Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Önkívület - Film+, 08:55 |
Életem farmja - Filmbox, 09:05 |
Hidalgo - A tűz óceánja - Film Café, 09:40 |
Bugsy - Cinemax2, 10:00 |
A megfelelő ember - Magyar Mozi TV, 10:10 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Walter Hill (83) |
Antonio Cupo (47) |
Jemaine Clement (51) |
Sarah Shahi (45) |
Mehdi Nebbou (51) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Konklávé |
Randy Zisk |
2012-06-28 23:26.28 |
Tud. :) Minden idők egyik leghatásosabb horror zenéje, amivel max Herrmann Psycho-ja veheti fel a versenyt. |
2012-06-28 00:27.02 |
Remek filmhez hasonló zene jár, nemde? :))
http://www.youtube.com/watch?v=pFS4zYWxzNA (Mátrix - Clubbed to Death) |
2012-06-27 23:51.48 |
Ez bizony nagyon klassz. :) |
2012-06-27 23:47.53 |
Bár nem mindig vagyok ellenére a tengerentúli újragondolásoknak, mert komoly szakértelmüknek köszönhetően néha van értelmük, de ez tényleg a hót felesleges kategóriába tartozna. A bájos hangulatát úgy sem tudnák kopírozni. |
2012-06-27 02:00.46 |
Elég annyi, hogy Marianelli..... róla meg már jóideje tudjuk, hogy drámai aláfestésben kevesen múlják felül.
http://www.youtube.com/watch?v=jfQnqLbYET0 (Jane Eyre - Awaken) |
2012-06-27 01:32.41 |
Ha azt nézem, romantikus alkotások mennyire nem szoktak lázba hozni, mi több egy-egy ilyen mozi után fásult szemhéjakat, mintsem érzelmes pillanatokat szoktam kapni, akkor elismerem, hogy ez egy igen jól sikerült darab lett.
Norton már igen régóta házalt a forgatókönyvvel, mire végre valaki úgy gondolta, hogy a történet valóban vászonra való. A történet persze mint minden műfaji alkotás esetén nem túl komplikált, de itt közel sem a sztori csavarossága a lényeg, hanem hogy az emóciókat miként tudják közvetíteni, és ebben kétségtelenül jól teljesít a mozi. Érdekessége, hogy a sztereotip felállást megfordítva itt főhőseink eleinte nem is bírják annyira egymást, 2 szomszédos fatuskó között is több kapcsolat van, mint köztük. Aztán a sors úgy hozza, hogy azok az értékek, mikre eleinte nem figyeltek fel egyre inkább felszínre törnek, és két szinte egymás számára idegen emberből lassan egy igazi pár lesz. A kötelék kialakulása a film talán legkomolyabb erénye, finoman, lépésről lépesre kerülnek egymáshoz egyre közelebb, az ember ezen a ponton igazán beletud feledkezni a képsorokba. A két főszereplő természetesen profi, játékukba egyetlen pillanatra sem lehet belekötni, igaz nem is itt nyújtják életük legjobbját, de teljesen hitelesek együtt, és a lassan éledező vonzalom mintha valóban tüzet csiszolna közéjük. Egy romantikus filmnél különösen fontos szerepet játszik az aláfestés, máshol is a hangulatgerjesztés legfontosabb eszköze, de ilyen műfajai alkotások esetén még inkább előtérbe kerül jelentősége. Desplat ekkorra már kezd igazán betörni, ezzel a művével bizonyítja, hogy az érzelmi kavalkádok közepette sem jön zavarba. Azonban a lágyan és andalítóan szóló zongoratételei mellett mégis a főtémája szolgáltatja a zene legérdekesebb pillanatait. Abba a három percbe sűrítve kapunk egy nagyon összetett melódiát, a francia zseniálisan fűzte bele a helyszínt, szinte zaklatottan megszólaló autentikus hangszerek majdhogynem szöges ellentétét mutatnak az amúgy jellemzően kifejezetten szép aláfestés jelentősebb részével, mint egy jelezve, hogy koránt sem a legharmonikusabb szerelmi szálról van itt szó. Desplat 2006-ben igen erős évet tudhatott maga mögött, de szerintem nem is kétséges, hogy melyik lett az erősebbje, mert A királynő csak kulloghat ezután, sőt a mai napig ott van legkiválóbbjai közt a Színes fátyol. Összességében bár a műfajnak nem szentelek túl sok figyelmet, de ez egyértelműen elnyerte a tetszésemet, nem mert bármi olyat mutatott volna, ami rendkívülivé tenné, csak egyszerűen úgy szép ahogy van. |
2012-06-27 01:26.32 |
A film készítői megteszik azt a szívességet, hogy úgy alkották meg ezt a mozit szívhezszólóra, hogy nem mázolták túl. Az ilyen stílusú amcsi filmeknél pont az a baj, hogy érződik mennyire profin ki van bennük minden mérve, az utolsó percig, és bizony a giccset is ritkán felejtik el. Ez a francia mozi ugyan kicsit idealizált, de igazából ez koránt sem zavaró, mert megkapó, bájos, melengető.. a szívet egész egyszerűen nem felejtették el.
A két főszereplő közt mintha tényleg volna valami megmagyarázhatatlan kapocs, hatnak egymásra, egy kicsit mindkettő megváltozik a másik által és olyan barátság alakul ki közöttük, amit egyszerűen jó nézni, mert önzetlen és előítéletektől mentes. A film könnyed hangulata szinte bekebelez, vicces és elragadó momentumok kéz a kézben járnak. Friss humora valóban képes fülig húzni a száj szélét, és szórakoztatás közben egy kicsit mesél, tanít, vagy legalábbis elgondolkodtat. Nem állítom, hogy filmes mérföldkő volna, de a mostani világban egy ritka kincs, mert sugárzik belőle a romlatlanság, a pozitivizmus, az ártatlan és tiszta szeretet illetve az elfogadás..... és egy kis jó hangulat sosem árt. |
2012-06-25 02:16.24 |
EPIC! 2:28-nál csúcspont
http://www.youtube.com/watch?v=c2VqvIyHy14 (X-Men - Az ellenállás vége - Phoenix Rises) |
2012-06-25 02:14.46 |
Ez nagyon pöpec. :) |
2012-06-25 01:48.39 |
Egészen ritkán találkozni olyan trilógiával, mely ennyire tudatosa, koncepcionálisan majdhogynem hibátlanul került kivitelezésre. Az első X mozi remek alapokat fektetett le, a második felvonáson ugyan érezni az áthidaló szerep jellegét, de alapjaiban véve jól sodorták tovább a történet szálait, és ez a befejező epizód tökéletesen hozza a felfokozott finálét.
Singer Superman kedvéért idő előtt otthagyta a projektet, amit azért lehet ma már valamennyire megbánt, mert hiába állt rendelkezésére ott is temérdek lóvé, fele ilyen élvezetes mozit sem sikerült összehoznia. Ratner kétségtelenül nem kapott nehéz örökséget, mert a terep több mint remekül elő volt készítve, a sztorizgatással nemigen kellett törődnie, így szinte mindent alárendelhetett a nagybetűs látvány-szórakoztatásnak. Ugyan jelentős tábort alkotnak ma is azok, akik az ilyen filmek létét, sikerességét megkérdőjelezik, de Az ellenállás vége úgy vélem pont azon pocornmozik közé sorolható, melyek bizonyítják, hogy igenis lehet ezt magas színvonalon is művelni. Titka, hogy nem esztelen látványorgiával töltik meg a képeket, minden a fokozatosságban és mértékletességben rejlik, az összetevők szinte centire ki vannak mérve, így újabb és újabb csúcspontokat szállítanak. A film audio-vizuális kelléktára néha burjánzik a képernyőn, a Golden Gate híd reptetése a mai napig igazi vizuális ínyencfalat, Főnix film végi rombolása során pedig egészen pompásan olvadnak egybe a kép és hang dimenziói. Ugyanakkor az olykor egészen letaglózó látvány mögött nem veszett el a képregény legkomolyabb értéke. Az első részben kitűnően kibontott szeparációs, és megkülönböztetés ellenes gondolát sikerült megfelelően kidomborítani, azt hiszem ez lehet a moziba csábítás jövője, ütős látvány, és okosan tálalt mondanivaló. Összességében viszonylag egyszerű kivitelezésű, de szórakoztatóan megoldott, élvezetes mozi, aminek egy trilógia 3. részeként sikerült csúcspontot jelentenie, drámát, dinamikát, akciókat, sötétséget..stb illetően ennél többet pedig aligha lehet remélni egy záróepizódtól. |
2012-06-24 01:40.10 |
Ennek a filmsorozatnak a legnagyobb előnye, a hossza, mire általában egy normál mozinak 2 órája van, itt 5-ször több idő állt rendelkezésre. Hogy ez miért is olyan fontos? Mert így sokkal jobban megismerhettük főszereplőinket, hátterüket, a kezdeteket, aztán egyre inkább érzelmeiket, személyiségüket, mígnem a közepefele már kimondottan fáj elveszteni egy-egy ismerős arcot. Az ember képtelen kivonni magát filmből, külsősként nézni az eseményeket, részről-részre egyre inkább mi is a csapat tagjai leszünk, érezzük veszteségeiket, átérezzük félelmüket, és ökölbeszorított kézzel szorítunk nekik, hogy túléljék.
