Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Alien - Romulus *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (DVD) |
Escobar - Az elveszett éden (DVD) |
Fehér éjszakák (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Érvek és életek - Filmbox Family, 07:00 |
Rendőrsztori 3. - AMC, 07:40 |
A Sárkánypecsét rejtélye - Filmbox Extra HD, 07:45 |
Királyi dada - Mozi Klub, 08:25 |
Vejedre ütök - Moziverzum, 08:30 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Steven Spielberg (78) |
Brad Pitt (61) |
Casper Van Dien (56) |
Rachel Griffiths (56) |
Katie Holmes (46) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Saló avagy a Szodoma 120 napja |
Lauren Graham |
2014-07-21 06:12.38 |
Az emberi lény bizony olyan különleges, hogy még a vaksághoz, betegségekhez, és a halálhoz is joga van. Elidegeníthetetlen joga tönkretenni környezetet, gyilkolni, rombolni. Ez a film képes elmenni odáig, hogy pozitív színben tüntesse fel a tömeggyilkos terroristákat, csak azért, mert elvileg védelmezik az emberiség azon privilégiumát, hogy saját akaratából csináljon baromságokat. Sőt, még csak fel sem merülhet annak a lehetősége, hogy egy felsőbb hatalom befolyása alatt áll, mert ha igen, akkor hozzuk a mozsárágyúkat és a kommandósokat.
Depp legjobb haverja, aki elvileg az igazság és a józan emberi gondolkodásmód élharcosa kéne, hogy legyen, tisztán abból az alantas vágyból szabotálja meg Depp világmegváltó tervét, mert be akarja nyúlni a nőjét. Ez lenne az a védelmezendő emberi érték? Viszont megfordítva a dolgot, Depp a technológiai környezetben megfogant keresztény Isten, aki globális ítéletnapot hirdet, tökéletesebb testben éleszti újjá az embereket, melyekben ki-be járhat a "Szentlélek". Az emberek ezt a valóban megnyilatkozó istent utasítják el, és imádják továbbra is a saját maguk által kreáltat. Tehát a film egyfelől egy szar emberiség-tömjénezés a ,,primitív nézők" felé, másfelől viszont egy burkolt emberiség kritika azok számára, akik kicsit utánagondolnak annak a sok ostobaságnak, amit a film alatt láthattunk. (Melyek legékesebbike pont a film vége, mikor is láthatjuk, hogy egy megistenült ember is lehet is lehet végtelenül idióta, ha őrzi emberi mivoltja egy darabkáját (vagy hiszi, hogy őrzi azt...).) Összességében két pont, de csak mert hagyott némi teret, hogy belelássak valamit, ami jó eséllyel nincs is ott. |
2014-06-07 22:49.58 |
Semmi gond.
Eléggé áldásos fordulat, hogy visszaminősítetted a filmet, és minden tiszteletem a tiéd, hogy még egyszer nekiveselkedtél. Nagyjából úgy érzek én is, ahogy leírtad: ha az egyedi ötleteket bontották volna ki jobban, akkor tényleg érdekesebb lehetett volna. Így kicsit olyan íze volt az egésznek, hogy csak a társadalomkritika "hitelessége" végett helyezték a történetet ebbe a környezetbe. Visszatérve a logikátlanságokra, mindkét dolog hasonlóképpen zavart. Oké, így hónapok távlatából visszatekintve bele lehet magyarázni a dologba célzott üzenetet. Például ha az emberek tudatosan kiállnak a jogaikért, összefognak, megdönthetik a rendszert, amely a saját elbizakodottsága miatt válik labilissá. Persze ha ezt akarták volna közvetíteni, nem ilyen béna módon kéne tenniük, és nyilván nem is ez volt a cél. Bárki is írta a forgatókönyvet, nyilván túl idealista volt ahhoz, hogy egy ilyen komor jövőképhez kézenfekvően komor végkifejletet kanyarítson. Ez olyan, mintha Smith az 1984 végén kiszabadulna a 101-es szobából, fogna egy géppuskát, és Rambo módjára szitává lőné a Nagy Testvért, családot alapítana, és beköszöntene a világbéke (és nem "A Háború: Béke"-féle világbéke...). Nekem az ilyesmit nem veszi be a gyomrom. Lehet, hogy cinikus vagyok, és szeretem nyomorultul érezni magam mindenféle összeesküvés-elméletek Damoklész kardja alatt, de próbálok realista lenni, ha már berántanak egy ilyen világba. Így értem a működőképes rendszert is: Huxley disztópiája hihető, ha az ember elfogadja a jelenleg még rendelkezésre nem álló eszközöket. Mert azt el tudom képzelni, és el is tudom hinni, hogy a társadalmi igények szerint "gyártanak le" kellő mennyiségű és képzettségű embert, még akkor is, ha a szükséges technológiai háttér még nem elérhető. Azt is el tudom hinni, hogy egy ilyen rendszerbe statisztikai szükségszerűségként becsúsznak selejtes egyének, akikre nem kellő mértékben vagy egyáltalán nem hatott a kondicionálás. Elcseszett világkép, nem is értek egyet a helyességével, de elfogadható, mert logikus és megalapozott a felépítése és a filozófiája. A Metropia története pedig nemhogy nem ésszerű, de annyira bugyuta, hogy azt nem lehet jóindulatúan az emberi hülyeség számlájára írni. Ezért kiáltok rendre logikátlanságot, mert legalább próbálnák valami ügyefogyott módon megmagyarázni, tényleg, én szinte mindent hajlandó vagyok elfogadni, ha jól megindokolják. Valahogy így voltam a Tűzgyűrű kapcsán is. Ha van a tenger mélyén egy féregjárat (vagy mi...), amin át hatalmas idegen lények özönlenek a Földre, akkor indokolják meg nekem értelmesen, miért nem hordanak oda kilotonnaszám vasbeton hulladékot az emberek, és temetik be. Mert nem tették, hanem kitalálták, hogy az országok inkább harminc méter magas falakat kezdtek el építeni végig a partok mentén, nehogy a szörnyek bemászkáljanak a kontinensekre felborogatni a felhőkarcolókat. Miből állt volna odaköpni valami magyarázatot? Gondolom egy AAA kategóriás film esetében van arra pénz és ember, hogy "összebrainstormingoljanak" valami hihetőnek hangzó magyarázatot. Azt a samponmedencét is el lehetett volna adni, ha nagyon akarják. Csak hát meg sem próbálták... Egy ellenpéldát hozva, ott az Enki Bilal rendezte Halhatatlanok film. Félretéve az alapul szolgáló képregényt, szinte semmit sem magyaráz meg, vázlatos képet fest a világról, ahová a történetet belehelyezi, mégis élvezhető és érdekes. Egy csomó dologra csak utalnak, más dolgokra csak következtetni lehet, de sosem éreztem úgy, hogy meg akarnának vezetni. Persze szerintem azzal a filmmel is komoly problémák vannak, de ez más lapra tartozik :) Az Alphaville-t sajnos még nem láttam, amilyen kultúrpatkány vagyok, lemaradtam a klasszikus sci-fikkel. :/ Igyekszek pótolni a hiányosságokat, szóval tippeket, ötleteket szívesen fogadok... Mindenesetre vedd pozitív jelnek, hogy ilyen erélyesen ostorozom a Metropiát. Ha akarnám se tagadhatnám, hogy ez amiatt van, mert láttam és látok benne értéket. A "9-es terv az űrből"-t például egyáltalán nem szapulnám, csak bánatosan kinyomnám a szemeimet, és elvonulnák remetének távol a moziktól, az internettől és a DVD üzletektől :) |
2014-04-01 17:12.07 |
Ez már tendencia... |
2014-03-17 19:13.20 |
Nem tűnik valami nagy durranásnak, mindegy, talán kellemesen csalódunk. Ami a címet illeti, leszólnám a silány (szabad)fordítást, de már régen nem bír sportértékkel az ilyesmi... |
2014-02-15 09:43.46 |
Hát igen, nagyon megakadt (vagy megakasztották) a akciófilmes "12 egy tucat" színészek szintjén. Pár kivételtől eltekintve az összes filmjében ugyan azt a karaktert hozta. Az elején még ez jópofa volt, értékelte az ember, de amikor már huszadjára kell elővennie a színészi repertoárjából a "Szállítót", felmerül a kérdés, hogy egyáltalán van-e ott más, amiből dolgozhat.
Ha a '80-as '90-es években élte volna a fénykorát, most enyhe nosztalgiával fűszerezett szomorúsággal nézhetnénk őt, ahogy családi mozikban meg drámákban megcsömörlött veteránt, kiöregedett boxolót, kiégett sheriffet vagy kapuzárási pánikkal küzdő családapát játszik, de így még kicsit várnunk kell, míg lefutja a tiszteletköreit... |
2014-02-15 09:20.52 |
Egyértelműen a "niggeres poén" ült a legjobban. Szimpatikus ötlet, hogy egy unalomig elcsépelt sztereotípiát ilyen ügyesen használjanak fel humorforrásként. Váratlanul ér, és mindkét "oldal" pártolói meg lehetnek elégedve vele :) |
2014-02-15 09:12.15 |
Nem rossz anime, de aki maradandó élményt vár tőle, az csalódni fog. A történet talán élvezhetőbb és átérezhetőbb lett volna, ha nem sűrítik bele 90 percbe, mert így túl sűrű lett az egész (nem mintha olyan érdekfeszítő lett volna a sztory, hogy egy 24 részes sorozat erejéig lekötötte volna a figyelmemet...)
