Nem személyeskedésnek szánom, ne vedd magadra :)

A filmnézés körülményeinek vannak fokozatai, nem minden körülményben tudja leadni a film a potenciájának 100%-át. Attól függ, melyik filmet mire szántak.
IMAX filmet IMAX-re szántak, csak ott tudja "kiélni magát". 3D-s filmet 3D-s moziban "kell" megnézni, mozira szánt 2D-set pedig hagyományos vetítésen. Minden más körülmény csorbítja a befogadást. TV-n, DVD minőségben megnézni korrekt, számítógépen már problémásabb, tekergetve pedig szinte értelmetlen, mert közel-távol nincs attól a befogadói élménytől, amire készítették.
Extrém példa, olvastam olyat, hogy valaki a világ legszarabb filmjének tartotta az Avatart, mondván milyen béna volt az operatőri munka, semmi nem volt fókuszban. Aztán kiderült, hogy 3D-s vetítés screener (vetítésen kézi kamerával felvett)változatát sikerült megnéznie...
Persze semmi sem garantálja, hogy tetszeni fog a film, akkor sem, ha a legoptimálisabb körülmények között nézzük meg (előző példában a srác lehet akkor is utálta volna az Avatart, ha IMAX-ben nézi meg), de az biztos, hogy csak akkor "adunk meg minden esélyt a filmnek", ha így cselekszünk.

Amerika Kapitány - Az első bosszúálló - Vélemények

2011-12-11 16:29.15

"A 6-8 évesek színvonalát sem éri el" - Bölcs szavak egy 9évestől :)

X-Men - Az elsők - Vélemények

2011-12-11 16:27.11

Agyhalott vagyok és beteg O_O
Srácok! Irány a legközelebbi kórház, ha gyorsak vagyunk még lehet esély!

Interjú a vámpírral (1994) - Vélemények

2011-12-11 16:11.46

Milyen vámpírfilmeket szeretsz?

Happy, Happy - Vélemények

2011-12-11 13:06.55

Anne Sewitsky első egész estés filmje didergős skandináv környezetben mutatja be, hogyan képesek a sokáig elfojtott érzelmek teljesen szétzilálni az amúgy is döcögős párkapcsolatotokat. A vígjátéknak kikiáltott, Sundance fesztivál-díjas norvég dráma emberi humorral, átható atmoszférával és helyenként kusza történetmeséléssel vázolja fel két házaspár boldogtalan boldogulását.

Elisabeth (Maibritt Saerens) és Siegve (Henrik Rafaelsen) folyton mosolygó, kiegyensúlyozott, aktív közösségi életet élő és fülig szerelmes házaspár, akik a legnagyobb boldogságban nevelik örökbefogadott afrikai kisfiukat – legalábbis ennyit lát belőlük Kaja (Agnes Kittelsen) és Erik (Joachim Rafaelsen), a szomszéd pár, akik látszólag egészen másféle életet élnek. Az ő kapcsolatuk – szemben a kifelé mutatott cukormázas kirakattal – legalább annyira jeges és élettelen, mint az őket körülvevő norvég kisváros. Kommunikáció nincs, a hálószoba ablakát évek óta nem fátyolozta pára, közös gyerekük elveszettnek tűnik a világban, az együtt töltött idő pedig leginkább a feszültséggel teli közönnyel jellemezhető.

A házaspárok között húzódó éles kontraszt hamar sebet hasít Kaja érzékeny lelkén, aki már a második közös vacsorán könnyek közt zúdítja újdonsült szomszédai nyakába az összes elképzelhető lelki búját-baját. A hirtelen támadt hóviharként tomboló őszinteséghullám nem marad minden következmény nélkül – a film következő perceiben egy egész városnyi légvár omlik rommá: Elizabeth korábban megcsalta férjét; Siegve elnyomva érzi magát a házasságában; Erik a férfiakhoz vonzódik; Kaja a végtelenségig frusztrált; mindkét házasság csak látszat. Ha semmi sem működik, mit lehet tenni? Először is gondolkodás nélkül csaljuk egymást keresztbe-kasul, aztán meglátjuk, mi történik. Nos, nem sok jó.

A dráma kulcsszava az elfojtás. A párok nem hajlandóak érdemben foglalkozni a kialakult nehézségekkel. Elisabeth és Siegve nem beszélik meg a korábban történt házasságtörést, helyette elmenekülnek egy Isten háta mögötti, hófödte norvég kisvárosba. Kaja és Erik sem akar szembenézni kapcsolatuk működésképtelenségével, inkább csendben sínylődnek egymás mellett, mintha minden rendben lenne. A hazugságok eredménye, nem meglepő módon, egy (pontosabban két) magánéleti katasztrófa, aminek legnagyobb sérültjei minden bizonnyal a gyerekek, akik – az otthon látott frusztrációt továbbhordozva – egymást és önmagukat megalázva, folyamatosan csak rabszolgásat játszanak egymással.