Az elit alakulat egy hibátlan háborús opusz, még ha sorozatba is lett öntve. Egy csodálatos, és megkapó igaz történet, ami csakúgy mint valójában megesett tele van örömmel, bánattal, szenvedéssel, rettegéssel.. az összes alapvető emberi emócióval. Bajtársiasságukat szinte irigyli az ember, a mai kor haverságai semmi ahhoz a szinte testvéri kötelékhez képes, ami ezek között a remek fickók között kialakult. Ugyanakkor a háború borzalmait nézve, máris nem olyan irigylésre méltó helyzetük, mert a csatatér közel sem olyan izgalmas hely, mint ahogy egy COD-ban vagy bármely más PC játékban van bemutatva. Sokkal inkább a pokol maga, a legmélyebb bugyra az emberiségnek. Ezt a kettőséget végig magán viseli a sorozat, a szörnyű és csodálatos itt kéz a kézben jár. Feledhetetlen 10 epizódon keresztül élhetjük át az Easy század krónikáját. A kiképzés megpróbáltatásaitól kezdve, a partraszállás nehézségein át, egészen a háború velejéig minden benne van. Életszagú, közel sem akciófilmekbe illő háborús jeleneteknek lehetünk szem és fültanúi, ahol a harc tényleg olyan, mint valójában, véres, fájdalmas, veszteségekkel teli… a harctér pedig a legszarabb helynek tűnik az egész Földön. De ott van benne az emberség, hogy mit érezhetnek, kik barátjukat, társukat veszítik el, milyen látni roncsokká lett egyéneket. Milyen érzés egy életet kiontani, mert közel sem olyan egyszerű mint ahogy azt sokan gondolják, főleg tudva azt a tényt, hogy az ellenfél is ugyanolyan ember, az ő testében is dobog egy szív, kering a vér… ahogy a végén ki is mondják, máshol, más körülmények közt, akár barátok is lehetettek volna. Aztán vajon milyen érzés nap mint nap szembenézni a halállal, tudva valószínűleg nem leszel ott azok között, akik hazatérhetnek. Milyen saját bőrödön tapasztalni, hogy az a golyó, ami amant elsöpört egy emberi sorsot, vágyakkal, reményekkel, gondolatokkal.. kis balszerencse és te is lehettél volna. Ezt elviselni talán a legkeményebb teher, mit egy emberi lény hátán cipelhet. Rengeteg mindenről mesél ez a sorozat, a jó néhány klasszikus és felejthetetlen alkotás után tudott még mit mondani, ha nem is teljesen újat, de másként.. valahogy mélyebben. Az utolsó 10 perc során pedig, megvallom a torkom összeszorult és a könnyeimmel kellett hadakoznom, a szívemet - ami romantikus mozikon csak ásítozik - sikerült megfogniuk. Nincs több szavam, egyszerűen örökérvényű darab.. |
2012-06-24 00:33.49 |
Csodálatos, himnikus hangvételű intro zene, amiről mindent elmond, hogy mindannyiszor élvezettel hallgattam az összes rész előtt.
http://www.youtube.com/watch?v=7uTAIpU0sa0&feature=related (Az elit alakulat - Main theme) |
2012-06-24 00:22.13 |
:DD
Igazából nem is tudom, egyszerűen csak rászoktam erre az időpontra. Napközben mindig tanultam, huzamosabb időt úgy sem tudtam volna gép előtt tölteni, valahogy így alakulhatott ki. :D Most meg napközben elvagyok, ilyen jó időben bűn a gép előtt ülni. :)) |
2012-06-23 23:59.22 |
A Prometheus score-ját végighallgatva én is arra jutottam, hogy az "A Planet" és a "Life" a legérdekesebb tételei. Szóval jó választások. :)) |
2012-06-23 00:46.10 |
Megkapó, andalító dallamok.. tetszik.)) |
2012-06-23 00:38.11 |
Remek választás, Morricone egyik legértékesebb dallamsora. Egyszerűen gyönyörű. |
2012-06-22 14:56.44 |
meg Blanchettel, meg Taraji P. Hensonnal, meg a többiekkel.. szóval köröket ver az a film smink tekintetében erre. :) |
2012-06-22 14:24.12 |
A trailer meggyőzőre sikerült, gyönyörű hangulatot áraszt. Valószínűsíthetően az év egyik legértékesebb komolyfilmes alkotása lesz, már csak ki kell várni.)) |
2012-06-20 15:54.47 |
:DD |
2012-06-20 15:37.37 |
A Sólyom végveszélyben egyszerűen mondva az Zimmer, amiben nem énekelnek. A többi átvett dal (pl. Minstrel Boy, Gortoz a ran - J'attends). |
2012-06-20 15:30.01 |
Ezt pont nem, de a videó leírásában benne is van. :)
"The composer is breton singer Denez Prigent, who performs it with Lisa Gerrard." |
2012-06-20 15:23.57 |
Hatalmasakat én sem vártam - ami tetszet, az sem az - csak ötletességet, feszültséget, kidolgozottságot, precízséget..... hogy legyen minek ellensúlyozni a rengeteg negatívumot. |
2012-06-20 15:03.44 |
Hergé képregény klasszikusának nagyvászonra varázslását illetően egészen addig voltak kétségeim, mígnem kiderült, hogy a filmmogulok legnagyobbikai közül kettő teszi meg.
Spielberg számára azért is volt érdekes kihívás a Tintin, mert korábban még nem evezett az animációs filmek irányában, de a neves direktor ezúttal is bizonyítja, hogy szórakoztatás tekintetében talán még most sem veheti fel vele senki sem a versenyt Hollywood szerte. Minden képkockájában ott van a profizmusa, mintha tényleg csak a kisujjából rázná ki az egészet, ami miatt lehet is némileg ostorozni a mozit, elvégre valóban érezni - nem is olyan kicsit - az Indiana Jonest, és hogy a rendező erőteljesen nyúlt vissza a gyökereihez, de ezt olyan precízen teszi, olyan elképesztően feszes tempóban, hogy ezt nem tudom neki felróni, mert egész egyszerűen leköt, amit elémtol. Az animáció nem más, mint filmkészítés – határok nélkül, a tér elveszti az élőszereplős filmek során megszokott értelmét, és ebben a műfajban új értelmet nyer. A rendező kedvére játszadozhat, hogy egy jelenet milyen irányból, és hogyan kerüljön megvilágításra, hogy a képek milyen tónussal rendelkezzenek…stb. Spielberg szárnyaló fantáziája mixelve ezekkel a lehetőségekkel.. előre csorgott a nyálam. Vizuális megjelenítését látva Zemeckis biztosan sárgul, a technológia minden előnyét kihasználták, a pixelek és textúrák annyira részletesek és kidolgozottak, hogy akkor is élmény volna nézni, ha Tintin másfél óráig fejét verné a falba. Az animációs karakterek valódi érzelmeket közvetítenek, a helyszínek lenyűgöző műgondossággal lettek elkészítve - érdemes sokszor a hátteret figyelni - plusz a fények, árnyékok és vizuális szemszögek megfigyelése is külön élvezet, egyszerűen mondva a látvány olyan gyönyörű, hogy legszívesebben megnyaltam volna a képernyőt. Természetesen a zenei aláfestés elkészítésének feladata ismét Williams-re hárult, aki bár sokat merített korábbi munkáiból, és meglepően egyszerűen alkot, de vígjátéki hatású aláfestése szépen szállítja a "műanyag" világ hátterét. Összességében nem hibátlan alkotás, a szív egy kicsit valóban elkallódott, de fantasztikus lendülete miatt végig mocorog az ember a székében nézése közben. A puszta szórakoztatás magasiskolája, szóval a kalandmesék szerelmesei elégedetten dőlhetnek hátra, nem csak a kicsit, a nagyok is. |
