MEGTALÁLTÁK A MAJÁK POKOLBELI ÚTJÁT
(2008. november 11. 11:03)

Egy mexikói régész felfedezte a maják pokolbeli útját.

A legendák szerint a túlvilágon a majákra szörnyűséges megpróbáltatások vártak, amikor az elhunytaknak, hogy eljussanak a paradicsomba, vérfolyamon kellett átgázolniuk, éles késekkel teli barlangokon kellett átpréselniük magukat, de meg kellett küzdeniük denevérekkel és jaguárokkal is.

"Ez a félelem, a veszély, a fagy birodalma, maga a pokol volt" - mondta Guillermo de Anda, a Yucatáni Egyetem régésze.

Guillermo de Anda életéből öt évet szentelt annak, hogy megtalálja az utat a Xibalba-köd felé, ahol a maja mitológia szerint a holt lelkek megpihentek, míg újra nem születnek. Az archeológus a spanyol inkvizíció 450 évvel ezelőtti aktáit lapozta fel, s elolvasta az "eretnek" indiánok tanúvallomásait.

A spanyol hódítókat felbőszítette, hogy az indiánok, bár megkeresztelték őket, továbbra is hódoltak ősi isteneiknek. Így az inkvizíció kínvallatásnak vetette alá az indiánokat, azt követelve, hogy árulják el az ősi szertartások helyét. Időről időre a szerencsétlenek ugyanazokat a neveket ismételték, az évszázadok során e megnevezések azonban megváltoztak vagy feledésbe merültek.

Az inkvizíció jegyzőkönyveiben szereplő elnevezések birtokában a régészek a helybéliektől a hasonló hangzású barlangneveket tudakolták meg. E kutatás eredményeként Guillermo de Anda és munkatársai a Yucatán-félszigeten a földek és a dzsungel alatt húzódó földalatti barlangok, utak és szentélyek hálózatát térképezték fel. Olyan üregeket fedeztek fel, ahová csak kúszva tudtak behatolni, padlójukon pedig hemzsegtek a pókok, skorpiók és varangyos békák.

A felfedezett objektumok között akad víz alatti szentély, egy tökéletesen kikövezett út. Az egyik barlangi tóban a régészek egy kőoltárra bukkantak, amelynek faragásai arra engednek következtetni, hogy a holtak istenének szentelték. Némely üregben lehetetlen megmozdulni anélkül, hogy a mennyezetről lecsüngő sztalaktitok meg ne sértsék a behatolókat. Guillermo de Anda feltételezése szerint ez lehetett az "éles kések barlangja".

A régészeknek, miként a mitológiában, meg kellett küzdeniük a denevérekkel, az egyik barlangban pedig jaguárcsontokra bukkantak. A mély barlangi tavak jelképezhették a mondabeli vérfolyamokat.

S hogy miért kellett a majáknak reprodukálniuk a túlvilági pokoli utat? Guillermo de Anda szerint az indiánok az út különböző stációit végigjárva akarták bizonyítani erejüket, de az is lehet, hogy az élők ily módon akartak felkészülni mindazon megpróbáltatásokra, amelyekkel szembe kell nézniük, hogy bejussanak a paradicsomba.

MTI

fORRÁS: HVG.HU

148. Jerryco (2008-11-13 05:17.48)

- (válasz Csernakakos 147. hozzászólására)

Minden filmje elgondolkodtató. :)

147. Csernakakos (2008-11-12 22:07.21)

- (válasz Jerryco 146. hozzászólására)

Hát igen. Őt kéne.:)
Fogalmam sincs, hogy alkotott egy ennyire sokrétű és mély művet. Csodálatos.

146. Jerryco (2008-11-12 22:05.44)

- (válasz Csernakakos 145. hozzászólására)

Kérdezzük meg a rendezőt! :)

145. Csernakakos (2008-11-12 22:03.26)

- (válasz Jerryco 144. hozzászólására)

Első: a konkvisztidor szinte lehetetlen küldetésével próbálja elnyerni a Királynő szerelmét. De nem sikerül. Tom karakterének alapja a ráció, és kevésbé a szenvedély.
Második: Szintén beteljesületlen szerelem, melyet a betegség választ szét. Tom alakja még mindig a ráción alapszik, és kevésbé a szenvedélyen.
Harmadik: A még mindig beteljesületlen szerelem megoldása végül a küzdés, a ráció feladása, és a végzetbe való beletörődés. Csak ezután sikerül a gyűrűt az ujjára helyezni az Éden megtalálásakor. A megoldás a ráció leküzdése és önmagunk érzelmeknek való átadása.

Vagy úgy, ahogy mondod.
Vagy úgy, ahogy Béla mondja.
Vagy úgy, ahogy XY mondja.

Ebbe a sztoriba millióegy dolgot bele lehet látni, és mind megállja a helyét.

144. Jerryco (2008-11-12 21:56.34)

Három sík:
Első, nem múlt, hanem egy tanmese az elszakadásról, mert Izzy tudja, ideje le fog járni és a könnyvvel akarja a férjét felnőtté tenni, éretté a halálára.
Második: Jelen, amelyben a férj gyötrődik.
Harmadik: Az idő túl, az időn kívül, mert az igaz szerelem korlátlan és időtlen.

143. Csernakakos (2008-11-12 20:33.44)

- (válasz Bélabélabéla 142. hozzászólására)

Szerintem az a belső út, amit bejár a történet során, az a halál elleni küzdelem és a feladás, "átadás" közötti út.
Mindketten onnan indulnak ki, hogy élni akarnak, és ezért mindent meg akarnak tenni.
A XXI. században a rák miatt Izzie már elfogadja a sorsát, de Izzie végzete még inkább arra készteti Tom-ot, hogy harcoljon a halál ellen.
És ő végül 500 évvel később ébred rá, hogy értelmetlen a küzdelme. Erre akkor jön rá, amikor relativizálódása következtében megvizsgálja addigi énjét, és felülbírálja azt.
De csak szerintem!
(Ismét értelmesen fogalmaztam, mint mindig. :)))

142. Bélabélabéla (2008-11-12 20:25.47)

Ez teljesen igaz: a 3. a jelen, a 2. a múlt, a Spanyol meg a múlt múltja.
Én sem gondolom, hogy puszta iromány lenne a regény, de az biztos, hogy az egy regény, amit a nő írt. Éppen ezért kötődik a többi részhez. A személyes véleményem az, hogy nem kell feltétlenül reinkarnáció (vagy varázslat) ahhoz, hogy Tom az orvos egyben spanyol konkvisztádor legyen.
Én nem látom Tom Creo lelki fejlődését. Én csak egy pillanatot látok, amikor "megvilágosodik".

141. Csernakakos (2008-11-12 18:49.46)

- (válasz Bélabélabéla 140. hozzászólására)

Szerintem a harmadik idősík a jelen, a második a múlt, a Spanyolországos és Dél-Amerikás pedig a múlt múltja, illetve valóban Izzie regényének megelevenedése, bár nem hinném, hogy puszta iromány az egész. Túlságosan is kötődik a sztori többi részéhez ahhoz, hogy "csak" egy regény legyen.
Amúgy lényegében Tom Creo lelki fejlődését láthatjuk, és TÖBBEK KÖZÖTT azt a folyamatot, amely során az ember elfogadja és megbékél a halállal.

140. Bélabélabéla (2008-11-12 17:50.26)

Ennél a pontnál viszont már inkább a film értelmezésében nem értünk egyet.

Szerintem az első szál, az egy regény, amit a női főhős ír(t), mintegy metaforikus formá(k)ban megragadva saját élethelyzetét: Adott egy "lovag" adott a "lehetetlen küldetés" és adott az "úrnő". A dél-amerikás sztori az egy történet a történetben, és azért nem fejezi be a nő, mert ő már tudja, hogy mi a vége és elfogadta. Tudja, hogy a pasi csak akkor nem fog kínlódni, ha ő is rájön, hogy mi a vége, és el tudja fogadni. A sztori vége: a nő meghal.

2.szál: A "lovag" ugyan megtalálta az "örök élet forrását", egy gyógyszert, de a nő meghal, és a nagy kincs, az örök élet mit sem ér, mert most az új feladat már az, hogy feltámassza a nőt: A halál csak betegség, meg lehet gyógyítani.

A 3. szál a jövőben játszódik, a fószer nem halt meg, mert ugye volt már gyógyszere a halálra, és gondolkozni is volt ideje, így végül megvilágosult.

Ez az én prózai, legalábbis a lehetőségekhez képest prózai magyarázatom. Nekem, amikor a filmet először láttam, eszembe sem jutott, hogy transzcendens magyarázatokat keressek, meg hogy valaki 3szor hal meg.

Nem vitatom az ilyen értelmezéseket, hiszen egy interjúban a rendezővel azt olvastam, hogy a célja az, hogy többen többféleképpen értelmezzék a sztorit.

Mondjuk én ezt nem komálom, jobban szeretem, ha van egy a szerző által "hitelesített" megfejtés.
Lásd: David Lnynch filmjei, amik általában mint rejtvény kellene, hogy felfogva legyenek :)

Uff!

139. Csernakakos (2008-11-12 17:24.38)

- (válasz Variocsana 135. hozzászólására)

Nagyon jók a meglátásaid.
És semmit sem értelmezel rosszul, mert ezt a filmet nem lehet rosszul értelmezni.
Szerintem mindenki a saját szájízéhez és élettapasztalathoz mérten értelmezi, de semmiképp sem rosszul.
Öröm olvasni ezt a sok hozzászólást, egyszerűen mindenki mást és mást lát ebben a moziban. Csodálatos!

Nekem pedig időközben az abszolút kedvenc filmemmé avanzsált, valami hihetetlen, egyre jobban imádom. A The Last Man című zene pedig ááh fantasztikus.

138. Csernakakos (2008-11-12 17:24.36)

- (válasz Lizzie42 133. hozzászólására)

Szia!
Köszönöm az észrevételeket, de az nem kritika, csak vélemény.:)
Egyébként ezt a verziót még nem hallottam, sőt, igazából William Hurt-öt is inkább csak névről ismerem, de nem tudnám beazonosítani. Én nem egy helyről hallottam ezt a Pitt-Blanchett felállást, a Vox-ban is úgy írták a dolgot, de azzal, amit most leírtál, még többet tudtam meg róla, köszönöm.

Hát igen, nehéz megmondani, hogy hogy lett volna, ha... Pitt-et nem igazán szeretem, max. a Bábelben, annyit viszont tudok, hogy Jackman elsöprő játékot tett le az asztalra, fenomenális, amit művelt.
Cate Blanchett pedig nagy kedvencem, én őt el tudtam volna képzelni Weisz helyére, de így is tökéletes a felállás, és Blanchett-el tényleg teljesen más mozit kaptunk volna. Weisz itteni játékában én a hangját imádom. Olyan árnyaltan, olyan szelíden, mégis velősen mondja: "Finish it!" - furcsa talán, hogy a hangja tesz rá még egy lapáttal, de szerintem így van.
És igen, a teljes 90 perc katarzis úgy, ahogy van.

137. Variocsana (2008-11-12 07:59.10)

- (válasz Bélabélabéla 136. hozzászólására)

Igaz.

De halál és halál között is van különbség, különben az első meghalásakor is elérte volna a lényeget. Ennyi élet kellett hozzá, hogy befejezze az utazást.

136. Bélabélabéla (2008-11-12 06:59.00)

Én valami ahhoz hasonló értelemben látom ebben a filmben a tragikumot, ahogyan te nem látod benne: A halál ellen küzdött, a haláltól félt, pedig éppen a halál a "megoldás". Ha nem küdött volna ellene, akkor úgymond "nem lett volna semmi gond." Így a saját ténykedései, törekvései okozták a szenvedését.
Ebből a szempontból, hogy Keleti, vagy Nyugati kultúra, hogy Budhista filozófia, vagy Keresztény vallás, nem számít. A halál minden vallásban ugyanaz, minden vallásban bennefoglaltatik az "új kezdet", az "újrakezdés "visszatérés a kezdethez" stb.

135. Variocsana (2008-11-11 17:45.24)

Én semmilyen tragédiát nem látok a filmben, drámát is csak a nem szokványos értelemben.
Nekem az egész olyan, mint Szepes Mária: Vörös oroszlán c. műve.
Ahogy én látom, a három szál igazából egy, és a főhős feljődését mutatja be.
Mintha a középkorban azért bukott volna el, mert azt hitte, hogy az örök élet ebben a fizikai testben valósulhat meg, a jelenben azért, mert azt hitte, együtt csak ebben az életben lehetnek, végül pedig a mindenben való feloldódástól félt... Kicsit mintha a test, az érzelmek és az ego testeit vetette volna le, és az utolsó úton visszaemlékezett minden elbukásra...
Amikor először láttam, elfelejtettem, hogy a harmadik időben űrhajón utazik... olyan volt, mintha egy üveggömbben, valahol téren és időn kívül létezett volna, az utolsó vizsga előtt, és aztán megértette a lényeget és visszatért a kezdetbe...

(de lehet hogy rosszul értelmezem és csak alátámasztom ezzel a filmmel is a keleti filozófia iránti lelkesedésemet...)

134. Bélabélabéla (2008-11-11 16:12.20)

Helló!

Szerintem nem az a lényeg, hogy a három szál a történetben miként viszonyul egymáshoz. Itt egyszerűen egy "képről" van szó, ami a hőst ábrázolja, akit a szerelme, királynője egy lehetetlen küldetésre "küld". A legfontosabb tényező, hogy a küldetés, a feladat eleve lehetetlen.

Én nem feltétlenül drámainak, sokkal inkább tragikusnak nevezném a filmet. A tragédia a sors iróniája: A hős csak a végén, a legutolsó pillanatokban ébred rá, hogy talán éppen törekvései a katasztrófa elkerülésére idézik elő a katasztrófát.

Az egész film nem más, mint egy mitikus "kép", amikor a cselekvő egyének a semmi közepén találják magukat, és nem találván semmi kapaszkodót a valóságban minden reményüket és erejüket egyetlen lehetetlen feladat megoldására irányítják. Mint amikor Nagy Sándor azt mondta, hogy "gyűjtök egy sereget és elmegyek a világ végéig." :) Természetes, hogy nincs olyan, hogy világ vége, meg miért is pont arra lenne, de éppen ezért olyan erős ez a "kép".

Nincs ilyen a mai világban, talán sose volt, de az emberek mindig keresni fogják az ilyen mítoszokat, mert egyes embereknek mindig szüksége lesz rá, hogy (legalább néha) feloldódjon valami "nagyobban". Vannak akik vágynak egy "Királynőre/Királyra", aki miatt le lehet és kell győzni a valóság kicsinyes akadályait. (Itt ne csak a szerelemre gondoljunk.) Akiben ez a vágy megvan az az egészséges.

Egyes emberek mindig félnek attól, hogy megrekednek egy álomvilágban és elveszítik a kapcsolatot a valósággal, de én sokkal jobban félek attól, amit ezek az emberek azon igyekezetükben tesznek, hogy visszajussanak/megmaradjanak a valóságos világban.

A 20.századi emberek legjava bármibe belemegy, bármit bevállal, bármilyen hülyeséget elhisz, csak Istenben (valamilyen I/istenben) ne kelljen hinnie.

Összegezve szerintem ez a film egy mozgásba hozott "festmény".

Uff!!! Én beszéltem!

133. Lizzie42 (2008-11-07 00:55.10)

- (válasz Csernakakos 125. hozzászólására)

Olvastam a kritikádat az Atonemovie-n. Tetszett nagyon, csakúgy, mint a film.
Pár megjegyzés (okoskodás? Nagyon jól leírtál mindent, belekötni nem akarok semmibe, inkább hozzátenni, kerekebbé alakítani szeretném): ezt a filmet kb. min. 10-12 éve tervezték, ha jól tudom. Először 1994/95 körül hallotam róla, egy újság hírrovatában említették a régóta(!) tervezett Forrást. Aronofsky, akit alig pár éve ismertem meg, azóta sem adta fel tervét: gyakorlatilag élete filmje ez tehát! Abban viszont biztos vagyok, hogy akkoriban még William Hurt lett kiszemelve a főszerepre, sőt, a blogban szereplő egyik kép - illetve majdnem ugyanaz - már akkor is a hírt díszítette (az első az, amikor a konkvisztádort a vállukon viszik), persze még Hurt volt ott. Nem 100%, lehet, hogy keverek valamit; bár szerintem nem és a képre határozottan emlékszem. Pár jelenetet forgattak csak le (az is lehet, hogy csak valami előforgatás volt, hogy megtudják, milyen irányba induljanak el a film készítésénél??? Lehet ilyen?), aztán se kép, se hang...
Brad Pitt nem hiszem, hogy jobb lett volna, mint Jackman; Blanchett viszont pont olyan jó lett volna mint Weisz, bár totál más kép alakult volna ki bennünk, ha ő játsza. Rachel, akit amúgy átlagosnál kiemelkedőbbnek tartok (picit csak), itt, főleg a "jelenkori" síkban iszonyat, mit sugároz. Totál katarzis!

132. Zotya88 (2008-09-27 23:55.47)

Ja és a zene is kiváló.

131. Zotya88 (2008-09-27 23:54.31)

Ez a film egyedi, számomra remekmű.Elsőosztályú színészi játék,gyönyőrű látványtervezés, és mély mondanivaló.Nem lehet más filmhez hasonlítani.5* nálam.

130. Nonee78 (2008-09-21 11:28.36)

A forrás alap. Nem is tudom, mit mondjak róla hirtelen. Elég sok filozófiai kérdést vet fel, remek szereposztásban. Mindenképpen ajánlom mindenkinek, aki nem látta.

129. KicsiRéka (2008-09-17 09:42.29)

Tegnap néztem meg, nagyon nagyon tetszett. Bár, elolvastam itt az oldalon a film leírását, és be kell vallanom kicsit máshogyan értelmeztem. Szóval: nekem az jött le, hogy a spanyolországi/maja mizéria az a könyv története amit Izzie (nem tudom hogy kell helyesen irni) írt. aztán van a jelen, amikor Izzie haldoklik, és a férje keresi eszeveszetten a gyógyszert- a könyv jellemrajza őket mintázza meg, és ugye be kell fejeznie jackmannak a könyvet- miután a felesége meghal, átértelmezi a létet, a kettőjük kapcsolatát, rájön hogy soha nem fogja tudni elengedni őt, ezért a könyvet úgy fejezi be hogy legyőzi a maja papot,iszik az élet fájának nedvéből, majd ebben a hatalmas ürességben meghal. szerintem a valós életben öngyilkos akar lenni , (ez már tényleg elvont gondolatom)de mivel neki még feladata van a világban, a gyógyszer keresése, elengedi a nőt, amikor a sírjába dobja a fa termését, tudván, hogy halála után újra együtt lehetnek. az a harmadik szín, amikor kopaszon vagdossa a fát, az sztem a történések egy felsőbb síkja, a földi élet történéseit (tehát rachel w és hugh j életét,és a férfi lélektanát) próbálja elvonatkoztatottan nyomon követni. az a tanuló én. a könyvvel és a való élettel együtt változik. aztán lehet hogy én látok csak bele mindenféle hülyeséget, és úgy gondolták az alkotók ahogy itt a tartalomban szerepel. lényegében egy megragadó filmet láttam a szeretetről, ragaszkodásról, kínlódásról, a döntéseink befolyásoló erejéről életünk felett. hugh jackman pedig nagyszerű színész.

128. Irish4ever (2008-08-12 00:44.26)

ŐŐŐ én nem mondanám, hogy különböző idősíkokban játszódik a film, az meg pláne elég butaságnak tűnik, hogy a harmadik szín egy "űrhajó". A filmnek szerintem nincs egyértelmű, lefordítható jelentése; a jelentől eltérő két szín a jelen metaforája. Gyönyörű film, gyönyörű képek, gyönyörű zene, sokáig fog gondolkodásra, ugyanakkor ha az ember sokat töri rajta a fejét, gyanakodni kezd, hogy talán annyira nem is misztikus, mint amennyire annak tűnik.

127. Jerryco (2008-07-24 11:51.52)

Nekem is a zenéje fogott meg, ami a látvánnyal már-már zseniális:
*****
Így az is megszerezheti, akinek még nincs meg.

* Automatikusan eltávolított tartalom.

126. Cthulhu6 (2008-07-24 11:47.31)

- (válasz Csernakakos 125. hozzászólására)

1: Az lehet hogy Spanyolországért küzd, ámde az Élet fája előtt meglehetősen beizgult és jócskán fogyasztani kívánt belőle. Ezt pedig véleményem szerint azért tette mert el akarta érni az örök életet.... (hiszen ha valaki tudja a fáról hogy az Élet fája és direkt fogyaszt belőle akkor csakcsak tudja tehát azért teszi mert így örök életet nyer...)

2: Persze hogy nem a saját érdekében teszi.... de mégiscsak a halált akarta legyőzni, csak éppen nem a saját haláláról volt szó. De ettől még nyilvánvaló hogy a második szálban egyértelműen nem kívánja beadni a derekát a halálnak.... azaz le akarja győzni a "rákot" vagy akármi ami a halálhoz vezet..... mivel nem ő haldoklott ezért nyilvánvalónak tűnik hogy más életéért küzdött.

Darkshade véleménye csupán arra tért ki hogy a főhős elfogadja a halált, az ő írásában szó sem volt arról hogy az örök élet mit és hogyan ér... csak arról hogy "élet vagy halál". Ebben a tekintetben szerintem a film nem feltétlenül a halál elfogadásáról szól, legfeljebb mitn említettem az utolsó "jövőbeli" szálban van ennek a döntésnek szerepe......

125. Csernakakos (2008-07-23 21:20.58)

- (válasz Cthulhu6 124. hozzászólására)

Én pedig ezekkel az állításokkal vitatkoznék. :)

1., Az első szálban Tomas nem az életért küzd, hanem a királynőért és Spanyolországért. A királyné elmondja: "Viseld a gyűrűt, mikor megtalálod Édent, és én leszek a te Évád". Azért döfi a tőrét a fába, hogy a gyűrűvel együtt rátaláljon Édenre, így ezzel együtt a szerelmére. Tehát egy eszme vezérli őt. Ám végül elbukik, és máris a XXI. században találjuk magunkat, ahol felbukkan a Deja Vu és társai...

2., A második szálban sem a saját érdekében használja az Élet Fáját; ő maga mondja: nem az öregség leküzdése a cél, hanem a rák meggyógyítása. Elhagyja a gyűrűt, mielőtt a majmon beválna az ellenszer. Mivel elhagyta a gyűrűt, meghalt a felesége, és a bűntudat miatt a beteljesülés fényében használja utána 500 éven át a fát, hogy a Xibalbában újjászülessen Izzie-vel együtt. Tehát az eszméjéért nem fogadja el a halálát, a sorsát, nem pedig azért, hogy saját javára használja a Fát. Hiába mondja, hogy a halál betegség, nem a saját halálát akarja megakadályozni.

Szerintem igaza van Darkshade-nek, Tom egyszerűen tudja, hogy nem az élet hossza számít, hanem a "tartalma", tartalom nélkül pedig mit sem ér az idő végtelensége.

124. Cthulhu6 (2008-07-21 15:07.08)

- (válasz Darkshade 123. hozzászólására)

Állításodat vitatnám.... vegyük csak sorba a három párhuzamos történeti szálat:

1., Az elsőben a főhős nemcsakhogy nem fogadja el a halált, hanem kifejezetten az utolsó pillanatig az ellen küzd, hiszen az élet fáját keresi és meg is találva bizony megpróbálja felhasználni.....

2., A másodikban amit a jelenkorral lehet azonosítani, abban bár a csaj meghal, ám emlékezzünk csak hogy a főhős ismételten nem fogadja ezt el, és megesküszik hogy mindent megtesz érte hogy visszacsinálja.....

3., Egyedül a hamadik szín tünik az állításodat igazolni, és el is ismerem ebben már benne van az elfogadás....

Ám még így is 2:1 az állás a halál EL NEM FOGADÁSÁRA......
Jó persze ha azt vesszük hogy az utoljára vett szál lényegében a záró elem akkor vehetjük úgy hogy az felülírja a másik kettőt, ám erre a film nem adott instrukciót és sokan vannak akik nem is tennék időrendbe az egyes szálakat......

123. Darkshade (2008-07-21 10:29.02)

A film zene zseniális valóban, a film alapjában véve tetszett, először meglepődtem, nem értettem aztán mikor kicsit leült bennem, akkor felfogtam, hogy nem más a film mint a haldoklás és végül a halál és elfogadásának metaforája.

122. Peti777 (2008-07-20 20:00.10)

Fantasztikus film.A filmzenéért külön pont jár Clint Mansellnek.

121. Cthulhu6 (2008-07-17 22:47.20)

A film racionális értelemben egy gagyiság.... be kell ismernünk hogy nincsen az a köznapi értelmezési stilus, amely tisztán megmagyarázná a film logikáját. ÁM MÉGIS!!!! A FILMET NAGYSZERŰNEK TEKINTEM!!! DÍCSÉRET ILLETI!!

Viszont ezúttal mégiscsak maradok a kevésbé pozitív kritikánál. Aki a mai napig rágódik a film értelmezésén, annak közlöm hogy ilyesmije valószínüleg nincs is..... a dolog titokzatossága mögött egy ócska kis trükk áll amit a következőképpen tudnék leírni:
Ha a forgatókönyv irója azt a hatást akarja elérni, hogy a néző végül valami földöntúli bölcsességet érezzen a film kapcsán, akkor arra a legcselesebb megoldás a blöff.... mégpedig az a blöff hogy a story mindvégig sejtet valamit ám valójában az ég adta világon semmi sincs mögötte. Majdhogynem kötelező fogás ez mert ugyebár az emberi elme amit megismer és átlát azt semmiképpen sem tarthatja felsőbbrendűnek... másszóval amit az emberi elme legyőzött, az már nem is olyan különleges.....
A film felsőbb mondanivalójának illúzióját tehát csakis akkor őrizhetjük meg ha semmiképpen sem magyarázhatjuk meg.... és erre csakis úgy van mód ha valóban nincs is semmilyen magyarázat... a forgatókönyv írója ezért teletömi azt a másfél órát csupa kibogozhatatlan jelenetsorral és aztán a végén még egyet kettőt csavar a szálon. A vége a tökéletes moslék, ám az ember máris meg van fogva..... pedig bizony csak az orránál fogva vezették.....

Ezúttal azonban úgy érzem hogy a film törekvése helyénvaló. Olyasmit akar bemutatni ami bemutathatatlan és ezért olyan eszközökhöz kell nyúlni amiket máskor más esetekben én igencsak elvetek..... a film 5-ös.... és ajánlom midnenkinek aki valami többre vágyik egy egyszerű lötyögésnél a Tv képernyője előtt.....

120. Esza (2008-07-10 20:10.23)

- (válasz Csernakakos 119. hozzászólására)

nem azt mondtam hogy én nem értem, de sokan nem veszik a fáradságot