A film az őszinteség pártján áll, és leszámol a látszatmegoldásokkal. A két házaspár a problémakezelés teljes arzenálját felvonultatja, a meneküléstől elkezdve, az erőltetett megbocsátáson keresztül, a hazugságon és a bosszún át egészen a szakításig, míg végül el nem jutnak az egyetlen igazi megoldásig, az őszinteségig. A Happy, happy végkifejlete szerint nem szerencsés a problémákat hó alá temetni, mert az izzó gondok fölött a legvastagabb hótakaró is hajlamos elolvadni.

Az érdekes történetet helyenként izgalmasan, máshol viszont meglepően kuszán meséli el a film. A Happy, happy ügyesen bánik a térrel, a mázsás fehérségbe fagyott tájak egyszerre közvetítik a karakterek közötti kapcsolat jellegét és zárják össze egymással a bemutatott figurákat – menthetetlenül. Az idő ábrázolásában ugyanakkor kevésbé brillírozik a film, időnként nehézkes kitalálni, hogy két jelenet között órák, napok, vagy esetleg hetek telnek-e el. Ez megnehezíti a dramaturgiai ív kibomlását is, aminek vannak ugyan okosan előkészített csattanói, de e csúcspontok között nehéz pontosan kiigazodni. Hogy ez a jelenség a karakterek tanácstalanságát hivatott közvetíteni, vagy egyszerű melléfogásról van szó, annak megítélését a közönség jóindulatára bízzuk – és ugyanígy teszünk a film humorával is. A Happy, happy a kibontakozó dráma ablakára sajátos humorral rajzol jégvirágokat, többnyire a szituációk túlfeszítésével, illetve a történetmesélésbe ékelt énekes betétekkel. Az időről időre megjelenő férfi kvartett előadásai hangulatukkal ellenpontozzák, szövegükkel pedig összefoglalják a bemutatott eseményeket.

A Happy, happy nem olyan film, amit az ember egyik pillanatról a másikra elfelejt. A titka az erős atmoszféra, az átélhető történet és a keserédes humor – mindez akárhogy is, de valamilyen attitűdöt kiprovokál a ráhangolódásra hajlandó nézőkből. Ötvözi a nemzeti filmgyártásra jellemző stílusközpontúságot a hollywoodi filmek szórakoztató jellegével, így – minden hibájával együtt – elgondolkodtató és kikapcsolódást nyújtó filmélménnyel tudja megajándékozni a közönséget.

(Ha a KortársOnline-on is megtaláljátok ezt az írást, az bizonyára nem a véletlen műve lesz.)

A jeti bosszúja - Vélemények

2011-12-09 15:40.05

Az ötöst amúgy még megértem, valaki gondolhatja "fantasztikusan szarnak", de a négy és három csillagok döbbenetesek nekem :)

2011-12-09 15:01.38

Kapott 22 darab 5 csillagos és 12 négy csillagos osztályzatot, bár fogalmam sincs, miért :D

2011-12-09 15:00.35

Kis túlzás, hogy "senkinek" :)

Az utolsó akcióhős - Vélemények

2011-12-09 14:59.44

Én sem, egy darabot sem :)

A remény rabjai - Vélemények

2011-12-09 14:59.10

Melyik volt a másik?

A halál angyala (1983) - Vélemények

2011-12-07 12:42.56

Szerintem egy árnyalattal rosszabb :)

Csillagok háborúja - Vélemények

2011-12-06 20:10.23

Az előző vicces volt. Ez nem az :) http://www.youtube.com/watch?v=L5rx4XbnwQo&feature=related

2011-12-06 19:28.22

EHHHEHEHE! :))
http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=BgAlQ..

A remény rabjai - Vélemények

2011-12-06 18:26.25

Engem a Moulin Rouge! és az Avatar csapott teljesen földhöz moziban :)

Csúcshatás - Vélemények

2011-12-06 18:25.44

:)))

Ollókezű Edward - Vélemények

2011-12-03 18:23.09

... borzalmasan amatőr hiba határozottan és provokatívan állást foglalni olyasvalamiben, amiben abszolút nem vagy tájékozott.

2011-12-03 18:05.26

Csak két filmet említve, a Charlie és a csokigyár kőkemény társadalomkritika, a Sweeney Todd pedig egy katartikus dráma.

2011-12-03 13:39.43

amúgy, "nem lehet csak a stiláris-vizuális kellékekkel erős filmet készíteni" - ez a te véleményed, nem egy abszolút igazság.

2011-12-03 13:38.19

Burton a huszonegykét filmjéből kb 3-nak írta csak a forgatókönyvét. Egy kapustól is furcsa számon kérni, miért nem rúg gólokat.

2011-12-03 12:56.43

Legyen inkább csak a 20as évek. A 30asra már nem volt explicit jellemző. De persze ott van a Prágai diák ami 1914-es és sokak szerint expresszionista... nehéz biznisz a periodizáció, de ami tuti, az a 20as évek.

2011-12-02 23:37.03

Alapvetően nem értünk egyet egy sor filmes kérdésben, teljesen máshogy viszonyulunk a dolgokhoz, így nem hiszem, hogy bármin változtatna egy-két extra info. De ha gondolod, nézz utána a 20-as 30-as évek német avantgárd filmművészetének, talán más színben fogod látni Burton-t. Persze amennyire ismerem a gondolkodásodat, meglepődnék ha megváltozna a véleményed, sőt :)

elejére ... 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 ... végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk