Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Colombiana - Moziverzum, 19:00 |
A berni követ - Filmbox Family, 19:40 |
Jófiú fegyverrel - HBO, 20:00 |
A panamai szabó - Film4, 20:00 |
Creed: Apollo fia - Cinemax, 20:01 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Anthony LaPaglia (66) |
Jonathan Banks (78) |
Minnie Driver (55) |
Kerry Washington (48) |
Kelly Lynch (66) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Hogyan tudnék élni nélküled? |
Olasz Renátó |
2011-09-12 16:57.16 |
Boldog szülinapot a kemény csávok prototípusának. |
2011-09-12 15:20.15 |
Isten éltesse a filmtörténelem egyik legjobb komponistáját és kívánom alkosson még jó sokáig. |
2011-09-12 15:14.38 |
Tegnap:
Sinners and Saints 4* |
2011-09-11 11:16.06 |
Boldog születésnapot és ha lehet a híreknek hinni, rendezőként ismét aktivizálódik. |
2011-09-09 18:23.22 |
Ez az alapkoncepció ezüst tálcán kínálta fel, egy igaz másfél-két órás felhőtlen szórakoztatást garantáló mozimatiné képét, de a minőségi Vasembereket leszállító Jon Favreau nagyon mellélőtt az adaptálás hangvételével és prioritásával. Noha ebben a filmben kellő mennyiségben vannak meg a cowboyok és az űrlények is, ám a kész produktum túl sok sebből vérzik, hogy néhány látványos jelnetet és a téma egymaga kultmozivá tegye. A témához képest néhol túl komor hangulat, és göcsörtösen komolynak látszani akaró történet teljesen szembemegy azzal amire a néző számít arany középutat kíván találni, így a szórakoztató tökösség vagy a szórakoztató nevetségesség lehetősége kizárható. Szintén nem tett jót a filmnek az, hogy a forgatókönyvön öt ember dolgozott, aki nagy valószínűséggel egymást túllicitálva erőltették bele a felesleges drámai jelenteket, vértelen dialógusokat, mély lélektani háttérrel rendelkezni kívánó szereplőket, ahelyett hogy a humor vagy az önirónia lebegett volna szemük előtt. A film az első húsz perc után, elkepesztő mélyrepülést folytat, majdnem egy órán át hihetetlenül unalmas dramaturgiai vonaglást generálva, nemegyszer szemeztem a kijárattal. A néhol előforduló akciók minősége is gyenge, szürke koreográfia, ezernyi rosszul időzített pirotechnika, egyszerűen nincs bennük dinamika vagy izgalom pedig volt rájuk pénz bőséggel. Harrison Ford és Daniel Craig megbízhatóan hozzák szerepüket, de a többiek mintha ott se lennének a vásznon. Az utolsó félórában Favreau végre észbe kap, és végre manifesztálódik az, amit a cím végig ígért, és a kaszkadőrök és effektmágusok is végre megerőltetik magukat, ám ez a jól megkomponált csúcspont csak arra jól, hogy az alkotást a vesztőhelytől mentse meg, az előtte lévő több mint egy óra üresjáratra nincs mentség vagy gyógyszer.
Kicsit sajnálom, mert látszik benne a készítők akarásvágy valami emlékezetes felé és egy ilyen cím takarhatna egy jó filmet, de most a sok dísz mögött legtöbbször sivatagi pusztaság és érdektelenség lapul, eltemetve az apró és jobb ötleteket, hogy végül az összkép a spektrum két véglete helyett a középszerűség és a feledhetőség mocsarába zuhanjon. |
2011-09-08 19:59.59 |
Nem lesz hiány a nagyvásznon való szerepléséből, IMDB szerint az elkövetkezendő 36 hónapban 12 filmben fogjuk látni. |
2011-09-08 11:07.32 |
Felülmúlhatatlan klasszikus, ha már Metallica-ról beszélünk:
http://www.youtube.com/watch?v=sXPkmIwwobA |
2011-09-08 10:50.23 |
1987-Death Angel-Voracious Soul:
http://www.youtube.com/watch?v=9bkRz4HfMfc |
2011-09-08 10:45.43 |
Az egyik legkevésbé ismert, mégis legjobb német thrash metál zenekar 87-es albumáról:
Mekong Delta - Heroes Grief: http://www.youtube.com/watch?v=ofg0dY5Zfbg |
2011-09-08 10:33.15 |
http://www.youtube.com/watch?v=AHOJVINZVR0.