2012-06-20 00:59.51 |
Azt hiszem nem vagyok egyedül, aki jóideje várt már egy olyan háborús-kommandós filmre, amiben igazi katonák szerepelnek, teljesen hiteles akciószcénákban irtják az ellent, mi pedig csorgathatjuk a nyálunkat a látványosabbnál látványosabb jelenteken. Hát félig megkaptuk…
Érdekes mód a film nem is ott vérzik el, ahol várnánk, ugyanis pl. jómagam teljesen fel voltam készülve a masszív propaganda jellegre, a keményen hatásvadász jelenetekre, sőt mivel valódi katonákat leshetünk, így a színészi játék hiányát sem rónnám fel a mozinak. Viszont cserébe csúcsrajáratott akciójeleneteket vártam, de igen meglepő módón ebben teljesít alul a film. Ugyanis a kicsivel több, mint másfél óra alatt egy, azaz egy(!) normális eksönt leshetünk, ami azért az összképet tekintve nem túl sok. Azonban az az egy jelenet kétségtelenül teljesen rendben van, az első bevetés során tetten érhető a profizmus, megfelelően felvezetett feszültség, majd élvezetes pörgés, remekül vágott és elkapott nézőpontok (az FPS mód nagyon klassz), kiváló látvány és nem utolsósorban a hangzás is kifogástalan. Aztán úgy semmi. Próbáltak egy kicsit sztorizgatni, de az annyira vérszegény, hogy ez inkább kárára válik a filmnek, ráadásul, ha nem éppen katonai vezényszavakat kellett kiköpniük a szájukon főszereplőink borzasztóan papírszagú párbeszédeket bonyolítanak, amik szinte tompára dörzsölték az agyamat. És ami a legnagyobb probléma, hogy nincs több igazán élvezetes, látványos akció. A továbbiak súlytalanok, koreografálatlanok, ötlettelenek egy szóval unalmasak, és tényleg, ahelyett, hogy odatapadtam volna a képernyőre ásításokat kellett elfojtanom. Összességében sokfelől olvastam, hogy az évtized Sólyom végveszélyébenről van szó, hát….. még véletlenül sem. Az alapkoncepció nem volt rossz, sőt szerintem érdemes is volna nekivágni majd valakinek újra, csak tegye azt nagyobb odafigyeléssel, és ötletességgel. Amúgy nézhető mozi, azon egy remek jelenet miatt még azt is mondom, hogy igazán érdemes megnézni, mert az igazán precíz, de több volt ebben, jóval több.. |
2012-06-20 00:10.50 |
WOW. erről még nem is hallottam, kösz a tippet ;) |
2012-06-19 23:35.33 |
Én meg már lassan katatóniás leszek, hogy nem tudom megnézni. :) |
2012-06-18 15:07.46 |
Áhh, nincs szerencsém... :) |
2012-06-18 01:28.33 |
Tényleg nem rossz. :) |
2012-06-18 01:23.38 |
Jonathan Levine tabut dönt, képes volt vicces filmet készíteni a rákról. Na még egyszer a rákról! Ne ez a nem semmi. És mindezt úgy teszi, hogy egyszer sem feszegeti az ízléstelenség határait, még ha néha a főhősünk haverjának köszönhetően a taplóbb poénok sem maradnak el. De a gegek és különböző beszólások közé meglehetősen szépen kerültek beékelésre a drámai betétek, minden kisebb fajta túlzás nélkül állíthatom, hogy mikor Adamet betolják a műtőbe, ott rendesen elkapott a mozi, érezni a levegőben, hogy lehet egy élet vége is az az állomás. Ez az érzelmi hullámvasút az egész film során remekül működik, egy kis nevetést bármikor felválthat egy komorabb jelenet, a mosoly néha szó szerint leolvadt az arcomról.
Gordon-Levitt szemmel láthatólag végleg megérett a nagyobb szerepekre, van egy fajta különleges arcberendezése, amivel szerintem még igen sokra viheti, főleg ha továbbra is ilyeneket művel mint itt. Mellette Seth Rogen bizonyítja újfent mennyire remek karakterszínész is ő valójában, ezek a laza figurák eszméletlenül jól állnak neki. Összességében talán a tavalyi év legerősebb vígjátékáról van szó, ami amellett, hogy rendesen megdolgoztatja a rekeszizmokat, egy kicsit talán el is gondolkoztathat, hogy tényleg nem tudni, mikor jön el a vég.. szóval megbecsülni a családot, barátokat, barátnőt, párodat… ja és igazán élni az életet! |
2012-06-18 00:43.23 |
Nem sorolnám a legjobb animációs alkotások közé, de meglehetősen jó mixe a kellemes szórakozásnak és a falsúlyos mondanivalónak. |