Pár szót a magyar szinkronról. Szubjektív vélemény, de nekem általában nem jönnek be az anime szinkronok. Azon túl, hogy mintha direkt karakteridegen szinkronhangokat választanak, az egész honosítást illúziórombolónak érzem. A Ninja Scroll esetében ha nem is volt jó a szinkron, de legalább el lehetett viselni. Szóval ez egy pozitívum, azt hiszem. Az viszont már más kérdés, hogy mennyire pozitív dolog, ha valami már a tűrhető mivolta miatt dicsérő szót érdemel... Összességében a film felejthető, közepes darab, egy délutáni megtekintésre vagy a stílusba való bevezetésre alkalmas, de csodára senki ne számítson. |
2014-02-15 08:49.08 |
A játékidő felénél volt néhány olyan pillanat, amikor már majdnem azt hittem, hogy érdemes megnézni ezt a filmet. Aztán mégsem, az egész összedőlt, mint egy ötlapos kártyavár a ventilátor szaküzletben. Mindenesetre gazdagodtam egy rizs alakú tésztát és kukacokat okádó kutya meg egy szétbotoxozott arcú vámpírra emlékeztető Snoop Dogg látványával, és hát azért valljuk be, ilyen nívós tartalmat kevés alkotás tud produkálni... |
2014-02-06 16:30.35 |
Egy minimális utánagondolással kitalálható, hogy a kihaltnak vélt bennszülöttek voltak azok (Vagy én vagyok eltévedve, és készül a "Mandrake 2- Revenge of the velociraptor handed people"). Nem mintha sokat számítana, a film ettől függetlenül is borzalmas volt... |
2013-12-31 04:00.13 |
Szerintem kicsit félreértjük egymást. Két külön dolog a valóságtól elrugaszkodottság és a logikátlanság. Azok az eszközök, módszerek, rendszerek, vagy ideológiák, melyek nincsenek meg a jelenlegi világunkban (vagy nem tudunk róluk), szinte kötelező elemei a sci-finek. Ha minden tökéletesen olyan lenne, mint a jelenben, az egyik legfontosabb elemét veszítené el a műfaj, ha nem a gerincét. Semmi bajom a samponnal, mert még a legrosszabb esetben is tekinthetjük szimbólumnak, egy egész antihumanista rezsim jelképének. Ezekkel nincs is baj, nem is lehet baj. A logikátlanság már más kérdés. Logikátlanság az, ha ezt az igen kiforrott rendszert meg lehet dönteni egy samponosmedence leeresztésével. Az is logikátlanság, ha el akarják velünk hitetni, hogy a szépen felvázolt kis disztópia összes vezető egyénisége képes addig össze-vissza flangálni egy romos irodaépületben, míg valaki fel nem robbantja őket. Arról már nem is beszélve, hogy milyen rendszer az, amely egyénenként manipulálja az embereket, egyének által (Mire? Fogyasztásra? Boldogságra? Termelésre? Hogy ne lázadjanak fel? Vagy csak úgy, a "Nagy Testvér mindent lát"-alapon?) Még ha kegyesen beleraktak volna a történetbe egy NAGY GONOSZ TUDATMÓDOSÍTÓ GÉPET, de így teszem azt 10millió ember irányít 10milliót, mindezt persze nyilván titokban. Gondolom kicsinyes dolog ilyesmin fennakadni, de ez egyszerűen nem tűnik se működőképesnek, se életszerűnek. Sajnos nem friss az élmény, újranézni nincs kedvem, szóval így első blikkre csak ez a három baromság jutott eszembe.
Ha a futólagos megemlítés túllihegésnek számít, akkor tényleg túllihegem. Másodjára (és most harmadjára) sem vesztegetnék szót rájuk, ha nem hozod fel őket, hiszen nem kapcsolódnak szorosan a témához. Már csak azért sem lehet Huxley társadalomfilozófiai nézeteihez hasonlítani ezt a művet, mert ő egy működőképes, bár nehezen kiépíthető rendszert vázolt fel, míg itt csak a rendszer volt, a funkció okok és ideológia nélkül. Érdemes egyébként a Szép Új Világ mellé elolvasni a Nyár a Kastályban c. művét. Bár még annyira nem kiforrott a mondanivaló, de érdekes adalékinformációkat, egyfajta előzményt nyújt... A film hangulata, nos, érdekes volt. Nem éreztem akkora nyomást, mint mondjuk az 1984-ben vagy a Carré blanc-ban, de valóban körüllengte egyfajta misztikum. A zene jó volt, főleg az elején, a képi világ pedig egyedi, de engem személy szerint... nem is tudom, mi lenne a jó szó...talán nyugtalanított. Leginkább az emberábrázolása. Elnagyolt volt, már-már groteszk. Mindenesetre a zene és a látvány tényleg megtámogatta a történetet, még ha csak annyiban is, hogy egy kicsit elvonták róla a figyelmet. Hát mondjuk úgy, hogy belefáradtam a buksisimogatásba:) Úgy gondolom az a legkorrektebb, ha mindenkit többé-kevésbé egyenlő félnek tekintesz, még akkor is, ha időnként ez azt jelenti, hogy durvának kell lenned valakivel a hülyesége miatt. A jellemrajzot pedig (bármilyen hízelgő) nem kell ennyire felértékelni. Egyrészt nem is írtam túl sokat, másrészt egy kezemen meg tudom számolni, hány jellemvonást szőttem bele a retorikai hálóba. Besorolni valakit egy archetípusba egyáltalán nem nagy kunszt, finomítani pedig menet közben is lehet, illetve lehetett volna, ha helyette nem te válaszolsz. És így belegondolva valahol ez is a "buksisimogatás" egy közvetett formája, szóval még van hová fejlődnöm :) Érdekes, hogy pont a Mások Életét hozod fel, az egyik kedvenc filmem, a témában mindenképp. Én nem bánom a filmes manipulációt, ez is csak eszköz arra, hogy a rendező vízióját átélhessük/megérthessük, része a kommunikációnak, ami nélkül nem működhetne rendesen a dolog. Igen, a színekkel való játék még enyhébb, lehet ügyeskedni a zenével, a különböző hanghatásokkal (a kedvencem a szívdobogással való feszültségfokozás), vagy szélsőséges esetben szubliminális képekkel. Persze ettől még jogunk van ahhoz, hogy a sugalmazott mondanivaló helyett egy finomítottat, vagy akár egy ellentéteset fogadjunk el helyesnek. Mondjuk nem mindig baj, ha megvezetnek, de a tudatosság és éleslátás mindenképp jól jön. Szóval még egyszer elmondom, nem a szimbolizmus vagy a valósághűtlenség zavar, hanem a logikátlanság. Vagyok olyan elvetemült, hogy elhiggyem, még "Teletabifoldön" is a józan ész az úr, vagy ha nem is az, akkor valami kiforrott erkölcsi értékrend :) |
2013-12-29 06:39.07 |
Nos, a kommentem azon részében nagy általánosságban beszéltem.
Nem kell, hogy a történetnek "sok köze" legyen a valósághoz, de a logikával legalább köszönőviszonyba kéne kerülnie. Már ha elfogadjuk azt az optimista nézetet, hogy a különböző kémiai anyagok nem fogják kocsonyássá olvasztani a jövőbeli emberek agyát. Ugye az sem elhanyagolható szempont, hogy egy sci-fi történetet nézünk, ahol az ilyesmire azért illene odafigyelni. Mert ez tényleg egy sci-fi, nem püfölik egymást hatalmas mecha-robotok és óriásszörnyek, az idegen megszállók nem akarják ellopni a Föld aranykészleteit, és egy napot sem akarnak sztelláris atombombával feléleszteni. Szóval mint ilyen, meg kéne ütnie valamilyen elfogadható logikai nívót. Az általad említett remekekhez eszembe sem jutott hasonlítani a Metrópiát, megbukik ez saját magához képest is. Elismerem, hogy mint ilyen, nem egy "hardcore" alkotás (bár a látványvilága miatt szerintem még így is rétegfilm lett...), könnyebben emészthető, kevesebb szálon futó, és kis jóindulattal még szerethető is lenne. Lenne... Figyelj, Tomistar feltehetőleg nem is olvassa el a hozzászólásomat, de ha ne adj Isten megtenné, sem a buksisimogatásból, sem a sértőnek titulált cinikusságból nem értene. Akkor meg akár lehetek szókimondó is. Nem kommentelek sokat, de megfigyeltem, hogy szinte mindig szájkaratézás a véleménynyilvánítás vége, függetlenül a tálalástól. Tényleg nem a legszebb dolog ledorongolni valakit, aki lehet, hogy fiatalabb, kevésbé kritikus vagy nem látott annyi filmet, mint én. Az is elképzelhető, hogy friss volt neki az élmény, és nem tudta kellőképp átrágni magában a látottakat. Viszont nem kötelesség hozzászólni egy filmhez. Nincs semmi gond a véleményalkotással és a véleménynyilvánítással, de ha valaki "hangot is ad" neki, akkor legyen rá felkészülve, hogy mások előtt meg tudja védeni az igazát. Amint látod, én szívesen leállok megbeszélni még a legbanálisabb kérdést is, ha van hozzá megfelelő partner (és sajnos sokszor akkor is, ha nincs...), nem zárkózok el az építő jellegű kritika vagy kulturált vita elől. Ha valami hülyeséget írok, nyugodtan bárki a szemembe mondhatja mindennemű atyáskodás, humorizálás vagy finomkodás nélkül, sőt, ezt el is várom, mert az ember így épül. Ennek szellemében én is rávilágítok mások hibás gondolatmenetére. Ami meg a jellemrajzot illeti... az ember még magát sem ismerheti teljesen, másokat pedig végképp lehetetlen kiismerni. Azok alapján ítélkezhetünk, feltételezésekbe és következtetésekbe kapaszkodva, amiket a másik fél mutat. Tettel, szóval, metakommunikációval... vagy leütött karakterekkel. Én abból ítélek, amit látok, illetve olvasok. Jelen esetben egy kommentből. Hogy ez mennyire helytálló jellemrajzot eredményez, az már más kérdés, de én csak a saját intellektusomért felelek. Teljesen lényegtelen, hogy az illető fiatal-e, vagy hogy a film hatása alatt pötyögte-e le mélyenszántó sorait. Felőlem akár lehetett részeg is, senki nem kényszerítette (gondolom), hogy klaviatúrát ragadjon. A piedesztálra emelt egó is elbír egy kis egészséges kritikát, nem? Természetesen szigorúan a "New Age" szellemében :) |
2013-12-03 01:51.57 |
Oh, nem Karina Lombard, hanem Rebecca Hall. Az ő alakítása és alakja még várat magára :D |
2013-12-03 01:49.00 |
Nyomokban SPOILER-t tartalmaz (már ha érdekel valakit)... |
2013-12-03 01:48.00 |
Na, én vagyok annyira elvetemült, és írok pár keresetlen sort a filmről.
Hát hú, mit is mondjak... annyira igyekeztem ráhangolódni. Tényleg. Nagyon, nagyon szerettem volna. De mi járt egész idő alatt a fejemben? Az, hogy ez a film a Színes fátyol TESCO gazdaságos változata. Az a finomság és kimunkált allűr, amit mesteri színészi játékkal, csodás zenével és szemet gyönyörködtető kamerakompozíciókkal közvetítettek, itt ebben a filmben totál defektesre sikeredtek. Finomság és intimitás ki sem alakulhatott a két főszereplő között, hiszen elnagyolt volt az egész. Nem folyamat volt, csak egyes stádiumok megörökítve rövid jelenetekben, melyről remélték, hogy majd valami folytonos láncot fognak alkotni, de csak össze-nem kötött pontok halmaza maradt. Ettől eltekintve is, a film rettentő rövid és vázlatos volt. Nem tudom, milyen a könyv, ami alapján készült, de ennél csak klasszisokkal jobb lehet. Egy ilyen történet két, két és fél órás játékidőt kívánna meg, nem majdnem másfelet! A színészi játék... a nő jó volt, tényleg jó. De a férfi arcmimikájától sokszor agyérgörcsöt kaptam, annyira nem illett az adott helyzetekhez. Ez sokat rontott az amúgy sem túl fényes összképen. A karakterábrázolás felszínes volt, karakterfejlődés pedig csak akkor volt, ha elfogadjuk az A pontból B pontba való átmenet nélküli ugrást fejlődésnek, és akkor is gyenge. A zene... ha volt, én nem vetem észre. Ez jelenthet jót is, mert belesimult a film hangulatába, de inkább rossz volt, mert ahhoz kellett volna valami hangulat, amibe belesimulhat. Ami a látványt illeti: Jamaicában jártunk, nem igaz? Jamaicában, ami azért nem egy rusnya hely. És ebből az országból mit sikerült megörökíteni? Egy szebb napokat is látott házat, egy bennszülött rozoga kunyhóját 2-3 kameraállásból, egy patakot, néhány ködbevesző hegyet, és egy hátsó udvart, ami akár a rendező hátsó udvara is lehetne, egy kifeszített vászonnal a háttérben, ami fákat és hegyeket ábrázol (viccen kívül, az a következetesen egy pontból forgatott jelenet, amikor ülnek a kerti székeken és bámulnak a semmibe, ezt a hatást keltette...). A történet már csak hab a tortán. Érdekházasság, random l'amour, hatalmas boldogság, szikrázva izzó erotika, aztán odamanifesztálódik a főszereplő férfihoz valami jól öltözött félvér (de tényleg, mintha rendre a semmiből tűnne elő, a rossz lelkiismeret vagy az elfojtott kétségek kivetüléseként), mindenféle jelentéktelen családi háttér információkat oszt meg, mire a hős pálfordulatot vesz, mindennemű átmenet nélkül átmegy genyóba, ami megrontja a látszólag mennyi... 3 napja tartó házasságukat? Majd jön a kicsit sem katartikus tragédia. Ez meg a másik, az idő érzékeltetése. Lehet, hogy egy-egy ásítás miatt lemaradtam a "3 évvel később" kiírásról, de nekem teljesen úgy tűnt, hogy ez a történet a végét (és persze az elejét, ami a vége...) leszámítva jó esetben egy hetet ölelt fel. Emiatt nem érezhettem életszerűnek. Volt egy-két erős jelenet (pl.:"csalogány" férj döngeti az ajtó egyik felét, míg a feleség a másik oldalának dőlve hallgatja azt), ami talán emlékezetes is lett volna, ha megfelelően fel van vezetve, és nem csak odadobják nekünk minden körítés nélkül. Visszatérve az öltönybe bújtatott sárdobálásra, az akkor hallottaknak nem kellett volna befolyásolniuk a férfi viselkedését, mert: A: érdekből vette el a nőt, nem kötődik hozzá, így miért érdekelné annak zűrös családi háttere? Mert röhögnek rajta a bennszülöttek, akik már régről ismerik a nőt, és akiket látszólag amúgy is lenéz? Vagy mert az ottani nemlétező úri közeg ferde szemmel néz rá? Ha így lenne, rendesen fel kellett volna vezetni. B: érdekből vette el a nőt, de közben úgy beleszeretett, ahogy láttuk? Ebben az esetben rohadtul nem kéne őt érdekelnie semminek, a rózsaszín ködön át az egy méterre lévő pálmafát se láthatná. Történt valami lelki válság, érzelmi fordulópont? Megint csak ki kellett volna dolgozni. C: Csak okot keresett, hogy eldobhassa a feleségét, és megtarthassa a vagyonát? Ha így lenne, nem vitte volna őt haza, hanem bedugta volna az első szanatóriumba, és vígan éldegélt volna a hozományból. Miért nem így tett akkor? Kidolgozni, rendesen tálalni, ízlésesen prezentálni...stb. Nem tudok elnéző lenni ezzel a filmmel, mert mikor egy kamaradrámáról van szó, pont az emberi kapcsolatokat, érzelmi rezdüléseket kéne kidomborítani, nem a... mit is? Mert itt semmi nem volt kidomborítva. Ja de, a szex, az eléggé ki lett domborítva. Sajnos férfifenékből többet láttam, mint nőiből, és eleve jóval többet, mint szerettem volna. Jól mutatva, kiknek is készült ez a film... Lehet, hogy ez egy csodálatos történet, de én elsősorban a látottakból ítélek, nem abból, amit hozzá kéne képzelnem ahhoz, hogy érthető és élvezhető legyen. (Ez nem Forrás vagy Mr. Nobody-kategória, ahol a sejtetett vagy nem is közölt információk adják a mű gerincét...). Annyira szerettem volna szeretni a Széles Sargasso-tengert, de ez még mindig nem az a romantikus film, amit keresek, sőt, elég messze áll tőle. Talán majd a '93-as verzió. Ha valami miatt érdemes volt ezt megnézni, akkor az Karina Lombard játéka. Igazán felkeltette az érdeklődésemet, én nemcsak a ki-kivillanó mellei miatt :) Szerintem más filmjét is meg fogom nézni, mert elég tehetséges színésznő... |
2013-12-02 08:56.39 |
Hát igen, nap mint nap találkozni kamucikkekkel Paul Walker haláláról... Ilyenkor érzi az ember, hogy a Facebook azért mégsem teljes értékű hírportál, igaz? -_-
Egyébként nyugodjon békében, nem volt rossz színész. |
2013-11-30 15:07.03 |
Nos, mi is ez a film? Lehet történelmi dráma, családi dráma, kapitalista korrajz, erkölcsi tanmese, fiktív életrajzi film, művészfilm. Ki mit lát meg benne. A klasszikus westernkor végén játszódik, mikor Amerika az iparosodás útjára lép. De ez csak a történelmi keret, itt az embereken van a hangsúly és azok konfliktusain. A pap harca az iparmágnással, az apa harca a fiával, egy ember akaratának harca az egész világéval, egy ember harca önmagával, jó harca a rosszal, de inkább a rossz harca a másként rosszal. Mindezt olyan színészi alakításokkal, pompás szinkronnal és ötcsillagos zenével, hogy sokszor lúdbőrzik az ember a gyönyörűségtől. Vagy a borzalomtól? Döntse el az, aki sort kerít rá, és megtekinti ;) |
2013-11-29 15:57.16 |
,,Kecsöp, kecsöp, kecsöp, kecsöp, kecsöp, kecsöp, kecsöp, kecsöp..... KECSÖP!"
(Megemlíteném még a zseniális ,,Hello" és ,,Van ott valaki?"-beszólásokat, sokat emeltek a film színvonalán...) |
2013-11-14 21:07.07 |
Naa... Kingnek azért csak csak lehetnék a (vagy inkább egyik) szellemírója, de Barker mesternek? Ennyire azért nem vagyok elbizakodott :) |
2013-11-14 20:18.13 |
Ez a "film" élvezeti értékét tekintve a következő dolgokkal van egy szinten:
-LEGO-ra lépni a fürdőszobába menet. -Foghúzás egy klórszagú gumikesztyűs, parkinson kóros fogász által. -Szembe esett szempilla, amit órákig nem tudsz kipiszkálni és már nagyon, nagyon idegesít. -Együtt utazni a tömött buszon egy hajléktalannal, üvöltő csecsemővel, mulatós zenét max hangerőn hallgató roma famíliával és egy szélgörcsös öreg hölggyel. -Angolul elmagyarázni egy nemzeti büszkeségből csak németül "beszélő és értő" németnek, hogyan kell a Ferihegyi repülőtérről eljutni a Kaltenberg sörházba. -Újra és újra végighallgatni a Mária rádió valamelyik ünnepi műsorát, melyben a tisztes templomba járó nyugdíjasok név szerint az összes élő és holt családtagjuknak és ismerősüknek küldik az Amazing Grace-t. (lábjegyzet: a film nem jó...) |
2013-11-14 19:52.10 |
Igen... kevés olyan film van, ahol a "Nem láttam" tűnik a leginkább vállalható opciónak -_- |
2013-11-14 19:43.12 |
Spoiler:
"A történetből megtanultam, hogy ha annyira fantáziátlan író vagyok, hogy hasból nem tudok kitalálni B kategóriás szellemsztorikat, akkor elég csak megkérnem a halottakat, hogy unalmas élettörténetüket olvashatatlanul apró betűs kézírással karcolják bele valamelyik ismerősöm bőrébe, hogy azokat több méternyi távolságból lemásolva izgalmas bestsellereket adhassak ki minden Stephen King rajongó legnagyobb örömére..." |
2013-11-14 19:35.35 |
Valóban, de én inkább azt mondanám, hogy ez még mindig jobban működne a színházban, mint a filmvásznon. Persze csak abban az értelemben, hogy ott nem kell annyira az életszerűségre törekedni, és a túljátszás, a helyzetek kisarkítása adja a történet ütőerejét.
Ez a film erős akart lenni a naturalizmusával, és olyan görcsösen próbálta átadni a mondanivalóját, hogy már a hihetőségét veszítette el. Megbocsájtottam volna az olcsó sztorit, alacsony költségvetést és a gyenge színészeket is, ha képesek mindezt ízlésesen tálalni. De nem sikerült. Az az életszagúság, ami a súlyát adná a drámának, pont amiatt a mérhetetlen igyekezet miatt marad el, hogy életszagúvá tegyék a filmet. Nyilván történnek ilyen dolgok a valóságban, de nem úgy, hogy "veszel nekem egy nacit, és cumizhatunk". És a váltás szende kislányból plázakurvává még akkor sem cirka egy hét alatt zajlik le, ha erre megvan a hajlandósága és a családi háttere az illetőnek. Sokszor úgy voltam vele, hogy nem tudtam, most nevessek, vagy a fejemet fogjam a hülyeségek miatt. Mert itt annyi magas labda volt, amit nem ütöttek le, hogy nekem fájt. Indirekt módon, finom eszközökkel kellett volna operálni, nem úgy, hogy "Na, és kaptál már tőle telefont?" vagy "Menj el vele, talán vesz neked egy telefont". Vagy ott volt az a jelenet, mikor a főszereplő csaj rajtakapja az anyját a szeretőjével, és minden más logikus és illogikus kérdések közül azt kérdezi a férfitól, hogy vesz-e neki egy nadrágot. Eggggészen pontosan melyik univerzumban játszódott ez a történet? Mert az biztos, hogy nem a miénkben... Így a film üzenete kb az, hogy ha nem foglalkozol a lányoddal, időnként baszogatod vagy veszekszelé vele, akkor legalább annyira legyél jó szülő, hogy elhalmozod szép ruhákkal meg Motorola telefonokkal, akkor nem fogja lecidázni a járókelőket az Árkád parkolójában. |
2013-11-14 19:11.02 |
Nem sokáig, és messze nem szántam se okosnak, se szellemesnek. Nem úgy, mint az a kommentelő, akinek az írására reagáltam.
Bele lehetne menni hosszasan, hogy a "kis fehér nyuszi" metafora mennyire hatásvadász és tudálékos érzékeltetési eszköz, mennyire képlékeny az emberi megítélés, mennyire manipulálhatóak és csőlátásúak azok az emberek, akik olyan nagy szavakkal dobálóznak, és olyan dolgokat hisznek megkérdőjelezhetetlennek, mint a "valóság" és az "igazság". Ha a nagybetűs IGAZSÁGNAK a keretét az az ordenáré baromság adná, amit a film felvázol, tapsolhatnánk örömünkben, mert e betonkemény rendszer megdöntéséhez elég lenne csak (Spoiler) leereszteni a tudatmódosító sampontavat és felrobbantani a világ háttérvezetőit, akik üzemlátogatást tartanak egy lepusztult irodaépületben. Ez a téma sokkal összetettebb annál, hogy olyan bagatell hülyeségekkel jellemezzük, mint a reklámszelektálás és a filmek szisztematikus felépítése. Csak kötözködésképp, de milyenek lennének azok a filmek, amiket nem szisztematikusan, ergo forgatókönyv alapján építik fel? Összeterelnék a színészeket, és imprózzatok valamit? Ha valaki nem a favorizált Hollywoodi filmekre kíváncsi, akkor nézzen független alkotásokat. Ha bántja a lelki világodat a közszolgálati tévék műsoridőből és politikai nyomásból adódó hírszelektálása, irány az internet, egy kis utánajárással mindent megtudhatsz, amit akarsz. Értem, mit akar mondani, de ez a szint, ahogy írtam, a pronyó pszichológia és világszemlélet. Azok írnak így a dologról, akik megnéznek három hasonló témájú filmet, aztán már készek lennének Guy Fawkes maszkot ölteni és első lendületből legéppuskázni pár Illuminati tagot, szabadkőművest, vagy cégvezetőt. Szóval én kérek elnézést, ha véletlenül úgy tűnt, gúnyt akarok űzni egy intellektuálisan felvilágosult, jó fogalmazási képességekkel rendelkező fórumtársunkból, csupán figyelmeztettem, hogy ha merő lezserségből azt feltételezi, mindenki képes oda nem illő szóképekből és demagóg frázisokból érzékelni a mondanivalója átütő erejét és mérhetetlen szellemi nagyságát, sajnos téved, és a végén még őt fogják egy ostoba tökfejnek tartani :D |
2013-11-13 19:13.04 |
Ha az óvodás prolipszichológia találkozik a bugyuta összeesküvés elmélettel, megkapjuk a te kommentedet. Grat hozzá... |
2013-10-28 03:21.16 |
Inkább több drámát. Valahogy úgy, mint a Defendorban... |
2013-10-25 20:00.56 |
Ha azt mondom, ez a film egyszerű, mint egy féltégla, akkor szerencsétlen téglát sértem meg vele. Tökéletes sikersztori, Danny Trejo végigmegy a városon, a rosszfiúkat szarrá veri, az autókat és műemlék jellegű kutakat pedig szarrá töri. Itt ott végül véres lesz az arca, kicsit megcsapják árammal, de hé, minden jó, ha a vége jó, mehet a tökéletes latin-afro családi idill. A rendőrök ott követték el a legnagyobb hibát, hogy nem negyven évvel ezelőtt fogadták berkeikbe a vietnámi veteránt, mert akkor már nem lenne szervezetbűnözés, globális felmelegedés és éhínség, Danny Treyo mindent helyreboxolt volna egymaga, persze minimálbérért, mert ilyen derék kisember. -_-
Basszus, erre a baromságra tényleg kár volt rááldozni másfél órát... |
2013-10-12 01:45.02 |
Akkor kérdem én, mikor lett a sci-fi műfajnév magyarázat arra, ha valami logikátlan és tudománytalan egy történetben?
(Igen, bocs, hiba volt az értelmes variációt feltételeznem, nyilván ott maradt a hegyen és tábortüzet gyújtott az üres légzéssegítős flakonokból, míg érte jöttek a mentőcsapatok. Végülis ha más sci-fi, akkor bármi jöhet, nem? -_-) |
2013-10-11 03:25.32 |
Hát, ezt is megnéztem...
Naomi Watts kellemes színésznő, könnyed és felejthető, mint a levegőben úszó pille. A játéka jó volt, de nem adott hozzá sokat a filmhez. Edward Norton, mondanom sem kell, pazar színész, de itt ő sem csillogott. Amilyen visszafogott volt a karaktere, olyan visszafogott volt a színészi játéka. A szinkronhangját viszont jól eltalálták. Ott van még a kimondhatatlan nevű Liev Schreiber (ki kellett másolnom, mert leírni sem tudom helyesen). Nos, neki megvan az arca a szerephez, tehetség meg nem kell ahhoz, hogy izomrándulás nélkül meredjen a kamerába. Végül pedig Toby Jones, aki kritikán aluli ábrázatával és kritikán felüli alakításával igazi színt vitt a történetbe. Ő volt a kedvenc szereplőm egyébként, bár nem dolgozták ki túlzottan, és nem is kapott elég teret. Maga a történet jó volt, élvezetes, hangulatteremtő és hangulatalakító, annak ellenére, hogy a folyása messzemenőkig lineáris és kiszámítható volt. Már azelőtt tudtam, hogy milyen "fordulatokat" tartogattak a számomra, mielőtt a színházban helyet foglaltak volna a színészek. Mondjuk ha valaki annyi filmet látott, mint én, akkor kialakul benne egy amolyan "hatodik forgatókönyvérzék", így ritkán lepődök meg. A megteremtett atmoszféra viszont pazar volt, érdekes korba és érdekes helyre repít el a történet, amit külön respektáltam, mivel ez nem egy kifejezetten bejáratott terep. A zene nagyon, de nagyon sokat emelt a színvonalon. Ha valami miatt, hát ezért érdemes volt megnézni a filmet. Igazából ha csukott szemmel, konyakkal a kezemben sziesztáztam volna egy fotelben, és egy pillantást se vetettem volna a képernyőre, az OST önmagában libabőrössé tett volna. Desplat... hát igen, a Cherry-t nem tudta megmenteni, de itt szerencsére könnyebb dolga volt. Ez a Lang Lang figura is nagyot alkotott a zongorajátékával, ő is elismerést érdemel. Ami a látványt illeti, ilyen gyönyörű helyen egyszerűen annyit kell tenned, hogy nem a föld felé fordítod a kamerát, miután bekapcsoltad, és akkor már nyert ügyed van. Pazar, lélegzetelállító a táj. Boldogan halnék meg azokat a hegyeket nézve, miközben a lemenő nap fényében fürdenek... Viszont meg kell vallanom, és kövezzetek meg miatta, de engem a Színes fátyol számos igen jelentős érdeme mellett, illetve ellenére sem tudott meghatni. Egy kicsit sem. Jobban együtt tudtam érezni a missziós nővérekkel, vagy a Mandzsu árvával, mint a két főszereplővel. Pedig nagyon belehelyezkedtem a helyzetükbe. Nem arról van szó, hogy rosszul játszottak, vagy kidolgozatlan volt a történet, nem, egyszerűen csak annyira kiszámítható volt ez a végkifejlet, annyira "tökéletes dráma" volt, hogy amire a tetőpontjára jutott, teljesen erejét vesztette. Pedig nem olvastam utána, nem ismertem az alapul szolgáló regényt, és igazán... ártatlanul ültem le nézni. Mindegy, gondoljatok emiatt érzéketlennek, ha szeretnél, az elmorzsolandó könnyeimet egyenlőre még tartogatom :) Így összességében jó film, érdemes tenni vele egy próbát. |
2013-10-10 21:06.14 |
Nekem ez a mondat kicsit homályos... o_O
Sorry, what? |
2013-10-02 21:45.24 |
Hát így nehéz lesz a magyar érettségi, ecsém... |