neki VIII. Orbán pápa, és aminek folyósítását soha nem szüntették meg." "Az egyházzal megbékélve, a betegek szentségével megerősítve hunyt el 1642. január 8-án természetes halállal. Végső útjára a helyi plébános kísérte. Ünnepélyes temetéssel a firenzei Szent Kereszt templom kriptájában helyezték el koporsóját." Egyértelmű tehát, hogy Galilei tudományos munkásságát alapvetően támogatta az Egyház, még ha perének tekintetében kétségtelenül akadályozta is. |
2010-07-14 16:30.27 |
Nézelődtem még halálra ítélt, bebörtönzött, meghurcolt tudósok után, akiket az Egyház gátolt meg munkájukban, de nem találtam több hasonló esetet.
Találtam viszont számos vallásos, keresztény, katolikus, sőt, döbbenet, egyházi(!) személyt, akik egyértelműen hozzájárultak a tudományok fejlődéséhez és a haladáshoz. Összeszedtem közülük egy csokorravalót, de a lista korántsem teljes. II. Szilveszter pápa (946-1003) – A bencés szerzetesek között kezdi meg tanulmányait, majd Ibéria arab vidékein tanulmányozza többek között a matematikát és az aritmetikát. Valószínűleg ő volt az első, aki az arab számok használatát szorgalmazta a római számok helyett. Ő hozta be Európába az abakuszt és az ingaórát, és egy hidraulikus emelőszerkezetet is tervezett. Korának legműveltebb embereként tartották számon. Robert Grosseteste (1175?-1253) – Teológus, Lincoln püspöke, több ízben pápai követ, jó kapcsolatban a Ferences renddel. Arisztotelész műveit fordította ógörögből latinra, emellett matematikai, csillagászati és fénytani kutatásokat is végzett, az utókor, mint a tudományos gondolkodás atyját, mint a matematizáló természetkutatás úttörőjét ismeri. Robert de Sorbon (1201-1274) – Francia kanonok, teológus, királyi gyóntató. A Sorbonne egyetem alapítója. Albertus Magnus (1200?-1280) – Dominikánus szerzetes, pápai tanácsos, hitszónok. Polihisztorként kora szinte minden tudományával foglalkozott: az ásványi, növényi és az állatvilág ugyanúgy foglalkoztatta, mint az asztrológia és az alkímia. Állítólag megállapította a Föld gömb alakját. Roger Bacon (1214-1294) – Ferences rendi szerzetes, természettudós, egyetemi tanár. "A matematika a tudományok kapuja és kulcsa." –hirdette többek között, és még a távcső feltalálása előtt írt arról, hogy a fénytörés jelenségét felhasználva, optikai eszközök segítségével a távoli tárgyak közelinek láthatók. Munkáiban IV. Kelemen pápa is támogatta. Nicolaus Cusanus (1401-1464) – Német bíboros, pápai követ, pápai legátus és apostoli vizitátor. Kopernikusz előtt állította, hogy a Föld a Nap körül kering. Galilei előhírnökeként a fizikában jelentősnek tartotta a kísérletezést és a matematikát. Hirdette a világegyetem egyetlen és végtelen voltát. A matematikában a kör kerületének kiszámításában használta a 3,14 értéket. Karai László (1435?-1485?) – Budai prépost. Ő alapította meg a legelső magyarországi nyomdát. Ő hívta Magyarországra Hess András nyomdászt is. Luca Pacioli (1445-1514) – Ferences rendi szerzetes, matematikus. Leonardo da Vinci munkatársa, a kettős könyvelés kidolgozója, kit ezért "a könyvelés atyjának" is neveznek. Nikolausz Kopernikusz (1473-1543) – Nagybátyja, Heilsberg püspöke nevelte, ő maga csillagászati és matematikai tanulmányai mellett egyházjogból doktorált, majd élete végéig a Katolikus Egyház kanonoka volt. A heliocentrikus világkép világhírű megalkotója a fromborki székesegyház tornyában rendezte be csillagvizsgálóját. A korban uralkodó geocentrikus világképet megrengető elméletéről 1533-ban Rómában is beszámolt, bár helyességével kapcsolatban önmagát is kételyek gyötörték (Nem teológiai kételyek, hanem számítási pontatlanságok, mivel a bolygók mozgását körpályán feltételezte). XIII. Gergely pápa (1502-1585) – Az ő utasítására épült meg a (máig működő) vatikáni csillagvizsgáló, korának legkorszerűbb műszereivel felszerelve. Az ő utasítására dolgozta ki a ma is használatos, a réginél pontosabb Gergely-naptárat Christopher Clavius jezsuita szerzetes és csillagász. Ignazio Danti(1536-1586) – Domonkos rendi szerzetes, Alatri püspöke, matematikus és csillagász. Euklidész műveinek fordítója. Francois d’Aguilon (1567-1617) – Jezsuita szerzetes, matematikus és fizikus, 1611-ben Antwepenben matematikai iskolát létesített. Pázmány Péter (1570-1637) – Bíboros, esztergomi érsek. Ő alapította a nagyszombati tudományos egyetemet (1635), a mai budapesti tudományegyetem (ELTE) ősét. Jelentős szerepe volt a mai irodalmi nyelv megteremtésében is. |
2010-07-14 16:29.05 |
Bonaventura Cavalieri (1598-1647) – Jezsuita szerzetes, az integrálszámítás egyik megalapozója.
Marin Mersenne (1588-1648) – Minorita szerzetes, a mechanika, hangtan és fénytan területén végzett tudományos munkákat, nevét viselik a Mersenne-prímek. Támogatta a természettudományok fejlődését, összekötő kapocs volt az európai természettudósok és filozófusok között, rendszeresen találkozott velük és hosszú levelekben tájékoztatta őket a tudomány és a filozófia területén történtekről. Johann Baptist Cysat (1587-1657) – Jezsuita szerzetes, kollégiumi rendfőnök. 1618-ban a maga szerkesztette távcsővel fölfedezte az Orion-ködöt. Megfigyelte a Merkúr átvonulását a Nap előtt és a napfoltokat, tudós kortársaival. Elsőként kutatta az üstökösök fizikáját, s e téren ma is Cysat elnevezéseit használják. Schyrleus a Rheitai (1597-1660) – Kapucinus szerzetes, a binokuláris teleszkóp feltalálója. Giovanni Battista Riccioli (1598-1671) – Jezsuita szerzetes, csillagász. A szabadon eső testek gyorsulását vizsgálta, illetve a Hold felszínét tanulmányozta. Felfedezte, hogy a Mizar kettős csillag. Juan Caramuel Lobkowitz (1606–1682) – Cisztercita szerzetes és prédikátor, a teológia egyetemi tanára, Königgratz és Vigevano püspöke, Otranto érseke. A csodagyereknek számító ifjú már 10 évesen csillagászati táblázatokat publikált, számos könyvet írt matematikai, csillagászati és fizikai kérdésekről, az első között foglalkozott a kombinatorikai valószínűség kérdésével. Védelmezője volt az újszerű gondolatoknak, a tudományos haladásnak. Edme Mariotte (1620-1684) – Francia katolikus pap, fizikus és növényfiziológus, a Párizsi Tudományos Akadémia egyik alapítója. Robert Boyle-tól függetlenül fedezte fel azt a törvényt, amely kimondja, hogy a gázok térfogata a nyomásukkal fordított arányban változik. A növényeket tanulmányozva arra a következtetésre jutott, hogy a növények kémiai folyamatok útján szintetizálnak anyagokat, amely folyamatok növényenként változnak. Nicolaus Steno (1648-1686) – Katolikus püspök, ki minden vagyonát szétosztotta a szegények között. A geológia atyjának is nevezik, mivel lefektette a tudomány alaptörvényeit. Felfedezte, hogy a fosszíliák hajdan volt élőlények megkövült maradványai. John Wallis (1616-1703) – Angol lelkész, matematikus, 1655-ben felfedezte a róla elnevezett Wallis-szorzatot, amelynek segítségével meghatározható a pi szám értéke. Pierre Varignon (1654-1722) – Jezsuita neveltetésű francia pap, matematikus, akadémikus, a differenciálszámítás egyik legelszántabb úttörője. John Craig (1663-1731) – Az anglikán egyház vikáriusa, Newton barátja, kidolgozott egy képletet, amely leírja, hogyan változik egy történelmi esemény valószínűsége a szemtanúk számának, az információ továbbterjedési láncának, az eltelt időnek és a fizikai távolságnak a függvényében. Jonathan Edwards (1703-1758) – Puritán misszionárius, "Amerika első filozófusa", ki az erényt Istenből származtatta. Hogy jó példát mutasson gyülekezetének, az elsők között oltatta be magát fekete himlő ellen, azonban belehalt a még nem kellőképp kiforrott orvostudományi műveletbe. Hell Miksa (1720-1792) – Jezsuita szerzetes, csillagász. Három magyarországi csillagvizsgáló alapításában játszott fontos szerepet, felfedezte a földrajzi szélességmérés egy új módszerét. Barkóczy Ferenc (1710-1765) és Eszterházy Károly (1725-1799) – Egri püspökök, Barkóczy később esztergomi hercegprímás. Az első hazai orvosképzés elindítói. Mitterpacher Lajos (1734-1814) – Jezsuita szerzetes, az agrártudományok magyarországi úttörője. Schönwisner István (1738-1818) – Jezsuita szerzetes, nagyváradi kanonok, régész, történész. Elsőként ő végzett régészeti kutatásokat Magyarország területén, ő fedezte föl Aquincum romjait. Giuseppe Piazzi (1746-1826) – Katolikus pap, csillagász, az első kisbolygó, a Ceres felfedezője. Angelo Secchi (1818-1878) – Jezsuita szerzetes, csillagász. Nagy érdemeket szerzett a meteorológiai kutatások területén. Gregor Mendel (1822-1884) – Ágoston-rendi szerzetes, a brünni monostor apátja, a tudományos örökléstan megalapozója. Ő állapította meg az ivarosan szaporodó populációkban a gének természetes átörökítésének törvényszerűségeit. Jedlik Ányos (1800-1895) – Bencés szerzetes, természettudós, feltaláló. A dinamó elvének első leírója elektromos gépeket szerkesztett, optikai kutatásokat folytatott és mellesleg feltalálta a szódavizet. Ízelítőnek ennyi talán elegendő is, aki kedvet érez hozzá, kutasson további tudós egyházi személyek után, sokan vannak még, akiket itt nem említettem meg. Szerintem ennyi bőven elegendő, hogy lássuk, a (katolikus) papság évszázadokon át sokkal többet tett a tudományos fejlődésért, mint amennyit esetenként kétségtelenül ártott neki. Most következzék néhány olyan tudós, aki nem volt ugyan egyházi személy, de mélyen hívő, vallásos ember volt, illetve komoly egyházi támogatást kapott tudományos munkájához. John Napier (1550-1617) skót matematikus elsősorban teológusnak tartotta magát, a Jelenések könyvéhez írt protestáns kommentárokat, és matematikával saját bevallása szerint csak kedvtelésből foglalkozott. Ehhez képest felfedezte a logaritmust, és bevezette a tizedes törtek ma használatos jelölését. A nagy jelentőségű csillagász, Johannes Kepler (1571-1630) eredetileg protestáns lelkész szeretett volna lenni, végül a tehetségét felismerők biztatására a tudományt választotta. A tübingeni főiskola evangélikus vezetősége a kopernikuszi világkép hirdetése miatt elküldte állásából, ezután Kepler a grazi katolikus főiskolán lett a matematika tanára. Evangelista Torricelli (1608-1647) valláshoz való viszonyáról nem sokat tudunk, de eme jelentős fizikust és matematikust szerzetes nagybátyja nevelte, majd egy jezsuita kollégiumban ismerkedett meg a magasabb szintű matematikával, s tanulmányait Rómában fejezte be. René Descartes (1596-1650) elsősorban filozófusként ismert, de jelentős matematikus és természettudós is volt, az analitikus geometria egyik megalapítója. Racionalista filozófiájának alapja a kétkedés, sarokköve Isten volt. Úgy vélte, hogy Isten igazsága garantálja a világ és a rá vonatkozó ismeretek helyességét. Blaise Pascal (1623-1662) janzenista teológus, 1654-ben egy látomás hatására tért meg, hitt többek között az ember bűnösségében és a vezeklési gyakorlatok fontosságában. Hozzájárult a természettudományok fejlődéséhez többek között a mechanikus számológép szerkezetének kidolgozásával, a valószínűség matematikai elméletének kidolgozásával, tanulmányozta a folyadékokat és tisztázta a vákuum és a nyomás fogalmait. A nyomás mértékegysége az ő munkásságának tiszteletére lett pascal. Gottfried Wilhelm Leibniz (1646-1716) matematikus, fizikus, történész és filozófus is volt, egy igazi polihisztor, kiről Nagy Frigyes azt mondta, "önmagában egy akadémia". Newtontól függetlenül felfedezte a differenciál- és integrálszámítást, és a kettes számrendszer pontos leírását is ő adta meg először. Úgy vélte, a dolgok végső oka Isten kell, hogy legyen, és Isten az elégséges alapja minden dolognak. Isaac Newton (1643-1727) angol fizikus, matematikus, csillagász, filozófus és alkimista, a modern történelem egyik kiemelkedő tudósa. A klasszikus mechanika tudományának megalapozója. Hittel vallotta, hogy a Világot az Atyaisten úgy alkotta, hogy elegendő nyomot hagyjon a végső összefüggések kifürkészéséhez, és az Ő mibenlétének megfejtéséhez. Ezzel a gondolattal élte le életét, mely hatására ugyanolyan mélységgel és ugyanolyan hosszan foglalkozott a Biblia és vallás tanulmányozásával, mint a tudományos igazságok megfejtésével. Egész életében meggyőződése volt, hogy vallási tárgyú iratai maradandóbbak lesznek, mint bármi más, amit alkotott. Louis Pasteur (1822-1895) francia mikrobiológus és kémikus, a mikrobiológia megalapítója, tagja volt a ferencesek harmadrendjének. Mint mondotta, "Egy kis tudomány eltávolítja az embert Istentől – sok tudomány visszavezeti Hozzá." Ennyi talán elegendő is, a lista most sem teljes, vallásos tudósokból még többet lehetne találni, mint tudós papokból, akinek kedve tartja, járjon utánuk! A harcias ateisták gyakori ellenérve, már ha egyáltalán képesek elfogadni ezeket a tényeket, hogy csak azért van ennyi vallásos tudós és tudós pap, mert sokáig nem is létezhetett egyházon kívüli tudomány. Ez megint csak nem igaz, elég végignézni mondjuk a Wikipédián a híres tudósok listáját, sokuk nem volt egyházi ember, akármelyik korban találni köztük kitanult polgárt, világlátott kereskedőt, gazdag nemest, akik sosem léptek az egyház kötelékébe és soha nem is foglalkoztak teológiai kérdésekkel. Végezetül érdemes megnézni Földünk azon (Európán kívüli) területeit, ahol a Katolikus Egyház, és úgy általában a kereszténység nem "akadályozhatta" a tudományok fejlődését. A kőkorszaki szinten megrekedt Ausztráliát és Fekete-Afrikát, Amerika hatalmas területeit, melyek nem léptek túl a halász-vadász, zsákmányoló életmódon, de akár az inkák, maják, aztékok birodalmait, amiket Európánál sokkal mélyebben itatott át a vallásosság, s amik kártyavárként omlottak porba az európai hódítók előtt. Nézzük meg az iszlám vidékeit, Indiát, Kínát, Japánt, Délkelet-Ázsiát, milyen szint állt ezeken a kereszténység nélküli, katolicizmus nélküli területeken a tudomány? Egy szó, mint száz, a tények nem igazolják, hogy a vallás, a kereszténység, vagy akár maga a Katolikus Egyház a haladás akadálya és a tudományok ellensége lenne. Sőt, épp ellenkezőleg, nagyon úgy tűnik, hogy utóbbiak többet tettek a tudományos fejlődésért, mint amennyit esetenként ártottak neki. (Természetesen a súlyosan hitbeteg ateisták továbbra is szabadon ragaszkodhatank az antitudományos vallásosságról szőtt fantazmagóriáikhoz. :)) |
2010-07-14 15:00.54 |
Sőt, aki él! :)
Nekem nem jön át a te lényeged, neked az enyém. De szerintem a filmé sem az, amiről írtál, mert nem csak a kufircolós csintalanság mutatta, hogy nem a szabaduláson jár az agyuk. Gyávaságuk, vagy ostobaságuk erősebben tartotta őket fogságban, mint az urak. |
2010-07-14 13:36.00 |
Ha áldozatok, akkor nem kis részben saját hitványságuk áldozatai. |
2010-07-13 22:57.54 |
Na igen, ezért is baromság. Meg gondolom, az ilyen nagy felületre vart dolgok idővel szét is mennek, ahogy megereszkedik a bőr, vagy kitágul, ha vastagodik a páciens. |
2010-07-13 22:52.28 |
Kibaszott bőrbetegség! :D |
2010-07-13 22:51.57 |
Írni meg tudok. :)
Ez mondjuk erős! [link] |
2010-07-13 22:50.51 |
Ja, megtaláltam, tényleg okádoké.
[link] |
2010-07-13 22:44.31 |
Van tetkója? Nem láttam még. Remélem, csak rágógumipapíros. :D
Nekem sem jönnek be, a Dávid szobor is szarabbul nézne ki, ha össze lenne firkálva lángnyelvekkel, delfinekkel, meg tököm tudja mikkel. |
2010-07-13 22:36.29 |
Naná, hogy rendben vannak! Nekem is kéne ilyen, vagy kettő. :) |
2010-07-13 22:17.01 |
Höh! Azt írja a Velvet, hogy "Stallone karjai karjai rosszabb látványt nyújtanak, mint Madonnáé vagy éppen Sarah Jessica Parkeré."
[link] Gondolom, vagy egy 20 kilós szétfüvezett balfék írta ezt a hülyeséget, vagy egy 120 kilós zsírdisznó emósfiú, de akárki is legyen, nem gondolom, hogy 64 évesen így fog mutatni egy lesifotós képén! [link] (Amúgy a kép tuti agyon lett élesítve ("sharpen").) |
2010-07-13 15:13.20 |
Nem szokásom. :)
Szerintem az ilyen dolgoktól hiteltelen az egész. Nincs igazi elnyomás, nem elég egyértelmű a terror, egyáltalán nem fest úgy az összkép, hogy ne lehetne mit tenni az úri huncutságok ellen, mégsem lázad igazán senki, elvannak, mint a birkák. De még csak nem is a fásulnak bele a helyzetbe, ha így lenne, nem szöknének ki a lakrészükről -szexelni. Nekem nem volt különösebben nagy cucc a film. :) |
2010-07-13 14:17.22 |
A néger szolganőt is azért kefélték meg, mert élni akartak? :) |
2010-07-11 22:15.11 |
Hol van a borzalmak gyökere? Hol kezdődik az ösvény, ami az iszonyatba vezet? És a megválaszolatlan kérdés: Miért?
Mit várhat az ember egy 1988-as kínai filmtől? Egy évvel a Tienanmen téri vérengzés előttről, Mao országából, ahol a Nagy Ugrás idején az éhező parasztok csecsemőit beleszántották a földbe? Háborús, történelmi film Tibet megszállóitól, Ujgurisztán bekebelezőitől? Dogmatikus, vonalas propagandafilm lehet csakis, vérlázító egyoldalúsággal. De nem az. Egyáltalán nem, sőt, kifejezetten mértéktartó, tárgyilagos, dokumentarista és ami nagy szó, a történtek bemutatása mellett az emberi szörnyetegek megértésére törekszik. Nem uszít, nem foglal állást, csak megmutatja a borzalmat a maga meztelenségében. Nem láttam még ettől durvább filmet az emberi bestialitásról. A második világháború idején a japánok kiterjedt és nagy arányú kísérleteket folytattak a biológiai harcanyagok hasznosítása céljából. Ezeket a kutatásokat Mandzsúriában folytatták, a 731-es osztag keretein belül. Az egység fedőtevékenységként víztisztítással foglalkozott, valójában vírusokat és baktériumokat tenyésztett és iszonyatos emberkísérleteket folytatott. A háború végére a hullahegyek alól sikerült annyi tudást lepárolniuk, hogy az egység vezetői elkerülhették a felelősségre vonást, az amerikaiaknak a hidegháború hajnalán többet ért a hóhérok tudása, mint az igazságszolgáltatás. A film története 1945 elején kezdődik, amikor egy időben érkezik meg a 731-es alakulathoz Shiro Ishii orvos-tábornok, a kutatások új vezetője és egy csapat fiatalkorú katonanövendék. Talán utóbbiakhoz viszi legközelebb a nézőt a film, velük azonosulhatunk legkönnyebben, akik újoncként nem csak a borzalmakkal szembesülnek, hanem a borzalmak ideológiai megalapozásával is, mely szerint a kísérleti alanyok nem emberek, és hogy a kutatásokat a hazáért kell folytatni. Aki nem tanulja meg a leckét, azt kemény pofonok szorítják engedelmességre. Mert nem tanulja meg mindenki. Többen borzadnak, undorodnak, egy vacsoránál egyikük nyíltan kimondja, iszonyat, amit művelnek. A krematóriumban dolgozó öreg japán pedig valami együgyű álomvilágba temetkezik, dünnyögve énekel, táncol, motyog a megcsonkított hullák között. De a többség egykedvűen teszi a dolgát, sőt, néhányan élvezik is, megszállottan ássák magukat egyre mélyebbre a pokolban. Mert pokolról van itt szó, rosszabbról Saló poklánál. Itt az áldozatoknak nincs esélyük a menekülésre, meghalnak mind, egyetlen reményük az lehet, hogy talán gyorsan, kevesebb szenvedéssel. A fehér köpenyes emberszörnyek eleven emberek végtagjait fagyasztják meg, majd törik össze, nyúzzák meg, pestissel, himlővel oltják be áldozataikat, másokat nyomáskiegyenlítő kamrákban robbantanak szét, van, akit gázzal ölnek meg, van, akit élve boncolnak föl, és mindezt naturális tárgyilagossággal mutatja be a film. Iszonyat. Nem tudom, milyen trükkökkel oldották meg, némelyik jelenet olyan, mintha nem is trükk lenne. Az, ahol Ishii bedob egy macskát a patkányoktól hemzsegő kamrába, nos, azt hiszem, az rohadtabb volt a Cannibal Holocaust vágóhídi jeleneteinél is. A helyszín? A díszletek? Semmi hatáskeltés nincs bennük, világháborús kórház és börtön, kell-e ennél nyomasztóbb? A zene is visszafogott, és nincsenek kidomborítva az egyéni tragédiák sem, nincs dráma, nincs semmi színpadiasság, csak a gépies mészárosmunka. Iszonyat. És elképesztő rendezői teljesítmény! A film eredeti címe (angol átírásban) Hei tai yang 731. Ez valószínűleg 731-es osztagot, vagy 731-es tábort jelent, angol címet Hong Kong-ban adtak neki, ez a Men Behind the Sun, azaz Ember a Nap mögött. |
2010-07-11 21:19.18 |
Szerintem Roberto is keverte a két Weltkrieg-et. :) |
2010-07-11 20:18.04 |
Nem rossz az a náci bronz sem. :) |
2010-07-11 20:13.00 |
Pont ma láttam egy olyan filmet, ami durvább ettől, minden szempontból. Igaz, nem művészfilm, dokumentum jellegű.
[link] |