Én pedig az ilyen zenékért bolondulok, már évek óta!:) |
2011-09-08 10:31.47 |
A minden idők legunalmasabb akciófilmje című versenyen dobogós helyezést érne el ez a förmedvény. Duma, duma hátán, holott a történet vékonyabb rétegű mint a vécépapír, parodisztikusan szegényszagú akciójelenetek, ingerszegény és nemegyszer bicskanyitogató drámázás...ugyan felesleges tovább sorolni a filmkészítés audiovizuális legalja ez kérem szépen. Cuba Gooding jr már nagyrészt ilyenekben játszik, holott volt Oscar-ja a megérdemelt fajtából. |
2011-09-07 20:17.15 |
Én inkább a rendezőt sajnálom ebből az egész CGI hercehurcából, Martin Campbell ezerszer tehetségesebb fazon, hogy ilyen bukásra ítélt projektekre pazarolja tehetséget és idejét. |
2011-09-07 09:26.37 |
Lars Von Trier már első filmjével sem árul zsákbamacskát, hanem olyan alkotást, ami nagy valószínűséggel összezavarja vagy feldühíti nézőjét, ugyanis semmilyen elváráshoz vagy szabályhoz nem igazodik. Egy sorozatgyilkos utáni hajsza az, ami a történet gerincét képzi, főhősünk pedig visszaemlékezésszerűen meséli el, hogyan próbálta meg egykori mestere egyedi módszerével elkapni. A cselekmény lassú folyású, néhol álom, néhol rémálomszerű jelentek sorozata, egy magából kifordult világról, ahol minden a szubjektív realitás része, ezzel is kihangsúlyozva azt a morális korrupciót, züllöttséget és egyéni gondolat és énkeresést, amiről szól. Cinikus és néhol nehezen értelmezhető diagólok, hiteles és minimalista színészi játék, homályban tartott történetelemek...egyszóval nekem is is kihívás volt végignézni, de amiért mindenképpen megértene nekem is és mindenkinek, aki belevág, az nem más mint ennek az utazásnak a technikai megvalósítása. Trier ugyanis hihetetlenül szürreális és egyedi képi világot teremt, az aranysárga és a rozsdabarna színek gazdag és dinamikus burjánzása, rendkívül innovatív kameramunkával megspékelve, olyan hangulatot adva ezzel a filmnek, ami kicsit kárpótolt a néhol elvesző narratíváért. Filmbarátoknak, a rendező rajongóinak és ínyenceknek felettébb ajánlott munka. |
2011-09-06 17:45.04 |
Az egyetemi órarend szerkezete. Rohadt idegesítő, hogy a kötelezően elvégezendő tárgyak időbélileg megállás nélkül ütköznek egymással, különösen az alapozók esetében. |
2011-09-06 17:02.05 |
Van Damme átlagához képest egész korrekt és jól megcsinált zsarufilm, aminek különösen jót tesz, hogy főhőse finoman szólva is ellenszenves és ellentmondásos karakter. Cinikus, kiégett, drogfüggő és a kegyetlenségtől sem visszariadó figura, akinek bőrében a belga spárgakirály színészi talentumát is megvillanthatja mert akármilyen hihetetlen bizony van neki, nem is rossz. Simon Fellows rendezése néhol kellően kimért, máskor kellemesen stílusos és pörgős, mivel a mozira sok pénz nem volt, ezért az akciók ritkásabbak, viszont a dramaturgiában való elhelyezésük miatt súlyuk is van, nem mellesleg kellemesen véresek. Habár nem a legemlékezetesebb film, amihez életedben szerencséd lesz, egynek érdemes megtekinteni, megbánni nem fogod. |
2011-09-05 17:39.30 |
És persze ne felejtsük el eddigi leghíresebb kompozícióját!:)
http://www.youtube.com/watch?v=FA6Go9EcGXA |
2011-09-05 17:31.25 |
Jablonsky igazi Zimmer tanítvány a jobbik fajtából, mesterien passzol ez a zene a filmhez. |
2011-09-05 15:52.14 |
Az utolsó bekezdésben van benne a lényeg, aminek átlátása és belátása oly egyszerű és mégis annyi embernek oly nehéz.
Ismét kitettél magadért, ezért is szeretünk.:) |
2011-09-05 08:54.36 |
Ne hidd, hogy csak neked nehéz, én is rengeteget szívok az ETR-rel. |
2011-09-04 19:31.00 |
Nálam is keményen kell hajtania egy filmnek ahhoz hogy elérje hogy sírás közeli állapotba kerüljek (mert konkrétan filmen még nem bőgtem el magam). ennek nem sikerült, de azt nem mondom, hogy nem érzékenyültem el rajta.:) |
2011-09-04 19:22.19 |
Köszönöm, nem volt egyszerű a gondolataimat összegezni de sikerült. Egyébként olvastam a te beszámolódat is, tudom számodra szintén nem semmi élmény volt.:) |
2011-09-04 19:20.55 |
Kell is hozzá jó hangulat, mert garantált kifacsar mint egy citromot. |
2011-09-04 18:46.42 |
Négy évvel a Bábel után Alejandro Gonzales Inarritu ismét letett egy nehezen megmászható, az embert érzelmekkel teletömő mozimonolitot, aminek meghódításába sokaknak bele fog törni a bicskája. Két és fél órás, lassú és kimért tempójú film, a szenvedésről, nyomorról, egzisztenciájukban és fizikumukban a létminimumért küzdő emberekről és a halálról ami valamely formában vagy eleve körülveszi vagy az idő múlásával veszi körül őket.
Mindezt egy férfi szemszögén át, aki megtudja, hogy halálos beteg. Kemoterápiával is csak hónapjai vannak hátra, sorsát lelkileg rezignált beletörődéssel fogadja el, ugyanakkor családja és két gyereke miatt küzd is ellne. Törvénytelenségből keresi a napi betevőt, de becsületes családapa és helyzete ugyanolyan kiszolgáltatott, mint azoké, akiket ennek a törvénytelenség a kifinomult hálózata/láncolata összefűz. Sorsa nemcsak üzleti de lelki szinten ugyanúgy közös az improvizált piacon áruló afrikaiakkal, mint a olcsó termékeket gyártó kínaiakkal. Javier Brandem ebben a szerepben pedig olyan alakítást prezentál, ami méltó módon kapta meg (külföldi film ellenére) az Oscar-jelölést, sőt ha nyert volna nem szállnék vitába a döntéssel. Karakterének összetettsége nemcsak a remekül megírt forgatókönyvnek köszönhető, hanem annak is Uxbal minden rezdülését, cselekedetét, motivációját egyvalamivel itatja át: Realizmussal, néhol zseniálisan minimalista visszafogottsággal és szinte az átlényegülés szintjét elérő őszinteséggel. Annak ellenére, hogy a többi színész is remekül teljesít, mégis az ő filmje a Biutifu,l ami nemcsoda tekintve hogy a főszereplő a centrum és ő fog össze a történetben is mindent. Inarritu filmje nemcsak lassúsága és hossza miatt nehéz darab, de hangvétele és témája miatt is. Minden képkockát eláraszt a szinte tapintható reménytelenség, a nihil és a kilátástalanság, amit csak a közösségi vagy a családi szeretet képei tudnak pillanatokra megtörni. Rodrigo Prieto kamerája levisz minket a züllés és a nyomor legelképesztőbb szintjére, kézi kamerás felvételei átéreztetik a szereplők közötti intimitást, ahogy a minimalista zene is úgy illeszkedik a történethez, hogy több hatást kelt az emberben mint egy szimfonikus zenekar robajai. És ráadásul a mindezt a sok szörnyűséget, kegyetlenséget, szembesítést gyarló és törékeny ember mivoltunkról úgy tudja közvetíteni Inarritu, hogy egy másodpercre se süllyed le a giccs és a hatásvadászat veszélyes mocsarába, végig a naturális szintű realitás egyenes betonján maradva, hogy még jobban szívünkbe és lelkünkbe üssön. Habár érzelmi csúcspontja nem annyira látványos és ütős, mint amire várnánk (valószínűleg a végkifejlet kiszámíthatósága miatt is) ez egy igazi remekmű, egy tehetséges alkotótól. Nagyon nehéz, néhol kifejezetten művészmozikra jellemző jegyekkel elkészített haláltánc és sorsdráma, amiben mégis megvan az elmúlás megható ünnepélyessége és szépsége. Nehéz szívvel és sok vacillálás után, de a benne lévő érzelmi töltet remek kihasználása és a rendezői eltökéltség (Inarritu állítólag 14 hónapig vágta a filmet) és történetmesélés profizmusa miatt megadom rá az ötöst. |
2011-09-03 20:22.56 |
Ráadásul úgy, hogy a lehető legrealisztikusabban, legemberibben és legvisszafogottabb módon ábrázolja a szereplők drámáját, illendő is lenne bepótolnom a Korcs szerelmeket és a 21 Grammot. A Bábelt meg újra nézni, de akármilyen viccesen hangzik nem merem...tuti hogy megint kikészülnék tőle. |
2011-09-03 20:15.46 |
Júj, ne is említsd! Alig kaptam levegőt a megrendüléstől, amikor láttam...hiába drámában Inarritu érti a dolgát. Ha lesz erőm hozzá, holnap megpróbálok írni róla, de ez inkább az a film aminek az ereje magáért beszél. |
2011-09-03 19:28.35 |
Korántsem evésről van Del barátom. Ez a darab egyrészt keményen depresszív mint egy Nine Inch Nails album, másrészt két és fél órán át nézni Javier Brandem fizikai és egzisztenciális leépülését finoman szólva is megterhelő! |
2011-09-03 18:46.50 |
Biutiful:
4 és 5 csillag között vacillálok, de magát a filmet még emésztenem kell de nagyon. |
2011-09-03 13:17.03 |
http://www.youtube.com/watch?v=11bBrjwjJ4E&feature=related
Ez szintúgy, szinte magát az egész filmet elviszi a zene a hátán. |
2011-09-02 21:42.30 |
Beszarok....vannak még csodák ezen a világon, GRATULA FIÚK!! |
2011-09-02 16:46.11 |
Ez a film nemcsak arra iskolapélda, hogyan kell negyedik részt készíteni, vagy egy már idejében kultikussá vált sorozatot lezárni hanem maga az akciófilm készítésre is. Itt is minden klappol, a pörgős feszes cselekményű történettől kezdve, a tökéletes szereplőgárdán át, az emlékezetes beszólásokat és jeleneteket tartalmazó forgatókönyvig. Donner rendezése teljesen megbízható, a száz milliós büdzsének köszönhetően, az akciók dinamikusabbak és látványosabbak mint valaha, a nyitány a lángszórós emberrel vagy a végső összecsapás Jet Li-vel mai napig etalon szintű, koreográfia, fényképezés és vágás terén. Ha a most mozikba kerülő folytatások feleennyire jók lennének, kevesebb kritika érné az Álomgyárat. Kötelező! |